Hans-Peter Martin mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről

(2007/2215(IMM))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Osztrák Köztársaság állandó képviselője által 2007. szeptember 24-én eljuttatott és 2007. szeptember 27-én a plenáris ülésen bejelentett, Hans-Peter Martin mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–   miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően, meghallgatta Hans-Peter Martint,

–   tekintettel az Európai Közösségek 1965. április 8-i kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyvének 10. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel az európai közösség Bíróságának 1964. május 12-i és 1986. július 10-i határozatára,(1)

–   tekintettel az osztrák szövetségi alkotmány 57. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (2) bekezdésére és 7. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0071/2008),

1.  felfüggeszti Hans-Peter Martin mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését az Osztrák Köztársaság illetékes hatóságának.

(1) 101/63 sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964., 383. o.), illetve 149/85. sz. Wybot kontra Faure és társai ügy (EBHT 1986., 2391.o.).

2007. október 12-én a Parlament elnöke továbbította a Jogi Bizottság elnökének Ausztria állandó képviselője levelét, amely mellékelve tartalmazta a Bécsi Tartományi Büntetőbíróság Hans-Peter Martin parlamenti mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelmét.

Az állandó képviselő levele mellékletként tartalmazta az Osztrák Szövetségi Igazságügyi Minisztérium levelét, valamint a Bécsi Tartományi Büntetőbíróság levelét. Míg az Igazságügyi Minisztérium levele Hans-Peter Martinnak a kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv 10. cikkében foglalt mentelmi jogának felfüggesztésére hivatkozik, a Tartományi Büntetőbíróság levele a jegyzőkönyv 9. cikke által az Európai Parlament képviselőire ruházott mentesség felfüggesztésére vonatkozik.

Mivel a jegyzőkönyv 9. cikkében foglalt mentesség nem függeszthető fel, feltételeznünk kell, hogy a felfüggesztési kérelem a 10. cikkre vonatkozik.

A tények

2007. június 6-án a Merkur Treuhand Wirtschaftstreuhand- und Steuerberatungs Gesellschaft mit beschränkter Haftung magánvádas eljárást indított Hans-Peter Martin ellen a Bécsi Kerületi Büntetőbíróságon az osztrák büntető törvénykönyv 152. paragrafusa szerinti hitelrontás miatt, amiért a képviselő honlapján (www.hpmartin.net) és az APA hírügynökség OTS sajtóközleményében (OTS0189 5 11 0473 NEF0006) az EU csaláselleni hatósága (az OLAF) által ellene a titkársági juttatásokkal való visszaélés miatt felhozott vádakkal kapcsolatban azt állította, hogy átfogó és alapos nyomozás után bizonyítást nyert, hogy semmilyen módon nem élt vissza uniós pénzekkel, és csupán formai hibát találtak akkori főkönyvelője, az osztrák kormány jelenlegi pénzügyminisztériumi államtitkára, Christoph Matznetter részéről, aki Martin képviselő szerint az irodai költségekre szánt juttatás helyett tévesen a titkársági juttatásokhoz könyvelt a képviselő munkatársai által használt három számítógépet, valamint két telefonszámlát.

A magánvádló Merkur Treuhand Wirtschaftstreuhand- und Steuerberatungs GmbH szerint ezen állítások megvalósítják a hitelrontás vétségét, minthogy azokkal az éveken át a magánvádló jogelődjének társasági tagjaként és üzletvezetőjeként tevékenykedő Christoph Matznetter neve elválaszthatatlanul összefonódott, és a Hans-Peter Martin által elmondottak alapján Christoph Matznetterre és a magánvádlóra egyaránt a szakmai inkompetencia árnya vetül, ami a magánvádló ügyfeleiben azt a benyomást keltheti, hogy a társaság a vagyonkezelési és tanácsadási tevékenységét rosszul végzi. A magánvádló szerint egyik évek óta hűséges megbízója emiatt máris felbontotta a magánvádlóval kötött szerződését. Minthogy a magánvádló szerint Hans-Peter Martin pontosan tudja, hogy a titkársági juttatások elszámolásában ejtett hibák miatt valójában nem a magánvádlót terheli felelősség, hiszen az elszámolás során Hans-Peter Martin kifejezett utasításai alapján jártak el, utóbbi objektív és szubjektív értelemben is megvalósítja a hitelrontás vétségét, és ennek megfelelő büntetést érdemel.

A magánvádló ezzel együtt kérelmezte, hogy Hans-Peter Martint mint a www.hpmartin.net honlap és az APA által közzétett OTS-közlemény (OTS0189 5 II 0473 NEF0006) tulajdonosát az osztrák médiatörvény 34. cikke (1) bekezdése (adott esetben 34. cikke (3) bekezdése) értelmében kötelezzék az ítélet nyilvánosságra hozatalára, valamint az osztrák médiatörvény 33. cikke (1) bekezdése (adott esetben 33. cikke (2) bekezdése) értelmében a bűncselekményt megalapozó állításai visszavonására (törlésére).

A Parlament Jogi Szolgálata szerint(1), mivel a magánvádló jogorvoslatként az ítélet nyilvánosságra hozatalát és anyagok honlapokról való levételét kéri, a büntető bíróság kiszabhatja az osztrák büntető törvénykönyv 152. paragrafusában foglalt büntetéseket is, vagyis legfeljebb hat hónapig terjedő szabadságvesztést vagy pénzbüntetést. Egy ilyen ítélet azonban nem befolyásolná Martin képviselő mandátumát, mivel a vonatkozó osztrák jogszabályok szerint az Európai Parlament képviselői csak egy éves vagy annál hosszabb szabadságvesztés esetén veszítik el képviselői helyüket.

A jogszabályok

Martin képviselő ellen az alábbi jogszabályi rendelkezések alapján indult eljárás:

Osztrák büntető törvénykönyv:

Hitelrontás

152. paragrafus (1) Aki hamis tényt állít, és ezáltal más hitelét, keresetét vagy szakmai előmenetelét rontja vagy veszélyezteti, hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel vagy 360 napi ellátási díjig terjedő pénzbírsággal sújtható. A szabadságvesztés és a pénzbírság együttesen is kiszabható.

(2) Az elkövető ellen csak a sértett kérésére járnak el.

Osztrák médiatörvény:

Visszavonás

33. § (1) A médiában megjelent tartalommal kapcsolatos büntetőítéletben a felperes kérelmére kimondható a terjesztésre szánt médiaanyagok visszavonása vagy a weboldal bűncselekményt megvalósító részeinek a törlése. Ugyanez vonatkozik – a büntető perrendtartás 446. §-nak sérelme nélkül – a 29. § (3) bekezdése szerinti felmentő ítéletekre.

(2) A felperes vagy az eljárás kezdeményezésére jogosult személy kérelmére egy önálló eljárásban kimondható a visszavonás, ha egy médiumban bűncselekmény objektív tényállását valósították meg és egy meghatározott személy elleni eljárás nem valósítható meg, vagy azt nem kérelmezik vagy nem tartják fenn, vagy az elítélés büntetést kizáró okokból nem lehetséges. Ha az elkövető a valóságbizonyítás során bemutatott bizonyíték alapján nem büntethető, ezt a bizonyítékot a 29. § szerint hozzáférhetővé kell tenni a médiatulajdonos mint érintett fél (41. § (6)) számára. (2a) A visszavonás nem megengedhető, ha egy harmadik személy – 6. § (4) bekezdés 4. sora szerinti – nyilatkozatának közléséről volt szó.

(3) A magánvádra jogosult arra vonatkozó joga, hogy a visszavonást önálló eljárásban kérelmezze, attól a naptól számított hat hét után szűnik meg, amikor tudomására jutott a bűncselekmény és az a körülmény, hogy konkrét személy ellen nem lehet eljárást indítani vagy elítélni.

(4) A visszavonás helyett – kérelmére – kötelezni kell a médiatulajdonost, hogy egy számára megállapítandó méltányos határidőn belül részek leválasztásával, felülragasztásával vagy más alkalmas módon gondoskodjon arról, hogy a bűncselekményt megalapozó részek a médiaanyagok további terjesztése révén már ne legyenek észrevehetők.

(5) Ha a visszavonást önálló eljárásban ítélik meg, a perköltségek a médiatulajdonost terhelik.

Az ítélet közzététele

34. § (1) A médiában megjelent tartalommal kapcsolatos bűncselekményre vonatkozó büntetőítéletben a vádló kérelmére kimondható az ítélet azon részeinek közzététele, amelyek közlésére a közvéleménynek a bűncselekményről és annak elítéléséről történő tájékoztatása céljából szükség van. Az ítéletben fel kell sorolni az ítélet azon részeit, amelyeket közzé kell tenni. Ennek során a bíróság az ítélet részeit rövidített változattal helyettesítheti, amennyiben az az ítélet tartalmának könnyebb megértéséhez vagy a közzététel terjedelmének korlátozásához szükségesnek tűnik.

(2) Rágalmazás és becsületsértő bűncselekmény esetén, illetve amikor egy másik bűncselekmény a magánélet vagy a családi élet körülményeit vagy tényállásait érinti, az ítélet közzétételét csak a sértett beleegyezésével szabad kimondani, még ha a bűncselekmény elleni fellépéshez nincs is szükség meghatalmazásra, vagy a meghatalmazást már megadták.

(3) A vádló vagy a vádemelésre jogosult kérelmére önálló eljárásban ki lehet mondani az ítélet közzétételét, ha egy médiumban bűncselekmény objektív tényállását valósították meg, és egy meghatározott személy elleni eljárás nem valósítható meg, vagy azt nem kérelmezik vagy nem tartják fenn, vagy az elítélés büntethetőséget kizáró okokból nem lehetséges. A 33. § (2) bekezdésének második mondata és a 33. § (3) bekezdése alkalmazandó.

(3a) Az ítélet közzététele nem megengedhető, ha egy harmadik személy – 6. § (4) bekezdés 4. sora szerinti – nyilatkozatának közléséről volt szó.

(4) Ha a médiában megjelent tartalommal kapcsolatos bűncselekményt időszaki médiumban követték el, az ítélet ezen médiumban történő közzétételére értelemszerűen alkalmazandó a 13. §, a közzététel határideje pedig akkor kezdődik, amint az ítélet jogerőre emelkedett. A végrehajtásra a 20. § értelemszerűen vonatkozik.

(5) Egy másik periodikus médiumban történő közzététel kimondható, ha az időszaki médium, amelyben a médiában megjelent tartalommal kapcsolatos bűncselekményt elkövették, már nem létezik, vagy ha a fenti bűncselekményt külföldi vagy nem időszaki médiumban követték el. Az ítéletek közzétételének költségei a perköltségek részét képezik. A végrehajtásra a 46. § vonatkozik.

(6) Ha az ítélet közzétételét önálló eljárásban ítélik meg, a perköltségek a médiatulajdonost (a kiadót) terhelik.

A parlamenti mentelmi joggal kapcsolatban az alábbi rendelkezések relevánsak:

Az Európai Közösségek kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyve

10. cikk

Az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt az Európai Parlament tagjai:

a) saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik;

b) a többi tagállam területén mentességet élveznek mindenfajta őrizetbe vételre és bírósági eljárásra vonatkozó intézkedés alól.

A mentesség akkor is megilleti a tagokat, amikor az Európai Parlament üléseinek helyszínére utaznak, illetve onnan visszatérnek.

Nem lehet hivatkozni a mentességre olyan esetben, amikor valamely tagot bűncselekmény elkövetésében tetten érnek, továbbá a mentesség nem akadályozhatja meg az Európai Parlamentet azon jogának gyakorlásában, hogy valamely tagjának mentességét felfüggessze.

Mivel azok a bűncselekmények, amelyekkel Hans-Peter Martint vádolják, Ausztriában történtek, és az eljárás Ausztriában zajlik, továbbá Hans-Peter Martin osztrák EP-képviselő, ezért az „[osztrák parlament] tagjaira vonatkozó mentességet” élvezi.

Ausztriában a parlamenti mentelmi jogot a szövetségi alkotmánytörvény (Bundes-Verfassungsgesetz) 57. cikke szabályozza:

57. cikk

(1) A képviselőház tagjai soha nem vonhatók felelősségre hivatásuk gyakorlása közben leadott szavazataik miatt, hivatásuk idején tett szóbeli vagy írásbeli kijelentéseik miatt pedig kizárólag a képviselőház által vonhatók felelősségre.

(2) A képviselőház tagjai egy bűncselekmény miatt – kivéve a bűncselekmény elkövetése közbeni tettenérés esetét – kizárólag a képviselőház jóváhagyásával tartóztathatók le. A képviselőház tagjainál tartandó házkutatásokhoz ugyanígy szükség van a képviselőház jóváhagyására.

(3) Bűncselekmény elkövetése miatt egyébként csak akkor indítható hatósági bűnüldözési eljárás a képviselőház tagjai ellen a képviselőház jóváhagyása nélkül, ha a bűncselekmény nyilvánvalóan nem áll összefüggésben az érintett képviselő politikai tevékenységével. Egy ilyen összefüggés fennállását illetően a hatóságnak azonban ki kell kérnie a képviselőház határozatát, ha ezt az érintett képviselő vagy az üggyel megbízott állandó bizottság tagjainak egyharmada kéri. Egy ilyen kérelem esetén a hatóságoknak azonnal meg kell szüntetniük, illetve félbe kell szakítaniuk mindenfajta bűnüldözési intézkedést.

(4) A képviselőház jóváhagyását ezekben az esetekben megadottnak kell tekinteni, ha a képviselőház nyolc héten belül nem hozott határozatot az illetékes bűnüldöző hatóság megfelelő kérelmével kapcsolatban; annak érdekében, hogy a képviselőház időben meghozhassa határozatait, az elnök legkésőbb a határidő lejárta előtti napon szavazásra bocsátja a kérelmet. Az ülésmentes időszakok nem számítanak bele a határidőbe.

(5) Bűncselekmény elkövetése közbeni tettenérés esetén a hatóság azonnali hatállyal értesíti a képviselőház elnökét a letartóztatás tényéről. A fogva tartásnak véget kell vetni, vagy be kell szüntetni magát a bűnüldözési eljárást, amennyiben ezt a képviselőház vagy az ülésmentes időszakban az üggyel megbízott állandó bizottság kéri.

(6) A képviselő mentelmi joga az újonnan megválasztott képviselőház összeülésével megszűnik; a képviselőház azon intézményei esetében pedig, amelyeknek a funkciója ennél az időpontnál tovább tart, a mentelmi jog e funkció megszűnésével véget ér.

(7) A részletes szabályokat a képviselőház eljárási szabályzatáról szóló szövetségi törvény tartalmazza.

Jelen ügyben a cikk (3) bekezdése a mérvadó, amelynek értelmében egy képviselő ellen csak akkor indítható büntetőeljárás a nemzeti parlament jóváhagyása nélkül, ha a bűncselekmény szemmel láthatóan nem áll összefüggésben az érintett képviselő politikai tevékenységével.

További szempontok

Az előadónak címzett 2008. február 7-i levelében, amelyet a Jogi Bizottság tagjai is kézhez kaptak, és amelyet a bizottság előtt tartott február 25-i meghallgatáson is köröztettek, Hans-Peter Martin azt állította, hogy a mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemmel kapcsolatos magánvádas eljárást egy (még függőben lévő) polgári per előzte meg, amelyet „ugyanabban az ügyben és ugyanazzal a céllal” ugyanaz a vállalat indított; ez a magát a Merkur Treuhand utódjának tekintő vállalat a szóban forgó üggyel egyidejűleg Hans-Peter Martin kifizető ügynökségeként működött, és egy olyan vezető állt az élén, aki „jelenleg szociáldemokrata politikus”.

Hans-Peter Martin hangsúlyozza, hogy a polgári eljárásban nem tart igényt mentelmi jogára: „Amennyiben a felperes jó hírnevének megsértésében bűnösnek találnak, fizetnem kell, és akkor mentelmi jogom sem fog megvédeni.”

Azt állítja ugyanakkor, hogy „szokatlan – és tudomásom szerint más országokban nem is lehetséges – büntető bíróság előtt ugyanabban az ügyben egy további, magánvádas eljárást indítani”. 2008. február 7-i levelében továbbá így érvel: „A mentelmi jogom felfüggesztésére irányuló, immár magánvádon alapuló kérelem (...) egyszerűen politikai indíttatású. Képviselői minőségemben kifejtett parlamenti tevékenységemmel áll közvetlen összefüggésben, és hírnevem megrontását célozza.”

Meg kell jegyezni, hogy Hans-Peter Martin arról tájékoztatta ezenkívül a bizottságot, hogy tárgyalások folynak a jogvita peren kívüli rendezése céljából.

A kérdés elemzése

Arra kell választ találni, hogy a bűncselekmény alapját képező állítólagos tények, amelyekkel Hans-Peter Martin vádolják, minden kétséget kizáróan összefüggésben állnak-e Hans-Peter Martin politikai tevékenységével az osztrák szövetségi alkotmánytörvény 57. cikke (3) bekezdésének értelmében.

Úgy tekinthető, hogy a vitás kérdés – mégpedig, hogy kinek a hibájából történt az elszámolási hiba, a képviselőéből vagy a kifizető ügynökségéből – nem áll összefüggésben Hans-Peter Martin politikai tevékenységével, és csupán a képviselő és a szolgáltató közötti vita tárgyát képezi.

Azt a kérdést illetően, hogy elegendő bizonyíték áll-e rendelkezésre a fumus persecutionis gyanújának alátámasztására, aminek alapján a Parlament elutasíthatná a mentelmi jog felfüggesztését, még akkor sem, ha adott esetben szokatlan ugyanabban az ügyben egyszerre bűnvádi és magánvádi eljárást indítani, ez önmagában nem jelent fumust. Mi több, az eljárást egy olyan szolgáltató indította, amely azzal a „szociáldemokrata politikussal” kapcsolatban álló vállalat jogutódja, aki Hans-Peter Martin szerint a per mögött áll, nem pedig maga a vállalat, illetve a politikus. Végezetül Hans-Peter Martin arról tájékoztatta a Jogi Bizottságot, hogy tárgyalások folynak a jogvita peren kívüli rendezése céljából, ami nagymértékben arra enged következtetni, hogy valódi jogvitáról van szó.

Következésképpen az a véleményünk, hogy Hans-Peter Martin parlamenti mentelmi jogát fel kell függeszteni.

(1) Jogi vélemény, 2008.02.25., SJ-0066/08.