Az EU gyermekjogi stratégiája felé

(2007/2093(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel a 2007. június 21-i és 22-i brüsszeli Európai Tanácsnak a szerződések reformjáról szóló következtetéseire,

–   tekintettel a Lisszaboni Szerződés jövőbeni 3. cikkére, amely kimondja, hogy „az Unió küzd […] a megkülönböztetés ellen, és előmozdítja […] a gyermekek jogainak védelmét”, és megállapítja, hogy „a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió […] hozzájárul […] az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez”,

–   tekintettel a lisszaboni kormányközi konferencia lezárásaképpen az állam- és kormányfők által hozott határozatra, mely szerint jogilag kötelező érvénnyel kell felruházni az Európai Unió alapjogi chartáját(1), amelynek kifejezetten a „gyermekek jogaival” foglalkozó 24. cikke egyebek mellett megállapítja, hogy „mind a közhatóságok, mind a magánintézmények gyermekekkel kapcsolatos tevékenységeiben az elsődleges szempont a gyermekek jól felfogott érdeke kell, hogy legyen”,

–   tekintettel az Unió határozatára, mely szerint csatlakozik az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló 1950. évi európai egyezményhez, amely az egyezmény be nem tartása esetére szankciókat irányoz elő,

–   tekintettel az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1989. november 20-án a gyermekek jogairól elfogadott ENSZ-egyezményre és annak fakultatív jegyzőkönyveire,

–   tekintettel az 1994 szeptemberében Kairóban tartott Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferencián elfogadott ENSZ cselekvési programra,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló, 2007. február 15-i 168/2007/EK tanácsi rendeletre(2),

–   tekintettel a Bizottság 2006. július 4-i, „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című közleményére (COM(2006)0367),

–   tekintettel a szülőjük által jogellenesen külföldre vitt gyermekek ügyeivel foglalkozó európai parlamenti közvetítő 2007. március 1-jei időközi jelentésére, amely a gyermekek szülők általi jogellenes elvitelével kapcsolatos ügyek számának drasztikus emelkedésére hívja fel az Európai Bizottság, az Európai Parlament és más intézmények figyelmét,

–   tekintettel a Save the Children és a Plan International által a Bizottság közleménye kapcsán kezdeményezett konzultáció eredményeire(3),

–   tekintettel „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című közlemény közzétételét követően a Bizottság által létrehozott Fórumra, amely első ízben 2007. június 4-én, Berlinben ült össze,

–   tekintettel az első Fórum alkalmával 2007. június 4-én Berlinben elfogadott politikai nyilatkozatra, amely ismételten kinyilvánítja az arra irányuló szándékot, hogy az Európai Unió belső és külső politikáiban rendszerszerűen figyelembe vegyék a gyermekek jogait,

–   tekintettel az Európai Parlament 2006. június 14-i, „Megkülönböztetés-mentesség és esélyegyenlőség mindenki számára – keretstratégia’ című állásfoglalására(4),

–   tekintettel az EU Alapjogi Szakértői Hálózatának „A gyermekek jogainak végrehajtása az Európai Unióban” című, 2006. május 25-i, 4. számú tematikus feljegyzésére(5),

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának a gyermekek elleni erőszakról szóló tanulmányára, amelyet 2006. október 11-én, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése előtt ismertettek,

–   tekintettel az UNICEF az emberkereskedelem gyermekáldozatainak védelméről szóló, 2006. szeptemberi iránymutatásaira,

–   tekintettel a 2003. december 22-i, a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2004/68/IB tanácsi kerethatározatra(6),

–   tekintettel az 1989. évi Gyermekjogi ENSZ-egyezmény 34. és 35. cikkére, amelyek a gyermekeknek a nemi kizsákmányolás és a nemi erőszak valamennyi formája elleni védelmére vonatkoznak, valamint a gyermek elrablásának, eladásának vagy a velük való kereskedelemnek a megelőzésére törekszenek,

–   tekintettel a Bizottság 2007. május 22-i, „A számítógépes bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó általános politika felé” című közleményére COM(2007)0267,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, valamint a Jogi Bizottság véleményére (A6-0520/2007),

A. mivel a Bizottság „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című közleményének elsődleges célkitűzése a gyermekjogok pozitív megerősítésének elősegítése – mindenekelőtt ideértve a biztonságos körülmények között való felnevelkedéshez, a gondozáshoz, a családhoz, a szeretethez és a játékhoz, az egészséghez, az oktatáshoz, a társadalmi beilleszkedéshez, az esélyegyenlőséghez, a sporthoz és a tiszta és védett környezethez való jogot –, annak érdekében, hogy megvesse egy olyan, a gyermekek iránt jóakaratú és őket tekintetbe vevő társadalom alapjait, amelyben a gyermekek biztonságban érzik magukat és amelynek cselekvő tagjai,

B.  mivel az Európai Unió alapjogi chartájának 24. cikkének (3) bekezdése szerint „minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, kivéve, ha ez az érdekeivel ellentétes”,

C. mivel az Európai Unió alapjogi chartája 24. cikkének és az ENSZ gyermekjogi egyezménye 12. cikkének megfelelően fontos, hogy valamennyi gyermek számára garantálják a „részvételi” jogot abból a célból, hogy tapasztalatait és véleményét valamennyi őt érintő kérdésben figyelembe lehessen venni, a gyermek életkorával, érettségével és szellemi fejlettségével összhangban kellő súlyt biztosítva annak; mivel ez a jog abszolút és nem terhelhető korlátozásokkal, és mivel meg kell találni annak módját, hogy valamennyi gyermekkel kommunikáljanak, még azokkal a gyermekekkel is, akik a felnőttek számára nehezen érthető módon fejezik ki magukat, például a nagyon fiatal gyermekek, a fogyatékkal élő gyermekek és a más nyelvet beszélő gyermekek,

D. mivel alapvető fontosságú, hogy a gyermekjogok beillesztése és védelme a velük közvetlenül vagy közvetetten kapcsolatos valamennyi uniós politikában megtörténjék (mainstreaming) és azok védelmet kapjanak,

E.  mivel a gyermekek esetében szüleik szegénysége és társadalmi kirekesztettsége jogaik gyakorlásának komoly akadályát képezik, és mivel számos egyéb olyan tényező is van, amely megakadályozza a gyermekeket jogaik gyakorlásában, például a szülői szerepüket elégtelenül betöltő szülők, jogi ügyekben a gyermekek felnőttek általi képviseletének szükségessége vagy az a tény, hogy az egészségügyi ellátáshoz való jog csak a gyermek felett felügyeletet gyakorló személy beleegyezésével történhet,

F.  mivel a felnőtteknek olyan kedvező feltételeket kell biztosítaniuk a gyermekek számára, amelyek lehetővé teszik, hogy hangot adjanak gondolataiknak, vagyis kifejezésre juttathassák véleményüket és meghallgassák őket; mivel a felnőtteknek elő kell mozdítaniuk a gyermekek békés és barátságos megnyilvánulásait és arra kell buzdítaniuk őket, hogy más gyermekekkel érintkezzenek; mivel az idő lényeges tényező a nyílt hozzáálláshoz és a gyermekek véleménye – nemcsak meghatározott eseményeken való – kifejezésének biztosításához vezető körülmények megteremtésében, és mivel ezt a nyilvános programok finanszírozásában is figyelembe kell venni,

G. mivel az EU-n belül továbbra is probléma a gyermekek jogaival való visszaélés és a gyermekek elleni erőszak, valamint az illegális örökbefogadás, a prostitúció, az illegális munka, a kényszerházasság, a koldulás céljából vagy más célból történő gyermekkereskedelem,

H. mivel egyre több gyermek szenved krónikus betegségektől – mint például a neurodermititis és az allergiák –, valamint légzőszervi megbetegedésektől és a zajtól,

I.   mivel a gyermekek környezetvédelmi jogai szerepelnek az ENSZ gyermekjogi egyezményében,

J.   mivel a családi környezet kedvező keretet jelent a gyermekek jogainak védelméhez, amely környezet biztosítja személyiségük egészséges fejlődését, fejleszti képességeiket és lehetővé teszi számukra a jogaik gyakorlásához szükséges ismeretek elsajátítását, valamint kötelességeik megismerését, és ezért következésképpen minden erőfeszítést meg kell tenni a család megfelelő állami politikákkal történő támogatására, ugyanakkor mivel ilyen keret hiányában – a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek megfelelően minden gyermeknek (az árvákat, hajléktalanokat és a menekülteket is beleértve) részesülnie kell helyettesítő védelemben, amely biztosítja, hogy mindenfajta megkülönböztetés nélkül nőjenek fel,

K. mivel az EU gyermekjogi stratégiájának az ENSZ gyermekjogi egyezményében megállapított értékekben és elvekben kell gyökereznie,

L.  mivel a gyermekek mint önálló jogalanyok jogait el kell ismerni, ugyanakkor – a nemzeti és nemzetközi jogszabályok ellenére – a lányok és az asszonyok gyakran jogi, társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek áldozatai, amelyek érintik az olyan pozitív és alapvető jogaik gyakorlását, mint például az oktatáshoz, egészségügyhöz, biztonságos élelemhez, tiszta vízhez való egyenlő hozzáférés, valamint a serdülők gyermekvállalással összefüggő jogai,

M. mivel az alapvető jogoknak és értékeknek – beleértve a nemek közötti egyenlőséget – a gyermekkori oktatás nélkülözhetetlen részét kellene alkotniuk, és azoknak valamennyi további életszakasz alapját kellene képezniük,

N. mivel a nemek közötti esélyegyenlőséget a gyermekeket érintő valamennyi politikára alkalmazni kell, hiszen a nemek közötti egyenlőség a fiúk és lányok egyenlő jogainak már az első életévekben történő elismerésével kezdődik,

O. mivel a bevándorló nők és lányok ellen az úgynevezett becsület védelmében elkövetett bűncselekmények, a kényszerházasságok, a nemi szervek csonkítása vagy más erőszakos cselekmények formájában elkövetett emberi jogi jogsértések nem indokolhatók semmiféle kulturális vagy vallási alapon, és azokat semmilyen körülmények között nem szabad eltűrni,

P.  mivel Európában a gyermekek már korai életkorban ki vannak téve a horror, a pornográfia és az erőszak ábrázolásainak a médiában, és ez olyan pusztító pszichológiai és társadalmi hatásokkal járhat, mint például a szorongás és depresszió, fokozott agresszivitás és iskolai problémák,

A stratégia áttekintése

1.  üdvözli a Bizottság kezdeményezését, amely nagyon világosan hangot ad annak, hogy a gyermekekre és a felnőttekre egyaránt vonatkozik az alapvető emberi jogokról szóló valamennyi egyezmény, és ugyanígy egy sor olyan kiegészítő jog is, amelyek a kiemelten gyermekek és a fiatalok különleges helyzetére vonatkozó ENSZ gyermekjogi egyezményében szerepelnek;

2.  üdvözli a kormányközi konferencia 2007. október 19-i határozatát arról, hogy a gyermekjogokat az EU egyik célkitűzéseként belefoglalják a Lisszaboni Szerződésbe, és ezáltal új jogalapot határoznak meg a gyermekjogok számára;

3.  üdvözli a Bizottság által létrehozott gyermekekkel kapcsolatos külkapcsolati cselekvési programot, amely az EU gyermekjogi stratégiája jóváhagyott kötelezettségvállalásainak és keretének részét fogja képezni;

4.  megállapítja, hogy az EU illetékességi területeinek növekvő hányada – közvetlenül vagy közvetetten – kapcsolatos a gyermekjogokkal, és kéri a Bizottságot, hogy 2005. április 27-i, „Az Alapjogi Charta tiszteletben tartása a Bizottság jogalkotási javaslataiban. A rendszeres és szigorú ellenőrzés módszertana” című közleményében (COM(2005)172) jelzett hatástanulmányába illesszen be egy olyan részt, amely a gyermekjogok – jogi értelemben vett – figyelembe vételével foglalkozik;

5.  kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a gyermekjogokkal kapcsolatos egyedi költségvetési tétel létrehozása céljából, amely lehetővé tenné „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című bizottsági közlemény végrehajtására irányuló munka, valamint az olyan, speciálisan a gyermekekre irányuló projektek finanszírozását, mint az európai „gyermekrablási” gyorsriasztási rendszer, valamint egy, a gyermekrablási ügyek számának csökkentésével megbízott, a tagállamok központi hatóságainak képviselőiből álló koordinációs szerv létrehozása; a költségvetési tételnek az e területen működő NGO-hálózatokra irányuló támogatásokat is magában kell foglalnia, és biztosítania kell a gyermekek részvételét az említett közlemény és az említett projektek végrehajtására irányuló munkában;

6.  pénzügyi eszközökkel támogatott, hatékony nyomon követési rendszerre, továbbá éves jelentésekre szólít fel „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című közleményben és a eljövendő gyermekjogi stratégiában szereplő kötelezettségvállalások végrehajtásának biztosítása érdekében;

7.  emlékeztet arra, hogy a jövőbeni stratégia hatékonysága megköveteli a hosszú távú kötelezettségvállalást és fellépést, a gyermekek jogai végrehajtásának mutatók kidolgozásán, valamint nem kormányzati szervezetek és a szülői és tanári egyesületek részvételén keresztül történő fokozott és hatékony ellenőrzését, továbbá megköveteli a nemzeti és nemzetközi gyermekjogi kezdeményezésekkel és politikákkal való összehangolást;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2008-tól kezdve kétévente dolgozzon ki átfogó, a gyermekekről és a fiatalokról szóló európai uniós jelentést;

9.  üdvözli a Bizottság arra irányuló tervét, hogy egy, az egész EU-ra kiterjedő telefonos gyermek-segélyvonalat hoz létre és rámutat arra, hogy e szolgálatnak ingyenesnek és napi 24 órán keresztül elérhetőnek kell lennie; felszólítja a tagállamokat, hogy információs intézkedéseken keresztül tájékoztassák a gyermekeket e szolgálat használatának lehetőségéről;

10. érdeklődéssel várja a Bizottságnak a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2003. évi kerethatározat tagállamok általi végrehajtásáról szóló jelentését;

11. kéri, hogy a gyermekjogok ENSZ gyermekjogi egyezményében megállapított védelmét illesszék be az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (a továbbiakban: az Ügynökség) többéves kerettervének prioritásai közé, s az ügynökség minél hamarabb hozzon létre együttműködési hálózatot az e területen működő nemzetközi szervezetekkel – különösen a gyermekügyi ombudsmanokkal és NGO-kkal – annak érdekében, hogy tapasztalatukat és a rendelkezésükre álló információkat teljes mértékben fel lehessen használni;

12. kéri a Bizottságot, az Ügynökséget és a tagállamokat, hogy az érintett ENSZ-ügynökségekkel, nemzetközi szervezetekkel és kutatóközpontokkal együttműködésben dolgozzanak az EU-ban élő gyermekek helyzetével kapcsolatos összehasonlítható statisztikai adatok összegyűjtésének javításán, adott esetben az Eurostat feladatkörének kiterjesztésével, abból a célból, hogy minél több, sajátosan a gyermekekre vonatkozó, pl. a gyermekszegénységet és a társadalmi kirekesztést jelző mutatót dolgozzanak ki és vizsgáljanak; az adatgyűjtésben során biztosítani kell a gyermekek részvételét;

13. felkéri a Bizottságot, hogy nem és kor szerinti bontásban gyűjtsön adatokat a gyermekeket érő megkülönböztetés és erőszak minden formájáról annak érdekben, hogy a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőség dimenzióját integrálják a jövőbeni stratégiája valamennyi politikájába és eszközébe – beleértve a gyermekek jogaival foglalkozó fórum tevékenységeit –, és többek között a „gender budgeting” révén biztosítsák e politikák ellenőrzését és értékelését;

14. felszólít arra, hogy a gyermekek jogait építsék be az EU külpolitikáiba és fellépéseibe, ideértve az európai szomszédsági politikát és Oroszországgal meglévő stratégiai partnerségét – amint ez „Az Európai Unió cselekvési terve a gyermekek jogairól a külkapcsolatokban” című bizottsági munkadokumentumban szerepel –, továbbá a bővítési folyamatban, elismerve, hogy e politikák hatékony eszközök arra, hogy lehetőségeket biztosítsanak a gyermekek jogainak előmozdítására; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy e lehetőségeket építse be a Közösség és a tagállamok külügyi tevékenységei egyedi célkitűzéseibe;

15. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jelentést a gyermekek jogainak nemzetközi szinten meghatározott módon történő tiszteletben tartásáról szóló, jogilag kötelező érvényű különleges záradék beemeléséről az Európai Közösség és harmadik országok között létrejött valamennyi nemzetközi megállapodásba;

16. felhívja a Bizottságot, hogy duplázza meg azon erőfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy a fejlődő országokat hozzásegítse az ENSZ gyermekjogi egyezménye rendelkezéseinek és fakultatív jegyzőkönyveinek nemzeti jogukba történő átvételéhez;

17. kéri, hogy vegye fontolóra az EU csatlakozását az ENSZ gyermekjogi egyezményéhez és annak két fakultatív jegyzőkönyvéhez, valamint az Európa Tanács gyermekjogi egyezményeihez, beleértve az emberi jogok európai egyezményét (EJEE), valamint a gyermekjogok gyakorlásáról, az örökbefogadásról vagy a szexuális kizsákmányolásról és visszaélésekről szólókhoz, továbbá felhívja a Tanácsot, hogy fogadjon el olyan elvi áláspontot, amelynek révén az EU a jövőben részt tud venni a jövőbeli – elsősorban a gyermekek jogairól szóló – egyezmények tárgyalásain;

18. rámutat, hogy a gyermekekre vonatkozó bármiféle stratégiának az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének értékeiben és következő négy alapelvében kell gyökereznie: a megkülönböztetés valamennyi formája elleni védelem; elsődlegesen a gyermek érdekeinek figyelembevétele; az élethez és a fejlődéshez való jog; a gyermeket érintő bármely ügyben vagy eljárásban a véleménynyilvánításhoz, valamint ahhoz való jog, hogy e véleményt figyelembe vegyék;

19. sajnálatosnak tartja, hogy még nem minden tagállam hozta létre a gyermekek és serdülők jogaiért felelős ombudsman posztját, ahogyan ezt az ENSZ gyermekek jogaival foglalkozó bizottsága szorgalmazza, a gyermekjogok védelmének előmozdítása és az ENSZ gyermekjogi egyezményének további végrehajtása érdekében, és felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy mielőbb tegyék meg ezt a lépést; úgy véli, hogy az EU-nak pénzügyi támogatást kell biztosítania a gyermekjogok védelmével foglalkozó európai ombudsmanok hálózatának (European Network of Ombudspeople for Children – ENOC), annak érdekében, hogy a hálózat intenzívebben és az egész EU-ra kiterjedően kezelhesse a gyermekjogokkal kapcsolatos kérdéseket;

20. mivel a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet nemzeti hatóságok általi alkalmazása többféle értelmezésre ad lehetőséget; sürgeti a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg iránymutatásokat és állítsa össze a legjobb gyakorlatok jegyzékét az említett rendelet végrehajtásának egyértelművé tétele és megkönnyítése érdekében;

21. hangsúlyozza a meglévő nemzetközi kötelezettségvállalások tagállamok és tagjelölt országok általi végrehajtásának fontosságát, különös tekintettel az ENSZ gyermekjogi egyezményében, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben, amely külön rendelkezéseket tartalmaz a fogyatékossággal élő gyermekekre vonatkozóan, és a gyermekmunkáról szóló ILO-egyezményekben foglaltakra;

22. sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy ratifikálják a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló, 1996. október 19-i hágai egyezményt; sürgeti az Európai Unió intézményeit, hogy mozdítsák elő a gyermekek jogainak védelméről szóló fontosabb nemzetközi eszközök harmadik országok általi ratifikálását, különös tekintettel a kiskorú bevándorlók helyzetének javítására irányuló eszközökre;

23. felszólítja az EU-t, hogy a „puha hatalom” eszközei, felvilágosítás és ajánlások révén vegyen részt tevőlegesen az ENSZ gyermekjogi egyezmény ismertségének előmozdításában és terjesztésében az EU-n kívül és belül;

24. emlékezteti a tagállamokat, hogy haladéktalanul teljesíteniük kell a gyermekek jogainak védelme tekintetében vállalt európai és nemzetközi kötelezettségeiket;

25. arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre csereprogramokat a tanárok és a diákok számára az EU-n kívüli országokkal, különösen közel-keleti és fejlődő országokkal, és terjesszék és mozdítsák elő a gyermekjogokat, különös tekintettel az oktatáshoz való jogra és a nemek közötti egyenlőségre;

26. hangsúlyozza, hogy mindenképpen szükség van a gyermekek igényeinek differenciált mérlegelésére; az ilyen differenciált skálára jó példa az UNICEF INNOCENTI kutatóközpont által közzétett „Report Card 7”, amely a gyermekjólét hat dimenzióját jeleníti meg, ideértve az anyagi jólétet, az egészséget és a biztonságot, az oktatási jólétet, a családdal és társakkal való kapcsolatokat, a viselkedésmódokat és a kockázatokat, valamint a szubjektív jólétet;

27. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a szellemi fogyatékos gyermekek jogai – különösen a szabadsághoz, oktatáshoz és a bírósághoz való hozzáféréshez való joguk – betartásának biztosítására, valamint a kínzással és a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal szembeni védelmükre;

28. felszólít valamennyi tagállamot annak biztosítására, hogy a gyermekek az őket érintő bírósági vagy kvázi bírósági eljárásokban hatékony, független képviselettel rendelkezzenek, továbbá legyen törvényesen kijelölt gyámjuk, amennyiben nincs az e feladatok elvégzésére képes felelős, alkalmas és megfelelő felnőtt családtagjuk;

29. hangsúlyozza, hogy – mivel a gyermekek, főként a fiatal gyermekek többségének gondozása családi környezetben történik – a gyermekjogi stratégiának tartalmaznia kell a családok jólétének előmozdítására irányuló rendelkezéseket;

30. felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szakpolitikákat és hajtson végre a gyermekek jogainak védelmére irányuló átfogó, több szakterületre kiterjedő intézkedést a gyermekek számára a térségek közötti egyenlőség és esélyegyenlőség elérése érdekében;

31. javasolja, hogy az EU határozza meg a „veszélyeztetett gyermek” minden fogalmát, amely kiterjed valamennyi gyermekre, akik olyan társadalmi helyzet áldozatai, amely szellemi vagy fizikai egészségüket veszélyezteti és/vagy a gyermekeket – akár szereplőként, akár áldozatként – bűncselekmények kockázatának teszi ki;

32. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket (tájékoztató kampányok, a legjobb gyakorlatok cseréje stb.) a „veszélyeztetett gyermekekké” válás megelőzése, beleértve a fiatalkori bűnözés megelőzése érdekében;

33. emlékeztet arra, hogy az oktatáshoz és a képzéshez való jog alapvető szociális jog, és felszólít minden tagállamot és tagjelölt országot, hogy ezt a jogot a gyermek szociális és etnikai származásától, fizikai állapotától vagy a gyermek vagy szülei jogállásától függetlenül biztosítsa;

34. kéri, hogy a jövőbeni stratégia foglaljon magában a nemi alapú erőszak megelőzésére irányuló intézkedéseket, amelyek többek között a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőségre vonatkozóan a fiúknak és lányoknak, szülőknek, pedagógusoknak és a sebezhető közösségeknek szóló figyelemfelkeltő kampányokra összpontosítanak a lányok emancipációja, esélyegyenlőségének biztosítása és jogaik jobb védelme érdekében; felszólít a fiúk és a férfiak aktív részvételének előmozdítására a fent említett megelőző intézkedésekben; felkéri a Bizottságot, hogy tegye fejlesztési támogatási politikája és kereskedelmi megállapodásai feltételévé a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőséget biztosító, valamint a nőkkel és a gyermekekkel szembeni erőszak minden fajtáját megszüntető jogszabályok végrehajtását;

35. felszólítja a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal folytatott kapcsolataiban ösztönözze a nőkkel szembeni megkülönböztetés megszüntetésére vonatkozó nemzetközi szerződések ratifikálását, valamint hogy mozdítsa elő a nők gazdasági, társadalmi és politikai életben való részvételét, ezáltal növelve gyermekeik jólétét;

A gyermekek részvétele

36. üdvözli, hogy a Bizottság útjára indította a Fórumot, amely kapcsolatot teremt a tagállamok, az Európai Parlament és a Bizottság, a nem kormányzati szervezetek, a gyermekjogok területén tevékenykedő nemzeti és nemzetközi szervezetek képviselőit, és magukat a gyermekeket is; úgy véli, hogy a gyermekek részvételének a Fórum egyik fő céljának kell lennie; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a gyermekek, továbbá a tagállamok gyermekjogi ombudsmanjainak, valamint a szülői és családi egyesületeknek a részvételét;

37. üdvözli, hogy a Bizottság szolgálatközi csoportot hozott létre, valamint gyermekjogi koordinátort nevezett ki, és a Lisszaboni Szerződés rendelkezése értelmében koordinációs csoport létrehozására hív fel az Európai Parlamenten belül a Bizottság szolgálatközi csoportjával való együttműködés és a gyermekjogokkal kapcsolatos valamennyi parlamenti kezdeményezés és tevékenység összehangolása és ésszerűsítése érdekében; úgy véli, hogy e szerveknek egyben hálózatot kell biztosítaniuk az információk és a jó gyakorlatok cseréjére is, a néhány tagállamban végrehajtás alatt álló, a gyermekekre vonatkozó nemzeti stratégiai tervekkel összefüggésben; szorgalmazza, hogy ezek a szervek létesítsenek közvetlen kapcsolatot a gyermek- és fiatalkorúak által vezetett szervezetekkel a gyermekek valamennyi őket érintő döntéshozatalban való érdemi és hatékony részvételének kialakítása, megvalósítása, nyomon követése és biztosítása érdekében;

38. emlékeztet arra, hogy a gyermekeknek és fiataloknak – életkoruktól függetlenül – joguk van véleményük kinyilvánítására; úgy véli, hogy a lányok és a fiúk egyaránt jogosultak véleményük kifejtéséhez, valamint hogy ezt a jogot garantálni kell az EU gyermekjogi stratégiájának kidolgozásakor, és biztosítani kell a lányok és fiúk kiegyensúlyozott részvételét;

39. elismeri, hogy az aktív részvétel szorosan összefügg az információval; üdvözli egy olyan kommunikációs és információs stratégia kidolgozását, amely az EU intézkedéseit gyermekbarát és mindenki számára hozzáférhető módon teszi közzé;

40. érdeklődéssel várja, hogy a Bizottság 2008-ban közzétegye a gyermekjogokat érintő meglévő európai uniós fellépések hatását értékelő tanulmányát és egy olyan konzultációs dokumentumot, amelynek célja, hogy meghatározza az EU gyermekek jogaira vonatkozó jövendő fellépésének főbb prioritásait, egy fehér könyv elfogadása céljából; kéri, hogy vegye figyelembe a Save the Children és a Plan International által 2007 elején mintegy ezer gyermek körében elvégzett konzultáció eredményeit, amelynek rámutatott, hogy az általuk prioritásnak tekintett kérdések a gyermekek elleni erőszak, a hátrányos megkülönböztetés, a társadalmi kirekesztés és a rasszizmus, a kábítószerek, az alkohol és a dohányzás hatásai, a prostitúció és a gyermekkereskedelem, továbbá a környezetvédelem(7); úgy véli, hogy e prioritást élvező konkrét kérdéseken túlmenően a stratégia átfogó célját a gyermekek részvételhez és befolyásoláshoz való jogának kell képeznie; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy alakítson ki olyan eljárást, amelynek során valamennyi érdekelt fél, köztük a gyermekek is részt vehetnek az EU gyermekjogi stratégiájának meghatározásához vezető konzultációban;

41. rendkívül fontosnak tartja, hogy a gyermekjogokra vonatkozó információkat gyermekbarát módon és megfelelő eszközökkel terjesszék a gyermekek körében; felszólítja a Bizottságot, hogy:

- az EU gyermekjogokkal kapcsolatos munkájának népszerűsítése érdekében dolgozzon ki hatékony kommunikációs eszközöket, köztük egy gyermekbarát honlapot;

- az EU-ban élő gyermekek helyzetének tudatosítása érdekében hozzon létre állandó és közös információs rendszert;

- hozzon létre és támogasson a z EU-ban élő gyermekek helyzetével foglalkozó időszakos és rendszeres információs csatornákat, mint például statisztikai jelentések, tanulmányok, valamint az információk és a jó gyakorlatok cseréje;

Az EU gyermekjogi stratégiájának prioritásai

Erőszak

42. megállapítja, hogy a gyermekek elleni erőszak minden formája, minden körülmények között, beleértve az otthont is, elfogadhatatlan és elítélendő; ezért olyan közösségi jogszabályt szorgalmaz, amely az erőszak, a szexuális kizsákmányolás, a megalázó büntetés és a káros hagyományos gyakorlatok minden formáját tiltja; elítéli a gyermekek elleni erőszak minden formáját, beleértve a fizikai, pszichológiai és szexuális erőszakot, például a kínzást, a gyermekek bántalmazását és kizsákmányolását, elrablását, a gyermekek vagy szerveik kereskedelmét vagy értékesítését, a családon belüli erőszakot, a gyermekpornográfiát, a gyermekprostitúciót, a pedofíliát, és az olyan káros hagyományos gyakorlatokat, amilyen például a női nemi szervek megcsonkítása, a kényszerházasság és a becsület védelmében elkövetett bűntettek;

43.  emlékeztet az ENSZ főtitkárának a gyermekekkel szembeni erőszak valamennyi formájának megelőzéséről és az arra adott válaszról szóló tanulmányában szereplő, alapvető ajánlásokra – megerősíti a megelőző politikák előnyben részesítésének és a szociális szolgálatok, különösen a családi közvetítő szolgálatok megerősítésének, az erőszak áldozatainak nyújtott támogatás javításának, az elkövetők elszámoltathatóságának és az e rejtett problémára vonatkozó adatok gyűjtése és elemzése megerősítésének szükségességét; a gyermekek elleni erőszak megelőzésére irányuló politikák keretében szorgalmazza a tudatosságot növelő, tájékoztató és oktató kampányok, valamint a gyermekekkel és a gyermekek érdekében dolgozó szakmai csoportok kapacitásépítési tevékenységeinek támogatását;

44. felszólítja a tagállamokat, hogy vagy hajtsák végre a nők nemi szerveinek megcsonkítására vonatkozó különleges jogi rendelkezéseket, vagy fogadjanak el olyan jogszabályokat, amelyek értelmében büntetőeljárás alá vonható minden, a nők nemi szervét megcsonkító személy;

45. felszólítja a tagállamokat, hogy az októl függetlenül lépjenek fel a becsülettel kapcsolatos bűncselekmények ellen, történjenek azok akár homoszexualitással, vallási vagy nemi önazonossággal, megszervezett házasságokkal, akár kiskorúakkal kötött házasságokkal kapcsolatosak;

46. sürgeti a tagállamokat, hogy növeljék az orvosok tudatosságát a káros hagyományos gyakorlatokkal kapcsolatban, és hogy biztosítsák a bűncselekmények következetes szankcionálását a hatályos jogszabályok értelmében, különös figyelmet szentelve a sebezhető csoportoknak, beleértve a bevándorló, etkinai kisebbségekből származó vagy fogyatékkal élő lányokat és nőket;

47. felszólítja a tagállamokat, hogy vezessék be a női nemi szerv megcsonkítása valamennyi esetének az egészségügyi dolgozók általi, kötelező nyilvántartásba vételét, valamint hogy vegyék nyilvántartásba azokat az eseteket is, amikor fennáll annak gyanúja, hogy nők nemi szerveit csonkíthatják meg;

48. felszólítja a tagállamokat, hogy szólaljanak fel a hagyományon alapuló, nők elleni erőszak ellen, hogy ítéljék el a bevándorló lányok emberi jogainak családon belüli megsértését, valamint hogy ellenőrizzék, mely jogszabályok alkalmazhatók a családtagok felelősségre vonására, különösen az úgynevezett becsület védelmében elkövetett bűncselekmények esetében;

49. fenntartja, hogy ha a gyermekek elleni erőszakot és bántalmazást korai szakaszban akarják felismerni és leküzdeni, akkor különös eljárási protokollt kell bevezetni az ilyen események nyilvántartásba vételére és kezelésére, a gyermekek fizikai és mentális egészségével kapcsolatos ügyekért felelős orvosi és egészségügyi személyzetre vonatkozó képzési intézkedésekkel együtt;

50. támogatja az ENSZ főtitkára gyermekekkel szembeni erőszak megszüntetésével foglalkozó olyan különleges képviselőjének kinevezését, aki rendelkezik a gyermekekkel szembeni erőszak megszüntetése tekintetében vállalt, globális kötelezettségvállalások érvényesítéséhez szükséges megbízatással és forrásokkal;

51. hangsúlyozza, hogy a gyermekekkel szembeni szexuális kizsákmányolás és visszaélések területén megfelelő jogszabályi keretet kell kidolgozni és meg kell erősíteni a tagállamok, az Europol és az Eurojust, valamint valamennyi illetékes nemzetközi szervezet közötti igazságügyi együttműködést;

52. felszólítja a tagállamokat, hogy irányozzanak elő pénzeszközöket a szülőkre és szakmabeliekre irányuló oktatási és médiakampányokra, valamint a gyermekbarát jogi, orvosi és pszichológiai szolgáltatások nyújtásának biztosítása érdekében;

53. kéri valamennyi intézményt és a tagállamokat, hogy tevékenyen vegyenek részt a gyermekek szexuális kizsákmányolása, a gyermekkereskedelem, a pedofília, a gyermekekkel szembeni internetes szexuális visszaélések, a gyermekprostitúció és a gyermek-szexturizmus elleni küzdelemben, megtéve minden, a 2004/68/IB kerethatározatban, illetve olyan más jogalkotási eszközökben elfogadott közös minimumelveken alapuló nemzeti jogszabály közelítésének lezárásához szükséges intézkedést, amelyek előirányozzák valamennyi köz- és magánszférabeli szereplő részvételét, ahogyan ezt a Bizottság „A számítógépes bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó általános politika felé” című közleménye is tartalmazza;

54. megerősíti, hogy a gyermekek szexuális kizsákmányolását a szankciók tekintetében a nemi erőszakkal kell egyenértékűnek tekinteni; úgy véli, hogy súlyosbító körülményeket kell figyelembe venni, ha a gyermek szexuális kizsákmányolás vagy visszaélés áldozata;

55. felszólítja a tagállamokat nemi szempontból semleges jogszabályok megfontolására a szexuális erőszak tekintetében, valamint arra, hogy az ENSZ közgyűlése által 2000. május 25-én elfogadott ENSZ gyermekjogi egyezményéhez csatolt, a gyermekkereskedelemről, gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról szóló, fakultatív jegyzőkönyv 1. cikkével összhangban fontolják meg a szexuális szolgáltatások gyermekektől (azaz kiskorúaktól) történő vásárlásának bűncselekménnyé való nyilvánítását; a lakossági tudatosság létfontosságú a gyermekprostitúció és gyermekpornográfia elleni küzdelemben és az azok iránti kereslet csökkentésében;

56. emlékeztet az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló, a Tanácsnak címzett ajánlást tartalmazó, 2006. november 16-i állásfoglalására, amelynek E. preambulumbekezdése a következő tíz évben az emberkereskedelem áldozatai számának felére történő csökkentését javasolja, e bűncselekmény lehető leggyorsabb és legátfogóbb felszámolásának hosszabb távú, átfogó célkitűzésére tekintettel;

57. sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek tényleges jogszabályi és egyéb intézkedéseket – az életkor és nemek szerint lebontott adatok gyűjtését is beleértve – a területükön akár a magán-, akár a közszférában elkövetett valamennyi erőszakos cselekménytípus megelőzésére és felszámolására;

58. felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az ENSZ gyermekjogi egyezményéhez csatolt fentebb említett jegyzőkönyv, valamint az ugyanehhez az egyezményhez csatolt, a gyermekek fegyveres konfliktusokban való részvételéről szóló fakultatív jegyzőkönyv gyors ratifikálását;

59. felszólítja az EU intézményeit és a tagállamokat, hogy biztosítsák az emberkereskedelem áldozatainak teljes körű védelmét és támogatását, különös tekintettel arra, hogy megfelelő, tartós megoldást találjanak az emberkereskedelem gyermekáldozatai számára;

60. felszólítja valamennyi intézményt és a tagállamokat, hogy tevékenyen vegyenek részt a gyermekkereskedelem elleni küzdelemben a kizsákmányolás valamennyi formája vonatkozásában, beleértve a munkát (pl.: gyermekmunka(8), kényszermunka, házi szolgaság, rabszolgaság, adósrabszolgaság és koldulás), a kényszerházasságot, az örökbefogadást a és jogellenes tevékenységeket (pl. kábítószer-kereskedelem, zsebtolvajlás, szexuális kizsákmányolást és prostitúciót stb.);

61. felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul értékelje a 2003. december 22-i 2004/68/EB kerethatározattal összefüggésben a meglévő nemzeti végrehajtási intézkedéseket a kerethatározattal ellentétes nemzeti rendelkezések azonnali módosítására irányuló javaslat céljából, továbbá támogatja a Bizottság azon szándékát, mely szerint – a főbb hitelkártya-kibocsátó társaságokkal egyetértésben – tanulmányozza az internetes fizetési rendszerből való kizárás technikai megvalósíthatóságát vagy más korlátozások bevezetését olyan honlapok vonatkozásában, amelyek gyermekpornográfiai anyagokat értékesítésében vesznek részt; hasonlóképpen felszólítja az egyéb gazdasági szereplőket, például a bankokat, pénzváltóhelyeket, internetszolgáltatókat és keresőprogram-üzemeltetőket, hogy vegyenek aktívan részt a gyermekpornográfia és a gyermekek egyéb formában történő gazdasági kizsákmányolásának leküzdésére irányuló erőfeszítésekben; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tekintettel az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló új irányelv(9) elfogadására, valamennyi audiovizuális médiaszolgáltatásban tiltsa a gyermekpornográfiát és a gyermekek elleni erőszakot; úgy véli, hogy a Bizottság egyik alapvető prioritását annak kell képeznie, hogy fokozza a pedofil internetes oldalak elleni, határokon átnyúló műveleteket, valamint hogy az illegális honlapok megszüntetésére irányuló kötelezettségvállalás céljából javítja a hatóságok és a magánszektor szervezetei közötti együttműködést;

62. rámutat a gyermekek és fiatalkorúak kizsákmányolására a divat, a zene, a film és a sport világában;

63. a gyermekjogok védelme érdekében javasolja megfelelő, hatékony és arányos szabályozó rendszer létrehozását a szolgáltatókkal, a médiával (köz- és magántelevíziók, hirdetők, a sajtó, videójátékok, mobiltelefonok és az Internet), továbbá iparágakkal folytatott párbeszéd alapján, nevezetesen az ártalmas képek és tartalmak továbbításának (ide értve az elektronikus zaklatást is), valamint az erőszakos videójátékok forgalmazásának tilalma érdekében, mert ezek – amennyiben erőszakra és szexizmusra ösztönöznek – ártalmas hatással lehetnek a gyermekek testi-lelki fejlődésére; aggodalommal mutat rá továbbá a pornográf vagy a gyermekekkel való visszaéléssel kapcsolatos képek MMS-ben történő cseréjének növekvő problémájára; támogatását fejezi ki a biztonságosabb Internet program iránt, amely az Internet különösen gyermekek általi biztonságosabb felhasználását elősegítő operatív és műszaki intézkedések megvalósításával kapcsolatos; ezzel összefüggésben felszólítja a tagállamokat és az internetszolgáltatókat, hogy a keresőprogramot üzemeltető cégekkel és a rendőrséggel együttműködve vezessenek be olyan gátoló technológiákat, amelyek gátolják az internetfelhasználóknak a gyermekek szexuális kizsákmányolásával összefüggő illegális honlapokhoz való hozzáférését, és megakadályozzák, hogy a nyilvánosság a gyermekek szexuális kizsákmányolását ábrázoló anyagokhoz férjen hozzá;

64. üdvözli a mobiltelefonok serdülők és gyermekek általi biztonságosabb használatára vonatkozó európai keret végrehajtásának kezdetét, amely keretet az ezen ágazatban működő EU-beli, vezető vállalatok önszabályozó kódexként fogadtak el, és amelyet megfelelő nemzeti önszabályozó kódexek elfogadása fog követni; hangsúlyozza, hogy ez a keret az első fontos lépés a kiskorúak mobiltelefonok használatából eredő, egyedi veszélyek elleni védelmének biztosítása felé, ugyanakkor alapvető, hogy a Bizottság folyamatosan nyomon kövesse és értékelje a nemzeti szinten történő végrehajtást azzal a céllal, hogy értékelje annak eredményeit, és hogy megvizsgálja egy közösségi jogalkotási kezdeményezés elfogadásának szükségességét;

65. támogatja, hogy hozzanak létre egységes rendszert az EU-ban a kiskorúaknak szóló audiovizuális tartalmak és videojátékok értékesítés és terjesztés céljából történő osztályozására és jelölésére, hogy az európai szabvány mintaként szolgálhasson az EU-n kívüli országok számára;

66. emlékeztet arra, hogy a számítógépes és videojátékok életkor alapján történő besorolásával kapcsolatos meglévő európai rendszert nemrégiben egy, az on-line játékokra vonatkozó, különös címkével egészítették ki; azon a véleményen van, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak ösztönözniük kell és nagyobb mértékben kell támogatniuk a játékok címkézésével kapcsolatban az ilyen jellegű önszabályozást, annak érdekében, hogy jobban védjék a kiskorúakat a nem megfelelő tartalomtól, tájékoztassák a szülőket a játékokhoz kapcsolódó esetleges kockázatokról, valamint hogy a jó példákra felhívják figyelmüket;

67. felszólítja a tagállamokat, hogy szigorítsák az abban az időpontban bemutatott televíziós műsorok tartalma feletti ellenőrzéseiket, amelyben a gyermekkorú nézők száma a legmagasabb, és a televíziós műsorokra vonatkozó megfelelő, egységes tájékoztatás biztosításával segítsék elő a szülői ellenőrzést; hangsúlyozza, hogy az információs technológia további lehetőséget ad a gyermekeknek arra, hogy bármely, Internet-kapcsolattal rendelkező számítógép segítségével bármikor hozzáférjenek televíziós műsorokhoz; rámutat arra, hogy nagyobb körültekintésre van szükség a tömegtájékoztatás gyermekekhez való korlátlan hozzáférési jogának és a gyermekek tömegtájékoztatáshoz való korlátozás nélküli hozzáférési jogának felülvizsgálatához;

68. rámutat, hogy valamennyi tagállamban aggasztóan fokozódott a fiatalkorú elkövetők által elkövetett és – a legtöbb esetben – fiatalkorú áldozatokat követelő fiatalkori bűncselekmények jelensége, amely helyzet nemcsak nemzeti, hanem közösségi szintű integrált politikát igényel; ennélfogva mint szükséges intézkedést azt ajánlja, hogy a problémára vonatkozóan haladéktalanul állítsanak össze mérvadó felmérést, továbbá hogy azt követően hozzanak létre olyan közösségi szintű integrált keretprogramot, amely három irányvonal mentén csoportosítja az intézkedéseket: megelőző intézkedések, a fiatalkorú elkövetők társadalomba történő integrációjára irányuló intézkedések, valamint bírósági és bíróságon kívüli beavatkozási intézkedések;

69. hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a „gyermekkultúra” előmozdítását a Média és a Kultúra európai programokon keresztül, és felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a gyermekek érdeklődését megfelelő formában, innovatív projektek segítségével keltse fel az európai kultúra és az európai nyelvek iránt, és ébressze fel idejekorán a gyermekek tanuláshoz való kedvét; ezzel egyidejűleg rámutat a médiaoktatás jelentőségére, annak érdekében, hogy a különböző pedagógiai tartalmak bevezetésével a médiák tudatosabb felhasználását támogassák;

70. felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy jövőbeni stratégiájában készítsen átfogó megelőzési tervet a fiatalkori bűnözés és az iskolai zaklatások, valamint az egyéb ártalmas magatartások és a fiatalkorúakból álló bandák sajátos problémája ellen, amelybe mindenekelőtt a családokat és az iskolákat, a családsegítő szolgálatokat, a sport- és ifjúsági központokat, valamint magukat a fiatalokat kell bevonni, lehetőségek teremtésének és a társadalomban való aktív részvételük előmozdításának középpontba állításával; azt ajánlja, hogy a tagállamok osszák meg egymással jó gyakorlataikat;

71. felszólít a gyermekek, képviselőik és mások számára egy biztonságos, kellő mértékben reklámozott, bizalmas és hozzáférhető mechanizmus létrehozására a gyermekekkel szembeni erőszak bejelentése céljából; minden gyermeknek – beleértve a gondozó és igazságszolgáltatási intézményekben lévőket is – tudnia kell a panaszmechanizmusok létéről;

72. szeretné, ha a tagállamok hozzáférési rendszert dolgoznának ki a gyermekek ellen elkövetett visszaélések kapcsán hozott ítéletekkel összefüggő információk tekintetében, abból a célból, hogy azok, akiket szexuális visszaélés miatt elítéltek és ezért alkalmatlanok a gyermekekkel való foglalkozásra, végső soron az egész EU-ban kizárhatók legyenek bizonyos, a gyermekekkel való kapcsolatot feltételező foglalkozások gyakorlásából(10); szükségesnek tartja az újabb visszaélések elkerülésére irányuló intézkedések bevezetését, például egy gyermekek elleni szexuális bűncselekmény elkövetéséért elítélt személy külföldre utazása esetén; e tekintetben üdvözli a Tanácsban elért eredményeket az egyes országokban történt büntetőjogi ítéletekre vonatkozó információk tagállamok közötti cseréje tárgyában, és szeretné, ha a Tanács rövid időn belül megvalósítaná a nemzeti bűnügyi nyilvántartások összekapcsolását egy európai hálózat révén;

73. felszólít az oktatási intézményekben és azok környékén a kábítószer- és az alkoholkereskedelem és -fogyasztás kezelésére irányuló erőfeszítésekre, valamint arra, hogy a gyermekeket tájékoztassák az alkohol és a kábítószer veszélyeiről;

74. kéri, hogy a tagállamok határozzák meg közösen, hogy mi minősül a gyermekekkel szembeni visszaélésnek, mivel eltérő jogszabályaik vannak, például a törvényes korra vonatkozóan;

75. felszólít a gyermekekkel szembeni szexuális kizsákmányolás elleni hatékony védelemre, beleértve a gyermekekkel kapcsolatos szexturizmus valamennyi tagállamban bűncselekménynek való elbírálása és területen kívüli büntetőjogi intézkedésekkel való szabályozása révén; szorgalmazza, hogy azt az európai uniós polgárral szemben, aki harmadik országban bűncselekményt követ el, az egész EU-ban alkalmazandó egységes területi büntetőjogi törvények szerint járjanak el, az ENSZ gyermekjogi egyezményéhez csatolt, a gyermekkereskedelemről, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló fakultatív jegyzőkönyvvel összhangban;

76. szorgalmazza, hogy az Europol kapjon felhatalmazást a tagállamok és az ilyen jellegű turizmusban érintett államok rendőrségeivel való együttműködésre az ilyen bűncselekmények tetteseinek azonosítására irányuló nyomozások végrehajtása céljából, és ennek érdekében felhív európai összekötő tisztviselői beosztások létrehozására; megfelelő intézkedéseket szorgalmaz a szexuális kizsákmányolás kizsákmányolóiktól megszabadított áldozatainak rehabilitálása és társadalmi beilleszkedése érdekében; emellett átfogóbb tájékoztatást kér a tagállamokon belüli gyermekeket érintő szexturizmusról;

77. arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan jogszabályi keretet, amely büntethetővé teszi a gyermekekkel kapcsolatos szexturizmust, és felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg egy összehangolt gyermekszexturizmus elleni EU-stratégia elfogadásának lehetőségét, valamint hogy írjanak alá és mozdítsanak elő erkölcsi magatartási kódexeket a szállodaipar és az idegenforgalom terén, mint például az ECPAT(11) 2004. április 21-i magatartási kódexét a gyermekek szexuális kizsákmányolás elleni védelméről az idegenforgalomban;

78. hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolás – mint például prostitúció és gyermekpornográfia –, valamint a kényszerházasságok miatt folytatott emberkereskedelem gyermekáldozatainak nagy többsége serdülő lány, aminek következtében az emberkereskedelem jelentős, a nemek közötti egyenlőséget érintő problémává válik; ezen túlmenően hangsúlyozza, hogy még az emberkereskedelem ellenőrzésére és megszüntetésére irányuló kísérletekben részt vevő csoportokon belül is tapasztalható a nemek közötti kapcsolatokkal, valamint a nők és lányok szerepének hagyományos felfogásával kapcsolatos, konvencionális hozzáállás;

79. felszólítja a tagállamokat, hogy minden gyermeket tekintsenek bűncselekmény áldozatának, aki családon belül erőszaknak volt a tanúja;

80. felszólít minden olyan tagállamot, amely még nem tette meg, hogy ratifikálja az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló, az ENSZ által 2000-ben Palermóban elfogadott jegyzőkönyvet, valamint hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést, hogy védelmet biztosítson az emberkereskedelem gyermekáldozatai számára, többek között azzal, hogy lehetővé teszi az emberkereskedelem áldozatai számára, hogy ideiglenesen vagy állandóan területén maradjanak;

81. ajánlja, hogy a jövőbeni stratégia tulajdonítson különös jelentőséget a gyermekek hanyagság, bántalmazás, helytelen bánásmód, kizsákmányolás, valamint közvetlen és/vagy közvetett erőszak áldozatai orvosi, pszichológiai és szociális ellátásának, figyelembe véve a gyermek érdekeit és a nemek közötti egyenlőség dimenzióját; emlékeztet arra, hogy a gyermekek jólétét érintő közvetett erőszak hatását és annak megelőzését bele kell foglalni a Bizottság tevékenységébe; hangsúlyozza, hogy ezek a kérdések gyakran összefüggésben állnak a szegénységgel és a családok közötti társadalmi kirekesztéssel, valamint hogy e problémák megoldásához olyan új szociálpolitikákra van szükség, amelyek nagyobb hangsúlyt helyeznek a szolidaritásra;

82. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekek más jellegű kizsákmányolása iránti kereslet szerepét; amint ennek létéről megbizonyosodnak, felszólít az e kereslet csökkentésére irányuló intézkedésekre, többek között a nyilvánossághoz szóló kampányok révén; a gyermekkereskedelmet a szervezett bűnözés egyik formájának tekinti, és ennélfogva közös erőfeszítésekre szólít fel a tagállamok e bűncselekmények elleni küzdelme terén; felszólítja a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a gyermekek védelemhez való jogát;

83. felszólítja a tagállamokat, hogy ismerjék el a szexuálisan kizsákmányolt gyermekek körében a leánygyermekek aránytalanul magas számát, valamint hogy a gyermekek szexuális kizsákmányolásával szembeni erőfeszítéseket ezért nemi perspektívából kell végrehajtani;

84. úgy véli, hogy annak felismerése, hogy a lányok és fiúk között életük korai szakaszaiban meglévő nemekhez való viszonyulás az életciklus más szakaszaiban a nemek közötti egyenlőség előfutára;

85. kéri, hogy a kiskorúak számára irányozzanak elő a börtönbüntetést kiváltó – az elkövetett cselekmény súlyosságával arányos – büntetéseket, s valamennyi esetben biztosítsanak számukra átnevelő intézkedéseket – mint például fiatalkorúak közhasznú munkája – jövőbeli társadalmi és szakmai beilleszkedésük elősegítésére, figyelembe véve azt is, hogy a kiskorúakat meg kell tanítani arra, hogy nem csak jogaik, hanem kötelességeik is vannak, annak figyelembe vétele mellett, hogy a fiatalkorú bűnelkövetőket csak végső esetben szabad fogva tartani, és a lehető legrövidebb időre; nevelési intézkedéseket is szorgalmaz a társadalmi és szakmai beilleszkedés biztosítására; úgy véli, hogy az átnevelő intézkedéseknek többek között arra kell irányulniuk, hogy ellássák a fiatalokat azzal a tudással és azokkal az eszközökkel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy kezelni tudják a valós helyzetet, amelyben élniük kell, ami azt jelenti, hogy világossá teszik számukra abbéli felelősségüket, hogy tiszteletben kell tartaniuk mások jogait, valamint abbéli felelősségüket, hogy tartaniuk kell magukat a társadalom által meghatározott törvényekhez és szabályokhoz; a fiatalok felelős egyénekké való lehetséges fejlődése szempontjából elengedhetetlennek tartja, hogy bevonják őket, és biztosítsák arra irányuló jogukat, hogy befolyásolhassák saját helyzetüket és az őket érintő kérdéseket;

86. megállapítja, hogy a büntetőjogi felelősség viselésére irányadó életkor jelenleg nem ugyanaz az EU valamennyi tagállamában és kéri, hogy a Bizottság készítsen tanulmányt a tagállamok körében a büntetőjogi felelősség viselésére irányadó életkorra vonatkozó különböző nézetekről, a fiatalkorú elkövetők kezeléséről, valamint a fiatalkori bűnözés megelőzésére vonatkozó, hatékony stratégiáikról;

87. hangsúlyozza, hogy a kiskorúakkal kapcsolatos igazságszolgáltatásban dolgozók (bírók, ügyvédek, társadalmi munkások és rendőrségi alkalmazottak) számára különleges képzést kell biztosítani;

88. kifejezi azon óhaját, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságán belül hozzanak létre egy, a gyermekek jogaira szakosodott részleget;

89. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el, hogy a több ezer utcagyerek problémája komoly társadalmi kérdés, amely sérti az ENSZ gyermekjogi egyezményének rendelkezéseit;

90. felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a gyermekek kizsákmányolása valamennyi különböző formájának – beleértve a prostitúció vagy a szexuális kizsákmányolás más formái, a kényszermunka vagy kényszerszolgálat, rabszolgaság vagy a rabszolgasághoz vagy a szolgasághoz hasonló gyakorlatok, a gyermekek koldulásra, jogellenes tevékenységekre, sportra és az azzal kapcsolatos tevékenységekre való felhasználása, illegális örökbefogadás, kényszerházasság céljából történő kizsákmányolást vagy a kizsákmányolás bármely más formáját – megtiltására irányuló, komoly intézkedéseket;

91. kéri, hogy foglalkozzanak a kiskorúak jogellenes külföldre vitelének problémájával, amely gyakorta előfordul a szülők között különélés vagy válás miatt, és mindenkor a gyermek legjobb érdekeit vegyék elsősorban figyelembe;

92. hangsúlyozza, hogy a gyermekjogiegyezmény 3. cikke kimondja, hogy „A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban”. A gyermekek jogellenes elviteléről szóló hágai egyezmény egyik változata azt jelzi, hogy a gyermekek érdekeit a jogellenes elvitel utáni gyors visszatérésként kell értelmezni. A gyermek érdekei azonban a pusztán gyors visszatérésnél többet foglalnak magukba, például biztonságos, közvetlen fizikai környezetet, szeretetteljes légkört, támogató, rugalmas családi szerkezetet, a szülők általi, megfelelő példamutatást, a nevelés és a gondozás folyamatosságát, valamint rendes életkörülményeket. A gyermekek jogellenes elviteléről szóló hágai egyezmény például nem veszi figyelembe, hogy melyik szülő vitte el jogellenesen a gyermeket, hogy megfelelő gondozást biztosítanak-e vagy sem, mennyi idős a gyermek, mennyi időt töltött el már a gyermek a másik országban, hogy a gyermek iskolába jár-e és vannak-e barátai stb. A következtetés az, hogy a gyermekek jogellenes elviteléről szóló hágai egyezmény és a Brüsszel II. rendelet (2201/2003/EK rendelet) „jó” szándékai ellenére a gyermekek jogai gyakran nem részesülnek megfelelő védelemben. Felszólítja a Bizottságot, hogy itt is intézkedjen a gyermekek jogainak jobb biztosításáról és sürgeti, hogy e célból tegyen javaslatokat;

93. kéri megfelelő intézkedések gyors bevezetését az eltűnt és jogellenesen elvitt gyermekek felkutatása és megtalálása érdekében; beleértve a Schengeni Információs Rendszer felhasználását, a határokon való túljutás megakadályozása érdekében; üdvözli az eltűnt gyermekekkel foglalkozó európai kommunikációs forródrótot és a nem kormányzati szervezetek ennek megfelelő tevékenységét, és ösztönzi a Bizottságot, hogy mozdítsa elő egy, a problémákkal küzdő gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozó nyílt, európai telefonos ügynökség létrehozását;

94. felszólítja az Európai Unió intézményeit és a tagállamokat, hogy hajtsák végre az ENSZ Közgyűlésének az emberi jogokról és a rendkívüli szegénységről szóló A/RES/46/121., A/RES/47/134. és A/RES/49/179. sz. határozatait, a szegénység felszámolása nemzetközi napjának megtartásáról szóló A/RES/47/196. sz. határozatát és a szegénység felszámolása nemzetközi évének megtartásáról és a szegénység felszámolásának első ENSZ-évtizedének kikiáltásáról szóló A/RES/50/107. sz. határozatát, továbbá az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának az emberi jogokról és a rendkívüli szegénységről szóló E/CN.4/Sub.2/1996/13, E/CN4/1987/NGO/2, E/CN4/1987/SR.29 és E/CN.4/1990/15., a fejlődéshez való jogról szóló E/CN.4/1996/25, és a gazdasági, szociális és kulturális jogok megvalósításáról szóló E/CN.4/SUB.2/RES/1996/25. sz. dokumentumait;

Szegénység/Megkülönböztetés

95. emlékeztet arra, hogy az Európai Unióban a gyermekek 19%-a a szegénységi küszöb alatt él, és ezért megfelelő, a gyermekek szükségleteihez igazított támogató intézkedéseket kell hozni, többek között családjaik javára, és felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el nagyra törő és elérhető célokat a gyermekszegénység visszaszorítása – és végső soron felszámolása – érdekében;

96. javasolja a tagállamokban megfelelő struktúrák létrehozását annak elősegítésére, hogy a gyermekek és a szülők a megváltozott családi körülményekhez alkalmazkodni tudjanak;

97. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a gyerekek élvezhessék gyermekéveiket és részt vehessenek gyermektevékenységekben anélkül, hogy társadalmi megkülönböztetéstől vagy kirekesztéstől kellene szenvedniük;

98. emlékezteti a tagállamokat azon kötelességükre, hogy segítsék és védelmezzék a gyermekeket azáltal, hogy valamennyi gyermeket megóvnak a hiányos táplálkozás, a betegségek vagy a nem megfelelő bánásmód veszélyeitől, függetlenül a gyermekek vagy szüleik társadalmi vagy jogi helyzetétől;

99. felszólítja a Bizottságot, hogy törekedjen a kifejezetten a gyermekszegénységre, a fiatalok munkanélküliségére és a kisebbségek társadalomba való beilleszkedésére irányuló stratégiáknak valamennyi vonatkozó fejlesztési stratégiába – beleértve a szegénység csökkentéséről szóló stratégiai dokumentumokat és az indikatív programokat is – történő beillesztésére;

100.    felszólítja az érintett intézményeket, hogy adjanak a gyermekeknek lehetőséget, hogy valóban hozzájárulhassanak a szegénység elleni küzdelemhez; a gyermekszegénység elleni hatékonyabb küzdelem céljából felszólít arra, hogy valamennyi érintett fél – beleértve a legszegényebb gyermekeket is – számára biztosítsanak ténylegesen aktív szerepet a rendkívüli szegénység felszámolására irányuló ilyen projektek megtervezésében, létrehozásában és értékelésében;

101.    hangsúlyozza, hogy a gyermekek kereskedelmi célú, szexuális kizsákmányolása – azaz a gyermekek szexuális célokra történő kereskedelme, a gyermekpornográfia és a gyermek-szexturizmus – elleni küzdelmet a stratégia egyik fő célkitűzésévé kell tenni az Európai Unión belüli és azon kívüli tevékenységek során, mindenekelőtt az Egyesült Nemzetek millenniumi fejlesztési célkitűzéseinek fényében; rámutat arra, hogy a szegénység gyakran a társadalmi kirekesztés, a megkülönböztetés, valamint a gyermekek veszélyeztetésének egyik oka és súlyosbítja azokat; azon a véleményen van azonban, hogy a gyermekek kereskedelmi célú, szexuális kizsákmányolásának valódi gyökere a gyermekekkel folytatott szex iránti keresletben és a szervezett bűnözésben van, amely kihasználja a gyermekeket veszélyeztető helyzeteket;

102.    felszólít arra, hogy vegyék fontolóra pszichológiai–szociális gondozás és érzelmi támogatás nyújtását a nehéz helyzetben – például fegyveres konfliktusban és válsághelyzetekben – élő gyermekek, lakóhelyükről eltávolított gyermekek, vagy rendkívüli szegénységben élő gyermekek számára;

103.    felszólítja a tagállamokat, hogy gyakorolják a gyermekek megsegítésére és védelmére irányuló kötelességüket annak érdekében, hogy minden gyermeket megóvjanak az alultápláltság, a betegségek és a visszaélések kockázataival szemben, saját vagy szüleik társadalmi státuszától és/vagy jogállásától függetlenül;

104.    kéri, hogy a Bizottság nyújtson be irányelvjavaslatot, amely kiterjed az EK-Szerződés 13. cikkében felsorolt valamennyi megkülönböztetés kérdésére és a 2000. június 29-i, a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK tanácsi irányelvben(12) említett valamennyi területre;

105.    felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a gyermekeket érintő megkülönböztetés valamennyi formájára, beleértve a tanulási nehézségekkel (pl. diszlexia, diszkalkulia, diszpraxia) küzdő vagy egyéb fogyatékossággal rendelkező gyermekekkel szembeni megkülönböztetést is;

106.    üdvözli a számos nem kormányzati szervezet és önkéntes munkások meglétét, amelyek a rendkívüli szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érdekében barátságot és szolidaritási kötelékeket alakítanak ki a leghátrányosabb helyzetű gyermekek és a különféle társadalmi hátterű gyermekek között; felszólítja az EU-s intézményeket és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a legszegényebb gyermekek is részesülhessenek a közösségi projektekből, valamint hogy az európai önkéntes szolgálat projektjei az ilyen szervezetek számára több lehetőséget biztosítsanak arra, hogy fiatal önkénteseket alkalmazzanak;

107.    kéri, hogy különösen a roma gyermekek és a más nemzetiségi kisebbségekhez tartozó gyermekek javára hozzanak célzott intézkedéseket, mindenekelőtt a megkülönböztetés, a szegregáció, a társadalmi és iskolai kirekesztés, valamint a kizsákmányolás felszámolása érdekében, amelynek gyakran szenvedő alanyai; arra is felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket a szellemi fogyatékosokkal foglalkozó intézményekben a roma gyermekek túlságosan nagy számának megszüntetésére; szeretné ezen kívül, ha ösztönzést kapnának a beiskolázási kampányok és az iskola korai elhagyása ellen hozott intézkedések, továbbá a megelőző jellegű egészségügyi és támogatási projektek, ideértve az oltásokat is;

108.    az a véleménye, hogy az EU-nak célul kell kitűznie maga elé, hogy az EU-ban ne legyenek hajléktalan gyermekek és utcán élő gyermekek; kéri, hogy irányozzanak elő megfelelő és célzott intézkedéseket a hajléktalan gyermekek és az utcán élő gyermekek megsegítésére, mivel többségük súlyos traumán esett át és a társadalomból kirekesztett, nem részesül formális oktatásban és egészségügyi ellátásban, különösen könnyen válik az emberkereskedelem (mint például prostitúció, szervkereskedelem és illegális örökbefogadás), kábítószer-függőség és bűncselekmény áldozatává, és gyakran kéregetésre kényszerítik;

109.    arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az utcán élő gyermekek és a kéregetésre kényszerített gyermekek ezreit ismerje el súlyos szociális és emberjogi problémaként, és arra is felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be szankciókat a kéregetésre kényszerített gyermekek megaláztatásáért felelős személyek ellen;

110.    felszólítja az Európai Uniót, a tagállamokat és a szervezett civil társadalmi egyesületeket annak biztosítására, hogy minden gyermek lehetőséget kapjon arra, hogy gyermekek csoportjában vagy társulásában vegyen részt, hogy más gyermekekkel találkozhasson és együtt gondolkodhasson; ezen az alapon felszólít a felnőttek által megtett támogatási intézkedések létrehozására, amelyek annak biztosítására törekszenek, hogy minden gyermek úgy érezze, hogy része egy csoportnak és abban kifejezheti magát; felszólítja ennélfogva a tagállamokat és az érintett helyi hatóságokat, hogy ösztönözzenek olyan projekteket – mint például a gyermekek helyi tanácsait vagy parlamentjeit –, amelyek arra irányulnak, hogy a gyermekek számára lehetővé tegyék, hogy ekként kifejezhessék magukat, annak biztosítása mellett, hogy a leginkább kirekesztett gyermekek is részt vesznek;

111.    szeretne megbizonyosodni arról, hogy van-e lehetőség közösségi eszköz létrehozására az örökbefogadás terén, amelyet a gyermek jogairól szóló ENSZ egyezménnyel és az egyéb vonatkozó nemzetközi normákkal összhangban dolgoznának ki, és amely javítja az információs szolgáltatásokkal kapcsolatos gondosság minőségét, a nemzetközi örökbefogadások előkészítését, a nemzetközi örökbefogadási kérelmek feldolgozását és az örökbefogadást követő szolgáltatásokat, figyelembe véve, hogy valamennyi nemzetközi gyermekjogvédelmi egyezmény elismeri az elhagyott vagy árva gyermek jogát a családhoz és a védelemhez;

112.    felhívja a tagállamokat, hogy lépjenek fel a gyermekek családhoz való alapvető jogának biztosítása érdekében; felhívja ezért a tagállamokat, hogy keressenek hatékony megoldásokat a gyermekek elhagyásának megelőzésére és az elhagyott vagy árva gyermekek intézményi elhelyezésének kiváltására; amikor egy gyermek számára új megoldást találnak, az ENSZ a gyermek jogairól szóló egyezménye értelmében elsődlegesen a gyermek érdekeit kell figyelembe venni;

113.    úgy véli, hogy örökbefogadásra a gyermek saját országában vagy nemzetközi örökbefogadási eljárás során talált családnál kerülhet sor, összhangban a nemzeti jogszabályokkal és a nemzetközi megállapodásokkal, míg az intézményeknél történő elhelyezés csak átmeneti megoldásként alkalmazható; a nevelőcsaládok jelentik az alternatív családi gondozási megoldások egyik formáját; sürgeti, hogy a gyermekkereskedelem megelőzése érdekében a tagállamok és a Bizottság – a Hágai Konferenciával, az Európa Tanáccsal és a gyermekvédelmi szervezetekkel együttműködésben – hozzanak létre egy, az e gyermekek fejlődése átlátható és hatékony nyomon követésének biztosítására irányuló keretet; felszólítja a tagállamokat, hogy e tekintetben különös figyelmet szenteljenek a különleges szükségletekkel rendelkező gyermekekre, például az orvosi kezelésre szoruló vagy fogyatékkal élő gyermekekre;

114.    hangsúlyozza a kiskorú elkövetők által gyakran tapasztalt társadalmi kirekesztést, ami sok esetben lehetetlenné teszi a társadalomba való, zökkenőmentes újbóli integrációjukat; ennélfogva ösztönzi a tagállamokat arra, hogy irányozzanak elő fellépéseket az árvaházakból és más gondozó intézményekből kikerülő fiatal felnőttek javára, annak érdekében, hogy támaszkodhassanak olyan intézkedésekre, amelyek segítik őket szakmai jövőjükkel kapcsolatos terveik kidolgozásában és elősegítik beilleszkedésüket a társadalomba;

115.    megjegyzi, hogy azok a gyermekek, akik egyedi igényű szüleik vagy testvéreik gondozását végzik, különleges célzott támogatásra legyenek jogosultak;

116.      hangsúlyozza, hogy a jövőbeni EU-s stratégiának el kell ismernie, hogy a társadalomban a család a gyermek túlélésének, védelmének és fejlődésének alapvető intézményenként jelentős szerepet tölt be; azon a véleményen van, hogy a gyermekek jogait teljes mértékben figyelembe kell venni a szakmai élet és a családi élet összeegyeztetésével és a munkaidővel kapcsolatos kérdésekben, különös tekintettel a fogyatékkal élő, illetve fogyatékos gyermeket nevelő anyák körülményeire, valamint a gyermekeket és szüleiket segítő köz és/vagy magán támogatási politikákban annak érdekében, hogy képesek legyenek viselni és megosztani nevelési és gondoskodási felelősségeiket; úgy véli, hogy el kell ismerni, hogy manapság az emberek egyre nagyobb számban élnek olyan alternatív családmodellekben, amelyek nem felelnek meg az anyából, apából és a biológiailag tőlük származó gyermekekből álló, hagyományos családmagnak;

117.    azon az állásponton van, hogy a gyermekek jogait teljes mértékben figyelembe kellene venni a munka és a családi élet összeegyeztetésénél és a munkaidővel kapcsolatos kérdésekben;

118.    sürgeti a tagállamokat, hogy töröljenek el a szülők gyermekekkel történő kapcsolattartáshoz való jogával kapcsolatos valamennyi korlátozást, amely a nemzetiségbeli különbségekből fakad, különösen az adott ország hivatalos nyelvétől eltérő nyelv beszélésére irányuló választással kapcsolatban; azon a véleményen van, hogy az olyan többnemzetiségű családokkal kapcsolatos korlátozások eltörlése, ahol konfliktus van a szülők között, a gyermek és a szülő által választott nyelv használatának korlátozás nélküli szabadságát kell, hogy maga után vonja, megfelelően tiszteletben tartva bármely a bíróságok által esetlegesen megállapított olyan követelményt, hogy a találkozásokat felügyeljék;

119.    üdvözli a gyermekügyi ombudsman intézményének bevezetését és felszólítja a tagállamokat, hogy könnyítsék meg annak nemzeti és helyi szinten történő bevezetését;

GYERMEKMUNKA

120.    hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos biztosítani, hogy azok a gyerekek, akik jogilag elég idősek ahhoz, hogy dolgozzanak, az azonos fizetésért azonos munka elv alapján részesüljenek díjazásban;

121.    felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodások keretében felállított emberi jogi bizottságok és alszervezetek tárgyalásaik során összpontosítsanak a gyermekmunka problémájára, valamint a gyermekek védelmére a durva bánásmód, kizsákmányolás és diszkrimináció minden formájával szemben;

122.    hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy minden politikának, mind bel-, mind külpolitikának, a tagállamok és az EU szintjén egyaránt figyelemmel kell lennie a gyermekmunka minden formájának megszüntetésére; úgy véli, hogy a nappali oktatás a legjobb mód a probléma megoldására a lányok és a fiúk esetében egyaránt, mivel egyrészt megakadályozza az ilyen visszaéléseket, másrészt megszakítja az írástudatlanság és a szegénység vég nélküli sorozatát;

123.    határozottan elítéli a gyermekmunka, a rabszolgaság és a kvázi rabszolgaság minden formáját, valamint a munka minden egyéb formáját, amely a gyermekek egészségét és biztonságát károsan befolyásolja; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Európai Unió harmadik országokkal folytatott kereskedelmét, illetve az ilyen országoknak nyújtott fejlesztési segélyeket szorosabban kapcsolják össze a gyermekmunka összes formájának tilalmáról, valamint az ezek felszámolására irányuló azonnali intézkedésekről szóló ILO-egyezmény ezen országok általi végrehajtásával;

124.    rámutat arra a tényre, hogy előfordulhat, hogy az Európai Unióban olyan termékeket árusítanak, amelyeket gyermekmunkával állítanak elő; felszólítja a Bizottságot, hogy valósítson meg egy olyan mechanizmust, amelyen keresztül a gyermekmunka áldozatai a tagállamok nemzeti bíróságainál jogorvoslatért folyamodhatnak az európai társaságokkal szemben; felhívja a Bizottságot, hogy tartassa be az ellátási láncnak való megfelelést, és terjesszen elő olyan mechanizmusokat, amelyek a fővállalkozót felelőssé teszik a gyermekmunkára vonatkozó ENSZ-egyezményeknek az ellátási láncban való megsértése esetén; ebből a célból felhívja az EU-t, hogy használja az általános preferenciális rendszer (GSP) eljárását mint a világ különböző részein előforduló gyermekmunka kihasználása elleni hatékonyabb harc egyik módját, különleges intézkedéseket hozva a veszélyes munkára, amelyre nagyon sok gyermeket kényszerítenek;

A bevándorlók, menedékkérők és menekültek gyermekei

125.    kéri, hogy a gyermek legjobb érdekében fordítsanak külön figyelmet a menekült, menedékkérő és migráns gyermekek, valamint az olyan gyermekek helyzetére, akiknek szülei menedékkérők, menekültek vagy illegális bevándorlók, annak érdekében, hogy ezek a gyermekek szüleik jogállásától függetlenül élvezhessék jogaikat, és ne kelljen szenvedniük egy olyan helyzet negatív következményeitől, amelyről nem tehetnek, továbbá foglalkozzanak sajátos szükségleteikkel, különleges figyelmet fordítva a család egységének megőrzésére, amennyiben ez szolgálja leginkább a gyermek érdekeit;

126.    felszólít arra, hogy fordítsanak különös figyelmet a kísérő nélküli gyermekekre a bevándorlás valamennyi formájával összefüggésben, mivel a szervezett bűnözés minden lehetőséget kihasznál, hogy egy gyermeket behozzon egy országba annak érdekében, hogy kizsákmányolhassa; azon a véleményen van, hogy a tagállamoknak ébernek kell lenniük és biztosítaniuk kell, hogy minden elképzelhető helyzetre nézve legyenek gyermekvédelmi politikák;

127.    aggódik a migráns háttérből érkező lányokat érintő, többszörös jogsértések miatt; sürgeti a tagállamokat, hogy legalább az alapfokú iskolákban tiltsák meg a fejkendők és hijabok viseletét, annak érdekében, hogy még szilárdabban rögzítsék a gyermekkorhoz való jogot, és hogy későbbi életkorban biztosítsák a választás valós és kényszermentes szabadságát;

128.    felszólít a bevándorló gyermekek számára az oktatáshoz való hozzáférésre és programok és források létrehozására a sebezhetőségre és a kíséret nélküli kiskorúakra – kultúraközi perspektívából – különös figyelmet fordítva;

129.    emlékeztet rá, hogy a gyermekek védelmére vonatkozó nemzetközi normák érvényesek az Európai Unió területére illegális bevándorlóként kísérő nélkül érkező kiskorúakra; kéri valamennyi helyi, regionális és nemzeti hatóságot, valamint az Európai Unió intézményeit, hogy a lehető legnagyobb mértékben működjenek együtt e kísérő nélküli kiskorúak védelme érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy egyrészt alakítson ki valamennyi harmadik származási országgal nemzetközi segítségnyújtási együttműködési eljárásokat, amelyek garantálják a kiskorúak ezen országokba történő szabályos visszatérését, másrészt hozzon létre olyan mechanizmusokat, amelyek a származási országba történő visszatérésüket követően e kiskorúak védelmét szolgálják akár saját családjukban, akár hatékony védelmet nyújtó mechanizmusok vagy intézmények révén;

130.    szeretné, ha a közös menedékügyi rendszer alapját képező új eszközök – együttdöntés útján történő – elfogadásának keretében a gyermekek jogainak védelme első helyre kerülne, valamint olyan sajátos intézkedéseket dolgoznának ki számukra, amelyek figyelembe veszik sebezhetőségüket, továbbá különösen, ha megfelelő hozzáférést biztosítanának a gyermekek számára a menekültrendszerhez, iránymutatást nyújtanának a gyermekekkel kapcsolatos eljárásokhoz, megfelelően figyelembe véve a menedékkérő családokban a gyermek menedékkérésének egyedi indokait és a menedékkéréssel kapcsolatos eljárásban a család újraegyesülésének szélesebb lehetőségét;

131.    felhívja a figyelmet a mindkét szülőjüktől vagy a korábbi jogi vagy megszokott elsődleges gondozójuktól elválasztott migráns gyermekek különleges helyzetére és felszólít arra, hogy vegyék fontóra egy olyan célirányos EU-s intézkedés szükségességét, amely valamennyi árva gyermek segítséghez való jogával, a területre való bejutással, a gyámok kinevezésével és szerepével és a meghallgatáshoz való joggal, a fogadás és a család nyomon követésével kapcsolatos intézkedésekkel foglalkozik, amely lehetőség szerint tartós megoldásokat is kínálhat;

132.    felhívja a figyelmet arra, hogy a felnőtt kísérő nélküli, hontalan, valamint a születésükkor nem anyakönyvezett gyermekek különösen veszélyben vannak, és felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak egyedi intézkedéseket az egyes gyermekek legjobb érdeke alapján, különösen az ENSZ gyermekjogiegyezménye és az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága által meghatározottak szerint;

133.    felhívja a figyelmet az oktatás szerepére, amelynek az egyenlőségen kell alapulnia, erőszak vagy testi fenyítés nélkül; sürgeti a Bizottságot, hogy különítsen el – a mindkét nembeli kiskorúakkal foglalkozó, a nemi kérdésekre, az emberi jogokra, szexuális és reproduktív egészségre, a női nemi szervek megcsonkítására és a HIV/AIDS-re vonatkozó oktatási és tudatosítási programok létrehozása terén – a menekültközösségekben az erőszak bármely formájának, különösen a nemi erőszak és a szexuális kizsákmányolás megakadályozásához szükséges forrásokat;

134.    hangsúlyozza, hogy ellentmondások találhatók az európai menekültügyi eszközökre vonatkozó joganyag és a végrehajtás gyakorlata között, és hogy óriási különbségek vannak azt illetően is, hogy a menekült státusszal rendelkező gyermekeket hogyan kezelik az egyes tagállamokban;

135.    kiemeli, hogy a menedékkérők 5%-a kíséret nélkül érkező kiskorú, aminek következtében a befogadó országba való megérkezésük után jól képzett jogi képviselőket kell melléjük kinevezni, akik érdekeiket a legjobban képviselik; kéri a befogadó létesítményekbe kerülő gyermekek életkörülményeinek javítását; csalódott, amiért nincsenek a gyermekek szempontjait figyelembe vevő menekültügyi eljárások;

136.    megjegyzi, hogy számos veszély, amelynek a menekült gyermekek ki vannak téve, éppúgy fenyegeti azokat a gyermekeket, akiket saját hazájuk határain belül kényszerítettek helyváltoztatásra;

137.    ragaszkodik ahhoz, hogy csak abban az esetben küldjék vissza a gyermekeket saját hazájukba, ha épségüket és biztonságukat garantálni lehet, továbbá hangsúlyozza a család felkutatásának és újraegyesítésének fontosságát; hangsúlyozza, hogy meg kell tiltani visszaküldésüket, ha fennáll a veszélye annak, hogy súlyos bajuk eshet – például gyermekmunka, szexuális kizsákmányolás, erőszak vagy a női nemi szervek megcsonkításának kockázata, társadalmi kirekesztés fenyegeti őket vagy fegyveres konfliktusokba vonhatják be őket;

138.    hangsúlyozza, hogy javítani kell az adatgyűjtést a menekült státuszt kérő gyermekekről, az olyan gyermekekről, akik illegálisan tartózkodnak egy másik állam területén, de nem kérnek menekült státuszt és a menekültügyi eljárások eredményeiről és e gyermekek sorsának alakulásáról a menedékjog iránti kérelmükről szóló kedvező vagy elutasító határozat elfogadását követően, annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekek ne tűnjenek el és ne váljanak bűncselekmények áldozataivá;

139.    hangsúlyozza a kivándorlás negatív következményeit, illetve azt a veszélyes helyzetet, amikor a gyermekeket a kivándorló szülők egyedül hátrahagyják szülőföldjükön; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy mindenre kiterjedő ellátást, beilleszkedést és oktatást kell az ilyen gyermekek számára biztosítani, lehetőség szerint a család újraegyesítésével együtt;

140.    felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt annak lehetőségéről, hogy az EU-ban született gyermekeknek európai állampolgárságot ajánljanak fel szüleik jogállásától függetlenül;

141.    emlékeztet arra, hogy a gyermekek közigazgatási fogva tartásának kivételes intézkedésnek kell lennie; hangsúlyozza, hogy a családjaik által kísért gyermekek csak végső intézkedésként, a lehető legrövidebb ideig tarthatók fogva és csak akkor, ha a fogva tartásuk a gyermekjogi egyezmény 37. cikkének b) pontja értelmében legjobb érdeküket szolgálja, továbbá hogy a kíséret nélküli kiskorúak nem tarthatók fogva és nem küldhetők vissza;

142.    emlékeztet arra, hogy a gyermekeknek joguk van az oktatáshoz és a szórakozáshoz;

A gyermekek tájékoztatáshoz és oktatáshoz való joga

143.    kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy hatékony rendszert, hogy a gyermekek életkoruknak és szellemi érettségüknek megfelelő mértékében, a családon belül, az oktatási intézményekben megismerhessék jogaikat és élhessenek velük;

144.    felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fiatal lányok számára könnyítsék meg a reproduktív egészségre és az azzal kapcsolatos szolgáltatásokra vonatkozó tájékoztatáshoz és oktatáshoz való hozzáférést;

145.    sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést gyermekgondozási létesítményeik minőségének biztosítására, beleértve a gyermekeket ellátó hivatásos munkatársak folyamatos szakmai képzését valamint gyermekjogi képzését, megfelelő munkakörülmények és fizetés biztosítását, mivel ezek a létesítmények és az ott dolgozók biztosítják a gyermekek számára jövőjük szilárd megalapozását, ugyanakkor a szülők javát is szolgálják, különösen az a dolgozó és egyedülálló szülők munkaterhe tekintetében, ami viszont hozzájárul a nők – következésképpen a gyermekek – körében a szegénység csökkentéséhez;

146.    felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek összpontosított erőfeszítéseket a partnerországoknak történő segítségnyújtásra annak érdekében, hogy elérhessék a szabad és egyetemes általános iskolai oktatás célját (MFC 2) és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az „Oktatás mindenkinek - Rövid úton” című kezdeményezéshez szükséges finanszírozást;

147.    kiemeli, hogy különös figyelmet kell fordítani a nemi esélyegyenlőségről szóló MFC 3-ra, valamint a lányok oktatására, a helyi tanárnők alkalmazására és képzésére, a tananyag férfiközpontúságának megszűntetésére, az iskolák helyének kijelölésére és a megfelelő higiéniai körülmények kialakítására; hangsúlyozza, hogy az iskoláknak olyan biztonsági zónáknak kellene lenniük, ahol tiszteletben tartják a gyermekek jogait, valamint, hogy hathatós megelőzést és megoldást kell találni az iskolai és az iskolák környéki szexuális zaklatás és erőszak problémájára;

148.    felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a több generáció együttélésére irányuló projekteket (többgenerációs otthonok) annak lehetővé tétele érdekében, hogy a gyermekek idősek között nőhessenek fel, ugyanakkor pedig lehetővé téve, hogy az idősek élvezhessék egy társadalmi támogatási hálózat előnyeit, és hogy ismereteik és tapasztalatuk megosztása révén hozzájáruljanak a gyermekek fejlődéséhez;

149.    hangsúlyozza, hogy az oktatáshoz való jog alapvető követelménye a gyermekek társadalmi fejlődésének és minden gyermek számára egyéni képességei szerint, az etnikai és társadalmi származásától, illetve a szülei családi állapotától függetlenül hozzáférhetőnek kell lennie;

150.               úgy ítéli meg, hogy a gyermekeknek helyzetüktől, illetve szüleik helyzetétől függetlenül hozzá kell férniük az oktatáshoz; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a migráns és menekült gyermekek számára is biztosítsák ezt a hozzáférést;

151.               hangsúlyozza, hogy a jövőbeli stratégiának el kell ismernie az esélyegyenlőségen és a alapuló, megkülönböztetés nélküli oktatáshoz való jogot;

152.    ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyék prioritássá az emberi jogokkal és azon közös értékekkel kapcsolatos tantárgyak tanrendbe történő felvételét, amelyek a demokratikus polgárság alapját képezik;

153.    kéri, hogy a stratégia prioritásai között szerepeljen olyan intézkedések koherens együttesének az elfogadása, amelyeknek célja, hogy a hátránnyal élő gyermekek mindig élvezhessék jogaikat, a lehetséges megkülönböztetések elkerülése végett, továbbá iskolai, társadalmi és szakmai beilleszkedésük elősegítése érdekében minden életszakaszban;

154.    ajánlja továbbá a Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy vizsgálják meg a fogyatékkal élő diákok különleges szükségleteit, illetve a társadalomba való beilleszkedésük előmozdítását célzó, szükségleteikhez igazított beiskolázási program végrehajtását;

155.    kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kiemelt figyelmet szenteljenek a fogyatékossággal élők integrált oktatásának, annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élők társadalmi beilleszkedése már az oktatási intézményekben töretlen legyen, valamint azért, hogy az ép gyermekek toleranciája is növekedjen a fogyatékosságok és a társadalmi különbözőségek iránt;

156.    kéri, hogy nagyobb elhivatottsággal közelítsék meg a megkülönböztetéssel, a társadalmi sokféleséggel, a tolerancia iskolai tanításával, az egészséges életmód oktatásával, a táplálkozási tudnivalók oktatásával, az alkohol, a kábítószerek, a gyógyszerek és pszichotróp anyagok és egyéb kábító hatású anyagok túlzott fogyasztásának megelőzésével, valamint a szexuális egészségre vonatkozó oktatással kapcsolatos kérdéseket;

157.    megjegyzi, hogy a közösségi intézményekben (bölcsődék, iskolák) nyújtott korai gondozás az egyik legjobb módja annak, hogy megoldják a munka és a családi élet összeegyeztetésének problémáját, továbbá – a gyermek fejlődésének korai szakaszában – biztosítja a gyermekek egyenlő esélyekben való részesülését és szocializálódását;

158.               rámutat, hogy a lányok iskolai oktatásban és az úszáshoz hasonló sportágakban való részvételének megtiltását egyetlen kultúra vagy vallás sem indokolhatja, és azt nem szabad eltűrni;

159.    felszólítja a tagállamokat, hogy valamennyi gyermek számára biztosítsák az életkoruknak megfelelő játszó- és sportlehetőségekhez való ingyenes vagy megengedhető árú hozzáférést;

Egészség

160.    rámutat arra az aggasztó tényre, hogy Európában egyre nagyobb méreteket ölt az elhízás, különösen a gyermekek körében; hangsúlyozza, hogy a becslések szerint több mint 21 millió túlsúlyos gyermek van az EU-ban, és ez a szám évente 400 000-rel növekszik; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat az agresszív és megtévesztő reklámok szabályozására, valamint hogy az elhízás egyre növekvő problémájának kezelése érdekében javítsa a feldolgozott élelmiszerek tekintetében a tápanyagokra vonatkozó címkézéssel kapcsolatos rendelkezéseket;

161.    felszólítja a tagállamokat és megfelelő hatóságaikat, hogy tegyék meg a lehető legtöbbet annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekeket egészséges fizikai környezet vegye körül, amiatt az aránytalan hatás miatt, amelyet a szennyezés és a szegényes életkörülmények okoznak a fiatalokra nézve; megfelelő figyelmet kell fordítani a gyermekek tanulási környezetére is és megfelelő előírásokat kell bevezetni;

162.               emlékeztet a gyermekek egészséghez való jogára és különösen a serdülők szexuális és reproduktív egészséghez való jogára, valamint hangsúlyozza, hogy az anyák egészsége védelmének a gyermek jogairól szóló jövőbeni stratégia szerves részét kell képeznie, amelynek elő kell mozdítania a várandós vagy szoptató nők megfelelő élet- és munkakörülményeit, minden nő egyenlő és egyetemes hozzáférését a szülés előtti és utáni minőségi orvosi ellátásokhoz az anyai és gyermekhalandóság, valamint az anya által gyermekének átadott betegségek csökkentése érdekében; hangsúlyozza a szülési szabadságnak a gyermek fejlődésével kapcsolatos, alapvető fontosságát, különös tekintettel a gyermeknek az anyával meglévő kapcsolatára nemcsak a születést követő első hónapokban, hanem az első életévekben is;

163.               üdvözli azt a tényt, hogy a Bizottság elismeri, hogy a gyermekek – születésüktől felnőttkorukig – életük különböző fejlődési szakaszaiban igen eltérő igényekkel rendelkeznek; emlékeztet a gyermekeknek az egészség elérhető legmagasabb szintjéhez való jogára és különösen a serdülők szexuális és reproduktív egészséghez, valamint a családtervezéssel kapcsolatos képzéshez és szolgáltatásokhoz való jogára, és ennélfogva annak a jövőbeli gyermekjogi stratégia elválaszthatatlan részét kell képeznie;

164.    megállapítja, hogy a gyermekeknek az ENSZ gyermekjogi egyezményében megállapított jogai valamennyi, 18. életévét be nem töltött személyre vonatkoznak, továbbá hogy el kell ismerni a serdülőknek a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos egyedi szükségleteit;

165.    hangsúlyozza a nemi és reproduktív egészségügyi jogokkal kapcsolatos politikák ösztönzésének fontosságát a fiatal nők körében a szexuális úton terjedő betegségek (mint a HIV/AIDS), a nem kívánt terhességek valamint az illegális és nem biztonságos abortuszok előfordulásának visszaszorítása, valamint a fiatalok reproduktív egészséggel összefüggő igényeik meg nem értésének megakadályozása érdekében;

166.    felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyen lépéseket az AIDS-ben szenvedő szülők gyermekeinek védelme érdekében, és kiemeli az MFC 5 (az anyák egészségének javításáról), az MFC 4 (a gyermekhalálozás csökkentéséről) és az MFC 6 (a HIV/AIDS, malária és egyéb betegségek elleni küzdelemről) fontosságát; továbbá sürgeti a kutatásba és a gyermekgyógyászati antivírusok fejlesztésébe, a malária szúnyog elleni hálók beszerzésébe és a védőoltásoknak a GAVI Szövetségen (a korábbi Global Alliance for Vaccines and Immunization) keresztüli támogatásába történő befektetéseket;

167.    felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak szexuális felvilágosítást, tájékoztatást és tanácsadást annak érdekében, hogy növeljék az egyén szexualitásával kapcsolatos tudatosságot és annak tiszteletben tartását, továbbá hogy megelőzzék a nem kívánt terhességeket és a HIV/AIDS és más, nemi úton terjedő betegségek elterjedését;

továbbá könnyítsék meg a különböző fogamzásgátlókhoz és az azokra vonatkozó tájékoztatáshoz való hozzáférést;

168.    felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az iskolai oktatásban részesülő és nem részesülő gyermekek és serdülők egyaránt személyre szabott és átfogó tudományos tájékoztatásban részesüljenek a szexuális és a reproduktív egészségről annak érdekében, hogy tájékozottan tudjanak választani a személyes jólétükkel kapcsolatos kérdésekre vonatkozóan, beleértve a szexuálisan terjedő fertőzések és a HIV/AIDS megelőzését is;

169.    ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy – az Unión belül és azon kívül egyaránt – mind a két nemhez tartozó gyermekek esetében segítse elő az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférését, különös hangsúlyt fektetve a hátrányos helyzetű, illetve az etnikai vagy társadalmi kisebbségekből származó gyermekekre;

170.               felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a következők révén növeljék a nők és a gyermekek alkohollal kapcsolatos károsodása elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiket:

a)   a nők számára jobb tájékoztatás nyújtása a magzati alkoholszindrómáról,

b)   megfelelő egészségügyi szolgáltatás nyújtása és tanácsadás a terhesség alatt és az után az alkoholproblémákkal küzdő nők számára, valamint azon nők és gyermekek számára, akik alkohol- és szenvedélybetegséggel kapcsolatos problémákkal küzdő családokban élnek,

c)   a 6.00 és 21.00 óra közötti reklámtilalom és a gyermekekkel kapcsolatos tartalommal (számítógépes játékok, képregények) bíró alkoholreklámok tilalmával szigorúbb szabályozás bevezetése az alkoholtartalmú italok reklámozására, valamint sporteseményeknek az alkoholipar által történő szponzorálására vonatkozóan, annak érdekében, hogy a gyermekek felé ne közvetítsenek pozitív képet az alkoholról, és

d)   olyan alkoholtartalmú italok tilalma, amelyek kinézetükben alig különböznek az édességtől vagy a játékoktól, mert a gyermekek nem tudnak különbséget tenni az alkoholtartalmú és a nem alkoholtartalmú italok között;

171.    kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok gondoskodjanak olyan feltételek megteremtéséről, hogy minden gyermek hozzájusson valamennyi típusú és szintű egészségügyi szolgáltatáshoz, szükség esetén pozitív intézkedések elfogadásával annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetű csoportok élhessenek azokkal az egészségügyi szolgáltatási lehetőségekkel, amelyek e nélkül zárva maradnának előttük ;

172.    emlékeztet arra, hogy a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelv(13) rögzíti a terhes és szoptató nők munkavállalással kapcsolatos jogait, megkövetelve a munkáltatóktól, hogy tegyenek meg minden megfelelő lépést annak biztosítása érdekében, hogy a munkahelyen sem a nők, sem pedig a magzatok ne legyenek kitéve egészségügyi kockázatoknak;

173.    arra szólít fel, hogy kutassák és értékeljék a hormonális, neurológiai, pszichológiai és immunrendszerre gyakorolt környezeti hatásokat, valamennyi város- és személyszállítási tervezésbe vezessenek be gyermekbarátságukkal kapcsolatos vizsgálatokat, pozitívan címkézzék a nem gyermekmunkával előállított, importált játékokat;

A születések anyakönyvezése

174.    elismeri minden gyermek jogát születéskori anyakönyvezésére, amellyel törvényesen igazolják létezését és jogát arra, hogy állampolgárságot és személyazonosságot kapjon, tekintet nélkül nemükre vagy etnikai származásukra, szüleik állampolgárságára vagy menekült, bevándorló vagy menedékkérő jogállására;

175.    elismeri, hogy a születési anyakönyvi kivonat segíti a gyermek védelmét azon jogsértésekkel szemben, amelyek korával vagy személyazonosságával kapcsolatos kételyek miatt következnek be; úgy véli, hogy egy megbízható anyakönyvezési rendszerrel megakadályozható a gyermekekkel és szerveikkel való kereskedelem, visszaszorítható az illegális örökbe fogadás és megakadályozható, hogy a gyermekek életkorát magasabbnak tüntessék fel, ami lehetővé teszi a korai házasságkötést, a kiskorúak hadseregbe való toborzását, a gyermekek szexuális kizsákmányolását, a gyermekmunkát(14) és a bíróság előtt a kiskorúak felnőttként való kezelését;

176.    hangsúlyozza, hogy a nem anyakönyvezett gyermekek „láthatatlansága” fokozza kiszolgáltatottságukat és annak valószínűségét, hogy az őket érő jogsértések észrevétlenül maradnak;

177.    helyteleníti, hogy a nők elleni megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezménnyel ellentétes jogszabályokat és gyakorlatokat alkalmazva egyes országokban nemi alapon történő megkülönböztetés valósul meg a születések anyakönyvezésekor, ideértve az egyedülálló anyák gyermekei anyakönyvezésének megtagadását is, az anya állampolgárságának megtagadását, illetve az iskolázatlan lányok anyakönyvezése tekintetében fennálló megkülönböztetést olyan esetekben, amikor az anyakönyvezés feltételéül az oktatást határozzák meg;

178.    felszólítja a Bizottságot és a gyermekjogi szervezeteket, továbbá a humanitárius segítségnyújtással foglalkozó szervezeteket, hogy a harmadik országokban élők számára együttesen fellépve tudatosítsák a születési anyakönyvezés szükségességét; megjegyzi, hogy születési anyakönyvi kivonat hiányában előfordulhat, hogy a gyermekek esetleges öröklési jogait nem ismerik el; nem juthatnak állami oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és anyagi támogatáshoz; felhív olyan intézkedések támogatására, amelyek biztosítják, hogy az ilyen szolgáltatásokat egyetemesen nyújtsák a hivatalos anyakönyvezés megtörténtéig;

179.    felszólítja a Bizottságot, hogy sürgesse az államokat állandó nyilvántartási rendszerek létrehozására, amelyek működése a nemzeti szinttől a falvak szintjég terjed, amelyekhez ingyen hozzáfér az egész lakosság, azok is, akik távoli helyeken laknak, adott esetben mozgó nyilvántartási egységek biztosítását, valamint megfelelő képzés nyújtását az anyakönyvvezetők számára és elegendő forrást a fenti kezdeményezések finanszírozásához;

180.    felhívja a közösségi intézményeket és a tagállamokat, hogy fokozzák az anyakönyvezés ösztönzésére irányuló politikáik eredményes összehangolására irányuló erőfeszítéseiket, különösen az ENSZ-szel és a szakosított szervekkel, olyan közös napirendről történő megegyezés céljából, amely a problémakör vonatkozásában az egész világra kiterjedő, eredményes választ segít elő;

Gyermekek fegyveres konfliktusokban

181.    hangsúlyozza a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló uniós iránymutatások végrehajtásának alapvető fontosságát;

182.    szorgalmazza, hogy a tagállamok nemzeti jogrendszerük részeként fogadják el a Nemzetközi Büntetőbíróság római alapokmányát és vizsgálják ki, állítsák bíróság elé és büntessék meg mindazokat, akik a törvényeket megszegve fegyveres erőkbe/csoportokba gyermekeket toboroznak vagy arra használják őket, hogy a konfliktusokban aktívan részt vegyenek, és ezáltal tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a fenti bűncselekményekkel kapcsolatos büntetlenség bevett szokása véget érjen.

183.    üdvözli a 2006. évi, a gyermekek törvénytelen toborzással és fegyveres erőkben/csoportokban való felhasználásával szembeni védelméről szóló párizsi kötelezettségvállalások elfogadását az 1997. évi Cape Town-i elvek naprakész megfogalmazásaiként, és szorgalmazza, hogy ezeket minden állam fogadja el;

184.    úgy véli, intézkedéseket kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy a szabadságuktól megfosztott gyermekekkel a nemzetközi humanitárius és emberi jogi szabályoknak megfelelően bánjanak, figyelembe véve a gyermeki voltukból fakadó speciális helyzetüket, továbbá annak érdekében, hogy tilos legyen fogva tartásuk a felnőttekkel együtt, kivéve a kisgyermekes szülőket; ezzel kapcsolatosan hangsúlyozza az olyan országok igazságügyi és rendőrségi alkalmazottai és személyzete tudatosságának felkeltésére irányuló képzési programok támogatásának szükségességét, amely országokban megfigyelhető, hogy fiúkat vagy lányokat alkalmaznak gyermekkatonaként;

185.    hangsúlyozza, hogy a gyermekekkel a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatás szabályainak megfelelően kell bánni, és keresni kell a bírósági eljárások helyébe lépő alternatívákat; felhív arra, hogy a gyermekeket a bíróságokon fiatalkorúakra szakosodott ügyészeknek és szociális ügyekre szakosodott ügyvédeknek kell segíteniük; kéri tényfeltáró és békéltető bizottságok létrehozását;

186.    kéri a korábbi gyermekkatonák és a többi, fegyveres konfliktusoktól érintett gyermek társadalomba való újbóli integrálását és szociális, testi és lelki rehabilitációjukat, a családjukba való visszatérésük elősegítését, akik számára erre nincs lehetőség, azok esetében a gondozás más formájának biztosítását, az iskolai oktatásban való elmaradásuk pótlását segítő kurzusokat és a HIV/AIDS-fertőzésről szóló információk terjesztését; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a társadalom által időnként elutasított és peremre szorított katonalányok újbóli beilleszkedésének sajátos problémáit kezeljék, oktatási, szexuális egészségre vonatkozó, pszichológiai segítő és családi közvetítő programok létrehozása céljából külön források hozzárendelésével;

187.    hangsúlyozza a tagállamok közös diplomáciai fellépésének szükségességét, amennyiben arról érkeznek jelentések, hogy gyermekeket toboroznak katonai egységekbe vagy fegyveres csoportokba;

188.    tudomásul veszi, hogy a konfliktusokkal terhelt instabil államokban a gyermekek érdekeit szolgáló sürgősségi intézkedések ritkán terjednek ki a megfelelő oktatásra, és felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az oktatási tevékenységet, beleértve a vészhelyzetekben történő oktatás ügynökségek közötti hálózata által meghatározott minimális követelmények végrehajtását is;

189.    hangsúlyozza, hogy a befagyasztott konfliktusok végleges rendezésének hiánya miatt olyan helyzet keletkezik, amelyben a jogállamiságot mellőzik, és megsértik az emberi jogokat az érintett területeken, illetve hogy ez a gyermekek valamennyi joga biztosításának és tiszteletben tartásának alapvető akadálya; felhív a gyermekek és családjaik sajátos szükségleteinek a befagyasztott konfliktusokkal érintett területeken történő kezelésére irányuló intézkedések megtételére;

A gyermekek és a demokrácia

190.    hangsúlyozza, hogy a gyermekeknek jogában áll szabad és nyílt társadalomban felnőni, ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat és a szólásszabadságot, és ahol nincs halálbüntetés, különösen kiskorúak esetében;

191.    hangsúlyozza, hogy a nem demokratikus államokban a gyermekek helyzete igen ingatag és felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon az emberek ezen csoportjával;

192.    felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gyermekek és fiatalok politikai tudatossága növelésének kérdését azokban a harmadik országokban, ahol a demokrácia korlátozott, hogy ezek a fiatalok politikailag tudatos polgárokká válhassanak;

193.    felszólítja a Bizottságot, hogy hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fiatalok (politikai) ifjúsági szervezeteken keresztül, önkéntes alapon tudjanak hangot adni véleményüknek;

o o o

194.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, valamint a Gyermekek Európája kormányközi csoportnak, a nemzeti gyermekügyi hatóságok európai hálózatának (ChildONEurope), az Európa Tanácsnak, az Egyesült Nemzetek Gyermekjogi Bizottságának, az UNICEF-nek, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO), az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosának (UNHCR) és az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO).

(1) HL L 303., 2007.12.14., 1. o. (2) HL L 53., 2007.2.22., 1. o. (3) http://www.savethechildren.net/alliance/where_we_work/europegrp_haveyoursay.html. (4) HL C 300E, 2006.12.9., 259. o. (5) http://ec.europa.eu/justice_home/cfr_cdf/doc/thematic_comments_2006_en.pdf. (6) HL L 13., 2004.1.20. 44. o. (7) http://www.savethechildren.net/alliance/where_we_work/europegrp_haveyoursay.html. (8) A gyermekmunka legrosszabb formájáról szóló 182. ILO-egyezmény a kereskedelmet közvetlenül a kizsákmányolás egyik legrosszabb formájaként említi. (9) A tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységekre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosítására irányuló 2006. december 13-i első olvasati európai parlamenti álláspont (P6_TA(2006)0559. (10) A gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmény miatti elítélésből eredő eltiltásokról szóló, 2006. június 1-jei európai parlamenti jogalkotási állásfoglalásával (HL C 298 E., 2006.12.8., 220. o.) összhangban. (11) ECPAT: nemzetközi támogató hálózat (End Child Prostitution, Child Pornography and the Trafficking of Children for Sexual Purposes – Vessünk véget a gyermekprostitúciónak, a gyermekpornográfiának és a gyermekek szexuális célból való kereskedelmének) (12) HL L 180, 2000.7.19., 22. o. (13) HL L 348., 1992.11.28., 1.o. (14) A gyermek jogairól szóló egyezmény 32. cikkének (1) bekezdésében szereplő meghatározás szerint

I. BEVEZETÉS

Az előadó először is üdvözli a Bizottság által közzétett közleményt, melyben bejelenti a gyermekek jogainak védelmére irányuló stratégia kialakítását. Ez kifejezi a Bizottság szándékát, hogy az EU fellépései között e kérdésnek prioritást biztosítson, elismerje a gyermekek teljeskörű jogalanyiságát, akiknek az érdekeit sajátos módon kell figyelembe venni valamennyi uniós szinten elfogadott politikában és intézkedésben(1), továbbá hogy a gyermekek jogainak előmozdítását szolgáló eszközöket hozzon létre.

Ez a jelentés az említett közleményre kíván válaszolni, állást foglalva az abban szereplő bizonyos javaslatokat illetően, illetve egyéb javaslatokat megfogalmazva. Az általánosabb „stratégiai” vonatkozásokon túl – amelyekkel az első részben foglalkozunk majd – a jelentés érint néhány, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság hatáskörébe tartozó speciális területet, ahol a gyermekek jogaira irányuló célzott intézkedésre van szükség.

A stratégia előmozdításához és kialakításához a kiskorúak jogainak, például a családhoz, az oktatáshoz, a társadalmi beilleszkedéshez, az orvosi ellátáshoz, az esélyegyenlőséghez, a sporthoz való joguk pozitív megerősítésén keresztül vezet az út, melynek célja egy olyan „gyermekbarát társadalom” alapjainak megteremtése, amelyben a gyermekek védelmezve és a középpontban érezhetik magukat.

Az előadó hangsúlyozza, hogy a jelentés célja nem a megoldandó problémák vagy a sürgősen átgondolandó jogok felsorolása.

Elsődleges szándéka, hogy a Bizottság közleményéről való vitához alapként szolgáljon, figyelembe véve, hogy az EP különböző összefüggésben már számos alkalommal foglalkozott a kérdéssel (ülések az árnyékelőadókkal és a véleménynyilvánításra felkért bizottságok előadóit tömörítő munkacsoporttal, találkozók szakértőkkel), és különös tekintettel a 2007. április 17-i közös meghallgatásra és a 2007. június 4-én, Berlinben megrendezett, a kiskorúak jogairól szóló első európai fórumra.

Az Unió jövőbeli fellépésére vonatkozó fő prioritások pedig majd egy széles körű konzultáció után kerülnek meghatározásra, melyet a Bizottság egy 2008-ban közzéteendő dokumentum alapján szándékozik elindítani.

II. A GYERMEKEK JOGAINAK VÉDELMÉRE VONATKOZÓ STRATÉGIA FŐ IRÁNYVONALAI

1. Jogi keret

A gyermekek jogai az emberi jogok szerves részét képezik, amelyeket az EU és tagállamai kötelesek tiszteletben tartani az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (ECHR) értelmében, amelyre az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekezdése hivatkozik. Ezenkívül valamennyi tagállam ratifikálta az Egyesült Nemzetek 1989-es, gyermekjogi egyezményét, amely a gyermekek jogai terén az alapvető hivatkozási pont. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy noha az ENSZ egyezmény konkrétabb jellegű, az ECHR-el ellentétben nem tartalmaz a kikényszerítést biztosító szankciós mechanizmusokat.

Az Európai Unió ez idáig nem fogadott el a gyermekek jogaira vonatkozó konkrét jogalapot.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy az Alkotmányszerződés – amennyiben elfogadják – sokkal megfelelőbb jogi keretet biztosítana az Európai Unió számára a gyermekjogok területén: az Alkotmányszerződés I-3. cikke („Az Unió célkitűzései”) konkrét hivatkozásokat tartalmaz a gyermekek jogaira, az Európai Unió Alapjogi Chartájának a teljes egészében a gyermekek jogainak szentelt 24. cikke pedig kötelező jelleget öltene.

Amennyiben az Európai Tanács egy új kormányközi konferencia összehívásáról dönt, a Parlamentnek az EU-Szerződés 48. cikkének megfelelően véleményt kell majd nyilvánítania. Ekkor ügyelni kell arra, hogy ne kerüljenek veszélybe a gyermekek jogaival kapcsolatban elért vívmányok, hanem éppen ellenkezőleg, kerüljenek megerősítésre és megszilárdításra.

Ezenkívül figyelembe kell venni azt, hogy az EU részesévé válik nemcsak az ECHR-nek, amint az tervbe van véve, hanem az Európa Tanács különböző egyezményeinek is, amint arról az Európa Tanács képviselője az április 17-i meghallgatáson(2) említést tett. Érdemes lenne megvizsgálni például annak lehetőségét, hogy az Európai Közösség és/vagy az Európai Unió idővel csatlakozzon a számítástechnikai bűnözésről(3), a gyermekek jogainak gyakorlásáról(4), az örökbefogadásról(5), illetve a szexuális kizsákmányolásról(6) szóló egyezményekhez. Hasznos lenne továbbá fontolóra venni, hogy a jövőben milyen intézkedéseket lehet hozni az Egyesült Nemzetek gyermekjogi egyezményéhez való csatlakozás érdekében.

Konkrét jogalap hiányában is számos jogi aktust fogadtak el uniós szinten, amelyek közvetlen vagy közvetett módon érintik a gyermekek jogait. Ezért ezen jogi aktusok elfogadása és átültetése során fontos egy ellenőrző és nyomon követő mechanizmus létrehozása annak garantálása érdekében, hogy a jogszabályok szövegezése és végrehajtás során a gyermekek jogait teljes mértékben figyelembe vegyék, így biztosítva a gyermekek jogainak tiszteletben tartását a jogi aktusok alkalmazásakor. Ez értendő „mainstreaming” alatt.

2. Mainstreaming

2005 áprilisában a Bizottság elfogadott egy közleményt, melynek célja a jogalkotási javaslatai és az Alapjogi Charta rendelkezései közötti kompatibilitás javítása(7). Ebből az derül ki, hogy a Bizottság három célt tűzött ki: valamennyi alapvető jog tiszteletben tartásának rendszeres és alapos ellenőrzése minden jogalkotási javaslat kidolgozása folyamán; „az alapvető jogok kultúrájának” előmozdítása; az alapvető jogok betartására irányuló bizottsági ellenőrzések eredményeinek jobb megismertetése a többi intézménnyel és a nyilvánossággal.

Egy ezzel a közleménnyel foglalkozó jelentésben(8) az Európai Parlament azt kérte a Bizottságtól, hogy hatásvizsgálatában szenteljen egy fejezetet kifejezetten az alapvető jogoknak. Ezt a kérést meg kell ismételni, és pontosítani kell abban az értelemben, hogy bizonyos jogalkotási javaslatok esetében hasznos lenne, ha a Bizottság külön tanulmányozná egyes rendelkezéseknek a kiskorúakra gyakorolt esetleges hatását. Magától értetődő, hogy lehetővé kell tenni a civil társadalom és a nemzetközi szervezetek e területre szakosodott képviselői véleményének meghallgatását az ilyen javaslatokkal kapcsolatban. Ez annál is inkább fontos, mert a civil társadalom képviselőinek és a nemzetközi szervezeteknek a közvetlen szakirányú tapasztalatai nagy hozzáadott értékkel bírnak a Bizottság szolgálatai számára azon potenciális veszélyek felismerésében, amelyeket még a látszólag ártalmatlan javaslatok is jelenthetnek a gyermekek jogaira nézve(9).

A Parlamentnek létre kell hoznia egy, a gyermekek jogaiért felelős, a későbbiekben meghatározandó összetételű speciális szervet vagy ki kell neveznie egy képviselőt/ombudsmant, aki kapcsolatot tarthatna a civil társadalom képviselőivel és a gyermekek jogainak védelmére szakosodott egyéb szervezetekkel. E szervezetek ehhez a szervhez vagy képviselőhöz fordulhatnának, amennyiben javaslatokat szeretnének benyújtani a kiskorúak jogainak előmozdításával kapcsolatban (lásd alább).

3. Részvétel

A gyermekek jogai terén a „részvétel” kulcsszó, amely vezérmotívumként tér vissza az e területre szakosodott nem kormányzati szervezetek, intézmények és nemzetközi szervezetek brosúráiban és nyilatkozataiban. Az előadó véleménye szerint ez a fogalom kapcsolódik a demokrácia alapvető elvéhez, ami azt jelenti, hogy az állampolgárnak joga van részt venni az őt érintő döntésekben.

Sajnos a részvétel elvét gyakran figyelmen kívül hagyják, jóllehet számos esetben a kiskorúak tudják legjobban meghatározni és megérteni az őket érintő kihívásokat és problémákat, például az iskolában, az utcán, az ifjúsági klubokban vagy a családokban történő dolgokkal kapcsolatban, és elképzeléseik is vannak, hogy miként lehet a helyzeten javítani.

A jelentés hangsúlyozza, és bizonyítani kívánja, hogy a kiskorúak, amennyiben a vonatkozó jogszabályokkal összhangban lehetőségük van a szabad véleménynyilvánításra(10), minden érdeklődésükre számot tartó kérdésről véleményt mondanak, és ezt hatékonyan teszik.

Gyakorlati megvalósítására először a Bizottság nyilatkozata nyomán a Save the Children által elindított széles körű konzultáció során került sor, amelynek eredményeit a 2007. április 17-i közös meghallgatáson ismertették.

Az előadó kéri, hogy a közleményében foglaltaknak megfelelően a Bizottság a gyermekekhez közelebb álló szervezetek és személyek közreműködésével alakítson ki egy gyors, hatékony és eredményes mechanizmust a gyermekeket közvetlenül érintő kérdésekről való konzultációra és vonja be őket azok megoldásába.

4. Egy intézményközi folyamat kialakítása

Annak érdekében, hogy a gyermekek jogainak védelme érzékelhetőbbé és hatékonyabbá váljon, tanácsos lenne a különböző intézmények által ebből a célból létrehozott szervek működését javítani, valamint a köztük folyó a párbeszédet és az együttműködést megerősíteni. Szükség esetén létre is lehet hozni újabb hasonló szerveket.

A Bizottságon belül nemrégiben már kineveztek egy gyermekjogi koordinátort, akinek a tevékenységét egy megfelelően képzett személyzettel és pénzügyi háttérrel rendelkező osztálynak kell támogatnia. Az alapvető jogokkal foglalkozó biztosok jelenlegi csoportjának folytatásaként létre lehetne hozni egy emberi jogokért felelős biztosi posztot a következő Bizottság megalakulásakor, amely biztos egyúttal a gyermekek jogainak védelméért is felelős lenne(11), és így az ő feladata lenne a gyermekek jogainak védelmével kapcsolatos minden jogalkotási, adminisztratív, média- és egyéb tevékenység központosítása és összehangolása is.

Az elmúlt években más fórumok is létrejöttek, például 2000-ben a Tanácson belül a gyermek- és serdülőkorral foglalkozó, „Gyermekek Európája” elnevezésű állandó kormányközi csoport(12) a gyermekekre vonatkozó adatok cseréjének és összehasonlításának fórumaként, amely félévente tart informális üléseket az EU soros elnökségét betöltő ország meghívására.

Az Európai Parlament ugyancsak teret biztosított a gyermekkorral kapcsolatos kérdésekről folytatott vitának a kéthavonta ülésező „Szövetség a gyermekek jogaiért” formájában, amely különböző politikai és földrajzi háttérrel rendelkező képviselőket tömörít, illetve a „Család” elnevezésű közös munkacsoport formájában.

Bármennyire is dicséretesek e különféle kezdeményezések, elégtelennek tűnnek, mivel kevéssé ismertek és nincs közöttük koordináció. Az előadó véleménye szerint ezért e különböző fórumok által folytatott tevékenységeket koordinálni, erősíteni kellene, és nyilvánosságot kellene biztosítani számukra esetleg egy közös honlap elkészítése révén.

Ami az Európai Parlamentet illeti, amint korábban már említettük, elképzelhető lenne a gyermekek jogainak védelmével kapcsolatos tevékenységeket koordináló szerv, esetlegesen egy intézmények képviselőiből álló bizottság létrehozása, amely a tevékenységének támogatásával megbízott adminisztratív osztállyal is rendelkezne.

Emlékeztetünk továbbá az olyan nemzetközi szervekkel fenntartott kapcsolatok megerősítésének fontosságára, mint az Európa Tanács, amely számos kezdeményezést indít a gyermekjog terén az erőszak elleni kampányoktól(13) kezdve, különféle ajánlások, állásfoglalások és egyezmények elfogadásáig, aminek következtében ez az intézmény kiemelt partnernek számít a gyermekjogi stratégia kialakítása szempontjából. Ugyanez vonatkozik az Egyesült Nemzetek egyes ügynökségeire is, kiváltképpen az UNICEF-re, amely különösen a gyermekjogok védelmének legkülönfélébb aspektusait vizsgáló kiváló tanulmányaival tűnik ki.

Ezzel összefüggésben ugyancsak a nemrégiben létrehozott Alapjogi Ügynökség feladata lenne a kapcsolattartás kialakítása ezekkel a szervezetekkel, az Európa Tanács emberi jogi főbiztosával, valamint a civil társadalommal és olyan szakosított intézményekkel, mint a gyermekjogok védelmével foglalkozó európai ombudsman szövetség (ENOC), annak érdekében, hogy optimalizálja a gyermekjogok védelme terén folytatott kutatásait, hasznosítsa a más szervek által felhalmozott tapasztalatokat, ismereteket és információkat, és ezáltal elkerülje a szükségtelen párhuzamos munkát.

5. Statisztikai adatok gyűjtése

Közleményében a Bizottság jelzi azon szándékát, hogy a gyermekeket jogaik maradéktalan gyakorlásában akadályozó tényezőkről átfogó elemzést készít. Ez az elemzés egy 2008-ban tartandó nyilvános konzultáció alapjául szolgál majd, és az Európai Unió jövőbeli fellépése fő prioritásainak meghatározásában segít. Egy ilyen elemzésnek – csakúgy, mint a gyermekekkel, különösen a leghátrányosabb helyzetű gyermekekkel kapcsolatos stratégiák, politikák és programok megalkotásának és értékelésének – nyilvánvalóan megbízható, teljes, részletes és naprakész statisztikákra kell támaszkodnia.

Mivel úgy tűnik, hogy az EU-n belül jelentős hiányosságok mutatkoznak e téren, és még komolyabb akadályok mutatkoznak az unión kívül élő gyerekekre vonatkozó megbízható statisztikai adatgyűjtés terén, ezért számos intézkedést kell elfogadni a statisztikai adatok gyűjtésének javítása céljából. Az Európai Bizottság tehát kiterjeszthetné az Eurostat feladatkörét több, speciálisan a gyermekekre vonatkozó mutató vizsgálatára a tagállamokkal szoros együttműködésben, amelyeknek szintén javítaniuk kell statisztikai eszközeiket. Ezzel kapcsolatban a gyermekek részvétele is hasznos lenne, és meg kellene vizsgálni, miként lehetne szisztematikusan információkat gyűjteni a gyermekek bizonyos kérdésekre vonatkozó nézőpontjáról. A telefonos gyermeksegély-vonalak információit is össze lehetne gyűjteni. Magától értetődő, hogy elegendő pénzforrást kell rendelkezésre bocsátani erre a célra. Ennek kapcsán megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy a Bizottság közleményében határozottan elkötelezi magát amellett, hogy rendelkezésre bocsátja „az e stratégia végrehajtásához szükséges humán és pénzügyi erőforrásokat”(14).

Az Alapjogi Ügynökség kulcsfontosságú szerepet tölthet be ezen a téren is. Csakúgy, mint elődjének, az EUMC-nek (a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontja) az adatok összehasonlíthatóságának, objektivitásának és megbízhatóságának európai szinten történő javítását célzó módszereket és normákat kell kidolgoznia a Bizottsággal és a tagállamokkal együttműködésben(15).

6. A részt vevő felekkel folytatott együttműködés erősítése: a FÓRUM

Az Alapjogi Ügynökségről szóló rendeletben foglaltakhoz hasonlóan – amely rendelet 10. cikke létrehoz egy alapjogi fórumot, amely az emberi jogok érdekében tevékenykedő különféle szervezeteket tömörítve lehetővé teszi az alapjogi kérdésekre vonatkozó információcserét és az ismeretgyűjtést – a Bizottság rendelkezik egy „fórum” létrehozásáról.

E fórum, amely az ügynökség égisze alatt működne, a Bizottság reményei szerint hozzájárulna az Európai Unió fellépéseinek kidolgozásához és nyomon követéséhez, valamint a bevált gyakorlatok cseréjének színteréül szolgálna. Össze kell fognia mind a tagállamokat, mind az Egyesült Nemzetek ügynökségeit, az Európa Tanácsot, a gyermekek jogainak előmozdításával foglalkozó független intézményeket, a civil társadalmat és magukat a gyermekeket.

A Bizottság feladata lesz a fórum oly módon történő megszervezése, hogy az a számos érdekelt fél megfelelő bevonásával, ugyanakkor gyorsan és hatékonyan működjön.

Ehhez ajánlatos lenne felállítani egy magas szintű, kis létszámú, szakértőkből álló tanácsadói csoportot, amely kivenné részét a kutatásból és az elemzésből, valamint a fórum ülései napirendjének kidolgozásából. E szakértői csoportban jogászoknak és gyermekjogi szakértőknek is részt kell venniük, akik közösségi szintű jogalkotási aktusokra irányuló konkrét javaslatokat tudnak tenni a fórum javaslatainak megvalósítása érdekében. Ezenkívül pontosítani kellene a fórum feladatait és hatáskörét. Amennyiben e fórumnak ajánlásokat kell tennie, akkor belső szabályok formájában meg kell határozni ezen ajánlások nyomon követésének módját, ki kell jelölni az ajánlások gyakorlati megvalósításáért és a végrehajtás értékeléséért felelős szerveket. Ebben a vonatkozásban az érintett parlamenti bizottságok aktív ellenőrző szerepet vállalhatnak.

Egyértelmű, hogy annak érdekében, hogy a fórum helyesen és hatékonyan tudja végezni munkáját, a közösségi költségvetésből kell finanszírozni működését.

7. A fejlődést nyomon követő mechanizmus kialakítása

Üdvözölni lehet a Bizottság azon elhatározását, hogy évente jelentést tesz közzé a javasolt stratégia végrehajtása terén elért előrehaladásról. Ez a jelentés eszközül szolgálhatna a Parlament számára az emberi jogok EU-n belüli és kívüli helyzetéről szóló éves jelentésének elkészítésekor, hogy rendszeres és részletes ellenőrzést gyakoroljon a gyermekek jogainak közösségi szintű tiszteletben tartása felett.

Az UNICEF egy javaslatának(16) megfelelően, az Európai Parlamentnek a maga részéről biztosítania kell a gyermekek jogai előmozdításának konkrét vonatkozásaival foglalkozó, időszakosan szervezett meghallgatások során nyert eredmények ellenőrzését.

Ezzel kapcsolatban még egy alapvető szerep hárulna az Alapjogi Ügynökségre, nevezetesen annak felügyelete, hogy a gyermekek jogai tiszteletben tartásának ellenőrzése megfelelő helyet kapjon a többéves munkaprogramban, melyet tevékenységeinek megkezdése előtt kell elkészítenie, és amellyel kapcsolatban hamarosan konzultálnak az Európai Parlamenttel(17).

III. NÉHÁNY PRIORITÁST ÉLVEZŐ TERÜLET, MELYEKRE A STRATÉGIÁNAK ÉPÜLNIE KELL

1. Küzdelem az erőszak minden formája ellen

A kiskorúak elleni erőszak annak bármilyen formájában elfogadhatatlan. Ez a vezérgondolata Pinheiro professzor jelentésének, melyet az április 17-i meghallgatáson ismertetett, és amellyel az előadó teljes mértékben egyetért(18).

Pontosan ezért van szükség arra, hogy az erőszak elkövetőinek szankcionálásán túl a kiskorúak elleni erőszak megelőzésére is stratégiát dolgozzunk ki.

Az Európai Unió már több fontos eszközt létrehozott a gyermekekkel szembeni erőszak elleni küzdelem terén: a DAPHNE és az AGIS programok(19), az emberkereskedelem elleni küzdelmet szolgáló cselekvési terv(20), az emberkereskedelem elleni küzdelemről szóló, 2002. július 19-i 2002/629/IB tanácsi kerethatározat(21), az interneten megjelenő gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2000. május 29-i tanácsi határozat(22), a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló, 2003. december 22-i 2004/68/IB tanácsi kerethatározat(23), illetve a gyermekeket sújtó szexturizmus elleni küzdelem célját szolgáló különböző intézkedések.

Ez utóbbi vonatkozással kapcsolatban Frattini biztos a 2007. április 17-i meghallgatáson kifejtette, hogy a Bizottság az utazásszervezőkkel együttműködve dolgozott a tagállamokból származó szexturisták özönének megállítását célzó intézkedések hatékonyabbá tételén, amit üdvözöl az előadó, kéri azonban a területen kívüli bűnüldözés jobb összehangolását lehetővé tevő eljárások kialakítását is. Frattini biztos bejelentette az internetes bűnözéssel foglalkozó, 2007. május 22-én elfogadott közlemény közelgő nyilvánosságra hozását.

Ami a gyermekek szexuális kizsákmányolását illeti, emlékeztetünk arra, hogy az Európa Tanácsban folyamatban van a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaélésekkel szembeni védelmét szolgáló egyezmény elfogadása, amellyel kapcsolatban az EU tagállamai a 36. cikk szerinti bizottság keretében egyeztették álláspontjukat. Ezzel kapcsolatban már említésre került a Közösségnek és/vagy az EU-nak a szóban forgó egyezményhez való csatlakozása. Az előadó csak támogatni tudja ezt a csatlakozást, és kéri, hogy fogadjanak el elvi álláspontot ezzel kapcsolatban annak lehetővé tétele érdekében, hogy az EU a jövőben részt vehessen a büntetőjogi vonatkozású – különösen a gyermekek védelmére irányuló – jövőbeli egyezményekről szóló tárgyalásokon, és ratifikálhassa ezeket az egyezményeket.

Ezenkívül halaszthatatlan a gyermekek szexuális visszaélésekkel szembeni védelmét szolgáló rendszer kialakítása is, amely hatékony és összehangolt módon biztosítja azt, hogy a valamilyen vonatkozó eset miatt elítélt, a gyermekekkel kapcsolatos munkára alkalmatlan személyek ki legyenek zárva bizonyos szakmákból. Az előadó ezért arra szólít fel, hogy a Tanács erősítse meg a tagállamok közötti igazságügyi együttműködést a gyermekek szexuális kizsákmányolásával és a gyermekpornográfiával kapcsolatos ügyek esetén a büntetőjogi precedensekre vonatkozó információcserét illető együttműködés uniós szintű javításán, valamint a tagállamokra nézve kötelező érvényű minimumkövetelmények meghatározásán keresztül. Erre azért is szükség van, hogy az egyik tagállamban szexuális bűncselekményért elítélt személyre a gyermekekkel kapcsolatos munka tekintetében kiszabott tilalom a többi tagállamban is érvényesüljön.

Az internetes gyermekpornográfiát illetően az Európai Bizottság jelenleg tárgyal néhány pénzintézettel és a főbb hitelkártya-forgalmazókkal arról, hogy a gyermekpornográfiai jellegű tartalmat árusító internetes oldalakat kizárják az online fizetési rendszerből. Ez dicséretes kezdeményezés, amely figyelmet és elkötelezettséget érdemel. Amennyiben egy bank, többnyire az ellenőrzést végző hitelkártya-intézet jelzését követően felmondja a gyermekpornográfiai tartalmat árusító kereskedővel kötött szerződést, jogában álljon ezt az információt más hitelkártya-kibocsátó intézetekkel megosztani, a „gyermekek legnagyobb érdeke” elvével összhangban. Ebből a célból létre kellene hozni a gyermekpornográfiai tartalmakat árusító kereskedők folyamatos frissített listáját tartalmazó adatbankot. Az ilyen kereskedőkre vonatkozó információkat az érintett tagállam rendőrségével, az Europollal és az Interpollal is haladéktalanul közölni kell. Az internetes gyermekpornográfiát illetően a kiskorúak védelmét szolgáló és a bűncselekmények elkövetőit elítélő tájékoztató kampányok szervezése és a nyilvánosság figyelmének felkeltése is kívánatos lenne.

A világhálón terjedő erőszakot illetően az is kívánatos lenne, hogy az erőszakos képeket és videókat tartalmazó honlapok megbízható önszabályozó mechanizmusokat alakítsanak ki. A hálózatüzemeltetőknek felügyelniük kell a weboldalaikon terjesztett tartalmakat, valamint megakadályozni a kiskorúakat erőszakra – a tanulótársak és a tanárok megalázására – buzdító „internetes erőszak” terjedését. Ebben a tekintetben az előadó hasznosnak tartja a „Safer Internet Plus (2005-2008)” közösségi programot, amely az illegális és kártékony tartalmakra bukkanó gyermekeknek eligazítást nyújtó, külön erre a célra felállított segélyvonalakon és telefonszámokon keresztül segíti elő az internet és az új internetes technológiák biztonságosabb használatát.

Az erőszakos és a kiskorúak számára kerülendő képek és tartalmak közvetítésének felügyelete és korlátozása érdekében ugyanilyen figyelmet kell szentelni az egyéb hírközlési eszközöknek, különösen a televíziónak.

A kiskorúakat érintő másik súlyos, felszámolandó erőszak a nemi szervek csonkítása, a növekvő, és nem minden esetben valódi beilleszkedéssel végződő bevándorlási hullámok következtében ez a jelenség robbanásszerűen terjed az Európai Unióban. A műtéteket gyakran titokban, lelkiismeretlen orvosok végzik el, de még gyakrabban a kiskorúakat a származási országba viszik vissza, ahol a csonkítást felvilágosítás és orvosi felügyelet nélkül végzik el. A műtétek eredménye visszafordíthatatlan és súlyos következményekkel jár a gyermekek testi és lelki egészségére, és súlyosan sérti a gyermekek jogait. A probléma megoldása érdekében helyénvaló lenne együttműködést kialakítani a származási országokkal.

Az emberkereskedelem elleni küzdelmet illetően(24) az előadó hangsúlyozza azt a hozzáadott értéket, amelyet az Europollal és az Eurojusttal folytatott együttműködés jelent, és úgy gondolja, hogy minden szükséges intézkedést meg kell hozni tevékenységük megerősítése céljából a gyermekek e veszéllyel, illetve a nem csupán szexuális jellegű erőszak és kizsákmányolás minden más formájával szembeni védelme érdekében. A gyermekek kizsákmányolása nagyon sokféle formát ölthet, ilyen például a gyermekek koldulásra való felhasználása, ami egyértelműen a gyermek méltóságának megsértését jelenti és súlyos pszichológiai károkat okoz, ezért ezt meg kell tiltani az összes tagállamban. Az előadó ezért reméli, hogy a tagállamok lássák el az Europolt és az Eurojustot minden olyan hasznos információval, amely segíthet e szervek hatékonyságának javításában, illetve kéri, hogy az Europol erősítse együttműködését az Interpollal, valamint a Frontex-szel.

Megjegyzendő, hogy Frattini biztos az április 17-i meghallgatáson hangsúlyozta azon szándékát, hogy az ágazattal szoros együttműködésben harcoljon az erőszakos videojátékok ellen, amit az előadó teljes mértékben támogat.

A gyermekek jogainak, különösen maguknak a gyermekek fogékonyságának az előmozdítását a legteljesebb mértékben szem előtt kell tartani annak érdekében, hogy a gyermekek kerülhessenek a jogaik megsértése ellen és az emberi jogokat tiszteletben tartó kultúra kialakítása érdekében folytatott küzdelem frontvonalába

2. Küzdelem a szegénység és a diszkrimináció ellen, és az oktatáshoz való jog

A kidolgozás alatt lévő stratégia a föld összes lakója, de elsősorban a gyermekek számára globális prioritásokat előirányzó millenniumi fejlesztési célkitűzéseket hivatott támogatni, és a gyakorlatba átültetni. A célkitűzések között szerepel a végletes szegénység elleni küzdelem, az általános iskolai oktatás egyetemessé tétele, az anya egészségének előtérbe helyezése, a csecsemőhalandóság csökkentése, a HIV/AIDS megelőzésére irányuló kampányok és a tömeges oltás.

Ezen túlmenően a gyermekeket a kizsákmányolás legsúlyosabb formáitól – úgymint a gyermekmunkától, a gyermekek fegyveres konfliktusokba való bevonásától (gyermekkatonák) és a háztartási rabszolgaságtól – is védeni kell.

A szegénység gyakran társadalmi kirekesztéssel és hátrányos megkülönböztetéssel jár. Közleményében a Bizottság kifejezésre juttatja azon szándékát, hogy 2007-től kezdődően munkálkodni fog a gyermekszegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós szintű fellépések összefogásán. Ennek keretében a Bizottságnak különös figyelmet kell fordítania azokra a súlyosan torzító hatásokra, amelyeket a szegénység okoz gyerekek fejlődése és jogaik gyakorlása terén.

Valóban lényeges, hogy az EU megpróbálja megoldani ezeket a problémákat a gyermek jogairól szóló egyezmény rendelkezéseinek szellemében, amely egyezmény a 27. és 28. cikkében megerősíti, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő fizikai, mentális, szellemi, erkölcsi és szociális fejlődését lehetővé tevő életszínvonalhoz, valamint az oktatáshoz. Az oktatáshoz való jog az Alapjogi Charta 14. cikkében is szerepel.

Az EU-nak tehát ügyelnie kell arra, hogy semmilyen diszkriminációt ne toleráljanak az oktatáshoz való hozzáférés és a minőségi oktatáshoz való jog tekintetében. Jelen pillanatban csupán a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv teszi a tagállamok kötelezettségévé a közvetlen és közvetett diszkrimináció minden formájának tilalmát az oktatás területén.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a közösségi jogalkotás jelenlegi állapotában csak az etnikai kisebbségek részesülnek diszkrimináció elleni védelemben az oktatás terén, a vallási és nyelvi kisebbségek azonban nem. Az előadó úgy véli ezért, hogy új rendelkezéseket kellene elfogadni az oktatáshoz való hozzáférés terén a diszkriminációval szembeni védelem hatókörének kiterjesztése érdekében(25). 2007 a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség éve. Az előadó reméli, hogy a Bizottság elkezdi egy irányelv kidolgozását, amely az alkalmazás tekintetében a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvben említett minden területet lefed majd, és vonatkozni fog az EK-Szerződés 13. cikkében említett, a diszkrimináció alapjául szolgáló valamennyi okra, különösen a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésre.

A kiskorúak jogainak védelme tárgyában kialakítandó uniós fellépések során többek között a fogyatékkal élő kiskorúak helyzetére kell helyezni a hangsúly. Rá kell mutatni arra, hogy a fogyatékkal élő kiskorúak többnyire „más képességekkel rendelkező” kiskorúak. Ezért alapvető fontossággal bír, hogy biztosítsák jogaikat, elősegítsék fejlődésüket és tiszteletben tartásukat.

Az előadó úgy gondolja továbbá, hogy bizonyos esetekben, különösen a roma gyermekek esetében, tervbe kell venni diszkriminációellenes pozitív intézkedéseket is. Ez tűnik az egyetlen lehetőségnek arra, hogy szembenézzünk a néha őket sújtó szegregációval(26).

Különösen az alacsony írás- és olvasástudás jelensége elleni küzdelem során hasznos beiskolázási kampányok vagy más konkrét, a roma kiskorúak iskolából való kimaradását visszaszorítani hivatott fellépések szükségesek.

Ezzel párhuzamosan a betegségeknek különösen kitett csoportot alkotó roma újszülöttek és gyermekek tömeges oltását és megfelelő egészségügyi ellátását is elő kell mozdítani.

Célzott erőfeszítéseket kell tenni továbbá az utcán élő és dolgozó utcagyerekek megsegítésére, akikre vonatkozóan az adatok meglehetősen hiányosak, noha szorult helyzetük célzott intézkedéseket tenne szükségessé.

3. A migráns gyermekek jogai

Közleményében a Bizottság hangsúlyozza, hogy másik „kihívást jelent annak biztosítása, hogy a bevándorló, menedékkérő és menekült gyermekek jogait messzemenően tiszteletben tartsák az uniós [...] jogalkotás, illetve politikák végrehajtása során”(27). Az előadó csak támogatni tudja a kihívásra való reagálást.

A menedékjog terén új jogi eszközöket kellene a következő hónapokban az Európai Parlament és a Tanács elé terjesztenie a Bizottságnak egy közös menedékjogi rendszer megvalósítása érdekében. Az előadó máris felhívja a figyelmet arra, hogy az ezzel kapcsolatban elfogadott minden intézkedésben különösen tekintetbe kell venni a gyermekek sajátos helyzetét. Még ha a meglévő jogi eszközök tartalmaznak is a gyermekek védelmét szolgáló intézkedéseket, azok nem mindig kielégítők, és problémák vannak alkalmazásuk tekintetében(28). Ügyelni kell tehát például arra, hogy az ilyen ügyekkel foglalkozó tisztviselők speciális képzésben részesüljenek, illetve hogy a gyermekeket a koruknak megfelelő, a lehető legnagyobb körültekintéssel megállapítandó feltételek mellett hallgassák meg, valamint arra, hogy lehessen alternatívákat biztosítani a fogva tartás helyett, amely csak még tovább súlyosbítja a gyermek traumáját. A „gyermek legnagyobb érdekei” fogalmat is pontosan kellene meghatározni szorosan együttműködve az ENSZ menekültügyi főbiztosával (a HCR-rel), aki kialakított egy hivatalos eljárást („BID”: Best Interests Determination) annak meghatározására, hogy mi értendő a mindenek felett álló érdek fogalma alatt(29).

Ez a fogalom kiemelt jelentőséggel bír a kísérő nélküli kiskorúak esetében, akiknek veszélyeztetettsége nyilvánvaló(30). Ezért fontos annak biztosítása, hogy e gyermekek megfelelő tájékoztatást kapjanak jogaikról és azok megvédésének lehetőségeiről, valamint hogy mielőbb jogi képviselő segítségében részesüljenek.

Nagyon sok gyermeket nem anyakönyveznek születésükkor. Az anyakönyvezés hiánya miatt a gyermeknek nem gyakorolhatják az identitáshoz, névhez, nemzetiséghez, oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való jogukat. Az ilyen „láthatatlan” gyermekek érdekében konkrét fellépésre van szükség, mivel a nem anyakönyvezett kiskorúnak nincs jogi státusza, így nehezen ellenőrizhető, megelőzhető vagy akadályozható meg, hogy jogait megsértsék. A nem anyakönyvezett gyermekek különösen veszélyeztetettek és gyakran szexuális kizsákmányolás, rabszolgaság vagy gyermekmunka áldozatai lesznek.

IV. KÖVETKEZTETÉS

A fent említett területek, amelyeken a gyermekek jogait különösen figyelembe kell venni, csak néhány azok közül, amelyeket tekintetbe kell venni a valódi „mainstreaming” megvalósításához. A többi probléma – mint például a táplálkozási tanácsadás, a kábítószerek terjedése és a túlzott alkoholfogyasztás kérdése, amelyet a Save the Children által végzett felmérés szerint a gyermekek maguk is a kezelendő legfőbb problémák közé sorolnak – természetesen ugyancsak konkrét intézkedéseket igényel.

A gyermekek több más jogát is gyakran megsértik, vagy nem tisztelik megfelelő módon. Nagyon sok más, a gyermekkorhoz kötődő sürgősségi helyzet létezik, a példák között említve a nemzetközi gyermekrablási esetek számának exponenciális növekedését; a nemzetközi örökbefogadást nehezítő bürokratikus akadályokat, a kényszerházasságokat, az eltűntnek nyilvánított gyermekek megdöbbentően magas száma.

Amint az előadó a bevezetésben már jelezte, a Bizottság által javasolt stratégia prioritást élvező területei a későbbiekben még mélyreható és különböző fórumokon – többek között az első alkalommal Berlinben összeülő Fórumon – folytatandó vita tárgyát fogják képezni.

Érdemes lesz áttekinteni a család és a magasabb születésszám támogatását célzó jövőbeli európai stratégiai iránymutatásait is, nem utolsó sorban az újszülöttek jogainak garantálása érdekében.

(1) Amint Santos Pais, az UNICEF innocenti-i kutatóközpontjának igazgatónője hangsúlyozta az április 17-i meghallgatáson elmondott nyitóbeszédében: „A gyermekeknek megkülönböztetett és állandó figyelemre van szükségük, és figyelembevételüket nem lehet elhanyagolni vagy nélkülözni a politikák kialakításakor és a költségvetési előirányzatok meghatározásakor.” (2) Taylor asszony kijelentette: „Nagyon szeretnénk, ha az Európai Unió csatlakozna a megfelelő egyezményekhez, megerősítve ezáltal politikai és gyakorlati együttműködésünket ezen a téren, és további lendületet adva ezen egyezmények tagállamok általi ratifikációjának..” A beszéd szövege megtalálható a következő honlapon: http://www.europarl.europa.eu/hearings/defa.ult_en.htm (3) Melynek 9. cikke a gyermekpornográfiával kapcsolatos törvénysértésekre hivatkozik. (4) Ez az egyezmény, amely „a gyermekek mindenek felett való érdekeit” kívánja védeni, olyan eljárási intézkedésekről rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a gyermekek számára jogaik gyakorlását, elsősorban az igazságügyi hatóságok előtt folyó családjogi eljárások (felügyelet, láthatási jog, apaság megállapítása, gyámság) folyamán. (5) Jelenleg folyamatban van ezen egyezménynek a jogi és társadalmi változásokat figyelembe vevő felülvizsgálata, különösen a következők vonatkozásában: lehetőség szerint az örökbefogadott gyermekkel való konzultáció, az örökbefogadó alsó életkori határa, a személyek joga azonosságuk és származásuk megismerésére. Az örökbefogadásra vonatkozó felülvizsgált egyezményt 2007-ben terjesztik a Miniszteri Bizottság elé. (6) Ezen egyezmény elfogadása folyamatban van, és a Tanács jelenleg vizsgálja a Közösség és/vagy az Unió csatlakozásának lehetőségét. (7) A Bizottság közleménye az Alapjogi Chartának a Bizottság jogalkotási javaslataiban történő tiszteletben tartásáról. A rendszeres és szigorú ellenőrzés módszertana, COM(2005)172 végleges, 2005.4.27. (8) Az Európai Parlament 2007. március 15-i állásfoglalása az Alapjogi Charta tiszteletben tartásáról a Bizottság jogalkotási javaslataiban: A rendszeres és szigorú ellenőrzés módszertana (2005/2169(INI)). (9) Lásd ezzel kapcsolatban az alapvető jogokkal foglalkozó független szakértők hálózatának 2005-ös összefoglaló jelentését, 17. o. és tovább. (10) A gyermek jogairól szóló egyezmény 12. cikke. (11) Az Európai Parlament már korábban is kérte egy, a gyermekek jogainak védelméért felelős magas szintű képviselői poszt létrehozását. Lásd az Európai Parlament által 2003. július 3-án elfogadott, a gyermekkereskedelemről és a gyermekkatonákról szóló állásfoglalást (B5-0320/2003). (12) http://www.childoneurope.org/_fr/index_fr.htm. (13) 2006 januárjában az Európa Tanács létrehozott egy koordinációs egységet, melynek feladata a gyermekek jogainak előmozdítása és a gyermekek erőszakkal szembeni védelme: www.coe.int/children (14) Az említett közlemény 13. oldala. (15) A Tanács 2007. február 15-i 168/2007/EK rendelete 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja, amely rendelkezik az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének felállításáról. (16) Lásd a Santos Pais asszony által a 2007. április 17-i meghallgatáson elmondott beszédet: http://www.europarl.europa.eu/hearings/default_en.htm (17) A Tanács 2007. február 15-i 168/2007/EK rendelete 5. cikkének (1) bekezdése, amely rendelkezik az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének felállításáról. (18) Sérgio Paulo Pinhero gondozta a gyermekek elleni erőszakról szóló ENSZ-tanulmányt. A tanulmány több weboldalon is megtalálható, például a következőn: http://www.unicef.org. (19) E program célja, hogy segítséget nyújtson az igazságszolgáltatásban dolgozó szakemberek, a bűnüldözők és az áldozatok segítésével megbízott szolgálatok képviselői számára az EU tagállamaiban és a tagjelölt országokban európai hálózatok kiépítésében, valamint az információk és a bevált gyakorlatok cseréjében. (20) Az Európai Unió terve az emberkereskedelem elleni küzdelemre és annak megelőzésére vonatkozó legjobb gyakorlatokról, normákról és eljárásokról, HL C 311., 2005.12.9. (21) HL L 203., 2002.8.1. (22) HL L 138., 2000.6.9. (23) HL L 13, 2004.1.20., 44. o. (24) Amivel kapcsolatban Frattini biztos közölte, hogy október 17-ét kellene kijelölni az e jelenségre való megemlékezés napjául. (25) Lásd ezzel kapcsolatban az emberi jogokkal foglalkozó szakértői hálózat 4. sz., 2006. május 25-i tematikus jelentését, 45. o. (26) Az e területre vonatkozó bevált gyakorlatok példáit lásd az említett jelentésben, 46. o. és tovább. (27) COM(2006)367, 5. o. (28) Lásd ezzel kapcsolatban a menekültügyi főbiztos április 17-i meghallgatáson elmondott beszédét: http://www.europarl.europa.eu/hearings/default_en.htm. (29) A mindenek felett álló érdek hivatalos meghatározása (BID) egy speciális biztonsági eljárásokból és dokumentációs követelményekből álló hivatalos eljárás, amely a menekültügyi főbiztos felelősségi körébe tartozó bizonyos gyermekek esetében alkalmazandó. A döntéshozó köteles az adott ügyhöz tartozó minden releváns tényezőt mérlegelni, és azokat a gyermek jogairól szóló egyezményben, valamint az egyéb emberi jogi aktusokban elismert jogoknak és kötelezettségeknek megfelelően súlyozni annak érdekében, hogy olyan döntés szülessen, amely a legmesszebbmenően védi a gyermek jogait. (30) A menekültügyi főbiztos becslései szerint az EU területére érkező menedékkérők 4–5%-a kísérő nélküli kiskorú, ami 2006-ban 8–10 ezer kiskorút jelentett.

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 47. cikke

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felkéri az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalási indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

A.  mivel a családi környezet kedvező keretet jelent a gyermekek jogainak védelméhez, amely környezet biztosítja személyiségük egészséges fejlődését, fejleszti képességeiket és lehetővé teszi számukra a jogaik gyakorlásához szükséges ismeretek elsajátítását, valamint kötelességeik megismerését, ezért következésképpen minden erőfeszítést meg kell tenni a család megfelelő állami politikákkal történő támogatására, de mivel ilyen keret hiányában – a gyermek jogairól szóló 1989. november 20-i ENSZ-egyezménynek (UNCRC) megfelelően minden gyermeknek (az árvákat, hajléktalanokat és a menekülteket is beleértve) részesülnie kell helyettesítő védelemben, amely biztosítja, hogy mindenfajta megkülönböztetés nélkül nőjenek fel,

B.   mivel az EU gyermekjogi stratégiájának az ENSZ gyermekjogi egyezményében megállapított értékekben és elvekben kell gyökereznie,

C.  mivel a külön élő szülők közötti, elhúzódó konfliktusok hátrányosan hatnak a gyermekekre,

D.  mivel a gyermekek mint önálló jogalanyok jogait el kell ismerni és – a nemzeti és nemzetközi jogszabályok ellenére – a lányok és az asszonyok gyakran jogi, társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek áldozatai, amelyek érintik az olyan pozitív és alapvető jogaik gyakorlását, mint például az oktatáshoz, egészségügyhöz, biztonságos élelemhez, tiszta vízhez való egyenlő hozzáférés, valamint a serdülők gyermekvállalással összefüggő jogai,

E.   mivel az alapvető jogoknak és értékeknek – beleértve a nemek közötti egyenlőséget – a gyermekkori oktatás nélkülözhetetlen részét kell alkotniuk, és azoknak valamennyi további életszakasz alapját kell képezniük,

F.   mivel a nemek közötti esélyegyenlőséget a gyermekeket érintő valamennyi politikára alkalmazni kell, mivel a nemek közötti egyenlőség a fiúk és lányok egyenlő jogainak már az első életévekben történő elismerésével kezdődik,

G.  mivel a bevándorló nők és lányok ellen az úgynevezett „becsület védelmében” elkövetett bűncselekmények, a kényszerházasságok, a nemi szervek csonkítása vagy más erőszakos cselekmények formájában elkövetett emberi jogi jogsértések nem indokolhatók semmiféle kulturális vagy vallási alapon, és azokat semmilyen körülmények között nem szabad eltűrni,

H.  mivel Európában a gyermekek már korai életkorban ki vannak téve a horror, a pornográfia és az erőszak ábrázolásainak a médiában, és ez olyan pusztító pszichológiai és társadalmi hatásokkal járhat, mint például a szorongás és depresszió, fokozott agresszivitás és iskolai problémák,

1.   hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogainak védelméért elsődlegesen a nemzeti kormányok felelősek; hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogai az EU és a tagállamok által a nemzeti, európai és nemzetközi jog értelmében tiszteletben tartandó emberi jogok részét képezik;

2.   rámutat, hogy a gyermekekre vonatkozó stratégiának az UNCRC értékeiben és következő négy alapelvében kell gyökereznie: a) a megkülönböztetés valamennyi formája elleni védelem, b) a gyermek legjobb érdekeit kell elsődleges szempontnak tekinteni, c) az élethez és a fejlődéshez való jog, d) a gyermeket érintő bármely ügyben vagy eljárásban a véleménynyilvánításhoz, valamint ahhoz való jog, hogy e véleményt figyelembe vegyék;

3.   hangsúlyozza, hogy a jövőbeli stratégiának el kell ismernie az esélyegyenlőségen és a megkülönböztetésmentességen alapuló, oktatáshoz való jogot;

4.   rámutat, hogy a lányok iskolai oktatásban és az úszáshoz hasonló sportágakban való részvételének megtiltását egyetlen kultúra vagy vallás sem indokolhatja, és azt nem szabad eltűrni;

5.   aggódik a migráns háttérből érkező lányokat érintő, többszörös jogsértések miatt; sürgeti a tagállamokat, hogy legalább az alapfokú iskolákban tiltsák meg a fejkendők és hidzsábok viseletét, annak érdekében, hogy még szilárdabban rögzítsék a gyermekkorhoz való jogot, és hogy későbbi életkorban biztosítsák a választás valós és kényszermentes szabadságát;

6.   emlékeztet a gyermekek egészséghez való jogára és különösen a serdülők szexuális és reproduktív egészséghez való jogára, valamint hangsúlyozza, hogy az anyák egészsége védelmének a gyermek jogairól szóló jövőbeni stratégia szerves részét kell képeznie, amelynek elő kell mozdítania a várandós vagy szoptató nők megfelelő élet- és munkakörülményeit, minden nő egyenlő és egyetemes hozzáférését a szülés előtti és utáni minőségi orvosi ellátásokhoz az anyai és gyermekhalandóság, valamint az anya által gyermekének átadott betegségek csökkentése érdekében; hangsúlyozza szülési szabadságnak a gyermek fejlődésével kapcsolatos, alapvető fontosságát, különös tekintettel a gyermeknek az anyával meglévő kapcsolatára nemcsak a születést követő első hónapokban, hanem az első életévekben is;

7.   emlékeztet arra, hogy a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelv(1) rögzíti a terhes és szoptató nők munkavállalással kapcsolatos jogait, megkövetelve a munkáltatóktól, hogy tegyenek meg minden megfelelő lépést annak biztosítása érdekében, hogy a munkahelyen sem a nők, sem pedig a magzatok ne legyenek kitéve egészségügyi kockázatoknak;

8.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fiatal lányok számára könnyítsék meg a reproduktív egészségre és az azzal kapcsolatos szolgáltatásokra vonatkozó tájékoztatáshoz és oktatáshoz való hozzáférést;

9.   hangsúlyozza, hogy a jövőbeni EU-s stratégiának el kell ismernie, hogy a társadalomban a család a gyermek túlélésének, védelmének és fejlődésének alapvető intézményenként jelentős szerepet tölt be; azon a véleményen van, hogy a gyermekek jogait teljes mértékben figyelembe kell venni a szakmai élet és a családi élet összeegyeztetésével és a munkaidővel kapcsolatos kérdésekben, különös tekintettel a fogyatékkal élő, illetve fogyatékos gyermeket nevelő anyák körülményeire, valamint a gyermekeket és szüleiket segítő köz és/vagy magán támogatási politikákban annak érdekében, hogy képesek legyenek viselni és megosztani nevelési és gondoskodási felelősségeiket; úgy véli, hogy el kell ismerni, hogy manapság az emberek egyre nagyobb számban élnek olyan alternatív családmodellekben, amelyek nem felelnek meg az anyából, apából és a biológiailag tőlük származó gyermekekből álló, hagyományos családmagnak;

10. ajánlja, hogy a központi és helyi hatóságok, nem kormányzati szervezetek és a gyermekek jogainak védelmével foglalkozó szervezetek részvételével hozzanak létre helyi és regionális hálózatokat, és terjesszék ki azokat annak érdekében, hogy a gyermekek és családjaik számára megelőző, védelmi és támogatási szolgáltatásak nyújtsanak;

11. javasolja, hogy a tagállamokban hozzanak létre megfelelő struktúrákat annak elősegítésére, hogy a gyermekek és a szülők a megváltozott családi körülményekhez alkalmazkodni tudjanak;

12. elítéli a gyermekek elleni erőszak minden formáját, beleértve a fizikai, pszichológiai és szexuális erőszakot, például a kínzást, a gyermekek bántalmazását és kizsákmányolását, elrablását, a gyermekek vagy szerveik kereskedelmét vagy értékesítését, a családon belüli erőszakot, a gyermekpornográfiát, a gyermekprostitúciót, a pedofíliát, és az olyan káros hagyományos gyakorlatokat, mint például a női nemi szervek megcsonkítása, a kényszerházasság és a becsület védelmében elkövetett bűntettek;

13. sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek tényleges jogszabályi és egyéb intézkedéseket (az életkor és nemek szerint lebontott adatok gyűjtését is beeértve) a területükön a magán- vagy közszférában elkövetett valamennyi erőszakos cselekmény megelőzésére és felszámolására;

14. sürgeti a tagállamokat, hogy növeljék az orvosok tudatosságát a káros hagyományos gyakorlatokkal kapcsolatban, és hogy biztosítsák a bűncselekmények következetesen szankcionálását a hatályos jogszabályok értelmében azáltal, hogy különös figyelmet szentelnek a sebezhető csoportoknak, vagyis a bevándorolt, etkinai kisebbségekből származó vagy fogyatékkal élő lányoknak és nőknek;

15. felszólítja a tagállamokat, hogy vagy hajtsák végre a nők nemi szerveinek megcsonkítására vonatkozó különleges jogi rendelkezéseket, vagy fogadjanak el olyan jogszabályokat, amelyek értelmében büntetőeljárás alá vonható minden, a nők nemi szervét megcsonkító személy;

16. felszólítja a tagállamokat, hogy vezessék be a nők nemi szerve megcsonkítása valamennyi esetének az egészségügyi dolgozók általi, kötelező nyilvántartásba vételét, valamint hogy vegyék nyilvántartásba azokat az eseteket is, amikor fennáll annak gyanúja, hogy nők nemi szerveit csonkíthatják meg;

17. felszólítja a tagállamokat, hogy szólaljanak fel a hagyományon alapuló, nők elleni erőszak ellen, hogy ítéljék el a bevándorló lányok emberi jogainak családon belüli megsértését, valamint hogy ellenőrizzék, mely jogszabályok alkalmazhatók a családtagok felelősségre vonására, különösen az úgynevezett, becsület védelmében elkövetett bűncselekmények esetében;

18. fenntartja, hogy ha a gyermekek elleni erőszakot és bántalmazást korai szakaszban akarják felismerni és leküzdeni, akkor különös eljárásrendet kell bevezetni az ilyen események nyilvántartásba vételére és kezelésére, a gyermekek fizikai és mentális egészségével kapcsolatos ügyekért felelős orvosi és egészségügyi személyzetre vonatkozó képzési intézkedésekkel együtt;

19. emlékeztet arra, hogy a gyermekeknek és fiataloknak – életkoruktól függetlenül – joguk van véleményük kinyilvánítására; úgy véli, hogy a lányok és a fiúk egyaránt jogosultak véleményük kifejtéséhez, valamint hogy ezt a jogot garantálni kell a gyermekek jogaira vonatkozó EU-s stratégia kidolgozásakor, és biztosítani kell a lányok és fiúk kiegyensúlyozott részvételét;

20. arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy olyan jogszabályi keretet, amely büntethetővé teszi a gyermekekkel kapcsolatos szexturizmust, és felkéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy vizsgálják meg egy összehangolt gyermekszexturizmus elleni EU-stratégia elfogadásának lehetőségét, valamint hogy írják alá és mozdítsák elő a szállodaipar és az idegenforgalom erkölcsi magatartási kódexeit, mint például az UNICEF által létesített ECPAT(2) 2004. április 21-i magatartási kódexét a gyermekek szexuális kizsákmányolás elleni védelméről az idegenforgalomban;

21. hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolás – mint például prostitúció és gyermekpornográfia –, de a kényszerházasságok miatt is folytatott emberkereskedelem gyermekáldozatainak nagy többsége serdülő lány, aminek következtében az emberkereskedelem jelentős, a nemek közötti egyenlőséget érintő problémává válik; ezen túlmenően hangsúlyozza, hogy még az emberkereskedelem ellenőrzésére és megszüntetésére irányuló kísérletekben részt vevő csoportokon belül is tapasztalható a nemek közötti kapcsolatokkal, valamint a nők és lányok szerepének hagyományos felfogásával kapcsolatos, konvencionális hozzáállás;

22. felszólít minden olyan tagállamot, amelyek még nem tették meg, hogy ratifikálják az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló, az ENSZ által 2000-ben Palermóban elfogadott jegyzőkönyvet, valamint hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést, hogy védelmet nyújtsanak az emberkereskedelem gyermekáldozatai számára, többek között azzal, hogy lehetővé teszik az emberkereskedelem áldozatai számára, hogy ideiglenesen vagy állandóan területükön maradjanak;

23. felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul értékelje a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2004/68/IB tanácsi kerethatározat tekintetében meglévő nemzeti végrehajtási intézkedéseket abból a célból, hogy javasolja a kerethatározattal ellentétes nemzeti rendelkezések azonnali módosítását, továbbá felszólítja a tagállamokat, hogy valamennyien ratifikálják az ENSZ-nek a gyermekek kizsákmányolása és a pedofília elleni küzdelemre vonatkozó, a gyermekjoginemzetközi egyezményéhez csatolt kiegészítő jegyzőkönyvet; úgy véli, hogy a Bizottság egyik alapvető prioritásának annak kell lennie, hogy fokozza a pedofil internetes oldalak elleni, határokon átnyúló műveleteket, valamint hogy az illegális honlapok megszüntetése iránti elkötelezettség céljából javítsa a hatóságok és a magánszektor szervezetei közötti együttműködést;

24. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használjanak fel minden rendelkezésre álló eszközt – többek között tájékoztató és megelőző kampányokat – az információs és kommunikációs technológiáknak a gyermekkereskedelem és pedofília céljából történő, perverz felhasználása elleni küzdelem érdekében, emlékeztetve arra, hogy ami bűncselekmény, az az interneten is az;

25. felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, miként lehetne jobban megvédeni a fiatalokat a médiában megjelenő erőszaktól, valamint hogy szigorítani kell-e az e védelem biztosításának elmulasztásáért kiszabott szankciókat;

26. kiemeli, hogy a jövőbeni stratégiának és a tagállamok cselekvéseinek magukban kell foglalniuk a gyermekek által elkövetett erőszakos cselekmények megelőzését és az ilyen cselekmények elleni küzdelmet, különösen az iskolai környezetben, többek között polgári nevelési kampányok, az iskolákban az etikai és erkölcsi elvek előmozdítása és oktatása, valamint a szülők és a pedagógusok megfelelő mozgósítása révén;

27. felszólítja a tagállamokat, hogy – főként a pedofília interneten keresztüli terjesztése elleni küzdelemmel, valamint azok azonosításával és szankcionálásával, akik ilyen anyagokat felhasználnak, továbbá a gyermekek jogait és méltóságát tiszteletben tartó médiatartalom reklámozásával – helyezzenek nagyobb hangsúlyt a média és az internetszolgáltatók felelősségére a mindkét nemhez tartozó gyermekek elleni erőszak valamennyi formája elleni küzdelemben;

28. emlékezteti a tagállamokat, hogy haladéktalanul be kell tartaniuk a gyermekek jogainak védelme tekintetében vállalt európai és nemzetközi kötelezettségeiket;

29. javasolja, hogy a jövőbeni stratégia tulajdonítson különös jelentőséget a gyermekek hanyagság, bántalmazás, helytelen bánásmód, kizsákmányolás, valamint közvetlen és/vagy közvetett erőszak áldozatai orvosi, pszichológiai és szociális ellátásának a gyermek legmagasabb rendű érdekének és a nemek dimenziójának tiszteletben tartásával; emlékeztet arra, hogy a gyermekek jólétét érintő közvetett erőszak hatását és annak megelőzését bele kell foglalni a Bizottság munkáiba; hangsúlyozza, hogy ezek a kérdések gyakran összefüggésben állnak a szegénységgel és a családok közötti társadalmi kirekesztéssel, valamint hogy e problémák megoldásához olyan új szociálpolitikákra van szükség, amelyek nagyobb hangsúlyt helyeznek a szolidaritásra;

30. kéri, hogy a jövőbeni stratégia foglaljon magában a nemi jellegű erőszak megelőzésére irányuló intézkedéseket, amelyek többek között a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőségre vonatkozóan a fiúknak és lányoknak, szülőknek, pedagógusoknak és a sebezhető közösségeknek szóló figyelemfelkeltő kampányokra összpontosítanak a lányok emancipációjának lehetővé tétele, egyenlő esélyeik biztosítása és a jogaik jobb védelme érdekében; felszólít a fiúk és a férfiak aktív részvételének előmozdítására a fent említett megelőző intézkedésekben; felkéri a Bizottságot, hogy tegye a fejlesztési támogatási politikája és a kereskedelmi megállapodásai feltételévé a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőséget biztosító, valamint a nőkkel és a gyermekekkel szembeni erőszak minden fajtáját eltörlő jogszabályok végrehajtását;

31. ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy – az Unión belül és azon kívül egyaránt – mind a két nemhez tartozó gyermekek esetében segítse elő az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférését, különös hangsúlyt fektetve a hátrányos helyzetű, iletve az etnikai vagy társadalmi kisebbségekből származó gyermekekre;

32. felszólítja a Bizottságot, hogy harmadik országokkal folytatott kapcsolataikban ösztönözzék a nőkkel szembeni megkülönböztetés megszüntetésére vonatkozó nemzetközi szerződések ratifikálását, valamint hogy mozdítsák elő a nők gazdasági, társadalmi és politikai életben való részvételét, növelve ezzel gyermekeik jólétét;

33. ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyék prioritássá az emberi jogokkal és azon közös értékekkel kapcsolatos tantárgyak tanrendbe történő felvételét, amelyek a demokratikus polgárság alapját képezik;

34. felkéri a Bizottságot, hogy nem és kor szerinti bontásban gyűjtsön adatokat a gyermekeket érő megkülönböztetés és erőszak minden formájáról annak érdekben, hogy a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőség dimenzióját integrálják a jövőbeni stratégiája valamennyi politikája és eszköze – beleértve a gyermekek jogaival foglalkozó fórum tevékenységeit – keretében, és többek között a „gender budgeting” révén biztosítsa e politikák ellenőrzését és értékelését;

35. felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen éves jelentést az Európai Unióban élő fiatalok helyzetéről;

36. emlékeztet arra, hogy a jövőbeni stratégia hatékonysága megköveteli a hosszú távú kötelezettségvállalást és fellépést, a gyermekek jogai végrehajtásának mutatók kidolgozásán és nem kormányzati szervezetek, valamint a szülői és tanári egyesületek részvételén keresztül történő fokozott és hatékony ellenőrzését, és megköveteli a nemzeti és nemzetközi gyermekjogi kezdeményezésekkel és politikákkal való összehangolást;

37. sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést gyermekgondozási létesítményeik minőségének biztosítására, mivel ezek a létesítmények biztosítják a gyermekek számára jövőjük szilárd megalapozását, ugyanakkor a szülők javát is szolgálják, különösen az anyák munkaterhe tekintetében; ez viszont hozzájárul a nők – következésképpen a gyermekek – körében a szegénység csökkentéséhez;

38. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a következők révén növeljék a nők és a gyermekek alkohollal kapcsolatos károsodása elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiket:

a)   a nők számára jobb tájékoztatás nyújtása a magzati alkoholszindrómáról,

b)   megfelelő egészségügyi szolgáltatás nyújtása és tanácsadás a terhesség alatt és az után az alkoholproblémákkal küzdő nők számára, valamint azon nők és gyermekek számára, akik alkohol- és szenvedélybetegséggel kapcsolatos problémákkal küzdő családokban élnek,

c)    az alkoholtartalmú italok reklámozására és a sportesemények alkoholipari vállalatok általi szponzorálására vonatkozó rendelkezések szigorítása a reklámok 6.00 és 21.00 óra közötti tilalmával, valamint az alkoholhirdetéseknek és a gyermekeknek szóló tartalmakban (számítógépes játékok, képregények) való tilalmával annak érdekében, hogy a gyermekek felé ne közvetítsenek pozitív képet az alkoholról, és

d)  olyan alkoholtartalmú italok tilalma, amelyek kinézetükben alig különböznek az édességtől vagy a játékoktól, mert a gyermekek nem tudnak különbséget tenni az alkoholtartalmú és a nem alkoholtartalmú italok között;

ELJÁRÁS

(1) HL L 348., 1992.11.28., 1.o. (2) ECPAT: nemzetközi támogató hálózat (End Child Prostitution, Child Pornography and the Trafficking of Children for Sexual Purposes – Vessünk Véget a Gyermekprostitúciónak, a Gyermekpornográfiának és a Gyermekek Szerxuális Célból Való Kereskedelmének)

JAVASLATOK

A Külügyi Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.      hangsúlyozza annak szükségességét, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a gyermekek jogainak támogatása az EU harmadik országokkal folytatott politikai párbeszédei, emberi jogi párbeszédei és konzultációi során, továbbá az EU és a tagállamok részéről az ENSZ emberi jogi keretében tett fellépésekben;

2.      felhívja a Bizottságot a gyermekek jogainak érvényesítésére – az EU bel- és külpolitikáiban egyaránt – a közösségi jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseinek elkészítése során, és különösen a gyermekkereskedelem és a gyermekek elleni erőszak, továbbá a gyermekek szexuális bántalmazása elleni küzdelmet, a gyermekmunka és a gyermekek fegyveres konfliktusokban való felhasználásának kiküszöbölését, illetve a gyermekszegénység elleni küzdelemre irányuló intézkedéseket célzó külső projektek és intézkedések támogatására, továbbá az oktatási és alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés támogatására;

3.      üdvözli Németország új, a gyermekek jogainak védelmére és támogatására irányuló uniós iránymutatásokra vonatkozó javaslatát; hangsúlyozza a Tanács által közzéteendő jövőbeli iránymutatások és a Bizottság által javasolt stratégia összehangolásának fontosságát, és mindkét intézményt arra ösztönzi, hogy fogadjon el egymást kiegészítő jellegű megközelítést a gyermekek jogainak védelmét illetően;

A születések anyakönyvezése

4.      elismeri minden gyermek jogát születéskori anyakönyvezésére, amellyel törvényesen igazolják létezését és jogát arra, hogy állampolgárságot és személyazonosságot kapjon, tekintet nélkül nemükre vagy etnikai származásukra, szüleik állampolgárságára vagy menekült, bevándorló vagy menedékkérő jogállására;

5.      elismeri, hogy a születési anyakönyvi kivonat segíti a gyermek védelmét azon jogsértésekkel szemben, amelyek korával vagy személyazonosságával kapcsolatos kételyek miatt következnek be; úgy véli, hogy egy megbízható anyakönyvezési rendszerrel megakadályozható a gyermekekkel és szerveikkel való kereskedelem, visszaszorítható az illegális örökbe fogadás és megakadályozható, hogy a gyermekek életkorát magasabbnak tüntessék fel, valamint a korai házasságkötés, a kiskorúak hadseregbe való toborzása, a gyermekek szexuális kizsákmányolása, a gyermekmunka és a bíróság előtt a kiskorúak felnőttként való kezelése;

6.      hangsúlyozza, hogy a nem anyakönyvezett gyermekek „láthatatlansága” fokozza kiszolgáltatottságukat és annak valószínűségét, hogy az őket érő jogsértések észrevétlenül maradnak;

7.      helyteleníti, hogy a nők elleni megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezménnyel ellentétes jogszabályokat és gyakorlatokat alkalmazva egyes országokban nemi alapon történő megkülönböztetés valósul meg a születések anyakönyvezésekor, ideértve az egyedülálló anyák gyermekei anyakönyvezésének megtagadását is, az anya állampolgárságának megtagadását, illetve az iskolázatlan lányok anyakönyvezése tekintetében fennálló megkülönböztetést olyan esetekben, amikor az anyakönyvezés feltételéül az oktatást határozzák meg;

8.      felszólítja a Bizottságot és a gyermekjogi szervezeteket, továbbá a humanitárius segítségnyújtással foglalkozó szervezeteket, hogy a harmadik országokban élők számára együttesen fellépve tudatosítsák a születési anyakönyvezés szükségességét; megjegyzi, hogy születési anyakönyvi kivonat hiányában előfordulhat, hogy a gyermekek esetleges öröklési jogait nem ismerik el; nem juthatnak állami oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és anyagi támogatáshoz; felhív olyan intézkedések támogatására, amelyek biztosítják, hogy az ilyen szolgáltatásokat egyetemesen nyújtják a hivatalos anyakönyvezés megtörténtéig;

9.      felszólítja a Bizottságot, hogy sürgesse az államokat állandó nyilvántartási rendszerek létrehozására, amelyek működése a nemzeti szinttől a falvak szintjég terjed, amelyekhez ingyen hozzáfér az egész lakosság, azok is, akik távoli helyeken laknak, adott esetben mozgó nyilvántartási egységek biztosítását, valamint megfelelő képzés nyújtását az anyakönyvvezetők számára és elegendő forrást a fenti kezdeményezések finanszírozásához;

10.    felhívja a Bizottságot, hogy folytasson kutatást, illetve gyűjtsön nem- és életkor-specifikus adatokat a nyomon követés elvégzésének lehetővé tétele érdekében;

11.    felhívja a közösségi intézményeket és a tagállamokat, hogy fokozzák az anyakönyvezés ösztönzésére irányuló politikáik eredményes összehangolására irányuló erőfeszítéseiket, különösen az ENSZ-szel és a szakosított szervekkel, olyan közös napirendről történő megegyezés céljából, amely a problémakör vonatkozásában eredményes és az egész világra kiterjedő, eredményes választ segít elő;

Gyermekek fegyveres konfliktusokban

12.    hangsúlyozza a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló uniós iránymutatások végrehajtásának alapvető fontosságát;

13.    felszólítja az összes olyan államot, amely még nem tette meg, hogy sürgősen ratifikálja a Gyermekjogi Egyezményt és az ahhoz kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyveket;

14.    szorgalmazza, hogy a közösségi intézmények és a tagállamok ösztönözzenek olyan intézkedéseket, amelyekkel megakadályozható a gyermekek fegyveres konfliktusokba való bevonása, és felhívja a gyermekjogi és a humanitárius segítségnyújtási szervezeteket, hogy folytassanak tájékoztató kampányt a gyermekek jogaira vonatkozóan, és nyújtsanak segítséget számukra ahhoz, hogy visszatérjenek az iskolába, illetve hogy az iskolában maradjanak; rámutat arra, hogy gyermekek hadseregbe történő besorozásának – ami történhet akár kényszer hatása alatt, akár önkéntesen – fő oka abban rejlik, hogy túlélésük egyetlen esélye ez, ezért sürgeti a tagállamokat, hogy ösztönözzenek a gyermekek életkörülményeinek javítását célzó intézkedéseket;

15.    szorgalmazza, hogy a tagállamok nemzeti jogrendszerük részeként fogadják el a Nemzetközi Büntetőbíróság római alapokmányát és vizsgálják ki, állítsák bíróság elé és büntessék meg mindazokat, akik a törvényeket megszegve fegyveres erőkbe/csoportokba gyermekeket toboroznak vagy arra használják őket, hogy a konfliktusokban aktívan részt vegyenek, és ezáltal tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a fenti bűncselekményekkel kapcsolatos büntetlenség bevett szokása véget érjen.

16.    üdvözli a 2007. évi, a gyermekek törvénytelen toborzással és fegyveres erőkben/csoportokban való felhasználásával szembeni védelméről szóló párizsi kötelezettségvállalások elfogadását az 1997. évi Cape Town-i elvek naprakész megfogalmazásaiként, és szorgalmazza, hogy ezeket minden állam fogadja el;

17.    felszólítja a Bizottságot, hogy szigorítsa a fegyverkereskedelem ellenőrzését, különösen a gyermekek által is kezelhető könnyű fegyverek kereskedelmét;

18.    felszólít a gyermekek fegyveres erőkből/csoportokból való azonnali eltávolítására ott is, ahol nincs hivatalosan bejelentett békekötés;

19.    megállapítja, hogy egyes nem kormányzati szervezetek korai megelőző intézkedéseket tesznek a háborúzó felekkel szemben, ideértve a nem az adott ország állampolgárait is, hogy meggyőzzék őket arról, hogy ne alkalmazzanak gyermekkatonákat; megállapítja, hogy az ilyen intézkedések némi sikerrel járnak, és felhívja a Bizottságot ezek támogatására;

20.    úgy véli, intézkedéseket kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy a szabadságuktól megfosztott gyermekekkel a nemzetközi humanitárius és emberi jogi szabályoknak megfelelően bánjanak, figyelembe véve a gyermeki voltukból fakadó speciális helyzetüket, továbbá annak érdekében, hogy tilos legyen fogva tartásuk a felnőttekkel együtt, kivéve a kisgyermekes szülőket; ezzel kapcsolatosan hangsúlyozza az olyan országok igazságügyi és rendőrségi alkalmazottai és személyzete tudatosságának felkeltésére irányuló képzési programok támogatásának szükségességét, amely országokban megfigyelhető, hogy fiúkat vagy lányokat alkalmaznak gyermekkatonaként;

21.    hangsúlyozza, hogy a gyermekekkel a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatás szabályainak megfelelően kell bánni, és keresni kell a bírósági eljárások helyébe lépő alternatívákat; felhív arra, hogy a gyermekeket a bíróságokon fiatalkorúakra szakosodott ügyészeknek és szociális ügyekre szakosodott ügyvédeknek kell segíteniük; kéri tényfeltáró és békéltető bizottságok létrehozását;

22.    kéri a korábbi gyermekkatonák és a többi, fegyveres konfliktusoktól érintett gyermek társadalomba való újbóli integrálását és szociális, testi és lelki rehabilitációjukat, a családjukba való visszatérésük elősegítését, akik számára erre nincs lehetőség, azok esetében a gondozás más formájának biztosítását, az iskolai oktatásban való elmaradásuk pótlását segítő kurzusokat és a HIV/AIDS-fertőzésről szóló információk terjesztését; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a társadalom által időnként elutasított és peremre szorított katonalányok újbóli beilleszkedésének sajátos problémáit kezeljék, oktatási, szexuális egészségre vonatkozó, pszichológiai segítő és családi közvetítő programok létrehozása céljából külön források hozzárendelésével;

Bevándorló, menekült és saját országukon belül helyváltoztatásra kényszerített gyermekek

23.    aggodalmát fejezi ki, hogy a gyermekkatonák társadalomba való újbóli integrációjára irányuló programok során tapasztalt nehézségek és korai és megelőző intézkedésekre hív fel;

24.    hangsúlyozza a tagállamok közös diplomáciai fellépésének szükségességét, amennyiben arról érkeznek jelentések, hogy gyermekeket toboroznak katonai egységekbe vagy fegyveres csoportokba;

25.    hangsúlyozza az alapvető szociális szolgáltatások helyreállításának fontosságát az otthonuktól megfosztott kiskorúak eredményes gondozása érdekében, ideértve a vízhez és az élelmiszerhez való hozzáférés mellett a kiskorúak és az anyák orvosi ellátáshoz jutását is, az alapvető szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások nyújtásával együtt;

26.    felhívja a figyelmet az oktatás szerepére, amelynek az egyenlőségen kell alapulnia, erőszak vagy testi fenyítés nélkül; sürgeti a Bizottságot, hogy különítsen el – a mindkét nembeli kiskorúakkal foglalkozó, az emberi jogokra, szexuális és reproduktív egészségre, a női nemi szervek megcsonkítására és a HIV/AIDS-re vonatkozó oktatási és tudatosítási programok létrehozása terén – a menekültközösségekben az erőszak bármely formájának, különösen a nemi erőszak és a szexuális kizsákmányolás megakadályozásához szükséges forrásokat;

27.    hangsúlyozza, hogy ellentmondások találhatók az európai menekültügyi eszközökre vonatkozó joganyag és a végrehajtás gyakorlata között, és hogy óriási különbségek vannak azt illetően is, hogy a menekült státusszal rendelkező gyermekeket hogyan kezelik az egyes tagállamokban;

28.    kiemeli, hogy a menedékkérők 5%-a kíséret nélkül érkező kiskorú, aminek következtében a befogadó országba való megérkezésük után jól képzett jogi képviselőket kell melléjük kinevezni, akik érdekeiket a legjobban képviselik; kéri a befogadó létesítményekbe kerülő gyermekek életkörülményeinek javítását; csalódott, amiért nincsenek a gyermekek szempontjait figyelembe vevő menekültügyi eljárások;

29.    megjegyzi, hogy számos veszély, amelynek a menekült gyermekek ki vannak téve, éppúgy fenyegeti azokat a gyermekeket, akiket saját hazájuk határain belül kényszerítettek helyváltoztatásra;

30.    ragaszkodik ahhoz, hogy csak abban az esetben küldjék vissza a gyermekeket saját hazájukba, ha épségüket és biztonságukat garantálni lehet, továbbá hangsúlyozza a család felkutatásának és újraegyesítésének fontosságát; hangsúlyozza, hogy meg kell tiltani visszaküldésüket, ha fennáll a veszélye annak, hogy súlyos bajuk eshet – például gyermekmunka, szexuális kizsákmányolás, erőszak vagy a női nemi szervek megcsonkításának kockázata, társadalmi kirekesztés fenyegeti őket vagy fegyveres konfliktusokba vonhatják be őket;

31.    hangsúlyozza, hogy javítani kell az adatgyűjtést a menekült státuszt kérő gyermekekről, az olyan gyermekekről, akik illegálisan tartózkodnak egy másik állam területén, de nem kérnek menekült státuszt és a menekültügyi eljárások eredményeiről és e gyermekek sorsának alakulásáról a menedékjog iránti kérelmükről szóló kedvező vagy elutasító határozat elfogadását követően, annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekek ne tűnjenek el és ne váljanak bűncselekmények áldozataivá;

32.    hangsúlyozza a kivándorlás negatív következményeit, illetve azt a veszélyes helyzetet, amikor a gyermekeket a kivándorló szülők egyedül hátrahagyják szülőföldjükön; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy mindenre kiterjedő ellátást, beilleszkedést és oktatást kell az ilyen gyermekek számára biztosítani, lehetőség szerint a család újraegyesítésével együtt;

33.    felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek sürgős intézkedéseket az embercsempészek és a gyermekkereskedelemért felelős személyek szervezett bűnözői csoportjai ellen;

34.    kéri a Bizottságot és a tagállamokat az utcagyerekek és a koldulásra kényszerített gyermekek ezrei problémáinak súlyos társadalmi és emberi jogi kérdésként való elismerésére és ennek megoldása érdekében intézkedések meghozatalára, és felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be szankciókat a koldulásra kényszerített gyermekek életének kisiklásáért felelős személyek ellen;

Gyermekek vészhelyzetben és válság utáni helyzetekben és kényszermunka áldozataivá váló gyermekek

35.    szorgalmazza, hogy a Közösség humanitárius segélyezésében vegye figyelembe vészhelyzetekben, válságokban és válságok utáni helyzetekben a gyermekek és családjaik sajátos szükségleteit és a gyermekek jogait , különösen azon kiskorúak szükségleteit, akik a legnagyobb kockázatokkal szembesülnek ilyen helyzetekben, pl. a fogyatékkal élő gyermekekét, a nemi erőszak áldozatául esett gyermekekét, az árvákat és a kísérő nélküli gyermekekét;

36.    sürgeti a Bizottságot, hogy támogasson megelőző fellépésre és tájékoztatásra vonatkozó mechanizmusokat azt illetően, hogy hogyan kell sürgősségi helyzetekben fellépni a kockázat területén, különös figyelemmel a kiskorúak képzésére és az ellátásukért felelős hatóságokra;

37.    hangsúlyozza a sürgősségi intézkedések folytonosságának, illetve az érintett területek újjáépítése és fejlesztése alapjai megteremtésének szükségességét, különös figyelemmel a kiskorúak és a nők ellátására;

38.    hangsúlyozza, hogy a befagyasztott konfliktusok végleges rendezésének hiánya miatt olyan helyzet keletkezik, amelyben a jogállamiságot mellőzik, és megsértik az emberi jogokat az érintett területeken, illetve hogy ez a gyermekek valamennyi joga biztosításának és tiszteletben tartásának alapvető akadálya; felhív a gyermekek és családjaik sajátos szükségleteinek a befagyasztott konfliktusokkal érintett területeken történő kezelésére irányuló intézkedések megtételére;

39.    szorgalmazza, hogy a Bizottság jobban építse bele az oktatásügyet humanitárius politikájába és a helyzetekre reagáló eljárásaiba, valamint fejlesztési együttműködési politikájába;

40.    sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy humanitárius és kereskedelempolitikai erőfeszítéseit terjessze ki a gyermekmunka elleni küzdelemre;

41.    felhívja a Bizottságot, hogy a vészhelyzetekben tett humanitárius segítségnyújtási intézkedései keretében vegye figyelembe a nők megfelelő szerepét, illetve azt, hogy ők képesek az újjáépítés és a kárenyhítés feladatainak megszervezésére és kialakítására az érintettek javára, különös tekintettel a gyermekkorú népességre;

Gyermekek és demokrácia

42.    hangsúlyozza, hogy a gyermekeknek jogában áll szabad és nyílt társadalomban felnőni, ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat és a szólásszabadságot, és ahol nincs halálbüntetés, különösen kiskorúak esetében;

43.    hangsúlyozza, hogy a nem demokratikus államokban a gyermekek helyzete igen bizonytalan, és felhívja a Bizottságot, hogy az emberek e csoportjával külön foglalkozzon;

44.    felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a gyermekek és fiatalok politikai tudatossága növelésének kérdését olyan harmadik országokban, ahol a demokrácia korlátozott, hogy e fiatalok politikailag tudatos polgárokká válhassanak;

45.    felhívja a Bizottságot, hogy hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fiatalok önkéntesen, (politikai) ifjúsági szervezetek útján adhassanak hangot véleményüknek;

Gyermekek és bűncselekmények

46.    hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az államok megóvják a gyermekeket a bűncselekményekben való felhasználástól, valamint hogy eredményes igazságügyi intézkedéseket folytassanak azok ellen, akik gyermekeket bűnügyi célokra használnak fel vagy használnak ki;

47.    felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa valamennyi állam számára a pedofília minden formája elleni sürgős és eredményes fellépéshez szükséges segítséget;

48.    felhívja az államokat, hogy tegyenek meg mindent a családon belüli és az iskolával kapcsolatos erőszak és bántalmazás eredményes kezelésére szolgáló mechanizmusok hatékonyságának növelésére.

ELJÁRÁS

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   üdvözli a Bizottság által létrehozott gyermekekkel kapcsolatos külkapcsolati cselekvési programot, amely az EU gyermekjogi stratégiája jóváhagyott kötelezettségvállalásainak és keretének részét fogja képezni;

2.   hangsúlyozza, hogy a gyermekjogi stratégia elfogadása felé vezető folyamat során teljes és átfogó konzultációra van szükség, a nemzeti gyermekjogi intézmények (mint a gyermekek jogaival foglalkozó ombudsman), az ENSZ intézményei – beleértve az UNICEF-et és a Gyermekjogi Bizottságot –, a civil társadalom szervezetei és különösen a gyermekek bevonásával;

3.   felkéri a Bizottságot, hogy a politikafejlesztéstől az ütemezésen keresztül az értékelésig minden kapcsolódó cselekvés és az ide tartozó források mozgósítása során kövessen a gyermekek jogain alapuló megközelítést, amely tükrözi az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének (UNCRC) elveit;

4.   elismeri, hogy a Bizottság személyzetének sürgősen szüksége van politikai és végrehajtási útmutatásra, ezért általánosságban eszközöket és képzést kér a központokban és a küldöttségekben a fejlesztési politikákban alkalmazandó emberi jogi alapú megközelítésről, valamint különösen kéri a gyermekek jogain alapuló megközelítés kialakítását;

5.   sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – például az UNICEF által a Gyermekjogi Egyezmény és más vonatkozó, a gyermekekkel kapcsolatos nemzetközi emberi jogi szerződés végrehajtásához készített minőségi kutatások és elemzések, nemzetközileg elfogadott, rutinszerűen és széles körben használt adatok és megközelítések, valamint például az ENSZ által végzett felmérések alkalmazásával –, alaposan mérjék fel a gyermekek helyzetét a partnerországokban, a kellő mértékű bizonyítékokon alapuló érdekképviselet, politikák és országos stratégiák támogatása érdekében;

6.   felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kereskedelmi és együttműködési megállapodások keretében felállított emberi jogi bizottságok és alszervezetek tárgyalásaik során összpontosítsanak a gyermekmunka problémájára, valamint a gyermekek védelmére a durva bánásmód, kizsákmányolás és diszkrimináció minden formájával szemben;

7.   hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a gyermekkatonák problémájával, és azt, hogy a közvélemény jelentős hatást képes elérni e tekintetben;

8.   felkéri a Bizottságot, hogy duplázza meg azon erőfeszítéseit, amelyek arra irányulnak, hogy a fejlődő országokat hozzásegítse az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény rendelkezéseinek és fakultatív jegyzőkönyveinek nemzeti jogukba történő átvételéhez;

9.   hangsúlyozza, hogy a millenniumi fejlesztési célkitűzések eléréséhez akkor lehet maradandóan hozzájárulni, ha a gyermekek, az ő túlélésük, az érdekeiket szolgáló fejlesztések és védelmük az összes EU politika és gyakorlat középpontjába kerül;

10. elismeri, hogy a korai gondozás és nevelés, így az oltások, az anyakönyvi nyilvántartás, a megfelelő szülői gondoskodás, a bölcsődei és óvodai ellátás is a gyermekek jogainak része, és elismeri, hogy a gyermekkor korai szakasza a fejlődés szempontjából igen nagy jelentőségű, valamint, hogy a nem megfelelő táplálkozás és a gondoskodás hiánya egyaránt eredményezhet fizikai és szellemi károsodást, illetve veszélyezteti a gyermekek azon képességét, hogy a lehető legeredményesebbek legyenek és kitörjenek a szegénységből;

11. felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyék a hivatalos anyakönyvi nyilvántartást a fejlesztési együttműködési politika részéve, mint alapvető jogot és a gyermekek jogait védő fontos eszközt;

12. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek összpontosított erőfeszítéseket a partnerországoknak történő segítségnyújtásra annak érdekében, hogy elérhessék a szabad és egyetemes általános iskolai oktatás célját (MFC 2) és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az „Oktatás mindenkinek - Rövid úton” című kezdeményezéshez szükséges finanszírozást;

13. tudomásul veszi, hogy a konfliktusokkal terhelt instabil államokban a gyermekek érdekeit szolgáló sürgősségi intézkedések ritkán terjednek ki az oktatásra, és felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az oktatási tevékenységet, beleértve a vészhelyzetekben történő oktatás ügynökségek közötti hálózata által meghatározott minimális követelmények végrehajtását is;

14. kiemeli, hogy különös figyelmet kell fordítani a nemi esélyegyenlőségről szóló MFC 3-ra, valamint a lányok oktatására, a helyi tanárnők alkalmazására és képzésére, a tananyag férfiközpontúságának megszűntetésére, az iskolák helyének kijelölésére és a megfelelő higiéniai körülmények kialakítására; hangsúlyozza, hogy az iskoláknak olyan biztonsági zónáknak kellene lenniük, ahol tiszteletben tartják a gyermekek jogait, valamint, hogy hathatós megelőzést és megoldást kell találni az iskolai és az iskolák környéki szexuális zaklatás és erőszak problémájára;

15. felkéri a Bizottságot annak elismerésére, hogy megnövelt kapacitásokra van szükség az alapfokú oktatás általánossá tételéhez, különösen a fogyatékos gyermekek esetében; ezért felszólít a nemzeti tantervek fejlesztésére a perifériára szorult gyermekek kirekesztésének kezelése érdekében, a fogyatékos gyermekek beilleszkedéséről az oktatási szakembereknek tartott szaktanfolyamok támogatására, valamint a fogyatékos gyermekek által is igénybe vehető iskolai infrastruktúra elősegítésére és kialakítására;

16. kéri, hogy különös figyelmet szenteljenek az árváknak, a speciális szükségletű gyermekeknek, valamint a kizsákmányolt, hátrányosan megkülönböztetett és a társadalmi kirekesztés miatt szenvedő gyermekeknek, hozzátéve, hogy őket sokszor aránytalanul súlyos hátrányos megkülönböztetés éri, valamint gyakran válnak emberkereskedelem, illetve a kizsákmányolás és durva bánásmód egyéb formáinak áldozataivá, illetve nem megfelelő az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésük sem;

17. helyteleníti a nemi és reproduktív egészségügyi jogokkal kapcsolatos politikák aláaknázására irányuló törekvéseket, amelyek a fiatalok körében a szexuális úton terjedő betegségek (mint a HIV/AIDS) előfordulásának növekedéséhez és a reproduktív egészséggel összefüggő igényeik meg nem értéséhez vezetnek, amely pedig a nem kívánt terhességek és a nem biztonságos – és néha illegális – abortuszok számának növekedéséhez vezet; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tartsák fenn a nemi és reproduktív egészségügyi szolgáltatások teljes körű finanszírozását a MFC 5 (az anyák egészségének javítása) érdekében;

18. hangsúlyozza a menekült és kitelepített gyermekeknek az átfogó reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésének fontosságát és szükségességét, mivel ezen átfogó és fiatalokra összpontosító egészségügyi programok döntő fontosságúak a kitelepített fiatalok védelmének, ellátásának és fejlődésének biztosítása szempontjából;

19. Kiemeli az MFC 4 (a gyermekhalálozás csökkentéséről) és az MFC 6 (a HIV/AIDS, malária és egyéb betegségek elleni küzdelemről) fontosságát, és sürgeti a kutatásba és a gyermekgyógyászati antivírusok fejlesztésébe, a malária szúnyog elleni hálók beszerzésébe és a védőoltásoknak a GAVI Szövetségen (Global Alliance for Vaccines and Immunization) a korábbi keresztül történő támogatásába történő befektetéseket.

ELJÁRÁS

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikke szerint „Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, kivéve, ha ez az érdekeivel ellentétes.”;

1.  üdvözli a Bizottság javaslatát, hogy dolgozzanak ki a gyermekek jogainak hatékony elősegítésére és védelmére vonatkozó európai stratégiát; üdvözli, hogy a Bizottság közleményében megerősíti, hogy a gyermekek jogait érintő problémák nagy fontosságúak az Európai Unió számára; sajnálatát fejezi ki, hogy a közlemény nem tartalmaz minimumkövetelményeket, világosan meghatározott politikai területeket, egyértelmű célkitűzéseket, illetve menetrendet, amelyek mellett az Európai Uniónak el kellene köteleznie magát;

2.  hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogait támogató politikák a holnap társadalmának alapját képezik; a gyermekek jogainak védelmezése a legjobb módja annak, hogy a jövő felnőtteiben kialakítsák az egyéni és a kollektív jogok iránti tisztelet kultúráját;

3.  megjegyzi, hogy az Európai Unió értékei az egyének iránti tiszteleten és az esélyegyenlőségen alapulnak; és a társadalom szerepe az, hogy segítse tagjait képességeik teljes mértékű kibontakoztatásában, különösen az oktatás által;

4.  sajnálatát fejezi ki egy finanszírozási program hiánya miatt, mivel ha a gyermekeknek lépéseket kell tenniük emberi jogaik érvényesítése érdekében, a javaslatnak pénzügyi kötelezettségvállalást is tartalmaznia kell;

5.  üdvözli, hogy olyan új struktúrák létrehozását javasolják, mint egy Bizottságon belüli gyermekjogi egység, gyermekjogi koordinátor, bizottsági szolgálatközi csoport, európai gyermekjogi fórum és egy webalapú vita- és munkafórum, amelyek elősegítik az európai szintű együttműködést, valamint következetes és egységes megközelítéshez vezetnek el;

6.  hangsúlyozza a meglévő nemzetközi kötelezettségvállalások teljes körű végrehajtásának fontosságát a tagállamokban és tagjelölt országokban, különös tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Egyezményben, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben, amely külön rendelkezéseket tartalmaz a fogyatékossággal élő gyermekekre vonatkozóan, és a gyermekmunkáról szóló ILO-egyezményekben foglaltakra;

7.  megjegyzi, hogy a minőségi oktatáshoz és képzéshez, valamint a naprakész tudáshoz és új technológiákhoz való hozzáféréshez való jog alapvető társadalmi jog; felhív minden tagállamot és tagjelölt országot, hogy minden gyermek számára biztosítsa e jogot, függetlenül a gyermek vagy annak szülei társadalmi, gazdasági és etnikai hátterétől, földrajzi elhelyezkedésétől, korától, nemétől, vallási meggyőződésétől, kulturális hátterétől, nyelvétől, fizikai helyzetétől, családi szerkezetétől vagy jogi helyzetétől;

8.  helytelenít minden olyan ideológiát vagy elméletet, amelynek alapja az a meggyőződés, hogy a bűn vagy a társadalmi deviancia minden formája előre meghatározott genetikai vagy társadalmi tényezők által; a gyermekek jogainak megsértéseként értékeli és elítéli az arra irányuló minden politikát, hogy idejében azonosítsák azokat a gyermekeket, akikről e tényezők alapján úgy vélik, hogy esetükben fennáll a kockázata annak, hogy bűnözőkké vagy társadalmi szempontból deviánsokká válnak;

9.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy minden politikának, mind bel-, mind külpolitikának, a tagállamok és az EU szintjén egyaránt figyelemmel kell lennie a gyermekmunka minden formájának megszüntetésére; úgy véli, hogy a nappali oktatás a legjobb mód a probléma megoldására a lányok és a fiúk esetében egyaránt, mivel egyrészt megakadályozza az ilyen visszaéléseket, másrészt megszakítja az írástudatlanság és a szegénység vég nélküli sorozatát;

10. rámutat arra a tényre, hogy előfordulhat, hogy az Európai Unióban olyan termékeket árusítanak, amelyeket gyermekmunkával állítanak elő; felhívja a Bizottságot egy olyan mechanizmus megvalósítására, amelynek révén a gyermekmunka áldozatai jogorvoslatot kérhetnek európai vállalatokkal szemben a tagállamok nemzeti bíróságain; felhívja a Bizottságot, hogy tartassa be az ellátási láncnak való megfelelést, és terjesszen elő olyan mechanizmusokat, amelyek a fővállalkozót felelőssé teszik a gyermekmunkára vonatkozó ENSZ-egyezményeknek az ellátási láncban való megsértése esetén; ebből a célból felhívja az EU-t, hogy használja az általános preferenciális rendszer (GSP) eljárását mint a világ különböző részein előforduló gyermekmunka kihasználása elleni hatékonyabb harc egyik módját, különleges intézkedéseket hozva a veszélyes munkára, amelyre nagyon sok gyereket kényszerítenek;

11. felhívja az EU-t, hogy nemzetközi szinten ragadja magához a kezdeményezést, és az illetékes nemzeti hatóságokkal és a vonatkozó nemzetközi szervezetekkel szoros együttműködésben számolja fel a gyermekek besorozásának és katonai kiképzésének jelenségét, illetve a gyermekeknek a világ különböző régióiban fennálló, belső vagy nemzetközi konfliktusok során katonai műveletekben való részvételét;

12. úgy véli, hogy az európai stratégia sikere érdekében rendkívül fontos a gyermekek jogait érvényesíteni az EU politikáiában; felhívja a Bizottságot, hogy fontos politikai kérdésekről szóló hatásvizsgálatai tartalmazzanak külön gyermekjogi rendelkezéseket; rámutat, hogy az Európai Uniónak és tagállamainak jogszabályaik és politikáik kidolgozása során figyelembe kellene venniük, hogy sokféle gyermek létezik és eltérőek az igényeik földrajzi helyzet, kor, nem, etnikai hovatartozás, társadalmi és jogi helyzet, vallási meggyőződés, kulturális háttér, nyelv, fogyatékosság vagy a család szerkezete szerint és biztosítaniuk kellene, hogy minden gyermek azonos alapon és teljes mértékben élhet emberi jogaival és alapvető szabadságaival; hangsúlyozza, hogy pozitív fellépésre van szükség a gyermekek leginkább veszélyeztetett csoportjai tekintetében;

13. hangsúlyozza, hogy a gyermekeket fontos aktívan bevonni minden olyan eljárásba, amikor jogaik veszélyeztetve vannak; úgy ítéli meg, hogy minden gyermek számára bizosítani kell a részvételt, tekintet nélkül a gyermek etnikai hovatartozására, társadalmi és jogi helyzetére vagy fogyatékosságára; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy minden gyermek számára életkorának, illetve esetleges fogyatékosságának megfelelő támogatást nyújtsanak annak érdekében, hogy élhessenek részvételi és szabad véleménynyilvánítási jogukkal; üdvözli a gyermek „tanuláshoz való jogára és [...] mindkét szülővel való kapcsolattartás jogára” utaló referenciát; hangsúlyozza ezért a szülői és családi egyesületek bevonásának szükségességét az európai gyermekjogi fórum munkájába;

14. elismeri, hogy az aktív részvétel szorosan összefügg az információval; üdvözli egy olyan kommunikációs és információs stratégia kidolgozását, amely az EU intézkedéseit gyermekbarát és mindenki számára hozzáférhető módon teszi közzé;

15. elismeri, hogy jóllehet az információval és a kommunikációval kapcsolatos jelenlegi technológiai forradalom kivételes előnyöket kínál, több szinten is fenyegető veszélyt jelenthet a gyermekekre; ezért támogatja egy olyan védőpajzs létrehozását főként az internetet, illetve más új technológiákat használó gyermekek számára, amely megszüntetné a gyermekkor (a gyermekeket a kulturális modellekre fogékonynak, és elsősorban fogyasztóknak látva), illetve maguk a gyermekek kizsákmányolásának minden formáját (szexuális tárgyként vagy erőszak és pornográfia áldozataként);

16. hangsúlyozza, hogy a gyermekgondozással hivatásszerűen foglalkozóknak folyamatos, magas színvonalú képzésre, jó munkafeltételekre és méltányos fizetésre van szükségük a gondozás folyamatossága és a magas színvonal előmozdítása érdekében;

17. sajnálatát fejezi ki, hogy a közlemény nem tartalmaz a fogyatékkal élő gyermekek helyzetére vonatkozó különleges intézkedéseket; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Bizottság stratégiájában szerepeljen a fogyatékosság is azért, hogy a fogyatékos gyermekek teljes körű és egyenlő részvétele és bevonása biztosítva legyen valamennyi tevékenységi területen, és különösen az oktatás és képzés, a kulturális élet, a sport és a szabadidős tevékenységek terén;

18. megjegyzi, hogy azok a gyermekek, akik egyedi igényű szüleik vagy testvéreik gondozását végzik, különleges célzott támogatásra legyenek jogosultak;

19. hangsúlyozza, hogy a legfrissebb felmérések szerint az EU-ban minden ötödik gyermeket veszélyeztet a szegénység, és a gyermekek és a fiatalok, különösen az etnikai kisebbséghez tartozók, védtelenek a társadalmi kirekesztéssel szemben; úgy véli, hogy e kockázat a 2004-ben és a 2007-ben csatlakozott új tagállamok többségében még inkább szembeszökõ, különösen a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos területeken élõ gyermekek és fiatalok tekintetében; hangsúlyozza a személyre szabott szolgáltatások fontosságát, például a gondozói és szociális szolgáltatások szerepét a társadalmi kirekesztés elleni harcban; üdvözli a gyermekszegénység elleni közleményben javasolt haladéktalan intézkedéseket, és hangsúlyozza azt a tényt, hogy a gyermekszegénység állandó probléma; úgy gondolja, hogy – különös tekintettel az egyszülős és bevándorló családokban élő gyermekek esetében – a gyermekszegénység megelőzése és felszámolása különös figyelmet kellene kapjon mind az EU, mind a tagállamok szintjén; sajnálatát fejezi ki, hogy a közlemény nem tartalmaz pontos mennyiségi célkitűzéseket a gyermekszegénység felszámolására;

20. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak fokozniuk kell arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy védelmet nyújtsanak a többszörös hátránytól szenvedő vagy a különösen veszélyeztetett gyermekek számára, egyéb intézkedések mellett, megfizethető és hozzáférhető, magas színvonalú szolgáltatások biztosítása által;

21. emlékezteti a tagállamokat azon kötelességükre, hogy segítsék és védelmezzék a gyermekeket azáltal, hogy valamennyi gyermeket megóvnak a hiányos táplálkozás, a betegségek vagy a nem megfelelő bánásmód veszélyeitől, függetlenül a gyermekek vagy szüleik társadalmi vagy jogi helyzetétől;

22. sajnálatát fejezi ki, hogy a Bizottság nem emeli ki külön a bevándorló, menedékjogot kérő és menekült gyermekek, valamint az egyszülős családból származó gyermekek helyzetét; úgy gondolja, hogy ezek a csoportok külön említést érdemelnének, mivel ők a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a kizsákmányolás különféle formái által fokozottan veszélyeztetettek; e célból felhívja a Bizottságot, hogy tegyen további lépéseket az alacsony jövedelemmel rendelkező családok védelmezésére és oltalmazására, az onnan származó gyerekek ugyanis gyakran válnak emberkereskedők áldozataivá;

23. hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos biztosítani, hogy azok a gyerekek, akik jogilag elég idősek ahhoz, hogy dolgozzanak, az azonos fizetésért azonos munka elv alapján részesüljenek díjazásban;

24. felhívást intéz olyan átfogóbb megközelítés kialakítására a gyermekszegénység többdimenziós természetének felmérésére vonatkozóan, amely tekintetbe veszi a gyermekek jólétét és nem csupán jövedelem alapján elemez;

25. felhívja a figyelmet az utcagyerekek problémájára és felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek az illetékes szolgálatok jobb ellenőrzését és mozgósítását célzó intézkedéseket annak érdekében, hogy a gyermekek ételt, menedéket, oktatást és orvosi ellátást kapjanak;

26. helyesli a Bizottság azon tervét, hogy az Unió egészét lefedő gyermeksegélyvonalat helyezzen működésbe, és rámutat arra, hogy e szolgáltatásnak ingyenesnek kell lennie és széles körben ismertté kell tenni, ezáltal biztosítva, hogy minden gyermek tudjon róla, különös tekintettel azokra, akik nagyobb kockázatnak vannak kitéve;

27. rámutat arra, hogy valamennyi gyermek számára, különösen a veszélyeztetetteknek, biztosítani kell a szociális biztonsághoz és az egészségügyi ellátáshoz való egyéni hozzáférést, és az ilyen rendszereknek biztosítaniuk kell a könnyű és nyílt hozzáférést;

28. javasolja, hogy az Európai Unió vezesse be a „veszélyeztetett gyermek” fogalmát azon gyermekekre vonatkozóan, akik egy adott társadalmi helyzet áldozatai, amely szellemi és fizikai jólétüket és biztonságukat veszélyezteti, vagy annak a veszélynek teszi ki őket, hogy – áldozatként vagy elkövetőként – bűncselekmények részeseivé válnak;

29. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak kezdeményezéseket, ideértve a fiatalkori bűnözés megakadályozását célzó intézkedéseket, (például tájékoztató kampányokat és bevált gyakorlatok cseréjét) annak érdekében, hogy csökkentsék a veszélyeztetett gyermekek eseteinek előfordulását;

30. szorosabb együttműködést javasol az EU és az érintett országok megfelelő hatóságai között a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelem érdekében, és szigorúbb intézkedések megtételét javasolja azon európai polgárokkal szemben, akik gyermek-szexturizmusban vesznek részt;

31. azon az állásponton van, hogy a gyermekek jogait teljes mértékben figyelembe kellene venni a munka és a családi élet összeegyeztetésénél és a munkaidővel kapcsolatos kérdésekben;

32. megjegyzi, hogy a közösségi intézményekben (bölcsődék, iskolák) nyújtott korai gondozás az egyik legjobb módja annak, hogy megoldják a munka és a családi élet összeegyeztetésének problémáját, továbbá – a gyermek fejlődésének korai szakaszában – biztosítja a gyermekek egyenlő esélyekben való részesülését és szocializálódását.

33. hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a gyermekkereskedelem problémájával, amely nemcsak belső európai, hanem szélesebb nemzetközi probléma is;

34. határozottan elítéli a gyermekpornográfia minden formáját; sürgeti a tagállamokat, a Bizottságot és a Tanácsot, hogy indítsanak kampányt annak érdekében, hogy a gyermekpornográfiát teljes mértékben felszámolják Európában; a nemzeti rendészeti hatóságok közötti együttműködésnek – az EUROPOL európai politikai hatóság által támogatva – vezető szerepet kell betöltenie ebben a kampányban; ebben az összefüggésben az EUROPOL-nak felhatalmazást kell biztosítani, hogy kiterjessze tevékenységeit – a szervezett bűnözésen kívül – olyan egyének vizsgálatára is, akik e bűncselekményeket határokon átnyúló jelleggel követik el, különösen az interneten keresztül;

35. határozottan elítéli a gyermekmunka, a rabszolgaság és a kvázi rabszolgaság minden formáját, valamint a munka minden egyéb formáját, amely a gyermekek egészségét és biztonságát károsan befolyásolja; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Európai Unió harmadik országokkal folytatott kereskedelmét, illetve az ilyen országoknak nyújtott fejlesztési segélyeket szorosabban kapcsolják össze a gyermekmunka összes formájának tilalmáról, valamint az ezek felszámolására irányuló azonnali intézkedésekről szóló ILO-egyezmény ezen országok általi végrehajtásával;

36. határozottan elítéli a gyermekprostitúció és a gyermekszexturizmus minden formáját; felhívja a tagállamokat, a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy az elkövetőket – az EU-n belül vagy azon kívül – bíróság elé állítják; ezenkívül az idegenforgalommal együttműködésben intézkedések megtételére és előmozdítására hív fel a gyermekprostitúció és a gyermekszexturizmus leküzdésének hatékony elősegítése érdekében, például magatartási kódexek kidolgozásával, önkéntes kötelezettségvállalásokkal, valamint kiegészítő záradékok beillesztésével az utazásszervezők által a hotelekkel között szerződésekbe;

37. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a gyermekek – a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményben megállapítottak szerinti – jogainak elsőbbséget kell élvezniük az emberi erőforrások optimalizálására irányuló társadalmi érdekkel szemben; az egyéni, szabad fejlődéshez való jognak abszolút elsőbbséggel kell rendelkeznie a gyermekek társadalmi szelektív vagy irányított támogatása, mint például a jövőbeni munkaerő-piaci lehetőségek előtérbe helyezésével szemben;

38. hangsúlyozza, hogy mindenképpen szükség van a gyermekek igényeinek differenciált mérlegelésére és beépítésére; az ilyen differenciált skálára jó példa az UNICEF INNOCENTI kutatóközpont által közzétett „Report Card 7”, amely a gyermekjólét hat szempontját jeleníti meg, ideértve az anyagi jólétet, az egészséget és a biztonságot, a nevelési jólétet, a családdal és társaikkal való kapcsolatokat, a viselkedésmódokat és a kockázatokat, valamint a szubjektív jólétet;

39. sajnálja, hogy annak ellenére, hogy az EU-ban és azon kívül rengeteg gyermek kénytelen dolgozni családja nehéz anyagi helyzete miatt, eddig nagyon kevés figyelmet fordítottak a gyermekmunkával kapcsolatos jogszabályok végrehajtására; úgy véli, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni ezek végrehajtására, különösen a csatlakozási folyamat részeként;

40. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az új európai stratégiában jobb munkáról és koordinációról rendelkezzenek valamennyi érintett szereplő számára – ideértve a civil társadalmat, és különösen a gyerekeket –, jobb pénzügyi támogatással, előtérbe helyezve a közvetlen gyermekjóléti intézkedéseket, például a minőségi gyermekgondozás, az infrastruktúrák és a kreatív tevékenységek tekintetében; a gyermekek által a velük kapcsolatos döntésekben való aktív részvételnek koruk előrehaladtával folyamatosan kell fejlődnie (a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 12. cikkében megállapítottaknak megfelelően);

41. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a gyerekek élvezhessék gyermekéveiket és részt vehessenek gyermektevékenységekben anélkül, hogy társadalmi megkülönböztetéstől vagy kirekesztéstől kellene szenvedniük;

42. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a gyermeket megvédjék az iskolai verésekkel, a rasszizmussal és a szexuális zaklatással szemben;

43. úgy véli, hogy meg kell teremteni az előfeltételeket ahhoz, hogy az árva gyermekek, akik egyik vagy mindkét szülőjüket elveszítették, probléma nélkül beilleszkedhessenek a társadalomba anélkül, hogy megkülönböztetés érné őket, továbbá megfelelő oktatásban és egészségügyi ellátásban részesüljenek, és egyenlő esélyeket biztosítsanak számukra a különböző tevékenységekben, a társadalmi kirekesztés megnyilvánulása nélkül;

44. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az AIDS-ben szenvedő szülők gyermekeinek védelme érdekében, mivel az ilyen helyzet okozhatja bizonyos tevékenységekből való kirekesztésüket és társadalmi elszigeteltségüket;

45. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az intézményekben élő árva gyermekek fegyelmezésére alkalmazott testi fenyítés betiltása érdekében;

46. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a lányok nemi szerve megcsonkításának betiltására, a kényszerházasságok gyakorlatának megszüntetésére, és tegyen intézkedéseket a becsületgyilkosságokkal kapcsolatban;

ELJÁRÁS

JAVASLATOK

A Kulturális és Oktatási Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel a gyermekek méltósága szempontjából az oktatáshoz és kultúrához való joguk elismerése is meghatározó jelentőségű,

B.  mivel elengedhetetlen, hogy valamennyi oktatási, kulturális és egyesületi helyszínen, ahol a gyermekek fejlődnek, tiszteletben tartsák a gyermekek jogait, és érvényt szerezzenek azoknak,

C. mivel az iskola nem csak a nevelés helyszíne, hanem olyan hely is, ahol tudást és kultúrát sajátítanak el,

D. mivel a gyermekek jogainak korlátlan gyakorlása egy fokozatos fejlődés végpontja, amely lehetővé teszi számukra, hogy önálló és felelősségteljes emberekké váljanak,

E.  mivel figyelembe kell venni az iskolai nehézségekkel küzdő gyermekek jogait, elsősorban a szükségleteikhez igazított pedagógiai módszerek bevezetésével,

F.  mivel sürgősen fokozni kell a fogyatékkal élő gyermekek beiskolázásának támogatását célzó intézkedéseket, hogy megkönnyítsék e gyermekek társadalomba való beilleszkedését,

1.  üdvözli az EU intézkedéseiben a gyermek jogainak előmozdítására és védelmére irányuló stratégiát, amely a gyermek jogai hatékony védelmének biztosítását, illetve a gazdasági és egyéb kizsákmányolás megelőzését célozza és amelynek keretében az EU elkötelezte magát az alapvető jogok – beleértve a gyermekjogot – tiszteletben tartása mellett;

2.  hangsúlyozza, hogy a gyermekekkel szembeni kirekesztés, megkülönböztetés és erőszak valamennyi formáját meg kell akadályozni;

3.  úgy véli, hogy olyan konkrét projektek megvalósítására van szükség, mint például a segélyvonalak, amelyek valamennyi hivatalos nyelven ingyenes segítséget nyújtanak;

4.  szükségesnek tartja az Európai Gyermekjogi Fórum, a webes támogatású tárgyalási és munkaplatform, az Európai Bizottság szolgálatközi csoportja és egy gyermekjogi koordinátor kinevezésének megerősítését ahhoz, hogy a gyermekek helyzetét világszerte javítani lehessen,;

5.  felszólítja az EU-t, hogy felvilágosítás és ajánlások révén vegyen részt tevőlegesen a gyermekek jogairól szóló egyezmény ismertségének előmozdításában és az Európai Unión belül és kívül történő terjesztésében;

6.  hangsúlyozza, hogy az oktatáshoz való jog alapvető követelménye a gyermekek társadalmi fejlődésének és minden gyermek számára egyéni képességei szerint, az etnikai és társadalmi származásától, illetve a szülei családi állapotától függetlenül hozzáférhetőnek kell lennie;

7.  szükségesnek tartja, hogy a 7. kutatási keretprogramból forrásokat teremtsenek elő pl. a környezetterheléseknek a gyermekek körében jelentkező allergia gyakoriságára és más környezeti megbetegedésekre gyakorolt embergyógyászati hatásainak, valamint a növekvő médiafogyasztás szociális magatartásra és kommunikációra gyakorolt hatásainak a kutatása céljából;

8.  úgy ítéli meg, hogy a gyermekeknek helyzetüktől, illetve szüleik helyzetétől függetlenül hozzá kell férniük az oktatáshoz; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a migráns és menekült gyermekek számára is biztosítsák ezt a hozzáférést;

9.  felhívja a figyelmet a valamennyi gyermek számára egyenlő fejlődési esélyek és megfelelő gondozási intézmények biztosítására irányuló barcelonai folyamat célkitűzéseire;

10. rámutat arra, hogy azoknak a gyermekeknek, akik különleges szükségletekkel rendelkező szülőket vagy testvéreket gondoznak, jogosultnak kellene lenniük egyedi, megfelelő irányú támogatásra;

11. hangsúlyozza, hogy azoknak a személyeknek, akik hivatásszerűen gyermekgondozással foglalkoznak, folyamatos jó minőségű továbbképzést, jó munkakörülményeket és megfelelő fizetést kell felkínálni a gondozás folyamatosságának, valamint a magas színvonalnak az előmozdítása céljából;

12. emlékeztet arra, hogy a gyermekjogok ismertségének előmozdításához és e jogok gyakorlásának megalapozásához a társadalmat, különösen a szülőket és a nevelőket is be kell kapcsolni;

13. rámutat a gyermekek és fiatalok kizsákmányolására és kihasználására a divat, a zene, a film és a sport világában;

14. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek az interneten és az audiovizuális médiában tapasztalható erőszaktól megfelelő védelmet biztosító intézkedéseket;

15. hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a „gyermekkultúra” előmozdítását a Média és a Kultúra európai programokon keresztül, és felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy keltsen érdeklődést a gyermekek számára megfelelő formában, innovatív projektek segítségével az európai kultúra és az európai nyelvek iránt, és ébressze fel idejekorán a gyermekek tanuláshoz való kedvét; ezzel egyidejűleg rámutat a médiaoktatás jelentőségére, annak érdekében, hogy a különböző pedagógiai tartalmak bevezetésével a médiák tudatosabb felhasználását támogassák;

16. kiáll amellett, hogy hozzanak létre egységes rendszert az Európai Unióban a kiskorúaknak szóló audiovizuális tartalmak és videojátékok értékesítés és terjesztés céljából történő osztályozására és jelölésére, hogy az európai szabvány mintaként szolgálhasson az Európai Unión kívüli országok számára;

17. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak erősíteniük kell a több szempontból hátrányos helyzetű, vagy különösen erősen veszélyeztetett gyermekek védelmére irányuló erőfeszítéseket, többek között olyan intézkedésekkel is, mint például megfizethető és hozzáférhető minőségi szolgáltatások rendelkezésre bocsátása; felszólít ezért arra, hogy hozzanak létre megfelelő nyomon követési mechanizmusokat a veszélyeztetett gyermekek azonosítása és támogatása céljából;

18. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tekintettel az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló új irányelv(1) elfogadására, valamennyi audiovizuális médiaszolgáltatásban tiltsa a gyermekpornográfiát és a gyermekek elleni erőszakot;

19. követeli, hogy a gyermekeknek szóló audiovizuális médiaszolgáltatások ne tartalmazzanak az élelmezési profilok alapján magas zsír-, cukor- vagy sótartalmú élelmiszereket és italokat, illetve alkoholtartalmú italokat népszerűsítő reklámokat, sem szponzorálást és marketingtevékenységet;

20. felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy egyesítsék az e stratégia végrehajtásához szükséges erőforrásaikat és projektjeiket;

21. felhívja a tagállamokat, hogy az európai programok támogatásával gyorsan és jelentős mértékben csökkentsék a gyermekszegénységet, és állapítsanak meg viszonyítási pontokat, továbbá ezzel egyidejűleg biztosítsák szociális származástól függetlenül valamennyi gyermek számára az esélyegyenlőséget;

22. felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy határozzák meg a rendszeres tapasztalatcsere konkrét formáit, és a gyermekjogokra vonatkozó adatok gyűjtésének keretében fogalmazzanak meg értékelési kritériumokat, amelyek a különböző államok heterogén struktúráit figyelembe véve lehetővé teszik az objektív összehasonlítást;

23. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a gyermekjog témájával kapcsolatos kommunikációs stratégia továbbfejlesztésekor és a gyermekeknek szóló információs hálózatok támogatásakor gondoskodjanak arról, hogy olyan anyagokat dolgozzanak ki, amelyek a gyermekek számára közvetlenül és személyes érintkezés útján lehetővé teszik, hogy magas színvonalú, a gyermekekre szabottan feldolgozott információkhoz jussanak;

24. rámutat arra, hogy a gyermekek és fiatalok egészségügyi ellátáshoz való joga elengedhetetlen az egészséges növekedéshez;

25. emlékeztet arra, hogy az oktatási és kulturális intézmények olyan helyek, ahol a gyermekeknek olyan helyzetben kell lenniük, hogy kötelességeik betartása mellett korlátlanul gyakorolhassák jogaikat;

26. hangsúlyozza, hogy a gyermekeket az iskolai és kulturális nevelés készíti fel arra, hogy szabad és felelősségteljes polgárokként tudják elfoglalni helyüket a társadalomban;

27. hangsúlyozza, hogy a kultúra és az oktatás a gyermek kibontakozásának két lényeges tényezőjét képezi, amelyeken keresztül kibontakozik személyisége, alakul érzékenysége, és fejlődik képzelőereje és alkotóképessége;

28. ajánlja a Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy újítások bevezetésével és kiigazított pedagógiai módszerek kidolgozásával folytassák az iskolában kudarcot valló gyermekekre irányuló erőfeszítéseiket;

29. ajánlja továbbá a Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy vizsgálják meg a fogyatékkal élő diákok különleges szükségleteit, illetve a társadalomba való beilleszkedésük előmozdítását célzó, szükségleteikhez igazított beiskolázási program végrehajtását;

ELJÁRÁS

(1) A tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységekre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosítására irányuló 2006. december 13-i első olvasati európai parlamenti álláspont (P6_TA(2006)0559.

JAVASLATOK

A Jogi Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  sürget valamennyi olyan tagállamot, amely még nem ratifikálta a gyermekek jogairól szóló egyezményhez csatolt két fakultatív jegyzőkönyvet, hogy tegye meg azt;

2.  sürgeti azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy ratifikálják a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban és a gyermekek védelmére irányuló intézkedések tekintetében a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1996. október 19-i hágai egyezményt, és sürgeti az Európai Unió intézményeit, hogy mozdítsák elő a gyermekek jogainak védelméről szóló fontosabb nemzetközi eszközök harmadik országok általi ratifikálását, különös tekintettel a kiskorú bevándorlók helyzetének javítására irányuló eszközökre;

3.  mivel a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet(1) nemzeti hatóságok általi alkalmazása számos értelmezésre ad lehetőséget, sürgeti a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg iránymutatásokat és állítsa össze a legjobb gyakorlatok gyűjteményét az említett rendelet alkalmazásának egyértelművé tétele és megkönnyítése érdekében;

4.  sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a jogalkotás során tartsák tiszteletben az Európai Unió alapjogi chartájának rendelkezéseit (különös tekintettel annak 24. cikkére), és ezáltal biztosítsák a gyermekek – különösen azon gyermekek, akik hátrányos, kiszolgáltatott vagy veszélyeztetett helyzetben vannak, vagy akik bevándorló vagy etnikai kisebbségekhez tartoznak, különösen a romák – jogainak szisztematikus figyelembevételét az egyes jogszabálytervezetek kidolgozásakor;

5.  emlékeztet arra, hogy az Európai Közösség csatlakozása az Európa Tanács emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményéhez ideális megoldás lenne a gyermekek jogainak javítására az EU-ban, és sürgeti a Tanácsot, hogy mihamarabb írja alá az EK említett egyezményhez történő csatlakozását;

6.  sürgeti a Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb fogadja el a bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról szóló kerethatározatra irányuló javaslatot (COM(2005)0690);

7.  sürgeti a Tanácsot, hogy bővítse az Europol feladatait a gyermekek sérelmére elkövetett, határokon átnyúló bűncselekmények elleni küzdelemben, különös tekintettel a gyermekpornográfia interneten történő terjesztésére és egy ezen a téren működő nyomozócsoportok vezetését végző Europol-ügynök kijelölésére;

8.  emlékeztet rá, hogy a gyermekek védelmére vonatkozó nemzetközi normák érvényesek az Európai Unió területére illegális bevándorlóként kísérő nélkül érkező kiskorúakra; kéri valamennyi helyi, regionális és nemzeti hatóságot, valamint az Európai Unió intézményeit, hogy a lehető legnagyobb mértékben működjenek együtt e kísérő nélküli kiskorúak védelme érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy egyrészt alakítson ki valamennyi harmadik származási országgal nemzetközi segítségnyújtási együttműködési eljárásokat, amelyek garantálják a kiskorúak ezen országokba történő szabályos visszatérését, másrészt hozzon létre olyan mechanizmusokat, amelyek a származási országba történő visszatérésüket követően e kiskorúak védelmét szolgálják akár saját családjukban, akár hatékony védelmet nyújtó mechanizmusok vagy intézmények révén;

9.  sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő jelentést egy, a gyermekek jogainak nemzetközi szinten meghatározott módon történő tiszteletben tartásáról szóló, jogilag kötelező érvényű különleges záradék beemeléséről az Európai Közösség és harmadik országok között létrejött valamennyi nemzetközi megállapodásba.

ELJÁRÁS

(1) HL L 338., 2003.12.23., 1. o.