az Európai Unióban a fiatal nők számára a családi élet és a tanulmányi időszak összeegyeztetését lehetővé tevő intézkedések bevezetésére vonatkozó szabályozási keretről

(2006/2276 (INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (2) bekezdésére és 141. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió 2000-ben kihirdetett alapjogi chartájára(1), és különösen a családalapításhoz való jogról és az oktatáshoz való jogról szóló 9. és 14. cikkére,

–   tekintettel az 1993. június 21–22-i koppenhágai, a 2000. március 23–24-i lisszaboni, a 2001. március 23–24-i stockholmi, a 2002. március 15–16-i barcelonai, a 2003. március 20–21-i brüsszeli, a 2004. március 25–26-i brüsszeli, a 2005. március 22–23-i brüsszeli, valamint a 2006. március 23–24-i Európai Tanácsnak a foglalkoztatásról és a növekedésről szóló lisszaboni stratégiára vonatkozó következtetéseire,

–   tekintettel az európai oktatási miniszterek 1999. június 19-i bolognai együttes nyilatkozatára,

–   tekintettel a 2005. március 22–23-i Európai Tanács által elfogadott Európai Ifjúsági Paktumra,

–   tekintettel a Tanács és a Bizottság 2007. március 14-i, a gyermekek felügyeletéről szóló együttes nyilatkozatára,

–   tekintettel a Bizottság 2005. május 30-i, az ifjúságot érintő európai szakpolitikáról szóló, „Napirenden az európai fiatalokat foglalkoztató kérdések:
Az Európai ifjúsági paktum végrehajtása és az állampolgári szerepvállalás ösztönzése” című közleményére (COM(2005)0206), amely előírja annak szükségességét, hogy biztosítsanak a fiataloknak a családi és a szakmai élet jobb összeegyeztethetőségével kombinált minőségi oktatást és képzést,

–   tekintettel a Bizottság 2003. január 10-i, „Hatékony beruházás az oktatásba és a képzésbe: követelmény Európa számára” című közleményére (COM(2002)0779),

–   tekintettel a Bizottság 2003. február 5-i, „Az egyetemek szerepe a tudás Európájában” című közleményére (COM(2003)0058),

–   tekintettel a Bizottság 2005. április 20-i, „Európa szellemi tőkéjének mozgósítása:
tegyük lehetővé az egyetemek teljes körű hozzájárulását a lisszaboni stratégiához!” című közleményére (COM(2005)0152),

–   tekintettel a Bizottság 2005. június 1-jei, „Megkülönböztetésmentesség és esélyegyenlőség mindenki számára – Keretstratégia” című közleményére (COM(2005)0224),

–    tekintettel a „Progress” közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program létrehozásáról szóló, 2006. október 24-i 1672/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(2),

–   tekintettel a Bizottság 2006. március 1-jei,”A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006-2010)” című közleményére (COM(2006)0092),

–   tekintettel a Bizottság 2005. március 16-i, „Zöld könyv: A demográfiai változásokkal szemben, generációk közötti új szolidaritás” című közleményére (COM(2005)0094) ,

–   tekintettel a Bizottság 2006. október 12-i, „Európa demográfiai jövője: kovácsoljunk lehetőséget a kihívásból!” című közleményére (COM(2006)0571),

–   tekintettel a Bizottság 2006. október 12-i, „Az európai szociális partnerek által a szakmai élet, a magánélet és a családi élet összehangolásáról folytatott konzultáció első szakasza” című közleményére (SEC(2006)1245),

–   tekintettel a gyermekfelügyeletről szóló, 1992. március 31-i 92/241/EGK tanácsi ajánlásra(3), amely előírja, hogy e szolgáltatásokat rendelkezésre kell bocsátani azon szülők részére, akik a munkaerőpiacra való bejutás érdekében oktatásban vagy képzésben vesznek részt,

–   tekintettel a szakmai élet, a családi élet és a magánélet összehangolásáról szóló, 2004. március 9-i állásfoglalására(4), a lisszaboni stratégia félidős felülvizsgálatáról szóló, 2005. március 9-i állásfoglalására(5), a nemekkel kapcsolatos kérdéseket illetően a lisszaboni stratégia jövőjéről szóló, 2006. január 16-i állásfoglalására(6), a fiatal nőknek és a fiatal lányoknak az oktatás terén történő megkülönböztetéséről szóló, 2007. február 1-jei állásfoglalására(7),

–   tekintettel az eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A6-0209/2007),

A.  mivel az oktatás és a család a nemzeti hatáskörbe és felelősségi körbe tartozik,

B.  mivel az oktatás mindenki számára alapvető jog, és nélkülözhetetlen feltétele egy személy kibontakozásának, valamint a gazdasági és társadalmi életben való részvételének,

C.  mivel az oktatási rendszernek magában kell foglalnia azon akadályok megszüntetését, amelyek nehézzé teszik a nők és a férfiak közötti tényleges egyenlőséget, valamint a nemek közötti teljes egyenlőség elősegítését,

D.  mivel a minőségi oktatáshoz, az egész életen át tartó tanuláshoz és szakmai képzéshez való hozzáférés elengedhetetlen ahhoz, hogy a fiatalok – férfiak és nők – képesek legyenek az Európa számára fontos képességeik rendelkezésre bocsátására mind a foglalkoztatás és a növekedés élénkítése, mind a generációk közötti szolidaritás és a népesség megújítása terén,

E.  mivel a családi élet és a tanulói élet minden szinten való jobb összehangolása lehetővé tenné a fiatalok és különösen a fiatal nők teljesítőképességének teljesebb kihasználását, és ezáltal a felülvizsgált lisszaboni stratégiában meghatározott célkitűzésekhez: a „tudásalapú társadalomhoz”, a gazdaság versenyképességéhez, a társadalmi kohézióhoz és az európai társadalom megújításához való hozzájárulást,

F.  mivel Európa jövője attól a képességétől függ, hogy támogassa a gyermekeket és fiatalokat, nőket és férfiakat befogadó társadalmakat, és ennek keretében a szülői vágyak megvalósulásának, illetve az ellátásra szoruló idős emberek vagy fogyatékkal élő személyek ápolásának nem kellene ellentétesnek lennie a tanulmányi vagy szakmai választásokkal, illetve nem kellene hátráltatnia a tanulmányok folytatását vagy újbóli felvételét, vagy a karrier építését,

G.  mivel a felsőfokú és szakmai oktatás léte egyike azoknak a feltételeknek, amelyek lehetővé teszik a foglalkoztatási piachoz való valódi hozzáférést, és egyike azoknak az eszközöknek, amelyek a különösen a nőket érintő szegénység megelőzését, valamint a férfiak és a nők fizetési szintjének összehangolását célozzák,

H.  mivel a tanulmányi idő meghosszabbodása(8), a teljes önállóság megvalósításához szükséges ösztönzők hiánya, valamint az aktív élethez való nehezebb hozzáférés azt okozhatja a fiataloknál, hogy elhalasztják a családalapításra vonatkozó döntés meghozatalát,

I.  mivel az egész életen át tartó tanulás és a tanulmányok hosszabb időtartama által kínált előnyök ahhoz vezetnek, hogy növekszik a tanulmányi vagy szakmai képzési szakaszban lévő nők és férfiak átlagéletkora(9),

J.  mivel a megnövekedett várható élettartam hatással van a generációk közötti és családi kapcsolatokra, mivel növekszik az eltartott személyek száma,

K.  mivel a Bizottság fent említett, a szakmai élet, a magánélet és a családi élet összeegyeztetéséről szóló közleménye elismeri, hogy az összeegyeztetési politikáknak azokra a fiatal nőkre és fiatal férfiakra is kell vonatkozniuk, akik még a felsőoktatás rendszerében vannak,

L.  mivel az anyagi nehézségek és a különböző megkülönböztetések gyakran nehézzé teszik a tanulmányokhoz való hozzáférést és azok folytatását, és e nehézségek különösen súlyosak azoknál a fiatal nőknél és férfiaknál, akik a tanulmányaik mellett családi felelősséget és esetleg szakmai felelősséget is viselnek(10),

M.  mivel annak ellenére, hogy a tagállamok nem befolyásolhatják a családi felelősség viselésére vonatkozó egyéni választást, kedvező társadalmi és gazdasági környezetet kellene létrehozniuk – tekintettel azokra a demográfiai kihívásokra, amelyekkel az Európai Uniónak szembe kell néznie – a gyermekes, illetve azon fiatalok számára, akik ellátásra szoruló idős emberekről vagy fogyatékkal élő személyekről gondoskodnak,

N.  mivel a statisztikák igazolják, hogy az európaiaknak nincs annyi gyermekük, mint ahányat szeretnének(11),

O.  mivel a nők, akik gyakran a hozzátartozók elsődleges gondviselői(12), a férfiaknál hajlamosabbak arra, hogy ne fejezzék be a tanulmányaikat, vagy soha ne kezdjék újra azokat, - ami elkerülhetetlenül egész életen át tartó tényleges megkülönböztetéshez vezet a tanulmányokhoz és a képzéshez való hozzáférésben és azok folytatásában, valamint egyenlőtlenségekhez a férfiak és a nők között a szakmai életben,

P.  mivel a legtöbb olyan országban, ahol a tanulmányok időtartama alatt dolgoznak, vagy a szociális támogatásból való kizárást jelenti, vagy a megítélt támogatás összegének csökkentését, és mivel a hallgatói státusz – főleg eltartott személyek létezése esetén – jelentősen megnehezíti a kölcsön vagy bankhitel felvételét,

Q.  mivel a családi felelősség sajátos szükségletekkel jár bizonyos területeken, különösen a lakás, a gyermekfelügyelet, a hozzátartozók gondviselése és a tanulmányok rugalmas végzése terén,

R.  mivel országonként, felsőoktatási és szakmai intézményenként eltérő a családi felelősséget viselő hallgatók kezelése, - ez akadályát képezheti a mobilitásuknak és ezáltal a tanulási és szakmai vágyaik megvalósításának, - továbbá mivel az oktatási rendszerekben és a hallgatói támogatások odaítélési feltételeinél nem egyformán veszik figyelembe a szükségleteiket,

S.  mivel kevés olyan nemzeti és európai statisztika és mutató áll rendelkezésre tagállami és uniós szinten, amely lehetővé tenné a tanulmányi vagy szakmai képzésben részt vevő, családi felelősséget viselő fiatalok életkörülményeinek bemutatását,

1.  kiemeli, hogy a lányok és a nők számára biztosított oktatás és képzés alapvető emberi jog, és olyan lényeges összetevő, amely lehetővé teszi, hogy teljes mértékben élvezhessék az egyéb szociális, gazdasági, kulturális és politikai jogokat;

2.  emlékeztet arra, hogy az alábbi ajánlások a tanulmányi vagy szakmai képzési időszakukban lévő azon fiatalokra vonatkoznak, akik családi felelősséget kívánnak vállalni, akár szülőkként, akár ellátásra szoruló idős emberek vagy fogyatékkal élő személyek gondviselőiként;

3.  emlékeztet arra, hogy a demográfiáról szóló zöld könyv következtetései szerint az európai demográfiai deficit oka – egyebek közt – a különböző életszakaszok (tanulmányok, munka, család) a múltban tapasztaltakhoz képest későbbi teljesítése;

4.  üdvözli, hogy a Bizottságnak a szakmai élet, a magánélet és a családi élet összeegyeztetéséről szóló közleménye elismeri, hogy a nagyobb egyensúlyt célzó politikáknak azokra a fiatal nőkre és férfiakra is kell vonatkozniuk, akik még a felsőoktatási rendszerben vannak, ugyanakkor sajnálja, hogy e tekintetben nincsenek konkrét javaslatok;

5.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a hallgatói lét családi élettel való összeegyeztethetőségét segítő politikákat, amelyek arra ösztönzik a fiatalokat, hogy kiegyensúlyozottan viseljék a családi felelősséget, miközben megkímélik őket az e felelősségen alapuló bármely formájú megkülönböztetéstől, és amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a lehető legjobban érvényre juttassák az európai növekedéshez és versenyképességhez való hozzájárulásukat;
kiemeli, hogy az oktatás és a kutatás ágazataiban több nő (59 %) szerez diplomát, mint férfi, de a jelenlétük a karrierlétrán fölfelé haladva fokozatosan csökken: a doktori címmel rendelkezők 43 %-a nő, de csak 15 %-uk rendelkezik professzori címmel;

6.  ösztönzi a tagállamokat, hogy jobban ismerjék el a fiatalok és különösen a tanulmányi vagy szakmai képzési időszak mellett családi felelősséget viselő fiatal nők helyzetét, különösen úgy, hogy a szükségleteikhez igazított eszközöket bocsátanak a rendelkezésükre;

7.  annak ismeretében, hogy többségében nők foglalkoznak az ellátásra szoruló személyekkel, és ez nehezebbé teszi a tanulmányaik végzését, felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a személyes függetlenséget és a függő helyzetben lévő személyek ellátásának biztosítását elősegítő szociális szolgáltatásokat;

8.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy nyújtsanak megfizethető „hallgatói biztosításokat”, különösen társadalombiztosítást és orvosi ellátást, amelyeket ki lehetne terjeszteni a hallgató(nő) által eltartott személyekre;

9.  javasolja, hogy a tagállamok és a hitelintézetek egyszerűsítsék és könnyítsék meg az előnyös feltételekkel nyújtott kölcsönök olyan fiatal férfiak és nők részére történő biztosítását, akik a családi felelősséget tanulmányi vagy szakmai képzési időszakkal egyeztetik;

10. felkéri a tagállamokat, hogy csökkentsék vagy szüntessék meg azon fiatalok – férfiak és nők – adóztatását, akik tanulmányi és szakmai tevékenységeikkel párhuzamosan családi kötelezettségeknek tesznek eleget, illetve ellátásra szoruló személyeket gondoznak;

11. ösztönzi a tagállamokat, hogy a helyi közösségekkel, valamint a felsőoktatási és szakmai intézményekkel együttműködve fogadják el az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy azok a hallgatók, akik egyúttal szülők is, a szükségleteiknek megfelelő lakásokban, továbbá a dolgozó szülőkkel azonos kiválasztási kritériumokat követő elegendő és megfelelő felügyeleti szolgáltatásokban részesülhessenek; felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a közösségi alapok és e téren különösen az ESZA által nyújtott lehetőségeket;

12. üdvözli a 2002. március 15–16-i barcelonai Európai Tanács következtetéseit, amelyek szerint a tagállamokat kifejezetten felkérik, hogy 2010-ig hozzanak létre gyermekfelügyeleti struktúrákat a 3 éves és a kötelező iskolakezdési kor közötti gyermekek legalább 90%-a és a 3 évesnél fiatalabb gyermekek legalább 33%-a részére; sajnálja, hogy a tagállamok még nem követték megfelelően ezt a felhívást;

13. ösztönzi a felsőoktatási és szakképzési intézményeket, hogy az infrastruktúrájuk keretében hozzanak létre felügyeleti szolgáltatásokat, és felkéri a tagállamokat, hogy támogassák az ilyen kezdeményezéseket; a család idősebb tagjainak (nagyszülők) jelentőségét is kiemeli és a gyermekek oktatási folyamatában, valamint a tanuló és dolgozó szülők segítésében játszott alapvető szerepüket;

14. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy valamennyi gyermekes hallgató hozzáférhessen – elérhető áron – minőségi önkormányzati/állami óvodákhoz;

15. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy valamennyi, idősebb gyermekekkel rendelkező hallgató hozzáférhessen – elérhető áron – jó minőségű napközihez;

16. felhívja a tagállamokat, hogy mentesítsék a fiatal embereket, különösen a fiatal nőket, az ellátásra szoruló személyekkel szemben elsősorban őket terhelő felelősségtől annak érdekében, hogy tanulmányokat folytathassanak;

17. felhívja a tagállamokat, hogy a felsőoktatási és szakképzési intézményekkel együtt ajánlják a tanulmányok rugalmasabb szervezését, például a távoktatási kínálat bővítésével és a részidős képzések lehetőségével és több felnőtt számára lehetővé téve, hogy az egész életen át tartó tanulás keretében folytassák a képzésüket;  

18. ösztönzi a tagállamokat, illetve a felsőoktatási és szakképzési intézményeket, hogy jobban vegyék igénybe az új technológia által biztosított rugalmas tanulási technikákat, és bocsássák azokat a tanulmányi vagy szakmai képzési időszakban lévő fiatalok és közülük különösen azon fiatal férfiak és nők rendelkezésére, akik családi vagy fogyatékkal élő személyekkel szembeni felelősséget viselnek;

19. felhívja a tagállamokat, illetve a felsőoktatási és szakképzési intézményeket, hogy a várandós hallgatók és a kisgyerekes anyák számára biztosítsák az egyenlő bánásmódot és a megkülönböztetés-mentességet a tanuláshoz való hozzáférés, annak folytatása és az ahhoz való visszatérés terén, és különösen vegyék figyelembe a szükségleteiket;

20. felkéri a felsőoktatási vagy szakképzési intézményeket, hogy tegyék érzékennyé oktatói és szakmai személyzetüket a más személyeket eltartó férfi és női hallgatók sajátos szükségletei iránt, és ha szükséges, hozzanak létre számukra támogató és tanácsadó szolgáltatásokat, így könnyítve a felső- vagy szakmai oktatásba való belépésüket, az ilyen tanulmányok folytatását vagy az oda való visszailleszkedésüket;

21. felkéri a felsőoktatási vagy szakképzési intézményeket, hogy a tandíjak kiszámításánál vegyék figyelembe a családi felelősséget viselő fiatalok – férfiak és nők – anyagi helyzetét, és ösztönözzék a számukra megfelelő segítség nyújtását;

22. felkéri a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy nemzeti tanúsítási rendszert, amely lehetővé teszi azon felsőoktatási vagy szakmai intézmények azonosítását, amelyek a hallgatói élet és a családi élet összehangolásának lehetőségeit kínálják annak érdekében, hogy a családi felelősséget viselő személyek részére megkönnyítsék és támogassák a tanulmányok folytatását vagy újbóli felvételét;

23. a vállalkozások szociális felelőssége keretében arra ösztönzi a munkaadókat, hogy ítéljenek oda tanulmányi ösztöndíjakat, amelyekből a hallgató(nő)k is részesülhetnek annak érdekében, hogy elősegítsék a fiatal diplomások foglalkoztatását;

24. felkéri a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy az egész életen át tartó tanulás bátorítása és előmozdítása érdekében tegyék lehetővé többek között a szülői szabadságot, a személyes okú szabadságot az ellátásra szoruló felnőtt emberek vagy fogyatékkal élő személyek jogszerű felügyeletének és ellátásának indokával, valamint nagyobb rugalmasságot a munkakörülményekben, különösen az új technológiák alkalmazása révén; arra is felhívja a tagállamokat, hogy a tanulmány dőszaka alatt a nők teljes munkaideje, valamint a nyugdíjjogosultság kiszámításába foglalják bele a szülési szabadságot és a szülői szabadságot annak a célkitűzésnek a teljes eléréséhez, hogy valódi egyenlőség legyen a férfiak és a nők között;

25. felhívja a tagállamokat és a felsőfokú oktatási vagy szakmai intézményeket, hogy a foglalkoztatási piacba történő szakmai integrálásuk megkönnyítése érdekében tanulmányaik befejezését követő hat hónapig tartsák fenn a családi felelősséget viselő személyeknek juttatott szociális támogatásokat;

26. felkéri a tagállamokat, hogy szüntessék meg a tanulmányaikat végző vagy szülési szabadságon lévő személyeket illetően – anélkül, hogy e személyeket megfosztanák a családi támogatásoktól – a kiegészítő munkavállalói tevékenységekre vonatkozó korlátozásokat, ha az összegek nem haladják meg a tagállamok által meghatározott értékhatárokat, ami lehetővé tenné számukra, hogy kapcsolatban maradjanak a munkaadójukkal, miközben otthon végzik a rájuk bízott munkát, és így megkönnyítenék számukra a foglalkoztatási piacra a szülői szabadság végén való visszatérésüket;

27. rámutat, hogy az ellátásra szoruló személyek gondozását nagyrészt nők végzik, ami a nők és a férfiak közötti megkülönböztetéshez vezet; hangsúlyozza azt az alapvető elvet, hogy a férfiaknak nagyobb szerepet kell vállalniuk a háztartási feladatokból, valamint a gyermekeket és az ellátásra szoruló személyeket illetően annak lehetővé tételéhez, hogy a fiatal nők jobban összehangolhassák anyai szerepüket és a tanulmányaikat; felkéri ezért a tagállamokat, hogy ismerjék el a családi élet értékét, és segítsék elő az apák szerepét, valamint a családi életben a felelősségek jobb megosztását, a tanulási időszak során és a tanulmányok befejeztével egyaránt, mivel az a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőség jelentős összetevője;

28. felhívja a tagállamokat, hogy úgy dolgozzák át az anyaság védelmére vonatkozó rendelkezéseket, hogy elősegítsék a férfiak gyermeknevelésben való részvételét;

29. javasolja a tagállamoknak, a Tanácsnak és a Bizottságnak, hogy a nyílt koordinációs módszer, valamint az oktatási és szociális miniszterek értekezletei keretében cseréljék ki a családi felelősséget viselő hallgatók támogatása terén kialakított legjobb gyakorlatokat, továbbá vegyék figyelembe az e téren egyes tagállamokban megvalósított innovatív rendelkezéseket;

30. ajánlja a tagállamoknak, hogy könnyítsék meg a szociális támogatások odaítélését a más tagállamokból származó, eltartott gyermekekkel élő hallgatók rászére;

31. javasolja a Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy a nemzeti és közösségi oktatási programok kidolgozása és végrehajtása során vegyék figyelembe a családi felelősséget viselő hallgatók sajátos helyzetét, és felhívja a figyelmüket annak fontosságára, hogy e programokba a hallgatói élet és a családi élet összeegyeztetését segítő horizontális intézkedéseket is bele kell foglalni; kéri, hogy az oktatási rendszerek legyenek rugalmasak annak biztosítása érdekében, hogy egy anya a szülési szabadság után folytathassa a tanulmányait, és ugyanazon a szinten lehessen őt újból integrálni, mint amelyen a szülési szabadság előtt volt;

32. felkéri a tagállamokat, hogy a nemzeti helyzetük alapján értékeljék, hogy az oktatási rendszereiknek a rugalmasságot és a tanulmányi idővel való jobb gazdálkodást segítő reformja felgyorsítaná-e a fiataloknak a munka világába való korábbi belépését, valamint az anyaságra vagy apaságra irányuló vágyaik megvalósítását;

33. arra ösztönzi az EUROSTAT-ot és a tagállamokat, hogy igazítsák ki a meglévő mutatókat azon adatok összegyűjtése érdekében, amelyek segítségével nemzeti és európai szinten meg lehet határozni egyrészt a családi felelősséget viselő hallgatók és hallgatónők számát és életkörülményeit, másrészt azt, hogy e felelősségek mennyiben játszanak szerepet a tanulmányok feladásában, különösen a fiatal nők esetében;

34. hangsúlyozza, hogy a fiatal nőknek a tanulmányok és az anyaság összeegyeztetésére vonatkozó motivációját az is gyengítheti, hogy a későbbiekben a szakmai életük során megkülönböztetéstől tartanak; ezért felhívja a tagállamokat, hogy küzdjenek a munkaadók által a családanyákkal szemben – a felvételkor és az előléptetésekkor is – gyakorolt megkülönböztetés ellen;

35. felhívja a tudományos és egyetemi világ szereplőit, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy egyenlő hozzáférést biztosítsanak a családi felelősséget viselő férfiaknak és nőknek a tudományos és / vagy kutatói karrierhez, ezáltal ösztönözve őket az ilyen típusú karrier választására, és a tudományos környezetben való megmaradásra;

36. felhívja a tagállamokat, hogy továbbra is törekedjenek a családi felelősséget viselő és a társadalom szélére sodródott vagy kisebbségi csoportokból származó személyeknek szánt szakmai képzések kiterjesztésére és előmozdítására annak érdekében, hogy elkerüljék a tartós munkanélküliséget, és a foglalkoztatási piachoz való egyenlő hozzáférést biztosítsanak számukra;

37. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

(1) HL C 364, 2000.12.18., 1. o. (2) HL L 315., 2006.11.15., 1. o. (3) HL L 123., 1992.5.8., 16. o. (4) HL C 102 E., 2004.4.28., 492. o. (5) HL C 320., 2005.12.15., 164. o. (6) HL C 287 E., 2006.11.24., 323. o. (7) Az e napon elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0021. (8) Francesco C.Billari, Dimiter Philipov, Education and the Transition to Motherhood: a comparative analysis of Western Europe, European Demographic Research Papers 2005. (9) 2005. évi „Social and Economic Conditions of student life in Europe” EUROSTUDENT-jelentés, a hallgatók átlagéletkora az Egyesült Királyságban 28 év, Ausztriában 25,3 év, Finnországban 24,6 év, Holandiában 24,2 év és Írországban 24,1 év. (10) 2005. évi „Social and Economic Conditions of student life in Europe” (az európai tanulók társadalmi és anyagi helyzete) EUROSTUDENT-jelentés: Hollandiában az összes hallgató 91%-a dolgozik, Írországban 69%-a, Ausztriában 67%-a, Németországban 66%-a, Finnországban 65%-a. (11) A Bizottság 2005. március 16-i, „Zöld könyv: A demográfiai változásokkal szemben, generációk közötti új szolidaritás” című közleménye (COM(2005)0094) (12) 2005. évi Eurostudent-jelentés, Social and Economic Conditions of student life in Europeaz európai tanulók társadalmi és anyagi helyzete): Lettországban a női hallgatók 13,8%-ának van gyermeke, míg a férfi hallgatók 5,3%-ának, Írországban a női hallgatók 12,1%-ának, míg a férfi hallgatók 10,4%-ának, Ausztriában a női hallgatók 11,5%-ának, míg a férfi hallgatók 10,1%-ának.

A 2000. évi lisszaboni Európai Tanács alkalmával megfogalmazott célkitűzéseknek megfelelően Európának 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává kell válnia, amely képes fenntartható gazdasági növekedésre, és emellett a foglalkoztatás mennyiségi és minőségi javítására és nagyobb társadalmi kohézióra.

E stratégiát annak lehetővé tétele érdekében dolgozták ki, hogy az Unió 2010-re visszanyerje a teljes foglalkoztatás feltételeit és megerősítse a kohéziót. A Tanács emellett úgy vélte, hogy ezen intézkedések általános célja 2010-re a teljes foglalkoztatottság arányának 70%-ra és a nők foglalkoztatottsági arányának 60% fölé történő emelése(1).

Az állam- és kormányfők a stockholmi(2) és a barcelonai (3) Európai Tanácson elismerték, hogy az európai gazdaság és társadalom jövője a polgáraitól és különösen a fiatal generációktól, valamint az ő képzettségi szintjüktől függ. E tekintetben minden fiatalnak – férfinak és nőnek – lehetősége kell legyen arra, hogy részesüljön az új piaci követelményekhez igazított minőségi oktatásban és szakmai képzésben, továbbá az ismeretei oly módon történő folyamatos naprakésszé tételében, hogy beléphessen a munka világába, és ott folyamatosan fejlődhessen.

Az oktatási szint egy társadalom növekedésének és innovatív képességének alapvető meghatározója. Az OECD egy számítása ugyanis megállapítja, hogy egy további év hozzáadása az átlagos iskolázottsági szinthez, azonnal körülbelül 5%-kal növeli a növekedési arányt és hosszú távon pedig további 2,5%-kal(4).

Az oktatás és a képzés a személyes és polgári képességek, valamint ezekkel egyidejűleg a szakmai alkalmasság fejlesztésével gazdasági és társadalmi nyereséget hoz létre. Az emberi erőforrásba történő befektetés eképpen a társadalmi beilleszkedés megerősítésének alapvető kulcsa. Az OECD egy tanulmánya ugyanis igazolja, hogy egyes országokban, ahol a legmagasabb az áltagos iskolázottsági szint, az egyének között kevesebb egyenlőtlenség tapasztalható(5).

A iskolázottsági szintnek a foglalkoztatásra vonatkozóan is vitathatatlan a hatása, ugyanis a munkanélküliségi arány annál alacsonyabb, minél magasabb a iskolázottsági szint(6), ami kölcsönösen csökkenti a megfelelő szociális költségeket. Az is világos, hogy a foglalkoztatottsági arány az elért iskolázottsági szinttel növekszik. Ha a 25-64 éves korú népesség egészét tekintjük, a felsőfokú oklevéllel rendelkezők foglalkoztatottsági aránya 2001-ben 84% volt, vagyis közel 15 ponttal több az átlagnál valamennyi iskolázottsági szinten, és közel 30 ponttal több, mint azoknál a személyeknél, akik legfeljebb az alsóbb középfokú iskolázottsági szintet érték el(7).

Még ha az is tűnik ki az előzőekből, hogy lényeges befektetni az emberi erőforrást alkotó ifjúságba annak való lehetővé tétele érdekében, hogy teljes mértékben hozzájárulhassanak az európai társadalom gazdasági és társadalmi fenntarthatóságához, nem kell figyelmen kívül hagyni ezen ifjúságnak a társadalmaink demográfiai megújításában képviselt teljesítőképességét.

Ugyanis amint az Európai Tanács a demográfiáról szóló zöld könyvében(8) és a Tanács az Európai Ifjúsági Paktumban(9) kifejtette, nagyon ideje van olyan társadalmak létrehozásának, amelyek a szakmai képzés és a foglalkoztatás minőségének javítása révén, továbbá a társadalmi integrációjukhoz és a családra irányuló vágyaik megvalósításához kedvező környezet létrehozásával befogadóak a gyermekek és a fiatalok számára.

Minden statisztika azt mutatja, hogy az európaiaknak és főleg a képzettebbeknek nincs annyi gyermekük, mint ahányat szeretnének. A családra irányuló tényleges vágyak megvalósítását gazdasági és társadalmi tényezők befolyásolják, amelyek a különböző életszakaszok későbbi megvalósítását okozzák: a tanulmányok időszakának meghosszabbodása, későbbi emancipáció, nehezebb szakmai beilleszkedés és bejutás az aktív életbe, mindezek olyan tényezők, amelyek a fiatalok családalapításra vonatkozó döntése meghozatalának halasztását eredményezik.

Amint az az Európában a termékenységről készült több tanulmányból(10) is következik, a kései gyermekvállalások nem képesek ellensúlyozni a fiatalabb korban meg nem valósult gyermekvállalásokat. Sőt, e tanulmányok azt is mutatják, hogy a későbbi családalapításra vonatkozó döntés a közegészségügyi rendszerekre is terheket ró, mivel jelentősebbek a kockázatok az anyánál és a gyermeknél. Ezen kívül a nő életkorából eredő biológiai tényezők megakadályozhatják a kívánt gyermekszám elérését.

Még ha igaz is, hogy az államoknak nem feladatuk a gyermekvállalásra vonatkozó egyéni választások befolyásolása, az államoknak minden feltételt meg kellene teremteniük annak lehetővé tétele érdekében, hogy az európaiaknak annyi gyermekük legyen, amennyit szeretnének.

E célkitűzés elérésének egyik eszköze egy kedvezőbb társadalmi, gazdasági és oktatási keret létrehozása, amely lehetővé teszi a fiatal európaiak számára, hogy korábbi életszakaszukban valósítsák meg családi vágyaikat anélkül, hogy ez hátrányosan befolyásolná a képzési és karrierlehetőségeiket.

A szakmai élet, a magánélet és a családi élet összeegyeztetéséről szóló közelmúltban megjelent közleményében(11) úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság elismeri egy ilyen távlat megalapozottságát, mivel a munka szervezésére vonatkozó részben kifejti, hogy az összeegyeztetést szolgáló állami politikáknak a még a felsőoktatásban részt vevő fiatal nőkre és férfiakra is vonatkozniuk kell.

A fiatalok teljesítőképességének jobb kihasználásán kívül a családi élet tanulmányi időszakkal való összeegyeztetése támogatásának szükségességét az is megerősíti, hogy a tanulmányok időtartamának meghosszabbodása és az egész életen át tartó tanulás által nyújtott lehetőségek hozzájárulnak a hallgatók átlagéletkorának növekedéséhez. A 2005. évi EUROSTUDENT-jelentés statisztikái szerint(12) a hallgatók átlagéletkora az Egyesült Királyságban 28 év, Ausztriában 25,3 év, Finnországban 24,6 év, Hollandiában 24,2 év és Írországban 24,1 év.

Ekképpen a hallgatók több országban viselik a családi felelősséget a tanulmányaikkal párhuzamosan, vagy úgy választják a család iránti vágyaik megvalósítását, hogy már a tanulmányaik befejezése előtt van gyermekük. Így Svédországban a nők 41%-ának születik meg az első gyermeke a tanulmányaik vége előtt, Finnországban 31%-ának és Norvégiában 30%-ának.

A hallgató-szülők aránya több európai országban jelentős, így például Írországban a hallgatók 11,3%-ának vannak gyermekeik, Ausztriában 10,8%-ának, Lettországban 10,7%-ának és Finnországban 8%-ának.

Sajnos, néhány északi országot leszámítva, amelyeknél a hallgató-szülők részére társadalmi és gazdasági intézkedések egész arzenálja áll rendelkezésre, az európai országok többségében a családi felelősséget viselő hallgatóknak mind az egyetemi, mind a mindennapi életükben jelentős nehézségekkel kell szembenézniük. Ugyanis sajátos szükségleteik vannak, különösen a lakás, a felügyeleti szolgáltatások, a kurzusok ritmusának rugalmassága stb. terén. E szükségleteket azonban általában nem vagy csak kevéssé ismerik el az oktatási és szociális rendszerekben, amint azt egyébként az e hallgatók életkörülményeire vonatkozó statisztikák és adatok hiánya is mutatja.

A családi felelősséget viselő hallgatók sajátos helyzetének figyelmen kívül hagyása megkülönböztetés forrása lehet a valamennyi iskolázottsági szinthez és az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférésben. Ugyanis a különböző tagállamokban megfigyelhető nagy kezelési eltérések további akadályai a tanulmányi és egyúttal szakmai vágyak – ideértve a mobilitást is – megvalósításának.

A nők helyzete különösen nehéz, mivel zömében ők viselik a családi felelősséget, még a tanulmányaik idején is. Még mindig az EUROSTUDENT-jelentés szerint Lettországban 5,3% hallgatóval szemben 13,8% hallgatónak van egy gyermeke, Írországban 10,4%-kal szemben 12,1% hallgatónak van egy gyermeke, Ausztriában 10,1%-kal szemben 11,5%-nak.

Megfelelő támogatás hiányában a fiatal nők így hajlamosabbak arra, hogy ne folytassák a tanulmányaikat, időközben abbahagyják vagy soha többé ne kezdjék újra azokat, ami elkerülhetetlenül a férfiak és a nők közötti egyenlőtlenségekhez vezet a szakmai élet terén, valamint a teljesítőképességük elvesztéséhez.

Az előadó álláspontja:

Az előadó üdvözli, hogy a Bizottság a szakmai élet, a magánélet és a családi élet összeegyeztetéséről szóló közelmúltbeli közleményében elismeri, hogy az összeegyeztetési politikáknak azokra a fiatal férfiakra és fiatal nőkre is kell vonatkozniuk, akik még a felsőoktatási rendszerben vannak, de sajnálja, hogy a Bizottság e tekintetben nem tett konkrét javaslatokat.

A demográfiai deficittel és a tagállamok azon kötelezettségvállalásával összefüggésben, hogy a gyermekek és a fiatalok számára befogadóbb társadalmakat hoznak létre, az előadó ki óhajtja emelni olyan állami politikák elfogadásának szükségességét, amelyek nagyobb támogatást nyújtanak a fiataloknak annak érdekében, hogy párhuzamosan tudják vállalni és teljesíteni tanulmányi és családi terveiket anélkül, hogy e tervek egyikét a másik rovására kellene érvényesíteni.

Ennek megvalósítása érdekében az előadó javasolja, hogy jobban vegyék figyelembe az oktatási rendszerek és a szociális rendszerek szintjén azoknak a fiatal férfiaknak és nőknek az elvárásait és szükségleteit, akik a tanulmányaikkal vagy a képzésükkel párhuzamosan családi felelősséget viselnek.

Az e tekintetben tervezett intézkedések között az előadó azt ajánlja a tagállamoknak, hogy bocsássanak e fiatalok rendelkezésére a szükségleteiknek megfelelő szociális támogatásokat, amelyek elnyerését és összegét nem vitatják vagy csökkentik a tanulmányokkal párhuzamosan végzett szakmai tevékenység miatt.

Ezen kívül azokra az anyagi nehézségekre tekintettel, amelyekkel e hallgatók szembesülnek, az előadó javasolja a felsőoktatási vagy szakmai intézményeknek, hogy a tandíjak kiszámításánál vegyék figyelembe a hallgatók ezen anyagi nehézségeit, és a hitelintézmények pedig könnyítsék meg számukra a kölcsön- vagy hitelfelvételt.

Az előadó arra is kéri a tagállamokat, hogy a helyi közösségekkel, valamint a felsőoktatási vagy szakmai intézményekkel együttműködve egyrészt növeljék az eltartott gyermekekkel rendelkező hallgatók (párban vagy egyszülős helyzetben élők) szükségleteihez igazított olcsó lakások kínálatát, másrészt pedig biztosítsanak számukra kellő számú és elérhető árú gyermekfelügyeleti szolgáltatást.

Ezen kívül a tanulmányi időszak családi élettel való összeegyeztetésének megkönnyítése érdekében az előadó arra bíztatja a tagállamokat és a felsőoktatási vagy szakmai intézményeket, hogy a tanulmányok ritmusának rugalmasabb szervezését (pl.: félnapos) ajánlják, nagyobb mértékben alkalmaztassák az új technológiákból eredő tanulási technikákat, és bocsássák ezeket valamennyi, de különösen a családi felelősséget viselő hallgatók rendelkezésére.

Végül az előadó kéri a felsőoktatási vagy szakmai intézményeket, hogy tegyék érzékennyé oktatói és szakmai személyzetüket e hallgatók sajátos szükségletei iránt, és ha szükséges, hozzanak létre számukra támogató és tanácsadó szolgáltatásokat azzal a céllal, hogy megkönnyítsék a felsőfokú vagy szakmai képzésbe való bekerülésüket, az ott tartásukat vagy az abba történő újbóli beillesztésüket.

Jóllehet a családpolitikák és az oktatási politikák tagállami hatáskörbe tartoznak, az előadó javasolja, hogy a nyílt koordinációs módszer keretében cseréljék ki a családi felelősséget viselő hallgatók támogatása terén kialakított helyes gyakorlatokat, továbbá vegyék figyelembe az e téren egyes tagállamokban megvalósított innovatív rendelkezéseket.

(1) A 2000. márciusi lisszaboni Európai Tanács (2) A 2001. március 23-24-i stockholmi Európai Tanács (3) A 2002. március 15-16-i barcelonai Európai Tanács (4) De la Fuente és Ciccone, Human capital in a global and knowledge-based economy („Az emberi tőke a tudásalapú gazdaságban”), zárójelentés az Európai Bizottság Foglalkoztatási és Szociális Főigazgatósága részére, 2002.május (5) Nemzetközi Tanulói Teljesítményértékelési Program, OECD, 2002 (6) Végül a felsőoktatásban szerzett oklevéllel rendelkezőknél 2001-ben 3,9% volt a munkanélküliségi arány, vagyis háromszor kisebb, mint az alacsonyabb végzettségű személyeknél. (7) ugyanaz (8) A Bizottság 2005. március 16-i, „Zöld könyv: A demográfiai változásokkal szemben, generációk közötti új szolidaritás” című közleménye” (COM(2005)0094) (9) a Bizottság 2005. május 30-i, az európai ifjúságpolitikáról szóló, „Válaszolni az európai ifjúság gondjaira. Az Európai Ifjúsági Paktum végrehajtása és az aktív polgárság elősegítése” című közleményére (COM(2005)206) (10) Lutz, Skirbekk " How would tempo policies" work exploring the effect of school reforms on period fertilty in Europe"; Billari, Philipov " education and the transition to motherhood: a comparative analysis of western Europe" (11) A Bizottság 2006. október 12-i, „Az európai szociális partnerek által a szakmai élet, a magánélet és a családi élet összehangolásáról folytatott konzultáció első szakasza” című közleménye (SEC(2006) 1245) (12) 2005. évi EUROSTUDENT-jelentés "Social and Economic Conditions of student life in Europe