az európai hivatásos labdarúgás jövőjéről

(2006/2130(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a helsinki jelentésre és a sport sajátos természetéről és Európában betöltött társadalmi szerepéről szóló nizzai nyilatkozatra,

–   tekintettel az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés (Alkotmányszerződés) 16. és III-182. cikkére,

–   tekintettel a brit elnökség európai labdarúgással kapcsolatos kezdeményezésére, amely a sport területén végzett 2006. évi független vizsgálathoz (Independent Sport Review 2006) vezetett,

–   tekintettel az Európai Közösségek Bírósága (Bíróság) és az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlatára, valamint a Bizottság sporttal kapcsolatos ügyekben hozott határozataira,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A6-0036/2007),

A. mivel a játék megfelelő irányítása érdekében a Bizottság a helsinki jelentésben kiemelte a labdarúgás irányító testületei és a közigazgatási hatóságok közötti együttműködés szükségességét,

B.  mivel az európai sport, különösen a labdarúgás, az európai öntudat, az európai kultúra és polgárság elidegeníthetetlen része, és a labdarúgás európai modellje, amelyet nyílt sportbeli verseny jellemez egy piramisrendszeren belül, amelyben amatőr klubok százezrei, valamint játékosok és önkéntesek milliói képezik a legnagyobb hivatásos klubok bázisát, hosszú távra visszanyúló demokratikus hagyományok és a helyi közösség egésze által történő támogatás eredménye;

C. mivel a labdarúgás fontos szerepet tölt be a társadalomban és a nevelésben, és a társadalmi beilleszkedés és a multikulturális párbeszéd hatékony eszköze, illetve a diszkrimináció, az intolerancia, a rasszizmus és az erőszak elleni fellépés egyik módja lehet, és mivel a hivatásos labdarúgóklubok és ligák jelentős társadalmi és kulturális szerepet játszanak a helyi és nemzeti közösségeken belül,

D. mivel a hivatásos labdarúgásnak létezik egy gazdasági és egy nem gazdasági dimenziója,

E.  mivel a labdarúgás társadalmi szerepét veszélyezteti a fiatal játékosok kizsákmányolása, a korrupció és az a tény, hogy a klubokat pusztán gazdasági motiváció hajtja, ami gyakran felvásárlásukból következik,

F.  mivel a hivatásos labdarúgás gazdasági vetületei a közösségi jog hatálya alá tartoznak, és az ítélkezési gyakorlat elismeri a sport sajátos természetét és a labdarúgás Európában betöltött társadalmi és nevelési szerepét,

G. mivel a nemzeti és európai politikai és sportot felügyelő hatóságok feladata, hogy megfelelő jogi keretek kidolgozásával garantálják, hogy a közösségi jognak a hivatásos labdarúgásra történő alkalmazása ne befolyásolja hátrányosan a sportág különböző társadalmi és kulturális funkcióit,

H. mivel döntés született arról, hogy – tekintettel a sportnak az Európai Unió különböző politikáiban (szabad mozgás, a képesítések elismerése, verseny, egészségügy és az audiovizuális politikák) betöltött növekvő fontosságára – a sportot az EU hatáskörébe tartozó területként bele kell foglalni az Alkotmányszerződésbe (a 13. és III-182. cikkek), továbbá mivel az Alkotmányszerződést nem fogadta még el minden tagállam és a sportról szóló nizzai nyilatkozat önmagában nem elegendő a jelenlegi problémák kezelésére, amelyek túllépnek a nemzeti kereteken, így megoldásuk csak közösségi szinten lehetséges,

I.   a sportban általában, a labdarúgásban pedig különösen tapasztalható növekvő professzionalizmus és elüzletiesedés révén a közösségi jog fontossága ezen a területen megnőtt, ez a tény az Európai Bíróság és Bizottság előtt folyamatban levő ügyek növekvő számában is megmutatkozik,

–   ezzel a jogbizonytalanság problémája is jelentősen felerősödött, és az érintett ágazatok egyre kevésbé találják kielégítőnek a kizárólag egyedi eseteken alapuló megközelítést, amint azt az uniós tagállamok sportminiszterei megbízásából készült, és a közelmúltban „Independent European Sport Review 2006“ címmel közzétett tanulmány is tanúsít,

–   nem egyértelmű például, hogy az utánpótlás támogatása miatt rendkívül fontos, a „saját nevelésű játékosok“ minimális számára vonatkozó UEFA-szabály egy Bíróság általi felülvizsgálat során megfelelne-e az EK-Szerződés 12. cikkének,

J.   mivel a jogbizonytalanság problémája ebből kifolyólag felerősödött, és az ágazat egyre kevésbé tartja megfelelőnek a kizárólag egyedi eseteken alapuló megközelítést,

K. mivel e jogbizonytalanság eredményeképpen nem egyértelmű, hogy az olyan önszabályozó testületek, mint az UEFA és nemzeti szövetségek mekkora autonómiát élveznek és milyen mértékben kötik őket bizonyos közösségi jogi elvek– mint például a szabad mozgás, a megkülönböztetésmentesség és a versenyszabályok – önszabályozói jogaik gyakorlása és szabályozói feladataik ellátása során,

L.  mivel ez a jogbizonytalanság nemcsak gazdasági szempontból jelent problémát, hanem különösen a labdarúgás társadalmi, kulturális és nevelésben betöltött szerepe tekintetében is, egyidejűleg csökkenti a szurkolók érdeklődését és a támogatás növelésére irányuló törekvéseket is, valamint aláássa a tisztességes játék (fair play) elvét,

M. mivel döntés született arról, hogy a sportot az EU hatáskörébe tartozó területként bele kell foglalni az Alkotmányszerződésbe (a 16. és III-182. cikkek), annak érdekében, hogy az EU jogosultságokat kapjon a sport európai dimenziójának fejlesztésére,

N. mivel a hivatásos labdarúgás nem úgy működik, mint a gazdaság tipikus ágazatai, és mivel a hivatásos labdarúgóklubok nem működhetnek ugyanolyan piaci körülmények között, mint a gazdaság többi szereplője, ugyanis a sportbeli ellenfelek egymásrautaltsága és a kiegyensúlyozott verseny szükséges ahhoz, hogy az eredmények bizonytalansága megmaradjon,és mivel a különböző szereplői, beleértve a szurkolókat, a játékosokat, a klubokat, a ligákat és a szövetségeket, nem átlagos fogyasztóként vagy vállalkozásként működnek,

O. mivel az európai hivatásos labdarúgás jövőjét fenyegeti a gazdasági erő és a sportbeli hatalom egyre növekvő összefonódása,

P.  mivel a klubok teljes bevételében a közvetítésből származó bevételek egyre magasabb részaránya aláássa a különböző országok klubjai közötti kiegyensúlyozott versenyt, hiszen ezek a bevételek nagymértékben a nemzeti közvetítési piac méretétől függenek,

Q. mivel a közvetítési jogok értékesítéséből származó bevételek egyre nagyobb fontossága alááshatja a különböző országok klubjai közötti kiegyensúlyozott versenyt, hiszen ezek a bevételek nagymértékben a nemzeti közvetítési piac méretétől függenek, továbbá mivel a közvetítési jogok egyéni értékesítésének gyakorlata ellentétes a szolidaritás elvével és a kiegyensúlyozott verseny teljes tönkretételével fenyeget,

R.  mivel a hivatásos labdarúgás évtizedek óta egyre inkább nemzetközi jellegűvé válik, és egyszerre több különböző nemzetközi szabályozás és jogrendszer befolyásolja,

S.  mivel az Európában tapasztalható eltérő nemzeti jogalkotási és engedélyezési kritériumok egyenlőtlen feltételekhez vezetnek, és ez a helyzet súlyosan hátráltatja a csapatok közötti tisztességes sportbeli versenyt az európai kupaküzdelmekben, ennélfogva a nemzeti válogatottak között is,

T.  mivel a nők részvételi aránya a sportban általában még mindig jelentősen elmarad a férfiak szintjétől, mivel a nők még mindig nincsenek megfelelően képviselve a sport területén működő döntéshozó szervezetekben, és a hivatásos sportolók díjazásával kapcsolatban még mindig vannak nemen alapuló megkülönböztetéssel összefüggő ügyek,

U. mivel, annak ellenére, hogy az 1995-ös Bosman-szabály pozitív hatással járt a játékosok szerződésére és mobilitására – bár továbbra is sok munkaügyi és szociális probléma vár megoldásra –, a sportra nézve hátrányos következményekkel is járt, hozzásegítve a leggazdagabb klubokat a legjobb játékosok leszerződtetéséhez, elősegítve a pénzügyi hatalom és a sportsikerek szorosabb összefonódását, a játékosok fizetésének fokozódó leértékelődését, a saját nevelésű játékosok számára tehetségük legmagasabb szinten való bizonyítására szolgáló lehetőségek csökkenését, és a hivatásos és amatőr sport közötti szolidaritás csökkenését,

V.  mivel a költekezés, a fizetések inflációja és az ebből következő, sok klub által megélt pénzügyi válság számos bűncselekményhez (a mérkőzések eredményéről való megállapodás, korrupció stb.) vezetett,

W. mivel a Bizottság hivatalos határozatokban erősítette meg a közvetítési jogok együttes értékesítésének a közösségi versenyjoggal való összeegyeztethetőségét,

Általános összefüggések

1. hangsúlyozza a labdarúgásnak az amatőr és hivatásos labdarúgás közötti szimbiotikus kapcsolatot megtestesítő európai modelljéhez való ragaszkodását;

2.   rámutat az európai labdarúgás egymásba fonódó nemzeti piramisrendszereinek jelentőségére, ami támogatja az igazi tehetséget és a versenyt, mivel a nemzeti ligák és bajnokságok jelentik az utat az európai szintű küzdelmekhez is, és megfelelő egyensúlyt kell fenntartani a játék nemzeti alapjai és az európai szint között a labdarúgóligák és szövetségek hatékony együttműködésének lehetővé tétele érdekében;

3.   elismeri, hogy a labdarúgást irányító testületeknek a politikai hatóságokkal társulva különböző szinteken együttesen törekedniük kell az egyes negatív fejlemények, mint például a túlzott elüzletiesedés és a csapatok közötti tisztességtelen verseny ellensúlyozására, hogy biztosítva legyen a hivatásos labdarúgás pozitív jövője izgalmas mérkőzések, a szurkolók klubjukhoz való nagyfokú kötődése és a mérkőzések széles körű nyilvános látogatottsága révén; többek között kedvezményes jegyek biztosításával fiatalok és családok részére, főleg a jelentősebb válogatott mérkőzésekre;

4.   üdvözli a sport területén végzett 2006. évi független vizsgálat ajánlásait és felhívja a tagállamokat, a labdarúgást irányító testületeket és a sportról szóló, rövidesen megjelenő fehér könyv tekintetében a Bizottságot, hogy folytassák a brit elnökség által kezdeményezett erőfeszítéseket a szükséges kiigazító intézkedések meghozatala érdekében azáltal, hogy figyelembe veszik ennek a vizsgálatnak az elveit és főbb ajánlásait;

5.   el kívánja kerülni, hogy az európai hivatásos labdarúgás jövőjét bírósági határozatok szabják meg, illetve nagyobb jogbiztonságot kíván teremteni;

6.   egyetért azzal az alapelvvel, hogy a hivatásos sport gazdasági vonatkozásai igenis az EK-Szerződés hatálya alá esnek, a sport nizzai nyilatkozatban megállapított sajátos természetének figyelembevételével; ebből a szempontból úgy véli, hogy egy sportra vonatkozó döntésből eredő, gazdasági nehézséget okozó korlátozó hatások az uniós joggal összeegyeztethetőek, feltéve, ha arányosak és szorosan kötődnek a sport természetének és rendeltetésének megvédésére irányuló célhoz;

7.   felhívja a Bizottságot, hogy készítsen iránymutatást ezen elv alkalmazására vonatkozóan, és kezdjen megbeszéléseket az európai labdarúgás irányító testületeivel az EU és a labdarúgás irányító testületei közötti hivatalos keretmegállapodás megkötése céljából;

8.   azon az állásponton van, hogy bár az EK-Szerződés a sportra nézve külön jogalkotási hatáskört nem állapít meg, számos olyan eszközt tartalmaz, amelyek egy cselekvési terv részeként alkalmazhatóak, például:

      – a nem európai uniós országokból származó játékosok szerepeltetésének engedélyezésével, a fiatal játékosok védelmével és a játékosügynökök szerepével foglalkozó európai parlamenti és tanácsi irányelvek,

      – a versenyjog különböző területeivel, pl. marketingszerződésekkel, támogatásokkal kapcsolatos csoportmentességek,

      – a Szerződés 211. cikke szerinti bizottsági irányelvek a versenyjog alkalmazásáról; ebben az összefüggésben lépéseket kell tenni annak meghatározására, hogy a sportszervezetek a Szerződés 86. cikke értelmében általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújtanak-e,

      – a szociális párbeszéd rendszere, különösen a játékosok jogaival kapcsolatos kérdésekkel összefüggésben,

      – a tagállamoknak címzett ajánlások az eltérő nemzeti rendszerek összehangolása érdekében, például a központi értékesítési rendszerek esetében,

      – tanácsi kerethatározatok, például bizonyos bűncselekmények elleni küzdelemről;

9.   felkéri a Bizottságot, hogy a Parlamenttel, a tagállamokkal, az európai és nemzeti labdarúgás irányító testületeivel és más érdekeltekkel együttműködve a soron következő fehér könyvébe foglalja bele az ebben az állásfoglalásban szereplő elveket és ajánlásokat, és dolgozzon ki cselekvési tervet általában az európai sport, és különösen a labdarúgás számára, amelyben meghatározza, hogy a Bizottságnak mely kérdésekkel kell foglalkoznia, illetve a jogbiztonság és az egyenlő feltételek megteremtéséhez szükséges jogi eszközök körét (irányelvek, iránymutatások, csoportmentességek, ajánlások);

10. kéri a Bizottságot, hogy folytasson strukturált párbeszédet a labdarúgás irányító testületeivel és az egyéb érintett felekkel a jogbizonytalanság problémájának megoldása érdekében;

11. üdvözli a női labdarúgás sikerét, és az iránta való nagy érdeklődést Európában, és felhívja a figyelmet növekvő társadalmi jelentőségére;

Irányítás

12. felhívja a labdarúgás valamennyi irányító testületét, hogy pontosabban határozzák meg és hangolják össze hatásköreiket, felelősségi körüket, tevékenységeiket és döntéshozatali folyamataikat demokratikus jellegük, átláthatóságuk és legitimitásuk az egész sportág érdekében történő javítása céljából, felkéri a Bizottságot, hogy határozza meg az elfogadható jogszerű önszabályozás feltételeit; kellő tekintettel a nemzeti jogszabályokra és a szövetségek számára nyújtott pénzügyi támogatásra, amelynek célja a fiatal labdarúgók és a nemzeti válogatott támogatása és képzése;

13. felhívja az UEFA-t, hogy a döntéshozatali folyamat során megkérdezett érdekelt felek körébe vonják be az olyan képviseleti szervezeteket, mint a FIFPro, az Európai Klubfórum (European Club Forum) és az EPFL (az európai hivatásos labdarúgóligák szervezete);

14. úgy véli, hogy az irányítás nemzeti és európai szinten összehangoltabb önszabályozáshoz vezető javítása csökkenteni fogja annak gyakoriságát, hogy a klubok a Bizottsághoz és a Bírósághoz folyamodnak;

15. úgy véli, hogy bár a sportot irányító testületek jogos igénye lehet, hogy megvédjék saját sportbeli eljárásaikat, a polgári bíróságokhoz való folyamodást, még ha a sport tekintetében nem is indokolható, nem büntethetik a fegyelmi szabályzatok; és elítéli a FIFA ebben a tekintetben hozott önkényes határozatait;

16. sürgeti a FIFA-t, hogy a Bizottsággal és a nemzeti irányító testületekkel együttműködve vizsgálja felül szabályzatait, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsen egyrészt a sport minden szereplőjének azon törvényes joga között, hogy polgári bírósághoz forduljon, másrészt a versenyek megfelelő működése között;

17. hangsúlyozza, hogy a labdarúgás valamennyi irányító testülete számára elengedhetetlen az arányosság elvének alkalmazása önszabályozó jogkörük gyakorlása során; és kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa ennek az elvnek az alkalmazását a sporttal kapcsolatos jogi ügyekben;

18. felhívja a FIFA-t, hogy növelje belső demokráciáját és felépítésének átláthatóságát;

19. úgy véli, hogy a jelenleg a Bíróság előtt lévő Charleroi-ügy jelentősen alááshatja a kis és közepes nemzeti labdarúgó szövetségek nemzetközi versenyeken való részvételi lehetőségeit, és veszélyeztetheti a nemzeti szövetségek helyi labdarúgásba tett létfontosságú beruházásait; ebben a tekintetben úgy véli, hogy a kluboknak kártérítési jogosultság nélkül el kell engedniük játékosaikat a válogatott mérkőzésekre; ösztönzi az UEFA-t és a FIFA-t, hogy jussanak megállapodásra a kollektív biztosítás rendszerének kidolgozásáról;

20. támogatja az UEFA klublicencrendszerét, amelynek célja a klubok számára egyenlő feltételek biztosítása és pénzügyi stabilitásukhoz való hozzájárulás, továbbá felhívja az UEFA-t a pénzügyi átláthatóság és a megfelelő irányítás biztosítása érdekében e klublicencrendszer továbbfejlesztésére;

21. javasolja egy sportot felügyelő független testület létrehozását, amelynek fő célja az európai klubok pénzügyi és kereskedelmi tevékenységének felügyelete, valamint a pénzügyi átláthatósággal és a megfelelő irányítással kapcsolatos kritériumoknak való megfelelésük biztosítása lenne, valamint azt, hogy ez a testület éves jelentés formájában számoljon be tevékenységéről;

22. javasolja, hogy a nemzeti és európai politikai és sportot felügyelő hatóságok határozott fellépéssel biztosítsanak nagyobb átláthatóságot és jobb irányítást az európai hivatásos labdarúgásban;

23. támogatja a klubok vagy az irányító testületek főbb szereplői közötti érdekellentétek kizárásával a játék egységének megőrzésére irányuló erőfeszítéseket;

24. felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a sportvállalkozások részére olyan európai jogi státusz bevezetését, amely figyelembe veszi a legnagyobb labdarúgóklubok gazdasági tevékenységét, ugyanakkor megtartja azok sajátos, sporthoz kapcsolódó jellegzetességeit is; egy ilyen státusz lehetővé tenné olyan szabályok megalkotását, amelyek révén e társaságok gazdasági és pénzügyi tevékenysége ellenőrizhető lenne,

25. kéri a tagállamokat és a labdarúgást irányító testületeket, hogy ténylegesen mozdítsák elő a futballszurkolók társadalmi és demokratikus szerepét például azáltal, hogy tulajdonrészhez juthatnak a kluboknál és részt vehetnek azok irányításában, vagy a labdarúgásért felelős ombudsman kinevezésével;

26. úgy véli, hogy megfelelőbb társadalmi párbeszéd révén a hivatásos labdarúgókat és szakszervezeteik képviselőit szorosabban be kell vonni a labdarúgás irányításába;

A bűncselekmények elleni küzdelem

27. támogatja a labdarúgás európai és nemzeti irányító testületeinek azon törekvéseit, hogy átláthatóbbá tegyék a klubok tulajdonosi szerkezetét, és kéri a Tanácsot, hogy dolgozzon ki és fogadjon el intézkedéseket a labdarúgást veszélyeztető bűncselekmények, beleértve a pénzmosás, a tiltott fogadások, a dopping és a mérkőzések eredményéről való megállapodások, valamint a főbb labdarúgó-eseményeket kísérő kényszerprostitúció elleni küzdelem céljából;

28. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az átláthatóságra vonatkozó és a pénzmosás elleni jogszabályoknak a labdarúgás valamennyi résztvevője által történő teljes körű betartását;

29. felhívja a tagállamokat olyan mechanizmusok bevezetésére, amelyek az erőszak, a huliganizmus és a labdarúgó-mérkőzéseken tanúsított más vétkes magatartások elleni küzdelem céljából a klubok, a rendőrség és a szurkolói szervezetek közötti együttműködést segítik elő;

A labdarúgás szerepe a társadalomban, a kultúrában és a nevelésben

30. kiemeli a sporton keresztül történő nevelés jelentőségét és a labdarúgás azon képességét, hogy segíteni tudja a hátrányos szociális helyzetben lévő fiatalok társadalomba való beilleszkedését, és kéri a tagállamokat, a nemzeti szövetségeket, a ligákat és a klubokat az ilyen irányú bevált gyakorlatok cseréjére;

31. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat is a labdarúgóklubok által indított társadalmi beilleszkedési projektek támogatására;

32. egyértelmű támogatását fejezi ki az UEFA fiatal játékosok képzését ösztönző intézkedéseivel kapcsolatban, amelyek meghatározzák a saját nevelésű játékosok minimális számát a hivatásos klubok kereteiben, illetve korlátozzák a keretek nagyságát; úgy véli, hogy ezek az ösztönző intézkedések arányosak és felhívja a hivatásos klubokat e szabály szigorú alkalmazására,

33. meggyőződése, hogy további intézkedésekre van szükség annak biztosítására, hogy a saját nevelésű játékosokkal kapcsolatos kezdeményezés ne vezessen gyermekkereskedelemhez azáltal, hogy egyes klubok nagyon fiatal (16 éven aluli) gyermekeknek ajánlanak szerződést;

34. ragaszkodik ahhoz, hogy a fiatal külföldi tehetségek szerződtetésével kapcsolatban mindig tiszteletben kell tartani a bevándorlási törvényt, és felhívja a Bizottságot, hogy az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló, 2002. július 19-i tanácsi kerethatározat(1) és/vagy a fiatal személyek munkahelyi védelméről szóló, 94/33/EK tanácsi irányelv(2) végrehajtásával összefüggésben kezelje a gyermekkereskedelem problémáját; rámutat arra, hogy a fiatal játékosoknak a klubban folytatott tevékenységekkel és az edzésekkel párhuzamosan lehetőséget kell adni az általános oktatásban és szakképzésben való részvételre, hogy ne függjenek teljes mértékben a kluboktól; intézkedéseket kér azon fiatalok társadalmi kirekesztődésének megakadályozására, akiket végül nem választanak ki;

35. hangsúlyozza az edzőközpontok fontos szociális és nevelési, illetve mind a klubok jólétében, mind a labdarúgó-tehetségek jövőbeli fejlődésében betöltött szerepét, valamint támogatja az edzőközponttal rendelkező klubok pénzügyi ösztönzését, feltéve, hogy ezek az ösztönzések összhangban állnak a Szerződés állami támogatásra vonatkozó szabályaival; és kéri a Bizottságot, hogy ismerje el ezt a fontos szerepet az állami támogatásokkal kapcsolatos iránymutatások kidolgozásakor;

36. hangsúlyozza, hogy a fiatal játékosok számára olyan környezetet kell teremteni, ahol fejlődhetnek, és nevelésük a becsületesség és a tisztességes játék szellemében történhet;

37. sürgeti a tagállamokat, hogy a férfiak és nők között változatlanul meglévő megkülönböztetés további csökkentése céljából alkalmazzák a nemek közötti esélyegyenlőség elvét a sportpolitika minden területén, mind a sporttestületekben való képviselet és díjazás, mind a sportban való tényleges részvétel szempontjából, kiegyenlítve ezzel a sportból eredő személyes és társadalmi előnyöket;

Munkaügyi és szociális kérdések

38. sajnálatosnak tartja az egyes tagállamok szociális és adóügyi jogszabályai közötti különbségeket, amelyek a klubok közötti egyenlőtlenségekhez vezetnek, illetve azt, hogy a tagállamok nem hajlandóak ezt a kérdést európai szinten megoldani;

39. hangsúlyozza a más tagállamban szerzett szakmai képesítések kölcsönös elismerésének jelentőségét a munkavállalók szabad mozgásában;

40. úgy véli, hogy a játékosügynököket illetően a jelenlegi gazdasági helyzet megköveteli, hogy a labdarúgást irányító testületek a Bizottsággal konzultálva valamennyi szinten módosítsák a játékosügynökökre vonatkozó szabályozást; e célból felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az UEFA játékosügynökök szabályozására irányuló törekvéseit, szükség esetén a játékosügynökökkel kapcsolatos irányelvre vonatkozó javaslat előterjesztésével, amely szigorú kritériumokat és vizsgakövetelményeket szab a játékosügynökké válás feltételéül, szabályozza a játékosügynökök ügyleteinek átláthatóságát, minimumkövetelményeket állapít meg az általuk kötött szerződések tekintetében, létrehozza az európai irányító testületek hatékony ellenőrzési és fegyelmi rendszerét, bevezeti az „ügynökengedélyezési rendszert”, létrehozza nyilvántartásukat, továbbá véget vet a „kettős képviseletnek” és az ügynökök játékos általi díjazásának;

41. felhívja az UEFA-t és a Bizottságot, hogy fokozzák az európai szintű szociális párbeszéd erősítésére irányuló erőfeszítéseiket az olyan kérdésekben, mint a szerződések időtartama, az átigazolási időszak meghatározása, a szerződés lejárat előtti felmondásának lehetőségei és a korábbi kluboknak járó kompenzáció, hiszen ez megelőzheti és áthidalhatja a játékosok és munkaadóik közötti feszültségeket;

42. üdvözli a FIFPro (Fédération Internationale des Footballers Professionels), az UEFA és az Európai Hivatásos Labdarúgóligák Szervezete (EPFL) azon kezdeményezését, amely a játékosok jogainak bővítésére irányul annak biztosításával, hogy a játékosok minden esetben rendelkezzenek bizonyos minimumkövetelményeknek megfelelő írásbeli szerződéssel;

43. egyetért azzal, hogy a munkaügyi jogszabályok hatékonyabb végrehajtására van szükség valamennyi tagállamban annak biztosítása érdekében, hogy a hivatásos játékosok valamennyi jogukat szabadon gyakorolhassák és munkavállalói kötelezettségeiket teljesítsék;

44. kéri a Bizottságot, hogy tevőlegesen támogassa a labdarúgással kapcsolatos iparágakban a gyermekmunka-ellenes kezdeményezéseket és kampányokat, és vizsgáljon meg a munkavállalók, beleértve a gyermekek jogainak tiszteletben tartását biztosító valamennyi politikai és jogi lehetőséget;

Rasszizmus elleni küzdelem

45. kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a hivatásos labdarúgás minden résztvevőjét, hogy – mivel a rasszizmustól mentes munkahelyhez való jogosultság a labdarúgó-játékosokat is megilleti – vállaljanak felelősséget a rasszizmus és idegengyűlölet elleni küzdelem folytatására és fokozására a rasszizmus minden stadionon belüli és kívüli formájának elítélése révén; szigorúbb szankciókat kér a labdarúgásban előforduló bármilyen rasszista és idegengyűlölő eseménnyel szemben, kéri az UEFA-t és a nemzeti ligákat, hogy a fegyelmi szabályzatokat következetesen, szigorúan és összehangoltan hajtsák végre, a klubok pénzügyi helyzetének figyelembevételével;

46. ebben az összefüggésben felhívja továbbá a Bizottságot, az UEFA-t és más érdekelt feleket, hogy hozzanak intézkedéseket a labdarúgásban előforduló rasszizmus elleni küzdelemről szóló, 2006. március 14-i parlamenti nyilatkozat(3) alapján; üdvözli, hogy az UEFA és a FIFA szigorúbb szankciókat foglalt szabályzataiba, üdvözli továbbá az általuk meghozott intézkedéseket, és várja a labdarúgásban érdekelt valamennyi fél által foganatosítandó további intézkedéseket,

47. felhívja a Bizottságot, az UEFA-t és más érdekelt feleket, hogy a labdarúgó-stadionokon belül és kívül ne hagyják büntetlenül a megkülönböztetés más formáit, így például a nemen, származáson, szexuális irányultságon alapuló vagy egyéb megkülönböztetést;

Versenyjog és a belső piac

48. mély meggyőződése, hogy a modulált költség-ellenőrzési rendszer bevezetése lehet a pénzügyi stabilitás növelésének és a klubok közötti egyenlő versenyfeltételek kialakításának módja, például úgy, hogy azt integrálják egy korszerűsített klublicencrendszerbe; felhívja az UEFA-t, hogy a klubokkal, a játékosok képviselőivel és a Bizottsággal együtt dolgozzon ki egy önszabályozó alapon működő olyan költség-ellenőrzési rendszert, amely összeegyeztethető a labdarúgás európai modelljével és a közösségi joggal;

49. úgy véli, hogy a labdarúgásnak biztosítania kell a versenyzők kölcsönös függőségét, és szükségképpen a verseny eredményeinek kiszámíthatatlanságát, amely igazolásként szolgálhat a sportszervezetek számára a sportesemények rendezése és értékesítése tekintetében sajátos piaci keret létrehozására; úgy véli azonban, hogy e sajátos keretek nem jelenthetnek a közösségi versenyszabályok alkalmazása alóli automatikus kivételt a hivatásos labdarúgáshoz kapcsolódó gazdasági tevékenységek esetében, tekintettel e tevékenységek növekvő gazdasági súlyára;

50. kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű iránymutatásokat az állami támogatási szabályok alkalmazására vonatkozóan, megjelölve, hogy milyen jellegű állami támogatás fogadható el és jogszerű annak érdekében, hogy a labdarúgás betölthesse társadalmi, kulturális és nevelési szerepét, mint például a hatóságok által a labdarúgó-stadionok vagy -létesítmények fenntartására vagy korszerűsítésére biztosított pénzügyi és egyéb támogatások;

51. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a labdarúgás nemzetközi, európai és nemzeti irányító testületeivel szorosan együttműködve fontolják meg a fogadási piac esetleges liberalizációjának következményeit, és általában a sport, és különösen a labdarúgás finanszírozását biztosító mechanizmusok bevezetésének lehetőségét, és fontolják meg a nemzeti és európai labdarúgó-események integritásának védelmét szolgáló intézkedések meghozatalát;

52. elismeri a védjegyek fontosságát a sportban, amennyiben azokat nem az áruk szabad mozgásának korlátozására használják fel;

53. megjegyzi, hogy gyakran jelentős eltérés tapasztalható a jelentősebb labdarúgó események jegyei iránti kereslet és a kínálat között, ami a szponzoroknak jó, a fogyasztóknak azonban rossz; hangsúlyozza, hogy a jegyek elosztása során teljes mértékben figyelembe kell venni a fogyasztók érdekeit, és hogy minden szinten biztosítani kell a jegyek megkülönböztetésmentes és tisztességes értékesítését; miközben elismeri, hogy a jegyek elosztása adott esetben a szurkolói klubok tagjaira, utazási irodákra vagy olyan hasonló szervezetekre korlátozható, amelyekbe megkülönböztetésmentesen be lehet lépni;

A televíziós jogok értékesítése és a versenyjog

54. fenntartja, hogy a központi értékesítés alapvető fontosságú az európai labdarúgás pénzügyi szolidaritási modelljének védelme szempontjából; kívánatosnak tartja a nyilvános vitát és a Bizottság további vizsgálatait arra vonatkozóan, hogy ezt a modellt egész Európában el kell-e fogadni mind az európai szintű küzdelmekre, mind a nemzeti bajnokságokra, ahogy azt a sport területén végzett 2006. évi független vizsgálat (Independent Sport Review 2006) javasolta; ebben a tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy készítsen részletes értékelést a közvetítési jogokat érintő határozatai gazdasági és sportra gyakorolt hatásáról, illetve arról, hogy azok milyen mértékben működtek;

55. hangsúlyozza, hogy a sport sajátos természetének figyelembevételével az európai nemzeti labdarúgóligákra ruházott közvetítési jogok értékesítésének mindig összhangban kell lennie az EK versenyjogával, és a tárgyalásoknak és az értékesítésnek átlátható módon kell lezajlania; de az előbbiek fenntartásával azon a véleményen van, hogy a labdarúgó-közvetítéseknek a lakosság lehető legszélesebb köre számára hozzáférhetőnek kell lenniük, többek között szabadon fogható televíziós csatornák útján;

56. hangsúlyozza, hogy felbecsülhetetlen a hatályban lévő, határok nélküli európai televíziózásról szóló irányelv 3a. cikkének jelentősége;

57. rámutat arra, hogy a hivatásos labdarúgás számára létfontosságú, hogy a televíziós jogokból származó bevételeket méltányos módon osszák el, ami biztosítja a hivatásos és amatőr sport, illetve a különböző bajnokságokban versenyző klubok közötti szolidaritást, megállapítja, hogy a televíziós bevételek jelenlegi elosztása az UEFA Bajnokok Ligájában jelentős mértékben a klubok nemzeti televíziós piacának mérete alapján zajlik; megállapítja, hogy ez a nagy országoknak kedvez, így csökkentve a kisebb országokban működő klubok erejét;

58. ezért felkéri az UEFA-t, hogy a Bizottsággal együtt folytassa különböző módszerek kidolgozását a kiegyensúlyozottabb verseny biztosítására ezen a területen az újraelosztás növelése révén;

59. megállapítja, hogy a sportesemények televíziós közvetítése egyre inkább kódolt és előfizetéses televíziós csatornákon történik, és e versenyek így számos fogyasztó számára hozzáférhetetlenné válnak;

Dopping

60. javasolja, hogy a megelőzés és a doppingellenes küzdelem kapjon kiemelt figyelmet a tagállamok részéről; a megelőzésre és a doppingellenes küzdelemre irányuló politikát kér, és hangsúlyozza, hogy független orvosok által végzett ellenőrzésekkel, kutatással, szűrésekkel, állandó és tartós nyomon követéssel, valamint az oktatás, a megelőzés és a képzés révén is harcolni kell a szabálytalanságok ellen; felhívja a hivatásos klubokat, hogy vállaljanak kötelezettséget a doppingellenes küzdelemre és belső vizsgálatok révén ellenőrizzék a szabályok betartását;

61. felhívja a Bizottságot, hogy állítson fel kizárólagosan a labdarúgás számára a WADA-val egyenértékű és hasonló feltételekkel és eljárásokkal működő független doppingellenőrző testületet; úgy véli, hogy a működési költségekről, e testület valamely tagállamban létrehozandó székhelyéről és más részletekről a Bizottság, a FIFA és az UEFA és a nemzeti kormányok együttesen dönthetnek;

0

0         0

62. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az UEFA-nak és a FIFA-nak.

(1)               HL L 203., 2002.8.1., 1. o. (2)               HL L 216., 1994.8.20., 12. o. (3)              A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

1. ÁLTALÁNOS ÖSSZEFÜGGÉSEK

A 2006-os németországi világbajnokság nagy siker volt. A szervezés tökéletes volt. Az európai válogatottak nagyszerű eredményei természetesen a klubok nemzeti bajnokságokban és európai kupaküzdelmekben nyújtott jó teljesítményén alapulnak. Felállították a mércét a nemzetközi labdarúgás számára.

Gazdasági szempontból az Európai Unió éves GDP-jének 3-4%-át a sport teremti meg, és a sportra általában átlagosan évi 4%-os növekedési arány jellemző. Ez a rendkívüli növekedés a televíziós jogok értékének emelkedéséhez és a szponzorálás, az ajándéktárgyak értékesítése és egyéb kiegészítő tevékenységek erősödéséhez, valamint a nemzetközi küzdelmek számának megsokszorozódásához vezetett, ami az ágazatban a munkahelyek számának növekedésével járt együtt.

Az európai labdarúgás azonban számos kihívással néz szembe, amelyekkel a labdarúgás irányító testületei önmagukban nem tudnak megbirkózni. Az európai jognak a sportra gyakorolt befolyása miatt fontos, hogy építő jellegű párbeszéd alakuljon ki az európai intézmények és a sportot irányító testületek között.

A brit elnökség kezdeményezésére a labdarúgás helyzetét elemző független vizsgálat indult, amelynek végén Barroso úr, a Bizottság elnöke kimerítő jelentést terjesztett elő.

A Bizottság bejelentette, hogy 2007 közepére fehér könyvet dolgoz ki.

Az Európai Parlament nem hallgathat, álláspontját egyértelművé kell tennie.

Ezt a tevékenységet a következő szakaszban szélesíteni lehet és ki lehet terjeszteni egyéb hivatásos sportágakra is, továbbá nyilvánvalóan foglalkoznia kell a női hivatásos sporttal is.

2. AZ EURÓPAI JOG ALKALMAZHATÓSÁGA

Elsődleges jog

Az alapszerződések nem biztosítanak az Európai Unió számára kifejezetten hatáskört sem általában a sport, sem különösen a labdarúgás területén. Mivel azonban a sport nem képez kivételt sem az EU elsődleges jogának hatálya alól, az uniós jog hatáskörébe tartozik. Az Európai Bíróság döntései és az Európai Bizottság határozatai egyértelművé tették, hogy például a 12., 39., 43–49., 81–87. cikkek miként gyakorolnak hatást a sportra és a hivatásos labdarúgásra.

Az amszterdami és a nizzai nyilatkozat

Az 1997. és 2000. évi nyilatkozatok hangsúlyozzák a labdarúgás társadalmi szerepét, de nem változtatják meg azt a tényt, hogy a sport gazdasági vonatkozásai a Szerződés rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak.

Másodlagos jog

A másodlagos jog sem veszi szisztematikusan figyelembe a sport sajátos természetét. Ez érvényes például az edzők, játékosügynökök és az EU-n kívüli játékosok diplomáinak és engedélyeinek elismerésére.

Egyre jellemzőbb, hogy a sport szereplői végső esetben az Európai Bírósághoz és a Bizottsághoz folyamodnak panaszaikkal. Ez az eseti megközelítés erősítette a jogbizonytalanságot.

A labdarúgó szervezetek, mint például a nemzeti ligák és az UEFA önszabályozó hatásköre megkérdőjelezhető (lásd 4. Irányítás).

Az Alkotmányszerződés tervezete

Az Alkotmányszerződés tervezetének III.-282. cikke jogalapot teremtene a sport számára. Ez a cikk azonban jelenlegi állapotában nem teremtene jogbiztonságot.

3. SAJÁTOS TERMÉSZET

A labdarúgás fontos társadalmi szerepet tölt be, ami a nevelést és a beilleszkedést, a közegészségügyet, és a kulturális és szabadidős célokat illeti.

Maga a játék lényege is indokolja a sajátos jelleget. A szabad gazdasági verseny törvényeit nem lehet ugyanúgy alkalmazni, mert egy labdarúgóklubnak hasonló erejű, életképes versenytársakra van szüksége, hogy izgalmas küzdelmekben tudjon részt venni.

A labdarúgás európai modellje

A labdarúgás európai modelljét a nyílt sportbeli verseny jellemzi, amelynek során ki lehet esni és fel lehet kerülni (a cél a játék megnyerése), továbbá az, hogy nincs egyértelmű különbség a hivatásos és az amatőr szint között. Ez egy piramisszerkezetet eredményez, amelyben sok amatőr klub képezi a nemzeti és európai szinten játszó legnagyobb hivatásos klubok bázisát(1).

Az a jelenlegi tendencia, hogy a klubok a tőzsdére mennek, egy lépést jelent az amerikai modell felé. Kérdéses, hogy a két cél (a verseny megnyerése és a részvényesek nyereségének maximalizálása) összeegyeztethető-e a hagyományosan nyílt európai modellen belül.

4. IRÁNYÍTÁS

A. Önszabályzás és többszintű irányítás:

Ma a fő kihívást a szövetségek sportági szabályok megalkotásával, és főleg a sportesemények szervezésével kapcsolatos előjogainak fenntartása jelenti. A szövetségek és azok döntéseinek legitimitása demokratikus, képviseleten alapuló és elszámoltatható felépítésüktől, valamint a döntéshozatali folyamatok átláthatóságától függ.

Ami az európai szintet illeti, ha a labdarúgást irányító, képviseleten alapuló és demokratikus testületek önszabályozó szerepe európai szinten nő, a klubok a továbbiakban már nem tekintik majd a Bizottságot „fellebbviteli” szervnek, amelyhez folyamodhatnak.

Az irányítással kapcsolatban több más megállapítást is lehet tenni:

1. A klubok nemcsak nemzeti szinten, hanem európai szinten is versenyeznek (az UEFA kupaküzdelmeiben). A klublicenc rendszer alkalmazásának nemzetenkénti különbségei miatt nincsenek egyenlő feltételek az európai labdarúgásban.

Ezért fel lehet tenni a kérdést, hogy

- megfelelő-e a licencrendszer nemzeti szinten történő folytatása

- a nemzeti szövetségek maradhatnak-e hatalmi központok

- kell-e hozni további intézkedéseket az UEFA szintjén.

2. A legfrissebb példa az UEFA és a FIFA önszabályozó jogkörének megkérdőjelezésére a Charleroi-ügy, amelyben egyes klubok kétségbe vonják a FIFA azon szabályát, hogy a klubok kártérítési jogosultság nélkül kötelesek elengedni játékosaikat a válogatott mérkőzésekre. Kompromisszumot kell találni a FIFA és a klubok között.

3. A labdarúgás területi szervezésének elvét el kell ismerni

B. Megfelelő irányítás

Pénzügyi átláthatóság

Valamennyi európai klubnál ugyanolyan pénzügyi ellenőrzést kell bevezetni a pénzügyi átláthatóság biztosítására és annak megakadályozására, hogy a pénzügyi nehézségek és az eltérő bánásmód a klubok gazdasági képességéből eredően a verseny torzulásához vezessen.

Ezért meg kell fontolnunk, hogy

- az UEFA licencrendszerét ki lehet-e terjeszteni valamennyi európai hivatásos ligára;

- be lehet-e vezetni minden tagállamban a klubok irányításának ellenőrzési rendszerét;

- kérjük-e, hogy az UEFA hozzon létre független testületet a klublicenc rendszernek való megfelelés figyelemmel kísérésére, beleértve a helyszíni ellenőrzés gyakoribb alkalmazását is.

Egyéb kérdések:

- a klubok tulajdonosi szerkezete

- a klubok alapszabályainak összehangolása

A szurkolók bevonásának további előmozdítása érdekében kezdeményezéseket kell kidolgozni és ösztönözni kell a szurkolók közvetlen bevonására irányuló mozgalmat.

5. A TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS SZEREP

A labdarúgás kitűnő eszköz a hátrányos szociális helyzetben lévő fiatalok társadalomba való beilleszkedésének elősegítésére.

Az UEFA elfogadta a saját nevelésű játékosokra vonatkozó szabályt, hogy fellépjen a fiatalok képzésének a Bosman-szabály miatti növekvő elhanyagolása ellen. Mindenekelőtt jogbiztonságra van szükség ebben az ügyben.

Ugyanakkor meg kell akadályozni, hogy a klubok egyre fiatalabb (15 év alatti) játékosoknak ajánljanak szerződést, ami a saját nevelésű játékosokra vonatkozó szabály céljával ellentétes lenne.

Ebben a tekintetben hangsúlyozni kell az edzőközpontok fontos szerepét. Ki kell dolgozni egy pénzügyi újraelosztó rendszert vagy adózási kedvezményeket annak érdekében, hogy az edzőközponttal rendelkező és nem rendelkező klubok számára egyenlő feltételeket teremtsünk.

A rasszizmus elleni küzdelem

Folytatni kell a Parlament által a rasszizmus elleni küzdelemről szóló írásbeli nyilatkozattal megkezdett munkát. Ebben az Európai Bizottságnak, a tagállamoknak és a hivatásos labdarúgás minden szereplőjének részt kell vennie azáltal, hogy szigorúbb szankciókat alkalmaznak a labdarúgásban előforduló bármilyen rasszista esemény esetén. Az UEFA-nak és a nemzeti ligáknak következetesen, szigorúan és összehangoltan kell végrehajtaniuk fegyelmi szabályzataikat.

6. MUNKAÜGYI ÉS SZOCIÁLIS KÉRDÉSEK

Bosman-ügy – a játékosok helyzete

Az 1995-ös Bosman-szabály hosszú távon pozitív hatást gyakorolt az európai kluboknak a játékosok szerződésével kapcsolatos megközelítési módjára. Sok európai hivatásos labdarúgónak (a Fifpro szerint kb. 50%-nak) még mindig nincs munkaszerződése a klubjával, valamint sok munka- és tanulmányi szerződés jogi szempontból problematikus.

Szociális és adóügyi különbségek

A tagállamok szociális és adóügyi jogszabályai közötti eltérések egyenlőtlenségekhez vezetnek a különböző európai klubok között, és azt eredményezhetik, hogy a játékosok elhagyják hazájukat.

Ezeket a problémákat nyilvánvalóan meg lehetne oldani a hivatásos játékosokra és klubokra vonatkozó jogi, szociális és adóügyi szabályok összehangolásával. Ez alkalmat adna a hivatásos játékosok szociális jogainak erősítésére, amelyek nem minden tagállamban vannak biztosítva (nyugdíj, munkanélküliség, betegszabadság...). Ezekkel a kérdésekkel a szociális párbeszéd keretében kell foglalkozni.

Egyéb kérdések:

- az európai játékosügynökökre vonatkozó irányelv

- szociális párbeszéd

- a szakmai képesítések elismerése

- a játékoskvóta kérdése

- a nemzetközi átigazolások helyzete.

7. A VERSENYJOG ÉS A LABDARÚGÁS

A 3. pontban említettek szerint a szabad gazdasági verseny törvényeit nem lehet alkalmazni a labdarúgásra anélkül, hogy figyelembe vennénk annak sajátos természetét. Az érdekfeszítő labdarúgó mérkőzések biztosítása érdekében kiegyensúlyozott gazdasági versenyre van szükség.

Trösztellenes törvények / költségellenőrzés

Az (önszabályozó) modulált költségellenőrzési rendszer bevezetése a hivatásos labdarúgásban a nagyobb gazdasági egyensúly, ennélfogva európai szinten a klubok számára egyenlő feltételek előmozdításának eszköze lehet.

Mindazonáltal a költségellenőrzési rendszer előnyeinek és hátrányainak további vizsgálatára van szükség.

Állami támogatás

Az állami szervek számos különböző szinten (helyi/regionális/nemzeti) részt vesznek a labdarúgás finanszírozásában. A különböző szabályozások miatt a klubok nem ugyanazokkal a feltételekkel vesznek részt a játékban. Az egyenlő feltételek biztosításához az állami támogatással kapcsolatos egyértelmű szabályokra van szükség. Leegyszerűsítve a kérdést: milyen állami támogatás elfogadható és jogszerű az egyértelműen társadalmi célok teljesítéséhez (pl. befektetés az edzőközpontokba), és milyen intézkedések vezetnek a verseny torzulásához?

8. A LABDARÚGÁS BELSŐ PIACI VONATKOZÁSAI

- A határokon átnyúló szponzori szolgáltatások korlátozása (az „érzékeny termékek” esetében, mint például a szeszesitalok és a szerencsejátékok)

- A határokon átnyúló sportfogadási szolgáltatások és azok reklámozásának korlátozása (amellyel kapcsolatban a Bizottság nemrégiben eljárást indított 7 tagállam ellen)

- A sportközvetítések fogadásának korlátozása más tagállamokban a közvetítési jogok bizonyos területre történő értékesítése miatt

- Fogyasztói érdekek: jegyek elosztása

9. A MÉDIA ÉS A VERSENYSZABÁLYOK

A közvetítési jogok együttes értékesítése alapvető fontosságú az európai labdarúgás pénzügyi szolidaritási modelljének védelme szempontjából. A Bizottság három elvi határozatot hozott a labdarúgó-mérkőzések közvetítési jogával kapcsolatban(2), amelyek lehetővé teszik a közvetítési jogok együttes értékesítését.

Kérjük, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, hogy ezt a modellt miként lehet alkalmazni egész Európában. Ezt a vizsgálatot a közvetítési jogokkal kapcsolatos, fent említett határozatok részletes értékelésének kell megelőznie (hatás és hatékonyság tekintetében). Az új média gazdasági hatását is figyelembe kell venni.

A sportág érdeke, hogy az e jogokból származó hasznot méltányos módon újra elosszák. Az UEFA BL-ben a televíziós jogok jelenlegi felosztása (nagyrészt a televíziók piaci részesedése szerint) a nagy országoknak kedvez, ezért azt felül kell vizsgálni.

Ingyenes műsorszórás

A „határok nélküli televíziózásról” szóló, hatályban lévő irányelv érdemei felbecsülhetetlenek. Lehetővé teszi, hogy a nemzeti hatóságok meghatározzanak bizonyos olyan eseményeket, amelyek során biztosítani kell az ingyenes műsorszórást. Ezt az alapelvet fenn kell tartani a határok nélküli televíziózásról szóló irányelv felülvizsgálata során is.

Egyéb, tisztázásra váró kérdések:

- a mérkőzések jogtulajdonosai (klubok vagy szövetségek)

- a saját közvetítési jogok klubok általi nyilvántartása az eszközök között még abban az esetben is, amikor azokat közösen kezelik

- a mérkőzések időpontjának megváltoztatása a média kívánsága szerint

- kizárólagos jogok, illetve a rádió és az írott sajtó szabad hozzáférése a sporteseményekhez

- a mérkőzések közvetítésének időbeli korlátozása az amatőr mérkőzések és a szurkolók stadionokban való jelenlétének támogatására.

10. DOPPING

A dopping elleni küzdelemben a siker kulcsa a megelőzés és a megtorlás nemzetközi politikájának ereje.

11. JOGI INTÉZKEDÉSEK: KERET, CSELEKVÉSI TERV, IRÁNYMUTATÁSOK, IRÁNYELV

Miután valamennyi érintett féllel tanácskozott, az EP különböző eszközöket választhat (illetve ezeket összekapcsolhatja):

- szabályozási keretet kér, amely elismeri a sport sajátos természetét és olyan összehangolt szabályokat léptet érvénybe, amelyek biztosítják az egészséges versenyt és az egyenlő feltételeket. Be kell ismerni azonban, hogy ez az alapszerződésekben szereplő megfelelő jogalap hiányában nehéz.

- cselekvési tervet kér, amely meghatározza a Bizottság által kezelendő kérdéseket és a használandó jogi eszközöket, mint az iránymutatások, irányelvek, ajánlások, kerethatározatok

- egy sporttal foglalkozó európai uniós ügynökség létrehozását kéri?

(1) Az Egyesült Államokban a hivatásos és amatőr ligák egyértelműen elkülönülnek egymástól. A legmagasabb zárt ligákban szereplő egyesült államokbeli klubok célja a nyereség maximalizálása, nem pedig a győzelem. A feljutás és kiesés nem létezik. Az izgalmas verseny érdekében a klubok nyitottak az újraelosztási intézkedések irányában. (2) Az Európai Bizottság hivatalos határozata az UEFA Bajnokok Ligája közvetítési jogainak csomagban történő értékesítésével kapcsolatos mentesítésről, 2003. július 23.; az Európai Bizottság 2006. március 22-i határozata az EK-Szerződés versenyszabályai szerint, amely jogilag kötelezővé teszi az FA Premier League-re a Premier League közvetítési jogainak értékesítésével kapcsolatban vonatkozó kötelezettségeket. Az ügy az angol Premier League-ben szereplő klubok közötti azon megállapodást érintette, hogy a bajnoksággal kapcsolatos közvetítési jogokat közösen értékesítik az FA Premier League-en keresztül; a 89/552/EGK irányelv „a határok nélküli televíziózásról”

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja a Kulturális és Oktatási Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   rámutat arra, hogy a Bizottság a labdarúgó-mérkőzések közvetítési jogával kapcsolatban négy elvi döntést hozott: először is a Bizottság engedélyezte, hogy a klubok együtt értékesítsék a közvetítési jogokat; másodszor a Bizottság közbeavatkozott annak érdekében, hogy korlátozza egy adott sporteseményhez kapcsolódó értékesíthető jogok egyetlen vevő által történő megvásárlásának megengedhető mértékét; harmadszor a Bizottság megpróbálta megszüntetni a kimenettel kapcsolatos korlátozásokat is azáltal, hogy ragaszkodott a közvetítési jogok felosztásához és különböző vevők számára külön-külön történő értékesítéséhez, és negyedszer, a Bizottság úgy döntött, hogy nem minden jogot kell központosítani, és hogy egy részüknek a klubok számára elérhetőnek kell maradnia önálló értékesítésre, különösen az új médiák tekintetében;

2.   hangsúlyozza, hogy a televíziós jogok eladására vonatkozó jogokat és az új médiajogokat biztosító kereskedelmi szerződéseket mindig úgy kell biztosítani, hogy a trösztellenes törvények semmilyen formában ne sérüljenek, és tárgyalásuk és értékesítésük átlátható módon történjen; ennek megfelelően azon az állásponton van, hogy a labdarúgó-közvetítéseknek a lakosság lehetséges legszélesebb köre számára kell hozzáférhetőknek lenniük, lehetőleg szabadon fogható televíziós csatornák útján;

3.   rámutat az európai labdarúgás egymásba fonódó nemzeti piramisrendszereinek jelentőségére, ami támogatja az igazi tehetséget és a versenyt, mivel a nemzeti ligák és bajnokságok jelentik az utat az európai szintű küzdelmekhez is, és megfelelő egyensúlyt kell fenntartani a játék nemzeti alapjai és az európai szint között annak lehetővé tétele érdekében, hogy a labdarúgó ligák és szövetségek hatékonyan működjenek együtt;

4.   fenntartja, hogy az együttes értékesítés alapvető fontosságú az európai labdarúgás pénzügyi szolidaritási modelljének védelme szempontjából; kívánatosnak tartja a nyilvános vitát és a Bizottság további vizsgálatait arra vonatkozóan, hogy ezt a modellt egész Európában el kell-e fogadni mind az európai szintű küzdelmekre, mind a nemzeti bajnokságokra vonatkozóan, ahogy azt a sport területén végzett 2006. évi független vizsgálat (Independent Sport Review 2006) javasolta; ebben a tekintetben kéri a Bizottságot, hogy készítsen részletes értékelést a közvetítési jogokat érintő határozatok gazdasági és sportra gyakorolt hatásáról, illetve arról, hogy azok milyen mértékben működtek;

5.  úgy véli, hogy egy európai szintű együttes értékesítés rendszere lehetőségeket biztosít új médiaszereplők részére, hiszen mind az UEFA vagy a nemzeti szövetségek, mind a labdarúgóklubok értékesíthetik az UEFA Bajnokok Ligája és a nemzeti ligák videoanyagát az interneten és az UMTS technológiát alkalmazó mobiltelefon-szolgáltatóknak; megállapítja, hogy ezek a technológiák még gyerekcipőben járnak, ami az ágazat alakulásának újbóli felülvizsgálatát teszi szükségessé a közeljövőben.

6.  úgy véli, hogy a játékosügynököket illetően a jelenlegi gazdasági helyzet azt követeli, hogy a labdarúgást irányító szervek valamennyi szinten – konzultálva a Bizottsággal –módosítsák a játékosügynökökre vonatkozó szabályozást; e célból felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy erre vonatkozó irányelv-tervezetet, amely szigorú kritériumokat és vizsgakövetelményeket szab a játékosügynökké válás feltételeként, szabályozza a játékosügynökök ügyleteinek átláthatóságát, minimum követelményeket állapít meg az általuk kötött szerződések tekintetében, létrehozza az európai irányító szervek hatékony ellenőrző és felelősséget megállapító rendszerét, bevezeti az „ügynökengedélyezési rendszert”, létrehozza nyilvántartásukat, továbbá véget vet a „kettős képviseletnek” és az ügynökök játékos általi díjazásának;

7.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű iránymutatásokat az állami támogatási szabályok alkalmazására vonatkozóan, hogy milyen jellegű állami támogatás fogadható el és alakítható ki annak érdekében, hogy a labdarúgás betölthesse társadalmi, kulturális és oktatási szerepét; e tekintetben úgy véli, hogy a nemzeti ligák és szövetségek, valamint az UEFA és a FIFA számára is előnyös lenne a Bizottság iránymutatása azzal kapcsolatban, hogyan kell a hivatásos sport gazdasági vonatkozásaira alkalmazni a közösségi jogot;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza az állami támogatási szabályok alkalmazására vonatkozó megközelítését a helyi regionális vagy nemzeti hatóságok által a labdarúgó-stadionok vagy létesítmények fenntartására vagy szinten tartására biztosított pénzügyi vagy más támogatásokkal kapcsolatban;

9.  úgy véli, hogy az átigazolásokra vonatkozó sajátos szabályokat teljes mértékben tiszteletben tartják ott, ahol a nemzeti és közösségi jogot alkalmazzák; mindazonáltal úgy véli, hogy a nemzetközi átigazolások terén az átláthatóság nem éri el ugyanezt a szintet; a labdarúgóklubok pénzügyi átláthatóságát biztosító globális testület megvalósíthatóságának tanulmányozását kéri a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség mintájára, és e célból várja az átigazolási ügyletekkel foglalkozó, jelenleg készülő Stevens vizsgálat eredményeit;

10. ellenzi, hogy egy újabb európai szintű ügynökségként létrejöjjön az európai sportügynökség, és elégségesnek tartja a már létező döntéshozó és vitarendező szerveket;

11. felhívja az UEFÁ-t, hogy vegye be a döntéshozatal során megkérdezett érdekelt felek közé az olyan képviseleti szervezeteket, mint a FIFPro és az Európai Klubfórum; továbbá hogy teremtsen a közösségi jognak megfelelő egységes versenyfeltételeket; valamint, hogy végezzen széles körű, nyílt szerkezeti felülvizsgálatot döntéshozatali rendszerének teljesen átláthatóvá tételére vonatkozóan;

12. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak szoros együttműködésben a nemzetközi, európai és nemzeti labdarúgó szervezetekkel a fogadási piac lehetséges liberalizációja következményeire való reagálás, és intézkdések, köztük az „Independent European Sport Review” fogadási irányelvvel kapcsolatos ajánlásainak áttekinteése érdekében, amelyek a nemzeti és az európai labdarúgó versenyek egységét védelmezik;

13. hangsúlyozza az átláthatóságra vonatkozó és a pénzmosási jogszabályoknak való teljes megfelelésnek a labdarúgó ágazatban részt vevő szereplők általi biztosításának szükségességét.

ELJÁRÁS

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felkéri a Kulturális és Oktatási Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalási indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

A.  mivel a hivatásos és amatőr labdarúgás az európai identitás és az európai polgárság szerves része,

B.  mivel a labdarúgás fontos nevelési szerepet tölt be abban a tekintetben, hogy kitűnő lehetőséget kínál az olyan értékek elsajátítására, mint az önfegyelem, a személyes korlátok kihívása, a kitartás, a csapatszellem, a tolerancia és a tisztességes játék,

C. mivel a labdarúgásnak kulturális szerepe van, és mivel egy város, egy régió, vagy egy ország kollektív önbecsülése és büszkesége függhet egy adott mérkőzés kimenetelétől,

D.  mivel a labdarúgásnak társadalmi szerepe is van, és a befogadóbb társadalom, a társadalmi integráció, és a különböző nemű, fajú és vallású emberek közötti kulturális megértés elősegítése, valamint a diszkrimináció, a tolerancia hiánya, a rasszizmus és az erőszak elleni küzdelem hasznos eszközének is tekinthető,

E.  mivel a fiatal játékosok kihasználása, a tiltott szerencsejátékok, a pénzmosás, a stadionokon belüli erőszak, a rasszizmus, a doppingolás terjedése, az a tény, hogy a legtöbb klub üzleti vállalkozássá vált, és a médiacégek szélesebb körű tulajdonosi szerepvállalása veszélyezteti a labdarúgás társadalmi szerepét; és mivel a sportot irányító, valamint a nemzeti és európai hatóságokat összefogó átfogó megközelítés az egyetlen hatékony választási lehetőség,

F.  mivel a Bosman-szabály(1) torzította a deregulációnak az európai labdarúgásban eredetileg betöltött jótékony szerepét azáltal, hogy hozzájárult a játék alapvető értékeinek lerontásához, és a hivatásos és amatőr sport közötti összetartás aláaknázásához,

G. mivel a sport egyre nagyobb hatással van a különböző európai politikákra (szabad mozgás, szakmai képesítés elismerése, verseny, egészségügy és audiovizuális politika), és mivel döntés született annak az EU hatáskörébe tartozó ügyként az Alkotmányszerződés tervezetébe való belefoglalásáról (16. és III-282. cikkek) annak érdekében, hogy az EU jogosultságokat kapjon a sport európai dimenziójának fejlesztésére,

1.  hangsúlyozza az Európai Uniónak a labdarúgáshoz fűződő jogos érdekét, különösen annak társadalmi és kulturális oldalát, illetve az általa hordozott értékeket tekintve; elismeri az Európai Tanács 2000. december 7-i, 8-i, és 9-i nizzai ülése elnökségi következtetéseihez csatolt, a sport sajátos jellegéről és Európában betöltött társadalmi szerepéről szóló tanácsi nyilatkozatot, amelyet figyelembe kellene venni a közös politikák végrehajtása során; tudomásul veszi ugyanakkor, hogy az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlata, és az EK-Szerződés alapelvei alkalmazandóak a sport kereskedelmi és munkaügyi vonatkozásaira; és megállapítja, hogy a szabályozás ad hoc megközelítése elégtelen a sporttal kapcsolatos jogbiztonság szempontjából;

2.  tudomásul veszi, hogy a hivatásos labdarúgás az EK Szerződés 2. cikke szerinti gazdasági tevékenységnek minősül, és mint ilyen, a belső piac hatálya alá esik; úgy véli, hogy ebből következően a foglalkoztatási és szociális jogi szabályozás teljes mértékben alkalmazandó az európai hivatásos labdarúgó ágazatra;

3.  úgy ítéli meg, hogy a labdarúgás hátrányt szenvedett a világos, stabil, és kiszámítható jogi keret hiánya miatt; emellett tudomásul veszi, hogy a sport felépítése és szabályai jogszerűségével kapcsolatban több vita tárgyát képezi, ami valószínűleg kételyt ébreszt magával az európai sportmodell szervezetével kapcsolatban; ennek következtében felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a labdarúgás irányító testületeit, hogy szoros együttműködésben határozzanak meg az európai sport helyzetéről szóló független szakértői vizsgálatnak (Independent European Sport Review) megfelelően egy alkalmas jogi keretet a további viták megelőzése és annak biztosítása érdekében, hogy ne a Bíróság határozza meg az európai hivatásos labdarúgás jövőjét; javasolja, hogy a keret alapuljon a sport sajátosságainak elismerésén, a méltányosság, a szolidaritás és nevelési szerepe megőrzéséhez szükséges elvek figyelembevételén, valamint a különböző európai klubok között egészséges versenyt és esélyegyenlőséget biztosító harmonizált szabályok alkalmazásán; azon az állásponton van azonban, hogy a hivatásos labdarúgással kapcsolatos megközelítést nem vezérelhetik pusztán jogi és pénzügyi megfontolások; a társadalmi és nevelési vetület ugyanilyen fontos;

4.  javasolja, hogy a Bizottság fogadjon el olyan intézkedéseket, amelyek összhangban vannak az európai labdarúgás irányító testületeinek azon törekvéseivel, amelyek biztosítják az összes európai klub azonos pénzügyi ellenőrzését a pénzügyi átláthatóság biztosítása céljából, valamint elejét veszik azoknak a pénzügyi szabálytalanságoknak és eltérő javadalmazásoknak, amelyek a klubok gazdasági képessége terén a verseny torzulását okozzák; javasolja a költségellenőrzési rendszer bevezetését;

5.  javasolja egy független jogászokból és könyvvizsgálókból álló, az európai labdarúgóklubok pénzügyi átláthatóságával foglalkozó európai ügynökség létrehozását Sportügynökség néven; és javasolja, hogy az ügynökség tényleges szankcionáló jogkör birtokában őrködjön valamennyi európai profi klub pénzügyi egyensúlya felett;

6.  üdvözli a FIFPro (Fédération Internationale des Associations de Footballers), az UEFA és az Európai Hivatásos Labdarúgó Ligák Szervezete (EPFL) azon kezdeményezését, amely a játékosok jogainak bővítésére irányul annak biztosításával, hogy a játékosok minden esetben rendelkezzenek írásbeli szerződéssel és bizonyos minimum követelményekkel;

7.  felhívja a Parlamentet és a Bizottságot, hogy az érdekelt felekkel együtt javasoljanak olyan iránymutatásokat, amelyek elismerik az edzőközpontok elsődleges szerepét, és lehetőséget nyújtanak olyan ellentételezésre, amely bizonyos fokú egyenlőséget biztosíthat a neveléssel foglalkozó és a neveléssel nem foglalkozó klubok között; javasolja, hogy a tagállamok biztosítsanak adókedvezményeket azoknak a kluboknak, amelyek edzőközpontjait az illetékes minisztérium – pontosan szabályozott feltételek és célkitűzések alapján – nyilvántartásba vette; javasolja az UEFA fiatal játékosok képzésére vonatkozó javaslatainak elfogadását, és támogatja az UEFA által javasolt intézkedéseket, melyek biztosítják, hogy a klubok meghatározott számú saját nevelésű fiatal játékost foglalkoztassanak; kéri a fiatalok képzésére, az oktatásra, és a nem-kereskedelmi jellegű tevékenységek kiterjesztésére (helyi közösségi munka, női csapatok, stb.) fordított befektetések növelését;

8.  ösztönzi az UEFA-t és a FIFA-t, hogy jussanak megállapodásra az európai klubokkal a játékosok válogatottbeli fellépéseinek biztosítása kérdésében;

9.  egyetért azzal, hogy a munkaügyi jogszabályok hatékonyabb végrehajtására van szükség valamennyi tagállamban annak biztosítása érdekében, hogy a hivatásos játékosok valamennyi jogukat szabadon gyakorolhassák és munkavállalói kötelezettségeiket teljesítsék;

10. ösztönzi a Bizottságot, a tagállamokat és az érdekelt feleket, hogy nyújtsanak nagyobb védelmet a fiatal játékosok számára, biztosítva, hogy azok ne függjenek teljes mértékben a kluboktól, és hozzanak rendelkezéseket egészségükkel, oktatásukkal és szakmai képzésükkel kapcsolatban;

11. javasolja a labdarúgásban és más sportágakban működő ügynökökre és sportklubokra vonatkozó európai szabályzat kidolgozását e szereplők ellenőrzése és tevékenységeik összehangolása céljából

12. úgy véli, hogy a hivatásos labdarúgásban nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos európai engedélyek és diplomák bevezetése komoly előrelépést jelentene;

13. egyetért azzal, hogy európai szinten vissza kell térni a kluboknál szereplő hazai sportolókra vonatkozó kvóták bevezetéséhez a helyi és nemzeti identitás megőrzése nevében. Ez nevezetesen a 6+5 szabály (6 hazai és 5 külföldi játékos) bevezetéséért küzdő FIFA és UEFA javaslata;

14. felhívja a profi klubokat, hogy szigorúan hajtsák végre azokat a szabályokat, amelyek szerint valamennyi profi klubban a 2006/2007-es évadtól legalább négy, a klub saját régiójában nevelt játékos szerepeljen;

15. felhívja a Bizottságot, hogy hozzon rendelkezéseket a kiskorúak védelmére, a róluk való gondoskodásra, valamint nevelésükre, hogy ne kerüljenek az utcára, amennyiben nem választanák ki őket, és a bevándorlási törvények tiszteletben tartására az afrikai kontinensről vagy Kelet-Európából származó fiatal külföldi tehetségek alkalmazásával kapcsolatban, a fiatal játékosok kizsákmányolásának megakadályozása céljából, és annak érdekében, hogy megfelelő oktatásban részesüljenek;

16. javasolja a játékosok szerződéses és társadalmi jogainak biztosítását, és javasolja különösen, hogy a játékosok társadalmi helyzetével kapcsolatos szabályokat, különösen a szerződés időtartamát, az áthelyezési időszak meghatározását, a szerződés idő előtti felmondásának lehetőségét és a nevelőkluboknak járó ellentételezést a játékosokat, klubokat, ligákat képviselő szervezetek és az UEFA részvételével történő társadalmi párbeszéd során határozzák meg; javaslatot tesz egy olyan mechanizmusra, melynek révén a nevelőklubok az érintett játékos felnevelésével kapcsolatos tényleges költségek alapján tárgyilagosan meghatározott ellentételezéshez jutnak, a szolidaritás elvének megőrzését szolgáló egyfajta „követő jogdíj” alkalmazásával; átfogó konzultációt javasol a labdarúgás valamennyi szereplőjével „védett időszakok” felállítása céljából (olyan időszakok, amelyek alatt a játékos nem válthat klubot, vagy az átigazolások száma korlátozott);

17. felhívja a tagállamokat, a labdarúgás vezető testületeit és a labdarúgóklubokat, hogy tegyenek kötelezettségvállalásokat a munkavállalók egészségének és biztonságának védelmére, és a sportnaptár összeállításakor vegyék figyelembe a játékosok érdekeit, megszabva a szezononként lejátszandó mérkőzések maximális számát, a nemzeti csapatban játszandó mérkőzések kivételével; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a megfelelő egészségvédelmi és biztonsági, illetve munkaügyi jogszabályok ugyanúgy vonatkozzanak a labdarúgókra, mint bármely más munkavállalóra az EU területén;

18. javasolja, hogy a megelőzés és a doppingellenes küzdelem kapjon ténylegesen kiemelt figyelmet a tagállamok részéről; a megelőzésre és a doppingellenes küzdelemre irányuló politikát kér, és hangsúlyozza, hogy független orvosok által végzett ellenőrzésekkel, kutatással, szűrésekkel, állandó és tartós nyomon követéssel, valamint az oktatás, a megelőzés és a képzés révén is harcolni kell a szabálytalanságok ellen; felhívja a profi klubokat, hogy tegyenek ígéretet a doppingellenes küzdelemre és belső vizsgálatok révén ellenőrizzék a szabályok betartását;

19. felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel a megkülönböztetés, a rasszizmus és az erőszak ellen, mivel az európai irányelveknek megfelelően a labdarúgóknak is joguk van a rasszizmustól mentes munkahelyhez, a Parlamentnek a labdarúgásban előforduló rasszizmus elleni küzdelemről szóló nyilatkozata értelmében, amelyben elítélte a rasszizmus és erőszak minden formáját általában véve és főleg a stadionokban; továbbá szólítson fel valamennyi érdekelt felet az aktív szerepvállalásra, szigorúbb büntetések megkövetelésével a pályán vagy a lelátókon megnyilvánuló fajgyűlölő és erőszakos fellépésekkel szemben, és hogy ösztönözze a tapasztalatcserét ezen a területen; tudomásul veszi, hogy ennek eléréséhez kulcsfontosságú, hogy a Bizottság biztosítsa a faji, vagy etnikai származáson alapú hátrányos megkülönböztetést tiltó, 2000/43/EK tanácsi irányelv tagállamok általi végrehajtását;

20. úgy ítéli meg, hogy a sporttal kapcsolatos kereskedelmi tevékenységek és a sportcikkek gyártása évi 1 000 000 000 eurót tesz ki (ami évi 40 millió futball-labda gyártásának felel meg); tudomásul veszi, hogy komoly problémát jelent a gyermekmunka és az egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos, valamint a munkavállalói jogokkal való visszaélés; felkéri a Bizottságot, hogy tevőlegesen támogassa a labdarúgással kapcsolatos iparágakban a gyermekmunka-ellenes kezdeményezéseket és kampányokat, és vizsgáljon meg a munkavállalók, beleértve a gyermekek jogainak tiszteletben tartását biztosító valamennyi politikai és jogi lehetőséget.

ELJÁRÁS

(1) A C-415/93. sz. Bosman-ügy (EBHT 1995, I-4921. o.)

JAVASLATOK

A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felhívja a Kulturális és Oktatási Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel az Európai Közösségek Bírósága több ítéletet hozott például a Bosman (C-415/93), a Walrave (C-36/74), a Deliège (C-51/96, C-191/97), a Lehtonen (C-176/96), a Meca-Medina (C-176/96 P), a Laurent Piau (C-171/05 P) és sok más ügyben,

B.  mivel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság 2005 szeptemberében megbízást adott egy, „A hivatásos sport a belső piacon” című tanulmány elkészítésére, és mivel tudomásul veszi a sportág területén végzett független vizsgálatot (Independent Sport Review) is,

C. mivel a hivatásos labdarúgásnak létezik egy gazdasági és egy nem gazdasági dimenziója,

D. mivel a hivatásos labdarúgás alatt a jelen állásfoglalás minden esetben gazdasági tevékenységet ért,

E.  mivel a hivatásos labdarúgóklubok és ligák lényeges társadalmi és kulturális szerepet játszanak a helyi és nemzeti közösségekben,

F.  mivel a hivatásos labdarúgást évtizedeken keresztül egyre fokozódó nemzetköziesedés jellemezte, és egyszerre több különböző nemzetközi szabályozás és jogrendszer hatása alatt állt,

G. mivel a hivatásos labdarúgás amellett, hogy helyi, nemzeti és európai társadalmi-kulturális jelenség, jelentős bevétel termelésére is képes,

H. mivel a hivatásos labdarúgás szociális és kulturális vonatkozásai, valamint a sportág hagyományai és történelme soha nem szorulhatnak háttérbe egy olyan szerencsétlen kísérlet miatt, amely a magas szintű hivatásos labdarúgás pusztán gazdasági tevékenységnek történő beállítására irányul,

I.   eltérően a hivatásos sport más ágai, például a tenisz vagy a kerékpározás szabályozásának fejlődésétől, melyek proaktívan követték a piaci körülmények változását, a labdarúgást irányító testületek előírásai és szabályai passzív fejlődésen mentek keresztül.

J.   mivel a hivatásos labdarúgás nem úgy viselkedik, mint a gazdaság tipikus ágazatai, és mivel a különböző szereplői, beleértve a szurkolókat, a játékosokat, a klubokat, a ligákat és a szövetségeket, nem átlagos fogyasztóként vagy vállalkozásként működnek,

K. mivel a hivatásos labdarúgásban az összeurópai verseny nagymértékben függ a különböző tagállamokban működő egyesületek számára biztosított egyenlő keretfeltételektől,

L.  mivel az Európai Bíróság esetjoga megerősíti, hogy a hivatásos labdarúgóklubok gazdasági társaságnak számítanak, és ezért a gazdasági tevékenységként űzött hivatásos labdarúgásra a közösségi jog vonatkozik,

M. mivel a nemzeti és európai politikai és sporthatóságok feladata, hogy megfelelő jogi keretek kidolgozásával garantálja, hogy a közösségi jog hivatásos labdarúgásban történő alkalmazása ne befolyásolja hátrányosan a sportág különböző társadalmi és kulturális funkcióit,

N. mivel az EK-Szerződés nem tesz kivételt a hivatásos labdarúgás javára, de a sporttal kapcsolatos szabályokra, amelyek elválaszthatatlanok a sportesemények szervezésétől és szabályszerű lebonyolításától, illetve éppen arra szolgálnak, hogy az egyesületek közötti szabad versenyt biztosítsák, nem kell alkalmazni az EK jogi kereteit, és a nizzai, valamint az amszterdami nyilatkozat elismeri a sportág sajátos természetét és társadalmi szerepét,

O. mivel a fentiek és más gyakorlati ügyek alapján egyértelművé vált, hogy a hivatásos labdarúgásra többfajta, többszintű és több forrásból származó, gyakran egymásnak ellentmondó és ellentétes jogi szabályozás hat,

P.  mivel a szerencsejátékkal kapcsolatos tevékenységek és a sportfogadás nem tartoznak az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i, a szolgáltatások belső piacáról szóló 2006/123 EK-irányelv(1) alkalmazási körébe,

Q. mivel a belső piac és a versenyjog alapelveinek a hivatásos labdarúgásra való alkalmazása káros jogbizonytalanságot idézhet elő, a sportág teljes körű fejlődését lehetővé tévő, egyértelmű jogi keretek kidolgozására van szükség,

1.   megállapítja, hogy a hivatásos labdarúgás nem csak kiemelkedő társadalmi-kulturális jelenség Európában, hanem jelentős bevételek forrása is azon kevés klub számára, amely a sportág piramisának csúcsán helyezkedik el;

2.   továbbá elismeri, hogy a kedvezőtlenebb pénzügyi keretek között működő hivatásos klubok az európai labdarúgás struktúrájának lényeges részét képezik, és értékes hozzájárulást jelentenek Európa labdarúgó nemzeteinek gazdaságához, hagyományaihoz, örökségéhez és kultúrájához;

3.   elismeri, hogy a hivatásos labdarúgásnak több, eltérő forrásból származó előírásnak és szabálynak kell megfelelnie, és hogy ez félreértéseket okoz egy amúgy is homályos területen; megállapítja, hogy a sport sajátos természetének elismerése mellett az EU szabályozása alkalmazandó a hivatásos labdarúgás esetében, azonban hazai szinten a tagállamok nemzeti szabályozását kell alkalmazni; megjegyzi, hogy a szabályok egy harmadik rétegének alkalmazását a nemzeti irányító testületek, az UEFA és a FIFA, valamint a hivatásos labdarúgás nemzeti, európai, illetve nemzetközi irányító testületei követik nyomon és ellenőrzik;

4.   egyetért az Európai Tanácsnak a sport sajátos természetéről és Európában betöltött társadalmi szerepéről szóló 2000. decemberi nyilatkozatával, amely hangsúlyozza a sportszervezetek függetlenségét és elismeri, hogy a sportszervezetek feladata saját sportágaik olyan módon való szervezése és ösztönzése, amely véleményük szerint a legjobban tükrözi céljaikat;

5.   megjegyzi, hogy az irányító testületek hivatásos labdarúgásra vonatkozó előírásai vagy függetlenek az EK-Szerződéstől, vagy hatálya alá tartoznak; ez utóbbi esetben lehetnek indokolhatók vagy az EK-Szerződés által tiltottak;

6.   megjegyzi, hogy a hivatásos labdarúgás hátrányt szenved a meglévő jogi keret egyértelmű értelmezésének hiánya miatt, és hogy a sport szerkezetével és szabályaival kapcsolatos bírósági beadványok ismételt megjelenése nagy bizonytalanságot teremtett; úgy véli, hogy nagyobb jogbiztonság segít minden szereplőnek, hogy a lehető legjobban kihasználják a belső piacon rendelkezésre álló erőforrásokat;

7.   úgy véli, hogy a jogbiztonság megteremtését és előmozdítását megelőzően a Bizottság iránymutatására van szükség a hatályban lévő jogi kereteknek a hivatásos labdarúgást érintő vonatkozásaival kapcsolatban;

8.   megjegyzi, hogy a sport számos sürgős kihívással néz szembe, különösen a hivatásos klubok irányítását illetően, és e kihívások szükségessé teszik az EU, a tagállamok és a labdarúgás irányító testületei közötti együttműködést;

9.   megjegyzi, hogy a hivatásos labdarúgás jelenlegi jogi környezetét jelentős részben az esetjog alakította ki; hangsúlyozza azonban, hogy számos további olyan, az UEFA és a FIFA hivatásos labdarúgásra vonatkozó szabályait érintő rendezetlen téma van, amely közösségi szinten figyelmet érdemel; e tekintetben javasolja, hogy hozzanak létre költségellenőrző rendszert a klubok bevételei és kiadásai közötti egyensúly, valamint a pénzügyi stabilitás megteremtése érdekében és a tisztességtelen verseny megelőzésére; a százalékos arányokat az illetékes európai szabályozó szerv határozza meg;

10. megjegyzi, hogy a hivatásos labdarúgás legsürgetőbb problémája az olyan jelenségek számának nyugtalanító növekedésével függ össze, mint egyes klubok rossz irányítása, a játékvezetők vagy játékosok korrumpálódása, és a pénzmosás gyanúját keltő esetek; javasolja, hogy a nemzeti és európai politikai és sporthatóságok határozott fellépéssel biztosítsanak nagyobb átláthatóságot és jobb irányítást az európai hivatásos labdarúgásban;

11. folyamatosan elismeri, hogy az a legszerencsésebb megoldás, ha a hivatásos labdarúgás általános felépítését és szabályait érintő ügyeket a labdarúgás területén illetékes hatóságok kezelik, és az EU csak szükség esetén hoz intézkedéseket e területen.

12. úgy véli, hogy a labdarúgás akár klubszintű, akár a nemzeti válogatott szintjén érzékelhető nemzeti dimenziója a sportág egyik legnépszerűbb eleme; megállapítja, hogy a labdarúgás piramisszerkezete valójában úgy egyesíti a nemzeti bajnokságokat és az európai szintű küzdelmeket, hogy az vonzó a szurkolók számára; úgy ítéli meg, hogy a nemzeti dimenzió labdarúgásból történő eltávolítására irányuló minden kísérlet veszélyeztetné a nemzeti bajnokságok, a válogatottak, és végül az olyan események folyamatos létezését, mint amilyen a világbajnokság, ezért úgy véli, hogy el kell kerülni az olyan uniós intézkedéseket, amelyek a nemzeti elem eltávolítására irányulnak, hiszen ezek káros hatással járnak a sportágra nézve;

13. elismeri a védjegyek fontosságát a sportiparban, amennyiben azokat nem a javak szabad áramlásának korlátozására használják fel;

14. megjegyzi, hogy a hivatásos sport területén szolgáltatást nyújtó személyek köre nem korlátozódik azokra, akik munkavállalási szerződést kötöttek a szervezettel (egyesülettel), és ezért lehetővé válik számukra, hogy az egész EU-ban szabadon szolgáltassanak;

15. hangsúlyozza a más tagállamban szerzett szakmai képesítések kölcsönös elismerésének szerepét a munkavállalók szabad mozgásában és a szabad szolgáltatásnyújtásban az EU területén, amint azt az EK-Szerződés rögzíti;

16. úgy véli, hogy az európai engedélyek és diplomák bevezetése jelentős előrelépést jelentene a hivatásos sportban nyújtott szolgáltatások területén;

17. megjegyzi, hogy gyakran jelentős eltérés tapasztalható a jelentősebb labdarúgó események jegyeinek kereslete és kínálata között, ami a szponzoroknak jó, azonban a fogyasztóknak rossz; hangsúlyozza, hogy a jegyek elosztása során figyelembe kell venni a fogyasztók érdekeit, és hogy minden szinten biztosítani kell a jegyek megkülönböztetésmentes és tisztességes árusítását; miközben elismeri, hogy a jegyek értékesítése adott esetben a szurkolói klubok tagjaira, utazási irodákra vagy olyan hasonló szervezetekre korlátozható, amelyekbe megkülönböztetéstől mentesen be lehet lépni;

18. megállapítja, hogy a sportesemények televíziós közvetítése egyre inkább kódolt és előfizetéses csatornákon történik, és e versenyek ezért számos fogyasztó számára hozzáférhetetlenné válnak; kéri, hogy ingyenes televíziós közvetítés révén biztosítsák, hogy a nagyobb labdarúgó események a fogyasztók minél szélesebb köre számára hozzáférhetők legyenek; támogatja a televíziós közvetítési jogok együttes értékesítésének elvét e kiemelkedő bevételi forrás méltányos újraelosztásának biztosítása érdekében;

19. felhívja az UEFA-t és a FIFA-t, hogy alaposan vizsgálják meg előírásaikat és szabályaikat abból a szempontból, hogy azokat átlátható és demokratikus úton fogadták-e el, valóban szükség van-e rájuk, továbbá arányosak-e az elérni kívánt jogos célkitűzésekkel; javasolja, hogy a labdarúgó-szövetségek gondoskodjanak a játékosok biztosításáról, amíg azok a nemzeti válogatottban játszanak;

20. támogatja a játékosok rendelkezésre bocsátására vonatkozó szabály fenntartását, kötelezővé téve a klubok számára, hogy játékosaikat kártérítési jogosultság nélkül bocsássák a nemzeti válogatottak rendelkezésére;

21. kéri a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé a labdarúgósportnak nyújtható állami támogatásról szóló jogszabályokat, a sportág társadalmi, kulturális és nevelési feladatai állami finanszírozásának fenntartása és előmozdítása érdekében;

22. ismételten aggodalmának ad hangot a felvázolt helyzet kapcsán, amely a hivatásos labdarúgó ágazat irányítási struktúrája, valamint az európai uniós és nemzeti szintű szabályozási környezet közötti feszültség következményeként alakult ki; úgy véli, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban a döntéseket a legalacsonyabb szinten kell meghozni;

23. sajnálattal veszi tudomásul, hogy e helyzetből adódóan a hivatásos labdarúgás összekapcsoló szerepe a társadalom és kultúra területén állandó nyomás alatt áll;

24. arra a következtetésre jut, hogy fenti problémák megoldására a következő lehetőségek állnak rendelkezésre:

a) az ágazat en bloc kivétele az EK-Szerződés hatálya alól;

b) tétlenség; ez esetben az Európai Bíróság elmarasztaló ítéletei mentén fog alakulni az európai hivatásos labdarúgás helyzete;

c) az Európai Parlament és az Európai Bizottság az érintettekkel együttműködve és a sportág területén végzett független vizsgálat figyelembevételével iránymutatásokat, kereteket vagy cselekvési tervet fogalmaz meg a kívánatos és nélkülözhetetlen jogbiztonság megteremtése érdekében az ágazatban;

25. az EU sportágazatban vállalt szerepét illetően a harmadik lehetőséget javasolja; emlékeztet arra, hogy az EU szerepvállalására a szubszidiaritás elvének teljes tiszteletben tartása mellett kerülhet sor; elismeri a sportág területén végzett független európai vizsgálat (Independent European Sports Review) értékét; reméli, hogy az Európai Bizottság aktívabb szerepet fog vállalni az ügyben; hangsúlyozza, hogy annak biztosítása szempontjából, hogy a labdarúgó egyesületek európai szinten egyenlő esélyekkel induljanak, rendkívül fontos lenne, hogy a Bizottság egyértelműen állást foglaljon a témában, hiszen ezzel jogbiztonságot teremtene minden érdekelt fél számára;

26. felhívja ezért a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg iránymutatást, amelyben felvázolja a lehetséges megoldásokat és szabályozási irányokat a hivatásos labdarúgás jogi és gazdasági környezetének megoldatlan problémáival kapcsolatban, folyamatosan elismerve ugyanakkor, hogy az a legszerencsésebb megoldás, ha a hivatásos labdarúgás általános felépítését és szabályait érintő ügyeket a labdarúgás területén illetékes hatóságok kezelik, és az EU csak szükség esetén hoz intézkedéseket e területen.

ELJÁRÁS

(1) HL L 376, 2006.12.27., 36.o.

JAVASLATOK

A Jogi Bizottság felhívja a Kulturális és Oktatási Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. egyrészt az Európai Közösség hatályos elsődleges joga nem biztosít hatáskört az Európai Közösség számára sem általában a sport, sem a hivatásos labdarúgás tekintetében, másrészt sem a sport, sem a hivatásos labdarúgás nem jelent kivételt az EU elsődleges jogának alkalmazhatósága alól, és egyebek között az Európai Bíróság (Bíróság) ítélkezési gyakorlata és az Európai Bizottság által hozott döntések is egyértelművé teszik, hogy különösen a megkülönböztetés EK-Szerződés 12. cikkében meghatározott tilalma, a Szerződés 39. cikkében a munkavállalók számára biztosított szabad mozgás alapelve, a 43. és 49. cikkében biztosított szabad letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága, a versenyre vonatkozó, 81. és 87. cikkében meghatározott rendelkezések, valamint a foglalkoztatás- és szociálpolitikai rendelkezések hatással vannak a sportra és a hivatásos labdarúgásra,

     - az 1997-es Amszterdami Szerződéshez csatolt nyilatkozatok és a 2000-ben az Európai Tanács nizzai ülésén elfogadott nyilatkozat nem változtattak, nem is kívántak változtatni ezen a jogi helyzeten,

B.  míg a sportnak az Amszterdami Szerződés, a Nizzai Nyilatkozat és a Bíróság esetjoga által figyelembe vett sajátosságait a kormányzat minden szintjén elfogadott jogszabályoknak és döntéseknek el kell ismerniük, azt is meg kell állapítani, hogy az előírások alkalmazását a nemzeti labdarúgó szövetségek, az UEFA és a FIFA, valamint a hivatásos labdarúgás nemzeti, európai és nemzetközi irányító testületei vizsgálják és ellenőrzik,

C. a másodlagos jog szintjén sem veszik rendszeresen tekintetbe a hivatásos labdarúgás egyedi követelményeit; ez különösen érinti az edzők, a játékosügynökök és a nem uniós államok játékosai diplomáinak elismerésére és szerepeltetésük engedélyezésére vonatkozó szabályozást; az „Independent European Sport Review” (az európai sport helyzetéről szóló független szakértői jelentés) szintén cselekvésre hívja fel az európai jogalkotókat a hivatásos labdarúgáshoz kapcsolódó következő problémák tekintetében: pénzmosás, fogadási csalás, fiatal játékosok kihasználása és illegális játékoskereskedelem, a nemzeti monopóliumokat megszüntető lottószabályozás szükségessége, intézkedések a rasszizmussal és a huliganizmussal szemben és a jegyek feketepiaca,

D. általában a sport és különösen a labdarúgás egyre erősödő professzionalizálódásával és kereskedelmi jellegűvé válásával az uniós joggal való érintkezési felületek bővültek, ami a Bíróság és a Bizottság folyamatban lévő ügyeinek növekvő számában is megmutatkozik,

     -    ez egyben jelentősen megnövelte a jogbizonytalanság problémáját, így az ágazat egyre inkább elégtelennek érzi a kizárólag az egyedi ügyek kezelésén alapuló megközelítést, amit az EU több sportminisztere által készíttetett, a közelmúltban „Independent European Sport Review 2006” címmel publikált tanulmány is rögzít,

     - a jelenleg fennálló jogbizonytalanság nemcsak gazdasági szempontból problematikus, hanem különösen a labdarúgás társadalmi, kulturális és nevelési feladatainak ellátása tekintetében is; nem világos például, hogy a hazai nevelésű játékosok minimális számát előíró, az utánpótlás-nevelés szempontjából kiemelkedő fontosságú UEFA-szabály a Bíróság esetleges felülvizsgálata során összhangban levőnek bizonyulna-e az EK-Szerződés 12. cikkével,

E.  megjegyzi, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata megkülönböztetést tesz az irányító testületeknek a hivatásos labdarúgásra vonatkozó sport- és gazdasági szabályzatai között; a sportszabályok nem tartoznak a Szerződés hatálya alá, míg a gazdasági előírások a Szerződés hatálya alá és azon kívül is eshetnek, illetve lehetnek a Szerződés alapján igazolhatók, és a Szerződés tilthatja is őket,

F.  úgy véli, hogy a nemzeti csapatok összeállítására vonatkozó szabályok(1), vagy a sportszövetségeknek azon tagjaik kiválasztására vonatkozó szabályai, akik magas szintű nemzetközi versenyeken szerepelhetnek(2), tisztán sportszabályok, ezért természetüknél fogva nem tartoznak az EK-Szerződés 39. cikkének és 49. cikkének hatálya alá. Szintén e szabályok közé tartoznak a szűk értelemben vett „játékszabályok”, amelyek például a mérkőzések hosszát vagy a pályán lévő játékosok számát, sportesemények és bajnokságok szervezését és lebonyolítását határozzák meg, tekintve, hogy a sport csak sajátos szabályok szerint létezhet; a Szerződés fent említett rendelkezései hatályának e korlátozása azonban nem haladhatja meg a céljuk által igényelt mértéket(3); ugyanezen alapelveket kell alkalmazni a Szerződés 81. és 82. cikke tekintetében is,

G.  úgy véli, hogy a sportbíróságok döntéseinek hatálya alá tartozó személyek még mindig, elsődlegesen és elsősorban a nemzeti jog hatálya alá esnek, amely jogi helyzetüket biztosítja; így a nemzeti bíróságok abszolút intézményi elsőbbségére való tekintettel, amely kizárja alkotmányos előjogaik bármiféle korlátozását, a sportszabályok autonómiáját nem lehet úgy értelmezni, mintha kizárólagosan azok biztosítanák a jogvédelmet,

H.  úgy véli, hogy a rendes és a sportbíróság közötti választás nem lehet előzetes megegyezés tárgya a jövőbeli jogvitáknak szövetségi szervekhez vagy választottbíróságokhoz való kizárólagos utalásával, hanem a jogvita kezdetét követően a felek szabad választása eredményének kell lennie,

I.     úgy véli, hogy bár a rendes bíróságok joghatósága fennáll a sportszövetségekhez kötődő klubok ellen alkalmazott fegyelmi szankciókhoz kapcsolódó viták tekintetében, a tisztán sportbeli természetű technikai szabályok felismerésének hiánya az esetek nagy részében valódi és megengedhetetlen korlátozással vagy a klub státuszának elvesztésével jár együtt. Nemcsak a sportklub szövetségi tagságát visszavonó intézkedések, hanem az adott bajnokságból való kizárás is kívül esik a sportautonómia tartalmi, fogalmi és lényegi alkalmazási körén, azon egyszerű, ám döntő ok alapján, hogy ezek olyan szankcionáló intézkedések, amelyek jogosultságokat vonnak el, és ezért a sportklubok általános jogi környezete által meghatározott jogi helyzetet érintik, megakadályozzák az alapszabályukban meghatározott társadalmi cél elősegítését és elérését, így szükségszerűen és vitathatatlanul a nemzeti jog hatálya és nem kizárólagosan a belső sportszabályok alá tartoznak,

J.     a jogbizonytalanság további következménye, hogy nem egyértelmű az önszabályozó testületek, például az UEFA és nemzetközi szövetségek önállóságának mértéke, az, hogy önszabályozási jogkörük és szabályozási feladataik gyakorlása során milyen mértékben kötik őket az uniós jog bizonyos elvei (a megkülönböztetés tilalma, az arányosság, a demokratikus és alkotmányos eljárások, a játékosok jogainak védelme), mennyire szabadok „monopolhelyzetük” gyakorlásában (a hazai és idegenbeli szabály problémája, „szakadárligák”, védjegyjog), valamint az, hogy nem vezet-e érdekellentéthez vagy a meghatározó befolyással való visszaéléshez, hogy ugyanazon a piacon mind szabályozóként, mind gazdasági szereplőként jelen vannak,

       - a közösségi jog elsődlegességét és a tagállamok és az Unió rendes bíróságaihoz való fordulás jogát a sportban is biztosítani kell,

K.   az európai labdarúgásnak gazdasági és jogi értelemben is „egyenlő feltételekre” van szüksége a nemzetek közötti versenyben, amelyek azonban az eltérő tagállami szabályozások miatt nem állnak fenn, például a televíziós jogok értékesítése, a közszolgálati televízióadók szabad közvetítési jogának feltételei, a támogatásokra és adókra vonatkozó eltérő nemzeti és/vagy helyi szabályok, a harmadik országokból érkező játékosokra vonatkozó szabályok, eltérő gyakorlatok a licencek gyakorlata és a klubok tulajdonlásának és igazgatásának feltételei tekintetében; ez az állapot szintén súlyosan aláássa a sportbeli versenyt,

         - az uniós jog alkalmazása, különösen a Bíróság Bosman-ítélete, kedvező hatást gyakorolt a hivatásos játékosok jogaira, de a FIFPro(4) szerint jelenleg az európai hivatásos játékosok mintegy 50%-ának nincs munkaszerződése a klubjával, és e területen számos munka- és nevelési szerződés jogilag megkérdőjelezhető,

         - a sportról szóló cikk (III-282. cikk), amelyet az Alkotmányszerződésbe nem a Konvent, hanem a kormányközi konferencia illesztett be, és amely magának az Alkotmányszerződésnek a bizonytalan sorsát osztja, máris nagyon sokféle módon nyert értelmezést, és problematikus, mert a hivatásos labdarúgás ma szükségszerűen gazdasági tevékenység, így az uniós jog alkalmazásától nem lehet eltekinteni az „önkéntes szerveződésre” és a társadalmi és nevelési szerepre hivatkozva ; általánosan fogalmazva az uniós jog alkalmazhatósága nem növeli a jogbiztonságot,

         - az európai labdarúgásnak, amely a nemzeti hovatartozás elvén alapul, megfelelő egyensúlyt kell teremtenie a játék nemzeti alapja és az európai szint között, annak érdekében, hogy lehetővé tegye a labdarúgóligák és labdarúgóklubok számára a hatékony együttműködést,

L.    megismétli, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint, ha a sporttevékenység kereső foglalkozás vagy díjazás fejében történő szolgáltatásnyújtás formájában zajlik, úgy a Szerződés 39. és azt követő, illetve 49. és azt követő cikkei hatálya alá tartozik(5),

M.   úgy véli, hogy a hivatásos játékosok klubok közötti átigazolásáért fizetett díjakra (átigazolási rendelkezések), a más tagállamok állampolgárságával rendelkező hivatásos játékosok számának korlátozására (a klubcsapatok összeállításának szabályai), vagy a más tagállamokból érkező játékosokra objektív, kizárólag a sporthoz kapcsolódó, illetve a játékosok körülményeinek eltéréséből adódó indok nélkül meghatározott eltérő átigazolási határidőkre (átigazolási határidőre vonatkozó rendelkezések) vonatkozó szabályok a Szerződés 39. és azt követő, illetve 49. és azt követő cikkei, valamint az azokban megállapított tilalmak hatálya alá tartoznak(6),

N.   úgy véli, hogy az ítélkezési gyakorlatból eredő alapelvek a személyek szabad mozgására és szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó közösségi rendelkezéseknek a sportszabályokra történő alkalmazása tekintetében ugyanúgy érvényesek, mint az EK-Szerződés versenyre vonatkozó rendelkezései, és adott esetben az e rendelkezések által biztosított szabadságok megsértését és a Szerződés 81. és 82. cikke szerinti eljárást vonhatnak maguk után,

O.   úgy véli, hogy a tisztán sportszabályok, azaz a kizárólag sportérdekeket érintő kérdések, amelyek e minőségükben nem kapcsolódnak gazdasági tevékenységhez, nem tartoznak az EK-Szerződés(7) hatálya alá. Az ilyen szabályok, amelyek a sportesemények sajátos természetéhez és összefüggéseihez kapcsolódnak, a sportversenyek szervezésének és megfelelő lebonyolításának lényegéből erednek, és nem tekinthetők a munkavállalók szabad mozgására és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó közösségi szabályok korlátozásának,

P.    felhívja a Bizottságot, hogy adjon iránymutatást az európai labdarúgás jogi keretfeltételeihez, és járuljon hozzá a jogbiztonság fokozásához,

Q.     azon az állásponton van, hogy bár a sportra nézve külön jogalkotási hatáskört nem állapítanak meg, az uniós alapszerződések számos olyan eszközt tartalmaznak, amelyek egy cselekvési terv részeként alkalmazhatóak, például:

- a nem európai uniós országokból származó játékosok szerepeltetésének engedélyezésével, a fiatal játékosok védelmével és a játékosügynökök szerepével foglalkozó európai parlamenti és tanácsi irányelvek;

- a versenyjog különböző területeivel, pl. marketingszerződésekkel, támogatásokkal kapcsolatos csoportmentességek,

- az EK-Szerződés 211. cikke szerinti bizottsági irányelvek a versenyjog alkalmazásáról; ebben az összefüggésben lépéseket kell tenni annak meghatározására, hogy a sportszervezetek az EK-Szerződés 86. cikke értelmében általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújtanak-e,

- a szociális párbeszéd rendszere, különösen a játékosok jogaival kapcsolatos kérdésekben,

- a tagállamoknak címzett ajánlások az eltérő nemzeti rendszerek összehangolása érdekében, például a központi értékesítési rendszerek esetében,

- tanácsi kerethatározatok, például egyes bűncselekmények elleni küzdelemről,

R.    felhívja a Bizottságot, hogy a cselekvési terv kidolgozása során az e jelentésben foglalt javaslatokat vegye figyelembe, és vonja be a Parlamentet a cselekvési terv kidolgozásának és végrehajtásának minden vonatkozásába, és konzultáljon a sportszervezetekkel, a játékosszervezetekkel és más érdekelt felekkel;

S.    nem tartja szükségesnek egy sporttal foglalkozó külön uniós ügynökség létrehozását,

T.    úgy véli, hogy a labdarúgás testületeinek szabadon kell irányítaniuk sportágukat, amennyiben szabályaik tisztán sportjellegűek; úgy véli azonban, hogy ha a szabályok korlátozásokat tartalmaznak, akkor azoknak arányosnak, azaz indokoltnak és az érintett sportcélok elérése érdekében szükségesnek kell lenniük;

U.   úgy véli, hogy a labdarúgásnak biztosítania kell a versenyzők kölcsönös függőségét, és szükségképpen a verseny eredményeinek kiszámíthatatlanságát, amely igazolásként szolgálhat a sportszervezetek számára a sportesemények rendezése és értékesítése tekintetében sajátos piaci keret létrehozására; úgy véli azonban, hogy e sajátos keretek nem jelenthetnek a közösségi versenyszabályok automatikus alkalmazása alóli kivételt a hivatásos labdarúgáshoz kapcsolódó gazdasági tevékenységek esetében, tekintettel e tevékenységek növekvő gazdasági súlyára;

V.   úgy véli, hogy a közösségi jogot – különösen a belső piaci és a versenyszabályokat – kell alkalmazni a labdarúgás gazdasági vagy kereskedelmi vonatkozásai tekintetében;

W.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak egyértelmű iránymutatást kell adnia, hogy mely „sportszabályok” egyeztethetőek össze automatikusan a közösségi joggal és mely „sporttal kapcsolatos szabályokra” kell alkalmazni a közösségi jogot;

X.  úgy véli, hogy konzultációs folyamatot kell létrehozni az EU-intézmények és az európai labdarúgás irányító testületei között olyan mechanizmus biztosítása érdekében, amely meghatározza, hogy mely sportszabályok és –gyakorlatok tartoznak a közösségi jog hatálya alá és melyek nem; úgy véli, hogy e konzultációs folyamat az EU és az UEFA közötti hivatalos keretegyezmény alapja lehetne;

ELJÁRÁS

(1) Lásd a 36/74. sz. ügyet, 8. bekezdés és a 13/76. sz. ügyet, 14. bekezdés (2) Lásd a C-51/96. sz. és C-191/97. sz. Deliège egyesített ügyeket [2000], ECR I-2549, 64. bekezdés (3) Lásd a 36/74. sz. ügyet, 9. bekezdés; 13/76. sz. ügyet, 15. bekezdés; C-415/93. sz. ügyet, 76. és 127. bekezdés; C-51/96. sz. és C-191/97. sz. ügyet, 43. bekezdés; C-176/96. sz. ügyet, 34. bekezdés (4) Fédération Internationale des Footballeurs Professionnels (Hivatásos Labdarúgók Nemzetközi Szövetsége) (5) Lásd a 36/74. sz. Walrave and Koch ügyet (EBHT 1974, 1405. o., 5. bekezdés); 13/76. sz Donà ügyet (EBHT 1976, 1333. o., 12. és 13. bekezdés); a C-415/93 sz. Bosman-ügyet (EBHT 1995, I-4921. o., 73. bekezdés) (6) Lásd a következő ügyekben hozott ítéleteket: a C-145/93. sz. ügy, 114. és 137. bekezdés; C-176/96. sz. Lehtonen-ügy (EBHT 2000, I-2681. o., 60. bekezdés) és a C-438/00. sz. Deutscher Handballbund ügy (EBHT 2003, I-4135. o., 56-58.bekezdés). (7) Lásd a 36/74. sz. ügy 8. bekezdését.