Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0106/2011Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0106/2011

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Európa 2020 stratégiáról

9.2.2011

benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

Lothar Bisky, Cornelia Ernst, Thomas Händel, Jacky Hénin, Patrick Le Hyaric, Marisa Matias, Willy Meyer, Miguel Portas, Alfreds Rubiks, Eva-Britt Svensson, Rui Tavares, Marie-Christine Vergiat, Sabine Wils, Gabriele Zimmer, Nikolaos Chountis, Jürgen Klute, Ilda Figueiredo, Kyriacos Triantaphyllides a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Eljárás : 2010/3013(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B7-0106/2011
Előterjesztett szövegek :
B7-0106/2011
Elfogadott szövegek :

B7‑0106/2011

Az Európai Parlament állásfoglalása az EU 2020 stratégiáról

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács által 2010-ben elfogadott, az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos integrált iránymutatásokra (I. rész – átfogó gazdasági iránymutatások, II. rész – foglalkoztatási iránymutatások),

–   tekintettel a Tanács 2010. június 17-i (Európa 2020 stratégia), 2010. december 16-i (gazdasági irányítás) és 2011. február 4-i (Európa 2020 stratégia, energiapolitika, innováció) következtetéseire,

–   tekintettel a 2010. szeptember 29-i, a gazdasági irányításról szóló jogalkotási csomaggal kapcsolatos (túlzott hiány esetén alkalmazott eljárás, a makrogazdasági egyensúlyzavarok korrekciója) bizottsági javaslatra,

–   tekintettel az „Éves növekedési jelentés: az EU válságra adott átfogó válaszlépéseinek előmozdítása” című bizottsági közleményre (COM(2011) 11 final),

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a Bizottság éves növekedési jelentésével és az Európai Tanács 2010. szeptember 7-i jóváhagyásával elkezdődött az európai szemeszter első ciklusa, amely a költségvetési és gazdaságpolitikák Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében történő előzetes koordinálására, valamint az Európa 2020 stratégiára összpontosít; mivel a Tanács 2011 márciusi ülése várhatóan iránymutatással szolgál majd a tagállamok politikái számára e két területen,

B.  mivel a Bizottság optimistán azt nyilatkozza, hogy „a jelekből a gazdaság fellendülésére lehet következtetni, még ha e fellendülés nem is általános”; mivel 2010-től valójában a tagállamok többségében stagnált a gazdaság, némelyik tagállam kettős mélypontú recesszióban volt, mások tartósan negatív növekedést mutattak, és 2010-ben csak igen kevés tagállam tudott hasznot húzni „a globális kereskedelem helyreállása következtében növekvő exportból”; mivel még ezek az exportáló országok is a gazdasági növekedés lassulására számítanak 2011-ben,

C. mivel a Bizottság szerint „a pénzügy szektor még nem tért vissza a szokásos körülmények közé, és egyes intézmények még mindig sérülékenyek lehetnek a piaci stresszhelyzetekben, valamint állami támogatástól függnek”, a hitelpiac még mindig szűk, és számos tagállamban túlzott mértékű a háztartások és vállalkozások eladósodottsága,

D. mivel a pénzügyi ágazat helyzetéről adott elemzésben a Bizottság még mindig túlságosan rózsaszín képest fest a helyzetről: számos európai banknak hatalmas adóssága van – kormányok, más bankok vagy magánbefektetők felé; sok bank likviditási problémákkal küzd és olcsó EKB-finanszírozásra van szüksége a fennmaradáshoz; sok bank pedig jelentős veszteségeket szenvedett el, amit csak részben ismertek el, ezért némelyikük valójában más fizetésképtelen,

E.  mivel az Európai Uniós és a tagállamok kormányai nem hajtották végre az ahhoz szükséges reformokat, hogy a pénzügyi ágazat elsősorban és leginkább a közösség érdekében működjön, beérje alacsonyabb hozammal, és a rövid távú nyereség helyett a kockázatkerülést és a hosszú távú célokat tartsa szem előtt, továbbá nem hajtották végre a pénzügyi piacok szigorúbb szabályozásához szükséges reformokat sem,

F.  mivel a Tanács 2011. február 4-i következtetései foglalkoztak a bankok ambiciózus stressztesztjeinek szükségességével; mivel az EU által eddig alkalmazott stressztesztek szemmel láthatóan nem voltak eléggé szigorúak, hiszen a Bank of Ireland és az Allied Irish Bank esetében is kedvező képet adtak, jóllehet e bankok problémái röviddel később azt eredményezték, hogy az euróövezetnek kellett megmentenie Írországot;

G. mivel az uniós kormányok lépéseket tettek a bankkötvények tulajdonosainak minden áron történő megóvás érdekében, inkább az adófizetőkre hárítva a veszteséget, még annak árán is, hogy ez a kormányok fizetőképességét is veszélybe sodorja; mivel ez az európai stabilitási mechanizmus vezérelve, amely tovább mélyíti a megszorítási politikákat szerte az Európai Unióban, ezáltal ismét az átlagemberre (munkavállalókra, nyugdíjasokra, stb.) hárítva a pénzügyi ágazat megmentésének költségeit, akiknek munkahelyei, fizetései, szociális ellátásai és jogai veszélybe kerülnek,

H. mivel a közös foglalkoztatási jelentés tervezete szerint az EU-ban ma 23,1 millió fős a munkanélküliség (átlagosan 9,6%, egyes tagállamokban 20%), ami 5,6 millió fővel kevesebb a 2008. második negyedévi csúcsértéknél, a fiatalok körében mért munkanélküliség pedig 20,4% (egyes tagállamok több mint 40%); mivel 2009 közepe óta folyamatosan csökken az egységnyi munkaerőköltség növekedése, 2010 második negyedévében ez az érték évi 2%,

I.   mivel az EU megszorításai és az EU és az IMF mentőcsomagok keretében a tagállamokra kényszerített, a közszférában dolgozók számának csökkentését célzó döntések tovább súlyosbítják majd a munkanélküliséget,

J.   mivel John Monks, a szakszervezetek európai szövetségének (ETUC) főtitkára az Olli Rehn biztoshoz intézett közelmúltbeli levelében kijelentette, hogy „a gazdasági irányítással kapcsolatos javaslatok valószínűleg általánossá teszik majd ezt a nyomást az euróövezetben és azon kívül is, és nem csak a világ államkötvénypiacain nehézségekkel küzdő államokra nehezedik majd”, továbbá jelezte, hogy „az ETUC nem tudja támogatni sem az EU ilyen irányú fellépéseit, sem a gazdasági irányítással kapcsolatos javaslatait, sem bármely ilyen rendelkezést tartalmazó új szerződést, mivel ez bizonyos mértékig a versailles-i békeszerződés jóvátételi (büntető) rendelkezéseire hasonlítana, és szinte gyarmati sorba taszítana egyes tagállamokat”,

K. mivel az EU és a tagállamok megszorítási politikái – a közberuházások jelentős visszafogása, a szociális védőháló és a jóléti állam folyamatos leépítése – a vásárlóerő és a belső kereslet további csökkenését, az adóbevételek visszaesését, valamint a gazdaság stagnálását, sőt újbóli zsugorodását eredményezik, és igen valószínűtlen, hogy ezekkel a megszorítási politikákkal el lehetne érni a hivatalosan kitűzött célokat, vagyis az államadósság csökkentését, a foglalkoztatás növelését és a gazdaság zöldebbé alakítását,

Általános észrevételek – az Európa 2020 stratégia és végrehajtása

1.  határozottan ellenzi Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök versenyképességi paktummal kapcsolatos javaslatát, amely megszüntetné a bérek indexálását, 67 évre emelné a nyugdíjkorhatárt, harmonizálná az adó- és munkaügyi politikákat, valamint a nemzeti alkotmányokban rögzítené az adósságszinteket az egész euróövezetben; felkéri a Tanácsot, hogy utasítsa el ezt a javaslatot;

2.  határozottan ellenzi az Európa 2020 strégiát, mivel nem kínál megoldást a lakosság problémáira, továbbviszi és megerősíti azokat a hibás uniós politikákat, amelyek a válsághoz vezettek; határozottan elítéli, hogy az Európa 2020 stratégia egyáltalán nem foglalkozik a nők és a férfiak közötti egyenlőséggel; hangsúlyozza, hogy a növekvő munkanélküliség és szegénység ellenére a stratégia nem tartalmaz egyértelmű útmutatást arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne ezeket a környezeti és szociális szempontból fenntartható fejlődésre, a teljes foglalkoztatásra és a munkavállalói jogok fenntartására irányuló gazdasági, szociális és foglalkoztatáspolitikán keresztül hatékonyan csökkenteni;

3.  hangsúlyozza, hogy ilyen erős költségvetési megszorítások mellett nem lehet elegendő beruházást generálni a gazdaság zöldebbé tétele, a munkahelyteremtés, az oktatás, a készségek és a képességek fejlesztése, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, valamint az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítása érdekében; ezért úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégia a kezdetektől fogva üres ígéreteken alapul, amelyeket a Bizottság és a Tanács által tervbe vett új makroökonómiai politikát követve nem lehet teljesíteni;

4.  kiemeli, hogy a jelenlegi uniós költségvetés még arra sem alkalmas, hogy az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezései számára biztosítsa a szükséges költségvetési forrásokat, és hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret kiigazítása nélkül 2014 előtt nincs esély az Európa 2020 stratégia uniós éves költségvetésekből történő végrehajtására; hangsúlyozza, hogy ez érdekes fényben tünteti fel az EU költségvetését rendre csökkenteni kívánó, ám a szervezet feladatait folyton bővítő Tanács által az Európa 2020 stratégia mellett tett kötelezettségvállalást;

5.  hangsúlyozza, hogy a Tanács 2011. február 4-i, az energiainfrastruktúrával kapcsolatos következtetései az alábbiakat bizonyítják: a nemzeti szinten végrehajtandó megszorítási politikák fényében a tagállamok nem veszik figyelembe a Bizottság azon kérését, hogy eszközöljenek jelentős közberuházásokat az intelligens villamosenergia-hálózatok terén, előmozdítva a megújuló energia használatát, a Tanács ehelyett ragaszkodott hozzá, hogy „az infrastrukturális beruházások jelentős finanszírozási költségeinek túlnyomó részét a piacnak kell viselnie, és ezek a költségek a díjbevételekből térülnek majd meg”, ami magasabb fogyasztói árakat eredményez majd;

6.  úgy véli, hogy a villamosenergia-szolgáltatók és hálózatüzemeltetők nem érdekeltek a decentralizált energiainfrastruktúra és az ehhez szükséges intelligens villamosenergia-hálózatok fejlesztésében; határozottan bírálja a Tanács határozatát, amely egyoldalúan a liberalizált belső energiapiac 2014-ig történő kiteljesítésére törekszik, miközben lassítja a megújuló energiák használatának gyors terjedését; aláhúzza, hogy e megközelítéssel valószínűleg még az Európa 2020 stratégia energiával és éghajlattal kapcsolatos szerény célkitűzéseit sem sikerül majd elérni;

7.  hangsúlyozza, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentésével (szegénység elleni európai platform) és a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjainak a költségvetési konszolidációs politika keretében történő védelmével kapcsolatos felületes retorika ellenére a Bizottság az EU és az IMF által irányított „mentőcsomagok” révén elérte a minimálbérek csökkentését (Írországban és Lettországban), a szociális juttatások megnyirbálását (Írországban, Görögországban, Lettországban), az egészségügyi és kórházi ellátás csökkentését (Lettországban, Romániában, Görögországban és Magyarországon); határozottan bírálja ezt a politikát, és felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vonják vissza az említett államokra kényszerített feltételeket;

8.  kiemeli, hogy a tagállamok által a Stabilitási és Növekedési Paktum betartása érdekében végrehajtott megszorítási politikák fokozni fogják a szegénységet és a társadalmi kirekesztést, és igen valószínűtlenné teszik még az Európa 2020 stratégia szegénység csökkentésével kapcsolatos szerény fő célkitűzésének elérését is;

9.  hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos integrált iránymutatások eltökélt megközelítést kívánnak meg a kollektív tárgyalások decentralizálásán, a foglalkoztatás rugalmasabbá tételén, valamint a közszféra fizetéseinek befagyasztásán és csökkentésén dolgozó tagállamok részéről (2. iránymutatás: „a közszféra béreinek megfelelő megállapítását olyan fontos jelzésértékű lépésnek kell tekinteni, amely a versenyképesség javításának szükségességével összhangban biztosítja a bérmérséklést a magánszférában”); hangsúlyozza, hogy a Szerződés szerint a Tanács jogköre nem terjed ki a bérekkel és kollektív tárgyalásokkal kapcsolatos kérdésekre, ezért felszólítja a Tanácsot, hogy törölje az ilyen javaslatokat az Európai 2020 stratégia integrált iránymutatásaiból;

10. határozottan elítéli, hogy az EU és az IMF által irányított mentőcsomagok keretében a Bizottság diktátumként előírta, hogy az összegeket csak abban az esetben folyósítják, ha sor kerül a minimálbérek csökkentésére, a bérekkel kapcsolatos rugalmatlanság felszámolására, a nyugdíjjogosultságok megnyirbálására, a munkaerőpiac rugalmasabbá tételére, valamint ha „szorosabban hozzákötik a béreket a cégek termelékenységéhez, többek között a választottbírósági és kollektív tárgyalási rendszerek reformja révén”; hangsúlyozza, hogy e politika a szociális párbeszédhez és a kollektív tárgyalásokhoz való jog súlyos megsértését jelenti; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az EU és az IMF által nyújtott támogatások feltételrendszeréből zárja ki ezeket a követelményeket;

11. hangsúlyozza, hogy az Európai 2020 stratégia végrehajtását célzó nemzeti reformprogram-tervezetek elemzésekor a Bizottság arra panaszkodott, hogy „a nemzeti célszámok kitűzésekor viszonylag kevés ambíciót mutattak, és túlságosan rövid távú törekvéseket fogalmaztak meg”, továbbá figyelmeztetett, hogy a tagállamok erőfeszítéseinek összege távolról sem elegendő az energiafogyasztás 2020-ig történő 20%-os csökkentésével kapcsolatos átfogó uniós célkitűzés eléréséhez (a teljes cél 10%-át sem érik el), és ugyanilyen hiány jellemzi az oktatással és a szegénység csökkentésével kapcsolatos célkitűzéseket is;

12. tekintettel arra, hogy a lisszaboni stratégiához képest az Európa 2020 stratégia sokkal kevesebb, mindössze 5 fő célkitűzést tartalmaz, és ezek is rendkívül szerények, hangsúlyozza, hogy ugyanolyan végrehajtási rés kezd kialakulni az Európa 2020 stratégia vonatkozásában, mint amilyen az előző évtizedben a lisszaboni stratégiát jellemezte; úgy véli, hogy a nemzeti reformprogramok éves felülvizsgálatának gyakorlata nem éri meg az e célra szánt erőfeszítéseket, csupán időpocsékolás lenne;

Az éves növekedési jelentés, a gazdasági irányítás és az európai szemeszter

13. határozottan ellenzi az éves növekedési jelentésben szereplő bizottsági ajánlásokat, amelyek a Stabilitási és Növekedési Paktum által is előírt egyre szigorúbb deficitcsökkentésre, a leginkább a szegényeket és kiszolgáltatottakat sújtó közvetett adók növelésére, a bércsökkentés kérdésére, benne a kollektív tárgyalási rendszerek indexálási záradékainak felülvizsgálatára, a nyugdíjkorhatár állítólag szükséges kitolására és várható élettartamhoz kapcsolására (annak ellenére, hogy az EU-nak nincs jogköre a nyugdíjak és a kollektív tárgyalások vonatkozásában), a szolgáltatások további liberalizálására, a belső piacra, stb. összpontosítanak; felszólítja a Tanácsot, hogy a tagállamok politikáinak szánt iránymutatások elkészítésekor hagyjon fel ezzel a megközelítéssel;

14. felszólítja a Tanácsot, hogy utasítsa el a Bizottság által a túlzott hiány esetén alkalmazandó eljárással kapcsolatosan tett jogalkotási javasatokat, hiszen ezek rontanák a Stabilitási és Növekedési Paktum ciklikus jellegét és a gazdasági visszaesést, amely szintén még nehezebbé tenné a költségvetési célok elérését;

15. felszólítja a Tanácsot, hogy utasítsa el a Bizottság által a makrogazdasági egyensúlyhiány korrekciójára vonatkozóan tett jogalkotási javaslatokat, hiszen az egyensúlyhiány és a versenyképesség módszeres összekapcsolásával a kiigazítás csak a külső deficittel rendelkező országokra összpontosít; hangsúlyozza, hogy a jelentős egyenlőtlenségek (és különösen a haszon arányának növekedése és a munka arányának csökkenése) túlzott megtakarítást is eredményeznek, és hogy egyáltalán nincs megemlítve a problémák között egyes országok azon stratégiája, hogy a többi országra kényszerített bércsökkentés révén szufficitet halmoznak fel, visszaélve az egységes pénznemmel, ehelyett a szufficites országokat szolgáltatási szektoruk szabályozásának további leépítésére kérik;

16. rámutat, hogy a többlettel rendelkező országoknak gazdasági fejlődésüket úgy kell átalakítaniuk (többek között lehetővé téve a magasabb fizetéseket), hogy az a belső keresletet és a belső gazdaságot erősítse; javasolja egy „elszámolási uniós” mechanizmus létrehozását a 27 tagú EU-n belül, amely a többlettel rendelkező országokat arra kötelezné, hogy pozitív kamatot fizessenek a deficittel rendelkező országoknak, ami lehetővé tenné azok számára a termelés, a szolgáltatások és az infrastruktúra korszerűsítését, a termelékenység növelését és a folyó fizetési mérleg jelenlegi hiányának mérséklését; határozottan ellenez minden szankciót a folyó fizetésimérleg-hiánnyal rendelkező országok ellen;

17. felszólítja a Tanácsot, hogy hagyjon fel „az európai stabilitási mechanizmus létrehozásához szükséges korlátozott mértékű szerződésmódosítás” tervével, mivel az európai stabilitási mechanizmus jelenlegi koncepciója csak a bankok ismételt megmentésére szolgálna, miközben ennek ellentételezéseként önsorsrontó támadást intéznek a jóléti államutolsó maradványai, valamint az adósságot végső soron visszafizető átlagemberek bevételei és életszínvonala ellen; az egész EU-ra kiterjedő megoldást szorgalmaz, amely a bankokat veszteségeik elismerésére, a kötvénytulajdonosokat pedig szükség esetén a bankok újratőkésítésére kötelezné, elsősorban a piacról megvalósított tőkeemelés formájában, azt követően pedig a kötvények részvénnyé alakításával;

Az EU szociális-gazdasági irányításával kapcsolatos alternatív politika szükségessége

18. határozottan úgy véli, hogy a következő 3–5 évben további költségvetési ösztönzőkre van szükség a stagnálás elleni küzdelem, valamint a munkahelyteremtés tekintetében a munkaerőpiacra való belépésre vonatkozó stratégia kidolgozása érdekében: új, erősebb és célirányosabb európai gazdaságélénkítési tervet kell kidolgozni, amely minden elemében figyelembe veszi a nemek közötti egyenlőséget, évente az uniós GDP 1%-át környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból fenntartható fejlődésre fordítja, az egyenlőség, a „jó munkahelyek” teremtésével megvalósuló teljes foglalkoztatottság, a zöldebb gazdaság és a szociális jólét előmozdítása, a szegénység és a társadalmi kirekesztés megszüntetése, valamint az EU-n belüli társadalmi és területi kohézió erősítése céljából; hangsúlyozza, hogy mindennek tagállami szinten is hasonló intézkedésekkel kell társulnia, melyeket össze kell hangolni az uniós szintű fellépésekkel;

19. hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak mozgósítania kell az alapjait (EBB, EÚFB, EFSM, stb.), és az alacsony 1%-os EKB-kamatláb alkalmazásával a beruházásoknak nyújtott hitelekre kell felhasználnia azokat ahelyett, hogy megszorításokat írna elő, ennek során pedig külön figyelmet kell szentelnie az ösztönzőkre leginkább rászoruló országoknak, valamint nemzeti hozzájárulás előírása nélkül kell összegeket folyósítania a közösségi alapokból (strukturális és kohéziós alapok);

20. felkéri a Tanácsot, hogy terjessze ki az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EÚFB) megbízatását oly módon, hogy hitelezési politikájuk az új európai gazdaságélénkítési terv teljes spektrumát lefedje (ideértve pl. a fenntartható iparpolitikát stb.);

21. hangsúlyozza, hogy közszféra által irányított ilyen közberuházások révén 1,5 és 2 közötti foglalkoztatási és jövedelemszorzó érhető el, ami tehát olyan kilátással kecsegtet, hogy az EU gazdaságélénkítési tervén belül hozott intézkedések nagymértékben önfinanszírozók lehetnek;

22. hangsúlyozza, hogy a tagállamok számára nyújtott mindennemű támogatást az európai szociális modell elveivel kell összekapcsolni, szigorúan eltávolodva a közszférában való leépítésektől, a bérek deflációt eredményező befagyasztásától stb., és úgy kell időzíteni, hogy a ciklikus költségvetési megszorítások elkerülhetők legyenek;

23. hangsúlyozza, hogy az EU-nak és a tagállamoknak célzott, demokratikusan ellenőrzött közösségi irányításra vonatkozó mechanizmusokat kell bevezetniük az új gazdaságélénkítési terv értelmében a válság által leginkább sújtott ágazatokba, a feltörekvő fenntartható iparágakba és szolgáltatásokba, valamint a hátrányos helyzetben lévő régiókba történő befektetések tekintetében; ragaszkodik a befektetésekben érintettek aktív bevonásához és szerepvállalásához;

24. hangsúlyozza, hogy minden esetben, amikor egy tagállam támogatást, tőkeinjekciót és pénzügyi garanciákat biztosít bajba jutott vállalatok számára, ennek az állam szavazati, és jövőbeni haszonból való részesedésének megfelelő mértékű növekedésében is meg kell nyilvánulnia, és hatással kell lennie a vállalatok befektetési stratégiájára; kiemeli, hogy a tagállamoknak intézkedéseket kell tenniük a gazdasági demokrácia előmozdítására, a vállalatok irányításának a munkavállalók, szakszervezetek és fogyasztók helyzetének erősítése érdekében történő megváltoztatására, valamint a szociális és a környezeti dimenziónak a vállalatok és a közszolgáltatók stratégiai döntésekben való megerősítésére;

25. felkéri a Tanácsot, hogy hozzon létre egy uniós szintű, általános pénzügyi tranzakciós adót (pta) a spekuláció megfékezésére és annak szavatolására, hogy a pénzügyi ágazat kellő módon hozzájáruljon a gazdaság fellendüléséhez és az államok megmentésére irányuló műveletekhez kötődő adóterhek újrafinanszírozásához; rámutat, hogy friss tanulmányok szerint egy 0,1 százalékos általános pta bevezetése Európában a GDP 2,1 százalékának megfelelő (mintegy 262 milliárd eurós) éves bevételnövekedést eredményezne; javasolja, hogy az általános pta-ból származó bevételeket fejlesztési segítségnyújtásra, válságkezelő intézkedésekre és a fenntartható fejlődés elősegítésére használják fel;

26. felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a bankoknak és a vezetőknek fizetett jutalmakat, a tőkejövedelmeket (osztalékot, kamatot), a tőkenyereséget és a jelentős vagyont és örökséget terhelő adókat, és e bevételeket fordítsák a közszféra által irányított beruházások növelésére; hangsúlyozza, hogy a kereslet dinamikája ily módon megerősíthető és beágyazható a környezeti és társadalmi szempontból fenntartható fejlődésre irányuló stratégiába, valamint középtávon csökkenhető a hiány; rámutat, hogy a tagállamoknak a fiskális konszolidáció elősegítésére rendelkezniük kellene katonai kiadásaik és a környezetre káros támogatások csökkentéséről;

27. úgy véli, hogy sürgős szükség van egy köztulajdonban lévő pénzügyi pólus (államosított bankok, helyi és regionális takarékpénztárak) létrehozására szoros együttműködésben a szociális gazdaság elvei alapján működő bankokkal (takarékszövetkezetek, önsegélyezési pénztárak) annak érdekében, hogy a hiteleket a társadalmi és környezeti szempontból hasznos beruházások felé lehessen irányítani, amelyek valódi munkavállalói jogokkal járó minőségi foglalkoztatást teremtenek; úgy ítéli meg, hogy a pénzügyi ágazat hitelpolitikájával kapcsolatos döntéshozatalt demokratikus, nyilvános ellenőrzés alá kell helyezni, és hogy a munkavállalók és a fogyasztók demokratikus részvételét is biztosítani kell;

28. ragaszkodik a pénzügyi piacokon történő spekuláció megfékezését célzó határozott intézkedésekhez; rámutat, hogy a fedezetlen eladások és a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel való kereskedés megtiltására, valamint egy nyilvános európai hitelminősítő ügynökség létrehozására azonnali sürgősségi intézkedések szükségesek; hangsúlyozza, hogy az EU-ban működő fedezeti alapokat és magántőkealapokat be kell tiltani vagy legalábbis komolyan korlátozni kell, az offshore központokat pedig be kell zárni; felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy gyorsítsák meg a pénzügyi ágazat felügyeletére vonatkozó szabályozás szigorítását;

29. úgy véli, hogy a bérek elsorvasztása és az európai munkavállalók arra való kényszerítése, hogy egymás béreinek aláígérjenek, deflációt gerjeszt, csökkenti a vásárlóerőt és a belső keresletet, valamint növeli annak kockázatát, hogy a gazdaság újra recesszióba esik; kitart amellett, hogy a munkaerőpiac alapjaként ki kell alakítani egy hatékony alsó bérküszöböt (minimálbért, illetve a megélhetési minimum elvét) érvényre kell juttatni az egyenlő elbánás és az ugyanazon munkahelyen egyenlő vagy egyenértékű munkáért egyenlő bér elvét, továbbá az infláció ellensúlyozására lehetővé kell tenni a bérfejlesztéseket, a termelékenység növelését, és jelentős mértékű újraelosztási tényezőről kell gondoskodni;

30. hangsúlyozza, hogy a nők és a férfiak fizetése közötti különbséget 2020-ig 0 és 5% közé kell csökkenteni, vagyis olyan az egész gazdaságra vonatkozó arányos terveket kell kidolgozni, amelyek egyértelmű, kollektív tárgyalások és az egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekben járatos szakértők képzése révén elérendő célokat tartalmaznak; hangsúlyozza, hogy fel kell számolni a nemen alapuló diszkrimináció közvetlen és közvetett formáit, többek között megoldva azt a problémát, hogy a férfiak és a nők egyenlőtlen mértékben veszik ki részüket a nem fizetett munkából, valamint egyenlőségi terveket dolgozva ki a gyárak és egyéb munkahelyek számára;

31. fenntartja álláspontját a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2010–2012-es uniós stratégiáról; javasolja, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó új uniós stratégia jelentsen cselekvési tervet és politikai kötelezettségvállalást a pekingi cselekvési platformra és annak eredményeire épülve, figyelembe véve, hogy a nők és a fiatal lányok emberi jogai az egyetemes emberi jogok elidegeníthetetlen, elválaszthatatlan és szerves részét képezik;

32. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az élet minden területén és minden életkorban küzdeni kell a sztereotípiák ellen, mivel ez a nemek közötti egyenlőtlenség egyik állandó oka, amely befolyásolja az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás terén a nők és a férfiak által hozott döntéseket, a háztartásbeli és családi kötelezettségek elosztását, a közéletben és a döntéshozatali pozíciókban való részvételüket és képviseletüket, valamint munkahelyválasztásukat; kéri, hogy szülessen irányelv a nők elleni erőszak megakadályozása végett;

33. kitart azon kérései mellett, miszerint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre szóló célzott megközelítés szükséges, különösen pedig a gyermekszegénységet általános célként 50 százalékkal kell csökkenteni, az utcai hajléktalanságot 2015-re fel kell számolni, az EU-nak minimálbérekre vonatkozó célkitűzéssel kell rendelkeznie (kötelező, kollektív megállapodások nemzeti, regionális vagy ágazati szinten), amely az adott (nemzeti, ágazati stb.) szintű átlagbér legalább 60%-ának megfelelő bért nyújt, létezzen továbbá uniós célkitűzés a minimumjövedelem-rendszerekről és azon járulékalapú jövedelemhelyettesítő rendszerekről, amelyek a nemzeti ekvivalens medián jövedelem legalább 60%-ának megfelelő mértékű jövedelemtámogatást nyújtanak, illetve álljon rendelkezésre ütemterv az e célkitűzés valamennyi tagállam által történő elérésére; hangsúlyozza, hogy a hajléktalanság felszámolása érdekében a megfelelő lakhatás hiányával európai és tagállami szinten kell foglalkozni, és különös hangsúlyt kell helyezni a mélyszegénység elleni küzdelemre;

34. hangsúlyozza, hogy az európai foglalkoztatási stratégiát (EFS) nem szabad a rugalmas biztonság koncepciójára alapozni, hanem alapvetően a „jó munkahely” fogalmából kell kiindulni, a nemek közötti egyenlőséget, a munka minőségének előmozdítását, a fokozott szociális biztonságot és társadalmi integrációt, a jelenlegi munkavállalói jogok javítását és új jogok bevezetését, a munkahelyi egészség és biztonság előmozdítását, valamint a jobb társadalmi kockázatkezelés és a munkahelyi és munkahelyen kívüli élet összeegyeztetésének elősegítését helyezve a középpontba; úgy véli, hogy a tagállamoknak hathatós lépéseket kell tenniük a bizonytalan és rendellenes foglalkoztatás megszüntetése érdekében;

35. úgy véli, hogy az EU-Szerződés válságok miatti módosításáról szóló mindennemű vitának elsősorban az abban rögzített monetarista szerkezet felszámolására kell összpontosítania: az Európai Monetáris Unió hibás maastrichti kritériumainak eltörlésére, a „valódi konvergencia” kritériumai és a tagállamokat ezek elérésében támogató mechanizmusok kidolgozására, a Stabilitási és Növekedési Paktum visszavonására és egy Foglalkoztatási és Fenntartható Fejlődési Paktummal való felváltására, az Európai Központi Bank alapokmányának oly módon történő átalakítására, hogy demokratikusan elszámoltathatóvá váljon és megszűnjön „abszolút függetlensége” , a Bank feladatának újbóli meghatározására, miszerint a fenntartható és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődést, a teljes körű foglalkoztatást, a pénzügyi stabilitást, valamint az ár- és árfolyamstabilitást segíti elő, hogy csak néhányat említsünk a legfontosabb kérdések közül, amelyeket a Szerződés módosításának meg kell oldania;

36. az egységes piacról szóló vitára való tekintettel kitart amellett, hogy az EU elsődleges jogába a társadalmi előrelépésről szóló záradékot kell beilleszteni, amely rögzítené, hogy az alapvető jogok általában, valamint a munkabeszüntetéshez és a szervezett fellépéshez, a kollektív tárgyaláshoz stb. való jog mindenkor elsőbbséget élveznek a belső piac „alapvető szabadságaival” szemben;

37. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.