Eljárás : 2006/2205(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0066/2007

Előterjesztett szövegek :

A6-0066/2007

Viták :

PV 28/03/2007 - 17
CRE 28/03/2007 - 17

Szavazatok :

PV 29/03/2007 - 8.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2007)0098

JELENTÉS     
PDF 546kDOC 1769k
2007. március 14.
PE 382.623v01-00 A6-0066/2007

az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről

(2006/2205(INI))

Költségvetési Bizottság

Előadó: Alain Lamassoure

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 MELLÉKLETEK AZ INDOKOLÁSHOZ
 1. SZ. MUNKADOKUMENTUM az Európai KÖZÖSSÉG saját forrásaiRÓL
 2. SZ. MUNKADOKUMENTUM az Európai KÖZÖSSÉG saját forrásaiRÓL
 3. SZ. MUNKADOKUMENTUM az Európai KÖZÖSSÉG saját forrásaiRÓL
 4. SZ. MUNKADOKUMENTUM az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről
 5. SZ. MUNKADOKUMENTUM az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről
 ELJÁRÁS

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről

(2006/2205(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Közösség jövőbeli finanszírozásáról szóló 1990. november 22-i állásfoglalására(1), valamint az Európai Unió saját forrásainak új rendszeréről szóló 1994. április 21-i állásfoglalására(2),

 tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 1994. október 31-i 94/728/EK tanácsi határozatra(3),

 tekintettel „Az Európai Unió finanszírozása – A Bizottság jelentése a saját források rendszerének működéséről (COM(1998)0560 – C4-0579/1998)” című, 1998. október 7-i dokumentumra,

 tekintettel az Európai Unió saját forrásai rendszerének módosítása és reformja szükségességéről szóló, 1999. március 11-i állásfoglalására(4),

 tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra vonatkozó, 1999. november 17-i álláspontjára (COM(1999)0333)(5),

 tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2000. szeptember 29-i 2000/597/EK tanácsi határozatra(6),

 tekintettel a Bizottságnak a saját források rendszerének működéséről szóló jelentésére(7), valamint a Bizottságnak a saját források rendszeréről szóló új tanácsi határozatra irányuló javaslatára, amelyhez kapcsolódik a költségvetési egyensúlyhiányok korrekciójára vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló rendeletre irányuló, 2004. július 14-én előterjesztett javaslat(8),

 tekintettel az Európai Parlament számára készült, 2005. január 30-án bemutatott tanulmányra, melynek címe: „Saját források: A rendszer alakulása a 25 tagú EU-ban”(9),

 tekintettel az Európai Tanács 2005. december 15–16-i, brüsszeli ülésének elnökségi következtetéseire,

 tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra, valamint az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2006/xxx/EK, Euratom tanácsi határozat 4. és 5. cikkével összhangban az Egyesült Királyságot érintő költségvetési egyensúlyhiány korrekciójának („brit korrekció”) kiszámításáról, finanszírozásáról, kifizetéséről és a költségvetésbe történő bevezetéséről szóló bizottsági munkadokumentumra(10),

 tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2006. július 4-i állásfoglalására(11),

 tekintettel az Európai Parlament számára készült, 2007 januárjában bemutatott tanulmányra, melynek címe: „Az EU saját forrásai – Az egész EU-ra kiterjedő adórendszernek tagállami adók által történő támogatására vonatkozó lehetőség előzetes értékelése”(12),

 tekintettel a Költségvetési Bizottságnak a nemzeti parlamentek költségvetési bizottságai elnökeinek részvételével tartott 2005. június 16-i és 2006. június 21-i ülésére,

 tekintettel a Költségvetési Bizottság által a tagállamok nemzeti parlamentjeinek költségvetési bizottságai részére 2005. november 30-án elküldött, a saját forrásokra vonatkozó kérdőívre kapott válaszokra,

 tekintettel a saját forrásokért felelős állandó előadó és az illetékes parlamenti bizottságok vagy azok képviselői között folytatott hivatalos és informális eszmecserékre, amelyekre 2006 és 2007 folyamán azon nemzeti parlamentek meghívására került sor, amelyeket érdekelte e téma megvitatása,

 tekintettel az Európai Unió jövőbeli finanszírozásával foglalkozó munkacsoport által a 2006. május 8–9-i és a 2006. december 4–5-i közös parlamenti üléseken elért eredményekre,

 tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra(13), különösen annak 8. pontjára, valamint a megállapodáshoz csatolt, a pénzügyi keret felülvizsgálatáról szóló 3. számú nyilatkozatra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és az Alkotmányügyi Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0066/2007),

A. mivel az első Európai Közösséget, az 1952. július 23-án létrehozott Európai Szén- és Acélközösséget valóban saját forrásokon alapuló rendszer finanszírozta, amely a gyártott acél minden tonnája után kivetett járulékon alapult, és amelyet közvetlenül a széntermelő és acélgyártó társaságok fizettek be az ESZAK költségvetésébe,

B.  mivel az 1957. március 25-i Római Szerződés értelmében az Európai Gazdasági Közösséget csak egy átmeneti időszakban kellett volna finanszírozniuk a tagállami hozzájárulásoknak, amit a saját források rendszerére történő átállásnak kellett volna követnie,

C. mivel ez az átállás végül 1970. április 21–22-én történt meg, amikor az Európai Tanács arról állapodott meg Luxembourgban, hogy megszünteti a tagállami hozzájárulásokat és két valódi saját forráson – mezőgazdasági lefölözéseken és vámokon – alapuló új rendszert vezet be, amelyet egy harmadik, a hozzáadottérték-adón (HÉA) alapuló forrás egészít ki,

D. mivel a Parlament valamennyi arra irányuló erőfeszítése hiábavaló volt (14), hogy a tényleges HÉA-bevallásokat használják fel a HÉA-forrás alapjának meghatározásához („bevalláson alapuló módszer”), a teljes nettó bevételre alkalmazott átlagos súlyozott kulccsal kiszámított, összehangolt alap helyett („bevételen alapuló módszer”), ami azt eredményezte, hogy a HÉA-forrás az európai polgárokkal szoros kapcsolatban lévő valódi saját forrásból a tagállamok hozzájárulásának kiszámítására vonatkozó, tisztán statisztikai eszközzé vált,

E.  mivel az állam- és kormányfők által 1984. június 25–26-án kötött „Fontainebleau-i Megállapodás” egyértelműen megállapította, hogy a „kiadási politika végső soron a költségvetési egyensúlyhiányok rendezésének létfontosságú eszköze”; mivel ugyanakkor azonban az Európai Tanács létrehozta a „brit visszatérítést”, az Egyesült Királyságra vonatkozó korrekciós mechanizmust, előírva, hogy 1985-től kezdődően az Egyesült Királyság megkapja a HÉA-befizetései, valamint az adott évre a számára elkülönített ráfordítások közötti különbözet 66%-át; mivel e visszatérítés költségét az összes tagállam együttesen fedezte oly módon, hogy Németország hozzájárulására vonatkozóan plafonértéket határoztak meg; mivel mindez azzal járt, hogy az Egyesült Királyság által az EU költségvetéséhez történő éves hozzájárulásaiból kapott visszatérítés 2001 és 2004 között éves átlagban 5,3 milliárd eurót tett ki,

F.  mivel az említett csúcstalálkozón az állam- és kormányfők arról is megállapodtak, hogy elviekben és a megfelelő időpontban „bármely olyan tagállam jogosulttá válhat hasonló jellegű visszatérítésre, amelynek a viszonylagos jólétéhez képest túlzottnak minősülő költségvetési terheket kell viselnie”,

G. mivel az Európai Tanács az 1988. február 11–13-i, brüsszeli ülésén a közösségi költségvetés felső határát a kifizetések tekintetében a GNP 1,2%-ában, a kötelezettségvállalások tekintetében pedig a GNP 1,3%-ában határozta meg, és megerősítette, hogy a tagállamok megtarthatják a hagyományos saját forrásokból származó bevétel 10%-át a beszedési költségek fedezésére,

H. mivel a saját források felső határát az EU GNI-jének 1,24%-ára növelték a kifizetési előirányzatokra, a kötelezettségvállalási előirányzatok tekintetében pedig 1,31%-ra 1993-1999 között a 15 tagú EU esetében, és mivel ez a bővítések ellenére változatlan maradt,

I.   mivel, legfontosabbként, az 1988-as brüsszeli Európai Tanács bevezetett egy negyedik, GNP-alapú „kiegészítő” forrást, amelyet akkor lehet igénybe venni, ha a HÉA-ból és a hagyományos saját forrásokból beszedett összeg nem elegendő a Közösség pénzügyi kötelezettségvállalásainak fedezésére,

J.   mivel idővel ez a forrás vált az Európai Unió költségvetésének elsődleges forrásává, amely a 2007-es pénzügyi évben a bevételek hozzávetőleg 70%-át adja, míg a HÉA-forrás körülbelül 15%-ot tesz ki, a hagyományos saját források (vámok és mezőgazdasági lefölözések együttesen) pedig a bevételek mindössze 15%-ára csökkentek,

K. mivel a saját forrásokra vonatkozó, jelenleg érvényes 2000. szeptember 29-i határozat 2002. március 1-jén lépett hatályba, és fő jellemzői a következők: a saját források felső határa az Unió GNI-jének 1,24%-a (ez a GDP 1,27%-ának felel meg) a kifizetési előirányzatok esetében, a kötelezettségvállalási előirányzatok esetében pedig a GNI 1,31%-a (ez a GDP 1,335%-ának felel meg), a hagyományos saját források beszedési költségeinek fedezésére szolgáló 25%-os juttatás a tagállamok számára, 0,50%-os maximális lehívási mérték a HÉA-ra vonatkozóan, a tagállamok hozzáadottértékadó-alapjának a GNP-jük 50%-ára történő korlátozása (a HÉA-alap korlátozása), valamint visszatérítés egy tagállam számára, illetve mentesség e visszatérítés finanszírozása alól néhány másik tagállam számára,

L.  mivel a Bizottság 2006-ban előterjesztett legutóbbi javaslata a 2005. december 15–16-i, brüsszeli Európai Tanács saját forrásokra vonatkozó döntéseinek végrehajtására irányul, melyek fő jellemzője, hogy a már meglévő kivételek mellé további speciálisabb intézkedéseket vezetnek be bizonyos nettó befizető tagállamokra vonatkozóan, például alacsonyabb HÉA-lehívási mérték, illetve jelentős csökkentések az éves GNI-hozzájárulások tekintetében, ezáltal fokozzák a rendszer bonyolultságát és érthetetlenségét, illetve további talajt jelentenek a költségvetési egyensúlyhiányok rövidlátó koncepciója számára,

M. mivel az Európai Tanács ezenkívül megújította a 2000-ben hozott azon határozatát, amely szerint a hagyományos saját források 10%-áról 25%-ra kell növelni a tagállamok által megtartható beszedési juttatást, azon vitathatatlan tény ellenére, hogy ez a százalék egyáltalán nem áll arányban a tagállamok tényleges beszedési költségeivel, előnyben részesíti azon tagállamokat, amelyek nagy százalékban szednek be vámokat, azok hátrányára, amelyek nem, és ilyen módon ez újabb visszatérítési formának tekinthető,

N. mivel a saját forrásokra vonatkozó új határozatra irányuló bizottsági javaslatot – melyet ugyan időközben elfogadott a Parlament(15) – továbbra is akadályozzák a Tanácsban azon tagállamok, amelyek kezdetben támogatták, most azonban ellenzik annak alkalmazását,

O. mivel a Parlament úgy véli, hogy az EU bevételeinek és kiadásainak a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás szerint 2008–2009-ben esedékes átfogó felülvizsgálata egy soha vissza nem térő alkalom a saját források valódi, ám méltányos rendszeréhez történő visszatérésre az Európai Közösségek alapító szerződéseinek szellemében,

P.  mivel az e téma megvitatása iránt érdeklődő nemzeti parlamentekkel 2006 eleje óta zajlottak konzultációk annak érdekében, hogy mindent megtegyenek e közelgő felülvizsgálati folyamat közös parlamenti alapjának megteremtéséért,

Q. mivel ez idáig e konzultációk pusztán a parlamenti képviselők közötti személyes véleménycserék voltak, mivel a legtöbb nemzeti politikai pártnak és parlamentnek még nem volt alkalma hivatalos álláspontot elfogadni a saját források kérdésében,

R.  mivel azonban ezek a találkozók lehetővé tették a résztvevők számára, hogy azonosítsanak számos olyan területet, ahol konszenzus teremthető, illetve hogy meghatározzák azt a széles körben elfogadott célkitűzést, mely szerint meg kell találni az EU finanszírozásának jövőjével kapcsolatos együttműködés módját,

S.  mivel időközben a portugál országgyűlés elnöke javasolta, hogy 2007-ben a portugál elnökség ideje alatt szervezzenek az Unió saját forrásaival foglalkozó parlamentközi konferenciát a COSAC keretében, amely a nemzeti parlamentek költségvetési és pénzügyi bizottságai elnökeinek és az Európai Parlament konferenciája lehetne,

A jelenlegi finanszírozási rendszer hiányosságai

1.  kiemeli, hogy egy olyan rendszer, amelyben az Unió bevételeinek hozzávetőleg 70%-a nem saját forrásokból származik, hanem közvetlenül a nemzeti költségvetésekből a GNI-forráson keresztül, 15% pedig olyan forrásokból, mint a HÉA-kulcs százaléka, ami nem tekinthető (meghatározása alapján) minden tekintetben uniós saját forrásnak, eltér a Római Szerződés rendelkezéseitől és szellemétől; rámutat arra, hogy önmagában az EU létezése növelte a Közösségen belüli kereskedelmet, illetve a tagállamok „jólétét”, amely okból az EU teljes mértékben jogosult a valódi saját források rendszerére a nemzeti hozzájárulások által finanszírozott helyett;

2.  elismeri, hogy a GNI-forrás kevésbé látható a polgárok számára, méltányosabb azonban a hozzájárulásoknak a jólét általános szintjéhez való viszonyítását tekintve;

3.  hangsúlyozza, hogy éppen ezek a „tagsági díjak” élezték ki a nettó befizetőkkel kapcsolatos rövidlátó vitát, amely nem juttatja érvényre az Európai Unióból származó előnyöket a béke, a szabadság, a jólét és a biztonság tekintetében, függetlenül attól, hogy a „nettó költségvetési mérlegek” koncepciója súlyosan hibás technikai szempontból is és mindössze puszta becsléseket tesz lehetővé; kiemeli, hogy a nettó mérlegeknek sem a bevételi oldala („Rotterdam-effektus”), sem a kiadási oldala („Luxembourg-effektus”) nem tükrözi teljes mértékben a valóságot;

4.  mély meggyőződése, hogy a saját forrásoknak a tagállamok hozzájárulásain alapuló jelenlegi rendszere egyrészt méltánytalan a lakosság számára, másrészt antidemokratikus, és nem segít az európai integráció iránti elkötelezettség hangsúlyozásában; továbbá egy ilyen rendszer – amely az Európai Unióhoz való hozzájárulásnak a nemzeti költségvetéseket sújtó további teherként való felfogását idézi elő – nem biztosít elegendő pénzeszközt az Unió számára valamennyi politikájához a különösen a nagyobb tagállamokban tapasztalható jelenlegi költségvetési hiányok miatt; komolyan bírálja, hogy lehetővé válik egyes országok számára, hogy csak azokat a politikákat finanszírozzák hivatalosan, amelyekben érdekeltek; attól tart, hogy ez azon értékek pusztulásának kezdetét jelentheti, amelyek az Európai Unió sikerét jellemezték az elmúlt 50 év során;

5.  hangsúlyozza, hogy a négy különböző forráson és a több különféle visszatérítési mechanizmuson – legyenek azok egyetlen tagállamnak kedvező általános jellegű mechanizmusok, mint a brit korrekció, vagy speciálisak, mint a más visszatérítések finanszírozása során felmerülő visszatérítések – alapuló jelenlegi rendszer túlságosan bonyolult, nem átlátható, és teljesen érthetetlen az európai polgárok számára; kiemeli, hogy ez egyáltalán nem járul hozzá azon követelmény teljesítéséhez, hogy közvetlen kapcsolat alakuljon ki az Unió és polgárai között;

6.  megjegyzi, hogy a „saját forrásokkal” és a „pénzügyi kerettel” kapcsolatos döntésekben az egyhangúság követelménye miatt az e témákban folytatott tárgyalások eredménye akár a legjobban vonakodó tagállam – legyen az gazdag vagy szegény – jóindulatától és pénzügyi lehetőségeitől is függhet; nem tartja meglepőnek, hogy e tárgyalások eredményei gyakran csalódást keltenek;

7.  rámutat arra, hogy az adózási kérdésekkel kapcsolatos egyhangúsági szabály tovább bonyolítja az ügyeket;

8.  e hibás rendszernek tulajdonítja a 2007–2013-as új pénzügyi tervre vonatkozó, az Európai Tanács által a 2005. december 14–15-i, brüsszeli európai csúcstalálkozón elfogadott megállapodás hiányosságait; úgy véli, hogy az elfogadott pénzügyi csomag – amely a bevételi oldalon számos kivételt, a kiadási oldalon pedig kompenzációs „ajándékokat” tartalmaz bizonyos tagállamok számára – a jelenlegi rendszer teljes kudarcának legegyértelműbb bizonyítéka; elfogadhatatlannak tartja, hogy valamennyi tagállam egyetértett fontos közösségi tevékenységeket, például a Galileót vagy a transzeurópai hálózatokat illetően, és ambiciózus célkitűzéseket állapított meg pl. a göteborgi és a lisszaboni célkitűzések vagy a millenniumi célkitűzések tekintetében, most pedig senki nem akarja ezeket finanszírozni;

9.  kifogásolja, hogy a 2005-ös brüsszeli Európai Tanács ahelyett, hogy egyszerűbb és átláthatóbb rendszert hozott volna létre, azt még bonyolultabbá és érthetetlenebbé tette azáltal, hogy elvben érintetlenül hagyta az Egyesült Királyságot illető korrekciót, a „brit visszatérítést”, valamint további eltéréseket és kiigazításokat eszközölt más tagállamok javára;

10. rámutat arra, hogy ha teljes mértékben kihasználták volna a saját források felső határát a GNI 1,24%-ában megállapító 1992. évi edinburghi határozatot, akkor a közösségi költségvetés az elmúlt 13 évben a GNI 0,2%-ával gyarapodott volna évente, ami hozzávetőleg 240 milliárd eurós növekedésnek felel meg; úgy véli, hogy e pénzforrások, amelyekről a tagállamok egyhangúlag döntöttek a brit elnökség javaslata alapján, szükségesek ahhoz, hogy az Európai Unió képes legyen különösen a lisszaboni célkitűzések (innováció, infrastruktúra és foglalkoztatás) elérésére tett erőfeszítések tekintetében vagy a Maastrichti, az Amszterdami és a Nizzai Szerződésben, valamint az alkotmánytervezetben elfogadott, egyre bővülő hatáskörének megfelelően eljárni, illetve elengedhetetlenek a 27 tagállamból álló Unió számára;

11. hangsúlyozza, hogy 1995 óta az európai költségvetés csupán 8,2%-kal nőtt reálértéken, a GNI-hez viszonyított aránya pedig csökkent, míg ezalatt a nemzeti költségvetések átlagosan 23%-kal, azaz ennek csaknem háromszorosával nőttek;

A reform első fázisa: a nemzeti hozzájárulások rendszerének javítása

12. elismeri, hogy a saját források rendszerének bárminemű reformja érzékeny és nehéz feladat lesz, amit a tagállami parlamentek részvételével kell végrehajtani; ezért olyan progresszív megközelítést javasol, amely két szakaszban vezethető be, ám egyetlen határozat részét képezi, mivel a nehézkes közösségi eljárás ellehetetlenítené, hogy viszonylag rövid idő alatt két határozatot is meghozzanak. Az ideiglenes és átmeneti első fázis a nemzeti hozzájárulások jelenlegi rendszerének javításához vezetne, amelyre az alábbi politikai elvek alkalmazandók:

· a tagállamok közötti egyenlőség

· egyszerű megjelenítés mind a választott képviselők, mind a polgárok számára

· szolidaritás és egyenlő méltóság a tagállamok között

· politikai kapcsolat megteremtése a bevételek reformja és a kiadások felülvizsgálata között, amint azt az intézményközi megállapodás helyesen tartalmazza

· a rendszer ideiglenes és átmeneti jellege

A tagállamok közötti egyenlőség

13. „a tagállamok közötti egyenlőség” alatt azt érti, hogy egyik tagállam se részesülhessen semmilyen költségvetési kiváltságban; elismeri, hogy egyes tagállamok számára nehézkes lehet a bevételi oldali speciális intézkedések, valamint a kiadások bizonyos elosztása hosszú múltjának feladása, ami azt indokolhatja, hogy a reformokat csak fokozatosan vezessék be (a régi rendszer fokozatos leépítése); a költségvetési kiváltságok hosszú múltját azonban nem fogadja el érvként egy olyan rendszer fenntartása mellett, amely a szükséges reformok meghozatalát követően már nem indokolható;

Egyszerű megjelenítés

14. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tökéletesített rendszert a lehető legegyszerűbb formában jelenítsék meg annak érdekében, hogy az európai polgárok számára érthető és átlátható legyen; kifogásolja, hogy vannak olyan, valamennyi európai polgár életét befolyásoló döntések, amelyek megfogalmazása teljesen érthetetlen, mint például az Európai Tanács 2005. decemberi ülésének az EU finanszírozásával kapcsolatos következtetései;

Szolidaritás és egyenlő méltóság a tagállamok között

15. olyan rendszert követel, amely megóvja a tagállamok közötti szolidaritás és egyenlő méltóság elvét; úgy véli, hogy ezeket az elveket lerombolják azáltal, hogy fenntartanak néhány tagállamnak kedvező privilégiumokat, miközben másokat kompenzálnak az Európai Tanács ülésein zárt ajtók mögött folytatott megalázó alkudozások révén; felidézi, hogy az Európai Tanács 2005. decemberi brüsszeli ülésének következtetéseiben a Kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért elnevezésű új 1b. alfejezet alá tartozó kiadásokat meghatározó 46 cikk közül 20 „kiegészítő rendelkezés”, amelyek „karácsonyi ajándékokat” osztogatnak szét szabadon különböző tagállamoknak és régióknak(16);

Politikai kapcsolat a bevételek és a kiadások reformja között

16. meggyőződése, hogy a bevételek reformja és a kiadások felülvizsgálata közötti politikai kapcsolat elkerülhetetlen és tökéletesen elfogadható, különösen amíg az Unió irányadó elve továbbra is az az elgondolás, hogy a közösségi politikákat a nemzeti költségvetésekből származó bevételekből finanszírozzák;

A rendszer ideiglenes és átmeneti jellege

17. rámutat arra, hogy a jelenlegi rendszernek a javasolt kétlépéses megközelítés első szakaszában kialakított javított változatát ideiglenesnek és átmenetinek kell tekinteni, mivel a tagállami hozzájárulások rendszerének alapvető hiányosságai miatt ez politikailag tarthatatlan;

Ajánlások a nemzeti hozzájárulások rendszerének javítására

A Schreyer-féle javaslatok

18. felidézi, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer javítására vonatkozóan már tettek javaslatokat, ilyenek például a Michaele Schreyer biztos által 2004 júliusában benyújtott javaslatok(17), melyek szerint:

· jóléti szintjétől függetlenül minden tagállam legyen jogosult visszatérítésre, amely akkor jár, amikor az EU költségvetéséhez való hozzájárulása eléri a GNI 0,35%-ának megfelelő küszöbértéket,

· a visszatérítés a tagállam nettó hozzájárulásának 66%-os csökkentését jelentené, valamint

· az összes visszatérítésre rendelkezésre álló teljes maximális összeg évente 7,5 milliárd euró;

19. elismeri, hogy a Schreyer-féle javaslatok néhány aspektusa helyes irányba mutatott, amennyiben a rendszert valamelyest átláthatóbbá tették volna legalább a „visszatérítésre fizetett visszatérítés” elvének eltörlése révén, illetve korlátozták volna a kompenzációkat és a korrekciókat – a legfontosabb pozitívum pedig az volt, hogy 2014-ig alkalmazandó átmeneti rendszernek szánták;

20. meggyőződése azonban, hogy a visszatérítés általánossá tétele még a nettó költségvetési mérlegekre vonatkozó felső határ alkalmazásával együtt is kettős hiba lenne, mivel csupán a rendszer közösségellenes jellegét erősítené, és a mérhető „jogos kompenzáció” rövidlátó megközelítését szilárdítaná meg; ragaszkodik ahhoz, hogy az egyetlen lehetséges megoldás a nettó mérlegek rendszerének végleges megszüntetése a kiadások szerkezetének reformjával párhuzamosan; hangsúlyozza, hogy az európai kiadások sajátossága éppen a pénzügyi szolidaritás elvén alapuló hozzáadott érték;

A strukturális és kohéziós kiadások kérdése

21. kategorikusan elutasítja a más reformjavaslatokban foglalt azon elgondolást, hogy a strukturális és kohéziós kiadásokat kizárják a tagállami hozzájárulások, illetve az ezekre fizetett visszatérítések megállapítására szolgáló számításokból, mivel egy ilyen lépés a „nemes” és a „gyanús” kiadások megkülönböztetését vonná maga után, ezáltal utat engedve egy à la carte elven működő Európai Uniónak, ahol a politikákat végeredményben kizárólag a bennük érdekelt tagállamok finanszíroznák;

Következtetés

22.      tudomásul veszi a Finnország által 2004 áprilisában arra vonatkozóan tett javaslatot, hogy az Európai Unió jelenlegi finanszírozási rendszerét a hagyományos saját források meghagyásával egy GNI-alapú rendszerrel váltsák fel, oly módon, hogy a GNI-részesedés szolgálna az Unió saját forrásaihoz való tagállami hozzájárulások alapjául, a HÉA-forrás jelenlegi formájában megszűnne, hiszen az csak a nemzeti hozzájárulások kiszámításának matematikai alapja és 2013-ra fokozatosan megszűnne a brit visszatérítés;

23. hangsúlyozza, hogy e rendszer rendelkezne azzal az előnnyel, hogy egyszerű és átlátható, illetve hogy az első lépés lehetne az Unió valódi saját forrásai rendszerének megteremtése felé, és az Egyesült Királyságnak járó visszatérítéshez jelenleg hozzájáruló valamennyi tagállam, illetve maga az Egyesült Királyság is profitálna a HÉA-forrás eltörléséből; hangsúlyozza, hogy ez nem befolyásolja hátrányosan a HÉA-nak hosszú távon az Európai Unió finanszírozásába történő beépítését;

24. tudatában van annak, hogy a finn javaslatot követő új finanszírozási rendszerről történő megállapodás csak a kiadásokat is magában foglaló általános tárgyalási folyamat keretében fogadható el politikailag; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a fentebb ismertetett GNI-alapú rendszert, amikor új javaslatot készít az EU bevételeire vonatkozóan a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban foglaltaknak megfelelő felülvizsgálati folyamatot követően;

25. hangsúlyozza, hogy a bevételek és a kiadások közötti kapcsolatnak egy új rendszerre való átállással kapcsolatos megfontolások egyik szempontját kell jelentenie; elutasít minden, a közös agrárpolitika ismételten nemzeti szintűvé tételére irányuló kísérletet; javasolja ezért, hogy használják ki annak lehetőségét, hogy a 15 korábbi EU-tagállamon belül fokozatosan kötelező társfinanszírozási folyamatot vezetnek be az Európai Tanács 2002. októberi határozatában megállapított támogatási szint garantálása érdekében;

26. javasolja, hogy a reform első fázisa közvetlenül az elérendő politikai megállapodás ratifikálását követően megkezdődhessen; a rendszer a nemzeti hozzájárulások rendszerének megtartása mellett egyszerűbbé, átláthatóbbá válna, és teljes mértékben arányban állna az egyes tagállamok relatív gazdagságával; hangsúlyozza azonban egy ilyen fázis ideiglenes jellegét, mivel egyetlen célja az lenne, hogy előkészítse a talajt a saját források valóban új rendszerének bevezetéséhez;

A reform második fázisa: a saját források új rendszere

27. megerősíti az általa korábban kifejezett véleményt, miszerint a meglévő mechanizmusok helyettesítése érdekében a közösségi bevételek reformjának célját az Európai Unió valódi saját forrása megteremtésének kellene jelentenie; felidézi, hogy e célkitűzés és az ennek elérésére irányuló javaslatok egyáltalán nem forradalmiak, hanem csupán az alapító szerződések betűjét és szellemét igyekeznek újraéleszteni;

28. a nemzeti parlamentekkel folytatott eszmecserék nyomán felszínre került következő elveket tekinti a saját források bármilyen jövőbeli rendszere sarokköveinek:

· A tagállamok adószuverenitása elvének teljes tiszteletben tartása

· Adósemlegesség

· Az uniós költségvetés nagyságrendjének változatlansága

· Az új rendszer fokozatos bevezetése

· Egyértelmű politikai kapcsolat teremtése a bevételek reformja és a kiadások reformja között

A tagállamok adószuverenitásának teljes tiszteletben tartása

29. úgy ítéli meg, hogy az alapszerződésekben és az Alkotmány tervezetében megállapított módon megmarad a tagállamok adószuverenitása, akik azonban korlátozott időtartamra engedélyezhetik az Unió számára – ami bármikor visszavonható –, hogy közvetlenül részesüljön valamely adó egy bizonyos részéből, hasonlóképpen, mint a legtöbb tagállamban a regionális és helyi hatóságok esetében;

Adósemlegesség

30. meggyőződése, hogy amennyiben minden más körülmény változatlan marad, az új rendszer nem növelheti sem a közkiadásokat, sem a polgárok adóterheit; azt a következtetést vonja le, hogy amennyiben az új rendszer közvetlenül, minden polgár számára részben vagy egészében láthatóan az Európai Uniónak juttatja valamely adó egy részét, akkor máshol ugyanekkora csökkentést kell végrehajtani; javasolja, hogy kérjék fel a nemzeti számvevőszékeket és az Európai Számvevőszéket az ezen elvnek való megfelelés ellenőrzésére és garantálására;

31. úgy ítéli meg, hogy a saját források új rendszerének kialakításakor figyelembe kell venni a tagállamok adópolitikáik összehangolása terén tett erőfeszítéseit;

Az uniós költségvetés nagyságrendjének változatlansága

32. nem látja szükségesnek a GNI 1,24%-ának megfelelő felső határ megváltoztatását, amely már így is jókora mozgásteret biztosít; felidézi, hogy egyetlen költségvetés sem került közel ehhez a felső határhoz, amelyet a tagállamok maguk fogadtak el 1992-ben a brit elnökség alatt, illetve hogy a kifizetési előirányzatok 1993-ban érték el a legmagasabb szintet, a GNP 1,18%-át; hangsúlyozza, hogy bár a pénzügyi keret a GNI 1,045%-ának megfelelő arányt irányoz elő a 2007–2013 közötti időszakra, ezen időszak első költségvetését a GNI mindössze 0,99%-ának megfelelő alacsony szinten fogadták el;

Az új rendszer fokozatos bevezetése

33. kéri az új rendszer fokozatos bevezetését 2014-től kezdődően; támogatja egy átmeneti időszak biztosítását a régi finanszírozási rendszer és az ahhoz kapcsolódó valamennyi múltbeli különleges intézkedés zökkenőmentes, fokozatos megszüntetésének garantálása érdekében;

Egyértelmű politikai kapcsolat teremtése a bevételek reformja és a kiadások reformja között

34. rámutat arra, hogy a 2006. május 17-i intézményközi megállapodáshoz csatolt 3. nyilatkozatban foglaltaknak megfelelően az uniós bevételek szerkezeti reformjának együtt kell járnia az uniós kiadások szerkezeti reformjával;

35. megállapítja, hogy a saját források olyan rendszere, amely elégséges mértékű automatikus növekedést biztosít az EU éves költségvetési bevételei tekintetében, javítja a költségvetési döntéshozatal politikai légkörét, lehetővé téve a döntéshozók számára, hogy a kiadási szintekkel kapcsolatos alkudozás helyett az uniós hozzáadott értéket jelentő alapvető prioritásokra összpontosítsanak;

36. üdvözli az Európai Parlament és a tagállamok parlamentjeinek közös ülésein elindított kezdeményezést, amelynek célja egy saját forrásokkal foglalkozó szakértői munkacsoport létrehozása; a saját források reformjai terén elért haladás érdekében létfontosságúnak tekinti a tagállami parlamentekkel folytatott párbeszédet;

Jövőbeli választási lehetőségek

37. megismétli, hogy a tagállamok nemzeti parlamentjeivel folytatott megbeszélések során sokan úgy ítélték meg, hogy rövid távon még nem érkezett el az ideje egy új, valódi európai adónak; hangsúlyozza azonban, hogy ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy amennyiben és amikor a tagállamok új adókat kívánnak kivetni, azzal egyidejűleg vagy egy későbbi időpontban úgy határozzanak, hogy felhatalmazzák az Uniót arra, hogy közvetlenül részesedjen ezekből az új adókból;

38. hangsúlyozza azonban, hogy a második szakaszban létfontosságú megvizsgálni a saját források egy olyan új rendszere létrehozásának lehetőségét, amely a tagállamokban már kivetett adón alapulna azon az elven, hogy ezen adót, részben vagy egészében, közvetlenül az EU költségvetésébe kellene befizetni valódi saját forrásként, ezáltal közvetlen kapcsolatot teremtve az Unió és az európai adófizetők között; rámutat arra, hogy ez a nemzeti adójogszabályok közelítését is segítené; kiemeli, hogy egy ilyen megoldás a Római Szerződésben rögzített elvhez való visszatérést jelentené csupán, mely szerint az európai kiadásokat európai saját forrásokból kell finanszírozni;

39. felidézi, hogy a nemzeti parlamentekkel folytatott eszmecserék során vagy a Bizottság saját források rendszerének reformjáról szóló jelentéseiben a következő adókat vették figyelembe részben vagy egészben a fent említett célt szolgáló lehetséges adókként:

· HÉA

· a közlekedésben használt üzemanyagra kivetett jövedéki adók és más energiaadók

· a dohányra és alkoholra kivetett jövedéki adók

· társasági nyereségadók;

40. megállapítja, hogy az Európai Parlamenten belül folytatott viták során más lehetséges utak is felmerültek, mint például:

· értékpapírügyletekre kivetett adók

· közlekedési vagy távközlési szolgáltatásokra kivetett adók

· jövedelemadó

· a kamatokra kivetett forrásadó

· az EKB nyeresége (seigniorage)

· környezetvédelmi adó

· valutaügyletekre kivetett adók

· megtakarításokra kivetett adók

· pénzügyi tranzakciókra kivetett adók (Tobin-adó);

41. úgy véli, hogy a saját források új rendszerének alkalmasságát az alábbi kritériumok alapján kell megítélni:

· Elegendőség: Elegendőek lennének-e a bevételek ahhoz, hogy hosszú távon fedezzék az EU kiadásait?

· Stabilitás: A rendszer stabil bevételeket eredményezne-e az EU költségvetése számára?

· Láthatóság és egyszerűség: Látható lenne-e az EU polgárai számára és megértenék-e azt?

· Alacsony működési költségek: Egyszerű lenne-e az igazgatása és alacsony működési költségekkel járna-e?

· A források hatékony elosztása: A források hatékony elosztásához vezetne-e az EU-ban?

· Vertikális méltányosság: Magában foglalna-e jövedelem-újraelosztást?

· Horizontális méltányosság: Azonos hatással lenne-e a rendszer az azonos kategóriájú adófizetőkre az egész EU-ban?

· Méltányos hozzájárulások: Ez a forrás a gazdasági erejüknek megfelelő bevételt szedne-e be a tagállamoktól?

42. végleges álláspontjának kialakítása előtt a nemzeti parlamentekkel szoros együttműködésben meg kívánja vizsgálni ezeket a lehetőségeket; kiemelt fontosságot tulajdonít annak, hogy lehetőleg a portugál elnökség alatt kialakuljon egy közös tárgyalási alap az EU bevételeinek közelgő felülvizsgálata tekintetében; minden erőfeszítést megtesz majd annak érdekében, hogy olyan álláspontra jusson az Unió saját forrásainak jövőjét illetően, amelyet támogatni tud a tagállamok parlamentjeinek többsége;

43. úgy ítéli meg, hogy ez az állásfoglalás az első olyan szilárd alap, amelyre fel lehet építeni az Európai Unió tisztességesebb és átláthatóbb új finanszírozási rendszerének kialakítására irányuló további erőfeszítéseket; idejében meg akarja vitatni és el akarja fogadni végleges álláspontját az Európai Unió saját forrásainak új rendszeréről, hogy azt figyelembe lehessen venni az EU bevételeinek és kiadásainak a 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban rögzített átfogó felülvizsgálatát érintő tanácskozásokon;

o

o   o

44. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

ANNEX

Exceptions introduced by the European Council in December 2005 on the expenditure and income side of the budget, namely:

Earmarked for Projects:

· EUR 865 Mio. for the nuclear power plant Ignalina (LIT) and 375 Mio. for the nuclear power plant Bohunice (SLK)

· 200 Mio. for the peace process in Northern Ireland (UK)

Earmarked for Regions

· 879 Mio. for five Polish Objective 2 regions (EUR 107 per citizen)

· 140 Mio. for a Hungarian region (Közép-Magyarország)

· 200 Mio. for Prague

· "phasing-out" support for a Finnish Region and Madeira, which were originally "phasing-in" regions

· 100 Mio. for the Canary Islands

· 150 Mio. for Austrian border regions

· 75 Mio. for Bavaria

· 50 Mio. for Ceuta and Melilla (ES)

· 225 Mio. for eastern German Länder

· 136 Mio. for the most remote regions (EUR 35 per citizen)

· 150 Mio. for the Swedish regions in Objective "Competitiveness and Employment"

Special Funds for Member States

· absorption rate for Poland raised by 4%

· "phasing-in" support for Cyprus, despite never being Objective 1 region

· 2 000 Mio. for Spain, to be distributed freely among Structural Fund Objectives

· 1 400 Mio. for Italy (predefined distribution)

· 100 Mio. for France (Objective: "Regional Competitiveness and Employment")

· 47 Mio. for Estonia (EUR 35 per citizen)

· 81 Mio. for Lithuania (EUR 35 per citizen)

· additional payments from rural development:

o 1 350 Mio. for Austria

o 20 Mio. for Luxemburg

o 460 Mio. for Finland

o 100 Mio. for France

o 500 Mio. for Ireland

o 820 Mio. for Sweden

o 500 Mio. for Italy

o 320 Mio. for Portugal

Special Conditions

· 50% increased support for the former exterior borders to ROM and BLG, compared to regular support for border regions

· private Co-Financing can be counted in for Structural Fund supported projects in new Member States (per capita GDP <85% of EU average) and eastern German Länder

· in the new Member States (<85%), VAT can be considered eligible cost for Structural Fund projects

Special Conditions in Legal Bases

· departing from "n+2" rule for new Member States (<85%) in 2007-2010

· building projects are eligible for support in the new Member States (EU10 + ROM, BLG)

· 20% of funds from the first pillar (Agriculture) can be used by each country for rural development, disregarding general rules such as co-financing

· special funds for rural development in Portugal (320 Mio.), without co-financing

Special Conditions for Financing the Budget

· rate-of-call for VAT own resources contribution is reduced by 25% for Austria

· rate-of-call for VAT own resources contribution is reduced by 50% for Germany

· rate-of-call for VAT own resources contribution is reduced by 66% for Sweden and the Netherlands

· Netherlands gets 4 230 Mio. (GNI 'own-resources')

· Sweden gets 1 050 Mio. (GNI 'own resources')

· the rebate for the UK is kept, reduced by certain phased-in payments for the new Member States.

 · 

(1)

HL C 324., 1990.12.24., 243. o.

(2)

HL C 128., 1994.5.9., 363. o.

(3)

HL L 293., 1994.11.12., 9. o.

(4)

HL C 175., 1999.6.21., 238. o.

(5)

HL C 274. E, 1999.9.28., 39. o.

(6)

HL L 253., 2000.10.7., 42. o.

(7)

COM(2004)0505.

(8)

COM(2004)0501.

(9)

A „Study Group for European Policies” (SEP) által készített tanulmány, lásd még a mellékletet: Megjegyzések a lehetséges saját uniós adók bevételek szempontjából való megfelelőségéről, 2005. augusztus 30.

(10)

COM(2006)0099.

(11)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0292.

(12)

A Deloitte és Touche által készített tanulmány: II. szakaszjelentés – Előzetes tervezet, 2007. január 12.

(13)

HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

(14)

Pl.: Cornelissen-jelentés: Európai Parlament, 1985: „Eltűrheti-e a Parlament, hogy a HÉA-bevételek fokozatosan nemzeti pénzügyi hozzájárulássá hígulnak fel az egységes HÉA-kulcs elvének elhagyását követően, és elfogadhatja-e, hogy az egységes HÉA-alap bevezetése végül statisztikai számítássá válik? ... Vagy minden erőfeszítést meg kell tenni a HÉA-alap kiszámításával kapcsolatban a Közösség saját forrásai rendszerének és a Közösség ettől függő pénzügyi önállóságának felülvizsgálata érdekében.”

(15)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0292.

(16)

Lásd az állásfoglalás MELLÉKLETÉT.

(17)

„Schreyer-jelentés”: COM(2004)0505 és COM(2004)0501, 2004. július 14.


INDOKOLÁS

Az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről szóló jelen saját kezdeményezésű jelentést az EU kiadásainak és bevételeinek – beleértve a brit korrekciót is – teljes és átfogó felülvizsgálatára történő felkészülés összefüggésében kell értelmezni, amely felülvizsgálat elvégzésére az Európai Tanács 2005. decemberi brüsszeli ülésén kérte fel a Bizottságot, tekintettel a 2008/2009-es jelentéstételre.

Az előadó a 2006 elején előterjesztett, a brüsszeli Európai Tanács által hozott vonatkozó határozatok végrehajtását célzó, a saját forrásokra vonatkozó legújabb bizottsági javaslatról szóló jelentésében már megállapította, hogy a saját források jelenlegi rendszerének alapvető hibái vannak. Ezért az előadó 2006-ban meg sem kísérelte az említett bizottsági javaslat rendelkezéseit módosítani, mivel azok csak még átláthatatlanabbá, bonyolultabbá, igazságtalanabbá és Európa-ellenessé teszik a jelenlegi rendszert.

A saját kezdeményezésű jelentés tartalma nagyrészt az előadó által 1996 eleje óta nemzeti parlamenti képviselőkkel tartott találkozókon alapul. Míg néhány nemzeti parlament úgy döntött, hogy írásban válaszol a 2005-ben részükre elküldött, a saját forrásokról szóló kérdőívre, mások a személyesebb eszmecserét részesítették előnyben. Az előadót ez idáig kilenc tagállam nemzeti parlamentje hívta meg. Függetlenül attól, hogy ezek a találkozók formálisabb (bizottsági ülések) vagy informálisabb (munkaebédek) jellegűek voltak-e, az érdeklődő nemzeti parlamenti képviselők által ezen alkalmakkor kifejezésre juttatott véleményeket egyelőre a felszólalók személyes nézeteinek kell tekinteni – ez idáig egyetlen nemzeti parlament vagy politikai párt sem alakított ki hivatalos álláspontot az Unió saját forrásai jövőjének kérdésével kapcsolatban!

Mindazonáltal ezek a személyes találkozások és a többoldalú találkozókon (két közös parlamenti ülés 2006-ban és két COBU-ülés a nemzeti parlamentek költségvetési bizottságainak elnökeivel 2005-ben és 2006-ban) folytatott élénk viták lehetővé tették az előadó számára, hogy levonja az első következtetéseket arra vonatkozóan, hogy az EU bevételeinek bármely jövőbeli reformjának kapcsán mit kell, mit nem szabad és mit lehet tenni.

Lassan, de biztosan kirajzolódtak a konszenzus első lehetséges területei, ilyen például egy új, valódi európai adó gondolatának, vagy bárminemű európai szintű adókivetési hatáskör általános elutasítása. Másrészről a véleményüket kifejezésre juttató nemzeti parlamenti képviselők nagy többsége eléggé nyitott volt azon lehetőség megvitatására, hogy valamely létező adó egy részét használják az Európai Unió finanszírozására, sőt még a „megfelelő” szóba jöhető adókról is nyíltan elgondolkodtak.

Még nagyon sok a tennivaló, amíg eljutunk annak végső eldöntéséig, hogy melyik lehetőség felelne meg a legjobban a saját források új, valóban európai, méltányos, egyszerű és átlátható rendszere kívánalmának. Az előadó reméli, hogy 2007 folyamán a nemzeti parlamentekkel szoros együttműködésben elkészülhet egy közös anyag, amely a közelgő felülvizsgálati folyamat során kínálkozó lehetőségek megragadása érdekében meghozandó jövőbeli döntések alapjául szolgálhat.


MELLÉKLETEK AZ INDOKOLÁSHOZ

1. SZ. MUNKADOKUMENTUM az Európai KÖZÖSSÉG saját forrásaiRÓL

2005. január 27.

Az Európai Közösség bevételeinek története

A jelenlegi rendszerben az Európai Közösség bevételeinek négy fő forrása(1) van:

Vámok kivetése a külső határokon át történő importokra a közös vámtarifa szerint. A Római Szerődés kijelölte, hogy a vám legyen az EGK költségei finanszírozására fordítandó elsődleges forrás. Az ESZAK vámokat 1998-tól kezdve vezették be.

A mezőgazdasági vámokat, melyeket a közös agrárpolitika keretében vezettek be 1962-ben, a mezőgazdasági termények nem tagállamokkal folytatott kereskedelmére vetik ki, és ezek a világpiaci valamint az európai piaci árszinteknek megfelelően változnak. A mezőgazdasági vámok mellett díjak terhelik a cukor és az izo-glükóz előállítását és raktározását (a mezőgazdasági importtal ellentétben ezek a Közösségen belül történnek).

A vámok és mezőgazdasági díjak voltak az első saját források, és ezek hagyományos saját forrásokként (TOR) váltak ismertté, mert ezen bevételeket a Közösségi politikák jogán szedik be, nem mint a Tagállamoktól beszerzett nemzeti hozzájárulásból származó bevételeket.

A saját ÁFA forrásokat azért vezették be, mert a hagyományos saját források nem voltak elegendőek a Közösség költségvetésének finanszírozására. Az ÁFA-alap összehangolásának szükségessége miatt ez az összetett forrás csak 1980-ban került használatba. Ezt meghatározott százalékoknak egy egységes módon meghatározott alapra történő alkalmazásával nyerjük(2). Így ez nem egy helyileg kivetett adó alapján befolyó valóságos saját forrás, hanem csak az egyes Tagállamok hozzájárulása kiszámításának módja.

A bruttó nemzeti jövedelem -alapú saját forrást évente a költségvetési folyamat során meghatározott százaléknak a bruttó nemzeti összterméket piaci árakon képviselő összeget reprezentáló alapra való alkalmazásával kapják. Kiszámításánál figyelembe veszik a kiadások és az egyéb saját források összege közötti különbséget. Ez a “kulcsfontosságú” forrás, mert ez határozza meg az ÁFA-alap felső határát, hogy hogyan oszlik meg az Egyesült Királyságnak való visszatérítés költsége, és a plafont a pénzügyi terv összes forrása számára. Az 1992. decemberi Edinburgh-i megállapodás, mely 1995. elején lépett hatályba, megemelte ezt az általános plafont Európa bruttó nemzeti termékének eredetileg 1.14%-áról 1.27%-ára.

A saját források eredete

1958 - 1970: a Tagállamok hozzájárulásai

Az 1957. március 25-i Római Szerződés szerint az Európai Gazdasági Közösség finanszírozását a saját források rendszerére való áttérés átmeneti időszakára a nemzeti hozzájárulásokból kellett megoldani(3). Ezt az alapelvet a Szerződés 201-es cikke fektette le, mely így szól: "A költségvetést az egyéb forrásokra való tekintet nélkül teljes mértékben saját forrásokból kell finanszírozni."

1965-ben a vámok és a mezőgazdasági díjak - a Közösségi politikákból (a vámunióból és a közös agrárpolitikából) származtatott "természetes" saját források - átvitelére történt első kísérlet kudarcot vallott a francia ellenkezés miatt. Az ebből fakadó "válságot" egy évvel később oldotta meg a híres Luxemburgi Kompromisszum, de a Közösség számára valamelyes függetlenségi intézkedéseket lehetővé tevő finanszírozási rendszerre való áttérés 1966-os határidejét már nem lehetett betartani. Csak az 1969-es Hágai Csúcstalálkozón történt meg, hogy az Állam- és Kormányfőknek a nehézségek évei után a Közösség újjáélesztése érdekében tett erőfeszítései végül a változás melletti döntést eredményezték.

1970: az első saját forrásokról szóló döntés

1970. április 21-én a Tanács elfogadott egy határozatot, mely a Közösséghez saját forrásokat rendel az összes kiadásuk fedezésére. Ez a határozat jelölte ki a nemzeti hozzájárulások végét, ami által a Tagállamoknak valamely mértékig volt alkalmuk ellenőrizni a Közösség által vállalt politikákat, és ez volt a kezdete a “hagyományos” saját forrásokkal (mezőgazdasági díjakkal és vámokkal) történő finanszírozás független rendszerének és egy, az általános forgalmi adóra (ÁFA) épülő forrásnak.

A saját forrásokról szóló 1970-es határozat eltávolította a Közösséget az egyéb nemzetközi szervezetektől, melyek egytől egyig a tagjaiktól származó hozzájárulásokra támaszkodnak a finanszírozásban.

1985: a második saját forrásokról szóló döntés – a brit visszatérítés

Az 1984-es Fontainebleau-i Európai Tanács döntése korrekció bevezetését hagyta jóvá az Egyesült Királyság számára. Ez a mechanizmus az Egyesült Királyságnak a nettó mérlege 0,66 %-ának megfelelő visszatérítést biztosít. Az Egyesült Királyságnak való visszatérítés költsége a GNP részesedésük alapján oszlik meg a többi Tagállam között (kivéve Németország esetében, melynek részesedését egyharmaddal csökkentik).

1988: a harmadik saját forrásokról szóló döntés – a GNP-alapú forrás és az általános plafon bevezetése

Mivel a KAP kiadások változatlanok maradtak és a hagyományos saját forrásokból származó bevételek folyamatosan csökkentek, az 1988-as Brüsszeli Európai Tanács egy új saját forrást vezetett be, mely a Tagállamok GNP-jén alapszik. Felállította ezen kívül a GNP százalékában értendő, a Közösség kiadásainak finanszírozására igényelt saját források teljes összegére vonatkozó 1.14%-os általános plafont.

1994: a negyedik saját forrásokról szóló döntés – a hagyományos saját források begyűjtési költségeinek levonása

A saját forrásokat a Tagállamok gyűjtik be a Közösség nevében. Ezért az 1994-es határozat lehetővé tette a Tagállamok számára, hogy az összeszedett hagyományos saját források 10%-át visszatartsák a begyűjtés költségeinek fedezése céljából.

2000: az ötödik saját forrásokról szóló döntés (4) - "Igazságos, átlátható, költség-hatékony és egyszerű "

1999-ben a Berlini Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy készítsen elő egy új saját forrásokról szóló határozatot, mely ellátná az Uniót megfelelő eszközökkel a 2000-2006. közötti időszakra, míg egyidejűleg szigorú költségvetési szabályokhoz igazodna. Az új rendszer legyen “egyenlő, átlátható, költség-hatékony és egyszerű”, és olyan kritériumokon alapuljon, melyek a legjobban fejezik ki a Tagállamoknak az Unió finanszírozásához való hozzájárulási képességét.

Ez az utolsó, 2000. szeptember 29-i Saját Forrásokról Szóló Határozat 2002. március 1-én lépett hatályba. Az általa tartalmazott revíziós klauzula felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a saját források rendszerének általános áttekintését 2006-ig, a bővítés hatásait figyelembe véve. Az áttekintés azt is szolgálja, hogy milyen módosítási lehetőségek állnak fenn a saját források rendszerében azáltal, hogy létesüljenek új autonóm források, és kerüljön vizsgálatra az Egyesült Királyság számára biztosított költségvetési egyenlőtlenség korrekció.

A jelenleg hatályban lévő rendszer fő jellemzői a következőek:

Ø A saját források plafonja az Unió bruttó nemzeti terméke 1,27%-a marad (= a bruttó nemzeti bevétel 1.24%-ával)(5);

Ø A saját források begyűjtésének költségeire biztosított engedmény 10%-ról 25%-ra emelkedett;

Ø Az ÁFA maximális behívási rátáját 0,75%-ra csökkentették 2002-ben és 2003-ban, és 0,50%-ra 2004-től kezdve;

Ø a Tagállamok általános forgalmi adó alapja továbbra is a bruttó nemzeti termékük 50%-ára van korlátozva (az ÁFA alap maximalizálása);

Ø Németország, Hollandia, Ausztria és Svédország csak az Egyesült Királyságnak való visszatérítésből rájuk eső rész ¼-ét fizetik. A fennmaradó ¾ - et a többi 10 Tagállam fizeti meg;

Ø két technikai módosítást hajtottak végre az Egyesült Királyságnak való visszatérítésen azösszegyűjtési költségek növeedéséből származó hatások ellensúlyozására, valamint a csatlakozásokat megelőző költségek miatt.

Brit visszatérítés

Az úgynevezett Brit visszatérítést a Fontainebleau-i Európai Tanács hozta létre 1984-ben, következtetéseiben a következőeket állítva:

A ráfordításokkal kapcsolatos politika kizárólag a költségvetési egyenlőtlenségek kérdésének alapvető módja. Bár, elhatározásra került, hogy bármely Tagállam melyen saját jólétének viszonylatában túlzó tartós költségvetési teher van, a megfelelő időben korrekciós előnyben részesülhet.

A probléma eredete az Egyesült Királyság speciális helyzete volt, melyet két tényező jellemzett:

Ø kicsi a mezőgazdasági szektor melynek eredményeképp nagyon alacsony a Közösség mezőgazdasági kiadásainak aránya az Egyesült Királyságban

Ø nagy a hozzájárulás a Közösségi költségvezés finanszírozásához, mert nagy arányú az országnak az ÁFA alap által elkönyvelt bruttó nemzeti terméke.

A jelenlegi kompenzációs rendszerben az Egyesült Királyság ÁFA fizetésekben való részesedése és a hozzárendelt Közösségi kiadásokban való részesedése közötti különbség kétharmada (66%), az összes hozzárendelt kiadásra alkalmazva, visszafizetésre kerül az Egyesült Királyságnak azáltal, hogy az ÁFA-alapját csökkentik.

1985 óta az Egyesült Királyság ilymódon visszatérítést kapott a költségvetéshez való éves hozzájárulásából, mely éves szinten 1997-2003. közötti átlagban 4,6 billió EUR-t tesz ki.

Ezt a visszatérítést az összes többi Tagállam kollektíven finanszírozza a saját megfelelő ÁFA kifizetésének megfelelő százalékban, de Németország, Hollandia, Ausztria és Svédország csak negyedét fizeti annak, ami a saját részük lenne.

A Fontainebleau-i Tanács általános megközelítésétől eltekintve ("bármely Tagállam mely nagymértékű költségvetési nehézséggel áll szemben"), ezt a korrekciót azóta is kizárólag az Egyesült Királyságra érvényesítették. Az évek során lassan de biztosan nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Királysági visszatérítés jelenléte jelentősen csökkentette az egyes Tagállamok EU költségvetéshez való hozzájárulási képessége és saját forrás befizetései közötti kívánatos arányt. Továbbá, a korrekciós mechanizmus bonyolultsága jelentősen csökkentette az egész saját forrás rendszer átláthatóságát is.

A saját források főbb összetevőinek részaránya

A bruttó nemzeti termék alapú forrás 1988-as bevezetésétől mostanáig az egyes komponensek részesedése a közösség bevételeiben drámai változáson ment keresztül:

Bevétel típusa

88

89

90

91

92

93

94

95

96

97

98

99

00

01

02

03

04*

05**

Mezőgazdasági kötelezettségek és cukordíjak

6,2

5,2

4,0

4,4

3,3

2,9

3,1

2,6

2,2

2,4

2,3

2,5

2,3

2,1

1,5

1,5

1,2

1,5

Vámok

22,3

22,5

22,1

20,4

18,9

16,8

16,9

16,7

14,5

15,2

14,4

13,5

13,0

14,5

10,7

10,2

10,2

9,8

ÁFA forrás

57,2

57,3

59,1

55,8

58,0

52,5

50,4

52,2

41,8

42,5

39,2

35,9

38,1

32,7

23,6

23,5

14,4

14,0

Bruttó nemzeti bevétel alapú forrás

10,6

9,8

0,2

13,3

13,9

25,2

26,8

18,9

29,0

33,4

41,4

43,2

42,3

37,5

48,7

55,5

73,4

73,8

Különféle – az előző évi áthozat

3,7

5,2

14,6

6,1

5,8

2,6

2,7

9,7

12,5

6,5

2,7

5,0

4,3

13,1

17,6

9,2

0,8

0,9

ÖSSZES %

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

*          a 2004-es költségvetés alapján

**        a 2005-ös adatbázis alapján

Világos, hogy a bruttó nemzeto bevétel alapú forrás túlnyomóanfontossá vált, míg a hagyományos saját források részaránya drámai módon csökkenő trendet mutat (melyet gyorsít az a tény, hogy a Tagllamok által a begyűjtési költségeik kompenzálására visszatartható összeg megemelésre került, 10%-ról 25%-ra, ami 2001. január 1-étől hatályos). Az ÁFA hozzájárulások szintén csökkentek azon reformoknak köszönhetően, melyek a Tagállamok ÁFA alapját a bruttó nemzeti bevételük 50%-ára korlátozták.

A bruttó nemzeti termék forrás bevezetésével és az ÁFA behívási arány csökkentésével a Tagállamok hozzájárulásai sokkal jobban arányulnak a nemzeti bruttó nemzeti termékkel; ez azt jelenti, hogy jobb a kiegyenlítettség(6) a bruttó költségvetési hozzájárulásokban. Míg ez a fejlődés ahhoz vezethet, hogy a tényleges hozzájárulás jobban aráylik majd a Tagállamok hozzájárulási képességéhez, ugyanakkor a hagyományos saját források csökkenése az Európai Unió pénzügyi függetlenségének elvesztéséhez vezethet.

(1)

Továbbá vannak még egyéb kisebb “speciális források” (a Bizottság intézkedéseinek eredményeiként), mint például az adók vagy az alkalmazottak által befizetett hozzájárulások, a kamatokból és garanciákból származó jövedelmek, és egyéb különféle kivetett díjak.

(2)

Az 1988-as évtől 1994-ig az alap nem haladhatta meg a Tagállamok GNP-jének 55%-át. 1995. után a határt a GNP 50%-ára csökkentették azon tagállamok esetében, melyeknek az egy főre jutó GNP-je a Közösségi átlag 90%-át nem érte el. Az 1995-ös évtől 1999-ig az új határértéket fokozatosan kiterjesztették az összes tagállamra. A egnagyobb ÁFA-bekérési ráta eredetileg az alap 1%ában került megállapításra. 1986-tól ezt a plafont 1,4%-ra emelték, a spanyol és portugál csatlakozás költségeinek fedezésére. Az 1994-es saját forrásokkal kapcsolatos döntés aztán, az egyenlőség okán, biztosította 1995. és 1999. között a fokozatos visszatérést az 1%-os limitre. 2002-ban és 2003-ban a maximális rátát 0,75%-ra, majd 2004-től 0,50%-ra csökkentették.

(3)

A saját források tekinthetőek a Tagállamoktól elkülönülő és független finanszírozási forrásnak, bizonyos fajta adónak, melyet egyszer és mindenkorra a Közösséghez rendeltek költségvetésének finanszírozására, és eszerint jog szerint nincs szükség semmiféle további döntésre a nemzeti hatóságok részéről. A Tagállamokat ekkor fel kellene kérni, hogy támogassák a Közösség költségevetését befizetéseikkel.

(4)

A Tanács 2000/597/Ek számú határozata, Euratom, 2000. szeptember 29. az Európai Közösség saját forrásainak rendszeréről, HL L 253, 2000.10.07.

(5)

A 2002-es évtől kezdve a bruttó nemzeti termék koncepcióját (GNP) felváltotta a bruttó nemzeti jövedelem koncepciója (GNI) az EU költségvetési és saját forrásainak területén. Így a 2002 előtti évekre adott százalékok a GNP-re, a későbbiek a GNI-re vonatkoznak. Például: az EU kiadási plafonja mely a GNP 1.27%-a, megfelel a GNI 1.24%ának az új statisztikai megközelítés szerint.

(6)

A “bruttó hozzájárulásoknak a bevételekhez való arányossága a Tagállamokban” szellemében; meg kell azonban jegyezni, hogy a jelenlegi rendszerben a tökéletes egyenlőséget nem lehet elvárni, mivel az ÁFA forrás továbbra is olyan bevételeket fog hozni, melyek nem lesznek arányban a nemzeti jövedelemmel.


2. SZ. MUNKADOKUMENTUM az Európai KÖZÖSSÉG saját forrásaiRÓL

2005. január 27.

A saját források jelenlegi rendszere – Problémák és hiányosságok

A nettó-befizető vita

A hagyományos saját források az Únió egyedüli valódi saját forrásai (bár a Tagállamok hajlamosak ezeket is nemzeti hozzájárulásnak tekinteni). Minél alacsonybbá válik ezek részaránya, annál jobban fog függeni az EU azon, amit klasszikus, kormányok közötti transzferként ismerünk. Viszont ez majdnem automatikusan ahhoz vezet, hogy a Tagállamok meg fogják kísérelni maximalizálni a nemzeti hasznukat az EU költségvetéséből. Minél általánosabbá válik az az érzés, hogy a Tagállamok sajt pénzét utalják át Brüsszelbe és nem az EU eredetileg saját forrásait, annál inkább fognak a Tagállamok arra koncentrálni, hogy mit kapnak viszonzásképpen. Ez az, amiért a “költségvetési mérlegek” koncepciója, a “nettó befizetők” és a “nettó kedvezményezettek” szerepe olyan fontos lett.

Költségvetési mérlegek

Mindenesetre ki kell emelni, hogy – bár van a Tagállamok költségvetési mérlegének kiszámításra bevezetett rendszer(1) - ez gyakorlatilag egy könyvelési gyakorlat mely a tiszta anyagi költségeket és bevételeket veszi figyelembe, melyek az egyes tagállamokban az Unióval szemben lépnek fel. Nem veszi figyelembe azon sok egyéb előnyt, melyek az EU politikákból származnak, mint például a belső piacokkal és a gazdasági integrációval kapcsolatosak, nem említve a politikai stabilitást és biztonságot.

Ezen korlátokat szem előtt tartva, mit mutatnak valójában a költségvetési mérlegek? Azt mutatják, hogy egy Tagállamnak milyen a teljes ÁFA-alapú, valamint bruttó nemzeti termék/bevétel alapú saját forrásokban a befizetési aránya és mekkora a részesedése a teljes EU működési költségekből (ti. az adminisztratív költségeket kivéve) mely a Tagállamra hárul.

A következő táblázat képet ad ezen "működési" költségvetési mérlegekről (az Egyesült Királysági visszatérítés levonása után) 1997. és 2003. között:

A hatok levele

Amint az világosan látható, a Tagállamok között a netto hozzájárulók és nettó kedvezményezettek ezen megoszlása, bármi kis jelzést ez adhat az EU tagság általános előnyeiről, nem változott nem jelentősen az elmúlt néhány év során. Ez szolgáltatja a a kontextust a híres levélhez, melyet hat Államfő írt alá – mind nettó hozzájárulók – a Brüsszeli Európai Tanács után az EU kiadásainak jövőbeni szintjéről:

Ebben a kontextusban nem látjuk helyét az EU költségvetésének a jelenlegi saját forrás plafon mellett. Az átlagos kiadást a következő költségvetési időszakban véleményünk szerint a jelenlegi kiadási szintek körül kellene stabilizálni, és az nem kellene, hogy meghaladja a GNI 1.0%-át, beleértve a mezőgazdasági kiadásokat is a 2002-ben az Európai Tanács által meghatározott határig. Ez még mindig lehetővé tenné az EU költségvetésének évenkénti növelését jóval a legtöbb Tagállam nemzeti költségvetésének gyarapodási mértékén felül, és kellő sávot engedne a bővített Unióban a politikák megvalósításához.

Ezzel a levéllel az EU költségvetéséhez fő nettó hozzájárulók komoly nyilatkozatot tettek, mely majdhogynem hivatalos kiindulóponttá vált az új, 2007-2013 közötti időszakra való költségvetési tervezés egyeztetései során. Időközben a vita olyannyira messzire jutott, hogy arra utaljon, hogy a GNI 1%-a, amint a levélben említik, a kötelezettségek előirányzataira vonatkozik és nem mint ahogy eredetileg biztosítva volt, a befizetésekre.

Az EU költségvetés és a nemzeti költségvetések összevetése

A Hatok Levele alapján ítélve úgy tűnhet, hogy az EU költségvetés teljesen ellenőrizhetetlenné vált a közelmúltban. Bár, az EU költségvetésnek az elmúlt néhány év alatti fejlődését jobban megvizsgálva kitűnik, hogy az 1996(2)-2002 közötti időszakban az EU költségvetése csak 8,2 %-kal nőtt, míg a nemzeti költségvetések átlagos növekedése 22,9 % volt:

                                    Jelenlegi árak, millió EUR

 

1996

2002

Növekmény

B

112,371

131,281

16.8 %

DK

86,187

101,989

18.3 %

D

944,279

1,023,870

8.4 %

GR

48,170

66,266

37.6 %

E

210,036

276,507

31.6 %

F

678,048

812,935

19.9 %

IRL

22,802

43,070

88.9 %

I

516,521

599,804

16.1 %

L

6,515

9,909

52.1 %

NL

161,044

211,162

31.1 %

A

103,542

112,094

8.3 %

P

40,459

59,573

47.2 %

FIN

60,051

69,795

16.2 %

S

139,206

149,420

7.3 %

UK

403,057

675,191

67.5 %

ÖSSZESEN

3,532,288

4,342,866

22.9 %

 

1996

2002

Növekmény

EU költségvetés

77,032

83,371

8.2%

Ez a nagyon szerény növekmény még sokkal inkább figyelemre méltó annak a ténynek a figyelembe vételével, hogy időközben az Unió egyre több politikáért lett felelős. Így nagy számú illetékességet nyert, míg ugyanakkor a pénzügyi forrásai nagyon korlátozottak maradtak.

Eltésérek a kiadási plafonok és a tényleges kiadások között

Nem csak az EU költségvetése növekedett sokkal lassabban, mint a Tagállamok költségvetései: a kifizetések vonatkozásában(3) az EU legutóbbi néhány ési völtségvetése nem csak hogy jelentősen a Tagállamok által felállított bruttó nemzeti termék 1,27 %-os / a bruttó nemzeti bevétel 1,24 %-os maximális saját forrás plafon alatt maradt, de a jelenlegi költségvetési terv kifizetési plafonjai alatt is, melyek minimum a 2000-es bruttó nemzeti bevétel 1,07%-ában és maximum a 2003-as és 2004-es bruttó nemzeti bevétel 1,11%-ában kerültek megállapításra:

Kifizetések a GNP/GNI %-ában(4)

Kifizetések a GNP/GNI %-ában

1986

0.99

1996

1.14

1987

0.96

1997

1.12

1988

1.03

1998

1.08

1989

0.94

1999

1.03

1990

0.94

2000

0.99

1991

1.03

2001

0.92

1992

1.09

2002

0.93

1993

1.18

2003

0.96

1994

1.04

2004

0.98

1995

1.04

2005

1.00

Ez azt jelenti, hogy az EU millió eurókkal kevesebbet költött, mint amennyit a Tagállamok döntése alapján elkölthetett volna. Különösen a 2005-ös költségvetési eljárás után, amikor a Hatok Levele által bevezetett 1%-os határérték először játszott olyan jelentős szerepet, a kérdés megmarad, hogy hogyan lehet megmagyarázni a rést az 1,24 %-os saját forrás plafon és a tényleges kifizetett kiadások között. Miért hagyták meg ezt a sávot?

A Parlament pénzügyi tervekkel kapcsolatos egyezségének kritikája a kiadások rugalmatlan csoportosítása és a meglehetősen rugalmatlan fejezet-plafonok miatt mindig szembe találja magát az arra való rámutatással, hogy ugyanakkor a pénzügyi tervek garantálnák a kiadások stabil növekedését, ami szükséges az új, európai polgárok számára fontos politikák finanszírozásához. Bár a tényleges adatok (ld. a fenti táblázatban) azt jelzik, hogy nem ez volt a helyzet.

Kis mozgástér

Általánosságban az EU kiadások szerkezete nagyjából ugyanaz maradt az elmúlt néhány év során. Minden ellenkező irányú erőfeszítés ellenére a mezőgazdasági kiadások még mindig 50% körüli aránnyal szerepelnek az Európai Unió költségvetésében(5):

 

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004*

2005*

A mezőgazdasági kiadások aránya az összes EU kiadásban

 

50,63%

 

48,08%

 

49,53%

 

48,61%

 

51,93%

 

51,11%

 

49,01%

 

46,91%

 

46,20%

* az EU 25 költségvetések

A mezőgazdaság részesedése a kiadásokban a strukturális alapok kifizetéseivel együtt nagyon kis teret hagy a rugalmassági manőverek számára az új politikák vagy prioritások finanszírozására való tekintettel.

Például, az elérhető források valóban lehetővé fogják tenni a Lisszaboni célok, a növekedés, a foglalkoztatottság, és a versenyképesség érdekében teendő erőfeszítéseket? Vagy, még általánosabban, egyáltalán lehetséges lesz a 25 (vagy 27) Tagállam szükségleteinek finanszírozása a közösségi jogrendszer fenntartására, a kohézió erősítésére és az új szomszédsági politika megerősítésére való tekintettel?

Ezen pénzügyi keret mellett tudja-e az Unió teljesíteni a Nizzai Szerződés 6. cikke 4-es bekezdésének rendelkezéseit, melyek szerint "az Uniónak biztosítania kell magának azon módokat, melyek ahhoz szükségesek, hogy elérje céljait és véghezvigye politikáit"?

Ennek megfelelően, az új költségvetés-tervezetek elkészítésekor a Bizottság két lehetőslg között mozog: egyrészt, hogy megadja az Uniónak a módokat melyekkel elérheti céljait (Lisszaboni Folyamat), másrészt, hogy a Brüsszeli Európai Tanácsot követően benyújtott Hatok Levelében kifejtett, a költségvetési megszorításokból következő veszélyeket figyelembe vegye.

Fennálló kötelezettségvállalások

Ugyanakkor, amikor az 1%-os viták lendületet vettek, a fennálló kötelezettségvállalások (mivel a kifizetések szintje alacsonyabb mint a kötelezettségvállalások szintje)(6) egyre emelkedtek állandó ütemben, valójában sokkal gyorsabban mint a költségvetések.

A következő táblázat az általános fennálló kötelezettségvállalásoknak és a költségvetésnek egymáshoz viszonyított fejlődését mutatja (III. szakasz, 1996-2005, millió EUR-ban):

1996-ban az általános fennálló kötelezettségvállalások csak a költségvetés 56%-át tették ki, míg 2003-ra már a költségvetés 107%-ára emelkedtek. Mivel az 1-es és az 5-ös fejezet, melyek együttesen a költségvetésnek körülbelül 50%-át teszik ki, leginkább nem differenciált előirányzatokból áll, és így ezekkel szemben nincsenek fennálló kötelezettségvállalások, a fennálló kötelezettségvállalások a 2, 3, 4 és 7-es fejezetekre koncentrálódnak.

Figyelembe véve azt is, hogy mindig volt ellentmondás abban a tekintetben, hogy mely mértékig/százalékig tekinthető a fennálló kötelezettségvállalás "normálisnak" és hogy mi az "abnormális", a fennálló kötelezettségvállalás általános felfogásban “el nem költött előirányzatként” való tekintése kétségkívül olyan tényező, mely fokozódni fog a jövőbeni saját forrásokkal kapcsolatos viták során.

Politikai felelősség

Az Európai Unió pénzügyeinek jelenlegi heyzetét jellemzi még az a tény, hogy az EU bevételekért és kiadásokért való politikai felelősség megoszlik számos, független kulcsszereplő között.

Míg a nemzeti parlamentek azok, melyek a saját forrásokról szóló döntésekben való részvételükön kívül meghatározzák az Unió bevételeit az országaik adópolitikája útján, viszont az Európai Parlament és a Tanács dönt az Unió kiadásairól.

A felelősség megosztása itt ismét aszerint történik – ami minden, csak nem átlátható – hogy az EU kiadások természetük szerint kötelezőek vagy nem kötelezőek. A kötelező kiadás abban különbözik a nem kötelezőtől, hogy az előbbinél a Tanácsnak van végső szava és az utóbbinál a Parlament hozhatja meg a végső döntést, és ennek lehetnek történelmi okai, de már nem logikus, és a renszert csak még átláthatatlanabbá teszi.

Másrészről az Európai Tanács egyre gyakrabban hoz döntéseket olyan új politikákról vagy új prioritásokról melyeknek távolható pénzügyi következményei vannak, látszólag anélkül, hogy túl sokat gondolkodnának azon, hogy a költségvetési hatóság hogyan fogja a szükséges pénzeszközöket elérhetővé tenni a költségvetési terv szoros fejezetei közepette.

(1)

A Bizottság által használt módszer ugyanazon alapelveken alapul mint az a módszer, melyet a költségvetési egyenlőtlenségek korrekciójának számítására alkalmaztak az Egyesült Királyság javára. Ez az egyetlen olyan módszer, melynek formális eismertségi szintje van, ami az 1984. júniusi Fontainebleau-i megállapodáson alapul. Ennek megfelelően a hagyományos saját források mint tiszta Közösségi jövedelem nem kerülnek számításba vételbe a mérlegeknél. Ehelyett a Tagállamok ÁFA-alapú befizetéseinek GNP/GNI alapú allokációs kulcsa használatos a számításokban.

(2)

1996 volt az első olyan év, amikor a teljes EU költségvetésben benne volt mind a 15 jelenlegi Tagállam.

(3)

Természetesen ugyanez igaz azon elkötelezettségekre ahol az aktuális költségvetési összegek soha még csak meg sem közelítették azt a plafont, melyet a saját forrásokról szóló határozat a GNI 1.31%-ában és a GNI befizetések előirányzataiban 1.24%-ban állapított meg.

(4)

1986- tól 2002-ig a befizetések alapján. 2003-tól 2005-ig a költségvetés alapján.

(5)

1997-től 2002-ig a befizetések alapján. 2003-tól 2005-ig a költségvetés alapján.

(6)

a fennálló kötelezettségvállalások először is a differenciált előirányzatok közvetlen és "normális" következményei. Bár, emellett a normális a fennálló kötelezettségvállalás mellett, az általános fennálló kötelezettségvállalás, ami az összes a fennálló kötelezettségvállalás összege, mely megmarad, és egyszer ki kell fizetni ha a fizetés feltételei teljesülnek, tartalmaz még potenciálisan abnormális fennálló kötelezettségvállalást és aktuálisan abnormális fennálló kötelezettségvállalást is. Definíció szerint, a potenciálisan abnormális fennálló kötelezettségvállalások nem teljesített kötelezettségvállalások, melyekkel kapcsolatban nem történt fizetés az előző két pénzügyi év során, vagy régi kötelezettségvállalások, melyek a könyvelésben voltak már legalább öt éve. Ezzel ellentétben az aktuálisan abnormális fennálló kötelezettségvállalás azon kötelezettségvállalások összessége, melyekre vonatkozóan a könyvelésben a fizetés jogi vagy tényleges igazolása nem történt meg.


3. SZ. MUNKADOKUMENTUM az Európai KÖZÖSSÉG saját forrásaiRÓL

2005. január 27.

Jövőbeni lehetőségek az Európai Közösség saját forrásaira

A jelenlegi, 2000. szeptember 29-i Tanács határozat az Európai Közösség saját forrásainak rendszeréről(1), 9. cikkében egy revíziós klauzulát tartalmaz, miszerint

A Bizottságnak fel kell vállalnia 2006. január 1. előtt a saját források rendszerének általános felülvizsgálatát, melyet szükség esetén a megfelelő javaslatokkal lásson el, az összes releváns tényezőt figyelembe véve, beleértve a bővítés hatásait a költségvetés finanszírozására, a saját források szerkezetének lehetséges módosítását új, autonóm saját források megalkotásával és a költségvetési aránytalanságok Egyesült Királyság számára garantált korrekcióját, valamint az 5(1) cikk értelmében Ausztria, Németország, Hollandia és Svédország számára biztosított jűkedvezményt is.(2).

Az Európai Parlament egy kérésére válaszul és a Tanáccsal egyetértésben a Bizottság elkötelezte magát, hogy a fent említett jelentést a pénzügyi rendszer működéséről egy sokkal korábbi dátumig elkészíti.

A saját források rendszerének működéséről szóló jelentését 2004. július 14-én tette közzé(3) egy új, a saját forrásokról szóló Tanács határozat-tervezettel együtt, valamint egy Szabályzat-tervezetet is, mely a költségvetési egyenlőtlenségek kiegyenlítése érdekében teendő intézkedésekről szól(4).

Amint a Parlament egyúj saját forrás-rendszertől várt, azt már megfogalmazta az 199-es javaslat módosításaiban, kimondva, hogy szükség van arra, hogy az Európai Unió

· hozzon létre egy rendszert, mely legyen "egyszerű és közérthető"

· ezt olyan kritériumokra alapozza, melyek legjobban kifejezik "az európai polgárok hozzájárulási képességét" miközben egyidejűleg elkerülik "a bevételi célú hozzájárulási mechanizmusok rekurzióját", de az egyenlőtlenségek korrigálása helyett "megreformálják a kiadások szerkezetét "

· "mozduljon el határozottan a Tagállamok átutalásaitól való függőség állapotából"

· "javítsa ki a meglévő saját források azon eszközeit, melyek zavart generálnak a nemzeti hozzájárulásoknál alkalmazható derogációk miatt ".

Általánosított korrekciós mechanizmus

A Bizottság saját forrás-javaslata nem vetíti előre új pénzügyi források bevezetését a kovetkező pénzügyi tervezési időszakban. A javaslat által bevezetett legnagyobb változás a Tagállamok kiterjedt költségvetési problémáinak korrekciós mechanizmusával kapcsolatos, melyet alapelvként ismertek el 1984-ben Fontainebleau-ban.

A Bizottság a jelenlegi rendszernek egy általánosított korrekciós mechanizmussal (GCM) való felváltása mellett érvel. Ez a GCM javaslat azon a tényen alapul, hogy eltekintve a relatív jólétben történt nagyon is pozitív fejlődésétől, kizárólag az Egyesült Királyság marad, mely részben visszatérítést kap a hozzájárulásából, míg egyéb nettó hozzájárulók, melyek jóléte hasonló vagy kisebb, nem kapnak.

A jólét fokának változását az EU nettó hozzájárulói körében 1984 óta történt változását a következő táblázat körvonalazza:

A nettó hozzájárulók fejenkénti GNI-je
(EU-15 átlag = 100)

 

2003

1984

Egyesült Királyság

111.2

90.6

Dánia

111.1

104.0

Ausztria

109.8

--

Hollandia

106.6

95.0

Svédország

104.6

--

Franciaország

104.2

104.0

Németország

98.6

109.6

Olaszország

97.3

92.9

Az általánosított korrekciós mechanizmus fő jellenzői, melyet bármely Tagállam esetén alkalmazni lehet, a következők

Ø kiváltás, ha a nettó hozzájárulások meghaladják a tagállam GNI-jének 0,35%-át (ez a határérték reprezentálná a tagállamok közötti financiális szolidaritás maximális elfogadott mértékét)

Ø a hozzájárulások visszatérítése efelett, 66%-os arányban (a visszatérítési arányt lépcsőzetesen vezetnék be az összes tagállam számára, kivéve az Egyesült Királyságot, az arány 33%, 50%, 50% és 66%)

Ø a visszatérítés teljes összegének korlátozása évi maximum 7,5 billió EUR-ra, melyet az összes tagállam finanszíroz a GNI-ben való relatív részesedésük alapján.

Az új rendszer bevezetése hatásainak csökkentése érdekében az Egyesület Királyság a rendes korrekción felül csökkenő mértékben további kifizetéseket kapna, a 2011-ben végződő négyéves időszakban összesen 5 billió EUR összegben.

A pénzügyi korrekciók költsége, melyet a 0,35%-os kiváltási határérték bevezetése von maga után, max. 7,5 billió EUR-ra becsülhető a 2008-2013. közötti időszakra, ami összehasonlítható azzal, ami a jelenlegi visszatérítési mechanizmus általános költsége lenne a következő pénzügyi tervezési időszakban.

A rendszer kimenetele az lenne, hogy a legnagyobb netto hozzájárulók netto mérlegei összehasonlítható szintre kerülnének, amint azt alább bemutatjuk:

Becsült netto költségvetési mérlegek (átlag 2008-2013)

 

a GNI %-ában

 

Új korrekciós mechanizmus

Jelenlegi mechanizmus

Korrekció nélkül

Egyesült Királyság

-0.51%

-0.25%

-0.62%

Hollandia

-0.48%

-0.56%

-0.55%

Németország

-0.48%

-0.54%

-0.52%

Svédország

-0.45%

-0.50%

-0.47%

Ausztria

-0.41%

-0.38%

-0.37%

Olaszország

-0.35%

-0.41%

-0.29%

Franciaország

-0.33%

-0.37%

-0.27%

Ciprus

-0.33%

-0.37%

-0.28%

Dánia

-0.25%

-0.31%

-0.20%

Finnország

-0.19%

-0.25%

-0.14%

Spanyolország

0.26%

0.23%

0.32%

Írország

0.51%

0.47%

0.56%

Málta

1.10%

1.06%

1.16%

Belgium

1.27%

1.21%

1.32%

Szlovénia

1.34%

1.31%

1.40%

Portugália

1.54%

1.50%

1.60%

Görögország

2.20%

2.16%

2.25%

Magyarország

3.09%

3.06%

3.15%

Csehország

3.21%

3.17%

3.26%

Szlovákia

3.31%

3.27%

3.36%

Észtország

3.79%

3.76%

3.85%

Lengyelország

3.80%

3.76%

3.85%

Litvánia

4.44%

4.41%

4.50%

Lettország

4.45%

4.40%

4.51%

Luxemburg

5.84%

5.80%

5.89%

Valódi adó alapú saját forrás 2014-től kezdve

Amint azt fentebbláttuk, a Bizottság új saját forrás javaslata nem vetíti előre új finanszírozási források bevezetését a következő pénzügyi tervezési időszakra, sokkal inkább megkísérli aktualizálni a nemzeti hozzájárulási részesedéseket az általánosított korrekciós mechanizmus által. Mindenesetre a saját források rendszerének működéséről szóló Jelentésében a Bizottság egy eredeti saját költségvetési forrás 2014-től kezdődően való bevezetése mellett érvel.(5)

Ezzel az új adóalapú forrással a Bizottság az "EU polgárai és költségvetése közötti kapcsoolatot kívánja megkovácsolni ". Ez fokozná a polgároknak a megértését az EU költségvetésbe távozó forrásokkal kapcsolatban, és a döntéshozókat elszámoltathatóbbakká tenné. A fiskális forrás bevezetésére progresszíven kerülne sor, a jelenlegi ÁFA-forrás helyett, egy korlátozottabb GNI forrással együtt. Mivel ez így a jelenlegi források helyére lépne, semleges volna az EU finanszírozási szintje tekintetében.

Az EU integráció jelenlegi állásánál egy teljesen adóalapú rendszer nem tekinthető reálisnak a Bizottság számára, és ezért ezt nem javasolja.

A Bizottság három választási lehetősége

A Bizottság három fő jelöltje mint adóalapú saját forrás a következő

Ø az energiafogyasztás adó-hányadában való részesedés, mely korlátozódik a közúti közlekedés motor-üzemanyagaira ("öko-adó") megfontolva a légi közlekedés üzemanyagait és az azokhoz kapcsolódó emissziókat is, mint további fejlesztési lehetőséget, ezáltal véget vetve a légi üzemanyagok adó alóli kivételének;

Ø a nemzeti ÁFA rátából való részesedés, ami az EU finanszírozását érthetőbbé tenné a polgárok számára (az EU és a nemzeti ÁFA a számlákon és blokkokon külön tételként jelenne meg);

Ø a társasági adóból való részesedés mint hosszabb távú megoldás.

Ezen három lehetőség közül egynek a kiválasztásával az EU mint a Tagállamok és polgárok Uniója koncepciót át lehetne vinni az EU költségvetés finanszírozásába. A költségvetésnek a polgárokkal való közvetlen kapcsolata segítene abban is, hogy a kiadásokkal kapcsolatos viták a lényegre koncenráljanak és nem a teljesen nemzeti költségvetések netto helyzetére.

A Bizottság opcióinak megvalósíthatósága

A három lehetőség megvalósíthatóságával kapcsolatban a következőket kell megjegyezni:

1-es lehetőség: saját források rendszere az energiafogysztáshoz kötődő fiskális forrásokkal

A közúti közlekeséd üzemanyagaihoz kötődő fiskális forrás bevezetése technikailag 3-6 éven belül kivitelezhető lenne. Viszonylag egyszerű lenne adminisztratív szempontból, mivel az adóalap már EU szinten harmonizálva van az energia-adózásról szóló új irányelv miatt.(6)

Az irányelv által felállított szintek fele alatti EU szintek elegendőek lennének az EU költségvetés felének finanszírozásához.

2-es lehetőség: saját források rendszere fiskális ÁFA forrással

Egy EU ÁFA szint bevezetése technikailag lehetséges volna körülbelül 6 év alatt. A jelenlegi “statisztikai” ÁFA aránnyal ellentétben ez világos közvetlen kapcsolaot teremtene az EU költségvetés finanszírozása és a polgár között, és fokozná az Unió költégeivel kapcsolatos tudást. A potenciális nehézségek ezzel a javaslattal a tagállamok ÁFA-rendszereinek még be nem fejezett harmonizációjában rejlenek, leginkább a nulla százalékos termékekkel kapcsoatban. Ha a nulla százalékok hatásait semlegesíteni lehetne, az EU rátának ugyanolyan hatása lenne az összehasonlítható fogyasztókra az egész Unióban.

Egy 1%-os EU ráta elég lenne az EU költségvetési szükségletei felének fedezésére.

3-as lehetőség: saját források rendszere a társasági adón alapuló fiskális forrással

Ezt az alternatívát tartana a legtovább megvalósítani, mind politikai mind pedig adminisztratív szempontból. Szükség lenne egy közös konszolidált adóalapra minimális adórátával, a 25 különböző nemzeti adórendszer helyett és egy csomó adótörvényre, konvencióra és gyakorlatra.

Mivel a társasági adókból származó bevétel jelentős (az Eu-ban jelenleg a teljes EU GNI-nek átlagosan 2,6%-át kitevő összes bevétellel), az EU költségvetés szükségleteire ezen bevételnek kevesebb, mint a negyedét kellene az EU-hoz rendelni.

(1)

HL L 253, 2000.10.7., 42. oldal

(2)

az 5(1) cikk a Brit visszatérítés költségeiben való részesedést Ausztria, Németország, Hollandia és Svédország esetében a normális részesedésük ¼-ében határozza meg, a számítási módszerből eredően.

(3)

COM(2004)0505

(4)

COM(2004)0501

(5)

Ez a jelenlegi saját forrásokkal kapcsolatos javaslat egyetlen cikkében (9-es cikk) tükröződik, mely így hangzik: A Bizottság adjon be a Tanács számára egy javaslatot a saját források szerkezetének módosítására, melyben bevezetésre kerül egy eredeti adóalapú saját forrás, amely 2014. január 1-étől működjék.

(6)

A Tanács 2003/96/EK Irányelve, 2003.10.27. az energiatermékek és az elektromos áram adóztatásának Közöségi keretének árszervezéséről (HL L 283 2003.10. 31.).


4. SZ. MUNKADOKUMENTUM az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről

2006. november 8.

Kiindulópont

Háttér

A Parlament kérései ...

A saját források rendszerét jelenleg meghatározó 1999-es bizottsági javaslatra adott állásfoglalásában(1) a Parlament az EU bevételeinek olyan rendszerét kérte, amely

· egyszerű, és a közvélemény által könnyen megérthető,

· olyan kritériumokon alapszik, amelyek a befizetési képességeket legjobban kifejezik, ugyanakkor a bevételszerzés céljára történő kompenzációs mechanizmusok igénybe vételére legkevésbé adnak lehetőséget,

· a tagállamok befizetéseitől független, és

· a jelenlegi rendszernek a nemzeti befizetésekre vonatkozó mentességek miatti zűrzavart okozó elemeit felszámolja.

... és a Tanács válasza

A végül 2000. szeptember 29-én elfogadott, és 2002. március 1-jén hatályba lépett tanácsi határozat(2) egyáltalán nem tett eleget a fenti kívánalmaknak: kodifikálta a brit visszatérítést, valamint Ausztria, Németország, Hollandia és Svédország visszatérítéséhez való pénzügyi hozzájárulás kiigazítását – ahelyett tehát, hogy a brit visszatérítés fokozatos megszüntetését vette volna tervbe, egy hasonló mechanizmust terjesztett ki más tagállamokra is. Azzal, hogy a hagyományos saját forrásoknak a tagállamok által a beszedési költségek fedezésére megtartható részarányát 10%-ról 25%-ra emelte, tovább csökkentette e források szerepét az EU bevételi rendszerében.

Mindeme intézkedések ellenére azonban, amelyeket a Parlament nem üdvözölt, a tanácsi határozat biztosította a „jobb” jövő eshetőségét is, egy részletes felülvizsgálati záradék formájában.

A 2004-es Schreyer-féle javaslatok

2004. júliusában a tanácsi határozat 9. cikkével összhangban a Bizottság benyújtotta jelentését a saját források rendszerének működéséről(3), illetve benyújtott a saját források rendszeréről szóló új határozatra, valamint a költségvetési egyensúlyhiány kiigazítására vonatkozó végrehajtási rendeletre irányuló javaslatokat(4).

Jelentésében a Bizottság azt javasolta, hogy a Tanács mérlegelje egy olyan új uniós finanszírozási rendszer bevezetését 2014-től, amely vagy az energián vagy a HÉA-n vagy a társasági nyereségadón alapuló fő fiskális forrás köré összpontosul. Ezen adóalapú forrás helyettesítené a meglévő forrásokat, és ezért az EU finanszírozásának mértéke szempontjából semleges lenne.

Az adóalapú saját forrásra három lehetséges megoldási javaslat született, nevezetesen az alábbiak valamelyikének egy része:

· a közúti közlekedésben használt üzemanyagra korlátozott energiafogyasztási adókulcs(5)

· a nemzeti HÉA-kulcs, amely által az EU finanszírozása átláthatóbbá válik a polgárok számára(6)

· társasági nyereségadó(7).

A teljes mértékben adón alapuló rendszert a Bizottság nem tartotta reálisnak az EU integrációjának ebben a szakaszában, ezért arra nem is tett javaslatot. A fiskális forrást fokozatosan vezetnék be a jelenlegi HÉA-forrás helyettesítőjeként, az alacsonyabb mértékű GNI-forrás mellett.

A brit visszatérítés kérdésében a Bizottság azt javasolta, hogy a fennálló korrekciós mechanizmust oly módon igazítsák ki, hogy az valamennyi fő befizetőre vonatkozzék, ugyanakkor azáltal, hogy a korrekciók összegét maximálják, adjanak biztosítékokat azoknak, akik nem kedvezményezettjei ilyen korrekciónak, hogy annak költsége számukra nem fog magasra szökni.(8)

Az előadó úgy gondolta, hogy a Bizottság elképzelései nagyon érdekesek és komoly mérlegelésre méltóak. A tagállamok mindazonáltal nem mutattak nagy hajlandóságot követni őket, és az új, 2005-ben hivatalba lépett Bizottság nem tett komoly erőfeszítést az előrehaladásra. Természetesen ez a holtpont főként annak volt betudható, hogy folyamatos tárgyalások folytak a többéves pénzügyi keretről, valamint annak, hogy az EU kiadásainak és bevételeinek rendszerét nem lehetett egymástól elválasztva kezelni.

A 2005. decemberi brüsszeli Európai Tanácson a tagállamok végre megállapodásra tudtak jutni a 2007–2013 közötti új pénzügyi terv tekintetében, a kiadásokra vonatkozó olyan megállapodás jött létre, amely csak azért vált lehetségessé, mert kiterjedt engedményeket tettek ennek-annak a tagállamnak a bevételi oldalon.

A 2005-ös brüsszeli Európai Tanács által javasolt „reform”

Mint a fentiekből kiderül, az európai tanácsi következtetések eredményeit végrehajtó 2006-os bizottsági javaslat sokkal inkább csökkenti, mint növeli az Európai Unió költségvetése finanszírozásának átláthatóságát, úgy, hogy még az egyenlőség elvének betartását is nehezen lehet megítélni. Az Európai Parlament 1999-es állásfoglalásában elfogadott új rendszerre vonatkozó követelmények azonban bizonyosan megint nem teljesülnek.

A javaslat szerint bizonyos tagállamok 2007 és 2013 között csökkentett HÉA-lehívási kulcsban vagy éves GNI-befizetésük nagymértékű csökkentésében részesülnének. E nagymértékű csökkentéseket a tagállamok közösen finanszíroznák, beleértve magát a két kedvezményezettet is.

A javaslat az új tagállamok tekintetében jelentkező kiadásoktól eltekintve – amelyeket nem számítanak bele a brit korrekció kiszámításának alapjául szolgáló teljes kiadásba – elvben érintetlenül hagyja a brit korrekciót (az „Egyesült Királyságnak fizetett visszatérítést”). A KAP új tagállamokban felmerülő piaci kiadásai azonban e mentességből nem részesülhetnek, vagyis a brit korrekció kiszámításának alapjául szolgáló teljes kiadás részét képezik.

A Parlament véleménye – Lamassoure-jelentés, 2006

Mivel e legutóbbi bizottsági javaslat semmit nem követ el annak érdekében, hogy teljesítse a Parlament 1999-es állásfoglalásában meghatározott kritériumokat, és saját személyes, a nagyobb egyszerűség, egyenlőség és átláthatóság irányába tett mélyreható reformok szükségességébe vetett meggyőződése ellen dolgozik, az előadó a 2006. július 4-én elfogadott jelentésében(9) csupán olyan kiegészítéseket fűzött a szöveghez, amelyek az eljövendő felülvizsgálati eljárás fontosságát hangsúlyozza.

A módosításai csupán a felülvizsgálat feltételeit és a Parlament bevonását jelzik, mint ahogy azt az új, a költségvetési fegyelemről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás is rögzíti. A jelenlegi rendszerben bizonyos tagállamok számára elkerülhetetlen lehet néhány speciális intézkedés. Ez azonban semmiképpen sem kívánatos, és szükséges rossznak kell tekinteni mindaddig, amíg nem készül el egy új, valóban méltányos felülvizsgálati eljárási rendszer terve.

Az előadó jelentésében továbbá arra kívánt rámutatni, hogy a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament között a saját források témájában már egy ideje folyó párbeszéd eredményeit megfelelően figyelembe kell venni a felülvizsgálat során. Az előadó azzal zárta, hogy a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament által közösen végzett munka eredményeit az EU saját forrásainak jövőjéről szóló saját kezdeményezésű átfogó jelentésbe szándékozik foglalni a következő hónapok folyamán.

(1)

Az Európai Unió saját forrásai rendszere módosításának és reformjának szükségességéről szóló 1999. március 11-i állásfoglalás (Haug-jelentés).

(2)

2000/597 tanácsi határozat.

(3)

(COM(2004)0505).

(4)

Mindkét javaslat megtalálható a COM(2004)501végleges/2-ben

(5)

Lehetséges jövőbeli továbblépésként mérlegelték továbbá a repülőbenzin és kapcsolódó kibocsátásainak megadóztatását, hogy megszüntessék a sugárhajtású repülőgépek üzemanyagára vonatkozó jelenlegi adómentességet.

(6)

Nem jelentene további adóterhet, mivel az EU-kulcsot a nemzeti HÉA-kulcsban bekövetkező megfelelő csökkentés ellensúlyozná. A számlákon és nyugtákon külön adóként szerepelne az EU-nak fizetett, illetve a nemzeti HÉA.

(7)

E lehetőség megvalósítása tartana a legtovább, mivel politikai megegyezésre kellene jutni az adóalap összehangolása elérésének elvéről, mielőtt megállapítanák a minimumkulcsot.

(8)

Ez az általános korrekciós mechanizmus akkor lépne működésbe, ha a nettó befizetések túllépnék az egyes országok GNI-jének 0,35%-át. Az efölötti befizetéseket 66%-os arányban visszatérítenék. A visszatérítés összegének felső határát maximum 7,5 milliárd euróban szabnák meg. A mechanizmus bevezetését az Egyesült Királyság számára biztosított négyéves átmeneti intézkedéseknek kellene kísérniük, a váltás pénzügyi hatásait enyhítendő.

(9)

T6-0292/2006


5. SZ. MUNKADOKUMENTUM az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről

2006. november 13.

A felülvizsgálat felé

„Számunkra, parlamenti képviselők számára a 2008–2009-es felülvizsgálati eljárás nyújt lehetőséget az Unió pénzügyeihez való hozzászólásra a bevételek és a kiadások tekintetében egyaránt, mondanivalónk megfogalmazását azonban haladéktalanul meg kell kezdenünk.”

Lord Grenfell összefoglalója a 2005. május 8–9-i,

Európa jövőjéről szóló parlamenti találkozó 4. munkacsoportjának munkájáról

A reform szükségessége

A 2007–2013 közötti időszakra szóló új pénzügyi keret tárgyalása bebizonyította, hogy a saját források jelenlegi rendszere nem biztosít szilárd és koherens pénzügyi alapot a 25 (27) tagállamból álló Európai Unió számára politikai döntéseinek végrehajtásához. A tagállamok hozzájárulásai továbbra is a nemzeti költségvetésekből folynak be. Ezek kiszámítási módszere az utóbbi időkben egyre zavarosabbá, méltánytalanabbá és érthetetlenebbé vált a polgárok számára. A jelenlegi rendszer modalitásairól ráadásul mindennemű parlamenti ellenőrzés nélkül, zárt ajtók mögött döntenek.

Az előadó mélyen meg van győződve arról, hogy az Európai Unió bevételi rendszerét alapvetően át kell alakítani ahhoz, hogy ahelyett, hogy a tagállamok a közösségi forrásokat csak olyan területeken akarják elkölteni, ahol nekik is hasznuk származik, a rendelkezésre álló forrásokat olyan politikákra költsék, amelyekből Európa egészének haszna származik, és amelyek jövője szempontjából a legfontosabbak.

Az előre látható jövőben egy új és igazán európai, a 2014-ben kezdődő pénzügyi keretben már működő rendszer megteremtésére az egyetlen esély az uniós kiadások és bevételek „teljes és széles körű” felülvizsgálata, „beleértve az Egyesült Királyság visszatérítését is”(1), amelyre a múlt decemberi brüsszeli Európai Tanács kérte fel a Bizottságot 2008/2009-es határidővel. Mindeddig sikertelennek bizonyult minden olyan korábbi erőfeszítés, amely arra irányult, hogy az Uniót egy átláthatóbb, önmagában is méltányos rendszer felé kormányozza.

Együttműködés a nemzeti parlamentekkel

A Bizottság 2004-ben tett javaslatainak(2) tanulmányozása közben az előadó arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Parlamentnek mindenfajta olyan munkát, amelyet a saját források témájában az igazságos, egyszerű és átlátható megoldás megtalálása érdekében végez, a tagállamok parlamentjeivel való szoros együttműködésben kell megtennie, mivel ők azok, akiknek végső soron el kell fogadniuk a benyújtott javaslatot, bármi legyen is az.

Ezért került a saját források témája az EP Költségvetési Bizottságának a nemzeti parlamentek költségvetési bizottságaival tartott 2005. júniusi ülésének napirendjére. Az, hogy a nemzeti parlamentek képviselői pozitívan reagáltak a saját források témájának a napirendbe való felvételére, valamint az ez alkalomból folytatott érdekes és nyílt vita bátorította fel az előadót arra, hogy ebben az irányban haladjon tovább.

2005 novemberében minden nemzeti parlament költségvetési bizottságához eljuttattak egy, az előadó által összeállított kérdőívet. E kérdőív célja, hogy kiindulópontként szolgáljon annak feltárásához, hogy meg lehetne-e határozni a saját források rendszerének reformjához néhány olyan központi alapelvet, amelyeket az Európai Parlament és a tagállamok parlamentjeinek reprezentatív többsége („régi” és „új” tagállamok, „nettó befizetők” és „nettó hozzájárulás-befizetők”, északiak és déliek stb.) támogatni tud.

A kérdőívre adott válaszok sokrétűek voltak: néhány parlament, ilyen vagy olyan okoknál fogva, egyáltalán nem válaszolt, néhány parlament írásban válaszolt, néhány pedig meghívta az előadót személyes találkozóra. Az előadónak a mai napig Luxemburg, Portugália, Finnország, Franciaország, Németország, Spanyolország, Belgium és Magyarország költségvetési bizottságaival, illetve azok képviselőivel sikerült találkoznia.

A kérdőívre adott írásos válaszok elemzésekor, valamint a kétoldalú találkozókon folytatott megbeszélések során lassan kibontakoztak egy lehetséges megállapodás körvonalai. Ezeket az Unió saját forrásainak jövőjéről az Európai Parlament és az osztrák parlament által közösen megrendezett brüsszeli, 2006. május 8–9-i parlamentközi találkozó saját forrásokkal foglalkozó munkacsoportja tovább finomította.

E találkozó számos résztvevője úgy vélte, hogy a parlamentek képviselőiből a jövőben létrehozandó, a 2008/2009-re tervezett felülvizsgálathoz javaslatokat készítő informális munkacsoport támogatásának gondolata jó eszköz lehet a parlamenteknek a folyamatba való teljes körű bevonására(3). A munkacsoport felállításának e pozitív értékelését a nemzeti parlamentek költségvetési bizottsági elnökei és az EP Költségvetési Bizottsága 2006. június 21-én Brüsszelben megrendezett éves találkozójának résztvevői is osztották. Ez a találkozó kiváló lehetőséget nyújtott további megbeszélések folytatására.

Az előadó véleménye szerint a 2006. december 4–5-én tartandó következő parlamenti találkozó lehetőséget nyújt majd arra, hogy előrelendítse az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek részvételét a felülvizsgálati eljárásban, és a párbeszédet strukturáltabb szakaszba kormányozza. „Az Unió finanszírozásának jövője” ismét az egyik munkacsoport témája lesz. A már elvégzett közös munka alapján bizonyosan érdekes és termékeny megbeszélések következnek.

Ha a parlamentáris kapcsolatok – akár két-, akár többoldalú szinten – továbbra is a kezdetekkor meglévő kölcsönös bizalom és nyitottság jegyében folytatódnak, az előadónak meggyőződése, hogy az Európai Parlament és a tagállamok parlamentjei között megegyezés fog születni a saját forrásokat illető alapvető elvekről.

Saját kezdeményezésű jelentés az EU saját forrásairól

Az előadó a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament által közösen végzett munka eredményeit az EU saját forrásairól szóló saját kezdeményezésű jelentésbe szándékozik foglalni, amelyet azután 2007 tavaszán plenáris vitára és szavazásra lehetne bocsátani. Ezt a jelentést a Bizottság útmutatóként használhatja felülvizsgálati munkája során, és így az állam- és kormányfők számára is világossá fog válni, hogy nemzeti parlamentjeiknek mik az elképzeléseik a jövőt illetően.

Az új rendszer alapelvei

A kiindulópontként szolgáló Schreyer-féle 2004-es javaslatok és a Parlament megbízásából 2005-ben készített, saját forrásokról szóló, továbbgondolásra késztető tanulmány(4) alapján az előadó reménykedik abban, hogy a nemzeti parlamentek képviselőivel folytatott megbeszélései során konszenzus születik a reform alábbi sarokkövei esetében:

· A tagállamok adószuverenitásának teljes tiszteletben tartása

Az új rendszer semmilyen körülmények között sem biztosíthat adókivetési jogot az Európai Uniónak. A tagállamok adószuverenitása megmarad, és egyedül ők engedélyezhetik az Unió számára, hogy meghatározott időszakban közvetlenül részesüljenek valamely adó egy bizonyos részéből. A tagállamok ilyen értelmű döntése bármikor visszavonható.

· Adósemlegesség

Amennyiben minden más körülmény változatlan marad, valamely politika európai szintre emelése sem a közkiadásokat, sem a polgárok adóterheit nem növelheti. Amennyiben az új rendszer közvetlenül átengedi valamely adó egy részét az Európai Uniónak, máshol ugyanekkora csökkentésnek kell bekövetkeznie.

· Az uniós költségvetés nagyságrendjének változatlansága

A GNI 1,24%-ában meghatározott felső határ természetesen megmarad. Az Unió saját forrásainak reformja nem eredményezheti a költségvetés nagyságrendjének növekedését, ami ettől független kérdés.

· Az új rendszer fokozatos bevezetése

Az új rendszer fokozatos bevezetésére átmeneti időszakokat kell meghatározni. Ha sikerül politikai megállapodást elérni, 2009-től megkezdődhet a reform első szakasza. A rendszer a nemzeti hozzájárulások rendszerének megtartása mellett is módosítható oly módon, hogy az egyszerűbbé, átláthatóbbá váljon, és teljes mértékben arányban álljon az egyes tagállamok relatív gazdagságával.

· Egyértelmű politikai kapcsolat megteremtése a bevételek reformja és a kiadások reformja között

Az új intézményközi megállapodáshoz csatolt 3. nyilatkozatnak megfelelően az uniós bevételek szerkezeti reformjának együtt kell járnia az uniós kiadások szerkezeti reformjával. A tagállami hozzájárulások rendszeréről az Uniónak közvetlenül átengedett valódi saját források rendszerére való áttérés az uniós kiadásokat is felszabadítja a „Vissza akarom kapni a pénzemet!” felkiáltással hangoztatott igényeknek való megfelelés kényszere alól.

További megfontolások

Noha az előadó számára egyértelmű, hogy a valódi európai adó ideje még nem jött el, hosszú távon meg kellene fontolni a Római Szerződés eredeti szándékai szerinti rendszerhez való visszatérést. Az EU pénzügyeihez való hozzájárulás nemzeti államkincstárakra nehezedő terhe csökkenthető lenne a pénzügyi források Európai Uniónak nemzeti keretek között, de szorosan a közösségi tevékenységekhez kapcsolódva történő közvetlen átengedésével. Ezt a második szakaszt 2014-től lehetne fokozatosan bevezetni.

Annak érdekében, hogy az uniós bevételek jövőbeli összetevőire vonatkozó konkrét lehetőségek feltárásához naprakész, megbízható adatok álljanak rendelkezésre, az előadó várakozással tekint azon tanulmány eredményei elé is, amelynek elkészítésére az Európai Parlament 2006 októberében adott megbízást. Ez a tanulmány a saját források új rendszere tekintetében néhány lehetséges jelöltként felmerülő adóra összpontosít majd. A rendelkezésre álló politikai döntési lehetőségek egyértelmű meghatározása érdekében a Bizottságot is fel lehetne kérni arra, hogy a fent felsorolt alapelvek teljes tiszteletben tartása mellett részletes beszámolóban mutassa be az e célra esetlegesen felhasználható meglévő nemzeti adók előnyeit és hátrányait.

Az előadó az elmúlt évben a nemzeti parlamentekkel szoros együttműködésben elvégzett munka alapján arra számít, hogy a saját forrásokról szóló, a tervek szerint 2007 tavaszán a plenáris ülés elé kerülő saját kezdeményezésű jelentésében már néhány konkrét elképzelést is előterjeszthet arról, milyen is legyen a saját források méltányos, polgáraink számára könnyen érthető, kompenzációs mechanizmusok és nemzeti mentességek nélkül is működőképes jövőbeli rendszere.

MELLÉKLET

Intézményközi megállapodás a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről

3. Nyilatkozat a pénzügyi keret felülvizsgálatáról

1.        Az Európai Tanács következtetéseivel összhangban a Bizottságot felkérték egy teljes és széles körű felülvizsgálat elvégzésére, amely az uniós kiadások valamennyi szempontját, beleértve a közös agrárpolitikát is, továbbá valamennyi forrását magában foglalja, beleértve az Egyesült Királyság visszatérítését is, és amelyről 2008–2009-ben kell jelentést készítenie. E felülvizsgálatot az intézményközi megállapodás működésének értékelésével kell kiegészíteni. Az Európai Parlament az alábbi rendelkezések alapján az eljárás valamennyi szakaszában társul a felülvizsgálathoz:

- a felülvizsgálat Bizottság általi ismertetését követő vizsgálati szakaszban gondoskodnak arról, hogy az intézmények közötti rendes politikai párbeszéd alapján megfelelő párbeszédekre kerüljön sor az Európai Parlamenttel, valamint hogy az Európai Parlament álláspontjait megfelelőképpen figyelembe veszik;

- az Európai Tanács 2005. decemberi következtetéseivel összhangban „a felülvizsgálat által érintett valamennyi témában hozhat határozatot”. Az Európai Parlament a vonatkozó eljárásokkal összhangban valamennyi hivatalos nyomonkövető lépésben részt vesz, szerzett jogainak teljes tiszteletben tartása mellett.

2.        A Bizottság vállalja, hogy a felülvizsgálat elfogadásához vezető konzultációs és vitafolyamat részeként épít a helyzet elemzése során az Európai Parlamenttel folytatott mélyreható véleménycserére. A Bizottság figyelembe veszi az Európai Parlament azon szándékát is, hogy a saját források rendszerének felülvizsgálata céljából konferenciát hívjon össze az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek részvételével. E konferencia eredményét a fenti konzultációs eljárás keretében nyújtott hozzájárulásnak tekinti. A felek tudomásul veszik, hogy a Bizottság javaslatát teljes egészében saját felelősségére terjeszti elő.

(1)

A 2006. május 17-i intézményközi megállapodáshoz csatolt felülvizsgálati záradék – lásd: MELLÉKLET.

(2)

„A Schreyer-féle javaslatok”, COM(2004)505 és COM(2004)501

(3)

A 4. munkacsoport által 2006. május 9-én a parlamenti találkozó plenáris ülése elé terjesztett összefoglaló

(4)

Study Group for European Policies (SEP), 2005. június 30.: Saját bevételek: a rendszer fejlődése a 25 tagú EU-ban. Tanulmány az Európai Parlament számára


VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről (20.12.2006)

a Költségvetési Bizottság részére

az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről

(2006/2205(INI))

A vélemény előadója: Bart Staes

JAVASLATOK

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  megállapítja, hogy az Európai Unió bevételeinek rendszere elavult. A kezdetben kiegészítő forrásnak („hozzáadottérték-adó források”) vagy külön forrásnak („GNP-forrás”) szánt nemzeti hozzájárulások ma az Unió finanszírozásának 90%-át teszik ki. Ezen a szinten, és az évek során eszközölt számos technikai kiigazítás figyelembevételével ez a rendszer mára elfogadhatatlan hátrányokkal jár, amit a Bizottság és a Tanács titkársága is elismert;

2.  hangsúlyozza, hogy ez a rendszer a közösségi szellem súlyos gyengülését jelenti. A közös kiadások nemzeti hozzájárulásokból történő finanszírozása az országok arra való ösztönzésével jár, hogy a „megfelelő megtérülést” keressék. Felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a saját források új rendszerének létrejöttéig orvosolják a hagyományos saját források, azaz a hozzáadottérték-adón és a bruttó nemzeti jövedelmen alapuló saját források jelenlegi rendszerének a Számvevőszék 2005-ös éves jelentésében megállapított hiányosságait. Felhívja a Bizottságot, hogy minél hamarabb terjesszen elő javaslatot a FISIM-re (a pénzügyi közvetítési szolgáltatások közvetett módon mért díja);

3.  osztja a Számvevőszék azon véleményét(1), hogy rendkívül nehéz akkor előrehaladást elérni a közösségi saját források rendszerének átfogó reformja terén, amikor a reformról szóló vita összefonódik a pénzügyi felső határértékekről és a többéves pénzügyi terv keretében megvalósítandó közösségi politikákra fordítandó összegekről folytatott tárgyalásokkal;

4.  ezért üdvözli azt a tényt, hogy az Európai Tanács 2005. december 15–16-i brüsszeli ülésén elfogadott felülvizsgálati záradék az új pénzügyi terv időszakának lejárta előtt lehetővé teszi a saját források rendszere teljes reformjának előkészítését és elfogadását;

5.  emlékeztet arra, hogy a választott rendszernek (adókivetés közvetlenül európai szinten, vagy a részben az Uniónak fizetett nemzeti adókból) átláthatónak és költséghatékonynak kell lennie, és magában kell foglalnia azt az elvet, hogy az európai finanszírozás valamennyi kedvezményezettjének adatait nyilvánosságra kell hozni. A rendszert úgy kell kialakítani, hogy a csalás és a szabálytalanságok elkerülhetőek legyenek, az értékarányos ráfordítás elve érvényesüljön, és az Európai Számvevőszék megfelelő és hatékony ellenőrzést tudjon végezni minden szinten;

6.  ragaszkodik ahhoz, hogy egy ilyen reformnak költségsemlegesnek kell lennie, ha azt el akarjuk fogadtatni a közvéleménnyel; nem eredményezheti a közkiadások és az adófizetőkre eső teher növekedését; fel kell kérni a nemzeti számvevőszékeket és az Európai Számvevőszéket annak ellenőrzésére, hogy ezt az elvet megfelelően alkalmazzák-e;

7.  az EU mint a polgárok és az államok uniója kettős természetével összhangban a saját források új rendszeréről szóló határozatot az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak közösen kell meghoznia;

8.  az európai szervek adófizetők felé fennálló demokratikus kötelezettségét növelni kell a polgárok beléjük vetett bizalmának erősítése érdekében. Az EU finanszírozása magában foglalja a többéves pénzügyi keret időszakának az Európai Parlament jogalkotási ciklusaihoz való hozzáigazítását is;

9.  az éves költségvetés tekintetében az Alkotmányszerződésben foglaltaknak megfelelően a lehető leghamarabb meg kell szüntetni a kötelező és nem kötelező kiadások közötti különbségtételt az Európai Parlament teljes együttdöntési jogkörének biztosítására a költségvetés valamennyi kategóriájában;

Felhívja illetékes bizottságát, hogy a tagállamok nemzeti parlamentjeinek részvételével szervezzen konferenciát az Unió saját forrásainak jövőjéről.

ELJÁRÁS

Cím

Az Európai Közösségek saját forrásainak jövője

Hivatkozások

2006/2205(INI)

Illetékes bizottság

BUDG

Véleményt nyilvánított
  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma

CONT
12.10.2006

Megerősített együttműködés – a plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

A vélemény előadója
  A kijelölés dátuma

Bart Staes
20.6.2006

Vizsgálat a bizottságban

27.11.2006

20.12.2006

 

 

 

Az elfogadás dátuma

20.12.2006

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

22

 

 

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Inés Ayala Sender, Herbert Bösch, Paul van Buitenen, Simon Busuttil, Paulo Casaca, Antonio De Blasio, Petr Duchoň, Szabolcs Fazakas, Christofer Fjellner, Ingeborg Gräßle, Umberto Guidoni, Dan Jørgensen, Ona Juknevičienė, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Jan Mulder, Bart Staes, Margarita Starkevičiūtė, Kyösti Virrankoski, Marilisa Xenogiannakopoulou

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Daniel Caspary, Valdis Dombrovskis, Paul Rübig

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

 

(1)

Lásd a 2006/2. sz. vélemény 18. pontját (HL C 203., 2006.8.25., 50. o.).


VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (1.2.2007)

a Költségvetési Bizottság részére

az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről

(2006/2205(INI))

A vélemény előadója: Elisa Ferreira

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  ismét hangsúlyozza a saját források a célból történő jelenlegi rendszere felülvizsgálatának szükségességét, hogy az átláthatóbb, méltányosabb, egyszerűbb, az európai polgárok számára érthetőbb és az európai szolidaritás elvével összeegyeztethetőbb legyen;

2.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás alapján a Parlament részt vegyen az Európai Unió saját forrásainak reformjáról folyó mélyreható véleménycserében;

3.  elismeri, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló pénzügyi tervről szóló párbeszéd nehézségei, valamint a végleges megállapodás bonyolultsága jól mutatják a jelenlegi rendszer határait és megerősítik azt, hogy a kezdeményezés helyénvaló és időszerű;

4.  üdvözli az előadó munkamódszerét, különösen ami a nemzeti parlamentek az eljárás egyes szakaszaiba történő bevonását illeti, ami lehetővé teszi a nézetek közelítését;

5.  úgy ítéli meg, hogy a saját források kulcsfontosságú szerepet játszanak a pénzügyi terv felülvizsgálatában; következésképpen további késedelem nélkül kíván felkészülni olyan módszer segítségével, amely valamennyi illetékes bizottságának bevonását lehetővé teszi, ahogyan az a tárgyalás kezdetén is történt;

6.  várja az Európai Parlament által 2006 októberében megrendelt, a költségvetés finanszírozásának alternatíváira vonatkozó politikai döntést megalapozó technikai felmérés eredményét, amely nem növelheti az európai polgárokat terhelő adókat és nem engedélyezheti az egyes tagállamok számára a kompenzációs rendszereket; úgy véli, hogy tanulmányozni kellene a különböző tervezett mechanizmusok makroökonómiai hatását;

7.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok adószuverenitásának elvét a szilárd alapokon nyugvó, az EU-s szinten jobban érvényesíthető politikák – például a belső szolidaritás és a külső versenyképesség erősítése – támogatására alkalmas közös költségvetés szükségességének elvével kell ötvözni;

8.  úgy véli, hogy az EU saját bevételei tekintetében az európai polgároknak nagyobb egyértelműségre és jobb átláthatóságra van szükségük, ami a Bizottságot és a költségvetési hatóságot nagyobb fegyelemre szorítja a kiadásokra vonatkozó döntéseik meghozatala során;

9.  hangsúlyozza, hogy az új rendszernek a progresszivitás elvére kell épülnie, és ezért adott esetben, az uniós költségvetéshez való hozzájárulás mértékének megállapítása érdekében tükröznie kell az egyes tagállamok bevételeinek szintjét;

10. fokozottan hangsúlyozza a kibővült tagságnak az Európai Unió integrációs képességére gyakorolt hatásait elsősorban a kohéziós politikák terén; javasolja ezért, hogy a saját források jelenlegi rendszerének valamennyi felülvizsgálata feltétlenül biztosítsa a múlt- és a jövőbeli bővítések fenntarthatóságát;

11. hangsúlyozza, hogy új adófajták bevezetése előtt alaposan tanulmányozni kell a már létezőkben rejlő lehetőségeket annak elkerülése érdekében, hogy az adóterhet esetleg növelő, új adófajtákat vezessenek be;

12. hangsúlyozza, hogy amint az az új intézményközi megállapodásban is szerepel, a globális reformszellemnek a költségvetés kiadási és bevételi oldalára is hatnia kell, aminek bizonyos kiadások – mint például a közös agrárpolitikával kapcsolatos tételek – alapos felülvizsgálatát kell maga után vonnia, ezzel biztosítva, hogy az Európai Unió költségvetése mind a kiadások, mind a bevételek tekintetében a lisszaboni stratégia sikerét segíti elő;

13. támogatja esetleges új finanszírozási mechanizmusok, például az Európai Unió valódi saját forrásai átmeneti időszak alatt megvalósított fokozatos bevezetését, amelyek megvalósításuk tekintetében magukban foglalhatják a hozzáadottérték-adót, a közúti árufuvarozásban használt üzemanyagra kivetett jövedéki adót, a dohányra vagy az alkoholra kivetett jövedéki adót, a környezetvédelmi adót, vagy a közös konszolidált adóalapnak megfelelően számított társasági adó egy adott százalékát.

ELJÁRÁS

Cím

Az Európai Unió saját forrásainak jövője

Hivatkozások

2006/2205(INI)

Illetékes bizottság

BUDG

Véleményt nyilvánított
  A plenáris ülésen való bejelentés
  dátuma

ECON
16.11.2006

Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

a vélemény előadója
  A kijelölés dátuma

Elisa Ferreira
24.10.2006

A vélemény korábbi előadója

 

Vizsgálat a bizottságban

19.12.2006

23.1.2007

 

 

 

Az elfogadás dátuma

30.1.2007

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

41

0

1

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Zsolt László Becsey, David Casa, Konstantin Dimitrov, Pervenche Berès, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Ieke van den Burg, Elisa Ferreira, José Manuel García-Margallo y Marfil, Jean-Paul Gauzès, Donata Gottardi, Sophia in 't Veld, Othmar Karas, Piia-Noora Kauppi, Evgeni Kirilov, Wolf Klinz, Christoph Konrad, Kurt Joachim Lauk, Andrea Losco, Astrid Lulling, Gay Mitchell, Cristobal Montoro Romero, Joseph Muscat, John Purvis, Alexander Radwan, Bernhard Rapkay, Eoin Ryan, Antolín Sánchez Presedo, Manuel António dos Santos, Olle Schmidt, Margarita Starkevičiūtė, Ivo Strejček, Sahra Wagenknecht, Lars Wohlin

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Harald Ettl, Vladimír Maňka, Thomas Mann, Giovanni Pittella

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Dariusz Maciej Grabowski, Holger Krahmer, Kurt Lechner, Heide Rühle

Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)

...


VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (27.2.2007)

a Költségvetési Bizottság részére

az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről

(2006/2205(INI))

A vélemény előadója: Gerardo Galeote

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli a 2005. december 15–16-i Európai Tanács határozatát, amelyben felkérte a Bizottságot, hogy végezze el az uniós kiadások és bevételek minden szempontot figyelembe vevő, teljes és széles körű felülvizsgálatát és erről 2008–2009 folyamán tegyen jelentést; üdvözli továbbá az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről kötött, 2006. május 17-i intézményközi megállapodáshoz csatolt, a pénzügyi keret felülvizsgálatáról szóló nyilatkozatot(1); sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Tanács még nagyobb visszatérítést fogadott el egyes nettó befizető országok részére, még bonyolultabbá téve a saját források rendszerét és további nyomatékot adva a jogos visszatérítés szűk látókörű fogalmának;

2.  emlékeztet arra, hogy az EK-Szerződés 269. cikkében kimondott és a tagállamok pénzügyi hozzájárulásainak a Közösségek saját forrásaival történő helyettesítéséről szóló, 1970. április 21-i 70/243/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozattal(2) bevezetett pénzügyi autonómia elve azon az akaraton alapult, hogy biztosítani kell, hogy a Közösség elegendő saját forrással rendelkezzen ahhoz, hogy a nemzeti megfontolásoktól független maradhasson, és hogy biztosítsák a szolidaritás elvének tiszteletben tartását, amelyen az Unió regionális politikája alapul;

3.  elismeri, hogy az adószuverenitás, a szubszidiaritás, az adósemlegesség és az elszámoltathatóság elvét tiszteletben kell tartani;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy a 2008. évi felülvizsgálat összefüggésében komolyan vegye fontolóra egy közvetlen, egyszerű és átlátható kapcsolat biztosításának szükségességét az Unió forrásai és az Unió polgárai között egy kevésbé összetett és demokratikusabb uniós forrásrendszer bevezetése révén és ügyelve a jobb tájékoztatásra európai és nemzeti szinten, figyelembe véve a regionális szintű aggodalmakat az Európai Unió finanszírozásának eredetével kapcsolatban;

5.  javasolja, hogy e kapcsolat biztosítása során fordítsanak kellő figyelmet egy bizonyos adó egy részének az Unió költségvetésébe való befizetésére, kellőképpen szem előtt tartva a Szerződésben a legkülső térségekre vonatkozóan megfogalmazott követelményeket (az EK-Szerződés 299. cikkének (2) bekezdése);

6.  elismeri, hogy a belátható jövőben – figyelembe véve az Európai Unió jövőbeli hatásköreit és felelősségeit– a nemzeti hozzájárulások az Unió bevételeinek továbbra is jelentős forrását képezik majd; ösztönzi azonban a Bizottságot, hogy javasoljon egy bevételnövelő rendszert, amely jelentősen csökkenti a nemzeti hozzájárulások viszonylagos jelentőségét, a hozzájárulások egy minimális részét továbbra is az egyes tagállamok jólétéhez igazítva;

7.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy minden új rendszer tükrözze az egyes tagállamok viszonylagos jólétét és fizetési képességét;

8.  felkéri az európai vezetőket, hogy a vitákat ne korlátozzák a kiadások kérdésére, hanem foglalkozzanak az azokból származó előnyökkel is, illetve a befektetések megtérülésével, különösen a legrégebbi tagállamok esetében;

9.  kéri, hogy – amíg az nem hat ki az EU területi kohéziójára – tartsák tiszteletben a „fontainebleau-i elvet” és töröljék el az immár nyilvánvalóan nem indokolható visszatérítéseket;

10. reméli, hogy a nemzeti parlamentek és a Régiók Bizottságával is konzultáló Európai Parlament által a saját források rendszerének reformjáról tartott vita során figyelembe veszik majd a regionális aggodalmakat.

ELJÁRÁS

Cím

Az Európai Unió saját forrásainak jövője

Eljárás száma

2007/2205(INI)

Illetékes bizottság

BUDG

Véleményt nyilvánított
  A plenáris ülésen való bejelentés
  dátuma

REGI
7.9.2006

Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

a vélemény előadója
  A kijelölés dátuma

Gerardo Galeote
24.11.2004

A vélemény korábbi előadója

 

Vizsgálat a bizottságban

19.12.2006

1.2.2007

 

 

 

Az elfogadás dátuma

27.2.2007

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

36

5

1

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Stavros Arnaoutakis, Elspeth Attwooll, Tiberiu Bărbuleţiu, Jean Marie Beaupuy, Antonio De Blasio, Gerardo Galeote, Eugenijus Gentvilas, Ambroise Guellec, Pedro Guerreiro, Zita Gurmai, Marian Harkin, Jim Higgins, Filiz Husmenova, Alain Hutchinson, Mieczysław Edmund Janowski, Gisela Kallenbach, Tunne Kelam, Evgeni Kirilov, Constanze Angela Krehl, Jamila Madeira, Mario Mantovani, Sérgio Marques, Miguel Angel Martínez Martínez, Lambert van Nistelrooij, Jan Olbrycht, Maria Petre, Markus Pieper, Bernard Poignant, Elisabeth Schroedter, Stefan Sofianski, Catherine Stihler, Margie Sudre, Oldřich Vlasák

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Brigitte Douay, Den Dover, Emanuel Jardim Fernandes, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Ljudmila Novak, Francisca Pleguezuelos Aguilar

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Simon Busuttil, Wolf Klinz, Thomas Wise

Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)

...

(1)

HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

(2)

HL L 94., 1970.4.28., 19.o.


VÉLEMÉNY az Alkotmányügyi Bizottság részéről (23.1.2007)

a Költségvetési Bizottság részére

az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről

(2006/2205(INI))

A vélemény előadója: Carlos Carnero González

JAVASLATOK

Az Alkotmányügyi Bizottság felhívja a Költségvetési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  megállapítja, hogy az Unió saját forrásainak jelenleg érvényes rendszere nem átlátható és nem érthető a polgárok számára és nem teljesíti a szerződésekben meghatározott, elsősorban az Unió pénzügyi önállóságának biztosítására vonatkozó célokat;

2.  úgy véli, hogy a saját források rendszerének igazodnia kell az Európai Unió intézményi reformjához egyrészt a polgárok jogainak erősítése, másrészt az Unióban betöltött szerepük növelése érdekében;

3.  jelzi, hogy az aktuális rendszer ahelyett, hogy politikái végrehajtásához megfelelő saját forrásokat biztosítana az EU számára, egyre érthetetlenebbé teszi a polgárok számára a közösségi finanszírozást, és a Közösség valamennyi tagja által élvezett számos előnyt, illetve a kohézió minden logikáját teljesen figyelmen kívül hagyó, ún. „igazságos visszatérítés” alapján csökkentésre irányuló tárgyalásokat ösztönöz mind a nettó befizető, mind a nettó haszonélvező tagállamok között;

4.  támogatja ezért az Unió finanszírozásának alapos felülvizsgálatát (mind a kiadások, mind a bevételek tekintetében), amelynek 2008/2009-es megvalósítására az Európai Tanács 2005. december 15–16-i ülésén született megállapodásokat követően és a az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodáshoz csatolt, a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatáról szóló nyilatkozattal összhangban a Bizottság már kötelezettséget vállalt;

5.  szükségesnek tartja az uniós saját források olyan új rendszerének létrehozását, amely

–  valóban a Közösség saját forrásaiból, nem pedig az európai költségvetéshez történő nemzeti hozzájárulásokból áll,

–  valóban az Európai Unión belüli kohézió javítását szolgálja,

-  elegendő eszközt biztosít az Unió politikáinak megfelelő finanszírozására, különös tekintettel a jövőbeni csatlakozásokra és a kiadásoknak a politikai prioritásokkal való közvetlenebb megfeleltetésére,

-  átlátható és érthető,

-  teljes mértékben demokratikus döntéshozatal és ellenőrzés alá tartozik,

-  méltányos,

-  a polgárokat közvetlenül az Unióhoz kapcsolja;

6.  e tekintetben célszerűnek tartja az Unió adójellegű saját forrásainak – a tagállamokból származó átutalásoktól való függőség megszüntetését lehetővé tevő – fokozatos bevezetését, amely közvetlen kapcsolatot teremtene a polgárság és a közösségi pénzügyek között, továbbá hatékony és méltányos lenne, és nem tenné szükségessé a befizetők globális adóterheinek növelését;

7.  a saját forrásokkal kapcsolatos döntéshozatali mechanizmusok tekintetében

-  első lépésként megerősíti az európai alkotmányszerződésben foglalt rendszer iránti támogatását, azaz egyrészt a Parlamenttel folytatott konzultációt követő, és az egyes tagállamok alkotmányának megfelelően elfogadott, a Tanács európai törvényébe foglalt főbb rendelkezéseket, másrészt a Parlament jóváhagyását követő, minősített többséggel jóváhagyott, a Tanács által elfogadott európai törvényben meghatározott végrehajtási intézkedéseket,

-  mindazonáltal emlékeztet arra, hogy az ilyen rendelkezések az európai alkotmányban foglalt, az Unió pénzügyeire vonatkozó globális megállapodás szerves részét képezik, amelynek alapját a következő elemek nyújtják:

•    a saját források esetében az utolsó szót továbbra is a tagállamok mondják ki,

•    a jelenlegi pénzügyi keret szerződésbe történő belefoglalása egy, a Tanács és a Parlament beleegyezését igénylő, többéves pénzügyi keretről szóló törvény révén,

•    a kötelező és nem kötelező kiadások közötti különbség megszüntetése az éves költségvetésben,

•    az éves költségvetés egészére vonatkozó döntéshozatali hatáskör biztosítása a Parlament számára;

8.  hangsúlyozza, hogy az európai politikai integráció későbbi elmélyítésének elkerülhetetlen velejárója a saját forrásokkal kapcsolatos döntéshozatali eljárások egyszerűsítése a hatékonyság fokozása érdekében, valamint a saját források tekintetében a Parlament – a tagállamok nemzeti parlamentjeivel együtt – döntéshozatali hatáskörrel való felruházása annak érdekében, hogy az teljes egészében közösségi szintűvé váljon;

9.  úgy véli, hogy e felülvizsgálat sikere a saját források rendszerének reformja mellett politikái összességének megerősítése érdekében az uniós kiadások célkitűzéseinek újragondolását teszi szükségessé, figyelembe véve az európai integráció folyamatának fejlődését, valamint alapul véve a Parlament, a Bizottság, a Tanács és a nemzeti parlamentek közös mérlegelését;

10. úgy véli, hogy a pénzügyi keret félidős felülvizsgálata jó alkalom a közösségi politikák célkitűzéseinek újrafogalmazásához; következésképpen szeretné, ha a megfelelő előkészületek minden további késlekedés nélkül elkezdődnének a területen illetékes valamennyi bizottság bevonásával, ahogyan ez a kezdeti tárgyalás alkalmával is történt;

11. üdvözli ezért az illetékes előadó által a nemzeti parlamentekkel folytatott párbeszéd vonatkozásában követett módszert, valamint a parlamenti fórumokon az Európa jövőjével kapcsolatban ez idáig lezajlott gyümölcsöző vitákat.

ELJÁRÁS

Cím

Az Európai Unió saját forrásainak jövője

Hivatkozások

2006/2205(INI)

Illetékes bizottság

BUDG

Véleményt nyilvánított
  A plenáris ülésen való bejelentés
  dátuma

AFCO
7.9.2006

Megerősített együttműködés - a plenáris ülésen való bejelentés dátuma

 

a vélemény előadója
  A kijelölés dátuma

Carlos Carnero González
23.11.2006

A vélemény korábbi előadója

 

Vizsgálat a bizottságban

23.11.2006

22.1.2007

 

 

 

Az elfogadás dátuma

23.1.2007

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

15

2

1

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

James Hugh Allister, Carlos Carnero González, Richard Corbett, Jean-Luc Dehaene, Panayiotis Demetriou, Andrew Duff, Ingo Friedrich, Bronisław Geremek, Genowefa Grabowska, Jo Leinen, Íñigo Méndez de Vigo, Marie-Line Reynaud, Adrian Severin, Alexander Stubb, Riccardo Ventre

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Ashley Mote, Gérard Onesta, Jacek Protasiewicz

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

 

Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)

...


ELJÁRÁS

Cím

Az Európai Unió saját forrásainak jövője

Eljárás száma

2006/2205(INI)

Illetékes bizottság
  Az engedélyezés plenáris ülésen való bejelentésének dátuma

BUDG
7.9.2006

Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)
  Az ülésen való bejelentés dátuma

CONT
12.10.2006

ECON
7.9.2006

REGI
7.9.2006

AFCO
7.9.2006

 

Nem nyilvánított véleményt
  A határozat dátuma






Megerősített együttműködés
  A plenáris ülésen való bejelentés dátuma






Előadó(k)
  A kijelölés dátuma

Alain Lamassoure
20.9.2004

 

Korábbi előadó(k)

 

 

Vizsgálat a bizottságban

28.11.2006

5.12.2006

24.1.2007

26.2.2007

12.3.2007

Az elfogadás dátuma

12.3.2007

A zárószavazás eredménye

mellette:

ellene:

tartózkodás:

28

5

1

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Richard James Ashworth, Reimer Böge, Herbert Bösch, Simon Busuttil, Joan Calabuig Rull, Gérard Deprez, Brigitte Douay, James Elles, Salvador Garriga Polledo, Neena Gill, Ingeborg Gräßle, Nathalie Griesbeck, Louis Grech, Catherine Guy-Quint, Jutta Haug, Ville Itälä, Ralf Walter, Anne E. Jensen, Wiesław Stefan Kuc, Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk, Alain Lamassoure, Janusz Lewandowski, Vladimír Maňka, Mario Mauro, Francesco Musotto, Gianni Pittella, Nina Škottová, László Surján, Helga Trüpel, Kyösti Virrankoski

A zárószavazáson jelen lévő póttagok

Thijs Berman, Richard Corbett, Bárbara Dührkop Dührkop, Michael Gahler, Romana Jordan Cizelj, Paul Rübig, José Albino Silva Peneda, Margarita Starkevičiūtė, Peter Šťastný

A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés)

 

A benyújtás dátuma

13.3.2007

 

Megjegyzések (egy nyelven állnak rendelkezésre)

 

 

Utolsó frissítés: 2007. március 27.Jogi nyilatkozat