Eljárás : 2011/2555(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0126/2011

Előterjesztett szövegek :

B7-0126/2011

Viták :

Szavazatok :

PV 17/02/2011 - 6.4

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0064

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 146kWORD 98k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0120/2011
10.2.2011
PE459.658v01-00
 
B7-0126/2011

a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tett nyilatkozatról szóló vitát követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján


az egyiptomi helyzetről


Marielle De Sarnez, Marietje Schaake, Luigi de Magistris, Kristiina Ojuland, Louis Michel, Graham Watson, Ramon Tremosa i Balcells, Edward McMillan-Scott, Niccolò Rinaldi, Jelko Kacin az ALDE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az egyiptomi helyzetről  
B7‑0126/2011

Az Európai Parlament,

–   tekintettel Egyiptomról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen 2008. január 17-i állásfoglalására,

–   tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–   tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–   tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2008-ban módosított, 2004. júniusi európai uniós iránymutatásokra,

–   tekintettel az európai szomszédságpolitika 2004 óta tartó fejlődésére és különösen a Bizottságnak az e politika végrehajtásáról szóló helyzetjelentéseire,

–   tekintettel az Európai Unió és Egyiptom között létrejött, 2004 júniusában hatályba lépett euromediterrán társulási megállapodásra,

–   tekintettel az Európai Unió és Egyiptom között létrejött, 2007 márciusában elfogadott európai szomszédságpolitikai cselekvési tervre,

–   tekintettel a Bizottság „Tágabb európai szomszédság: keleti és déli szomszédainkkal fennálló kapcsolataink új kerete” című 2003. március 11-i közleményére(1),valamint az „Európai szomszédságpolitika – stratégiai dokumentum” című 2004. május 12-i(2), az európai szomszédságpolitika megerősítéséről szóló 2006. december 4-i(3), a határozott szomszédságpolitikáról szóló, 2007. december 5-i(4) és az európai szomszédságpolitika áttekintéséről szóló 2010. május 12-i(5) közleményére,

–   tekintettel a 2009. áprilisi, az EU és Egyiptom közötti kapcsolatok javítására irányuló, Egyiptom 2008-ban tett javaslatának megfelelő együttes határozatra,

–   tekintettel a Tanács Egyiptomra vonatkozó, 2011. január 31-i következtetéseire,

–   tekintettel Catherine Ashton alelnök/főképviselő az egyiptomi helyzetről szóló 2011. február 3-i és 4-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az ENSZ független emberi jogi szakértői csoportja által 2011. február 3-án tett nyilatkozatra,

–   tekintettel Van Rompuy elnök Egyiptomról és a régióról szóló, 2011. február 4-i nyilatkozatára,

–   tekintettel Navi Pillaynak, az ENSZ emberi jogi főbiztosának az Észak-Afrikában uralkodó helyzetről szóló 2011. február 4-i nyilatkozatára,

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2010. évi egyetemes időszakos felülvizsgálata keretében Egyiptom által elfogatott ajánlásokra,

–   tekintettel korábbi állásfoglalásaira, nevezetesen az európai szomszédságpolitikáról szóló 2006. január 19-i, az európai szomszédságpolitika megerősítéséről szóló 2007. november 15-i, a „Barcelonai folyamat: Unió a Mediterrán Térségért (UMT)” című, 2009. február 19-i,az „Unió a Mediterrán Térségért (UMT)” című, 2010. május 20-i, az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközről szóló 2006. július 6-i és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz felülvizsgálatáról szóló 2009. február 19-i állásfoglalására,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az Egyiptomban és a többi arab országban zajló, politikai, gazdasági és társadalmi változásokra felhívó békés tüntetések azt mutatják, hogy nagy általános igény mutatkozik a tényleges demokráciára és a tekintélyuralmi rendszerek felszámolására; mivel a Tunéziából kiinduló tiltakozások és események egyértelműen megmutatják, hogy az emberek demokratikus reformokra vágynak,

B.  mivel a tüntetések az egyiptomiak jogállamiságon alapuló demokratikus politikai rendszer iránti vágyát tükrözik,

C. mivel a január 25-én kezdődött egyiptomi tüntetések alatt több százan életüket vesztették és sokan megsérültek a kormányzati biztonsági erők által alkalmazott aránytalan erőszak miatt; mivel emberek százait tartóztatták le – köztük emberi jogi aktivistákat és újságírókat; mivel Egyiptom legnagyobb városaiban továbbra is nagyszabású tüntetések zajlanak; mivel a tüntetések intenzitása növekszik,

D.  mivel az eredetileg békés tiltakozások egyre erőszakosabb jelleget öltenek, mivel a tüntetőkre fegyveresek és kormánypárti milicisták támadnak, a rendőrség pedig könnygázt, gumilövedéket és vízágyúkat vet be,

E.  mivel a kormány korábban nem látott lépésként a tüntetők elhallgattatása és az egyiptomiak szólásszabadságának korlátozása érdekében leblokkolta az internetkapcsolatokat; mivel az európai telefontársaságok együttműködtek a kormánnyal és kikapcsolták a mobiltelefon-hálózatot; mivel az al-Jazeera hírcsatornát betiltották, és az országon belüli irodáit bezárták azzal a céllal, hogy akadályozzák az egyiptomiak tömeges mobilizálását és elhallgattassák őket,

F.  mivel 2011. február 3-a óta egyre nagyobb számban fordulnak elő az egyiptomi és nemzetközi újságírókat és emberi jogi aktivistákat érintő támadások és letartóztatások, amelyek célja a folyamatos tiltakozásokról szóló független beszámolók megakadályozása és olyan légkör kialakítása, ahol az emberi jogokat anélkül sérthetik meg, hogy az dokumentálva lenne, vagy az egyiptomi és nemzetközi média felfigyelne arra; mivel ezek az erőszakos cselekmények Kairóban a Tahrír téren az al-Ahrám újságírójának, Ahmed Mohamed Mahmúdnak a halálához vezettek,

G. mivel január 29-én Mubarak elnök Omar Szulejmánt, az egyiptomi titkosszolgálat vezetőjét nevezte ki új alelnöknek; mivel az alelnök szinte minden politikai párttal találkozott, amelyek azonban visszautasították a kormány politikai reformokba való bevonásukra irányuló ajánlatát, mivel azokat elégtelennek tartották,

H.  mivel az euromediterrán partnerség elsősorban a gazdasági reformokra összpontosított, és ezért nem volt képes sem javulást elérni az emberi jogok védelme terén sem pedig előidézni a szükséges politikai és intézményi reformokat; mivel az Unió a Mediterrán Térségért – amelynek szándékolt célja az európai uniós politikák fokozott érvényesítése volt a régióban – nem bizonyult hatékonynak az érintett népesség körében a bizalom csökkenésének leküzdése és az alapvető igényeiknek való megfelelés tekintetében;

I.   mivel az Európai Uniónak kapcsolatai során nem szabadna tekintélyelvű kormányzati rendszerekkel és azok vezetőivel partnerségi kapcsolatra lépnie, és nem szabadna figyelmen kívül hagynia a Földközi-tenger déli partjának civil társadalmával és demokratikus erőivel való párbeszédet,

J.   mivel a demokrácia, az emberi jogok és a polgári szabadságjogok tiszteletben tartása és előmozdítása az Európai Unió egyik alapvető elve és célja, és közös értéket kell jelentenie az euromediterrán térségben,

K.  mivel az Európai Parlament sorozatosan követelte a szükségállapot feloldását, a demokrácia megerősítését és az emberi jogok, valamint az alapvető szabadságjogok megerősítését,

L.  mivel a Tanács 2011. január 31-i következtetéseiben megerősítette, hogy támogatja a demokratikus, pluralista és stabil Egyiptomot mint az EU kulcsfontosságú partnerét, figyelembe véve annak fontos regionális szerepét, és megerősítette azon elkötelezettségét, hogy a partnerségen keresztül végigkíséri az egyiptomi átalakulási folyamatot a jelenlegi eszközök mozgósítása, megújítása és kiigazítása révén, hogy alkalmassá váljanak a politikai, gazdasági és társadalmi reformok támogatására,

M. mivel az arab világ jelenlegi helyzete történelmi esemény és lehetőséget jelent a Földközi-tenger két partja közötti kapcsolatok megerősítésére,

1.  határozottan támogatja az Egyiptom és más arab országok népei által kifejezett legitim demokratikus törekvéseket; együttérzését fejezi ki a békés tüntetőkkel, és a leghatározottabban elítéli az erőszakot és mindazokat, akik erőszakot alkalmaznak és szítanak vagy a helyzet destabilizálására törekszenek; határozott elismerését fejezi ki a fiatal generáció számára bátorságuk és elszántságuk miatt, különös tekintettel a fiatal Egyiptomi nőkre;

2.  legmélyebb sajnálatát fejezi ki a tüntetések alkalmával történt halálesetek és sérülések nagy száma miatt, és együttérzését fejezi ki az áldozatok családjának;

3.  sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy biztosítsák a békés tüntetéshez való jogot, és biztosítsák, hogy a bűnüldöző hatóságok tartózkodni fognak a szükségtelen mértékű erőszak tüntetők elleni alkalmazásától; emlékezteti az egyiptomi hatóságokat és a biztonsági erőket az állampolgárok és tulajdonuk biztonságának biztosítására vonatkozó kötelezettségükre;

4.  felszólít a nézetei miatt bebörtönzött valamennyi személy, és valamennyi bebörtönzött békés tüntető, egyiptomi és nemzetközi emberi jogi aktivista, újságíró és jogász azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, akiket Egyiptom nemzetközi kötelezettségeit megszegve és Egyiptom alelnökének, Omar Szulejmánnak a kötelezettségvállalásaival szöges ellentétben vettek őrizetbe; e tekintetben sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy haladéktalanul tegyék közzé a fogvatartottak tartózkodási helyét és biztosítsák védelmüket a kínzás és egyéb bántalmazás minden formájával szemben;

5.  felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy teljes mértékben állítsák helyre az internetkapcsolatokat és tartózkodjanak azok blokkolásától és a kommunikációs hálózatok cenzúrázásától, beleértve az internet- és mobilszolgáltatókat, annak biztosítása érdekében, hogy az egyiptomiak hallathassák hangjukat, továbbá határozottan elítéli az újságírókkal szembeni megfélemlítés, agresszió és zaklatás eseteit; e tekintetben kéri a főképviselőt, hogy hívja össze Egyiptom Európai Unióhoz rendelt nagykövetét valamint a többi európai uniós országban található nagyköveteket, és kérje őket az újságírók biztonságának garantálására;

6.  sürgeti Egyiptomot, hogy hajtsa végre az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2010. évi egyetemes időszakos felülvizsgálata keretében Egyiptom által elfogatott ajánlásokat, különösen az Egyiptom által elfogadott azon ajánlást, hogy „a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában meghatározott kötelezettségekkel összhangban ténylegesen biztosítsa a kifejezés, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságát, valamint a közéletben és a politikában való részvételhez való jogot”;

7.  határozottan elítéli, hogy január 25-e óta tömegesen és súlyosan megsértették az emberi jogokat; felszólítja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, hogy tartson rendkívüli ülést az egyiptomi helyzetről;

8.  arra szólít fel, hogy hozzanak létre független vizsgálóbizottságot a biztonsági erők által alkalmazott visszaélésekre és túlzott erőszakra irányuló nyomozás érdekében, és tisztességes eljárás keretében vonják felelősségre az ezen esetekért felelős személyeket; hangsúlyozza e tekintetben az ENSZ emberi jogi mechanizmusainak potenciális szerepét;

9.  felgyorsított politikai átmenetre szólít fel az összes demokratikus politikai erő, valamint a civil társadalom bevonásával, amely előkészíti Egyiptomban az alkotmány és a választójogi törvény felülvizsgálatához, a szabad választásokhoz és a valódi demokráciához vezető utat; úgy véli, hogy Hoszni Mubarak elnök bejelentett lemondásának elő kell segítenie ezt a politikai átmenetet;

10. hangsúlyozza, hogy Egyiptomban a változásokhoz azonnal komoly és nyílt párbeszédre van szükség a demokratikus normákat tiszteletben tartó összes politikai erő, a civil társadalom és a különböző egyházak bevonásával, aminek olyan azonnali, konkrét és döntő intézkedésekhez kell vezetnie, amelyek célja az alapvető demokratikus reformok végrehajtása; emlékeztet az Egyiptom politikai erői által támogatandó azon elvek fontosságára, mint például a férfiak és nők közötti egyenlőség és a szekularizmus;

11. hangsúlyozza, hogy Egyiptomban a jogállamiság létrehozásához előfeltételt kell jelentenie az alkotmány reformjának, amely az egyetlen út a hatalom jobb megosztásának és a demokráciának a biztosításához; tudomásul veszi azt az elnöki rendeletet, amely egy olyan bizottság létrehozására irányul, amely módosításokat fog megszövegezni az alkotmány 76. és 77. cikkéhez az elnöki hivatal betöltésére vonatkozó feltételek megváltoztatására és magának a mandátumnak a korlátozására vonatkozóan;

12. arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy kezdjen előkészületeket egy esetleges egyiptomi humanitárius katasztrófa esetén való beavatkozásra, hogy gyorsan lehessen humanitárius segítséget biztosítani;

13. Egyiptomban és a többi érintett szomszédos déli államban a demokratikus átalakuláshoz és a gazdasági és társadalmi fejlődéséhez az EU hathatós támogatását és iránymutatását kéri a politikai, gazdasági és társadalmi reformok támogatására alkalmas jelenlegi uniós eszközök mozgósítása, felülvizsgálata és átdolgozása révén, különös tekintettel az európai szomszédságpolitikára;

14. ismételten hangsúlyozza, hogy teljes mértékben támogatja az ellenzéki vezetőket, például Ajman Núrt az el-Gad párttól és Oszama al-Gazáli Harbot a Demokratikus Front párttól, különösen Egyiptom történelmének eme kritikus fordulópontján, ahol a liberálisoknak és a demokratáknak alapvető szerepet kell játszaniuk a tekintélyelvű hatalomból a valódi demokráciába való átmenet során;

15. üdvözli e tekintetben az Erdoğan török miniszterelnök által kiadott konstruktív nyilatkozatot, amely Egyiptomban egy olyan átmeneti irányítás létrehozására szólít fel, amely segíti a demokrácia felé való átmenetet és megelőzi a káosz elmélyülését;

16. felszólítja az Európai Uniót, hogy játsszon tényleges politikai szerepet, amely továbbmegy a technikai vagy diplomáciai segítségnyújtásnál;

17. felszólítja az Európai Unió tagállamait, hogy ne biztosítsanak menedéket az elnyomó egyiptomi kormány tagjainak, különösen azoknak, akik az emberi jogok súlyos megsértéséért felelősek;

18. üdvözli a Tanács 2011. február 7-i határozatát és rendeletét, amely a tunéziai állami pénzeszközök elsikkasztásáért felelős személyek által birtokolt vagy ellenőrzött eszközök befagyasztására vonatkozik, és kéri a Tanácsot, hogy Egyiptom vonatkozásában is fogadjon el hasonló intézkedéseket;

19. hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika jelenlegi stratégiai felülvizsgálata és az EU-nak a déli szomszédaival való további kapcsolatok kialakítása során teljes mértékben figyelembe kell venni és le kell képezni a régióban jelenleg zajló eseményeket; e tekintetben rámutat arra, hogy a jelenlegi cselekvési terveket radikálisan felül kell vizsgálni, és azokba a politikai reformok tekintetében ösztönzőkkel kísért egyértelmű prioritásokat kell belevenni;

20. úgy véli, hogy emiatt kiemelt fontossággal és sürgősséggel újra kell gondolni és felül kell vizsgálni az EU földközi-tengeri stratégiáját, és ennek az új stratégiának javítania kell a politikai párbeszédet és fokoznia kell minden demokratikus erő számára nyújtott támogatást, beleértve a civil társadalom szereplőit is; e tekintetben kéri a Tanácsot, hogy határozzon meg olyan politikai kritériumokat, amelyeket az európai szomszédságpolitikában részt vevő országoknak teljesíteniük kell a „kiemelt státuszhoz” való hozzájutás érdekében; óva int a muzulmán országokban az önkényuralmon alapuló kormányzatok támogatásától;

21. kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az Unió déli szomszédjaival fenntartott kapcsolataira vonatkozó európai szomszédságpolitikát, eszközöket és segítséget biztosítva egy valóban demokratikus átmenethez, és lefektetve a mélyreható politikai és intézményi reformok alapjait; ragaszkodik ahhoz, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata során prioritást kell adni az igazságszolgáltatás függetlenségével, az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásával és a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos kritériumoknak;

22. úgy véli, hogy az EU külső fellépéseire szolgáló pénzügyi eszközei – nevezetesen az európai szomszédsági és partnerségi eszköz (ENPI), az európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért (EIDHR) és a stabilitási eszköz – e tekintetben létfontosságú szerepet tölthetnek be, ezért kéri azok megerősítését annak érdekében, hogy a jelenlegi kivételes körülmények között hatékonyan és következetesen felhasználhatók legyenek; hangsúlyozza egyúttal annak fontosságát is, hogy az élelmiszerárak emelkedéséből fakadó és általában az élelmezésbiztonsággal és a vidékfejlesztéssel összefüggő problémákat sürgősen meg kell oldani;

23. kéri az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy sürgősen alakítson ki a tekintélyelvű kormányok vezetőivel való kapcsolattartásra vonatkozó olyan politikát, amely biztosítja az elkötelezettséget és a demokratikus és humanitárius értékekről való párbeszédet, miközben megtiltja a pénzek európai uniós bankokban való elhelyezését vagy azokon keresztül való mozgatását, valamint a rokonok európai uniós iskolákban és egyetemeken való képzését és az Európai Unióba való üdülési célú utazást;

24. reményét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az Egyiptomban és általában az arab világban tapasztalható fejlemények nem fogják aláásni az arab-izraeli békefolyamatot; kéri Egyiptomot, hogy továbbra is kötelezze el magát az aktív és konstruktív szerep betöltése mellett a tartós közel-keleti béke kialakítására tett erőfeszítések terén, különös tekintettel az izraeli-palesztin konfliktusra és a palesztin megbékélésre, továbbá felszólít az Egyiptom és Izrael közötti békeszerződés fenntartására; támogatja a kvartett képviselőjének az izraeliekhez és palesztinokhoz intézett azon felhívását, hogy küzdjék le az akadályokat a békefolyamatban, és 2011 szeptemberéig érjenek el békemegállapodást;

25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a főképviselőnek, a tagállamok kormányának és parlamentjének, Egyiptom hatóságainak, az Unió a Mediterrán Térségért parlamenti közgyűlésének, az emberi jogi főképviselőnek és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

 

(1)

COM(2003)0104 végleges.

(2)

COM(2004)0373 végleges.

(3)

COM(2006)0726 végleges.

(4)

COM(2007)0774 végleges.

(5)

COM(2010)0207.

Utolsó frissítés: 2011. február 14.Jogi nyilatkozat