Eljárás : 2006/2027(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0213/2006

Előterjesztett szövegek :

A6-0213/2006

Viták :

PV 05/07/2006 - 11
CRE 05/07/2006 - 11

Szavazatok :

PV 06/07/2006 - 6.14
CRE 06/07/2006 - 6.14
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2006)0316

JELENTÉS     
PDF 289kDOC 257k
2006. június 15.
PE 372.179v02-00 A6-0213/2006

az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatáról

(2006/2027(INI))

Az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatával foglalkozó ideiglenes bizottság

Előadó: Giovanni Claudio Fava

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatáról

(2006/2027(INI))

Az Európai Parlament,

- tekintettel az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatáról szóló, 2005. december 15-i állásfoglalására(1),

- tekintettel az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatával foglalkozó ideiglenes bizottság felállításáról szóló, 2006. január 18-i határozatára(2),

- tekintettel eljárási szabályzata 175. cikkére,

-    tekintettel az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatával foglalkozó ideiglenes bizottság időközi jelentésére (A6-0213/2006),

A. mivel az ideiglenes bizottság munkájának elsődleges célja annak megállapítása volt (az állítólagos tényekre való tekintettel), hogy az Európai Unió (EU) és tagállamai az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz.) 6. cikkében lefektetett elveket tiszteletben tartva lépnek-e fel, különös tekintettel az alapvető jogok védelmére, amelyeket többek között az Európa Tanácsnak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-i egyezménye (a továbbiakban: „EJEE”) határozott meg,

B.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által Nizzában, 2000. december 7-én kihirdetett, és az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés II. részébe is belefoglalt charta – az Európai Unió alapjogi chartája(3) – a legfontosabb referenciaszövegek egyike Európában, éspedig nem csupán az Európai Közösségek Bírósága számára, hanem a tagállamok alkotmánybíróságai és egyéb bíróságai számára egyaránt,

C. mivel a terrorizmus elleni küzdelem nem nyerhető meg azoknak a legfontosabb alapelveknek a feláldozásával, amelyeket a terrorizmus megsemmisíteni törekszik, azaz sohasem szabad veszélyeztetni az alapvető jogok védelmét; mivel a terrorizmus ellen jogi eszközökkel kell küzdeni, és leküzdése során tiszteletben kell tartani a nemzeti és nemzetközi jogszabályokat és felelősségteljes hozzáállás szükséges mind a kormányok, mind a közvélemény részéről,

D. mivel az emberi méltóság sérthetetlenségének elve már az alapjogi charta első cikkelyében szerepel, és erre épül valamennyi egyéb alapjog is, különösen az élethez való jog (2. cikk), a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmódok és büntetések tilalma (4. cikk), a védelem a kitoloncolással, a kiutasítással és a kiadatással szemben (19. cikk), a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog (47. cikk); és mivel az emberi méltóság sérthetetlenségének elve még biztonsági megfontolásokból sem képezheti korlátozások tárgyát, sem békeidőben, sem pedig háborús körülmények között,

E.  mivel a például az Egyesült Nemzetek (ENSZ) Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában megállapított nemzetközi emberi jogi normák, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és kapcsolódó okmányai, és különösen az EJEE értelmében az Európai Unió tagállamai kötelesek biztosítani, hogy igazságszolgáltatásuk során minden személyt megillessenek a nemzetközi szinten elismert alapjogok, ideértve a kiadatás tilalmát olyan esetekben, amikor fennáll a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód, illetve büntetés veszélye,

F.  mivel az európai és a nemzetközi emberi jogi jogszabályok tiltják az erőszakos eltüntetéseket, beleértve a titkos fogva tartást, amely során egy személyt bármiféle jogi eljárás keretein kívül, teljes elkülönítésben tartanak fogva valahol, a sorsát vagy hollétét érintő információknak a családja vagy a nyilvánosság előtt való feltárása nélkül,

G. mivel a tagállamoknak az állítólagos tényekkel kapcsolatos felelőssége az EJEE rendelkezésein túlmenően azért is fennáll, mert csatlakoztak:

- az Egyesült Nemzetek 1984. december 10-i, a kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményéhez,

- az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése által 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához,

- a nemzetközi polgári repülésről szóló, 1944. december 7-én Chicagóban megkötött egyezményhez, különös tekintettel annak 3., 4., és 6. cikkére,

H. mivel az európai, amerikai és a világ összes, azonos cél iránt elkötelezett kormánya között a lehető legszorosabb együttműködésre van szükség a terrorizmus leküzdéséhez,

I.   mivel a lehető legpontosabb egyeztetésre és a lehető legszorosabb együttműködésre van szükség az ideiglenes bizottság, az Európa Tanács, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa, valamint a tagállamok hatóságai, és különösen a nemzeti parlamentek között,

J.   mivel ezen egyeztetés és együttműködés során számításba kell venni a már megvalósult cselekményeket és vizsgálatokat, különös tekintettel az alábbiakra:

- a svéd ombudsman zárójelentése(4), a svéd parlament alkotmányügyi bizottságának zárójelentése(5), valamint az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságától még mindig várt jelentések(6), amelyek utalnak többek között Muhammed Al Zery és Ahmed Agiza törvénytelen elrablására és Egyiptomnak való kiadatására,

- a 2005. november 22-i és 2006. január 22-i tájékoztató feljegyzések az „Állítólagos titkos fogva tartásokról az Európa Tanács tagállamaiban”, amelyeket Dick Marty, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése Jogi és Emberi Jogi Bizottságának elnöke és előadója terjesztett elő,

- a különböző tagállamokban jelenleg folyamatban levő bűnügyi nyomozások, különösen az Olaszországban a milánói helyettes államügyész által végzett, Abu Omar egyiptomi állampolgár elrablására vonatkozó nyomozás, és a Németországban a Müncheni Államügyészség által végzett, Khaled El-Masri német állampolgár állítólagos elrablására és fogva tartására vonatkozó folyamatban lévő nyomozás keretében levont következtetések(7),

- a különböző tagállamokban és csatlakozásra váró országokban folyamatban levő, illetve már lezárult vizsgálatok,

- több tagállam, különösen Németország, az Egyesült Királyság, Spanyolország és Írország hatóságainak – a CIA (Központi Hírszerző Hivatal) által használt polgári repülőgépeknek a nevezett országok területén történő leszállásával összefüggésben tett – nyilatkozatai,

K. mivel ugyanebben az összefüggésben különös fontosságot kell tulajdonítani az Emberi Jogok Európai Egyezménye 52. cikkének jogcímén végzett vizsgálat keretében az Európa Tanács főtitkára által készített időközi jelentésnek(8), valamint a 2006. április 12-én tartott sajtótájékoztatón a főtitkár által tett nyilatkozatoknak, amelyekre az Európai Tanács tagállamai – és közöttük az Európai Unió tagállamai – által szolgáltatott részletes adatok birtokában került sor(9); mivel a főtitkár kijelentette, hogy a fogolyszállító repülőjáratok alkalmazására nyilvánvalóan több ízben sor került, és „gyakorlatilag tagállamaink egyike sem vezetett be olyan jogi és közigazgatási intézkedéseket, amelyek alkalmasak volnának az emberi jogok megsértésével szembeni hatékony személyi védelem nyújtására a területükön baráti biztonsági szolgálatok ügynökei által végrehajtott akciók során”, továbbá, hogy „hivatalos beismerést tartalmazó választ kapott arra vonatkozóan, hogy személyeket ’szolgáltattak ki’ külföldi ügynökök számára olyan eljárások alkalmazásával, amelyek nem felelnek meg az EJEE és az Európa Tanács egyéb jogi eszközei által előírt jogvédelmi szabályoknak és intézkedéseknek”(10),

L.  mivel az ideiglenes bizottság munkájának ezen első szakasza lehetővé tette átfogó információs akták összegyűjtését, amelyek különös tekintettel az alábbiakból erednek:

- a 2006. február 13-án és 23-án, március 6-án, 13-án, 21-én és 23-án, április 20-án és 25-én valamint május 2-án ügyvédek, újságírók, nem kormányzati szervezetek (NGO-k) képviselői, a rendkívüli kiadatások állítólagos áldozatainak képviselői, a tagállamok hatóságainak képviselői, valamint az európai intézmények jelenlétében tartott meghallgatások,

- a meghívott felszólalók írásbeli hozzájárulásai, valamint a jelenlegi időpontig az ideiglenes bizottság tudomására jutott hivatalos és egyéb dokumentumok,

- az Egyesült Államok (USA) kormánya képviselőinek az elismert fogolyszállítási tevékenységről szóló állításai,

M. mivel, bármiféle kvázi-jogi vizsgálati jogkör hiányában és a nemzeti hatóságok által titokban tartott állítólagos hírszerző-szolgálati tevékenység ellenére, az ideiglenes bizottságnak sikerült meggyőző erővel megállapítania, hogy az európai polgárokat és lakosokat érintő törvénytelen tevékenységek folytak európai területeken és így az európai kormányokra helyezte át annak bizonyításának a terhét, hogy az EUSz. 6. cikkének és az EJEE-nek megfelelően valóban teljesítették-e emberi jogi kötelezettségeiket,

N. mivel az ideiglenes bizottság által mostanáig elvégzett munka megerősíti az ideiglenes bizottság felállításáról szóló, 2006. január 18-i parlamenti határozat megalapozottságát, de egyúttal rámutat további ellenőrzések elvégzésének és kiegészítő adatok gyűjtésének szükségességére is, és ezért fontos, hogy munkáját a rábízott feladatok maradéktalan ellátását lehetővé tevő módon folytathassa,

O. mivel a 2006. január 18-i határozat (3) bekezdése előírja, hogy az ideiglenes bizottságnak időközi jelentést kell előterjesztenie, amelyhez részletes javaslatokat kell fűznie további munkájának megszervezéséről,

P.  mivel a jelen állásfoglalásban az „európai országok” alatt a tagállamokat, a csatlakozásra váró, a tagjelölt és a társult országokat kell érteni, ahogy azt az ideiglenes bizottság 2006. január 18-án elfogadott megbízatása kimondja,

Q. mivel a jelen állásfoglalás három különböző, az Egyesült Államok által látszólag alkalmazott gyakorlatot foglal magában:

- rendkívüli kiadatás, amely során más országok kormányaihoz szállítanak személyeket vallatásra;

- titkos fogva tartás, amely során az Egyesült Államok irányítása alatt álló területre szállítanak személyeket; és

- megbízásos fogva tartás, amely során az Egyesült Államok utasítására harmadik ország őrizetébe helyeznek személyeket fogva tartás céljából; jóllehet nincsenek nyilvános adatok arról, hogy bármely európai ország személyeket őrizne az Egyesült Államok utasítására, nagyon valószínű, hogy többen áthaladtak európai országokon, útban hasonló fogva tartásuk helyszíne felé

Az ideiglenes bizottság által mostanáig feltárt információk tekintetében

1.  elfogadja az Európa Tanács főtitkárának – az EJEE 52. cikkének jogcímén végzett vizsgálat alapján levont – következtetéseit;

2.  tudomásul veszi, ugyanebben az összefüggésben, az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért Bizottsága (a Velencei Bizottság)(11) 363/2005. számú, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elé terjesztett véleményét, és különösen annak alábbi vonatkozásait:

     -    az Európa Tanács bármely tagállama, amely tevőlegesen vagy hallgatólagosan közreműködik titkos fogva tartások előidézésében és végrehajtásában, az EJEE értelmében felelősséget visel,

     -    az Európa Tanács bármely tagállama ugyancsak felelősséget visel abban az esetben, ha – rendőrségének, biztonsági erőinek stb. – tisztviselői ultra vires (hatáskörüket túllépve) cselekedve a kormány tudomására nem hozott, titkos letartóztatásban vagy fogva tartásban külföldi hatóságokkal együttműködnek, illetve azt tétlenül eltűrik;

3.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a titkosszolgálatokra vonatkozó szabályok több tagállamban nem tűnnek megfelelőnek, ami szigorúbb ellenőrzés bevezetését teszi szükségessé, különösen a külföldi titkosszolgálatoknak a szóban forgó tagállamok területén végzett tevékenységét illetően; és úgy ítéli meg, hogy az együttműködés szabályait közösségi szinten kell megállapítani;

4.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) mostanáig megtagadta a hozzáférést az ideiglenes bizottság számára a Washingtoni Szerződés 5. cikkének végrehajtásáról szóló, 2001. október 4-én elfogadott NATO tanácsi határozat teljes szövegéhez; nyomatékosan felhívja a NATO-t, hogy a kérdés tisztázása érdekében biztosítson hozzáférést a határozat teljes szövegéhez;

5.  elismeri az uniós tagállamok és szövetségeseik hírszerző szolgálatai közötti szoros együttműködés fontosságát, hangsúlyozza azonban, hogy ez az együttműködés nem keverhető össze az európai terület és légtér feletti szuverenitás átengedésével;

A CIA, egyéb USA-beli ügynökségek vagy szolgálatok vagy harmadik országok egyéb biztonsági szolgálatai által megvalósított törvénytelen őrizetbe vételek, eltávolítások,letartóztatások, elhurcolások, rendkívüli kiadatások és titkos fogva tartások tekintetében

6.   aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamokban, az Európa Tanácsban és az ideiglenes bizottság munkája során már feltárt adatok szerint 2001. szeptember 11. óta és a terrorizmus elleni elengedhetetlen küzdelem keretében az alapvető emberi jogok több ízben súlyos és elfogadhatatlan jogsértések tárgyát képezték, különös tekintettel az EJEE-re, a kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre, az Európai Unió alapjogi chartájára és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára;

7.   az ideiglenes bizottság elé terjesztett információk alapján arra a következtetésre jutott, hogy a CIA vagy más egyesült államokbeli titkosszolgálatok számos esetben közvetlenül felelősek voltak terrorcselekmények gyanúsítottjainak a tagállamok, valamint a csatlakozásra váró és tagjelölt országok területén történő törvénytelen őrizetbe vételében, eltávolításában, elhurcolásában, fogva tartásában és többek között európai állampolgárok vagy lakosok rendkívüli kiadatásában; emlékeztet arra, hogy ezek a fellépések nem felelnek meg az ismert nemzetközi jogi elveknek és ellentétben állnak az emberi jogi alapelvekkel;

8.   sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Államok és az európai országok közötti együttműködési megállapodásokat nem bocsátották az ideiglenes bizottság rendelkezésére;

9.   elítéli a rendkívüli kiadatás gyakorlatát, amelynek célja, hogy a gyanúsított személyeket ne vessék bírósági eljárás alá, hanem harmadik országoknak szolgáltassák ki őket azért, hogy az Egyesült Államok vagy helyi szervek ellenőrzése alatt álló létesítményekben kínzást is alkalmazva kihallgassák és fogva tartsák őket; ahogy az Manfred Nowak, a kínzással kapcsolatos ügyekért felelős különmegbízott által levont következtetésekben is szerepel, elfogadhatatlannak tartja egyes kormányok gyakorlatát, amely szerint felelősségük csökkentése érdekében diplomáciai biztosítékokat kérnek olyan országoktól, amelyek esetében alaposan feltételezhető, hogy kínzást alkalmaznak; továbbá úgy ítéli meg, hogy személyek rendkívüli kiadatása olyan helyekre, ahol jellemző a kínzás, az ENSZ Kínzás Elleni Egyezményének 3. cikkében megállapított az ún. „non-refoulement”(visszaküldés tilalma) elvének megsértése;

10. a diplomáciai biztosítékokat, amennyiben eltérést követelnek a normáktól, a harmadik országokban alkalmazott kínzások hallgatólagos elismerésének tartja, és ennek következtében ellentétesnek az EU azon kötelezettségeivel, amelyeket a Tanács által 2001. április 9-én elfogadott, az „EU kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatban harmadik országokkal szemben folytatandó politikájáról szóló iránymutatásokban” állapítottak meg;

11. aggasztja a Maher Arar, kanadai állampolgár által az ideiglenes bizottság előtt tett vallomás, amely szerint Arar urat az Egyesült Államok hatóságai letartóztatták, a CIA egy európai repülőtéren keresztül átszállított és tizenkét hónapon keresztül Szíriában tartották fogva, ahol megkínozták;

12. komolyan aggódik amiatt, hogy az ideiglenes bizottság munkájának minden eredménye ez idáig arra enged következtetni, hogy a CIA fedővállalatokat használt annak érdekében, hogy kikerülje a polgári repülőgépekre vonatkozó Chicagói Egyezményben lefektetett jogi kötelezettségeket, lehetővé téve ezzel a terrorizmus vádjával gyanúsított személyek törvénytelen átadását a CIA, az Egyesült Államok vagy más országok (többek között Egyiptom, Jordánia, Szíria és Afganisztán) őrizetébe, ahol rendszeresen alkalmaznak kínzást a kihallgatások során, miként azt az Egyesült Államok kormánya maga is elismeri(12);

13. üdvözli az Egyesült Államok Kongresszusának reakcióját, amellyel keresztülvitte az állami ügynökségek által az állítólagos terroristákkal szemben alkalmazott törvénytelen bánásmód elleni nagyobb védelem biztosítását célzó McCain-módosítást;

Azon feltételezés tekintetében, miszerint a tagállamok tevőlegesen vagy mulasztások révén közreműködtek volna a letartóztatásokban, törvénytelen elhurcolásokban, eltávolításokban, rendkívüli kiadatásokban és titkos fogva tartásokban, illetve azokban bűnrészesek lennének

14. az eddig összegyűjtött tanúvallomások és dokumentumok alapján valószínűtlennek tartja, hogy bizonyos európai kormányoknak ne lett volna tudomásuk az országaik területén megvalósított rendkívüli kiadatáshoz kapcsolódó cselekményekről; különösen azt tartja teljesen valószínűtlennek, hogy a számos tagállam légtere feletti több száz repülőjárat és az európai repülőtereken hasonló mennyiségű átmenő forgalom megvalósulhatott a biztonsági szolgálatok vagy a hírszerző szolgálatok tudta nélkül, és anélkül, hogy e csoportok magas beosztású tisztviselőit legalább megkérdezték volna e repülőjáratok és a rendkívüli kiadatás gyakorlata közötti összefüggésről; megjegyzi, hogy ezt a feltevést az a tény igazolja, hogy az Egyesült Államok magas beosztású kormányhivatalnokai állításuk szerint mindig az európai országok nemzeti szuverenitásának megsértése nélkül cselekedtek;

15. a bűnügyi nyomozások eredményei, a tanúvallomások és a megvizsgált dokumentumok tükrében ugyancsak valószínűtlennek tartja, hogy Abu Omar egyiptomi állampolgár 2003. február 17-én, Milanóban, CIA ügynökök által történt elrablását az olasz kormányzati hatóságok vagy biztonsági szervek előzetes tájékoztatása nélkül szervezték volna meg és hajtották volna végre;

16. elítéli a német állampolgárságú Khaled El-Masri CIA általi elrablását, akit 2004 januárja és májusa között Afganisztánban tartottak fogva és megalázó és embertelen bánásmódban részesítettek; kifejezi továbbá azt a még el nem oszlatott gyanúját, miszerint Khaled El-Masrit e dátum előtt, 2003. december 31-től 2004. január 23-ig Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban tartották fogva és hogy onnan 2004. január 23–24-én szállították át Afganisztánba; nem tartja kielégítőnek azokat az intézkedéseket, amelyeket Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság saját állítása szerint tett a kérdés kivizsgálása érdekében;

17. üdvözli a német parlament alsóházában (Bundestag) folytatott parlamenti vizsgálatot, és várja a vizsgálóbizottság végső döntését;

18. hangsúlyozza az EU terroristaellenes intézkedései demokratikusabb és jogszerűbb vizsgálatának szükségességét; úgy véli, hogy a Tanács terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozó munkacsoportjának ülései során rendszeresen foglalkoznia kell az emberi jogokkal és éves jelentést kell közzétennie ebben a témában;

19. felhívja a jövőbeli alapjogi ügynökséget, hogy kísérje különös figyelemmel az állítólagosan terrorizmus vádjával gyanúsítottaknak a tagállamokból harmadik országoknak történő kiadatására vonatkozó ügyeket;

20. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a svéd állam Bromma repülőterén 2001. december 18-án lemondott a bűnüldözés feletti irányításról, amikor a kormány két egyiptomi állampolgár, Mohammed Al Zary és Ahmed Agiza Deplores kitoloncolására vonatkozó határozatát végrehajtották, és engedélyezték, hogy az Egyesült Államok alkalmazottai hatósági jogköröket gyakoroljanak Svédország területén, ami a vezető svéd parlamenti ombudsman szerint összeegyeztethetetlen a svéd joggal;

21. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Mohammed Al Zary és Ahmed Agiza egyiptomi állampolgárok 2001. decemberi, Svédország általi kitoloncolása pusztán az egyiptomi kormány által adott diplomáciai biztosítékokon alapult, amely nem nyújtott hatékony garanciákat a kínzással szemben;

22. szorgalmazza, hogy folytassák azt a nyomozást, amelynek célja, hogy tisztázza a NATO által irányított Stabilizációs Haderő (SFOR) kötelékében szolgálatot teljesítő amerikai katonák szerepét hat boszniai állampolgár és/vagy algériai származású lakos elrablásában és a Guantánamói-öbölbe való szállításában, amely a boszniai legfelsőbb bíróságnak a gyanúsítottak szabadon bocsátásáról rendelkező határozata ellenére történt, ahogy azt az ENSZ kínzásokkal kapcsolatos ügyekért felelős különmegbízottja, Manfred Nowak tanúsította, aki abban az időben a boszniai és hercegovinai emberi jogi központ tagja volt; kéri, hogy folytassanak további vizsgálatokat a boszniai kormány ebben az ügyben játszott lehetséges szerepéről; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban a NATO és az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Rendőri Munkacsoportjának (IPTF) lehetséges részvételéről való több információ beszerzésének szükségességét;

23. szorgalmazza, hogy folytassák a nyomozásokat az állítólagos koszovói titkos büntetésvégrehajtási intézetek létezésének tisztázásáról és a Koszovói Haderő (KFOR) alakulatainak a terrorizmus vádjával gyanúsított személyek törvénytelen fogva tartásában játszott lehetséges szerepéről;

24. javasolja, hogy hívják meg a NATO főtitkárát az ideiglenes bizottság egyik meghallgatására, hogy tisztázzák többek között az SFOR és a KFOR alakulatok lehetséges szerepét a terrorizmussal gyanúsított személyek törvénytelen letartóztatásában, átadásában és fogva tartásában;

25. emlékezteti a tagállamokat, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga szerint az államoknak pozitív anyagi jogi és eljárásjogi kötelezettségei vannak az emberi jogok tekintetében, és hogy kötelesek jogi intézkedéseket tenni az emberi jogok megsértésének területükön történő megakadályozására, továbbá ki kell vizsgálniuk az állítólagos sérelmeket és meg kell büntetniük a felelősöket ott, ahol ilyen sérelmek történtek; megjegyzi továbbá, hogy az EJEE megsértése esetén felelősségre vonhatóak, ha nem tesznek eleget ezeknek a pozitív kötelezettségeiknek; végezetül hangsúlyozza, hogy a tagállamok kötelesek vizsgálatokat folytatni annak megállapítására, hogy használták-e területüket és légterüket, akár maguk, akár ehhez szükséges közvetlen vagy közvetett közreműködésükkel harmadik országok, az emberi jogok megsértése során, és hogy minden olyan jogalkotási intézkedést is meg kell tenniük, amely az ilyen jogsértések ismételt előfordulásának megelőzéséhez szükséges;

A kínzás alkalmazása tekintetében

26. hangsúlyozza, hogy a kínzás elleni ENSZ-egyezmény 1. cikke a kínzás illetve a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód teljes tilalmát tartalmazza, amely nem tűr el kivételeket még háborús állapot vagy háborús fenyegetettség, belső politikai bizonytanság vagy bármely egyéb kivételes helyzet esetében sem; emlékeztet arra, hogy az incommunicado fogva tartás (a teljes elkülönítés), az emberrablás és a rendkívüli kiadatás esetei a nemzetközi jog, különösen az EJEE 3. és 5. cikke értelmében az alapvető jogok megsértését jelentik, különösen akkor, ha ezek a cselekedetek a kínzással, illetve az embertelen vagy megalázó bánásmóddal egyenértékűek;

27. emlékeztet arra, hogy – miként azt a kínzás elleni ENSZ-egyezmény előírja – a kínzás illetve kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód által kicsikart információk vagy vallomások semmilyen esetben sem tekinthetők jogerős bizonyítéknak, illetve semmilyen más módon sem lehet felhasználni ezeket; ismételten felhívja a figyelmet a kínzás alatt tett vallomások megbízhatóságával és ezeknek a terrorizmus megelőzéséhez és visszaszorításához való hozzájárulásával kapcsolatos általános érvényű kételyekre, amint erről az ideiglenes bizottság előtti egyik meghallgatás alkalmával többek között beszámolt Craig Murray, Nagy-Britannia volt üzbegisztáni nagykövete is;

28. nyomatékosan felszólítja a tagállamokat, illetve a csatlakozásra váró és a tagjelölt országokat, hogy tartsák szigorúan tiszteletben a kínzás elleni ENSZ-egyezmény 3. cikkét, különösen a hazatoloncolás nem alkalmazásának elvét, amely szerint „egyetlen részes állam sem köteles kiutasítani, hazatoloncolni vagy kiadni valakit egy másik olyan államnak, ahol hitelt érdemlő információk alapján feltételezhető, hogy az illető személyt megkínozzák”; ezen kívül felhívja az Egyesült Államokat, hogy vizsgálja felül a hazatoloncolás nem alkalmazásának elvére vonatkozó értelmezését aszerint, ahogyan ezt az elvet a nevezett egyezmény 3. cikke is megfogalmazza;

29. felszólítja a tagállamokat, hogy ne hagyatkozzanak a terrorizmus ellen nyújtott diplomáciai biztosítékokra, ahogy azt az ENSZ kínzásokkal kapcsolatos ügyekért felelős különmegbízottja, Manfred Nowak javasolta;

30. felszólítja a Tanácsot, hogy fogadjon el közös álláspontot az olyan harmadik országoktól kapott diplomáciai biztosítékok tagállamok általi alkalmazásáról, ahol okkal feltételezhető, hogy ezeket a személyeket kínzás vagy rossz bánásmód fenyegeti;

Az európai légtér és európai repülőterek harmadik országbeli biztonsági szolgálatok által történő használata tekintetében

31. úgy véli, hogy a CIA a tulajdonában lévő vagy az általa bérelt repülőgépekkel végrehajtott számos repülés, amelyek során a tagállamok, valamint a csatlakozásra váró és tagjelölt országok légterét és repülőtereit használták, a Chicagói Egyezmény megsértését jelentette, mert a nevezett megállapodás 3. cikke által előírt, előzetes engedély megszerzésére vonatkozó kötelezettségnek nem tettek eleget;

32. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyetlen tagállam, illetve csatlakozásra váró vagy tagjelölt ország sem alkalmaz eljárást annak ellenőrzésére, hogy a polgári repülőgépeket nem használják-e fel az emberi jogok terén nemzetközi szinten elfogadott előírásokkal összeegyeztethetetlen célokra;

33. úgy ítéli meg, hogy az egységes európai légtérre, a nemzeti légterek használatára, felügyeletére és irányítására, a tagállamok és az európai szállítók repülőtereinek használatára vonatkozó európai jogszabályozás teljességgel elégtelen; hangsúlyozza, hogy új nemzeti előírások megszabására van szükség, ezért felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul lásson hozzá a jogi szabályozás fejlesztéséhez a nemzeti jogszabályok harmonizálását célzó, nem kereskedelmi jellegű polgári légi közlekedés ellenőrzéséről szóló irányelvi javaslat kidolgozásával;

34. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat a tagállamoknak az EU repülőtereit és légterét használó bérelt magángépek tevékenységének ellenőrzésére vonatkozó előírások javításával kapcsolatban;

35. fontosnak tartja, hogy rávilágítsanak a 2003. január 22-én Athénban aláírt megállapodás valódi lényegére, amely megemlíti „az európai szállítási lehetőségek megnövekedett használatát a bűnözők/nem befogadható külföldiek visszatérítésének támogatásában”;

36. fontosnak tartja annak megállapítását, hogy valójában hogyan használták az Egyesült Államok titkosszolgálatai a légteret, a polgári és katonai repülőtereket, valamint a NATO és az Egyesült Államok bázisait;

37. fontosnak tartja, hogy meggyőződjenek arról, vajon létezik-e bizonyíték arra, hogy titkos börtönök működnek egyes európai országokban, ahogy azt számos, újságírók és hiteles nem kormányzati szervek által vezetett vizsgálat során állították;

Az ideiglenes bizottság által eddig teljesített hivatalos kiküldetések tekintetében

38. úgy véli, hogy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságba és az Amerikai Egyesült Államokba való két hivatalos kiküldetés az ideiglenes bizottság munkájához nélkülözhetetlen információk forrása volt, és lehetővé tette mind a politikai hatóságok eseményekről alkotott véleményének, mind a polgári társadalom nézeteinek közvetlen megismerését;

39. elítéli azt a tényt, hogy Khalid El-Masri német állampolgárt 2004-ben Afganisztánban több mint négy hónapig törvénytelenül fogva tartották; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság vonakodott megerősíteni azt, hogy El-Masri Skopjében volt, és valószínűleg ott tartották fogva a CIA ügynökök által Afganisztánnak történő kiadatása előtt;

40. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Egyesült Államok meglehetősen korlátozóan értelmezi a kínzás elleni egyezményt, nevezetesen a kiadatások tilalmát, amelyek a kiszolgáltatott foglyok kínzásához, illetve ahhoz vezethetnek, hogy megalázó, kegyetlen vagy embertelen bánásmódban részesüljenek;

Az ideiglenes bizottság további munkája tekintetében

41. megállapítja, hogy az ideiglenes bizottságnak tovább kell folytatnia munkáját, és mélyrehatóbban kell vizsgálnia a szóban forgó eseményeket annak megállapítása érdekében, hogy valóban fennáll-e az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének egy vagy több tagállam általi megsértése; hangsúlyozza egyúttal, hogy a vizsgálatokat ki kell terjeszteni a jelen állásfoglalásban egyértelműen meg nem nevezett országokra is;

42. úgy határoz következésképpen, hogy az ideiglenes bizottság a tizenkét hónapos megbízatásából fennmaradó időszakban tovább folytatja munkáját, a mandátumának az Európai Parlament eljárási szabályzata 175. cikkében foglalt esetleges meghosszabbítására vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül;

43. úgy ítéli meg, hogy az Európai Unió és az Európa Tanács szintjén végzett jogalkotási előkészítő munkát a lehető legrövidebb időn belül el kell kezdeni a tagállamok joghatósága alá tartozó személyek megfelelő jogvédelmének biztosítása érdekében, valamint a hírszerző szolgálatok hatékony nemzeti és európai szintű parlamenti ellenőrzésének biztosítása céljából; ez utóbbihoz nélkülözhetetlennek tartja az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének felállítását és működésének megkezdését;

44. sajnálja, hogy az amerikai és európai jogi modellek között határozott megközelítésbeli különbségek merültek fel az ideiglenes bizottság megbízatási körébe eső témák vonatkozásában; rámutat annak fontosságára, hogy a rendkívüli kiadatást egyértelműen tiltsák be a nemzetközi jogban, és hogy az európai intézmények alakítsanak ki közös álláspontot ebben a kérdésben, és azt tárgyalják meg az érintett harmadik országokkal;

45. úgy ítéli meg, hogy az ideiglenes bizottságnak a munkája befejezésekor egyúttal javaslatokat is kell tennie az irányadó elvek tekintetében, különösen:

-    az emberi jogi kötelezettségek tagállamok általi teljesítését biztosító belső uniós ellenőrzési intézkedések szükségességére vonatkozóan,

- a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel a terrorizmus elleni harc jegyében kötött megállapodásokra vonatkozóan;

- a harmadik országokkal az Európai Szomszédsági Politikával kapcsolatban kötött megállapodásokra vonatkozóan, amelyek legfontosabb alapelve az emberi jogok tiszteletben tartása;

46. kéri Elnökségét, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az ideiglenes bizottság – figyelembe véve hatáskörének rendkívül sajátos jellegét is – maradéktalanul elláthassa a rábízott feladatokat, és munkája során mindvégig kapjon meg minden szükséges felmentést a Parlament belső szabályozása alól, különösen azon szabályok alól, amelyek tárgya:

- az ideiglenes bizottságok meghallgatásaira meghívható és költségtérítésre jogosult szakértők száma,

- az ideiglenes bizottságok hivatalos kiküldetéseivel összefüggésben engedélyezett utazások és az azokban részt venni jogosult képviselők száma,

- az ideiglenes bizottságok által lefolytatott meghallgatásokon készítendő szó szerinti jegyzőkönyvek felvétele az EU összes hivatalos nyelvén;

47. üdvözli az Európa Tanács, különösen a Jogi és Emberi Jogi Bizottság előadójának fellépését, valamint az Európa Tanács és az ideiglenes bizottság között létrejött együttműködést;

48. kéri a Tanácsot és annak valamennyi tagját, különösen annak elnökségét, hogy nyújtson teljes körű támogatást az ideiglenes bizottság számára, a lojális együttműködés elve szerint, ahogyan azt az alapszerződések és az Európai Közösségek Bíróságának joggyakorlata meghatározzák;

49. felhívja a tagállamokat, hogy képviseljenek határozottabb álláspontot a Guantánamói-öbölben lévő fogolytábor bezárásával kapcsolatban, és hogy vállaljanak kezdeményező szerepet az olyan őrizetbe vett személyek helyzetére való megoldás megtalálásában, akik ellen nem indítanak jogi eljárást, és akik azért nem térhetnek vissza hazájukba, mert hontalanná váltak, vagy mert kínzással, illetve egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal néznének szembe;

50. sürgeti a tagállamokat, hogy adjanak meg minden szükséges támogatást és segítséget, különösen jogsegélyt azoknak az európai állampolgároknak és az EU területén letelepedett mindazon személyeknek, akiket jelenleg Guantánamóban tartanak fogva;

51. ösztönzi az Európa Tanács kínzás megelőzésére létrehozott bizottságát (CPT), hogy igyekezzen biztosítani azt, hogy az Európa Tanács minden tagállama teljesítse azon kötelezettségét(13), hogy értesíti a CPT-t a területükön lévő minden büntetésvégrehajtási intézetről, és lehetővé teszi a bejutást ezekbe a létesítményekbe;

52. ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa az ideiglenes bizottságot az általa végrehajtandó valamennyi intézkedés során;

53. emlékeztet arra, hogy alapvető fontosságú a maradéktalan együttműködés a tagállamok, a csatlakozásra váró, a tagjelölt és a társult országok parlamentjeivel, és kiváltképpen azokkal, amelyek ugyanezen tárgyban ugyancsak elkezdték munkájukat;

54. felszólítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok, valamint a csatlakozásra váró, tagjelölt és társult országok kormányainak és parlamentjeinek, továbbá az Európa Tanácsnak, az Egyesült Államok kormányának és kongresszusa két képviselőházának.

(1)

   Az ezen a napon elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0529.

(2)

   Az ezen a napon elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0012.

(3)

   HL C 364., 2000.12.18., 1. o.

(4)

   Parlamenti ombudsman, „A két egyiptomi állampolgár kitoloncolására irányuló kormányhatározat rendőrség által történt végrehajtásának vizsgálata”, hivatkozási szám: 2169-2004 (2005. május 22.).

(5)

   Svéd parlament, „A svéd kormány fellépése az Egyiptomba történt kitoloncolás ügyében”, Vizsgálati jelentés 2005/06.KU2,

http://www.riksdagen.se/templates/R_PageExtended____7639.aspx

(6)

   A Kínzás Elleni Bizottság határozata, a közlemény száma: 233/2003, M. Ahmed Hussein Kamil Agiza/Suède (20 mai 2005),

http://www.unhchr.ch/tbs/doc.nsf/MasterFrameView/3ef42bcd48fe9d9bc1257020005533ca?Opendocument

(7)

   Milanói Bíróság, Sezione Giudice per le indagini preliminari, hivatkozási számok: 10838/05 R.G.N.R és 1966/05 R.G.GIP. 

(8)

   A főtitkár által az Emberi Jogok Európai Egyezménye 52. cikkének értelmében készített jelentés a terrorista cselekményekkel gyanúsított személyek titkos fogvatartásáról és szállításáról, nevezetesen más államok szolgálatában álló szervek által vagy azok felbujtására, https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?Ref=SG/Inf%282006%295&Sector=secPrivateOffice&Language=lanEnglish&Ver=original&BackColorInternet=9999CC&BackColorIntranet=FFBB55&BackColorLogged=FFAC75.

(9)

   http://www.coe.int/T/E/Com/Files/Events/2006-cia/annexes.asp.

(10)

 Feljegyzések Terry Davis, az Európa Tanács főtitkárának sajtótájékoztatójához, 2006. április 12.;

http://www.coe.int/T/E/Com/Files/PA-Sessions/April-2006/20060412_Speaking-notes_sg.asp.

(11)

http://www.venice.coe.int/docs/2006/CDL-AD%282006%29009-e.asp#_Toc130704767

(12)

Az emberi jogokról szóló jelentéseket lásd: U.S. Department of State country reports on human rights practices (2003).

(13)

Európai egyezmény a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok megelőzéséről, hivatkozási szám: CPT/Inf/C (2002) 1 [EN] (Part 1) - Strasbourg, 1987.XI.26., 8. cikk


INDOKOLÁS

Az e dokumentumban bemutatott előzetes jelentés célja egy első és előzetes értékelés a bizottság eddigi munkájáról. Megbízatásunk alapján egyúttal kötelesek vagyunk engedélyt kérni a 12 hónapos munka eredeti lezárását követő folytatásához, amely az előadó szerint feltétlenül szükséges.

A tevékenység ezen első szakaszában nagy mértékben építhettünk az Európa Tanács részéről Dick Marty és a főtitkár, Terry Davis által végzett kitűnő munkára, elsősorban a rendkívüli kiadatás néhány valószínűsíthető áldozatának tapasztalataira összpontosítottunk (Abu Omar, Khaled Al Masri, Maher Arar, Mohamed El Zary, Ahmed Al Giza és a „hat algériai” – öten boszniai állampolgárok –, akiket Boszniában tartóztattak le és Guantánamóra szállítottak). A meghallgatások során olyan tanúvallomásokat hallottunk részükről (illetve ügyvédjeik részéről, amennyiben még fogva tartották őket), amelyeket gyakran megerősítettek a tagországok folyamatban lévő vizsgálatai. A bekövetkezett események és a körülmények rekonstruálása után arra a következtetésre jutottunk, hogy szeptember 11. után jelentősen gyengültek az emberi jogok garanciáinak és biztosítékainak eszközei. E gyengülés ellentmond továbbá a nemzetközi jog egyes alaptételeinek, nem utolsósorban az ENSZ kínzás elleni egyezményének, amelyet nem csupán a kínzás teljes mértékű betiltásának tekintetében sértettek meg, de a azon kifejezett tiltás tekintetében is, amely az olyan országok részére történő kiadatásra vonatkozik, amelyekben fennáll a kínzás, illetve a lealacsonyító vagy embertelen bánásmód kockázata .

A munka jelentős része a rendkívüli kiadatás (a terror elleni küzdelemben alkalmazott nem bírósági rendszer), a kínzás és a CIA által európai országokban illegális börtönök létesítésére vonatkozó feltevés gyakorlatáról szóló információk, dokumentumok és más adatok összegyűjtésére irányult. Az emberi jogok területén működő nem kormányzati szervezetek, különösen az Amnesty International és Human Right Watch képviselői (akikkel mind Brüsszelben, mind Washingtonban találkoztunk) minden esetben valós és pontos tájékoztatást nyújtottak. Együttműködésük más jelentős találkozókkal együtt (többek között Armando Spadaioval, Milánó helyettes államügyészével; Craig Murrayvel, korábbi brit nagykövettel; Michelle Picard-ral, a boszniai és hercegovinai emberi jogi kamara elnökével, valamint Manfred Novakkal, az ENSZ kínzással kapcsolatos ügyekért felelős különmegbízottjával) lehetővé tették, hogy megalapozottnak tekintsük a megbízatásunk alapját képező kérdéseket, amelyeket tovább kell vizsgálnunk.

Számos általunk megvizsgált forrás szerint minden valószínűség szerint különösen a rendkívüli kiadatások gyakorlatát alkalmazták a terrorizmus elleni küzdelem során, és feltételezhetően az európai kormányok hallgatólagos vagy kifejezett együttműködésével. Munkánk következő szakaszában megbízatásunk szerint alaposabban meg kell vizsgálnunk a tagállamok és a társult országok szerepét, illetve esetleges felelősségét.

A bizottság két kiküldetést hajtott végre: az egyiket Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságba, míg a másikat az Egyesült Államokba.

A szkopjei küldetés célja a német állampolgárságú Al Masri ügyének kivizsgálása, akit 2003. december 31-én állítottak meg a szerb határnál, és az állítások szerint 23 napig tartottak fogva Szkopjében, mielőtt végül átszállították Afganisztánba, ahol szabadon engedéséig és Németországba való hazatéréséig 5 hónapig tartották fogva. Mivel az Al Masri-ügy alaposabb vizsgálatot érdemel, (javasoljuk többek között a német külügyminiszter, a német nemzetbiztonsági szolgálat vezetője, és az ügyet kivizsgáló müncheni államügyész meghallgatását), a szkopjei látogatás lehetővé tette számunkra, hogy megkapjuk Al Masri Macedónia fővárosában töltött idejéről szóló hivatalos változatot az ország hatóságaitól, amelyet az előadó véleménye szerint jelentős elhallgatásokkal adtak meg.

A washingtoni küldetés a találkozók mennyisége és minősége miatt volt hasznos, és többek között lehetővé tette a bizottság részére az amerikai State Department és egyes kongresszusi képviselők véleményének megismerését az érintett kérdésekben. Különösen John Bellingerrel, a State Department jogi főtanácsadójával folytatott beszélgetés alapján szerzett benyomásunk szerint a Bush-adminisztráció nyilvánosan azt a nézetet képviselte, hogy szabadon intézkedhet az al-Kaida elleni küzdelem során, még az elfogadott nemzetközi jog és egyes nemzetközi egyezmények tiszteletben tartása tekintetében is. Az előadó nem ért egyet e hozzáállással azon elsődleges kötelezettség tekintetében, amely az emberi jogok, az emberi méltóság, a békében és háborúban, és ezért a terrorizmus elleni küzdelemmel összefüggésben is biztosítandó értékek tiszteletben tartására irányul.

Ezen érzelmeket megerősítették az Ed Markey demokrata, és több republikánus kongresszusi képviselővel, köztük Arlen Specterrel (a szenátus titkosszolgálati különbizottságának elnökével) folytatott megbeszélések, akik valamennyien komoly aggodalmuknak adtak hangot a Bush-adminisztráció emberi jogi politikájával kapcsolatban.

Jogosan fordítottunk külön figyelmet a CIA-hoz közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó társaságok által üzemeltetett repülőgépek európai járatainak kérdésére. Bizottságunknak az Eurocontrol és a Szövetségi Repülési Igazgatóság adatai, illetve más rendelkezésre álló adatok (például nem kormányzati szervezetek, újságírók, áldozatok adatai) összevetése révén több mint ezer európai leszállás bejegyzéseit sikerült összegyűjtenie 2001 és 2005 között, amelyek esetében feltételezhető, hogy a CIA volt az üzemeltető. Teljes mértékben lehetséges, hogy e járatokat egyes esetekben foglyok szállítására használtak fel.

Az egyik első értékelés szerint egyértelműnek tűnik az, hogy számos tagállam az előadó véleménye szerint túlzottan szabadon értelmezte a Chicagói Egyezményt.

A bizottság munkájának minden jelenlegi vagy jövőbeli szakaszában magától értetődő és alapvető célkitűzés marad az alapvető jogoknak a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemmel összefüggő, szeptember 11-ét követő esetleges komoly megsértésének megakadályozása.

Az előadó ezzel összefüggésben négy dokumentumot készített elő:

§ az elmúlt 18 hónap eseményeinek időrend szerinti felsorolása, a sajtó rendkívüli kiadatásról szóló első feltárásaitól napjainkig(1).

§ rendkívüli kiadatás bizottság által kivizsgált valószínűsíthető eseteinek rövid rekonstruálása(2).

§ a CIA által Európában működtetett járatok áttekintése, amely 32 olyan repülőt említ, amelyek vagy a CIA-hez tartoztak, vagy egyértelműen az Egyesült Államok titkosszolgálata használta őket akár közvetlenül, akár fedőcégen keresztül (a CIA által felhasznált valamennyi repülőgép átfogó listája hamarosan elkészül)(3).

§ Craig Murray, korábbi üzbegisztáni brit nagykövet nyilatkozata a bizottság előtt (amelyhez olyan dokumentumokban vannak mellékelve, amelyekben Murray úr leleplezte a kínzás alkalmazását, amint annak szemtanúja volt Üzbegisztánban)(4);

Annex 1: TDIP Committee events

DATE

TIME

INSTITUTION-PLACE

 

SUBJECT

15 December 2005 - Thursday

 

EP

Plenary sitting 1:

Resolution on presumed use of European countries by the CIA for the Transportation and Illegal Detention of Prisoners -TDIP-(P6_TA-PROV(2005)0529

PLENARY - Jan. (from 16 to 19)

18 January 2006 - Wednesday

12h00 - 13h00

EP - STR

Plenary sitting 2:

Decision setting up a temporary committee on TDIP (P6_TA-PROV(2006)0012

24 January 2006 - Tuesday

08h30

Council of Europe - Strasbourg

Parliamentary Assembly 1:

Meeting of the Committee on Legal Affairs and Human Rights (Point 1 of the Agenda: Alleged secret detentions in Council of Europe member states) and debate in plenary of the Parliamentary Assembly. Follow-up by the secretariat

26 January 2006 - Thursday

09h00

EP - BXL

TDIP Committee 1:

Constituent meeting (election of chairman, Carlos COELHO and vice-chairmen, Baroness Sarah LUDFORD, Giorgos DIMITRAKOPOULOS, Cem OZDEMIR )

01 February 2006 - Wednesday

18h45 - 20h00

EP - BXL

Steering group 1:

Provisional calendar of meetings and planning of the provisional report up to June 2006; Opening and transparency of proceedings; List of personalities/institutions to be invited; Committee delegations; Background information, specific studies, expertise

08 February 2006 - Wednesday

18h45 - 20h00

EP - BXL

Steering group 2:

Agreement on a work program to be adopted by the Committee on 13 February 2006

PLENARY - Feb (from 13 to 16)

13 February 2006 - Monday

19h00 - 21h00

EP - STR

TDIP Committee 2:

Franco FRATTINI, Vice-President of the European Commission; Adoption of the calendar of meetings and of the TDIP work programme until 30 June 2006; presentation by Giovanni Claudio FAVA, rapporteur

14 February 2006 - Tuesday

14h30 - 15h00

EP-STR

Press conference 1:

Carlos COELHO, chairman and Giovanni Claudio FAVA, rapporteur: Start of the committee proceedings

23 February 2006 - Thursday

9h00 - 12h00

EP - BXL

TDIP Committee 3:

Joanne MARINER, Human Rights Watch; Anne FITZGERALD, Amnesty International; Tony BUNYAN, Statewatch

15h00 - 18h30

Armando SPATARO, Prosecutor (Milan); Dick MARTY, Council of Europe

6 March 2006 - Monday

15 h00 - 17h30

EP - BXL

TDIP Committee 4:

Generale Nicolò POLLARI, Italian Intelligence and Security Services (in camera); Anne-Marie LIZIN, President of the Senate of Belgium; Jean Claude DELEPIERE, Chairman of the Permanent Committee R

17h30 - 18h30

Steering group 3:

Treatment of confidential information; Organisation of TDIP Committee work

PLENARY - March (from 13 to 16)

13 March 2006 - Monday

11h45 - 13h00

Council of Europe - Paris

Parliamentary Assembly 2:

Meeting of the Committee on Legal Affairs and Human Rights (Point 7 of the Agenda: Alleged secret detentions in Council of Europe member states) with the participation of Giovanni Claudio FAVA, rapporteur

21h00 - 22h30

EP - STR

TDIP Committee 5:

Khaled EL MASRI (German citizen), alleged victim and his lawyer, Manfred GNJIDIC

21 March 2006 - Tuesday

15h00 - 18h00

EP - BXL

TDIP Committee 6:

Stephen GREY, journalist (free lancer); Guido OLIMPIO and Paolo BIONDANI, journalists from Il corriere della sera (IT)

18h00 - 19h00

Steering group 4:

Delegations to FYROM and USA; Programme of future Committee meetings; Organisation of TDIP Committee meetings

23 March 2006 - Thursday

15h00 - 18h00

EP - BXL

TDIP Committee 7:

Maher ARAR (Canadian citizen) alleged victim and his lawyers, Lorne WALDMAN and Marlys EDWARDH; Kjell JÖNSSON, lawyer of Mohammed EL-ZARY (Egyptian citizen) alleged victim

DATE

TIME

INSTITUTION-PLACE

 

SUBJECT

PLENARY - April (from 3 to 6)

3 April 2006 - Monday

21h00 - 22h15

EP - STR

TDIP Committee 8:

Preparation of the draft interim report (2006/2027 (INI))

22h15 - 22h35

Steering group 5:

Delegations to FYROM and USA; Treatment of confidential information ('Eurocontrol')

11 April 2006 - Tuesday

from 8h30

Council of Europe - STR

Parliamentary Assembly 3:

Meeting of the Committee on Legal Affairs and Human Rights (Point 4 of the Agenda: Alleged secret detentions in Council of Europe member states) Follow-up by the secretariat

20 April 2006 - Thursday

9h30 - 12h30

EP - BXL

TDIP Committee 9:

Craig MURRAY, former UK ambassador to Uzbekistan; Gijs DE VRIES, EU' Counter-Terrorism Coordinator

15h00 - 18h30

Matías VALLES, journalist from "Diario de Mallorca"; Edward HORGAN, former UN peacekeeper and Retired Commandant of the Irish Army

25 April 2006 - Tuesday

15h00 - 18h30

EP - BXL

TDIP Committee 10:

Examination of the draft interim report; Stephen H. OLESKEY, Consel for Six Cititzens of Bosnia and Herzegovina Imprisoned at Guantanamo Bay; Srdjan DIZDAREVIC, President of the Helsinki Committee for Human Rights in Bosnia and Herzegovina; Michele PICARD, former President of the Human Rights Chamber of Bosnia Herzegovina

26 April 2006 - Wednesday

11h00 - 12h00

EP - BXL

Press conference 2:

Carlos COELHO, chairman and Giovanni Claudio FAVA, rapporteur: Presentation of the draft interim report (2006/2027 (INI))

27 April 2006 - Thursday

15h00 - 18h30

EP - BXL

 

TDIP Committee: (cancelled because of the delegation to Skopje)

27 April 2006 - Thursday (afternoon) / 29 April 2006 - Saturday (morning)

***

Skopje - FYROM

Delegation TDIP 1: Skopje (FYROM) (Sylvia-Yvonne KAUFMANN [acting chair], Giovanni Claudio FAVA, Wolfgang KREISSL-DÖRFLER, Raül ROMEVA I RUEDA, Ryszard CZARNECKI)

Bancko CRVENKOVSKI, President of the Republic; Radmila SEKERINSKA, Deputy Prime Minister; Slobodan CASULE, Member of the Parliament; Siljan AVRAMOVSKI, Deputy Director of the Security and counter-Intelligence Directorate; Ljubomi MIHAILOVSKI, Minister of Interior; Ljupco JORDANOVSKI, President of the Assembly; Karolina RISTOVA-ASTERUD, President of the Parliament's EU Affairs Committee; Tenta ARIFI, President of the Parliament's Foreing Affairs Committee; Ganka SAMOILOVSKA CVETANOVA, Member of Parliament; Mirjana NAJCEVSKA, President of the Macedonian Helsinki Committee; Esad RAHIC, President of the Parliamentary Committee for Defence and Security; Stojan ANDOV, President of the Human Rights Parliamentary Committee; Zvonimir JANKULOVSKI, Securtity expert

28 April 2006 - Friday

19h30 - 20h00

Skopje - FYROM

Press conference 3:

Sylvia-Yvonne KAUFMANN, acting chairwoman and Giovanni Claudio FAVA, rapporteur: Outcome of the delegation to FYROM

02 May 2006 - Tuesday

14h30

EP - BXL

 

Informal meeting between Javier SOLANA with the Steering group

15h00 - 18h30

EP - BXL

TDIP Committee 11:

Javier SOLANA, EU High Representative for the CFSP; Alvaro GIL-ROBLES, Council of Europe's former Human Rights Commissioner

04 May 2006 - Thursday

9h30 - 12h30

EP - BXL

TDIP Committee 12:

Exchange of views on the draft interim report (2006/2027 (INI)); Manfred NOWAK, United Nations Special Rapporteur on Torture

15h00 - 18h30

Mats MELIN, Swedish Chief Parliamentary Ombudsman

12h30 - 13h15

EP - BXL

Press conference 4:

Sylvia-Yvonne KAUFMANN, acting chairwoman and Giovanni Claudio FAVA, rapporteur: Outcome of the delegation to FYROM

08 May 2006 - Monday (evening) / 12 May 2006 - Friday (morning)

***

Washington (USA)

Delegation TDIP 2: Washington (USA) (Carlos COELHO, Baroness Sarah LUDFORD, Cem ÖZDEMIR, Giovanni Claudio FAVA, Jas GAWRONSKI, Jose-Ingnacio SALAFRANCA SÁNCHEZ-NEYRA, Wolfgang KREISSL-DÖRFLER, Giulietto CHIESA, Jean LAMBERT, Giusto CATANIA, Konrad SZYMANSKI, Miroslaw PIOTROWSKI, Roger HELMER)

John BRUTON, Head of the European Commission Delegation; Scott HORTON, Chair of the committee on International Law; Margaret L. SATTERTHWAITE, Assistant Professor of Clinical Law and Faculty Director; Barbara OLSHANSKY, Director and Counsel (Guantanamo Global Justice Initiative); Elisa MASSIMINO, Director of the Washington, D.C. Office (Human Rights First); Angela COLAIUTA, Center for Victims of Torture, John BRADSHAW, Open Society Policy Center, Smita BARUAH, Phisicians for Human Rights, Jumana MUSA, Advocacy Director for Domestic Human Rights and International Justice; Jonathan SIFTON, Counterterrorism Researcher, Jennifer DASKAL, US Advocacy Director; Representative Robert WEXLER (D-Florida); Dan FRIED, Assistant Secretary of State, John BELLINGER, Departament of State's Legal Adviser; Steven M. WATT, Staff Attorney Ann BEESON, Associate Legal Director, Chris ANDERS, Legislative Counsel; Senator Arlen SPENCER (R) Pennsylvania; Senator Richard DURBIN (D) Illinois; Congressman Ed MARKEY (D) Massachusetts; James WOOLSEY (Former CIA Director 1993-1995); Austrian Ambassador Eva NOWOTNY

11 May 2006 - Thursday

17h30 - 18h15

Commission Delegation Washington (USA)

Press conference 5:

Carlos COELHO, chairman and Giovanni Claudio FAVA, rapporteur: Outcome of the delegation to USA

PLENARY - May (from 15 to 18)

15 May 2006 - Monday

21h00 - 22h30

EP - STR

TDIP Committee 13:

Exchange of views on the Research Note on the international law concerning the prohibition of torture presented by a representative of the Legal Service of the EP; Report on the TDIP committee delegation to USA (Washington, 8 to 12 May 2006)

16 May 2006 - Tuesday

12h00

 

Deadline for submission of the amendments to the draft interim report (Committee's Secretariat)

17 May 2006 - Wednesday

11h00 - 11h30

Press conference 6:

Carlos COELHO, chairman and Giovanni Claudio FAVA, rapporeur: Outcome of the delegation to USA

30 May 2006 - Tuesday

15h00 - 18h30

EP - BXL

TDIP Committee 14:

Exchange of views on the study of the EU Nerwork of Independent Expertise; Exchange of views on the amendements to the draft interim report (2006/2027 (INI));

DATE

TIME

INSTITUTION-PLACE

 

SUBJECT

01 June 2006 - Thursday

 

EP - BXL

 

TDIP Committee: (cancelled by a committee decision)

07 June 2006 - Wednesday

from 09h00

Council of Europe - Paris

Parliamentary Assembly 4:

Meeting of the Committee on Legal Affairs and Human Rights (Point 3 of the Agenda: Alleged secret detentions in Council of Europe member states: Consideration of a draft report and vote on a draft resolution and a draft recommendation)

PLENARY - June (from 12 to 15)

12 June 2006 - Monday

19h00 - 20h30

EP - STR

TDIP Committee 16:

Vote of the draft interim resolution in the Committee (2006/2027 (INI))

13 June 2006 - Tuesday

to be confirmed

Press conference 7:

Carlos COELHO, chairman and Giovanni Claudio FAVA, rapporteur: Outcome of the vote on the draft interim resolution in the Committe

27 June 2006 - Tuesday

from 10h00

Council of Europe - Paris

Parliamentary Assembly 5:

Plenary of the Parliamentary Assembly, 3rd part of 2006 Ordinary Session (Point 2 of the Agenda: Alleged secret detentions in Council of Europe member states; Statement by Franco FRATTINI, Vice-President of the European Commission; Statement by Giovanni Claudio FAVA, rapporteur; vote on Legal Affairs and Human Rights Committee's report)

PLENARY - July (from 3 to 6)

03 July 2006 - Monday

21h00 - 22h30

EP - STR

TDIP Committee 17:

Exchange of views with Dick MARTY, Council of Europe

05/06 July 2006

to be confirmed

Plenary sitting 3:

Debate and vote of the interim resolution (2006/2027 (INI))

Press conference 8:

Carlos COELHO, chairman and Giovanni Claudio FAVA, rapporteur: Outcome of the vote on the interim resolution in Plenary

13.6.2006

KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

az Eljárási Szabályzat 48. cikkének (3) bekezdése értelmében

Jas Gawronski

A bizottság többsége ebben a jelentésben olyan pontokat szavazott meg, amelyekről nem folytatott vitát, illetve amelyek feltételezések és általánosítások anélkül, hogy bizonyítékok támasztanák alá őket. A többség elutasította arra irányuló módosításainkat, hogy az „állítólagos” szót minden olyan helyre beillesszük, ahol nincs bizonyíték az állításokra.

A jelentés továbbá elhallgat a bizottság tudomására hozott fontos információkat, mint például Jonathan Sifton, a Human Rights Watch terrorizmusellenes kutatójának azon kijelentését, hogy „vannak gyanúink, de bizonyítékokkal nem rendelkezünk”.

A bizottságban a kisebbség meg van győződve arról, hogy:

- a bizottság munkája során nem tárt fel fontos új tényeket és nem indokolt az a vészjósló következtetés, hogy számos esetben „rendkívüli kiadatásra” került sor,

- a „kiadatási” folyamat nem volt része az európai, nemzetközi és emberi jogoknak az EU-ban vagy harmadik országokban kínzás céljából való rendszerszerű és szándékos megsértésének,

- Solana úr és de Vries úr megfelelően fogalmaz, amikor megállapítja, hogy a mai napig nincs megerősített bizonyíték arra, hogy a tagállamok állítólagosan megsértették az európai és nemzetközi jogot,

- a fenti okokból a bizottság munkáját csak addig kell folytatni, amíg előrelépést tud felmutatni a tények megállapítása terén, az ésszerű kételyeken túl.

ELJÁRÁS

Cím

az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására és illegális fogva tartására való állítólagos használatáról

Eljárás száma

2006/2027(INI)

Illetékes bizottság
  Az engedélyezés plenáris ülésen való bejelentésének dátuma

TDIP
18.1.2006

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)
  Az ülésen való bejelentés dátuma

 

 

 

 

 

Előadó(k)
  A kijelölés dátuma

Giovanni Claudio Fava
26.1.2006

 

Korábbi előadó(k)

 

 

Vizsgálat a bizottságban

4.5.2006

30.5.2006

12.6.2006

 

 

Az elfogadás dátuma

12.6.2006

A zárószavazás eredménye

mellette:

ellene:

tartózkodás:

25

14

7

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Alexander Alvaro, Monika Beňová, Frieda Brepoels, Kathalijne Maria Buitenweg, Giusto Catania, Philip Claeys, Carlos Coelho, Simon Coveney, Giorgos Dimitrakopoulos, Camiel Eurlings, Giovanni Claudio Fava, Patrick Gaubert, Jas Gawronski, Toomas Hendrik Ilves, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Ewa Klamt, Magda Kósáné Kovács, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Stavros Lambrinidis, Sarah Ludford, Cecilia Malmström, Elena Valenciano Martínez-Orozco, Miroslav Mikolášik, Claude Moraes, Cem Özdemir, Józef Pinior, Mirosław Mariusz Piotrowski, Hubert Pirker, Bogusław Rogalski, Martine Roure, Eoin Ryan, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, György Schöpflin, Inger Segelström, Hannes Swoboda, Konrad Szymański, Charles Tannock, Jan Marinus Wiersma, Anders Wijkman

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Elmar Brok, Roger Helmer, Erna Hennicot-Schoepges, Jeanine Hennis-Plasschaert, Sajjad Karim, Henrik Lax, Josef Zieleniec

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés)

 

A benyújtás dátuma

15.6.2006

 

Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)

 

 

(1)

PE 374.338

(2)

PE 374 339

(3)

PE 374 340

(4)

PE 374 341

Utolsó frissítés: 2006. július 28.Jogi nyilatkozat