JELENTÉS az EU választási megfigyelő misszióiról: célkitűzések, gyakorlatok és jövőbeni kihívások

9.4.2008 - (2007/2217(INI))

Külügyi Bizottság
Előadó: Véronique De KeyserJosé, Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra
A vélemény előadója (*) :
Jürgen Schröder, Fejlesztési Bizottság
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 47. cikke

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az EU választási megfigyelő misszióiról: célkitűzések, gyakorlatok és jövőbeni kihívások

(2007/2217(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, különösen annak 25. cikkére,

– tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre, az EBESZ által 1990-ben Koppenhágában és az 1999-es isztambuli csúcstalálkozón elfogadott kötelezettségvállalásokra – amely utóbbi alkalommal az EBESZ összes részt vevő országa kötelezettséget vállalt arra, hogy választásaira nemzetközi megfigyelőket hív, különösen a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalát (az ODIHR-t) –, az Emberek és Népek Jogainak Afrikai Chartájára, valamint az Emberi Jogok Amerikai Egyezményére,

– tekintettel a nemzetközi választási megfigyelés alapelveiről szóló nyilatkozatra és a nemzetközi választási megfigyelők magatartási kódexére, amelyről 2005. október 27-én az Egyesült Nemzeteknél, New York-ban emlékeztek meg,

– tekintettel az EU és harmadik országok között létrejött valamennyi megállapodásra, valamint az ilyen megállapodásokban szereplő emberi jogi és demokráciával kapcsolatos záradékokra,

– tekintettel az EU-Szerződés 3., 6. és 11. cikkére, valamint az EK-Szerződés 3., 177., 179. és 181a. cikkére,

– tekintettel az Európai Unió 2007. december 12-én Strasbourgban kihirdetett alapjogi chartájára,

– tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze - EIDHR) létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[1],

– tekintettel az EU választási segítségnyújtásáról és megfigyeléséről szóló, 2000. április 11-i bizottsági közleményre,

– tekintettel az EU választási segítségnyújtásáról és megfigyeléséről szóló bizottsági közleményről szóló, 2001. március 15-i állásfoglalására[2],

– tekintettel az EU választási megfigyelésről szóló iránymutatásaira[3] és a választási megfigyelők kiválasztásának közös kritériumairól szóló EU-iránymutatásra[4],

– tekintettel a választási segítségnyújtásról és megfigyelésről szóló tanácsi dokumentumra[5],

– tekintettel az Európai Uniónak a harmadik országokban az emberi jogok és a demokratizálódás támogatása terén betöltött szerepéről szóló bizottsági közleményről szóló 2002. április 25-i állásfoglalására[6],

– tekintettel az EU emberi jogokról szóló éves jelentéseire,

– tekintettel az emberi jogok világban tapasztalható helyzetéről készített éves jelentéseire,

– tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2007. november 21-i állásfoglalására a választásokról és választási folyamatokról az AKCS- és az EU-országokban[7],

– tekintettel az Elnökök Értekezletének 2001. november 8-i határozatára a Választási Koordinációs Csoport (ECG) létrehozásáról[8], 2005. május 12-i határozatára a választási megfigyelő missziókra irányadó végrehajtó rendelkezésekről[9], 2006. szeptember 21-i határozatára a küldöttségek munkájára irányadó rendelkezések végrehajtásáról[10], valamint 2006. június 8-i határozatára az Európai Parlament választási megfigyelő küldöttségeire vonatkozó iránymutatásokról[11],

– tekintettel az EU választási megfigyelő misszióinak előzetes nyilatkozataira és zárójelentéseire, valamint saját választási megfigyelő küldöttségeinek jelentéseire,

– tekintettel a Választási Koordinációs Csoport éves jelentéseire,

– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0138/2008),

A. mivel a választásokat nemzetközileg elismert normáknak megfelelően kell megszervezni,

B.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kimondja, hogy minden polgárnak joga van ahhoz, hogy szabadon választott képviselőit időszakos és tisztességes választásokon, általános és egyenlő választójog alapján, titkos szavazással válassza meg, és ezt a jogot minden más fontosabb nemzetközi és regionális emberi jogi eszköz is magában foglalja, továbbá alapvető eleme a valódi demokráciának is, amely mellett az Európai Unió Szerződéseiben elkötelezte magát,

C. mivel a választási megfigyelés hozzájárul az alapvető emberi jogok és ezen belül a polgári és politikai jogok általános előmozdításához és védelméhez; és mivel a valóban demokratikus választási folyamat előfeltétele a szólásszabadság és a média szabadságának tiszteletben tartása, a jogállamiság betartása, a politikai pártok létrehozásához és a közhivatal betöltését célzó versengéshez való jog, a valamennyi polgár számára biztosított megkülönböztetésmentesség és egyenlő jogok, valamint más alapvető emberi jogok és szabadságok, amelyek védelme és elmozdítása mellett az EBESZ valamennyi részt vevő állama elkötelezte magát,

D. mivel a nemzetközi választási megfigyelés célja, hogy erősítse a választási folyamat legitimitását, növelje a választások iránti közbizalmat, visszariasszon a választási csalástól és feltárja azt, amennyiben előfordul, valamint elemzéseket és jelentéseket készítsen és ajánlásokat tegyen a választási folyamat valamennyi aspektusának a fogadó országgal teljes együttműködésben végzett javítása, a viták rendezése és az emberi jogok, valamint általában a demokrácia védelme érdekében,

E.  mivel az új és fejlődő demokráciákban végzett választási megfigyelés kiemelt fontosságú az EU számára, ami jelzi, hogy elkötelezett az új demokráciák és a demokrácia felé haladó országok számára a szilárd demokratikus struktúrák kiépítéséhez nyújtott segítség iránt,

F.   mivel – ahogy az AKCS­­–EU Közös Parlamenti Közgyűlésének az AKCS–EU együttműködésről és az AKCS-országok választási folyamatában való részvételről, valamint a Közgyűlés szerepéről szóló, 1999. április 1-jén Strasbourgban elfogadott határozatában[12] szerepel – a szegénység csökkentéséhez, ami az EU fejlesztési politikájának központi célkitűzése, részvételi demokráciára és felelős, korrupciómentes kormányokra van szükség,

G. mivel, ahogy azt a Cotonouban 2000. június 23-án egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok, másrészről pedig az Európai Közösség és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodásban (a Cotonoui Megállapodásban)[13] hangsúlyozták, az AKCS-országok és az EU közti partnerségnek aktívan támogatnia kell az emberi jogok előmozdítását, a demokratizálódás folyamatait, a jogrend konszolidációját és a jó kormányzást,

H. mivel az ENSZ égisze alatt 2005-ben elfogadták a nemzetközi választási megfigyelés alapelveiről szóló nyilatkozatot és a nemzetközi választási megfigyelők magatartási kódexét, és ehhez a Bizottság és a Parlament egyaránt, valamint 32 másik nemzetközi kormányzati és nem kormányzati szervezet csatlakozott,

I.   mivel az említett nyilatkozatban kiemelt elvek közé tartozik a teljes lefedettség, a függetlenség és a pártatlanság, az átláthatóság és a nyilvánosság, a szakmaiság, az elemzés és a tanácsadás, a fogadó ország szuverenitásának tiszteletben tartása, beleértve a megfigyelésre vonatkozó felkérés küldésének szükségességét, a különböző megfigyelő szervezetek közötti együttműködés, és a nyilvánvalóan nem demokratikus választási folyamatok legitimálásának elutasítása,

J.   mivel a fent említett bizottsági közlemény 2000. április 11-i elfogadása óta több mint 50 uniós választási megfigyelő misszió működött 32 afrikai, ázsiai és latin-amerikai országban; mivel figyelmet érdemel azonban, hogy a déli földközi-tengeri országokban jóval kevesebb uniós választási megfigyelő misszió működött,

K. mivel a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) keretében évente több mint 30 millió eurót bocsátanak az EU választási megfigyelő missziói rendelkezésére,

L.  mivel abban az országban, ahol választások zajlottak, a demokratikusan megválasztott parlament értéke korlátozott, ha ez az intézmény nem élvez jelentős hatalmat és a végrehajtó hatalom uralkodik,

M. mivel az EU választási megfigyelése területén változatlanul foglalkozni kell néhány olyan kulcsfontosságú jövőbeli kihívással, mint például az elektronikus szavazás növekvő jelentősége,

N. mivel a fent említett 2000. április 11-i bizottsági közlemény fordulópontot jelentett az EU választási megfigyeléssel kapcsolatos szemléletében, mivel olyan átfogó, a választást megelőző szakasztól az azt követő szakaszig a teljes választási folyamatot felölelő módszertant hozott létre, amely rendkívül sikeresnek bizonyult, és ennek köszönhetően az EU a nemzetközi választási megfigyelés terén vezető szerepre tett szert,

O. mivel az EU választási megfigyelő misszióinak bevetése az EU külpolitikájának egyik meghatározó eleme, és – az EU-nak a demokrácia, a fejlődés és a béke értékeinek előmozdítása iránti kötelezettségvállalásával összefüggésben – a választási támogatás alapvető eszköze, különösen a választási segítségnyújtással együtt,

P.  mivel eredményes választások kizárólag a társadalomban régóta gyökerező demokratikus értékek keretében valósulhatnak meg, figyelembevéve a demokrácia elősegítésére irányuló európai konszenzus megvalósításának szükségességét, ideértve a szavazói és állampolgári nevelést, az emberi jogokat támogató erős mechanizmust, a független és pluralista civil társadalom meglétét, valamint a jogalkotás és a végrehajtás szétválasztásának tiszteletben tartását,

Q. mivel a választási megfigyelés hosszú távú folyamat, amely három időszakból áll: a választás előtti időszakból, a választás napjából és a választás utáni időszakból, és mivel ezen időszakok mindegyikét szigorúan és pártatlanul kell megvizsgálni, első kézből származó adatok alapján,

R.  mivel előfordulhat ugyan, hogy e három időszak megfigyelését különböző megfigyelők végzik, de azoknak egymást kiegészítő jellegűnek és jól összehangoltnak kell lenniük,

S.  mivel a jelenlegi és volt parlamenti képviselők jelenléte a választási megfigyelésben vitathatatlanul hozzáadott értékkel bír és kiegészíti az EU választási megfigyelő missziói által biztosított hozzáadott értéket, ugyanakkor önmagában nem biztosítja a választási folyamat szigorú megítélését,

T.  mivel a Parlament meghatározó szerepet tölt be az EU választási megfigyelő misszióiban, a tekintetben, hogy a megfigyelők vezetőjének az Európai Parlament egy képviselőjét nevezik ki, és az EU választási megfigyelő missziójának szerkezetébe többnyire teljes mértékben beépül egy európai parlamenti képviselőkből álló választási megfigyelő küldöttség,

U. mivel az EU választási megfigyelő misszióit még egységesebb és átfogóbb módon kell nyomon követni, mind technikai, mind pedig politikai szinten,

V. mivel – bár alapvető fontosságú fenntartani azt a politikát, hogy az EU választási megfigyelő misszióit olyan feltételek mellett kell alkalmazni, hogy a feladatokat pártatlanul, átfogóan és a részt vevő személyzet biztonságának garantálásával lehessen végezni – az Európai Unió nem burkolózhat hallgatásba az olyan körülmények között zajló választásokkal kapcsolatban, ahol ezek a feltételek nem állnak fenn,

1.  megerősíti, hogy határozott szándéka, hogy a választási megfigyelésben való részvételének fokozása, az EU választási megfigyelő misszióinak nyomon követése és a parlamenti kapacitás növelése révén hozzájáruljon a demokratikus folyamatok megerősítéséhez;

2.  úgy ítéli meg, hogy a választások puszta megtartása nem tekinthető a demokrácia kizárólagos mutatójának, de annak mégis pozitív hatása van a polgári szabadságok javulásával mérhető demokratizálódási folyamatra, feltéve, hogy a politikai pluralizmus, a gyülekezési és egyesülési szabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a médiához való egyenlő hozzáférés, a titkos szavazás és az emberi jogok tiszteletben tartása biztosított;

3.  hangsúlyozza, hogy az új és fejlődő demokráciákban a választások megfigyelését továbbra is prioritásnak kell tekinteni, mivel a választások nemzetközi megfigyelése és az ezekből származó ajánlások általában ezen államok számára járnak a legnagyobb jótékony hatással;

4.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU-nak még mindig nincs közös, átfogó stratégiája a demokrácia előmozdítására, és szorgalmazza, hogy az EU valamennyi intézménye és tagállama fokozott erőfeszítésekkel törekedjen egy ilyen stratégia elfogadásának lehetővé tételére; e tekintetben sürgeti az összes uniós intézményt és a tagállamokat, hogy állapodjanak meg a demokrácia tekintetében európai konszenzus létrehozásáról;

5. ennek fényében úgy véli, hogy a választási megfigyelés csupán az első lépés a demokrácia felé, amelyet más, megfelelően finanszírozott tevékenységekkel és a választások utáni intézkedésekkel kell kiegészíteni a demokrácia előmozdítása érdekében, különösen a nemzeti parlamentek, a politikai pártok, a közszolgálat, a nem állami szereplők és a civil társadalom számára történő kapacitásépítés, valamint az emberi jogok és a jó kormányzás előmozdítása által; ezért kéri a Bizottság által az EIDHR körülbelül 25%-ában elfogadott költségvetési plafon fenntartását az EU választási megfigyelő missziói számára a 2007-től 2013-ig tartó pénzügyi terv hétéves időszakában; arra kéri a Bizottságot, hogy e finanszírozási költségvetésen belül különítsen el összegeket a választásokra való felkészülést szolgáló előkészítő intézkedésekre, beleértve a helyi választási megfigyelők képzését, a választói nevelést, valamint a szabad és tisztességes választások hosszú távú kialakításához alapvető fontosságú egyéb tevékenységeket;

6.  elismeréssel adózik az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodájának (ODIHR), amelynek úttörő munkája erős ösztönzést adott a választási megfigyelésről szóló EU-s módszertanhoz;

7.  ismételten megerősíti az ODIHR választási megfigyelő misszióinak jelentős szerepét az EBESZ térségében, ahol az EU általában nem alkalmaz választási megfigyelő missziókat; elismerését fejezi ki az ODIHR-nek munkája minőségével kapcsolatban, amely erős ösztönzést adott a választási megfigyelésről szóló EU-s módszertanhoz, illetve az átláthatóság és függetlenség magas szintű normáinak betartása tekintetében; aggodalmának ad hangot az EBESZ-ben részt vevő néhány állam azon kijelentéseit és lépéseit illetően, amelyek megkérdőjelezik az ODIHR megbízatását, és akadályozzák misszióinak hatékonyságát, finanszírozását és függetlenségét; felhívja az EBESZ-ben részt vevő államokat és az Európai Tanácsot, hogy támogassák az ODIHR-nak az EBESZ térségében fő választási megfigyelő szervezetként betöltött pozícióját; különösen elítéli, hogy egyes EBESZ-ben részt vevő államok a közelmúltban korlátozást szabtak ki a választási megfigyelő missziók időtartamára vonatkozóan, és megtagadták, vagy késleltették a megfigyelők számára a vízum kiadását, mellyel megakadályozták, hogy az ODIHR teljesítse megbízatását;

8.  üdvözli az EU választási megfigyelő misszióinak pozitív hozzájárulását a demokratikus folyamatok megerősítéséhez, az emberi jogok, az alapvető szabadságok, a helyes kormányzás és a jogállamiság fokozott tiszteletben tartásához és különösen a választási folyamatok megerősítéséhez világszerte;

9.  emlékeztet a Bizottság/Parlament 2007. szeptember 11-én tartott szemináriumának következtetéseire, melyek kimondták, hogy módszertani, identitással kapcsolatos és láthatósági okokból az EU választásmegfigyelő misszióinak továbbra is más nemzetközi és nemzeti megfigyelőktől függetlenül kell működniük; úgy véli, hogy ez ugyanakkor nem zárja ki a rendszeres és szoros együttműködést más megfigyelő szervezetekkel a területen, sem pedig a nemzeti és regionális megfigyelő szervezetek teljesítményének növeléséhez nyújtandó további uniós támogatást;

10. nyomatékosítja az EU-s módszertan sikerét, ugyanakkor felhívja a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok szerepeltetésével és az új kihívások kezelésével fejlessze tovább és aktualizálja azt;

11. hangsúlyozza, hogy e sikernek köszönhetően az EU a nemzetközi választási megfigyelés vezető szervezetévé lépett elő, valamint hogy az EU választási megfigyelő misszióinak szakértelmére helyezett hangsúly nagymértékben hozzájárul a magasan képzett, tapasztalt választási szakértők jelentős számának megjelenéséhez; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU választási megfigyelő misszióinak szakértelme fokozza az EU hozzájárulását a demokratikus választási folyamatot alkotó elemekkel kapcsolatos fenntartható tudatosság kiépítéséhez; e tekintetben úgy véli, hogy figyelembe lehetne venni a volt európai parlamenti képviselők rövid távú megfigyelőként és hosszú távú megfigyelőként szerzett tapasztalatait;

12. felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket a civil társadalmi szervezetek és a helyi megfigyelők választási folyamatokban való megfelelő részvételének további erősítése érdekében;

13. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU rövid és hosszú távú megfigyelőinek tartózkodniuk kell minden olyan viselkedéstől, amelyet a helyi lakosság leereszkedő hozzáállásként, a helyi kultúrával szembeni felsőbbrendűségként vagy tiszteletlenségként értékelhet; úgy véli, hogy ezzel összefüggésben adott esetben az EU megfigyelőknek kapcsolatba kell lépniük a helyi megfigyelőkkel;

14. üdvözli azt a jól bevált gyakorlatot, hogy az EU választási megfigyelő misszióinak élére egy európai parlamenti képviselőt neveznek ki, a vezető megfigyelő hitelességének biztosítása érdekében felszólít a kinevezési folyamat tisztaságára és átláthatóságára, továbbá hangsúlyozza, hogy bár a megbízatásuk ideje alatt szorosan együttműködnek a Bizottsággal és az EU egyéb intézményeivel, mindig meg kell őrizniük nyilvánvaló, jól körvonalazott, beavatkozásoktól mentes függetlenségüket;

15. üdvözli a módszertan részeként a megfigyelők – köztük a vezető megfigyelő – kiválasztásában a nemek egyenlőségére vonatkozóan elfogadott politikát, a misszió nehézségére való tekintet nélkül;

16. álláspontja szerint a választás helye szerinti országban használt nyelv (pl. Bolíviában a spanyol) ismeretének jelentős szempontnak kell lennie a megfigyelők kiválasztásában, mivel a helyiekkel folytatott közvetlen kommunikáció képessége megkönnyíti a megfigyelők számára az országban fennálló társadalmi és politikai helyzet teljes megismerését;

17. álláspontja szerint a választást megelőző szakaszban a jelöltekkel és a választási bizottsági tisztviselőkkel való találkozókat követően lehetővé kell tenni a megfigyelők számára, hogy a választás helye szerinti országban más csoportokkal is találkozzanak;

18. üdvözli a választási megfigyelő küldöttségei által szerzett pozitív tapasztalatokat az EU választási megfigyelő misszióinak keretében, amelyekhez fontos hozzáadott értéket biztosítottak azáltal, hogy következtetéseiknek legitimitást adtak és erősítették ismertségüket és elfogadottságukat, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a következtetések hitelessége a módszertan szigorú, a megfigyelési időszak egészére kiterjedő alkalmazásától függ;

19. üdvözli a volt európai parlamenti képviselők szövetsége által a Nemzetközi Választási Megfigyelők Intézete (IEMI) megalapítása terén a kanadai parlament volt képviselőivel és az Egyesült Államok volt kongresszusi képviselőinek szövetségével közösen végzett munkát; megállapítja, hogy az IEMI tagjai számos választást figyeltek meg, és rámutat továbbá, hogy egy napon a jelenlegi európai parlamenti képviselők mindegyike volt parlamenti képviselő lesz, és szakértelmük felbecsülhetetlen értékű lesz a demokratikus folyamat további fejlesztéséhez;

20. felhívja a választási megfigyelő küldöttségekben részt vevő valamennyi európai parlamenti képviselőt, hogy továbbra is az ilyen küldöttségek számára kidolgozott iránymutatások szerint járjanak el; hangsúlyozza a választási megfigyelő missziókra vonatkozó magatartási kódex jelentőségét, amely az európai parlamenti képviselőkre is érvényes;

21. elismeri, hogy az Európai Parlament megfigyelő küldöttségeiben részt vevők száma több alkalommal nem volt teljes, és úgy gondolja, hogy ilyen esetekben hasznos lehet a létszámot korábbi parlamenti képviselők bevonásával teljessé tenni; sürgeti az Európai Parlament megfelelő politikai hatóságait, hogy foglalkozzanak ezzel a javaslattal;

22. hangsúlyozza, hogy a politikai csoportok megfigyelő küldöttségei nem a Parlamentet képviselik, és felhívja az említett küldöttségeket, hogy tartózkodjanak mindenfajta olyan fellépéstől, amely sértheti a hivatalos európai parlamenti választási megfigyelő küldöttségek, valamint az EU választási megfigyelő misszióinak hitelességét és ismertségét;

23. megállapítja, hogy az EU-s intézmények közötti és a Bizottságon belüli koordináció általában véve pozitív; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy néhány esetben a kohézió nagyfokú hiánya mutatkozik, amelynek terén még további fejlődésre van szükség;

24. hangsúlyozza különösen annak fontosságát, hogy az EU választási megfigyelő misszióinak megállapításaihoz kapcsolódó nyilvános nyilatkozatokat kivétel nélkül összehangolják, és elkerüljék bárminemű nyilatkozat közzétételét azt megelőzően, hogy az EU választási megfigyelő missziója az előzetes nyilatkozatát ismertetné, és hangsúlyozza az előzetes nyilatkozat ismertetésének helyszínéül szolgáló sajtótájékoztató meghatározó szerepét a hitelesség és az ismertség szempontjából; arra szólít fel, hogy a megállapításokra vonatkozó sajtónyilatkozatokat és jelentéseket egyaránt olyan ütemezés szerint tegyék közzé, amely figyelembe veszi a mérvadó, kényes választási szempontokat;

25. a Parlament és a Tanács közötti kapcsolatok javítása érdekében azt javasolja, hogy a Tanács vegyen részt a Választási Koordinációs Csoport ülésein, és a Parlament kapjon megfigyelői státust a Tanács Emberi Jogi Munkacsoportjának (COHOM) ülésein;

26. felhívja a Bizottságot, hogy a társulási megállapodásokról vagy stratégiai partnerségekről folytatott tárgyalások során mérlegelje azt, miként térjenek ki a déli földközi-tengeri országokban és a közel-keleti országokban zajló választási folyamatok megfigyelésének megvalósíthatóságára;

27. úgy véli, hogy az EU választási megfigyelő misszióinak hatékony és eredményközpontú nyomon követése továbbra is a legfontosabb kihívás, amellyel foglalkozni kell, továbbá hogy különbséget kell tenni a technikai és a politikai nyomon követés között, amelyben az EU valamennyi intézményének és tagállamának minden szinten részt kell vennie;

28. javasolja, hogy az EU választási megfigyelő missziói által tett ajánlások végrehajtását szorosan kísérjék figyelemmel, különösen akkor, ha választási segítségnyújtást nem biztosítanak;

29. felkéri az EU valamennyi intézményét és különösen a Tanácsot és a tagállamok kormányait, hogy az EU választási megfigyelő misszióinak megállapításait és ajánlásait építsék be az érintett országokkal folytatott politikai párbeszédükbe, valamint diplomáciai lépéseikbe, nyilatkozataikba, állásfoglalásaikba, kijelentéseikbe és további intézkedéseikbe;

30. felhívja különösen a Bizottságot, hogy az EU választási megfigyelő misszióinak ajánlásait szerepeltesse az európai szomszédsági politika olyan országaira vonatkozó összes cselekvési tervben, amelyekben választási megfigyelő missziók működnek;

31. felszólítja a Bizottságot, hogy ezen ajánlásokat teljes mértékben használja fel hosszú távon az Európai Fejlesztési Alap és az EU külső pénzügyi eszközei – különösen a 2006. december 18-i, a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK[14], valamint a 2006. október 24-i, az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[15] – égisze alatt futó országstratégiai dokumentumok/éves cselekvési programok elkészítésekor;

32. elítéli az olyan múltbeli gyakorlatokat, amikor „minden marad a régiben” attitűdöt tanúsítottak azokkal az országokkal szemben, amelyek választási folyamatáról az EU választási megfigyelő missziói súlyos kritikát fogalmaztak meg, sajnálatát fejezi ki másrészről amiatt, hogy a demokratikus választásokat az EU nem mindig legitimálja, és úgy véli, hogy ezek a következetlenségek ezekben az országokban ártanak a demokrácia sérülékeny fogalmának és az EU-ról alkotott képnek;

33. felhívja a Bizottságot, hogy gondosan értékelje minden egyes EU választási megfigyelő misszió kimenetelét, tegye magáévá az ezekből levont tanulságokat és a zárójelentésekben világosan nevezze meg az egyes EU választási megfigyelő missziók módszertani korlátait; ezenfelül felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden erőfeszítést annak biztosítására, hogy ne vonják kétségbe, és ne szüntessék meg az EU választási megfigyelő missziói által elért demokratikus eredményeket (módszertan, technikai gyakorlat, költségvetési eszközök, választási struktúrák stb.) a választási folyamat lezárultát követően;

34. felkéri a Bizottságot, hogy tárja fel a specializált missziók bevetésének megvalósíthatóságát a választási folyamat bizonyos kulcsfontosságú aspektusainak nyomon követésére, mint például a választási jogi keret megfogalmazása, a szavazók nyilvántartásba vétele és a választás utáni panaszok és fellebbezések, amelyekkel egyes esetekben az EU választási megfigyelő missziói nem foglalkoznak átfogóan;

35. politikai párbeszéd kialakítását ajánlja olyan esetekben, amikor nem hajtják végre az EU választási megfigyelő misszióinak ajánlásait;

36. a fenti ponttal összhangban azt javasolja, hogy az Európai Parlament legyen jelen annak az új parlamentnek a megnyitásán, amelynek megválasztását megfigyelték, és hogy az ilyen újonnan megválasztott parlamenttel folytatott együttműködést meg kell erősíteni;

37. javasolja egy speciális támogatási stratégia létrehozását a demokratikus úton újonnan megválasztott parlamentek számára, a demokrácia, a jogállamiság és a megfelelő kormányzás tartós megszilárdítása érdekében;

38. javasolja, hogy e célból a Parlament keressen lehetőségeket és eszközöket az újonnan megválasztott parlamentek munkájának segítésére, különös figyelmet szentelve a fejlődő országoknak;

39. javasolja a Bizottságnak, hogy hozzon létre más mechanizmusokat a választási folyamatok megfigyelésére olyan esetekben, amikor egy teljes EU választási megfigyelő misszió bevetése nem lehetséges; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy készüljön fel határozott és időbeni nyilatkozatok megtételére az ilyen körülmények között zajló választásokkal kapcsolatban;

40. arra az álláspontra helyezkedik, hogy a technikai nyomon követést illetően a választási segítségnyújtás képezi azt a fajta hosszú távú stratégiai kötelezettségvállalást a választási ciklus egészében, amely a legjobban együttműködik az EU választási megfigyelő misszióival, és úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani a választási irányítótestületek függetlenségének és legitimitásának megerősítésére, valamint egy ad hoc jellegű bizottság helyett inkább egy állandó választási bizottság létrehozásának támogatására;

41. hangsúlyozza, hogy demokratikusan választott európai intézményként a Parlament speciális szerepet fog játszani az EU választási megfigyelő misszióinak politikai nyomon követésében, és különösen a parlamenti kapacitásnövelési folyamatban;

42. felszólít arra, hogy – ahol azok gyakorolhatók – szenteljenek komoly figyelmet a Parlament és az AKCS parlamenti küldöttségek és missziók közötti konzultáció, együttműködés és tudásátadás által generált hozzáadott értéknek az EU külügyi fellépései szélesebb összefüggésében, de más nemzeti és nemzetközi megfigyelői missziók összefüggésében is; javasolja, hogy hozzanak létre munkacsoportokat annak lehetővé tétele érdekében, hogy az Afrikai Unió partnerei az új EU–Afrika stratégia részeként igénybe vehessék a választási megfigyeléssel kapcsolatos szakismereteket és tapasztalatokat, ahogyan az Európai Unió igénybe vette az ODIHR/EBESZ munkamódszereit és tapasztalatait;

43. felhív azoknak a feltételeknek az elemzésére, amelyek mellett rövid távon közös választási megfigyelő küldöttségeket lehetne szervezni az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés, az Euro–Mediterrán Parlamenti Közgyűlés és az Európai–Latin-Amerikai Parlamenti Közgyűlés más tagjaival;

44. javasolja közös AKCS–EU megfigyelő küldöttségek szervezését az EU-ban tartott választások alkalmával;

45. úgy véli, hogy az elektronikus szavazás már most is kulcsfontosságú szerepet tölt be a választási folyamatokban, és egyre inkább ilyen szerepet fog betölteni, újfajta választási csalás előtt nyitva meg az utat; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket az ilyen szavazás megbízható megfigyelésére, és ennek céljából megfelelően képezze ki a megfigyelőket;

46. felhívja a Parlamentet, hogy fogadjon el éves jelentést az EU választási megfigyelő misszióiról;

47. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek, az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés elnökének és az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek, az Európa Tanács parlamenti közgyűlése elnökének, az EBESZ parlamenti közgyűlése elnökének és a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala igazgatójának.

• [1]  HL L 386., 2006.12.29. 1. o.
• [2]  HL C 343., 2001.12.5., 270. o.
• [3]  9262/98 tanácsi határozat – PESC 157 – COHOM 6, 1998.6.3.
• [4]  8728/99 tanácsi határozat – PESC 165 – COHOM 4, 1999.5.28.
• [5]  9990/01 tanácsi dokumentum – PESC 236 – DEVGEN 103 – COHOM 17, 2001.6.26.
• [6]  HL C 131 E, 2003.6.5., 147. o.
• [7]  ACP-EU/100.123/07/fin.
• [8]  PE 309/025/BUR.
• [9]  PE 349/329/CPG/DEF.
• [10]  PE 375/270/CPG/Rev1.
• [11]  PE 375/117/CPG.
• [12]  HL C 271., 1999.9.24., 57. o.
• [13]  HL L 317, 2000.12.15., 3. o.
• [14]  HL L 378., 2006.12.27., 41. o.
• [15]  HL L 310., 2006.11.9., 1. o.

INDOKOLÁS

Az EU választási megfigyelő misszióiról: célkitűzések, gyakorlatok és jövőbeni kihívások

Bevezetés

A választások önmagukban még nem egyenlőek a demokráciával, de minden demokratikus rendszer lételemét, valamint az alapvető emberi jogok egyikét képezik. A nemzetközi választási megfigyelés a demokrácia előmozdításának keretében a választási folyamatok támogatására szolgáló eszközök egyike, az elmúlt években lezajlott rendkívüli fejlődése pedig a nemzetközi választási megfigyelés alapelveiről szóló nyilatkozat (a továbbiakban: a nyilatkozat) elfogadásához vezetett, amelyhez a Bizottság 2005 novemberében, a Parlament pedig 2007 májusában csatlakozott.

Az EU első alkalommal 1993-ban az első oroszországi többpárti választásokra küldött választási megfigyelőket, majd ezt a fajta részvételt az 1990-es évek során mindvégig folytatta. A választási megfigyelés átfogó EU-s módszertanát azonban csupán a Bizottság 2000 áprilisában kiadott, az EU választási segítségnyújtásáról és megfigyeléséről szóló közleményével vezették be. Ezt a közleményt a Parlament 2001. márciusi állásfoglalásában értékelte és jóváhagyta, és javaslatot tett az e téren való részvétel fő irányvonalaira.

Az EU választási megfigyelő missziói az EU külpolitikája keretében

A demokrácia előmozdítása az EU külpolitikájának egyik központi célkitűzése, az EU választási megfigyelő missziói pedig ebben az összefüggésben igencsak sikeres eszköznek bizonyultak. A sikernek köszönhetően az EU nemcsak vezető szerepre tett szert a nemzetközi választási megfigyelés terén, hanem jelentősen növelte globális szereplőként megszerzett presztízsét. Az EU azonban sajnálatos módon ez idáig nem tudott közös stratégiát elfogadni a demokrácia előmozdítására külföldön. Egy ilyen stratégia hiánya pedig nyilvánvalóan korlátozza az EU választási megfigyelő misszióinak hatékonyságát. Így alapvető fontosságú, hogy az EU valamennyi intézménye és tagállama a továbbiakban is törekedjen a demokrácia előmozdítására vonatkozó átfogó EU-s stratégia elfogadására.

Ugyanilyen fontosnak tűnik az is, hogy a választási megfigyelés ne kapjon túlzott hangsúlyt. A választás a demokrácia létfontosságú eleme, de nem az egyetlen. Elegendő teret és finanszírozást kell hagyni a demokratikus kormányzás más aspektusainak megerősítésére irányuló tevékenységek végrehajtására is. Ennek fényében tiszteletben kell tartani a bevált gyakorlatot, miszerint az EU választási megfigyelő misszióinak költségvetését az EIDHR-költségvetés 25%-ára korlátozzák, ami körülbelül évi 40 millió eurót jelent.

Módszertan

Az EU választási segítségnyújtásáról és megfigyeléséről szóló bizottsági közleményt nagymértékben az EBESZ/ODIHR módszertana ihlette, amely a szervezetek között élen járt a tekintetben, hogy komolyan foglalkozott a választási megfigyelés professzionális lebonyolításával. Mára a két szervezet nemcsak közös szemléletet képvisel, hanem szorosan együtt is működik, a szakértelem és a szakemberek cseréje pedig mindkettőnek előnyére vált.

E közös szemlélet szerint a választási megfigyelés olyan hosszú távú folyamat, amely messze túlmutat magán a választás napján, és a választás előtti és utáni időszakot is magában foglalja. Az EU módszertana emellett nagyrészt megfelel a nyilatkozat alapelveinek. Az EU csak a fogadó ország meghívására végez megfigyelést. Az EU választási megfigyelő missziói teljes lefedettséget és értékelést kínálnak, függetlenek és pártatlanok. Mindezeken túlmenően az EU választási megfigyelő missziói nagyfokú átláthatóságot és publicitást nyújtanak, valamint megbízható elemzést és tanácsokat biztosítanak. Az EU törekszik a jó együttműködés kialakítására a választási megfigyelésben részt vevő más szervezetekkel is.

Ezen túlmenően az EU választási megfigyelő misszióit soha nem vetik be olyan országban, ahol a körülmények folytán valószínűsíthető lenne, hogy jelenlétét úgy értelmezik, mintha legitimitást adna egy nyilvánvalóan nem demokratikus választási folyamatnak. Kezdetben ez volt a helyzet például a 2008. évi választások idején Pakisztánban, ahol az EU megtagadta a választási megfigyelő misszió bevetését mindaddig, amíg a Musarraf elnök által kihirdetett szükségállapotot vissza nem vonták. Az EU választási megfigyelő misszióit emellett jól képzett, tapasztalt szakemberek bonyolítják, így ez is hozzájárul a magasan képzett választási szakértők megjelenéséhez.

A Bizottság ezen felül azt a gyakorlatot vezette be, hogy az EU választási megfigyelő missziói élére egy európai parlamenti képviselőt nevez ki vezető megfigyelőnek, ami jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy határozott vezetést és ismertséget biztosítson számukra. A vezető megfigyelőknek megbízatásuk során mindvégig együtt kell működniük a Bizottsággal, az EU egyéb intézményeivel és a misszió tagjaival. Ugyanakkor meg kell őrizniük nyilvánvaló, jól körvonalazott, beavatkozásoktól mentes függetlenségüket.

Az EU a választási megfigyelő missziók tekintetében, különösen a megfigyelők – köztük a vezető megfigyelő – kiválasztásában a nemek egyenlőségére vonatkozóan elfogadott politikát követi, a misszió nehézségére való tekintet nélkül. Ezt rendkívül pozitív jellemzőnek kell tekinteni.

Az EU választási megfigyelésről szóló módszertana összességében komoly sikernek tekinthető. Az alapjául szolgáló bizottsági közlemény viszont immár nyolc éve készült. A Bizottságnak mérlegelnie kell a közlemény átdolgozását és aktualizálását annak érdekében, hogy szerepeljenek benne a bevált – például a nyilatkozaton alapuló – gyakorlatok, valamint hogy az a jövőbeni kihívásokkal is foglalkozzon.

A Parlament szerepe

Ami a belső szerkezeti felépítését illeti, a Parlament 2001 novemberében hozta létre a Választási Koordinációs Csoportot, amely az összes választási megfigyelő tevékenység összehangolásáért és a választási megfigyelés prioritásainak kijelöléséért felel.

Az EU választott parlamenti testületeként a bizottsági közlemény speciális szerepet irányzott elő a Parlament számára. Részvétele ebben a politikában az EU választási megfigyelő missziói számára politikai hozzáadott értéket biztosít azáltal, hogy erősíti ismertségüket és fokozza a média és a közvélemény részéről rájuk jutó figyelmet. A Parlamentnek a választási megfigyelő küldöttségeket kifejezetten hosszú távú missziók keretében kellene kiküldenie, mivel csak az ilyen missziók biztosíthatják a választási folyamat átfogó, szigorú megítélését.

Az európai parlamenti képviselők szerepe mindazonáltal szükségszerűen eltér a rövid távú megfigyelőkétől, mivel választott parlamenti képviselőként az európai parlamenti képviselők sajátos nézőpontot és tapasztalatot biztosítanak, ami az adott választási folyamat gondos politikai értékeléséhez vezethet.

Az EU választási megfigyelő misszióiban való parlamenti részvételről szerzett tapasztalat összességében pozitív, de néhány szempontból még tovább lehetne javítani. Ezek közül nagyon fontos az Elnökök Értekezlete által létrehozott iránymutatások betartásának elégtelen mértéke a részt vevő európai parlamenti képviselők részéről. És bizony, a múltban olyan negatív példák is előfordultak, amikor egyes európai parlamenti képviselők nem tanúsítottak a választási megfigyelőktől elvárt pártatlanságot. A jövőben az ilyen küldöttségekben részt venni kívánó európai parlamenti képviselőknek szigorúan a kidolgozott iránymutatások szerint kell eljárniuk.

További, egyre ellentmondásosabb szempont a Parlament képviselőcsoportjaitól kiküldött megfigyelő küldöttségek szerepe. Bár a képviselőcsoportok szabadon indíthatnak küldöttségeket a harmadik országokban zajló választások megfigyelésére és saját programjuk végrehajtására, tevékenységeik nem áshatják alá sem a hivatalos parlamenti választási megfigyelő küldöttségek, sem pedig az EU választási megfigyelő misszióinak hitelességét és ismertségét.

Intézményközi kapcsolatok

Az EU választási megfigyelő misszióit a közösségi pillér alapján hajtják végre, ezért az EU valamennyi intézményét és tagállamát bevonják, beleértve a bizottsági küldöttségeket és a tagállamok diplomáciai képviseleteit is a fogadó országokban. Ebben a politikában a Bizottságra hárul a vezető szerep, mivel a Bizottság felel az EU választási megfigyelő misszióinak megtervezéséért és végrehajtásáért. A Tanáccsal a COHOM, a Földrajzi Munkacsoport és az Emberi Jogi Bizottság révén konzultálnak, a Parlamenttel pedig a Választási Koordinációs Csoporton keresztül.

Összességében nézve az EU-s koordináció általában véve pozitív. Jó példa erre a közös konferenciák és szemináriumok megrendezése, mint például a 2007. szeptemberi együttes bizottsági–parlamenti szeminárium az EU-s választási megfigyelésről.

Az EU-s koordináció terén mindazonáltal a múltban előfordult néhány súlyos következetlenség. Az egyik legfontosabb szempont, hogy az EU választási megfigyelő misszióinak megállapításaihoz kapcsolódó nyilvános nyilatkozatokat kivétel nélkül össze kell hangolni, mivel ez utóbbiak rendkívül nagy hatással vannak az előbbiek hatékonyságára, hitelességére és ismertségére. E tekintetben a kritikus pillanatok egyike a sajtótájékoztató, ahol az előzetes megállapításokról szóló nyilatkozatot első alkalommal hozzák nyilvánosságra. Ez sajnálatos módon nem mindig így történt. A 2007-es togói EU választási megfigyelő missziót például igen hátrányosan érintette, amikor néhány órával a Loméban rendezett hivatalos sajtótájékoztató előtt a Bizottság egy sajtóközleményt adott ki a választásokkal kapcsolatos észrevételeivel.

Ezen túlmenően az intézmények között fokozott konzultációra van szükség. Különösen a Tanácsnak kellene rendszeresen részt vennie a Választási Koordinációs Csoport ülésein, a Parlamentnek pedig megfigyelői státust kellene kapnia a COHOM ülésein.

Nyomon követés

Az EU választási megfigyelő misszióinak elégtelen, sőt következetlen nyomon követése még mindig sok esetben előfordul, és ez nyilvánvalóan korlátozza a missziók hatását és hatékonyságát. Ennek fényében a múltban néhány példa azt mutatta, hogy az EU és tagjai továbbra is „minden marad a régiben” attitűdöt tanúsítottak azokkal az államokkal szemben, amelyek választási folyamatáról az EU választási megfigyelő missziói súlyos kritikát fogalmaztak meg. Ennek egyik sajnálatos példája volt a 2005. évi etiópiai választás, amely után az ellenzék erőszakos elnyomása és a széles körű letartóztatások ellenére az EU nem hivatkozott a Cotonoui Megállapodás 96. cikkére.

Másrészről viszont az EU és tagjai bíráltak olyan választási folyamatokat, amelyek az EU választási megfigyelő missziói szerint demokratikusan, a nemzetközi normák betartásával zajlottak. Ez volt a helyzet a 2006. évi ciszjordániai és gázai törvényhozási választások alkalmával.

Ezek a sajnálatos következetlenségek a szóban forgó országokban mélyen aláássák a demokrácia sérülékeny fogalmát és az EU-ról mint globális szereplőről alkotott képet. A nyomon követés ezért továbbra is fontos kihívás, amellyel foglalkozni kell, és e tekintetben határozottan különbséget kell tenni a technikai és a politikai nyomon követés között.

Először is, a jelenlegi modell nem terjed ki teljes körűen a választások némely aspektusaira. A választási jogi keret megfogalmazásának vagy a szavazók nyilvántartásba vételének folyamatával, valamint a választási panaszokkal és fellebbezésekkel a körülbelül 3 hónapra bevetett EU választási megfigyelő missziók nem mindig tudnak átfogóan foglalkozni. E probléma megoldása érdekében a választási folyamat ilyen konkrét aspektusait elemző, specializált missziók bevetése révén a Bizottságnak létre kellene hoznia egy általános válaszadási eljárást.

A technikai nyomon követést illetően a választási segítségnyújtás képezi azt a fajta hosszú távú stratégiai kötelezettségvállalást a választási ciklus egészében, amely a legjobban együttműködik az EU választási megfigyelő misszióival. Ennek fényében az EU a megfigyelésen túl komoly figyelmet szentel a segítségnyújtás módszertanának, amelyre jelentősen több finanszírozást fordít: 2000 óta több mint 400 millió eurót. E tekintetben külön figyelmet kellene fordítani a választási irányítótestületek (EMB) függetlenségének és legitimitásának megerősítésére, mivel ez meghatározó szerepet játszik a választásokba vetett közbizalom fokozásában, és hozzájárulhat a választások utáni erőszak mérsékléséhez.

Mindazonáltal a rossz választási gyakorlat hátterében rejlő fő ok néhány alkalommal inkább politikai, semmint technikai jellegű. Ezek azok az esetek, amikor a politikai szintű nyomon követés hatásos lehet, és amikor az összes intézménynek közös, összehangolt üzenetet kell küldenie.

Az EU választási megfigyelő misszióinak megállapításait a Tanácsnak és a Bizottságnak be kellene emelniük az érintett országgal folytatott politikai párbeszédbe, és nyilatkozataikban nem szabadna elmulasztaniuk az ezen megállapításokra való hivatkozást. A Parlamentnek pedig e megállapításokat a továbbiakban is be kellene építenie állásfoglalásaiba. Ilyen szempontból pozitív tapasztalatnak bizonyult a Parlament és a Tanács azonnali nyilatkozata, közvetlenül a 2007. évi kenyai választások után, amelyben széles körben hivatkoztak az EU választási megfigyelő missziójának megállapításaira.

Mindezen túlmenően az is nyilvánvaló, hogy egy demokratikus parlamenti választás értéke korlátozott, ha a megválasztott intézmény nem élvez jelentős hatáskört, és a végrehajtó hatalom uralkodik fölötte. Ennek fényében a Parlamentnek elszántan törekednie kell arra, hogy a parlamenti intézmények kiépítése terén fontos szerepet töltsön be.

A jövőbeni gyakorlatok szempontjából fontos tendenciaként kell még számon tartani az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés, az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés és az EuroLat Parlamenti Közgyűlés más tagjaival közös választási megfigyelő küldöttségek alakítását. Ez fokozná a kölcsönös megértést, megkönnyítené a szakértelem megosztását, egyúttal pedig erősítené a parlamenti kapacitásnövelést.

VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (4.3.2008)

a Külügyi Bizottság részére

az EU választásmegfigyelő misszióiról: célok, gyakorlatok és jövőbeni kihívások
(2007/2217(INI))

A vélemény előadója(*): Jürgen Schröder(*) Procedure with associated committees - Rule 47 of the Rules of Procedure

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel – ahogy az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésének az AKCS-EU együttműködésről és az AKCS-országok választási folyamatában való részvételről és a Közgyűlés 1999. április 1-jén Strasbourgban elfogadott szerepével kapcsolatos határozatában[1] szerepel – a szegénység csökkentéséhez, ami az EU fejlesztési politikájának központi célkitűzése, részvételen alapuló demokráciára és felelős, korrupciómentes kormányokra van szükség,

B.   mivel, ahogy azt a Cotonou-ban, Beninben 2000. június 23-án egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok, másrészről pedig az Európai Közösség és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodásban[2] (a cotonou-i megállapodás) hangsúlyozták, az AKCS-országok és az EU közti partnerség aktívan támogatja az emberi jogok előmozdítását, a demokratizálódás folyamatát, a jogrend konszolidációját és a jó kormányzást,

1.   úgy ítéli meg, hogy a választások puszta megtartása nem tekinthető a demokrácia kizárólagos mutatójának, de annak mégis pozitív hatása van a polgári szabadságok javulásával mérhető demokratizálódási folyamatra, feltéve, hogy a politikai pluralizmus, a gyülekezési és egyesülési szabadság, a kifejezés szabadsága, a médiához való egyenlő hozzáférés, a titkos szavazás és az emberi jogok tiszteletben tartása biztosított;

2.   hangsúlyozza, hogy az EU választásmegfigyelő tevékenysége csak akkor tekinthető az EU teljes értékű külügyi tevékenységének, ha az strukturálisan egy átfogó, egy bizonyos ország és régió felé irányuló EU-tevékenységhez köthető, és amennyiben az EU összes külpolitikája összhangban van a demokratizálás és az intézményépítés célkitűzésével; az is rendkívül lényeges, hogy ezek előkészítése – ideértve a megfigyelők felkészítését is – és utóélete – ideértve annak ellenőrzését is, hogy a helyi kormány milyen mértékben veszi figyelembe az EU választásmegfigyelő missziójának (EU VMM) ajánlásait – megfelelő legyen;

3.   hangsúlyozza, hogy az EU választásmegfigyelő missziójának függetlennek és szakmailag hozzáértőnek kell lennie; határozott óhaja, hogy az EU választásmegfigyelő missziói szabadon végezzék munkájukat, a Bizottság vagy a tagállamok részéről mindennemű politikai nyomás vagy beavatkozás nélkül; megállapítja, hogy az EU választásmegfigyelő missziója feladata teljesítésekor a választási eljárást és nem annak eredményét méri fel; nyomatékosan kéri, hogy az EU választásmegfigyelő missziója továbbra is különüljön és határolódjon el az EU választások előtti és utáni diplomáciai tevékenységétől;

4.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU rövid és hosszú távú megfigyelőinek tartózkodniuk kell minden olyan viselkedéstől, amelyet a helyi lakosság támogatásként, a helyi kultúrával szembeni felsőbbrendűségként vagy tiszteletlenségként értékelhet; ezzel összefüggésben adott esetben az EU megfigyelőknek kapcsolatba kell lépniük a helyi megfigyelőkkel;

5.   az a véleménye, hogy a választásmegfigyelő missziók nyomon követése jelentette kihívásának gyakorlatilag meg lehet felelni annak biztosításával, hogy a választásmegfigyelő missziók által a választásokat követően készített végső jelentést megfelelő módon figyelembe veszik az EU-támogatás konkrét területeinek meghatározásának folyamatában az adott ország esetében; felszólítja a Bizottságot, hogy ezen ajánlásokat teljes mértékben használja fel hosszú távon az Európai Fejlesztési Alap és az EU külső pénzügyi eszközei – különösen a 2006. december 18-i, a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK[3], valamint a 2006. október 24-i, az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[4] – égisze alatt futó országstratégiai dokumentumok/éves cselekvési programok elkészítésekor;

6.   szilárd meggyőződése, hogy az EU választásmegfigyelői tevékenysége csak akkor lehet eredményes, ha megfelelő hosszú távú fejlesztési politikákkal és a már meglévő demokratikus politikai mechanizmusok megingathatatlan és jelentős uniós támogatásával jár együtt, különösen a nemzeti parlamentek, a politikai pártok, a nem állami szereplők és a civiltársadalom számára történő kapacitásépítés, valamint az emberi jogok és a jó kormányzás előmozdítása által;

7.   javasolja egy speciális támogatási stratégia létrehozását a demokratikus úton újonnan megválasztott parlamentek számára, a demokrácia, a jogállamiság és a megfelelő kormányzás tartós megszilárdítása érdekében;

8.   javasolja, hogy tekintettel erre a célra a Parlament keresse meg a lehetőségeket és az eszközöket az újonnan megválasztott parlamentek munkájának segítésére, különös figyelmet szentelve a fejlődő országoknak;

9.   elismeri, hogy a választásmegfigyelés terén a Parlament és a Bizottság között jó az együttműködés, és hangsúlyozza a választásmegfigyelő missziókra vonatkozó magatartási kódex jelentőségét, amely az európai parlamenti képviselőkre is érvényes; felszólít a megfelelő mechanizmusok megkeresésére a parlamenti képviselők szerepének az EU választás-ellenőrzési feladataiban való megerősítése végett, tekintettel demokratikus legitimitásukra és különleges szakértelmükre, továbbá az intézmények és a tagállamok közötti, maguk az intézmények közötti, az EU választásmegfigyelő missziói és más nemzeti és nemzetközi választásmegfigyelői missziók közötti együttműködés további megerősítésére annak érdekében, hogy egyre inkább egyazon hangon szóljanak a választási eredményekkel kapcsolatos üzenet megerősítése végett;

10. felszólít arra, hogy – ahol azok gyakorolhatók – szenteljenek komoly figyelmet a Parlament és az AKCS parlamenti küldöttségek és missziók közötti konzultáció, együttműködés és tudásátadás által generált hozzáadott értéknek az EU külügyi fellépései szélesebb összefüggésében, de más nemzeti és nemzetközi megfigyelői missziók összefüggésében is;

11. emlékeztet a Bizottság/Parlament 2007. szeptember 11-i szemináriumának következtetéseire, melyek szerint módszertani, identitással kapcsolatos és láthatósági okokból az EU választásmegfigyelő misszióinak továbbra is más nemzetközi és nemzeti megfigyelőktől függetlenül kell működniük; ez ugyanakkor nem zárja ki a rendszeres és szoros együttműködést más megfigyelő szervezetekkel a területen, sem pedig a nemzeti és regionális megfigyelő szervezetek teljesítményének növeléséhez nyújtandó jövőbeli uniós támogatás lehetőségét;

12. hangsúlyozza a Parlament égisze alatt, vagy az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlése által szervezett parlamenti missziók meghatározó szerepét az európai választásmegfigyelési politikában, és ennek alapján hangsúlyozza demokratikus legitimitásukat és speciális tapasztalatukat is, mivel ez a küldöttségek politikai megbecsülését is növeli;

13. javasolja közös AKCS–EU megfigyelő küldöttségek szervezését az EU-ban tartott választások alkalmával;

14. megjegyzi, hogy az elektronikus szavazás friss fejlemény a választási eljárásokban, amelynek figyelemre méltó hatása van a választásmegfigyelési értékelésre; ezért felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat az ilyen különleges szavazások megfigyelésére, amelyeket a világ számos országában kipróbáltak már;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	3.3.2008
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	20 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Thijs Berman, Danutė Budreikaitė, Ryszard Czarnecki, Nirj Deva, Alain Hutchinson, Romana Jordan Cizelj, Glenys Kinnock, Maria Martens, Luisa Morgantini, Horst Posdorf, Pierre Schapira, Frithjof Schmidt, Jürgen Schröder, Johan Van Hecke
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	John Bowis, Fiona Hall, Manolis Mavrommatis, Csaba Őry, Ralf Walter
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Glyn Ford

• [1]  HL C 271., 1999.9.24., 57. o.
• [2]  HL L 317, 2000.12.15., 3. o.
• [3]  HL L 378., 2006.12.27., 41. o.
• [4]  HL L 310., 2006.11.9., 1. o.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	2.4.2008
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	60 0 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Roberta Alma Anastase, Bastiaan Belder, André Brie, Elmar Brok, Colm Burke, Marco Cappato, Giorgos Dimitrakopoulos, Hélène Flautre, Hanna Foltyn-Kubicka, Michael Gahler, Bronisław Geremek, Maciej Marian Giertych, Alfred Gomolka, Klaus Hänsch, Richard Howitt, Jana Hybášková, Jelko Kacin, Ioannis Kasoulides, Metin Kazak, Maria Eleni Koppa, Helmut Kuhne, Vytautas Landsbergis, Johannes Lebech, Francisco José Millán Mon, Philippe Morillon, Pasqualina Napoletano, Annemie Neyts-Uyttebroeck, null Nicholson of Winterbourne, Raimon Obiols i Germà, Vural Öger, Ria Oomen-Ruijten, Cem Özdemir, Justas Vincas Paleckis, Béatrice Patrie, Alojz Peterle, Hubert Pirker, Samuli Pohjamo, Michel Rocard, Raül Romeva i Rueda, Libor Rouček, Christian Rovsing, Katrin Saks, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Jacek Saryusz-Wolski, György Schöpflin, Inese Vaidere, Ari Vatanen, Kristian Vigenin, Zbigniew Zaleski, Josef Zieleniec
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Laima Liucija Andrikienė, Giulietto Chiesa, Árpád Duka-Zólyomi, Milan Horáček, Marie Anne Isler Béguin, Tunne Kelam, Doris Pack, Aloyzas Sakalas, Antolín Sánchez Presedo, Csaba Sándor Tabajdi, Luis Yañez-Barnuevo García