ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a schengeni szabályok módosításáról
4.7.2011
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Daniel Cohn-Bendit, Rebecca Harms, Judith Sargentini, Tatjana Ždanoka, Raül Romeva i Rueda a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0392/2011
B7‑0392/2011
az Európai Parlament állásfoglalása a schengeni szabályok módosításáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 18., 20., 21., 67., 77. és 80. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 45. cikkére,
– tekintettel a 2011. június 24-i Európai Tanács következtetéseire,
– tekintettel az Európai Bizottság migrációról szóló, 2011. május 5-i közleményére (COM(2011)0248 végleges),
– tekintettel az 1985. június 14-i Schengeni Megállapodásra,
– tekintettel a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19-i egyezményre,
– tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,
– tekintettel a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendeletre,
– tekintettel a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési mechanizmus létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanács rendelete irányuló javaslatra COM(2010)0624 – C7 0370/2010 – 2010/0312(COD)),
– tekintettel a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési mechanizmus létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0624) szóló jelentéstervezetre,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a schengeni térség létrehozása és a schengeni vívmányok európai uniós keretbe való beillesztése az európai integrációs folyamat egyik legkiemelkedőbb eredménye, amely megszüntette a személyek ellenőrzését a belső határokon, és példa nélkül álló módon tette lehetővé a szabad mozgást az Unión belül,
B. mivel a mozgás szabadsága az uniós polgárság, valamint az Európai Unió mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség egyik alappillérévé vált, rögzítve a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás jogát, ugyanazon jogok, védelem és biztosítékok – köztük a bármiféle, nemzetiségen alapuló megkülönböztetés tilalma – mellett,
C. mivel a személyek belső határátlépésére irányadó schengeni szabályokat a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex határozza meg, amelynek 23–26. cikke eleve konkrét intézkedéseket és eljárásokat állapít meg a belső határokon ideiglenesen újrabevezetendő határellenőrzésekre vonatkozóan,
D. mivel a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 45. cikke alapján az Unión belüli mozgás szabadsága meghatározott feltételek mellett kiterjeszthető az uniós tagállamokban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra,
E. mivel a schengeni értékelő munkacsoport (SCH-EVAL) – egy teljes egészében kormányközi testület – munkáján alapuló értékelési mechanizmus nem bizonyult kellőképpen hatékonynak,
F. mivel a Parlamentben jelenleg rendes jogalkotási eljárás keretében vizsgált, a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési mechanizmus létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslatban új értékelési mechanizmust szerepel; mivel ez a mechanizmus már meghatározza a schengeni vívmányok tagállamok általi betartásának támogatását és értékelését szolgáló eljárásokat, elveket és eszközöket, előre nem látható történések esetén is,
G. mivel az EUMSZ 77. cikke leszögezi, hogy az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg többek között a külső határokat átlépő személyek ellenőrzésére vonatkozóan és a személyek – állampolgárságtól független – mindenfajta ellenőrzés alóli mentességére vonatkozóan a belső határok átlépésekor,
1. emlékeztet arra, hogy a mozgás szabadsága az egyik alapvető jog a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térségben, valamint az európai uniós polgárság egyik alappillére, e jog gyakorlásának feltételeit pedig a szerződések és a 2004/38/EK irányelv rögzíti;
2. úgy véli, hogy a schengeni vívmányok betartásának biztosítása érdekében a külső határokon nyomásnak kitett tagállamok számára nyújtott hatékony támogatást már teljes mértékben az új schengeni értékelési rendszeren keresztül lehet érvényesíteni, amelynek újrameghatározása éppen most folyik rendes jogalkotási eljárás keretében;
3. mély sajnálattal állapítja meg, hogy több tagállam is megpróbálja visszaállítani a határokon végzett ellenőrzést, ami alapjaiban kérdőjelezi meg a schengeni vívmányok szellemét;
4. emlékeztet arra, hogy a bevándorlók és menedékkérők külső határokon való beáramlása semmi esetre sem tekinthető további alapnak a határokon való ellenőrzés újrabevezetéséhez;
5. úgy véli, hogy a schengeni vívmányok jelentősebbek annál, hogy korlátozásukra sor kerülhessen, és hogy a határokon való ellenőrzés visszaállításának valóban kivételesnek kell lennie, amelyhez csupán végső esetben szabad folyamodni, korlátozott ideig tarthat azt követően, hogy minden más lehetőséget kimerítettek; az ellenőrzés visszaállításáról pedig nem tagállami, hanem uniós szinten kell döntést hozni;
6. megismétli, hogy határozottan ellenez minden olyan új schengeni mechanizmust, amelyet a mozgás szabadságának fokozásától és a schengeni térség uniós irányításának megerősítésétől eltérő céllal hoznak létre; az új mechanizmusnak fel kell váltania, nem pedig kiegészítenie a jelenlegi, a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex által az ellenőrzés egyoldalú visszaállítására ténylegesen nyújtott lehetőségeket;
7. hangsúlyozza az Európai Parlament demokratikus előjogát, és ismételten leszögezi, hogy az uniós szerződések be nem tartásának fog tekinteni bármiféle kísérletet arra, hogy az e téren tett intézkedések esetében az EUMSZ 77. cikkétől mint a megfelelő jogi alaptól eltérjenek, és fenntartja a jogot, hogy szükség esetén éljen valamennyi jogorvoslati lehetősséggel;
8. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.