Eljárás : 2017/2897(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0579/2017

Előterjesztett szövegek :

B8-0579/2017

Viták :

PV 25/10/2017 - 4
CRE 25/10/2017 - 4

Szavazatok :

PV 26/10/2017 - 10.6

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0417

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 364kWORD 50k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0576/2017
24.10.2017
PE611.515v01-00
 
B8-0579/2017

benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a szexuális zaklatás és erőszak ellen a Unióban folytatott küzdelemről  (2017/2897(RSP))


Malin Björk, Marina Albiol Guzmán, Patrick Le Hyaric, Josu Juaristi Abaunz, Marie-Christine Vergiat, Marie-Pierre Vieu, Ángela Vallina, Kateřina Konečná, Jiří Maštálka, Stelios Kouloglou, Paloma López Bermejo, Lola Sánchez Caldentey, Tania González Peñas, Estefanía Torres Martínez, Xabier Benito Ziluaga, Miguel Urbán Crespo, Eleonora Forenza, Sabine Lösing, Stefan Eck, Martina Anderson, Lynn Boylan, Matt Carthy, Liadh Ní Riada, Neoklis Sylikiotis a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a szexuális zaklatás és erőszak ellen a Unióban folytatott küzdelemről (2017/2897(RSP))  
B8-0579/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményére, amelyet 2011. május 11-én, Isztambulban nyitottak meg aláírásra (a továbbiakban az „Isztambuli Egyezmény”),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 8., 19., 157. és 216. cikkére, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21., 23., 24., 25. és 26. cikkére,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005), Peking+15 (2010) és Peking+20 (2015) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra, valamint a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (CEDAW) és az ahhoz kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a munkahelyi zaklatásról szóló 2001. szeptember 20-i állásfoglalására(1), a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló 2009. november 26-i állásfoglalására(2), a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre vonatkozó új uniós politikai keretről szóló 2011. április 5-i állásfoglalására(3), az egészségre és a munkabiztonságra vonatkozó, 2007-2012 közötti európai stratégia középtávú értékeléséről szóló 2011. december 15-i állásfoglalására(4), a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, a nők elleni erőszakról szóló 2014. február 25-i állásfoglalására(5) és az európai hozzáadott értékre vonatkozó, azt kísérő 2013. novemberi értékelésre, az EU-nak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról szóló 2016. november 24-i állásfoglalására(6), valamint az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatról szóló 2017. szeptember 12-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című 2015. december 3-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0278),

–  tekintettel az EU hármas elnökségének (Észtország, Bulgária és Ausztria) a férfiak és nők közötti egyenlőségről szóló 2017. július 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2012. október 25-i 2012/29/EU irányelvre(8),

–  tekintettel az európai védelmi határozatról szóló 2011. december 13-i 2011/99/EU irányelvre(9) és a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló 2013. június 12-i 606/2013/EU rendeletre(10),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelvre(11), valamint a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK irányelvre(12), amelyek meghatározzák a zaklatás és a szexuális zaklatás fogalmát, és elítélik azokat,

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2014–2015” című 2017. március 14-i állásfoglalására(13), valamint „A nők és a férfiak közötti egyenlőség terén 2013-ban elért haladásról az Európai Unióban” című 2015. március 10-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a személyzeti szabályzat 12a. cikkére,

–  tekintettel az emberi méltóság védelmére, valamint a lelki és szexuális zaklatás elleni küzdelemre vonatkozó európai bizottsági politikáról szóló 2006. április 26-i bizottsági határozatra,

–  tekintettel az európai parlamenti képviselők számára készült „Zaklatásmentes munkahely” című útmutatóra, és a Parlament ezzel kapcsolatos cselekvési tervére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a nemek közötti egyenlőség az EU egyik alapértéke; mivel az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog a Szerződésekben és az Alapjogi Chartában is rögzített alapvető jog, és azt a jogalkotásban, a gyakorlatban, az ítélkezési gyakorlatban és a mindennapi életben egyaránt maradéktalanul tiszteletben kell tartani, elő kell mozdítani és érvényre kell juttatni;

B.  mivel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2017. évi mutató szerint minden tagállam messze van a nők és a férfiak közötti egyenlőség megvalósításától, és lassú az előrehaladás; mivel a nemi alapú erőszak a nemek közötti egyenlőtlenségek oka és következménye is egyben;

C.  mivel a „szexuális zaklatás” olyan szexuális magatartás, amely azon személy számára, akire irányul, nem kívánatos, és amelynek célja vagy hatása az említett személy megsértése, illetve megfélemlítő, ellenséges, bántó vagy zavarba ejtő közeg megteremtése; mivel a szexuális zaklatást a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésként kell kezelni; mivel a szexuális zaklatás lehet egyszeri esemény, de folyamatos magatartás is;

D.  mivel a tagállamok szakpolitikái és jogszabályai közötti különbségekből adódóan a nők az Európai Unióban nem részesülnek azonos védelemben a férfiak által elkövetett erőszak, szexuális zaklatás és szexuális erőszak ellen; mivel az igazságszolgáltatási rendszerek nem nyújtanak elegendő támogatást a nők számára;

E.  mivel a munkahelyen elkövetett szexuális erőszak és zaklatás egészségügyi és biztonsági kérdés, amit ekképpen kell kezelni és megelőzni;

F.  mivel a szexuális erőszakot és zaklatást nem fogja egyetlen egy intézkedés felszámolni, azonban az infrastrukturális, jogi, igazságszolgáltatási, jogérvényesítési, oktatási, egészségügyi és más, szolgáltatásokhoz kapcsolódó fellépések ötvözése jelentős mértékben csökkentheti az esetek számát és mérsékelheti következményeiket;

G.  mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Nőkkel szembeni erőszak: az Unió egészére kiterjedő felmérés” című, 2014 márciusában megjelent jelentése rámutat, hogy minden tizedik európai nőt ért szexuális vagy új technológiák révén történő zaklatás, míg a magasabb döntéshozó szerepben levő nők 75%-a szenvedett el szexuális zaklatást; mivel ez azt mutatja, hogy életkortól és az életben elfoglalt helytől függetlenül egyetlen nő vagy lány sincs biztonságban a szexuális alapú erőszakkal szemben;

H.  mivel az elsősorban férfiak által nők sérelmére elkövetett szexuális zaklatás és erőszak egész Európában és a világon elterjedt, strukturális probléma, amely az áldozatokat és az elkövetőket tekintve minden korosztályt és mindenféle iskolázottságú, jövedelmű és társadalmi helyzetű személyt érint, és összefügg társadalmunkban a hatalom férfiak és nők közötti egyenlőtlen elosztásával;

I.  mivel a nők elleni erőszakot – beleértve a szexuális zaklatást és erőszakot is – túl könnyen tolerálják; mivel valójában az alapvető jogok szisztematikus megsértéséről és súlyos bűncselekményről van szó, amelyet mint olyat szankcionálni kell; mivel véget kell vetni a büntetlenségnek, biztosítva, hogy az elkövetők ellen eljárás induljon, és az erőszak áldozataivá vált nők és lányok megfelelő támogatásban és elismerésben részesüljenek az igazságszolgáltatási rendszer révén, hogy ezáltal megtörjön az erőszak áldozatává váló nők és lányok hallgatásának és magányának ördögi köre;

J.  mivel a nemi alapú erőszak elkövetői gyakran az áldozat által már ismert személyek, és mivel az áldozat sok esetben függőségi viszonyban van, ami növeli az erőszak jelentésével kapcsolatos félelmet;

K.  mivel a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formájának kiváltó okai a nemi sztereotípiák és a szexizmus, beleértve a szexista gyűlöletbeszédet is, amelyek világszerte offline és online, illetve a köz- és a magánszférában is előfordulnak;

L.  mivel az Isztambuli Egyezményt valamennyi tagállam aláírta, de csak 15 ratifikálta; mivel az Unió Egyezményhez való csatlakozása nem mentesíti a tagállamokat a nemzeti szintű ratifikálás alól;

M.  mivel az Isztambuli Egyezmény 40. cikke kimondja, hogy „a részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a nem kívánt, szexuális természetű szóbeli, nem szóbeli vagy fizikai cselekmény, amelynek célja vagy hatása egy személy méltóságának megsértése, különösen akkor, ha az megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt, büntetőjogi vagy más jogi szankció tárgyát képezze”;

N.  mivel a nyilvános tereken zajló erőszak és a szexuális zaklatás az egész Európai Unióban elterjedt;

O.  mivel az erőszak és a zaklatás a politikai életben aránytalanul nagy mértékben célozza a nőket nemük miatt;

P.  mivel az ilyen erőszak sérti az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, ideértve az annak biztosítására vonatkozó kötelezettséget is, hogy a nők szabadon részt vehessenek a politikai életben; mivel ezeket a szabadságokat nemzetközi egyezmények, például a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezmény (CEDAW), a Pekingi Cselekvési Platform és a fenntartható fejlesztési célok rögzítik;

Q.  mivel az Interparlamentáris Unió (IPU) által készíttetett felmérés megállapította, hogy a politikai életben szerepet vállaló nők közül világszerte, köztük 15 európai országban, a válaszadók 81,8%-a élt át pszichológiai erőszakot, 65,5%-uk pedig több alkalommal is vagy gyakran kapott megalázó szexista megjegyzéseket képviselői megbízatása során;

R.  mivel a személyzeti szabályzat 12a. cikke meghatározza a szexuális zaklatás fogalmát;

S.  mivel az Unióban a legtöbb nemzeti parlament nem hozott aktív intézkedéseket a munkahelyen elkövetett szexuális zaklatás és szexuális erőszak felszámolására; mivel a Parlament felállított egy speciális tanácsadó bizottságot az akkreditált parlamenti asszisztensek és képviselők közötti zaklatási ügyekkel kapcsolatos panaszok kezelésére, a munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottság pedig a parlamenti alkalmazottakkal és a képviselőcsoportokkal kapcsolatos hivatalos eljárásokkal foglalkozik;

Zéró tolerancia a szexuális zaklatás és erőszak kapcsán az Unióban

1.  elítéli a nők elleni erőszak minden formáját, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nők és a leányok gyakran vannak kitéve szexuális zaklatásnak és szexuális erőszaknak, ami súlyosan sérti az emberi jogaikat és emberi méltóságukat;

2.  határozottan támogatja az összes nőt és lányt, akik részt vettek a #MeToo kampányban, különös tekintettel azokra, akik feljelentették az elkövetőket;

3.  ismételten kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő a nemi alapú erőszak összes formája, így többek között a nők és lányok elleni szexuális zaklatás és szexuális erőszak elleni küzdelmet célzó, átfogó uniós stratégiát;

4.  felszólít egy büntetőjogi eszköz létrehozására a nemi alapú erőszak, így többek között a szexuális zaklatás és a szexuális erőszak elleni küzdelmet célzó irányelv formájában, továbbá a nők elleni szexuális zaklatás és szexuális erőszak hat elemből – szakpolitika, megelőzés, védelem, büntetőeljárás alá vonás, támogatás és partnerség – álló keretével kapcsolatos intézkedések meghozatalára; kitart amellett, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell az elkövetők bűncselekményük súlyosságának megfelelő büntetését, és hogy kellő gondosságot kell tanúsítaniuk, és nyilvántartásba kell venniük és ki kell vizsgálniuk a nemi alapú erőszak összes formáját, beleértve a szexuális zaklatást, a büntetőeljárás alá vonás kezdeményezése érdekében, továbbá rendelkezniük kell különleges vizsgálati módszerek kidolgzásáról a rendőrség és az egészségügyi szakemberek számára, a szexuális zaklatásra és erőszakra vonatkozó bizonyítékok összegyűjtése céljából;

5.  emlékeztet, hogy a szexuális zaklatás különböző formákat ölthet (fizikai, szóbeli, írásbeli vagy egyéb), és ellenkező vagy azonos nemű emberek között történhet; mivel számos különböző típusú magatartás tekinthető szexuális zaklatásnak, mint például: valamiféle ellentételezés (előléptetés, stb.) ígérete szexuális szolgáltatásért, vagy megtorlással fenyegetés ilyen kérés megtagadásáért; ismételt durva vagy ráutaló megjegyzések, vagy szexuális utalások; durva és obszcén nyelvezet és gesztusok; ismételt és túlzott bókok egy munkatárs megjelenése kapcsán; fizikai érintkezés, dörgölőzés, csipkedés, vagy szándékos kéretlen csókok; kukkolás vagy magamutogatás; pornográf anyagok használata;

6.  felszólítja a tagállamokat, hogy nyilvánítsák bűncselekménnyé a szexuális zaklatást és a szexuális erőszak valamennyi formáját, és teljes mértékben kötelezzék el magukat eredményes felszámolásuk mellett; ez magában foglalja többek között, de nem kizárólagosan: a közterületen, a politikai életben és a munkahelyeken elkövetett szexuális zaklatás bűncselekménnyé nyilvánítása; tájékoztató kampányok folytatása a szexuális zaklatás és bántalmazás áldozatainak jogairól; a rendőrség és az igazságszolgáltatási rendszer tagjainak képzése az áldozatok jogairól és szigorú protokoll érvényesítése az áldozatok támogatása és a szexuális zaklatás és bántalmazás eseteinek kivizsgálása terén; ingyenes jogi tanácsadás és támogatás nyújtása az ügyüket bíróság elé vivő áldozatok számára;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy aktívan mozdítsa elő a hozzáállás és a viselkedés megváltozását, és küzdjön a szexizmus és a sztereotípiákkal terhelt nemi szerepek ellen, többek között a nemi szempontból semleges nyelvhasználat előmozdításával, célzott erőfeszítéseket téve a média és a reklámok e téren betöltött kulcsfontosságú szerepének figyelembevételére és mindenkit, köztük a férfiakat és fiúkat is arra ösztönözve, hogy játsszanak aktív szerepet az erőszak minden formájának megakadályozásában;

8.  felhívja a tagállamokat, hogy oktatási rendszerükben tegyék kötelezővé tájékoztató kampányok folytatását a szexuális beleegyezésről és zaklatásról;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen és támogasson párbeszédet a sajtóval ez utóbbinak a nyilvános helyeken, munkahelyeken és máshol elkövetett szexuális erőszakról és zaklatásról való tárgyilagos tájékoztatásra vonatkozó kötelezettségéről, ösztönözve az újságírókat, hogy kiemelten számoljanak be a figyelemfelkeltő kampányokról és a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemben részt vevő civil társadalmi szervezetek munkájáról;

10.  felhívja a tagállamokat, hogy érvényesítsék az e téren hatályos uniós irányelveket, különös tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelvre, valamint a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK irányelvre, amelyek meghatározzák és elítélik a zaklatást és a szexuális zaklatást, és hogy biztosítsanak megfelelő pénzügyi és humán erőforrásokat az erőszak, a szexuális zaklatás és a szexuális erőszak megelőzésére és az ellenük való küzdelemre, erősítve a nők és lányok szerepvállalását, megvédve az áldozatokat és lehetővé téve számukra a kártalanítást;

11.  felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/EU irányelvet és a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló 606/2013/EU rendeletet, valamint az áldozatok védelméről szóló 2012/29/EU irányelvet; felhívja a Bizottságot, hogy tegye közzé a 2016. január 1-jén esedékes végrehajtási jelentését;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló jelenleg hatályos uniós kerethatározatot, annak érdekében, hogy az a szexizmust, az előítéletes bűncselekményeket, valamint a szexuális irányultságon, a nemi identitáson és a nemi jellemzőkön alapuló gyűlöletre való uszítást is magában foglalja;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy uniós szinten javítsa az összehasonlítható, lebontott adatok gyűjtését a nemi alapú erőszakra vonatkozóan;

Szexuális zaklatás a parlamentekben, beleértve az Európai Parlamentet is

14.  felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a szexuális zaklatás és erőszak helyzetét, tegyenek aktív intézkedéseket annak felszámolására nemzeti parlamentjeikben, és hajtsanak végre és megfelelően érvényesítsenek politikákat a választott képviselők és az alkalmazottak emberi méltósága munkahelyen való tiszteletben tartásának érdekében; felszólít az ilyen politikák végrehajtásának nyomon követésére;

15.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak védelmet a nyilvános szereplést vállaló parlamenti képviselők számára, és különösen azoknak, akik szexuális és nemi alapú erőszak fenyegetettségének vannak kitéve, akár az interneten is;

16.  felszólít egy független szakértőkből álló bizottság létrehozására, amely kivizsgálja a szexuális zaklatással és erőszakkal kapcsolatos helyzetet az Európai Parlamentben;

17.  sürgeti a Parlamentet, hogy bűncselekményként ismerje el az intézményen belüli szexuális zaklatást és szexuális erőszakot azokban az esetekben, amikor az áldozat nem adta beleegyezését, annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen bűncselekmények automatikusan büntetőeljárás alá vonást eredményezzenek;

18.  felhívja a Parlamentet, hogy vizsgálja felül és erősítse meg az akkreditált parlamenti asszisztensek és képviselők közötti zaklatási ügyekkel kapcsolatos panaszok kezelésével foglalkozó tanácsadó bizottság működését; kéri, hogy erősítsék meg a zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottságot annak érdekében, hogy megszilárdítsák pozitív intézkedéseit és hogy elkerüljék az összeférhetetlenséget e fontos bizottság tagjai esetében, illetve hogy hozzanak létre egy szexuális zaklatással foglalkozó különbizottságot – melynek többek között tagja egy jogi tanácsadó és egy orvos is – a hivatalos esetek kivizsgálására, az esetek bizalmas jegyzékének kezelésére és a zéró tolerancia érvényesítéséhez szükséges legjobb eszközök elfogadására az intézmény valamennyi szintjén;

19.  felhívja a Parlamentet, hogy teljes mértékben támogassa az intézményen belül és/vagy a helyi rendőrségen eljárást indító áldozatokat, amennyiben szükséges aktiválja a védelmi vagy biztonsági intézkedéseket, és teljes körűen alkalmazza a személyzeti szabályzat 12a. cikkét, biztosítva az ügyek teljes körű kivizsgálását és a fegyelmi intézkedések meghozatalát;

20.  felhívja a Parlamentet, hogy biztosítsa egy erős és eredményes cselekvési terv végrehajtását a megelőzés és a támogatás érdekében, és indítson kötelező képzést a képviselők és a személyzet valamennyi tagja számára az emberi méltóság munkahelyen való tiszteletben tartásáról, biztosítva, hogy a zéró tolerancia alapvető normává váljon; vállalja, hogy az összes képviselővel és az igazgatás valamennyi szolgálatával teljes mértékben részt vesz a figyelemfelkeltő kampányokban, kiemelt figyelmet fordítva a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő csoportokra, például a gyakornokokra, az akkreditált parlamenti asszisztensekre és a szerződéses alkalmazottakra, valamint hogy a Bizottságnál folytatott gyakorlatot követve létrehozza a bizalmi tanácsadók intézményes hálózatát az áldozatok támogatására és a számukra nyújtott tanácsadásra;

o

o    o

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Parlamentnek, a nemzeti parlamenteknek és a tagállamok kormányainak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének.

(1)

HL C 77 E, 2002.3.28., 138. o.

(2)

HL C 285 E, 2010.10.21., 53. o.

(3)

HL C 296 E, 2012.10.2., 26. o.

(4)

HL C 168 E, 2013.6.14., 102. o.

(5)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0126.

(6)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0451.

(7)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0329.

(8)

HL L 315., 2012.11.14., 57. o.

(9)

HL L 338., 2011.12.21., 2. o.

(10)

HL L 181., 2013.6.29., 4. o.

(11)

HL L 204., 2006.7.26., 23. o.

(12)

HL L 373., 2004.12.21., 37. o.

(13)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0073.

(14)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0050.

Utolsó frissítés: 2017. október 25.Jogi nyilatkozat