Az Európai Parlament,

–    tekintettel a FAO 2011. február 3-i figyelmeztetéseire a világszerte emelkedő élelmiszerárakról,

–    tekintettel az emelkedő európai élelmiszerárakról szóló, 2009. március 26-i állásfoglalására, amelynek középpontjában az élelmiszerárak emelkedésének a fejlődő országok megfelelő élelmiszer-ellátására gyakorolt hatásai állnak,

–    tekintettel a „Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc” című bizottsági közleményre (COM (2009)0591),

–    tekintettel a gazdálkodók méltányos bevételeiről és az európai élelmiszer-ellátási lánc hatékonyabb működéséről szóló 2010. szeptember 7-i állásfoglalására (2009/2237),,

–    tekintettel Olivier De Schutter, az Egyesült Nemzetek élelmiszerhez való joggal foglalkozó különleges előadója által a G20-hoz intézett nyolc ajánlására,

–    tekintettel a Mezőgazdaság-tudományi és fejlesztési technológiai nemzetközi felmérés (IAASTD) a Világbank, az UNDP és a FAO támogatásával kezdeményezett és végrehajtott ajánlásaira a globális élelmezésbiztonsági stratégiákkal kapcsolatban,

–    tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) élelmiszerár-indexe hét egymást követő hónapon át emelkedett, és 1990 óta, ameddig az index visszakövethető, a legmagasabb értéket jelzi; mivel a legfontosabb alapvető élelmiszerek ára gyors emelkedésnek indult és elérte a 2008. évi rekordszintet, társadalmi és politikai nyugtalanságot váltva ki sok országban, többek között Tunéziában és Egyiptomban és a búzabehozataltól függő Közel-Kelet más országaiban,

B.   mivel a FAO becslései szerint a világon az alultáplált emberek száma 2010-ben elérte a 925 milliót, és az emelkedő élelmiszerárak a növekvő népességgel és az előre nem látható élelmiszerhiánnyal együtt még tovább fogják növelni ezt a számot, mivel a világon 29 ország szembesül élelmiszer-ellátási nehézségekkel és az élelmezés terén külső segítségre szorul,

A TÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA

C.  mivel a jelenlegi kiugró árak kínálati sokkokra vezethetők vissza, amelyek a szélsőséges időjárási események, például az éghajlatváltozás miatt egyre gyakrabban bekövetkező áradások és szárazságok következményei, valamint összefüggnek az élelmiszerekkel való spekulációval, a növekvő népesség egyre fokozódó élelmiszerigényével, az agroüzemanyagok fokozott termelésével, a konfliktusok vagy sikertelen élelmezésbiztonsági politikák miatt bekövetkező élelmiszer-behozatali függőséggel, azzal, hogy a fellendülőben lévő gazdaságokban jelentkező egyre nagyobb húsigény kielégítése érdekében az állatállományt egyre inkább gabonával etetik, valamint azzal, hogy a fejlődő országok városi szegényei növekvő számban függenek a nagyrészt importált élelmiszertől,

a mezőgazdasági árukkal kapcsolatos spekuláció

D.  mivel a mezőgazdasági áruk árának ingadozása elsősorban a „tisztán pénzügyi” intézmények erősödő financializációja és árupiaci spekulációja következtében fokozódott; mivel az intézményi befektetők árupiaci befektetéseiket a 2003. évi 13 milliárd euróról 2008-ra 170 és 205 milliárd euró közötti összegre növelték; mivel az árucikkekkel kapcsolatos hosszú pozíciók beáramlása, ideértve a tőzsdén kívüli és különösen a tőzsdén kereskedett alapokkal (ETF) kapcsolatos ügyletek jelentős növekedését, az árucikkek árának mesterséges inflációját okozza, leválasztja az árdinamikát az alapjául szolgáló tényezőkről, például a készlet és a fogyasztás arányát mutató visszamenőleges adatsorokról, és torzítja a határidős ügyleti piacok rendes működését,

E.   mivel a spekuláció fontos szerepet játszott a 2008-as élelmiszerár-válságban; mivel az élelmiszerárukkal való fokozott spekuláció többek között a növekvő volumenek, a többi árupiaccal kialakult pénzügyi kapcsolatok és a származékos piacokon jelentkező egyre nagyobb kockázatok következménye; mivel bizonyos uniós fizikai piaci szereplőkre és árukkal kapcsolatos származtatott termékekre nem vonatkozik sem a felügyelet, sem a szabályozás, mivel kihasználják a pénzügyi eszközök piacairól és a piaci visszaélésekről szóló irányelvekkel kapcsolatos kivételeket és joghézagokat,

a fosszilis tüzelőanyagoktól való fenntarthatatlan függőség és az élelmiszerek és tüzelőanyagok közötti fenntarthatatlan verseny

F.   mivel az élelmiszerárak egyre inkább összefonódnak a fosszilis tüzelőanyagok árával az energiaigényes termelési rendszerek miatt, amelyek műtrágyát, növényvédő szereket, feldolgozott takarmányt használnak és nagy távolságokra szállítanak; mivel ezek az input oldalon jelentkező árak párhuzamosan emelkednek a fosszilis tüzelőanyagok árával; mivel a globális etanoltermelés több mint a kétszeresére nőtt 2007 és 2009 között az EU-ban,

G.  mivel az agroüzemanyagok termelése „élelem kontra üzemanyag” típusú konfliktusokat okoz a földhasználat tekintetében; mivel a globális pénzügyi válság tükrében a mezőgazdasági áruk felhasználása az állatállomány takarmányozására és agroüzemanyag előállítására a mezőgazdasági árukkal kapcsolatos spekulációt ösztönözte, amelyet haladéktalanul kezelni és ellenőrizni kell globális szinten,

wto és imf, nyereséges termények termelése szemben a helyi lakosságot ellátó termeléssel

H.  mivel az elmúlt évtizedekben a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) kereskedelmi liberalizáció és a strukturális reformok bevezetését javasolta a fejlődő országokban, aminek következtében sok ország rákényszerült egy elsősorban exportorientált, nyereséges terményeket termelő, domináns mezőgazdasági modellre a fenntartható helyi élelmiszer-termelés és élelmiszerpiac rovására, és ezzel a fejlődő országok vidéki gazdaságai és élelmezésbiztonsága meggyengült,

kevés befektetés a mezőgazdasági tudásba

I.    mivel az elmúlt három évtizedben drámai mértékben csökkent a fejlődő országok számára a mezőgazdaság és a vidék fejlesztésére nyújtott támogatás aránya; mivel a fejlődő országokban a fenntartható élelmezési rendszerekbe történő befektetések visszaszorultak, tekintettel arra, hogy az exportorientált termelést részesítették előnyben, ami tovább gyengítette a kapacitásokat az elegendő élelem tisztességes áron történő termelésére és forgalmazására,

A termelők térvesztése és az élelmiszer pazarlása

J.    mivel a gazdák élelmiszer-ellátási láncból származó jövedelmének aránya jelentősen csökkent, miközben a feldolgozók és a kiskereskedők nyeresége folyamatosan nő; mivel a fogyasztói árak emelkedtek; és mivel a globálisan előállított élelmiszer mennyiségének legalább 30%-át elpazarolják az élelmiszerlánc különböző pontjain;

az állatállomány takarmányozására gabonát, illetve zöldtakarmányt felhasználó rendszerek, takarmányfüggőség

K.  mivel a komoly ráfordításokat igénylő és gabonával takarmányozó hústermelés domináns modellje, valamint a kapcsolódó szerkezeti feleslegek jelentős mértékben hozzájárultak az európai állattenyésztési ágazat jelenlegi válságához, amely tükrözi az állati takarmány behozatalától való nagyfokú függést, szemben a fenntarthatóbb zöldtakarmányt használó, alacsony költségű hústermelő rendszerekkel; mivel a víz, a talaj és a biológiai sokféleség fenntarthatatlan használatának következményei az éghajlatváltozás egyre fokozódó hatásaival együtt hozzá fognak adódni a mezőgazdasági piacok növekvő feszültségeihez és az emelkedő élelmiszerárakhoz,

a fejlődő világ mezőgazdasági rendszereinek összeomlása

L.   mivel főleg az Egyesült Államok és az EU által évtizedeken át nyújtott exporttámogatások és élelmiszersegélyek tehetők felelőssé az önellátó és kistermelői termelés lerombolásáért a fejlődő országokban, amelynek következtében családok milliói maradtak föld és elegendő élelem nélkül,

M.  mivel a fejlődő világban a dömping, a nyereséges termények exportorientált termelése, a mezőgazdasági tudásba és az ismeretek terjesztését biztosító szolgáltatásokba történő befektetés hiánya, amely helytelen talaj- és vízgazdálkodáshoz, túllegeltetéshez vezet, az egyre inkább az éghajlatváltozás következtében fellépő szélsőséges időjárási események egytől-egyig hozzájárulnak a mezőgazdasági rendszerek összeomlásához; mivel egyre fokozódik a vándorlás a vidékről a városokba, és növekszik azon népességcsoportok száma, amelyek aggasztóan függenek az import élelmiszerektől és soha nem látott mértékben vannak kiszolgáltatva a kiugróan magas áraknak,

éghajlatváltozás és globális élelmiszerkészletek

N.  mivel. mint Ausztrália, Pakisztán és Oroszország esetében is, az éghajlatváltozás hatásai, például a szárazságok, a hirtelen áradások lerombolják az élelmiszer-termelés kiszámítható modelljét, korlátozzák az élelmiszer-ellátást és kiugróan magasra szöktetik az élelmiszerárakat,

O.  mivel a globális élelmiszerkészletek mennyisége ugyan meghaladja a 2008-as szintet, azonban még mindig példátlanul alacsony, aminek következtében nem lehetséges az árkiugrások átmeneti enyhítése, sem az, hogy az importfüggő országok hiány idején elegendő élelmiszerrel lássák el lakosságukat,

FÖLDFOGLALÁS

P.   mivel különösen Afrikában hatalmas földterületeket vásároltak fel nem afrikai vállalatok gyakran a földtulajdonosok beleegyezése nélkül; mivel az ilyen földeket nem mindig használják élelmiszer-termelésre, hanem olyan kivitelre szánt áruk termelésére is használhatják, mint a fa; mivel megfelelő jogi keret nélkül mindez fenyegeti az afrikai országok élelmiszer-termelési potenciálját,

az eu mint adományozó és nemzetközi kereskedelmi tárgyalópartner

Q.  mivel az EU-nak mint fejlesztési segélyezőnek és a két- és többoldalú tárgyalásokon jelentős kereskedelmi partnernek a hangja nagy súllyal esik latba és felelősséggel kellene használni, ideértve a szociális szempontból tisztességes és környezetvédelmi szempontból megfelelő kereskedelmi szabályoknak kedvező eszközök, például az Európai Parlament által javasolt minősített piaci hozzáférés alkalmazását is,

KÉRÉSEK

a mezőgazdasági termékek tisztességes kereskedelme

1.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy olyan megreformált kereskedelmi és fejlesztési stratégiát fogadjanak el, amely lehetővé teszi, hogy a fejlődő országok megfelelően védhessék hazai élelmiszerpiacaikat, és maguk dönthessenek az élelmiszer-termelési potenciáljuk javítását és kistermelőik támogatását szolgáló saját politikáikról;

2.   hangsúlyozza, hogy a sok fejlődő országban a helyi élelmezésbiztonsági rendszereket tönkretevő közvetett és közvetlen exporttámogatásokat be kell szüntetni a fejlődő országokból behozott feldolgozott élelmiszerekre kirótt vámtarifák emelkedését okozó mechanizmusokkal együtt (amelyek arra kényszerítették ezeket az országokat, hogy nyersanyagexportjukat növeljék a kiegyensúlyozott élelmezésbiztonsági/élelmiszer-kiviteli politika rovására);

jobb fejlesztési támogatás

3.   felszólít a mezőgazdaságnak szánt fejlesztési támogatás összegének jelentős emelésére, valamint az ismeretek terjesztését biztosító megfelelőbb szolgáltatásokkal kapcsolatos képzésekbe és a fejlődő országokat szolgáló, decentralizált mezőgazdasági kutatásokba történő befektetésre annak érdekében, hogy a termelők olyan fenntartható technikák birtokába jussanak, amelyekkel a hosszú távú élelmezésbiztonság érdekében hatékonyabban termelnek, egyúttal védik környezetüket, és megfelelő állami támogatást kapnak például úgy, hogy kölcsönökhöz, illetve vetőmagokhoz férnek hozzá;

4.   sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák fenn és javítsák készpénztranszfer-programjaikat, többek között a mikrohitelekkel és a szociális hálóval kapcsolatos más politikáikat annak biztosítása érdekében, hogy a szegények válságok idején hozzáférhessenek az élelemhez; kéri, hogy a fejlődő világ kormányai és intézményei megfelelő segítséget nyújtsanak e tekintetben;

átláthatóság és spekulációellenes intézkedések

5.   felszólítja a Bizottságot, hogy az élelmiszerláncban kialakuló árképzés terén a jelentéstételi kötelezettség előírásával és az Élelmiszerárak és Árrések Megfigyelőközpontján keresztül hozzon létre sokkal nagyobb átláthatóságot, hogy rávilágítson az árképzésben megmutatkozó hiányosságokra; felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa az átláthatóságot az élelmiszerekkel kapcsolatban álló transznacionális vállalatok készletei terén is;

6.   felszólítja az EU-t, gyakoroljon nyomást annak érdekében, hogy létrejöjjön egy független, globális szabályozó ügynökség, amely az élelmiszerpiacok és a kereskedelem tekintetében biztosítja az átláthatóságot, valamint szabályozza a határidős és az opciós árutőzsdei ügyleteket, továbbá szigorú szabályozó intézkedéseket hajt végre az élelmiszerekkel való globális spekuláció megakadályozására, például pozíciós határértékeket szab meg, és az olyan befektetők számára, akik közvetlen kapcsolatban állnak a mezőgazdasági piacokkal, megtiltja az élelmiszerekkel kapcsolatos származtatott ügyleteket;

7.   felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen átfogó javaslatokat az árutőzsdéket felügyelő európai hatóságok létrehozatalára és megerősítésére az azonnali és származékos tranzakciók tekintetében annak érdekében, hogy korlátozhassák és megakadályozhassák az ilyen spekulációkat oly módon, hogy biztosítják, hogy bármilyen az élelmiszerekkel kapcsolatos származtatott ügyletben legalább egy termelő és legalább egy fogyasztó részt vegyen; növelje az átláthatóságot olyan átfogó rendelkezésekkel, amelyek a piaci szereplők ügyletekkel és pozíciókkal kapcsolatos jelentéstételi és nyilvántartási kötelezettségeire vonatkoznak, valamint a fizikai piacok esetében a piaci visszaélések megakadályozásának eseti rendszerével; e tekintetben üdvözli a tőzsdén kívüli származékos ügyletek szabályozására irányuló bizottsági javaslatot, és sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be nagyratörő javaslatokat különösen a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelvek felülvizsgálatának keretében;

stratégiai élelmiszerkészletek és intézkedések az élelmiszer-pazarlás ellen

8.   felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon a decentralizált regionális és helyi élelmiszerkészletek (mind az éhezés mérséklésére szolgáló sürgősségi készletek, mind az árkiugrások idején az ellátást könnyítő regionális készletek) célzott globális rendszerén; úgy véli, hogy e készleteket a legmegfelelőbb szinteken, többek között a helyi, regionális és nemzeti hatóságoknak és az ENSZ FAO égisze alatt működő koordinációs szervnek kell kezelnie, és teljes mértékben kamatoztatni kell a FAO és az ENSZ világélelmezési programja által összegyűjtött tapasztalatokat;

9.   felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen készítsen jelentést a Parlament számára e cél elérésének leghatékonyabb módjáról; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy a több- és kétoldalú kereskedelmi tárgyalásokon vállaljon vezető szerepet a célzott globális élelmiszerkészletek említett rendszerének előmozdításában; felszólítja az EU-t és a nemzeti kormányokat, hogy indítsanak kampányokat és vezessenek be szerkezeti reformokat az élelmiszer-pazarlás minimalizálása érdekében;

intézkedések az éghajlatváltozás ellen

10. felszólít a koppenhágai/cancúni határozatok gyors végrehajtására a globális hőmérséklet-emelkedés 2 Celsius-fokra történő korlátozása érdekében, amelynek során a fejlett országok 2020-ra 30–40%-kal és 2050-re 80–95%-kal csökkentik kibocsátásaikat;

11.      úgy véli, hogy a fejlődő világban az ipari célú mezőgazdasági termelési eljárások környezetkárosító eljárásokhoz fognak vezetni, és ez hosszú távon tönkre fogja tenni a fejlődő országok élelmiszer-termelési potenciálját azt javasolja, hogy a képzéseknek az éghajlathoz való alkalmazkodásra és a talaj megfelelő kezelésére, például a talaj- ás vízgazdálkodásra, a mezőgazdasági területek talajerózió vagy szikesedés miatti elvesztésének megelőzésére kell összpontosítaniuk, összhangban a mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felmérés (IAASTD) ajánlásaival

fenntarthatósági kritériumok

12. kéri, hogy vizsgálják felül az agroüzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumokat az élelmiszer-termelési célú földhasználat üzemanyag-termelési célú használatra való módosításának megakadályozása érdekében; felszólítja a világ nemzeti kormányait, hogy csökkentsék az etanol- és a biogáztermelés támogatását; határozottan kéri a Bizottságot, hogy jövőbeli cselekvési programjaiba építse be a mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felmérés (IAASTD) globális élelmiszer-ellátásról szóló ajánlásait, valamint „Az agráripar és az élelemhez való jog” című ENSZ-jelentésben foglalt javaslatokat; felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be egy olyan készenléti mechanizmust, amely az EU-ban megtiltja a gabona energiatermelésre történő felhasználását, továbbá leállítja az ilyen terményekből készült agroüzemanyagok behozatalát, ha a gabona ára túllép egy bizonyos küszöbértéket;

13. támogatja a helyi élelmiszer-hálózatok kifejlesztését és a termelőt közvetlenül a fogyasztóval összekötő kereskedelmet annak érdekében, hogy az élelmiszerárak leválhassanak a fosszilis üzemanyagok emelkedő áráról, amely hatással van az élelmiszerek nagy távolságra történő szállítására; úgy véli, hogy a fenntarthatóbb és helyi mezőgazdasági eljárások is csökkenteni fogják a trágyázással és a takarmányozással kapcsolatos ráfordítási költségeket; felszólítja a Bizottságot, hogy a WTO keretein belül kezdeményezze a termékek árstabilizációjának és más ellátási irányítási eszközöknek az értékelését; felszólítja az EBB-t, hogy vizsgálja meg egy olyan garanciaalap azonnali felállításának lehetőségét, amely különösen a szegényebb fejlődő országokban a helyi élelmiszertermelők igényeihez alkalmazkodva a nemzeti mikrohitelrendszerek és kockázat fedezeti rendszerek támogatására irányul;

14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.