az Európai Ombudsman által a Tanács jogalkotói minőségében tartott üléseinek nyilvánosságáról szóló 2395/2003/GG számú panasz ügyében az Európai Unió Tanácsához intézett ajánlástervezetet követően készített különjelentéséről

(2005/2243(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Ombudsman által a 2395/2003/GG számú panasz ügyében az Európai Unió Tanácsához intézett ajánlástervezetet követően az Európai Parlamentnek készített különjelentésére,

–   tekintettel az EU-Szerződés 1. cikkére,

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i rendeletre(1),

–   tekintettel az EK-Szerződés 255. cikkére, amely az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való hozzáféréssel kapcsolatos ,

–   tekintettelaz EK-Szerződés 195. és 207. cikkére,

–   tekintettelaz Európai Unió jövőjéről szóló Laekeni Nyilatkozatra(2),

–   tekintettel az Európai Tanács sevillai ülése elnökségének 2002. június 21-22-i következtetéseire,

–   tekintettel az Európai Ombudsman szabályzata 3. cikkének (7) bekezdésére(3),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére és 195. cikkének (3) bekezdésére,

–   tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A6-0056/2006),

A. mivel az EK-Szerződés 195. cikke felhatalmazza az Európai Ombudsmant bármely uniós polgártól érkező, a közösségi intézmények vagy szervek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok átvételére,

B.  mivel az Európai Ombudsmanhoz intézett 2395/2003/GG számú panaszban a panaszosok azt állították, hogy a jogalkotói minőségében eljáró Tanács ülései nincsenek összhangban az EU-Szerződés 1. cikkének (2) bekezdésével, és csak a Tanács 2004. március 22-én módosított, 2002. július 22-i eljárási szabályzatának 8. és 9. cikkében meghatározott mértékben nyilvánosak(4),

C. mivel panaszosok úgy vélték, hogy a jogalkotói minőségében eljáró Tanács üléseinek nyilvánosnak kell lenniük, és kérték a Tanács 2002. eljárási szabályzatának e célból történő módosítását,

D. mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i, 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 12. cikkének (2) bekezdése, valamint a Tanács eljárási szabályzatának 7. cikkének megfelelően a Tanács az EK-Szerződés 207. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében jogalkotói minőségében jár el, amikor a tagállamokban vagy azok számára jogilag kötelező szabályokat fogad el rendeletek, irányelvek, kerethatározatok vagy határozatok formájában a Szerződések vonatkozó rendelkezései alapján a belső intézkedések, adminisztratív vagy költségvetési jogi aktusok, intézményközi vagy nemzetközi kapcsolatokra, illetve nem kötelező jogi aktusokra vonatkozó aktusok (mint például következtetések, ajánlások vagy állásfoglalások) elfogadásához vezető viták kivételével,

E.  mivel a Tanács nem jogalkotási tevékenységének aránya nagyon alacsony jogalkotási tevékenységéhez képest, tekintetbe véve jogalkotási tevékenységének fent említett meghatározását, és ennek következtében az átláthatóságnak kellene a munkája alapszabályának lennie, a bizalmas kezelést, adott esetben, a nem jogalkotási tevékenységre alkalmazva,

F.  mivel az EU-Szerződés 1. cikkének (2) bekezdése szerint az EU-ban a döntéseket “a lehető legnyilvánosabban és az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg”,

G. mivel a Tanács főtitkára, Solana úr a panaszosok nyílt levelére adott 2003. november 19-i válaszában kijelentette, hogy a Tanács jogalkotási tárgyalásainak nyilvánosság felé történő megnyitásának kérdése rendkívül széleskörű támogatásra lelt,

H. mivel a Tanács az Ombudsmannak adott válaszában elismerte, hogy a többek között az EU-Szerződés 1. cikkének (2) bekezdésében megállapított elv nagy fontossággal bír.

I.   mivel a Tanács a 2004-ben elfogadott eljárási szabályzatában olyan szabályokat vezetett be, amelyek nagyobb nyilvánosságról rendelkeznek azon ülések tekintetében, amelyeken jogalkotói minőségében jár el,

J.   mivel a tagállamok 2004 októberében aláírták az Európai Alkotmányt létrehozó Szerződést, amely kifejezett rendelkezést tartalmaz abból a célból, hogy a Tanács nyilvánosan tanácskozzon a jogszabálytervezetek megvizsgálása és az azokról való szavazás idején,

K. mivel a Tanács az Ombudsman által feltett konkrét kérdésekre adott válaszában nem említett olyan akadályokat, amelyek az eljárási szabályzat panaszosok kérésének megfelelő módosításának végrehajtását gátolnák, sem pedig olyan magasabb rendű elveket vagy célokat, amelyek feljogosítanák arra, hogy megtagadja azon ülések nyilvánosság számára történő megnyitását, ahol jogalkotói minőségében jár el, ugyanakkor azt állította, hogy az eljárási szabályzat elfogadása olyan politikai és intézményi kérdés, amelyről magának a Tanácsnak kell döntenie,

L.  mivel az Európai Ombudsman az 1997-es éves jelentésében(5) úgy vélte, hogy visszásságra akkor kerül sor, amikor egy állami szerv elmulaszt a rá kötelező szabállyal vagy elvvel összhangban eljárni,

M. mivel az Ombudsman következtetései szerint az a tény, hogy a Tanács megfelelő indokolás nélkül úgy döntött, hogy elutasítja a nyilvános ülésezést, ha jogalkotói minőségében jár el, mivel ez a megtagadás hivatali visszásságnak minősül,

N. mivel az Ombudsman a Tanácshoz intézett ajánlástervezetében az Európai Ombudsman szabályzatának 3. cikkének (6) bekezdése szerint kijelentette: „Az Európai Unió Tanácsának felül kell vizsgálnia annak megtagadását, hogy nyilvánosan ülésezik, ha jogalkotói minőségében jár el”; mivel az Ombudsman különjelentésében megismételte a Tanácshoz intézett ajánlását, és javasolta, hogy az Európai Parlament fontolja meg ajánlásának állásfoglalásként történő elfogadását,

O. mivel különösen amikor a Tanács „A-pontokként” fogad el jogi aktusokat, a tényleges vitát és a jogalkotási munkát a COREPER végzi, a szóban forgó jogi aktusokat a Tanács pedig csak jóváhagyja,

P.  mivel a Tanács jogalkotói minőségében jár el az egyeztető bizottságok ülésein is,

Q. mivel a miniszterek felelősségre vonhatósága és közszereplőként betöltött felelőssége megköveteli, hogy a tagállamok Tanácsban képviselt álláspontja és szavazatai nyilvánosságra kerüljenek,

R.  mivel az EU két jogalkotói ága továbbra is részben különböző adatok alapján végzi munkáját, mivel a Parlament dokumentumai általában nyilvánosak, míg a Tanács gyakran titkosított dokumentumok és olyan információk alapján végzi munkáját, beleértve azt, amikor olyan kérdéseket vizsgál meg, amelyek együttdöntési eljárással történő elfogadást igényelnek;

S.  mivel a brit elnökség két alternatív javaslatot terjesztett a Tanács elé, azzal a céllal, hogy válaszoljon a Ombudsman ajánlásaira, amelyek egyike kiterjedne a Tanács eljárási szabályzatának módosítására, míg a másik csupán arra irányult, hogy javítsa az átláthatóságot a meglévő szabályok hatókörén belül,

T.  mivel a Tanács ezt követően úgy döntött, hogy nem módosítja eljárási szabályzatát,

1.  támogatja az Európai Ombudsman Tanácshoz intézett ajánlását,

2.  emlékeztet, hogy

–         a demokratikus jogi rendszerekben, mint az Európai Unió (EU-Szerződés 6. cikk (1) bekezdés) és tagállamaié, a törvény lényeges jellemzője nemcsak annak kötelező volta, hanem az is, hogy elfogadása oly módon történik, amely lehetővé teszi az európai polgárok tájékoztatását és részvételét képviselőik által, nemzeti szinten (nemzeti parlamentek és kormányok) és európai szinten (Európai Parlament) egyaránt;

–         a polgári részvétel lehetőségét súlyosan károsítaná, ha valamelyik jogalkotói hatóságnak csak a végleges határozat megszületésekor vagy azután kellene hozzáférhetővé tennie előkészítő munkáit és vitáit;

–         a Parlament és a Tanács eltérő átláthatósági szabályai fenntartásának nincs semmilyen logikus magyarázata, különösen az együttdöntési eljárások során;

–         attól kezdve, hogy a parlamenti bizottságok előkészítő munkái és a plenáris ülésen folytatott viták nyilvánosak, az e témákról szóló miniszteri szintű vitáknak is nyilvánosnak kellene lenniük;

–         ez az átláthatósági követelmény még inkább nyilvánvaló, amikor a Parlament és a Tanács együttdöntéssel keres megállapodást a parlamenti első olvasat során (minden harmadik eset); ilyen helyzetekben a Parlament álláspontja önmagában csak akkor érthető, ha tudható, hogy a Tanácsban esetleg többségi álláspont fog kirajzolódni, milyen lesz annak összetétele, és mely érvek támasztják alá a nemzeti küldöttségek álláspontjait;

–         a Tanácsban folytatott munka bizalmasságának fenntartása az ilyen típusú tárgyalások során egyenlő az átláthatóság elve tiszteletben tartásának és a parlamenti munka hatékonyságának megkérdőjelezésével;

–         ezt a szempontot nem veszik eléggé figyelembe a Tanács által 2005. december 22-én elfogadott Következtetések, melyek a Tanács előkészítő munkájának átláthatóságát csak az eljárás kezdetére és a végső szavazást megelőzően irányozzák elő (kivéve a Coreper eltérő határozata esetén);

3.  emlékeztet arra, hogy – tekintetbe véve az 1049/2001/EK rendelet 12. cikkében és a Tanács eljárási szabályzatában meghatározott jogalkotói tevékenység fogalmát – az átláthatóság elvét sürgősen alkalmazni kell, nemcsak amikor a Tanács együttdöntéssel tanácskozik a Parlamenttel, hanem minden más esetben is, ahol a Parlament érintett, beleértve a konzultációt is, és minden olyan esetben, amikor a polgárok jogait és szabadságjogait érinthető jogi aktusokat fogad el, ami a harmadik pillérbe tartozó jogi aktusok esetében érvényes;

4.  sajnálja az e téren történő haladás hiányát, és azt, hogy a Tanács nem foglalkozott ezzel a témával a 2005. december 22-i Következtetéseiben;

5.  elfogadhatatlannak tartja, hogy az EU legfontosabb jogalkotó szerve továbbra is zárt ajtók mögött ülésezik, amikor jogalkotóként jár el,

6.  hangsúlyozza, hogy a többszintű kormányzást biztosító elvek az Európai Unióban a felelősségteljes kormányzás elvei: részvétel, átláthatóság, elszámolás készítése, hatékonyság és kohézió;

7.  azon a véleményen van, hogy akkor, amikor az EU a demokratizálódás és felelősségre vonhatóság támogatójának tekinti magát, a Tanácsnak válaszolnia kell a parlamentektől, a civil társadalomtól és a közvéleménytől érkező, nagyobb átláthatóságra vonatkozó kérésekre,

8.  úgy véli, hogy nem csak elvi kérdés, hogy a jogalkotó szerveknek nyilvánosan kell ülésezniük, hanem az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek, mint az európai polgárok képviselői, ellenőrző szerepük betöltésére irányuló erőfeszítéseit is közvetlenül érinti,

9.  úgy véli, hogy rendkívüli fontosságú, hogy a nemzeti parlamentek felelősségre vonhassák kormányaikat és minisztereiket; úgy véli, hogy ez nem hajtható végre hatékonyan, ha nem világos, hogyan jártak el és szavaztak a miniszterek a Tanácsban, valamint az, hogy milyen információkra alapozták döntéseiket;

10. úgy véli, hogy az Alkotmányról szóló Szerződés ratifikációs folyamatát övező vitával kapcsolatos közelmúltbéli fejlemények egyértelműen bemutatták, hogy az európai polgárok azt akarják, hogy az európai döntéshozatal nyitottabb legyen,

11. úgy véli, hogy a nyilvános ülésezés a Tanács munkáját átláthatóbbá és relevánsabbá tenné az európai polgárok számára, és növelné a közvélemény bizalmát az Európai Unió és annak képviselői munkáját illetően,

12. meg van győződve, hogy a nagyobb nyíltság ahhoz vezet, hogy a tagállamok kormányainak miniszterei jelentősebb kollektív felelősséget vállalnak, megerősödik a Tanács határozatainak legitimitása a közvélemény szemében, valamint elősegíti és felerősíti az európai kérdésekről szóló nyilvános vitát;

13. felhívja a Tanácsot, hogy hajtson végre további módosításokat eljárási szabályzatán, és változtasson annak munkamódszerein azért, hogy a nyilvánosság számára nyíltak és hozzáférhetők legyenek azok az ülések, ahol a Tanács jogalkotói minőségében jár el,

14. úgy véli, hogy a COREPER ülései a Tanács jogalkotói tanácskozásainak alapvetően fontos részét képezik, és hogy ezért arra ki kell terjedniük a nyíltságról szóló szabályokra; úgy véli, hogy a Tanácsnak hivatalos szavazás útján, nem pedig csak jóváhagyással kell meghoznia határozatait,

15. emlékeztet arra, hogy a Tanács akkor is jogalkotói minőségében jár el, amikor az egyeztető eljárásban vesz részt,

16. megjegyzi, hogy jelenleg a Tanács üléseinek napirendjén szereplő kérdések előkészítő dokumentumai nem hozzáférhetők a nyilvánosság számára; hangsúlyozza, hogy kiigazított eljárási szabályzatában a Tanácsnak egyértelműen meg kell határoznia az ilyen dokumentumok osztályozását és hierarchiáját, és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tennie azokat,

17. üdvözli a Tanács 2005. december 22-i következtetését a helyes irányba történő lépésként, de sajnálattal tölti el, hogy a Tanács nem követte az Ombudsman ajánlását, hogy módosítsa eljárási szabályzatát,  

18. emlékeztet arra, hogy a Tanács eljárási szabályzatának módosítása a huszonöt tagállamból tizenhárom támogatását követeli meg,

19. úgy véli, hogy mivel valamennyi tagállam kormánya aláírta az Európai Alkotmányt létrehozó Szerződést, a Tanács eljárási szabályzatának módosításáról szóló megállapodás nem ütközhet ellenállásba, mivel az elvet politikailag már valamennyi tagállam kormánya elfogadta,

20. hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament maradéktalanul jóváhagyja az Európai Alkotmányt létrehozó szerződést és az annak hatályba léptetésére irányuló erőfeszítéseket, hangsúlyozza, hogy a Tanács eljárási szabályzatának módosítása nem tekinthető úgy, hogy az Európai Alkotmányt létrehozó Szerződést teljes egészében vagy részben helyettesíti, hanem az európai realitásnak megfelelő, már régóta esedékes kiigazításként és annak, hogy az Európai Unióban intézményi egyenlőség van a jogalkotás terén,

21. felhívja a Tanácsot, hogy hozzon meg minden olyan intézkedést, amelyek azon ülések nyilvánosság számára történő nyílttá és hozzáférhetővé tételéhez szükségesek, ahol jogalkotói minőségében jár el; kéri a Tanácsot, hogy többek között az interneten is közvetítse nyilvános üléseit, és időben adja meg ezen ülések időpontjait és napirendjét, és adja ki azok hivatalos, szó szerinti átiratát is az Európai Unió minden hivatalos nyelvén;

22. ösztönzi a Tanácsot, hogy fogadjon el egy közös megközelítést az Európai Parlament által elfogadott, az Európai Unió helyes hivatali magatartásra vonatkozó szabályzatának megvalósításáról;

23. javasolja a Tanácsnak, hogy indítson kísérleti projektet az „átláthatóbb döntéshozatal érdekében”, aminek révén egy vagy több, téma szerinti jogalkotási kérdést teljesen nyílt és hozzáférhető tanácsi ülésen vitatnának meg, különös hangsúllyal az azt követő eljárások és meghozott döntések eljárásainak magyarázatára, a polgárok számára való könnyebb érthetőség érdekében,

24. felhívja az elnökséget, a Tanács tagjait és a Bizottságot, hogy javasoljanak kérdéseket vagy témákat egy ilyen típusú nyílt vitára, a Tanács eljárási szabályzata 8. cikkének (3) bekezdésének megfelelően;

25. felhívja a Tanács soros elnökét, hogy a Tanács üléseinek nyilvánosság számára történő megnyitásának kérdését prioritásként tűzze ki az Európai Tanács napirendjére, és tegyen ünnepélyes fogadalmat 2006. május 9-én a Tanács eljárási szabályzatának azonnali módosításáról és a 1049/2001/EK rendelet 2006 vége előtti felülvizsgálatáról, az Európai Parlamenttel egyetértésben;

26. felhívja valamennyi érdekelt felet, hogy fejtsen ki maximális nyomást, hogy meggyőzze a Tanácsot az Ombudsman ajánlásának elfogadásáról és az eljárási szabályzata módosításáról,

27. Utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek,

(1) OJ L 145, 2001.5.31., p. 43. (2) A Laekenben 2001. december 14-15-én ülésező Európai Tanács elnökségének következtetéseihez fűzött I. melléklete. (3) HL L 113, 1994.5.4., 15. o. (4) HL L 106, 2004.4.15., 22. o. (5) http://www.euro-ombudsman.eu.int/report97/pdf/en/rap97_en.pdf

Bevezető

A Petíciós Bizottság 2005. októberi ülésén az európai ombudsman — első alkalommal saját kérésére való megjelenése alkalmával (a Parlament eljárási szabályzatának 195. cikkének (3) bekezdésének megfelelően) — különjelentést nyújtott be a jogalkotási minőségében eljáró Miniszterek Tanácsának ülései átláthatóságáról. A bizottság úgy határozott, hogy engedélyt kér arra, hogy saját kezdeményezésű jelentést készítsen az ombudsman különjelentéséről, és Hammerstein Mintz urat jelölték ki előadónak.

Különjelentésében Diamandouros megállapította, hogy a Tanács nem szolgált nyomós okkal arra, hogy megtagadta jogalkotási üléseinek nyilvánosság előtt történő lefolytatását. Ajánlásában az alábbiak szerepeltek: „Az Európai Unió Tanácsának felül kell vizsgálnia annak megtagadását, hogy nyilvánosan ülésezik, ha jogalkotói minőségében jár el”; Az ombudsman hozzáfűzte, hogy a Parlament megfontolhatná ajánlásának állásfoglalásként történő elfogadását.

Az ombudsman e kérdésre irányuló vizsgálata Elmar Brok EP-képviselő és a német CDU ifjúsági szervezete képviselőjének panaszán alapul, amelyben azt állítják, hogy a Tanács eljárási szabályzata nincs összhangban az (Amszterdami Szerződéssel 1997-ben módosított) Európai Unióról szóló Szerződés 1. cikkének (2) bekezdésével, amely szerint a Tanácsnak, valamint a többi közösségi intézménynek és szervnek a lehető legnyíltabban és a polgárokhoz alehtő legközelebb kell határozatokat hozniuk.

A Tanács fenntartotta, hogy ülései nyilvánosságának mértéke egy lyan politikai választási lehetőség, amellyel a Tanács él. Az ombudsman nem értett egyet azon az alapon, hogy az Európai Unióról szóló Szerződés 1. cikkének második bekezdése, az Európai Unió alapjául szolgáló közös rendelkezések legelső cikke, vonatkozik a Tanácsra. Noha az EK-Szerződés 207. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a tanács elfogadja saját eljárási szabályzatát, nem rendelkezik arról, hogy politikai választási lehetőségnek kell tekinteni és a Tanács szabad belátására kell bízni, hogy jogalkotási üléseinek milyen mértékben kell nyilvánosnak lenniük. A Tanács azon a véleményen volt, hogy az Európai Unióról szóló Szerződés 1. cikkének (2) bekezdése pusztán azt jelzi, hogy a jövőbeli Uniónak kell a lehető legnyíltabbnak lennie.

A 207. cikk (3) bekezdése meghatározza tovább, hogy az EK-Szerződés 255. cikkének (3) bekezdésének alkalmazásában a Tanácsnak meg kell határoznia saját szabályzatában azokat a feltételeket, amelyek alapján a nyilvánosság hozzáfér a dokumentumokhoz, és meghatározza azokat a z eseteket, ahol úgy kell tekinteni, hogy jogalkotói minőségében jár el annak érdekében, hogy jobb hozzáférést tegyen lehetővé a Tanács dokumentumaihoz. Az ombudsman szerint az 1997 óta bekövetkezett fejleményeket figyelembe kell venni. Megállapította, hogy 2000-ben a Tanács elfogadta új eljárási szabályzatát, amely növelte jogalkotóként lefolytatott üléseinek nyitottságát. Ezért a Tanács világossá tette, hogy lépéseket kellett - és lehetett - tenni annak érdekében, hogy jogalkotási tevékenységének átláthatósága nőjön. Ezen új eljárási szabályzat elfogadása azt is megerősítette, hogy ez a jelenlegi közösségi jog alapján is lehetséges volt.

Az ombudsman ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Tanács elmulasztott nyomós okkal szolgálni arra vonatkozóan, hogy miért nem tudja módosítani az eljárási szabályzatot a vonatkozó ülések nyilvánosság számára történő megnyitása érdekében, és hivatali visszaélés esetének minősítette azt.

Átláthatóság

Már jóval a Laekeni Nyilatkozat előtt nagyobb nyitottságot követelt az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek, a nem-kormányzati szervezetek és a civil társadalom az európai döntéshozatal során.

A közelmúltban egyre másra, így különböző frakciókhoz tartozó, számos brit EP-képviselő részéről érkezett írásbeli nyilatkozat(1) formájában felhívás a célból, hogy a Tanács üléseit nyissák meg a nyilvánosság számára, amelyben felszólították a Tanácsot, hogy jogalkotási munkájára alkalmazza a nyíltság és az átláthatóság elvét. A brit soros elnökség továbbá kiállt a nagyobb átláthatóságra vonatkozó kérésé mellett, és Blair úr az Európai Parlament előtt azzal érvelt, hogy „sok szól amellett”, hogy a Tanács nyilvánosan végezze a jogalkotást, és javaslatot tett arra, hogy a kérdést vizsgálja meg a brit elnökség alatt. A közvélemény-kutatások és a nem kormányzati szervezetek, a civil társadalom és a tudományos világ nyilatkozatai emellett alátámasztják a polgárok azon vágyát, hogy nagyobb legyen kormányaik felelősségre vonhatósága az EU-kérdések tekintetében.

Az csak elvi kérdés, hogy a jogalkotási szerveknek nyilvánosan kell ülésezniük, de az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek számára is közvetlen relevanciával bír azok vizsgálati szerepkörében. A nemzeti parlamentek számára az a legfontosabb, hogy kormányaikat és minisztereiket felelősségre vonhassák, és ez nem végezhető hatékonyan, ha nem világos, hogyan jártak el a miniszterek a Tanácsban.

Az alkotmányról szóló Szerződéssel kapcsolatos fejlemények elég világosan megmutatták, hogy az európai polgárok nagyobb nyitottságot akarnak az európai döntéshozataltól. A nyilvános ülésezés a tanács munkáját átláthatóbbá tenné és a polgárokhoz is közelebb hozná.

A nyitottságnak messzemenő hatásai lehetnének, és alapjaiban megváltoztatná a Tanács jellegét. A minisztereknek a média és a nemzeti parlamentek közvetlen ellenőrzése alatt kell majd kifejezniük magukat és kérdéseket megvitatniuk. Az európai nyilvánosság tanúja lehet azon jogszabályokról folytatott vitáknak, amelyek rájuk, mint az Európai Unó polgáraira kötelezővé válnak. A nemzeti kormányok kénytelenek lesznek közzétenni és indoklással ellátni a Tanácsban elfoglalt álláspontjaikat. Ez elő fogja segíteni, és fel fogja erősíteni az európai kérdésekről folytatott vitákat, valamint aláhúzza a miniszterek kollektív felelősségét, illetve növeli a vita becsületességét és átláthatóságát. A Tanács üléseinek nyilvánossága azt a következő lépést is jelzi majd, amellyel lezárul a Tanácsban eddig folytatott homályos „diplomáciai” döntéshozatali hagyomány, és azt megnyitja az európai valóság számára, amelyben a jogalkotási döntéseket teljes nyilvánosság és átláthatóság mellett hozzák.

Az Európai Parlament szerepe

Az EK-Szerződés 195. cikkével összhangban az ombudsman hatásköre és kötelessége meghatározni a hivatali visszaélés eseteit, és azokban nyomozást folytatni a közösségi intézmények és szervek tevékenységei során, valamint a jó adminisztratív viselkedést elősegíteni. Ezért az ombudsman különjelentése az átláthatóság kérdésével technikai szempontból foglalkozik, és az ombudsman ügyel annak hangsúlyozására, hogy az általa megvizsgált panasz nem érinti a Tanács mint ilyen jogalkotási tevékenységét, hanem azt a kérdést, hogy a tanács jogalkotói minőségében lefolytatott üléseinek nyilvánosnak kell-e lenniük.

Az ombudsman úgy véli, hogy hivatali visszaélést valósít meg az, hogy a Tanács jogalkotási minőségében való eljárása során tartott ülései nem nyilvánosak, és hogy a Tanács nem hajlandó ezen ülések megnyitásáról határozni.

A különjelentés megmutatja, hogy annak végrehajtásához nem szükséges módosítani a Szerződést, az megvalósítható a Tanács eljárási szabályzatának megváltoztatásával. Valóban, a Sevillában(2) megállapodott reformokat követően ezeket a szabályokat megváltoztatták az átláthatóság megnövelése érdekében, és a tanács jelenleg alkalmanként nyilvánosan ülésezik jogalkotásakor.

Az Önök előadója elfogadja az ombudsman következtetéseit, és elfogadhatatlannak véli, hogy az EU egyik fontos jogalkotó szerve továbbra is zárt ajtók mögött ülésezik jogalkotóként való eljárása során, különösen amikor az EU magát a demokratizálódás és felelősségre vonhatóság elősegítőjeként aposztrofálja. Ezért ne igyon bort, miközben vizet prédikál.

Az Önök előadója azon a véleményen van, hogy az Európai Parlament illetékes bizottságain keresztül, és minden más féllel együtt az európai kormányzás nagyobb átláthatóságáért dolgozik, és maximum nyomást kell gyakorolnia a tanácsra annak érdekében, hogy meggyőzze azt, hogy kövesse az ombudsman ajánlását, illetve, hogy kiigazítsa az eljárási szabályzatát.

Ezen eset panaszosai az európai alkotmányt létrehozó Szerződésre is hivatkoztak, amely előírja, hogy a tanács mindig nyilvánosan ülésezik, „ha jogszabálytervezetet vitat meg, és arról szavaz” (I-50 (2) cikk). Az ombudsman hangsúlyozza azonban, hogy különjelentése kizárólag a meglévő szerződéseken és a jelenlegi közösségi jogon alapult.

Tekintettel arra, hogy valamennyi EU kormány aláírta a Szerződést és ezért egyetértett annak 50-I (2) cikkével, nehéz belátni, hogy miért nem tudnak most megállapodásra jutni a tanács eljárási szabályzatának módosításáról, különösen mivel ez a huszonötből csak tizenhárom tagállam támogatását igényelné. Az előadó hangsúlyozni kívánja azonban, hogy a szabályzat ilyen megváltoztatása nem tekinthető az alkotmányról szóló Szerződés helyettesítőjének, vagy "szemezgetésnek", mivel az Európai Parlament továbbra is a Szerződés teljes végrehajtását szorgalmazza. A kért módosításokat úgy kel tekinteni, hogy azok már régen esedékesek voltak abban a tekintetben, hogy a Tanács igazodjon az európai realitáshoz és a jogalkotás során megvalósuló intézményi egyenlőséghez.

Ha a tanács megváltoztatja szabályzatát, fontos megállapítani világosan azt is, hogyan bonyolítsák le a tanács jogalkotási üléseit a gyakorlatban, és mely kérdéseket kell megvitatni a tanács nyilvános ülésein annak érdekében, hogy megelőzzék, hogy a valódi vitát informális ülések, a COREPER vagy akár felfelé az Európai tanács elé utalják, azzal, hogy a nyilvános ülés a már meghozott rendes határozatokon kívül nem hoz többet. Alapvetően fontos az is, hogy a tanács eljárási szabályzata világosan határozza meg azon dokumentumok valamennyi típusát, amelyeket a Tanács üléseinek előkészítéséhez, valamint státuszukhoz használnak fel, illetve, hogy a dokumentumoknak a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kel válniuk azért, hogy követni tudja a jogalkotási ülésekhez vezető valamennyi lépést.

Az előadó javasolja továbbá, hogy az Európai Parlament gyakoroljon nyomást arra, hogy a Tanács nyilvános üléseit közvetítsék televízión vagy az interneten, illetve, hogy a jogalkotási ülések hivatalos kéziratait adják ki.ELJÁRÁS

(1) 0045/2005 írásbeli nyilatkozat, Chris davies, Nigel Farage, Timothy Kirkhope, Jean lambert és Gary Titley a Miniszterek Tanácsáról és a titkos jogalkotásról. (2) Az Európai Tanács 2002. június 21-i és 22-i ülésének elnökségi következtetései.