Eljárás : 2005/2247(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0051/2006

Előterjesztett szövegek :

A6-0051/2006

Viták :

PV 03/04/2006 - 14
CRE 03/04/2006 - 14

Szavazatok :

PV 04/04/2006 - 8.8
CRE 04/04/2006 - 8.8
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2006)0123

JELENTÉS     
PDF 345kDOC 318k
2006. március 1.
PE 367.917v02-00 A6-0051/2006

a WTO Hong Kong-i miniszteri konferenciáját követő dohai forduló értékeléséről

(2005/2247(INI))

Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság

Előadó: Georgios Papastamkos

HIBAJEGYZÉKEK/ KIEGÉSZÍTÉSEK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről
 ELJÁRÁS

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a WTO Hong Kong-i miniszteri konferenciáját követő dohai forduló eredményeiről

(2005/2247(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) miniszteri konferenciája hatodik ülésének 2005. december 18-án elfogadott miniszteri nyilatkozatára(1),

–   tekintettel a 2005. december 12-15-i és a 2004. november 25-26-i WTO parlamenti konferencia által tett zárónyilatkozatokra,

–   tekintettel a WTO Hong Kong-i, hatodik miniszteri konferenciájáról szóló, 2005. december 1-jei állásfoglalására(2),

–   tekintettel a Tanácsnak a WTO dohai fejlesztési napirendről (Doha Development Agenda – DDA) az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2005. október 18-i luxembourgi rendkívüli ülését követően tett következtetéseire (13378/05),

–   tekintettel a WTO főtanácsának 2004. augusztus 1-jei határozatát követő dohai fordulójának értékeléséről szóló, 2005. május 12-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a WTO főtanácsának 2004. augusztus 1-jei határozatára(4),

–   tekintettel a WTO 2001. november 14-i dohai miniszteri nyilatkozatára(5),

–   tekintettel a seattle-i harmadik WTO miniszteri konferenciáról szóló, 1999. december 15-i(6), a WTO qatari üléséről szóló, 2001. december 13-i(7), valamint a WTO cancúni ötödik miniszteri konferenciájáról szóló, 2003. szeptember 25-i(8) korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel „A WTO jövője: Az intézményi kihívások leküzdése az új milleniumban” című Sutherland jelentésre(9),

–   tekintettel az általános preferenciális kedvezmények rendszerét alkalmazó tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatról szóló, 2005. március 9-i állásfoglalására(10),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6-0051/2006),

A. mivel a WTO-ban megtestesülő multilaterális kereskedelmi rendszer hozzájárul a nemzetközi kereskedelem megnövekedett biztonságához, átláthatóságához és stabilitásához, valamint a globalizáció multilaterális szabályokon és elveken keresztül történő jobb kezeléséhez, illetve a viták bírósági rendezéséhez,

B.  mivel a dohai miniszteri konferencia a WTO minden tagját egy olyan fejlesztési forduló mellett kötelezte el, melynek központi célja az igazságosabb és a fejlődést jobban szolgáló, multilaterális szabályokon nyugvó kereskedelmi rendszer támogatása lenne,

C. mivel a további hiteles piacnyitást és erősebb multilaterális szabályokat biztosító dohai fejlesztési forduló sikeres lezárása fontos összetevő lehetne a gazdasági növekedés, fejlődés és foglalkoztatás világszerte történő serkentésében és hatékonyan hozzájárulhatna a fejlődő országok világgazdaságba történő integrációjához,

D. mivel az EU vezető szerepet játszott a tárgyalások során a dohai forduló kezdete óta és valamennyi tárgyalási területen hiteles és lényegi ajánlatokat nyújtott be, beleértve a mezőgazdaságot is, míg más fejlett és előrehaladott fejlettségű országok nem tanúsították ugyanezt a rugalmasságot, illetve elkötelezettségi szintet,

E.  mivel az Európai Unióban a nagyobb növekedés és a foglalkoztatás versenyképességének a fontos része lesz a dohai forduló sikeres lezárása, ami az áruk és szolgáltatások világkereskedelmének további kölcsönös liberalizálásához vezet, és elősegíti a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek elérését,

F.  mivel Hongkongban 2006. áprilisát tűzték ki annak új határidejéül, ameddig minden témában megállapodásra kell jutni, 2006. júliusát pedig a végrehajtási ütemterv tervezetének benyújtására,

G.  mivel a dohai forduló lezárására szabott 2006-os határidő betartására irányuló erőfeszítések nem csorbíthatják azt a célkitűzést, miszerint ambiciózus és kiegyenlített eredményt kell elérni, mely a dohai miniszteri nyilatkozatban lefektetett fejlődési célkitűzéseket tükrözi,

H. mivel a 2006-os tárgyalások kudarca a dohai forduló összeomlásának kockázatát hordozza magában, ami pedig a mostani multilaterális kereskedelmi rendszert veszélyeztetné, és oda vezetne, hogy azt felváltanák a kétoldalú és regionális kereskedelmi megállapodások, melyek gyakran kiemelik a fejlett és a fejlődő világ között meglévő kiegyensúlyozatlanságra,

I.   mivel a dohai fordulónak a tárgyalásokon szereplő valamennyi területen fejlesztésbarát eredményekhez kell vezetnie, különösen a szegényebb és sérülékenyebb fejlődő országok érdekében,

J.   mivel nagyon sokféle helyzet létezik a fejlődő országok körében, melyeknek kötelezettségeket is kell vállalniuk és különleges és megkülönböztetett bánásmódot is igényelnek fejlődési szintjüknek és általános és ágazati versenyképességüknek megfelelő mértékben, ugyanakkor a legkevésbé fejlett és sérülékeny országoknak nem kellene effajta kötelezettséget vállalniuk,

K. mivel az EU-nak oly módon kell felelnie a mezőgazdaságban a kereskedelem liberalizálására irányuló kérésekre, mellyel biztosítja az EU mezőgazdasági ágazatának fenntarthatóságát, versenyképességét és többfunkciós jellegét,

L.  mivel megállapodás született a mezőgazdasági export-támogatások megszüntetésének 2013-as végső időpontjáról; mivel hasonló fejlődés valósult meg a hazai támogatás és a piacrajutás területein,

M. mivel az EU a világ messze legnagyobb importőre a fejlődő országokból származó mezőgazdasági termékek vonatkozásában,

N. mivel a földrajzi megjelölések védelme továbbra is kulcsfontosságú az EU számára, ami nagyszámú kiváló minőségű regionális termék tekintetében élvez versenyelőnyt,

O. mivel a NAMA jelentős potenciális kereskedelmi hasznot rejt magában az EU számára, de egyben a fejlődő országok számára is, hiszen kereskedelmük jelentős része ipari termékekre terjed ki, és más fejlődő országokkal történő kereskedelmük során magas vámkorlátozásokkal kell megküzdeniük,

P.  mivel a piaci hozzáférést jelentős, nem tarifális akadályok is gátolják,

Q. mivel a szolgáltatás területén a tárgyalások nem hoztak kielégítő eredményeket; mivel az EU által kitűzött cél egy további liberalizáció, melynél a WTO tagok nemzeti politikai célkitűzéseinek és a közszolgáltatások szabályozásához fűződő jogainak megőrzése mellett nem-előíró alapon figyelembe kell venni a fejlődő országok különleges igényeit,

R.  mivel a kereskedelmi könnyítésről, a dömpingellenes és egyéb kérdésekről szóló WTO szabályok fejlesztése valamennyi WTO tag számára előnyös lenne, a jogbiztonság növelése, a kereskedelmi ügyletek költségeinek csökkentése és a visszaélésszerű vagy protekcionista használat megelőzése révén,

S.  mivel a globalizáció folyamata és a WTO által betöltött szerep gyakran félreértés tárgya és vissza is élnek vele, szükség van egy nagyobbfokú felelősségrevonhatóságra és a WTO-ban megvalósuló nagyobb átláthatóságra,

1.  megismétli a kereskedelmi politika iránti multilaterális megközelítéssel kapcsolatos elkötelezettségét és a WTO, mint a szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelem szavatolója irányában fenntartott támogatását; kijelenti, hogy a multilaterális tárgyalások meghiúsulása és a bilaterális/regionális megállapodások felé történő elmozdulás a liberalizáció egyenlőtlen folyamatához és egyenetlen fejlődési folyamathoz vezetne, és ezért különösen a legkevésbé fejlett országok számára lenne hátrányos;

2.  sajnálattal tölti el a tárgyalások eddigi lassú menete és a hongkongi miniszteri konferencia kimenetele iránt tanúsított előreláthatóan alacsony szintű törekvések; megjegyzi, hogy a törekvések alacsony szintje fenyegeti a dohai forduló által jelentőségteljes eredmények elérését; reméli, hogy a miniszteri nyilatkozat fontos területeken előkészíti a további tárgyalásokat;

3.  úgy véli, hogy a közös haladás támogatása érdekében nagyobb elkötelezettségre van szükség minden főbb szereplő részéről, beleértve az EU-t, az Egyesült Államokat és a felemelkedő gazdaságokat; felhív minden WTO tagot, különösen a fejlett és a vezető fejlődő országokat, hogy a sikeres végeredmény érdekében építő jelleggel vegyenek részt valódi tárgyalásokon; külön felhívja az Európai Uniót, hogy legyen határozott a világszerte szabadabb és tisztességesebb kereskedelmi kapcsolatok elérése érdekében az elkövetkezendő hónapokban folytatandó kétségkívül bonyolult és nehéz tárgyalások során;

4.  hangsúlyozza, hogy olyan helyzetben, amikor e forduló során már számos határidőt figyelmen kívül hagytak, a forduló 2006. évi lezárásának célkitűzését már nem szabad elmulasztani;

5.  ismét megerősíti határozott támogatását aziránt, hogy a fejlesztés kerüljön a dohai fejlesztési napirend középpontjába, és felszólítja a fejlett és a vezető fejlődő országokat a dohai nyilatkozatban meghatározott nagyratörő célok teljesítésére annak biztosítása érdekében, hogy az új kereskedelmi forduló a fejlesztés fordulója legyen;

6.  ragaszkodik ahhoz, hogy a forduló ne pusztán a mezőgazdasági kérdésekre koncentráljon, ezért valamennyi kulcsfontosságú tárgyalási területet párhuzamosan kezeljenek az egységes vállalás szellemével összhangban, hasonlóan magasfokú ambíciókkal és eltökéltséggel fejlődéshez való hozzájárulás iránt;

7.  üdvözli a fejlődő országok (különösen a G-90 és G-20) által elért megnövekedett szintű szervezettséget és magabiztosságot;

8.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság által a WTO keretében zajló mezőgazdasági tárgyalások során tett kötelezettségvállalások nem léphetik túl a KAP hatályos szabályozási keretét, sem a tárgyalási felhatalmazást;

9.  megállapítja, hogy meg kell őrizni a Bizottság aktuális ajánlatának feltételes jellegét a dohai fejlesztési program keretében, valamint annak lehetőségét, hogy a WTO további partnerei részéről tett kielégítő ajánlatok hiányában a Bizottság a tárgyalásokról visszavonulhasson;

10. megismétli annak szükségességét, hogy tiszteletben tartsák az EU mezőgazdaságának multifunkcionális jellegét;

11. emlékeztet arra, hogy a 2003-as KAP reform miatt az EU jelentősen csökkentette kereskedelemtorzító belföldi támogatását, és más kereskedelmi partnerektől határozott elkötelezettséget kér ebben az irányban; a miniszteri nyilatkozatban üdvözli a „“kategória-átcsoportosításokra” azon kötelezettségen keresztül megállapított korlátozást, hogy folytatni kell a kereskedelemtorzító belföldi támogatás általános csökkentését;

12. emlékeztet a luxemburgi megállapodásnak a KAP reformjára vonatkozó részének jelentőségére, és hangsúlyozza a „zöld dobozba” tartozó intézkedések meghatározásának szükségességét, beleértve a rugalmas támogatásokat is;

13. hangsúlyozza az EU által azon fontos ajánlatot, amely az export-támogatási rendszer 2013-ig történő megszüntetésére irányul és ragaszkodik ahhoz, hogy a többi WTO tag részéről ez a párhuzamos lépés szükséges az export-hitelek, az állami kereskedelmi vállalatok és az élelmiszertámogatás terén; hangsúlyozza, hogy 2013 ennek a folyamatnak a végét jelöli, és a végrehajtási időszak első szakaszában szereplő csökkentések jelentős hányadának előrehozatalára hív fel,

14. üdvözli a büntetések megszabására szolgáló új keretrendszerrel kapcsolatos megegyezés terén elért szilárd előrehaladást, mely megelőzni hivatott a nem szükséghelyzetre szánt élelmiszersegélyek dömpingjét, ami az exporttámogatás egyik burkolt formája, és a „biztonsági doboz” létrehozását a vészhelyzetben nyújtott jóhiszemű segítség mentesítése céljából;

15. független felülvizsgálatot javasol a nemzetközi kereskedelem számára nyújtott támogatási formák egészére nézve (exporthitelek, garanciarendszerek, állami vállalatok, élelmiszersegély, stb.); javasolja, hogy e felülvizsgálat célja a humanitárius szempontok – amelyeket állami felügyelet alá kell vonni – valamint a nemzetközi kereskedelem versenyszabályait torzító, eltörlendő támogatások közötti különbségtétel legyen;

16. úgy véli, hogy a piacrajutás a tárgyalásoknak és a KAP reformja megvalósításának egyik fontos tétje; ezért a vámok csökkentésének általános témakörét a WTO tagjai által a mezőgazdasági tárgyalások különböző területein vállalt áldozatok és az Európai Unió által a belső támogatások és az exportverseny terén tett erőfeszítések tükrében kell értékelni, meghagyva annak lehetőségét, hogy a behozott termékekkel kapcsolatban ugyanolyan feltételeket támasszanak, mint a belföldiekkel kapcsolatban;

17. a piacrajutás tekintetében kijelenti, hogy korlátozott fokú rugalmasság szükséges mind a vámcsökkentések formulája, mind az érzékeny termékek kijelölése révén; üdvözli a fejlődő országok kérésével megegyező megfogalmazását a különleges árukról és a rendkívüli védelmi mechanizmusról, amely az országok számára mozgásteret biztosít élelmiszerbiztonságuk és vidéki megélhetásük védelmére; ebben a tekintetben üdvözli, hogy konkrét mutatók közös csoportjának meghatározására került sor;

18. üdvözli a pamutexport-támogatásoknak a fejlett országok részéről 2006-ra történő eltörléséről szóló megállapodást, azonban hangsúlyozza, hogy ezt már egy nemrégiben zajlott WTO-jogvitát lezáró döntés is előírta, és megjegyzi, hogy ezek az Egyesült Államok által saját pamuttermelő mezőgazdasági termelőinek adott támogatásoknak csupán kis részét képezik; üdvözli az LDC-k számára vám- és kvótamentes piaci hozzáférés biztosításáról szóló megállapodást, azonban megjegyzi, hogy annak csak korlátozott hatása lesz; ezért hangsúlyozza, mennyire fontos a pozitív eredmények elérése a belföldi támogatások csökkentése és megszüntetése terén; úgy véli, hogy ezeket az intézkedéseket ki kell egészíteni a mezőgazdasági termelők és az érintett EU-régiók ipara részére nyújtott strukturális támogató reformprogramokkal, valamint a fejlődő országok felé irányuló fejlesztéstámogatási intézkedésekkel, amelyeket a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap, az ENSZ Fejlesztési Programja és más nemzetközi szervezetek hajtanak végre;

19. kéri a Bizottságot, hogy a legkevésbé fejlett országokkal folytatandó mezőgazdasági tárgyalások során vezessen be egy „fejlesztési dobozt”, hogy ezek az országok meg tudják oldani az élelmiszerbiztonság és a vidéki foglalkoztatás kérdését, mely a szegénység felszámolásának lényeges pontja;

20. megállapítja, hogy az Európai Uniónak erősítenie kell kapcsolatait azokkal az országokkal, amelyeknek hasonló elképzelésük van a mezőgazdaságról, nevezetesen a G10 tagjaival és az AKCS-országokkal; úgy véli ezért, hogy a közösségi piacnak az új kötelezettségvállalásokból következő megnyitását elsősorban a legkevésbé fejlett országok és az AKCS-országok számára kell biztosítani; emlékeztet, hogy számolni kell a preferencia-árrések ebből eredő csökkenéséhez kapcsolódó problémákkal;

21. úgy ítéli meg, hogy a fejlődő országoknak vagy a legkevésbé fejlett országoknak megadott valamennyi engedményre a származási szabályok szigorú tiszteletben tartásának, továbbá a háromoldalú kereskedelmi gyakorlatok megakadályozására vonatkozó mechanizmusnak kell vonatkoznia;

22. sajnálattal tölti el, hogy nem figyelhető meg fejlődés a borok és szeszes italok nyilvántartásának létrehozása, valamint a földrajzi jelzések védelmének egyéb termékekre történő kiterjesztése kapcsán; emlékeztet arra, hogy ezek az elemek alapvető fontosságúak a tárgyalások kiegyenlített kimeneteléhez;

23. a NAMA tárgyalásokon bátor eredményekre hív föl, amelyek igazi új piaci hozzáférési lehetőségeket biztosítanak, többek között a dél-dél közötti kereskedelemben az alkalmazott tarifák lényeges csökkentése révén; felhívja az előrehaladott fejlődő országokat, hogy vegyék ki részüket a felelősségből, miközben kijelenti, hogy az eredménynek tükröznie kell azt a megállapodás szerinti elvet, amely a teljesnél kisebb kölcsönösségen alapul;

24. üdvözli azt a megállapodást, amely a vámcsökkentések esetében svájci formula használatát vezeti be; hangsúlyozza azonban, hogy egy ilyen formula harmonizáló hatása nem csökkenthető a többszörös együtthatók definíciójával; előnyben részesíti az ágazati kezdeményezések megvalósítását az EU szempontjából export érdekeltséggel bíró ágazatokban;

25. elismeri, hogy sok még a teendő a szabályok létrehozása és a tárgyalások lezárása terén; hangsúlyozza, hogy mostantól 2006. április 30-ig nehéz döntéseket is kell hozni a tarifacsökkentések szabályairól, mind a mennyiségről, mind pedig az együtthatók szintjéről;

26. megjegyzi, hogy stratégiai fontosságú, hogy valamennyi kereskedelmi partner lebontsa indokolatlan nem-vámjellegű korlátait,mivel azok gátolják a piaci hozzáférést és a tarifacsökkentés esetleges előnyei ellenében hathatnak, de ugyanakkor megőrizze a nem-kereskedelmi érdekeltségek védelmére szükséges politikai mozgásteret; felhív a nemzetközi szabványosítás és kölcsönös elismerés támogatására tett nagyobb erőfeszítésekre; sajnálattal veszi tudomásul, hogy Hongkongban ebben az ügyben nem történt előrelépés;

27. sajnálattal tölti el, hogy nincs fejlődés a szolgáltatások területén, és a tárgyalások kétoldalú és többoldalú szinten történő fokozására szólít fel , különös tekintettel a gyenge és sérülékeny gazdaságok érdekeire és anélkül, hogy azok helyzetüket gyengítené azzal, hogy további szolgáltató ágazat liberalizálására kényszeríti őket; megjegyzi, hogy a WTO megváltoztatja a GATS tárgyalási módszer szerkezetét; ragaszkodik az időben elvégzett hatásvizsgálat szükségességéhez; sajnálattal tölti el, hogy a végső nyilatkozat nem határoz meg mennyiségi célokat a felülvizsgálati ajánlatok benyújtására; megismétli, hogy a liberalizációból ki kell zárni az alapvető állami szolgáltatásokat, mint amilyen az egészségügyi, oktatási és audiovizuális szolgáltatás;

28. aggodalmát fejezi ki azon tény miatt, hogy a szolgáltatásokról szóló tárgyalások sikeres lezárása érdekében megállapított időközi határidők nem állnak összhangban a mezőgazdaság és a NAMA területén a részletes szabályok összeállítására és a tervezett ütemtervek benyújtására megszabott határidőkkel, és az ilyen eltérő ütemezés valamennyi fontos területen nehezítheti a kiegyensúlyozott végkimenetel elérését;

29. ragaszkodik ahhoz, hogy az EU továbbra is hangsúlyozza a WTO-ban a szolgáltatások liberalizációját és a piacnyitást, különösen a pénzügyi, idegenforgalmi és elosztási ágazatban, amelyek fontos ágazatok az európai gazdaság számára;

30. hangsúlyozza az elért fejlődést a kereskedelem, adósságok és pénzügy közötti kapcsolat vizsgálata tekintetében, és felszólítja a Bizottságot, hogy a WTO keretében a kereskedelmi partnerei felé megfogalmazott több- és kétoldalú kérései a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozóan új és fejlesztett GATS kötelezettségvállalásokat is tartalmazzanak annak érdekében, hogy a kereskedelmi liberalizáció, különösen a pénzügyi szolgáltatások tekintetében kölcsönösen előnyös legyen az érintett felek számára;

31. megjegyzi, hogy a WTO minden tagja egyetértett azzal, hogy az új jogszabályok tervezetéhez megkeresik a kereskedelmet legkevésbé torzító megoldásokat, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Unió e vonatkozásban élen járjon;

32. megismétli, hogy a tárgyalások eredményes lezárásának valamennyi tárgyalási területen a konkrét fejlesztési előnyök irányában tett kötelezettségvállalást kell eredményezniük, nevezetesen az LDC-k érdekében, és hozzá kell járulniuk a 2015-ös Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósításához is, a szegénység felszámolása, a globalizációból származó előnyök igazságosabb elosztása, a fejlődő országok számára jobb piaci hozzáférés biztosítása és a fejlődő országok gazdasági változatossága érdekében, és nem szabad gyengíteniük ezekben az országokban a legsérülékenyebb gazdasági ágazatokat;

33. üdvözli a Hongkongban elfogadott fejlesztési csomagot, mely ugyan a vártnál kevésbé nagyratörő; mindazonáltal sajnálja, hogy az LDC-k termékei számára más fejlett országok piacához biztosított vám- és kvótamentes hozzáférés kizárja az LDC-k számára kulcsfontosságú árufajták 3%-át, ezáltal lényegesen csökkenti a legkevésbé fejlett országok kedvezményeit; felszólít valamennyi fejlett és előrehaladott fejlődő országot, hogy kövesse az EU „mindent csak ne fegyvereket" kezdeményezésének modelljét azáltal, hogy garantálja az LDC-k számára a 100 %-ban vám- és kvótamentes piacrajutást;

34. sajnálattal veszi tudomásul a preferencialeépítés fontos ügyében elért lassú haladást; úgy véli, hogy a kereskedelmi prefereciák leépítésének, valamint az árucikkek áresésének problémáját egyaránt meg kell említeni ebben a fordulóban; felhívja a Bizottságot, hogy támogatólag működjön közre a lehetséges megoldások megtalálásában;

35. úgy véli, hogy a különleges és differenciált elbánásnak a WTO megállapodások szerves részét kell képeznie; úgy véli továbbá, hogy a dél-dél piac további fokozatos megnyitása, különösen a regionális kereskedelem és az erősebb multilaterális szabályok melletti elkötelezettség hasznosnak bizonyulhat a gazdasági fejlődés és a fejlődő országok globális gazdaságba történő integrációja számára;

36. hangsúlyozza a megfelelő műszaki segítségnyújtás fontosságát, amely segíti a fejlődő országokat abban, hogy megfogalmazzák kereskedelmi érdekeiket, hatékonyan vegyenek részt tárgyalásokon, új kötelezettségeket teljesítsenek, alkalmazkodjanak a reformokhoz és hatékonyan végrehajtsák a WTO szabályokat; annak szükségességét is hangsúlyozza, hogy a gyenge és sérülékeny gazdaságokat ösztönözze arra, hogy a kereskedelmet nemzeti fejlesztési politikái, illetve a szegénység csökkentésének stratégiái közé építse, anélkül, hogy az más fejlesztési célokkal ütközne; támogatja a „kereskedelmi támogatás” olyan fejlődő országokra történő kiterjesztését, melyeknek támogatásra van szükségük a piaci hozzáférés és a kereskedelmi szabályok javításából nyert előnyök élvezését biztosító kapacitás kifejlesztéséhez, mely támogatás célja, hogy erősítse ezek kereskedelmi és export kapacitását, diverzifikálja termelési bázisait és amennyiben szükséges, vámforrásaikat egyéb pénzügyi forrásokkal helyettesítse;

37. felszólítja az Európai Uniót, hogy biztosítsa a Hongkongban bejelentett kiegészítő kereskedelmi segítség új forrásokból történő finanszírozását a pénzügyi terv kiegészítésével, és ne csoportosítsa át a más fejlesztési kezdeményezések, így például a Milleniumi Fejlesztési Célok számára korábban előirányzott forrásokat; egyidejűleg azt kéri, hogy hangolják jobban össze a különböző adományozók tevékenységét;

38. üdvözli a WTO Főtanácsának 2005. december 6-i, a TRIPS-megállapodást módosító határozatát, amelynek célja a fejlődő országok gyógyszerekhez jutásának javítása;

39. üdvözli a kereskedelem könnyítéséről folytatott tárgyalások során eddig megvalósított eredményeket; felhív a nagyobb jogbiztonság, különösen a kereskedelem védelmi intézkedései és a hamisítással kapcsolatos szabályok területén a kereskedelmi eljárások egyszerűsítése és modernizálása iránti multilaterális kötelezettségvállalások létrehozására, és hangsúlyozza e területen a kitűzött műszaki segítség különös fontosságát;

40. felhív a TRIPS-egyezmény WTO végrehajtási mechanizmusainak erősítésére, amelyek nélkülözhetetlenek a hamisított áruk értékesítése és az EU szabadalmi jogainak megsértése elleni küzdelemhez; kijelenti, hogy Európa szellemi tulajdonának védelme, beleértve a földrajzi árujelzéseket is, az egyik legfontosabb kérdés, amellyel a WTO-ban foglalkozni kell; ezzel összefüggésben üdvözli azt a tényt, hogy az Európai Bizottság 2006. április 1-től szabadalmi biztost állomásoztat Pekingben; hangsúlyozza, hogy a hamisított termékek internalizálása ellentmondásos hatással van az adóbevételekre a fejlett országokban, elősegíti a nemzetközi bűnözés finanszírozását, és minden országban csökkenti a feltalálói és újítói tevékenység ösztönzőit, ennélfogva kockázatot jelent az EU iparainak nagyberuházásaira a csúcstechnológiai termékek és szolgáltatások területén;

41. felszólítja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi partnereivel folytatott tárgyalásokon egyértelműsítse, hogy az EU helyteleníti a WTO szabályok rendszeres megsértését, különös tekintettel a szellemi tulajdonra, a termékbitorlásra és a nem tarifális kereskedelmi akadályokra;

42. szigorúbb büntetésekre hív fel a dömpingellenes és más olyan szabályok vonatkozásában, amelyek a kereskedelem védelmi eszközeinek visszaélésszerű alkalmazását hivatottak megelőzni, miközben védik ezen eszközök jogos használatát és hatékonyságát;

43. ragaszkodik ahhoz, hogy a dömping minden formája tiltott legyen, és azt az átlagos teljes előállítási költség alatti áron eszközölt exportként határozzák meg, mindenfajta közvetlen és közvetett támogatás, valamint kereszttámogatás figyelembe vételével;

44. megjegyzi, hogy a környezetvédelmi jogi és politikai rendszerek jobb összehangoltságára és fokozott kereskedelemtámogatására van szükség; előrelépést kér a környezeti javak kereskedelmének területén, és egyértelműbb szabályokat a WTO szabályai és a Multilaterális Környezetvédelmi Megállapodások közti kapcsolatról;

45. hangsúlyozza a kereskedelemmel nem kapcsolatos társadalmi, környezeti és kulturális kérdések figyelembe vételének fontosságát a dohai fordulóban;

46. szem előtt tartva a kereskedelmi kapcsolatok társadalmi vonatkozásának növekvő fontosságát sajnálattal veszi tudomásul, hogy a WTO és az ILO kapcsolatainak megerősítése megint nem jutott kifejezésre a Miniszterek Nyilatkozatában; erősen hisz a szabványok által a modern kereskedelmi rendszerben játszott fontos szerepben; megismétli azt a régi keletű ígéretét, hogy az ILO megfigyelői státuszt kap a WTO ülésein, és nyomatékosan támogatja ebben a témában egy közös ILO-WTO állandó fórum létrehozását;

47. megismétli a WTO mélyreható reformjára és a globális irányítás általános keretrendszerébe való jobb beilleszkedésére irányuló felhívását; jobb összehangolást és egységességet kíván a kereskedelem és a fejlesztés terén tevékenykedő nemzetközi intézmények között, beleértve a humánfejlesztésért, egészségügyért és a környezetért felelős ENSZ-alapú szervezeteket is, és felszólítja a WTO minden tagját, hogy adjanak számukra egyértelmű megbízást a megerősített együttműködésre;

48. támogatja a vitarendezési mechanizmus javításáról folyó tárgyalásokat a fokozott hatékonyság és átláthatóság irányában, többek között a vizsgálóbizottságok összetételével kapcsolatos szabályok és eljárások javítása érdekében, a „sorrendiség” hangsúlyozásával, a kompenzációs rendszerek ösztönzésével, a harmadik felek jogainak bővítésével, a vizsgálati fogság elrendelésének a fellebviteli testület részére történő megadásával, és a fejlődő országok hozzáférésének megkönnyítésével;

49. megállapítja, hogy a WTO-n belül továbbra is fontos tárgyalási téma a beruházások, a verseny valamint a közbeszerzés átláthatósága;

50. azt javasolja az EU-s WTO tárgyalóknak, hogy kezdjék kialakítani az energiára vonatkozó EU-s álláspontot, amely az energiaágazat terén nagyobb ellátási biztonságot és határozottabb piaci erőket vezetne be, és kiterjedne az energia ipari alkalmazásaira, a fejlődő országokban történő beruházások elősegítésére, valamint
a több EU-s ipar túlélését is fenyegető kettős árazás és egyéb exportkorlátozások vagy adók felszámolására;

51. emlékeztet arra, hogy a KKV-k az EU és a fejlődő országok gazdaságának gerincét képezik, de a globális kereskedelmi rendszerben való részvételükhöz szükséges a magántulajdonjogok egyértelműsítése, a monopolizálódás korlátainak megszabása, valamint a KKV-kat a kutatásba és innovációba való beruházásra ösztönző hatékony jogérvényesítés; azt javasolja, hogy az EU kereskedelempolitikájában a nemzetközi kereskedelem és beruházás KKV-kat fenyegető kockázatainak csökkentésére összpontosítson azáltal, hogy a vám- és nem vámjellegű korlátozások, valamint az európai kereskedelmi tevékenységeket (beruházás, cégalapítás, kereskedési jog) visszaszorító korlátozások felszámolásával, és a nem vámjellegű korlátozások hatásosabb WTO-s kezelését biztosító közvetítői mechanizmusok gyors és határozott életbe léptetésével jelentősen megnöveli a piaci hozzáférést a feltörekvő országokban;

52. javasolja, hogy fektessenek hangsúlyt egy gazdasági és szociális tanulmányra, a nemzetközi kereskedelemi megállapodásokból eredő fejlődés gazdasági és szociális hatásainak mennyiségi és minőségi mérése céljából; megítélése szerint ez a döntéshozatalhoz nyújtott támogatás nélkülözhetetlen mind a tárgyalás segítésére, mind pedig a megállapodásokból eredő gazdasági mutációk megelőzésére, melyek érinthetik a tagállamokat és az adott gazdasági ágazatokat;

53. hangsúlyozza a közvélemény és a politikai támogatás ösztönzésének fontosságát a WTO multilaterális kereskedelmi rendszere kapcsán; megjegyzi, hogy a vállalatoknak jogos érdekük fűződik az üzletvitelüket befolyásoló politikai intézkedések alakításában való részvételhez, és hogy a különböző csoportok, beleértve a civil szervezeteket is, kulcsfontosságúak a WTO működése szempontjából; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a vállalatok és a civil szervezetek prioritásai aránytalanul befolyásolják a WTO politikai napirendjét, és a végleges dokumentumokban nagyobb szerepet játszhattak, mint a demokratikusan megválasztott képviselők; sürgeti a Bizottságot, hogy gondosan vizsgálja meg a vállalatok és civil szervezetek által a tárgyalások folyamatában betöltött szerepet; nagyobb átláthatóságot, és a vállalatok és civil szervezetek előjogainak csökkentését követeli; hangsúlyozza, hogy szükség van a közvélemény jobb tájékoztatására és a civil társadalommal folytatott szélesebb körű konzultációra; megismétli e tekintetben azt a fontos hozzájárulást, amellyel a parlamenti dimenzió léphet föl demokratikus felelősségre vonhatóságának erősítése és a polgárok iránt mutatott nyíltság eszközeként;

54. hangsúlyozza, hogy intézményi reformokra van szükség a WTO működésének javítása érdekében, többek között a 2004-es Sutherland-jelentésben szereplő ajánlások alapján;

55. hangsúlyozza az Interparlamentáris Unió (IPU) munkájának fontosságát a WTO demokratikus dimenziójának erősítésében; mindazonáltal megjegyzi, hogy a WTO tárgyalófelei nem vették figyelembe az IPU zárónyilatkozatait; megjegyzi, hogy az EU tárgyalópartnerei erőfeszítéseket tettek az IPU megszólítására, de sajnálattal tölti el, hogy a WTO többi tárgyalópartnere nem mutatott érdeklődést;

56. kijelenti, hogy kész arra, hogy pozitívan járuljon hozzá a tárgyalási folyamathoz azokon a különböző kapcsolatokon keresztül, amelyekkel a tagok azon országokból származó kollégáikkal tartanak fenn, amelyekkel az EU érdekei egybeesnek;

57. üdvözli a Hongkongban jelen lévő három fő európai intézmény közötti erős egység szellemiségét és hangsúlyozza a tárgyalások ezen döntő hónapjaiban a köztük való szoros együttműködés fenntartásának előnyét; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy továbbra is megfelelő mértékben vonják be és teljes mértékben tájékoztassák a Parlamentet az EU Hongkongot követő stratégiájáról, valamint a tárgyalások menetéről, beleértve a következő általános tanácsi ülést Genfben;

58. ismét kiemeli a WTO parlamenti dimenziójának abbéli fontosságát, hogy a WTO-tárgyalások során javítsák a demokratikus legitimitást és átláthatóságot, mivel a parlamenti képviselők fontos kapcsot képezhetnek a polgárokkal, különösen az információs forrás szerepének és beérkezett kérdésekre adott válaszok tekintetében; üdvözli a WTO parlamenti konferencia hongkongi ülésszakának eredményeit; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy támogassanak a dohai fejlesztési forduló végleges dokumentumában egy olyan hivatkozást, amely hangsúlyozza a jogalkotóknak a kereskedelmi politika kialakításában játszott szerepét;

59. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek, a csatlakozó országoknak, a tagjelölt országoknak, a WTO főigazgatójának és a Parlamentközi Unió elnökének.

(1)

Dokmentum szám 05-6248, dokumentum jelzés WT/MIN(05)/DEC)

(2)

Elfogadott szöveg, 2005.12.1., P6_TA(2005)0461.

(3)

Elfogadott szöveg, 2005.5.12., P6_TA(2005)0182.

(4)

Dokmentum szám 04-3297, dokumentum jelzés WT/L/579)

(5)

Dokmentum szám 01-5859, dokumentum jelzés WT/MIN(01)/DEC/1)

(6)

HL C 296., 2000.10.18., 121. o.

(7)

HL C 177. E, 2002.7.25., 290. o.

(8)

HL C 77. E, 2004.3.26., 393. o.

(9)

A konzultációs tanács jelentése Supachai Panitchpakdi főigazgatónak, WTO, 2004. december.

(10)

Elfogadott szöveg, 2005.3.9., P6_TA-PROV(2005)0066.


INDOKOLÁS

Ηράκλειτος [έφη] "το αντίξουν συμφέρον και εκ των διαφερόντων καλλίστην αρμονίαν και πάντα κατ΄ έριν γίνεσθαι"

Αριστοτέλης, Ηθικά Νικομάχεια, Θ2.1155 β 5

Heracleitus [said] that "'it is what opposes that helps and from different tones comes the fairest tune and all things are produced through strife"

Aristotle, Nicomachean Ethics, Book 8I

1. The Hong Kong Ministerial Conference: limited expectations - modest results

The aim of this own-initiative report is to provide an assessment of the Doha Round following the 6th WTO Ministerial Conference in Hong Kong (13-18 December 2005).

The current round of multilateral trade negotiations has been going on since November 2001 and, given the collective ambition to conclude this round before the end of 2006, it has now entered its final phase.

The previous phases of the negotiations - from Doha to Hong Kong via Cancún and Geneva - have revealed wide differences in the expectations, approaches and strategies of the main participants, and highlighted the difficulties involved in trying to reach an ambitious and balanced outcome covering all negotiating areas. As a result, progress has often proven elusive, many intermediate deadlines have been missed and negotiations have not been brought as much forward as one could have hoped and expected.

Because of the complete failure of the 5th Ministerial Conference in Cancún in September 2003 and the sketchy character of the Framework adopted by the WTO General Council in August 2004, the initial objective of the Hong Kong meeting was to consolidate the latter and to achieve a breakthrough by defining modalities in a number of key negotiating areas, such as agriculture, non-agricultural market access and services, and to agree on a significant development package, while encouraging progress in other chapters of the negotiations. Due to a persistent stalemate on the key issue of agricultural market access and a lack of flexibility on the part of other major players, however, the level of ambition for this event had to be eventually scaled down and it became clear, even before the Ministerial Conference started, that only modest results could be achieved.

Parliamentary monitoring of the Hong Kong negotiations - the European Parliament being represented in Hong Kong by a delegation of MEPs - led to the adoption of a joint declaration by the Inter-Parliamentary Union and the European Parliament on 15 December 2005. Although this contribution was undoubtedly positive, the current arrangements still fall short, in qualitative terms, of a proper forum to ensure WTO democratic accountability and openness. The European Parliament delegation was assisted by the information provided by the Commission and the United Kingdom Presidency regarding the EU negotiating strategy and the general progress achieved in the negotiations before and during the Hong Kong Conference.

The present report comments upon the limited results achieved in Hong Kong. It also draws attention to the considerable work that remains to be done, contains a message of support to the EU negotiators and is intended to focus attention in view of the next phases of the negotiations.

2. Results of the Conference by Subject

This section is based on the text of the Ministerial Declaration, with special reference to EU negotiating positions.

2.1 Agriculture

The question of agricultural products was designated by a number of developing and developed countries as crucial to the negotiations as a whole, placing the EU and the US in particular on the defensive. It was therefore necessary to break this deadlock if negotiations in other areas were to make any progress. The Hong Kong Conference made a valuable contribution on certain aspects of this dossier as indicated below:

· Agreement was reached on the definitive elimination of all forms of export subsidies by 2013, the year in which current CAP arrangements are due to end. In order to ensure parallelism between export refunds and other forms of export subsidies, such as export credits, exporting state trading enterprises and food aid, however, this date will only be confirmed upon completion of appropriate disciplines on these practices. Other issues, such as the substantial subsidy cuts to be made before 2013, also remain to be settled.

· Regarding domestic support, there was agreement on the fixing of three bands for reductions and on greater linear cuts in the higher levels of support (higher bands). There also appears to be some convergence concerning cuts to be made in Final Bound Total Aggregate Measure of Support (AMS), the overall cut in trade-distorting domestic support, and the de minimis limits. A review of the Green Box criteria was also agreed.

· On the difficult issue of market access, i.e. the reduction of agricultural tariffs, no substantive progress was made. There appears to be agreement on the adoption of four bands for structuring tariff cuts, but not on the limits of those bands, the magnitude of the cuts, and other issues such as the selection and special treatment of sensitive products, the operation of the Special Safeguard Mechanism, etc.

· Reference was made to the continuation of work in relation to geographical indications (establishment of a register for wines and spirits and extension of GI protection to other products), but no progress has been recorded on this issue of crucial importance for the EU.

· On the specific subject of cotton, it was agreed that export subsidies would be eliminated by developed countries in 2006, and that these countries would give duty and quota free access for cotton exports from LDCs from the commencement of the implementation period. However, no progress was made on the important issue of domestic support.

2.2 Non-Agricultural Market Access (NAMA)

The limited progress made in the agricultural negotiations helped to satisfy, to a certain extent, the demand of the EU and other developed countries for the acceptance of a progressive reduction in tariffs, leading to the adoption of a 'Swiss Formula' for the elimination or reduction of tariffs. There was also agreement on special treatment for developing countries, including asymmetrical reciprocity arrangements regarding tariff reductions.

While acceptance of the Swiss Formula is a particularly significant development, difficult decisions will have to be reached by 30 April 2006 regarding the magnitude of the tariff reductions (through the adoption of coefficients) and the establishment of base rates for commencing such reductions. The Declaration also encourages members to submit proposals aimed at addressing the issue of non-tariff barriers (NTBs).

2.3 Services

On the subject of services, reference was simply made to progress achieved from the establishment of the GATS to the agreement of August 2004. A statement was also issued by members concerning the intensification of the relevant negotiations in accordance with Annex C to the Hong Kong Ministerial Declaration. The Conference failed to make any substantial headway regarding the further liberalisation of international trade in services, which means that spectacular progress must now be made, both on a plurilateral and bilateral basis, if the objectives of the Doha Round are to be achieved. For the EU, progress in this sector is of vital importance to the development of its economy and to employment.

2.4 Trade and Development

Regarding support for developing countries and their smoother integration into the global economy, a number of decisions were taken, such as:

· The abolition, by 2008 or no later than the start of the implementation period, of tariff and quantitative restrictions for exports from the LDCs. However, this concession will only be given by developed countries and developing countries "declaring themselves in a position to do so" and restrictions may be maintained for up to 3 percent of tariff lines. The Ministerial Declaration also refers to measures to facilitate transactions and simplify rules of origin, increase technical support, encourage the creation of institutions, etc.

· The more active involvement of the WTO in efforts by international organisations and individual countries to implement ‘Aid for Trade’ arrangements enabling the LDCs to reinforce their production and export capacity and requisite commercial infrastructure.

· The reappraisal and further enhancement of the WTO’s strategy for the provision of Technical Assistance and Training Plans to developing countries.

2.5 Other Business

On all other matters (e.g. WTO rules, Trade-Related Aspects of Intellectual Property Rights (TRIPS), environment, trade facilitation, implementation of existing agreements, small economies, trade and transfer of technology, e-commerce, cooperation with other international organisations, etc.), the Hong Kong Conference did not, essentially, add anything new, but merely reconfirmed the acquis and called on participating members to continue and step up the negotiations.

3. Overall Assessment

Considered as a whole, the outcome of the Hong Kong Conference may, under the circumstances, be regarded as positive, although the actual results were modest, given the absence of any creative breakthroughs on many crucial issues. A package of development measures was agreed upon and, even more importantly, members reiterated their commitment to a successful conclusion of the round by the end of 2006 and set a number of intermediate deadlines to achieve this objective.

The EU once again made a major contribution to this positive result by accepting a conditional commitment to 2013 as the end-date for the elimination of export subsidies. It is not clear, however, that much has been obtained in return for this concession, whether in other chapters of the agriculture negotiations or in other key areas.

Major advanced developing countries continue to reject the EU proposal on agricultural market access, despite the considerable sacrifices this proposal entails for our rural communities, and they have thus far refused to make any meaningful concessions in NAMA and services. This attitude is all the more worrying if one considers that these countries are those which maintain the highest levels of protection and hold the key to the development of poorer countries through the promotion of South-South trade.

Although development concerns should and will continue to remain at the heart of these negotiations, they should not be confused with the single-sided advancement of the interests of large agricultural exporters nor be allowed to serve as a cover for protectionism.

The EU has, along the different phases of the negotiations, exercised leadership in the adoption of measures in favour of the poorest members, such as those concerning access to medicines, duty-free quota-free access to markets for LDCs and cotton. Although other members have also accepted commitments on these issues before and during the Hong Kong Ministerial Conference, these commitments are not as far reaching (duty-free quota-free access, cotton) or at the same advanced stage of implementation (access to medicines) as in the case of the EU.

The EU has also, alongside other developed country members, launched the idea of a "round for free" in favour of the poorest members which, as a result of all these initiatives, stand to obtain a lot, including in the form of increased aid for trade, and are expected to give little.

Further unilateral EU concessions in agriculture at this stage would clearly jeopardise the implementation of our reformed CAP and be of no or little benefit to those countries for which the development agenda has been designed.

It is time therefore that the attention of negotiators start shifting to other important areas of the negotiations, such as NAMA, services, but also trade facilitation and rules issues, with a view to defining modalities and disciplines which really make a difference in international trade.

This would be in the interest of the EU, whose participation in the Doha Round should remain consistent with the objectives of enhanced growth, employment and competitiveness laid out in its Lisbon Strategy. It would also be in the interest of those many developing countries which enjoy actual or potential comparative advantages in industrial or services sectors and for which an "agriculture only" round would represent a major loss of opportunities.

4. Beyond Hong Kong

The Hong Kong Conference showed that the road to a successful conclusion of the current round remains open. However, this road is a bumpy one and may soon hit a dead end.

The political will seems to be there but positions still widely differ and the almost exclusive focus of the negotiations on agriculture thus far has not allowed the trade-offs across issues to materialise, which are so crucial at such an advanced stage.

Whether the very tight deadlines defined in Hong Kong can be met remains to be seen.

As WTO members engage into the last and most difficult phases of the negotiations, it would probably be useful to replace this whole process into a general perspective.

There should be an awareness on all sides that there is no viable alternative to the multilateral trading system when it comes to ensuring economic integration and development, the effective management of increased economic interdependency and the peaceful and fair settlement of disputes. The successful conclusion of the Doha Round would strengthen and widen international trade and development, making the international trading system fairer and more effective for the benefit of all members. Moreover, it would act as a barrier to the spread of protectionism. Likewise, in an age where demand for international institutions and for the management of world politics outstrips supply, the success of the Doha Round could provide a significant impetus to international cooperation and integration as a whole.

While there is some room in the WTO for considerations related to the development of the poor countries of the South, environmental protection and social responsibility, it should be borne in mind that the WTO is not purely a development body and much less an environment or social-policy organisation. It is in fact a specialised organisation with specific terms of reference regarding international trade. Overloading its agenda with matters beyond the confines of ‘trade-related issues’ and overemphasising them in the Doha Declaration has made the negotiations even more difficult. These difficulties tend to be exacerbated by a lack of democracy in the WTO’s relations with civil society and insufficient efforts of communication and information.

Moreover, the direction taken by negotiations so far, set against the increasingly heterogeneous composition of the WTO, has shown that moves to regulate those areas of its members’ domestic economic policies which have a trade-policy dimension meet with resistance, causing negotiations to become bogged down and resulting in persistent breakdowns in communication.

During the pre-Hong Kong negotiations, and at the conference itself, the EU has continued to promote a comprehensive vision of the Doha round, seeking at the same time a further liberalisation of international trade in goods and services and the strengthening of multilateral trade rules and disciplines, while encouraging and supporting the development efforts of the world's poorest countries. Thanks to the indefatigable efforts of the Commission's team of able negotiators, the unity of its Member States, and the support of the European Parliament, the EU was able to submit important, credible and constructive proposals on all the subjects covered by the Hong Kong negotiations. The EU will certainly continue its efforts during the months to come and should become even more actively involved in efforts to ensure the successful conclusion of the Round.

The EU's negotiating springboard and objective reference framework is provided by the regulatory acquis of its internal market. The cognitive projection of the European governance model – based on the characteristics of normative power – at the larger scale of world trade governance runs contrary to the less regulatory and less binding WTO system. The more stable and comprehensive the WTO regulatory system becomes, the greater the resulting global convergence, and the closer the multilateral trading system will come to the European model of external action.


VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (20.2.2006)

a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részére

a WTO Hongkongban tartott miniszteri találkozójának eredményeiről

(2005/2247(INI))

A vélemény előadója: Maria Martens

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.        emlékeztet arra, hogy a dohai WTO miniszteri nyilatkozat a fejlődő országok szükségletei köré építi a dohai fejlesztési menetrendet (DDA), hogy lehetővé tegye számukra a világgazdaságba való integrálódást;

2.        ismételten megjegyzi, hogy a kereskedelem a fejlődés és a szegénység leküzdésének hatékony és fontos eszköze lehet, amelynek – a többi fejlesztési eszközzel együtt – a millenniumi fejlesztési célok elérését kell szolgálnia;

3.        úgy véli, hogy a hongkongi miniszteri találkozó nem érte el ezt a célt, és figyelmeztet arra, hogy az Egyesült Államok elnöki kereskedelemfejlesztési hatósága (a „gyorsított eljárás” ) mandátumának 2007-es lejárta után a tárgyalások még bonyolultabbá válnak; ugyanakkor ismételten hangsúlyozza, hogy a dohai forduló lezárására vonatkozó 2006-os határidő betartására tett erőfeszítéseknek nem szabad a fejlődés-orientált eredményre való törekvés rovására történnie;

4.        üdvözli a különleges és megkülönböztetett bánásmód (SDT) területén elért előrelépéseket, de hangsúlyozza, hogy még nagyon sok tennivaló van, és hogy a WTO-megállapodások szerves és kötelező részét képező SDT igazi fejlesztési eszköz kellene, hogy legyen, mivel különleges kiváltságokat nyújt a legkevésbé fejlett és legérzékenyebb helyzetben lévő országoknak;

5.        üdvözli a mezőgazdasági exporttámogatásoknak a fejlett országok által legkésőbb 2013-ig történő megszüntetését, ideértve az élelmiszersegélyek és más export-visszatérítési rendszerek formájában nyújtott támogatásokat is; hasonlóképpen örömének ad hangot, hogy a csökkentések túlnyomó részére a végrehajtási időszak első felében kerül sor, és felszólítja a fejlett országokat, hogy tartsák be ezeket az ígéreteket; sürgeti a Bizottságot és a többi fejlett WTO-tagot, hogy véglegesítsék a kereskedelemtorzító belföldi mezőgazdasági támogatások és vámtarifák jelentős csökkentésének érdekében hozandó részletes szabályokat;

6.        üdvözli a különleges termékekre és a speciális védelmi mechanizmusra (SSM) vonatkozó megállapodást, amely elismeri, hogy a fejlődő országoknak védelmezniük kell az élelmiszerbiztonságot, a vidékfejlesztést és szegényebb mezőgazdasági termelők megélhetését;

7.        sajnálja, hogy a hongkongi megállapodás a gyapotexport-támogatások megszüntetésére korlátozódik és nem tér ki a kereskedelmet torzító támogatások nagy többségét kitevő belföldi támogatásokra;

8.        kéri a Bizottságot, hogy a legkevésbé fejlett országokkal folytatandó mezőgazdasági tárgyalások során vezessen be egy „fejlesztési dobozt”, hogy ezek az országok meg tudják oldani az élelmiszerbiztonság és a vidéki foglalkoztatás kérdését, mely a szegénység felszámolásának lényeges pontja;

9.        hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok számára nagyon fontos, hogy a nem mezőgazdasági termékek is piacra kerülhessenek, ugyanakkor fenntartja az ökológiailag érzékeny ágazatok szabályozásának jogát; sürgeti a fejlett és felemelkedő országokat, hogy fejlettségi szintjüknek megfelelően járuljanak hozzá e folyamathoz azáltal, hogy beengedik piacaikra a legkevésbé fejlett országokat és elősegítik az észak–dél, illetve a dél–dél irányú kereskedelmet; ragaszkodik ahhoz, hogy a legkevésbé fejlett és a leginkább rászoruló országoknak semmire ne kelljen elkötelezniük magukat;

10.      tudomásul veszi a NAMA keretében alkalmazott svájci tarifacsökkentési formulát, és megjegyzi, hogy ennek teljes mértékben tiszteletben kell tartania a „nem teljes viszonosság” elvét;

11.      csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a legkevésbé fejlett országokat a fejlett országok piacaira adó- és kvótamentességgel 2008-ra beengedő „fejlesztési csomag” nem követte a teljes Unió „Mindent, csak fegyvert nem!” (EBA) kezdeményezését, hanem inkább 97%-ra korlátozza a legkevésbé fejlett országok termékeinek piacra jutását (körülbelül 300 tarifasort zárva ki), ami elegendő ahhoz, hogy egyes legkevésbé fejlett országok valamennyi terméke kiszoruljon a piacról;

12.      hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások fokozatos, jól szabályozott liberalizálása fokozhatja a gazdasági növekedést és munkahelyteremtő hatással bírhat; ugyanakkor kiemeli, hogy valamennyi WTO-tagország szolgáltatási szektorok szabályzására való képessége védelemre szorul, különösen olyan kulcsfontosságú ágazatok esetében, mint az egészségügy és az oktatás; a szolgáltatások kereskedelmével kapcsolatos tárgyalásokra még nem kész országok esetében rugalmasabbnak kell lenni;

13.      felszólítja a Bizottságot, hogy a dohai fejlesztési napirendről szóló tárgyalások során kellőképpen vegye figyelembe a preferenciák gyengülését, és vizsgálja meg, hogy milyen intézkedéseket kellene hozni annak garantálása érdekében, hogy az uniós preferenciák hatékonysága – különösen a legszegényebb országok esetében – továbbra is fennmaradjon;

14.      mélységesen sajnálja a tényt, hogy a dohai fejlesztési menetrend keretében mindeddig még nem foglalkoztak megfelelőképpen a nyersanyagárak esésének kérdésével,

15.      üdvözli a fejlődő országoknak, és különösen a legkevésbé fejlett országoknak kereskedelemmel kapcsolatos segélyt nyújtó „Segély a kereskedelemért” programot mint a „fejlesztési csomag” részét; ugyanakkor sajnálja, hogy a bejelentett program már megígért segélyeken alapszik;

16.      üdvözli a szellemi tulajdonjogok kereskedelemmel kapcsolatos vonatkozásairól (TRIPs) szóló megállapodást, amelynek köszönhetően a nem megfelelő gyógyszergyártó képességgel rendelkező országok importálhatják azon gyógyszerek generikus változatát, amelyek szabadalmi joga még nem járt le;

17.      hangsúlyozza a technikai segítség és képességteremtés jelentőségét az olyan fejlődő országok számára, amelyeknek segítségre van szükségük a megkönnyített piacra jutás előnyeinek kiaknázásához, termékeik változatosabbá tételéhez, a vámbevételi források helyettesítéséhez és a Kereskedelmi Világszervezet irányában vállalt kötelezettségeik betartásához, továbbá elismeri a kereskedelemkönnyítés terén elért előrelépések fejlődő országok számára hozott lehetséges előnyeit;

18.      sajnálja, hogy a Kereskedelmi Világszervezet tárgyalási folyamatai nem átláthatóak és a demokratikus elszámoltathatóság hiányát mutatják, és felszólít a WTO parlamenti jellegének erősítésére;

19.      hangsúlyozza a többoldalú kereskedelmi keretrendszer fontosságát, hangsúlyozza, hogy a Kereskedelmi Világszervezeten belüli átlátható döntéshozatalra, a nemzeti szinten választott képviselők elszámoltathatóságának jobb rendszerére, a nyilvánosság általi nagyobb ellenőrzési lehetőségre és a civil társadalommal szélesebb körben folytatandó párbeszédre van szükség a tisztességes szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelmi rendszer biztosítása, és annak érdekében, hogy a legszegényebb országok a kereskedelmi tárgyalások során fokozottabban hallathassák hangjukat; ezenkívül hangsúlyozza, hogy a legkevésbé fejlett országok számára kellő segítséget kell nyújtani tárgyalóképességük fokozása érdekében;

ELJÁRÁS

Cím

a WTO Hongkongban tartott miniszteri találkozójának eredményeiről

Hivatkozások

2005/2247(INI)

Illetékes bizottság

INTA

Véleményt nyilvánított
  A plenáris ülésen való bejelentés
  dátuma

DEVE
15.12.2005

Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

A vélemény előadója
  A kijelölés dátuma

Maria Martens
1.12.2005

A vélemény korábbi előadója/előadói

 

Vizsgálat a bizottságban

20.2.2006

 

 

 

 

Az elfogadás dátuma

20.2.2006

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

19

0

2

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Margrete Auken, Thierry Cornillet, Dobolyi Alexandra, Michael Gahler, Filip Andrzej Kaczmarek, Glenys Kinnock, Ģirts Valdis Kristovskis, Maria Martens, Miguel Angel Martínez Martínez, Jürgen Schröder, Feleknas Uca, María Elena Valenciano Martínez-Orozco, Anna Záborská.

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

John Bowis, Milan Gaľa, Ana Maria Gomes, Fiona Hall, Manolis Mavrommatis, Zbigniew Zaleski and Gabriele Zimmer.

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Robert Evans

Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)

...


VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (20.2.2006)

a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részére

a WTO Hongkongban tartott miniszteri találkozójának eredményeiről

(2005/2247(INI))

A vélemény előadója: Margarita Starkevičiūtė

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. fokozott erőfeszítésekre ösztönzi a Bizottságot a WTO tárgyalások előmozdítása érdekében, szem előtt tartva azok multiszektorális jellegét; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU-n belül a WTO tárgyalások során a politikai figyelem általában a mezőgazdaságra és a textiliparra összpontosított és figyelmen kívül hagyta a kereskedelmi szolgáltatások többek között a pénzügyi szolgáltatások és a szellemi tulajdonjogok kereskedelemmel kapcsolatos vonatkozásainak lényegesen nagyobb gazdasági lehetőségeit;

2. rámutat arra, hogy a fejlődő országok pénzügyi forrásokhoz, köztük a sokrétű innovatív pénzügyi termékekhez való nehéz hozzáférése gátolja gazdasági növekedésüket; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az EU országok nem élhetnek a pénzügyi szolgáltatások kereskedelmének jelentős lehetőségeivel; megismétli az európai és a fejlődő országok kormányzatai közötti technikai és közigazgatási együttműködés fontosságát a helyi jogi és szabályozó keretek minőségének javítása érdekében, különösen a pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában;

3. megjegyzi, hogy helyes egyensúlyra kell törekedni a WTO megállapodásból származó nyereségek és veszteségek között;

4. megjegyzi, hogy amennyiben mások előzetesen tudomást szereznek a viszonylag rögzített EU tárgyalási álláspontról, az hátrányokkal járhat a tárgyalások során, ezért meg kell vizsgálni az ebből eredő hátrányok kiküszöbölésére irányuló stratégiákat;

5. úgy ítéli meg, hogy a pénzügyi szolgáltatások terén folytatott kereskedelmet, ahogyan más szolgáltatások esetében is, a GATS keretében vállalt határozott kötelezettségekkel kell támogatni , amelyek a határokon átívelő áruellátásra, a külföldi fogyasztásra, a kereskedelmi jelenlétre, valamint a természetes személyek szabad mozgására vonatkoznak; a hongkongi miniszteri konferencia nyilatkozata útitervet vázol fel a pénzügyi szolgáltatások piacának liberalizációja felé történő jelentős előrelépés érdekében; a WTO tagjainak az alábbi kötelezettségvállalásokra kell törekedniük: i) a teljes piaci hozzáférés az 1. módozatban azt jelenti, hogy a tőkepiaccal kapcsolatos szolgáltatások ellátói és fogyasztói a határokon keresztül is lebonyolíthatják üzleti tranzakcióikat mennyiségi korlátozások, a gazdasági igények tesztelése vagy nemzeti hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetés nélkül, ii) a 2. módozatban biztosítani kell, hogy a fogyasztók kiutazhassanak az országukból a tőkepiaccal kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzájutás céljából, iii) a 3. módozatban a külföldi szolgáltatóknak lehetővé kell tenni vállalkozások beindítását és működtetését más tagország területén mennyiségi korlátozások, a gazdasági igények tesztelése, a vállalati formára vonatkozó korlátozások, a külföldi tulajdonjog korlátozása vagy felső értékének megszabása, valamint a nemzeti hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetést jelentő intézkedések nélkül, iv) a 4. módozatban biztosítani kell, hogy a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban minden intézkedést elfogadnak és méltányos, hátrányos megkülönböztetéstől mentes, átlátható és hatékony módon alkalmaznak; arra a következtetésre jutott, hogy a fejlődő országok pénzügyi ellenőrzése és bankrendszere erősítésre szorul a válságok jövőbeli kialakulásának elkerülése érdekében;

6. üdvözli, hogy a Kereskedelmi Világszervezet lehetőséget ad a dohai fejlesztési fordulón arra, hogy felszámolják az üzlet elé gördülő akadályokat, hogy javítsanak a szabályozások átláthatóságán és növeljék a jogbiztonságot az EU normákkal egyenértékű szabályozások elfogadásával;

7. üdvözli a nyilatkozat kötelezettségvállalását a nem vámjellegű korlátozások felszámolására; hangsúlyozza, hogy nagyrészt ezek a korlátok az okai a nemzetközi kereskedelem torzulásainak, ezért fokozottabb figyelmet kér azok eltávolítására, különösen a NAMA tárgyalások keretében;

8. ismételten megerősíti a pénzügyi piacokat szabályozó normák többoldalú elismerésének fontosságát, amellyel kapcsolatosan az EU és az USA között a tőkekövetelményekre vonatkozó nemzetközi könyvviteli normák és szabályok kölcsönös elismerése és betartása kiemelkedő fontosságú;

9. támogatja az ütemterv minták használatát, mert ezek segítséget nyújtanak a WTO tagoknak a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásaik összeállítása során ahhoz, hogy kereskedelmi szempontból a lehető legoptimálisabb gazdasági növekedést érhessék el, fellendíthessék a gazdasági növekedést és a munkateremetést a fejlődő és fejlett országokban egyaránt, a kérelemmel megkeresett ország szabályozó keretére vonatkozó, például a Nemzetközi Valutaalap Pénzügyi Szektor Értékelési Programjával összhangban végzett felmérést tartalmazva; megjegyzi, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok során egyre nagyobb a jelentősége a határokon átnyúló vállalategyesüléseknek és felvásárlásoknak; e vonatkozásban elismeri a vállalatirányítás szabályainak döntő szerepét, és ezért felszólítja a vállalati vezetőket, hogy kövessék nagyobb figyelemmel a WTO tárgyalási fordulóit; rámutat az egyes országok nem megfelelő versenykereteinek esetleges kereskedelemtorzító hatására; felszólítja a WTO-t, hogy éberen felügyelje a piaci erőfölényből és összejátszó magatartásból eredő visszaélésekkel kapcsolatos ügyeket;

10. elismeri, hogy a fejlődő országoknak szükségük lehet egy rugalmas keretre, annak érdekében, hogy már az átmeneti időszakban bevezethessék az új szabályozásokat; úgy véli azonban, hogy ilyen intézkedések nem használhatók arra, hogy a globális versenytől megvédjenek egy országot;

11. tiszteletben tartja a fejlődő országok pénzügyi piacainak megnyitásához szükséges időt és annak ütemét;

12. megjegyzi, hogy az országok elővigyázatossági okokból hozhatnak olyan intézkedéseket, amelyekkel megvédhetik a befektetőket, a számlatulajdonosokat és a biztosítottakat, valamint amelyekkel megőrizhetik a pénzügyi rendszer stabilitását és integritását;

13. hangsúlyozza az elért fejlődést a kereskedelem, adósságok és pénzügy közötti kapcsolat vizsgálata tekintetében, és felszólítja a Bizottságot, hogy a WTO keretében a kereskedelmi partnerei felé megfogalmazott több- és kétoldalú kérései a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozóan új és fejlesztett GATS kötelezettségvállalásokat is tartalmazzanak annak érdekében, hogy a kereskedelmi liberalizáció, különösen a pénzügyi szolgáltatások tekintetében kölcsönösen előnyös legyen az érintett felek számára;

14. kiemeli, hogy a közelmúlt tapasztalatai szerint a tőkemozgások liberalizációja nem előzheti meg a bankszektorok külföldi versenytársak előtti megnyitását és a felügyeleti rendszer reformját; javasolja, hogy vegyék figyelembe e tapasztalatokat a liberalizációs intézkedések végrehajtására vonatkozó határidők meghatározása során.

ELJÁRÁS

Cím

A Kereskedelmi Világszervezet Hongkongban tartott miniszteri találkozójának eredményei

Hivatkozások

2005/2247(INI))]

Illetékes bizottság

INTA

Véleményt nyilvánított
  A plenáris ülésen való bejelentés
  dátuma

ECON
2.2.2006

Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

A vélemény korábbi előadója/előadói

Margarita Starkevičiūtė
13.12.2005

A vélemény előadója
  A kijelölés dátuma

 

Vizsgálat a bizottságban

13.2.2006

20.2.2006

 

 

 

Az elfogadás dátuma

20.2.2006

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

27

2

0:

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Zsolt László Becsey, Pervenche Berès, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Ieke van den Burg, David Casa, José Manuel García-Margallo y Marfil, Jean-Paul Gauzès, Robert Goebbels, Gunnar Hökmark, Karsten Friedrich Hoppenstedt, Sophia in 't Veld, Wolf Klinz, Guntars Krasts, Joseph Muscat, Astrid Lulling, Cristobal Montoro Romero, John Purvis, Karin Riis-Jørgensen, Dariusz Rosati, Peter Skinner, Margarita Starkevičiūtė, Ivo Strejček, Sahra Wagenknecht

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Harald Ettl, Klaus-Heiner Lehne, Thomas Mann, Diamanto Manolakou, Corien Wortmann-Kool

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

 

Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)

...


VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (21.2.2006)

a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részére

a WTO hongkongi miniszteri konferenciájának eredményeiről

(2005/2247(INI))

A vélemény előadója: Paul Rübig

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli a WTO hongkongi miniszteri konferenciáján a kereskedelemkönnyítés tekintetében elért eredményeket; hangsúlyozza a világszerte egyszerűsített és harmonizált vámeljárások fontosságát; sürgeti a WTO-tagokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a harmadik országokkal kereskedő EU-s kereskedők számára kézzelfogható előrelépést jelentő kereskedelemkönnyítésről szóló WTO megállapodás megkötése érdekében;

2.  ismételten csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a négy szingapúri kérdés közül három (a befektetések szabad áramlása, a szabadpiaci verseny és a kormányzati közbeszerzések átláthatósága) már nincsen a dohai forduló napirendjén; ragaszkodik ahhoz, hogy a szingapúri és az ahhoz kapcsolódó kérdéseket egyértelművé kell tenni a nemzeti szintű végrehajtást, a multi- és/vagy plurilaterális szintű szabályozást, valamint a hatékony végrehajtási mechanizmusokat illetően;

3.  reméli, hogy a szolgáltatásokra vonatkozó tárgyalások folyamatában bekövetkezett, a Bizottság által bejelentett irányváltás, amelynek értelmében a hagyományos alulról fölfele irányuló „kérés-válasz” megközelítést körtárgyalások fogják kiegészíteni, pozitív hatással lesz az EU szolgáltatási ágazatára; emlékeztet arra, hogy a tárgyalások jelenlegi fordulójának változatlanul kellene hagynia a tagállamok azon jogát, hogy közérdekű szolgáltatásaikat saját maguk szabályozzák;

4.  emlékeztet a szingapúri kérdésekkel kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira, amelyekben elsősorban a WTO 1999-es seattle-i és 2003-as cancúni miniszteri konferenciáinak kudarcához vezető okokat taglalta; ezért úgy hiszi, hogy a WTO-val folytatott és/vagy egyéb körtárgyalások során az EU-nak ragaszkodnia kell ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket kulcsfontosságú tárgyalási témákként kezeljék, olyan témákkal párhuzamosan, mint az iparcikkek kereskedelme és a szolgáltatási piac megnyitása, ugyanakkor nem elfelejtkezve a hírközlési ágazat szabványainak és a roaming-díjak kérdéséről;

5.  javasolja, hogy a dohai forduló lezárása után a Bizottság értékelje a második generációs önálló hírközlési megállapodás WTO-n belüli hasznosságát abból a célból, hogy szilárdabb és nyitottabb nemzetközi hírközlési piac jöhessen létre; kéri a Bizottságot, hogy tegyen jelentést a Parlamentnek és felelős bizottságának erről a kérdésről 2006 augusztusáig;

6.  üdvözli az „aid for trade" („segély a kereskedelemért ”) programok iránti kötelezettségvállalásokat, azonban keretegyezmény megkötésére szólít fel a WTO-val, amelyben meghatározásra kerülne e programok hatásköre, különösen az alkalmazási kör, az alkalmazására és a hatálya alá tartozókra vonatkozó szabályok, valamint a végrehajtási mechanizmus; megerősíti azt az álláspontját, hogy a piaci hozzáférést az infrastrukturális különbségek áthidalására, a termékminőség javítására és – a KKV-k társulásaira helyezve a hangsúlyt –a legkevésbé fejlett országok exportképes áruinak és szolgáltatásainak a nemzetközi kereskedelmi hálózatba történő bekapcsolására hivatott technikai segítségnyújtáshoz kell kötni;

7.  üdvözli a legkevésbé fejlett országok vámmentességéről szóló Hongkongban elfogadott kezdeményezést; hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a világ legszegényebb országai részt tudjanak venni a nemzetközi kereskedelemben, nagyobb piaci hozzáférést kell biztosítani számukra, és ehhez az OECD országok a WTO „fegyver kivételével mindent” egyezményéhez történő feltétlen elkötelezettségére van szükség; felhívja a fejlődő országokat, hogy nyissák meg piacukat a WTO-n belül, és kezdjenek tárgyalásokat az ipari termékek piacához való hozzáférésről a legnagyobb kedvezményben részesülő országok elve alapján; hangsúlyozza, hogy a WTO rendszernek inkább alátámasztania, mint hátráltatnia kellene a Dél országai közötti kereskedelmet;

8.  hangsúlyozza, hogy a világkereskedelmi tárgyalások során a partnerkeresés az egyik fő cél, mivel a hongkongi miniszteri konferencia eredménye megmutatta, hogy a következetes ajánlattétel nem mindig elegendő a tárgyalás sikeréhez, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy alaposan tanulmányozza a nem kormányzati szervezetek tárgyalásokban betöltött szerepét; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a dokumentum végleges változatának megfogalmazásában a nem kormányzati szervezetek nagyobb szerepet képesek betölteni, mint a demokratikusan választott parlamenti képviselők;

9.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a hongkongi miniszteri konferencián nem születtek konkrét eredmények az európai vállalatok számára; felhívja a figyelmet arra, hogy az ipari termékek piacához való hozzáférésről szóló tárgyalások során nem született döntés a az ipari termékek vámcsökkentésének mértékéről, illetve a piaci hozzáférést tovább javító, az egyes iparágazatokon belüli megegyezések folytatásáról; helyteleníti azt a tényt, hogy nem történt előrelépés a nem vámjellegű akadályok felszámolásában, és hogy a szolgáltatásokról szóló megállapodás egy minimumcsomag, amely nem nyújt konkrét biztosítékokat a liberalizáció folytatásához; hangsúlyozza továbbá, hogy a piaci hozzáférésről szóló kérdések terén még az idén történő jelentős előrelépés híján az európai vállalkozások jelentős számú új üzleti lehetőségtől fognak elesni a gyorsan növekvő feltörekvő országokban;

10. tudomásul veszi a nem mezőgazdasági termékek piacra jutásával kapcsolatos intézkedések (NAMA) terén született, a svájci képlet alapján történő vámcsökkentésről szóló megállapodást, amely az együtthatók számát és értékét függőben hagyja; emlékeztet arra, hogy az elfogadott képletnek lehetővé kell tennie egyrészt azt, hogy a sérülékeny fejlődő országok törékeny ágazataikat megvédjék, másrészt azt, hogy az egyes európai ágazatok, mint az autóipar, megtartsák versenyképes szerepüket;

11. emlékeztet a multilaterális szabályozási rendszer alaplogikájára: „a liberalizáció gazdasági lehetőségeket teremthet, de nem garantálja a gazdasági sikert és a nemzetközi kereskedelemből származó bevétel egyenlő elosztását”; hangsúlyozza a WTO vitarendezési mechanizmusai megerősítésének szükségességét azáltal, hogy a WTO-tagokat a szabad, tisztességes és versenyszellemű globális piacot biztosító szabályok és végrehajtási mechanizmusok fokozottabb betartására ösztönzik;

12. azt javasolja az EU-s WTO tárgyalóknak, hogy kezdjék kialakítani az energiára vonatkozó EU-s álláspontot, amely az energiaágazat terén nagyobb ellátási biztonságot és határozottabb piaci erőket vezetne be, és kiterjedne az energia ipari alkalmazásaira, a fejlődő országokban történő beruházások elősegítésére, valamint
a több EU-s ipar túlélését is fenyegető kettős árazás és egyéb exportkorlátozások vagy adók felszámolására;

13. felhívja az EU-s tárgyalókat, hogy ragaszkodjanak a TRIPS egyezmény WTO-s végrehajtási mechanizmusainak megerősítéséhez, amelyek elengedhetetlenek a hamis áruk kereskedelme és az EU-s szabadalmi jogok megsértése elleni küzdelemhez; kijelenti, hogy az európai szellemi tulajdonjogok és a földrajzi árujelzők védelme a WTO-n belül rendezendő kérdések egyik legfontosabbika még mindig; ebben az összefüggésben üdvözli azt a hírt, hogy a Bizottság szabadalmi ügyvivőt küld Pekingbe április 1-én; rámutat arra, hogy a hamis áruk internalizációja negatív hatással volt a fejlett országok adóbevételére, hozzájárult a szervezett bűnözés nemzetközi szintű finanszírozásához, csökkentette az innovációs kedvet az összes országban, és könnyen az EU csúcstechnológiás termékekbe és szolgáltatásokba eszközölt jelentős ipari befektetéseinek tönkretételéhez vezethet;

14. emlékeztet arra, hogy a KKV-k az EU és a fejlődő országok gazdaságának gerincét képezik, de a globális kereskedelmi rendszerben való részvételükhöz szükséges a magántulajdonjogok egyértelműsítése, a monopolizálódás korlátainak megszabása, valamint a KKV-kat a kutatásba és innovációba való beruházásra ösztönző hatékony jogérvényesítés; azt javasolja, hogy az EU kereskedelempolitikájában a nemzetközi kereskedelem és beruházás KKV-kat fenyegető kockázatainak csökkentésére összpontosítson azáltal, hogy a vám- és nem vámjellegű korlátozások, valamint az európai kereskedelmi tevékenységeket (beruházás, cégalapítás, kereskedési jog) visszaszorító korlátozások felszámolásával, és a nem vámjellegű korlátozások hatásosabb WTO-s kezelését biztosító közvetítői mechanizmusok gyors és határozott életbe léptetésével jelentősen megnöveli a piaci hozzáférést a feltörekvő országokban;

15. hangsúlyozza a WTO parlamenti dimenziójának fontosságát, és felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a dokumentum végleges változatában történjen utalás a dohai fordulóra, azon belül is a törvényhozók szerepére a kereskedelempolitikai döntésekben;

ELJÁRÁS

Cím

A WTO hongkongi miniszteri konferenciájának eredményeiről

Hivatkozások

2005/2247(INI))]

Illetékes bizottság

TRADE

Véleményt nyilvánított
  A plenáris ülésen való bejelentés
  dátuma

ITRE
15.12.2005

Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

A vélemény előadója
  A kijelölés dátuma

Paul Rübig

13.12.2005

A vélemény korábbi előadója/előadói

 

Vizsgálat a bizottságban

31.1.2006

21.2.2006

 

 

 

Az elfogadás dátuma

21.2.2006

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

39

6

0

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

John Attard-Montalto, Šarūnas Birutis, Jan Březina, Jerzy Buzek, Pilar del Castillo Vera, Jorgo Chatzimarkakis, Giles Chichester, Den Dover, Lena Ek, Adam Gierek, Norbert Glante, Umberto Guidoni, András Gyürk, David Hammerstein Mintz, Rebecca Harms, Erna Hennicot-Schoepges, Romana Jordan Cizelj, Werner Langen, Anne Laperrouze, Vincenzo Lavarra, Pia Elda Locatelli, Angelika Niebler, Reino Paasilinna, Miloslav Ransdorf, Vladimír Remek, Herbert Reul, Teresa Riera Madurell, Mechtild Rothe, Paul Rübig, Andres Tarand, Britta Thomsen, Patrizia Toia, Catherine Trautmann, Claude Turmes, Nikolaos Vakalis, Alejo Vidal-Quadras Roca

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Jean-Pierre Audy, María del Pilar Ayuso González, Ivo Belet, Françoise Grossetête, Edit Herczog, Mieczysław Edmund Janowski, Erika Mann, Lambert van Nistelrooij, Vittorio Prodi

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

 

Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)

 


VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (20.2.2006)

a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részére

a WTO hongkongi miniszteri konferenciájának eredményeiről

(2005/2247(INI))

A vélemény előadója: Joseph Daul

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagállamai által a WTO hatodik, 2005. december 13. és 18. között Hongkongban tartott miniszteri konferenciáján elfogadott miniszteri nyilatkozatra, és különösen az elkövetkező hónapok munkaprogramjára,

B.  tekintettel az Európai Unió azon törekvésére, hogy a közös agrárpolitika (KAP) reformjáról elfogadott 2003. június 23-i luxemburgi megegyezésben foglaltaknak megfelelően megőrizze az európai mezőgazdasági modellt,

C. mivel az Európai Unió mint a mezőgazdasági és agrár-élelmiszeripari termékek termelésében és kereskedelmében világszinten jelentős szereplő érdekelt abban, hogy a WTO multilaterális keretében részt vegyen a kereskedelmi szabályozások kidolgozásában és a tárgyalásban érintett valamennyi szektor és valamennyi résztvevő közötti globális megállapodás és egyensúly kialakításában,

1.  üdvözli az Európai Unió egységes fellépését a WTO hatodik miniszteri konferenciáján; emlékeztet, hogy a hongkongi miniszteri nyilatkozat csak egy szakaszt jelent a dohai fejlesztési programban, és hogy a tárgyalások egyes részei között feltétlenül egyensúlyra kell törekedni; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a miniszteri nyilatkozat csak a fejlesztendő területek egy részére terjed ki, és mert a Európai Unió főbb partnerei részéről nem történt a 2005. október 28-i jelentős közösségi hozzájáruláshoz hasonló globális felajánlás a mezőgazdaság területén;

2.  tekintetbe veszi a következő határidők fontosságát a tárgyalási módok meghatározása során és a kiegyensúlyozott elkötelezettségek szükségességét a mezőgazdaság területén; emlékezteti a Bizottságot, hogy ezek a tárgyalási módok semmiképpen sem kérdőjelezhetik meg az európai mezőgazdasági modellt és a mezőgazdaság többfunkciós szerepét;

3.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság által a WTO keretében zajló mezőgazdasági tárgyalások során tett kötelezettségvállalások nem léphetik túl a KAP hatályos szabályozási keretét, sem a tárgyalási felhatalmazást;

4.  megállapítja, hogy meg kell őrizni a Bizottság aktuális ajánlatának feltételes jellegét a dohai fejlesztési program keretében, valamint annak lehetőségét, hogy a WTO további partnerei részéről tett kielégítő ajánlatok hiányában a Bizottság a tárgyalásokról visszavonulhasson;

5.  emlékeztet, hogy a közösségi termelők által a KAP egymást követő reformjai során korábban vállalt áldozatok jelentősen hozzájárultak a tárgyalások előrehaladásához; hogy ezt az eredményt az Európai Unió egy kiegyensúlyozott megállapodás érdekében tett erőfeszítési közé kell sorolni, ezért részéről kisebb áldozatok vállalása is megengedhető a mezőgazdasági tárgyalások más témáiban, nevezetesen a piacrajutás témakörében;

6.  emlékeztet a luxemburgi megállapodásnak a KAP reformjára vonatkozó részének jelentőségére, és hangsúlyozza a „zöld dobozba” tartozó intézkedések meghatározásának szükségességét, beleértve a rugalmas támogatásokat is;

7.  úgy véli, hogy az Európai Unió már eddig is jelentős erőfeszítéseket tett a piactorzító hatású belső támogatások csökkentése érdekében, ezért az április 30-ára meghatározandó tárgyalási stratégiának kellőképpen dinamikusnak kell lennie annak érdekében, hogy a többi iparosodott országot, különösen a legfontosabbakat, belső politikájuk reformjára lehessen kényszeríteni;

8.  hangsúlyozza a WTO tagjai által az exporttámogatások valamennyi formájának 2013-ig történő megszüntetésére vállalt kötelezettség jelentőségét, továbbá a hasonló hatású intézkedésekre – például állami kereskedelmi vállalatokra, exportmonopóliumokra, exporthitelekre, élelmiszersegélyekre – vonatkozó pontos és kényszerítő erejű szabályok meghatározását;

9.  felhívja a Bizottság figyelmét az exporttámogatások felszámolása körülményeinek megfelelő meghatározására, mivel az következményekkel jár a piacszabályozás tekintetében is; ezért kéri a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek a Közösség mezőgazdaságának gazdasági és társadalmi egyensúlya megőrzése érdekében tenni kívánt lépéseiről;

10. úgy véli, hogy a piacrajutás a tárgyalásoknak és a KAP reformja megvalósításának egyik fontos tétje; ezért a vámok csökkentésének általános témakörét a WTO tagjai által a mezőgazdasági tárgyalások különböző területein vállalt áldozatok és az Európai Unió által a belső támogatások és az exportverseny terén tett erőfeszítések tükrében kell értékelni, meghagyva annak lehetőségét, hogy a behozott termékekkel kapcsolatban ugyanolyan feltételeket támasszanak, mint a belföldiekkel kapcsolatban;

11. javasolja, hogy a WTO keretében a mezőgazdasági termékekre javasolt drasztikus vámcsökkentést figyelembe véve a piacra való bejutás feltételeit megelőző jelleggel állapítsák meg a gazdasági, környezeti és szociális dömping elkerülése érdekében; javasolja ebből következően mezőgazdasági importlefölözés alkalmazását, különösen külön védzáradék útján, abban az esetben, ha a termelés feltételei ellentétesek az emberi jogokkal, a nemzetközi megállapodásokkal vagy az állatvilág és a környezet védelmére vonatkozó európai jogszabályokkal; javasolja az e lefölözésekből származó bevételnek az érintett fejlődő országok élelmiszer-biztonságára és vidékfejlesztésére történő fordítását, a válságok megelőzése érdekében;

12. felkéri a Bizottságot a tagállamok gazdasági érdekeinek tiszteletben tartása mellett azon érzékeny mezőgazdasági termékek listájának létrehozására, melyek esetében a liberalizálás kevésbé fontos, mint más termékek esetében, valamint külön védzáradék alkalmazására azon mezőgazdasági termékek esetében, melyeknél a jelenlegi védővám az elvégzett elemzések alapján nem elegendő vagy nem lesz az a vámcsökkentési kötelezettségvállalás teljesítését követően;

13. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Unió nem volt képes elismerni a nem kereskedelmi szempontokat sem a miniszteri nyilatkozatban, sem az elkövetkező hónapokra vonatkozó munkaprogramjában; kéri a Bizottságot, hogy a további tárgyalások során e kérdésre fektessen nagyobb hangsúlyt;

14. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a WTO Általános Tanácsa által 2004. augusztus 1-jén elfogadott keretnek megfelelően a tárgyalások mezőgazdasági részén nem történt kötelezettségvállalás a nem kereskedelmi vonatkozásokat illetően, és még mindig elégtelennek ítéli meg a földrajzi árujelzők védelmének kiterjesztésével és megerősítésével kapcsolatosan elért eredményeket;

15. úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak határozottan meg kell védenie „a nem kereskedelmi szempontokat” a WTO keretében folyó tárgyalások során annak érdekében, hogy e kérdésben világszintű konszenzus szülessen; úgy ítéli meg továbbá, hogy a Bizottságnak arra is törekednie kell, hogy elfogadtassa a közösség nem kereskedelmi igényeit az EU-n kívüli országokban;

16. hangsúlyozza, hogy a Trópusi Állattenyésztési és Állatorvostudományi Intézet (IEMVPT) becslése szerint körülbelül 10 milliárd EUR összeget kell az európai gazdálkodóknak átvállalnia az állatjóllét normáinak és más nem kereskedelmi szempontoknak a tiszteletben tartása érdekében; hangsúlyozza a verseny nyilvánvaló torzulását, melynek az európai gazdálkodók lesznek az áldozatai, amennyiben az importált termékekre nem vonatkoznak ugyanolyan normák, mint a hazai termékekre; hangsúlyozza, hogy a kártalanítás a „zöld doboz” keretében nem fenntartható megoldás, mivel ez a finanszírozás meglehetősen korlátozott;

17. a mezőgazdasági tárgyalások keretében nélkülözhetetlennek tartja, hogy megbeszéléseket folytassanak egy nemzetközi bor- és párlatnyilvántartás létrehozásáról, és hogy más termékekre is kiterjesszék azt; úgy véli, hogy ez a nyilvántartás, további kiváló minőségű termékek abba történő felvételével együtt, alapjául szolgálhat egy, a világpiacon a minőségi termékek előtérbe helyezését célzó közösségi politikának; kéri, hogy az európai termékek exportigényét teljes mértékben vegyék figyelembe;

18. megállapítja, hogy az Európai Uniónak erősítenie kell kapcsolatait azokkal az országokkal, amelyeknek hasonló elképzelésük van a mezőgazdaságról, nevezetesen a G10 tagjaival és az AKCS-országokkal; úgy véli ezért, hogy a közösségi piacnak az új kötelezettségvállalásokból következő megnyitását elsősorban a legkevésbé fejlett országok és az AKCS-országok számára kell biztosítani; emlékeztet, hogy számolni kell a preferencia-árrések ebből eredő csökkenéséhez kapcsolódó problémákkal;

19. emlékeztet, hogy a dohai fejlesztési program célja a legkevésbé fejlett országok magasabb fokú integrálása a világkereskedelembe; úgy véli, hogy e cél megvalósítása érdekében az iparosodott és a felemelkedő országok aktív részvételére van szükség; üdvözli ezért a piacoknak a legkevésbé fejlett országokból származó termékek előtti megnyitására vonatkozó hongkongi megállapodást, és úgy véli, hogy a miniszteri konferencia megtette az első lépést az afrikai országok által felvetett gyapot-probléma megoldása felé vezető úton; ugyanakkor egyértelműen elégtelennek találja az Egyesült Államok által tett erőfeszítéseket; emlékezteti ezért a Bizottságot, hogy a felmerült problémákra megfelelőbb megoldásokat kell találni;

20. úgy ítéli meg, hogy helyénvaló a fejlődő országok között megkülönböztetéseket tenni és számukra a liberalizáció tekintetében fejlettségi szintjükkel, gazdasági potenciáljukkal és iparuk és kivitelük versenyképességével arányos kötelezettségvállalásokat előírni; úgy vélekedik, hogy a nagy mezőgazdasági termelőknek és exportőröknek (mint India, Brazília vagy Kína) nagyobb fokú liberalizáció iránt kell kötelezettséget vállalniuk, mint például az élelmiszer-ipari termékeket importáló országoknak;

21. úgy ítéli meg, hogy a fejlődő országoknak vagy a legkevésbé fejlett országoknak megadott valamennyi engedményre a származási szabályok szigorú tiszteletben tartásának, továbbá a háromoldalú kereskedelmi gyakorlatok megakadályozására vonatkozó mechanizmusnak kell vonatkoznia;

22. úgy ítéli meg, hogy a tárgyalások során az átláthatóság érdekében a Bizottságnak gondoskodnia kell a tagállamok folyamatos tájékoztatásáról, különösen a lényeges kötelezettségvállalásokat illetően; úgy vélekedik, hogy a Bizottság tárgyalási felhatalmazásának eredményes alkalmazását a tagállamokkal folytatott rendszeres konzultációkkal kell megerősíteni;

23. kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot az Európai Unió által tett engedmények gazdasági és társadalmi következményeinek értékeléséről; kéri továbbá a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságnak a megbeszélések fejleményeiről;

24. végül kéri a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság elnökét, hogy továbbítsa ezt a véleményt a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak.

INDOKOLÁS

La VIème Conférence Ministérielle de l’Organisation Mondiale du Commerce s’est conclue par l’adoption d’une déclaration commune des pays membres de l’OMC.

Cette déclaration, qui consolide la décision adoptée par le Conseil Général de l’OMC le 1er août 2004, constitue une étape importante dans le processus de l’Agenda pour le Développement de Doha, défini dans la déclaration du 14 novembre 2001 qui a conclu la IVème réunion ministérielle.

Les membres de l’OMC sont parvenus à une déclaration commune en raison de la détermination de l’Union européenne pour l’inclusion d’engagements précis permettant une meilleure intégration des pays les plus pauvres dans la croissance des échanges mondiaux.

Cette position de l’Union européenne a été prise en compte par ses partenaires grâce à la cohésion des instances communautaires – le Parlement, le Conseil et la Commission. Cette unité est d’autant plus importante aujourd’hui que la déclaration ministérielle prévoit une accélération des négociations pour parvenir à une conclusion du cycle à la fin de cette année.

Lors de cette VIème Conférence Ministérielle, les pays membres de l’OMC se sont mis d’accord sur trois points essentiels, permettant ainsi une avancée pour les négociations :

1.  l’élimination parallèle et progressive de toutes les formes de subventions à l’exportation et des disciplines concernant toutes les mesures à l’exportation d’effet équivalent, qui doit être achevée pour la fin 2013,

2.  la mise en place d’un régime spécifique pour l’accès au marché pour les produits en provenance des Pays les Moins Avancés (PMA) qui, malgré une ouverture ne devant couvrir que 97% des lignes tarifaires, constitue néanmoins une première étape importante pour les PMA,

3.  et enfin le début d’une solution au problème du coton, dossier sensible pour les pays africains.

D’autre part, la déclaration ministérielle a défini un agenda de travail qui prévoit pour l’agriculture les échéances suivantes :

pour le 30 avril 2006 : les négociateurs devront définir les modalités chiffrées concernant :

- pour le soutien interne : la définition des bandes pour la mise en œuvre d’une réduction étagée et des taux de réduction pour ce qui concerne tant la Mesure Globale de Soutien et que l’abaissement global du soutien interne ayant des effets de distorsion des échanges,

- pour la concurrence à l’exportation : la détermination des disciplines concernant les crédits à l’exportation ou les programmes d’assurance, les entreprises commerciales d’Etat exportatrices et l’aide alimentaire, ainsi que les modalités de mise en œuvre de l’élimination parallèle et progressive de toutes les formes de subventions à l’exportation,

- pour l’accès au marché, la définition des bandes pour la réduction tarifaire, les taux de réduction des droits de douane, le traitement des produits sensibles et celui des produits spéciaux pour les pays en développement, et le mécanisme concernant la clause de sauvegarde spéciale,

- le traitement spécial et différencié applicable aux pays en développement concernant les trois volets de la négociation agricole.

pour le 31 juillet 2006, les pays membres de l’OMC devront déposer des offres chiffrées élaborées à partir des modalités ainsi définies.

L’ensemble des discussions sur les listes de concessions doivent se dérouler cet automne, afin de permettre une conclusion du cycle de négociations entamé à Doha pour le 31 décembre 2006.

Dans ce cadre, il est impératif que l’Union européenne participe activement aux discussions sur les modalités de négociations qui vont conduire à l’élaboration des listes de concessions.

Un accord pour les négociations commerciales ne peut être trouvé qu’à travers un triple équilibre :

- un équilibre général au sein de la négociation, dans l’objectif du respect du principe de l’engagement unique,

- un équilibre au sein de la négociation agricole, prenant en compte les efforts déjà réalisés par les producteurs de l’Union européenne à travers les réformes successives et préservant la réforme de la PAC ainsi que le caractère multifonctionnel de l’agriculture,

- enfin, un équilibre des efforts consentis par les membres de l’Organisation Mondiale du Commerce, tenant compte de leur possibilité de participation dans la négociation et leur niveau de développement. Pour cela, il est impératif d’évaluer les conditions d’une différenciation entre les pays en développement, et limiter les conséquences d’une libéralisation des échanges pour les pays ayant des accords préférentiels avec l’Union européenne, à travers l’érosion des préférences dont ils bénéficient.

Enfin, la cohésion dont a fait preuve l’Union européenne lors de la VIème réunion ministérielle de l’Organisation Mondiale du Commerce doit être préservée. C’est la raison pour laquelle il est impératif que la Commission européenne rende compte pour autant que de besoin de l’avancée des discussions à la Commission de l’Agriculture du Parlement européen.

ELJÁRÁS

Cím

A WTO hongkongi miniszteri konferenciájának eredményei

Eljárás száma

2005/2247(INI)

Illetékes bizottság

INTA

Véleménynyilvánításra felkért bizottság  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

AGRI
15.12.2005

A vélemény előadója           

A kijelölés dátuma

Joseph Daul
23.11.2005

Vizsgálat a bizottságban

20.2.2006

 

 

 

 

Az elfogadás dátuma

20.2.2006

A zárószavazás eredménye

+: 21

–: -

0: -

 

 

 

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Marie-Hélène Aubert, Peter Baco, Katerina Batzeli, Joseph Daul, Albert Deß, Carmen Fraga Estévez, Jean-Claude Fruteau, Elisabeth Jeggle, Heinz Kindermann, Stéphane Le Foll, Albert Jan Maat, Mairead McGuinness, Neil Parish, María Isabel Salinas García, Willem Schuth, Czesław Adam Siekierski, Marc Tarabella, Jeffrey Titford

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Jan Mulder, James Nicholson, Zdzisław Zbigniew Podkański

Megjegyzések (egy nyelven közölt adatok)

 


ELJÁRÁS

Cím

a WTO Hong Kong-i miniszteri konferenciájának eredményeiről

Eljárás száma

2005/2247(INI)

Eljárási Szabályzatra való hivatkozás

45. cikk

Illetékes bizottság
  Az ülésen való bejelentés dátuma

INTA
15.12.2005

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)
  A plenáris ülésen való bejelentés
  dátuma

DEVE

15.12.2005

ECON

2.2.2005

ITRE

15.12.2005

AGRI

15.12.2005

 

Nem nyilvánított véleményt
  A határozat dátuma

 

 

 

 

 

Megerősített együttműködés
  A plenáris ülésen való bejelentés
  dátuma

Nincs

 

 

 

 

A jelentésben foglalt állásfoglalási indítvány(ok)

 

 

Előadó(k)
  A kijelölés dátuma

Georgios Papastamkos
13.6.2005

 

Korábbi előadó(k)

 

 

Vizsgálat a bizottságban

23.11.2005

25.1.2006

21.2.2006

 

 

Az elfogadás dátuma

22.2.2006

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

24

2

2

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Jean-Pierre Audy, Enrique Barón Crespo, Daniel Caspary, Françoise Castex, Nigel Farage, Christofer Fjellner, Glyn Ford, Béla Glattfelder, Jacky Henin, Syed Kamall, Sajjad Karim, Erika Mann, Helmuth Markov, David Martin, Javier Moreno Sánchez, Georgios Papastamkos, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Bogusław Rogalski, Tokia Saïfi, Robert Sturdy, Daniel Varela Suanzes-Carpegna, Zbigniew Zaleski

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Panagiotis Beglitis, Jorgo Chatzimarkakis, Pierre Jonckheer, Maria Martens, Zuzana Roithová, Antolín Sánchez Presedo, Frithjof Schmidt

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Seán Ó Neachtain

Benyújtás dátuma– A6

1.3.2006

A6-0051/2006

Utolsó frissítés: 2006. augusztus 2.Jogi nyilatkozat