a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni európai uniós cselekvési terv végrehajtásáról

(2006/2225(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak „A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat felszámolására irányuló közösségi cselekvési terv” című közleményére és az ugyanerről szóló, 2002. június 11-i tanácsi következtetésekre,

–   tekintettel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat felszámolására irányuló közösségi cselekvési tervről szóló, 2002. november 20-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a Bizottságnak a közös halászati politika végrehajtásának nyomon követéséről szóló, háromévenkénti közleményeire és a Parlament megfelelő, e témával kapcsolatos állásfoglalásaira,

–   tekintettel a Bizottság éves közleményeire és a Parlament vonatkozó állásfoglalásaira a közös halászati politika szabályait súlyosan sértő magatartásról,

–   tekintettel a FAO-nak a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal foglalkozó nemzetközi cselekvési tervére, és az azt követően a FAO által elfogadott technikai dokumentumokra,

–   tekintettel a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal létrehozásáról szóló, 2005. április 25-i 768/2005/EK tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 3. cikke h) pontjára,

–   tekintettel az olcsó lobogóknak a halászati ágazatban való szerepéről szóló, 2001. december 13-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel „Az Európai Unió jövőbeni tengerpolitikája felé: európai elképzelések az óceánok és a tengerek jövőjéről” című zöld könyvre (COM(2006)0275),

–   tekintettel a vitaindítóról a halászati termékek ökocímke rendszereivel kapcsolatos közösségi megközelítésről szóló 2006. szeptember 7-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A6-0015/2007),

A. mivel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat világszerte jelentős problémát jelent, a környezet jelentős mértékű romlását okozza, hozzájárul a kereskedelmi forgalomban előforduló és a kereskedelmi forgalomban elő nem forduló halállományok és az egyéb fajok megfogyatkozásához, és a megélhetésükben a halászattól függő közösségek számára nehézségeket eredményez a fejlődő és fejlett országokban egyaránt,

B.  mivel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelmet olyan tényezők gátolták, mint például az olcsó lobogók alkalmazása, a nyílt tengeren történő átrakodások, a megfelelő kikötői ellenőrzés hiánya és az ellenőrző hatóságok közötti csekély együttműködés,

C. mivel – a FAO által a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatra adott meghatározás szerint – a jogellenes halászat a hajók egy bizonyos regionális halászati irányító szervezethez tartozó tagállamok törvényeit és előírásait sértő tevékenységeit jelenti, a be nem jelentett halászat az illetékes nemzeti hatóságnak vagy az illetékes regionális halászati irányító szervezetnek pontatlanul bejelentett vagy be nem jelentett tevékenységekre vonatkozik, a szabályozatlan halászat pedig a felségjel nélküli vagy olyan állam lobogója alatt közlekedő hajók által végzett, az adott szervezet védelmi és gazdálkodási intézkedéseit sértő tevékenységeket jelenti, amelyek nem tartoznak egy meghatározott regionális halászati irányító szervezethez,

D. mivel, még ha a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat a flotta bármelyik szegmensében elő is fordulhat, a legnagyobb hatást a part menti halászati szegmensre gyakorolja, amely leginkább a nemzetközi vizeken vagy a csekély ellenőrzési eszközökkel rendelkező fejlődő országok kontinentális talapzatain működik, ami azt jelenti, hogy az Európai Unió tevékenységének ezekre a területekre és e flottaszegmensre kell összpontosítania,

E.  mivel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytató hajók hozzájárulnak a legénység szociális, élet- és munkakörülményeinek romlásához,

F.  mivel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat, valamint az e gyakorlathoz kapcsolódó forgalmazási tevékenységek tisztességtelen versenyt jelentenek azokkal a halászokkal és kereskedelmi szereplőkkel szemben, akik eleget tesznek a jogszabályokban megállapított szabályoknak, ideértve az EU, az EU tagállamainak és az egyéb országoknak a jogszabályait, valamint a regionális halászati irányító szervezetek által elfogadott irányítási intézkedéseket is,

G. mivel az Európai Uniónak és tagállamainak még inkább el kell kötelezniük magukat az illegális halászat minden formája elleni küzdelemben, ugyanakkor különbséget kell tenni a közösségi szabályok közösségi hajók általi megsértése, illetve a nemzetközi szinten értelmezett jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat között, és szem előtt tartva, hogy a közös halászati politika keretében végrehajtott tevékenységek valóban szabályozottak, ami azt jelenti, hogy az e tevékenységek elleni küzdelem az esetek többségében eltérő eljárásokkal fog együtt járni,

H. mivel maga a Bizottság is elismeri, hogy nehéz megkülönböztetni a legális és illegális fogásokat, különösen bizonyos esetekben, például amikor a kifogott halat lefagyasztják, vagy ahol kereskedelmi hálózatok léteznek harmadik országokkal, és a halat már az európai piacra érkezés előtt feldolgozzák,

K. mivel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemben nemzetközi szinten a regionális halászati irányító szervezetek tekinthetők a legjobb eszköznek, és az ezekben való részvételünk lehetővé teszi számunkra, hogy együttes fellépéseket alakítsunk ki, és hogy egységes véleményt képviseljünk az illetékes nemzetközi szervezetekben,

L.  mivel a hatékony és koherens ellenőrzési rendszer megléte a fenntartható forrásmegőrzési és -gazdálkodási politika alapvető alkotóeleme, és nem egyszerűen további korlátozó intézkedések bevezetését foglalja magában, de a meglévő intézkedések jobb és igazságosabb alkalmazását is,

M. figyelembe véve az információcsere és a nemzetközi együttműködés fontosságát a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemben,

N. mivel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatból származó nyereség bizonyos esetekben segítheti a szervezett bűnözői hálózatok tevékenységének finanszírozását,

1.  emlékeztet a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat valamennyi formája elleni küzdelemmel kapcsolatos 2002. november 20-i, fent említett állásfoglalásában tett kötelezettségvállalására;

2.  üdvözli a nemzetközi szinten és az EU által a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem területén elért előrehaladást, de úgy véli, hogy a jelenség egyre kiterjedtebbé válik, és ezért további erőfeszítések szükségesek;

3.  úgy véli, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat mértéke, az ilyen halászathoz hozzájáruló tényezők sokfélesége, továbbá az ellene való küzdelemhez szükséges jogi, logisztikai és pénzügyi eszközök széles skálája olyan jellegű, amely szükségessé teszi az együttműködést valamennyi szinten, ideértve a Bizottság különböző főigazgatóságait (különösen, de nem kizárólag a Halászati és Tengerészeti Főigazgatóságot, a Kereskedelmi Főigazgatóságot, a Fejlesztési Főigazgatóságot és az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságot), a Tanácsot, az egyes tagállamokat és a nemzetközi közösséget; ezért az a véleménye, hogy az Unió új tengerpolitkájáról szóló zöld könyv az együttműködés keretéül szolgálhat, amelynek alapján a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem hatékonyabban közelíthető meg;

4.  úgy véli, hogy az Európai Uniót jelentős halászati hatalomként és a világ legnagyobb halászati piacaként meglévő szerepe arra kötelezi, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem élére álljon;

5.  megállapítja, hogy az EU a világ leggazdagabb és műszakilag legfejlettebb szerveződései közé tartozik, amelynek alapjául a jogállamiság szolgál, s mindez arra kötelezi az Európai Uniót, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseit szélesebbé és intenzívebbé tegye;

6.  úgy véli, hogy az EU csak akkor járhat el hitelesen a világ közvéleménye előtt, ha hatékony lépéseket tesz mind az EU vizein, mind az EU hajói vagy érdekeltségei által, illetve az EU-n kívül folytatott jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatban való részvétel megállítása érdekében;

7.  sürgeti a Bizottságot, hogy segítsen a fejlődő országoknak – mindenekelőtt azoknak, amelyekkel halászati megállapodást kötött – abban, hogy teljes mértékben eleget tegyenek a fenti, az illegális halászat megakadályozására irányuló nemzetközi cselekvési tervben foglalt kötelezettségeknek, segítse a rendelkezésükre álló kevés eszköz bővítését egyedi fellépéseknek az új partnerségi megállapodásokba történő beépítése által;

8.  ismételten hangsúlyozza azon meggyőződését, hogy az Európai Unió által megtett alapvető és egyértelmű első lépés elsősorban a közös halászati politika és az egyéb vonatkozó közösségi jogszabályok meglévő rendelkezéseinek hatékony, méltányos és szigorú módon történő teljes körű végrehajtása, annak érdekében, hogy mérsékelje a közösségi hajók által és a közösségi vizeken folytatott be nem bejelentett és jogellenes halászat mértékét, másodsorban az Európai Unión kívülről származó, jogellenesen kifogott halak kirakodásának és forgalmazásának megakadályozása; megállapítja, hogy e feladatok elvégzése elsősorban a tagállamok kormányainak kötelessége a közösségi jog alkalmazásával, valamint kikötő szerinti illetékes államként;

9.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg az elrettentési mechanizmusokat (felügyelet, ellenőrzés, szankciók stb.), és javasoljanak olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé fogják tenni a jogsértések megakadályozását és a meglévő szabályok alkalmazásának javítását;

10. megállapítja, hogy a halak elégtelen nyomon követhetősége zavart okoz a hal származásával kapcsolatban, ami nehézkessé vagy lehetetlenné teszi a törvényesen és az illegálisan kifogott hal közötti különbségtételt;

11. szükségesnek tartja a tagállamok közötti segítségnyújtás és együttműködés fejlesztését az ellenőrzések és a felügyelet megerősítése, valamint olyan kereskedelmi szabályozási intézkedések kezdeményezése érdekében, amelyek lehetővé fogják tenni a kirakodott halfogások származásának meghatározását;

12. szükségesnek tartja a harmadik országokból származó fagyasztott halak kirakodásával és átrakodásával kapcsolatos, a kikötő szerinti illetékes állam által végzett ellenőrzések fokozását, valamint a tagállamok és e harmadik országok közötti együttműködés fejlesztését;

13. emlékeztet a fent említett, ökocímkézésről szóló, 2006. szeptember 7-i állásfoglalására, és újból hangoztatja meggyőződését, miszerint a halaknak a hálótól a tányérig való nyomon követhetőségének javítása – amit az ökocímkézési rendszerek megkövetelnének – jelentősen segítené a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat felfedését és az EU piacától való távoltartását; kéri a bizottságot, hogy 2007 júniusáig nyújtsa be az ökocímkézésre vonatkozó javaslatát;

14. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket a 2002-ben elfogadott, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal kapcsolatos európai uniós cselekvési tervben szereplő 15 intézkedés végrehajtása érdekében, különösen a következők tekintetében:

i.  egyenlő bánásmód biztosítása a gazdasági szereplők számára, ami a Közösségen belül elrettenti azokat, akik olcsó lobogót szándékoznak alkalmazni;

ii.  a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatból származó hal kereskedelmét tiltó szabályok közösségi jogszabályokba való felvétele;

iii.  az ellenőrzésre és felügyeletre vonatkozó kötelező erejű szabályok bevezetése egy közös jogi kereten belül az Európai Unió egész területén;

iv.  a közösségi tájékoztatási kampány kiterjesztése a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat mértékére és súlyosságára vonatkozó lakossági tudatosság fokozása érdekében;

v.  részletes szabályozási és ellenőrzési tervek előmozdítása minden olyan regionális halászati irányító szervezet esetén, amelynek az EU tagja;

vi.  további munka annak érdekében, hogy a regionális halászati irányító szervezetek általi lefedettség kiterjedjen a világ óceánjain lévő valamennyi fő halászterületre, ideértve a tengerfenéken élő fajokat, a kis nyílttengeri fajokat és a nagymértékben vándorló halfajokat;

vii.  tevékeny hozzájárulás a védelmi intézkedéseket megsértő hajók regionális halászati irányító szervezetek által elfogadott jegyzékeinek létrehozásához és felülvizsgálatához, a megfigyelések biztosításával együtt; kereskedelmi szankciók bevezetésének ösztönzése azon országokkal szemben, amelyeknek lobogója alatt ezek a hajók közlekednek;

viii.  a regionális halászati irányító szervezetek egységes intézkedési tervei elfogadásának előmozdítása a lehető leghatékonyabb intézkedések támogatása révén;

ix.  tevékeny munka a fogási dokumentációs rendszerek kidolgozása érdekében, a legveszélyeztetettebb fajokkal kezdve, és annak biztosítása, hogy az Európai Unió piacára beengedett halat nem jogellenesen fogták ki;

x.  a megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti (MCS) hálózatban, valamint a regionális rendszerekben való nemzetközi együttműködés erősítése abból a célból, hogy a FAO égisze alatt létrejöjjön a part menti halászatot folytató halászhajókkal kapcsolatos nemzetközi információs rendszer;

xi.  a halászhajó és a halászhajó lobogója közötti „alapvető kapcsolat” meghatározása;

xii.  a kikötő szerint illetékes állam jogainak és kötelességeinek meghatározása;

xiii.  a fejlődő országok támogatása a vizeiken folytatott halászati tevékenységek nyomon követésében és a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemben;

15. üdvözli a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatra vonatkozó csomagnak a Bizottság 2007. évi munkaprogramjába való felvételét, ideértve a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem fokozásáról szóló bizottsági közleményt és az erről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot; üdvözli a bizottsági szolgálatok közötti, először 2002-ben létrehozott konzultációs csoport újbóli létrehozását;

16. felkéri a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatalt, hogy a jogellenes halászat elleni küzdelmet és a tagállamok ezzel kapcsolatos tevékenységének összehangolását éves munkaprogramjának részeként vegye be a prioritásai közé;

17. felhívja a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat felszámolásában érdekelt feleket, ideértve az EU intézményeit, a tagállamok kormányait, a halászati, feldolgozó és kiskereskedelmi iparág különböző ágazatait, a nem kormányzati szervezeteket és az egyéb érdekelt feleket, hogy nyújtsák be javaslataikat azzal kapcsolatban, mit kellene az EU-nak tennie a Bizottság által a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló, megjelenés előtt álló közleményével elindítandó vita során;

13. úgy véli, hogy a Bizottságnak a következő intézkedéseket kellene az európai uniós jogszabályra vonatkozó javaslatába belefoglalnia:

· az Európai Unióban nyilvántartásba vett, illetve harmadik ország lobogója alatt hajózó és európai uniós kikötőbe belépni kívánó valamennyi halászhajónak és halszállító hajónak könnyen azonosíthatónak kell lennie a halászhajók jelölésére és azonosítására vonatkozó FAO-előírásokban foglalt jelölések révén;

· létre kell hozni a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytató hajók közösségi nyilvántartását, amely tartalmazná a regionális halászati irányító szervezetek feketelistáin szereplő hajókat is; egy ilyen nyilvántartás elősegíti a tagállamok közötti gyors információcserét, és lehetővé teszi a hajók nyomon követését, számításba véve az esetleges lobogóváltást;

· a súlyos jogsértések közös legkisebb büntetési tételének valamennyi tagállamban alkalmazandónak és kellően visszatartó erejűnek kell lennie;

· a közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozásáról szóló, 1993. október 12-i 2847/93/EGK tanácsi rendeletet(5) és a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló, 1999. december 17-i 104/2000/EK tanácsi rendeletet(6) olyan módon kell megerősíteni, hogy előírják a hal teljes nyomon követhetőségét a halászhajó fedélzetére vételétől a végső fogyasztóhoz való jutásáig;

· közzé kell tenni a halászhajók és halászhajóknak a hajók tulajdonosai vagy üzemeltetői nevét is tartalmazó, a regionális halászati irányító szervezetek által elfogadott valamennyi feketelistáját, és azokat közvetlenül be kell építeni a közösségi jogba; az ilyen listán szereplő nem európai uniós hajóknak a közösségi kikötőbe való, a vis maiortól vagy a humanitárius okoktól eltérő bármilyen célból történő belépését tiltani kell; valamennyi európai uniós lobogó alatt hajózó hajónak meg kell tiltani, hogy a tengeren az ilyen hajónak segítséget (üzemanyagot, élelmiszert, átrakást stb.) nyújtson;

· igazolni kell a hal legális származását az európai uniós kikötőben való kirakodásának vagy behozatalának engedélyezése előtt; ezek az igazolások mind a halászhajókról történő kirakodás, mind átrakodás esetén a következőket tartalmazzák:

-          regionális halászati irányító szervezet által szabályozott vizekből származó haltermékek esetében olyan dokumentumok, amelyek igazolják, hogy a kirakandó haltermékeket az adott regionális halászati irányító szervezet szabályaival összhangban fogták ki, és hogy betartották azon szerződő félnek kiosztott kvótákat, amelynek a lobogója alatt a hajó közlekedik;

-          a harmadik országok kizárólagos gazdasági övezeteiben kifogott haltermékek esetében olyan dokumentumok, amelyek igazolják, hogy a hajó számára engedélyezett a halászat, illetve rendelkezik az említett vizekre és a kirakandó halfajokra vonatkozó halászati engedéllyel;

· a tagállamoknak meg kell akadályozniuk a hajók nemzeti hajólajstromaikból való áthelyezését, amennyiben azokat olyan ország lobogója alatt kívánják átlajstromozni, amelyet valamely regionális halászati irányító szervezet olyan országként határozott meg, amelynek hajói az adott regionális halászati irányító szervezet által elfogadott védelmi intézkedések hatékonyságát csorbító módon folytatnak halászati tevékenységet;

· harmadik országok azon hajóit és termelőit, amelyek hal- és halászati termékek EU-ba történő exportjára engedéllyel rendelkeznek, és szerepelnek a harmadik ország által összeállított és a Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatósága által közzétett jegyzékekben, össze kell vetni a hajóknak a regionális halászati irányító szervezetek vagy más harmadik országok által összeállított feketelistáival; a Bizottságnak minden lehetséges eszközt fel kell használnia annak biztosítására, hogy az ilyen feketelistákon szereplő hajók ne exportálhassanak hal- és halászati termékeket az EU-ba; e célból meg kell fontolni az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 854/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosítását(7);

19. üdvözli az új ellenőrző hivatal létrehozását, és meg van győződve arról, hogy a hivatal fontos szerepet fog játszani a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemben; felkéri a Bizottságot, hogy mérlegelje az európai uniós parti őrség létrehozására vonatkozó elképzelést;

20. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy akadályozzák meg, hogy a hatályos szabályok szerint jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatban részt vevő hajók közösségi vizeken halásszanak, és közösségi kikötőkbe behajózzanak, valamint tiltsák meg az ilyen hajókról származó hal behozatalát; arra is felszólítja a tagállamokat, hogy ne engedélyezzék, hogy az ilyen hajók a lobogójukat viseljék, és felszólítja az importőröket, a szállítókat és más érintett ágazatokat, hogy az ilyen hajók által fogott halakat ne rakodják át, illetve azokkal ne kereskedjenek;

21. sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a hatályos szabályok szerint jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatban vétkes természetes vagy jogi személyek közösségi alapokból ne kapjanak semmilyen támogatást vagy szubvenciót egyetlen tevékenységi águkhoz sem, valamint arra, hogy kérje fel a tagállamokat, hogy az általuk nyújtott nemzeti támogatás tekintetében hozzanak ehhez hasonló intézkedést;

22. felhívja a Bizottságot a vámtarifákra és származási szabályokra vonatkozó olyan vizsgálat elkészítésére és ismertetésére, amely kitér annak elemzésére, hogy miként lehet ezeket az eszközöket úgy felhasználni, hogy az a harmadik országokat annak biztosítására ösztönözze, hogy hajóik eleget tegyenek a vonatkozó nemzetközi igazgatási intézkedéseknek;

23. felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen és terjesszen elő tanulmányt a közösségi munkaügyi, egészségvédelmi és biztonsági jogszabályok betartásáról, valamint a munkavállalók szociális jogainak tiszteletben tartásáról az ilyen hajókon, illetve fedélzeti élet- és munkakörülményeikről;

24. felhívja a Bizottságot, hogy a regionális halászati irányító szervezetekben meglévő jelentős befolyását felhasználva ösztönözze ezeket a szervezeteket arra, hogy állítsák össze a halászati engedéllyel rendelkező hajók jegyzékeit (fehérlisták), és a jogellenes halászaton ért hajók jegyzékeit (feketelisták); ezeket a jegyzékeket egyértelmű kritériumok alapján, átláthatóan és következetesen kell összeállítani; felhívja emellett a Bizottságot arra, hogy ösztönözze a regionális halászati irányító szervezeteket azon országok azonosítására, amelyek nem felügyelik a lobogójuk alatt hajózó hajók tevékenységét, továbbá hogy ezeket a jegyzékeket a halak elfogadásának vagy elutasításának alapjául szolgáló eszközként használják;

25. sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is kezelje kiemelten a regionális halászati irányító szervezetekkel, például az Északkelet-Atlanti Halászati Bizottsággal (NEAFC), az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezettel (NAFO) és a Déli-sarki Tengeri Élővilág Védelmével Foglalkozó Bizottsággal (CCAMLR) való együttműködést, amelyek az illegális halászat elleni küzdelemre irányuló kezdeményezéseikkel a legmegfelelőbb eszköznek bizonyultak a nyílt tengeren való felelős kormányzás biztosításához;

26. sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy valamennyi szinten erősítsék meg a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemhez rendelt forrásokat;

27. meggyőződése, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat mérséklésének és felszámolásának kulcsa az ellátási lánc mentén való teljes nyomon követhetőség, a döntések átláthatósága, az Európai Unión és a tágabb nemzetközi közösségen belüli együttműködés, és – ami a legfontosabb – a politikai akarat kinyilvánítása valamennyi fél részéről; emlékeztet arra, hogy további intézkedések hiányában a halállományok tovább fogynak, és az Európai Unióban és máshol élő halászközösségek még nagyobb megpróbáltatások elé néznek;

28. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a FAO Halászati Bizottságának és azon regionális halászati irányító szervezetek titkárságainak, amelyeknek az EU is tagja.

(1) HL C 25 E, 2004.1.29., 179. o. (2) HL L 128., 2005.5.21., 1. o. (3) HL C 177 E, 2002.7.25., 324. o. (4) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0347. (5) HL L 261., 1993.10.20., 1. o. Legutóbb a 768/2005/EK rendelettel módosított rendelet (HL L 128., 2005.5.21., 1. o. (6) HL L 17., 2000.1.21., 22. o. Legutóbb az 1759/2006/EK rendelettel módosított rendelet (HL L 335., 2006.12.1., 3. o.) (7) HL L 139., 2004.4.30., 206. o. Legutóbb az 1791/2006/EK tanácsi rendelettel módosított rendelet (HL L 363., 2006.12.20. 1. o.)

A nemzetközi közösség már évek óta küzd a halászat egyértelműen jogellenes, illetve olyan formái ellen, amelyek a nemzeti vagy a nemzetközi szintű igazgatás közötti hézagokat kihasználva működnek. Mindig is voltak halászhajók, amelyek a törvényesség határán vagy azt figyelmen kívül hagyva folytatták működésüket. És míg a halállomány gazdag volt, csak kevesen fordítottak figyelmet arra a néhány halászhajóra, amelyek úgy halásztak, ahogy nem szabadna. Mostanában azonban megszaporodott a halászat e formáját űzők száma.

Az ilyen jellegű tevékenységek jelentőségét szinte lehetetlen megbecsülni, mivel leginkább ott folynak, ahol senki sem látja. Mindazonáltal végeztek becsléseket – legutóbb a tengeri erőforrások felmérésével foglalkozó csoport –, amelyek szerint az ilyen halászati tevékenységek értéke világszinten legalább 2,4 milliárd dollár. A kifogott halak nagy része a fejlődő országok vizeiről származik, amelyek túl szegények ahhoz, hogy hatékonyan ellenőrizzék a vizeiken folyó halászatot és gátat vessenek a jogellenes halászatnak. Mindez nehézséget és nélkülözést okoz a part menti népességének, akiknek a hal jelenti a fő megélhetési és táplálékforrást. A legálisan halászók szintén közvetlen veszteséget szenvednek.

1. Nemzetközi fellépés a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal szemben

A nemzetközi közösség néhány ország egyedi nyomására fokozta kampányát a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatként (IUU-halászatként) emlegetett tevékenység ellen. Kezdetben mindez a regionális halászati irányító szervezetek, például a NAFO, az ICCAT vagy a CCAMLR(1) keretében történt.

A halak azonban mozgékonyak, csakúgy mint az azokat kifogni kívánó halászflották és a flottákat finanszírozó pénzforrások. Következésképpen olyan globális eszközöket fogadtak el az eddigiekben, amelyek megnehezíthetik a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot könnyűszerrel folytató hajók dolgát. Ilyen eszköz többek között a FAO megfelelésről szóló megállapodása és az ENSZ halállományokról szóló megállapodása. Néhány éve, 2002-ben, a FAO nemzetközi cselekvési tervet fogadott el a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról(2), amelyben meghatározták a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat fogalmát.

A FAO cselekvési terve felhívta az országokat saját cselekvési tervek elfogadására, mely kérésnek az Európai Unió 2002 júniusában, a Bizottság közleménye(3) és a Tanács 2003. június 11-i következtetései alapján eleget tett.

A FAO cselekvési terve felhívta az országokat arra, hogy nemzeti terveik végrehajtását az elfogadásukat követő negyedik évben – tehát az EU esetében 2006-ban – vizsgálják felül. Ez késztette az előadót arra, hogy jelentés kidolgozását javasolja a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról, és ezáltal számba vegye az elért (vagy el nem ért) haladást az EU cselekvési tervének végrehajtását illetően.

2. A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat különböző aspektusai

A FAO cselekvési terve hangsúlyozza azt a nagyszámú és sokféle tevékenységet, amely hozzájárul a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászathoz, és említést tesz a nemzeti kormányok e különböző tevékenységek ellenőrzésével kapcsolatos különféle feladatairól, melyekért lobogó szerinti államként, haszonélvező államként, kikötő szerinti államként és forgalomba hozatal szerinti államként felelősek.

Lobogó szerinti állam: A nemzetközi jog értelmében a lobogó szerinti állam (az ország, amelynek zászlaja alatt a halászhajó hajózik) felelős annak ellenőrzéséért, hogy a hajók megfelelnek a szabályoknak, ideértve a halászati gazdálkodási intézkedéseket, munkakörülményeket, egészségügyi előírásokat stb. Számos halászhajó nem a parton rakodja ki a fogást, hanem inkább hűtőhajókra rakja át, amely a kikötőbe szállítja azt. Ezek a teherhajók felhasználhatók a hal „tisztára mosására” azáltal, hogy összekeverik a legális és a tiltott halászatból származó fogást. Tehát e hajók lobogó szerinti állama legalább olyan fontos, mint a halászhajóké. Az EU hatályos szabályainak hatékony végrehajtásával e tekintetben csökkenthető lenne a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat, de az előírások szigorítására is szükség van.

Haszonélvező állam: a lobogó szerinti államként meglévő kötelezettségeiket nem teljesítő államokra az „olcsó lobogó országa” kifejezéssel hivatkoznak. Ha egy olcsó lobogó alatt hajózó halászhajó egy, az EU valamely tagállamában letelepedett hajótulajdonos birtokában van, akkor erre a tagállamra haszonélvező államként utalnak. A McKenna-jelentés(4) megállapította, hogy az európai uniós vállalatok körében elterjedt az olcsó lobogó alkalmazása, amelyek így közvetlenül részt vesznek a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatban.

Kikötő szerinti állam: A halat kikötőbe kell szállítani ahhoz, hogy eljusson a piacokra, így a kikötő szerinti állam, ahol a fogást kirakják, alapvető fontosságú szerepet tölt be. Rendkívül szigorú kikötői szemlékre és ellenőrzésekre van szükség ahhoz, hogy meg tudják akadályozni a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatból származó hal piacra kerülését. Léteznek „olcsó kikötők”, amelyekről ismeretes, hogy szemet hunynak a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatból származó fogás érkezése felett. Ilyen kikötők ismertek az EU-ban és azon kívül is. Az EU-ban a legismertebb – de nem egyedüli – ilyen kikötő a kanári-szigeteki Las Palmas de Gran Canaria.

Forgalomba hozatal szerinti állam: Ahhoz, hogy a kikötőben kirakott hal eljusson végső úti céljához, számos különböző szereplő részvételére van szükség, a hajózási ügynököktől a szállítási dolgozókon ált a kiskereskedelmi egységekig és az éttermekig. E közül sokak mögött bankok állnak, amelyek biztosítják a szükséges tőkét (a hajótulajdonosoknak és a hajók üzemeltetőinek egyaránt). Az általuk folytatott tevékenységek ellenőrzése ugyanolyan fontos, mint a kikötői szemlék, hogy megakadályozható legyen, hogy a tiltott halászatból származó fogás végigjárja az ellátási láncot.

A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat összetettségét és az összehangolt nemzetközi együttműködés szükségességét az alább bemutatott példákkal lehet talán legjobban illusztrálni.

A kékúszójú tonhal kereskedelmi szempontból az egyik legértékesebb faj a világon, különösen, ha a japán szasimipiacra szánják. Kétségkívül fokozott mértékben halásszák és ezért az állomány erőteljesen csökken. A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat által érintett fajok klasszikus példájának tekinthető, mivel az e halállomány kezeléséért felelős szervezet, az ICCAT szabályozásán kívül működő halászati tevékenységek nagy része e fajra irányul. 1996-ban az ICCAT merész lépésre szánta el magát, amikor jóváhagyta, hogy betiltsák a kékúszójú tonhal behozatalát két országból – Honduras és Belize –, amelyek hajói az ICCAT szabályait figyelmen kívül hagyva folytatták a kékúszójú tonhal halászatát (egy évvel később Panamát is felvették a listára). E behozatali tilalmak (később a tilalmat a kardhal és a nagy szemű tonhal esetében is elrendelték) sajnos csak ideiglenes eredményt hoztak: egy sor lobogóváltás történt, mivel a hajók a behozatali tilalom által érintett lobogókról olyan lobogókra váltottak, amelyeket ez nem érintett. A szankcionált országok közül néhány csatlakozott az ICCAT-hez, és a szervezeten belül lefolytatott eljárások eredményeként e hajók közül több lekerült a „feketelistáról”, és később többen felkerültek a halászatra engedélyezett hajók „fehér listájára”. A szankciókat megszüntették anélkül, hogy a lobogó szerinti államokat kötelezték volna annak bizonyítására, hogy hajóik az ICCAT szabályainak megfelelően tevékenykednek. Mára a „feketelista” szinte teljesen kiürült, hiszen csupán két országra, Grúziára és Bolíviára vonatkozik behozatali tilalom. Ez sajnos nem azt jelenti, hogy minden halászhajó törvényes kereteken belül működik. A szankciókkal körülbelül egy időben tonhalhizlaló ketrecek kezdtek széles körben elterjedni a Földközi-tenger vidékén, az ily módon nevelt tonhalat a japán piacon történő értékesítésre szánva. E terjeszkedésre tulajdonképpen mindenféle szabályozás nélkül került sor, még az EU-ban is (strukturális alapokat használtak fel a halászat támogatására), ami nagymértékű túlhalászáshoz vezetett: 2005-ben például a hivatalos statisztikák szerint Franciaország 50%-kal lépte túl saját kvótáját, és Olaszország is a megengedett kvótán felül halászott. Ezt a teljes kifogható mennyiséget az ICCAT 2000-ben fogadta el az EU nyomására, a tudósok ajánlása ellenére. Érdekes módon nemrég Japánról megállapították, hogy túlhalássza a déli kékúszójú tonhalat, mely egy külön, a CCSBT(5) által szabályozott faj. Japán belegyezett abba, hogy a korábban kifogott mennyiségek ellensúlyozása érdekében felére csökkenti jövőbeni fogásait – az EU hasonlóképpen cselekszik-e majd az ICCAT-on belül? Röviden, az ICCAT-nak a kékúszójú tonhal halászatának szabályozására és a halállomány védelmére irányuló erőfeszítései kudarcba fulladtak, mivel a szerződő felek megvédték nemzeti halászati érdekeiket, és ellenálltak a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat ellenőrzéséhez szükséges politikai, gazdasági és nyomásnak és együttműködésnek.

Nyugat-Afrikában sok ország a logisztikai és gazdasági erőforrások hiánya, a nem megfelelő regionális együttműködés és néhány esetben a kormány részéről kimutatott politikai akarat hiánya miatt képtelen hatékony ellenőrzés alatt tartani a vizein folytatott halászatot. Ennek következtében a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megszokottá vált bizonyos területeken, kimerítve a halállományt, nehézséget és nélkülözést okozva a part menti népességének, akiknek a hal jelenti a fő megélhetési és táplálékforrást, nem beszélve arról, hogy a gazdag halállomány mekkora devizaforrást jelent számukra. Las Palmas a Nyugat-Afrikából származó fogás nagy részének fontos kirakodási kikötője, ahonnan az EU piacaira vagy azon keresztül más piacokra kerülnek a halak. Las Palmas kikötőjében bizonyított tény, hogy nem ellenőrzik hatékonyan és megfelelően a kirakott fogást. E jelentés kutatási szakaszában az előadó ellátogatott Las Palmasba, ahol láthatta, ahogy halat raknak ki egy legalábbis homályos eredetű hűtőhajóból. Ha a hal eredete nem tisztázott, legális voltát sem lehet kétséget kizáróan igazolni.

A Barents-tengerről származó tőkehal bizonyítja, hogy Észak-Európában is léteznek olcsó kikötők. A Barents-tengeré a világ egyik legnagyobb tőkehalállománya, amely az uniós piac jó részét ellátja. Ebben az évben az EU-ba érkező tőkehalmennyiség nagy részéről derült ki, hogy jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot űző hajókról (például a „Rostok 5”) származik, amelyek észak-európai kikötőkben rakják ki fogásukat. A NEAFC(6) válaszul létrehozta azon hajók „feketelistáját”, amelyek még be sem hajózhatnak a szerződő felek kikötőibe. A balti-tengeri tőkehallal kapcsolatban hasonló problémák vannak, csak itt az uniós halászhajók felelősek a jogellenes, kvótán felüli halászat jelentős részéért.

A lobogó szerinti állam, a kikötő szerinti állam és a forgalomba hozatal szerinti állam szerepei egyértelműen összekapcsolódnak, és a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat ellenőrzése érdekében szükség van az együttműködésükre.

3. A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatra vonatkozó 2002. évi EU cselekvési terv

A halászatot tekintve az EU minden szempontból kiemelkedő pozícióban van a világon:

· Kína és Peru után az EU fogja a legtöbb halat,

· a világ legnagyobb halászflottájával rendelkezik,

· jelentős mértékű az olcsó lobogók alkalmazása, és

· a világ legnagyobb halfelvevő piaca.

Az EU-nak tehát a fenti területek mindegyikén cselekednie kell a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megakadályozására, továbbá annak érdekében, hogy a gátlástalan szereplőket az ellátási lánc minden szakaszában meggátolják abban, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan tevékenységekből profitáljanak. Nagyon könnyű azt mondani, hogy „nem az EU-ban a legrosszabb a helyzet” vagy hogy „az EU egyedül nem tehet semmit”. Figyelembe véve az EU politikai és gazdasági jelentőségét, valamint az egész világra kiterjedő befolyását, az EU-nak erkölcsi kötelessége, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat felszámolására indított küzdelem frontvonalában harcoljon. Ezenkívül a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat által jelentett ökológiai, társadalmi és gazdasági veszély azt jelenti, hogy az EU-nak kifejezetten gyakorlati felelőssége is van, ha azt szeretné, hogy a halállományok és az arra épülő halászat a jövőben is megmaradjon. A Közösség feladata az, hogy előmozdítson egy, a jelenlegi nemzetközi gyakorlatnál sokkal fenntarthatóbb fejlődési modellt.

Miután 2002-ben Bizottság egy EU-s cselekvési tervre tett javaslatot, a Tanács

· felhívta a Bizottságot, hogy vegye kezébe a regionális halászati irányító szervezetek vezetését az ilyen jellegű halászat elleni küzdelemben, és

· sürgette a Bizottságot, hogy valósítsa meg a tervben felvázolt, közösségi hatáskörbe tartozó kezdeményezéseket.

Az elfogadott terv több pontot foglalt magában, aszerint rendszerezve, hogy azokat közösségi, regionális, nemzetközi szinten, vagy a fejlődő országokkal együttműködve kívánták megvalósítani.

Közösségi szinten: az EU-nak négy cselekvést kellett végrehajtania más országok vagy szervezetek beleegyezése kikérésének szükségessége nélkül.

1. A tagállamok feladatainak meghatározása arra vonatkozóan, hogy megakadályozzák állampolgáraik jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatban való részvételét.

A 2002. évi alaprendelet(7) egyik cikke előírja a tagállamok számára, hogy intézkedéseket tegyenek azon állampolgáraik (vagy vállalataik) ellen, amelyek megsértik a közös halászai politikát. A Bizottság szerint azonban a tagállamok nem alkalmazták e rendelkezést.

==> további cselekvés szükséges

2. Szabályok elfogadása a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatból származó halak kereskedelmének betiltására.

Az EU a regionális halászati irányító szervezeteken keresztül határozatokat ültet át egyes halfajok kereskedelmének betiltása vagy különféle fogási dokumentációs rendszerek bevezetése céljából. Mindazonáltal sokkal többet kellene tenni, bár a tagállamoknak kell több cselekvőkészséget mutatni.

==> további cselekvés szükséges a tagállamok részéről

3. Szabályok elfogadása a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatból származó halak kereskedelmének betiltására; a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytató hajók és tulajdonosaik regionális halászati irányító szervezetek által készített listáinak közzététele.

Az első rész tekintetében nem történt előrehaladás. Csak a NEAFC készített listát a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatra vonatkozóan, és ez megjelent a Hivatalos Lapban.

==> sokkal több cselekvés szükséges

4. Tájékoztató kampány szervezése a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról.

A Bizottság hangsúlyozza a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat veszélyeit, de a közvélemény még mindig nem kellően informált a probléma jelentőségét, egyes esetekben pedig az EU részvételét illetően.

==> további cselekvés szükséges a kormány, az ipar, a nem kormányzati szervezetek stb. részéről

A regionális halászati irányító szervezetek szintjén: az EU hat cselekvést kívánt elfogadtatni a regionális halászati irányító szervezetekben.

5. Részletes ellenőrzési és felügyeleti tervek támogatása a regionális halászati irányító szervezetek tekintetében.

Ez nem mindig járt sikerrel, a regionális halászati irányító szervezettől függően. Néhányan meglehetősen jó tervet dolgoztak ki (pl. a NEAFC terve a kikötői ellenőrzésekre), míg más szervezetek gyakorlatilag semmit sem tettek. A Bizottság állítása szerint minden tőle telhetőt megtesz.

==> hosszú távú, kitartó munkára van szükség a Bizottság, a tagállamok és mások részéről

6. A regionális halászati irányító szervezetek által szabályozott halászterületek számának növelése.

Még mindig sok a szabályozási „hézag”, azaz az óceánnak sok olyan része van, ahol egyes fajokra vonatkozóan nincs felelős regionális halászati irányító szervezet. A Bizottság állítása szerint minden tőle telhetőt megtesz. Történt némi haladás, de nyílt tengeri tengerfenéken élő fajok általában még mindig kevéssé lefedettek.

==> hosszú távú, kitartó munkára van szükség a Bizottság, a tagállamok és mások részéről

7. A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytató hajók azonosítása és szankciók alkalmazása.

Vegyes eredmények. A NEAFC rendelkezik feketelisták létrehozására és a kikötőbe való behajózás (bár nem kereskedelmi szankciók által történő) megakadályozására vonatkozó rendszerrel, amely részben uniós munkán alapul. Másrészről az ICCAT korábbi hosszú feketelistája szinte teljesen megszűnt, de nem azért, mert azóta minden hajó legálisan halászik.

==> hosszú távú, kitartó munkára van szükség a Bizottság, a tagállamok és mások részéről

8. Egységes cselekvési tervek előmozdítása a regionális halászati irányító szervezetekben.

A 7. ponthoz igen hasonlóan egyenetlen a haladás a regionális halászati irányító szervezetekben. És bár ez várható volt, mivel a regionális halászati irányító szervezetek a szerződő felek jóakaratától függenek, az EU kétségtelenül keményebben is felléphetne, amihez viszont szükség van a Bizottság és a tagállamok együttműködésére. Furcsa módon a Bizottság a FAO számára készített uniós cselekvési terv felülvizsgálata során elmulasztotta értékelni az e pont tekintetében elért haladást.

==> hosszú távú, kitartó munkára van szükség a Bizottság, a tagállamok és mások részéről

9. A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatból származó fogások azonosítása és számszerűsítése.

10. Tanúsítványok és dokumentációs rendszerek.

Amint azt a Bizottság megállapítja, e két pont szorosan összekapcsolódik. Bár az ICCAT-on belül továbbra is érvényben marad néhány behozatali tilalom, a szankcionált országok jellemzően csatlakoztak a regionális halászati irányító szervezethez, kijelentették, hogy hajóik legálisan tevékenykednek, és ezzel elkerülték a szankciókat. A CCAMLR rendszer működése hatékonyabbnak tűnik. Kevés más regionális halászati irányító szervezet fogadott el valódi szankciókkal járó rendszert.

==> ismét hosszú távú, kitartó munkára van szükség a Bizottság, a tagállamok és mások részéről

Nemzetközi szinten: a Bizottság négy cselekvést javasolt.

11. A hajók halászati jogaira vonatkozóan rendelkezésre álló információk javítása

A FAO megfelelésről szóló megállapodása létrehozta a halászhajók halászati engedélyezésére vonatkozó nemzetközi adatbázist, amelynek az EU is része. A regionális halászati irányító szervezetek megközelítése ettől eltér: egyesek „fehér listákat” (halászati engedéllyel rendelkező hajók jegyzéke), mások „feketelistákat” (illegálisan tevékenykedő halászhajók jegyzéke) alkalmaznak. Amint azt a 3. pontban megjegyeztük, az EU kizárólag a NEAFC feketelistát építi be rendeleteibe, tehát az egyéb listák az EU-ban nem kötelező érvényűek.

==> ismét hosszú távú, kitartó munkára van szükség a Bizottság, a tagállamok és mások részéről

12. A nemzetközi együttműködés fokozása a megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti hálózatban

Az EU cselekvési tervében csupán hivatkozott arra a chilei/amerikai kezdeményezésre, amelynek célja a felügyeleti szervek együttműködési hálózatának létrehozása. Sokkal többet lehetnek tenni a különböző szinteken, még az EU-n belül is (noha az ellenőrző szolgálat segíthetne ebben). És bár a megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti hálózat gondolata rendkívül korszerű megközelítés, de az EU és a harmadik országok közötti jobb koordinációra – például a nyugat-afrikai államokkal folytatott kétoldalú vagy regionális csereprogramok útján – szintén szükség van.

==> párhuzamosan kevésbé fejlett technológiájú rendszereken is dolgozni kell

13. „Alapvető kapcsolat” meghatározása a halászhajó és lobogó szerinti állama között

Mivel ez a nemzetközi jog egyik legbonyolultabb problémája sok-sok éve már, ez mindenképpen hosszú távú célkitűzés. A Bizottságnak folytatnia kell munkáját e cél megvalósítása érdekében, de ez nem lehet kifogás azt illetően, hogy miért nem alkalmaztak más lehetséges eszközöket.

==> elméleti alkalmazás

14. A kikötő szerinti államok jogainak és felelősségeinek meghatározása

A FAO elfogadta a kikötői rendszer egy modelljét, amelyet a Bizottság határozott nyomására a NEAFC elfogadott, ami nagyon pozitív fejlemény. Az EU azonban sokat tehet a FAO-rendszer saját határain belüli végrehajtása érdekében, anélkül hogy regionális halászati irányító szervezetek segítségét kérné vagy arra várna, hogy a FAO-rendszer jogilag kötelező eszközzé váljon a nemzetközi jog értelmében.

==> nemzetközi szinten némi előrehaladás, további munkára van szükség magán az EU-n belül

A fejlődő országokkal kialakított partnerségek terén: a fejlődő országokkal közösen végrehajtandó cselekvés

15.      Segítségnyújtás a fejlődő országoknak a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelmükben.

Az EU és tagállamai között néhány, fejlődő országokkal kapcsolatos program támogatásban részesült, vagy konkrét országok vagy pedig egy adott régió tekintetében. E programok bizonyították, hogy képesek visszaszorítani a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot, így szükség van e programok jelentős bővítésére. A Bizottság szintén törekszik erre kétoldalú halászati megállapodások által alkotott hálózatán keresztül. Mindkét megközelítés esetében szükség van a fejlődő országok támogatására és együttműködésére, amire nem mindig könnyű szert tenni.

==> némi siker, folytatni és bővíteni kell, továbbá nagyobb fokú koordináció szükséges a nemzeti segélyszervezetekkel

Figyelembe véve a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat természetét és a leküzdéséhez szükséges eszközök sokféleségét, az EU hatékony fellépése csak a több fronton folytatott munka összehangolása révén valósulhat meg, több főigazgatóság részvételével, de legalábbis a Halászati (a közös halászati politika minden aspektusát tekintve), a Kereskedelmi (a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatból származó halak nemzetközi kereskedelmének szabályozása), a Fejlesztési (fejlesztési együttműködési támogatás a felügyeleti munka tekintetében) és az (a halbehozatal tekintetében kibocsátott engedélyekért felelős) Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság közreműködésével. Természetesen már főigazgatóságok is részt vállalhatnak a munkában. A Bizottság 2002-ben, cselekvési tervének kidolgozásakor szolgálatközi konzultációt alakított ki, de valamilyen oknál fogva ezzel felhagytak.

2007. évi munkaprogramjában a Bizottság bejelentette, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat ismét kiemelt szerepet kap, és közleményt ad ki a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról, valamint tanácsi rendeletre irányuló javaslatot dolgoz ki a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem új stratégiájának meghatározásáról. A Bizottság e megújult érdeklődését csak üdvözölni lehet, és e jelentés célja, hogy konkrét elképzelésekkel és javaslatokkal szolgáljon a Bizottság számára a teendőkkel kapcsolatban.

4. Mit tegyen az EU? – 2007. évi cselekvési terv

A 2002-ben meghatározottak folytatásán és támogatásán túl az előadó úgy véli, hogy az alábbiakat kell belefoglalni a Bizottság új, kidolgozás alatt álló cselekvési tervébe. Csakúgy, mint az eredeti cselekvési terv esetében, e pontok némelyike – a szükséges politikai akarat megléte esetén – azonnal végrehajtható, míg más pontok hosszú távú célokat jelölnek ki, amelyekhez a nemzetközi közösség más szereplőinek az együttműködése is szükséges.

Az alábbi javaslatok közül több a meglévő – nemzeti, közösségi vagy nemzetközi szintű – jogi keret javítását, és egyes esetekben harmonizálását célozza, a FAO-terv kidolgozása óta eltelt idő során szerzett tapasztalatok figyelembevételével. A FAO keretében folytatott további viták az eredeti tervnél részletesebb dokumentumokat eredményeztek, és számos regionális halászati irányító szervezet fogadott el a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni intézkedéseket, amelyek esetenként hatékonynak bizonyultak. Alapvető fontosságú, hogy e szintek mindegyikén koordináció folyjék, máskülönben a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat további teret nyer a kevésbé szigorúan szabályozott tengereken, piacokon, illetve lobogók alatt stb.

A mai világban uralkodó gazdasági és politikai légkör – a kereskedelem liberalizációjára és az áru és tőke szabad mozgására vonatkozó, mindennél fontosabb célkitűzéssel együtt – jelentős mértékben hozzájárult egy olyan helyzet kialakulásához, amely kedvez a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatnak, illetve az ebből származó termékek kereskedelmének. A tőke és a hal manapság egyre könnyebben jut el a világ bármely részére, de emellett nem alakult ki megfelelő ellenőrzés, amellyel igazolható, hogy amelyet szabadon szállítanak, az egyúttal legális is. Például amikor a FAO vagy az EU terveit vitatják meg, vagy amikor a regionális halászati irányító szervezetek szankciókat vagy egyéb intézkedéseket mérlegelnek, gyakran merül fel szempontként a WTO – a „WTO rémképe”. Nagyon gyakran vetnek el jó ötleteket, mert úgy vélik, talán nem összeegyeztethetők a WTO szabályaival. Ez történt e jelentés kidolgozásakor a Bizottsággal folytatott konzultációk során. De ez túlzottan egyszerű kifogás a cselekvés elhárítására – az EU-nak ki kell állnia meggyőződései mellett, és a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megakadályozásához szükséges minden intézkedést a legnagyobb erővel támogatnia kell. Nehéz lenne megmondani, hogy a WTO hogyan tudná védelmébe venni az illegálisan fogott hallal folytatott kereskedelmet.

A tagállamok számára döntő fontosságú lépés a közös halászati politika rendelkezéseinek maradéktalan megvalósítása, mivel – amint azt a Bizottság többször megjegyezte – komoly problémák vannak a megfeleléssel. Franciaország közelmúltbéli bírósági ügye és a kirótt bírság jelentős javulást eredményezett, de sajnos más tagállamok nem javították megfelelésüket.

A hal eredetének megállapíthatósága elsődleges fontosságú, kezdve a hajóval, ami kifogta, és végig követve az ellátási láncon a végső értékesítési pontig. Ennek célja, hogy megakadályozzák a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati termékek bejutását az ellátási láncba, ahol „tisztára moshatják” azokat. A Fraga-jelentés megállapította, hogy ökocímkézés fontos eszköz az átláthatóság javításában.

Számos olyan belső intézkedés létezik, amelyet az EU azonnal megtehet anélkül, hogy meg kellene várnia a nemzetközi közösség reagálását.

1. A közös halászati politika szabályait súlyosan sértő magatartásformák (1447/1999/EK rendelet) tekintetében valamennyi tagállamban meg kell állapítani a legkisebb büntetési tételt. A bírságnak kellően súlyosnak kell lenni ahhoz, hogy visszatartó erejű legyen, tekintettel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat által célzott egyes fajok magas értékére.

2. A közös halászati politikára vonatkozó rendeleteket (legalább a közös halászati politika ellenőrző rendszerének létrehozataláról szóló 2847/93/EGK rendeletet és a piac közös szervezéséről szóló 104/2000 rendeletet) módosítani kell annak érdekében, hogy az összes – feldolgozott vagy feldolgozatlan – halat tanúsítvány kísérje, amely lehetővé teszi a hal eredetének nyomon követését, ideértve a fogás helyét és a halászhajó azonosítási adatait. Noha e követelmény részben már fennáll az uniós származású halak tekintetében, az nem teljes, és szigorítást igényel. Alkalmazni kell az EU-ba behozott halak tekintetében is, tranzit célú behozatal vagy az EU piacára szánt áru esetén egyaránt (lásd a 8. pontot alább).

3. A Halászati Főigazgatóságnak a regionális halászati irányító szervezetek által elfogadott valamennyi feketelistát haladéktalanul közzé kell tenni weboldalán, feltüntetve a hajók tulajdonosainak és üzemeltetőinek nevét, mivel az ilyen magatartás tekintetében nem várható el annak bizalmas kezelése. E listákat ezenkívül be kell építeni a közösségi jogba, és e hajónak meg kell tiltani, hogy az EU kikötőibe behajózzanak, ott halat rakjanak ki, feltöltsék készleteiket vagy bármi más tevékenységet végezzenek, kivéve ha humanitárius vészhelyzet áll fenn. Jelenleg egyedül a NEAFC listáját foglalták bele rendeletbe, és az 51/2006/EK tanácsi rendelet közelmúltbéli módosítása megakadályozza e halászhajóknak az EU kikötőibe való belépését. Ezt a megközelítést elő kell írni a regionális halászati irányító szervezetek által elfogadott valamennyi feketelista tekintetében. Az európai uniós hajóknak ezenkívül meg kell tiltani, hogy e halászhajókat a tengeren kiszolgálják.

4. A tagállamoknak több felelősséget kell vállalniuk állampolgáraik és vállalataik tetteiért, hogy megakadályozzák őket a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységben vagy annak támogatásában. A CCAMLR ebben az évben új intézkedést fogadott el, amelynek értelmében az országoknak igazolni kell, hogy a joghatóságuk alá tartozó természetes vagy jogi személyek jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytatnak-e, és amennyiben igen, meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket. Ha az EU-nak a CCAMLR értelmében ezt kell tennie, általános elvként az országoknak is elő kell írni.

5. A szervezett bűnözői csoportok jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatban való részvételét az Europolnak ki kell vizsgálnia. A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat által érintett egyes fajok magas értékét figyelembe véve nem meglepő, hogy jelek mutatnak bűnözői szervezetek részvételére.

Az EU egyéb lépéseket is tehet, amelyek azonban bizonyos fokú együttműködést tehetnek szükségessé más országokkal.

6. Az EU kikötőibe behajózó valamennyi halászhajónak és halszállító hajónak – függetlenül attól, hogy milyen lobogó alatt hajóznak – egyértelműen azonosíthatónak kell lenniük a FAO szabványos előírásainak megfelelően. A felügyeleti tevékenységek során készült jelentések szerint sok hajó felismerhetetlen halászás közben. A FAO-előírásokat számos regionális halászati irányító szervezetben elfogadták, és az EU-nak is követnie kell példájukat.

7. Harmadik országok lobogója alatt hajózó valamennyi halász- és halszállító hajó számára elő kell írni, hogy az európai uniós hajókkal megegyező ellenőrzési és felügyeleti berendezésekkel rendelkezzenek fedélzetükön, ideértve a VMS-t, az elektronikus hajónaplót és egyebeket. Ha a hajó olyan régiókból érkezik, ahol megfigyelői rendszerek működnek, a hajón fedélzetén jelen kell lennie a megfigyelőnek vagy a vonatkozó megfigyelői jelentésnek.

8. A tagállamok nem engedélyezhetik, hogy egy, a lobogójuk alatt hajózó halászhajót töröljenek a nemzeti lajtromból, kivéve ha a hajó tulajdonosa bizonyítani tudja, hogy a hajó nem kerül át egy olyan ország lajstromába, amelyet egy regionális halászati irányító szervezet a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászathoz hozzájáruló országként azonosított. Bár az olcsó lobogóra való későbbi áttérést nem képes az EU megakadályozni (bár több eredmény kínálkozna a 2002. évi cselekvési terv 1. pontja és a fent javasolt 4. pont értelmében), az EU-nak legalább ezt a lépést meg kell tennie.

9. Az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság által a Közösségbe irányuló közvetlen behozatalra engedélyezett halászhajók listáját össze kell vetni a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytató hajók regionális és nemzeti listájával. Jelenleg az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság nem rendelkezik az engedéllyel rendelkező importáló hajók listájával, és az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság által engedélyezett néhány hajó jól ismert, visszaeső jogsértőnek számít. Az említett Főigazgatóságnak felhatalmazást kell adni az ilyen hajók engedélyének visszavonására.

10. Az EU kikötőiben kirakott vagy az EU-ba behozott összes halat kellő részletességű dokumentumoknak kell kísérni, amelyek bizonyítják a hal legális eredetét. A fogásukat közvetlenül kirakó halászhajók esetében ez azt jelenti, hogy rendelkezniük kell a vonatkozó területen – harmadik ország vizein vagy az illetékes regionális halászati irányító szervezet területén – folytatott halászathoz szükséges minden engedéllyel. A más hajók által fogott halat kirakó hajóknak a fentieken kívül szükségük lesz az átrakodási engedélyre. Az ilyen dokumentumokkal nem rendelkező hajók számára megtiltják, hogy halat rakjanak ki vagy szolgáltatásokat vegyenek igénybe (üzemanyag, készletek stb.).

Világosan látszik, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat jelenségének visszaszorításához a minden szinten megvalósuló nyomon követhetőség, átláthatóság és együttműködés jelenti a kulcsot. Az eddig kinyilvánított politikai akaratnál pedig sokkal többre van szükség azon gazdasági érdekek leküzdésére, amelyek a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot működésben tartják.

(1) Sorrendben: Northwest Atlantic Fisheries Organization (Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet); International Commission for the Conservation of Atlantic Tunas (Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság); Commission for the Conservation of Antarctic Marine Living Resources (Déli-sarki Tengeri Élővilág Védelmével Foglalkozó Bizottság) (2) Nemzetközi cselekvési terv a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megakadályozására, visszaszorítására és megszüntetésére, http://www.fao.org/DOCREP/003/y1224e/y1224e00.HTM. (3) COM(2002)0180. (4) A 2001-es McKenna jelentés részletesen beszámolt az olcsók lobogók hatásairól, és az olcsó lobogók alkalmazásának uniós gyakorlatáról. A5-0405/2001. (5) Commission for the Conservation of Southern Bluefin Tuna (A Déli Kékúszójú Tonhal Védelmére Létrehozott Bizottság). (6) North East Atlantic Fisheries Commission (Északkelet-Atlanti Halászati Bizottság). (7) A 2371/2002/EK tanácsi rendelet.