Eljárás : 2016/2998(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0345/2017

Előterjesztett szövegek :

B8-0345/2017

Viták :

Szavazatok :

PV 18/05/2017 - 11.10

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0226

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 284kWORD 56k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0345/2017
15.5.2017
PE603.770v01-00
 
B8-0345/2017

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a közel-keleti helyzet két állam elvén alapuló megoldásáról (2016/2998(RSP))


Tamás Meszerics, Margrete Auken, Ernest Urtasun, Klaus Buchner, Florent Marcellesi, Bart Staes, Jordi Solé, Pascal Durand a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Laura Agea, Rosa D’Amato, Ignazio Corrao, Fabio Massimo Castaldo

Az Európai Parlament állásfoglalása a közel-keleti helyzet két állam elvén alapuló megoldásáról (2016/2998(RSP))  
B8-0345/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az izraeli–palesztin konfliktusról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa közel-keleti békefolyamatról szóló következtetéseire, többek között a 2016. január 18-i következtetésekre,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jogra vonatkozó uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Federica Mogherininek az Izraelben és Palesztinában kialakult helyzetről szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel a svéd kormány 2014. október 30-i határozatára, amellyel elismerte Palesztinát, csatlakozva ezzel a Palesztinát elismerő 136 másik országhoz, köztük 8 uniós tagállamhoz, Izlandhoz és a Vatikánhoz,

–  tekintettel a megszállt palesztin területekről származó termékek címkézéséről szóló uniós közleményre, amely 2015 novemberében jelent meg,

–  tekintettel az EKSZ által 2017. április 5-én közzétett, a C. övezetben 2016 szeptembere és 2017 februárja között lerombolt és lefoglalt, az Unió által finanszírozott létesítményekről szóló hathavi jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának az Izrael és Palesztina közötti konfliktusról szóló határozataira, különösen a 2016. december 26-án elfogadott 2334. számú határozatra,

–  tekintettel az emberi jogokról szóló ENSZ-egyezményre és a nemzetközi humanitárius jogi szerződésekre, amelyeknek Izrael és Palesztina részes felei,

–  tekintettel az Arab Liga Tanácsa által 2002 márciusában elfogadott arab békekezdeményezésre,

–  tekintettel az Európai Parlament „Egy terület megszállásáról/elcsatolásáról: a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok tiszteletben tartása és következetes uniós politika” című, 2015. június 25-i tanulmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel továbbra is kedvezőtlenek a kilátások az Izrael és Palesztina közötti konfliktusnak az úgynevezett közel-keleti békefolyamat keretében történő átfogó rendezésére irányuló érdemi tárgyalások újrafelvételét illetően, az új amerikai kormányzat által tett előzetes diplomáciai lépések ellenére is;

B.  mivel a Palesztin Politikai és Közvélemény-kutatási Központ és a Tami Steinmetz Békekutató Központ által 2017 februárjában végzett közvélemény-kutatás szerint a palesztinok és izraeliek továbbra is egyaránt a két állam elvén alapuló megoldást preferálják, és mindkét oldalon csak egy kisebbség támogatja a két állampolgárságot adó egyállami megoldást

C.  mivel az Amnesty International 2016/2017-es jelentése szerint: „Ebben az időszakban palesztinok késsel, gépjárművel, lőfegyverrel és egyéb eszközökkel végrehajtott támadásokat követtek el izraeliek ellen Ciszjordániában és Izraelben. A merényleteket főként olyan palesztinok követték el, akik nem tartoztak semmilyen fegyveres csoporthoz, és összesen 16 izraeli és egy külföldi állampolgár vesztette életét, akik jórészt polgári személyek voltak. Az izraeli erők 110 palesztint és két külföldit öltek meg ebben az évben. Ezek közül többet jogellenesen öltek meg, mivel nem jelentettek életveszélyes fenyegetést. Palesztin fegyveres csoportok olykor rakétákkal és aknavetővel lőttek a Gázai övezetből izraeli területre, de e támadások következtében nem történt haláleset vagy súlyos sérülés. Az izraeli erők ezekre légi csapásokkal és tüzérségi tűzzel válaszoltak, megölve Gázában három palesztin polgári személyt, köztük két gyermeket”;

D.  mivel az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalának (OCHA) nyilvántartása szerint 2017-ben a megszállt palesztin területeken az izraeli hadsereg eddig 16 palesztint ölt meg és 525-öt sebesített meg, a palesztinok pedig 5 izraelit öltek meg a megszállt palesztin területeken és Izraelben, továbbá kéthetente átlagosan 4 izraelit sebesítettek meg;

E.  mivel az év eleje óta az izraeli kormány bejelentette egy új, jogellenes telep létesítését, és további mintegy 6000 lakóegységgel egészítette ki a már meglévőket, többek között az EU által többször „vörös vonalként” említett kelet-jeruzsálemi helyszíneken; mivel 2017. február 6-án a Knesszet elfogadta az úgynevezett szabályozási törvényt, amely ténylegesen engedélyezi a palesztin magántulajdonban lévő földek elkobzását előretolt állások létrehozása és kiterjesztése céljából; mivel civil társadalmi csoportok olyan tervek létezésére figyelmeztetnek, amelyek szerint további 15 000 új lakóegység létesülne Kelet-Jeruzsálemben, többek között Givat Hamatos területén;

F.  mivel a ciszjordániai palesztin lakosság jogainak kirívó megsértésével szembesül, beleértve a telepesek által elkövetett erőszakot, valamint a szabad mozgás és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés (ideértve a vizet is) súlyos korlátozását; mivel jelenleg 6300 palesztin személyt, köztük 300 gyermeket, 61 nőt és 536 bírósági eljárás nélkül őrizetbe vett embert tartanak fogva izraeli börtönökben; mivel 2017. április 17. óta tart a palesztin foglyok alapvető jogokért folytatott éhségsztrájkja;

G.  mivel az EU palesztinai képviselete szerint az elmúlt hónapokban az izraeli hatóságok korábban sosem látott mértékben romboltak le palesztin létesítményeket a C. övezetben és Kelet-Jeruzsálemben, ideértve 440 palesztin tulajdonban álló épületet, aminek következtében 1628 ember, köztük 772 gyermek kényszerült lakóhelyének elhagyására, és ami hátrányosan érintett további 7216 palesztint; mivel az EU bejelentette, hogy „robbanásszerűen nőtt” az EU, illetve az uniós tagállamok által finanszírozott létesítmények lerombolása, hiszen 2016-ban 182 ilyen létesítményt romboltak le összesen 557 378 euró értékben; mivel a lerombolt létesítményekhez kapcsolódóan nem igényeltek semmilyen kompenzációt;

H.  mivel Gáza folyamatos blokádja pusztító hatást gyakorol az ott élő 1,8 millió emberre, és ez a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága szerint „olyan kollektív büntetés, amely egyértelműen sérti Izrael nemzetközi humanitárius jogi kötelezettségeit”;

I.  mivel a palesztin megbékélésre irányuló erőfeszítések mindeddig nem jártak kézzelfogható előrelépéssel; mivel a Palesztin Hatóság nem tudja gyakorolni hatáskörét a Gázai övezet felett; mivel a palesztin vezetést továbbra is belső hatalmi vetélkedés jellemzi; mivel a Palesztin Hatóságot egyre több, politikai zsákmányrendszerrel, tekintélyuralommal, a kritika elfojtásával és korrupcióval kapcsolatos vád éri;

J.  mivel az 1993. évi oslói megállapodások óta az adományozói közösség már több mint 23 milliárd eurót fordított a palesztinai békére és fejlesztési támogatásokra; mivel az egyenlőtlenség, a munkanélküliség és a szegénység folyamatosan növekedett a palesztinok körében ugyanebben az időszakban;

K.  mivel a Bizottság 2014 májusában értékelte a megszállt palesztin területekkel folytatott uniós együttműködést, és arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi együttműködési paradigma elérte a határait, mivel nem létezik ezzel párhuzamosan alkalmazott olyan uniós szakpolitika, amely kezelné az izraeli megszállás és a telepekkel kapcsolatos izraeli politika által képzett akadályokat, valamint Ciszjordánia és a Gázai övezet politikai megosztottságát;

L.  mivel a nemzetközi jog szerint a harmadik felek, ideértve az EU-tagállamokat, nem ösztönözhetik, segíthetik vagy támogathatják telepek létrehozását, és az ésszerűség határain belül mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy megelőzzék új telepek létrehozását, és felszámolják a hasonló jogellenes gyakorlatokat;

1.  határozottan meg van győződve róla, hogy a közel-keleti konfliktus egyetlen tartós megoldása az, ha Izrael és Palesztina két demokratikus államként békében él egymás mellett az 1967. évi „zöld vonal” alapján kijelölt biztonságos és elismert határokon belül, és mindkét állam fővárosa Jeruzsálem;

2.  úgy véli, hogy az egyenlőtlen jogokat eredményező egyállami valóság folyamatos fenntartása, Ciszjordánia véget nem érő megszállása és lassankénti annektálása, valamint a palesztin államiság kilátásának távolodása miatt újra kell gondolni a konfliktussal kapcsolatos uniós politikát;

3.  ismételten hangsúlyozza, hogy csakis erőszakmentes eszközökkel lehet elérni az izraeliek és a palesztinok közötti békét; elítél minden polgári személyek ellen irányuló erőszakos cselekményt, ideértve a terrorcselekményeket is, valamint minden provokációt, uszítást és rombolást is, függetlenül attól, hogy melyik fél követi el;

4.  határozottan elítéli az izraeli telepek folyamatos bővítését, ami nyilvánvalóan sérti a nemzetközi humanitárius jogot, fokozza a palesztinok indulatait és reménytelenségét, valamint önmagában akadályozza a két állam elvén alapuló megoldás életképességét és megvalósítási esélyeit;

5.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösség – ahogyan azt az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2016 decemberében ismételten kinyilvánította – csakis az 1967-es határok olyan módosításait ismeri el (akár Jeruzsálemet illetően is), amelyekről a két fél egymással tárgyalásos úton megegyezett; felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy haladéktalanul állítsák le és vonják vissza a telepekkel kapcsolatos politikájukat; elutasítja az izraeli kormány teleplétesítésekkel kapcsolatos úgynevezett visszafogottsági politikáját, és felhívja az EU-t, hogy továbbra is legyen határozott ebben a kérdésben;

6.  súlyos aggodalmának ad hangot a palesztin természeti erőforrások Izrael általi kiaknázása és a lakosság lakhelyelhagyásra kényszerítése miatt, különösen a C. övezetben, ami a genfi egyezmények súlyos megsértésének minősül; felhívja az izraeli hatóságokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a C. övezetben élő palesztin lakosság, köztük a beduinok jogait, azonnal szüntessék meg a kényszerrel történő áthelyezésükre irányuló terveket, és vonják vissza az e népcsoportokkal szemben kiadott valamennyi épületrombolási és kilakoltatási utasítást, ideértve Khan-Al-Ahmar és Szúszia településeket is;

7.  sürgeti az EU-t, hogy tegyen eleget globális felelősségének azáltal, hogy bátor és átfogó békekezdeményezést tesz az egész régió számára; hangsúlyozza, hogy az új uniós politikának arra kell összpontosítania, hogy hosszú távon megőrizze a két államon alapuló megoldás életképességét;

8.  felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy teljesítsék az elismerés elutasítására vonatkozó jogi kötelezettségüket, és – összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2334. sz. határozatával – alkalmazzanak hatékony és átfogó „differenciálási” politikát Izrael és a telepei között, amely a nemzetközi jog és az uniós alapelvek szigorú betartásán alapul;

9.  arra ösztönzi a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy az izraeli telepekkel kapcsolatos határozottabb uniós politika keretében hozza meg a következő intézkedéseket:

a.  fokozza nyilvános diplomáciai fellépését a telepesek tevékenységére adott válaszként, és egyértelműen nyilvánítsa ki, hogy ez a politika az EU és Izrael közötti kapcsolatok erősségéből ered, és jogi kötelességen alapul;

b.  vizsgálja felül az EU és Izrael közötti megállapodások teljes hatályát annak biztosítása érdekében, hogy az EU „differenciálási” politikáját hatékonyan alkalmazzák a kétoldalú kapcsolatok teljes spektrumán;

c.  hozzon létre egy szilárdabb uniós nyomonkövetési és megfelelési mechanizmust a telepekről származó kereskedelmi termékek vonatkozásában, valamint évente számoljon be a telepekről származó termékek címkézésére vonatkozó uniós iránymutatások végrehajtásáról; felkéri a Bizottságot, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást az iránymutatások megsértése esetén;

d.  uniós szinten kettőzze meg a tagállamok által a magánszektor számára adott kereskedelmi tanácsadói figyelmeztetéseket a telepek számára előnyös tevékenységek jogi és gazdasági kockázataival kapcsolatosan;

e.  dolgozzon ki az európai és izraeli gazdasági szervezetek közötti pénzügyi együttműködésre vonatkozó iránymutatásokat, amelyek biztosítják, hogy az uniós beruházási alapok vagy bankok ne támogassák a telepeken működő vállalatokat vagy alapokat;

f.  tagadja meg az izraeli telepeken kibocsátott jogi dokumentumok, mint például tulajdoni lapok vagy oktatási bizonyítványok elfogadását;

g.  a társulási megállapodás 2. cikke fényében értékelje újra az EU és Izrael közötti kapcsolatokat;

h.  biztosítsa, hogy az EU és Izrael közötti kapcsolatok elmélyítése továbbra is a kétállami megoldás melletti elkötelezettségtől függ, valamint attól, hogy a jövőbeli EU–Izrael partnerségi prioritások tartalmaznak-e területi záradékot;

10.  sürget minden tagállamot, hogy feltétel nélkül ismerjék el a Palesztin Államot; határozottan úgy véli, hogy az európai szintű elismerés elő fogja mozdítani a béke esélyét, és ösztönözni fogja a két állam elvén alapuló megoldás érdekében – többek között az izraeli civil társadalom által – tett erőfeszítéseket;

11.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Unió közel-keleti békefolyamathoz rendelt különleges képviselőjének az alelnök/főképviselő általi kinevezése mindeddig nem hozott kézzelfogható eredményeket az uniós diplomáciai erőfeszítések és azok láthatósága tekintetében, és ezért úgy véli, hogy gyökeresen felül kell vizsgálni a különleges képviselő mandátumát;

12.  riasztónak tartja, hogy a C. övezetben egyre gyakrabban rombolnak le és koboznak el a humanitárius segítségnyújtáshoz kapcsolódó felszereléseket; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EKSZ és a Bizottság – ahogy azt az Európai Számvevőszék is kiemelte – nem tökélte el, hogy kártérítést követel az izraeli hatóságoktól, illetve garanciákat arra vonatkozóan, hogy a jövőben nem ismétlődnek meg ilyen esetek; elvárja, hogy a Bizottság levonja a veszteségeknek megfelelő összegeket az Izraelnek nyújtott kétoldalú uniós támogatásból; alapvető fontosságúnak tartja, hogy a Bizottság a legszigorúbb átláthatósági és elszámoltathatósági normákat alkalmazza a Palesztinának nyújtott kétoldalú támogatások vonatkozásában, és biztosítsa a támogatások jogszerűtlenségével kapcsolatos állítások megfelelő kivizsgálását;

13.  üdvözli az EU által azon településeknek nyújtott támogatást, amelyek lakossága az erőszakos elhurcolás veszélyének van kitéve, és további beruházásokat szorgalmaz a C. övezetben; felhívja a Bizottságot, hogy a segélyeket oly módon folyósítsa, amely visszafordítja a szétaprózódást, teljes mértékben figyelembe veszi a megszállás politikai dimenzióját és hatékonyan támogatja a palesztin önrendelkezést; ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak kritikus fontosságát, hogy biztosított legyen a palesztinok hozzáférése a C. övezethez a gazdasági talpraállás és a fenntartható növekedés érdekében;

14.  sürgeti az izraeli kormányt, hogy haladéktalanul, feltétel nélkül és teljes mértékben szüntesse meg a Gázai övezet jogellenes blokádját; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Izrael továbbra is korlátozza az építőanyagok Gázába való bejutását;

15.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a jelentések szerint Izraelben és Palesztinában egyaránt romlik a nem kormányzati szervezetek és a progresszív erők helyzete, és a hatóságok egyre inkább megpróbálják elhallgattatni az egyet nem értő és független véleményeket; felszólítja az uniós küldöttséget és a tagállamok diplomáciai képviseleteit, hogy továbbra is működjenek együtt a hatóságokkal, és rendszeresen találkozzanak az emberi jogok és a béke ügyével foglalkozó szereplőkkel, és támogassák őket, hiszen nélkülük továbbra is nehezen lesz megvalósítható a kétállami megoldás;

16.  hangsúlyozza az izraeli palesztin arab közösség létfontosságú szerepét az izraeliek és palesztinok közötti tartós béke megvalósításában; kéri, hogy vessenek véget az Izrael palesztin arab állampolgáraival szembeni diszkriminációnak; súlyos aggodalmának ad hangot a nemzetállami törvénytervezet miatt, ami a közelmúltban elfogadott diszkriminatív jogszabályok sorába illeszkedik, és sürgeti a Knesszet tagjait, hogy szavazzanak a tervezet ellen; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy jelentősen fokozzák az izraeli kisebbségeknek nyújtott támogatásukat, és támogassák őket az egyenlő jogok biztosítására, illetve a politikai, gazdasági és társadalmi részvétel javítására irányuló erőfeszítéseik során;

17.  sajnálatát fejezi ki a folytatódó palesztin megosztottság miatt, és felszólít minden palesztin erőt, hogy folytassák a megbékélésre irányuló erőfeszítéseiket, különösen a régóta esedékes elnökválasztás és törvényhozási választások Palesztina egész területén történő megtartásával; felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy bocsássák szabadon a Palesztin Törvényhozó Tanács minden olyan tagját, akit bírósági eljárás nélkül tartanak fogva, valamint minden olyan palesztin személyt, akit vádemelés és bírósági eljárás nélkül tartanak fogva; súlyos aggodalmának ad hangot a palesztin foglyok jelenleg is zajló éhségsztrájkja miatt, és felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a foglyok alapvető jogait; felhívja az EU-t, hogy tegyen innovatív lépéseket a megbékélés előmozdítására;

18.  úgy határoz, hogy a kétállami megoldás melletti elkötelezettségének jeleként 2017 júniusában Jeruzsálemben tartja az Elnökök Értekezletének rendkívüli ülését, továbbá létrehoz egy nyomonkövetési csoportot, amely értékeli az EU „differenciálási” politikájának végrehajtását;

19.  emlékeztet azon határozatára, hogy elindítja a „parlamenti képviselők a békéért” kezdeményezést, melynek lényege, hogy európai, izraeli és palesztin parlamenti képviselőket egyesítsen a béketerv előmozdítása és az uniós diplomáciai erőfeszítések kiegészítése céljából;

20.  felháborodásának ad hangot amiatt, hogy az izraeli hatóságok folyamatosan és indokolatlanul akadályozzák, hogy az Európai Parlament hivatalos szervei Gázába látogassanak;

21.  úgy dönt, hogy eseti küldöttséget küld Gázába/Palesztinába és Izraelbe a C. övezetben és Gázában lerombolt, az Unió által finanszírozott projektekkel kapcsolatos helyzet, valamint a konfliktussal kapcsolatos felülvizsgált uniós politika kilátásainak helyszíni értékelése érdekében;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a kvartettnek, az izraeli kormánynak, a Knesszetnek, a Palesztin Hatóság elnökének, a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak, valamint az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés szerveinek.

Utolsó frissítés: 2017. május 17.Jogi nyilatkozat