az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni harcról

(2004/2198(INI))

Az Európai Parlament,

–   hivatkozással a Bizottság és az Európai Csaláselleni Hivatal korábbi éves jelentéseivel összefüggő állásfoglalásaira,

–   a Bizottságnak a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről szóló jelentése, ideértve a mellékleteket, ismeretében (COM(2004)0573), (SEC(2004)1058, SEC(2004)1059),

–   a Bizottság közleménye ismeretében: A közösségek pénzügyi érdekeinek védelme és a csalás elleni küzdelem, cselekvési terv 2004-2005 (COM(2004)0544),

–   az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) 2004. júniusában befejeződő jelentési évre(1) vonatkozó tevékenységi jelentésének ismeretében,

–   az OLAF Felügyeleti Bizottságának(2) a 2003. június és 2004. július közötti jelentési időszakra vonatkozó tevékenységi jelentésének ismeretében,

–   az Európai Számvevőszék 2003-as(3) költségvetési évre vonatkozó éves jelentésének ismeretében,

–   hivatkozással az EK-Szerződés 276. cikkének 3. bekezdésére és 280. cikkének 5. bekezdésére,

–   tekintettel Eljárási Szabályzatának 45. cikkére,

–   a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésének és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, valamint a Regionális Politikai Bizottság véleményének ismeretében (A6-0151/2005),

A jelzett szabálytalanságok és csalások hatóköre

1.     megállapítja, hogy 2003-ban a tagállamok a saját eszközök, mezőgazdasági kiadások és strukturális intézkedések területén összesen mintegy 922 millió euró értékben jelentettek szabálytalanságot és csalást; a tagállamok által Brüsszel felé átadott számok a következőképpen bonthatók fel:

- saját eszközök: 269, 9 millió euró (2002.év: 341,9 millió euró),

- EMOGA-Garancia: 169,7 millió euró (2002. év: 198,1 millió euró),

- strukturális intézkedések: 482,2 millió euró (2002. év: 614, 1 millió euró);

2.     megállapítja, hogy 2002-ben a jelentett teljes kárösszeg összesen 1,15 milliárd eurót tett ki és ezzel magasabb volt, mint 2003-ban; emlékeztet arra, hogy a károk nagyságrendjében évről évre megjelenő ingadozás jelentőségét nem szabad túlértékelni, és ezeket számos tényező befolyásolhatja;

3.     kiemeli egyébként, hogy hosszabb időtartamon át vizsgálva a kárvolumen az EMOGA területén egyértelműen csökkenő mértékű, míg a strukturális alapok területén erős növekedés figyelhető meg; így például 2000-ben a jelentett kárvolumen az EMOGA területén még 474,6 millió euró, míg a strukturális alapokhoz kapcsolódóan 2000-ben csak 114,3 millió euró volt, időközben a csalási statisztikában a két terület viszonylagos jelentősége majdnem fordítottá vált;

4.     felhívja a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a strukturális alapok ellenőrzési és kezelési rendszereinek fejlesztése érdekében, és biztosítsák a csalás kockázatának jelentős csökkenését, valamint a 1681/94/EK rendelet előírásainak teljes betartását, különös tekintettel az időben történő világos és teljes értesítési eljárásra;

5.     megállapítja, hogy az OLAF a jelentés időszakában 637 új esetet vett nyilvántartásba és az összes, 2004. június 30-án még folyó vizsgálat tárgyát képező eset pénzügyi hatását 1,37 milliárd euróra becsülték;

6.     megállapítja továbbá, hogy az összes olyan esetnél, amelyekre vonatkozóan az OLAF jelentési időszakának végén (2003. július-2004. június) nyomon követési intézkedéseket tett, a károk nagysága 1,76 milliárd eurót tett ki(4);

7.     megállapítja, hogy az OLAF jelentési időszakának végén 55 vizsgálat az új tag- és csatlakozásra váró államban folyt; ezek a vizsgálatok mindenekelőtt a külső segítségnyújtás, a cigaretta és a mezőgazdaság területét érintették; hangsúlyozza ebben az összefüggésben a csalás elleni koordinációs rendszer hasznosságát (AFCOS);

8.      sajnálatát fejezi ki a Bizottság és az OLAF által előterjesztett jelentések eddigi nehéz összehasonlíthatósága miatt, üdvözli a jelentéstételi időszakok mostantól tervezett összehangolását;

Túlzottan vagy jogtalanul kifizetett pénzeszközök behajtása

9.      emlékeztet arra, hogy a saját eszközök, mezőgazdasági kiadások és strukturális intézkedések területén 2003-ból és korábbi évekből összesen 3 milliárd eurót kell újra behajtani(5);

10.    kéri a csalások típusai defincióinak és kimutatásuk módszereinek egyszerűsítését; felhívja a Bizottságot és az OLAF-ot, hogy egyezzenek meg a mezőgazdasági szektoron belüli munkamegosztásban, mely után az OLAF a jövőben a vizsgálatok folytatásáért, a Mezőgazdasági Főigazgatóság pedig a visszanyerésekért lesz felelős;

11.    ugyanígy emlékeztet az Európai Számvevőszék 3/2004. speciális jelentésére a Közös Agrárpolitika keretében az előírásokat megsértő kifizetések behajtásáról(6): eszerint 1971 és 2004. szeptembere között az ágazatban 3,1 milliárd eurós nagyságrendben jelentettek szabálytalanságot; 626 millió eurót (20,2%) a kedvezményezettektől behajtottak, 156 millió eurót (5%) az EMOGA Alapnak és 144 millió eurót (4,6%) a tagállamoknak kellett viselniük; eszerint még 2,2 milliárd eurót (70%) kellene behajtani;

12.    a tagállamok elsődleges felelősségét hangsúlyozza a feleslegessé vált költségvetési források haladéktalan és hatékony visszavonásáért; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok e felelősségnek eddig nem tettek kielégítő mértékben eleget, és különösen a Bizottsággal szembeni jelentéstételi kötelezettségeiket csak részben teljesítették;

13.    üdvözli a "Behajtás" Munkacsoport munkáját a mezőgazdaság területén levő kinnlevőségek feldolgozása terén, amelynek 2005. márciusáig mintegy 4000 esetet kellene feldolgoznia; ebben az összefüggésben köszönetet mond az Európai Számvevőszék 3/2004. speciális jelentéséért, amely a Közös Agrárpolitika keretében az előírásokat megsértő kifizetések behajtásával foglalkozik(7);

14.    üdvözli azt az előrelépést, amelyet a " Behajtás" Munkacsoport ért el időközben; megállapításra került, hogy a 2,18 milliárd euróból 812 millió eurót folyó bírósági eljárás miatt zároltak és 247 millió eurót a tagállamok behajthatatlannak tekintenek (pl. csőd miatt); ebből következően jelenleg 1,12 milliárd eurót kellene behajtani;

15.    megállapítja, hogy a munkacsoport elemzése szerint az említett 765 millió euróból 115 millió eurót az EMOGA-ra, 650 millió eurót azonban a tagállamokra kell terhelni; erről a tagállamokat levélben már értesítették;

16.    üdvözli, hogy az egyedi esetek konkrét vizsgálata révén a behajtandó összeget 1,12 milliárd euróról tovább lehetett csökkenteni 765 millió euróra (pl. a dupla megnevezések elkerülésével);

17.    kritizálja, hogy azok az országok, amelyeknél a jelentett szabálytalanságok a legnagyobb pénzügyi kárt jelentik (2003: Spanyolország 112 367 457 euró, Olaszország 16 896 556 euró és Franciaország 12 221 826 euró) gyakran a legalacsonyabb behajtási arányt mutatják fel (2003: Spanyolország 4,9%, Olaszország 13,9% és Franciaország 15,6%); az export-visszatérítések esetében Spanyolország a kár nagyságrendjének majdnem 50%-áért felelős (2003: 8 694 350 euró a teljes 17 514 557 euróból), de csak 9,3%-ot hajtott be;

18.    reméli, hogy a 2003-ban bevetett akciócsoport - melynek feladata az 1999-nél régebbi esetek kivizsgálása - hozzájárul majd a kinnlévőségek egy részének behajtásához;

19.    ismételten emlékeztet(8) az Európai Közösségek Bíróságának joggyakorlatára, amely már 1990. október 11. ítéletében (C-34/89 sz. ügy, Olasz Köztársaság/Bizottság)(9) figyelmeztette a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe általános gondossági kötelezettségüket;

20.    úgy ítéli meg, hogy amennyiben a szabálytalan kifizetések behajtása négy éven belül (közigazgatási eljárás) ill. nyolc éven belül (bírósági eljárás) nem történik meg, az a gondossági kötelezettség komoly megsértését jelenti; az érintett országot kötelezni kell, hogy az adósság összegét maga teremtse elő; így a tagállamokat ösztönzik arra, hogy idejében átvegyék a felelősséget és a pro-aktiv hibákat megszüntessék; ez az eljárás a Bizottság munkáját is megkönnyítené, melynek a Parlament felé elszámolási kötelezettsége van; ezért üdvözli a Bizottság ebbe az irányba mutató javaslatait(10);

21.    üdvözli továbbá a Bizottságnak a „fekete lista“-rendszer tökéletesítésére irányuló szándékát, felhívja a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg minden választási lehetőséget e forrásnak a csalás elleni küzdelem hatékony eszközévé való alakítása és adott esetben mezőgazdasági területen túlmenő bővítése érdekében; Németország, Franciaország, Ausztria, Hollandia, Spanyolország és az Egyesült Királyág már élnek ezzel a lehetőséggel;

23.    hogy ezen jelentés alapján sor kerül annak megfontolására, hogy a jelenlegi rendszer jelentős átalakítására, vagy egy hatékonyabb eszköz létrehozására van-e szükség;

24.    aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egy sor tagállam, különösen Németország, Franciaország és Spanyolország jelentési kötelezettségüket nem teljesítik az előírt határidőn belül; az esetek 90%-át csak két éven belül juttatják el a Bizottsághoz, ami a helytelenül kifizetett összegek behajtásának kilátásait hátrányosan befolyásolja;

25.    hivatkozik arra, hogy az OLAF legújabb tevékenységi jelentéséből kiderül, hogy az összes, az OLAF által az utóbbi öt évben feldolgozott eset kárvolumenét a vizsgálók 5,34 milliárd euróra becsülték; megállapítja, hogy ebből eddig mintegy 100 millió eurót sikerült behajtani; ez a becsült kárösszegnek csak 1,87%-át jelenti; az OLAF-tól elvárja az alacsony behajtási arány okainak elemzését a hivatal által feldolgozott esetekben;

Csalások hamisított vajjal

26.    emlékeztet arra, hogy az 1999-ben feltárt úgynevezett Italburro-eset (hamisított vaj)kapcsán a közösségen belül keletkezett pénzügyi kárt több mint 100 millió euróra teszik; és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mindeddig a 100 millió euróra becsült kár kevesebb mint 10%-a került behajtásra a tagállamoktól (Belgium, Németország, Franciaország); ez a gondoskodási kötelezettségének súlyos megsértését jelentheti a tagállamok részéről;

27.    kifogásolja, hogy máig nem egyértleműek a hamisított vajból eredő egészségügyi veszélyek; emlékeztet továbbá arra, hogy a vajhamisítást többnyire véletlenül, a maffiához kötődő gyilkosságok felderítésekor észlelték, de nyilvánvalóan nem létezik rutinvizsgálat, hogy az effajta hamisításokat megelőzzék; javaslatokat vár a Bizottságtól arra vonatkozóan, hogyan lehet az élelmiszerhamisításból eredő egészségügyi veszélyeket csökkenteni;

28.    felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2005. október 31-ig készítsen jelentést a büntentő- és behajtási eljárásokról és az adott esetben előforduló egészségügyi veszélyekről, mely jelentés tatralmazzon javaslatokat az élelmiszerhamisításból eredő egészségügyi veszélyek csökkentésére; emlékeztet arra, hogy a tagállamok, miután 2000-ben ezekre az ügyekre fény derült, megtagadták ezen felismerések közzétételét;

29.    csodálkozva állapítja meg, hogy a Német Szövetségi Köztársaság állami hatóságai az érintett vállalkozások részére csak egy 141.737 euró összegű visszafizetési követelést terjesztettek elő, amelyet időközben a vállalkozások megtámadtak, és hogy a belga és francia államügyészség öt év letelte után még egyszer sem indított büntetőeljárást;

A cigarettacsempészet elleni küzdelem

30.    hivatkozik arra, hogy 2003-ban a tagállamok becslései alapján cigarettacsempészet miatt kb. 200 millió euróval kevesebb saját eszköz folyt be, és a teljes kár még sokkal nagyobb lehet;

31.    ezzel összefüggésben különösen üdvözli a Bizottság (Belgiummal, Finnországgal, Franciaországgal, Németországgal, Görögországgal, Olaszországgal, Luxemburggal, Hollandiával, Portugáliával és Spanyolországgal közösen) és a Philip Morris International (PMI) között a cigarettacsempészet elleni harcra vonatkozó egyezményét; ebben a vonatkozásban üdvözli a Bizottság sikeres együttműködését az OLAF-al és üdvözli az OLAF akciócsoportjának jelentős hozzájárulását a cigarettacsempészet elleni harc terén; a megállapodás a cigarettacsempészet hosszútávú megelőzésére ír elő lépéseket és megpróbálja megoldani a Közösség és a vállalat közti vitákat; ezen felül egy 12 éves periódus alatt a PMI 1 250 000 000 amerikai dollár körüli összeget fizet ki a Közösség és a tagállamok részére; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ezeket az összegeket a cigarettacsempészet elleni harcra fordítsák, beleértve a hamisításellenes tevékenységeket is; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot ezen bevételek jelentős részének felhasználására, és amennyiben szükséges nyújtson be egy előzetes vázlatot a költségvetés módosítására és javaslatokat a jogi alapok megteremtéséhez;

32.    minden tagállamot az egyezményhez való csatlakozásra hív fel: felhívja a Bizottságot, hogy törekedjék arra, hogy ilyen egyezmény más cigarettagyártókkal is létrejöjjön ; a tagállamoknak el kell tekinteniük attól, hogy külön megállapodást kössenek a gyártókkal, mivel a Bizottság nagyobb mérlegelési jogkörrel rendelkezik a tárgyalások során;

33.    figyelmeztet, hogy a cigaretta esetében a növekvő adó egyrészt a fogyasztói magatartás megváltozásához (pl. olcsó termékek vásárlása) vezet, másrészt a magas adótétel további ösztönzést jelent az ezzel összefüggő bűnözésnek (pl. csempészet vagy hamisítás);

34.    megállapítja, hogy az illegális kiskereskedelem (mindenekelőtt cigarettahamisítással) növekszik, amelynek leküzdése komoly nehézséget jelent;

35.    utal arra, hogy a csempészek által használt útvonalak ugyanolyan jól igénybe vehetik kábítószercsempészek és egyéb csempészek is;

36.    figyelmeztet, hogy a cigaretta árának különbsége a régi és az új tagállamok között vonzónak tünteti fel a csempészetet, bár az új tagállamokból régiekbe utazás esetén a magánjellegű utasforgalomban a dohányáru behozatala esetére mennyiségi korlátozás formájában átmeneti határidő került megállapításra, azonban az utasokat és a járműveket már csak szúrópróbaszerűen tudják ellenőrizni;

37.    ezért szükségesnek tartja, hogy az igazgatási együttműködés eljárását és az információcserét a tagállamok illetékes hatóságai között, de világszerte is, tovább kell javítani; a vámnyomozóknál a személyzeti hiányosságokat meg kell szüntetni és a vámhivatalokat megerősítve mobil készenléti erőkkel kell felszerelni, amelyeket a tagállamok a PMI-egyezmény eszközeiből finanszírozhatnának;

38.    sajnálattal veszi tudomásul, hogy a tagállamok szervezeti egységei a hamisított cigarettákra és csempészeti tevékenységekre valamint a csempészeti csomópontokra (pl. Délkelet-Ázsia) vonatkozó ismereteiket nem adják tovább az OLAF-nak; felhívja a tagállamokat, hogy a Szerződés 280. cikke alapján vizsgálják meg, hogy az ilyen ismereteket az igazgatási együttműködés során hogyan lehetne az OLAF számára hozzáférhetővé tenni; a számvevőszéket az OLAF és a tagállamok közötti igazgatási együttműködés tökéletesítésére irányuló javaslatról szóló mielőbbi vélemény megtételére kéri; emellett annak vizsgálatát is kéri, hogy segítséget jelentene-e a csempészeti csomópontok megfigyelése érdekében saját OLAF-állomások felállítása;

39.    hivatkozik arra, hogy a JCO (vám-együttműködési intézkedések) eddigi tapasztalatai egyértelművé tették a tagállamok szolgálatai közötti jobb együttműködés előnyeit; javasolja, hogy ennek az együttműködésnek állandó munkacsoportok formájában adjanak tartósabb jelleget és az Europol-t a nemzetközi szervezett bűnözés ezen formája elleni küzdelembe jobban vonják be;

40.     felhívja továbbá a Bizottságot, hogy terjessze ki az EU külső határain való működési együttműködésekért felelős ügynökségének megbízatását a vámellenőrzések végrehajtására;

Együttműködés Svájccal

41.    üdvözli az Európai Közösség és tagállamai által Svájccal a csalás elleni küzdelemmel(11) összefüggésben kötött megállapodást; a megállapodás előírásai sok olyan szempontot fednek, amelyeket a Közösségek pénzügyi érdekei védelmével kapcsolatos egyezmény második jegyzőkönyve tartalmaz, különösen az igazgatási együttműködésre, a házkutatásra, a lefoglalásra és a behajtásra vonatkozó rendelkezéseket; kinyilvánítja értetlenségét arra vonatkozóan, hogy ezt a jegyzőkönyvet, amely 1997-re datálódik, a régi tagállamok közül három – Ausztria, Olaszország és Luxemburg – még mindig nem ratifikálta;

42.    felkéri Lettországot, Máltát, Lengyelországot, a Cseh Köztársaságot, Szlovéniát, Magyarországot és Ciprust, hogy a fent nevezett jegyzőkönyvet gyorsan ratifikálják, ahogy azt Észtország (2005. február 3.), Litvánia (2004. május 28.) és Szlovákia (2004. szeptember 30.) már megtették;

43.    ebben az összefüggésben ösztönzi a Bizottság javaslatának gyors elfogadását egy, a csalással és egyéb jogellenes cselekedetekkel szemben(12) a Közösség pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló kölcsönös igazgatási együttműködésre vonatkozó európai parlamenti és tanácsi rendeletre;

Az európai közszolgálati feladatok átadása magáncégeknek

44.      emlékeztet arra, hogy különböző botrányok következményeként, melyeknél a Bizottság által megbízott magáncégek részben az illetékes tisztviselők tudtával és jóváhagyásával pénzeszközöket rendeltetésellenesen használtak fel és odaítélési eljárásokat manipuláltak (ECHO-botrány, MED- botrány), már 1998 végén a következő előírást illesztették be a költségvetési rendeletbe: „A Bizottság és más szervek nem ruházhatnak át feladatokat más külső szolgálatoknak vagy szervezeteknek, függetlenül milyen formában és okból európai közszolgálati ügyekkel összefüggésben, a költségvetés végrehajtásával kapcsolatban; ez különösen érvényes a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogosultságaira.“(13);

45.      nem tartja elfogadhatónak, hogy a Bizottság ennek ellenére 1999. novemberében jóváhagyott harmadik országok javára történő együttműködés keretében a szolgáltatási, szállítási és építési megbízásokra olyan szabályokat, melyek megengedték az úgynevezett beszerzési ügynökségek alkalmazását, amelyek aztán pályázati eljárásokat szerveztek, szerződéseket írtak alá és végkedvezményezettek számára kifizetéseket folyósítottak;

46.      elvárja, hogy a Bizottság 2005. június 1-ig mutassa be az összes olyan szerződés listáját, amelyeket 2000 óta ilyen beszerzési ügynökségekkel kötöttek; ez a lista tartalmazzon adatokat a szerződés időtartamáról, odaítélésének eljárásáról és a mindenkori kifizetések nagyságáról;

Az OLAF munkájának prioritásai és perspektívái

47.    emlékeztet arra, hogy az OLAF esetében is érvényesül a szubszidiaritás elve, tehát az is, hogy azokra a területekre koncentráljon, ahol a tagállamok szolgálatainak nincs illetékességük vagy maguktól nem kellő mértékű erőfeszítést tesznek;

48.    ezen indokból újból – az OLAF által a szokásos működési területre vonatkozó szubszidiaritás elvének keretei között tett beavatkozás sérelme nélkül – a szervezeteken és intézményeken belüli vizsgálatok és azokkal összefüggésben a Bizottság által közvetlenül kezelt kiadások elsődlegességét hansúlyozza;

49.    utal arra, hogy az európai alkotmányról szóló szerződés, III-274. cikkében megállapítja, hogy az Unió pénzügyi érdekének hátrányára elkövetett bűntettek leküzdéséhez az Eurojust-ból kiindulva egy európai ügyészség alkalmazható;

50.    hangsúlyozza, hogy ezt a lehetőséget figyelembe kell venni a az OLAF további fejlesztését érintő viták során; elvárja Bizottságtól és a Tanácstól, hogy 2005. december 31-ig konkrét javaslatokat nyújtsanak be az OLAF jövőbeli szerepéről az Európai Főügyészséget és az Eurojustot illetően;

OLAF-vizsgálatok és az alapszabadságok védelme

51.    emlékeztet az OLAF-rendelet 10. preambulumbekezdésére 1073/1999(EK)(14), amely szerint a Hivatal vizsgálatai során az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat teljes mértékben meg kell őrizni;

52.    aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Felügyeleti Bizottság értékelése alapján a jelenlegi saját maga által meghatározott, vizsgálatokra vonatkozó eljárási szabályok ("OLAF-Manual") nem elegendőek a vizsgálatok által érintett személyek jogainak biztosítására és a vizsgálati eredmények bíróság előtti jogszerűsége ilyen körülmények között veszélynek vannak kitéve; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a küszöbön álló OLAF-reformmal összefüggésben megfelelő jogalkotási javaslatokat terjesszen elő e kételyek megszüntetése, valamint a jogbiztonság és a jogvédelem biztosítása érdekében;

Az OLAF és az ombudsman

53.    hangsúlyozza a Bíróság jelentőségét a közösségi jogszabályok tiszteletben tartása, értelmezése és alkalmazása tekintetében, és annak a Szerződés 255. cikke szerinti bírói funkciói valamint az ombudsman feladatai alapján, amennyiben a közösségi szerveknél és intézményeknél felmerülő szabálytalan esetek megállapításáról és megszüntetéséről van szó;

54.    tudomásul veszi az OLAF-főigazgató 2005. március 8-i véleményét, amely szerint az OLAF a 2485/2400/KJ eljárásban nem tudja az ombudsman ajánlását követni és elismerni, és hogy az ombudsmanhoz képest az 1840/2002/KJ panaszra vonatkozó vizsgálatokkal kapcsolatos perbe bocsátkozása során téves és félrevezető adatokat adott meg;

55.    azt várja a Bizottságtól, hogy az ombudsman még hiányzó végleges döntésének fényében tegye meg a szükséges lépéseket adott esetben a beszámoló miatti felelősségre vonás és az OLAF szavahihetőségének helyreállítása érdekében;

Eljárás az OLAF főigazgatójának kinevezéséhez

56.    üdvözli a Bizottság határozatát, amely szerint az OLAF főigazgatójának helyét a hivatalos lapban közzétett nyilvános ajánlati felhívás alapján töltik be, a főigazgató számára egy erős mandátum és megfelelő szavahihetőség biztosítására irányuló hatékony és szavahihető kiválasztás érdekében,

57.    tudomásul veszi a Bizottság 2005. február 22-én kelt döntését (1691. ülés), hogy a Hivatal eddigi főigazgatóját a pozíció betöltéséről hozott határozatig a folyó ügyek intézésével megbízza;

58.    úgy ítéli meg, hogy jobb lett volna, ha a Bizottság a Parlamenttel és a Tanáccsal egyetértésben kinevezett volna egy ideiglenes igazgatót, aki nem lett volna korlátozva cselekvési szabadságában; úgy véli, hogy az OLAF rendelethez hozzá kell toldani egy ideiglenes igazgató kijelölésére vonatkozó rendelkezéseket;

59.    emlékeztet arra, hogy már 2003. december 4-én kelt állásfoglalásának 55. pontjában az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF)(15) tevékenységének értékeléséről szóló bizottsági jelentésről, megkövetelte az OLAF főigazgatói posztjának időben történő nyilvános pályázati eljárását és a most fellépő elhúzódás egyedül és csakis a Bizottságnak róható fel, amely túl sokáig tétlen volt, mielőtt a szükséges eljárási lépéseket megtették volna;

60.    különösen fontosnak tartja, hogy további szükségtelen késedelem ne lépjen fel, és az állás újbóli betöltéséről szóló határozatot amint lehetséges hozzák meg;

61.    hangsúlyozza, hogy a Bizottság a 1073/1999(EK) OLAF-rendelet 12. cikke értelmében a szükséges kvalifikációval rendelkező jelentkezők listáját csak az OLAF Felügyeleti Bizottságának támogató állásfoglalása után készítheti el, tehát a felügyeleti bizottságnak meg kell adni a lehetőséget, hogy vizsgálja és értékelje az összes beérkező pályázatot, mielőtt a Bizottság ennek alapján az alkalmas jelöltek listáját összeállítja;

62.    hangsúlyozza, hogy a Bizottság az OLAF főigazgatóját a Parlamenttel és a Tanáccsal egyeztetve nevezi ki, tehát egyetértést kell elérni; emlékeztet arra, hogy ezt a szabályozást azért alakították ki, mert az OLAF vezérigazgatójának széles körű jogosultságai (vizsgálatok indítása és lezárása, információk átadása a nemzeti igazságügyi hatóságoknak) nem csak a Bizottság tagjaira és tisztviselőire terjednek ki, hanem a Parlamentre, a Tanácsra és a Közösség többi intézményére és szervére is;

63.    azt várja, hogy a részt vevő intézmények az OLAF-Főigazgató állásának újbóli betöltése során ugyanúgy semleges, átlátható és tisztességes eljárással járnak el az első kinevezéssel kapcsolatos események elkerülése érdekében;(16)

A Számvevőszék jelentése és állásfoglalásai

64.    elvárja, hogy a Számvevőszék rég jelzett speciális jelentése úgy álljon időben rendelkezésre, hogy eredményeit a főigazgatói helyre pályázó jelöltek meghallgatása során be lehessen vonni;

65.    kéri a Számvevőszéket, hogy a törvényalkotási javaslatokkal kapcsolatos állásfoglalásaiban a az EK-Szerződés 280. cikke értelmében a következő kérdéseket különösen vegye figyelembe:

a) Hogyan erősíthető az OLAF független vizsgálati feladatköre?

b)  Összefoglalhatók-e az OLAF idevágó vizsgálati jogosultságai egyetlen jogi szövegben?

Az előző években tett megjegyzések és követelések nyomon követése

66.     felszólítja az OLAF-ot, hogy az erről 2004. novemberében megkezdett, a Parlament munkája során történő információs hozzáféréséről szóló párbeszédet újra kezdje el annak érdekében, hogy módot találjanak arra, hogy a parlament ellenőrzési jogosítványainak eleget tegyenek, és emellett az OLAF-vizsgálatok titkosságát is biztosítsák;

67.    megállapítja, hogy az Eurostat Munkacsoport az OLAF jelentési időszakában 14 esetet dolgozott fel: négy külső és tíz belső vizsgálatot, amelyek közül 2004. júniusában kilencet még nem zártak le; öt vizsgálati eredményt továbbadtak a luxemburgi ill. a francia bűnüldöző hatóságoknak; elvárja a Bizottságtól és az OLAF-tól, hogy legkésőbb 2005. október 1-ig egy nyújtson be egy jelentést az elért haladásról;

68.    megállapítja, hogy egy bírósági határozat szerint a Bizottság bécsi képviseletén olyan foglalkoztatási viszonyok állnak fenn, amelyek esetében megkerülték az érvényes munka- és szociális jogi előírásokat; felteszi a kérdést, hogy milyen eredménnyel járt az OLAF vizsgálata és milyen intézkedéseket tett a Bizottság; kérdezi ezenkívül, hogy ezáltal eddig a Bizottságnak milyen költségei keletkeztek, hogy ezeket a munkaügyi pereket elvesztette és társadalombiztosítási járulékokat utólag kellett megfizetnie; kérdezi továbbá, hogy milyen további költségek merülhetnek fel;

69.    üdvözli az egyes tagállamokban tapasztaéható fejlődéseket, mint például a szabálytalanságok büntetésére bevezetett új törvényi szabályozások;

70.    tudomásul veszi, hogy a Leonardo da Vinci-Program keretében valószínűsíthető pénzeszközökkel történő visszaélést vizsgálták(17) és a dokumentumokat átadták a román bűnüldöző hatóságoknak;

71.    tudomásul veszi, hogy élő szarvasmarha Libanonba(18) történő exportja során a múltban az export-visszatérítések kapcsán visszaélésekre került sor, és Németország, Franciaország és Ausztria behajtási határozatot hozott;

72.    sajnálja, hogy a Bizottság eddig elmulasztott áttekintést készíteni, amelyből kiderül, hogy mely nemzetközi tanácsadó cégek tevékenykedtek(19) a Bizottság számára a közvetlen és közvetett kiadások területén; elvárja, hogy 2005. július 1-ig áttekintést kapjon;

73.    emlékezteti a Bizottságot arra, hogy felkérte, hogy a Parlamentnek közleményt nyújtson be, amelyben vizsgálja, hogyan lehetne közös jogi keretet adni(20) az OLAF-vizsgálatoknál alkalmazásra kerülő különböző jogi eszközöknek;

74.    aggodalommal veszi tudomásul azt a sajtóban megjelent tudósítást, mely szerint az OLAF megállapította, hogy a Berlaymont-épület renoválása során a Bizottságon belüli helytelen kezelés állítólag 180 millió eurós kárt okozott; felhívja az OLAF-ot, hogy tisztázza a pontos tényállást; a Bizottságtól 2005. szeptember 1-ig felvilágosítást kér arra vonatkozóan, hogy a Bizottság részéről a vonatkozó OLAF-jelentés alapján milyen lépések megtételére kerül sor;

75.    csalódását fejezi ki a Bizottság negatív reakciója iránt a 2002-es bizottsági mentesítő rendelet 123. bekezdését illetően, mely kijelenti, „(...) hogy a Bizottság engedélyez olyan termékeket, melyek helytelenül vagy hamisan mint az árutovábbítási eljáráson kívül eső termékek lettek megjelölve, melynek folyományaként az árugaranciát nem lehet biztosítani és a dokumentumokat vissza kell küldeni az EU-ba való belépési pontként szolgáló országba és ezzel a hamisítás elleni harc gyengül; (...)”; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy azonnali hatállyal vessen véget ennek a gyakorlatnak és javasolja a vámügyi törtvény megfelelő módosítását;

o

o o

76.    utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást továbbítsa a Tanácshoz, a Bizottsághoz, a Bírósághoz, a Számvevőszékhez, az OLAF Felügyeleti Bizottságához és az OLAF-hoz.

(1) http://europa.eu.int/comm/anti_fraud/reports/olaf/2003-2004/en2.pdf. (2) A dokumentumot 2005 januárjában elektronikus úton juttatták el a Bizottság titkárságának, és francia nyelvű változata az OLAF honlapjáról letölthető. (3) ABl. C 293, 2004.11.30. (4) Az OLAF és elődszervezete által vizsgált összes eset által okozott pénzügyi kárt 5,34 milliárd euróra becslik (ld. SEC(2004)1370, II. függelék). (5) Az OLAF Case Management rendszeréből kitűnik, hogy 1999 és 2004 között 100 millió eurót hajtottak be. Ez ugyanebben az időszakban a pénzügyi károk 1,87%-ának felel meg, amelyet 5,34 milliárd euróra becsülnek. (6) ABl. C 269 2004.11.4. (7) ABl. C 269 2004.11.4. (8) Ld. a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről szóló 2004. március 30-i állásfoglalásának 22. pontját, 2002. évi éves jelentés (ABl. C 103 E 2004. 4.29., 435. oldal). (9) Slg. 1990, I-3603. (10) COM(2004)0489. (11) COM(2004)0559. (12) COM(2004)0509. (13) ABl L 320 1998.11.28., 1. oldal; ld. ehhez még az ABl. L 248, 2002.9.16., 1. oldal, az 54. cikk, 1. bekezdését és az 57. cikk 1. bekezdését. (14) ABl. L 136, 1999.5.31., 1. oldal (15) ABl. C 89 E, 2004.4.14., 153. oldal (16) hangsúlyozza, hogy el kell kerülni olyan helyzetet, mint 1999-ben, amikor az eljárás tisztaságával kapcsolatban kétség merült fel és egy jelölt visszavonta jelentkezését, miután a Bizottság főtitkára előzőleg bizonyos jelöltekkel kapcsolatban pozitívan nyilatkozott; (17) Ld. fent említett, 2004. március 30-i állásfoglalásának 13. és 14. pontját. (18) Ld. fent említett, 2004. március 30-i állásfoglalásának 23 ff. pontját. (19) Ld. fent említett, 2004. március 30-i állásfoglalásának 52. pontját. (20) Ld. fent említett, 2004. március 30-i állásfoglalásának 41. pontját.

Number of cases of fraud and irregularity reported by the Member States(1) to the Commission

(1)            Member States must notify cases of fraud and irregularity where the amounts exceed €10 000, in accordance with a Community obligation laid down in Article 6(5) of Regulation (EC, Euratom) No 1150/2000 of 22 May 2000.

Cases of fraud and irregularity reported by Member States for 2003

(Amounts in euros)

(1)            Of the overall established amount of € 269.962.768 (see column (3), only the amount of € 72.856.461 has so far been recovered. However, as recovery actions are ongoing, it would be wrong to conclude that the amount of € 197.106.307 still outstanding represents a loss to the Community budget.

IRREGULARITIES COMMUNICATED BY THE MEMBER STATES

                                                                                                                                             (amounts in € 1.000)

SITUATION OF RECOVERY IN CASES COMMUNICATED UNDER REGULATION (EEC) No 595/91

(amounts in € 1.000)

(1)             Awaiting the outcome of judicial proceedings in national courts. (2)             As recovery actions are ongoing, it would be wrong to conclude that the amount of € 2.086.341 still outstanding represents a loss to the Community budget. (3)             The difference between the total amount indicated in Annex 4 and the total to be recovered in 2003 represents the part of money already recovered in 2003. As recovery actions may be ongoing, it would be wrong to conclude that the amount of € 148.224 still outstanding represents a loss to the Community budget. (4)             The sum of € 234.343 concerns cases awaiting formal decision in Clearance of Accounts procedure and is a part of the outstanding € 2.086.341 indicated in the column “To be recovered cases communicated before 2003”.

TREND OF THE IRREGULARITIES* COMMUNICATED BY THE MEMBER STATES UNDER REGULATIONS (EC) Nos 1681/94 AND 1831/94 AND THEIR IMPACT ON THE BUDGET

*         The concept of “irregularity includes “fraud”. The classification of fraud, meaning criminal behaviour, can only be made following a criminal procedure.

IRREGULARITIES COMMUNICATED BY MEMBER STATES UNDER REGULATIONS (EC) Nos 1681/94 AND 1831/94

*         Includes 36 cases concerning the Cohesion Fund.

**       Includes 12 cases concerning the Cohesion Fund.

RECOVERY SITUATION FOR CASES COMMUNICATED UNDER REGULATIONS (EC) Nos 1681/94 AND 1831/94

(amounts in 1.000€)

(1)             As recovery actions are ongoing, it would be wrong to conclude that the amount of € 621.993 still outstanding represents a loss to the Community budget. (2)             The difference between the total amount indicated in Annex 7 and the total to be recovered in 2003 represents the part of money already recovered in 2003. As recovery actions are ongoing, it would be wrong to conclude that the amount of € 203.915 still outstanding represents a loss to the Community budget.

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalási indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a kibontakozó költségvetési korlátozások jelenlegi kontextusában mind az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme, mind a csalás elleni küzdelem rendkívül fontos a tagállami pénzügyi hozzájárulások átlátható, felelősségteljes és hatékony felhasználásának biztosítása érdekében;

2.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az (EK) 1681/94(1) számú Bizottsági rendelet értelmezése még nincsen hatékony megoldás, valamint csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok fele nem értesítette az OLAF-ot (Európai Csalás Elleni Hivatal) a szabálytalanságokról az előírt határidőn belül, vagy nem bocsátotta rendelkezésére a szükséges információt a gazdasági erőforrások a strukturális politikák finanszírozásának keretén belül való felhasználásáról, vagy ennek nem megfelelően tett eleget, melynek következményeként az Európai Bizottság megfelelő adatbázisát nem lehet aktualizálni;

3.   felhívja a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a strukturális alapok ellenőrzési és kezelési rendszereinek fejlesztése érdekében, és biztosítsák a csalás kockázatának jelentős csökkenését, valamint a 1681/94/EK rendelet előírásainak teljes betartását, különös tekintettel az időben történő világos és teljes értesítési eljárásra;

4.   felhívja a Bizottságot, hogy tegyen nagyobb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy valamennyi tagállam, különösen a 10 új tagállam és a felvételt kérő országok teljes tudatossággal és elkötelezettséggel hajtsák végre a központi célkitűzéseket az Európai Közösségek érdekeinek védelme és a csalás elleni küzdelem tekintetében, különös tekintettel a strukturális és kohéziós politikák területén előforduló korrupció megelőzésére és az az elleni harc megerősített intézményközi megközelítésre az átláthatóság növelése révén, valamint az által, hogy növelik a tagállamokban érvényes ellenőrző rendszerek helyszíni ellenőrzéseinek színvonalát, valamint hogy az Európai Számvevőszék rendszeresen elvégzi a projektekhez kapcsolódó pénzügyi jelentések előzetes és utólagos értékelését;

5.   felhívja a Bizottságot és valamennyi tagállamot arra, hogy az Európai Közösségek és a tagállamok pénzügyi érdekei ellen elkövetett csalások esetén biztosítsák a szigorú jogi szankciók alkalmazását, különös tekintettel a strukturális és kohéziós politikák területén társfinanszírozott projektekre;

6.   felhívja a tagállamokat, hogy szorosan dolgozzanak együtt a Bizottsággal és a CTSE-vel(2) az euró-pénzérmék hamisítása elleni technikai védelmen és regionális szinten képzési és segítségnyújtási központok felállításán a Periklész-program(3) keretén belül annak biztosítására, hogy a regionális hatóságokat (a rendőrséget és az illetékes regionális vagy nemzeti hatóságokat) bevonják a pénzhamisítás elleni harcba.

ELJÁRÁS

(1) A Bizottság 1994. július 11-i, 1681/94 sz. rendelete a strukturális politikák finanszírozása keretében történt szabálytalanságokról és tévesen kifizetett összegek bahajtásáról, valamint egy információs rendszer e téren történő létrehozásáról (HL L 178, 12.7.1994, 13. o.). (2) A rövidítés feloldása: Európai Műszaki és Tudományos Központ. (3) A Tanács határozata (2001. december 17.) az euró pénzhamisítás elleni védelmét szolgáló csere-, segítségnyújtási és képzési program (a Periklész-program) létrehozásáról (HL L 339, 2001.12.21., 50. o.)

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja a Költségvetési Ellenőrzési Bizottságot, mint illetékes biztottságot, hogy elfogadásra kerülő állásfoglalási indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   arra számít, hogy a KAP finanszírozására vonatkozó új rendelet hozzájárul majd a végrehajtás egyszerűsítéséhez, a bürokrácia csökkentséhez, valamint a közösségi források átláthatóbb és hatékonyabb kezeléséhez;

2.   azt feltételezi, hogy a KAP reformja egy olyan termelési segélyezési rendszer bevezetésével melynek kifizetési rendszere egységes, szükségszerűen korlátozni fogja a csalások és szabálytalanságok kockázatait; ugyanakkor a rendszer bonyolultsága és tagállamok általi differenciált alkalmazása szükségessé teszi egy hatékony és átlátható ellenőrzési rendszer bevezetését, melynek révén meg lehet akadályozni, hogy az érintett tagállamok végrehajtási különbségei miatt a határokon túl dolgozó gazdák támogatása csökkenjen, vagy hogy magasabb összeget kapjanak, mint ami a szabályozás szerint járna nekik;

3.   úgy véli, az ellenőrzési rendszerek hatékonyságán és átláthatóságán kívül ügyelni kell az ellenőrzések és ellenőrzési rendszerek költséghatékonyságára is; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy jelentést a KAP keretében végrehajtott ellenőrzések és ellenőrzési rendszerek költségeiről és előnyeiről, és továbbítsa azt az Európai Parlamentnek;

4.   aggodalmát fejezi ki a szabálytalan kifizetések továbbra is nagyon alacsony visszafizetési rátája, valamint a valóban megtérült összegek tagállamonként eltérő százalékos aránya miatt; felkéri a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket e helyzet lényeges javítása érdekében;

5.   reményét fejezi ki, hogy a « task force » megalakítása, melyet 2003-ban vezettek be az 1999-et megelőző esetek kivizsgálása céljából, lehetővé teszi majd a hátralékok egy részének megoldását;

6.   kifejezi az egyes tagállamokban tapasztalt előrelépések, például a szabálytalanság esetére szankciót kilátásba helyező új szabályozások bevezetése miatti elégedettségét;

7.   kéri a tagállamokat, hogy a KAP címén nyilvántartott kintlévőségek visszakövetelését legalább olyan priotitásként kezelje, mint a nemzeti támogatások visszaigénylését; ennek érdekében a szabálytalan kifizetések összege levonásra kerülhetne az egyéb, a kedvezményezett javára fennálló közösségi fizetési kötelezettségekből;

8.   úgy véli, hogy amennyiben bizonyítható a tagállam felelőssége a visszatérítés elmaradásáért, úgy az adott tagállamnak részben saját forrásaiból kellene fedeznie azon szabálytalan kifizetések költségeit, melyeket ésszerű határidőn túl sem térítettek vissza, és amelyek értéktelenné nyilvánítására nem született javaslat;

9.   kéri, hogy a Bizottság objektív kritériumok alapján vesse ki a nem megtérülő jogosulatlan kifizetések költségeit a tagállamokra vagy a költségvetésre;

10. kéri a csalások típusai defincióinak és kimutatásuk módszereinek egyszerűsítését; ennek kapcsán felkéri a Bizottságot, hogy világosan és precízen határozza meg a Mezőgazdasági Főigazgatóság és az OLAF hatáskörének megosztását;

11. felhívja a figyelmet arra, hogy az állatjárványok elleni fellépés esetén az állattulajdonosoknak juttatott kártésítéssel kapcsolatos jelenlegi bizonytalanság árthat az Európai Unió pénzügyi érdekeinek: e kártérítések összegében ugyanis különbségeket tapasztalunk az állat leölésének helyétől függően; felkéri a Bizottságot, hogy egyhítse az ilyen hiányosságokat egy olyan kompenzációs rendszer révén, melynek keretében a járvány elleni harc költségeit az Európai Unió, a nemzeti hatóságok és a mezőgazdasági ágazat közösen viselik, valamennyi tagállamban hasonló módon;

12. megismételi a Bizottsághoz intézett kérését, hogy készítsen jelentést a « fekete lista » rendszerének elégtelenségeiről (a Tanács 1995. június 22-i 1469/95/(EK) rendelete az EMOGA Garanciarészlege által finanszírozott műveletek egyes kedvezményezettjeire vonatkozóan végrehajtandó intézkedésekről(1));

13. azt kívánja, hogy ezen jelentés alapján kerüljön sor annak átgondolására, hogy a jelenlegi rendszer jelentős átalakítására, vagy egy hatékonyabb eszköz létrehozására van-e szükség.

ELJÁRÁS

(1) HL L 145., 1995.06.29., 1. o.