ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Iránról és az iráni atomprogramról (2012/2512(RSP))

25.1.2012

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

Tarja Cronberg, Michèle Rivasi, Isabelle Durant, Barbara Lochbihler, Emilie Turunen, Raül Romeva i Rueda, Ulrike Lunacek, Rui Tavares, Jill Evans, Rebecca Harms, Daniel Cohn-Bendit a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0017/2012

B7‑0041/2012

az Európai Parlament állásfoglalása Iránról és az iráni atomprogramról (2012/2512(RSP))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1696. és 1737. (2006), 1747. (2007), 1803. és 1835. (2008), valamint 1929. (2010) számú határozatára,

–   tekintettel az EU Külügyi Tanácsának 2012. január 23-i következtetéseire, amelyekben további korlátozó intézkedéseket jelentettek be, amelyek kiterjednek többek között az Iránból az EU-ba irányuló nyersolajimportra fokozatosan bevezetett embargóra az energiaágazatban, az iráni központi bankkal szembeni intézkedésekre a pénzügyi ágazatban, valamint egyes, a közlekedési ágazatot érintő intézkedésekre és olyan további exportkorlátozásokra, amelyek elsősorban az aranyat és az érzékeny kettős felhasználású termékeket és technológiákat érintik, és amelyekben a Tanács további személyeket és szervezeteket is jegyzékbe vett, amelyek közül többen az Iszlám Forradalmi Gárda (Islamic Revolutionary Guard Corps, IRGC) ellenőrzése alatt állnak,

–   tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által az E3+3 nevében az Iránnal 2011. január 20-án, 21-én és 22-én Isztambulban folytatott találkozót követően „az E3/EU+3 és Irán közötti párbeszéd mihamarabbi újrafelvételének lehetőségei” címmel tett nyilatkozatra,

–   tekintettel Ashton főképviselő asszonynak Szaíd Dzsalílihez, az Iráni Iszlám Köztársaság legfelsőbb nemzeti biztonsági tanácsának titkárához intézett, 2011. október 21-i levelére, és az Iránról szóló 2011. november 18-i közleményére,

–   tekintettel az atomsorompó-biztosítékokról szóló megállapodásnak, valamint a Biztonsági Tanács vonatkozó rendelkezéseinek az Iráni Iszlám Köztársaságban való végrehajtásáról szóló, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) által kormányzótanácsának benyújtott 2011. november 8-i jelentésre,

–   tekintettel az Iráni Iszlám Köztársaságra vonatkozó korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2010. február 10-i és a 2011. március 10-i állásfoglalásokra,

–   tekintettel az EU által korlátozó intézkedések alá vetett, személyes és kereskedelmi érdekeltségeiket az EU határain belül érvényesítő vezetőkkel rendelkező rendszerekkel szembeni következetes politikáról szóló, a Tanácshoz intézett ajánlásaira,

–   tekintettel a tömegpusztító fegyverekről és a Közel-Kelet szabadságáról szóló, 2012 őszén megrendezendő ENSZ-konferenciára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a 2011. novemberi NAÜ-jelentés szerint „komoly aggodalomra ad okot Irán atomprogramjának esetleges katonai vetülete”, mivel a nukleáris robbanószerkezet kifejlesztésére irányuló kísérletek a jelek szerint folytatódnak;

B.  mivel a jelentés említi azt is, hogy bár a Biztonsági Tanács állásfoglalásai értelmében kötelessége lenne felfüggeszteni e tevékenységeket, Irán továbbra is folytatja a hasadóanyag-dúsítást és -újrafeldolgozást; mivel azonban az atomsorompó-egyezmény önmagában nem zárja ki a részes felek számára a dúsítási tevékenységek lehetőségét, és mivel Irán hasadóanyag-dúsítási programja így nem áll összeütközésben az egyezmény rendelkezéseivel;

C. mivel az atomsorompó-egyezmény aláírásával vállalt kötelezettségeit megszegve Irán titokban urándúsító létesítményt építtetett a Kum városa közelében lévő Fordowban, és erről a NAÜ-t csak jóval az építkezés megkezdése után értesítette; mivel ez a titkolódzó hozzáállás ismét csak aláássa az arra vonatkozó iráni ígéretekbe vetett hitet, hogy Irán atomprogramja pusztán polgári jellegű;

D. mivel bár Irán bejelentette, hogy februárban beindul a 20%-os urániumdúsításra képes fordow-i üzem, Irán megerősítette, hogy január végén egy hónapos ellenőrzésre várja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség munkatársait;

E.  mivel Irán atomprogramja jó példa arra, hogy milyen veszélyeket hordoz az atomenergia használata, mivel nincs egyértelmű különbségtétel a katonai és a polgári felhasználás között, ezért ezt a fajta energiaforrást fokozatosan fel kellene számolni a világon mindenütt;

F.  mivel bár az atomfegyverek mint a hatalom eszközeinek értéke egyre megkérdőjelezhetőbb, a nukleáris technológia egyre jobban terjed, és mivel a világ nukleáris ellenőrzési rendszerére jellemző kettős mérce miatt fennáll annak a kockázata, hogy az atomsorompó-egyezmény idejétmúlttá válik;

G. mivel az Unió Külügyi Tanácsa január 23-án úgy határozott, hogy újabb szankciókat léptet életbe Irán ellen, és betiltja az iráni nyersolajnak és petrolkémiai termékeknek Iránból az Unióba irányuló importját, vásárlását és szállítását – míg az érvényben lévő szerződéseket 2012. július 1-ig lehet teljesíteni –, valamint betiltja az iráni petrolkémiai társaságokba történő befektetést; mivel a Tanács befagyasztotta az iráni központi banknak az Unióban tartott értékeit, és betiltotta az iráni papír- és aprópénz iráni központi bankba történő szállítását;

H. mivel 2012. május 1-je előtt sor kerül az olajra és a kőolajtermékekre vonatkozó szankciók felülvizsgálatára;

I.   mivel Ali al-Naimi szaudi olajminiszter január 23-án bejelentette, hogy az iráni nyersolaj betiltásának következtében fellépő hiány ellensúlyozása érdekében országa készen áll a kitermelés két millió hordóval történő növelésére;

J.   mivel a Forradalmi Gárda legfőbb parancsnoka úgy nyilatkozott, hogy a teheráni vezetés elrendelte a Hormuzi-szoros lezárást arra az esetre, ha az ország olajexportját akadályozzák, és mivel 2012. január 22-én a francia és brit hadihajók csatlakoztak az amerikai repülőgép-anyahajó flottához, és áthaladtak a Hormuzi-szoroson;

1.  tudomásul veszi, hogy az Európai Tanács az Irán elleni szankciók kibővítéséről rendelkezett, és hat hónapos határidővel betiltotta az olaj- és petrolkémiai termékek behozatalát, valamint az iráni központi bankkal folytatott bármilyen üzletkötést, és komoly aggodalmának ad hangot a feszültség fokozódása és az iráni atomprogrammal kapcsolatos kölcsönös fenyegetőzések kapcsán;

2.  elítéli, hogy az iráni kormány nem tesz le a dúsítási technológiának a polgári szükségletek fedezésén messze túlmutató, a rejtett katonai szándékokkal kapcsolatos nemzetközi aggályokat semmibe vevő fejlesztéséről;

3.  megismétli azonban azt az álláspontját, hogy a fegyveres konfrontációt mindenképpen el kell kerülni; emlékeztet továbbá arra, hogy – szemben néhány más olyan országgal, amely atomfegyverekkel rendelkezik – Irán részes fele az atomsorompó-egyezménynek, és ily módon bejutást biztosít a NAÜ számára a bejelentett nukleáris létesítményekbe;

4.  elítél minden agresszív fellépést, gyilkosságot és provokációt, többek között az iráni atomtudósok – köztük legutóbb Mosztafa Ahmadi Rosan – feltehetőleg összehangolt meggyilkolását, az Iránban észlelt, magyarázat nélküli robbantásokat, továbbá azt, hogy az iráni biztonsági erők a politikai nyomás növelése érdekében külföldi állampolgárokat börtönöznek be és ítélnek halálra, ahogyan az például a közelmúltban történt Amir Mirzaei Hekmati amerikai állampolgárral;

5.  határozott meggyőződése, hogy az iráni atomkérdést nem lehet katonai eszközökkel rendezni, és ragaszkodik ahhoz, hogy az EU3+3-as kettős megközelítést ösztönző komponensét vessék be eszközként;

6.  sürgeti az E3+3 országait és Iránt, hogy kezdjék újra a tárgyalásokat, és felszólítja a tárgyaló feleket, hogy az atomsorompó-egyezményen belül dolgozzanak ki egy kölcsönösen elfogadható kompromisszumot; javasolja továbbá, hogy a tárgyalócsoportba vegyék be Brazíliát és Törökországot is, és hogy kezdjenek tárgyalásokat a biztonsági garanciák kölcsönös, a térség összes országára vonatkozó rendszeréről;

7.  javasolja, hogy jó szándéka jeléül az EU teremtsen diplomáciai kapcsolatot és hozzon létre képviseletet Teheránban;

8.  kitart azon álláspontja mellett, hogy a szankcióknak nem szabad indokolatlanul ártalmas következményekkel járnia a lakosság számára; ragaszkodik ezért ahhoz, hogy az újabb korlátozások 2012 májusa előttre tervezett Tanács általi felülvizsgálatának ki kell térnie az iráni lakosságra gyakorolt hatásokra, és úgy véli, hogy az embargót felül kell vizsgálni azokban az esetekben, ahol az súlyos nehézségeket okoz az átlag iráni számára;

9.  úgy véli, hogy azokban az országokban, amelyek ellen az Unió korlátozó intézkedéseket vezetett be, különösen fontos az Unió helyszíni jelenléte annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok, valamint az uniós küldöttségek vezetői intenzíven részt vegyenek a korlátozó intézkedések és azok következményeinek kialakításában, megvalósításában, nyomon követésében és értékelésében;

10. ismételten felszólítja az iráni parlamentet és a kormányt, hogy ratifikálja és hajtsa végre a kiegészítő jegyzőkönyvet, és maradéktalanul hajtsa végre a biztosítékokról szóló átfogó egyezmény rendelkezéseit;

11. ismételten felszólítja a nukleáris fegyverrel rendelkező államokat, hogy tegyenek fokozatos lépéseket a nukleáris robbanófejek számának csökkentése érdekében, iktassák ki biztonságpolitikájukban a nukleáris fegyverek szerepét, és tűzzenek ki konkrét célokat és határidőket az Európát és Közel-Keletet felölelő, nukleáris fegyverektől mentes övezet kialakítása érdekében;

12. felszólítja az iráni vezetést és a térség azon országait, amelyek nukleáris energiába való beruházást fontolgatnak, hogy ne ismételjék meg azt a számos uniós tagország által elkövetett hibát, hogy veszélyes, drága és elavult technológia mellett döntenek; ehelyett arra kéri ezeket az országokat, hogy fejlesszék a korszerű, megújuló energiát használó technológiákat, valamint a hatékonyságot és a megtakarítást elősegítő módszereket;

13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Unió elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, a tagállamok kormányának és parlamentjének, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, a NAÜ főigazgatójának, a Mashreq-országok, az Öböl menti Együttműködési Tanács, Izrael, Palesztina, Irak, Törökország, valamint az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.