A Közösségnek a jegyzőkönyvhöz való csatlakozása szükségessé teszi a 91/477/EGK irányelv egyes rendelkezéseinek módosítását. Fontos gondoskodni arról, hogy az irányelvvel összefüggő nemzetközi kötelezettségvállalások alkalmazása következetes, hatékony és gyors legyen.

(3) A Bizottság 2002. január 16-án aláírta a jegyzőkönyvet a Közösség nevében. A Közösségnek a jegyzőkönyvhöz való csatlakozása miatt szükség van a 91/477/EGK irányelv egyes rendelkezéseinek módosítására. Fontos gondoskodni arról, hogy az irányelvvel összefüggő nemzetközi kötelezettségvállalások alkalmazása következetes, hatékony és gyors legyen. Szükséges továbbá e módosítást arra is felhasználni, hogy az irányelvbe beépítésre kerüljenek a különösen a Bizottság által az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a 91/477/EGK irányelv végrehajtásáról szóló, 2000. december 15-i jelentésben (COM(2000)0837) azonosított problémák leküzdését szolgáló kiigazítások.

Indokolás

Az Európai Bizottság a 91/477/EGK irányelv végrehajtásáról szóló, 2000. december 15-i jelentésében azonosított egy sor, az irányelv végrehajtása során észlelt problémát és emiatt több javítást irányozott elő. A jogalkotás javításának elvével összhangban a mostani módosítási eljárást nem csak az irányelvnek az ENSZ-jegyzőkönyvhöz való hozzáigazítására kellene felhasználni, hanem az irányelv szükséges javításainak elvégzésére is.

(3a) Mivel hírszerzési értesülések szerint az Unión belül növekedett az átalakított fegyverek használata, ezért alapvető fontosságú, hogy az ilyen átalakított fegyverek a „lőfegyverek” kategóriájába kerüljenek besorolásra ebben az irányelvben.

(4) Erre törekedve, ezen irányelv alkalmazásában pontosan meg kell határozni a lőfegyverek, részeik, alkotóelemeik és lőszereik tiltott gyártásának és kereskedelmének fogalmát.

(4) Erre törekedve, ezen irányelv alkalmazásában pontosan meg kell határozni a lőfegyverek, részeik és lőszereik tiltott gyártásának és kereskedelmének, valamint nyomon követésének fogalmát.

A jegyzőkönyv továbbá kimondja, hogy a fegyvereket gyártásuk során és a kormányzati készletekből állandó polgári felhasználásra való átadásukkor kötelező megjelölni, míg a 91/477 irányelv csak közvetetten utal a megjelölés kötelezettségére.

A jegyzőkönyv továbbá kimondja, hogy a fegyvereket gyártásuk során és a kormányzati készletekből állandó polgári felhasználásra való átadásukkor kötelező megjelölni, míg a 91/477 irányelv csak közvetetten utal a megjelölés kötelezettségére. A fegyverek nyomon követésének megkönnyítése érdekében csak alfanumerikus szimbólumokat szabad használni, és a megjelölésbe be kell építeni a fegyver gyártásának évét is (amennyiben az nincs feltüntetve a sorozatszámban). A jelölési rendszernek a kézifegyverek igazoló jelöléseinek kölcsönös elfogadásáról szóló, 1969. július 1-jei egyezményen kell alapulnia az Európai Unió egész területén.

Másfelől a fegyverekre vonatkozó információk nyilvántartásának megőrzési ideje legalább tíz év a jegyzőkönyvben foglaltak szerint.

(6) Másfelől, míg a jegyzőkönyv előírja, hogy a fegyverekre vonatkozó információk nyilvántartásának megőrzési ideje legalább tíz év, ezt az időtartamot a lőfegyverek megfelelő nyomon követésének lehetővé tétele érdekében meg kell hosszabbítani minimum 20 évre. Arra is szükség van, hogy a tagállamok olyan központosított számítógépes adattároló rendszert tartsanak fenn, amelyben minden lőfegyverhez egyedi azonosító számot rendelnek, és amelyben szerepel minden tulajdonos neve és címe. A rendőrség és az igazságszolgáltatási hatóságok a központi adattárban megtalálható információkhoz való hozzáférésének feltétele az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikkének való megfelelés kell, hogy legyen.

(7) Azt is le kell szögezni, hogy a jegyzőkönyv 15. cikkében foglaltaknak megfelelő ügynöki tevékenységek jól illeszkednek az irányelv által a kereskedőre adott meghatározásba.

(7) Azt is le kell szögezni, hogy a jegyzőkönyv 15. cikkében foglaltaknak megfelelő ügynöki tevékenységeket ezen irányelv alkalmazásában meg kell határozni.

(7) Azt is le kell szögezni, hogy a jegyzőkönyv 15. cikkében foglaltaknak megfelelő ügynöki tevékenységek jól illeszkednek az irányelv által a kereskedőre adott meghatározásba.

(7) (a magyar nyelvű változatot nem érinti)

Indokolás

A magyar nyelvű változatot nem érinti.

(9a) A kereskedők és a közvetítők tevékenységének sajátos jellege miatt e tevékenységeket a tagállamoknak szigorúan felügyelnie kell, különösen a kereskedők és közvetítők feddhetetlenségének és szakmai képességeinek ellenőrzése céljából.

(9b) Az ezen irányelvben megállapított szabályoknak ki kell terjedniük a lőfegyverek magánszemélyek által távközlési eszközök révén – például interneten keresztül – történő megszerzésére, valamint meg kell tiltani azt, hogy a bizonyos súlyos bűncselekmények miatt jogerősen elítélt személyek lőfegyvert vásárolhassanak.

(9c) Az európai lőfegyvertartási igazolvány általában kielégítő módon működik, és azt kell az egyetlen olyan okmánynak tekinteni, amelyre a vadászoknak és céllövőknek a lőfegyverek más tagállamba történő szállításához szükségük van.

(9d) A lőfegyverek nyomon követésének lehetővé tétele, valamint a lőfegyverek, részeik és a lőszerek tiltott kereskedelme és gyártása elleni hatékony küzdelem lehetővé tétele érdekében javítani kell a tagállamok közötti információcserét.

Az adatfeldolgozást és az információcserét a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban kell végezni.

(9e) Számos tagállam már egyszerűsítette a lőfegyverek osztályozásának módját a négy kategóriáról a következő kettőre való átállással: tiltott lőfegyverek és engedélyköteles lőfegyverek. A tagállamoknak összhangba kell kerülniük ezzel az egyszerűsített osztályozással, ugyanakkor azok a tagállamok, amelyek jelenleg további kategóriákra osztják fel a lőfegyvereket, a szubszidiaritás elvével összhangban fenntarthatják jelenlegi osztályozási és engedélyezési rendszerüket.

Indokolás

A tagállamok sajátos jellegzetességeit és hagyományait tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvével összhangban, amelyet az EU politikái mindig is támogattak.

(-1) Az 1. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Ezen irányelv alkalmazásában a „lőfegyver”: minden olyan hordozható csöves fegyver, amely robbanóanyag felrobbantásával töltényt, golyót vagy lövedéket lő ki, ennek kilövésére tervezték vagy átalakítható erre a célra, kivéve, ha a fogalommeghatározásnak megfelel, de az I. melléklet III. szakaszában felsorolt valamely ok miatt az alól mégis kizárt. A lőfegyvereket az I. melléklet II. szakasza osztályozza.”

(-1a) Az 1. cikk a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Ezen irányelv alkalmazásában a „részek”: a kifejezetten lőfegyverhez tervezett és annak működéséhez elengedhetetlen alkotóelemek vagy cserealkatrészek, beleértve a csövet, tokot, vázat vagy szánt, zárszerkezetet vagy zárat, valamint minden olyan eszközt, amelyet a lőfegyver lövése által keltett zaj csökkentésére terveztek vagy alakítottak át.”

(-1b) Az 1. cikk a következő (1b) bekezdéssel egészül ki:

„(1b) Ezen irányelv alkalmazásában „lőszer”: a teljes tár, vagy annak alkotóelemei, beleértve a töltényhüvelyt, a gyújtókészüléket, az indítótöltetet, a golyót vagy a lövedéket, feltéve, hogy ezek az alkotóelemek az adott tagállamban engedélykötelesek.”

(-1c) Az 1. cikk az alábbi (1c) bekezdéssel egészül ki:

„(1c) Ezen irányelv alkalmazásában „nyomon követés”: a lőfegyverek és ahol lehetséges, részeik és lőszereik szisztematikus, a gyártótól a vásárlóig terjedő nyomon követése, a tagállamok illetékes hatóságainak a tiltott gyártás és a tiltott kereskedelem felderítésében, nyomozásában és elemzésében való segítségnyújtás céljából.”

(-1d) Az 1. cikk az alábbi (1d) bekezdéssel egészül ki:

„(1d) Ezen irányelv alkalmazásában az „antik fegyver”: bármely 1900 előtt gyártott fegyver, a másolatokat és bármely olyan újabb fegyvert is beleértve, amelyet valamely tagállam műszaki szempontok szerint antik fegyverként határoz meg. A megfelelő műszaki szempontoknak meg kell felelniük legalább a 13. cikk (3a) bekezdésével összhangban meghatározott előírásoknak.”

(-1e) Az 1. cikk a következő (1e) bekezdéssel egészül ki:

„(1e) Ezen irányelv alkalmazásában a „közvetítő”: bármely olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely díjmentesen vagy ellenszolgáltatás fejében megteremti a lőfegyverek, részeik illetve lőszereik gyártásáról, kereskedeleméről, cseréjéről, bérbeadásáról, javításról vagy átalakításáról szóló szerződések megkötéséhez szükséges feltételeket. Az engedélyezett kereskedők nevében vagy megbízásából szabályszerű szerződés alapján nyert megbízással eljáró közvetítőket és képviselőket ezen irányelv alkalmazásában nem lehet „közvetítőnek” tekinteni.”

(-1f) Az 1. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Ezen irányelv alkalmazásában a „kereskedő”: minden olyan természetes vagy jogi személy, akinek, vagy amelynek a kereskedelmi vagy üzleti tevékenysége részben vagy egészben lőfegyverek, részeik, illetve lőszereik gyártásából, kereskedelméből, cseréjéből, bérbeadásából, javításából vagy átalakításából áll.”

Az 1. cikk a (2) bekezdés után a következő két bekezdéssel egészül ki:

Az 1. cikk a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

"3. Ezen irányelv alkalmazásában a „tiltott gyártás”: lőfegyverek, részeik, alkotóelemeik vagy lőszereik gyártása vagy összeszerelése:

„(1a) Ezen irányelv alkalmazásában a „tiltott gyártás”: lőfegyverek, részeik vagy lőszereik ezen irányelv megsértésével történő – akár harmadik országból behozott részek felhasználásával végrehajtott – gyártása vagy összeszerelése:”

"4. Ezen irányelv alkalmazásában a „tiltott kereskedelem”: lőfegyverek, részeik, alkotóelemeik és lőszereik megszerzése, eladása, szállítása, fuvarozása vagy átszállítása egy tagállam területéről, vagy ez utóbbin keresztül egy másik tagállam területére, ha azt az érintett tagállamok valamelyike az ezen irányelvben foglalt rendelkezésekkel összhangban nem engedélyezi, vagy ha a lőfegyvereket nem jelölték meg a 4. cikk (1) bekezdésének megfelelően.”

„(4) Ezen irányelv alkalmazásában a „tiltott kereskedelem”: lőfegyverek, részeik és lőszereik ezen irányelv megsértésével történő megszerzése, eladása, szállítása, fuvarozása vagy átszállítása egy tagállam területére, ha azt az érintett tagállamok valamelyike az ezen irányelvben foglalt rendelkezésekkel összhangban nem engedélyezi, vagy ha a lőfegyvereket, részeiket vagy lőszereiket nem vették nyilvántartásba az irányelv 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően, vagy nem jelölték meg a 4. cikk (1) bekezdésének megfelelően. A lőfegyverek megszerzése, eladása, szállítása, fuvarozása vagy átszállítása azonban nem minősül tiltott kereskedelemnek pusztán amiatt, hogy azokat nem jelölték meg a 4. cikk (1) bekezdésének megfelelően, ha azokat ……* előtt szállították kormányzati készletekből tartós polgári használatra, feltéve, hogy ez a jelölés megfelel az ezen időpont előtt alkalmazandó, vonatkozó követelményeknek.”

_____________

* Az irányelv nemzeti jogszabályba történő átültetésének időpontja.

Indokolás

A nyilvántartásba vétel hiányát fel kell venni a tiltott kereskedelem követelményei közé. Az „ezen irányelv megsértésével történő” szavak beillesztése jogbiztonságot teremt az irányelv valamennyi rendelkezésének nem megfelelő gyártás tiltott gyártásként történő meghatározása révén, továbbá biztosítja az egyenlő elbánást is az EU területén lévő minden fegyver vonatkozásában. A jelenlegi jelölési előírásoknak megfelelő lőfegyverekkel zajló ügyleteket nem szabad tiltottnak tekinteni, ha azok az irányelv átültetési határideje előtt gyártott vagy szállított fegyvereket érintenek.

(1a) Az 1. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az „európai lőfegyvertartási igazolvány”: olyan okmány, amelyet kérelemre a tagállamok hatóságai bocsátanak ki a lőfegyvert jogszerűen megszerző vagy tartó személy számára. Érvényességi ideje maximum öt év. Az érvényesség ideje meghosszabbítható. Az igazolványnak tartalmaznia kell a II. mellékletben meghatározott információkat. Az európai lőfegyvertartási igazolvány olyan át nem ruházható dokumentum, amelybe be kell jegyezni az engedély tulajdonosa által tartott és használt lőfegyver vagy lőfegyverek adatait. Az engedélynek mindig a lőfegyvert használó személy birtokában kell lennie. A tulajdonosváltozást vagy a lőfegyverek jellemzőiben bekövetkezett változásokat, valamint a lőfegyver elvesztését vagy ellopását az igazolványba be kell jegyezni.”

(1b) Az 1. cikk az alábbi (4a) bekezdéssel egészül ki:

„(4a) Azt a természetes vagy jogi személyt, aki, vagy amely közvetítői tevékenységet végez a lőfegyverek, részeik, vagy tölténytáraik szállításával kapcsolatban, a kereskedőkkel azonos engedélyezési rendszernek kell alávetni.”

(1c) A 2. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(2a) Ezt az irányelvet kell alkalmazni a lőfegyverek részeire és lőszereire, beleértve azokat is, amelyeket harmadik országokból hoztak be.

A használatra alkalmas lőszerek tölténytárainak megszerzésére és tartására vonatkozó szabályok megegyeznek annak a lőfegyvereknek a tartására vonatkozó előírásokkal, amelyekhez a lőszert szánják.”

1. Az egyes lőfegyverek azonosítása és nyomon követése végett a tagállamoknak az egyes lőfegyverek gyártásakor vagy egyedi megjelölést kell megkövetelniük – a gyártó nevének, az országnak és a gyártás helyének, valamint a sorozatszámnak a megadásával – vagy bármilyen más, egyedi és könnyen használható, egyszerű, numerikus vagy alfanumerikus kódot alkotó geometriai jelekből álló megjelölést, amely a gyártás országát minden állam számára könnyen azonosíthatóvá teszi.

(1) Az egyes összeszerelt lőfegyverek azonosítása és nyomon követése céljából a tagállamoknak az egyes lőfegyverek gyártásakor vagy egyedi – a gyártó nevének vagy védjegyének, a gyártás országának és helyének, a sorozatszámnak és a gyártás évének (amennyiben az nincs feltüntetve a sorozatszámban) a megadásával történő –megjelölést kell megkövetelniük, ahogyan azt a kézifegyverek igazoló jelöléseinek kölcsönös elfogadásáról szóló, 1969. július 1-jei (CIP) egyezmény is meghatározza, vagy bármilyen más, egyedi és könnyen használható, numerikus vagy alfanumerikus kódot alkotó megjelölést kell megkövetelniük, amely a gyártás országát minden állam számára könnyen azonosíthatóvá teszi. A jelölést a lőfegyver olyan alapvető fontosságú vagy szerkezeti részén kell elhelyezni, amelynek megsemmisítése a lőfegyvert használhatatlanná teszi.”

A tagállamoknak meg kell követelniük a teljes lőszercsomag összes egységének a gyártó nevének, az azonosító (sorozat)számnak, a kalibernek és a lőszer fajtájának feltüntetésével történő megjelölését is, amint azt a CIP-egyezmény előírja.

2. Legalább az A és B kategóriák vonatkozásában valamennyi tagállam a kereskedői tevékenységnek a területén történő folytatását legalább a kereskedő magán- és szakmai feddhetetlenségének ellenőrzése alapján kiadott engedélytől teszi függővé. Jogi személy esetében az ellenőrzés a vállalkozást irányító személyre terjed ki. A C és D kategóriák vonatkozásában minden olyan tagállam, amely nem köti engedélyhez a kereskedői tevékenység folytatását, az ilyen tevékenységet bejelentéshez köti.

(2) Valamennyi tagállam a kereskedői és közvetítői tevékenységnek a területén történő folytatását legalább a kereskedő és a közvetítő magán- és szakmai feddhetetlenségének és szakmai képességeinek ellenőrzése alapján kiadott engedélytől teszi függővé. Jogi személy esetében az ellenőrzés a vállalkozást irányító személyre terjed ki.

3. A kereskedők kötelesek nyilvántartást vezetni, amelyben rögzítik az általuk beszerzett vagy eladott minden A, B vagy C kategóriába tartozó lőfegyverre vonatkozó információt, beleértve azokat az adatokat is, amelyek lehetővé teszik a fegyver azonosítását, különös tekintettel annak típusára, gyártmányára, modelljére, kaliberére és gyártási számára, valamint a szállító és a vevő nevére és címére. A kereskedő öt évig köteles megőrizni a nyilvántartást akkor is, ha már megszüntette a tevékenységét. Mindegyik tagállam biztosítja ezeknek az információknak legalább tíz éven keresztül történő megőrzését.”

(3) Minden tagállam biztosítja, hogy olyan központosított számítógépes adattároló rendszert tart fenn, amelyben az irányelv hatálya alá tartozó minden lőfegyverhez egyedi azonosító számot rendelnek. Az adattároló rendszer legalább 20 évig nyilvántartja és megőrzi minden egyes lőfegyver típusát, gyártmányát, modellszámát, kaliberét, sorozatszámát és gyártási évét (amennyiben az nincs feltüntetve a sorozatszámban), a lőfegyver gyártójának, volt és jelenlegi tulajdonosának nevét és címét, a lőfegyver bármely eladását vagy átadását, cseréjét, bérbeadását, javítását vagy átalakítását, valamint minden más, a fegyver nyomon követésének lehetővé tétele érdekében szükséges információt. A nyilvántartó rendszer tartalmaz a részek és a lőszerek nyomon követéséhez szükséges információkat is.

A kereskedőket és közvetítőket tevékenységük ideje alatt arra kell kötelezni, hogy tartsanak fenn olyan nyilvántartást, amelyben rögzítenek minden általuk átvett vagy forgalomba hozott, ezen irányelv hatálya alá tartozó lőfegyvert minden olyan adattal együtt, amely a fegyver azonosításához és nyomon követéséhez szükséges lehet, ideértve különösen a fegyver típusát, gyártmányát, modellszámát, kaliberét, sorozatszámát és gyártási évét (amennyiben az nincs feltüntetve a sorozatszámban), valamint a fegyvert eladó és megszerző személyek nevét és címét. A tevékenység befejezésekor a kereskedő vagy közvetítő a nyilvántartást leadja az első albekezdésben előírt nyilvántartásért felelős nemzeti hatóságnak.

A tagállamok biztosítják, hogy a területükön talált valamennyi lőfegyvert vagy azok részeit ezzel az irányelvvel összhangban megjelölnek és nyilvántartásba vesznek, illetve hatástalanítanak. A harmadik országból importált lőfegyvereket ezzel az irányelvvel összhangban kell megjelölni.

(3a) A tagállamok biztosítják, hogy az A, B, C és D kategóriába sorolt összes lőfegyver tulajdonosa naprakész módon azonosítható legyen.

(2a) A szöveg a következő 4a. cikkel egészül ki:

„4a. cikk

A 3. cikk sérelme nélkül a tagállamok az A, B, C vagy D kategóriába sorolt lőfegyverek megszerzését és tartását csak olyan személyek számára engedélyezik, akik erre vonatkozó jogosítvánnyal vagy engedéllyel rendelkeznek a nemzeti jogszabályokkal összhangban.”

(2b) Az 5. cikk helyébe a következő szöveg lép:

5. cikk

A 3. cikk sérelme nélkül a tagállamok a lőfegyverek megszerzését és tartását csak olyan személy számára engedélyezik, akinek megfelelő indoka van erre és aki:

a) betöltötte 18. életévét, kivéve a vadászatra és céllövészetre használt lőfegyverek megszerzését és tartását, feltéve, hogy ebben az esetben a 18 évnél fiatalabb személy érvényes fegyvertartási engedéllyel rendelkező felnőtt felügyelete és irányítása alatt, vagy engedélyezett edzőközpontban használja a fegyvert;

b) súlyos bűncselekményért – úgymint gyilkosságért, rablásért vagy gyújtogatásért – ítélet ellene nem született.

A tagállamok visszavonhatják a lőfegyver tartására vonatkozó engedélyt, ha a kiadásának alapjául szolgáló feltételek bármelyike már nem áll fenn.

A tagállamok nem tilthatják meg a területükön tartózkodó személyeknek, hogy egy másik tagállamban megszerzett fegyvert tartsanak, kivéve, ha ugyanennek a fegyvernek a tartását saját területükön tiltják.

(Az irányelvhez hasonló szövegezés)

Indokolás

A beillesztett rész magyarázó jellegű, a Schengeni Megállapodás 83. cikkének c) pontjában foglaltaknak történő megfelelés érdekében.

(2c) A 6. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„A lőfegyvereknek, részeiknek és lőszereiknek a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkében meghatározott távközlési eszközök útján történő megszerzése ezen irányelv hatálya alá tartozik.”

(2d) A 6. cikk a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) A kereskedők és a közvetítők esetének kivételével a tagállamok szigorúan ellenőrzik a lőfegyverek, részeik és tölténytáraik távközlési eszközökön keresztül történő megszerzését.”

Indokolás

A tagállamoknak szigorú ellenőrzésük alatt kell tartaniuk a fegyverek távolsági kommunikáció során való megszerzését.

(2e) Az 7. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A lőfegyverek megszerzéséhez és tartásához szükséges engedélyhez egyetlen hatósági eljáráson keresztül lehet hozzájutni.”

Indokolás

Logikus a megszerzésre és tartásra irányuló engedélyezési eljárások egyesítése, ugyanis a megszerzés célja általában a tartás.

„(3a) Olyan személyek részére, akik teljesítik a fegyvertartási engedély megszerzéséhez szükséges feltételeket, a tagállamok – az illetékes hatóságoknak az átruházásról történő értesítését illető kötelezettség sérelme nélkül – a nemzeti jogszabályban megállapított maximális időszakra kiadhatnak többéves engedélyt mindenfajta engedélyköteles lőfegyver megszerzésére és tartására, feltéve, hogy ezek a személyek a feltételeknek való folyamatos megfelelés időről időre történő ellenőrzése során megfelelnek.”

„(3b) A tagállamok intézkedéseket fogadnak el annak érdekében, hogy a nemzeti jog által vadásznak, mesterlövésznek vagy gyűjtőnek tekintett személyek, valamint azok részére, akik ezen irányelv hatályba lépésének idején a nemzeti jog szerint engedéllyel tartanak B kategóriás lőfegyvereket, ne legyen szükséges ezen irányelv hatályba lépése miatt újra kérvényezniük a C vagy D kategóriás lőfegyverek engedélyezését. A C vagy D kategóriás fegyverek ezt követő bármiféle átruházásához azonban az átvevő köteles az engedélyek beszerzésére vagy birtoklására.”

(2h) A 11. cikk (3) bekezdésének (2) albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A szállítás előtt legalább öt munkanappal a kereskedő a (2) bekezdés első albekezdésében felsorolt valamennyi adatot közli azon tagállam hatóságaival, ahonnan a szállítás történik. Az érintett tagállam hatóságai véletlenszerű helyszíni ellenőrzéseket végeznek a kereskedő által közölt információk és a szállítás tényleges jellemzői megfelelésének ellenőrzésére.”

Indokolás

Amint azt a jegyzőkönyv is megemlíti, a szállításokat a hatóságoknak legalább véletlenszerűen fizikai ellenőrzésnek kell alávetniük a szállításkor és a címzetthez érkezéskor annak biztosítására, hogy az információk megfelelnek a tényleges szállítmánynak. Az ilyen ellenőrzések lehetővé tétele érdekében a hatóságokat a szállítás előtt legalább öt munkanappal tájékoztatni kell.

(2i) A 12. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

a) az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az (1) bekezdéstől eltérve a vadászok és a mesterlövészek előzetes engedély nélkül tarthatnak egy vagy több lőfegyvert kettő vagy több tagállamon keresztül való utazásuk során tevékenységük végzése céljából azzal a feltétellel, hogy rendelkeznek a lőfegyvert vagy lőfegyvereket felsoroló európai lőfegyvertartási igazolvánnyal. Ebből a célból a tagállamok más okmányt nem követelhetnek meg.

A tagállamok nem köthetik az európai lőfegyvertartási igazolvány elfogadását semmiféle nyilvántartásba vétel, díj- illetve illetékfizetés feltételéhez”;

b) a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az első albekezdésben említett eltérés azonban nem vonatkozik az olyan tagállamba történő utazásokra, amely megtiltotta a kérdéses lőfegyver megszerzését és tartását; ebben az esetben egy ilyen irányú egyértelmű nyilatkozatot kell az európai lőfegyvertartási igazolványba bejegyezni.”

2j) A 12. cikk (3) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Olyan kultúrtörténeti szervezetek és egyesületek esetén, amelyek tevékenységéhez hozzátartozik a békés fegyvertartás és a fegyverek békés használata, a fegyverek és a töltények határokon átnyúló szállításához meg kell valósítani a nemzeti dokumentumok kölcsönös elismerését, ahogyan azt például a Németország és Ausztria közötti, 2002. június 28-i kétoldalú megállapodás1 előírja."

______________________________________

1 Az Osztrák Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság megállapodása a lőfegyverek és töltények hagyományőrző lövészegyesületek és sportlövészek általi szállításával kapcsolatos dokumentumok kölcsönös elismeréséről, Berlin, 2002. június 28. (az Osztrák Köztársaság Hivatalos Lapja (III. rész) 2004. május 13.)

Indokolás

A kulturális sokszínűség és a történelmi népszokások fenntartása érdekében az Európai Unióban a kultúrtörténeti szervezetek és szövetségek számára e célból a lehető legnagyobb mértékben meg kell könnyíteni a népi hagyományokhoz kötődő fegyverek tartását és használatát. Ezt a megoldást már a fent említett, az Osztrák Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság közötti, a lőfegyverek és töltények hagyományőrző lövészegyesületek és sportlövészek általi szállításával kapcsolatos dokumentumok kölcsönös elismeréséről szóló megállapodás esetében is eredményesen a gyakorlatba lehetett ültetni, és bizonyos aggodalmakkal ellentétben egyáltalán nem eredményezte az ellenőrizetlen vagy akár veszélyes fegyvertartást.

(2k) A 13. cikk a következőképpen módosul:

a) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A tagállamok a lőfegyverek átvitelére vonatkozó 11. cikkben és a lőfegyvereknek nem honos személyek által történő megszerzésére és tartására vonatkozó 7. cikk (2) bekezdésében foglalt eljárások során szerzett valamennyi információt legkésőbb az adott átvitel időpontjában közlik a rendeltetési hely szerinti tagállamokkal, és adott esetben legkésőbb az átvitel időpontjában a tranzittagállamokkal is.”

b) a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A tagállamok rendszeresen információkat cserélnek a jelölési rendszerek és technikák, az engedélyezett kereskedők és közvetítők, a lőfegyverek, részeik és lőszereik szállítása, a nemzeti jogszabályok és gyakorlatok, a területükön meglévő készletek, az elkobzott lőfegyverek, valamint a hatástalanítási módszerek és technikák vonatkozásában. A tagállamok a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 1959. évi európai egyezménnyel és az egyezményt később egészében vagy részben módosító, felváltó vagy kiegészítő bármely későbbi jogi aktussal összhangban információkat cserélnek az ezen irányelvben meghatározott súlyos bűncselekmény miatt jogerős bírósági ítélettel bűnösnek talált személyekről. A Bizottság legkésőbb …*-re létrehoz egy kapcsolattartó csoportot e cikk alkalmazásának és a tiltott lőfegyverek, részeik és lőszereik nyomon követésével kapcsolatos együttműködés céljából. Az információgyűjtésért és továbbításért, valamint a 11. cikk (4) bekezdésében említett kötelezettségek teljesítéséért felelős nemzeti hatóságokról minden tagállam tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot. A Bizottság – a (4) bekezdésnek megfelelően eljárva – megteszi a megfelelő intézkedéseket e bekezdés alkalmazása céljából.”

c) a következő bekezdéssel egészül ki:

„(3a) A Bizottság az [X]. cikkben meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási eljárással összhangban eljárva, és az 1. cikk (1) bekezdése d) pontjának, valamint az I. melléklet III. része (1a) bekezdésének megfelelően megteszi a megfelelő intézkedéseket.

A Bizottság az [Y]. cikkben meghatározott eljárással összhangban eljárva, és az e cikk (3) bekezdésének megfelelően megteszi a megfelelő intézkedéseket.”

___________

*Egy évvel ezen irányelv hatálybalépését követően.”

16. cikk (1) bekezdés (3) albekezdés (91/477/EGK irányelv)

Indokolás

Ezt a megfogalmazást az irányelv alapját képező ENSZ-jegyzőkönyvből vettük a rendelkezés egyértelművé tétele végett.

Az, aki nem tartja magánál európai lőfegyvertartási igazolványát, szabadságvesztéssel nem büntethető.

Indokolás

E betoldás célja az, hogy meggátolja a legálisan fegyvert tartó személyekre börtönbüntetés kiszabását, ha egy másik tagállamba utaznak, és nem tudják felmutatni európai lőfegyvertartási igazolványukat, holott rendelkeznek minden szükséges dokumentummal.

(3a) A 17. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„17. cikk

…-ig és utána minden ötödik évben a Bizottság jelentést küld az Európai Parlament és a Tanács számára ezen irányelv alkalmazásáról, adott esetben javaslatok kíséretében.

A Bizottság tanulmányt készít a fegyvermásolatok Közösségen belüli marketingjéről, és erről legkésőbb …**-ig jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára.

A Bizottság a lőfegyverek belső piacának egyszerűsítéséről és jobb működéséről is tanulmányt készít. E tanulmány alapján a Bizottság adott esetben legkésőbb …***-ig javaslatot benyújt be az Európai Parlament és a Tanács számára a lőfegyverek osztályozásának két kategóriára történő szűkítéséről, a vadászok és a sportolók tekintetében lehetséges eltérésekkel.

____________

* Ennek az irányelvnek a hatálybalépését követő 5 év elteltével.

** Ezen irányelv hatályba lépését követően egy évvel.

*** Ezen irányelv hatályba lépését követően három évvel.”

Indokolás

A jobb jogalkotás elvével összhangban a 91/477/EGK irányelvben szereplő jelentéstételi kötelezettséget napra késszé és rendszeressé kell tenni. Emellett a Bizottságnak tanulmányt kell készítenie a fegyvermásolatok és marketingjük összetett tárgyában, beleértve az Interneten keresztül történő Európai Közösségen belüli értékesítésüket is.

-a) Az I. részben az első francia bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„- az 1. cikkben meghatározott minden lőfegyver,”

-aa) A II. rész A. szakaszának 5. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„Kiterjedő lövedéket tartalmazó pisztoly- és revolverlőszer, valamint az ilyen lőszerhez való lövedékek, kivéve a vadászati vagy szórakozási célokat szolgáló fegyverek esetében, a használatukra jogosult személyek számára.”

(Az irányelvhez hasonló szövegezés)

Indokolás

A „szórakozási lövészet” kifejezés pontosabb és megfelelőbb a „céllövészetnél”, mivel ez minden fegyversportot magában foglal, azokat is, amelyek keretében nem történik célra lövés.

b) Az első bekezdés után az alábbi bekezdés kerül beillesztésre:

b) A III. részben az első bekezdés után az alábbi bekezdés kerül beillesztésre:

„A tagállamok rendelkezéseket hoznak az a) pontban említett hatástalanítás illetékes hatóság által történő ellenőriztetéséről, annak garantálására, hogy egy lőfegyveren elvégzett módosítások azt használatra tartósan alkalmatlanná tegyék. A tagállamok az említett ellenőrzés keretében tanúsítvány, vagy a lőfegyver hatástalanítását igazoló okmány kiadását, vagy erre a célra a lőfegyveren jól látható megjelölés alkalmazását írják elő.”

„A tagállamok rendelkezéseket hoznak az a) pontban említett hatástalanítás illetékes hatóság által történő ellenőriztetéséről, annak garantálására, hogy egy lőfegyveren elvégzett módosítások azt használatra visszafordíthatatlanul alkalmatlanná tegyék. A tagállamok az említett ellenőrzés keretében tanúsítvány, vagy a lőfegyver hatástalanítását igazoló okmány kiadását, vagy erre a célra a lőfegyveren jól látható megjelölés alkalmazását írják elő. A Bizottság a 13. cikk (3a) bekezdésében meghatározott eljárást követve közös iránymutatásokat ad ki a hatástalanítási előírásokról és technikákról annak biztosítására, hogy a hatástalanított lőfegyverek tartósan használhatatlanok legyenek.”

ba) A IV. rész b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b) „hosszú lőfegyver”: az a lőfegyver, amelynek a csöve meghaladja a 30 cm hosszúságot, vagy amelynek teljes hosszúsága meghaladja a 60 cm-t;”

(Az irányelvhez hasonló szövegezés)

Indokolás

Ugyan az 1. melléklet IV. része a) pontjának a szövegezése teljesen egyértelműnek tűnik, a végrehajtás során azonban nehézségeket okozott a hosszú lőfegyverek pontos fogalommeghatározásának a hiánya; az a félrevezető gyakorlat alakult ki, hogy „rövid lőfegyvernek” tekintették az olyan lőfegyvereket, amelyek teljes hossza kevesebb volt 60 cm-nél, de csövének teljes hossza meghaladta a 30 cm-t. A javasolt szöveg egyértelműbb, és elkerülhető ezzel az ellentmondásos értelmezés.

bb) A II. melléklet f) pontjában a második bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A fent említett előzetes engedély nem szükséges vadászat céljából vagy céllövészeten történő részvétel céljából lőfegyverrel történő utazáshoz azzal a feltétellel, hogy az utazó rendelkezik európai lőfegyvertartási igazolvánnyal.”

1. A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [...]-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint a rendelkezések és az ezen irányelv közötti megfelelési táblázatot haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb […]-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint a rendelkezések és az ezen irányelv közötti megfelelési táblázatot haladéktalanul közlik az Európai Parlamenttel és a Bizottsággal.

Indokolás

Az irányelv átültetése ellenőrzésének lehetővé tételére az EU más intézményeivel együtt a Parlamentnek is ugyanazon információkat kell a nemzeti átültető rendelkezésekről nyújtani, mint a Bizottságnak.

(3a) Mivel a hírszerzés bizonyítékai szerint az Unión belül növekedett az átalakított fegyverek használata, ezért alapvető fontosságú, hogy az ilyen átalakított fegyverek a „lőfegyverek” kategóriájába kerüljenek ebben az irányelvben.

(5) A jegyzőkönyv továbbá kimondja, hogy a fegyvereket gyártásuk során és a kormányzati készletekből állandó polgári felhasználásra való átadásukkor kötelező megjelölni, míg a 91/477 irányelv csak közvetetten utal a megjelölés kötelezettségére.

(5) A jegyzőkönyv továbbá kimondja, hogy a fegyvereket gyártásuk során és a kormányzati készletekből állandó polgári felhasználásra való átadásukkor kötelező megjelölni, míg a 91/477 irányelv csak közvetetten utal a megjelölés kötelezettségére. Tekintettel arra, hogy a kézi lőfegyverek próbabélyegeinek kölcsönös elismeréséről szóló 1969. július 1-jei egyezmény a jegyzőkönyvben szereplő valamennyi követelményt magában foglalja, elő kell irányozni az egyezménynek az Európai Unió egészében történő alkalmazását.

Indokolás

A kézi lőfegyverek próbabélyegeinek kölcsönös elismeréséről szóló egyezmény több EU-tagállamban érvényben van, ennélfogva jelölési és ellenőrzési rendszert biztosít, amely magában foglalja az ENSZ-jegyzőkönyvben meghatározott valamennyi biztosítékot és követelményt.

(6) Másfelől a fegyverekre vonatkozó információk nyilvántartásának megőrzési ideje legalább tíz év a jegyzőkönyvben foglaltak szerint.

(6) Másfelől, bár a jegyzőkönyv rendelkezései szerint a fegyverekre vonatkozó információk nyilvántartásának megőrzési ideje legalább tíz év, ezt az időszakot meg kell hosszabbítani legalább 20 évre annak érdekében, hogy lehetőség nyíljon a lőfegyverek megfelelő nyomon követésére. Szükséges továbbá, hogy a tagállamok központosított számítógépes adattárolási rendszert tartsanak fenn, amelyben minden lőfegyverhez külön azonosítószám tartozik, és amelyben sorrendben szerepel az összes tulajdonos neve és címe. A rendőrség és az igazságszolgáltatási hatóságok a központi adattárban megtalálható információkhoz való hozzáférésének feltétele az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikkének való megfelelés kell, hogy legyen.

Indokolás

A jegyzőkönyv az információk „legalább tíz évig" történő megőrzéséről rendelkezik, de a tízéves időszak nem megfelelő, tekintettel a lőfegyverek rendkívül hosszú élettartamára. Ezért az információt legalább 20 évig meg kell őrizni. Ezenkívül a jegyzőkönyv úgy rendelkezik, hogy az információ megőrzése az állami hatóságok feladata. A lőfegyverek nyomon követése központosított regisztrációs rendszereket követel meg, amelyek inkább a fegyvert, mint a személyt követik nyomon. A XXI. században elengedhetetlen a nyilvántartások automatizálása. Fontos annak biztosítása, hogy az ebben a központi nyilvántartásban fellelhető információkra a magán- és családi élet tiszteletben tartását garantáló szabályok vonatkozzanak.

(6a) A lőfegyverek nyomon követésének, valamint a lőfegyverek, illetve azok részeinek, alkotóelemeinek és lőszereinek tiltott gyártása és kereskedelme elleni hatékony küzdelem elősegítése érdekében a tagállamok közötti információcsere javítása céljából is lépéseket kell tenni.

(6b) Az információk megőrzésére és cseréjére a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv az irányadó.

1 HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

Indokolás

Fontos kihangsúlyozni, hogy be kell tartani a személyes adatok védelméről szóló keretirányelvet.

(9a) A kereskedők és a közvetítők tevékenységének sajátos jellege miatt e tevékenységeket szigorúan ellenőrizni kell, különösen a kereskedők és közvetítők szakmai képességeinek és feddhetetlenségének ellenőrzése céljából.

Indokolás

Mindezidáig nem szabályozták megfelelően a kereskedők tevékenységét – sok más szakmától eltérően –, holott ez egy szigorú ellenőrzést igénylő, nagyon sajátos tevékenység. Ezért kívánatos az, hogy a kereskedők és közvetítők szolgáltassanak bizonyítékot szakmai hozzáértésükről.

(9b) Az európai lőfegyvertartási igazolvány általában kielégítő módon működik, és azt kell az egyetlen olyan okmánynak tekinteni, amire a vadászoknak és céllövőknek a lőfegyverek más tagállamba történő szállításához szükségük van.

Indokolás

A Bizottság 2000. évi jelentésében említettek szerint és a belső piac megfelelő működésére tekintettel a tagállamoknak nem szabad megengedni, hogy az európai lőfegyvertartási igazolványtól eltérő okmányokat vagy díjakat kérjenek a vadászok és céllövők mozgása vonatkozásában.

(9c) A Bizottságnak minél előbb el kell készítenie egy költség-haszon elemzést arra vonatkozóan, hogy a fegyverkategóriák számának csökkentése milyen hatást gyakorolna a belső piac működésére.

(-1a) Az 1. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Ezen irányelv alkalmazásában a „lőfegyver”: minden olyan hordozható csöves fegyver, amely robbanóanyag felrobbantásával töltényt, golyót vagy lövedéket lő ki, ennek kilövésére tervezték vagy könnyedén átalakítható erre a célra, kivéve, ha a fogalommeghatározásnak ugyan megfelel, de az alól mégis kizárt az I. melléklet III. szakaszában felsorolt valamely ok miatt. A lőfegyverek besorolását az I. melléklet II. szakasza szabályozza.”

Indokolás

A lőfegyverek fogalmának meghatározása összhangban van a jegyzőkönyvvel. A fogalommeghatározásnak azonban figyelembe kell vennie azt, hogy az átalakított fegyvereket Európa-szerte egyre nagyobb mértékben használják fel bűncselekményekben, valamint nő az átalakítható fegyverek határokon átnyúló csempészete, többek között a jegyzőkönyv 2001-es aláírása óta. A jegyzőkönyvben használt, „könnyedén átalakítható” meghatározás nem elég határozott és azzal a veszéllyel jár, hogy a tagállamokban eltérő értelmezések alakulnak ki, és ezzel potenciális kibúvókra ad lehetőséget a bűncselekmények során használt fegyverek ellenőrzése terén. A rendőrség azt is megemlíti, hogy a bűnözők egyre fejlettebb módszereket alkalmaznak a fegyverek átalakításához, és ezért olyan fegyverek is használhatók az átalakításhoz, amelyeket nem tartanak „könnyedén átalakíthatónak”. A fogalommeghatározásnak továbbá összhangban kell állnia a hatástalanított lőfegyverek, antik fegyverek és az irányelv I. mellékletének III. szakaszában említett egyéb lőfegyverek kizárásával.

(-1b) Az 1. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Ezen irányelv alkalmazásában a „kereskedő”: minden olyan természetes személy, akinek a kereskedelmi vagy az üzleti tevékenysége egészben vagy részben lőfegyverek gyártásából, kereskedelméből, cseréjéből, bérbeadásából, javításából vagy átalakításából áll.”

(-1c) Az 1. cikk a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a) Ezen irányelv alkalmazásában az „antik fegyver”: az 1900 előtt gyártott, vagy minden olyan később gyártott fegyver, amelyet valamely tagállam műszaki szempontok szerint antik fegyverként határoz meg.”

Indokolás

Az „antik fegyver” fogalommeghatározására jogbiztonsági okokból van szükség, mivel ezek a fegyverek nem tartoznak az irányelv hatálya alá. Másrészről meg kell engedni az egyéb tagállami fogalommeghatározásokat is, amennyiben azok műszaki szempontokon alapulnak.

(4) Ezen irányelv alkalmazásában a „tiltott kereskedelem”: lőfegyverek, részeik, alkotóelemeik és lőszereik megszerzése, eladása, szállítása, fuvarozása vagy átszállítása egy tagállam területéről, vagy ez utóbbin keresztül egy másik tagállam területére, ha azt az érintett tagállamok valamelyike az ezen irányelvben foglalt rendelkezésekkel összhangban nem engedélyezi, vagy ha a lőfegyvereket nem jelölték meg a 4. cikk (1) bekezdésének megfelelően.

(2b) Ezen irányelv alkalmazásában a „tiltott kereskedelem”: lőfegyverek, részeik, alkotóelemeik és lőszereik ezen irányelv megsértésével történő megszerzése, eladása, szállítása, fuvarozása vagy átszállítása valamely tagállam területére, ha azt az érintett tagállamok valamelyike az ezen irányelvben foglalt rendelkezésekkel összhangban nem engedélyezi, vagy ha a lőfegyvereket, részeiket, alkotóelemeiket vagy lőszereiket nem vették nyilvántartásba az irányelv 4. cikke (3) bekezdésének megfelelően vagy nem jelölték meg a 4. cikk (1) bekezdésének megfelelően. A lőfegyverek megszerzése, eladása, szállítása, fuvarozása vagy átszállítása azonban nem minősül tiltott kereskedelemnek pusztán amiatt, hogy azokat nem jelölték meg a 4. cikk (1) bekezdésének megfelelően, ha azokat ...* előtt gyártották vagy szállították kormányzati készletekből tartós polgári használatra, feltéve, hogy ez a jelölés megfelel az ezen időpont előtt alkalmazott vonatkozó követelményeknek.

_____________

* [Ezen irányelv tagállamok általi átültetésének határideje]

Indokolás

A nyilvántartásba vétel hiányát fel kell venni a tiltott kereskedelem követelményei közé. Az „ezen irányelv megsértésével történő” kifejezés beillesztése jogbiztonságot teremt az irányelv valamennyi rendelkezésének nem megfelelő kereskedelem tiltott kereskedelemként történő meghatározása révén, továbbá biztosítja az egyenlő elbánást is az EU területén lévő minden fegyver vonatkozásában. A jelenlegi jelölési előírásoknak megfelelő lőfegyverekkel zajló ügyleteket nem szabad tiltottnak tekinteni, ha azok az irányelv átültetési határideje előtt gyártott vagy szállított fegyvereket érintenek.

(1a) Az 1. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az „európai lőfegyvertartási igazolvány”: olyan okmány, amelyet kérelemre a tagállamok hatóságai bocsátanak ki a lőfegyvert jogszerűen megszerző vagy tartó személy számára. Érvényességi ideje maximum öt évre szól. Az érvényesség ideje meghosszabbítható. Ha az engedélyen csak D kategóriába sorolt lőfegyverek szerepelnek, az engedély leghosszabb érvényességi időtartama tíz év. Az engedélynek tartalmaznia kell a II. mellékletben foglalt adatokat. Az „európai lőfegyvertartási igazolvány” nem ruházható át, és abba be kell jegyezni az engedély tulajdonosa által tartott és használt lőfegyvert vagy lőfegyvereket. Az engedélynek mindig a lőfegyvert használó személy birtokában kell lennie. A tulajdonosváltozást vagy a lőfegyverek jellemzőiben bekövetkezett változásokat, valamint a lőfegyver elvesztését vagy ellopását az engedélyen fel kell tüntetni.”

„1. Az egyes lőfegyverek azonosítása és nyomon követése végett a tagállamoknak az egyes lőfegyverek gyártásakor vagy egyedi megjelölést kell megkövetelniük – a gyártó nevének, az országnak és a gyártás helyének, valamint a sorozatszámnak a megadásával – vagy bármilyen más, egyedi és könnyen használható, egyszerű, numerikus vagy alfanumerikus kódot alkotó geometriai jelekből álló megjelölést, amely a gyártás országát minden állam számára könnyen azonosíthatóvá teszi.”

„1. Az egyes lőfegyverek azonosítása és nyomon követése végett a tagállamoknak az egyes lőfegyverek gyártásakor vagy egyedi megjelölést kell megkövetelniük – beleértve a gyártó nevének vagy márkajelzésének, az országnak és a gyártás helyének, valamint a sorozatszámnak a megadását, például a kézifegyverek igazoló jelöléseinek kölcsönös elfogadásáról szóló, 1969. július 1-jei egyezményben meghatározottak szerint – vagy bármilyen más, egyedi és könnyen használható, egyszerű, numerikus vagy alfanumerikus kódot alkotó geometriai jelekből álló megjelölést, amely a gyártás országát minden állam számára könnyen azonosíthatóvá teszi.”

(2) Legalább az A és B kategóriák vonatkozásában valamennyi tagállam a kereskedői tevékenységnek a területén történő folytatását legalább a kereskedő magán- és szakmai feddhetetlenségének ellenőrzése alapján kiadott engedélytől teszi függővé. Jogi személy esetében az ellenőrzés a vállalkozást irányító személyre terjed ki. A C és D kategóriák vonatkozásában minden olyan tagállam, amely nem köti engedélyhez a kereskedői tevékenység folytatását, az ilyen tevékenységet bejelentéshez köti.

(2) Valamennyi tagállam a kereskedői tevékenységnek a területén történő folytatását legalább a kereskedő magán- és szakmai feddhetetlenségének ellenőrzése alapján kiadott engedélytől teszi függővé. Jogi személy esetében az ellenőrzés a vállalkozást irányító személyre terjed ki.

Indokolás

E cikkből törölni kell a C és D kategóriára való hivatkozást, miután javaslat történt arra vonatkozóan, hogy csak két kategória legyen.

(3) A kereskedők kötelesek nyilvántartást vezetni, amelyben rögzítik az általuk beszerzett vagy eladott minden A, B vagy C kategóriába tartozó lőfegyverre vonatkozó információt, beleértve azokat az adatokat is, amelyek lehetővé teszik a fegyver azonosítását, különös tekintettel annak típusára, gyártmányára, modelljére, kaliberére és gyártási számára, valamint a szállító és a vevő nevére és címére. A kereskedő öt évig köteles megőrizni a nyilvántartást akkor is, ha már megszüntette a tevékenységét. Mindegyik tagállam biztosítja ezeknek az információknak legalább tíz éven keresztül történő megőrzését.

(3) A kereskedők kötelesek nyilvántartást vezetni, amelyben rögzítik az általuk beszerzett vagy eladott minden lőfegyverre vonatkozó információt, valamint azokat az adatokat is, amelyek lehetővé teszik a fegyver azonosítását, különös tekintettel annak típusára, gyártmányára, modelljére, kaliberére és gyártási számára, valamint a szállító és a vevő nevére és címére. A kereskedő öt évig köteles megőrizni a nyilvántartást akkor is, ha már megszüntette a tevékenységét. Mindegyik tagállam biztosítja a fent említett információknak egy központi számítógépes nyilvántartó rendszerben legalább húsz éven keresztül történő megőrzését.

Indokolás

Ha minden egyes tagállam rendelkezne központi számítógépes nyilvántartó rendszerrel, az megkönnyítené az információk nyomon követését és cseréjét. Tekintettel továbbá a lőfegyverek élettartamára, az információk megőrzési idejét, amely az irányelvre irányuló javaslatban tíz év, húsz évre meg kell hosszabbítani.

(3a) A tagállamok biztosítják, hogy minden, az A, B, C és D kategóriába sorolt lőfegyver jelenlegi tulajdonosához legyen kapcsolva.

(2b) A 4. cikk után a következő cikk kerül beillesztésre:

„4a. cikk

A 3. cikk sérelme nélkül a tagállamok az A, B, C vagy D kategóriába sorolt lőfegyverek beszerzését és tulajdonlását csak olyan személyek számára engedélyezik, akik erre vonatkozó jogosítvánnyal vagy engedéllyel rendelkeznek a nemzeti jogszabályokkal összhangban.”

(2c) Az 5. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„A tagállamok a lőfegyverek megszerzését és birtoklását a 3. cikkben foglaltak sérelme nélkül csak olyan személyeknek engedélyezik, akiknek megfelelő indokuk van erre és akik:

a) legalább 18 évesek, a vadászat és céllövészet kivételével;

b) nem valószínű, hogy veszélyt jelentenek önmagukra, a közrendre vagy a közbiztonságra nézve.

A tagállamok lőfegyverek birtoklását a 3. cikkben foglaltak sérelme nélkül csak olyan személyeknek engedélyezik, akiket nem büntettek súlyos jogsértés (pl. gyilkosság, rablás vagy gyújtogatás) vagy azokban való közreműködés miatt.

A tagállamok visszavonhatják a lőfegyver birtoklására vonatkozó engedélyt, ha az első bekezdés b) pontjában foglalt feltételek bármelyike már nem áll fenn.

A tagállamok nem tilthatják meg a területükön honos személyeknek, hogy egy másik tagállamban megszerzett fegyvert birtokoljanak, kivéve, ha ugyanennek a fegyvernek a megszerzését saját területükön tiltják.

Indokolás

A beszúrás a Schengeni egyezmény 83c. cikkének értelmében vett tisztázásra vonatkozik.

(2d) A 6. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„Lőfegyverek, alkatrészeik és alkotórészeik, valamint lőszer áruküldő szolgáltatás útján, az Európai Parlament és a Tanács 1997. május 20-i, 97/7/EK, a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló irányelvében1 meghatározott módon történő beszerzése teljes mértékben ezen irányelv rendelkezései szerint történik.

HL L 144., 1997.6.4., 19. o.”

(2e) A 12. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

a) Az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az (1) bekezdés ellenére vadászok és céllövők tevékenységük folytatása céljából, előzetes engedély nélkül birtokolhatnak egy vagy több lőfegyvert, két vagy több tagállamon keresztül történő utazásuk alatt, feltéve, hogy rendelkeznek az érintett lőfegyvert vagy lőfegyvereket felsoroló európai lőfegyvertartási igazolvánnyal. A tagállamok ebből a célból az európai lőfegyvertartási igazolványon kívül egyéb okmányt nem követelnek meg. A tagállamok nem köthetik az európai lőfegyvertartási igazolvány elfogadását semmiféle nyilvántartásba vétel vagy díj- illetve illetékfizetés feltételéhez.”

b) A második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Ez az eltérés azonban nem vonatkozik az olyan tagállamba történő utazásokra, amely megtiltotta a kérdéses lőfegyver megszerzését és tartását; ebben az esetben egy ilyen irányú egyértelmű nyilatkozatot jegyeznek be az európai lőfegyvertartási igazolványba.”

Indokolás

A Bizottság 2000. évi jelentésében említettek szerint és a belső piac megfelelő működésére tekintettel a tagállamoknak nem szabad megengedni, hogy az európai lőfegyvertartási igazolványtól eltérő okmányokat vagy díjakat kérjenek a vadászok és céllövők mozgása vonatkozásában.

(2f) A 13. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A tagállamok a rendelkezésükre álló információk rendszeres cseréje érdekében hálózatokat hoznak létre.

A Bizottság legkésőbb egy évvel ezen irányelv hatálybalépését követően létrehoz egy kapcsolattartó csoportot az e cikk alkalmazását célzó információcsere megvalósítására.

Az információ továbbításáért és átvételéért, valamint a 11. cikk (4) bekezdése szerinti formai követelmények alkalmazásáért felelős hatóságokról minden tagállam tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot.”

Az ilyen irányú kísérletet, az abban való részvételt vagy az arra való ösztönzést – szándékos elkövetés esetén – szintén bűncselekménynek kell minősíteni.

Az e cikk által meghatározott bűncselekmény elkövetésének megszervezését, irányítását, segítését elősegítését, az arra való felbujtást vagy az arra vonatkozó tanácsadást – szándékos elkövetés esetén – bűncselekménynek kell minősíteni.

Indokolás

A Bizottság módosításának kiegészítése az alapul szolgáló ENSZ-jegyzőkönyből való átvétel, és a tisztázást szolgálja.

Az, ha valaki nem visz magával európai lőfegyvertartási igazolványt, nem vonhat maga után börtönbüntetést.

Indokolás

Ez a kiegészítés annak megakadályozására szolgál, hogy a fegyvereket jogszerűen tartó tulajdonosokat börtönbüntetés fenyegesse abban az esetben, ha egy másik tagállamba történő utazáskor nem tudnak európai lőfegyvertartási igazolványt felmutatni, de minden egyéb szükséges okmánnyal rendelkeznek.

4a) A II. melléklet f) pontjának második bekezdése a következőképpen módosul:

„A fent említett előzetes engedély alapvetően nem szükséges vadászaton lőfegyverrel való részvétel céljából vagy céllövészeten lőfegyverrel való részvétel céljából végzett utazáshoz azzal a feltétellel, hogy az utazó rendelkezik az európai lőfegyvertartási igazolvánnyal”.

(2a) Az irányelv nemzeti jogba való átültetésének időpontjától számított öt éven belül és azt követően ötévenként a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv alkalmazásának eredményeképpen létrejövő helyzetről – adott esetben – javaslatokkal együtt.

A Bizottság tanulmányt készít a fegyverutánzatoknak az Európai Közösségen belüli forgalmazásáról és legkésőbb [...]*-ig jelentést nyújt be erről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

____________

* Egy évvel ezen irányelv hatálybalépésének napját követően.

Indokolás

A jobb szabályozással összhangban aktualizálni kell, és rendszeressé kell tenni a 91/477/EGK irányelvben foglalt jelentéstételi követelményt. Ezenkívül a Bizottságnak tanulmányt kell készítenie a fegyverutánzatok összetett kérdéséről és azok Európai Közösségen belüli forgalmazásáról, beleértve az interneten való értékesítésüket is.