Az Európai Parlament,

–   tekintettel a 2011. június 24-i Európai Tanács következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Bizottság migrációról szóló 2011. május 4-i közleményére (COM(2011)0248 végleges),

–   tekintettel az 1985. június 14-i Schengeni Megállapodásra,

–   tekintettel az 1990. június 19-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezményre,

–   tekintettel az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelvre,

–   tekintettel a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15-i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–   tekintettel a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési mechanizmus létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanács rendeletre irányuló javaslatra COM(2010)0624 – C7 0370/2010 – 2010/0312(COD)),

–   tekintettel a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési mechanizmus létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0624) szóló jelentéstervezetre,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3., 18., 20., 21., 67., 77. és 80. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 45. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az Európai Unió az EUMSZ-ben rögzített alapjogok és szabadságok, különösen a személyek szabad mozgásának kétségbevonhatatlan tiszteletén alapul,

B.  mivel a schengeni térség létrehozása és a schengeni vívmányok európai uniós keretbe való beillesztése az európai integrációs folyamat egyik legkiemelkedőbb eredménye, amely megszüntette a személyek ellenőrzését a belső határokon, és példa nélkül álló módon tette lehetővé a szabad mozgást az Unión belül,

C. mivel a mozgás szabadsága az uniós polgárság, valamint az Európai Unió mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség egyik alappillérévé vált, rögzítve az összes tagállam területén való szabad mozgás és tartózkodás jogát, ugyanazon jogok, védelem és biztosítékok – köztük a nemzetiségen alapuló mindenfajta megkülönböztetés tilalma – mellett,

D. mivel a személyek belső határátlépésére irányadó schengeni szabályokat a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex határozza meg, amelynek 23–26. cikke a belső határokon ideiglenesen újra bevezetendő határellenőrzésekre vonatkozóan konkrét intézkedéseket és eljárásokat állapít meg, amelyek azonban – egyoldalú jellegük miatt – nem teszik lehetővé a közös uniós érdek érvényesülését,

E.  mivel megmutatkoztak a schengeni értékelő munkacsoport (SCH-EVAL) – egy teljes egészében kormányközi testület – munkáján alapuló értékelési mechanizmus korlátai,

F.  mivel a Parlamentben jelenleg rendes jogalkotási eljárás keretében vizsgált, a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési mechanizmus létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslatban új értékelési mechanizmus szerepel; mivel ez a mechanizmus már meghatározza a schengeni vívmányok tagállamok általi betartásának támogatását és értékelését szolgáló eljárásokat, elveket és eszközöket, előre nem látható történések esetén is,

G. mivel az EUMSZ 77. cikke kimondja, hogy az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg többek között a külső határokat átlépő személyek ellenőrzésére vonatkozóan és a személyek – állampolgárságtól független – mindenfajta ellenőrzés alóli mentességére vonatkozóan a belső határok átlépésekor,

1.  hangsúlyozza, hogy az európai integráció egyik legnagyobb vívmánya a személyek schengeni térségen belüli szabad mozgása; továbbá hogy Schengen több százezer polgár életére van pozitív kihatással nemcsak a határátkelés megkönnyítése, hanem a gazdaság fellendítése révén is, mivel a határellenőrzésekre fordítandó pénzt megtakarítják; erősen kételkedik abban, hogy mindennapi életük javítása tekintetében az uniós polgárok megfelelő módszernek tartanák a határ- és útlevél-ellenőrzések újbóli bevezetését;

2.  úgy véli, hogy a belső határokon történő ellenőrzések ideiglenes és rendkívüli újbóli bevezetésére vonatkozó feltételeket az 562/2006/EK rendelet (a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex) 23., 24. és 25. cikke már egyértelműen szabályozza, lehetővé téve a belső határokon történő határellenőrzések újbóli bevezetését kizárólag ott, ahol a közrend vagy a belső biztonság veszélyeztetve van; az ilyen döntések meghozatalához szükséges eljárásoknak tagállami helyett inkább uniós szintűeknek kell lenniük;

3.  úgy véli, hogy a schengeni vívmányok betartásának biztosítása érdekében a külső határokon adott esetben komoly nyomásnak kitett tagállamok számára nyújtott támogatást már az új schengeni értékelési rendszer révén is igénybe lehet venni, illetve érvényesíteni;

4.  ezért úgy véli, hogy a jelenlegi szabályok alóli bármely újabb mentesség – például a határellenőrzések „kivételes jelleggel” történő újbóli bevezetésére vonatkozó új indokok – semmiképpen sem fogja a schengeni rendszert megerősíteni;

5.  emlékeztet, hogy bármely javaslat, amely nem az uniós polgárok szabad mozgásának megerősítésére irányul, ellentmondásban áll a Szerződések szövegével és szellemiségével, valamint a közösségi vívmányokkal, és veszélyezteti az uniós polgárság egyik alappillérét;

6.  meggyőződése, hogy a Schengennel kapcsolatban a közelmúltban felmerült problémák a más területekre – főként egy közös európai menekültügyi és migrációs rendszerre (többek között az illegális bevándorlás kezelésére és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre) – vonatkozó európai politika kialakításának elmaradására vezethetők vissza; ismételten hangsúlyozza, hogy e tekintetben rendkívül fontos azért is előrelépni, mert a közös európai menekültügyi rendszer létrehozásának határidejét 2012-re tűzték ki; alapvető fontosságúnak tartja a meglévő eszközök (például a Frontex) és az európai együttműködés javítását az EUMSZ 80. cikke alapján nemcsak a tagállamok, hanem az uniós ügynökségek között is, például az Europol, az Eurojust és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal között;

7.  figyelmeztet, hogy a schengeni térségre vonatkozó bármely intézkedésnek teljes mértékben tiszteletben kell tartania a Parlament előjogait, ezért annak az EUMSZ 77. cikkén kell alapulnia; egyúttal arra is figyelmeztet, hogy az ilyen intézkedéseknek elsősorban a Bizottságnak a schengeni rendszer megfelelő működése feletti felügyeletét kell érvényre juttatniuk;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európa Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.