Annak ellenére, hogy a Bizottság elkészítette a romák társadalmi befogadását célzó nemzeti stratégiák uniós keretrendszerét, amelyet a Tanács is üdvözölt, továbbá hogy iránymutatásokat intézett a tagállamokhoz a romák társadalmi befogadását célzó nemzeti stratégiák kidolgozásával kapcsolatban, a romák hátrányos megkülönböztetése továbbra sem szűnt meg az Európai Unióban.

A megkülönböztetés felszámolása terén még rengeteg a tennivaló, látva a széleskörű cigányellenességet és a meglévő szabályozás hiányos végrehajtását. A roma közösségek gyakran elszigetelten, gettókban élnek, foglalkoztatási arányuk rendkívül alacsony, és az egészségügyi ellátáshoz egyenlőtlen feltételek mellett jutnak hozzá. A roma gyerekek gyakran elkülönítetten, kizárólag cigány gyermekekből álló osztályokban tanulnak, pedig a szegénység elkerülésének egyik legfontosabb eszköze az oktatás.

Valamennyi európai országnak – az Európai Unió jelenlegi és jövőbeli tagállamainak egyaránt – összehangolt erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy véget érjen a kontinens legnagyobb etnikai kisebbségének e régóta folyó társadalmi kirekesztése, valamint csatlakozniuk kell a romák integrációjára irányuló uniós stratégiához.

Kötelezettséget tud-e vállalni a Tanács arra, hogy intézkedéseket hozzon a megkülönböztető bánásmód felszámolására, biztosítva mindeközben az uniós stratégia végrehajtását?

Hogyan biztosítja a Tanács egy összetett foglalkoztatási és jóléti rendszer kidolgozását, a munkaerő-piaci esélyek növelése érdekében az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférést, valamint a foglalkoztatási politikákon és a társadalmi integrációra irányuló programokon belüli egyenlő bánásmódot és esélyegyenlőséget, továbbá hogyan garantálja a romák részvételi arányának növelését az uniós pénzeszközök helyi szintű tervezésében, végrehajtásában és ellenőrzésében?