Az Európai Parlament,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2011. február 26-án elfogadott 1970/2011. számú határozatára,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa szankcióbizottságának azon határozatára, hogy a konfliktus sújtotta országban támadt sürgős humanitárius és polgári szükségletek kielégítése céljából felszabadításra kerüljön másfél milliárd dollárnyi, amerikai bankokban letétbe helyezett, korábban zárolt líbiai vagyon,

–   tekintettel a Líbia támogatásáról szóló párizsi adományozói konferencia eredményeire,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a hosszú évtizedek után, melyeket az elnyomás, az emberi jogok és demokratikus szabadságjogok megsértése, a korrupció és a szociális helyzet romlása jellemzett, a líbiai nép a mélyreható politikai, gazdasági és társadalmi változások útjára lépett;

B.  mivel a líbiai vezetés vonakodása attól, hogy a vérontás elkerülése érdekében távozzon a hatalomból polgárháborúhoz vezetett, amelybe a NATO a nemzetközi jogot és az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1970/2011. sz. határozatát megsértve beavatkozott; mivel a NATO-bombatámadások az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1070/2011 sz. határozatában rögzített szabályok torzulását eredményezik;

C. mivel a polgárháború és a NATO-bombázások miatt ártatlan polgárok vesztették életüket, humanitárius válság alakult ki és súlyos rombolás ment végbe az országban; mivel valamennyi részt vevő fél súlyosan megsértette az emberi jogokat;

D. mivel a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács igyekszik konszolidálni az ország irányítását; mivel a Tanács kifejezte elkötelezettségét az iránt, hogy egy alkotmány kidolgozásával és a szabad és tisztességes választások mielőbbi kiírásával az országot a demokratikus legitimáció útjára tereli;

E.  mivel az Európai Unió, számos tagállama és az Egyesült Államok évtizedeken át támogatta a Kadhafi-rezsimet és különös felelősség terheli őket az országban a közelmúltban végbement fejlemények miatt; mivel egyértelmű bizonyítékok utalnak arra, hogy nyugati államok titkosszolgálatai együttműködtek Líbiával Kadhafi 2004-es bejelentése óta, mely szerint kormánya fel kívánja számolni tömegpusztító fegyvereit;

1.  szilárd támogatását fejezi ki a líbiai nép szabadságért, demokratikus, gazdasági és társadalmi reformokért és az önkényuralom megszüntetéséért vívott harca iránt;

2.  ragaszkodik ahhoz, hogy Líbia jövőbeli sorsát kizárólag a líbiai nép határozhassa meg, külső beavatkozás nélkül; ragaszkodik ahhoz, hogy tiszteletben tartsák Líbia tényleges és átfogó rendelkezési jogát az ország olaj- és vízkészlete és más természeti erőforrásai felett;

3.  emlékeztet a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács azon kötelezettségvállalására, hogy egy alkotmány kidolgozásával és a szabad és tisztességes választások mielőbbi kiírásával az országot a demokratikus legitimáció útjára tereli; felszólítja a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanácsot, hogy biztosítsa a líbiai társadalom teljes spektrumának bevonását, valamint a nők és a kisebbségek feljogosítását a demokratizálódásra irányuló átmeneti folyamatokban való részvételre; hangsúlyozza a nemzeti megbékélési folyamat szükségességét, amelyből semmilyen politikai erőt nem zárnak ki, amely kifejezi a demokratikus elvek iránti elkötelezettségét;

4.  felszólítja a NATO-t a Líbia területén végrehajtott bombázások azonnali beszüntetésére; nemzetközi vizsgálatot sürget a harmadik ország polgárháborújába való NATO-beavatkozás, a halálos áldozatok és más humanitárius következmények, a líbiai infrastruktúra lerombolása, valamint az ENSZ BT 1970/2011 sz. határozatában rögzített szabályok torzulása tekintetében;

5.  kiemeli valamennyi emberi jogi visszaélés kivizsgálásának fontosságát, függetlenül attól, hogy azokat kik követték el; úgy véli, hogy ennek az országban zajló, a líbiaiak által irányított megbékélési folyamat lényeges részét kell képeznie; támogatja azt az elképzelést, hogy egy Líbia ügyével foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottságot kell létrehozni az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi jogszabályok megsértéseinek kivizsgálása céljából;

6.  mély aggodalmának ad hangot a humanitárius válság miatt; üdvözli az Európai Bizottságnak a Líbiában kialakult humanitárius vészhelyzetre idejében tett első válaszintézkedését; arra biztatja a Tanácsot, a Bizottságot és a főképviselőt, hogy bocsássanak rendelkezésre minden szükséges pénzügyi és emberi erőforrást egy nagyszabású, nemzetközi irányítású, líbiai humanitárius művelet támogatására, segítve az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát és egyéb humanitárius szervezeteket a szükséget szenvedők számára biztosított sürgősségi segítségnyújtásban; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a kitelepítetteknek nyújtott humanitárius segítséget, akik közül sokan menekültként élnek a líbiai-tunéziai határ mentén;

7.  határozottan elítéli az európai uniós tagállamok és Líbia között a polgárháborút megelőzően és a konfliktus idején folyó intenzív fegyverkereskedelmet; felszólítja az EU és tagállamai hatóságait, hogy vizsgálják ki az ENSZ és az EU exportkorlátozási szabályai, valamint az ENSZ fegyverembargó megsértésének valamennyi esetét, és minden felelőst állítsanak bíróság elé;

8.  felszólítja az EU-t, hogy haladéktalanul hagyjon fel az észak-afrikai menekültekkel szemben tanúsított cinikus politikájával; újra megerősíti, hogy a Frontex tengeri és kiutasítási műveletei – a visszaküldés tilalmának az Alapjogi Charta 19. cikke (2) bekezdésében rögzített elvének megfelelően – nem eredményezhetik az érintett személyek Líbiába vagy más olyan országba történő visszatoloncolását, ahol életüket veszély fenyegeti;

9.  kéri a tagállamokat, hogy hozzák létre befogadóállomások hálózatát az EU-n belül az Észak-Afrikából jelenleg menekülő személyek részére, és ehhez vegyék igénybe a megfelelő európai uniós alapokat is; e központoknak biztosítaniuk kell legalább az elsődleges humanitárius segítségnyújtást, emberhez méltó életkörülményeket és mindenfajta megfelelő szociális és jogi tanácsadást valamennyi befogadott személy számára, jogi státuszuktól függetlenül;

10. kéri a tagállamokat, hogy közöljék befogadási kapacitásaikat az ideiglenes védelemről szóló 2001/55/EK irányelv alkalmazása és az ezen irányelv alapján védelemben részesülők más tagállamokba történő irányításával kapcsolatos felelősség megosztása érdekében; emlékeztet arra, hogy a menedékjogra és a bevándorlásra vonatkozó közös stratégiának a szolidaritás elvén és a felelősség tagállamok közötti méltányos megosztásán kell alapulnia, beleértve ennek pénzügyi következményeit is;

11. elvárja az EU emberi jogot és demokráciát támogató célkitűzéseivel való ellentmondás kiküszöbölése érdekében, hogy az EU koherens politikát folytasson a déli, földközi-tengeri szomszédai tekintetében elutasítja az ezen országokkal szemben kialakított olyan stratégiát, amely főként az energiaforrások és más természeti erőforrások utánpótlásának biztosításával és a bevándorlás elleni fellépéssel kapcsolatos megfontolásokon alapul; ragaszkodik ahhoz, hogy szigorúan hajtsák végre az EU fegyverexportra vonatkozó magatartási kódexét;

12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányának és parlamentjének, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és Közgyűlésének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, az Arab Ligának, az Afrikai Uniónak, a Mediterrán Térségért létrejött Uniónak, a Líbiával szomszédos országok kormányának és parlamentjének, valamint az Átmeneti Nemzeti Tanácsnak.