Eljárás : 2013/2702(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0381/2013

Előterjesztett szövegek :

B7-0381/2013

Viták :

PV 09/10/2013 - 15
CRE 09/10/2013 - 15

Szavazatok :

PV 10/10/2013 - 9.4
CRE 10/10/2013 - 9.4

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2013)0418

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 177kWORD 99k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0378/2013
4.9.2013
PE515.946v01-00
 
B7-0381/2013

a B7‑0215/2013. és B7‑0216/2013. számú szóbeli választ igénylő kérdésekhez

az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján


az európai országokban a foglyok CIA általi állítólagos szállításáról és illegális fogva tartásáról szóló európai parlamenti jelentés nyomon követéséről  (2013/2702(RSP))


Marie-Christine Vergiat, Patrick Le Hyaric, Willy Meyer, Marisa Matias, Alda Sousa, Nikolaos Chountis a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az európai országokban a foglyok CIA általi állítólagos szállításáról és illegális fogva tartásáról szóló európai parlamenti jelentésének nyomon követéséről  (2013/2702(RSP))  
B7‑0381/2013

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 2012. december 13-i, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságot az emberi jogok európai egyezménye Háled el-Maszri rendkívüli kiadatása során elkövetett megsértésének „különlegesen súlyos” volta miatt elítélő határozatára (3., 5., 8. és 13. cikk),

–   tekintettel az EJEB előtt folyamatban lévő alábbi ügyekre: al-Nasiri kontra Lengyelország, Abu Zubaida kontra Litvánia és Abu Zubaida kontra Lengyelország; tekintettel az al-Nasiri úr által Románia ellen 2012 augusztusában, valamint az emberi jogok nyomon követésével foglalkozó intézet (Human Rights Monitoring Institute, HRMI) és a Nyílt Társadalom Igazságügyi Kezdeményezés által 2012 decemberében az információhoz való joguk és a hatékony jogorvoslathoz való joguk megsértéséért Litvánia ellen benyújtott keresetre,

–   tekintettel az Olasz Legfelsőbb Bíróság 2012. szeptemberi határozatára, amely fenntartja a 23 amerikai állampolgár – köztük a kilenc éves börtönbüntetésre ítélt Robert Seldon Lady, a CIA milánói képviseletének egykori vezetője – elleni korábbi, Abu Omar 2003-as elrablásával kapcsolatban született ítéletét,

–   tekintettel a Milánói Fellebbviteli Bíróság 2013. februári határozatára, amely három további, korábban diplomáciai mentesség alatt állónak tekintett CIA-ügynököt(1) hattól hét évig terjedő börtönbüntetéssel sújtott; tekintettel ugyane bíróság Nicolò Pollarit, az olasz katonai hírszerzés (SISMI) egykori vezetőjét 10 éves, Marco Mancinit, a SISMI aligazgatóját kilenc éves, és a SISMI három ügynökét egyenként hat éves börtönbüntetéssel sújtó határozatára,

–   tekintettel Giorgio Napolitanónak, Olaszország elnökének 2013. április 5-i, az Abu Omar elrablásában való felelőssége miatt Olaszországban elítélt J.L. Romano amerikai ezredest amnesztiában részesítő határozatára; tekintettel az előadók által 2013 júliusában Napolitano elnöknek küldött, tőle ezzel kapcsolatban magyarázatot kérő levélre;

–   tekintettel 2012. szeptember 11-i, „Foglyok CIA általi állítólagos szállítása és illegális fogva tartása az európai országokban: az Európai Parlament TDIP bizottsága által készített jelentés nyomon követése (2012/2033(INI))” című állásfoglalására(2),

–   tekintettel a Bizottság által az előadónak továbbított dokumentumokra, beleértve a valamennyi tagállamnak 2013 márciusában eljuttatott, nem országspecifikus leveleket, amelyekre csak néhány tagállam (Finnország, Magyarország, Spanyolország és Litvánia) válaszolt,

–   tekintettel Guantánamóról szóló állásfoglalásaira, köztük a legutóbb 2013. május 23-i, „Guantánamo: a fogvatartottak éhségsztrájkja” című állásfoglalására(3) ,

–   tekintettel 2012. december 12-i állásfoglalására az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2010–2011)(4)2,

–   tekintettel az előadó által a román, lengyel, litván ügyészeknek és államfőknek 2012 novemberében küldött levelekre, amelyekben hangsúlyozta a Parlament állásfoglalásában tett országspecifikus ajánlásokat, és amelyekre egyetlen érintett ország sem válaszolt,

–   tekintettel az Eurocontroltól 2012 szeptemberéig kapott repülési adatokra,

–   tekintettel az előadónak az afrikai és madagaszkári léginavigációs biztonsággal foglalkozó ügynökséghez (ASECNA) 2013 áprilisában küldött, a repülési adatok hozzáférhetővé tételével kapcsolatos együttműködésre irányuló kérésére és az Ügynökségtől a 2013 júniusában kapott pozitív válaszra,

–   tekintettel az alapvető jogokról és a jogállamiságról szóló tanácsi következtetésekre és a Bizottság az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló 2012-es jelentésére (Luxemburg, 2013. június 6–7),

–   tekintettel a polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európáról szóló stockholmi programra (2010-2014),

–   tekintettel Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosának az Emberi Jogi Tanács (Genf, 2013. május) 23. ülésén elmondott nyitóbeszédére, amelyben idézte a Parlament fent említett 2012. szeptember 11-i állásfoglalását és „hiteles és független vizsgálatot” kért, melyet „az elszámoltathatóság irányába tett kulcsfontosságú lépésnek tart”, és „[felszólította] az államokat, hogy ezt a kérdést prioritásként kezeljék”,

–   tekintettel az ENSZ emberi jogoknak és alapvető szabadságjogoknak a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában való előmozdításával és védelmével foglalkozó különmegbízottja 2013-as éves jelentésére(5), amelyben megemlíti a Parlament munkáját és támogatja a szóban forgó 2012. szeptember 12-i állásfoglalásban megfogalmazott némely ajánlást,

–   tekintettel az e témában született számos médiabeszámolóra és az oknyomozó újságírók ténykedésére, különösen, de nem kizárólag a román Antena 1 televíziós csatornán 2013 áprilisában sugárzott oknyomozó riportra,

–   tekintettel az Interights, Redress és Reprieve által végzett kutatásokra és vizsgálatokra, valamint a parlamenti állásfoglalás elfogadása óta független kutatók, civil társadalmi szervezetek és nemzeti és nemzetközi nem kormányzati szervezetek által készített jelentésekre, különösen a Nyílt Társadalom Igazságügyi Kezdeményezés ‘Globalising Torture: CIA Secret Detention and Extraordinary Rendition’ (February 2013) („A kínzás globalizációja: CIA titkos fogvatartás és rendkívüli kiadatás”) című jelentésére, az Alkotmány Projekt fogvatartottakkal szembeni bánásmóddal foglalkoztó munkacsoportjának (Constitution Project’s Task Force on Detainee Treatment) az Egyesült Államokban folytatott kétpárti független vizsgálatára (2013. április), az Egyesült Királyságban működő tudományos Kiadatási projekt (The Rendition Projekt) által közzétett, a foglyok átadására használt légi járatokról szóló adatbázisra (2013. május), az Amnesty International ‘Unlock the truth: Poland’s involvement in CIA secret detention‘ (June 2013) („Az igazság nyomában: Lengyelország részvétele a CIA titkos fogvatartási programjában”) című jelentésére, valamint a Human Rights Watch litván hatóságoknak küldött levelére (2013. június),

–   tekintettel a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, az európai országokban a foglyok CIA általi állítólagos szállításáról és illegális fogva tartásáról szóló parlamenti jelentés nyomon követéséről szóló kérdésekre (O-000079/2013 – B7 0215/2013 és O-000080/2013 – B7 0216/2013),

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a Parlament elítélte az Egyesült Államok által, a CIA közbenjárásával folytatott kiadatási és titkos fogvatartási programot, amelyek során számos emberi jogi jogsértést követtek el, így jogellenes és önkényes fogva tartást, kínzást és egyéb módon történő bántalmazást, a visszaküldés tilalma elvének megsértését, továbbá erőszakos eltüntetéseket az európai légtér és terület CIA általi igénybevétele révén; mivel a Parlament ismételten felszólított a nemzeti kormányok és ügynökségek CIA programjával való együttműködésének teljes körű kivizsgálására;

B.  mivel a Parlament kötelezettséget vállalt arra, hogy továbbra is teljesíti az ideiglenes bizottságtól kapott megbízatását az Európai Unióról szóló szerződés 2., 6. és 7. cikkének megfelelően, és arra utasította érintett bizottságait, hogy egy évvel a szóban forgó 2012. szeptember 11-i állásfoglalás elfogadása után szólaljanak fel a Parlament plenáris ülésén az üggyel kapcsolatban, mivel kulcsfontosságúnak tartotta, hogy felmérje, milyen mértékben hajtották végre a Parlament által elfogadott ajánlásokat;

C. mivel a kiadatásokért való elszámoltathatóság elengedhetetlen az emberi jogoknak az uniós bel- és külpolitikákban való hatékony védelme és előmozdítása, valamint a jogállamiságon alapuló, törvényes és hatékony biztonságpolitikák biztosítása érdekében; mivel az uniós intézmények a közelmúltban vitát nyitottak arról, hogy az EU miként védheti meg és mozdíthatja elő jobban az alapvető jogokat és a jogállamiságot;

D. mivel sem a Tanács, sem a Bizottság nem reagált érdemben a Parlament ajánlásaira;

E.  mivel a litván hatóságok ismételten kötelezettséget vállaltak rá, hogy, amennyiben új információk merülnek fel, újraindítják a Litvániának a CIA-programban való részvételével kapcsolatos bűnügyi vizsgálatot, ezt azonban még mindig nem tették meg; mivel a litván hatóságok által az Abu Zubaida ügyben az EJEB-hez intézett észrevételek alapján megállapítható, hogy az általuk lefolytatott nyomozást súlyos hiányosságok jellemzik, és hogy képtelenek voltak megérteni az új információk jelentőségét; mivel 2013 második félévében a litván hatóságok töltik be az Európai Unió Tanácsa elnökségének tisztét;

F.  mivel az Antena 1 televíziós csatornán 2013 áprilisában sugárzott részletes oknyomozó riportban további olyan részletek láttak napvilágot, amelyek Románia börtönhálózatban játszott központi szerepét látszanak alátámasztani; mivel Ioan Talpeş egykori nemzetbiztonsági tanácsadó kijelentette, hogy Románia logisztikai támogatást nyújtott a CIA-nek; mivel egy volt román szenátusi tag elismerte az előző parlamenti vizsgálat hiányosságait, és felszólította az ügyészeket, hogy kezdeményezzenek bírósági eljárást az ügyben;

G. mivel a lengyel ügyészekhez 2013. június 11-én kérelem érkezett egy harmadik férfi, a jemeni Valíd Mohamed bin Attás áldozatként való hivatalos elismerése iránt, akit 2003-ban Pakisztánban jogellenesen tartóztattak le, majd 2003. júniustól szeptemberig egy titkos lengyelországi börtönben tartottak fogva, és jelenleg a guantánamói börtönben fogoly; mivel a lengyel ügyészek ötéves bűnügyi nyomozásukat 2013 októberéig meghosszabbították;

H. mivel a brit hatóságok továbbra is halogatják az eljárást a líbiai Abdelhakím bel-Hadzs ügyében, aki brit segítséggel jutott a CIA fogságába Líbiában, ahol kínzásnak vetették alá, és a hatóságok hangot adtak azon szándékuknak, hogy az ügyet egy új, titkos eljárás keretében újratárgyalják;

I.   mivel 2012. decemberben Olaszország nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Robert Seldon Lady ellen, akit 2013 júliusában Panamában letartóztattak; mivel az olasz hatóságok által ezt követően továbbított kiadatási kérelemnek Panama nem tett eleget, és mivel Robert Seldon Lady 2013 júliusában visszatért az Egyesült Államokba; mivel Giorgio Napolitano, Olaszország köztársasági elnöke, 2013. április 5-én amnesztiában részesítette J. L. Romano amerikai ezredest, akit Abu Omar elrablásában való felelőssége miatt Olaszországban elítéltek;

J.   mivel 2012 novemberében a finn parlament ombudsmanja vizsgálatot indított a finn felségterületnek, légtérnek és repülőjárat-nyilvántartási rendszereknek a CIA kiadatási programjában történő felhasználása ügyében, részletes írásbeli kérelmet intézve 15 kormányhivatalhoz, és felszólítva a litván hatóságokat, hogy nyújtsanak célzott tájékoztatást a kapcsolódó járatokról;

K. mivel Obama elnök ismételten hangoztatta elkötelezettségét a guantánamói börtön bezárása iránt, és 2013. május 23-án bejelentette, hogy újraindítja a fogva tartottak szabadon engedését, és hogy az amerikai kongresszus ellenállása ellenére megszünteti a jemeni foglyok szabadon bocsátására hozott moratóriumot, mivel a származási országukba való visszaküldésüket immár biztonságosnak ítélik; mivel az amerikai hatóságok nem tettek eleget nemzetközi kötelezettségeiknek, amikor 2013. július 19-én, panamai letartóztatását követően visszavitték Robert Seldon Ladyt az Egyesült Államokba;

1.  mélységesen elítéli, hogy a Tanács, a Bizottság, a tagállamok, valamint a tagjelölt és társult országok kormányai, a NATO és az Egyesült Államok hatóságai nem hajtották végre a 2012. szeptember 11-i ajánlásait, különösen a CIA-program áldozatai által elszenvedett súlyos emberi jogi jogsértések fényében;

2.  úgy véli, hogy a CIA-program kapcsán tapasztalt általános büntetlenség lehetővé tette az alapvető emberi jogokat érintő jogsértések uniós és amerikai terrorellenes politikák keretében történő folytatódását, amint arra fény derült az USA Nemzetbiztonsági Hivatalának megfigyelési programja keretében végzett tömeges kémtevékenység, valamint több tagállam megfigyelési szervének tevékenysége kapcsán, melyeket a Parlament jelenleg vizsgál;

Elszámoltathatósági eljárás a tagállamokban

3.  ismételten felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek eddig nem tettek eleget e kötelezettségüknek, hogy folytassanak le független és hatékony nyomozást az emberi jogi jogsértések kivizsgálása érdekében, figyelembe véve az azóta napvilágra került valamennyi új bizonyítékot, és hogy hozzanak nyilvánosságra minden szükséges információt a CIA-vel összefüggésbe hozható, a légterüket használó valamennyi gyanús repülőjárattal kapcsolatban; felszólítja különösen a tagállamokat annak kivizsgálására, hogy történtek-e olyan műveletek, melyek keretében a CIA-programmal összefüggésben embereket tartottak fogva a területükön található objektumokban;

4.  sürgeti Litvániát, amely jelenleg az EU Tanácsának soros elnöki tisztét tölti be, és így kifejezetten hasznos lenne, ha jó példával járna elöl, hogy nyissa meg újra a CIA titkos fogva tartási objektumai tárgyában folytatott bűnügyi nyomozását, és folytasson le szigorú vizsgálatot valamennyi, többek között az EJEB-nek az Abu Zubaida kontra Litvánia ügyben folytatott eljárása keretében nyilvánosságra került tényszerű bizonyíték tekintetében; kéri Litvániát, hogy tegye lehetővé a nyomozók számára, hogy elvégezzék a légi járatok hálózatának vizsgálatát, és kapcsolatba lépjenek a szóban forgó járatok szervezésében köztudottan részt vevő vagy a járatokon személyesen jelen lévő személyekkel; kéri a litván hatóságokat, hogy a börtönobjektum területén végezzenek bűnügyi helyszínelési vizsgálatot, és elemezzék a telefonhívásokat; kéri ugyanezen hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt az EJEB-bel az Abu Zubaida kontra Litvánia ügyben; felszólítja Litvániát, hogy a bűnügyi nyomozás újbóli megnyitásával összefüggésben vegye fontolóra további esetleges áldozatok áldozati státuszuk elismerésére, illetve a nyomozásban való részvételre vonatkozó kérelmének lehetővé tételét; sürgeti Litvániát, hogy teljes körűen tegyen eleget a más tagállamokból érkező kérelmeknek, különösen a finn ombudsman tájékoztatás iránti kérelmének a Finnországot és Litvániát a kiadatási program útvonala miatt esetlegesen összekötő repülőjárat vagy járatok felderítése tárgyában;

5.  sürgeti a román hatóságokat, hogy derítsék fel valamennyi hiányzó parlamenti vizsgálati dokumentum hollétét, és mielőbb indítsanak független, pártatlan, részletes és hatékony vizsgálatot; elítéli a román hatóságok ez ügyben tanúsított hajthatatlanságát és hallgatását, amely nem egyeztethető össze kötelezettségeikkel;

6.  kéri Lengyelországot, hogy nagyobb átláthatóság mellett folytassa a vizsgálatot, többek között a nyomozás konkrét fejleményeit igazoló bizonyítékok bemutatása és az áldozatok képviseletének lehetővé tétele révén, feljogosítva az áldozatok képviselőit valamennyi titkosított anyag megtekintésére és az eddig összegyűlt nyomozati anyag felhasználására; felszólítja a lengyel hatóságokat, hogy indítsanak bűnügyi eljárást az ügybe belekeveredett minden állami szereplő ellen; felszólítja a lengyel államügyészt, hogy sürgősen vizsgálja felül Valíd bin Attás kérelmét, és hozzon határozatot; felhívja Lengyelországot, hogy teljes körűen működjön együtt az EJEB-bel az al-Nasiri kontra Lengyelország és az Abu Zubaida kontra Lengyelország ügyekben;

7.  felszólítja a brit hatóságokat, hogy működjenek együtt a folyamatban lévő bűnügyi vizsgálatokkal, és tegyék lehetővé az ügyek előbbrevitelét, mégpedig nem titkos eljárások keretében, hanem teljes átláthatóság mellett, a külföldi illetőségű személyek tengerentúlra történő kiadatását érintő vizsgálatok végigvitele érdekében; kéri a brit hatóságoktól a foglyok külföldre történő kiadatásának, ottani kínzásának és bántalmazásának emberi jogi szempontú kivizsgálását;

8.  sajnálatát fejezi ki Napolitano, olasz elnök által Joseph Romano, amerikai ezredes számára adott kegyelem miatt, amely hozzájárult az Egyesült Államok által vezetett kiadatási és titkos fogvatartási programban résztvevő személyek büntetlenségét biztosító általános környezethez; ösztönzi az olasz hatóságokat, hogy folytassák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy igazságot szolgáltassanak a CIA által olasz felségterületen elkövetett emberi jogi jogsértésekben azáltal, hogy követelik Robert Seldon Lady kiadatását és kérelmezik az Olaszországban elítélt további 22 egyesült állambeli állampolgár kiadatását;

9.  ösztönzi a finn ombudsmant, hogy végezze el átláthatóságon és elszámoltathatóságon alapuló vizsgálatát, és e célból valamennyi nemzeti hatóságot sürgeti a teljes együttműködésre; felkéri Finnországot, hogy járjon utána minden olyan nyomnak, amely a kiadatási programban közreműködő finn állami szereplőkre utal;

Az uniós intézmények válasza

10. mélyen csalódott amiatt, hogy a Bizottság nem hajlandó érdemben reagálni a Parlament ajánlásaira, továbbá úgy ítéli meg, hogy a Bizottság által a tagállamoknak küldött levelek általános jellegüknél fogva nem elégségesek az elszámoltathatóság megvalósításához;

11. megismétli a Bizottságnak szóló konkrét ajánlásait:

–  vizsgálja ki, hogy a CIA-programban való közreműködés folyamán sor került-e az uniós, különösen a menekültügyi és igazságügyi együttműködésre vonatkozó rendelkezések megsértésére,

–  segítse elő és támogassa az emberi jogokkal kapcsolatos, a nyomozó hatóságok közötti kölcsönös jogi segítségnyújtást és igazságügyi együttműködést, illetve a tagállamokban folyó elszámoltatási munkában részt vevő jogászok közötti együttműködést,

–  fogadjon el egy, a nemzeti elszámoltathatósági eljárások nyomon követésére és támogatására irányuló keretet, beleértve a tagállamokra vonatkozó jelentési kötelezettségeket,

–  fogadjon el az Unió azon kapacitásának megerősítésére irányuló intézkedéseket, hogy uniós szinten megelőzze az emberi jogi visszaéléseket és jogorvoslatot biztosítson, továbbá garantálja a Parlament szerepének megszilárdítását,

–  terjesszen elő javaslatokat az uniós terrorizmusellenes politikák keretében folyó, határokon átnyúló hírszerzési tevékenységek demokratikus felügyeletére szolgáló mechanizmusok kidolgozására;

12. sürgeti a litván hatóságokat, hogy ragadják meg országuknak az EU Tanácsa soros elnökségéből fakadó lehetőségét a parlamenti jelentésben foglalt ajánlások hiánytalan végrehajtásának biztosítására és következésképp arra, hogy a kérdést a litván elnökség lejárta előtt a Bel- és Igazságügyi Tanács napirendre tűzze;

13. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Stockholmi Programot követő többéves programjaikba illesszenek be konkrét intézkedéseket a jogállamiság és az alapvető jogok – különösen a hírszerző szolgálatok és a bűnüldöző hatóságok általi – megsértése elszámoltathatóságának biztosítására; felkéri a Bizottságot, hogy az elszámoltathatóság kérdését vegye fel az „Assises de la justice” című, 2013 novemberében tartandó konferencia napirendjére;

14. emlékeztet arra, hogy a Parlament hitelességének biztosítása érdekében elengedhetetlen alapvetően megerősíteni annak az Unióban elkövetett alapvető jogokkal kapcsolatos jogsértések kivizsgálására irányuló vizsgálati jogát, amelynek magában kell foglalnia az érintett személyek – többek között a kormányminiszterek – eskü alatt történő kihallgatására vonatkozó meghatalmazást(6);

15. felkéri az Eurocontrolt, hogy az Amerikai Szövetségi Légügyi Hatósághoz hasonlóan ismerje el, hogy a repülési útvonalra vonatkozó adatok semmiképp sem tekinthetőek bizalmas információnak és szükség esetén bocsássa közre az ilyen adatokat a hatékony vizsgálat lefolytatása érdekében;

16. elvárja a Parlamenttől, hogy a tagállamokban állítólag folyó megfigyelési gyakorlatokra vonatkozó információk minden lehetséges forrásból való összegyűjtése után vizsgálja meg az USA Nemzetbiztonsági Ügynöksége megfigyelési programját és több tagállam megfigyelési szervét és tegyen intézkedési javaslatokat a hírszerző szolgálatok hatékony demokratikus parlamenti felügyeletére;

17. megismétli a Tanácsnak szóló konkrét ajánlásait:

–  kérjen bocsánatot, amiért megsértette az uniós intézmények közötti – a Szerződésekben rögzített – lojális együttműködés elvét, amikor helytelenül megpróbálta rávenni az Európai Parlamentet arra, hogy elfogadja a Tanács nemzetközi közjogi munkacsoportja (COJUR) és a transzatlanti kapcsolatokkal foglalkozó munkacsoportja (COTRA) magas rangú egyesült államokbeli tisztviselőkkel folytatott üléseiről készült jegyzőkönyvek szándékosan rövidített változatát,

–  adjon ki nyilatkozatot, amelyben elismeri a tagállamoknak a CIA-programban való részvételét és a vizsgálatok során a tagállamok által tapasztalt nehézségeket,

–  támogassa teljes mértékben a tagállamok igazságfeltáró és elszámoltathatósági eljárásait azáltal, hogy a bel- és igazságügyi kérdésekkel foglalkozó üléseken hivatalosan tárgyalja a kérdést, megoszt minden információt, segítséget nyújt a vizsgálatok elvégzéséhez, és különösen azáltal, hogy teljesíti a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó kéréseket,

–  tartson meghallgatásokat az illetékes uniós biztonsági szervekkel, hogy tisztázza, milyen ismeretekkel rendelkeznek a tagállamok CIA-programban való részvételéről és az uniós válaszlépésekről,

–  terjesszen elő biztosítékokat az emberi jogoknak a hírszerzési információk megosztása során történő tiszteletben tartásának garantálása érdekében, valamint azért, hogy szigorúan elhatárolja a hírszerzési és bűnüldözési tevékenységekkel kapcsolatos feladatokat, hogy a hírszerzési szervek számára ne legyen megengedett letartóztatási és fogva tartási hatáskörök ellátása;

18. felkéri az EU-t, hogy alaposan vizsgálja felül a Macedónai Volt Jugoszláv Köztársaság által az El-Maszri kontra Macedónai ügyben hozott EJEB határozat végrehajtása terén elért haladást, amelyet a Miniszteri Bizottság Macedónai Volt Jugoszláv Köztársaság csatlakozási kérelmének keretében folyamatos nyomonkövetési eljárás alá vont; sürgeti Macedónai Volt Jugoszláv Köztársaság hatóságait, hogy indítson bűnügyi nyomozást az állami szereplők El-Maszri ügyben való részvételéről és a felelősöket vonja felelősségre;

19. felhívja az USA kormányát, hogy működjön együtt az uniós tagállamoktól a CIA-programmal kapcsolatban érkező tájékoztatási kérelmek, és kiváltképp a kiadatási kérelmek terén; sürgeti, hogy hagyjon fel a drákói szigorúságú védelmi utasítások használatával, amelyek megakadályozzák a guantánamói fogvatartottakat képviselő ügyvédeket abban, hogy a foglyok európai titkos fogvatartásáról bármilyen részletet nyilvánosságra hozzanak; ösztönzi, hogy haladéktalanul dolgozzon ki a guantánamói börtön bezárására vonatkozó tervet; felkéri a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a tisztázott guantánamói fogvatartottak visszatelepülését;

20. felhívja az afrikai és madagaszkári léginavigációs biztonsággal foglalkozó ügynökséget, hogy haladéktalanul kezdjen együttműködést a Parlamenttel és bocsássa rendelkezésre a kért repülési adatokat;

21. felhívja a következő parlamenti ciklust (2014–2019), hogy folytassa és hajtsa végre az ideiglenes bizottság által adott megbízatást és következésképp biztosítsa, hogy a bizottság ajánlásait nyomon követik, vizsgálja meg az esetlegesen felmerülő új elemeket és teljes mértékben használja ki és alakítsa ki vizsgálati jogkörét;

22. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

 

(1)

Köztük Jeffrey W. Castellit, a CIA milánói képviseletének egykori vezetőjét

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0309.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0231.

(4)

2 Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0500.

(5)

A terrorizmus elleni állami kezdeményezések összefüggésében súlyos vagy rendszeres emberi jogi visszaéléseket elkövető köztisztviselők elszámoltathatóságának biztosítására vonatkozó keretelvek, A/EJT/22/52, 2013. március 1.

(6)

Lásd: Az Európai Parlament rendeletre irányuló javaslata (2013. május 23.) az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről és az 1995. április 19-i 95/167/EK, Euratom, ESZAK európai parlamenti, tanácsi és bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről. Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0219. 2009/2212(INI).

Utolsó frissítés: 2013. szeptember 6.Jogi nyilatkozat