a nők fegyveres konfliktusokban kialakult helyzetéről , valamint a konfliktust követő helyzetben lévő országokban az újjáépítésben és a demokratikus folyamatban játszott szerepükről

(2005/2215(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 2000. október 31-i 1325. számú állásfoglalására, amely szerint lényeges, hogy a béke és biztonság fenntartására és elősegítésére irányuló erőfeszítések terén a nők a férfiakkal egyenjogú szerepet játsszanak és ezekben az erőfeszítésekben teljes mértékben részt vegyenek,

–    tekintettel a 2000. november 30-i, a nőknek a konfliktusok békés rendezésében való részvételéről szóló állásfoglalására(1),

–    tekintettel az Egyesült Nemzetek által 1948. december 10-én kihirdetett Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az emberi jogokról szóló világkonferencia 1993. június 25-i bécsi nyilatkozatára és cselekvési programjára,

–    tekintettel az Egyesült Nemzetek Főtitkárának a kizsákmányolás és a nemi erőszak elleni sajátos védőintézkedésekről szóló közleményére (ST/SGB/2003/13),

–    tekintettel az Egyesült Nemzetek 1993. december 20-i, a nőkkel szembeni erőszak megszüntetéséről szóló nyilatkozatára, továbbá az Egyesült Nemzetek 1989. november 20-i, a gyermekek jogairól szóló egyezményére,

–    tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1979-ben elfogadott egyezményre (CEDAW),és fakultatív jegyzőkönyvére,

–    tekintettel az Egyesült Nemzetek 1984. december 10-i, a kínzás, illetve a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódok vagy büntetések elleni egyezményére, az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 1974. december 14-i, a nők és gyermekek fegyveres konfliktusok alatti védelméről szóló 3318. számú nyilatkozatára, különös tekintettel annak 4. bekezdésére, amelynek értelmében hatékony intézkedéseket kell hozni a nőkkel szemben alkalmazott üldöztetés, kínzás, erőszak és megalázó bánásmód tiltása érdekében,

–    tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 1999. december 17-i, a fegyveres konfliktusok során a polgári lakosság védelméről szóló 1265. számú állásfoglalására, különösen annak 14. bekezdésére, amelynek értelmében a béke visszaállításán, fenntartásán és megszilárdításán dolgozó ENSZ személyzet az emberi jogokra vonatkozó megfelelő képzést kap beleértve a nemi sajátosságokra vonatkozó rendelkezéseket is,

–    tekintettel az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1975. december 15-i, a nőknek a nemzetközi biztonság és béke megerősítésében való részvételéről szóló 3519. számú állásfoglalására, ugyanennek a Közgyűlésnek az 1982. december 3-i, a nőknek a nemzetközi együttműködésért és a békéért végzett tevékenységekben való részvételéről szóló 3763. számú nyilatkozatára, különösen annak 12. bekezdésére, amely a nőknek a béke megteremtésében való részvételének megerősítésére vonatkozó konkrét intézkedéseket fogalmazza meg,

–    tekintettel az Egyesült Nemzetek 1995. szeptember 4. és 15. között megtartott, a nőkről szóló negyedik konferenciája, különösen annak a nőkről és a fegyveres konfliktusokról szóló E szekciójának eredményeként létrejött pekingi nyilatkozatra és cselekvési platformra, továbbá az Egyesült Nemzetek 2000. június 5. és 9. közötti Peking+5 és Peking+10 című speciális üléseinek eredményeként elfogadott, a pekingi nyilatkozat és cselekvési platform megvalósítását segítő új intézkedésekről szóló dokumentumra, különösen annak a nőknek a béke visszaállítására irányuló erőfeszítésekben való egyenrangú részvételét nehezítő akadályokról szóló 13. bekezdésére, valamint a nők és férfiak béketárgyalásokban és békefenntartó missziókban való egyenlő részvételéről szóló 124. bekezdésére,

–    tekintettel az 1998-ban elfogadott, a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó Római Statútumra, különösen annak 7.és 8. cikkére, amely a megerőszakolást, a szexuális rabszolgaságot, a kényszerterhességet, a kényszersterilizálást és a szexuális erőszak minden más formáját az emberiesség elleni és háborús bűnöknek tekint, azokat a kínzások és a súlyos háborús bűntettek közé sorolja függetlenül attól, hogy módszeresen vagy sem, nemzetközi vagy belső konfliktusok során követik-e el őket,

–    tekintettek az 1949. évi genfi egyezményekre és azok 1977. évi kiegészítő jegyzőkönyveire, amelyek értelmében a nők védelmet élveznek a szexuális erőszakkal és az erőszak minden más formájával szemben,

–    tekintettel az Európa Tanács Közgyűlésének „A konfliktusok megelőzése és rendezése: a nők szerepe” címmel tartott tanácskozásán 2004. június 23-án elfogadott 1385 (2004). számú állásfoglalására és 1665 (2004). számú ajánlására,

–    tekintettel a férfiak és a nők közötti egyenjogúságról szóló, Skopjéban 2003. január 22-én és 23-án tartott V. Európai Miniszteri Konferencián elfogadott állásfoglalásra, amelynek címe „A konfliktusokat követően a nők és a férfiak szerepe a konfliktusok megelőzésében, a béke megerősítésében és a demokratikus folyamatokban – a nemek szemszögéből”,

–    tekintettel a „A nemek egyenlősége: a változóban lévő társadalom egyik alapvető kérdése” című nyilatkozatra és az ahhoz kapcsolódó cselekvési tervre, amelyeket az említett V. Európai Miniszteri Konferencián fogadtak el,

–    tekintettel az EBESZ Miniszteri Tanácsa 2004. december 7-én Szófiában elfogadott 14/04. számú, az EBESZ nemek közötti egyenlőség elősegítését célzó cselekvési tervéről szóló határozatára,

–   tekintettel az EBESZ Miniszteri Tanácsa 2005. december 6-án Ljubljanában elfogadott 14/05. számú, a nőknek a konfliktusok megelőzésében, a válsághelyzetek kezelésében és a konfliktus utáni talpra állásban betöltött szerepéről szóló határozatára,

–   tekintettel az Európa Tanács Miniszterek Bizottságának a tagállamok számára a nők erőszak elleni, különös tekintettel a konfliktusok alatti és a konfliktusok utáni erőszak elleni védelméről szóló 5. ajánlására (2002),

–   tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. állásfoglalásának az EBVP keretében történő végrehajtásáról szóló, a Tanács által 2005 szeptemberében elfogadott „operatív okmányra”,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-00159/2006),

A.  mivel a nők a polgári lakosság részeként a gyerekekhez és az öregekhez hasonlóan konfliktusok idején számos kegyetlenkedés ­ beleértve a szexuális erőszakot is – áldozataivá válnak,

B.  mivel a nőkkel szemben a fegyveres konfliktusokban alkalmazott erőszak nem csak fizikai és/vagy szexuális bántalmazást von maga után, hanem sérti a nők gazdasági, szociális és kulturális jogait is,

C. mivel a nők válsághelyzetekben fennálló sérülékenységének mélyebb okai gyakran a nők általános társadalmi alulértékeltségében rejlenek, valamint abban, hogy a nők korlátozottan jutnak hozzá az oktatáshoz és a foglalkoztatáshoz, és következésképpen a női emancipáció elengedhetetlen feltétel a fegyveres konfliktusokban elkövetett, nemileg specifikus erőszak elleni küzdelemben,

D. mivel a nemi erőszak és a szexuális bántalmazás háborús fegyverként használatos az ellenfél lelki megalázására és gyengítésére, azonban az e gyakorlatok áldozatait a saját közösségük gyakran megbélyegzi, kirekeszti, rosszul bánik velük, sőt akár meg is öli őket, hogy ily módon visszanyerje becsületét,

E.  hangsúlyozza, hogy a történelem már bebizonyította, hogy főként a férfiak vetik bele magukat a háborúba, és ebből adódóan a nők párbeszédre és erőszakmentességre vonatkozó különleges képessége hatékony módon járulhatna hozzá a konfliktusok megelőzéséhez és békés kezeléséhez,

F.  mivel konfliktus idején a nőknek problémát jelent a nőgyógyászati ellátáshoz való hozzájutás, amelyet női mivoltuk, mint például a fogamzásgátlás, a szexuális úton terjedő betegségek kezelése, a terhesség alatti ellátás, a terhesség-megszakítás, ha azt a nő óhajtja, a szülés, a szülés utáni kezelések és a menopauza kezelése szükségeltet,

G.  mivel az önkéntes vagy kényszer hatására létesített nemi kapcsolat, anélkül, hogy a nő hozzájutna bármiféle védelemhez, elősegíti a nemi úton terjedő betegségek terjedését, például a HIV fertőzését, valamint mivel ezek gyakorlására különösen konfliktusok idején és az áttelepítettek gyűjtőtáboraiban kerül sor,

H.  mivel a konfliktusok idején szexuális bántalmazás áldozatául esett nők ritkán találnak védelmet, pszichológiai segítséget, orvosi ellátást és törvényes eszközöket, amelyek segítségével túlléphetnének szenvedésükön és láthatnák a megbüntetett hóhéraikat,

I.    mivel a házastárs elleni erőszak, amely minden konfliktushelyzet kísérőjelensége, nem csökken a konfliktus utáni időszakban, amikor a harcokban résztvevők már hazatértek,

J.   mivel a békéért tevékenykedő nők a világon mindenhol egyesületi hálózatokhoz fordultak a hadban álló felek közötti párbeszéd létrehozásáért és az igazság követeléséért eltűnt hozzátartozóik részére,

K.  mivel a nők által kezdeményezett békemozgalmak nem mindig illeszkednek tudatosan a szabályok és a nők és férfiak közötti hatalmi viszonyokat meghatározó társadalmi kapcsolatok megváltoztatásának szempontrendszerébe,

L.  mivel a nők tárgyalóasztalok melletti jelenléte és a békés átmenetben játszott aktív szerepekben való megjelenésük szükséges lépést jelent, de nem elegendő a demokrácia felé vezető úton, valamint mivel e nőknek ezért támogatásra és társakra van szükségük ebben a politikai menetben,

M. mivel néhány kivételes asszony a politikai ellenállásból magas állami tisztségekig jutott, mint például Hélène Sirleaf Libériában és Micheline Bachelet Chilében, de ezek az esetek még mindig rendkívül ritkák,

N. mivel az „Igazság és Megbékélés” bizottságok megkönnyítik a megbékélés folyamatát a konfliktusokból kilábaló társadalmakban, de a nők ezekben még mindig csak csekély mértékben vesznek részt,

O. mivel üdvözölni kell egyes országok vagy nemzetközi szervezetek e fajta dimenzió integrálására vállalt kezdeményezéseit, és e kezdeményezéseknek példaként kell szolgálniuk a bevált gyakorlatok terén,

P.  mivel a nők mindig is viseltek háborút és folytattak ellenállást, napjainkban azonban számos országban a nemek egyenlősége alapján állnak a fegyveres erők hivatalos szolgálatában,

Q. mivel az öngyilkos merényletek jelensége viszonylag új keletű, korlátozott és az iszlám hagyományokkal rendelkező országokra lokalizált, továbbá az öngyilkos merényletet elkövető nők száma viszonylag csekély,

R.  mivel a politikai, személyes és szociális téren gyakorta reménytelen helyzet, amellyel e nők szembenéznek, meghatározó tényező, és részvételre készteti őket,

S.  mivel a jelenlegi fundamentalizmus dicshimnuszt zeng a mártíromságról, amely visszhangra lel az ellenálló és a társadalmi egyenrangúságért harcoló nők között,

T.  mivel egyre fokozódik annak a jelenségnek a túlzott mediatizálása, amely azokat a sérülékeny fiatalokat érinti, akik számára az említett, erőszakos módon elkövetett öngyilkosság vonzereje az, hogy haláluk után a becsület visszaszáll családjukra,

1.  hangsúlyozza, hogy szükség van a társadalmi nemek szempontjainak érvényesítésére a konfliktus-megelőzésben és -megoldásban, a béketeremtésben, a békefenntartó műveletekben, a konfliktus utáni rehabilitációban és az újjáépítésben, és annak a terepprogramokba történő beépítésére;

A nők, mint a háború áldozatai

2.  emlékeztet a reproduktív egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés fontosságára a konfliktusos helyzetekben és a menekülttáborokban, a konfliktusok alatt és után egyaránt, mivel e szolgáltatások nélkül megemelkedik a gyermekhalandóság és az anyák elhalálozásának aránya, miközben a nemi betegségek terjednek; hangsúlyozza, hogy a házasságon belüli erőszak, a prostitúció és a nemi erőszak, amelyek ilyen körülmények között gyakori jelenségek, még inkább kiemelik annak szükségességét, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak prioritást kell kapniuk, beleértve annak biztosítását is, hogy a nők kórházi körülmények között szülhessenek a család valamely férfi tagjának előzetes engedélye nélkül, vagy megszakíttathassák nem kívánt terhességüket és lelki segítséget is kaphassanak; támogatja, hogy minden, nemi erőszak áldozatául esett nő és lány garantáltan azonnal hozzáférhessen a posztkoitális fogamzásgátláshoz; úgy véli, hogy a szexuális és reproduktív jogok teljes mértékű tiszteletben tartásának biztosítása segíteni fog a konfliktushelyzetekben elkövetett szexuális erőszak minimalizálásában;

3.  felhívja a figyelmet a tagállamok azon felelősségére, hogy vessenek véget a büntetlenségnek, és kezdeményezzenek bírósági eljárást a népirtások, az emberiesség elleni bűncselekmények, háborús bűncselekmények – ide értve a nőkön és fiatal lányokon elkövetett szexuális erőszakot, beleértve a nemi erőszakot, a szexrabszolgaságot, a prostitúcióra való kényszerítést, az erőszakkal történő teherbe ejtést, az erőszakos sterilizációt és a hasonló súlyosságú szexuális jellegű erőszak minden egyéb formáját, mint emberiesség elleni bűncselekményt és háborús bűncselekményt – elkövetői ellen; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ezeket a bűncselekményeket, amikor lehetőség nyílik rá, ki kell zárni a közkegyelmi intézkedésekből;

4.  követeli, hogy a konfliktusok során a kegyetlenkedések és az erőszak áldozatává váló nőknek legyen lehetőségük arra, hogy panaszaikkal a nemzetközi bíróságokhoz fordulhassanak méltóságukat megőrizve és az igazságszolgáltatás védelmét élvezve a fizikai támadások és az olyan kihallgatási helyzetek okozta trauma ellen, amikor a kihallgatók érzéketlenséget mutatnak az őket ért trauma iránt; követeli, hogy számukra igazságot szolgáltassanak mind polgári, mind büntetőjogi értelemben, továbbá hogy olyan, az áldozatokat támogató programokat indítsanak el, amelyek segítik visszailleszkedésüket gazdasági, társadalmi és pszichológiai értelemben egyaránt;

5.  elsődleges fontosságúnak tartja a gyerekkatonák konfliktusokban való bevetésének megszüntetését, beleértve a kislányokat is, akiket valóságos szexuális rabszolgákként használnak; sürgeti, hogy e gyermekek számára olyan tartós programokat indítsanak, amelyek elősegítik pszichológiai, társadalmi, oktatási és gazdasági visszailleszkedésüket;

6.  minden körülmények között elítéli a nőkkel szembeni erőszakot, de zéró toleranciát kér a gyermekek, a fiatal lányok és nők fegyveres konfliktusok során, illetve menekülttáborokban zajló szexuális kizsákmányolásával szemben; követeli súlyos büntetések kilátásba helyezését mind igazgatási, mind büntetőjogi értelemben azokkal a humanitárius missziókban alkalmazott, nemzetközi intézményeket képviselő személyekkel szemben, valamint olyan békefenntartókkal és diplomatákkal szemben, akik ilyen tetteket követnek el;

7.  szeretné, hogy interdiszciplináris programokon keresztül bocsássanak rendelkezésre kereteket a családon belüli erőszak problémája elleni küzdelem céljából, amely a konfliktusok rendezését követő időszakokban az általánossá vált brutalitás, a fizikai és gazdasági biztonság hiánya, valamint a férfiak által elszenvedett traumák tényéből fakadóan jelentősen megnövekszik; megállapítja, hogy a családon belüli erőszak a konfliktusok rendezését követő időszakban egy mellőzött téma, melynek kevés jelentőséget tulajdonítottak; amely pedig már a konfliktus kezdete előtt felállítja a nemek rangsorolását és felerősíti azokat a traumákat, amelyeket a (nemi) erőszak áldozatául esett nők elszenvednek;

8.  hangsúlyozza, hogy komoly aggodalomra ad okot a nők és gyermekek nagy száma a nemzetközi testületek által a fegyveres konfliktusok és polgárháború következtében menekültként és lakóhelyüket belföldön elhagyni kényszerülő személyként nyilvántartottak körében;

9.   hangsúlyozza a nők és lányok sajátos szükségleteit a taposóaknák eltávolításával, kapcsolatban; kiemeli, hogy bár lehetséges, hogy „ember elleni taposóaknákat” használtak katonai helyzetekben, mégis többségükben nők, gyermekek és egyszerű emberek haltak vagy csonkultak meg azok miatt, illetve sokak megélhetése megkeresésére vonatkozó képessége szűnt meg; megismétli, hogy az EU-nak célul kell tűznie a gyalogsági aknák használatának, felhalmozásának, gyártásának és átruházásának tilalmáról és azok megsemmisítéséről szóló Ottawai Egyezmény betartásának előmozdítását, elsősorban Afrikában, de részben Európában és másutt is; sürgeti az EU-t, hogy fokozza erőfeszítéseit a konfliktus utáni területek aknáktól való megtisztítására, és az áldozatok kezelésének és rehabilitációjának biztosítására, valamint az elaknásított terület helyreállítására, hogy az emberek ott ismét biztonságban élhessenek és dolgozhassanak;

A nők, mint a béke elősegítői

10. hangsúlyozza a nőknek a konfliktusrendezésben betöltött pozitív szerepét és kéri a Bizottságot illetve a tagállamokat, hogy biztosítsák a megfelelő technikai és pénzügyi segítséget a nők béketárgyalásokban történő teljes értékű részvételét lehetővé tévő, valamint a nők számára a polgári társadalom egészében több felhatalmazást adó programok támogatására;

11. hangsúlyozza a nők által a konfliktus utáni újjáépítésben betölthető pozitív szerepet, különösen a leszerelési, demobilizációs és újrabeilleszkedési (DDR) programokban, különösen, ha e programok a gyermekkatonákra irányulnak; felhívja a tagállamokat a DDR-programokban a teljes női részvétel, és különösen a gyermekkatonák újrabeilleszkedését célzó, testreszabott DDR-programok biztosítására;

12. ragaszkodik ahhoz, hogy a konfliktust követő időszakban a női békemozgalmak pedagógiai, politikai, pénzügyi és jogi értelemben is támogatást kapjanak annak érdekében, hogy egy olyan demokratikus társadalom jöjjön létre, amely tiszteletben tartja a nők jogait és a nemek egyenlőségét az alkotmányos, a jogalkotási és politikai reformok keretében; üdvözli az e téren munkálkodó különféle nemzetközi kezdeményezéseket, mint amilyen Ausztrália kezdeményezése Pápua Új-Guineában, illetve Norvégiáé Sri Lankán;

13. üdvözli azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja a konfliktusok figyelemmel kísérésével és a gyors riasztással kapcsolatos, nemi sajátosságokra vonatkozó mutatók kidolgozása, amelyekre példák az UNIFEM, az Európa Tanács, a svájci Alapítvány a Békéért, a Nemzetközi Riasztás és a Korai Figyelmeztetés és Korai Reagálás Fóruma által létrehozott mutatók;

14. üdvözli, hogy a Tanács 2005-ben fontos feladatának tekinti, hogy az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) keretén belül alkalmazza az Egyesült Nemzetek említett 1325. számú állásfoglalását, és ezen alkalmazás során kitérjen a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének kérdésére is, továbbá kéri a Tanácsot, hogy ne hagyja figyelmebn kívül annak szükségességét, hogy az Európai Unió által irányított polgári békefenntartó erőkbe integrálják az emberi jogokat és a nemek egyenlő arányú részvételét elősegítő tanácsadókat is, és biztosítsák a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről szóló képzést;

15. megismétli az EBVP parlamenti ellenőrzésére irányuló korábbi felhívásokat;

16. hangsúlyozza az EBVP műveleteire vonatkozó általános magatartási szabályok további fejlesztésének és végrehajtásának fontosságát, hogy megfelelő figyelmet fordítsanak e szabályok és az EU harmadik országokban való másfajta jelenlétét szabályozó előírások, valamint az EU vezetésével végzett válságkezelés során a polgári lakosság védelmére vonatkozó iránymutatások következetességre;

17. hangsúlyozottan üdvözli a Tanács 2005 novemberében elfogadott, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. határozata EBVP összefüggésekben történő végrehajtásról szóló „működési dokumentumát”;

18. és felhívja az EU-t az összes EBVP-misszió valamennyi szintjén a nők számának jelentős növelését célzó intézkedések támogatására, különösen hogy bátorítsák a nőket, hogy jelöltessék magukat az EBVP-missziók katonai, rendőrségi és politikai tisztviselőinek az ilyen missziók tervezésének lehető legkorábbi szakaszában;

19. meggyőződése, hogy az EBVP küldetésének tervezésekor figyelembe kellene venni a helyi nőszervezetek békefolyamatba való integrálását, hogy ily módon hasznot lehessen húzni a sajátos hozzájárulásuk lehetőségéből, és hogy egészen pontosan felismerjék azt, hogy a nők milyen módon érintettek a konfliktusokban;

20.ösztönzi az EU-t arra, hogy nagyobb figyelmet fordítson katonai misszióin belül a rendőrségi erők jelenlétére, előkészítésére, képzésére és felszerelésére, mivel a rendőrségi egységek alkotják a polgári lakosság – különösen a nők és gyerekek – biztonságának alapvető eszközét;

21. örömét fejezi ki, hogy az Egyesült Nemzetek által 2000. óta létrehozott új békemissziókban a nemek egyenlő arányú részvételét elősegítő tanácsadók működnek, továbbá hogy 2003-ban létrehoztak egy ilyen álláshelyet a Békefenntartói Műveletek Osztályán;

22. kéri, hogy ne feledkezzenek meg az ellenállás békés formáit választó bátor asszonyokról, hiszen ellenállásukért bebörtönzést, letartóztatást vagy emberrablást kellett és kell elszenvedniük;

23. hangsúlyozza, hogy noha a remények szerint később majd nem lesz szükség rájuk, jelenleg a kvóták jelentik az egyedüli eszközt arra, hogy a nők egy ország újjáépítésekor fontos politikai döntéshozói szerepet vállalhassanak és politikai jelenlétük legyen a tárgyalóasztaloknál; támogatja a korábban említett 1325. számú állásfoglalás ajánlásait, valamint az Európai Parlament 2000. november 30-i állásfoglalását („a nők részvétele a fegyveres konfliktusok békés rendezésében”) amely szerint a békefolyamat egészében a nők részvételének legalább 40%-osnak kell lennie, vagyis a közvetítői, békefenntartói, a békéért közbelépő és béketeremtő, konfliktusmegelőző, információs és megfigyelő küldetésekben, valamint a béketárgyalásokon; felhívja az EU-t, hogy biztosítsa a nők politikai párbeszédbe történő bevonását;

24. szükségesnek tartja a médiában és a nyilvános véleményplatformokon – amelyek révén a nők hallathatják véleményüket – a nők megnövelt részvételének és jelenlétének támogatását;

25. üdvözli a Bizottság támogatását, amelyet a konfliktust elszenvedett országokban történő szabad választások megtartásához nyújt, örömét fejezi ki, hogy a nők részt vesznek a választási munkálatokban; üdvözli, hogy bizonyos választási küldetések élére nőket neveztek ki, valamint sürgeti, hogy egyre nevezzenek ki több nőt a választási küldetések élére;

26. rámutat arra, hogy még mindig fennáll a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés a tőkéhez, az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, az információs technológiákhoz, valamint az egészségügyi ellátáshoz és egyéb szociális eszközökhöz történő hozzáférés tekintetében, és úgy ítéli meg, hogy a nők bevonása a gazdasági tevékenységekbe mind a vidéki, mind pedig a városi területeken kulcsfontosságú a konfliktus utáni társadalmakban a nők társadalmi-gazdasági helyzetének merősítése érdekében, hangsúlyozza azt a pozitív szerepet, amit a mikrohitel már játszik a nők helyzetének megerősítésében, és felhívja a nemzetközi közösséget a mikrohitel használatának fokozására a konfliktusból felépülő országokban;felhívja a nemzetközi közösséget, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket a mikrohitel alkamazására a konfliktusból kilábaló országokban;

A nők, mint a háború hívei

27. elítéli a mártíromság dicsőítését, amely ma a fiatalok felé irányul, beleértve a fiatal nőket is; rámutat, hogy az öngyilkos bombamerényletre való felhívás összemossa a vallásos buzgóságot, a megszálló csapatokkal vagy valamilyen igazságtalansággal szembeni elkeseredett ellenállást, végül az ilyen fellépések célpontjait, akik ártatlan civil áldozatok;

28. felhívja a figyelmet az öngyilkos merénylőnők problémájára, és hangsúlyozza, hogy a nemi erőszak mint háborús fegyver minden nőt érint, függetlenül etnikai, vallási és ideológiai hovatartozásuk különbségeitől; hogy a nemi erőszak áldozatául esett nők társadalmi szempontból megbélyegzettek és kirekesztettek, sőt meggyilkoltak; Sri Lankán az LTTE szervezete (Tamil Eelam felszabadító tigrisei) szervezi be a nőket öngyilkos támadások végrehajtásába; Csecsenföldön gyakran kénytelenek öngyilkos támadást elkövetni, mert mivel nemi erőszakot követtek el rajtuk, elveszítették „az élethez és az erényhez való jogukat”, annak ellenére, hogy sokkal védtelenebbek az ilyen jellegű erőszakkal szemben, és azért is, hogy bosszút álljanak annak a „becstelenségnek az ellenségén”, amelyet ekképpen rájuk kényszerítettek; e jelenség nem az iszlámhoz kötődik, hanem a nők hagyományos szerepéhez és értékéhez ,vagyis a szüzességhez (amely a nem iszlám társadalmakban is létezik); mindazonáltal többek között a férfiak által uralt társadalomban hagyományos szerepük és velük szemben támasztott hagyományos elvárások elleni ellenállás egy formájáról is van szó ;

29. üdvözli, hogy ma már ezt a jelenséget, annak terjedését és a média általi kezelését egyes iszlám hatóságok éppen a Koránra – amely az élet tiszteletét tanítja – hivatkozva ítélik el;

30. szorgalmazza a bosszúállás szellemében és politikai, társadalmi vagy kulturális okokból elkövetett öngyilkos merényletek tanulmányozását, és sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy tartassa be a nemzetközi jogot és keresse a béke megteremtésének lehetőségét mindenütt, ahol nőket is toboroznak öngyilkos merényletek végrehajtására;

Ajánlások

31. minden olyan ajánlást támogat, amely az Egyesült Nemzetek korábban említett 1325. számú állásfoglalása óta megpróbálta a konfliktushelyzetekben lévő nők sorsát könnyíteni, és felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ezeket az ajánlásokat és különösen az Európai Parlament korábban említett 2000. november 30-i állásfoglalásában megfogalmazottakat foglalják bele politikáikba, és a lehető legrövidebb időn belül valósítsák meg;

32. úgy látja, hogy a különböző nemzetközi és európai intézmények állásfoglalásai, felhívásai és ajánlásai ellenére a nők részvétele a konfliktusok megelőzésében és megoldásában, valamint a békefenntartó műveletekben és a béke helyreállításában még mindig nem teljes; tudomásul veszi ezért, hogy nem annyira új ajánlások megfogalmazása a feladat, mint inkább az ajánlások megvalósítása főbb irányainak meghatározása, az akadályok felmérése és az eredmények ellenőrzése;

33. hangsúlyozza a nők diplomáciai küldetésekben való egyenlő részvételének jelentőségét és kéri a tagállamokat, hogy több nőt vegyenek fel diplomáciai szolgálataikhoz, valamint, hogy képezzék ki a diplomata nőket a tárgyalási és közvetítési technikákra egy olyan lista létrehozása céljából, amelyen a békével és a biztonsággal kapcsolatos szolgálatok betöltésére képzett nők szerepelnek;

34. kéri, hogy az „átmeneti igazságszolgáltatás”-ból eredő fogalmakat alkalmazzák a békefolyamatokban, valamint a demokrácia és a jogállamiság felé vezető átalakulási folyamatokban, az áldozatok jogainak tiszteletben tartása mellett, továbbá, hogy írják elő a nők arányos részvételét a megbékélés érdekében most alakuló vizsgálóbizottságokban, és hogy integrálják a nemek egyenlő képviseletének biztosítására való törekvést az említett bizottságok által elfogadott intézkedésekbe.

35. javasolja, hogy az ajánlásokat a leglényegesebb témákra korlátozzák, azaz kérjék fel az intézményeket, hogy törekedjenek az együttműködésre a hasonló célokat kitűző nemzetközi intézményekkel történő konkrét akciók során, valamint ösztönzők és mozgatóerők gyanánt jobban használják fel a 2007–2013 közötti pénzügyi terv új pénzügyi eszközeit;

36. javasolja a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamoknak, hogy vezessék be a békére és a nők tiszteletére való nevelést az olyan fegyveres konfliktustól sújtott országok és régiók iskolai tantervébe és képzési programjaiba, amely országok és régiók iránt az Európai Unió elkötelezte magát, minderre azért van szükség, hogy a társadalomban, a békefenntartó és beavatkozó erőkön belül, az EU és más nemzetközi segélyszervezetek küldetéseinek tisztviselői között kialakuljon egy békeszerető és a nők jogaival törődő szellemiség; javasolja, hogy a helyi nőszervezeteket, az édesanyák, az ifjúsági táborok nevelői és a pedagógusok egyesületeit vonják be ebbe a projektbe;

     javasolja a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamoknak, hogy mozdítsák elő a békére, az emberi méltóság tiszteletére és a nemek egyenlőségére való nevelésnek a konfliktustól sújtott országok és régiók iskolai tantervébe és képzési programjaiba való bevezetését, minderre azért van szükség, hogy a társadalomban kialakuljon egy békeszerető és a nők jogaival törődő szellemiség; javasolja, hogy az édesanyák, az ifjúsági táborok nevelői és a pedagógusok egyesületeit vonják be ebbe a projektbe;

36. azt tanácsolja a Bizottságnak, a Tanácsnak és a tagállamoknak, hogy mozdítsák elő a békével, a személyes méltósággal és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos oktatás beépítését a konfliktusban álló országok összes oktatási és képzési programjába annak érdekében, hogy a társadalomban, a béketermető és békefenntartó csapatok, a kiküldött EU-tisztviselők és az egyéb nemzetközi segélyszervezetek között kialakuljon a béke és a nők jogai tiszteletben tartásának szelleme; javasolja, hogy a projektbe vonják be a helyi nő- és anyaszervezeteket, az ifjúsági táborokban dolgozó nevelőket és tanárokat is;

37. kéri a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek a gyermekekről és fegyveres konfliktusokról szóló 2003. évi iránymutatások végrehajtásáról;

38. javasolja a tagállamoknak, hogy a fegyveres konfliktusoktól sújtott régiókból az Európai Unió országaiba érkező gyermekek és tizenévesek fogadásának programjait bővítsék ki annak érdekében, hogy kikerüljenek a reménytelenség és az erőszak világából, amely maga is gerjeszti az erőszakot, a nők irányában is; kéri a Tanácsot, szólítsa fel a tagállamokat, hogy ne gördítsenek fölösleges akadályokat a fenti programok elé és könnyítsék meg a gyerekek fogadását; sürgeti, hogy kössenek megállapodást a tranzitországokkal annak érdekében, hogy azok ne akadályozzák e humanitárius programok végrehajtását;

39. kéri a Bizottságot, hogy támogassa a nők által egyesületi keretekben indított békekezdeményezéseket, különösen a multikulturális, határokon átnyúló és regionális kezdeményezéseket a konfliktusok rendezésében és a béketeremtésben elkötelezett önkéntes szervezeteknek nyújtott politikai, technikai és gazdasági támogatással; sürgeti a Tanácsot, hogy biztosítsa a politikai közvetítést az adott országok döntéshozói szerveiben; szorgalmazza, hogy az Európai Parlament és különösen a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság hozzon létre olyan vegyes összetételű bizottságokat, amelyek a fenti hálózatokban dolgozó nőkből és európai parlamenti képviselőkből állnak;

40. felhívja a Bizottságot és más támogatókat, hogy forrásaikat a civil társadalmi szervezetek, különösen a konfliktus megoldás erőszakmentes lehetőségeivel foglalkozó helyi női csoportok kapacitásbővítésének támogatására irányítsák, és nyújtsanak technikai segítséget és biztosítsanak szakmai képzést;

41. rendkívül fontosnak tartja, hogy a Bizottság a 2007-2013 közötti időszakra szóló pénzügyi tervben sajátos eszközként megtartsa az „Európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért” című kezdeményezést; emlékeztet arra, hogy az említett eszköznek köszönhetően korábban lehetséges volt pályázatok meghirdetése és a női jogokra vonatkozó költségvetési sorok beiktatása anélkül, hogy az aktuális kormányok jóváhagyását kellett volna kérni; kéri a Bizottságot, érje el, hogy a stabilitási eszközben a konfliktusok kezelése a nemek dimenzióját is magában foglalja, lehetővé téve a küzdelmet a nők fegyveres konfliktusokból adódó problémái ellen;

41. alapvető fontosságúnak tartja, hogy a Közösség a 2007-2013 pénzügyi tervben speciális eszközként tartsa meg az Európai Kezdeményezést az Emberi Jogokért és a Demokráciáért; emlékeztet, hogy az eszköz a múltban biztosította a nők jogaival kapcsolatos pályázatok és költségvetési fejezetek sikerét anélkül, hogy a kormányok jóváhagyását kellett volna kérni; felhívja a Bizottságot, biztosítsa, hogy a stabilitási eszközön belül a konfliktuskezelés a nemek esélyegyenlőségét is vegye figyelembe a nők konfliktushelyzetekben felmerülő problémáinak kezelésére;

42. kéri, hogy a nemi dimenzió látható módon és a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése ellenőrizhető módon jelenjen meg a pénzügyi eszközökben, különösen az előcsatlakozási eszközben, az európai szomszédsági politikában, a fejlesztési együttműködésben és a gazdasági együttműködési eszközben (DCECI), valamint hogy szerves része legyen a társulási megállapodások feltételrendszerének;

43. hangsúlyozza, hogy az egyes országok stratégiai tervei és cselekvési tervei a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének kiváló előmozdítói, különösen, ha mindkét részről megvan a politikai akarat, kéri, hogy a KKBP minden intézkedése hajtsa végre az Egyesült Nemzetek korábban említett 1325. számú állásfoglalását, valamint az Európai Parlament 2000. november 30-i állásfoglalását, továbbá hogy a Parlament számára készüljön éves jelentés;

43. hangsúlyozza, hogy az egyes országok stratégiai tervei és cselekvési tervei kiváló lehetőséget nyújtanak a nemek esélyegyenlőségének biztosítására, és ez a kétoldalú politikai akarat megszületésével csak erősödni fog; kéri, hogy az EBVP összes tevékenysége tartsa tiszteletben az ENSZ 1325. számú állásfoglalását és az Európai Parlament 2000. november 30-i állásfoglalását, valamint hogy azokról évente készüljön jelentés az Európai parlament számára;

44. kéri, hogy a Bizottság együttműködési intézkedéseiben védelmezze és tekintse prioritásnak a reproduktív egészséghez való jogot a konfliktusoktól sújtott régiókban, és e prioritásoknak tükröződniük kell a költségvetési soraiban is;

     kéri, hogy a Bizottság az együttműködési intézkedéseiben és a stabilitási eszköz védelmezze és tekintse prioritásnak a reproduktív egészséghez való jogot, különösen a konfliktusoktól sújtott régiókban, és hogy ezek a prioritások tükröződjenek a költségvetési soraiban is;

44. kéri, hogy a reproduktív egészséghez való jogot támogassák és nyilvánítsák közösségi prioritássá az együttműködési tevékenységek során, a stabilitási eszközben, a konfliktusövezetekben, amelynek a költségvetési fejezetekben is meg kell jelennie;

45. hangsúlyozza, hogy szükség van a sürgősségi intézkedések alkalmával történő élelmiszer, ruházat és az olyan egészségügyi cikkek, mint például az egészségügyi betétek elosztásának jobb ellenőrzésére, és kéri a nemzetközi humanitárius ügynökségeket, a lányok és asszonyok ellen elkövetett erőszak és szexuális bűncselekmények kockázatának csökkentése érdekében erősítsék meg a menekülttáborokban a biztonsági intézkedéseket, és indítsanak felvilágosító egészségügyi programokat a menekülttáborokban, valamint biztosítsák, hogy a megerőszakolt nők és lányok azonnal jussanak hozzá az esemény utáni védekezéshez;

46. javasolja, hogy az Európai Parlament az Európa Tanáccsal, a NATO-val, az ENSZ valamennyi illetékes szervezetével, beleértve az UNIFEM-et is, az EBESZ-szel, és esetlegesen más, e területen szakértelemmel bíró szervezetekkel együttműködve dolgozzon ki a konfliktusok során ellenőrizhető a nemekre specifikus mutatókat, amelyeket konfliktusok idején figyelemmel lehet követni és amelyeket bele lehet foglalni a külpolitika és a fejlesztési politika új eszközeibe, vagy amelyek lehetővé tennék a gyors riasztást;

47.  úgy véli, hogy egy konfliktusból kilábaló országban a nőknek a férfiakkal egyenlő mértékben kell részt venniük a politikai, gazdasági és társadalmi élet minden szintjén; tisztában van azzal, hogy az egyenlő arányt nem lehet egy csapásra, kvóták segítségével elérni, tekintettel az érintett ország kultúrájára és társadalmi fejlődésére; kéri ezért a Bizottságot, hogy az említett 1325. számú állásfoglalás alkalmazásában a cselekvési terveiben támogassa e kvóták végrehajtását, felügyelje a paritás felé haladást és az eredményekről tájékoztassa az Európai Parlamentet;

48. támogatja a harmadik országokkal kötött megállapodások keretében, a nők jogaira és szükségleteire is egyértelműen kitérő emberi jogi záradékoknak a nemzetközi humanitárius jog és a kapcsolódó nemzetközi megállapodások elveinek megfelelő végrehajtását;

49. úgy véli, hogy amennyiben az EU fegyverkivitelről szóló magatartási kódexét jogilag kötelezővé teszik, az nagymértékben hozzá fog járulni a nők szenvedésének csökkentéséhez azáltal, hogy világszerte csökkenti a háborús konfliktusok számát.

50. javasolja, hogy az Európai Parlament foglalkozzon a nők által elkövetett öngyilkos merényletekkel, kezdeményezze egy e témáról szóló tanulmány elkészítését, és lezárásként szervezzen egy konferenciát, amelyen részt vesznek tudósok és más, a nemek kérdésében illetékes személyek az érintett országok és az iszlám hatóságok részéről;

51. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, a csatlakozó és a tagjelölt országok kormányainak.

(1) HL C 228., 2001.8.13. 186. o.

A nők békéhez, illetve háborúhoz való viszonyában néha nehéz megragadni a nemek közötti egyenlőség dimenzióját. Miért is feltételezzük eleve azt, hogy a nők békeszeretőbbek, mint a férfiak, miközben az egész történelem rácáfol erre? A mítoszok amazonjaitól kezdve napjainkig a női harcosok száma legalább annyi, mint a pacifista nőké. Éppen eléggé bizonyítják ezt a palesztin vagy csecsen női öngyilkos merénylők. A hagyományos közfelfogással szemben számos történész értelmezése szerint a nők áldozattá válása háborúhoz való viszonyuknak csak nem túl jelentős részigazsága. Ez a viszony három oldalról közelíthető meg: a kiszolgáltatott nők felől, a békéért küzdő nők felől és a háborút segítő nők felől. De látni fogjuk, hogy nem épül szigorúan a női dimenzióra, hanem a nemek közötti egyenlőség dimenziójára, azaz egy olyan társadalmi konstrukcióra, amelyet befolyásolhat a politika, szemben a biológiai hovatartozással, amelyre semmilyen befolyása nem lehet. A fenti viszony különböző mechanizmusokat foglal magába, amelyek néha felmagasztosítják, néha eszközként használják a nőket: 1) a szexualitáshoz és az utódok nemzéséhez való társadalmi viszony 2) a társadalmi helyzethez és különböző női szerepekhez való viszony: anya, feleség vagy élettárs, lánygyermek vagy lánytestvér 3) a társadalmi egyenlőtlenségből kivezető utak, köztük azok is, amelyek elfogadhatatlanok.

A nemzetek közötti háborúkban vagy a belső konfliktusokban mindig a leggyengébbek az első áldozatok: a nők, a gyermekek és az idősek. A nők és a fiatal lányok, mivel biológiai meghatározottságuknál fogva ki vannak téve az utódnemzés kockázatainak, a nemi úton terjedő betegségeknek és különösen az AIDS-nek, miközben háborúk vagy konfliktusok idején nem mindig jutnak hozzá a reproduktív egészségügyi ellátáshoz. A számok magukért beszélnek: a szegény és konfliktusoktól sújtott országokban, a menekülttáborokban szexuális kapcsolat létesítése, a szülés, egy nem kívánt vagy szexuális erőszak következtében megfogant terhesség megszakítása igen gyakran halállal végződik. A konfliktusokért nagyon súlyos árat fizetnek maguk a gyermekek is tekintettel az ellátás hiánya, az alultápláltság, a járványok és az AIDS következtében kialakult magas halandóságra. A nők biológiai meghatározottságának drámai következményeihez hozzájárul még a velük kapcsolatos leplezetlen barbárságra való túlmotiváltság, amely abból ered, hogy a szexualitást társadalmi eszközként használják fel. A közösen elkövetett szexuális erőszak, mint az ellenség megalázásának háborús eszköze, a szuronnyal átszúrt vaginák, a magzatok kitépése az anyák méhéből, a gyermekeik és férjük szeme láttára megerőszakolt nők nem elszigetelt esetek, hanem a háborúban bevetett fegyverek. Nemcsak a nőket sújtják, hiszen az elhíresült Abou Graïb börtönben egy nő követett el kegyetlenkedéseket a rabokkal szemben, hogy lelkileg megtörje őket. Amikor az ilyen kegyetlenkedések áldozatai nők, előfordul, hogy a család és a környezet, a rajtuk esett szégyen miatt, megöli a kegyetlenkedés áldozatát: a becsületért elkövetett bűntett lemossa a szégyenfoltot, amely mélyen beágyazódik a társadalmi közegbe. És éppen a szexualitásnak ez a becsülethez és a méltósághoz fűződő társadalmi viszonya ösztökél a bűn elkövetésére, legyen szó akár háborús vagy becsületbeli bűnről.

A nőktől elválaszthatatlan anyai, lánygyermeki, házastársi, lánytestvéri szerep a motorja annak az azonosulásnak, amely bátorságot ad nekik. Bátorságot, amely néha kétélű, hiszen tudjuk, hogy a reménytelen helyzetekben, amelyek minden konfliktus során kialakulnak, a prostitúció marad sokszor sajnos az egyetlen eszköz arra, hogy családjuk eltartását biztosítani tudják, mikor a férfiak meghaltak vagy eltűntek. Bátorságot és főképpen az igazság követelését. Megszámlálhatatlanul sok asszony szállt szembe a diktatórikus rendszerekkel fegyverek nélkül egyszerűen felvonulva, hogy emlékezetünkbe véssék eltűnt hozzátartozóik arcát és igazságot követeljenek. A leghíresebbek az argentínai Folles de la place de Mai, de a 2005-ben az Európai Parlamentben Szaharov-díjjal kitüntetett Femmes en Noir, Femmes en Blanc is a legyőzhetetlenek közé tartozik. Politikai döntéshozói hatalom nélkül, az egyesületi struktúra és a média segítségével harcoltak az igazságért és azért, hogy ne merüljenek feledésbe az elkövetett bűnök. Máskor az eltűntek helyébe lépve fegyvert ragadtak. Ami az ellenállásnak ezekben a példáiban a határtalan szeretet mellett kiemelkedik, az az azonosulás a hagyományos női szerepekkel, Antigonéval és Kurázsi mamával. Amely, ahogy láttuk, odáig juthat, hogy a család ellátása érdekében vállalja a prostitúciót is. Mérhetetlen anyagi nehézségekkel küzdenek a magukra maradt feleségek és özvegyasszonyok, akikre a család ellátása hárul, mert a férfiak eltűntek vagy harcolnak.

Társadalmaink egyenlőtlenségekre épülő struktúrái hagyományos vagy alárendelt szerepekbe kényszerítik a nőket. Paradox módon háborúban, vagy konfliktusokban van lehetőségük arra, hogy egyenrangúságukat kinyilvánítsák. A két világháborúban, amelyek Európát gyászba borították, a nők a társadalom minden területén a férfiak helyébe léptek: a földeken éppúgy, mint a gyárakban, olyan foglalkozásokat végeztek, amelyekre a nőket gyakran nem tartják alkalmasnak. A konfliktusok befejeztével azonban hamarosan újra otthon találták magukat. A történészek is elismerik, hogy a háborúk után a nők társadalmi helyzetében visszafejlődés következett be. A nemek közötti egyenlőség kérdésére érzékeny nyugati társadalmakban sok hadsereg is megnyitotta kapuit a nők előtt, és egyenlő jogokért zajló harcuk eredményeként részt vehettek még a fegyveres konfliktusokban is. De a muzulmán társadalmakban, ahol a társadalmi szerepek mélyen beágyazódtak a patriarchális hagyományba, új jelenség, hogy a nők vállalhatják a mártírhalált. A kamikáze jelenség nem új a nők esetében sem. A múltban, a cári Oroszországban számos nő szerzett hírnevet magának azzal, hogy maga is meghalt a rendszer magas rangú vezetői elleni véres merényletben. A történelem az elnyomókkal szembeni ellenállóknak, azaz hősöknek tekinti őket. Napjainkban a női kamikázék jelensége újra terjed például Csecsenföldön, Palesztínában és Irakban, de a világ már korántsem adózik irántuk akkora csodálattal. Valójában, még ha ezek az emberbombák a megszállás elleni jogos ellenállásról és egy gyakran reménytelen ügy iránti teljes elkötelezettségről is tanúskodnak, nem szabad elfeledkezni arról, hogy teljesen ártatlan civil áldozatok a célpontjaik. Militáns nők, akiket azért választanak ki ezekre a műveletekre, mert az ellenség körében a gyenge és fegyvertelen nő sztereotípiája a jellemző. Kiválasztják, kiképzik, sőt kitanítják őket és azt mondják nekik, hogy a halálban egyenlők lesznek a férfiakkal. A mártírhalál felmagasztalása, egy kamikáze nő halála után az egész családot övező társadalmi elismerés és a tett vallási kontextusba való helyezése felerősíti vonzerejét, amelynek lényege az egyenlőség a halálban, nem az életben. Az előadó ebben a nők ellenállásának és méltóság keresésének kihasználását látja és egy vallási üzenet politikai célú elferdítését. Érdemes Európán belül is fontosságot tulajdonítani ennek a jelenségnek, amely terjed saját országainkban is – vö. a belga kamikáze nő, aki Irakban halt meg.

A konfliktusok folyamatot alkotnak, amely a konfliktust megelőző szakaszból, a konfliktusból és a konfliktust követő szakaszból áll. Sajnos a nők elleni erőszak függetlenül attól, hogy a magánszférából, a társadalmi vagy a politikai szférából ered-e, mindegyik szakaszban jelen van az adott szakasznak megfelelő speciális formákban. Ha gyakran említik, hogy a konfliktusok alatt a nőket megerőszakolják és a férfiakat megölik – kissé leegyszerűsítő és lapos megfogalmazás – a konfliktus vagy háború utáni időszakban a családon belüli erőszak nemhogy csökkenne, de úgy tűnik, még nő is. A nők számára nehéz beilleszkedni egy újra működni kezdő társadalom politikai gépezetébe. Szexuális erőszak áldozataiként lelkileg tönkrementek, a társadalom néha kirekeszti őket és nem követelhetik, hogy szolgáltassanak igazságot számukra. Társadalmi és politikai téren gyakran marginalizálódnak és elveszítik azt a kevés, az egyenlőségüket biztosító jogot, amelyet a konfliktus során kivívtak maguknak. Ezért egyre fontosabbnak tűnik, hogy a nemzetközi közösség figyelemmel kísérje az újjáépítésnek ezt a döntő szakaszát és követelje, hogy a nők, akárcsak a férfiak, jelen legyenek a tárgyalásokon, valamint a politikai és a civil szféra valamennyi területén: parlamenti, kormányzati, igazgatási és a nemzetközi képviselet területén. Néhány közelmúltbeli pozitív példa megerősíti az előadót véleményében. Hélène Johnson Sirleaf, akit Nigéria államfőjévé választottak; jól ismert arról, hogy harcol a női jogokért, a korrupció ellen és a demokrácia érdekében. Nemrégiben Chile elnökévé neveztek ki egy másik asszonyt, akinek az apját megölték, őt magát pedig Pinochet tábornok diktatúrája alatt bebörtönözték és megkínozták, de áldozatból a demokratikus átalakulás szereplőjévé vált. Ruandában, Timorban, Indonéziában, Afganisztánban, Palesztínában a nők megerősítik a parlamenti és a kormányzati pozíciókat néha nem a kellő számban, de jelentős mértékben. Remélhetjük, hogy ez a politikai színrelépés a női jogoknak kedvező, valódi irányváltást jelent majd ezekben az országokban, beleértve azoknak a nőknek védelmét és igazságszolgáltatáshoz való jogát is, akik a konfliktusok során áldozatokká váltak.

A konfliktusokat megelőző időszakokban és a konfliktusok idején a nők az ellenséges törzs nőtagjaival együtt aktív szerepet vállalva gyakran keresik a békéhez vezető megoldásokat. Számtalan, a női egyesületekre támaszkodó női hálózat működik, olykor diszkréten és rejtőzve, mint például az afrikai konfliktusokban, olykor láthatóbb módon mint például az 1989. májusi Give peace a chance és a 2004. májusi Jerusalem link, amely olyan palesztin és izraeli nők hálózata, akik már 2004-ben kezet akartak nyújtani egymásnak és megoldást akartak találni Jeruzsálem státuszára. Megszámlálhatatlanul sok ilyen hálózat létezik és az elért konkrét eredmények vegyes képet mutatnak. A háborúk és a konfliktusok mindig geostratégiai, gazdasági és területi tényezők miatt robbannak ki, és a jóakarat kevés ahhoz, hogy megszülessen a politikai megoldás. De ezeknek a hálózatoknak legkevesebb két hasznuk van. Egyrészt ajtót nyitnak a reménynek és a két fél gyűlölete által elszakított szálakat összekötik. Más tekintetben a hálózatok befolyást gyakorolnak a politikai szférákra, amelyek pedig közvetlenül befolyásolják a békéhez vezető politikai tárgyalásokat. Remélhetjük, hogy az izraeli-palesztin konfliktusban ezt a lobby tevékenységet fogja végezni magas szinten a napokban megalakuló nők nemzetközi parlamenti bizottsága(1).

Mindezeket a kérdéseket számos jelentés és állásfoglalás tárgyalja. A rövidség kedvéért csak az Egyesült Nemzetek 2000. évi 1325. számú állásfoglalását, Maj Britt Théorin az Európai Parlament számára készített 2000. évi jelentését(2) és Elizabeth Rhen és Ellen Johnson Sirleaf 2002. évi jelentését(3) említjük. Mindhárom, hasonlóan az összes többihez, konkrét javaslatokat fogalmazott meg. Az előadó feladata lesz annak megállapítása, milyen mértékben konkretizálódtak ezek a pontosan kidolgozott javaslatok, és ha ez nem történt meg, az akadályok elemzése is. A nők nem békeszeretőbbek és kétségtelenül nem demokratikusabb gondolkodásúak, mint a férfiak, de Parlamentünk feladata – az általa vallott értékeknek megfelelően –, hogy a világban az emberi jogokat, a békét és a demokráciát elősegítő minden női kezdeményezést támogasson. Így lehetünk politikai hovatartozástól függetlenül szolidárisak és elkötelezettek.

(1) Nők Nemzetközi Bizottsága az Igazságos és Fenntartható Izraeli-Palesztin Békéért (IWC) (2) Az Európai Parlament állásfoglalása a nők részvételéről a konfliktusok békés rendezésében (2000/2025(INI);(A5-0308/2000) (3) Elizabeth Rehn és Ellen Johnson Sirleaf, Women, War and Peace: The Independent Experts’ Assessment, Progress of the Worlds’s Women, 1. kötet, New York, Egyesült Nemzetek Nőügyi Fejlesztési Alap (2002)

JAVASLATOK

A Külügyi Bizottság felhívja a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   megismétli az EBVP parlamenti ellenőrzésére irányuló korábbi felhívásokat annak érdekében, hogy biztosítsák az olyan bizonytalan területeken élő nők helyzetének átlátható megfigyelését, ahol az EU haderőinek bevetését tervezik, vagy ahol ilyen bevetések vannak folyamatban;

2.   hangsúlyozza az EBVP műveleteire vonatkozó általános magatartási szabályok további fejlesztésének és végrehajtásának fontosságát, hogy megfelelő figyelmet fordítsanak e szabályok és az EU harmadik országokban való másfajta jelenlétét szabályozó előírások, valamint az EU vezetésével végzett válságkezelés során a polgári lakosság védelmére vonatkozó iránymutatások és az EBVP keretében az EU oktatási koncepciója részeként folytatott képzési tevékenység közötti következetességre; felhívja a Tanácsot annak biztosítására, hogy az EU válságkezeléssel foglalkozó személyzetének minden tagja részesüljön kötelező képzésben a gyermekek és jogaik védelme vonatkozásában, különös tekintettel a lányokra; hangsúlyozza annak kritikus szükségességét, hogy az EBVP-missziók alapján telepítendő személyzet minden tagja képzési programjaiba építsenek be a nemek sajátosságaira kitérő képzést;

3.   kéri a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek a gyermekekről és fegyveres konfliktusokról szóló 2003. évi iránymutatások végrehajtásáról;

4.   kiemeli annak szükségességét, hogy e kérdést foglalják bele az Európai Biztonsági Stratégiába, valamint a katonai és polgári válságkezelés fő céljai közé, továbbá a konfliktusmegelőzési programokba; kéri a Tanácsot annak biztosítására, hogy az Európai Védelmi és Biztonsági Kollégium felelőssége mellett szervezett valamennyi EBVP-képzésbe építsék be a nemi kérdések szempontjait;

5.   ösztönzi az EU-t arra, hogy nagyobb figyelmet fordítson katonai misszióin belül a rendőrségi erők jelenlétére, előkészítésére, képzésére és felszerelésére, mivel a rendőrségi egységek alkotják a polgári lakosság – különösen a nők és gyerekek – biztonságának alapvető eszközét; véleménye szerint az EU-s katonai missziókban a katonai személyzet feladatmeghatározása nem olyan, hogy az kifejezetten a nőknek és gyermekeknek a konfliktusmegoldás során és konfliktus utáni szakaszokban megfelelő védelmi és biztonsági garanciákat és szolgáltatásokat tudna nyújtani; javasolja, hogy az EBVP-műveletekben az EU-s katonai missziók katonai és rendőrségi személyzetből álljanak;

6.   hangsúlyozza azon szerep fontosságát, amelyet a női jelenlét játszhat a békefenntartó missziókban a nőkkel szembeni erőszak elfojtásában a konfliktusos és konfliktus utáni övezetekben, és felhívja az EU-t az összes EBVP-misszió valamennyi szintjén a nők számának jelentős növelését célzó intézkedések támogatására;

7.   felhívja az EU-tagállamokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy nőket toborozzanak katonai, rendőrségi és politikai tisztviselőnek, valamint diplomatának; kéri az EU-tagállamokat, hogy ösztönözzék a női jelöltséget és azt, hogy jelöltessék magukat az EBVP-missziók katonai, rendőrségi és politikai tisztviselőinek az ilyen missziók tervezésének lehető legkorábbi szakaszában;

8.   hangsúlyozottan üdvözli a Tanács 2005 novemberében elfogadott, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. határozata EBVP összefüggésekben történő végrehajtásról szóló „működési dokumentumát”, amely az EBVP politikai folyamatban a nemekkel kapcsolatos kérdések figyelembe vételét célzó gyakorlati intézkedésekre, valamint az EU katonai és nem katonai misszióiba a nők rendszeres és minden szinten történő bevonására összpontosít;

9.   hangsúlyozza, hogy a nőket be kell vonni a fegyveres konfliktusok lezárására irányuló tárgyalásokba, és sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a harcban álló feleket minden alkalommal ösztönözzék ennek megfelelő figyelembevételére és a “jog átmeneti érvényesülése” elveinek a békefolyamatokban, valamint a demokráciába és a jogállamiságba való átmenet során történő alkalmazására, tiszteletben tartva az áldozatok jogait, egyenlő képviseletet biztosítva a nők számára azokban a vizsgálóbizottságokban, amelyeket az e bizottságok által elfogadott intézkedések vonatkozásában a megegyezés és a nemekkel kapcsolatos kérdések figyelembe vétele céljából hoztak létre;

10. szilárdan támogatja a koszovói nőszervezetek erőteljes koalíciójának 2006. március 8-i felhívását a nők bevonására a régió jövőbeli jogállását tárgyaló nemzetközi hét fős koszovói csoportba; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy mindezidáig ezt a felhívást figyelmen kívül hagyták;

11. meggyőződése, hogy az EBVP-missziók tervezésének ki kellene terjednie a helyi nőszervezetek békefolyamatban történő részvételére annak érdekében, hogy építeni lehessen az nők által tett sajátos hozzájárulásra, és elismerjék, hogy a konfliktusok a nőket sajátosan érinti;

12. hangsúlyozza a nőknek a konfliktusrendezésben betöltött pozitív szerepét és kéri a Bizottságot illetve a tagállamokat, hogy biztosítsák a megfelelő technikai és pénzügyi segítséget a nők béketárgyalásokban történő teljes értékű részvételét lehetővé tévő, valamint a nők számára a polgári társadalom egészében több felhatalmazást adó programok támogatására;

13. hangsúlyozza a nők által a konfliktus utáni újjáépítésben betölthető pozitív szerepet, különösen a leszerelési, demobilizációs és újrabeilleszkedési (DDR) programokban, különösen, ha e programok a gyermekkatonákra irányulnak; felhívja a tagállamokat a DDR-programokban a teljes női részvétel, és különösen a gyermekkatonák újrabeilleszkedését célzó, testreszabott DDR-programok biztosítására;

14. felhív a polgári lakosság, és különösen gyermekek ellen háborús bűntetteket elkövetők felelősségre vonására; sürgeti a tagállamokat a NBB szerepének e tekintetben történő támogatására;

15. kiemeli, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság egyértelműen meghatározza, hogy mi minősül emberiesség elleni bűncselekménynek, és felhív a háborús fegyverként használt szexuális erőszak és a tömeges nemi erőszak cselekményeinek bejelentésére szolgáló eljárás bevezetésére annak biztosítására, hogy az ilyen cselekmények ne maradhassanak büntetlenül; hangsúlyozza, hogy a nemi erőszak áldozatává vált minden nőnek és lánynak garantálni kell az érintkezés utáni fogamzásgátláshoz való azonnali hozzájutást, és úgy véli, hogy a nemi és reprodukciós jogok teljes tiszteletének biztosítására irányuló intézkedések segíteni fogják a konfliktushelyzetben elkövetett erőszakos nemi cselekmények számának a lehető legkisebbre csökkentését;

16. hangsúlyozza, hogy komoly aggodalomra ad okot a nők és gyermekek nagy száma a nemzetközi testületek által a fegyveres konfliktusok és polgárháború következtében menekültként és lakóhelyüket belföldön elhagyni kényszerülő személyként nyilvántartottak körében;·

17. hangsúlyozza a nők és lányok sajátos szükségleteit a taposóaknák eltávolításával, valamint a fegyveres konfliktusok áldozatainak rehabilitációjával és újrabeilleszkedésével kapcsolatban; kéri az Európai Közösséget, hogy a következő programozási időszakra (2007-2013) megállapított stabilitási eszköz alapján elegendő forrást különítsen el a nemekkel kapcsolatos szempontoknak az e programokba történő beillesztésére;

18. kiemeli, hogy bár lehetséges, hogy „emberellenes taposóaknákat” használtak katonai helyzetekben, mégis többségükben nők, gyermekek és egyszerű emberek haltak vagy csonkultak meg azok miatt, illetve sokak megélhetése megkeresésére vonatkozó képessége szűnt meg; megismétli, hogy az EU-nak célul kell tűznie a gyalogsági aknák használatának, felhalmozásának, gyártásának és átruházásának tilalmáról és azok megsemmisítéséről szóló Ottawai Egyezmény betartásának előmozdítását, elsősorban Afrikában, de részben Európában és másutt is; sürgeti az EU-t, hogy fokozza erőfeszítéseit a konfliktus utáni területek aknáktól való megtisztítására, és az áldozatok kezelésének és rehabilitációjának biztosítására, valamint az elaknásított terület helyreállítására, hogy az emberek ott ismét biztonságban élhessenek és dolgozhassanak;

19. támogatja a harmadik országokkal kötött megállapodások keretében, a nők jogaira és szükségleteire is egyértelműen kitérő emberi jogi záradékok, a nemzetközi humanitárius jog és a kapcsolódó nemzetközi megállapodások elveinek megfelelő végrehajtását;

20. úgy véli, hogy amennyiben az EU fegyverkivitelről szóló magatartási kódexét jogilag kötelezővé teszik, az nagymértékben hozzá fog járulni a nők szenvedésének csökkentéséhez azáltal, hogy világszerte csökkenti a háborús konfliktusok számát.

ELJÁRÁS

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. hangsúlyozza, hogy szükség van az esélyegyenlőség elvének érvényesítésére a konfliktus-megelőzésben és -megoldásban, a béketeremtésben, a békefenntartó műveletekben, a konfliktus utáni rehabilitációban és az újjáépítésben, és az esélyegyenlőség terepprogramokba történő beépítésére;

2.  üdvözli a nőkkel és a nemekre jellemző kérdésekkel foglalkozó szervezetek, mint például a Nők Nemzetközi Ligája a Békéért és a Szabadságért (WILPF) szervezet által folytatott tanulmányok feminista békekutatás irányában létező megközelítéseit;

3. felszólítja az EU tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy segítsék elő az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325/2000 sz. határozatának végrehajtását és hozzanak létre nemzeti cselekvési és stratégiai terveket;

4.  felhívja a Bizottságot és más támogatókat, hogy forrásaikat a civil társadalmi szervezetek, különösen a konfliktus megoldás erőszakmentes lehetőségeivel foglalkozó helyi női csoportok kapacitásbővítésének támogatására irányítsák, és nyújtsanak technikai segítséget és biztosítsanak gyakorlati képzést;

5.  felkéri a nemzetközi közösséget arra, hogy esélyegyenlőségi szempontból a békeszerződések minden biztonsági, így politikai, társadalmi, gazdasági és fizikai szempontra terjedjenek ki, valamint a lányok és asszonyok különleges szükségleteivel és prioritásaival is foglalkozzanak;

6.  felhívja a nemzetközi közösséget annak biztosítására, hogy a bűncselekmények büntetőeljárás keretében való megbüntetésével kapcsolatban őrizzék meg a tanúvallomás során a női tanúk méltóságát, valamint azok részesüljenek megfelelő gondoskodásban, fordítási és tolmácsolási lehetőségekben, valamint védelemben;

7.  hangsúlyozza, hogy konfliktushelyzetekben a nőket jobban veszélyezteti a nemi alapú erőszak, megemlítve különösen a nők jelenlegi rendkívüli szenvedését és üldöztetését Darfurban, Ruandában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban;

8.  ösztönzi az EU-t azon intézkedések támogatására, amelyek segíteni fognak a nők elleni támadások számának csökkentésében és növelni fogják biztonságukat, beleértve a polgári rendőrség, különösen a női tisztviselők jelenlétének megerősítését;

9.  hangsúlyozza, hogy szükség van a sürgősségi intézkedések alkalmával történő élelmiszer, ruházat és az olyan egészségügyi cikkek, mint például az egészségügyi betétek elosztásának jobb ellenőrzésére, és kéri a nemzetközi humanitárius ügynökségeket, a lányok és asszonyok ellen elkövetett erőszak és szexuális bűncselekmények kockázatának csökkentése érdekében erősítsék meg a menekülttáborokban a biztonsági intézkedéseket, és indítsanak be felvilágossító egészségügyi programokat a menekülttáborokban, valamint biztosítsák, hogy a megerőszakolt nők és lányok azonnal jussanak hozzá az esemény utáni védekezéshez;

10. felszólít, hogy a nemi erőszakot elszenvedett nők és lányok kapjanak teljes hozzáférést a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz és tanácsadáshoz, és felszólít az előttük álló esetleges megbélyegzés leküzdésére szolgáló programok beindítására, és társadalomba való újbóli beilleszkedésük támogatására;

11. kiemeli, hogy külön hangsúlyt kell fektetni a női öngyilkos merénylőkre, és rámutat a veszélyeztetett nők támogatását célzó programok felismerésének jelentőségére; javasolja, hogy a helyi hatóságok és a nem kormányzati szervezetek munkatársai részesüljenek gyakorlati képzésben;

12. kiemeli a nemzeti és nemzetközi nem kormányzati szervezetek, a nem állami szereplők és a civil társadalom által a demokráciába történő átmenetben betöltött szerep támogatásának szükségességét;

13. elismeri a nők és lányok erőszak és megkülönböztetés általi különös veszélyeztetettségét, és nagyobb erőfeszítéseket követel a lányok megvédésére az erőszak valamennyi formájától, beleértve a nem erőszakot, szexuális kizsákmányolást és fegyveres erőkbe való toborzást, valamint a lányok jogállását konfliktushelyzetben és konfliktus utáni rendezés során támogató politikák és programok ösztönzésére;

14. úgy ítéli meg, hogy a nők bevonása a gazdasági tevékenységekbe mind a vidéki, mind pedig a városi területeken kulcsfontosságú a konfliktus utáni társadalmakban a nők társadalmi-gazdasági helyzetének merősítése érdekében, hangsúlyozza azt a pozitív szerepet, amit a mikrohitel már játszik a nők helyzetének megerősítésében, és felhívja a nemzetközi közösséget a mikrohitel használatának fokozására a konfliktusból felépülő országokban;

15. hangsúlyozza a nők politikai életben való teljes részvétele támogatásának szükségességét, beleértve képletek vagy kvóták használatát a döntéshozatali folyamatban, valamint a béke és biztonság fenntartását, konfliktusmegelőzést és rendezést célzó tárgyalásokban való egyenlő részvétel biztosítására; felhív ezzel kapcsolatban arra, hogy az EU biztosítsa a nők politikai párbeszédbe történő bevonását;

16. szükségesnek tartja a médiában és a nyilvános véleményplatformokon – amelyek révén a nők hallathatják véleményüket – a nők megnövelt részvételének és jelenlétének támogatását;

17. rámutat arra, hogy még mindig fennáll a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés a támogatásokhoz, a tőkéhez, az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, valamint az egyéb szociális eszközökhöz történő hozzáférés tekintetében, és felhívja a nemzetközi közösséget, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket ezen apalvető egyenlőtlenségek megszüntetésére, amelyek akadályozzák a nők részvételét béketeremtésben és a béke fenntartásában;

18. felszólítja a nemzetközi közösséget és az EU tagállamait a fiú és lány gyermekkatonák alkalmazása elleni munkálkodásra és a fegyveres konfliktusok eredményeként poszttraumás stressztől szenvedő gyermekek, fiatalok és nők számára lelki gondoskodás nyújtását célzó programok támogatására, valamint társadalmi újbóli beilleszkedésük elősegítésére;

ELJÁRÁS