Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 25. cikkének (1) bekezdésére, mely az élelemhez való jogot is említi,

–   tekintettel az 1996. évi élelmezési világtalálkozón kitűzött azon célra, mely szerint 2015-ig felére kell csökkenteni az éhínségtől szenvedő emberek számát, és amelyet 2000-ben a nyolc millenniumi cél egyikeként neveztek meg,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának „A világméretű élelmiszerválság többek közt a meredeken emelkedő élelmiszerárak által okozott súlyosbodásának kedvezőtlen hatása az élelemhez való jog érvényesítésére” címmel 2008. május 22-én Genfben megrendezett rendkívüli ülésére,

–   tekintettel korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) jelentése szerint az élelmiszerárak januárban – sorozatban immár hetedik hónapja – világszerte újabb történelmi csúcsot értek el, és a következő hónapokban nem is várható az árak mérséklődése,

B.  mivel a FAO szerint januárban a hús kivételével valamennyi megfigyelt termékcsoport ára emelkedett; a FAO élelmiszerár-indexe – egy termékkosár, amely havi szinten nyomon követi a világ élelmiszerár-változásait – januárban átlagosan 231 ponton állt – 3,4 ponttal meghaladva a tavaly decemberi átlagértéket –, amely a legmagasabb érték 1990 óta, amikor az ügynökség megkezdte az élelmiszerárak megfigyelését,

C. mivel a kiadási és támogatási politikák hiánya miatt a mezőgazdasági termelékenység növekedése a ’80-as években elért 3,5%-hoz képest mára 1,5%-ra esett vissza; a globális élelmiszerkészletek szintén csökkentek, 1995 óta évente mintegy 3,4%-kkal,

D. mivel a nemzetközi piacokat a közelmúltban jellemző áringadozások nyomást gyakorolnak a globális élelmezésbiztonságra; különösen a fejlődő országokban kis farmokon élő és dolgozó kétmilliárd ember életkörülményei váltak bizonytalanabbá; többségüknek kevesebb, mint napi 2 dollárból (USD) kell kigazdálkodniuk saját maguk és családjuk megélhetését,

E.  mivel 2010-ben 925 millió ember szenvedett az alultápláltságtól; köztük 170 millió gyermeket érint az alultápláltság, és évente 5,6 millió gyermek hal meg malnutríció következtében; az élelmiszerár-spirál emberek millióit taszítja egyre mélyebb szegénységbe, akik csak gyarapítják az éhezők hosszú sorát,

F.  mivel a világ népességének növekedése és vagyonosodása folytán növekszik az élelmiszer iránti kereslet; becslések szerint e kereslet kielégítéséhez a megtermelt gabona mennyiségét 2030-ig 50%-kal, a hústermékekét 85%-kal kellene növelni,

G. mivel a megnövekedett keresletet a fejlődő és élelmiszerexportáló országokban működő, világpiacra termelő nagyüzemi gazdaságok elégítik ki; a fejlődő országok gabonatermesztése 2007és 2008 között 11%-kal nőtt; a termelés ugyanitt, ugyanebben az időszakban mindössze 0,9%-os növekedést mutatott, de ha figyelmen kívül hagyjuk Brazília, India és kontinentális Kína adatait, ugyanez az adat már 1,6%-os visszaesést jelez,

H. mivel az elmúlt esztendőben az EU-ban a búza ára 91%-kal, a kukoricáé 57%-kal, a cukoré 32%-kal nőtt, a hústermékek ára pedig húszéves csúcsot ért el; a növekvő élelmiszerárak kihatnak valamennyi élelmiszertermékre, legyen az friss, feldolgozott vagy ipari termék, és a háztartási kiadások számottevő növelése révén különösen súlyosan befolyásolják a lakosság alacsonyabb jövedelmű rétegeit,

I.   mivel az áremelkedések súlyosbítják a hozzáférés problémáját, különösen az alacsony jövedelműek vagy jövedelemmel nem rendelkezők esetében, az élelmiszerre fordított kiadás a családi költségvetések egyik fő alkotóeleme, a fejlődő országokban annak több mint 60–80%-át teszi ki, az EU kevésbé fejlett tagállamaiban pedig 20–30%-át, és ez kedvezőtlenül hat a tagállamokban a társadalmi kohézióra,

J.   mivel az élelmiszerárak jelenlegi növekedésének hátterében az agrár- és élelmiszertermékekkel kapcsolatos növekvő spekuláció áll, és a befektetési alapok hatalmas mennyiségű pénzt fektetnek az élelmiszerár-spekulációba,

K. mivel a Világbank által végzett előzetes felmérések szerint a nyugdíjalapok és fedezeti alapok fokozódó tevékenysége kulcsszerepet játszott 2008-ban az élelmiszer- és agrártermékek árainak robbanásszerű növekedésében; mivel a pénzügyi spekuláció élelmiszerpiacokra gyakorolt befolyásának óriási növekedését az is mutatja, hogy míg az alapok 2003-ban még csak 13 milliárd USD-t fektettek élelmiszeripari árukba azok árának növekedésére spekulálva, addig ez az összeg 2008-ban elérte a 318 milliárd dollárt,

L.  mivel az élelmiszeripart egyre inkább a nagy nemzetközi társaságok tartják ellenőrzésük alatt, és mind a termelés, mind az értékesítés az ő kezükben koncentrálódik és ezáltal óriási nyereségre tesznek szert, miközben olyan árak megfizetésére kötelezik a fogyasztókat, melyek többszörösen meghaladják az előállítás költségeit,

M. mivel a szélsőséges időjárás, például az oroszországi hőhullám, a pakisztáni áradások vagy a Laoszban és Kambodzsában tapasztalt rendkívüli esőzések mind-mind hozzájárultak az élelmiszerár-robbanáshoz; mivel az éghajlatváltozás a jövőben is befolyásolni fogja az élelmiszer-termelést,

N. mivel a gazdák jövedelme az EU-ban 2009-ben 12%-kal csökkent, ami azt jelenti, hogy már nem képesek a munkájukból tisztességes jövedelemre szert tenni, és mivel ennek ellenére a gazdálkodóknak, valamint a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazatnak továbbra is rendkívül szigorú követelményeknek megfelelő élelmiszer-ipari termékeket kell előállítaniuk a fogyasztók által megfizethető áron,

O. mivel a kistermelők nem egyenlő feltételek mellett szállnak versenybe a helyi és regionális piacokon vagy a világpiacon; közülük sokan képtelenek kielégíteni a növekvő keresletet, mivel nem jutnak hozzá a szükséges eszközökhöz és tőkéhez, továbbá magasabb tranzakciós költségeket kell fizetniük, és mindez megnehezíti számukra, hogy alkalmazkodjanak a piaci fejleményekhez, és gyorsan reagáljanak azokra; a magasabb élelmiszerárak bevételeiből sokszor már nem jut a kistermelőknek, akik gyakran akár még alacsonyabb áron kényszerülnek túladni termékeiken,

P.  mivel az elmúlt évtizedekben az EU, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) kereskedelmi liberalizációt kényszerítettek a fejlődő országokra egy széles körű, export-orientált mezőgazdasági modell bevezetése érdekében, a fenntartható helyi élelmiszer-termelés és a helyi élelmiszerpiaci árak kárára,

1.  hangsúlyozza, hogy az élelmiszerhez való jog alapvető jog, és javítani kell a hozzáférést, hogy az aktív és egészséges élethez szükséges élelmiszer mindig mindenki számára elérhető legyen; kiemeli, hogy az államok kötelesek védelmezni, tiszteletben tartani és teljesíteni ezt az alapvető emberi jogot; megerősíti, hogy az élelmiszer nem egyszerűen árupiaci termék, hanem egyetemes emberi jog;

2.  úgy véli, hogy az élelmiszerárak emelkedését legelőször az alacsony jövedelmű háztartások fogják megszenvedni, mivel költségvetésük túlnyomó részét élelmiszerre kell fordítaniuk; úgy véli, sürgősen közvetlen intézkedéseket kell tenni az élelmiszerárak csökkentése érdekében;

3.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági élelmiszertermékek és elsődleges mezőgazdasági áruk kereskedelmének liberalizációja károsan hat az élelmiszer-termelés mennyiségére és minőségére, kidomborítja a kistermelők megélhetésének bizonytalan voltát, valamint veszélyezteti az élelmiszerhez való jogot és az élelmezési önállóságot;

4.  elítéli a mezőgazdasági árukkal és nyersanyagokkal kapcsolatos spekulációt, és aggodalmát fejezi ki az ellenőrző mechanizmusok hiánya miatt, melyek korlátozni tudnák a spekulációt, meg tudnák előzni az árukkal való manipulációt és visszaélést, amely sérti az élelmiszerhez való jogot, továbbá szegénységet és társadalmi kirekesztést eredményez;

5.  szolidaritását fejezi ki a kis- és középüzemi termelést folytató gazdák és állattenyésztők felé; támogatja a termelésben általuk használt nyersanyagok árainak csökkentésére irányuló követeléseiket, és felszólít a megfelelő intézkedések megtételére;

6.  úgy véli, hogy a legsúlyosabb élelmiszerpiaci problémák egyike az értékesítés és a marketing; legtöbbször éhínség idején is nagy élelmiszerkészletek állnak rendelkezésre, a baj csak az, hogy olyan áron, melyet a helyi lakosság nem tud megfizetni; becslések szerint a szubszaharai Afrikában megtermelt összes élelmiszer fele elrohad a tárolási és szállítási infrastruktúra, valamint a marketing hiánya miatt;

7.  hangsúlyozza, hogy az élelmezésbiztonság ma kulcskérdés; az éghajlatváltozás várhatóan csökkenteni fogja a rendelkezésre álló termőterületek és víz mennyiségét, és ha nem tesszük meg a szükséges intézkedéseket, további termőterületeket vonnak be az energianövények termesztésébe vagy szánnak az élelmiszer-termeléstől eltérő egyéb célokra;

8.  megerősíti, hogy a mezőgazdasági tevékenység legfőbb céljának az élelmiszer-termelést kell tekinteni; megjegyzi, hogy a mezőgazdasági termékek, nevezetesen a bioüzemanyagok nem élelmezési célú hasznosítása nem feltétlenül járul hozzá a mezőgazdasági tevékenység bővítéséhez és nem biztos, hogy megfelelő megoldást jelent a vidék elnéptelenedésére; rámutat, hogy az ilyen jellegű termelés az élelmiszer-termelést is felválthatja, ami az élelmiszer-termelés volumene és az élelmezési önállóság szempontjából hátrányos következményekkel jár;

9.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a közös agrárpolitika 2020-ig szóló célkitűzéseit az élelmiszer-termelés fellendítése, a kis- és középüzemi termelést folytató gazdálkodók és állattenyésztők támogatása, és a fogyasztói árak csökkentése érdekében az intervenciós mechanizmusok megerősítése és a termelői árakat biztosító megfelelő intervenciós árak garantálása révén, ami várhatóan tisztességes jövedelmet biztosítana a gazdák és mezőgazdasági alkalmazottak számára, és tisztességes árakat biztosítana a fogyasztóknak;

10. mélyreható agrárpolitikai reformokat sürget, amelyek valamennyi országban biztosítanák az élelmiszerellátás biztonságát és az élelmezési önállóságot, ösztönöznék az állami projekteket, támogatnák a mikro-, kis- és középüzemi gazdaságokat, a szövetkezeteket és az önkormányzatokat, közösségi forrásokat összpontosítanának e célokra, és orvosolnák a regionális aszimmetriákat;

11. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a szélsőséges áringadozás leküzdésére a termelők kiszolgáltatottságának csökkentése és annak érdekében, hogy az élelmiszerhez való jog mindenki számára garantált legyen, különösen annak az EU tagállamaiban élő 78 millió embernek, akiket a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyeztet;

12. kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az élelmiszerpiaci árukkal kapcsolatos globális spekuláció visszaszorítása érdekében; úgy véli, Európában sürgősen be kell tiltani a short ügyleteket és a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket; valamint fel kell lépni az agrár- és élelmiszerpiaci kartellekkel szemben, melyek a megfelelő infrastruktúra és a megfigyelő és ellenőrző mechanizmusok hiányát kihasználva növelik nyereségeiket;

13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.