a 10. Európai Fejlesztési Alap programozásának végrehajtásáról

(2007/2138(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel a Cotonou-ban 2000. június 23-án egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség (EK) és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodásra(1) (Cotonou-i Megállapodás),

–    tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS–EK partnerségi megállapodással összhangban a 2008–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret címén nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló belső megállapodásra(2),

–    tekintettel az AKCS–EK partnerségi megállapodás alapján létrehozott 10. Európai Fejlesztési Alap végrehajtásáról szóló, 2007. május 14-i 617/2007/EK tanácsi rendeletre,

–    tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–    tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A6-0042/2008),

A.  mivel a 10. Európai Fejlesztési Alap (EFA) megvalósítása során a ratifikálási folyamat 2007. november 30-ig történő befejezése (az EU valamennyi tagállama és az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) kétharmada által) a feltétele a 2008. január 1-jei hatálybalépésnek (Cotonoui Megállapodás 93. cikkének (3) bekezdése),

B.   mivel a „megszüntetési záradék” többé nem teszi lehetővé a korábbi EFA-k maradványainak igénybevételét,

C.  mivel a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy a 9. EFA pénzeszközeit teljes egészében felhasználja 2007. december 31-e előtt,

D.  mivel az EFA jelenleg még mindig nem része az EU költségvetésének annak ellenére, hogy az Európai Parlament többször kérte a költségvetésbe való felvételét,

E.   mivel az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek által az EFA felett gyakorolt hivatalos ellenőrzés hiánya, amely összefügg azzal, hogy az alap nem része az EU költségvetésnek, demokratikus deficitet jelent,

F.   mivel a 10. EFA programozásába bekapcsolódó nem állami szereplőkről a Bizottság készített egy 64 AKCS-országra kiterjedő tanulmányt, amely feltárja, hogy minden esetben volt tájékoztatás, azonban csak a vizsgált országok felében volt tényleges részvétel,

G.  mivel a lisszaboni EU–Afrika csúcson (2007. december 8–9.) új Afrika–EU partnerségi stratégiát és egy 2008–2010 közötti időszakra szóló cselekvési tervet indítottak, melyek az „egységes Afrika elvén, Afrika és Európa kölcsönös függőségén, a felelősségvállaláson és közös felelősségen, az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság, valamint a fejlődéshez való jog tiszteletben tartásán” alapulnak, és ez alkalommal elfogadták az Európai Parlament és a Pánafrikai Parlament közös nyilatkozatát, ily módon intézve felhívást a parlamentek szerepének az új stratégia keretében történő megerősítésére,

H.  mivel az EU és tagállamai politikai kötelezettséget vállaltak a – különösen az Afrikát érintő – fejlesztési támogatás és a támogatás hatékonysága terén,

I.    mivel az EU vállalta, hogy kereskedelmi támogatását mostantól 2010-ig évi közel 2 000 000 000 euróra növeli (1 000 000 000 euró a Bizottság terhére, 1 000 000 000 a tagállamok terhére),

J.    figyelembe véve a 10. EFA előirányzatainak tájékoztató jellegű elosztását, amely hozzávetőleg 30% az általános költségvetés támogatására, 30% az infrastruktúrákra, 15% a kormányzásra (beleértve a békét és a biztonságot is), 8% a mezőgazdaságra és vidékfejlesztésre, 8% a szociális ágazatokra és a társadalmi kohézióra, a fennmaradó összeg pedig a gazdasági fejlesztés, az intézmények támogatása és a környezetvédelem között oszlik meg,

K.  mivel a 10. EFA által az egészségügyi ágazatokra és az alapfokú oktatásra szánt előirányzatok részaránya némileg csökken a 9. EFA-hoz képest,

A 10. EFA feladatai és célkitűzései

1.   hangsúlyozza, hogy fontos feladatot jelent a 2008–2013 közötti időszakra szóló EFA végrehajtása, különösen az EU és a tagállamok politikai kötelezettségvállalásai miatt a fejlesztési támogatások, az Európa és Afrika közötti megújított partnerség felé mutató fejlődés, valamint az EU-nak a milleniumi fejlesztési célok (MFC) 2015-ben való megvalósítására irányuló hozzájárulása terén;

2.   teljes mértékben egyetért az együttműködésnek a 617/2007/EK rendelet 1. cikkében meghatározott elsődleges célkitűzésével, amely „ a szegénység felszámolása a partnerországokban és -régiókban a fenntartható fejlődés összefüggésében, és különösen a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása”; a legnagyobb jelentőséget tulajdonítja annak, hogy e kiemelt célkitűzések konkrétan megvalósuljanak az e rendelettel előírt eszközök és végrehajtási módok révén, és sajnálja, hogy az országstratégiai és a régióstratégiai dokumentumokra vonatkozó rendelkezések e célkitűzések megszorító értelmezésébe illeszkednek;

3.   kéri, hogy az EFA végrehajtását illesszék be az EU nemzetközi kötelezettségvállalásainak keretébe is, melyekről az EK-Szerződés 177. cikkének (3) bekezdése rendelkezik;

4.   ragaszkodik ahhoz, hogy az EFA végrehajtása feleljen meg az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának a hivatalos fejlesztési támogatás felhasználására vonatkozó ajánlásainak, valamint ahhoz, hogy a programozásból zárjanak ki legalább minden olyan cselekvést, amely nem felel meg a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága (DAC) által meghatározott, a hivatalos fejlesztéstámogatásra alkalmazandó feltételeknek; kéri ennek megfelelően a 617/2007/EK rendelet 3. cikke (2) bekezdésének módosítását;

5.   megelégedéssel fogadja, hogy az új 617/2007/EK rendelet kidolgozása során gondot fordítottak az egyszerűsítésre és a harmonizációra; úgy véli, hogy a fejlesztési együttműködési eszközhöz(3) (FEE) történő igazításra fordított figyelemnek köszönhetően erősödni fog a Parlament szerepe az EFA végrehajtásának nyomon követésében és ellenőrzésében;

6.   támogatja az EFÁ-nak az EU költségvetésébe való beillesztését, megerősítendő a fejlesztési együttműködés koherenciáját, átláthatóságát és hatékonyságát, és biztosítandó annak demokratikus ellenőrzését; hangsúlyozza, hogy az EFA-nak a költségvetésbe történő beillesztése a kormányközi ratifikációs folyamat nehézkességéhez és lassúságához kapcsolódó, visszatérő problémákra is megfelelő válasz; kéri a Tanácsot, hogy a pénzügyi terv 2009-ben esedékes félidős felülvizsgálata keretében írja elő az EFA költségvetésbe való beillesztését;

7.   üdvözli, hogy a Lisszaboni Szerződésből törlésre kerül az EK-Szerződés 179. cikkének (3) bekezdése, mely cikk kizárta az EFA-t az szerződés hatálya alól, így megnyílik az út az EFA-nak az EU költségvetésébe való beillesztése előtt;

8.   emlékeztet arra, hogy ragaszkodik a fejlesztési politikák koherenciájához és azon európai kötelezettségvállalásokhoz, melyek célja annak biztosítása, hogy a fejlesztési politika célkitűzései ne kerüljenek ellentmondásba az EU e politikára kiható más politikáival (kereskedelem, környezetvédelem, biztonság, mezőgazdaság, stb.);

9.   kéri a Bizottságot, hogy fordítson több figyelmet az AKCS-országok képzett munkaerejének az EU-ba irányuló tömeges átvándorlására, és javasoljon megfelelő intézkedéseket az országban maradás vagy a visszatérés megkönnyítésére;

10. emlékeztet arra, hogy ragaszkodik azokhoz a felelősségvállalási és részvételi elvekhez, amelyek a Cotonou-i Megállapodás és a fejlesztésről szóló európai konszenzus(4) középpontjában állnak;

Ütemterv

11. felkéri az EU-tagállamok és az AKCS-országok közül azokat, amelyek még nem ratifikálták a belső megállapodást és a felülvizsgált Cotonou-i Megállapodást, hogy tegyék azt meg annak érdekében, hogy késedelem nélkül megkezdődhessen a 10. EFA végrehajtása;

12.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság vállalta a 9. EFA összes pénzeszközének elkötelezését a 2007. december 31-i lejárati határidő előtt; kéri a Bizottságot, hogy hozzon meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy egyetlen előirányzatra se vonatkozzon „megszüntető záradék”, és hogy biztosított legyen a finanszírozás folyamatossága;

13.  hangsúlyozza, hogy e szoros ütemterv nem tette lehetővé, hogy a programozásba teljes körűen bevonják a civil szervezeteket és a parlamenteket, és nyomatékosan kéri, hogy a konzultációs folyamat e hiányosságait orvosolják a végrehajtási szakaszban;

Stratégiai dokumentumok és kiemelt cselekvési területek

14. hangsúlyozza, hogy a 617/2007/EK rendelet 1. cikkében meghatározott célkitűzések eléréséhez a programozásnak elsőbbséget kell adnia a szegénység visszaszorítását célzó intézkedéseknek, különösen a millenniumi fejlesztési célokkal összefüggő ágazatokban, mint például a szociális ágazat, ezen belül is különösen az egészségügy és az alapfokú oktatás; hangsúlyozza, hogy az FEE keretében vállalt azon kötelezettséget, amely szerint 2009-re a pénzeszközök 20%-át fogják az egészségügyre és az alapfokú oktatásra fordítani, minden európai fejlesztési politikára, ezen belül az EFA-ra is alkalmazni kell, a következetesség érdekében;

15. tudomásul veszi a Bizottság arra vonatkozó szándékát, hogy e célkitűzést a költségvetési támogatás segítségével kívánja elérni, de sajnálja, hogy a kedvezményezett országokkal együtt nem dolgoztak ki semmilyen átfogó stratégiát annak érdekében, hogy az egészségügy és az alapfokú oktatás ágazatát felvegyék az országstratégiai dokumentumokban szereplő prioritások közé; kéri, hogy a 20%-os célkitűzés elérése érdekében a félidős felülvisgálat keretében értékeljék újra ezt a kérdést;

16. hangsúlyozza, hogy a szegénység tartós csökkentése csak fenntartható gazdasági, szociális és környezetvédelmi fejlődés mellett valósulhat meg; hangsúlyozza továbbá, hogy valamennyi EFA címén hozott intézkedésnek olyan erős gazdaság létrehozására irányuló fejlesztési folyamat részét kell képeznie, amely környezetkímélő, és amelyben senkit sem fosztanak meg az alapvető szociális szolgáltatásoktól;

17. hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés soha nem valósítható meg teljesen háború, polgárháborús viszály vagy politikai bizonytalanság esetén; ezért úgy véli, hogy prioritást kell élveznie a demokrácia építésének és a béke, a törvényesség, a stabil demokratikus intézmények fenntartására vagy támogatására, valamint az emberi jogok maradéktalan betartására irányuló erőfeszítéseknek;

18. az a véleménye, hogy az országstratégiai dokumentumokat demokratikus ellenőrzésnek kell alávetni, és ebből következően azokat nem lehetne parlamenti ellenőrzés nélkül kidolgozni és alkalmazni; úgy véli, hogy az országstratégiai dokumentumoknak az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés (KPK) számára történő átadása jelentős hozzájárulás a Cotonou-i Megállapodásban leírt felelősségvállalási célkitűzéshez, és előrelépés annak érdekében, hogy a komitológia keretében intézményi hatáskört juttassanak a KPK-nak és az Európai Parlamentnek; kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a KPK rendelkezzen anyagi eszközökkel az országstratégiai dokumentumokra vonatkozó munka elvégzéséhez, valamint arról, hogy a KPK véleményeiről a Bizottság ellenőrző jelentést készítsen;

19. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 617/2007/EK rendelet semmilyen kifejezett eljárást nem ír elő az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek, a helyi hatóságok és a nem állami szereplők részvételére, sem a velük való konzultációra vonatkozóan az országstratégiai dokumentumok kidolgozása, nyomon követése és értékelése keretében; kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a programozásba következetesen illessze be ezeket a konzultációkat;

A nemekkel kapcsolatos kérdések

20. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemek kérdését nem fogadták el külön cselekvési területként; kéri, hogy e döntést az AKCS-partnerekkel egyetértésben fontolják meg újra az EFA végrehajtásának félidős felülvizsgálata keretében;

21. kéri a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben a nemek közötti egyenlőség terén tett kötelezettségvállalásait, melyek a kulcsfontosságú politikákra vonatkozó dokumentumokban szerepelnek, úgymint az Európai fejlesztési konszenzusban, az EU–Afrika közös stratégiában, valamint a Cotonou-i Megállapodásban, annak biztosítása érdekében, hogy az AKCS–EU partnerség politikai prioritásai között szerepeljenek és megfelelő figyelmet és finanszírozást kapjanak a nemekhez kapcsolódó kérdések a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének (gender mainstreaming) keretében, továbbá nyomatékosan kéri, hogy egy fejezetnek és külön mutatóknak a Bizottság által készített éves jelentésbe való beillesztésével erősítsék meg a nemek kérdésének láthatóságát a jobb nyomon követésnek és az elért haladás jobb ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében;

Költségvetési támogatás

22. az a véleménye, hogy a költségvetési támogatás hatékonyan hozzájárulhat a szegénység felszámolásához és a millenniumi fejlesztési célok megvalósításához, különösen, ha ezeket az eszközöket az egészségügy és az alapfokú oktatás ágazatára összpontosítják; egyetért a Bizottság azon szándékával, mely szerint a költségvetési támogatásnak olyan ösztönzőként kell működnie, amellyel növelni lehet nemzeti költségvetési keretekből az ezen ágazatoknak szánt részarányt;

23. emlékeztet arra, hogy a költségvetési támogatás hatékonyságát és jogszerűségét szigorúan alá kell rendelni több előzetes feltétel betartásának, amelyek elsősorban a következők: egyrészt az adományozók közötti megerősített együttműködés, másrészt a demokratikus szabályok betartása, a helyes kormányzás és arra vonatkozó előírás, hogy a kedvezményezett országokban demokratikusan megválasztott parlamentnek kell ellenőriznie a közpénzek kezelését; felkéri a Bizottságot, hogy szigorúan tartsa be ezen előzetes feltételeket, mielőtt kötelezettséget vállal az bármilyen költségvetési támogatási programra;

24. üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, amely szerint közvetlenül összekapcsolják a költségvetési támogatást a millenniumi fejlesztési célok megvalósításában elért eredményekkel, és előmozdítják a millenniumi fejlesztési célok olyan „MFC-szerződések” útján történő megvalósítását, amelyek hosszabb távú garantált finanszírozást írnak elő, ily módon hozzájárulva a támogatás kiszámíthatóságának erősítéséhez;

25. kéri, hogy a költségvetési támogatásról megbízható, átlátható és a millenniumi fejlesztési célok terén elért előrelépések mértékének mérésére alkalmas mutatók alapján készített értékelésről nyújtsanak be éves jelentést az Európai Parlamentnek, a KPK-nek, a nemzeti parlamenteknek és a nem állami szereplőknek,

26. kéri, hogy a költségvetési támogatás keretében saját források álljanak rendelkezésre az összes AKCS-parlament költségvetési ellenőrzésre vonatkozó kapacitásának megerősítésére;

Ösztönző részlet

27. emlékeztet arra, hogy ragaszkodik a helyes kormányzás előmozdításához, és hogy egyetért a „helyes kormányzásért járó jutalom” elvével a Cotonou-i Megállapodás 8. cikkében meghatározott politikai párbeszéd keretében azzal a feltétellel, hogy az odaítélés kritériumai és a végrehajtás módja világos és átlátható;

28. úgy véli, hogy az ösztönző részlet bontásához a Bizottság által meghatározott kritériumok kiemelten kezelik az Észak érdekeit, és szembeszállnak az olyan forma felé való eltéréssel, amelyben a támogatás feltételelei nem kizárólag a helyes kormányzásra vonatkozó kritériumokon alapulnak;

29. aggodalmát fejezi ki a gazdasági és társadalmi kormányzáshoz kapcsolódó kritériumok értelmezésére vonatkozóan; ellenzi, hogy gazdasági és társadalmi téren „rejtett kritériumokat” írjanak elő, és úgy véli, hogy az e területre vonatkozó jogszabályok és közpolitikák elemzése nem vezethet követelményekhez a liberalizáció és a dereguláció terén; javasolja, hogy adjanak a kormányzási profilokhoz a közszolgáltatások létéhez és minőségéhez kapcsolódó kritériumokat; emlékeztet arra, hogy az AKCS-országoknak vagy AKCS-régióknak arra a végső döntésre vonatkozó álláspontja, hogy részt vesznek-e gazdasági partnerségi megállapodásokban (GPM) vagy sem, nem lehet kritérium;

30. kéri a Bizottságot, hogy tisztázza azt a döntéshozatali folyamatot, amely az alap ösztönző részének bontását meghatározza, és tegyen javaslatokat az Európai Parlament és a nem állami szereplők e területre vonatkozó tájékoztatásának biztosítására;

Regionális integráció, kereskedelmi támogatás és GPM

31. emlékeztet az EU arra vonatkozó kötelezettségvállalására, amely szerint évente 2 000 000 000 EUR összegre emeli a kereskedelemnek nyújtott támogatását, és e kiegészítő támogatás 50%-át az AKCS-országokra fordítja, ezt az emelést kiegészítő pénzeszközökből fedezve; kiemelt jelentőséget tulajdonít az EU kereskedelemnek adott támogatás terén vállalt kötelezettsége betartásának, továbbá kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy készítsen jelentést jelenlegi helyzetről az EU és a tagállamok által a célkitűzés elérése érdekében tett kötelezettségvállalásokat illetően;

32.  nyomatékosan kéri, hogy az integrált regionális programok (IRP) finanszírozásából igazságosan részesüljön minden AKCS-ország vagy AKCS-régió, függetlenül az államok azon végső választásától, hogy részt vesznek-e GPM-ekben vagy sem; szembeszáll az IPR-előirányzatok odaítélésénél a GPM-ben való részvételhez kapcsolódó feltételesség minden formájával;

33. ismételten kéri, hogy a partnerségi megállapodásokban az AKCS-országok gazdaságainak átalakításához kapcsolódó sajátos szükségleteket az EFA pótlólagos alapjai fedezzék;

Részvétel

34. hangsúlyozza, hogy az EFA mentesítésének Európai Parlament általi utólagos vizsgálata nem minősül elégséges demokratikus ellenőrzésnek, és kéri a Tanácsot, hogy amíg megtörténik az EFA-nak az EU költségvetésébe való integrálása, adjon számára intézményi hatáskört a nyomon követési és a programozásértékelési eljárás egészére vonatkozóan;

35. sajnálatát fejezi ki a közösségi támogatás programozásában részt vevő szereplők szerepét meghatározó szabályok rendkívül homályos és kétértelmű megfogalmazása miatt (lásd a 617/2007/EK rendelet 2. cikkének (3) bekezdését); kéri, hogy az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek, a helyi hatóságok és a nem állami szereplők képviselői vegyenek részt az EFA programozási, nyomon követési és végrehajtás-ellenőrzési folyamatában;

36. felkéri az EU-tagállamok és az AKCS-országok nemzeti parlamentjeit, hogy vegyék szigorú parlamenti ellenőrzés alá az EFA programozásának végrehajtását illetően; kéri a Bizottságot, hogy győződjön meg arról, hogy a nemzeti parlamentekkel aktívan konzultálnak a stratégiai dokumentumok kidolgozásának és nyomon követésének valamennyi szakaszában;

37. megerősíti, hogy támogatja a KPK által a 2005. áprilisban tartott 9. ülésszaka alkalmával kinyilvánított azon kérést, hogy az EFA előirányzataiból megfelelő részt fordítsanak a képviselők, politikai, gazdasági és társadalmi vezetők oktatására és politikai képzésére, annak érdekében, hogy szabad választásokon alapuló pluralista demokráciákban hosszú távon megszilárduljon a helyes kormányzás, a jogállamiság, a demokratikus szerkezetek és a kormány és ellenzék közötti együttműködés;

Nyomon követés és az eredmények értékelése

38. kéri, hogy 2010-ben konzultáljanak az Európai Parlamenttel, a nemzeti parlamentekkel és a nem állami szereplőkkel az EFA végrehajtásának félidős felülvizsgálatáról, és hogy az Európai Parlamentet tájékoztassák a befektetési eszköz félidős értékelésének eredményeiről;

39. elégedetten veszi tudomásul, hogy a Bizottság éves jelentést készít az EFA jogcímén nyújtott támogatás végrehajtásáról, amely jelentést továbbítja az Európai Parlamentnek; nagyobb gondossággal jár majd el ezen éves jelentés vizsgálatakor a támogatásnak a szegénység felszámolására gyakorolt hatásait és az MFC megvalósításához való hozzájárulását illetően; kéri, hogy a KPK-nak, a nemzeti parlamenteknek és a nem állami szereplőknek is továbbítsák ezt az éves jelentést;

40. üdvözli a Bizottság és az Európai Beruházási Bank (EBB) azon szándékát, amely szerint rendszeresen értékelni kívánják az eredményeket, megkülönböztetett figyelmet fordítva a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása vonatkozásában elért eredményekre, valamint be kívánják vonni „az összes érintett szereplőt, beleértve a nem állami szereplőket is a Közösség által nyújtott támogatás értékelésének szakaszába”, ami természetesen az Európai Parlament, a nemzeti parlamentek és az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés bevonásával jár; kéri a Bizottságot, hogy tisztázza, milyen szabályok szerint és milyen gyakorisággal készülnek majd ezek az értékelések;

41. hangsúlyozza, hogy válság vagy konfliktus esetén a parlamenti képviselők és a civil társadalom képviselőinek tapasztalata és szakértelme még inkább nélkülözhetetlen, és kéri a Bizottságot, hogy írja elő a 617/2007/EK rendelet 8. cikkének (2) bekezdésében meghatározott különleges intézkedések elfogadása előtt e személyekkel folytatandó konzultációt;

A támogatás hatékonysága

42. elégedetten nyugtázza a fejlesztési támogatás hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozatra tett utalást, és sürgeti az EFA programozásának az említett nyilatkozat ajánlásaival történő összehangolását; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy egy kiegyensúlyozott, egyenlő felekkel működő partnerség létrehozása az EU és az AKCS-országok között nem épülhet csupán az adományozók közötti koordinációra és harmonizálására, hanem mindenekelőtt elő kell mozdítani a kölcsönös kötelezettségeket és a kétoldalú elszámoltathatóságot, különösen az irányítás terén;

43. arra biztatja a Bizottságot, hogy a gyakorlatban is valósítsa meg az e területen elért haladás szoros nyomon követésére vonatkozó szándékát, és készítsen külön jelentést a 2008. szeptemberi accrai csúcsértekezlet előkészítése keretében; kéri, hogy a támogatás hatékonyságának értékeléséről rendszeresen készítsenek jelentést, amelyet benyújtanak az Európai Parlamentnek;

44. elismeri, hogy a Bizottság által a kifizetések felgyorsítása érdekében tett erőfeszítéseknek köszönhetően javult jelentős mértékben az EFA végrehajtásának aránya; hangsúlyozza azonban, hogy van még előrelépési lehetőség e területen, és felkéri a tagállamokat, hogy aktívan járuljanak hozzá ahhoz; kéri a Bizottságot, hogy negyedévenként készítsen kimutatást az Európai Parlament és KPK számára a pénzeszközök kifizetéséről;

45. teljes mértékben osztja azt a kifejezett szándékot, amely az EFA végrehajtása keretében nyújtandó támogatások kiszámíthatóságának fokozására irányul;

Az afrikai béke támogatására irányuló eszköz

46. határozottan támogatja egy, az afrikai béke támogatására irányuló eszköz létrehozását, és kéri, hogy ezen eszköz igazgatási szabályai fejezzék ki az EU és az Afrikai Unió közötti politikai partnerség megerősítését, az új EU–Afrika közös stratégia iránymutatásaival összhangban;

47. hangsúlyozza, hogy az afrikai béke támogatására irányuló eszközt a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) egyik eszközének kell tekinteni, és hogy a DAC feltételei szerint az nem tartozik a fejlesztés területéhez; e tekintetben rendkívül sajnálja a Tanács 2006. április 11-i határozatát, amely a béketámogatási eszköz EFA általi finanszírozását írja elő;

48. kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy írjanak elő más forrásból történő finanszírozást legkésőbb az afrikai béke támogatására irányuló eszköz finanszírozási eljárásának 2010. évi felülvizsgálatát célzó értékelés befejezéséig; kéri, hogy ezen értékelés keretében konzultáljanak vele;

49. kéri, hogy konzultáljanak az Európai Parlamenttel és a KPK-val a 2008–2010-es időszakra vonatkozó cselekvési programról és a pénzeszközök felhasználásáról szóló, a Bizottság által készített éves tevékenységi jelentésről;

Társfinanszírozások és az egyéb eszközökkel való koherencia

50. jóváhagyja a 10. EFA programozása által megnyitott lehetőséget a fejlesztési projekteknek a tagállamokkal vagy más adományozókkal való közös finanszírozására;

51. javasolja, hogy az EU más pénzügyi eszközei számára is nyissák meg ezt a lehetőséget, és ismételten kéri egy programozható és kiszámítható új pánafrikai pénzügyi keret létrehozását, amelyet az EFA-ból, a fejlesztési együttműködési eszköz tematikus eszközeiből és az európai szomszédsági politikai eszközből (ENPI) fedeznek az új EU–Afrika közös stratégia megvalósításának finanszírozása és támogatása céljából;

52. kifejezi azon óhaját, hogy társfinanszírozással hozzanak létre közös AKCS-EU programokat annak érdekében, hogy közös válaszok szülessenek a nagy globális kihívásokra, mint amilyen például a világ közjavaihoz való hozzáférés vagy az éghajlatváltozás, ekképpen járulva hozzá a Cotonou-i Megállapodásban szereplő politikai partnerség megerősítéséhez;

°

° °

53. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 317., 2000.12.15., 3. o. A 2005. június 25-én aláírt megállapodással felülvizsgált megállapodás (HL L 209., 2005.08.11., 27. o.) (2) HL L 247., 2006.09.09., 32. o. (3) A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 378., 2006.12.27., 41. o.). (4) A Tanács, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői és a Bizottság által együttesen elfogadott nyilatkozat az Európai Unió fejlesztési politikájáról: „Az európai íkonszenzus” – Európai konszenzus a fejlesztési politikáról (HL C 46., 2006.02.24., 1.o.)

Egy új eljárás

A 9. EFA-ig az eljárás három eszközre vonatkozott (Cotonou-i Megállapodás, pénzügyi jegyzőkönyv, „belső megállapodás”), amelyeket minden tagállamban és az AKCS-államok 2/3-ában (csak az első két dokumentumot) meg kellett erősíteni. Ebből eredően ez nagyon nehézkes folyamat (a 9. EFA esetében ez az eljárás 2 év és 10 hónapig tartott). Időközben igénybe lehetett venni az előző EFA maradványát.

A 10. EFA esetében a ratifikációs eljárás felgyorsítása érdekében a belső megállapodást (amelyet 2006. július 17-én írtak alá) a legegyszerűbb megfogalmazására korlátozták. A programozási szabályok alkalmat adtak egy új végrehajtási rendelet kidolgozására, amelyet a Tanács 2007. május 14-én fogadott el: ezzel a szöveggel fordultak az Európai Parlamenthez (EP).

Az eljárások harmonizálására való törekvéssel ezt a rendelettervezetet az FEE modelljéről másolták. Ez pozitív haladás, mivel integrálja az EP által az együttdöntési eljárás keretében megtárgyalt hozzájárulásokat. Ez egyúttal előrelépés az EFA-nak a költségvetésbe történő beillesztése felé, amit a jelentés is óhajt.

Elsődleges tét az európai fejlesztési menetrendben

Mennyiségi szempontból, mivel az EU 2008–2013 közötti időszakra szóló fejlesztési támogatása lényeges részének – amelyet a Föld legveszélyeztetettebb országainak szánnak – felhasználására vonatkozó döntésről van szó.

Minőségi szempontból a rendelet a nemzetközi szolidaritás terén zajló nemzetközi és európai mozgósítás összefüggésébe illeszkedik, különösen a legkevésbé fejlett országok javára, amelyek többsége AKCS-ország. A 10. EFA végrehajtási időszaka részben egybeesik az európai és globális fejlesztési ütemterv több hangsúlyos részével:

- az EU és a tagállamok kötelezettségvállalásai a hivatalos fejlesztési támogatások terén,

- a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása 2015-re,

- az új EU–Afrika stratégia,

- mozgósítás a támogatás hatékonyságának kérdését illetően, a 2008-ban rendezendő, a Párizsi Nyilatkozat nyomon követéséről szóló accrai csúcstalálkozó segítségével,

- az EFA-k végrehajtása,

- a pénzügyi tervek felülvizsgálata 2010-ben, amikor fel kell tenni a költségvetésbe való beillesztés kérdését.

Az ütemterv

A ratifikációs eljárást 2007. december 31-ig be kell fejezni. E határidő lényeges, mivel a 9. EFA maradványa már nem vihető át. A Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy a 9. EFA összes pénzeszközét felhasználják e határidő előtt. A kormányközi ratifikációs eljárás nehézkességének kérdésével azonban még foglalkozni kell.

Az EP-nek meg kell bizonyosodnia arról, hogy a 9. EFA pénzeszközei nem fognak elveszni „megszüntetési záradék” miatt.

E kötelező ütemtervre tekintettel igen sajnálatos, hogy a szereplők – különösen a nemzeti parlamentek és az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés (KPK) – részvétele nem kielégítő.

A részvétel

A programozási eljárás hiányosságait követően – a felelősségvállalási és részvételi elveknek megfelelően, amelyeknek jellemezniük kell az EU fejlesztési politikáját – meg kell bizonyosodnunk e hiányosságok hatásairól a 10. EFA végrehajtási szakaszában.

Az EFA-nak a költségvetésbe történő beillesztése lehetővé teszi a jelenlegi hiányosságok nagy részének megoldását. Azonban amíg ez megtörténik, érzékelhető haladást kell elérni e területen. Ugyanis a részvételre vonatkozó rendelkezések továbbra is elégtelenek vagy nagyon homályosak. Ezért a jelentés külön kiemeli a részvétel megerősítését az eljárás összes szintjén: stratégiai dokumentumok, a támogatás hatékonyságának kérdése és az eredmények értékelése.

Nemzeti és regionális stratégiai dokumentumok

A stratégiai dokumentumok az EFA végrehajtásának fő eszközei. A jelentés ebből következően az alábbi kettős kötelezettséget hangsúlyozza:

- a szociális ágazatok, különösen az egészségügy és az alapfokú oktatás prioritásával kapcsolatban, és

- a demokratikus ellenőrzéssel kapcsolatban.

E két pontot illetően a rendeletben előírt rendelkezések és a stratégiai dokumentumok tartalmáról az e szakaszban rendelkezésre álló információk számos hiányosságot mutatnak. Ugyanakkor az, hogy ezeket a dokumentumokat tájékoztatásul megküldik a KPK-nak, a helyes irányba tett lépés. Azonban lényeges előrelépéseket kell tenni annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az EP-nek, a nemzeti parlamenteknek és a nem állami szereplőknek a stratégiai dokumentumok kidolgozásában, végrehajtásában és értékelésében való részvételét és ellenőrzését.

Kiemelt cselekvési területek

Meg kell bizonyosodnunk arról, hogy e rendelettervezet rendelkezései teljesen megfelelnek az 1. cikkben meghatározott célkitűzésnek: „a szegénység felszámolása” és a „milleniumi fejlesztési célok megvalósítása”.

A 2001 óta az európai költségvetésbe foglalt célkitűzést – amely szerint a támogatás 20%-át az egészségügyre és az alapfokú oktatásra kell fordítani – az EFA-ra is alkalmazni kell.

Ettől még messze vagyunk, ugyanis a 10. EFA csak 6,1%-ot ír elő közvetlen támogatásként e két ágazatnak (3,3% az egészségügynek és 2,8% az oktatásnak, amelyekhez hozzá kell adni 1,6%-ot a szociális kohézió számára). A Bizottság úgy véli, hogy a 20%-os célkitűzést a költségvetési támogatás révén fogják elérni. Ez azonban nem elegendő. Az egészségügy és az oktatás kiemelt jellegének világosan meg kell mutatkoznia a stratégiai dokumentumok középpontjában.

A nemek kérdése

A fejlesztés kérdéseivel foglalkozó valamennyi nemzetközi szervezet és intézmény hangsúlyozza a nőket is magukban foglaló vagy kifejezetten a nőknek szóló fejlesztési tervek helyességét.

A jelentés újból megerősíti, hogy a nemekhez kapcsolódó kérdéseknek az EU együttműködési politikájának prioritásai között kell szerepelniük. Sajnálatunkat fejezhetjük ki e tekintetben amiatt, hogy e téma nem szerepel cselekvési területként a 10. EFA-ban. A nemek terén az eredmények külön értékelése hiányában a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítése nem biztosíthatja e területen az EU cselekvésének sem a hatékonyságát, sem a láthatóságát.

A támogatás hatékonysága, átláthatóság, nyomon követés és az eredmények értékelése

A jelentés pozitív újításokat tartalmaz a támogatás hatékonyságának nyomon követése és értékelése terén. Érzékelhető javulást is sikerült elérni az utóbbi években a kifizetések felgyorsításában annak ellenére, hogy több tagállamban maradt még tennivaló e téren. A támogatás hatékonyságát azonban ellenőriznie és értékelnie kell az EP-nek, a KPK-nak és a nem állami szereplőknek.

A 10. EFA végrehajtása eredményeinek nyomon követése és értékelése tekintetében a rendelet egy pozitív előrelépést is tartalmaz: az EP-nek továbbítandó éves jelentés készítését. A Bizottság is kifejezte arra vonatkozó szándékát, hogy rendszeresen értékelje az eredményeket úgy, hogy figyelmét a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása terén elért haladásra összpontosítja, és bevon „minden érintett szereplőt”. Azonban még pontosításokra van szükség az EP hatáskörét, az éves jelentést és az említett szereplők kilétét vonatkozó hatáskörét illetően.

A kapacitások megerősítése

A nemzeti parlamenteknek lényeges eszközöknek kell lenniük a programozás kidolgozásában, végrehajtásában és az eredményei ellenőrzésében. E feladat teljesítéséhez mind anyagi eszközökkel, mind a parlamenti képviselők képzése terén támogatni kell a parlamenteket. A jelentés kettős támogatást javasol:

- pénzügyi eszközök a parlamentek kapacitásainak megerősítéséhez,

- külön támogatás a költségvetési támogatással finanszírozott költségvetési nyomon követéshez.

A nem állami szereplők kapacitásait is meg kell erősíteni.

A költségvetési támogatás

A költségvetési támogatás jelentős emelését írják elő. E támogatás megfelelő és hatékony előmozdítója lehet az EU fejlesztési politikájának az MFC-k megvalósításához való hozzájárulása keretében.

Azonban csak akkor teljesítheti e feladatokat, ha egyes előzetes feltételek teljesülnek:

- megerősített együttműködés az adományozói oldalon,

- helyes kormányzás, demokrácia, az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, és a közpénzek kezelésének demokratikusan választott parlament általi ellenőrzésére vonatkozó előírás a kedvezményezetti oldalon.

Sem a költségvetési támogatást, sem az „ösztönző részletet” nem lehet alkalmazni új feltételesség bevezetéséhez vagy ahhoz, hogy létrehozzák az adományozók megnövelt beavatkozási eszközét a költségvetésben és a nemzeti politikákban, továbbá hogy csökkentsék az AKCS-országok politikai mozgásterét.

Tehát ezen eszköz szigorú ellenőrzése elengedhetetlen a következők biztosításához:

- hogy ezen előzetes feltételek ténylegesen teljesüljenek, és elkerüljék az EP által az EFA mentesítéséről szóló utolsó jelentésében kiemelt eltéréseket,

- hogy e támogatás valóban hozzájáruljon az MFC-k megvalósításához,

- hogy valóban sor kerüljön a nemzeti parlamentek és a civil társadalmak bevonására.

Az ösztönző részlet

Ez a 10. EFA újdonsága, amely azt jelenti, hogy a pénzeszközök egy részét a „helyes kormányzás” előmozdítására vonatkozó feltétellel fogják kiutalni. Elvileg osztani tudjuk a helyes kormányzási „jutalom” gondolatát az EU és az AKCS-partnerek közötti politikai párbeszédnek a Cotonou-i Megállapodás 8. cikke szellemében történő megerősítése szolgálatában. Azonban még sok bizonytalanság övezi ezt az előírást:

1 – A határozathozatali folyamat kevéssé világos.

2 – Semmilyen ellenőrzés, sőt még információ sincs az EP, a parlamentek, a nem állami szereplők vagy a KPK számára. A stratégiai dokumentumok mellékletében közzétett „kormányzási tervek” alapján csupán egy utólagos nyomon követés lehetséges.

3 – A „kormányzási profilok” egyes kritériumai vagy az értelmezésük problémákat okoznak. A Bizottság olyan kritériumokkal egészítette ki a listát, amelyek nem tartoznak közvetlenül a helyes kormányzáshoz, vagy mindenekelőtt az Észak érdekeit jelentik, mint például: a piacok liberalizációja, a terrorizmus elleni küzdelem, a tömegpusztító fegyverekre vonatkozó kötelezettségvállalások, a migránsok visszafogadására vonatkozó kötelezettség végrehajtása...

Egyedül a Bizottságnak (EP-nek, parlamenteknek, KPK-nak, nem állami szereplőknek) az ösztönző részlet kifizetésének szabályaira és feltételeire vonatkozó külső ellenőrzése szüntethetne meg minden kétértelműséget. Az EFA végrehajtása keretében kifejezetten elő kell írni ezt az ellenőrzést.

Társfinanszírozások és az egyéb eszközökkel való koherencia

E rendelet másik újdonsága: az a lehetőség, hogy a fejlesztési terveket a tagállamokkal vagy más adományozókkal együtt társfinanszírozzák. Ez pozitív előrelépés, amely megfelel a fejlesztési intézmények és nem kormányzati szervek elvárásainak.

A jelentés hangsúlyozza, hogy a társfinanszírozásoknak az EU és az AKCS-országok közötti politikai partnerség megerősítése előmozdítóinak kell lenniük az új EU-Afrika stratégia irányaival összefüggésben. Javasolja, hogy az EU más pénzügyi eszközeire is terjesszék ki a tárfinanszírozási eljárást egy „pánafrikai fejlesztési alap” létrehozása érdekében, amelyet az EFA és a szomszédsági eszköz közösen finanszíroz.

Regionális integráció, kereskedelmi támogatás és GPM

Az Európai Unió 2005 végén arra vállalt kötelezettséget, hogy 2010-re évi 2 milliárd euróra emeli (1 milliárd a Bizottságtól és 1 milliárd a tagállamoktól) a kereskedelemnek nyújtott támogatását. A Tanács kötelezettséget vállalt arra, hogy e további támogatás 50%-át az AKCS-országoknak adja. Ezt a kötelezettségvállalást teljesíteni kell.

Ezen kívül felmerül a 10. EFA végrehajtási keretében a regionális integrációs programoknak szentelt keret felhasználásának a kérdése. A Bizottság jelentős mértékben növelte ezt a keretet egyrészt az e téren egyre növekvő igények kielégítése érdekében, másrészt azért is, hogy finanszírozni tudják az AKCS-gazdaságoknak az EFA-k lezárásához kapcsolódó kiigazítási intézkedéseit.

E pontra vonatkozóan a jelentés külön kiemeli az EP két fontos követelését:

1 – A GPM-finanszírozásnak ki kell egészítenie az EFA pénzeszközeit.

2 – Pontosítások szükségesek a RIP-pénzeszközök AKCS-régiók és -országok közötti elosztását illetően, különösen azért, hogy amint azt a KPK által elfogadott Kigali Nyilatkozat hangsúlyozza, garantáltan ne lehessen bevezetni egyetlen olyan feltételességet sem, amely a GPM-ekben való részvételhez kapcsolódik.

Az afrikai béke támogatására irányuló eszköz

Mindamellett, hogy az EP politikai támogatását adja ezen eszköz megvalósításához, fel kell tennie az eszköz finanszírozására vonatkozó kérdést. Az előírások szerint ezt a KKBP-hez tartozó eszközt a 2008–2010 közötti időszakban az EFA előirányzataiból kell finanszírozni. Ez a döntés nem fogadható el, és ismét azt igazolja, hogy az EU fejlesztési politikájának forrásait más célkitűzésekre használják fel. A jelentés kéri, hogy ezt az eljárást 2010-ben, ezen eszköz finanszírozásának vizsgálatát követően vizsgálják felül.

JAVASLATOK

A Külügyi Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. tekintettel az Európai Közösségek Bírósága előtt 2005. február 21-én indított Európai Bizottság kontra Tanács ügyre (C-91/05) a kézi lőfegyverekkel és könnyű fegyverekkel kapcsolatos KKBP intézkedésről az ECOWAS keretében,

B.  figyelembe véve, hogy a Bíróság ez ügyben hozandó ítélete mérföldkő lehet a Tanács és Bizottság között régóta tartó küzdelemben a fejlesztési és KKBP intézkedések egymást átfedő területei feletti hatáskört illetően,

1.  tudomásul veszi a C-91/05 sz. ügyre vonatkozó 2007. szeptember 19-i főtanácsnoki véleményt, amely szerint – ellentétben a Tanács álláspontjával – a kézi lőfegyverek és könnyű fegyverek elterjedése elleni küzdelem a közösség fejlesztési együttműködési politikájának körébe tartozik a Cotonou-i Egyezmény 11. cikkének (3) bekezdése alapján is; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a 10. Európai Fejlesztési Alap SALW és DDR projektjeinek programozásakor vegyék figyelembe a C-91/05 sz. ügy várható kimenetelét;

2.  kiemeli, hogy az afrikai békeprogram (APF) egy másik olyan ügy, ahol vitatott, hogy a „fejlesztés” lenne a fő célja a 250 millió eurós pénzügyi támogatásnak; ezért azt szorgalmazza, hogy az APF jövőbeni feltöltéséhez más forrást vegyenek igénybe, például a stabilitási eszközt;

3.  tekintettel az ügy érzékeny voltára, felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vonják be az Európai Parlamentet az APF-ből finanszírozott jövőbeni békefenntartó műveletekről szóló vitába, és a lehető leghamarabb továbbítsák a Parlamentnek a AKCS-n belüli indikatív programot és cselekvési programokat és a támogatás felhasználásáról szóló éves tevékenységi jelentéseket;

4.  azt javasolja, hogy az APF tevékenységeit a KKBP ülések keretén belül vitassák meg a Tanács elnökségével;

5.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ellentétben a tagállamok kormányainak képviselői által a közösségi és EFA eljárások lehető legnagyobb mértékű összehangolásáról kötött belső megállapodással, a harmonizáció továbbra is korlátozott mértékű; miközben üdvözli a tényt, hogy tájékoztató jelleggel megkapja az ország- és régióértékelő jelentéseket, különösen hangsúlyozza azt a kívánságát, hogy a stratégiai dokumentumok elkészítéséről, végrehajtásáról és időközi értékeléséről is kapjon tájékoztatást.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

JAVASLATOK

A Költségvetési Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

Elsőként meg kell jegyezni, hogy a Költségvetési Bizottság támogatta az Európai Fejlesztési Alap (EFA) általános költségvetésbe történő beemelését a költségvetés egységességének elve alapján, valamint az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a hatékony végrehajtás miatt. Az Unió külső kapcsolatai számára rendelkezésre álló pénzügyi források jelenlegi széttagoltsága ezt még inkább megnehezíti.

A pénzügyi források hatékony felhasználásának elősegítése érdekében a bizottság hangsúlyozta továbbá, hogy a költségvetésbe történő beemelés révén orvosolható lenne az a nem kívánatos helyzet, amelyben különféle költségvetési rendeletek és különböző végrehajtási szabályok érvényesülnek.

Mindazonáltal mind a bizottság, mind a Parlament egésze rámutatott arra, hogy az alap költségvetésbe történő beemelése pénzügyileg nem veszélyeztethet más politikákat, ezért azt a pénzügyi keret összefüggésében kell vizsgálni, amelyet a vonatkozó többletforrások általános költségvetésbe történő bevonása érdekében ki kell igazítani. Tekintve a Tanács hozzáállását, egyelőre korai lenne realisztikusan megjósolni, hogy az EFA esetében mindez mikorra valósítható meg.

Szeretném megragadni a lehetőséget, hogy emlékeztessek a bizottságaink közti sikeres együttműködésre a jogalkotási és költségvetési jogköröknek a fejlesztési célok elérése érdekében történő ötvözése terén. A költségvetési jogkör használata olyan stratégiai estekben, mint a Bizottság teljesítményértékelési célkitűzéseinek kérdése és a Parlament megfelelő mértékű bevonása a stratégiai dokumentumok meghatározásába igen hasznos eszköznek bizonyult. Határozottan támogatjuk az EFA-forrásokra vonatkozó hasonló iránymutatások és parlamenti ellenőrzés megvalósítására irányuló erőfeszítéseiket.

Szintén az EFA esetében a Bizottság az elmúlt 10 évben egyre gyakrabban alkalmazott közvetlen költségvetési segítségnyújtást az uniós források előnyben részesített folyósítási mechanizmusaként. A Költségvetési Bizottság rámutatott arra, hogy ennek a módszernek előnyei is lehetnek, például a partnerországok fejlesztési folyamatokba történő aktív bevonása és a költségvetések adományozók közötti koordinációja. Ennek ellenére arra is következetesen felhívtuk a figyelmet, hogy ezen eszköz alkalmazásakor mérlegelni kell, hogy az érintett partnerországokban léteznek-e megfelelően fejlett költségvetési és pénzügyi irányítási rendszerek.

A bizottság ezért úgy véli, hogy ennek szükségszerűen kulcsszerepet kellene játszania a 10. EFA programozásában, mivel sok AKCS-ország továbbra is fejletlen államháztartás-irányítási és költségvetési rendszerekkel rendelkezik. Éppen ezért meggyőződésünk, hogy a programozási folyamatban nagyfokú egyedi jellegre van szükség a kockázatminimalizálás és a megfelelő folyósítási mechanizmusok körültekintő személyre szabásának biztosítása érdekében.

Amennyiben ez megvalósul, úgy reményeink szerint az Unió fejlesztési célkitűzései hatékonyan hajthatók végre a 10. EFA keretében az uniós kiadások felügyeletének és elszámoltathatóságának kielégítő szintje mellett.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE