Eljárás : 2017/2897(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0580/2017

Előterjesztett szövegek :

B8-0580/2017

Viták :

PV 25/10/2017 - 4
CRE 25/10/2017 - 4

Szavazatok :

PV 26/10/2017 - 10.6

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0417

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 364kWORD 55k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0576/2017
24.10.2017
PE611.516v01-00
 
B8-0580/2017

benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a szexuális zaklatás és erőszak ellen az Unióban folytatott küzdelemről (2017/2897(RSP))


Beatriz Becerra Basterrechea, Catherine Bearder, Sophia in ‘t Veld, Angelika Mlinar, Izaskun Bilbao Barandica, Filiz Hyusmenova az ALDE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a szexuális zaklatás és erőszak ellen az Unióban folytatott küzdelemről (2017/2897(RSP))  
B8-0580/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 10., 19. és 157. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, amely a Lisszaboni Szerződéssel 2009 decemberében lépett hatályba(1), és különösen annak 20., 21., 23. és 31. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) „A nők elleni erőszak” című 2014. évi jelentésére(2),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozott szöveg)(3),

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) a nemek közötti egyenlőség mutatószámáról szóló jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, 2015. december 3-i munkadokumentumára (SWD(2015)0278),

–-  tekintettel az EU hármas elnökségének (Észtország, Bulgária és Ausztria) a férfiak és nők közötti egyenlőségről szóló 2017. júliusi nyilatkozatára,

–  tekintettel a nők elleni erőszak megszüntetéséről szóló, 1993. évi ENSZ-nyilatkozatra, amelynek 2. cikke kimondja, hogy a nők elleni erőszak körébe tartozik „a testi, szexuális és lelki erőszak, amelyet az áldozat a családon kívül szenved el, mint például a nemi erőszak, a szexuális erőszak, a szexuális zaklatás és megfélemlítés a munkahelyen, oktatási intézményben vagy máshol, a nőkereskedelem és a kényszerprostitúció”,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a nők helyzetével foglalkozó negyedik, pekingi világkonferenciájára, valamint a pekingi cselekvési platformra az egyenlőségért, a fejlődésért és a békéért (1995),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4) (az áldozatok jogairól szóló irányelv),

–  tekintettel az ESZSZ/CES, a BUSINESSEUROPE, az UEAPME és a CEEP által a zaklatásról és a munkahelyi erőszakról kötött keretmegállapodásra (2007),

–  tekintettel az egyenlőséggel foglalkozó testületek európai hálózatának (EQUINET) „A nők megkülönböztetésének, zaklatásának és egyenlőtlenségének állandó jelenléte. Az Európai Bizottságnak a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó új stratégiája az egyenlőtlenséggel foglalkozó testületek munkája alapján” című, 2015-ben közzétett jelentésére,

–  tekintettel a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és a családon belüli erőszakról szóló Isztambuli Egyezményre, különösen annak 2. és 40. cikkére(5),

–  tekintettel az uniós személyzeti szabályzat 12a. cikkére,

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2014–2015” című 2017. március 14-i állásfoglalására(6), valamint „A nők és a férfiak közötti egyenlőség terén 2013-ban elért haladásról az Európai Unióban” című 2015. március 10-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a nemek közötti egyenlőség az Unió alapszerződésekben és az Alapjogi Chartában elismert egyik alapértéke, amelyre vonatkozóan az Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy valamennyi tevékenységébe beépíti;

B.  mivel az Európai Unió a demokrácián, a jogállamiságon és az alapvető jogokon alapuló értékközösség, amelyet az EUSZ első cikkeiben foglalt alapelvekben és célkitűzésekben, továbbá az uniós tagság kritériumaiban rögzítettek;

C.  mivel a szexuális zaklatás az uniós jogszabályok értelmében a „szexuális természetű, nemkívánatos magatartás minden formája, amely szóbeli, nem szavakkal történő vagy fizikai módon valósul meg, olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát és különösen amennyiben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt”(8);

D.  mivel az uniós jogszabályok tiltják a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést;

E.  mivel a szexuális zaklatás ellentétes a nemek közötti egyenlőség elvével, továbbá nemi alapú megkülönböztetésnek minősül, ezért alkalmazása tilos a foglalkoztatásban, többek között a foglalkoztatáshoz és a szakképzéshez való hozzáférés és az előmenetel terén;

F.  mivel a pekingi cselekvési platform meghatározása szerint a nők elleni erőszak magában foglalja, de nem korlátozódik csupán a testi, szexuális és lelki erőszakra, amelyet az áldozat a családon kívül szenved el, mint például a nemi erőszak, a szexuális erőszak, a szexuális zaklatás és megfélemlítés a munkahelyen, oktatási intézményben vagy máshol(9);

G.  mivel az áldozatok jogairól szóló irányelv értelmében a nemi alapú erőszak a diszkrimináció egyik formája, valamint az áldozat alapvető szabadságainak megsértése, és magában foglalja a hozzátartozók közötti erőszakot, a szexuális erőszakot (beleértve az erőszakos közösülést, a szemérem elleni erőszakot és a szexuális zaklatást), az emberkereskedelmet, a rabszolgaságot és az olyan káros gyakorlatok különböző formáit, mint a kényszerházasság, a nők nemi szerveinek megcsonkítása, valamint az úgynevezett „becsületbeli” bűncselekmények; mivel a nemi alapú erőszak női áldozatai és gyermekeik gyakran különleges támogatást és védelmet igényelnek, az ilyen erőszakkal kapcsolatos másodlagos és ismételt áldozattá válás, megfélemlítés és megtorlás nagy kockázata miatt(10);

H.  mivel az uniós jog előírja, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az esélyegyenlőségi szervek a zaklatás és szexuális zaklatás áldozatai számára független segítséget nyújtsanak, független felméréseket végezzenek, független jelentéseket tegyenek közzé, továbbá ajánlásokat tegyenek a foglalkoztatás és a szakképzés, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés nyújtása, valamint azok értékesítése terén az önálló vállalkozók számára;

I.  mivel a nőkkel szembeni szexizmus, zaklatás és erőszak az EU intézményeiben a beszámolók szerint nagyon valóságos és széles körben elterjedt(11),(12);

J.  mivel a FRA 2014-ben készített, „A nőkkel szembeni erőszak” című, az egész EU-ra kiterjedő tanulmánya szerint a nők 55%-a a közterületeken és a politikai életben, 32%-a pedig a munka világában van megfélemlítésnek és zaklatásnak kitéve;

K.  mivel a szexuális zaklatás és bántalmazás eseteinek jelentős arányát nem jelentik be a hatóságoknak;

L.  mivel a szociális partnereknél a nők európai és nemzeti szinten továbbra is alulreprezentáltak az irányítás szintjén;

M.  mivel a szexuális zaklatás fogalmát az uniós személyzeti szabályzat 12a. cikke határozza meg(13);

N.  mivel a hatalom férfiak és nők közötti egyenlőtlen megosztása, a nemi sztereotípiák és a szexizmus – ideértve az online és offline szexista gyűlöletbeszédet – a nőkkel szembeni erőszak minden formájának kiváltó oka, ami a férfiak nők feletti dominanciájához, valamint a nők teljes érvényesülésének megakadályozásához vezetett;

O.  mivel a szexizmus nem ártalmatlan hozzáállás és szexuális zaklatáshoz vezethet;

P.  mivel a politikusoknak mint a polgárok választott képviselőinek döntő felelősségük van abban, hogy pozitív példaként szolgáljanak a szexuális zaklatás társadalmi szintű megelőzésében és leküzdésében;

1.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelően kísérjék figyelemmel a nemi alapú zaklatást és szexuális zaklatást tiltó uniós irányelvek helyes végrehajtását, és biztosítsák, hogy az esélyegyenlőségi szervek minden tagállamban egyértelmű megbízást és forrásokat kapjanak a foglalkoztatás, az önfoglalkoztatás és az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés három területének lefedésére;

2.  felszólítja a Bizottságot a munkahelyi szexuális zaklatással szembeni küzdelem terén meglévő bevált gyakorlatok értékelésére, megosztására és összevetésére, valamint ezen értékelés eredményeinek megosztására azon hatékony intézkedések tekintetében, amelyeket a tagállamok tehetnek a vállalatok, a szociális partnerek és a szakképzésben részt vevő szervezetek ösztönzésére, hogy megakadályozzák a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés minden formáját – különösen a munkahelyi zaklatást és szexuális zaklatást illetően;

3.  határozottan megismétli, hogy a zaklatás minden formája súlyosan aláássa az emberi méltóságot, és különösen megalázóak a nemi alapú erőszak és megkülönböztetés különböző formái, például a szexuális zaklatás;

4.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nők interneten és különösen a közösségi médiában történő zaklatása – a nem kívánt kapcsolattól, a trollkodástól kezdve, az internetes zaklatáson át egészen a szexuális zaklatásig és a nemi erőszakkal való és halálos fenyegetésekig – egyre szélesebb körben elterjedt a digitális társadalomban, amelynek következtében a nők és a lányok ellen elkövetett erőszak új formái jönnek létre, ideértve többek között az internetes megfélemlítést és zaklatást, a megalázó képek online felhasználását, valamint a magánjellegű fényképek és videofelvételek közösségi médiában történő terjesztését az érintett személyek beleegyezése nélkül;

5.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelmet célzó programok finanszírozási mechanizmusait is fel lehessen használni a tudatosság növelésére és a nők elleni erőszakkal, többek között a szexuális zaklatással foglalkozó civil társadalmi szervezetek támogatására;

6.  felhívja mindazon tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy haladéktalanul ratifikálják és teljes mértékben hajtsák végre az Isztambuli Egyezményt;

7.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az Isztambuli Egyezmény ratifikálásával és végrehajtásával kapcsolatos tárgyalásokat;

8.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az EIGE-vel együttműködve javítsák és támogassák a releváns, összehasonlítható, lebontott adatok gyűjtését az erőszak – többek között a szexuális zaklatás – eseteiről annak érdekében, hogy egy közös módszertan kialakításával össze lehessen hasonlítani az adatbázisokat és az adatok elemzését, és biztosítani lehessen a probléma jobb megértését, valamint a tudatosság növelését;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogi aktust a tagállamok támogatására a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak valamennyi formájának megelőzésében és megbüntetésében;

10.  felhívja a Tanácsot arra, hogy aktiválja az áthidaló klauzulát, azaz fogadjon el egyhangú határozatot arról, hogy a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak (és a nemi alapú erőszak egyéb formái) is az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése szerinti bűncselekmények közé tartozik;

11.  kéri, hogy a nőket a szakszervezetekben és a szervezetek vagy vállalkozások vezető pozícióiban jobban vonják be a döntéshozatali folyamatokba;

12.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szexuális zaklatás és a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés áldozatainak jogait illetően a nem kormányzati szervezetekkel, a szociális partnerekkel és az esélyegyenlőségi szervekkel együtt fokozzák a jelentősebb tudatosságnövelő intézkedéseket;

13.  hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van arra, hogy a tagállamok, a munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek felhívják a figyelmet a szexuális zaklatásra, és hogy támogassák és arra bátorítsák a nőket, hogy eseteiket haladéktalanul bejelentsék;

14.  hangsúlyozza, hogy központi szereppel bír minden férfi, aki az ehhez vezető magatartást – ha csak passzívan is – lehetővé tevő körülmények és struktúrák ellen küzdve a zaklatás és a szexuális erőszak minden formájának megváltoztatása és felszámolása mellett kötelezi el magát, és felemeli szavát bármely helytelen vagy nem megfelelő magatartás ellen; felszólítja a tagállamokat, hogy aktívan vonják be a férfiakat a tudatosságnövelő és megelőzési kampányokba;

15.  felszólítja a Parlament elnökét és a Parlament igazgatását, hogy:

–  sürgősen és alaposan vizsgálja meg az Európai Parlamentben tapasztalt szexuális zaklatásról és visszaélésről szóló, a médiában a közelmúltban megjelent beszámolókat, ossza meg megállapításait a képviselőkkel, és javasoljon megfelelő intézkedéseket az újabb esetek megakadályozására;

–  mozdítsa elő az akkreditált parlamenti asszisztensek és képviselők közötti zaklatási ügyekkel kapcsolatos panaszok kezelésével foglalkozó tanácsadó bizottság létrejöttét és munkáját; erősítse meg a zaklatás megelőzésével foglalkozó és a Parlament személyzetének tanácsot nyújtó bizottságot; vizsgálja ki a hivatalos eseteket, vezessen bizalmas nyilvántartást az esetekről és az intézmény valamennyi szintjén alkalmazzon a zéró tolerancia érvényesítéséhez szükséges legjobb eszközöket;

–  teljes mértékben támogassa a Parlamenten belül és/vagy a helyi rendőrségen eljárást indító áldozatokat; amennyiben szükséges, aktiválja a védelmi vagy biztonsági intézkedéseket, és teljes körűen alkalmazza a személyzeti szabályzat 12a. cikkét, biztosítva az ügyek teljes körű kivizsgálását és a fegyelmi intézkedések meghozatalát;

–  indítson kötelező képzést az összes képviselő és a személyzet valamennyi tagja számára a munkahelyi tiszteletről és méltóságról annak biztosítása érdekében, hogy a zéró tolerancia alapvető normává váljon; az összes képviselővel és az igazgatás valamennyi szolgálatával teljes mértékben vegyen részt a figyelemfelkeltő kampányokban, kiemelt figyelmet fordítva a legalacsonyabb pozícióban lévő csoportokra, például a gyakornokokra, az akkreditált parlamenti asszisztensekre és a szerződéses alkalmazottakra, valamint a Bizottságnál folytatott gyakorlatot követve hozza létre a bizalmi tanácsadók intézményes hálózatát az áldozatok támogatására és a számukra nyújtott tanácsadásra;

16.  felszólítja az összes kollégát, hogy az áldozatokat támogassák és ösztönözzék arra őket, hogy megszólaljanak, és a Parlament igazgatása és/vagy a rendőrség hivatalos eljárásait követve bejelentsék a szexuális zaklatás eseteit;

17.  felszólítja valamennyi politikust, hogy felelős szerepet vállalva tegyenek a parlamenteken belüli és kívüli szexuális zaklatás megelőzése és leküzdése érdekében;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének.

(1)

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/hu/TXT/HTML/?uri=CELEX:12012P/TXT&from=hu

(2)

http://fra.europa.eu/en/publication/2014/violence-against-women-eu-wide-survey-main-results-report

(3)

HL L 204., 2006.7.26., 23. o.

(4)

HL L 315., 2012.11.14., 57. o.

(5)

https://rm.coe.int/168008482e

(6)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0073.

(7)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0050.

(8)

http://ec.europa.eu/justice/gender-equality/files/your_rights/final_harassement_en.pdf

(9)

http://www.un.org/womenwatch/daw/beijing/platform/violence.htm

(10)

lásd az áldozatok jogairól szóló irányelv 17. bekezdését: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32012L0029&from=HU

(11)

A férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelv (átdolgozott szöveg); A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK tanácsi irányelv; Az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2010/41/EU irányelv;

(12)

http://archive.ipu.org/pdf/publications/issuesbrief-e.pdf

(13)

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/hu/TXT/HTML/?uri=CELEX:01962R0031-20140501&from=HU

Utolsó frissítés: 2017. október 25.Jogi nyilatkozat