A hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégiáról

(2006/0000(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak „Az erőforrások fenntartható felhasználásának előtérbe helyezése: a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégia” című, a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett közleményére (COM(2005)0666),

–   tekintettel az EK-Szerződés 2. és 6. cikkére, amelynek értelmében a környezetvédelmi előírásoknak azzal a céllal kell beépülniük a közösségi politika különböző ágazataiba, hogy elősegítsék a gazdasági tevékenységek környezetvédelmi szempontból fenntartható fejlődését,

–   tekintettel az EK-Szerződés 175. cikkére,

–   tekintettel a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program (6. KCSP) megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és a tanácsi határozatra(1), és különösen annak 8. cikkére,

–   tekintettel a Bizottság „Tematikus stratégia a természeti erőforrások fenntartható használatáról” című közleményére (COM(2005)0670),

–   tekintettel a Bizottság „A hulladékkeletkezés megelőzéséről és a hulladékok újrafeldolgozásáról szóló tematikus stratégia felé”(2) című közleményére vonatkozó, 2004. április 20-i állásfoglalására,

–   tekintettel a 75/442/EGK tanácsi irányelvre (a hulladékokról szóló keretirányelvre) vonatkozó nyomon követési jelentésről szóló, 2003. november 19-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a Közösség hulladékgazdálkodási stratégiájának felülvizsgálatáról szóló bizottsági közleményről és a hulladékpolitikáról szóló tanácsi állásfoglalás-tervezetről(4) szóló, 1996. november 14-i állásfoglalására, továbbá tekintettel a Közösség hulladékgazdálkodási stratégiájáról szóló, 1997. február 24-i tanácsi állásfoglalásra(5),

–   tekintettel az Európai Közösségek Bírósága által a C-203/96., C-365/97., C-209/98., C-418/99., C-419/99., C-228/00., továbbá a C-458/00., C-9/00., C-416/02. és a C-121/03. számú ügyekben hozott ítéletekre,

–   tekintettel Eljárási Szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6-0438/2006),

1. Bevezetés

A.  mivel a 6. KCSP 8. cikke nagyon világosan meghatározta az EU hulladékgazdálkodási politikájának célkitűzéseit, céljait és elveit,

B.    mivel a 6. KCSP 8. cikke (2) bekezdésének iv. pontja előírja az építési és bontási hulladékról, a szennyvíziszapról és a biológiailag lebomló hulladékokról szóló irányelvek továbbfejlesztését vagy felülvizsgálatát,

2. A jelenlegi helyzet

C.  mivel az EU hulladékgazdálkodási politikája által az elmúlt 30 évben elért eredmények ellenére továbbra is fennállnak az alábbi problémák:

1. a veszélyes és a nem veszélyes hulladék mennyisége továbbra is nő;

2. hulladékkeletkezés megelőzésének és a hulladék újrafeldolgozásának lehetőségei még nincsenek teljesen kihasználva;

3. az illegális (határokon átnyúló) hulladékszállítás továbbra is nő;

4. a hulladékgazdálkodás a levegőbe, a vízbe és a talajba történő kibocsátásokat generál;

5. bizonyos jelentős hulladékáramok tekintetében hiányoznak a jogszabályok;

6. a hulladékokról szóló jogszabályokat számos esetben nem megfelelően hajtják végre;

7. a hulladékokkal kapcsolatos problémákra a tagállamok különböző megközelítéseket alkalmaznak;

8. az EU hulladékokról szóló jelenlegi jogszabályainak megfogalmazása értelmezési problémákat okoz,

D.  mivel a gazdasági rendszerek olyanok mint az ökoszisztémák: mindkét rendszer energiát és anyagokat vesz fel, és ezeket alakítja át termékekké és folyamatokká azzal a különbséggel, hogy a gazdaságunk lineáris forrásáramlást követ, míg a természet ciklikus; és mivel az ökoszisztémák olyan funkciókat hajtanak végre, amelyek a hulladékokat erőforrásokká alakítják át a napfényből nyert energia átvitelével; és mivel az ipari folyamatok ezt nem képesek végrehajtani; mivel a gazdaságok és népességek gyors növekedése mellett a fenntarthatóság szempontjából egyre növekvő mértékben problematikus az a termelés és azok a termékek, amelyek olyan hulladékáramot eredményeznek, amelyeket a természet nem képes befogadni és új erőforrásokká alakítani,

E.   mivel sürgető a jelenlegi termelési és fogyasztási rendszer átalakítása; mivel a fő célkitűzés a fogyasztás fenntartható irányba történő átalakítása, valamint a nyersanyag-kitermelés, a termelés és terméktervezés természetes folyamatokkal és tervekkel történő lehető leghatékonyabb összehangolása,

F.   mivel a természetes rendszerek működésének jobb megértése, valamint a vállalati tevékenységek biológiával összhangban történő alakítása javíthatja a környezetet és mértékül szolgálhat,

G.  mivel az integráltabb és rendszerelméletűbb gyakorlat előmozdítása, mint például a termelés összekapcsolása, a funkcionális gondolkodás (a termékek szolgáltatásokká történő alakítása), a dematerializáció és a természetet imitációján alapuló technológiai fejlesztés a hulladéktermelés megakadályozásának eszköze,

3. A fejlődő európai uniós hulladékgazdálkodási politika céljai

H.  mivel a legtöbb tagállamban a hulladékkezelés legáltalánosabb formája még mindig az ártalmatlanítás, különösen hulladéklerakókban,

I.    mivel a hulladék megelőzése, újrahasználata, újrahasznosítása és energetikai hasznosítása – a fontossági sorrendet szem előtt tartva – természeti erőforrásokat takaríthat meg,

J.    mivel a megelőzés terén a közösségi és nemzeti célokat soha nem sikerül elérni, jóllehet a megelőzés továbbra is a legfontosabb célkitűzés;

K.  mivel nincsenek a hulladékhasznosításra és az újrafelhasználásra szolgáló berendezésekre alkalmazandó megfelelő közösségi minimumszabályok, ami a környezetvédelem terén az egyes tagállamokban jelentős eltéréseket, öko-dömpinget és a verseny torzulását eredményezi,

1.   a jövőbeni hulladékgazdálkodási politikára vonatkozó tárgyalások tekintetében alapnak ismeri el „Az erőforrások fenntartható felhasználásának előtérbe helyezése: a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégia” című bizottsági közleményt;

2.   hangsúlyozza, hogy a hulladékgazdálkodás alapvető célja az, hogy biztosítsa a környezet és az emberi egészség magas színvonalú védelmét, nem pedig az, hogy elősegítse a hulladékhasznosítás belső piacának működését;

3.   hangsúlyozza, hogy nemcsak az Európai Unión belüli környezetvédelmi hatást kell figyelembe venni, hanem az Unión kívül előfordulót is;

4.   hangsúlyozza a hulladékgazdálkodás olyan általános elveinek fontosságát, mint az elővigyázatosság elve, a „szennyező fizet” elv, a hulladéktermelő felelősségének elve, és – bizonyos hulladékáramok esetében – az egyéni hulladéktermelő felelősségének elve, valamint a közelség és az önellátás elve;

4. Fontosabb intézkedések

5.   hangsúlyozza, hogy elsőbbséget kell, hogy élvezzen a hulladékokról szóló jelenlegi EU-s jogszabályok teljes körű végrehajtása, illetve azok azonos mértékű megvalósítása valamennyi tagállamban;

6.   nem érti, hogy – a hulladékokról szóló keretirányelv felülvizsgálatára irányuló javaslat ellenére – miért hiányzik még mindig számos konkrét végrehajtási intézkedés és eszköz, (amelyekről a 6. KCSP rendelkezett);

4.1 A jelenlegi jogszabályok egyszerűsítése és korszerűsítése

7.   hangsúlyozza, hogy a fogalommeghatározások módosítása csak a fogalmak egyértelművé tétele érdekében végezhető el, nem pedig azért, hogy enyhítsenek a környezetvédelmi szabályokon, vagy, hogy egy fogalom közvélemény általi elfogadását ösztönözzék (például azáltal, hogy enyhítik a „hulladék” vagy a „hulladékártalmatlanítás” negatív jelentéstartalmát);

8.   hangsúlyozza, hogy az olyan politikai határozatokhoz, mint a hulladék, a hasznosítás és az ártalmatlanítás fogalmának meghatározása, nem komitológiai eljárás szükséges, hanem együttdöntési eljárás;

9.   hangsúlyozza, hogy a komitológiai eljárás alkalmazását a nem politikai határozatokra – különösen a technikai és tudományos határozatokra – kell korlátozni;

10. ellenzi a hulladékra vonatkozó minősítések általános megszüntetését, amely nem megfelelő környezeti kezeléshez és a hulladékáramok nyomon követhetőségének hiányához vezethet; hangsúlyozza, hogy a hulladékra vonatkozó minősítések megszüntetésére irányuló eljárások csak olyan kivételes, homogén hulladékáramok esetében lehetségesek, mint a komposzt és az újrafeldolgozott adalékanyagok, a visszanyert papír és üveg;

11. hangsúlyozza, hogy a „hulladék megszűnése” állapotot csak akkor érik el, miután egy hulladék-újrafelhasználási, -újrafeldolgozási, illetve -hasznosítási műveletben az adott hulladékáram kezelése befejeződött – ez nem zárja ki azonban annak lehetőségét, hogy a hasznosítási művelet újabb hulladék létrejöttét eredményezi –, az adott hulladékáram megfelel az európai szabványoknak, készen áll arra, hogy rendeltetését betöltse, valamint a nyomon követhetőségi szabályok elfogadása és azok alkalmazása után;

12. megköveteli, hogy az energetikai hasznosításra vagy elégetésre szánt összes olyan hulladék maradjon hulladék, amely tekintetében a hulladékok égetéséről szóló, 2000. december 4-i európai parlamenti és tanácsi irányelvet(6) kell alkalmazni;

13. hangsúlyozza, hogy a hulladékokról szóló keretirányelv mellékleteiben található, hulladékhasznosítási és -ártalmatlanítási jegyzékeket felül kell vizsgálni, és a jelenlegi hulladékgazdálkodási gyakorlatokhoz kell igazítani, az együttdöntési eljárással összhangban;

14. komoly fenntartásainak ad hangot a javasolt energiahatékonyság-számítási módszerrel kapcsolatban, és amiatt, hogy ezt a számítási módszert csak a települési hulladékégetőkben kell majd alkalmazni; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a hulladékégetésről szóló irányelvet annak érdekében, hogy a hulladékégetésre és a hulladék-együttégetésre vonatkozóan (a kibocsátás és az energiahatékonyság tekintetében) egyenlő környezeti szabványokat határozzon meg;

4.2 Az életciklus-szemlélet bevezetése a hulladékgazdálkodási politikába

15. hangsúlyozza a hulladékhierarchia kulcsfontosságú szerepét, amely az intézkedések prioritását csökkenő sorrendben állapítja meg:

-      megelőzés;

-      újrafelhasználás;

-      az anyagok újrafeldolgozása;

-      egyéb hasznosítási műveletek, például energetikai hasznosítás;

-      ártalmatlanítás,

a hulladékgazdálkodás általános szabályaként a hulladék előállításának, valamint az egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatásának csökkentésére irányuló cél elérése során;

16. az életciklus-szemléletet a hulladék környezetre és emberi egészségre gyakorolt hatásainak értékelésére szolgáló hasznos elvnek tekinti; hangsúlyozza, hogy maga a hierarchia is ezen az elven alapul, ugyanakkor elismeri, hogy az életciklus-elemzés és egyéb elemzési módszerek kivételes esetekben használhatók a hulladékhierarchiától való eltérés érdekében, de csak akkor, ha egyértelműen bizonyítható, hogy egy másik lehetőség – környezetvédelmi és egészségügyi okokból kifolyólag – sokkal jobb, illetve az indokolatlanul magas költségek elkerülése érdekében;

4.3 Az ismeretalap fejlesztése

17. támogatja az ismeretalap fejlesztését tekintettel az EU hulladékgazdálkodási politikájára, de hangsúlyozza, hogy ennél is fontosabb a konkrét intézkedések végrehajtása;

4.4 A hulladékkeletkezés megakadályozása

18. sajnálatát fejezi ki valamennyi lényeges hulladékra kiterjedő mennyiségi és minőségi csökkentési célértékek hiánya miatt, amelyeket a 6. KCSP a kiemelt intézkedések közé sorolt; felhívja a Bizottságot, hogy a 6. KCSP végleges értékelésében tegyen célértékekre javaslatokat;

19. felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét hulladékmegelőző intézkedéseket a termékpolitika, a vegyszerekkel kapcsolatos politika és a környezetbarát tervezés területén annak érdekében, hogy a minimalizálja mind a hulladékkeletkezés mértékét, mind pedig a veszélyes anyagok jelenlétét a hulladékokban, és ezáltal elősegítse a biztonságos és környezetvédelmi szempontból megbízható hulladékkezelést; hangsúlyozza a környezetet kevésbé károsító termékek és technológiák, valamint az újrafelhasználásra, újrafeldolgozásra alkalmasabb termékek előmozdításának fontosságát;

20. hangsúlyozza a hulladékstratégia más stratégiákkal – különösen a természeti erőforrások fenntartható használatával, a fenntartható fejlődéssel és az integrált termékpolitikával – való kölcsönhatását;

21. felhívja a Bizottságot, hogy 2008-ra dolgozza ki a környezetvédelmi mutatók rendszerét, az erőforrás stratégiában közölteknek megfelelően;

22. hangsúlyozza, hogy a hulladékkeletkezés megelőzésének egyik hatásos eszköze a hulladékot termelő felelősségi elvének megfelelő végrehajtása;

23. hangsúlyozza a tájékoztatási kampányok szerepét a hulladékpolitika, különösen a megelőzés területén annak érdekében, hogy a lakosságot kellően fogékonnyá tegyék a fenntartható hulladékgazdálkodás előnyeire;

24. felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv(7) (IPPC irányelv) értelmében kidolgozott, legjobb elérhető technikákat leíró referenciadokumentumok (BREF-dokumentumok) hulladék-megelőzési vonatkozásait, és egészítse ki azokat megfelelő iránymutatásokkal;

4.5 Újrafelhasználás

25. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét intézkedéseket az újrafelhasználásra és javításra irányuló tevékenységek előmozdítása érdekében:

- az újrafelhasználó központok akkreditációjának összeállítása;

- kedvezményes hozzáadottértékadó-kulcs bevezetése akkreditált újrafelhasználó-központok által értékesített termékekre,

- menetrend kialakítása uniós szintű újrafelhasználási szabványok kidolgozása érdekében,

- az újrafelhasználási tevékenységek ellenőrzésének és a róluk szóló jelentések készítésének biztosítása;

4.6 Az újrahasznosító európai társadalom felé

26. kiemeli a hulladék hasznosítás és újrafeldolgozás közös minimumszabályai elérésének fontosságát az EU szintjén, továbbá hangsúlyozza, hogy egyenlő versenyfeltételek csak akkor fognak létrejönni, ha a gazdasági eszközök használatát az egész EU-ban közelítik;

27. hangsúlyozza a hulladékok forrásnál történő elkülönítésének fontosságát, csakúgy, mint az újrafeldolgozási célok kijelölésének és a hulladéktermelő felelősségének jelentőségét annak érdekében, hogy bizonyos hulladékáramok esetében növekedjen az újrahasznosított hulladék aránya;

28. elismeri annak szükségességét, hogy a határokon átnyúló hulladékgazdálkodási problémák területén jobb európai uniós együttműködést kell elérni;

29. hangsúlyozza, hogy az újrahasznosítás előmozdítására irányuló anyagközpontú megközelítésnek és a hulladékáram központú szemléletnek ki kell egészítenie egymást; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább az ilyen stratégia megvalósíthatóságát és gazdasági életképességét;

30. még egyszer felhívja a Bizottságot, hogy a 6. KCSP-ban leírtaknak megfelelően javasoljon külön irányelveket a biológiailag lebomló hulladékra, az építési és bontási hulladékokra, valamint a szennyvíziszapra vonatkozóan;

31. felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a PVC-ről szóló zöld könyvét, és tegyen javaslatot egy, külön a PVC-ről szóló irányelvre, tekintettel arra a számos környezeti és egészségügyi problémára, amelyet a PVC teljes életciklusa során – különösen hulladékká válásakor – okoz;

32. kéri, hogy a hulladéklerakókban elhelyezhető hulladék mennyiségét minimális szintre csökkentsék; felszólítja a Bizottságot, hogy újra vizsgálja felül a hulladéklerakókról szóló irányelvet, az alábbi menetrendet is beleértve:

–       2010-től az előkezelés nélküli, fermentálható összetevőket tartalmazó hulladékok lerakásának tilalma;

–       2015-től a papír-, karton-, üveg-, textil-, fa-, műanyag-, fém-, gumi-, parafa-, agyag-, beton-, tégla- és cseréphulladékok lerakásának tilalma;

–       2020-tól valamennyi újrafeldolgozható hulladék lerakásának tilalma;

–       2025-től a maradékanyag-hulladékok lerakásának tilalma, kivéve akkor, ha ez elkerülhetetlen vagy veszélyes (pl. szűrőhamu);

33. úgy ítéli meg, hogy a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(8) az ENSZ bázeli egyezményében és az OECD határozataiban foglalt jogi kötelezettségeket hajtja végre; támogatja az „öko-dömping” és a színlelt hulladékhasznosítás megelőzését, továbbá hangsúlyozza, hogy a hulladékszállítás szabályozásának egyik célkitűzése az, hogy fokozza a hulladék-újrafelhasználást és -újrafeldolgozást, és ezáltal magas színvonalú környezetvédelmet és az emberi egészség magas színvonalú védelmét biztosítsa;

34. hangsúlyozza a tagállamok arra irányuló jogát, hogy alkalmazzák a közelség és az önellátás elvét a vegyes települési hulladékok hasznosítását vagy ártalmatlanítását illetően annak érdekében, hogy ösztönözzék a hulladékgazdálkodás és a hulladékégető kapacitás nemzeti szintű terveinek kidolgozását;

0

0 0

35. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 242., 2002.9.10., 1.o. (2) HL C 104. E, 2004.4.30, 401. o. (3) HL C 87. E, 2004.4.7, 400. o. (4) HL C 362., 1996.12.2, 241. o. (5) HL C 76., 1997.03.11, 1. o. (6) HL L 332., 2000.12.28., 91. o. (7) HL L 257., 1996.10.10., 26. o. (8) HL L 190., 2006.7.12., 1. o.

1. Bevezetés

2005 decemberében a Bizottság benyújtott a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek egy, a hulladékkeletkezés megelőzéséről és a hulladékok újrafeldolgozásáról szóló tematikus stratégiát, és a hulladékokról szóló keretirányelv felülvizsgálatára vonatkozó javaslatot.

A tematikus stratégia alapjául a hatodik környezetvédelmi cselekvési program (2002. július) szolgált, és az a Tanács, illetve a Parlament által, 2004 áprilisában a Bizottság közleményére válaszul levont következtetések eredménye. A stratégia célkitűzése az, hogy hozzájáruljon a természeti erőforrások hatékony és fenntartható felhasználásának eléréséhez azzal a céllal, hogy csökkenjen a hulladékoknak a környezetre gyakorolt negatív hatása. Ez az egyik oka annak, hogy ezzel egyidejűleg tették közzé az erőforrások felhasználásáról szóló stratégiát.

Az Európai Unió több mint 30 éve folytat hulladékokról szóló politikát. A politikát azon tényre adott válaszként vezették be, hogy a hulladékkezelési problémák egyre nagyobb méreteket öltöttek, továbbá, hogy az ellenőrzés nélküli szemétlerakáshoz kapcsolódó káros hatások veszélyeztették a környezetet és a közegészségügyet. Ez volt a legfőbb oka a hulladékgazdálkodási politika kidolgozásának. A hulladékgazdálkodási politika legfontosabb célja mindig is a környezetvédelem volt. Nagyon fontos, hogy a környezetvédelmet mindig szem előtt tartsák.

2. A jelenlegi helyzet

Az elmúlt 30 évben jelentős eredményeket értek el. Számos káros anyag eltűnt a termékekből, így már nem kerülnek be a hulladékokba sem. Még környezetbarátabb hulladékkezelési módszereket dolgoztak ki. Hangsúlyozni kell azonban azt, hogy az egyes tagállamok között igen nagyok az eltérések az újrafelhasznált vagy újrafeldolgozott hulladék mennyiségét tekintve. Uniós szinten a hulladékok exportjára, a hulladéklerakásra és a hulladékégetésre vonatkozó jogszabályokat fogadtak el. Ezenfelül az olyan különös hulladékáramok, mint az elemek, a csomagolóanyagok, az autók, valamint az elektromos berendezések vonatkozásában külön jogszabályokat vezettek be. Nem bizonyult egyszerű feladatnak a 25 tagállamban alkalmazandó, ilyen sokféle hulladékáramra és különféle hulladékkezelési módszerekre vonatkozó jogszabályok elfogadása, végrehajtása, ellenőrzése és érvényre juttatása.

Bár a jogi szabályozás és annak végrehajtása tekintetében az elért eredmények igen jelentősek, különösen az alábbi problémák és hiányosságok állnak még fenn:

— A hulladék mennyisége továbbra is nő.

— Még mindig magas a lerakókba kerülő hulladékmennyiség.

— Alacsony az újrafelhasznált vagy újrafeldolgozott hulladék aránya.

— Még mindig túlságosan sok és túlságosan nagy a különbség az egyes tagállamok között a hulladékpolitikával kapcsolatban tett előrelépések (végrehajtás) szempontjából.

— Részben ennek következménye, hogy még mindig gyakori az illegális és nem kívánatos hulladékszállítás.

— A hulladékpolitika – beleértve a fogalommeghatározásokat is – értelmezéséről és végrehajtásáról folyamatosan tárgyalnak.

— A hulladékokról szóló uniós jogszabályokat nem megfelelően hajtják végre és juttatják érvényre.

E problémák fényében az előadó üdvözli azt a tényt, hogy a Bizottság végül előterjesztett egy stratégiára irányuló javaslatot. Sajnálatos módon azonban ez a javaslat csupán igen korlátozott mértékben érinti a fent említett problémákat. Csak néhány konkrét intézkedést javasol a hulladékkeletkezés megelőzése és az újrafeldolgozás területén. Az előterjesztett konkrét javaslatokkal a keretirányelv felülvizsgálata során foglalkoznak.

3. A fejlődő európai uniós hulladékgazdálkodási politika céljai

Az EU hulladékgazdálkodási politikájának legfőbb célja a környezet védelme, nem pedig a hulladékok belső piacának megkönnyítése. Természetesen fontos, hogy ezen a piacon is megszűnjön a tisztességtelen verseny. Ez azt jelenti, hogy valamennyi tagállamban ugyanazokat környezeti feltételeket kell alkalmazni és érvényre juttatni. A hulladékokról szóló európai jogi szabályozás – 30 éves múltja ellenére – sajnos még mindig messze van az azonos környezetvédelmi feltételek alkalmazásától. Számos hulladékáram esetében továbbra sem létezik jogszabály. Ráadásul a már meglévő jogszabályokat nem (azonos módon) hajtják végre és juttatják érvényre minden tagállamban. Éppen ezért rendkívül fontos megfelelő figyelmet fordítani arra, hogy miként javítható a hulladékokról szóló, jelenlegi uniós jogszabályok alkalmazása, végrehajtása és érvényre juttatása.

Hangsúlyozni kell azt is, hogy az EU jövőbeni hulladékgazdálkodási politikájában továbbra is teljes körűen kell alkalmazni az elővigyázatosság elvét, a „szennyező fizet” elvet, a hulladéktermelő felelősségének elvét, valamint a közelség és az önellátás elvét. A különös hulladékáramok – például csomagolóanyagok, elemek, autók és elektromos berendezések – esetében azonban mindenekelőtt az egyéni hulladéktermelő felelősségének elvével érhetők el pozitív eredmények.

4. Fontosabb intézkedések

A Bizottság javaslatot tett egy intézkedéscsomagra, amely négy nagyobb területre osztható. Ezek részletei és az ezekhez fűzött megjegyzések az alábbiakban olvashatók:

4.1 A jelenlegi jogszabályok egyszerűsítése és korszerűsítése

A Bizottság számos olyan fogalom egyértelművé tételét javasolja, amelyeket eltérő módon alkalmaznak és értelmeznek. Ezek a fogalmak a hulladék, az ártalmatlanítás, a hasznosítás és az újrafeldolgozás. A gyakorlatban világossá vált, hogy az EU hulladékgazdálkodási politikájában használt fogalommeghatározások körül számos félreértés és bizonytalanság állt elő. Ennek legfőbb oka, hogy – a különböző hulladékáramokat és a különböző hulladékkezelési eljárásokat is magába foglaló – helyzet a gyakorlatban rendkívül összetett. Továbbá a hulladékipar igen gyakran feszegette a bíróságokon a hulladékokról szóló európai jogszabályok határait. Ennek eredményeként az Európai Bíróság számos esetben döntött a jogszabályok értelmezéséről, egyértelművé tételéről. Általánosságban véve az az elgondolás, hogy a Bíróság az ügyeket csupán vizsgálja a jelenlegi jogszabályok tükrében. Mivel azonban a jelenlegi jogszabályok helyenként bizonyítottan nem egyértelműek, és vannak hiányosságaik, a Bíróság erőteljesebb jogalkotói fellépés mellett döntött.

A jogalkotó (az Európai Parlament és a Tanács) feladata most az, hogy a jogszabályok nem egyértelmű megfogalmazásából és hiányosságaiból eredő problémákat orvosolja. Az is rendkívül fontos, hogy ezt jól átgondolt módon közelítsék meg. Ha a fogalommeghatározásokat módosítják, az hosszú időre megint bizonytalanságot okozhat, és az új fogalommeghatározások értelmezése újabb problémákhoz vezethet. Éppen ezért jobb megoldás az, hogy a jelenlegi fogalommeghatározásokat alapul véve tegyék azokat egyértelművé, illetve szükséges esetben egészítsék ki. A fogalommeghatározások együttese azzal a céllal jött létre, hogy a hulladékokról szóló európai jogi szabályozás tekintetében egyértelmű keretet nyújtson. A fogalommeghatározások módosításának célja egyáltalán nem az, hogy segítsen az imázzsal kapcsolatos problémákon, vagy hogy segítsen megkerülni bizonyos, a hulladékokról szóló jogszabályokban megállapított környezetvédelmi szabályokat. A hulladék fogalommeghatározásának csupán abból a célból történő megváltoztatása, hogy termékként osztályozzák az egyes hulladékáramokat, és lekerüljön róluk a negatív hangzású „hulladék” elnevezés, nem jogos indok egy ilyen módosítás bevezetésére. Ugyanez érvényes a hasznosítás fogalommeghatározásának abból a célból történő megváltoztatására is, hogy az ártalmatlanítás negatív képzetét eloszlassák. Az sem elég jó indok a fogalommeghatározások módosítására, ha nem sikerül elérni a más irányelvekben meghatározott újrafelhasználási, újrafeldolgozási és hasznosítási célokat. Ismét hangsúlyozni kell, hogy a fogalommeghatározásokat logikusan, következetesen és egyértelműen kell módosítani. Ha a célokkal kapcsolatban merülnek fel problémák, akkor talán a célokat és nem a fogalommeghatározásokat kellene módosítani!

4.1.1 A hulladék fogalommeghatározása

A Bizottság azt javasolja, hogy lehetőséget kell teremteni a hulladékáramok nem hulladékká minősítésére. E célból meghatározták az ún. „hulladék megszűnésével” kapcsolatos kritériumokat. E megközelítés alkalmazása azonban különösen nagy körültekintést igényel. A kezdet kezdetén fontos leszögezni, hogy ez csupán néhány hulladékáram esetében alkalmazható. Ezek pedig az ún. homogén hulladékáramok, amelyek nincsenek (és nem is lehetnek) negatív hatással a környezetre. A másik előfeltétel, hogy a „nem hulladék” állapot nem vezethet a környezetvédelem szintjének csökkenéséhez. Végül pedig, a „nem hulladék” állapot elérése csak azután lehetséges, hogy a hulladék olyan kezelésen esett át, amely az egyedi európai minőségi kritériumoknak megfelelő terméket eredményez biztosítva azt, hogy a termék biztonságosan és környezetbarát módon legyen felhasználható a kívánt célra. Azok a hulladékáramok, amelyek jogosulttá válhatnak a „nem hulladék” állapot elérésére, az újrahasznosított komposzt, valamint az építési és bontási hulladék apró részei (szemcsés kőtörmelék).

4.1.2 A hulladékártalmatlanítási és a hulladékhasznosítási tevékenységek fogalmának meghatározása

A jelenlegi jogszabályokban megállapított fogalommeghatározások – az Európai Bizottság értelmezése szerint – nem irányulnak a helyes környezetvédelmi gyakorlat előmozdítására. Például a hulladékoknak egy cementégető kemencében történő együttégetése a Bíróság szerint hasznosításnak minősül, míg egy speciális hulladékégető kemencében történő hulladékégetés ártalmatlanításnak minősül, jóllehet a szennyező anyagok kibocsátásai tekintetében alkalmazandó környezeti előírások kevésbé szigorúak az együttégető üzemek esetében. E probléma megoldása érdekében a Bizottság azt javasolja, hogy biztosítsanak hasznosító státuszt a magas energiahatékonyságú hulladékégető üzemek számára. Ez a megközelítés azonban további kérdéseket vet fel, mivel a hulladékégetést elsősorban hulladékártalmatlanításra tervezték. A probléma megoldásának egy kedvezőbb módja lehet mind a hulladékégető, mind az együttégető üzemek tekintetében, ha azonos környezeti feltételeket írnának elő mindkettőre. A gyakorlatban a hulladékégetésről szóló irányelv módosításával lehetne ezt megtenni annak érdekében, hogy azonos kibocsátási és energiahatékonysági előírások vonatkozzanak mind a hulladékégető, mind az együttégető üzemekre.

A Bizottság fontos szerepet szán a műszaki bizottságoknak annak meghatározása tekintetében, hogy a hulladék mikor szűnik meg hulladéknak lenni, továbbá hogy mikor minősül egy tevékenység ártalmatlanításnak, és mikor hasznosításnak. Tekintve, hogy egy ilyen döntésnek komoly következményei lehetnek, azokat az együttdöntési eljáráson keresztül politikai szintre kell emelni.

4.2 Az életciklus-szemlélet bevezetése a hulladékkezelés elveibe

A Bizottság azt javasolja, hogy a hulladékáramok kezelésének legjobb módjairól történő döntéshez életciklus-elemzést kell végezni. Egy ilyen elemzés segítségével meghatározható, hogy melyik hulladékkezelési eljárás a legjobb a környezet szempontjából, figyelembe véve a teljes életciklust, a termeléstől kezdve egészen a hulladékkezelésig. Elvileg ezt a megközelítést pozitívnak kell tekinteni, mivel azon alapul, hogy a környezetre gyakorolt átfogó hatást szemlélje. Másrészről azonban fennáll annak kockázata, hogy ez a megközelítés főként elméleti természetű. A gyakorlatban nagyon nehezen kivitelezhető egy objektív életciklus-elemzés. Ha az elemzésben vannak bizonytalan tényezők, az sok megtárgyalandó kérdést hagy maga után. Így könnyen politikai alapokra kerülhet az értékelés, a tisztán műszaki megfontolások helyett.

Éppen ezért hasznosabb, ha kiindulási pontként megmarad a jelenlegi 5 lépésből álló hulladékhierarchia. Lehetséges az e hierarchiától való eltérés előírása, azonban csak korlátozott számú, egyedi hulladékárammal kapcsolatban. Természetesen ezzel kapcsolatosan egyértelműen bizonyítani kell, hogy a hulladékhierarchia alsóbb szintjein történő hulladékkezelés nyilvánvaló környezeti előnyökkel jár. Ráadásul ezeket a döntéseket nem szabad a műszaki bizottságokra bízni, hiszen ezek politikai döntések.

4.3 Az ismeretalap fejlesztése

A hulladékpolitikával kapcsolatos ismeretalapok javítása ugyan mindig kívánatos cél, fennáll azonban a veszély, hogy aránytalanul sok időt és energiát szánnak erre. Ez nem történhet a hulladékgazdálkodási politika javítására és a környezet megfelelőbb védelmére irányuló konkrét intézkedések elfogadásának és végrehajtásának kárára.

Az életciklus-elemzésre vonatkozó ismeretek alapjának például egy tárgyilagos elemzési módszerhez kell vezetniük, amelynek eredményét egy független szakértőkből álló bizottságnak kell igazolnia.

4.4 A hulladékkeletkezés megelőzése

A Bizottság egyszerűen azt javasolja, hogy a hulladékkeletkezés megelőzését szolgáló lehetséges intézkedésekről elsősorban maguk a tagállamok döntsenek. A hatodik környezetvédelmi cselekvési program egyértelműen kijelenti, hogy egyedi csökkentési célokat kell bevezetni. A Bizottság azonban nem javasol ilyen célokat, noha ez szükséges lenne, mivel a hulladéktermelés mértéke folyamatosan nő. Így vagy úgy, de külön kell választani a gazdasági növekedést és a hulladéktermelést. Továbbá szerepet játszhat ebben a termelő felelősségi elvének bevezetése.

4.5 Az újrahasznosító európai társadalom felé

A Bizottság által kitűzött cél – egy újrahasznosító társadalom – elismerésre méltó. Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy sajnos még igen messze vagyunk ettől a céltól. A hatodik környezetvédelmi cselekvési program ugyan meghatározta, hogy a Bizottságnak a biohulladékról, az építési és bontási hulladékokról és a szennyvíziszapról szóló új irányelveket kell bevezetnie, de ez eddig nem történt meg. Ezek jogi szabályozására azonban igen nagy szükség van, mivel jelen pillanatban hiányoznak az egyértelmű szabályok. Ez pedig nem tesz jót sem a környezetvédelemnek, sem az újrafeldolgozó iparág belső piacának. Sőt, maga az iparág kéri az e hulladékáramokra vonatkozó európai szabályozás megalkotását.

Ráadásul – meglepő módon – a Bizottság arra utalt, hogy a meglévő uniós jogi szabályozás jelenti a problémát. Azt is javasolta, hogy az elhasználódott járművek és az elektromos berendezések hulladékainak újrafeldolgozására vonatkozó célokat is módosítani kell. Ezenkívül – a Bizottság szerint – a hulladékszállításról szóló rendeletet felül kellene vizsgálni, jóllehet (intenzív tárgyalásokat követően) a kérdéses jogszabályt hamarosan közzéteszik. A Bizottság ez esetben teljesen célt tévesztett, mivel a hulladékszállításról szóló rendelet célja éppen az, hogy megelőzze a határokon átnyúló olyan hulladékszállítást, amely arra irányul, hogy kijátssza a környezetvédelmi szabályokat, vagy kevésbé környezetkímélő módon kezelje a hulladékokat.

Éppen ezért alapvető fontosságú, hogy az Európai Parlament és a Tanács határozottan kijelentse, hogy a hulladékokról szóló európai jogszabályok legfőbb célja a környezet védelme.

Végül, a Bizottság azt javasolja, hogy a hulladékolajokról szóló irányelvet helyezzék hatályon kívül. A hulladékokról szóló keretirányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatban megmaradt a hulladékolajok gyűjtésére vonatkozó kötelezettség. Fennáll azonban annak a veszélye, hogy erre igen csekély indíttatása lesz az érintetteknek, ha a hulladékolajat el lehet égetni. A javaslat alapja az, hogy egy életciklus-elemzés kétséget kizáróan kimutatta, hogy a hulladékolaj regenerálása nem jár nagyobb előnyökkel a környezet számára, mint annak elégetése. Az olajfeldolgozó iparág azonban vitatja ezt. Sőt, számos tagállamban kimondottan a hulladékolaj feldolgozását szolgáló infrastruktúra kiépítésére hajtottak végre beruházásokat. Úgy tűnik tehát, hogy a Bizottság javaslata nincs összhangban az újrahasznosító társadalom megteremtésének céljával.