Henri Grethen a Számvevőszék tagjának történő jelöléséről,

(C6-0307/2007 – 2007/0816(CNS))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 247. cikkének (3) bekezdésére és az Euratom-Szerződés 160B cikkének (3) bekezdésére, amellyel összhangban a Tanács konzultált a Parlamenttel, (C6-0307/2007),

–   tekintettel arra tényre, hogy 2007. november 6-i ülésén a Költségvetési Ellenőrző Bizottság meghallgatta a Tanács számvevőszéki tagjelöltjét, és az EK-Szerződés 247. cikkének (2) bekezdésében és az Euratom-Szerződés 160B. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kritériumok fényében mérlegelte a jelölt képesítéseit,

–   tekintettel eljárási szabályzata 101. cikkére,

–   tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A6-0436/2007),

1.  kedvező véleményt nyilvánít Henri Grethen számvevőszéki taggá történő kinevezéséről,

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen határozatot a Tanácsnak, és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Közösség többi intézményének és a tagállamok ellenőrző szerveinek.

Az Európai Számvevőszék és a Parlament közötti jó munkakapcsolat létfontosságú az Európai Unió pénzügyi ellenőrzési rendszerének működése szempontjából. Ezzel szemben a Parlament jelentéktelen szerepet játszik a Számvevőszék tagjaira vonatkozó kinevezési eljárásban. A Számvevőszék tagjait a Tanács nevezi ki a tagállamok javaslatai alapján. A Parlamenttel mindössze konzultálnak a kinevezés előtt. Ebből adódóan feszültségek keletkezhetnek abban az esetben, ha a Parlament és a Tanács véleménye között különbségek vannak. A Parlament megpróbálta minimalizálni a véleménykülönbségek kockázatát azáltal, hogy – a Számvevőszék tagjainak kinevezésével kapcsolatban a Parlamenttel folytatandó konzultáció eljárásáról szóló – két (1992-es és 1995-ös) állásfoglalásában(1) közzétette az ítéletére nézve irányadó általános elveket.

Különösen az 1992-es állásfoglalásában – az átláthatóság fokozása érdekében –

a Parlament a jelöltek Parlament általi értékelésére vonatkozóan az alábbi kritériumokat tette közzé:

a)            magas szintű szakmai tapasztalat, amelyet az államháztartás, vagy a vállalatirányítás és a vállalatirányítás auditálása terén szereztek;

b)             adott esetben a mentesítés előzetes megadása, amennyiben a jelöltek korábban végeztek irányítási feladatokat;

c)             azok esetében, akik irányítási feladatokat végeztek az állami vagy a magánszektorban, feddhetetlen irányítási előélet;

d)             a jelöltek ne töltsenek be választott tisztséget, és ne legyen semmilyen feladatkörük politikai pártban a kinevezés időpontjától kezdődően;

e)             tekintettel a végzendő munka jellegére a jelöltek életkorát is figyelembe veszik: például indokoltnak tűnik annak előírása, hogy a tagok ne legyenek 65 évnél idősebbek első megbízatásuk végén, vagy ne legyenek 70 évnél idősebbek a második megbízatásuk végén. Az sem lenne szabályos, ha a jelöltek a Számvevőszékbe történő kinevezésük révén kijátszhatnák a származási országukban ugyanezen tisztségre alkalmazandó korhatárokat;

f)              végül az egyéni érdemek értékelése mellett a Parlament azt is biztosítja, hogy a Számvevőszék egészének összetételére vonatkozóan érzékeny egyensúly maradjon fenn. Például a Számvevőszék fennálló összetétele eléggé eredményes ugyan a tagok változó eredete tekintetében, de a nők képviseletének hiánya nem igazolható;

g)             kívánatos lenne, hogy a tagok két időszaknál többre ne kapjanak megbízást.

A közelmúltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy a fent említett állásfoglalások ellenére a véleménykülönbségeket nem mindig sikerült rendezni. 2004-ben a Költségvetési Ellenőrző Bizottság a Csatlakozási Szerződéssel összhangban javasolt tíz új számvevőszéki tagból kettőre vonatkozóan elutasító véleményt alkotott. A jelöltek közül az egyik visszalépett, a másik viszont nem. Jóllehet az elutasító vélemény a plenáris ülésen megerősítésre került, a jelöltet a Tanács mégis kinevezte a Számvevőszék tagjává.

Ami a jelenlegi kinevezési eljárást illeti, a tagállamok által javasolt jelöltek közül többen nem felelnek meg teljesen a Parlament 1992-es állásfoglalásában megállapított összes kritériumnak. Ezenkívül a Parlament arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megőrizze az érzékeny egyensúlyt a Számvevőszék összetételében, és orvosolja a női képviselet hiányát, aláássák a tagállamok jelenlegi javaslatai. Mivel jelenleg 22 férfi és 5 női tag van, az egyensúly 23 férfi és 4 nő felé tolódna el, ha az összes jelöltet kineveznék.

A fentiekre való tekintettel az előadó úgy ítéli meg, hogy hatékonyabb eszközökre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament – és különösen a Költségvetési Ellenőrző Bizottság – eredményes kapcsolatot alakítson ki a Számvevőszék minden egyes tagjával a kinevezésük napjától kezdve. Az előadó úgy véli, hogy az 1992-es és 1995-ös állásfoglalásokban megállapított kritériumokat és eljárásokat sürgősen felül kell vizsgálni, egységes szerkezetbe kell foglalni és erről tájékoztatni kell a Tanácsot, a tagállamok jelöltek javaslásáért illetékes hatóságait és a közvéleményt.

Végezetül az előadó azt ajánlja, hogy sokkal szorosabb együttműködést alakítsanak ki a Parlament és a Tanács (ECOFIN) között a jelölési eljárás tekintetében. A Parlamentet kellő időben tájékoztatni kell az egyes tagállamok által javasolt jelöltekről. Középtávon a Tanácsnak és a Parlamentnek egy olyan koherensebb és hatékonyabb jelölési eljárásban kell megállapodnia, amely a Számvevőszék sürgős szervezeti reformjának fontos eleme lenne.

(1) A3-0345/92. állásfoglalás, HL C 337., 1992.12.21., 51. o. és A4-0001/95. állásfoglalás, HL C 43., 1995.2.20., 75.o.

Szakmai tapasztalat

A Kereskedők Szövetségének gazdasági tanácsadója             1976-1980

A Kereskedelmi Konföderáció főtitkára                                            1980–1989

Független gazdasági tanácsadó                                             1989-1999

Politikai tisztségek

A Demokratikus Párt (Parti démocratique) főtitkára                           1980-1989

                                                                                                   1994-2004

Képviselő                                                                                     1984-1999

                                                                                                   2004-

A költségvetési törvény végrehajtását ellenőrző és számvevő bizottság elnöke

A számvevőszék szervezetéről szóló 1999. június 8-i törvény (benyújtva 1999. január 27-én) szerzője és társelőadója

A számvevőszék szervezetéről szóló 1999. június 8-i módosított törvény módosítását célzó 5667. számú törvényjavaslat szerzője (benyújtva 2007. január 9-én)

A Képviselőház alelnöke                                                                      1998-2004

Gazdasági és energiaügyi miniszter                                                        1999-2004

Közlekedési miniszter                                                                          1999-2004

Közszolgálati miniszter                                                                         2004

Szakmai tapasztalat

1. Kérjük, emelje ki az államháztartás (állami pénzügyek), irányítás és vezetés-ellenőrzés terén szerzett szakmai tapasztalatainak fő ismérveit.

Ami a politikát illeti, 1980-ban a Demokrata Párt főtitkárává választottak. Ezt a funkciót 1990-ig, majd 1994-2004-ig láttam el.

1984. július 16. óta a Képviselőház tagja vagyok. 1989-ben, 1994-ben, 1999-ben és 2004-ben újraválasztottak. Szeretném kiemelni, hogy az alábbi pozíciókat töltöttem vagy töltöm be:

· A Képviselőház alelnöke 1998-1999-ig, majd 2006 óta folyamatosan;

· A Demokrata Párt parlamenti képviselőcsoportjának elnöke 1989-1998-ig és 2004-2006-ig;

· A Költségvetési Ellenőrző Bizottság elnöke 2004 óta;

· A költségvetési és pénzügyi bizottság tagja 1990-1999-ig.

1999-2004-ig a gazdasági miniszteri, majd a közlekedési miniszteri posztot töltöttem be. 2004-ben a közszolgálati ügyek miniszterévé neveztek ki.

Emellett szeretnék említést tenni a magánszférában gyakorolt tevékenységeimről is.

Jelenleg tagja vagyok néhány vállalat igazgatótanácsának.

1976-1989-ig egy szakmai szervezet, a Luxemburgi Kereskedelmi Konföderáció szolgálatában álltam, 1980-tól a szervezet főtitkára voltam.

1989-1999-ig független gazdasági tanácsadóként tevékenykedtem.

2.  Mi volt az a három legfontosabb döntés, amelynek meghozatalában szakmai karrierje során részt vett?

Engedje meg, hogy kiemeljek három, a külső ellenőrzéssel, a versenypolitikával és közlekedéssel kapcsolatos döntést. Véleményem szerint e három döntésnek – mindegyiknek a saját területén – jelentős és pozitív hatása volt.

· Külső ellenőrzés

Az 1990-es évek végén a számvevőszék szervezetéről szóló törvényjavaslat társszerzője majd előadója voltam. Egyébként a közelmúltban nyújtottam be egy törvényjavaslatot az érvényben lévő törvény módosítására (2007. január 9-i, 5667. számú törvényjavaslat). Az 1999. június 8-i törvény létrehozott Luxemburgban egy független számvevőszéket, melynek feladata az állami kiadások és bevételek jogszerűségének és szabályosságának, illetve a közkiadások megfelelő kezelésének ellenőrzése.

· Versenypolitika

Gazdasági miniszterként kezdeményeztem a verseny modern jogi szabályozásának kialakítását. Ennek jegyében a 2004. május 17-i törvény meghatározta a verseny általános, valamennyi gazdasági ágazatra érvényes jogi kereteit. A törvény mindenekelőtt eltörölte az árszabályozást. Ennek kapcsán két független hatóság jött létre: az igen széles hatáskörrel rendelkező Versenytanács és a Versenyfelügyelet, amelyek szavatolják a verseny szabályainak betartását.

· Közlekedés

Közlekedési miniszterként kezdeményeztem a pontozásos alapú jogosítvány luxemburgi bevezetését, amit a Képviselőház már 1989 óta követelt. A pontozásos alapú jogosítvány-szisztéma inkább nevelő és visszatartó, mintsem megtorló jellegű. Lehetővé teszi a vezető számára, hogy pontvesztés esetén megváltoztassa magatartását, mielőtt jogosítványát felfüggesztenék.

Ennek az intézkedésnek köszönhetően két év alatt harmadával csökkent a közúti balesetek áldozatainak száma.

Függetlenség

3.        A Szerződés kimondja, hogy a Számvevőszék tagjai feladataik végrehajtása során „függetlenségüket maradéktalanul megőrizve” kötelesek eljárni. Hogyan értelmezné ezt a kötelezettséget jövőbeli feladataira?

Az államháztartást ellenőrző intézmények, mint például az Európai Számvevőszék, csak akkor tudják pártatlan és hatékony módon végezni munkájukat, ha függetlenek az általuk ellenőrzött szervektől, és védettséget élveznek minden külső befolyással szemben. Megbízatásuk teljesítése érdekében politikai, szervezeti és pénzügyi függetlenséget kell biztosítani számukra.

Az intézmények függetlensége egyben tagjaik függetlenségét is jelenti. Ebben a tekintetben hivatalosan kötelezettséget vállalok az EK-szerződés 247. cikke (4) bekezdésének betartására, amely kimondja, hogy „A Számvevőszék tagjai feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és a Közösség általános érdekében járnak el.” E rendelkezéseknek megfelelően semmilyen esetben sem kérnék vagy fogadnék el utasításokat valamely kormánytól vagy bármely egyéb szervezettől.

Ezenkívül ügyelni fogok arra, hogy ne végezzek semmilyen olyan tevékenységet, amely egy számvevőszéki tag funkcióival összeférhetetlennek minősülhet.

4.  Kapott-e mentesítést az Ön által korábban elvégezett irányítási feladatok vonatkozásában, ha ilyen eljárás alkalmazhatósága fennáll?

Igen, a közhivatalaim keretében és pártomban akkor rám háruló valamennyi felelősség tekintetében mentesítést kaptam. Ugyanez érvényes a magánszektorban végzett tevékenységeimre is.

5.  Vannak-e olyan üzleti, pénzügyi vagy egyéb kötelezettségvállalásai, amelyek összeférhetetlenek lehetnek leendő feladataival? Készen áll-e arra, hogy a Számvevőszék elnökének tudomására hozza, és nyilvánossá tegye minden pénzügyi érdekeltségét és egyéb kötelezettségvállalásait? Ha jelenleg peres ügyben érdekelt, kérjük, részletezze azt.

Természetesen tartózkodom majd attól, hogy aktívan részt vegyek bármely olyan pénzügyi vagy kereskedelmi műveletben, amely ellentétesnek vélelmezhető a számvevőszéki tagok függetlenségének elvével. Ugyanarról a megközelítésről van szó, amelyet a Luxembourgi Nagyhercegség kormányának különböző miniszteri posztjain már korábban is képviseltem.

Már jelenlegi képviselői funkcióim keretében is a „Képviselőház Szabályzat” 155. cikkének (3) bekezdése értelmében nyilatkoznom kell kereskedelmi és pénzügyi részesedéseimről.

A Számvevőszék eljárási szabályzatának és a Számvevőszék valamennyi tagjára alkalmazandó magatartási kódexnek megfelelően pénzügyi részesedéseimről nyilatkozatot teszek a Számvevőszék elnökének. Az ezek közzétételéről szóló határozat vonatkozásában tudomásom szerint az intézmény még nem mondta ki a végső szót. Természetesen az Európai Számvevőszék valamennyi erre vonatkozó határozatát tiszteletben tartom.

Végül megerősíthetem, hogy nem vagyok érintett semmilyen jogi eljárásban.

6.  Készen áll-e arra, hogy számvevőszéki taggá történő kinevezését követően lemondjon bármely, választás útján betöltött hivatalról, illetve, hogy feladja valamely politikai pártban betöltött aktív tisztségét?

Igen.

7.  Hogyan járna el akkor, ha olyan súlyos szabálytalanságot vagy akár csalást és/vagy megvesztegetési ügyet észlelne, amelyben az Ön származási tagállamában tevékenykedő szereplők érintettek?

A jelenlegi szabályok szerint amennyiben a Számvevőszék ellenőrzést vagy harmadik fél általi bejelentést követően bárminemű csalásról, korrupcióról vagy egyéb törvénybe ütköző tevékenységről szerez tudomást vagy arra gyanakszik, azt köteles haladéktalanul jelenteni az Európai Csaláselleni Hivatalnak (OLAF).

Úgy vélem, hogy a csalásra és a korrupcióra adott válasznak minden esetben ugyanazt az elvet kell követnie: a „zéró tolerancia” elvét. A csalás és a korrupció nem csupán a demokráciát és európai intézményeink legitimitását gyengítik, hanem egyenlőtlenséget teremtenek, és egyben felelősek politikáink alacsony végrehajtási hatékonyságáét is. E tekintetben biztosíthatom Önöket, hogy szigorúan alkalmazom majd a közösségi szabályokat és az egyéb, vonatkozó (a „Magatartási kódex” számvevőszéki tagokra vonatkozó előírásai szerinti) rendelkezéseket, tekintet nélkül a vizsgálandó személy nemzeti hovatartozására vagy arra a tagállamra, ahol a könyvvizsgálatra vagy vizsgálatra sor kerül.

Ezt még annyival egészíteném ki, hogy 2006 óta a Parlamenti Képviselők Korrupcióelleni Világszervezete (GOPAC) európai szekciójának igazgatótanácsi tagja, illetve gazdasági igazgatója vagyok. Ez egy olyan, az Európai Parlament képviselőiből és nemzeti képviselőkből álló, pártfüggetlen csoport, amelynek tagjait a korrupció elleni harc és az átláthatóság előmozdításának közös célja köti össze.

Feladatok végrehajtása

8.  Mik legyenek a hatékony és eredményes pénzgazdálkodási kultúra főbb jellemzői egy közszolgálatban?

A „megfelelő pénzgazdálkodás” fogalmából következik, hogy a költségvetési forrásokat gazdaságos és hatékony módon kell felhasználni. A közszolgálat terén megvalósított megfelelő pénzgazdálkodás folyamatos odafigyelést és elkötelezettséget igényel minden szinten és minden funkcióban, a források optimális felhasználásának biztosítása és a tevékenységek a célkitűzések megvalósítását szolgáló, lehető leghatékonyabb megszervezése érdekében.

Megjegyzendő, hogy a költségvetési rendelet nem csak a Közösség forrásainak törvényes és szabályos felhasználását írja elő, hanem azt is, hogy ez a megfelelő pénzgazdálkodási elvek szerint történjen.

Általában nehéz olyan megoldást találni, amely minden helyzetre alkalmazható. Úgy vélem, hogy minden intézménynek magának kell kiválasztania azt a módszert, amely a leginkább megfelel a munkája keretéül szolgáló adminisztratív és szabályozási kontextusnak.

Hadd emeljek ki egyet a legfontosabb tényezők közül, amely véleményem szerint nélkülözhetetlen egy szervezet megfelelő pénzgazdálkodási kultúrája szempontjából: ez a „teljesítménygazdálkodás”. Ez alatt a következőket értem:

-   a politikák és programok végrehajtásához kapcsolódó felelősségek egyértelmű kiosztása;

-    ambiciózus, ám megvalósítható célok kitűzése;

-    releváns teljesítménymutatók meghatározása;

-    a mindenkori tevékenységek e mutatók alapján történő ellenőrzése; valamint

-    annak értékelése, hogy a kezdeti célkitűzéseket adott esetben milyen mértékben sikerült elérni;

Természetesen a megfelelő pénzgazdálkodási kultúrának nem a „teljesítménygazdálkodás” az egyedüli meghatározó eleme. Tapasztalatom szerint, ha a megfelelő eszközökkel rendelkezünk, akkor csökkenthetjük a források eredménytelen és nem hatékony felhasználásának kockázatát.

A Számvevőszék által végzett teljesítmény-ellenőrzések (lásd 10. kérdés), amelyek segítségével felmérheti, hogy egy szervezet megfelelően alkalmazza-e a „megfelelő pénzgazdálkodás” elveit, jelentős mértékben hozzájárulnak e kultúra kialakításához. Szívesen működnék közre ebben.

9.  A Szerződés szerint a Számvevőszék segíti a Parlamentet abban, hogy a költségvetés végrehajtása felett gyakorolt ellenőrzési jogkörét gyakorolja. Hogyan jellemezné az Európai Parlamenttel és különösen annak Költségvetési Ellenőrzési Bizottságával szemben fennálló jelentéstételi kötelezettségét?

Az EK-szerződés 248. cikkének (4) bekezdése értelmében a Számvevőszék tagjai segítik az Európai Parlamentet és a Tanácsot a Közösség költségvetése végrehajtásával kapcsolatos ellenőrzési feladataik gyakorlása során.

Tekintettel a luxemburgi Költségvetési Ellenőrző Bizottság elnökeként jelenleg gyakorolt hatásköreimre, tökéletesen tudatában vagyok a Parlament és a Számvevőszék közötti olajozott együttműködés fontosságának. Ezt az együttműködést a résztvevők szerepének és függetlenségének tiszteletben tartása mellett kell megvalósítani. Ez a megközelítés kölcsönös bizalmat és tiszteletet feltételez.

Ebben a szellemben és saját tapasztalatomat követve úgy vélem, hogy az alábbi elemeket lehetne hasznosan felhasználni (ha ez még nem történt volna meg):

-   rendszeres párbeszéd a Számvevőszék tagjai és a parlamenti képviselők között, testületi és kétoldalú szinten egyaránt. Ez lehetővé tenné, hogy a Számvevőszék éves munkatervének kialakítása során jobban figyelembe vegyék a Parlament által felvetett problémákat. Ezenkívül a jogalkotási munka során a Parlament gyakrabban és az eljárás megfelelően korai szakaszában kérhetne formális véleményt a Számvevőszéktől a Bizottság által tett javaslatokkal kapcsolatosan. ;

-   a Számvevőszék jelentéseinek és véleményeinek nem csupán pontosnak kell lenniük, hanem világos üzeneteket és ajánlásokat is kell tartalmazniuk, hogy a Parlament és az Önök bizottságának munkája során haszonnal lehessen felhasználni azokat;

-   az egyes ellenőrzések tervezésekor találkozókat is lehetne szervezni a Parlament és a Számvevőszék között, a Parlament és annak Költségvetési Ellenőrző Bizottsága által felvetett kérdések hatékonyabb megválaszolása érdekében. Ez az eljárás semmilyen módon nem veszélyeztetné az egyes intézmények függetlenségét. Arra irányul, hogy a Számvevőszék célzottabb és részletesebb jelentéseket készíthessen a jogalkotó és a költségvetési hatóság számára;

-   támogatom, hogy az Európai Parlament és annak Költségvetési Ellenőrző Bizottsága több tájékoztatást kapjon az Európai Számvevőszék munkaprogramjáról, valamint jelentései és véleményei megjelentetésének tervezett időpontjáról.

-   egy-egy jelentés benyújtása során szeretném, ha alkalmam lenne kölcsönös bizalomra és tiszteletre épülő megbeszélés keretében az ellenőrzés eredményeit, következtetéseit és ajánlásait megvitatni a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjaival, különösen az előadóval.

Biztosak lehetnek abban, hogy az Európai Számvevőszék, valamint az Európai Parlament és kifejezetten az Önök bizottsága közötti jó együttműködés leendő számvevőszéki tagként kiemelt jelentőséggel bír számomra.

10.            Véleménye szerint mi a teljesítmény-ellenőrzés hozzáadott értéke, és a kapott eredményeket hogyan kellene beépíteni az irányításba?

Véleményem szerint a teljesítmény-ellenőrzés célja egy-egy intézmény a rendelkezésére álló források keretein belül elért eredményeinek gazdaságosság, eredményesség és hatékonyság szempontjából történő értékelése. Az ilyen típusú ellenőrzés több, mint a hagyományos pénzügyi vagy megfelelési ellenőrzés, melyek legfőképpen az elszámolás megbízhatóságát és az alapjául szolgáló műveletek jogszerűségét és szabályszerűségét hivatottak vizsgálni.

A teljesítmény-ellenőrzés hozzáadott értéke kettős:

-   elsősorban hozzájárul annak átláthatósághoz, hogy milyen módon történik az adófizetők pénzének felhasználása, a vezetőknek pedig felelősséget kell vállalniuk az ügyvezetésért és tetteikért;

-   továbbá segítheti a vezetőket abban, hogy eredményesebb és hatékonyabb döntéseket hozzanak a pénzügyek és az igazgatás területén, így csökkenthető annak veszélye, hogy az adófizetők pénzét meggondolatlanul költik el.

Szeretném hangsúlyozni a teljesítmény-ellenőrzés pozitív jellegét. Az ellenőrzés feladata nem csupán a hiányosságok felderítése, hanem annak meghatározása is – konkrét javaslatok formájában – hogy miképpen kezelhetők jobban az Európai Unió pénzeszközei.

Ebben a szellemben, minden teljesítmény-értékelést követő jelentésnek, az egyszerű kritikai észrevételeken túl, tartalmaznia kellene egy sor fejlesztésre vonatkozó ajánlást. Azt is fontosnak tartom, hogy az Európai Parlament ezután rendszeresen tájékoztatást kapjon a Bizottság és a tagállamok előrelépéseiről ezen ajánlások alkalmazását illetően.

Annak érdekében, hogy az ajánlásokat alkalmazzák és a gazdálkodási terv részévé tegyék, fontos az ellenőrzött szervezet vezetésével egyetértésre jutni.

Ebből a szempontból elsődleges jelentősége van az ellenőrök hozzáállásának. Úgy gondolom, hogy az ilyen típusú ellenőrzésnek minden esetben része az ellenőrzés és az ellenőrzött szervezet felelősei közötti párbeszéd, ez alatt a következőket értem:

-   az ellenőrzés nem meglepetésszerűen zajlik, az ellenőrzött intézmény megfelelő időben értesítést kap az ellenőrzés szempontjairól és a tervezett eljárásokról;

-   releváns ellenőrzési kritériumokat kell kidolgozni együtt, és megállapodni azokban, valamint

-   az ellenőrök (esetleg külső szakértők segítségével) rendelkeznek az adott témáról a szükséges ismeretekkel.

Hasonlóképpen, az ellenőrzés végeztével az abból következő ajánlásokat előzetesen meg kell vitatni, hogy az ellenőrzött intézmény megfelelően megértse, és ha lehet elfogadja azokat.

Tudom, hogy az Európai Számvevőszék 2006-ban készített egy teljesítményértékelési kézikönyvet, mely az Európai Bizottság és az uniós költségvetésből finanszírozott programok pénzgazdálkodásának ellenőrzésekor alkalmazandó. Számvevőszéki tagként erős motivációt jelentene számomra, hogy hozzájárulhatok ehhez a feladathoz és még több ilyen típusú ellenőrzés elvégzéséhez.

11. Hogyan lehetne javítani a Számvevőszék, a nemzeti ellenőrző intézmények és az Európai Parlament (Költségvetési Ellenőrző Bizottság) közötti, az EU költségvetésének könyvvizsgálatát illető együttműködésen?

Ebben a témában szeretném megemlíteni a 2006 októberében az Európai Parlament által (a finn nemzeti parlamenttel együttműködve) rendezett konferenciát, melyen a képviselőház költségvetési törvény végrehajtását ellenőrző és számvevő bizottságának elnökeként vettem részt. A konferencia célja az volt, hogy elősegítse a nemzeti költségvetési ellenőrző bizottságok az EU költségvetési ellenőrzésében játszott szerepének kölcsönös megértését.

Talán emlékeznek, hogy e konferencián ígéretet tettem arra, hogy tisztázom országom kormányának álláspontját, és kollégáimat is arra buzdítottam, hogy tegyenek hasonlóképpen.

A tisztázásra a 2007 januárjában tartott szemináriumon került sor, melyen az Önök bizottságának egy tagja szintén részt vett. Ki kell jelentenem, hogy noha a luxemburgi kormány, mint annyi más kormány, vállalta, hogy átmeneti megoldást talál a jelenlegi rendszer hibáira, nem támogatta Bizottság eredeti javaslatát.

Kérdésükre válaszolva szeretném felidézni ennek a vitának néhány kérdését, melyek különösen a külső állami ellenőrök európai és nemzeti szinten játszott szerepét és együttműködését érintik.

A Nizzai Szerződés 2001-ben hangsúlyozta ezen együttműködés fontosságát, csakúgy, mint annak szükségességét, hogy az Európai Számvevőszék és a nemzeti ellenőrzési intézmények a kölcsönös bizalom szellemében, ugyanakkor egymás függetlenségét tiszteletben tartva működjenek együtt.

Ismereteim szerint a gyakorlatban ennek már néhány eleme működik:

-          A Számvevőszék tagállamokban végzett ellenőrzései a nemzeti (illetve regionális) ellenőrzési intézményekkel vagy más illetékes szervekkel szoros együttműködésben zajlanak;

-          a Számvevőszék éves programjáról a nemzeti ellenőrzési intézmények tájékoztatást kapnak, akárcsak a Bizottság, a Parlament és a Tanács;

-          1978 óta a tagállamok nemzeti ellenőrzési intézményeinek elnökei rendszeresen találkoznak a „kapcsolattartó bizottság” keretében, hogy a közös érdekű problémákat megvitassák, valamint elősegítsék az információcserét és a gyakorlati együttműködést. Ezenkívül létrejöttek olyan munkacsoportok, melyek feladata a közérdekű, általános vagy specifikus kérdések tanulmányozása;

-          a nemzeti ellenőrzési intézmények és az Európai Számvevőszék kapcsolattartó tisztviselői évente legalább kétszer találkoznak, hogy előkészítsék a kapcsolattartó bizottság üléseit, és hogy Európa-szerte működő szakmai hálózat alakuljon ki.

Bizonyos, hogy e kezdeményezések köre szélesebbé tehető. Ám azt is gondolom, hogy lényeges szem előtt tartani különböző szerepeket és az egyes szereplők felelősségeit, csakúgy, mint a különböző kiadási rendszerek összetettségét és sokféleségét.

Az ellenőrzés körében végzett szorosabb együttműködés szükségességét többször is hangsúlyozták, különösen a Parlament (például a 2003. évi költségvetésre vonatkozó mentesítő határozatában), de a Számvevőszék is (lásd a 2/2004. számú véleményt az egységes ellenőrzési modellről). Mindkét intézmény támogatja olyan uniós pénzügyi ellenőrzési keret létrehozását, mely a hatékonyabb együttműködést és a különböző, könyvvizsgálati és belső ellenőrzési tevékenységek jobb összehangolását biztosítja.

A nemzeti és európai könyvvizsgáló intézmények együttműködését illetően, az Európai Számvevőszék által a tagállamokban külső nemzeti ellenőrökkel végeztetett ellenőrzések komoly problémát képviselnek. Ha ezeket nem sikerül eredményesen integrálni a Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozatával kapcsolatos munkába, akkor ezt a Parlament mentesítési eljárása során csak korlátozott mértékben tudja majd felhasználni.

Az ellenőrzéssel kapcsolatban általában érvényes elveknek megfelelően, ahhoz, hogy a Számvevőszék más külső ellenőrök munkájára támaszkodhasson, bizonyos feltételeknek teljesülniük kell: Ezeket a feltételeket a Számvevőszék nemrégiben újra közölte, 6/2007. számú véleményében. Ennek megfelelően fontos, hogy:

-   a nemzeti ellenőrzési intézmények által végzett ellenőrzések köre és szempontjai helytállóak legyenek, és feleljenek meg a Számvevőszék feladatának;

-   minden ellenőrzést a témakörben alkalmazandó nemzetközi normáknak megfelelően végezzenek;

-   A Számvevőszék közvetlenül kapjon igazolást a munka minőségéről;

-   az ellenőrzés eredménye legyen elérhető az éves mentesítési eljárásban előírt határidőn belül.

Néhány, az integrációból fakadó nehézséget illusztrálandó hangsúlyozzuk, hogy az olyan nemzeti szinten végzett ellenőrzéseket, melyek csak a rendszert értékelik és nem terjednek ki az alapjául szolgáló műveletekre, a Számvevőszék nem tudja felhasználni ahhoz, hogy „...az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló megbízhatósági nyilatkozatot terjesszen az Európai Parlament és a Tanács elé” (EK-Szerződés 248. cikk (1) bekezdés).

A nemzeti ellenőrzési intézmények a Számvevőszék által ítélt megbízhatóságának mértékét növelendő, standard szempontokat és módszereket kell elfogadni. Értesültem arról, hogy a kapcsolattartó bizottság egyik munkacsoportja megbízást kapott ilyen normák és kritériumok kidolgozására. Meg kell azonban várnunk, hogy milyen javaslatokkal állnak elő, és azokat hogyan lehet majd a gyakorlatban is alkalmazni.

Mindazonáltal, a külső nemzeti ellenőrök által végzett értékelés pozitív hozzájárulást jelent, melyet a Számvevőszéknek számításba kell vennie az ellenőrzéseinek tervezése és megvalósítása során.

Magától értetődik, hogy a nemzeti ellenőrzési intézmények kivételes helyzetben vannak a tagállamok szintjén működő ellenőrzési rendszerek értékeléséhez. Ezért támogatom az Európai Számvevőszék és a nemzeti ellenőrzési intézmények közötti együttműködés megerősítését. Mindez bizonyára lehetővé tenné a közösségi pénzeszközökkel való gazdálkodás javítását. Mindazonáltal várható, hogy a helyzet a jövőben megváltozik.

A 2007. október 18–19-i Lisszabonban tartott Európai Tanács elé terjesztett reformszerződés 274. cikkének rendelkezése szerint „A Bizottság a költségvetést a tagállamokkal együttműködve hajtja végre”. Egyébként tervek szerint a tagállamok kötelezettségei e témában pontosításra kerülnek. („A rendelet előírja az ellenőrzési kötelezettséget a tagállamok számára a költségvetés végrehajtásában csakúgy, mint az ebből következő felelősséget...”).

Egyéb kérdések

12. Lemondana-e a jelöltségéről, ha az Ön számvevőszéki taggá történő kinevezésével kapcsolatosan a Parlament véleménye kedvezőtlen lenne?

Remélem, hogy az Európai Parlament, különösen pedig a Költségvetési Ellenőrző Bizottság kedvező véleménnyel lesz kormányom javaslatáról, melyben engem jelöl a Számvevőszék tagjának. Véleményem szerint a Parlament előzetes támogatása elengedhetetlenül fontos a számvevőszéki tag munkájának végzéséhez.

Ha a Parlament bármilyen okból úgy gondolja, hogy nem adhat kedvező véleményt, azonnal kérni fogom a kormányt, hogy a Parlament véleménye alapján vizsgálja felül a jelölésemre vonatkozó javaslatát.