KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Pakisztánról, különösen az emberi jogok védelmezőinek helyzetéről és a halálbüntetésről
14.6.2017 - (2017/2723(RSP))
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
ECR (B8-0419/2017)
Verts/ALE (B8-0421/2017)
S&D (B8-0422/2017)
ALDE (B8-0423/2017)
PPE (B8-0429/2017)
Cristian Dan Preda, Tunne Kelam, Sandra Kalniete, Elmar Brok, Andrzej Grzyb, Mairead McGuinness, Brian Hayes, Lefteris Christoforou, József Nagy, Marijana Petir, Ivan Štefanec, Milan Zver, Dubravka Šuica, Pavel Svoboda, Patricija Šulin, Krzysztof Hetman, Jarosław Wałęsa, Željana Zovko, Sven Schulze, Tomáš Zdechovský, Ivana Maletić, Claude Rolin, Romana Tomc, László Tőkés, Bogdan Brunon Wenta, Eduard Kukan, Csaba Sógor, Adam Szejnfeld, Giovanni La Via, Elisabetta Gardini, Michaela Šojdrová, Jiří Pospíšil, Jaromír Štětina, Laima Liucija Andrikienė, Roberta Metsola, Deirdre Clune, Stanislav Polčák, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska, Jeroen Lenaers, Andrey Kovatchev, Inese Vaidere, Julia Pitera a PPE képviselőcsoport nevében
Elena Valenciano, Victor Boştinaru, Soraya Post, Neena Gill az S&D képviselőcsoport nevében
Charles Tannock, Karol Karski, Arne Gericke, Branislav Škripek, Notis Marias, Ruža Tomašić, Monica Macovei az ECR képviselőcsoport nevében
Jozo Radoš, Ilhan Kyuchyuk, Petras Auštrevičius, Izaskun Bilbao Barandica, Johannes Cornelis van Baalen, Beatriz Becerra Basterrechea, Dita Charanzová, Gérard Deprez, María Teresa Giménez Barbat, Martina Dlabajová, Marian Harkin, Ivan Jakovčić, Louis Michel, Javier Nart, Urmas Paet, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Frédérique Ries, Robert Rochefort, Hannu Takkula, Marietje Schaake, Jasenko Selimovic, Pavel Telička, Ivo Vajgl, Paavo Väyrynen, Ramon Tremosa i Balcells, Cecilia Wikström, Nedzhmi Ali, Valentinas Mazuronis az ALDE képviselőcsoport nevében
Barbara Lochbihler, Heidi Hautala, Bodil Valero, Davor Škrlec, Ernest Urtasun, Igor Šoltes, Bronis Ropė, Jordi Solé a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Ignazio Corrao, Fabio Massimo Castaldo, Isabella Adinolfi az EFDD képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása Pakisztánról, különösen az emberi jogok védelmezőinek helyzetéről és a halálbüntetésről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Pakisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel a Tanács Pakisztánról szóló 2016. július 18-i következtetéseire,
– tekintettel az EU–Pakisztán ötéves együttműködési tervre,
– tekintettel Pakisztán emberi jogi cselekvési tervére,
– tekintettel az EU és Pakisztán közötti, a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves indikatív programra;
– tekintettel az EU pakisztáni választási megfigyelő missziójának jelentésében foglalt ajánlásokra,
– tekintettel Federica Mogherininek, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és szóvivőjének Pakisztánról tett nyilatkozataira,
– tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára és különösen annak 18. cikkére,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Pakisztán is részes fele,
– tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,
– tekintettel Pakisztán alkotmányára,
– tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről, az emberi jogok védelmezőiről, valamint a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatásokra, továbbá az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos 2012-es uniós stratégiai keretre,
– tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,
A. mivel Pakisztán 2015-ig moratóriumot alkalmazott a halálbüntetések terén, de a pesavári katonai iskolában elkövetett 2014. decemberi mészárlás nyomán újra visszaállította ezt a büntetési tételt; mivel a moratóriumot eredetileg csak a terroristák tevékenységeivel összefüggésben szüntették meg, később azonban ezt valamennyi főbenjáró bűncselekményre kiterjesztették;
B. mivel mostanra a halálbüntetés végrehajtására várakozók száma Pakisztánban az egyik legmagasabb a világon; mivel jelentések szerint olyan esetekben is végrehajtották az ítéletet, ahol a fellebbezési mechanizmus még folyamatban volt;
C. mivel Pakisztán „istenkáromlási törvénye” (a büntető törvénykönyv 295–C szakasza) kötelezően halálos ítéletet ír elő; mivel jelenleg több százan várnak ügyük tárgyalására, több személy pedig halálsoron várakozik „istenkáromlás” vádjával; mivel a törvény homályosnak tekinthető fogalommeghatározásokat tartalmaz, amelyek alkalmasak a politikai másként gondolkodók elleni célzott fellépésre és az állami intézmények és más szervek elleni jogos bírálatok elhallgattatására;
D. mivel 2017 márciusában a miniszterelnök elrendelte valamennyi „istenkáromló” online anyag betiltását, és a pakisztáni hatóságok a közösségi médiát üzemeltető vállalatok segítségét kérték az „istenkáromlással” gyanúsított pakisztániak azonosítása érdekében; mivel 2017. április 14-én a diáktársaiból álló tömeg meglincselte Masal Hánt, az Abdul Vali Hán Egyetem diákját, miután „istenkáromló” anyagok online terjesztésével vádolták meg; mivel 2017. június 10-én egy pakisztáni terrorizmus elleni bíróság halálra ítélte Taimúr Razát, mivel állítólag „istenkáromlást” követett el a Facebookon; mivel Baba Dzsánt és 12 másik tüntetőt életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek, ami a tüntetésért valaha kiszabott legsúlyosabb ítélet;
E. mivel a pakisztáni Nemzetgyűlés 2017. április 18-án határozatot fogadott el, amelyben elítélte, hogy az erőszakos tömeg állítólagos „istenkáromlás” miatt meglincselte Masal Hánt; mivel a Szenátus a visszaélések megfékezése érdekében vitát folytatott a reformokról;
F. mivel a katonai bíróságok két évre szóló felhatalmazást kaptak, miközben erősíteni kellett volna a polgári igazságszolgáltatást; mivel lassan halad az igazságszolgáltatás fejlesztése, és 2017. március 22-én vitatott módon további két éves időszakra visszaállították a katonai bíróságokat;
G. mivel Pakisztánban több olyan esetet jegyeztek fel, ahol az emberi jogok védelmezői, a politikai másként gondolkodók, valamint a vallási kisebbségek vagy csoportok, például az ahmadita közösség megfélemlítés, támadás, bebörtönzés, kínzás és zaklatás, valamint gyilkosság áldozatává váltak; mivel az ENSZ erőszakos eltüntetésekkel és nem önkéntes eltűnésekkel foglalkozó munkacsoportja és a nem kormányzati szervezetek által gyűjtött információk feltárták, hogy a biztonsági és a bűnüldöző szervek, köztük a rendőrség és a hírszerző ügynökségek erőszakos eltüntetéseket hajtanak végre; mivel egyetlen elkövetőt sem sikerült bíróság elé állítani;
H. mivel 2017 áprilisában egy katonai bíróság bűnösnek találta és halálra ítélte Kulbhusan Dzsadav indiai állampolgárt; mivel az ügy jelenleg a Nemzetközi Bíróság előtt fekszik, mivel a vádlottól megtagadták a konzulátusi hozzáférési jogokat; mivel 2017. május 4-én egy tízéves fiú meghalt, öt másik személy pedig megsebesült, amikor a – feltételezhetően „istenkáromlással” kapcsolatos vádak miatt – feldühödött tömeg megtámadott egy rendőrőrsöt Beludzsisztánban; mivel 2017. május 30-án egy, a helyi médiában csak Sumaila néven említett tinédzserrel szemben egy rokona által elkövetett állítólagos nemi erőszak miatt a törzsi bíróság halálra ítélte az áldozatot; mivel ezek az események nem elszigetelt esetek;
I. mivel változatlan intenzitással folyik a nem kormányzati szervezetekkel szembeni fellépés; mivel a terrorizmus elleni nemzeti terv végrehajtásának ürügyével több nem kormányzati szervezetet megfélemlítettek és zaklattak, néhány szervezetnek pedig az irodáját is lezárták;
J. mivel 12 millió nőnek nincs nemzeti személyazonosító kártyája, és ezért megtagadják tőlük a választói névjegyzékbe való felvétel jogát a választásokon; mivel az uniós választási megfigyelő küldöttségek megtették ajánlásaikat a következő, 2018-ra kitűzött választási folyamat javítása céljából;
K. mivel Pakisztán 2014. január 1-jén belépett a GSP+ rendszerbe; mivel ez a rendszer várhatóan erős ösztönzést jelent az alapvető emberi és munkajogok, valamint a környezetvédelem és a jó kormányzás elvei tiszteletben tartásához;
L. mivel az EU továbbra is teljes mértékben elkötelezett a párbeszéd és a szerepvállalás folytatása mellett az ötéves együttműködési terv és annak utódja keretében;
1. ismételten hangsúlyozza, hogy az EU minden esetben és kivétel nélkül határozottan ellenzi a halálbüntetést; felszólít a halálbüntetés egyetemes eltörlésére; mély aggodalmát fejezi ki a moratórium megszüntetésére vonatkozó pakisztáni döntés miatt, amelynek következtében riasztó mértékben folytatódnak a kivégzések; felszólítja Pakisztánt, hogy állítsa vissza a moratóriumot a halálbüntetés teljes eltörlésének hosszabb távú céljával;
2. mély aggodalmát fejezi ki a halálbüntetés kifogásolható eljárásokat követő pakisztáni alkalmazásáról, a kiskorúak és a mentális zavarokban szenvedő személyek kivégzéséről és az állítólagos kínzásokról szóló jelentések miatt; felszólítja a kormányt, hogy a nemzeti jogszabályok halálbüntetésről szóló rendelkezéseit hozza összhangba a nemzetközi joggal és normákkal, egyebek mellett állítsa le azokat a kivégzéseket, amelyeket nem szándékos emberölés bűntette miatt szabtak ki, tiltsa meg a fiatalkorú és a mentális zavarokban szenvedő elkövetők kivégzését, és a fellebbezések elbírálásáig vezessen be moratóriumot a kivégzésekre;
3. sajnálja az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása terén Pakisztánban bekövetkezett visszarendeződést, különösen a bírósági eljárás nélküli kivégzések számának növekedését, valamint a megfélemlítést és az erő alkalmazását az újságírókkal, az emberi jogok védelmezőivel, a nem kormányzati szervezetekkel és a kormány bírálóival szemben; emlékezteti a pakisztáni kormányt az alapvető jogok tiszteletben tartásának garantálására vonatkozó kötelezettségére; üdvözli, hogy Pakisztán emberi jogi cselekvési tervet fogadott el, és szorgalmazza annak kézzelfogható eredményekre váltását; e tekintetben figyelmeztet, hogy az EU rendkívül aggasztónak fogja találni, ha az aktivisták ilyen gyakorlatok áldozatává válnak, és nem tapasztalható előrelépés;
4. aggodalmát fejezi ki a biztonsági erőknek biztosított széleskörű működési szabadság miatt, és felszólítja a pakisztáni kormányt, hogy gondoskodjon fellépéseik jobb felügyeletéről; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy végezzenek gyors és pártatlan vizsgálatot az őrizetben történt halálesetek és a biztonsági erők által megölt személyek, valamint az állítólagos kínzások ügyében, és állítsák bíróság elé a törvénytelen gyilkosságok és kínzások elkövetőit;
5. elítéli a meghallgatásokat titokban megtartó és polgári ügyekben is joghatósággal rendelkező katonai bíróságok alkalmazását Pakisztánban; ragaszkodik ahhoz, hogy a pakisztáni hatóságok biztosítsanak hozzáférést a nemzetközi megfigyelők és az emberi jogi szervezetek számára a katonai bíróságok alkalmazásának nyomon követése érdekében; felszólít továbbá a független polgári bíróságokra való azonnali és átlátható áttérés végrehajtására a bírósági eljárásokra vonatkozó nemzetközi normákkal összhangban; kiemeli, hogy a bíróság elé állított harmadik országbeli állampolgároknak biztosítani kell a konzuli szolgáltatásokhoz való hozzáférést és a konzuli védelmet;
6. mély aggodalmát fejezi ki az „istenkáromlási törvény” folytatódó alkalmazása miatt, és úgy véli, hogy ez fokozza a vallási türelmetlenség légkörét; tudomásul veszi a pakisztáni legfelső bíróság azon megállapítását, hogy az „istenkáromlással” vádolt személyek „szenvedése aránytalan és jóvátehetetlen mértékű” az említett törvények hibás vagy visszaélésszerű alkalmazásával szembeni megfelelő biztosítékok hiányában; ezért felszólítja a pakisztáni kormányt, hogy vonja vissza a büntető törvénykönyv 295-A, 295-B és 295-C szakaszát, és vezessen be hatékony eljárásjogi és intézményi biztosítékokat az „istenkáromlási’ vádakkal való visszaélések megakadályozására; felszólítja továbbá a kormányt, hogy foglaljon határozottabban állást az állítólagos „istenkáromlókkal” szembeni önbíráskodás elítélése terén, és sürgeti, hogy a kormány ne alkalmazza az „istenkáromlást” elítélő retorikát;
7. felszólítja a pakisztáni kormányt, hogy hozzon sürgős intézkedéseket az újságírók és a bloggerek életének és jogainak megvédése érdekében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a pakisztáni hatóságok a felhasználókra vonatkozó információk átadására kérték a Twittert és a Facebookot annak érdekében, hogy „istenkáromlással” gyanúsított személyeket azonosítsanak; felszólítja Pakisztán kormányát és parlamentjét, hogy módosítsák az elektronikus bűncselekmények megelőzéséről szóló 2016. évi törvényt, és töröljék az adatok homályos kritériumok alapján történő nyomon követésére és megőrzésére, valamint a honlapok bezárására vonatkozó, túlságosan széles körű rendelkezéseket; felszólít továbbá az „istenkáromlás” vagy politikai ellenvélemény miatt kiszabott valamennyi halálos ítélet átváltoztatására, a Taimúr Raza elleni ítéletet is beleértve; ezzel összefüggésben felszólítja Pakisztán elnökét, hogy éljen az elnöki kegyelem jogkörével;
8. tudomásul veszi az EU–Pakisztán ötéves együttműködési terv végrehajtása terén elért eredményeket, de reményét fejezi ki, hogy a 2017-ben véglegesítendő új stratégiai együttműködési terv nagyratörő lesz, és elősegíti az EU és Pakisztán közötti kötelékek megerősítését;
9. emlékeztet arra, hogy a GSP+ jogállás megadása feltételekhez kapcsolódik, és hogy e rendszer értelmében a nemzetközi egyezmények tényleges végrehajtása alapvető követelmény; sürgeti a pakisztáni kormányt, hogy tegyen határozott erőfeszítéseket a 27 legfontosabb egyezmény végrehajtására, és mutasson fel eredményeket;
10. felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a rendszeres emberi jogi párbeszéd során vesse fel ezeket a problémákat a pakisztáni hatóságoknál;
11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Pakisztán kormányának és parlamentjének.