a gazdasági migráció kezelésének európai uniós megközelítéséről (COM(2004)0811 - 2005/2059(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a gazdasági migráció kezelésének európai uniós megközelítéséről kiadott zöld könyvére (COM(2004)0811),

–   tekintettel az emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozatra, különösen annak a szabad mozgásról és tartózkodásról, valamint a visszatérés jogáról szóló 13. cikkére,

–   tekintettel az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Európai Egyezményére, különösen annak 8. cikkére a magán- és a családi élet tiszteletben tartásáról,

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára, különösen annak 15. cikkére a szabad szakmaválasztásról és a munkához való jogról,

–   tekintettel a Bizottság közleményére „a jogszerű és jogszerűtlen migráció közötti kapcsolatokról” szóló tanulmányról (COM(2004)0412),

–   tekintettel a Bizottság közleményére a következőkkel kapcsolatban: „első éves irányítási beszámoló a migrációról és az integrációról” (COM(2004)0508)

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága 2004. december 15-i, ill. 2005. január 24-i, a Bizottságnak a „jogszerű és jogszerűtlen migráció közötti kapcsolatokról” szóló közleményére vonatkozó állásfoglalására,

–   tekintettel a 2004. január 15-i, a Bizottság bevándorlásról, integrációról és munkáltatásról szóló közleményére vonatkozó állásfoglalására

–   tekintettel az Amszterdami Szerződésre, mely a bevándorlás és menekültügy területén feladatokat és felelősséget helyezett a Közösség hatáskörébe és tekintettel az EK-Szerződés 63. cikkére,

–   tekintettel az 1999. október 15-16-i tamperei, a 2001. december 14-15-i laekeni, a 2002. június 22-i sevillai és a 2003. június 19-20-i thesszaloniki Európai Tanács következtetéseire,

–   tekintettel a 2004. október 14-i, a szabadság, biztonság és a jog érvényesülése térségének jövőjéről, valamint annak legitimitása és hatékonysága erősítését célzó feltételekről szóló javaslatára(1),

–   tekintettel a 2004. november 4-5-i brüsszeli Európai Tanács következtetéseire és a bennük foglalt hágai programra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A6-0286/2005),

A. mivel - a munkavállalóknak a tagállamokba való irányított bevándorlása és a teljes körű foglalkoztatottság érdekében - a Közösség fejlesztési politikájával összhangban lévő, a személyek a Közösség területén belüli szabad mozgáshoz való jogának hatékony érvényesítésével összefüggő közös migrációs politika kidolgozása az Unió feladata kellene, hogy legyen,

B.  mivel az Európai Unió kötelessége, hogy minél hamarabb rendelkezzen egy valós európai bevándorlási politikával,

C. mivel a gazdasági bevándorlás segíthet a már létező migrációs folyamatok kezelésében, hiszen egyik jelentős potenciális hatása az illegális migráció csökkentése, és mivel az illegális emigránsok feketepiacon és emberkereskedelemben való kihasználásának leküzdésében további áttételes hatása is lehet;

D. mivel a gazdasági migráció csak részben oldja meg az Unió demográfiai problémáját vagy gazdasági nehézségeit; illetve mivel a globalizáció kihívásainak legyőzéséhez erőfeszítésekre van szükség, annak érdekében, hogy a gazdaságpolitika és a munkaerőpiac területén új megoldások szülessenek különös tekintettel mind a nők, mind a férfiak esetében a karrier és a családi élet egyensúlyára valamint az azonos munkáért azonos bért elvére,

E.  mivel az európai bevándorlási politikának az ember alapvető jogainak tiszteletben tartásán kell alapulnia a hatályban lévő nemzetközi egyezményeknek megfelelően,

F.  mivel az európai aktív népesség öregedési előrejelzései és az idővel a generációk közötti szolidaritást nyomasztó fenyegetések újabb szükségleteket gerjesztenek a szakképzett vagy szakképzetlen munkaerő iránt az Európai Unió minden tagállamában,

G. mivel a bevándorlás szempontjából az Európai Unió tagországai származási országból célországgá fejlődtek;

H. mivel egy tagállam bevándorlási politikájának mindenfajta megváltoztatása hatással lehet a többi tagállamban tapasztalható migrációs mozgásokra és helyzetre, amelynek még inkább egy közös politika elfogadására kellene ösztönöznie minket a bevándorlás terén,

I.   abban a meggyőződésben, hogy az Európai Uniónak – mint belső határokkal nem rendelkező térségnek – külső határainak védelme terén közös, koherens és hatékony megközelítést kell elfogadnia, és a kölcsönös tisztelet és szolidaritás alapjain nyugvó és a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeknek megfelelő közös vízum-, menekültügyi és bevándorlási politikát kell kigondolnia az európai társadalmi biztonság garantálása érdekében; ennek a politikának tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat, és magában kell foglalnia a diszkriminációk, a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelmet, valamint globális, kiegyensúlyozott és emberséges módon kell szabályoznia a migrációt;

J.   mivel 2006. január 23-án lejár a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló tanácsi irányelv(2) átültetésére vonatkozó határidő, és mivel ezen irányelv szerint, amennyiben harmadik országok állampolgárai öt éven át jogszerűen az Európai Unió egyik tagállamában tartózkodnak, „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást szerezhetnek, és ennek eredményeként egy másik tagállamban is tartózkodási jogot szerezhetnek;

K. úgy ítélve, hogy a gazdasági okokból történő bevándorlás nagy kihívást jelent az Európai Unió számára, és közös megközelítést tesz szükségessé a migrációs kérdés szigorúan nemzeti látásmódjával szemben,

L.  mivel a bevándorlásnak bizonyítottan pozitív hatása van a munkaerőpiacra (dinamizmus) és ezért inkább lehetőségként kellene üdvözölni, mint biztonsági kérdésként elkönyvelni;

M. mivel a gazdasági migrációval foglalkozó politikáknak a lisszaboni stratégiához és az európai foglalkoztatási stratégiához kellene kapcsolódni;

N. abban a meggyőződésben, hogy a jogszerű bevándorlást és beilleszkedést szabályozó intézkedéseket olyan intézkedéseknek kell kísérniük, melyek védik a külső határokat, szigorú kitoloncolási politikát követnek, segítik az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem, valamint a bevándorlók feketemunkában való kihasználásának leküzdését,

O. abban a meggyőződésben, hogy a legális bevándorlás politikájának sikere egy olyan átfogó és proaktívabb, a teljes integráció elérését célzó stratégia alkalmazásától is függ, amely több társadalmi, gazdasági és állampolgársági intézkedést, valamint bevezető programokat és nyelvi képzést tartalmaz, mivel a bevándorlási és integrációs politikákat nem szabad külön-külön vizsgálni;

P.  mivel minden, az Európai Unió területén törvényesen letelepedett bevándorló részére biztosítani szükséges a családban éléshez való jog tiszteletben tartását az Emberi Jogok Európai Egyezményének megfelelően, és mivel szükséges a 2003. szeptember 22-i, 2003/86/EK, a családegyesítési jogról(3) szóló irányelv felülvizsgálata e jog tiszteletben tartásának garantálása érdekében,

Q. abban a tudatban, hogy az Európai Unió és tagállamai, valamint a származási ország közötti együttműködés rendkívüli jelentőséggel bír ezen a téren, és valóságos együttfejlesztési politikának kell kísérnie,

R.  mivel minden tagállamnak ratifikálni kellene az Összes Vendégmunkás és Családtagjaik Jogainak Védelméről Szóló Nemzetközi Egyezményt;

S.  mivel az illegális foglalkoztatás az egyik legnagyobb ösztönző erő az illegális bevándorlás mögött és ezért a tagállamoknak jobban kellene törekedni az illegális foglalkoztatás visszaszorítására, illetve az illegális bevándorlókat alkalmazók elrettentésére és büntetésére,

1.  sajnálattal veszi tudomásul a Tanácsnak a jogszerű bevándorlást érintő minden kérdésére vonatkozó döntését az egyhangú döntés elve és a konzultációs eljárás fenntartásáról; ezzel szemben úgy tekinti, hogy e téren a hatékony és átlátható jogszabályok elfogadásának egyetlen útja az együttdöntési eljárás;

2.  emlékeztet, hogy a migránsok nagy mértékben hozzájárultak, és ma is hozzájárulnak az Európai Unió tagállamainak gazdasági, kulturális és társadalmi virágzáshoz és fejlődéshez;

3.      úgy véli, hogy a gazdasági migráció pozitív emberi jelenség, amely mindig is elősegítette a civilizációk fejlődését és a kulturális és technológiai cserét;

4.  sajnálja, hogy a Tanácsnak mindeddig nem sikerült egységes bevándorlási politikát kialakítania, és lényegében e politika büntetőjogi részére összpontosít (visszafogadási megállapodások, rendőri ellenőrzések a határokon...);

5.  hangsúlyozza, hogy az európai integráció egyik elsődleges célkitűzése az alapvető jogok és nemzetközi emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségek tiszteletben tartására épülő közös (törlés) bevándorlási politika tényleges kialakítása, amely célkitűzést a 2004. november 4-5-i Hágai Program kifejezetten megismételt;

6.  úgy véli, hogy a migráns munkavállalók társadalmi és politikai beilleszkedésének előmozdítása céljából nekik ugyanolyan jogokat kell biztosítani; felhívja ezért a tagállamokat, a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy az Európai Unió területén legalább öt éve huzamosan tartózkodó bevándorlók választójogát a helyi és európai választásokon elismerjék;

7.  felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be külön az álláskeresés megkönnyítésére tervezett tartózkodási engedélyeket;

8.  kéri a Bizottságot az ENSZ közgyűlés által 1990. december 18-án elfogadott, a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi megállapodás valamennyi intézkedésének átvételére a migráns munkások integrációját célzó határozatokban és kerethatározatokban; az Európai Parlament 2005. február 24-i, az EU-nak az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága Genfben tartandó 61. ülésszakával(4) kapcsolatos prioritásairól és az ehhez kapcsolódó ajánlásokról szóló állásfoglalásával, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság SOC/173 állásfoglalásával összhangban felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják az „ENSZ egyezmény a migráns munkások és családjaik jogainak védelméről” c. dokumentumot, amit ezidáig egyetlen tagállam sem ratifikált még;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy azonnal távolítsanak el minden akadályt az uniós polgárok szabad mozgása elől;

10. úgy véli, hogy az európai uniós bevándorlási politikának globális és koherens megközelítést kell alkalmaznia, amely a különböző politikai területek közti összhangra és nem csupán a tagállamok munkaerő-piaci követelményeire támaszkodik;

11. ragaszkodik hozzá, hogy alakítsanak ki egy közös bevándorlási politikát annak érdekében, hogy véget lehessen vetni a bevándorlás törvényes útjai hiánya miatt sebezhetővé vált munkaerő széleskörű kizsákmányolásának;

12. felhívja a Bizottságot, hogy a gazdasági migráció európai keretének megtervezésénél vegye figyelembe a tagállamok különböző politikáit és tapasztalatait, és hangsúlyozza, hogy folyamatosan vizsgálni kell a bevándorlási politika más európai uniós politikákra, beleértve a kereskedelmi politikára tett hatását;

13. támogatja, hogy könnyítsék és tegyék hatékonyabbá a tartózkodási engedéllyel, munkavállalás érdekében való belépés feltételeit, a harmadik országok állampolgárainak alkalmazottként vagy önálló vállalkozóként történő munkavállalására, valamint az idénymunkát vagy határozott idejű munkát végzők számára a tartózkodási és munkavállalási engedélyekre vonatkozó minimumszabályokat;

14. elengedhetetlennek tartja a szolidaritás erősítését az új tagállamokkal, a bevándorlók beilleszkedését érintő intézkedések kialakításában;

15. megállapítja, hogy az általános szabályozás célja távlatokat nyitni az illegális bevándorlók előtt, de az nem helyettesíti az illegális bevándorlással foglalkozó politikákat, és gazdasági migránsok toborzására sem alkalmas;

16. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a már európai uniós területen lévő bevándorlók helyzetét (menedékjogot kérők, migráns dolgozó családtagjai, tanulók, illegális bevándorlók...), akik törvényes elismerés nélkül, de már részt vesznek az európai gazdaság fellendítésében;

17. hangsúlyozza, hogy a gazdasági migráció a megoldás részét képezi Európa elöregedési és gazdasági problémáiban és úgy véli, hogy a tagállamoknak új megközelítéseket kell alkalmazniuk a gazdasági és munkáltatási politikák területén – beleértve a szakmai és magánélet összeegyeztetésére vonatkozó politikákat – amennyiben a globalizált világ kihívásainak meg kívánnak felelni;

18. emlékeztet arra, hogy az EU munkapiacának problémáit nem csupán gazdasági migrációval kellene megoldani, hanem az innováció és az új technológiák ösztönzésével, a termelékenység növelésével és az EU idősebb dolgozói munkavállalásának ösztönzésével.

19. ajánlja a Tanácsnak megfelelő kezdeményezések elindítását, hogy valamennyi tagállam bevándorlásért felelős személye ugyanolyan rangú legyen és ugyanahhoz a minisztériumi osztályhoz tartozzon az információcserék és a politikák jobb koordinációjának megkönnyítése érdekében;

20. felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a tagállamoknak az jogszerűtlen bevándorlás leküzdésére irányuló kipróbált gyakorlatait;

21. emlékeztet, hogy mekkora jelentőséggel bír az, hogy az Európai Unió záradékokat csatoljon minden általa kötött társulási és együttműködési megállapodás mellé a migrációs mozgások közös kezeléséről és a jogszerűtlen bevándorlás esetén kötelező kitoloncolásról; felhívja a figyelmet az a migrációs folyamatok közös kezeléséről és illegális bevándorlás esetén a kötelező visszaengedésről szóló záradékoknak az Európai Unió által kötött minden társulási és együttműködési egyezménybe történő belefoglalásának fontosságára;

22. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak figyelemfelkeltő és tájékoztató kampányt a lakosság körében a törvényes bevándorlási politikákról és ezek pozitív hatásairól az állampolgárok aggodalmainak eloszlatása, valamint a bevándorlásról való pozitív kép kialakítása érdekében;

23. felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be irányelvre irányuló javaslatot az Európai Unió területére munkavállalás céljából érkező harmadik országbeli állampolgárok beengedésének minimális és elégséges feltételeinek meghatározásáról azzal a fő céllal, hogy a nyissanak törvényes csatornákat a bevándorlásnak;

24. úgy véli, hogy ennek a jogalkotási aktusnak hivatkozási alapul szolgáló átfogó – és nem ágazatai – keretet kell meghatároznia;

25. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy európai zöldkártya-rendszerre;

26. meggyőződése, hogy a szubszidiaritás elvének figyelembe vétele mellett ajánlatos összevont igazgatási eljárást folytatni a gazdasági migránsok munkavállalási és tartózkodási engedélyének kiadására;

27. megjegyzi, hogy a gazdasági migráns ezen rendszer szerinti bebocsátásának elvileg konkrét álláshoz kell kapcsolódnia; felhívja ugyanakkor a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az álláskeresők és az önálló vállalkozók számára kiadható különleges tartózkodási engedélyek lehetőségét;

28. felhívja a tagállamokat, hogy fontolják meg speciális, kombinált tartózkodási és munkavállalási engedélyek bevezetését, amelyek megkönnyítik a szezonális vagy határozott idejű munkára érkező dolgozók felvételét;

29. úgy véli, hogy az illegális bevándorlás és a törvénytelen munkavállalás gyakoriságának csökkentése érdekében a javaslatnak rendelkeznie kellene a migráns munkavállalók munkakeresés céljából történő belépéséről is, feltételként pontosan meghatározva például jótálló vagy támogató meglétét, illetve a bevándorló bizonyítási kötelezettségét arra nézve, hogy képes eltartani saját magát;

30. felhívja a Bizottságot, hogy egyértelműen határozza meg a gazdasági bevándorlók jogait és kötelességeit;

31. felhívja a Bizottságot, hogy határozzon meg olyan kitoloncolási politikát, amely az önkéntes visszatérés elősegítésén alapul, beleértve a származási országban eszközölt támogató intézkedéseket;

32. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az esetleges túltartózkodók ügyét, figyelembe véve a munkaviszony és a tartózkodás időtartamát, a családtagok jelenlétét és a beilleszkedés mértékét;

33. felhívja a tagállamokat, hogy a munkamigráció engedélyezésénél a gazdasági érdekek mellett más szempontokat is vegyen figyelembe, hogy az engedélyezés az érdekek egyensúlyát tükrözze;

34. felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg minimális követelmények kialakítását a felvételi normák és a külföldi diplomák hitelesítését illetően;

35. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki és a tagállamokkal közösen alkalmazzon a statisztikai adatok objektív nyilvántartására vonatkozó átfogó iránymutatásokat, hogy ily módon a tagállamokban és a származási országokban zajló migrációról és annak gazdasági hatásairól, valamint a fennálló munkaügyi követelményekről teljes és többszempontú képet lehessen alkotni az egész Európai Unióban;

36. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gazdasági bevándorlókat foglalkoztatni kívánó európai cégek számára helyi és/vagy regionális információs/kapcsolattartó pontok kiépítésének lehetőségét;

37. ösztönzi a tagállamokat egy álláshirdetéseket tartalmazó honlap elkészítésére, hogy ezzel friss és a nyilvánosság számára hozzáférhető információkkal szolgáljanak a jelentkezők számára, valamint hogy az EURES honlapon tegyék elérhetővé az álláshirdetéseket;

38. felhívja a Bizottságot, hogy a következő cselekvési tervének kidolgozása keretében irányozzon elő egy rendelkező részt, amely lehetővé teszi a legjobb gyakorlatok kicserélését a tagállamok között az integráció terén;

39. emlékeztet az egyes tagállamoknak az integrációban betöltött felelős szerepére, mely jogokat és kötelezettségeket von maga után nem csak a befogadó társadalmak, de a bevándorlók számára is; felhívja a tagállamokat politikáiknak a „nyitott koordinációs módszer” segítségével történő összehangolására a Tanács által a 2004. november 19-én elfogadott, az EU bevándorlási politikájáról szóló közös alapelvek alapján;

40. felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon olyan szabályozást, amellyel meg lehet győződni arról, hogy a gazdasági migránsok a fejlődő országokba történő visszatérésüket követően is hozzáférnek az európai társadalombiztosítási rendszerbe befizetett pénzeszközeikhez;

41. felszólítja a tagállamokat, hogy kísérjék fokozott figyelemmel a gyereket nevelő, dolgozó bevándorló nők sajátos helyzetét, különösen a határozott időre szóló munkaszerződésekkel járó jogokat illetően.

42. kéri a befogadó tagállamokat és a migránsok származási országait, hogy kössenek egyezményeket az egyik vagy másik országban megszerzett olyan jogok átvitelének biztosítására, mint az adott minőségben, szakképzettséget igénylő munkakörben eltöltött idő, illetve a társadalombiztosítás;

43. hangsúlyozza, hogy a fogadó országokból származó migránsok által hazájukba utalt pénzösszegek jelentősen meghaladják a fejlesztési támogatás keretében utalt összegeket és jelentőségük hatalmas a millenniumi fejlesztési célok elérése – a szegénység legyőzése –érdekében, és felhívja az illetékes intézményeket, hogy az átutalásokat lehetőség szerint alacsony átutalási díj kiszabásával segítsék;

44. hangsúlyozza a befogadó társadalom, valamint a bevándorlók és származási közösségeik, valamint a segítséget nyújtó helyi nem-kormányzati szervezetek közti együttműködés létesítésének fontosságát, nevezetesen a befogadó ország és a származási ország közötti utazás lehetőségének javításával;

45. szükségesnek ítéli meg a migrációs jelenség felfogásának megváltoztatását az európai polgárok körében, nevezetesen a diszkriminációk, a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni aktív harccal, valamint a migrációk történelmének az iskolai programokba való beiktatásával;

46. támogatja a tudósok cseréjének („brain-circulation”) ösztönzését a közösségi preferencia elvének azon személyekre való kiterjesztésével, akik hazájukba való visszatérésük előtt már több évig az EU-ban dolgoztak;

47. úgy véli, alapvető fontosságú, hogy az európai bevándorláspolitika konkrét megoldásokat kínáljon az agyelszívás problémájára;

48. felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdjen párbeszédet a származási országok kormányaival annak érdekében, hogy a jogalkotásban olyan egyensúly alakuljon ki, mely lehetővé teszi a migrációt és a szakmai tapasztalat kiépítését; felhívja, hogy ezen párbeszéd során az érintett országokkal együttműködve fokozza konkrét intézkedések kidolgozását azon szektorokban, melyek különösen érintettek az „agyelszívás” (brain drain) által;

49. felhívja az érintett tagállamokat, hogy a potenciális bevándorlókat helyben, származási országukban tájékoztassák a munkavállalási, tanulmányi és kutatási célú, törvényes belépéssel kapcsolatos lehetőségeikről és kilátásaikról; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az azonos országban működő tagállamok diplomáciai és konzuli szolgálatainak összehangolását azért is, hogy a bevándorlókat olyan tagállamok felé irányítsák, melyek a szakmai képzettségüknek megfelelő területen befogadó kapacitással rendelkeznek; e célból javasolja, hogy növeljék a tagállamok konzuli hatóságainak, valamint az Európai Unió küldöttségeinek létszámát és pénzügyi forrásait többek között az ARGO és az AENEAS programok igénybevételével;

50. hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen az igazságos bánásmód és a pártatlan jogok biztosítása a migránsok számára;

51. hangsúlyozza, hogy a közös migrációs politikának figyelembe kell vennie azon okokat, melyek miatt a migránsok – néha életük kockáztatása árán – Európába jönnek, és ennek következtében a fejlesztés terén megvalósuló együttműködés aktív, közös politikájával kell társulnia;

52. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ne csak az EU és a származási országok közötti együttműködést, hanem a származási országok egymás közötti együttműködését is erősítsék, különösen az európai szomszédsági politikába (ESZP) bevont országok között, az AKCS-országok között, valamint előbbiek és utóbbiak között;

53. elvárja a Bizottságtól, hogy a fejlődő országokból származó emberekkel való szervezett kereskedelem elleni intézkedéseivel a tettesek büntetésére összpontosítson és ne az áldozatokat kriminalizálja; megállapítja, hogy sok, az emberkereskedelem áldozatául esett nőnek nincs jogi védelemhez, illetve társadalombiztosításhoz való hozzáférése; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák ezen nők számára a hosszabb tartózkodás lehetőségét;

54. felhívja a Bizottságot, hogy a gyerekmigrációt a gazdasági migráció önálló aspektusaként ismerje el és az Európai Unió alapjogi chartájának 24. cikke alapján biztosítsa a kiskorú migránsok jogainak védelmét;

55. úgy véli, hogy a harmadik országok közötti migráció szabályozása hozzájárul majd mind a migránsok ember- és munkajogi területen történő védelméhez, mind az emberkereskedők hatékony büntetőjogi felelősségre vonásához és elítéléséhez;

56. javasolja a Bizottságnak, hogy a fejlődő országokba visszatért migránsok számára – azon migránsokhoz képest, akik először vándorolnak be az Európai Unióba – tegye lehetővé a könnyített újbóli bevándorlást az Európai Unióba, ezzel méltányolva az ilyen személyek köre által szerzett beilleszkedési tapasztalatot;

57. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA-PROV(2004)0022. (2) HL L 16, 2004.1.23., 44. o. (3) HL L 251, 2003.10.3., 12. o. (4) P6_TA(2005)0051.

The present Green Paper discusses various regulatory aspects of the management of economic migration. This provides an opportunity for a frank discussion of economic migration, the ultimate aim being to secure a reliable overview of opinion in the Member States and in the European institutions.

Both the on-line consultation exercise and the public hearing held by the European Commission on 16 June 2005 attracted a broad response and in-depth opinions on the issue.

Your rapporteur has deliberately confined herself to discussing a number of fundamental issues and giving pointers to the way ahead. It is not her intention to respond here to all the questions raised in the Green Paper.

A detailed opinion on individual aspects of the management of economic migration cannot be delivered until after subsequent drafts have been discussed by the European Commission.

The LIBE Committee points out the effective development of a common migration policy with due regard for fundamental rights and international obligations is a priority goal of European integration.

The creation of a coherent legal framework for immigration requires:

· synergies between European policies in areas such as employment, social affairs, development and external affairs;

· a system for the exchange of information and prior notification between the national authorities responsible for immigration and asylum;

· coordination of all structures involved in the management of migratory flows at both European and national level to avoid the risk of overlapping;

· cooperation with countries of origin, including clear information for potential immigrants about their job prospects and future living conditions.

EU citizens' acceptance of legal economic migration depends to a large extent on everything possible being done to prevent illegal migration, through measures to tackle illegal employment and human trafficking, the protection of external borders and a rigorous return policy. Mass regularisation aims to provide prospects for illegal migrants, but is no substitute for substantial policies for dealing with illegal immigration or an effective means of recruiting economic migrants. .

It is important to draw attention at this point to the importance of a national and European information policy which identifies the mood of citizens and explains the situation, the proposed measures and their repercussions. This will also involve bridging the obvious gap between the analysis of requirements and public perception.

The focus of discussion, and hence the approach to European regulation of economic migration, should not be the pros and cons of immigration but rather ways of regulating immigration as such.

Migration from one county to another, which today is mainly immigration into Europe, took place in the past and is still taking place.

In overall terms mobility is increasing. This is partly the result of the growing cross-border movements of goods and financial flows, greater trade volumes, global circulation of knowledge, cross-border service provision and firms operating internationally.

The need-based management of economic migration requires comprehensive and above all reliable data. On the one hand, the Member States should make this material available and on the other there needs to be a timely evaluation at European level. Statistics are a key factor in both regulations on migration and the acceptance of migrants.

Although the EU has never seen itself as a region of immigration in the American or Canadian sense of a country being settled by a potential labour force, today significantly more people are immigrating into the EU than into the traditional countries of immigration. Arrangements are required to manage these migratory flows ‘Skilled migration’ is geared to the desired economic outcomes in the host country. It focuses on the effects of immigration on growth, innovation, economic structure, wage trends, the labour market and the social security system.

A clear distinction has to be drawn between economic migration and the admission of third-country nationals on humanitarian grounds. The priority concerns of refugees and asylum-seekers are significantly different from those of economic migrants. The same applies to the expectations that host countries have of these different groups of migrants.

In contrast to admission on humanitarian grounds, in the case of economic migration the focus must be clearly on the need for specific selection of migrants. Criteria such as the level of education, vocational qualifications and experience, the existence of employment relationships. knowledge of languages and family connections are key considerations.

In any case, when recruiting third-country nationals for employment purposes it must be borne in mind that it is not just a question of the utilisation of labour. Individuals who have followed different paths and come from different social and historical backgrounds, and often people with families, all have to make a new home in the European Union.

It is essential to avoid competition for a share of economic and social facilities. This applies equally to national societies and the EU as a whole. Your rapporteur would like to emphasise this point because certain transitional arrangements still apply to the new Member States, for instance in the area of freedom of movement.

The Member States have to explore new medium and long-term avenues in economic, employment and family policy if they are to meet the challenges of a globalised world. Economic migration is only one component alongside many other policy measures. The European economy depends also on future retirement ages, future birth rates and rates of participation in the labour market (for instance, women over the age of 50).

In a European Union with largely open internal borders, any need for labour migration in individual Member States must be covered in a way that makes allowances for and shows a sense of responsibility towards other Member States.

This involves obligations but also protection for individual Member States. European regulations necessarily involve the acceptance of mutual responsibility, but they should also prohibit Member States from circumventing various national regulations.

We do not have a common European labour market, or uniform social security systems, uniform old age pension arrangements or harmonised sickness insurance schemes. Consequently, regulations on economic migration should be sufficiently flexible to take full account of national needs and specificities.

Integration measures fall within the competence of the Member States. If regional differences in the Member States are taken into account, there might be a need not only for a national integration policy, but even a regional or local integration policy.

On the other hand, successful immigration necessarily goes hand-in-hand with successful integration. National immigration policy must include a comprehensive approach to integration. This means that in shaping European immigration policy attention should be paid to integration policy.
In addition to the rights of migrant workers discussed in the Green Paper, it is also important to mention the social obligations of immigrants and their duty to integrate as well as the needs of host communities. .

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   az Európai Parlament 2005. február 24-i, az EU-nak az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága Genfben tartandó 61. ülésszakával(1) kapcsolatos prioritásairól és az ehhez kapcsolódó ajánlásokról szóló állásfoglalásával, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság SOC/173 állásfoglalásával összhangban felhívja a tagállamokat, hogy ratifikálják az „ENSZ egyezmény a migráns munkások és családjaik jogainak védelméről” c. dokumentumot; felhívja a Bizottságot, hogy tegye közzé javaslatait a migránsok és családjaik jogairól ezen egyezmény kapcsán, mely a dolgozó migránsok beilleszkedését célozza;

2.   emlékeztet, hogy a lisszaboni stratégia céljainak eléréséhez és az Európai Unió gazdasági növekedésének biztosításához szükség van gazdasági migrációra;

3.   hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokból származó migránsok által hazájukba utalt pénzösszegek jelentősen meghaladják a fejlesztési támogatás keretében utalt összegeket és az ezredforduló célja – a szegénység legyőzése – hatalmas jelentőséggel bír és felhívja az illetékes intézményeket, hogy az átutalásokat lehetőség szerint alacsony átutalási díj kiszabásával segítsék;

4.   üdvözli a gazdasági migráció szabályozása közösségi politikájának az elhatározás szerinti fokozatos bevezetését, amennyiben az megfelel a legmagasabb elvárásoknak a migránsokkal való emberséges bánásmód terén; határozottan elutasítja a migránsok számára Líbiában és egyéb Európán kívüli országokban menekülttáborok létesítését;

5.   emlékeztet továbbá arra, hogy a migrációs politikák harmonizálása érdekében meg kell határozni bizonyos közös kritériumokat és minden ide vonatkozó intézkedésnek ezeken kell alapulnia olyan előzetes információkkal és konkrét integrációs programokkal együtt, melyek megkönnyítik a migránsok beilleszkedését a felvevő ország társadalmába;

6.   elutasítja az olyan elképzeléseket, melyek a gazdasági migráció szabályozására vonatkozó intézkedéseket csak akkor alkalmaznák, mikor minden EU-polgár számára végrehajtásra kerül a jogosan követelt szabad mozgás;

7.   felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdjen párbeszédet a származási országok kormányaival annak érdekében, hogy a jogalkotásban olyan egyensúly alakuljon ki, mely lehetővé teszi a migrációt és a szakmai tapasztalat kiépítését; felhívja, hogy ezen párbeszéd során az érintett országokkal együttműködve fokozza konkrét intézkedések kidolgozását azon szektorokban, melyek különösen érintettek az „agyelszívás” (brain drain) által;

8.   hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ne csak az EU és a származási országok közötti együttműködést, hanem a származási országok egymás közötti együttműködését is erősítsék, különösen az európai szomszédsági politikába (ESZP) bevont országok között, az AKCS-országok között, valamint előbbiek és utóbbiak között;

9.   felhívja a Bizottságot, hogy a nem hivatalos bevándorlás csökkentése érdekében vizsgálja meg a munkakeresési célra irányuló határozott idejű tartózkodási engedélyek kiadásának lehetőségét;

10. elvárja a Bizottságtól, hogy a fejlődő országokból származó emberekkel való szervezett kereskedelem elleni intézkedéseivel a tettesek büntetésére összpontosítson és ne az áldozatokat kriminalizálja; megállapítja, hogy sok, az emberkereskedelem áldozatául esett nőnek nincs jogi védelemhez, illetve társadalombiztosításhoz való hozzáférése; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák ezen nők számára a hosszabb tartózkodás lehetőségét;

11. üdvözli a határokon átívelő együttműködés eszközeinek egyszerűsítését, és reméli hogy az eszközök kellően rugalmasak ezen együttműködés biztosításához;

12. felhívja a Bizottságot, hogy a gyerekmigrációt a gazdasági migráció önálló aspektusaként ismerje el és az Európai Unió alapjogi chartájának 24. cikke alapján biztosítsa a kiskorú migránsok jogainak védelmét;

13. úgy véli, hogy a harmadik országok közötti migráció szabályozása hozzájárul majd mind a migránsok ember- és munkajogi területen történő védelméhez, mind az emberkereskedők hatékony büntetőjogi felelősségre vonásához és elítéléséhez;

14. javasolja a Bizottságnak, hogy a fejlődő országokba visszatért migránsok számára – azon migránsokhoz képest, akik először vándorolnak be az Európai Unióba - tegye lehetővé a könnyített újbóli bevándorlást az Európai Unióba, ezzel méltányolva az ilyen személyek köre által szerzett beilleszkedési tapasztalatot;

15. úgy véli, hogy feltétlenül szükséges szükségorientált, a címek és szakmai bizonyítványok kiadása terén átlátható képzési rendszerek kialakítása a származási országokban, nem csupán az EU munkapiacába vetett bizalom erősítése érdekében, hanem azért is, hogy a származási országok igényeit figyelembe lehessen venni; javasolja, hogy ezek az országok dolgozzanak ki stratégiát a népesség (és különösen a nők) képzési rendszerbe – alapfokú és felsőfokú iskolai képzés – történő integrálása érdekében, külön hangsúlyt fektetve a természettudományos képzésre és a későbbi munkaerőpiacba való beilleszkedésre;

16. felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon olyan szabályozást, amellyel meg lehet győződni arról, hogy a gazdasági migránsok a fejlődő országokba történő visszatérésüket követően is hozzáférnek az európai társadalombiztosítási rendszerbe befizetett pénzeszközeikhez;

17. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az új tagállamokra a munkavállalók szabad mozgása szempontjából bevezetett átmeneti időszakot törölje el, így gyorsítva az Európai Unión belüli gazdasági migráció kérdéseinek megoldását;

ELJÁRÁS

(1) Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0051.

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.      üdvözli a Bizottság határozatát az ügynek egy zöld könyv és széleskörű konzultációs folyamat keretében való újbóli megvizsgálására; kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy e konzultációs folyamatot követően a gazdasági emigrációra vonatkozó európai politika kidolgozásakor foglalja abba bele az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek észrevételeit;

2.      hangsúlyozza, hogy fontos annak biztosítása, hogy a bevándorlás mértéke olyan legyen, amely biztosítja az emberi jogok teljes tiszteletben tartását, és így a nyilvánosság nagyobb bizalmát eredményezi;

3.      úgy véli, hogy a gazdasági migráció pozitív emberi jelenség, mely mindig is elősegítette a civilizációk fejlődését és a kulturális és technológiai cserét;

4.      kéri azokat a tagállamokat, amelyek átmeneti időszakot alkalmaznak a munkavállalóknak a régi tagállamokba való szabad mozgására vonatkozóan, hogy azokat a lehető leghamarabb szüntessék meg; úgy véli, hogy ez elengedhetetlen az új tagállamok munkavállalóival szembeni hátrányos megkülönböztetés megelőzése érdekében;

5.      úgy véli, hogy a gazdasági migráció két, egyaránt legitim szükségletre adott válasz: egyrészt a migránsok menekülni akarnak a szegénység elől, másrészt a befogadó országok ki akarják aknázni a munkaerőtöbbletet;

6.      megjegyzi, hogy a gazdasági migránsok befogadására vonatkozó uniós jogszabályoknak bizonyos közös meghatározásokat, kritériumokat és eljárásokat kellene megállapítaniuk, különös tekintettel az európai integrációs politika kialakítására vonatkozó minimumkövetelményekre, beleértve a gazdasági migránsok jogi helyzetére vonatkozó világos szabályok elfogadását, valamint lehetővé kellene tenniük a munkaerőpiacra való hivatalos belépést, biztosítaniuk kellene a befogadó ország által szervezett, nemzeti nyelven történő oktatáshoz és szakképzéshez való jogot, valamint a diplomák elismerését;

7.      hangsúlyozza, hogy fontos annak biztosítása, hogy az Európai Unió gazdasági migrációra vonatkozó politikája biztonságos jogállást hozzon létre, és meghatározott jogokat biztosítson a beengedett személyek gazdasági, szociális és kulturális integrációjának segítése érdekében;

8.      úgy véli, hogy a gazdasági migráció kezelésében az Uniónak globális és nem szektorális megközelítést kell alapul vennie; továbbá a migráció kezelésének nem pusztán a munkaerőpiac igényeit kell szem előtt tartania, hanem a tagállamok által követett befogadási és integrációs politikákon kell alapulnia, tiszteletben tartva a közös fejlődés célkitűzését;

9.      kéri a befogadó tagállamokat és a migránsok származási országait, hogy kössenek egyezményeket az egyik vagy másik országban megszerzett olyan jogok átvitelének biztosítására, mint az adott minőségben, szakképzettséget igénylő munkakörben eltöltött idő, illetve a társadalombiztosítás;

10.    felhívja a Bizottságot, hogy a gazdasági migráció európai keretének megtervezésénél vegye figyelembe a tagállamok különböző politikáit és tapasztalatait, és hangsúlyozza, hogy folyamatosan vizsgálni kell a bevándorlási politika más európai uniós politikákra, beleértve a kereskedelmi politikára tett hatását;

11.    kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre a küldő országokkal való együttműködésre vonatkozó mechanizmusokat annak megakadályozása érdekében, hogy a migráció káros hatást gyakoroljon a származási országok gazdaságára és társadalmára, valamint a migráció gazdaságukra gyakorolt előnyös hatásainak elősegítése érdekében;

12.    úgy véli, hogy a társadalmi kohézió érdekében a harmadik országokból származó munkavállalók számára garantálni kell az érkezési országban érvényes alkalmazási és munkafeltételeket, továbbá a szociális minimumszabályokat;

13.    hangsúlyozza, hogy a migrációs áramlások kezelését célzó két- illetve többoldalú egyezményeknek harmadik országbeli állampolgári, szociális és politikai jogokkal felruházó migráns jogállást kell garantálniuk az Európai Unió egész területén;

14.    hangsúlyozza, hogy fontos annak biztosítása, hogy a dohai fejlesztési napirend fontos részét képező szolgáltatások kereskedelméről folytatott megbeszélések, valamint a szolgáltatások EU-n belüli szabad áramlásáról hozott döntések során egyformán nyitott és következetes hozzáállás érvényesüljön;

15.    úgy véli, alapvető fontosságú, hogy az európai bevándorláspolitika konkrét megoldásokat kínáljon az agyelszívás problémájára;

16.    emlékeztet arra, hogy az EU munkapiacának problémáit nem csupán gazdasági migrációval kellene megoldani, hanem az innováció és az új technológiák ösztönzésével, a termelékenység növelésével és az EU idősebb dolgozói munkavállalásának ösztönzésével.

17.    támogatja, hogy könnyítsék és tegyék hatékonyabbá a tartózkodási engedéllyel, munkavállalás érdekében való belépés feltételeit, a harmadik országok állampolgárainak alkalmazottként vagy önálló vállalkozóként történő munkavállalására, valamint az idénymunkát vagy határozott idejű munkát végzők számára a tartózkodási és munkavállalási engedélyekre vonatkozó minimumszabályokat;

18.    kéri a Bizottságot, hogy javasoljon konkrét intézkedéseket a migránsok származási országukba történő önkéntes pénzátutalásainak elősegítésére;

ELJÁRÁS

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–   tekintettel a Bizottság bevándorlásról, integrációról és munkavállalásról szóló közleményével kapcsolatos, 2004. január 15-i állásfoglalására(1)

A. mivel - a munkavállalóknak a tagállamokba való irányított bevándorlása és a teljes körű foglalkoztatottság érdekében - a Közösség fejlesztési politikájával összhangban lévő, a személyek a Közösség területén belüli szabad mozgáshoz való jogának hatékony érvényesítésével összefüggő közös migrációs politika kidolgozása az Unió feladata kellene, hogy legyen,

B.  mivel a gazdasági migráció csak részben oldja meg az Unió demográfiai problémáját vagy gazdasági nehézségeit; illetve mivel a globalizáció kihívásainak legyőzéséhez erőfeszítésekre van szükség, annak érdekében, hogy a gazdaságpolitika és a munkaerőpiac területén új megoldások szülessenek különös tekintettel mind a nők, mind a férfiak esetében a karrier és a családi élet egyensúlyára valamint az azonos munkáért azonos bért elvére,

C. mivel a harmadik világ számos országában a nők hasonló jellegű hátrányos megkülönböztetés áldozatai,

D. mivel a bevándorlók – beleértve a második és harmadik generációt, a menedékkérőket és az illegális bevándorlókat is – nem elhanyagolható része, hanem lényeges többsége nő,

E.  mivel a nők mind nemüknél, mind pedig származásuknál fogva hátrányos megkülönböztetés áldozatai, és hangsúlyozva, hogy az ilyen diszkrimináció a második és harmadik generációba tartozó női bevándorlókat is érinti, függetlenül attól, hogy mennyire integrálódtak,

1.  felszólítja a Bizottságot, hogy legyen nagyobb figyelemmel a „közösségi preferenciának” a nők európai munkaerő-piaci helyzetére való alkalmazására, különösen az új álláslehetőségek esetében, hogy megkönnyítse számukra a még betöltetlen állások megszerzését;

2.  megjegyzi, hogy a bevándorló nők leginkább a szürkegazdaságban vállalnak be nem jelentett munkát (mezőgazdaság, vendéglátás, takarítás, házimunka); felszólítja a tagállamokat, hogy a harmadik országok állampolgárainak befogadásáról szóló kétoldalú munkaügyi egyezmények útján vagy másképpen gondoskodjanak arról, hogy a beengedett női munkavállalók a közösségi jogszabályoknak megfelelően, biztos jogi keretek között dolgozzanak a befogadó államokban, és ne szenvedjenek hátrányos megkülönböztetést; úgy véli, hogy az illegális gazdasági bevándorlás elleni küzdelem – melynek gyakran nők az áldozatai – egyik lényeges eleme a be nem jelentett munka legális munkavállalássá alakítása;

3.  felszólítja a tagállamokat, hogy kezdeményezzenek olyan lépéseket, amelyek lehetővé teszik az európai munkaerőpiacon már elhelyezkedett és az üres állások betöltéséhez elegendő alapképzéssel rendelkező nők átképzését;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy a bevándorlásról szóló, a tagállamokat jellemző fő migrációs tendenciákról szóló statisztikákat tartalmazó éves jelentéskészítési kötelezettsége keretében a gazdasági okból bevándorló nőkről is szolgáltasson mutatókat, megbízható, komparatív adatokat, hogy helyzetükről és az őket érintő problémákról konkrét kép álljon rendelkezésre;

5.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az alapvető gazdasági és társadalmi jogok tiszteletben tartásáról, a hátrányos megkülönböztetés kerüléséről és különösen a fizetések egyenlősége elvének érvényre juttatásáról az európai és bevándorló munkavállalók illetve a közösségi munkaerőpiacra bejutott harmadik országbeli férfiak és nők tekintetében;

6.  rámutat arra, hogy a bevándorló nők körében magasabb a munkanélküliség aránya mint az azonos kategóriába tartozó férfiak körében; megjegyzi, hogy integrációjuk megkönnyítésére, továbbá gyermek-felügyeleti, illetve speciális kulturális és oktatási találkozóhelyek stb. létesítésére különös figyelmet kell fordítani; úgy véli, hogy a nemek figyelembe vétele által a bevándorlók integrációjának megkönnyítésére irányuló munka sokkal összpontosítottabb és ennél fogva hatékonyabb lesz;

7.  hangsúlyozza a bevándorló nők részére nyújtandó olyan ingyenes és elérhető tanácsadás fontosságát, amelyik kifejezetten a nőkhöz szól és egészségügyi kérdésekkel, a nők jogaival, a munkavállalással és ezekhez kapcsolódó kérdésekkel foglalkozik; hangsúlyozza, hogy az ilyen jellegű tanácsadást a nemi és kulturális háttér figyelembe vételével kell biztosítani, például úgy, ahogy a bevándorlók származási országát kulturális szempontból, családi szokások és egyéb releváns tudnivalók tekintetében jól ismerő nők által nyújtott tanácsadás működne;

8.  a tagállamok és a származási ország közötti fokozott együttműködésre szólítja fel a Bizottságot és a tagállamokat, illetve arra, hogy a bevándorló munkaerőket saját hazájukban tájékoztassák a fogadó államokban rájuk váró valós kilátásokról és jogi korlátozásokról; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a migrációra vonatkozó elhatározások és a fogadó országok vállalatai részéről felmerülő valós igények jobb kezelése érdekében erősítsék meg konzuli és diplomáciai struktúráikat;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy a migráns munkavállalókkal kapcsolatos intézkedései során érvényesítse a nemi egyenlőség elvét különös tekintettel az olyan intézkedésekre, amelyek a származási országbeli munkaerőpiacra való beilleszkedést vagy visszailleszkedést és a folyamatos szakképzést érintik; felszólítja a tagállamok kormányait, hogy határozzák meg a Közösségek területére történő legális beutazás kvalitatív és kvantitatív szabályainak rendszerét (amelyet meg lehet vitatni az illegális bevándorlás legjelentősebb hullámai által érintett származási és tranzit országokkal, a velük való partnerségek kialakítása érdekében) azért, hogy megállapodásokra kerüljön sor a visszafogadásról, a migrációs hullámok kezeléséről és az illegális bevándorlás;

10. felszólítja a tagállamokat, hogy kísérjék fokozott figyelemmel a gyereket nevelő, dolgozó bevándorló nők sajátos helyzetét, különösen a határozott időre szóló munkaszerződésekkel járó jogokat illetően.

11. felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék meg a mind a férfi, mind a női bevándorló munkavállalók gazdasági, társadalmi és kulturális beilleszkedésének elősegítése érdekében szükséges lépéseket, többek között az őket befogadó társadalom nyelvének megtanítása és alapvető értékeinek megismertetése révén.

ELJÁRÁS

(1)              HL C 92. E, 2004.4.16., 390. o.