Eljárás : 2012/2694(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0373/2012

Előterjesztett szövegek :

B7-0373/2012

Viták :

Szavazatok :

PV 05/07/2012 - 13.5

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 154kWORD 90k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0373/2012
27.6.2012
PE491.988v01-00
 
B7-0373/2012

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján


az Unió Ciszjordániára és Kelet-Jeruzsálemre vonatkozó politikájáról (2012/2964(RSP))


Margrete Auken, Nicole Kiil-Nielsen, Hélène Flautre, Ana Miranda, Keith Taylor, Jill Evans, Judith Sargentini, Daniel Cohn-Bendit, Raül Romeva i Rueda a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az Unió Ciszjordániára és Kelet-Jeruzsálemre vonatkozó politikájáról (2012/2964(RSP))  
B7‑0373/2012

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Közel-Keletről, Palesztináról és Izraelről, különösen a palesztin helyzetről szóló 2011. szeptember 29-i(1) és „a Jordán-folyó helyzetéről, különös tekintettel a folyó alsó szakaszára” témájú 2010. szeptember 10-i(2) korábbi állásfoglalására,

–   tekintettel a Tanácsnak a közel-keleti békefolyamatról szóló 2012. május 14-i, 2011. július 18-i és május 23-i következtetéseire,

–   tekintettel Catherine Ashton alelnök/főképviselő nyilatkozataira, különösen a telepek bővítéséről szóló 2012. június 8-i, az izraeli hatóságoknak a megszállt palesztin területeken lévő Szánszáná, Rehelim és Bruhin telepek státusával kapcsolatos döntéséről szóló 2012. április 25-i és az izraeli telepek jóváhagyásáról szóló 2012. február 22-i nyilatkozataira,

–   tekintettel az uniós misszióvezetők 2012. januári jelentésére Kelet-Jeruzsálemről, az uniós misszióvezetők 2011. júliusi „C jelzésű területek és a palesztin államépítés” című jelentésére, az uniós misszióvezetők 2011. áprilisi jelentésére a telepesek által elkövetett erőszakról és az uniós misszióvezetők 2012. februári csatolt feljegyzésére a telepesek által elkövetett erőszakról,

–   tekintettel a rafahi határellenőrzést segítő európai uniós misszióról szóló 2012. június 25-i tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel a főképviselő szóvivőjének Bassem Tamimi ügyéről szóló 2012. május 22-i nyilatkozatára,

–   tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló 1949. évi negyedik genfi egyezményre,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 242. (1967), 252. (1968), 338. (1973), 476. (1980), 1397. (2002), 1515. (2003), és 1850. (2008) sz. határozataira,

–   tekintettel a közel-keleti kvartett nyilatkozataira, különösen a 2012. április 11-i és 2011. szeptember 23-i nyilatkozatokra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az Európai Parlament több ízben kijelentette, hogy támogatja a két állam létrejöttét feltételező megoldást, amelynek értelmében Izrael Állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes Palesztin Állam békében és biztonságban él egymás mellett, mivel az 1967 előtti határok vonatkozásában csak a felek által egyeztetett változtatásokat szabad elismerni, beleértve a Jeruzsálemet érintő változtatásokat is;

B.  mivel a felek közötti közvetlen béketárgyalások megrekedtek, és a tárgyalások újraindítására tett minden közelmúltbeli kísérlet kudarcba fulladt; mivel egy hitelt érdemlő, tartós és átfogó megállapodáshoz a nemzetközi emberi jogi és a humanitárius jogszabályok alkalmazására van szükség, beleértve a polgári lakosság védelméről szóló negyedik genfi egyezményt;

C. mivel a Tanács 2012. május 14-i következtetéseiben hangsúlyozta a közel-keleti békefolyamat újraindításának sürgős szükségességét – összefüggésben az arab tavaszt követő, folyamatban lévő változásokkal a déli országokban – annak érdekében, hogy így választ adjon a terület összes népének jogos törekvéseire;

D. mivel az EU misszióvezetőinek a C övezetről és a palesztin államépítésről, valamint Kelet-Jeruzsálemről és a telepesek által elkövetett erőszakról szóló – a sajtónak mindkét esetben kiszivárgott – közelmúltbeli jelentései szerint ismételten igen aggasztó és várhatóan visszafordíthatatlan fejlemények zajlanak az érintett területeken, amely folyamatok jelentős mértékben veszélyeztetik a két állam elvén alapuló megoldás életképességét;

E.  mivel a nemzetközi jog szerint Ciszjordánia – Kelet-Jeruzsálemet és a Gáza-övezetet is beleértve – megszállt területnek számít, amelyre a nemzetközi humanitárius jog – beleértve a negyedik genfi egyezményt – teljes mértékben vonatkozik; mivel Izraelnek mint megszálló hatalomnak kötelessége többek között jóhiszeműen biztosítani a megszállt palesztin lakosság alapvető szükségleteinek kielégítését, a megszállást olyan módon folytatni, hogy az a helyi lakosság javát szolgálja, meg kell védenie és óvnia a polgári objektumokat és meg kell akadályoznia, hogy saját lakossága a megszállt területre, valamint hogy a megszállt terület lakossága saját területére költözzön;

F.  mivel a C jelzésű területek, amelyek a térség 62%-át teszik ki, az 1993. évi oslói megállapodások szerint izraeli polgári és biztonsági ellenőrzés alatt állnak, és e területek képezik az egyetlen egybefüggő térséget, amelyen a termőföldek és a forrásokban gazdag földek találhatók Ciszjordániában; mivel Ciszjordánia A, B és C jelzésű területekre való felosztását ideiglenes intézkedésnek szánták; mivel a Ciszjordániáról és a Gázai övezetről szóló 1995. évi ideiglenes megállapodás előirányozta, hogy a C övezet fokozatosan palesztin fennhatóság alá kerüljön, ám ez nem történt meg;

G. mivel az izraeli kormány politikája ellehetetleníti a C övezetben való palesztin jelenlétet; mivel e politika következtében a ciszjordániai palesztin lakosságnak mindössze 5,8%-a él a C övezetben, míg az izraeli telepesek – 310 000 főre becsült – létszáma a C övezetben több, mint kétszeresen meghaladja a palesztin lakosság becsült létszámát;

H. mivel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala jelentései szerint a C övezet 70%-án nem lehet palesztin építkezéseket folytatni, további 29%-án pedig csak erősen korlátozottan lehet; mivel 2011-ben a házrombolások 90%-a és az összes kitelepítés 92%-a a C övezetben történt; mivel ezért a palesztin lakosság, illetve jogaik védelme a C övezetben kulcsfontosságú a két állam elvén alapuló megoldás kivitelezhetősége szempontjából;

I.   mivel Izrael a „Jeruzsálem, Izrael fővárosa” című, 1980-ban elfogadott sarkalatos törvényben Jeruzsálemet Izrael teljes és egységes fővárosának nyilvánította; mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 478. (1980) sz. határozata megállapította, hogy az Izrael mint megszálló hatalom által foganatosított valamennyi olyan jogalkotási és közigazgatási intézkedés és fellépés, amely megváltoztatta vagy meg kívánta változtatni Jeruzsálem jellegét és jogállását, semmis és érvénytelen, és ezért haladéktalanul visszavonandó;

J.   mivel a Kelet-Jeruzsálemben történt jelenlegi fejlemények, amelyeket az EU misszióvezetőinek jelentése is hangsúlyoz, egyre valószínűtlenebbé és kivitelezhetetlenebbé teszik, hogy Jeruzsálem a két állam jövőbeli fővárosa legyen;

K. mivel a Kelet-Jeruzsálemben élő palesztinok, akik Jeruzsálem lakosságának 37%-át képezik, állandó lakosként vannak nyilvántartva, mely státuszukat – bizonyos feltételekkel – csak gyermekeik örökölhetik, házasság útján pedig nem szerezhető meg automatikusan, ami sok kelet-jeruzsálemi állandó lakos házastársa és gyermekei számára azt jelenti, hogy nem élhetnek családtagjaikkal; mivel másfelől Kelet-Jeruzsálemben és környékén mintegy 200 000 izraeli telepes él;

L.  mivel 2011-ben Jeruzsálem környékén sor került az 1967 óta látott legnagyobb arányú telepbővítésre; mivel ezen izraeli telepek létrehozása ellentétes a nemzetközi joggal, továbbá a békére irányuló erőfeszítések egyik legfőbb akadályát jelentik, miközben azokat az izraeli kormány jelentős ösztönzőkkel támogatja őket az adózás, a lakáshoz juttatás, az infrastruktúra, az utak, a vízhez való hozzáférés, az oktatás, az egészségügyi ellátás stb. terén;

M. mivel a telepesek által a palesztin lakosok és az ő jogaikat védő nemzetközi civil szervezetek aktivistáival szemben elkövetett erőszak, üldözés és magántulajdon-eltulajdonítás súlyos incidensekhez és halálos sérülésekhez vezetett; mivel hatékony uniós ellenőrzési mechanizmus hiányában az izraeli telepek termékei továbbra is kedvezményes vámtarifák alkalmazásával jutnak el az európai piacokra;

N. mivel 2012. május 20-án Bassem Tamimi emberi jogi aktivistát, aki erőszakmentes akciókat kezdeményezett a palesztin földön való izraeli letelepedés ellen, egy izraeli katonai bíróság elítélte illegális demonstrációkban való részvétel miatt, illetve amiatt, mert állítólagosan kődobálásra buzdította a tiltakozókat;

O. mivel az Izrael által épített válaszfal, amely nem a zöld vonal nyomvonalát követi, a palesztin területek jelentős részét szigeteli el mind Ciszjordániában, mind Kelet-Jeruzsálemben; mivel a Nemzetközi Bíróságnak a megszállt palesztin területeken lévő fal megépítésének jogi következményeiről szóló 2004. évi tanácsadói véleménye kijelentette, hogy „az Izrael mind megszálló hatalom által a megszállt palesztin területeken, többek között Kelet-Jeruzsálemben és környékén épített fal és az ehhez kapcsolódó szabályozás ellentétes a nemzetközi joggal”;

P.  mivel több mint 4000 palesztin rabot, köztük a Palesztin Törvényhozó Tanács 27 tagját, körülbelül 240 gyereket és több mint 300 palesztin közigazgatási fogvatartottat továbbra is izraeli börtönökben és fogdákban tartanak fogva; mivel 2000 óta körülbelül 7000 palesztin gyermeket ítéltek el izraeli katonai bíróságok, miután az izraeli hadsereg, rendőrség vagy biztonsági ügynökök letartóztatták, kihallgatták és fogva tartották őket, és embertelen és megalázó bánásmódnak estek áldozatul; mivel ezeknek a gyerekeknek a többségét kődobálással vádolják;

Q. mivel az izraeli hatóságok a közigazgatási fogva tartást használják a palesztin politikai tevékenység visszaszorítására, és az eljárást korlátlan ideig alkalmazzák anélkül, hogy a vádakról tájékoztatást adnának; mivel sok palesztin közigazgatási fogvatartott éhségsztrájkot folytat tiltakozásként Izrael vád nélküli közigazgatási fogva tartási gyakorlata ellen;

R.  mivel a vízhiány lényegbevágó és életfontosságú kérdés a Ciszjordániában, különösen a C övezetben és Kelet-Jeruzsálemben élő palesztin népesség számára; mivel a palesztin földműveseket súlyosan érinti az öntözővíz hiánya, ami abból adódik, hogy a kérdéses vízforrás nagy részét Izrael és az izraeli telepesek használják fel; mivel egy leendő palesztin állam életképessége szempontjából alapvető jelentőséggel bír az, hogy elegendő vízforrás álljon rendelkezésre;

S.  mivel az arab beduinok őshonos nép, amely letelepedett és hagyományosan mezőgazdasági életet él ősi földjein és egyedi helyzete és jogállása hivatalos és állandó elismerésére törekszik; mivel a megélhetésüket – többek között erőszakos áttelepítés révén – ellehetetlenítő izraeli politika által fenyegetett arab beduinok különösen kiszolgáltatott népcsoport mind az elfoglalt palesztin területen, mind a Negev-sivatagban; mivel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala szerint a humanitárius segítségnyújtás ellenére a C övezetben élő beduinok/állattartással foglalkozó közösségek 55%-a szenved az élelmezésbiztonság hiányától;

T.  mivel a kitelepítési munkacsoport 2012. május 14-én megjelent jelentése és a Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatal havonta megjelenő „Humanitarian Monitor” című kiadványa szerint több mint 60, a Bizottság és számos tagállam, köztük Franciaország, Németország, Hollandia, Nagy-Britannia, Lengyelország, Írország és Spanyolország által finanszírozott létesítményt – köztük napkollektorokat, víztartályokat és mezőgazdasági épületeket – romboltak le izraeli erők 2011 januárja óta;

U. mivel az európai uniós intézmények és tagállamok számos alkalommal megerősítették Izrael biztonsága iránti elkötelezettségégüket, a lehető leghatározottabban elítélték a polgári lakosság elleni szándékos erőszakos cselekményeket, beleértve a Gázai övezetből indított rakétatámadásokat, és sürgették a Gázába történő fegyvercsempészet hatékony megelőzését;

V. mivel a Gázai övezet blokádja és az ott kialakult humanitárius válság 2007 júniusa óta tovább folytatódik a nemzetközi közösség arra irányuló ismételt felhívásai ellenére, hogy azonnal, tartósan és feltétel nélkül nyissák meg a határátkelőket annak érdekében, hogy a humanitárius segélyek, a kereskedelmi áruk és személyek ki- és bejuthassanak Gázába; mivel az övezet lezárása és elszigetelése lehetővé tette a Hamasz erőteljes befolyását a gázai önkormányzati intézményekre; mivel az utóbbi napokban az izraeli-gázai határon az informális, több mint egy éve tartó tűzszünetet megtörték egyrészt az izraeli erők légicsapásai, másrészt a Hamasz fegyveres szárnyának rakétatámadásai Dél-Izrael ellen;

1.  megismétli azt a meggyőződését, hogy az egyetlen megoldás az 1967-es határokon alapuló, tárgyalásokon nyugvó két állam elve, amelynek értelmében mindkét ország fővárosa Jeruzsálem, és amely szerint Izrael Állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes Palesztin Állam békében és biztonságban él egymás mellett; továbbá ismételten hangsúlyozza, hogy az Unió semmilyen egyoldalú, helyszíni módosítást nem ismer el;

2.  teljes támogatásáról biztosítja a Tanácsnak a közel-keleti békefolyamatról szóló 2012. május 14-i következtetését, és e tekintetben elítéli az izraeli külügyminisztériumnak e következtetésekre adott elutasító válaszát;

3.  kiemelten támogatja a Tanácsnak a nemzetközi humanitárius jog megszállt palesztin területeken való alkalmazhatóságára vonatkozó megismételt álláspontját, és e tekintetben felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy biztosítsa, hogy Izraelnek mint megszálló hatalomnak a nemzetközi emberi jogokon és humanitárius jogon alapuló kötelezettségei biztosan érvényesüljenek az összes európai szomszédságpolitikai eszközben, többek között az ország emberi jogi stratégiájában, így biztosítva a nemzetközi humanitárius jog előmozdítására és tiszteletére vonatkozó uniós iránymutatások teljes körű végrehajtását;

4.  legmélyebb aggodalmát fejezi ki az Unió misszióvezetőinek a „C jelzésű területek és a palesztin államépítés” című 2011. júliusi, valamint a Kelet-Jeruzsálemről szóló 2012. januári jelentésében olvasható, a ciszjordániai és kelet-jeruzsálemi C övezetre vonatkozó helyi fejlesztésekkel kapcsolatban, amelyek aláássák a két állam elvén alapuló megoldás életképességét; ismét felszólítja a feleket, hogy vegyék elejét minden, tárgyalásos megállapodás lehetőségét aláásó helyi egyoldalú lépésnek azért, hogy kedvező környezetet teremthessenek az ilyen tárgyalásoknak, különös tekintettel az izraeli telepekkel kapcsolatos tevékenységekre;

5.  e tekintetben felszólít minden, a két állam elvén alapuló megoldás életképességét jelentős mértékben veszélyeztető és a közvetlen béketárgyalások újrafelvételét akadályozó izraeli telepépítési és -bővítési tevékenység azonnali, teljes és végleges befagyasztására, valamint sürgeti a 2001 márciusa óta felállított ellenőrző pontok lebontását;

6.  mélységesen elítéli a telepesek szélsőséges cselekedeteit, a palesztin polgárok elleni erőszakos fellépésüket és a palesztin polgárok zaklatását, továbbá sürgeti az izraeli kormányt és hatóságokat, hogy vessenek véget a jelenlegi törvényen kívüliséget és büntetlenséget biztosító környezetnek azáltal, hogy bíróság elé állítják és elszámoltatják az ilyen tettek elkövetőit; kifejezi együttérzését az ilyen tettek áldozatainak, valamint mindazon emberjogi aktivistának, akik békés és erőszakmentes módon küzdenek a palesztinok jogainak védelméért;

7.  szorgalmazza a hatályos uniós szabályozás teljes körű és tényleges támogatását az EU és Izrael közötti kétoldalú megállapodások végrehajtásakor, többek között egy olyan, a Bizottság által vezetett megfelelő és hatékony uniós ellenőrzési mechanizmus létrehozása által, amelynek célja annak elkerülése, hogy az izraeli telepekről származó termékeket továbbra is kedvezményes rendszer alapján importálják az európai piacokra; megismétli azt a tényt, hogy az Uniónak csak olyan izraeli szerveknek lenne szabad engedélyeznie a meglévő és jövőbeli EU–Izrael együttműködési eszközökben való részvételt és az abból való részesedést, amelyeknek székhelyei, fióktelepei és leányvállalatai a szűkebb értelemben vett Izraelben találhatók és nyilvántartottak, és amelyek ugyanezen a területen tevékenykednek;

8.  emlékezteti az izraeli hatóságokat, hogy megszálló hatalomként kötelezettségeik vannak, különösen ami a házrombolások, kilakoltatások és a palesztinok erőszakos kitelepítésének azonnali beszüntetését illeti, továbbá elő kell mozdítaniuk a palesztin tervezési és építési tevékenységeket, valamint a palesztin fejlesztési projektek végrehajtását, védeniük kell a palesztin lakosok földhöz és tulajdonhoz való jogát; e tekintetben sürgeti Izraelt, hogy azonnal vonja vissza a Hebron közeli Sousiyya településen lévő házak és létesítmények lerombolására vonatkozó határozatát, mivel ez 160 palesztint, köztük 60 gyermeket érintene;

9.  sürgeti az izraeli hatóságokat, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy javítsák a palesztinok mezőgazdasági területekhez és legelőkhöz való hozzáférését, valamint hogy biztosítsák a vízforrások igazságos elosztását úgy, hogy az megfeleljen a palesztin lakosság igényeinek;

10. üdvözli a 2012. május 14-én elért megállapodást, amely lehetővé tette, hogy véget érjen a palesztin rabok éhségsztrájkja, továbbá felszólít a megállapodás teljes és azonnali végrehajtására; elítéli az őrizetbe vétel gyakorlatát, és felszólítja az izraeli kormányt, hogy vessen véget ennek a politikának; felszólít a palesztin gyermekek, politikai foglyok és közigazgatási fogvatartottak, többek között Hassan Safadi szabadon bocsátására, akit az egyezmény értelmében szabadon kellene bocsátani; ismételten felszólít a Palesztin Törvényhozó Tanács bebörtönzött tagjainak, köztük Marwan Barghouti, szabadon bocsátására;

11. felszólít a megszállt palesztin területeken és a Negev-sivatagban élő arab beduin népesség védelmére; sürgeti, hogy azonnal szüntessék be e nép erőszakos kitelepítését, tulajdonuktól való megfosztását, lakóhelyük lerombolását, valamint felszólít életkörülményeik javítására oly módon, hogy biztosítják nekik a megfelelő szolgáltatásokat ősi földjükön;

12. sürgeti a közvetlen béketárgyalások újrafelvételét, és hangsúlyozza, hogy a mindkét fél részéről tanúsított őszinte, szilárd és eredményorientált elköteleződésnek kedvező hatásai lehetnek az egész régióra, valamint ez az elköteleződés az összes érintett országban hozzájárulhat a békés átmeneti folyamathoz;

13. támogatja e tekintetben Abbász elnök erőszakmentes ellenálláson alapuló politikáját, továbbá bátorítja a palesztinok közötti megbékélést, valamint e folyamat fontos részeként az elnök- és parlamenti választásokon keresztül történő palesztin államépítést;

14. újra megerősíti az Izrael Állam biztonsága iránti elköteleződését, és elítél minden erőszakos cselekedetet, beleértve a Gázai övezetből indított rakétatámadásokat;

15. sürgeti az európai külügyi szolgálatot és a Bizottságot, hogy kezdjen hivatalos vizsgálatot azért, hogy igazolhassa az összes helyi állítást, amely a megszállt területeken az izraeli erők által az uniós létesítmények és projektek tönkretételéről számol be, és felszólítja a Tanácsot, hogy pénzügyileg is vonja felelősségre Izraelt az ilyen tettekért;

16. sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy továbbra is támogassák a C övezetben és Kelet-Jeruzsálemben lévő palesztin intézményeket és fejlesztési projekteket, és nyújtsanak segítséget számukra a palesztin lakosság védelme és erősítése érdekében;

17. legmélyebb aggodalmát fejezi ki az izraeli és gázai határon történt legutóbbi összecsapásokkal kapcsolatban, amelyben 18 palesztin vesztette életét, közöttük 4 gyermek, továbbá mindkét oldalon több tucat ember megsérült; felszólítja a feleket, hogy azonnal szüntessenek be minden katonai akciót és megtorlást, valamint tartsák be kötelességeiket a nemzetközi törvény értelmében, különös tekintettel a civil lakosságra; megismétli felhívását a Gázai övezet blokádjának azonnali, tartós és feltétel nélküli megszüntetésére, továbbá arra, hogy tegyenek lépéseket az övezet újjáépítése és gazdasági helyreállítása érdekében; ismét sürgeti, elismerve Izrael jogos védelmi igényeit, a Gázába történő fegyvercsempészet megelőzését segítő hatékony ellenőrzési mechanizmusokat;

18. felhívja a figyelmet a Tanács határozatára, mely szerint 2013. június 30-ig meg kell hosszabbítani az Európai Uniónak a rafahi átkelőhelyen működő határőrizeti segítségnyújtó misszióját, továbbá reményét fejezi ki, hogy ez a misszió ellátja feladatát, vagyis döntő és hatásos szerepet fog játszani a határokon átnyúló kapcsolatok napi kezelésében, valamint az izraeli és a palesztin hatóság közötti bizalom kialakításában;

19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az EU közel-keleti békefolyamathoz rendelt különleges képviselőjének, a Kvartett közel-keleti megbízottjának, a Knesszetnek és az izraeli kormánynak, a Palesztin Hatóság elnökének, valamint a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak.

 

(1)

HL C 308. E, 2011.10.20., 81. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0429.

Utolsó frissítés: 2012. június 29.Jogi nyilatkozat