A Lisszaboni Szerződés 8b. cikke értelmében a Bizottsághoz úgynevezett polgári kezdeményezés nyújtható be. Amennyiben az legalább egymillió, „jelentős számú tagállamból származó” uniós polgár aláírását tartalmazza, a Bizottságnak az ügyben intézkednie kell.

Az Unió soros elnöki tisztét betöltő Spanyolország 2010. január 13-án, La Granjában a többi EU-tagállammal együtt foglalkozott a polgári kezdeményezés kérdésével. A tagállamok megállapodtak abban, hogy „jelentős számú tagállamnak” az EU-tagállamok egyharmadát tekintik (azaz jelenleg 9 tagállamot).

Az úgynevezett „Oneseat”-kezdeményezés, amelynek értelmében az Európai Parlament kizárólagos munkahelyének Brüsszelben kellene lennie, a fenti kritériumoknak egyértelműen megfelel (legalább egymillió aláírás legalább 9 tagállamból). A kezdeményezéshez már több mint 1,2 millió európai polgár csatlakozott aláírásával. Esztelenség, hogy az európai adófizetők évente 200 millió eurót fizessenek a Brüsszel és Strasbourg közötti kamionraliért.

A „Oneseat”-kezdeményezés ügye az Európai Parlament Petíciós Bizottságában továbbra is lezáratlan. A petíciót egyszer már benyújtották uniós intézménynek. Ekkor a Lisszaboni Szerződés azonban még nem volt hatályban, és a kérdést az uniós intézmények sem akarták meghallani. Az Európai Parlament tragikomikus módon éppen azon a héten vásárolta meg Strasbourg városától a parlamenti épületeket, amelyen a kezdeményezés hozzá beérkezett.

Szándékában áll-e a Bizottságnak a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése nyomán a „Oneseat”-kezdeményezéssel foglalkozni?

Mit szándékozik tenni a Bizottság a kezdeményezéssel?