Eljárás : 2018/2849(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : RC-B8-0384/2018

Előterjesztett szövegek :

RC-B8-0384/2018

Viták :

Szavazatok :

PV 13/09/2018 - 10.9

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0351

KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 275kWORD 52k
12.9.2018
PE624.093v01-00}
PE624.094v01-00}
PE624.096v01-00}
PE624.098v01-00} RC1
 
B8-0384/2018}
B8-0385/2018}
B8-0387/2018}
B8-0389/2018} RC1

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) és (4) bekezdésével összhangban benyújtva

amely a következő állásfoglalási indítványok helyébe lép:

B8-0384/2018 (Verts/ALE)

B8-0385/2018 (ALDE)

B8-0387/2018 (S&D)

B8-0389/2018 (GUE/NGL)


Khan al-Ahmar és más beduin falvak lerombolásának veszélyéről (2018/2849(RSP))


Elena Valenciano, Soraya Post, Arne Lietz, Knut Fleckenstein, Pier Antonio Panzeri, Eugen Freund, Linda McAvan az S&D képviselőcsoport nevében
Ivo Vajgl az ALDE képviselőcsoport nevében
Martina Anderson, Martina Michels, Merja Kyllönen, Miguel Urbán Crespo, Tania González Peñas, Xabier Benito Ziluaga, Lola Sánchez Caldentey, Estefanía Torres Martínez, Sofia Sakorafa, Neoklis Sylikiotis, Takis Hadjigeorgiou a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Tamás Meszerics, Margrete Auken a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Ignazio Corrao, Fabio Massimo Castaldo, Rosa D’Amato, Laura Agea

Az Európai Parlament állásfoglalása Khan al-Ahmar és más beduin falvak lerombolásának veszélyéről (2018/2849(RSP))  

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az izraeli–palesztin konfliktusról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő), Federica Mogherini által tett, a Khan al-Ahmar tervezett lerombolásával kapcsolatos legújabb fejleményekről szóló, 2018. szeptember 7-i nyilatkozatra,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jogra vonatkozó uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország Khan al-Ahmarról szóló, 2018. szeptember 10-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az 1949. évi negyedik genfi egyezményre, különösen annak 49., 50., 51. és 53. cikkére,

–  tekintettel az EU által finanszírozott, Ciszjordániában, többek között Kelet-Jeruzsálemben 2018. január és június között lerombolt és lefoglalt létesítményekről szóló, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) által 2018. augusztus 24-én közzétett hathavi jelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2018. szeptember 5-én az Izraeli Legfelsőbb Bíróság elutasította Khan al-Ahmar lakosainak petícióit; mivel a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy az illetékes hatóságok jogosultak a lakosság Nyugat-Dzsahalinba való áthelyezésére vonatkozó terv végrehajtására; mivel a Legfelsőbb Bíróság lehetővé tette az izraeli hatóságok számára a Khan al-Ahmarra vonatkozó bontási tervek folytatását;

B.  mivel Khan al-Ahmar egyike annak a 46 beduin közösségnek, amelyeket az ENSZ szerint a kényszerű áthelyezés súlyos veszélye fenyeget Ciszjordánia középső részén; mivel e közösség 32 családból, összesen 173 személyből, köztük 92 kiskorúból áll; mivel az izraeli hadsereg parancsot adott a faluban található valamennyi építmény lerombolására;

C.  mivel 2010-ben az Izraeli Legfelsőbb Bíróság úgy ítélkezett, hogy Khan al-Ahmar teljes épületcsoportját illegálisan, a várostervezési és övezetkialakítási törvényeket megsértve építették fel, és ezért le kell rombolni; mivel a Legfelsőbb Bíróság azt is hangsúlyozta, hogy az izraeli hatóságoknak megfelelő alternatív megoldást kell találniuk az iskola elhelyezésére és a lakosok elszállásolására; mivel Izrael írásban rögzítette, hogy mit biztosít azon családok számára, amelyek áttelepülnek Dzsahalin nyugati részébe (Abu Dis), kilátásba helyezve Jerikótól keletre egy második áttelepítési körzet kialakítását; mivel Khan al-Ahmar közössége elutasította lakóhelyének kényszerű elhagyását;

D.  mivel valamely megszállt terület lakosainak erőszakos elhurcolása tilos a negyedik genfi egyezmény értelmében – kivéve, ha az a lakosság biztonsága vagy kényszerítő katonai okok miatt szükséges –, és súlyosan sérti a nemzetközi humanitárius jogot;

E.  mivel az izraeli hatóságok rendkívül megszorító építésügyi szabályozást írnak elő Ciszjordánia C. övezetének palesztin lakosai számára; mivel e szabályok, amelyeket a palesztinok kilakoltatásának és a telepítési tevékenység kiterjesztésének eszközeként alkalmaznak, a palesztinok számára szinte lehetetlenné tesznek az adott területen bármiféle jogszerű építési tevékenységet; mivel az izraeli telepek létesítése ellentétes a nemzetközi joggal és a megbékélésre irányuló erőfeszítések egyik legfőbb akadályát képezi; mivel a nemzetközi jog szerint semmilyen harmadik fél, köztük az EU tagállamai sem ismerhetik el, segíthetik vagy támogathatják a megszállt területen lévő telepeket, továbbá kötelességük ténylegesen ellenezni azokat;

F.  mivel Khan al-Ahmar a megszállt Ciszjordánia E1-es folyosóövezetében fekszik; mivel ebben a térségben létfontosságú a status quo fenntartása a kétállami megoldás életképessége, a jövőben pedig egy területileg összefüggő és életképes palesztin állam létrehozása érdekében; mivel a Parlament többször is határozottan ellenzett minden olyan tevékenységet, amely veszélyezteti a két állam elvén alapuló megoldás életképességét, és mindkét felet sürgette, hogy a bizalom helyreállítása érdekében politikájukkal és intézkedéseikkel bizonyítsák, hogy valóban elkötelezettek a két állam elvén alapuló megoldás mellett;

G.  mivel 10 uniós tagállam humanitárius programokat támogat Khan al-Ahmarban, többek között egy általános iskola építését is, és jelenleg a becslések szerint egy mintegy 315 000 EUR értékű, az EU által finanszírozott humanitárius támogatás van veszélyben;

H.  mivel az EU palesztinai képviselete szerint 2018 első felében folytatódott a megszállt Ciszjordániában – többek között Kelet-Jeruzsálemben – található palesztin tulajdonú ingatlanok megsemmisítése és lefoglalása; mivel Khan al-Ahmar lerombolása azzal a veszéllyel jár, hogy a Ciszjordániában lakó több tucat más beduin közösség esetében negatív precedenst teremt;

1.  csatlakozik az alelnök/főképviselő, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország és az Egyesült Királyság által az izraeli kormányhoz intézett azon felszólításhoz, hogy álljon el az áthelyezési tervtől, amely Khan al-Ahmar lerombolásához és lakosainak más helyre történő erőszakos áttelepítéséhez vezetne; alapvető fontosságúnak tartja, hogy az EU ebben az ügyben továbbra is egységesen lépjen fel;

2.  figyelmezteti az izraeli hatóságokat, hogy Khan al-Ahmar lerombolása és lakosainak erőszakos elhurcolása a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértését jelentené;

3.  aggodalmának ad hangot Khan al-Ahmar lerombolásának következményei miatt, amelyek súlyosan veszélyeztetnék a kétállami megoldás életképességét és aláásnák a béke lehetőségét; megismétli, hogy az EU izraeli–palesztin konfliktussal és közel-keleti békefolyamattal kapcsolatos politikáinak és intézkedéseinek elsődleges prioritása a kétállami megoldás életképességének védelme és megőrzése;

4.  ragaszkodik ahhoz, hogy amennyiben sor kerül Khan al-Ahmar kiürítésére és lerombolására, az EU válasza e fejlemény súlyosságával legyen arányos, és álljon összhangban a Khan al-Ahmar közösségnek régóta nyújtott támogatásával; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozza az EU izraeli hatóságokkal való együttműködését a C. övezetben élő palesztin lakosság jogainak teljes tiszteletben tartása tekintetében, valamint hogy követeljen kártérítést Izraeltől az uniós finanszírozású infrastruktúrák megsemmisítéséért;

5.  felszólítja az izraeli kormányt, hogy azonnal vessen véget annak a politikának, hogy lerombolással és tényleges kilakoltatással fenyegeti a megszállt Ciszjordániában található Negev-sivatagban és C. övezetben élő beduin közösségeket; hangsúlyozza, hogy a megszállt palesztin területen lévő házak, iskolák és más alapvető infrastruktúra lerombolása a nemzetközi humanitárius jog értelmében jogellenes;

6.  emlékeztet arra, hogy Izrael a negyedik genfi egyezménynek megfelelően teljes felelősséggel tartozik az általa megszállt terület lakossága számára a szükséges szolgáltatások, többek között oktatási, egészségügyi és jóléti szolgáltatások biztosításáért;

7.  határozottan meg van győződve arról, hogy a közel-keleti konfliktus egyetlen tartós megoldása az, ha Izrael és Palesztina két demokratikus államként békében él egymás mellett az 1967. évi határ alapján kijelölt biztonságos és elismert határokon belül, és mindkét állam fővárosa Jeruzsálem; elítél minden olyan egyoldalú döntést vagy fellépést, amely veszélyeztetheti e megoldás kilátásait;

8.  felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy haladéktalanul állítsák le és vonják vissza a telepekkel kapcsolatos politikájukat; felhívja az EU-t, hogy ebben a kérdésben továbbra is legyen eltökélt;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió közel-keleti békefolyamathoz rendelt különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ közel-keleti békefolyamatért felelős különleges koordinátorának, a Knesszetnek és az izraeli kormánynak, a Palesztin Hatóság elnökének és a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak.

 

Utolsó frissítés: 2018. szeptember 13.Jogi nyilatkozat