Az Európai Parlament,

–   tekintettel a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés (atomsorompó-szerződés) jövőjéről szóló, a Tanácshoz benyújtott 2009. április 24-i ajánlásáról (2008/2324(INI)(1),

–   tekintettel a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a nukleáris leszerelésről szóló korábbi, 2004. február 26-i(2), 2005. március 10-i(3), 2005. november 17-i(4) és 2007. március 14-i(5) állásfoglalásaira,

–   tekintettel az Iránról szóló 2010. február 10-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésben részes felek 2010-ben esedékes felülvizsgálati konferenciájára,

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsnak a tömegpusztító fegyverek elterjedésével és a nukleáris leszerelés kérdéseivel kapcsolatos határozataira, különösen a 2004. évi 1540-es (2004), 1673-as (2006), és 1887-es (2009) határozatára,

–   tekintettel az EU–USA-csúcstalálkozón, 2009. november 3-án elfogadott nyilatkozatra (3. melléklet)

–   tekintettel az európai biztonsági stratégia és az EBVP végrehajtásáról szóló, 2008. június 5-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló európai uniós stratégiára,

–   tekintettel a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni EU-stratégia végrehajtásával kapcsolatban elért eredményekről szóló legfrissebb féléves jelentésre (2009/II.)

–   tekintettel a fokozottabb nemzetközi biztonságról szóló 2008. december 8-i tanácsi nyilatkozatra, és különösen annak 6., 8. és 9. pontjára, amely kinyilvánítja az EU-nak a tömegpusztító fegyverek és célba juttatási eszközeik elterjedésének megakadályozására irányuló határozott szándékát,

–   tekintettel az Átfogó Atomcsendszerződésre, a NAÜ átfogó biztonsági megállapodásaira és kiegészítő jegyzőkönyveire, a nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló egyezményre, a nukleáris terrorizmussal kapcsolatos cselekmények betiltására vonatkozó nemzetközi egyezményre, a ballisztikus rakéták elterjedése elleni hágai magatartási kódexre, a 2009-ben hatályát vesztett Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződésre (START I) és a stratégiai offenzíva csökkentéséről szóló szerződésre (SORT),

–   tekintettel az Európai Tanács által 2008. december 11-én elfogadott, az európai biztonsági stratégia végrehajtásáról szóló jelentésre,

–   tekintettel a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződéssel kapcsolatban 2009. december 21-én a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett kérdésekre (O-0170/2009 – B7‑0010/2010, O-0169/2009 – B7‑0009/2010),

–   tekintettel az Európai Tanács 2009. december 10–11-i, Iránról szóló nyilatkozatára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére ,

A.  mivel a tömegpusztító fegyverek és hordozó eszközeik elterjedése az egyik legkomolyabb fenyegetést jelenti a nemzetközi békére és biztonságra nézve, és mivel az egyik legsürgetőbb biztonsági prioritás annak megakadályozása, hogy terroristák vagy újabb államok nukleáris fegyverekhez jussanak vagy ilyen fegyvereket felhasználjanak, valamint a globális készletek csökkentése és a nukleáris fegyverektől mentes világ felé való előrelépés,

B.  mivel a korábbi felülvizsgálati konferenciákon született megállapodás ellenére egyáltalán nem történik előrelépés az atomsorompó-szerződés konkrét céljai (például az úgynevezett „13 gyakorlati lépés”(8)) elérése terén, különösen most, amikor veszélyek számtalan forrásból merülnek fel, ideértve a tömegpusztító fegyverek fokozódó terjedését; mivel mindez szorosan összekapcsolódik a nukleáris technológia iránti növekvő igénnyel és annak nagyobb elérhetőségével, illetve annak lehetőségével, hogy az említett technológia és radioaktív anyagok bűnszervezetek és terroristák kezébe kerülhetnek,

C.  mivel az atomsorompó-szerződés az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására szolgáló globális rendszer sarokköve, ezért meg kell erősíteni, ugyanakkor határozott politikai vezetésre és számos egymást követő lépésre van sürgősen szükség az atomsorompó-szerződés érvényességének megszilárdítása, valamint a meglévő atomsorompó-rendszert alkotó megállapodások, szerződések és ügynökségek – különösen az Átfogó Atomcsend-szerződés (CTBT) és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) – megerősítése érdekében,

D.  mivel tovább kell erősíteni az atomsorompó-szerződés mindhárom pillérét, nevezetesen a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását, a leszerelést és az atomenergia civil felhasználásával kapcsolatos együttműködést,

E.  mivel az atomsorompó-szerződést aláíró, nukleáris fegyverekkel rendelkező államok vonakodnak attól, hogy nukleáris arzenáljukat csökkentsék vagy felszámolják, és kevésbé ragaszkodjanak a nukleáris elrettentés katonai doktrínájához,

F.  a globális biztonság fokozása érdekében a leszerelés valamennyi vonatkozása tekintetében további előrehaladásra szólít fel

G.  mivel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló EU-stratégiában az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál a globális szinten aggodalmat keltő nukleáris programok megakadályozása, megállítása és lehetőség szerinti felszámolása érdekében,

H.  mivel szükség van arra, hogy az EU fokozza a fegyverek áramlásának és a fegyverkereskedelem finanszírozásának megakadályozására tett erőfeszítéseit, szankcionálja a fegyverek terjesztését, továbbá hogy dolgozzon ki intézkedéseket a tudás és a technológiai szakértelem átadásának minden rendelkezésre álló eszközzel, többek között többoldalú szerződésekkel, ellenőrzési mechanizmusokkal, a kivitel nemzeti és nemzetközi szintű ellenőrzésével, a fenyegetések csökkentésére irányuló együttműködési programokkal, valamint politikai és gazdasági ösztönzőkkel történő megakadályozására,

I.  üdvözölve a 2009. november 3-án az EU–USA-csúcstalálkozón elfogadott, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a leszerelésről szóló nyilatkozatot (3. melléklet), amely kiemelte a vonatkozó, többoldalú intézkedések, különösen a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés megtartásának és erősítésének szükségességét, kifejezte támogatását az Átfogó Atomcsendszerződés hatálybalépésének támogatásával kapcsolatban és felszólított a hasadóanyag-tilalmi szerződésről szóló tárgyalások elindítására 2010 januárjában; megállapítja továbbá, hogy a nyilatkozat ismételten megerősíti a nemzetközi atomenergetikai kötelezettségek teljesítésének szükségességét Irán és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) számára,

J.  mivel Irán elmulasztotta az év végére kitűzött, arra vonatkozó határidő betartását, hogy eleget tesz a felhívásoknak, és megnyitja nukleáris létesítményeit a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrei előtt; mivel Irán a mai napig semmit sem tett azért, hogy a nemzetközi közösség bizalmát visszaszerezze, meggyőzve őt arról, hogy az ország nukleáris programja kizárólag békés célokat szolgál,

K.  ösztönző erejűnek tekinti az olyan új leszerelési javaslatokat, amelyekre például Henry Kissinger, George P. Shultz, William J. Perry és Sam Nunn hívott fel 2007 és 2008 januárjában, és számos hasonló nyilatkozat született az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország és Belgium volt jeles politikusai részéről is, valamint a civil szervezetek és politikai vezetők által világszerte támogatott nukleáris fegyverekről szóló mintaegyezményt és a Hirosima-Nagaszaki jegyzőkönyvet, és az olyan kampányokat, mint a „Globális Zéró Tolerancia”,

L.  mivel a NATO stratégiai elképzeléseinek felülvizsgálata alkalmat kínál a NATO nukleáris politikájának mint egységes egésznek az újragondolására, oly módon, hogy hozzájáruljon a nukleáris fegyverektől mentes világra vonatkozó cél eléréséhez; mivel a nukleáris fegyverek megosztását célzó NATO-megállapodások, illetve más, kétoldalú megállapodások alapján 150–200 taktikai nukleáris fegyver marad továbbra is a NATO nukleáris fegyverekkel nem rendelkező öt tagállama (Belgium, Németország, Olaszország, Hollandia és Törökország) területén;

M.  mivel szoros koordinációra van szükség az EU és partnerei, különösen az Egyesült Államok és Oroszország között a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló rendszer újjáélesztése és megerősítése érdekében,

N.  ezzel összefüggésben üdvözli a nukleáris fegyverek végleges szétszerelésének kivitelezhetőségéről és eljárási lépéseiről, valamint a szétszereléssel kapcsolatos ellenőrzési folyamatokról szóló közös brit–norvég kezdeményezést, amelyet a megfelelő irányba ható, konkrét hozzájárulásnak tekint;

O. mivel a francia és a brit kormány 2008-ban bejelentette, hogy csökkenteni fogják készültségbe helyezett nukleáris robbanófejeik számát, ugyanakkor elhatározták, hogy korszerűsítik nukleáris arzenáljukat; mivel minden tagállamot kötelezettség terhel a tekintetben, hogy eredményesen járuljanak hozzá az EU tömegpusztító fegyverek elterjedésének magakadályozását célzó és leszerelési politikáihoz;

1.  felszólítja az érintett feleket, hogy ragadják meg a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésben részes felek 2010-ben esedékes felülvizsgálati konferenciája által kínált lehetőséget arra, hogy elősegítsék a nukleáris fegyverek világszerte történő fokozatos felszámolásáról szóló nemzetközi szerződésen alapuló teljes nukleáris leszerelés céljának elérését, teljesítsék a teljes globális nukleáris leszerelés célját, amely elérésének koncentrált, többoldalú alapon, lépésről lépésre kell történnie;

2.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az atomsorompó-szerződés 2010-es felülvizsgálati konferenciáján stratégiákat dolgozzanak ki egy olyan szerződésről való megállapodás elérésére, amely nem diszkriminatív módon szüntetné be a fegyvergyártási célú hasadóanyag-előállítást, ami az jelenti, hogy az így létrehozandó szerződésnek meg kellene követelnie az atomfegyverrel nem rendelkező államoktól vagy az atomsorompó-szerződésben jelenleg nem részes államoktól, hogy mondjanak le a fegyvergyártási célú hasadóanyag-előállításról, és számolják fel a fegyvergyártási célú hasadóanyag-előállítást szolgáló valamennyi létesítményüket;

3.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt tagjának, amelyek mindegyike rendelkezik atomfegyverekkel, fokozatosan törekednie kellene a fegyvergyártási célú hasadóanyag-előállítás beszüntetésére és a fegyvergyártási célú hasadóanyag-előállítást szolgáló valamennyi, már létező létesítménye felszámolására;

4.  felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy összehangolt, pozitív és látható módon vegyenek részt az atomsorompó-szerződés 2010. évi felülvizsgálati konferenciájával kapcsolatos tárgyalásokban, különösen azáltal, hogy előremutató menetrendet állítanak fel egy nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtéséhez, és konkrét kezdeményezéseket tesznek az ENSZ leszerelési konferenciájának újraélesztésére, valamint hogy előmozdítják az atomsorompó-szerződés 1995. évi felülvizsgálati konferenciájának végén elfogadott „Elvek és célkitűzések nyilatkozata”, valamint a 2000. évi felülvizsgálati konferencián egyhangúlag elfogadott „13 gyakorlati lépés” szerinti leszerelési kezdeményezéseket;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Izrael, India és Pakisztán nem csatlakozott az atomsorompó-szerződéshez, Észak-Korea pedig 2003-ban kivonult belőle; felszólítja ezeket az államokat, hogy csatlakozzanak a szerződéshez;

6.  nyomatékosan kéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet a 2010. évi felülvizsgálati konferencia előkészítő üléseivel kapcsolatban, és vegye figyelembe annak a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelemmel és a leszerelési kérdésekkel kapcsolatos véleményét a konferencia vonatkozásában;

7.  e tekintetben sürgeti a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kövessen el mindent az európai közvélemény tömegpusztító fegyverek elterjedésével kapcsolatos tájékoztatása érdekében, együttműködve az atomfegyvermentes világért munkálkodó valamennyi érintett féllel és nem állami szereplővel, különösen a „Polgármesterek a Békéért” hálózattal és az atomfegyver-mentes önkormányzatok hálózatával;

8.  üdvözli, hogy a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló záradékokat iktattak be a harmadik országokkal kötött EU-egyezményekbe és cselekvési tervekbe; hangsúlyozza, hogy ezen intézkedéseket az EU valamennyi partnerországának kivétel nélkül végre kell hajtania;

9.  nagy örömmel üdvözli az USA elnöke, Barack Obama 2009. április 5-én Prágában tett nyilatkozatát, amelyben kötelezettséget vállalt a nukleáris leszerelés előmozdítására és hitet tett a nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtése mellett; kéri a Tanácsot, juttassa egyértelműen kifejezésre, hogy támogatja ezt a kötelezettségvállalást;

10.  ismét hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Tanács partnereivel együttműködésben aktívan támogassa konkrét javaslatok előterjesztését annak érdekében, hogy valamennyi nukleáris fűtőanyag gyártását, alkalmazását és újrafeldolgozását a NAÜ ellenőrzése alá vonják, ideértve a nemzetközi nukleárisfűtőanyag-bank létrehozására irányuló javaslatot is; támogatja továbbá az atomenergia békés célú felhasználását szolgáló nukleárisfűtőanyag-ciklus többoldalú ellenőrzésére irányuló egyéb kezdeményezéseket is, szem előtt tartva, hogy a Parlament méltányolja a Tanács és a Bizottság hajlandóságát arra, hogy legfeljebb 25 millió euróval hozzájáruljon egy, a NAÜ ellenőrzése alatt álló nukleárisfűtőanyag-bank létrehozásához, és e téren az együttes fellépés mielőbbi jóváhagyását szorgalmazza;

11.  támogatja a NAÜ mandátumának megerősítésére irányuló további erőfeszítéseket, beleértve a NAÜ biztosítéki megállapodások kiegészítő jegyzőkönyveinek általános érvényűvé tételét, valamint a bizalomépítő intézkedések kidolgozását célzó egyéb lépéseket; támogatja annak biztosítását, hogy elégséges erőforrások álljanak a NAÜ rendelkezésére ahhoz, hogy elláthassa fontos feladatát a nukleáris tevékenységek biztonságossá tétele terén; ösztönzi a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folytassa erőfeszítéseit a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség kapacitásainak megerősítése érdekében, többek között a NAÜ alá tartozó seibersdorfi (Ausztria) Safeguards Analytical Laboratory modernizációja révén;

12.  hangsúlyozza az Átfogó Atomcsendszerződés (CTBT) mielőbbi hatálybalépésének jelentőségét; üdvözli ezzel kapcsolatban az USA kormányának a nevezett szerződés ratifikálásának biztosítására irányuló törekvését; kéri a Tanácsot, hogy teljes mértékben támogassa azokat a tárgyalásokat, amelyek tárgya a nukleáris fegyverek vagy egyéb nukleáris eszközök gyártásához szükséges hasadóanyag előállításának betiltását elrendelő egyezmény lehető legrövidebb időn belüli aláírása; e tekintetben várakozással néz elébe a Nuclear Posture Review új számának, amelyben az USA várhatóan elkötelezi magát új atomfegyverek – többek között nukleáris bunkerrombolók – fejlesztésének megszüntetése, a nukleáris készletek drámai csökkenése és a nem nukleáris védelmi eszközök fokozottabb alkalmazása mellett;

13.  kéri a párbeszéd elmélyítését az Egyesült Államok új kormányzatával és valamennyi atomhatalommal egy olyan közös napirend végrehajtása érdekében, amely a nukleáris robbanófejek készleteinek fokozatos csökkentését célozza; különösen támogatja az Egyesült Államok és Oroszország azon lépéseit, amelyek a két ország nukleáris fegyverkészletének jelentős csökkentésére irányulnak, amint az a START I és a SORT szerződésekben szerepel;

14.  ezzel összefüggésben üdvözli az Oroszországi Föderáció és az USA döntését, mely szerint tárgyalásokat folytatnak egy új, átfogó és kötelező erejű megállapodásról a 2009 decemberében hatályát vesztett Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződés (START) pótlására, valamint üdvözli, hogy Barack Obama és Dimitrij Medvegyev 2009. július 6-án egyetértési nyilatkozatot írtak alá a START-1-et követő szerződésről; üdvözli az orosz–amerikai tárgyalásokon a közelmúltban elért előrelépéseket, és reméli, hogy a tárgyalások március 9-én Genfben sorra kerülő következő fordulójában megszületik a végső megállapodás a két ország között;

15.  tudomásul veszi, hogy az USA letett az európai rakétapajzsra vonatkozó eredeti terveinek megvalósításáról; támogatja az Európát és Oroszországot is magában foglaló új megközelítést;

16.  az atommentes világ felé vezető pozitív lépésként atommentes övezetek felállítására szólít fel; e tekintetben úgy véli, hogy egy atommentes övezet felállítása a Közel-Keleten a tartós és átfogó béke elérésének alapvető fontosságú eleme a régióban; kiemeli, hogy valamennyi taktikai robbanófej kivonása Európából egyúttal a további nukleáris leszereléshez is precedenst teremthet;

17.  felhívja a figyelmet a taktikai nukleáris fegyverek stratégiai anakronizmusára, valamint arra, hogy Európának hozzá kell járulnia számuk csökkentéséhez, illetve az Oroszországgal folytatott szélesebb körű párbeszéd összefüggésrendszerében Európa területéről való eltávolításukhoz; utal ennek hátterében a 2009. október 24-i német koalíciós megállapodásra, amelynek célja a jövőben elérni az USA nukleáris fegyvereinek német területről az atommentes világ megteremtésének folyamata részeként való kivonását; üdvözli a Németország, Hollandia, Belgium, Luxemburg és Norvégia külügyminiszterei által 2010. február 26-án a NATO főtitkárához intézett levelet, amely átfogó vitára szólít fel a NATO-n belül arról, hogyan lehetne közelebb hozni a nukleáris fegyverek nélküli világra vonatkozó cél megvalósítását;

18.  támogatja az Irán nukleáris programjára vonatkozó kétlépcsős megközelítést; ismét sürgeti Iránt, hogy teljes mértékben és haladéktalanul tegyen eleget az ENSZ Biztonsági Tanácsa és a NAÜ vonatkozó határozataiban előírt kötelezettségeinek, különösen a NAÜ kormányzótanácsa 2009. november 27-i határozatában megállapított követelményeknek; sürgeti a Tanácsot, hogy támogassa az ENSZ Biztonsági Tanácsának fellépését abban az esetben, ha Irán továbbra sem működik együtt a nemzetközi közösséggel atomprogramja tekintetében; felszólítja a Tanácsot, hogy álljon készen a szükséges „intelligens”, célzott és az atomsorompó-szerződés céljaira összpontosító intézkedések, így szankciók megtételére is, amelyek kiegészítik az ENSZ Biztonsági Tanácsának eljárását;

19.  sajnálatosnak tartja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság által a közelmúltban végrehajtott nukleáris kísérleteket, valamint azt, hogy az ország elutasította az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2009. szeptember 24-i 1887.(2009) sz. határozatát; mindazonáltal támogatja az USA megközelítését, amely szerint a hatoldalú tárgyalások keretében kell kétoldalú párbeszédet folytatni a Koreai-félsziget nukleáris leszerelésének érdekében és emlékeztet rá, hogy Kína különleges szerepet játszik ebben a vonatkozásban;

20.  támogatja a nukleáris biztonsági csúcstalálkozó összehívását 2010 áprilisára, felismerve, hogy a hasadóanyagok engedély nélküli kereskedelme és felhasználása azonnali és súlyos fenyegetést jelent a globális biztonságra, és az érzékeny nukleáris anyagok biztonságának növelésére irányuló konkrét javaslatokat vár, melyek magukban foglalhatnak olyan intézkedéseket, amelyek a hasadóanyagok illegális eltérítése eseteinek hatékony kivizsgálását és a felelősök jogi számonkérését célozzák;

21.   utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a tagállamoknak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az ENSZ főtitkárának, az atomsorompó-szerződés 2010. évi felülvizsgálati konferenciája elnökének és a NAÜ főigazgatójának.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0333. (2) HL C 98. E., 2004.4.23., 152. o. (3) HL C 320. E, 2005.12.15., 253. o. (4) HL C 280 E., 2006.11.18., 453. o. (5) HL C 301. E, 2007.12.13. 146. o. (6) Elfogadott szövegek, P6_TA(2010)0016. (7) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0255. (8) Egyesült Nemzetek Szervezete: a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésben részes felek 2000. évi felülvizsgálati konferenciája, NPT/CONF.2000/28 (I. és II. rész).