A Parlament 2010. november 23-án az atlanti-óceáni fattyúmakréla nyugati állományára és annak halászatára vonatkozó többéves tervet létrehozó európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0189) szóló jogalkotási állásfoglalást fogadott el. A terv célja olyan szinten tartani a fattyúmakréla nyugati állományának biomasszáját, ami biztosítja fenntartható kiaknázását és legmagasabb hosszú távú hozamát. Ezért a lehalászást korlátozó szabályt egyfelől a szokásos állomány-megújulás mellett javasolható elővigyázatos megközelítés, másfelől az előzőleg alkalmazott teljes kifogható mennyiségeknek egy olyan tényezővel való kiigazítása alapján kerülnek rögzítésre, amely az ikrabőség alapján tükrözi az állomány méretének alakulását.

Mind a Bizottság, mind a Parlament úgy véli, a hosszú távú gazdálkodási tervek létrehozása a megőrzés kulcsa. Ezenfelül a közös halászati politika reformjára irányuló bizottsági javaslat célja lehetőség szerint a halászati alapú tervek felé való elmozdulás, azaz több állományra kevesebb terv vonatkozna.

A Parlament az első olvasat óta a Tanács álláspontjára vár. A Bizottság nem szándékozik új jogalkotási szöveget benyújtani e témában, mivel egyetért a Parlamenttel a rendelet helyes jogalapját illetően.

Tekintettel a nyilvánvaló intézményközi patthelyzetre a Halászati Bizottság az alábbi kérdéseket kívánja feltenni a Tanácsnak:

Mi a javaslattal kapcsolatos jelenlegi helyzet a tanácsi munkacsoport megbeszélései tekintetében?

Hogyan kíván eljárni a Tanács e javaslat és a kapcsolódó ügyek, például a Vizcayai-öbölben élő szardellaállományra és az ezen állományt kiaknázó halászatokra vonatkozó hosszú távú tervekre irányuló javaslatok vonatkozásában?

Egyetért-e a Tanács azzal, hogy a javaslattal kapcsolatos jelenlegi patthelyzet szélesebb körben minden más hosszú távú gazdálkodási tervre is hatással van, például a balti-tengeri lazacra vonatkozó tervekre, miközben a hosszú távú terveken alapuló halászati gazdálkodás a közös halászati politika reformjának egyik kulcsfontosságú eleme?

Miként tudja indokolni a Tanács, hogy ilyen sokáig nem volt hajlandó hivatalos álláspontot elfoglalni e kérdésben, és ezzel megvonta a Parlamenttől az esetleges második olvasat lehetőségét?