Eljárás : 2011/2555(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0123/2011

Előterjesztett szövegek :

B7-0123/2011

Viták :

OJ 16/02/2011 - 108

Szavazatok :

PV 17/02/2011 - 6.4

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0064

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 139kWORD 92k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0120/2011
10.2.2011
PE459.655v01-00
 
B7-0123/2011

a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tett nyilatkozatról szóló vitát követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján


Egyiptomról


Franziska Katharina Brantner, Hélène Flautre, Frieda Brepoels, Raül Romeva i Rueda, Judith Sargentini, Indrek Tarand, Margrete Auken, Malika Benarab-Attou, Bart Staes, Barbara Lochbihler, Emilie Turunen, Catherine Grèze, Michail Tremopoulos, François Alfonsi, Keith Taylor, Heidi Hautala, Eva Joly, Daniel Cohn-Bendit, Isabelle Durant, Ulrike Lunacek a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása Egyiptomról  
B7‑0123/2011

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Egyiptomról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2008. január 17-i állásfoglalására,

–   tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–    tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–   tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2008-ban módosított, 2004. júniusi európai uniós iránymutatásokra,

–   tekintettel az európai szomszédságpolitika 2004 óta tartó fejlődésére és különösen a Bizottságnak az e politika végrehajtásáról szóló helyzetjelentéseire,

–   tekintettel az Európai Unió és Egyiptom között létrejött, 2004 júniusában hatályba lépett euromediterrán társulási megállapodásra,

–   tekintettel az Európai Unió és Egyiptom között létrejött, 2007 márciusában elfogadott európai szomszédságpolitikai cselekvési tervre,

–   tekintettel a Bizottság „Tágabb európai szomszédság: keleti és déli szomszédainkkal fennálló kapcsolataink új kerete” című 2003. március 11-i közleményére,(1)valamint az „Európai szomszédságpolitika – stratégiai dokumentum” című 2004. május 12-i(2), az európai szomszédságpolitika megerősítéséről szóló 2006. december 4-i(3), a határozott szomszédságpolitikáról szóló, 2007. december 5-i(4) és az európai szomszédságpolitika áttekintéséről szóló 2010. május 12-i(5) közleményére,

–   tekintettel a 2009. áprilisi, az EU és Egyiptom közötti kapcsolatok javítására irányuló, Egyiptom 2008-ban tett javaslatának megfelelő együttes határozatra,

–   tekintettel a Tanács Egyiptomra vonatkozó, 2011. január 31-i következtetéseire,

–   tekintettel Catherine Ashton alelnök/főképviselő az egyiptomi helyzetről szóló 2011. február 3-i és 4-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az ENSZ független emberi jogi szakértői csoportja által 2011. február 3-án tett nyilatkozatra,

–   tekintettel Van Rompuy elnök Egyiptomról és a régióról szóló, 2011. február 4-i nyilatkozatára,

–   tekintettel Navi Pillaynak, az ENSZ emberi jogi főbiztosának az Észak-Afrikában uralkodó helyzetről szóló 2011. február 4-i nyilatkozatára,

–   tekintettel korábbi állásfoglalásaira, nevezetesen az európai szomszédságpolitikáról szóló 2006. január 19-i, az európai szomszédságpolitika megerősítéséről szóló 2007. november 15-i, a „Barcelonai folyamat: Unió a Mediterrán Térségért (UMT)” című, 2009. február 19-i, az „Unió a Mediterrán Térségért” című 2010. május 20-i, az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközről szóló 2006. július 6-i és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz felülvizsgálatáról szóló 2009. február 19-i állásfoglalására,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az Egyiptomban és más arab országokban is zajló, politikai, gazdasági és társadalmi változásokra felhívó békés tüntetések azt mutatják, hogy széles körű igény mutatkozik a tényleges demokráciára és a tekintélyuralmi rendszerek felszámolására; mivel a Tunéziából kiinduló, jelenleg folyamatban lévő események egyértelműen megmutatják, hogy az emberek szabadságot és demokráciát kívánnak,

B.  mivel az Egyiptomban január 25-én kezdődött tömeges tüntetések során több mint háromszázan életüket vesztették, számosan megsebesültek és sok embert letartóztattak; mivel Egyiptom legnagyobb városaiban továbbra is nagyszabású tüntetések zajlanak; mivel a tüntetések nagyságrendje példa nélküli Egyiptom, sőt az egész arab világ történetében,

C.  mivel az eredetileg békés tiltakozásokon egyre hevesebb az erőszak, a tüntetőkre ugyanis több ízben fegyveresek és kormánypárti milicisták támadnak, a rendőrség pedig könnygázt, gumilövedéket és vízágyúkat vet be; mivel a belügyminiszter a január 28-i, történelmi jelentőségű tüntetéseket követően úgy döntött, hogy megszünteti a rendőrségi szolgáltatásokat, és emiatt az emberek nem élhetnek biztonságban,

D. mivel az egyiptomi hatóságok a távközlési társaságokat 60 millió mobiltelefon-vonal kikapcsolására utasították, és az egyiptomi internet-hozzáférések zömét megszakították azzal a céllal, hogy megakadályozzák a polgárok tömeges megmozdulásait és elhallgattassák őket; mivel a katonai rendőrség médiaorgánumokat és jogi központokat – közöttük az Al Jazeera tévétársaságot és a Hisham Mubarak Jogi Központot – zárattak be,

E.  mivel január vége óta az egyiptomi és nemzetközi újságírókat és emberi jogi aktivistákat egyre gyakrabban bántalmazzák és veszik őrizetbe, és ennek célja a folyamatos tiltakozásokról szóló független beszámolók megakadályozása és olyan légkör kialakítása, ahol az emberi jogokat anélkül sérthetik meg, hogy az dokumentálva lenne, vagy az egyiptomi és nemzetközi média felfigyelne arra;

F.  mivel az Egyiptomban zajló változásokhoz a demokratikus normákat tiszteletben tartó valamennyi politikai erő és a civil társadalom képviselőinek bevonásával folytatott azonnali, komoly és nyílt párbeszédre van szükség, amelynek eredményei alapvető demokratikus reformok bevezetésére irányuló sürgős, konkrét és meghatározó intézkedések formájában is megnyilvánulnak;

G. mivel az euromediterrán partnerség elsősorban a gazdasági reformokra összpontosított, és ezért nem volt képes előidézni a szükséges politikai és intézményi reformokat; mivel az Unió a Mediterrán Térségért – amelynek szándékolt célja az európai uniós politikák fokozott érvényesítése volt a régióban – nem bizonyult hatékonynak ahhoz, hogy orvosolja az érintett népesség bizalmának csökkenését és megfeleljen alapvető igényeiknek;

H. mivel az Európai Unió kedvezményes partnerkapcsolatokat tartott fenn a tekintélyelvű kormányzati rendszerekkel és azok vezetőivel, valamint elhanyagolta a párbeszédet a Földközi-tenger déli partjának civil társadalmaival és demokratikus erőivel,

I.   mivel a demokrácia, az emberi jogok és a polgári szabadságjogok tiszteletben tartása és előmozdítása az Európai Unió egyik alapvető elve és célja, és közös értéket kell jelentenie az euromediterrán térségben,

J.   mivel az Európai Parlament több ízben felszólított az Egyiptomban 1967-ben bevezetett és azóta csaknem folyamatosan fennálló szükségállapot feloldására, a demokrácia megerősítésére és az emberi jogok, valamint az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartására,

K. mivel a Tanács 2011. január 31-i következtetéseiben megerősítette, hogy támogatja a demokratikus, pluralista és stabil Egyiptomot mint az EU kulcsfontosságú partnerét, figyelembe véve annak fontos regionális szerepét, és megerősítette azon elkötelezettségét, hogy a partnerségen keresztül végigkíséri az egyiptomi átalakulási folyamatot a jelenlegi eszközök mozgósítása, megújítása és kiigazítása révén, hogy azok alkalmassá váljanak a politikai, gazdasági és társadalmi reformok támogatására,

1.  határozottan támogatja az Egyiptom és más arab országok népei által kifejezett legitim demokratikus törekvéseket; együttérzését fejezi ki a békés tüntetőkkel, és a leghatározottabban elítéli az erőszakot és mindazokat, akik erőszakot alkalmaznak és szítanak és a helyzet destabilizálására törekszenek;

2.  mély sajnálatát fejezi ki a tüntetések során történt számos haláleset és sebesülés miatt, és együttérzését fejezi ki az áldozatok családjainak;

3.  felszólít Hoszni Mubarak egyiptomi elnök lemondására, és úgy véli, hogy lemondása megalapozná és megkönnyítené azt az átmeneti időszakot, amelynek minden demokratikus erőt és a civil társadalom szereplőit tömörítő ügyvivő kormány felállásához kell vezetnie annak biztosítása érdekében, hogy politikai, intézményi és alkotmányos reformokra irányuló sürgős, konkrét és határozott intézkedések révén sor kerüljön a szükségállapot feloldására, valamint a szabad és tisztességes választások megtartására;

4.  sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy biztosítsák a békés tüntetéshez való jogot, és biztosítsák, hogy a bűnüldöző hatóságok tartózkodni fognak a szükségtelen mértékű erőszak tüntetők elleni alkalmazásától; emlékezteti az egyiptomi hatóságokat és a biztonsági erőket az állampolgárok és tulajdonuk biztonságának biztosítására vonatkozó kötelezettségükre;

5.  követeli a véleményük kinyilvánítása és békés tüntetéseken való részvételük miatt bebörtönzött személyek, valamint az Egyiptom által vállalt nemzetközi kötelezettségeket megsértve – és Omár Szulejmán egyiptomi alelnök nyilatkozataival egyértelműen ellentétes módon – fogva tartott egyiptomi és nemzetközi emberjogi harcosok, újságírók és jogászok haladéktalan és feltételek nélküli szabadon bocsátását; nyomatékosan kéri e tekintetben az egyiptomi hatóságokat, hogy haladéktalanul adják meg a fogva tartottak hollétérre vonatkozó információkat, és biztosítsák, hogy sem kínzásnak, sem az egészségükre ártalmas bármely más bánásmódnak nem lehetnek kitéve;

6.  felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy teljes mértékben állítsák vissza a kommunikációs hálózatok, közöttük az internet- és mobilszolgáltatások működését és tartózkodjanak azok cenzúrázásától, és határozottan elítél minden olyan fellépést, amelynek célja az újságírók megfélemlítése, bántalmazása és zaklatása;

7.  nyomatékosan kéri az Egyiptomon belüli és kívüli telefontársaságokat, hogy felelősségteljes módon tartsák tiszteletben a véleménynyilvánításhoz és a magánélet tiszteletben tartásához való jogot, minden megtehető lépést megtéve annak elkerülése érdekében, hogy részesei legyenek a véleménynyilvánításhoz, valamint az információk kapásához és küldéséhez való jog megsértésének;

8.  határozottan elítéli, hogy január 25-e óta tömegesen és súlyosan megsértették az emberi jogokat; kéri az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, hogy tartson rendkívüli ülést az egyiptomi helyzetről;

9.  kéri, hogy állítsanak fel pártatlan vizsgálóbizottságot, amely kivizsgálja a biztonsági erők által elkövetett visszaéléseket és a túlzott erő alkalmazását, és az ilyen cselekedetekben elmarasztalható személyeket igazságos bíróság elé utasítja; hangsúlyozza, hogy az ENSZ emberi jogi mechanizmusai fontos szerepet tölthetnek be e tekintetben, és kéri az emberi jogok tiszteletben tartását átvilágító megfigyelőkből álló küldöttségek haladéktalan útnak indítását Egyiptomba;

10. kéri, hogy a politikai, gazdasági és társadalmi reformok támogatását célzó meglévő uniós eszközök igénybevétele, felülvizsgálata és kiigazítása révén biztosítsanak jelentős és hatékony uniós támogatást a demokratikus átalakulás, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődés – egyebek mellett a nők jogainak – előmozdítása érdekében Egyiptomban és más, érintett déli szomszédos államban;

11. üdvözli e tekintetben, hogy Erdogan török miniszterelnök építő jellegű nyilatkozatában olyan ideiglenes kormányzat létrehozását indítványozta Egyiptomban, amely segíti az országot a demokráciára történő áttérésben, és megelőzi a további kaotikus helyzetek kialakulását;

12. üdvözli a Tanács 2011. február 7-i határozatát és rendeletét, amely a tunéziai állami pénzeszközök elsikkasztásáért felelős személyek által birtokolt vagy ellenőrzött eszközök befagyasztására vonatkozik, és kéri a Tanácsot, hogy Egyiptom vonatkozásában is fogadjon el hasonló intézkedéseket;

13. kéri a Lindh Euromediterrán Alapítványt, hogy a mediterrán térséggel foglalkozó uniós intézményként játsszon hatékony és aktív szerepet az euromediterrán térség civil társadalmának mozgósításában, az európai és mediterrán partnerországok – és különösen az arab országok – fiataljai közötti párbeszéd és találkozók révén elősegítve a polgári fejlődést, a szerepvállalást, az emberi jogokat és a demokráciát;

14. hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika folyamatban lévő stratégiai felülvizsgálata, valamint az EU és déli szomszédjai közötti kapcsolatok további átalakítása során maradéktalanul figyelembe kell venni és tükrözni kell a régióban bekövetkezett fejleményeket; rámutat e tekintetben, hogy a jelenlegi cselekvési terveket gyökeresen felül kell vizsgálni, valamint egyértelmű prioritásokkal és a politikai reformokat támogató ösztönzőkkel kell ellátni azokat;

15. véleménye szerint ezért döntő jelentőségű és sürgős feladat az EU mediterrán térségre irányuló stratégiájának újragondolása és alapos javítása, és hogy a felújított stratégia révén elő kell mozdítani a politikai párbeszédet, és a civil társadalom szereplőinek bevonásával támogatást kell nyújtania minden demokratikus erő számára; kéri e tekintetben a Tanácsot, hogy határozzon meg olyan politikai kritériumcsomagot, amelyet az európai szomszédsági politika hatálya alá eső országoknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy „kiemelt státuszt” kaphassanak;

16. kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az Unió déli szomszédjaival fenntartott kapcsolataira vonatkozó európai szomszédságpolitikát, eszközöket és segítséget biztosítva egy valóban demokratikus átmenethez, és lefektetve a mélyreható politikai és intézményi reformok alapjait; ragaszkodik ahhoz, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata során prioritást kell adni az igazságszolgáltatás függetlenségével, az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásával és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos kritériumoknak;

17. úgy véli, hogy az EU külső fellépésére szolgáló pénzügyi eszközei – nevezetesen az európai szomszédsági és partnerségi eszköz (ENPI), az európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért (EIDHR) és a stabilitási eszköz – e tekintetben létfontosságú szerepet tölthetnek be, ezért kéri azok megerősítését annak érdekében, hogy a jelenlegi kivételes körülmények között hatékonyan és következetesen felhasználhatók legyenek; hangsúlyozza egyúttal annak fontosságát is, hogy az élelmiszerárak emelkedéséből fakadó és általában az élelmezésbiztonsággal és a vidékfejlesztéssel összefüggő problémákat sürgősen meg kell oldani;

18. támogatja Egyiptomot – és el is várja tőle –, hogy továbbra is kötelezze el magát a közel-keleti tartós béke létrehozását célzó erőfeszítések mellett és játsszon ezekben aktív és konstruktív szerepet, különös tekintettel az izraeli-palesztin konfliktusra és a palesztin megbékélésre;

19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az egyiptomi hatóságoknak, az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlésének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

 

(1)

COM(2003)0104 végleges.

(2)

COM(2004)0373 végleges.

(3)

COM(2006)0726 végleges.

(4)

COM(2007)0774 végleges.

(5)

COM(2010)0207.

Utolsó frissítés: 2011. február 14.Jogi nyilatkozat