az „Államháztartás a GMU-ban – 2006” című közleményről

(2007/2004(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az „Államháztartás a GMU-ban – 2006, az átdolgozott Stabilitási és Növekedési Paktum első éve” című bizottsági közleményre (COM(2006)0304),

– tekintettel a 2001. március 32–24-i stockholmi Európai Tanács elnökségi következtetéseire, amelyek az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának rendszeres felülvizsgálatára szólítanak fel, beleértve a jövőben bekövetkező demográfiai változások miatt várhatóan kialakuló nehézségeket,

– tekintettel az uniós államháztartások hosszú távú fenntarthatóságáról szóló bizottsági közleményre (COM(2006)0574),

– tekintettel a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló 1467/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2005. június 27-i 1056/05/EK tanácsi rendeletre(1),

–      tekintettel a Bizottság 2006. decemberi konvergenciajelentésére (COM(2006)0762),

–       tekintettel a Bizottság által a tagállamok 2006–2007. évi stabilitási és konvergenciaprogramjaira tett ajánlásokra,

–       tekintettel a 2005. március 22–23-i brüsszeli Európai Tanácsnak a Stabilitási és Növekedési Paktum felülvizsgálatról elfogadott elnökségi következtetéseire,

–       tekintettel a Bizottságnak a „Második jelentés az euróövezet jövőbeli bővítésének gyakorlati előkészületeiről” című közleményére (COM(2005)0545) és az euróövezetről szóló 2006. évi éves beszámolóra (COM(2006)0392),

–       tekintettel az euróövezet kibővítéséről szóló, 2006. június 1-jei állásfoglalására(2) és az euróövezetről szóló 2006-os éves jelentésről szóló, 2006. november 14-i állásfoglalására(3),

–       tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

–       tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6-0076/2007),

A.     mivel a tagállamoktól a közös valutát támogató szabályok értelmében elvárják, hogy költségvetési deficitjüket a GDP 3%-a alatt tartsák, és mivel ezt a szabályt rendszeresen semmibe veszik; mivel a 3% feletti költségvetési hiány kedvezőbb megítélést kaphat, ha az nagy mértékű növekedéssel és csökkenő adóssághányaddal párosul (kivéve a privatizációs bevételeket), ami középtávon az éves hiányt is 3% alá szorítja,

B.     mivel az OECD közelmúltbeli, a deficitről szóló figyelmeztetése felhívja a tagállamokat, hogy a gazdasági fejlődésük megszilárdítása érdekében összpontosítsanak a reformokra azáltal, hogy a gazdasági helyreállást a költségvetési deficitjük csökkentésére használják fel, valamint hogy a munkaerő-piacot versenyképesebbé teszik

C.     mivel 2005-ben az euróövezetben az átlagos adósság mértéke 70,6 % volt, 2006-ban 69,4% körül, becslések szerint pedig 2007-ben 68%-ra esik; mivel mind 2005-ben, mind 2006-ban a legalacsonyabb és a legmagasabb arányú adósság közötti különbség túllépte a GDP 100 százalékpontját, és a becslések szerint 2007-ben ugyanez a különbség várható; mivel ezek az értékek még mindig sokkal magasabbak, mint az adósság-GDP arány – a Stabilitási és Növekedési Paktum két pillére egyikének – 60%-os referenciaértéke,

D.     mivel 2005-ben az euróövezetben az átlagos deficit a GDP -2,6%-a volt, 2006-ban -2,0% körül, becslések szerint pedig 2007-ben -1,5% lesz; mivel a 2005-ös és a 2006-os deficitarány közötti különbség megközelítette a 9 százalékpontot és a becslések szerint 2007-re megközelítőleg 7 százalékpontra esik,

E.     mivel 2005-ben az euróövezetben a GDP növekedési üteme 1,4% volt, 2006-ban 2,6% körül, becslések szerint pedig 2007-ben 2,1% lesz; mivel a 2005-ös és a 2006-os növekedési ütem közötti különbség körülbelül 5 százalékpont volt és a becslések szerint 2007-ben is 5 százalékpont körül marad; mivel ez a növekedési ütem egyértelműen alacsonyabb a világ más területeinek mutatóinál,

F.     mivel 2005-ben az euróövezetben a munkanélküliségi arány 8,6% (12 600 000) volt, amely 2006-ra 8,1%-ra (11 900 000) csökkent; mivel a munkanélküliségi arány az előrejelzések szerint 7,7%-ra (11 500 000) csökken 2007-ben, és mivel a becsült csökkenés azt mutatja, hogy a deficit csökkentése fokozhatja a gazdasági aktivitást és csökkentheti a munkanélküliséget,

G.     mivel az életkorral kapcsolatos kiadások az előrejelzések szerint 2050-re a GDP 4%-ával emelkednek; mivel ennek következtében néhány tagállamban az életkorral kapcsolatos állami kiadások a GDP 5-13%-val nőnek majd, amely hatalmas nyomást gyakorol ezen tagállamok államháztartásának fenntarthatóságára, míg a gazdasági növekedés a 2004-2010-ig tartó időszak 2,4%-áról a 2011-2030-ig tartó időszakban 1,9%-ra esik és mindössze 1,2% lesz a 2031-2050-ig tartó időszakban; mivel a gazdasági növekedés hanyatlása és az életkorral kapcsolatos növekvő kiadások veszélyt jelenthetnek az európai polgárok gazdasági és szociális jólétére, valamint társadalmaink szociális kohéziójára, és szétesésre ösztönözhetik az európai intézményeket és közös politikákat,

H.     mivel a Bizottság és az EKB minden második évben értékeli az összes „eltérésben részesülő tagállam” tekintetében az euró bevezetésére vonatkozó maastrichti kritériumok teljesítését,

Az átdolgozott Stabilitási és Növekedési Paktum tapasztalatai

1.      emlékeztet arra, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP) fő célja költségvetési többlet, de legalább kiegyensúlyozott költségvetés középtávon történő megvalósítása, amely a jövőbeli demográfiai kihívásokat tekintve elengedhetetlen;

2.      üdvözli, hogy elég sok tagállam jelentős erőfeszítéseket tett az SNP-vel kapcsolatos kötelezettségei teljesítésére; kiemeli azonban, hogy még mindig túl korai a módosított SNP hatálybalépését követően elért eredmények értékelése;

3.      osztja a Bizottság aggodalmát az SNP megelőzési pillérének végrehajtását illetően, különös tekintettel azon tagállamokra, amelyeknek még nem sikerült államháztartásuk kiegyensúlyozása;

4.      aggodalmát fejezi ki az SNP-t, különösen annak korrekciós pillérét illetően, hogy amennyiben azt engedékeny módon alkalmazzák, úgy az magában hordozza a magas és tartós államadósság veszélyét, amely komoly veszélyt jelentene a kiegyensúlyozott államháztartásra és a munkavállalási lehetőségekre;

5.      hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak az átdolgozott SNP-hez való hozzáállása fog végérvényesen dönteni az SNP sikeréről vagy kudarcáról; figyelmeztet, hogy minden valószínűség szerint az állami vagy gazdasági szereplők nem fogadnak el további átdolgozást;

6.      aggodalmát fejezi ki az iránt, hogy a tagállamok között a deficit, adósság és gazdasági növekedés területén tapasztalható különbségek egyre mélyülhetnek, amely következésképpen alááshatja a közös valutát, visszavetheti a gazdasági növekedést és csökkentheti a munkavállalási esélyeket; sürgeti a tagállamokat olyan gazdasági politikák végrehajtására, amelyek a feltárt különbségeket csökkenthetik és nagyobb konvergenciához vezethetnek, az alacsonyabb hiány- és adósságszintek és az erőteljesebb növekedés irányában;

7.      aggodalmát fejezi ki a néhány tagállamban tapasztalható lassú államadósság-csökkentés iránt; ellenzi a soha véget nem érő és hatástalan deficit-eljárásokat, ezért sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy gyors és határozott módon járjanak el; javasolja a túlzott hiány esetén követendő eljárás hitelességének, valamint az országok egységes előírások szerint történő megítélésének fenntartását;

8.      tudni szeretné, milyen mértékben lehet ciklikus az európai növekedés, és felhívja a figyelmet a munkahelyteremtés eszközeként Európai Unió növekedési potenciálja növelésének szükségességére; emlékezteti a tagállamokat, hogy a nagyobb gazdasági növekedésnek és a magasabb foglalkoztatottságnak jelentős adóbevételi növekedéssel kellene járnia, ezzel csökkentve a túlzott deficit veszélyét, egyidejűleg jelentősen csökkentve az államadósságot;

9.      hangsúlyozza, hogy az SNP megsértése végül aláaknázhatja a közös monetáris politikát és hozzáadhat a kamatlábak emelésére irányuló nyomáshoz; hangsúlyozza, hogy az árstabilitás fenntartása érdekében elengedhetetlen az Európai Központi Bank függetlensége, meghatározva ezzel azon gazdaságpolitikák feltételeit, amelyek hozzájárulnak a magas szintű gazdasági növekedéshez és foglalkoztatottsághoz;

10.    úgy véli tehát, hogy sürgősen szükség van arra, hogy a tagállamok az európai polgárok jólétének további növelése érdekében a pénzügyi politikáikat a közös gazdasági és monetáris politikához igazítsák, valamint hogy közös költségvetési menetrend és keret vonatkozzon minden tagállamra;

11.    üdvözli a tényt, amely szerint az átdolgozott SNP olyan reformprogramok kidolgozására nyújt lehetőséget, amelyek ésszerű határidőkkel és középtávú költségvetési célokkal rendelkeznek;

12.    egyetért abban, hogy a testre szabott, a tagállamok igényeihez igazított reformprogramoknak hozzá kell járulniuk az SNP megelőzési pillérének jobb végrehajtásához;

13.    sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok nem használják ki kellőképpen pozitív gazdasági helyzetüket jelentős strukturális reformok végrehajtására, amelyek fokozzák az áruk, a szolgáltatások, a munkahelyek és a tőke piacának hatékonyságát, és hosszútávon pénzügyi konszolidációt, gazdasági növekedést és magasabb foglalkoztatottságot biztosítanának;

Kihívások a jövőre nézve

14.    emlékeztet, hogy az SNP a fő és legerősebb eszköz az EU-n belüli gazdasági politikák összehangolására; hangsúlyozza, hogy mindaddig, amíg az SNP-t következetesen és erőteljesen hajtják végre, addig a gazdasági politikák folyamatosan nagyobb gazdasági növekedéshez és magasabb foglalkoztatottsághoz vezetnek;

15.    aggodalmának ad hangot a Bizottság előrejelzéseivel kapcsolatban, amelyek drámai növekedést mutatnak az életkorral kapcsolatos kiadások területén, míg a gazdasági növekedés a jövőben hanyatlani látszik, e kettő együttvéve pedig elkerülhetetlenül hatalmas nyomást gyakorol a tagállamok államháztartásának fenntarthatóságára;

16.    aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy hat tagállamot tartanak számon, mint az idősödő népesség költségvetésre gyakorolt hatása miatt államháztartásuk hosszú távú fenntarthatósága szempontjából magas veszélynek kitett államot, míg tíz tagállamot fenyeget közepes veszély és mindössze kilenc tagállamot alacsony veszély;

17.    sürgeti, hogy mindenképpen foglalkozzanak egy ilyen mértékű uniós költségvetési kihívással; emlékeztet, hogy az államadósság csökkentését a gazdasági fellendülés időszakában fel kell gyorsítani, egyidejűleg elkerülve a prociklikus intézkedéseket és a tagállamok gazdasági teljesítményének javítása érdekében strukturális és adóreformokat végrehajtva; ösztönzi a tagállamokat, hogy használják ki a jelenlegi gazdasági fellendülést a szükséges reformoknak a munkaerőpiacon és a szolgáltatási ágazatban történő végrehajtására, és csökkentsék a vállalkozások adminisztratív terheit; úgy véli, hogy még mindig lehetséges és szükséges is a beruházási tevékenység gyorsítása, és ezért olyan strukturális reformokra és kiegészítő intézkedésekre szólít fel, amelyek tartósan javítanák a beruházási környezetet és fellendítenék a beruházásokat;

18.    felszólít az állami kiadásoknak a fizikai és humántőke felhalmozása, valamint olyan köz-és magánszféra közötti partnerségek irányába történő átirányítására, amelyek az innováció, a megújuló energiák, az oktatás és képzés, a kutatás, az információtechnológia, a távközlési és közlekedési hálózatok stb. terén működnek;

19.    üdvözli azt a tényt, hogy a tagállamok számára a 2007-es és a 2008-as évre készített előrejelzések tartalmazták az átdolgozott SNP által meghatározott 0,5%-os GDP-deficit csökkentést; osztja a Bizottság aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy a 2006-os éves átlagos strukturális átalakítás nem éri el ezt a célt; meggyőződése, hogy amennyiben adottak a jó gazdasági kilátások, akkor a legtöbb tagállamban az ajánlott 0,5%-ot jóval meghaladó strukturális átalakításra van lehetőség;

20.    sürgeti a tagállamokat, hogy kerüljék a megalapozatlan költségvetési előrejelzéseket, valamint tartózkodjanak az egyszeri intézkedésektől és a manipulált számviteltől; javasolja a Tanácsnak annak biztosítását, hogy a tagállamok 2015-ig az államadósságot alkotmányellenesnek, vagy jogellenesnek nyilvánítják, példát véve az EU egyes tagállamainak és régióinak legjobb gyakorlatáról; ajánlja, hogy a Bizottság készítsen tanulmányt a tagállamokban a költségvetési adatok jelentésének és az állami eszközök és források számvitelének statisztikai kormányzására vonatkozó legjobb gyakorlatokról;

21.    ajánlja annak kiderítését, hogy be kell-e vezetni egy, az egész Európai Unióra kiterjedő egységes költségvetési eljárási menetrendet, és egyidejűleg ki kell-e terjeszteni a költségvetési tervezést a jelenlegi egyéves időtartamon túlra; álláspontja szerint a tagállamok költségvetési tervezésének a kulcsfontosságú közgazdasági paraméterek tekintetében egységesen értékelendő feltételezéseken kell alapulnia, és azt az egész Európai Unióban egységesen kell értékelni és megállapítani;

22.    figyelmezteti a tagállamokat, hogy az államdeficit és -adósság összehasonlításának biztosítása érdekében kiváló minőségű statisztikákat nyújtsanak be a Bizottságnak; sürgeti a Bizottságot, hogy erőteljesen ellenőrizze a tagállamok által benyújtott statisztikák minőségét; sürgeti a Bizottságot minden olyan lépés megtételére – beleértve a büntető intézkedéseket –, amely biztosítja, hogy a tagállamok kiváló minőségű, megbízható, egységes és összevethető statisztikákat nyújtanak be, amelyek tartalmazzák a jelenlegi és jövőbeli (mint például a nyugdíjazás és az egészségügy) összes felelősséget; felhívja a Bizottságot, hogy feladatát gyorsan teljesítse;

23.    egyetért a Bizottsággal, hogy a független intézmények, valamint a konkrét, a költségvetési egyensúlyt érintő szabályok rendkívül kedvező hatást gyakorolnak a tagállamok középtávú céljaira és a kiegyensúlyozott államháztartások hosszú távú stabilitására;

24.    megjegyzi, hogy a Bizottság legutóbbi, 2006. decemberi konvergenciajelentésében úgy véli, hogy az értékelt tagállamok többsége előrehaladást ért el, de jelenleg egyik sem teljesíti az euró bevezetéséhez szükséges összes feltételt;

25.    emlékeztet arra, hogy a Bizottság által az értékeléshez használt maastrichti kritériumokat egységes módon kell alkalmazni, anélkül, hogy bizonyos körülmények között nehezebbé tennék a tagállamoknak az euróövezethez való csatlakozást, vagy a kritériumokat engedékenyen értelmeznék;

26.    ösztönzi a Bizottságot, hogy tárja fel olyan független nemzeti testületek létrehozásának előnyeit, amelyek feladata a kiegyensúlyozott költségvetés középtávú célkitűzésének megfelelő hiány éves szintjének meghatározása;

27.    üdvözli a Bizottság és a Tanács által a költségvetési adatok jelentése statisztikai kormányzásának javítására tett erőfeszítéseket, amelyek a tagállamoknak szóló, a statisztikai intézmények egész EU-ban érvényesítendő előírásaira vonatkozó ajánlás keretében valósulnak meg, ami kiterjed a szakmai függetlenség, a titoktartás, a megbízhatóság és az adatok időszerűségének elvére, valamint a statisztikai intézmények forrásainak megfelelőségére és a Bizottság ellenőrzési jogainak továbbfejlesztésére;

28.    úgy véli, hogy lehetőség van az állami eszközök és az implicit kötelezettségek elszámolásának fejlesztésére az átláthatóság és az összehasonlíthatóság fokozása érdekében, valamint a döntéshozatal szilárdabb alapjainak megteremtése céljából; úgy véli, hogy a Bizottságnak ezen a területen kezdeményezést kell elindítania;

29.    sajnálja az euróövezeten belül a politikai koordináció hiányát, és felhívja a figyelmet az euróövezethez tartozó tagállamok költségvetési politikáinak eltéréseire, valamint aggodalmát fejezi ki a koordináció ilyen hiányának adott esetben ellentmondásos hatásai miatt; bátorítja a strukturális és makrogazdasági reformok különféle módjainak, illetve az azok által a gazdasági ciklus különböző szakaszaiban kifejtett együttes hatásoknak és kölcsönös hatásoknak a további kutatását az államháztartás megerősítése és ezzel egyidejűleg a lisszaboni stratégia valóra váltása legjobb lehetséges módozatainak azonosítása céljából;

o

o o

30.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 174., 2005.7.7., 5. o. (2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0240 (3) Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0485.

A Szerződés világosan kimondja, hogy az EU tagállamainak államháztartásaiban bekövetkezett változásokat szigorú figyelemmel kell követni uniós szinten, mindenekelőtt azért, mert a hosszú távon életképes államháztartás előfeltétele a fenntartható növekedésnek, a munkahelyteremtésnek és a makroökonómiai stabilitásnak. A fenntartható államháztartás elengedhetetlen továbbá a közös valuta hiteléhez, ezért minden EU tagállam közös érdeke. A Szerződésnek a rendezett és fenntartható államháztartás követelményeit meghatározó előírásait néhány tanácsi rendelet pontosította. Ennek fényében a kulcsfontosságú dokumentumok közé tartoznak egyebek között a Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP), a későbbi, az SNP-t módosító rendeletek és rendelkezések, a tagállamoknak a Paktum betartására irányuló nyilatkozatai, valamint az egyes tagállamoknak szóló, értékelésekkel és javaslatokkal ellátott bizottsági jelentések. Az Európai Parlament ezeket a dokumentumokat a tagállamok makroökonómiai és költségvetési fejleményei fényében értékeli és elfogadja saját éves jelentését az államháztartásról az EU-ban.

Az előadó emlékeztet, hogy az SNP felülvizsgálatának fő célja a tagállamok teljesítményének növelése a túlzott deficit elkerülése érdekében, ezáltal segítve az államháztartás közép- és hosszú távú fenntartható kiegyensúlyozott stabilitásának biztosítását, különösen a jövőbeli demográfiai kihívások fényében.

Az előadó megállapításai hasonlóak a Bizottság értékeléséhez. A felülvizsgált Stabilitási és Növekedési Paktum működik. Meg lett erősítve és hangsúlyozásra került döntő fontosságú szerepe a gazdasági politikák összehangolásában és a makroökonómiai stabilitás elérésében.

Az előadó ugyanakkor tudatában van, hogy megállapításait a felülvizsgált paktummal kapcsolatos pusztán egy éves tapasztalatra alapozza. Ez az év pozitív gazdasági fejleményeket hozott, amely kedvező hatást gyakorolt a tagállamok pénzügyi teljesítményére. A felülvizsgált SNP valódi „stressz-tesztje” az elkövetkezendő években zajlik, amikor a Tanácsnak és a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a tagállamok valóban végrehajtják a Tanácsban elfogadott útmutatókat. Mindez nyilvánvalóan nagymértékben a tagállamok jóakaratán fog múlni, és érdekes lesz megfigyelni, hogy az elkövetkezendő években a tagállamok valóban követik-e majd a saját maguknak kitűzött célokat, beleértve a prociklikus intézkedések kerülését.

Ebben az értelemben az előadó hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak az alábbi intézkedéseket kell meghozniuk:

- A tagállamoknak jólét idején kell megerősíteniük költségvetésüket – vagyis a gazdasági növekedés időszakában. Ezek után a gazdasági fellendülést fel kell használni a nagyobb adóbevételre, az államadósság jelentős csökkentésére, a túlzott deficit okozásának elkerülésére, valamint költségvetési többletre kell törekedni. Mindez az állami szektor által nyújtott szolgáltatások befolyásolása nélkül megtehető és megerősíti az euró stabilitását, egyúttal ösztönző körülményeket teremtve a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés számára. Jelenleg csupán három euróövezetbeli tagállam mutat költségvetési többletet.

- Strukturális reformokat kell bevezetni és azokat szigorúan végrehajtani. A munkaerő-piaci reformok, a szolgáltatási, energia- és telekommunikációs piac további megnyitása (beleértve a roaming-díjak jelentős csökkentését), valamint a kutatás és fejlesztésbe való befektetések feltételeinek javítása megteremtheti a lehetőséget a növekedésre és nagyobb kereslethez, következésképpen magasabb foglalkoztatottsághoz vezethetnek.

- Az idősödő népesség költségvetésre gyakorolt hatásával annak ellenére nem foglalkozik egyik tagállam sem kellő mértékben, hogy ennek a tényezőnek van a legnagyobb hatása az uniós polgárok jövőbeli jólétére. A legfrissebb fejlemények igazolják, hogy a következetes pénzügyi politika elősegítheti a gazdasági növekedést és a foglalkoztatottságot. A tagállamoknak ezért alkotmányjogi vagy jogi kötelezettségként kell meghatározniuk a deficitmentes költségvetést. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy szembenézhessünk az európai magas, korral járó költségek jövőbeli kihívásával.

Az SNP reformja ezenkívül új koncepciókat, meghatározásokat és elveket fűzött az SNP megelőző pilléréhez. A szabályok következetes alkalmazásának biztosítása érdekében az országspecifikus középtávú költségvetési célok meghatározásának metodikáját egyértelműsítették, egyúttal a Bizottság megkezdte a munkát arról, hogy az implicit kötelezettségeket a jövőben miként tudná figyelembe venni döntéshozatala során. Egyértelműsítettek ezen kívül még néhány, a középtávú költségvetésre vonatkozó célkitűzéshez vezető korrekciós pálya meghatározását érintő kérdést, beleértve az SNP megelőzési pillérében foglalt strukturális reformok figyelembevételének feltételeit.

A Bizottság értékelése az SNP megelőzési pilléréről vegyes. Pozitívum, hogy az országspecifikus gazdasági alapelemeket tükröző megkülönböztetett középtávú költségvetési célokat a 2005. évi frissített stabilitási és konvergenciaprogramok fényébe helyezték. A tagállamok ezenkívül tartották magukat elkötelezettségeikhez és költségvetési előrejelzéseiket valószerű makroökonómiai feltételezésekre alapozták, valamint világosan csökkent az egyszeri intézkedésekre való támaszkodás mértéke. A 2005. évi frissített stabilitási és konvergenciaprogramokról szóló bizottsági értékelés néhány eltérést is kimutatott a lefektetett elvektől. Pontosabban, a középtávú költségvetési célokat még el nem ért tagállamok által 2006-ra tervezett strukturális pénzügyi korrekció 0,5 százalékkal elmarad a reform idején lefektetett határértéktől. Ez azt bizonyítja, hogy a jótékony gazdasági környezetet nem használják ki a középtávú költségvetési célok felé történő haladásra. Ezen kívül a tervezett korrekciót a konkrét intézkedések néhány tagállamban inkább hátráltatják, mint segítik. Szükség van arra, hogy a tagállamok tovább növeljék erőfeszítéseiket.

A túlzott deficitre vonatkozó eljárás végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok általában véve pozitívak. A saját megítélés lehetőségét arra használták fel, hogy a tagállamok számára realisztikus határidőket szabjanak túlzott deficitjük helyrehozására, egyúttal biztosítva, hogy jelentős pénzügyi erőfeszítések történnek. Az „egyéb vonatkozó tényezőkre” vonatkozó előírásoknak a túlzott deficit meglétéről hozott döntéshez vezető lépésekben történő alkalmazása során bizonyítást nyert, hogy az SNP továbbra is szabályalapú keret: a reform óta minden, a GDP 3 százalékát meghaladó deficit túlzottnak minősült. Ennek ellenérő az előadó aggodalmát fejezi ki, hogy néhány tagállamban lassú ütemben folyik az államadósság csökkentése. Ellenzi a véget nem érő és nem meggyőző deficiteljárásokat, ezért felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy gyorsan és határozottan cselekedjen. Végül az SNP reformja építő jellegű és átlátható szakpolitikai párbeszédet ösztönzött uniós szinten az egyes országok ügyeiről, amely hozzájárult az SNP folyamatos és hatékony működéséhez.