Eljárás : 2008/2097(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0445/2008

Előterjesztett szövegek :

A6-0445/2008

Viták :

Szavazatok :

PV 18/12/2008 - 6.24
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0639

JELENTÉS     
PDF 298kWORD 244k
2008. november 13.
PE 412.195v02-00 A6-0445/2008

a béke megszilárdításának és az állam kiépítésének fejlesztési kilátásai konfliktus utáni helyzetekben

(2008/2097(INI))

Fejlesztési Bizottság

Előadó: Nirj Deva

Vélemény előadója(*):

Luisa Morgantini, Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság

(*) Társbizottság – az Eljárási Szabályzat 47. cikke

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a béke megszilárdításának és az állam kiépítésének fejlesztési kilátásai konfliktus utáni helyzetekben

(2008/2097(INI))

Az Európai Parlament,

- tekintettel az 1907. évi hágai egyezményekre, a négy 1949-es genfi egyezményre és 1977. évi kiegészítő jegyzőkönyveikre,

- tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

- tekintettel az Egyesült Nemzetek (ENSZ) valamennyi emberi jogi egyezményére és azok fakultatív jegyzőkönyveire,

- tekintettel a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára, és az ahhoz csatolt két fakultatív jegyzőkönyvre,

- tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, különösen annak 1. és 25. cikkére, valamint a VII. fejezet 39. és 41. cikkére,

- tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,

–    tekintettel az Egyesült Nemzetek 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára, amely a szegénység megszüntetése érdekében a nemzetközi közösség által együttesen megállapított kritériumként rögzíti a millenniumi fejlesztési célokat,

–    tekintettel az ENSZ közgyűlésének a 2005. évi világ-csúcstalálkozó eredményeiről szóló 2005. október 24-i, 60/1 sz. határozatára, és különösen annak a népeknek a népirtással, a háborús bűnökkel, az etnikai tisztogatással és az emberiség elleni bűncselekményekkel szembeni védelme iránti felelősségvállalásról szóló 138–140. bekezdéseire,

- tekintettel az ENSZ békefenntartó és béketeremtő beavatkozásaira Kongóban (1962), Namíbiában (1988), Salvadorban (1992), Kambodzsában (1992), Szomáliában (1992), Jugoszláviában – Szerbiában, Horvátországban, Boszniában (1992–2002), Haitin (1994), Kelet-Szlavóniában (1995–1998), Koszovóban (1999), Sierra Leonéban (1999), Kelet-Timorban (1999), valamint az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság vezette iraki, valamint a NATO ISAF-vezette afganisztáni misszióra (2001),

–    tekintettel a legutóbb az AKCS–EU Miniszterek Tanácsa 1/2006. számú határozatával(1) módosított, Cotonouban 2000. június 23-án, egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának tagjai (AKCS-országok), másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás)(2),

- tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által 2005. december 20-án aláírt, az Európai fejlesztési politikáról szóló, „Az európai konszenzus”című közös nyilatkozatra(3), és különösen a 3.3. szakaszban ismertetett olyan átfogó kérdésekre mint a demokrácia, a jó kormányzás, az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség, a gyermekek és az őshonos lakosság jogai, a környezet fenntarthatósága, valamint a HIV/AIDS,

- tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusról szóló közös nyilatkozatára(4),

–    tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) (fejlesztési együttműködési eszköz (DCI)),

–    tekintettel az Afrika–EU stratégiai partnerségre: az EU–Afrika csúcstalálkozón 2007 decemberében elfogadott közös Afrika–EU stratégia,

–    tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2007. november 19-i ülésének a Nyugat-Balkánról szóló következtetéseire,

–    tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekekről szóló európai uniós iránymutatásokkal kapcsolatos 2008. június 16-i következtetéseire,

- tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2006. november 13–14-i következtetéseire a nemek közötti esélyegyenlőségnek és a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése elvének a válságkezelésben való előmozdítására vonatkozóan,

–    tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának az EU Afrikával kapcsolatos stratégiájáról szóló 2005. november 21–22-i következtetéseire,

–    tekintettel a konfliktusokat követő újjáépítésre és fejlesztésre vonatkozó afrikai uniós politikára, amelyet az Afrikai Unió 2006. június 25. és július 2. között Banjulban megrendezett csúcstalálkozóján fogadtak el,

–    tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága (DAC) törékeny helyzetű államokkal foglalkozó csoportja által támogatott és a DAC 2007. április 3–4-i párizsi magas szintű ülése által elfogadott, a bizonytalan államokban és helyzetekben történő megfelelő nemzetközi fellépésre vonatkozó tíz alapelvre,

–    tekintettel a biztonsági ágazat reformjára és a kormányzásra vonatkozó OECD/DAC iránymutatásokra,

- tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én Brüsszelben elfogadott Európai Biztonsági Stratégiára,

- tekintettel az ENSZ főtitkára 2004. évi, a konfliktusos és konfliktus utáni társadalmakban a jogállamiságról és az átmeneti igazságszolgáltatásról szóló jelentésében(6) az átmeneti igazságszolgáltatásra vonatkozó meghatározásra,

- tekintettel az Európai Bizottság által az Európai Stabilitási Eszköz keretében létrehozott, az eseti törvényszékek és az átmeneti igazságszolgáltatási kezdeményezések világszerte történő támogatására létrehozott 12 millió eurós finanszírozási keretre,

–    tekintettel „Az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszai felé – a fenntartható fejlődés, stabilitás és béke érdekében történő, nehéz körülmények közötti kötelezettségvállalásról” című, 2007. október 25-i bizottsági közleményre (COM(2007)0643),

–    tekintettel a fejlődő országokban kialakult törékeny helyzetekre való uniós reagálásról szóló 2007. november 15-i állásfoglalására(7)

- tekintettel a Bizottság COM(2001)0211 számú, a konfliktusmegelőzésről szóló közleményére, valamint az EU erőszakos konfliktusok megelőzésére irányuló programjára, amelyet az Európai Tanács göteborgi ülésén fogadtak el 2001 júniusában,

- tekintettel az EU elnökségének 2004. október 6-i, „A jogállamiság és az átmeneti igazságszolgáltatás konfliktusos és konfliktus utáni társadalmakban” című nyilatkozatára,

–    tekintettel az Európai Unió Tanácsa által 2006. december 11-én elfogadott, a lefegyverzés, leszerelés és újrabeilleszkedés (DDR) támogatásárára vonatkozó uniós koncepcióra,

- tekintettel a Bizottság „A segélyezés, a rehabilitáció és a fejlesztés összekapcsolása – értékelés” című közleményére (COM(2001)0153),

–    tekintettel az EU–Afrika kapcsolatok aktuális állásáról szóló 2007. október 25-i állásfoglalására(8),

- tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 3937/07. sz. határozatára és Politikai Bizottsága 2007. júliusi, az AKCS-országok természeti erőforrásainak kiaknázásával összefüggésben a jó kormányzásról, az átláthatóságról és az elszámoltathatóságról szóló jelentésére(9),

–    tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. sz. határozatára és az ENSZ BT polgári személyek ellen konfliktushelyzetekben elkövetett nemi erőszakról szóló 1820. sz. határozatára,

–    tekintettel a „Közös EU–Afrika stratégia tervezetére”, amelyet az EU–Afrika miniszteri trojka 2007. május 15-én tartott nyolcadik ülésén hagytak jóvá Brüsszelben,

–    tekintettel az EK-Szerződés 177–181. cikkeire,

–    tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–    tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, illetve a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0445/2008),

A.  mivel a konfliktushelyzetet maguk mögött hagyó országok felében öt éven belül ismét konfliktushelyzet alakul ki, és becslések szerint a világ legszegényebbjei közül 340 millióan élnek törékeny államokban, mert az erőszakos cselekmények megszűnése nem eredményez automatikusan szilárd és tartós stabilitást és fenntartható fejlődést,

B.   mivel a millenniumi fejlesztési célok egységes és időponthoz kötött célokat fogalmaznak meg a szegénység megszüntetésére; mivel 2010-re a világ legszegényebb népességének fele adott esetben olyan államokban él majd, amelyekben erőszakos konfliktus vagy annak kockázata áll fenn(10),

C.  mivel a stabil és tartós államok építéséhez szükség van a kiválóságon alapuló és elszámoltatható, a politikai befolyástól és a korrupciótól mentes köztisztviselői karra,

D.  mivel az átlátható, elszámoltatható és professzionális biztonsági ágazat alapvető a békét és fejlődést előmozdító feltételek megteremtése szempontjából,

E.   mivel a biztonsági ágazat reformjának az átlátható, a polgári hatóságnak felelős és a köz szükségleteire reagáló hatékony és legitim közszolgálat biztosítására kell összpontosítania,

F.   mivel a kézi lőfegyverek és a könnyű fegyverek elterjedése hozzájárul a konfliktusok kialakulásához és a bűnözés fokozódásához; mivel 2006-ban a gyalogsági aknák által okozott regisztrált sebesülések háromnegyedét polgári személyek szenvedték el(11),

G.  mivel az erőszakos konfliktusok – a fejlődésre és az emberi jogokra gyakorolt végzetes hatásuk mellett – elriasztják a külföldi befektetőket, ami jelentős mértékben csökkenti a növekedést, elriasztva a gazdaságba és az alapvető szolgáltatásokba történő befektetéseket (egy közelmúltban megjelent jelentés(12) szerint a fegyveres konfliktus egy-egy afrikai nemzet gazdaságát 15%-kal csökkenti); miközben az egészséges magánszektor biztosíthatja végső soron a törvényes kormány számára a fenntartható bevételek alapját,

H.  mivel a hosszú távú stabilitás csak úgy érhető el, ha valamennyi érdekelt felet – beleértve a nőket és a kisebbségeket – bevonják a béketeremtésbe, a nemzeti kiegyezésbe és a nemzetépítésbe,

I.    mivel az igazságtételi és megbékélési bizottságok segítséget nyújthatnak a társadalmaknak a tömeges visszaélések örökségével való szembenézéshez, elősegítheti a közösségek és a korábban szemben álló felek közötti párbeszédet és hozzájárulhatnak a jövőbeni konfliktusok valószínűségét csökkentő igazságügyi, jóvátételi és reformintézkedésekhez,

J.    mivel a civil társadalom kialakulását lehetővé tevő intézményi keret az egyesülés szabadságán és a szólásszabadságon, valamint a törvény által védett szabad média létrehozásán alapul,

K.  mivel a fenntartható, jól működő állam erős civil társadalmat igényel, hogy az embereket megvédjék a hatalommal való visszaéléstől, és a túl erős végrehajtó hatalommal szembeni védelemhez szabad sajtóra van szükség,

L.   mivel a törékeny helyzetben levő államokat ösztönözni kell arra, hogy lehetővé tegyék a nem kormányzati szervezetek számára a túlzottan bürokratikus nyilvántartásba vételi jogszabályoktól és az olyan folyamatoktól mentes működést, amelyek akadályozzák a valóban hatékony civil társadalom kialakulását,

M.  mivel egy átlagos fejlődő ország 260 adományozó látogatását fogadja évente, és 2006-ban az adományozók összesen 70 000 segélytranzakciót irányítottak az összes fejlődő országba, és egy átlagos projekt nagysága mindössze 1,7 millió dollár volt,

N.  mivel az EK fejlesztési együttműködési politikájáról szóló OECD/DAC 2007 szakértői felülvizsgálat megállapítja, hogy az EU-nak „országszintű programjai és projektjei részeként módszeresebben kellene konfliktuselemzést alkalmaznia azok hatásainak fokozása és a kedvezőtlen hatások elkerülésének biztosítása érdekében”,

O.  mivel az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszairól szóló közlemény és a későbbi tanácsi következtetések, illetve a parlamenti állásfoglalás nyomon követéseként a Bizottságnak 2009-ben végrehajtási tervet kell készítenie a különböző uniós eszközök hatékonyságának értékelésére a biztonság és fejlesztés területén megvalósuló hatékonyságuk maximalizálása érdekében, figyelembe véve a „kísérleti esetek” tapasztalatait és a belőlük nyerhető információt,

P.   mivel a hat irányadó ország (Burundi, Bissau-Guinea, Haiti, Sierra Leone, Kelet-Timor és Jemen) kijelölésén túl a Bizottság, a Tanács, a Parlament és a civil társadalom között az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszairól szóló fent hivatkozott bizottsági közlemény keretében folyó viták nem tették még lehetővé, hogy konkrét helyszíni intézkedéseket hajtsanak végre,

Q.  mivel a konfliktushelyzetben lévő országokban jelen vannak az európai vállalkozások és ott érdekeltségekkel rendelkeznek,

1.   támogatja az ENSZ által megerősített „Védelem iránti felelősséget” és hangsúlyozza, hogy az köti az EU-t és tagállamait; hangsúlyozza, hogy a „Védelem iránti felelősséget” az emberek biztonsága előmozdításának eszközeként kell tekinteni; hangsúlyozza, hogy a lakosság elleni népirtás, háborús bűncselekmények, etnikai tisztogatás és emberiség elleni bűncselekmények megakadályozásának elsődleges felelősségét maga az állam viseli, és megerősíti minden egyes kormánynak a saját polgárai védelméért viselt felelősségét;

2.   követeli az ENSZ akkori főtitkára, Kofi Annan 2000. évi, a Közgyűlésnek benyújtott jelentésében szereplő nyilatkozata végrehajtását: „az állami szuverenitás magában foglalja a felelősséget, és a lakosság védelméért viselt elsődleges felelősséget maga az állam viseli; ahol a lakosság polgárháború, felkelés vagy az állam bukása miatt súlyos sérelmet szenved, és a kérdéses állam nem hajlandó vagy nem képes ezt megállítani vagy megakadályozni, a be nem avatkozás elve átadja helyét a nemzetközi védelemért való felelősség elvének”;

3.   úgy véli, hogy a béketeremtésnek és az államépítésnek két fázisa van: a stabilizációs fázis, amikor a hangsúly a biztonságon, a törvényes renden és az alapvető szolgáltatások biztosításán van; és az államépítés második fázisa, amely a kormányzásra és a feladatokat ellátó intézményekre összpontosít, azzal a kikötéssel, hogy:

a) a második fázis nem kezdődhet meg addig, amíg az ország nem stabilizálódik, mivel a stabilizáció előtt létrehozott intézmények a konfliktus jellegét tükrözik és nem azokat a jellemzőket, amelyek az ország szilárd és tartós békéjét szolgálják,

b) az államépítés fázisában fontos, hogy a kompromisszum az érintett nemzet polgárainak normáihoz és elvárásaihoz való igazodás érdekében, nem a beavatkozók eszményeihez való igazodás érdekében szülessen,

c) ahogy az államépítés fázisa halad előre, a beavatkozóknak át kell adniuk az egyes intézményeket a helyi hatóságoknak; ez az az időpont, amikor potenciálisan visszarendeződés fordulhat elő, és ezt el kell fogadni, feltéve, hogy ez a visszalépés nem befolyásolja alapvető módon az ország előrehaladását;

4    rávilágít a konfliktusok alapvető okai kezelésének fontosságára az EU harmadik országokkal folytatott politikai párbeszéde és a fejlesztési együttműködési programok során, hogy olyan mechanizmusokat fejlesszenek ki, amelyek időben előre jelezhetik az államok bukásának jeleit a polgári erőszak olyan lehetséges előrejelzőinek vagy mutatóinak vizsgálatával, mint a történelmi megosztottság, az etnikai és törzsi sérelmek, a vallási konfliktusok, a jogtalanság és a szegénység; ebben az összefüggésben különösen hangsúlyozza új pénzforrások elkülönítésének szükségességét az alkalmazkodás és a környezetvédelem céljaira a klímához és a környezethez kapcsolódó konfliktusok kialakulása megelőzésének eszközeként;

5    felhívja a Bizottságot, hogy a konfliktusmegelőzést átfogó témaként jelölje meg a fejlesztési együttműködésben, a konfliktusra érzékenység és konfliktuselemzés elveit pedig építse be és intézményesítse a meglévő és új politikáiban, az országos és regionális stratégiai dokumentumokban, valamint a külső együttműködést szolgáló valamennyi releváns pénzügyi eszközben;

6.   emlékeztet arra, hogy a béke nem egyszerűen a háború hiánya, hogy nincs béke igazságosság nélkül, valamint hogy az ellenségeskedések beszüntetése nem jelent szükségszerűen biztonságot a férfiak és a nők számára; emlékeztet arra, hogy a konfliktusok megelőzésében, illetve megoldásában és a béke megszilárdításában milyen fontos szerepet játszanak a nők, és hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani egyenlő mértékű részvételüket és teljes bevonásukat a béke és biztonság fenntartására és elősegítésére tett erőfeszítésekbe;

7.   szilárd meggyőződése, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy az alapvető szolgáltatások minimális színvonalát biztosítsák a konfliktus sújtotta lakosság számára, különös tekintettel az élelmiszerekhez, a tiszta vízhez és higiénés körülményekhez, a gyógyszerekhez és az egészségügyi ellátáshoz (ideértve a reproduktív egészséget is) történő hozzáférésre és a személyes biztonság szavatolására; a legrövidebb távon a fenntarthatósággal kapcsolatos aggályokat az alapellátás és az alapszolgáltatások biztosításának kell alárendelni;

8.   úgy véli, hogy a konfliktus utáni helyzetekben biztosítani kell a béketeremtés, a humanitárius segélyezés és a fejlesztési tevékenységek koordinációját a „Segélyezés, rehabilitáció és fejlesztés összekapcsolása” stratégiai keretének megfelelően, és biztosítani kell a következetességet a biztonság és a fejlesztés kapcsolatrendszerében;

9.   szükségesnek tartja a nemek közötti egyenjogúság tekintetbe vételét a menekültek és az internált személyek ügyeinek kezelésekor, ideértve a menekülttáborok kialakítását is;

10. hangsúlyozza a polgári-katonai koordináció szükségességét; álláspontja szerint a konfliktus utáni helyzetekben a katonairól a polgári biztonságra történő átállásnak a gyakorlatilag megvalósítható kereteken belül a lehető leghamarabb meg kell történnie, továbbá a professzionálisan képzett nemzeti rendőrségnek fokozatosan ki kell egészítenie, majd fel kell váltania a nemzetközi erőket, biztosítva, hogy a konfliktusban érintett valamennyi csoport számára pártatlanul alkalmazzák a jog uralmát és a közigazgatási eljárásokat;

11. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy egyensúlyt teremtsenek a fejlesztési támogatás civil és katonai összetevői között, az alapvető infrastruktúra és a kormányzati szolgáltatások működésének garantálása érdekében, anélkül, hogy az újjáépítésre, a rehabilitálásra és a demokratikus és gazdasági folyamatok újbóli elindítására vonatkozó követelmények sérülnének;

12. követeli az emberi jogok előmozdítását a hadsereg és a rendőrség számára biztosított emberi jogi képzés támogatásával (beleértve az emberi és polgári jogi kampányokat is a lakosság érintett rétegei számára); a rendőrségre és katonai rendőrségre vonatkozó nemzetközi normák megismertetését a katonai akadémiákon; a biztonsági személyzet magatartási kódexének létrehozását, elhatárolva a rendőrség és a hadsereg felelősségi körébe tartozó területeket, emberi jogi ombudsmani hivatalok és emberi jogi bizottságok létrehozását, valamint emberi jogi képzést a helyi hatóságok és köztisztviselők számára;

13. hangsúlyozza, hogy elengedhetetlenül szükséges az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) katonai kapacitásának továbbfejlesztése azért, hogy az Európai Unió és tagállamai megfelelőbben hozzájárulhassanak a konfliktus utáni társadalmak stabilizálásához és fejlődéséhez;

14  életbevágóan fontosnak tartja az instabilitás okainak és a konfliktus utáni társadalmak problémáinak a civil és katonai intézkedések kombinálásával való kezelését; rámutat, hogy a helyszíni békefenntartó erők biztonsági garanciái nélkül a konfliktus sújtotta társadalmak esetében a stabilitás elengedhetetlen előfeltétele (vagyis a személyek és vagyonuk biztonsága) általánosságban nem teljesülhet;

15. hangsúlyozza a biztonsági szektor reformja és a lefegyverzés, leszerelés és újra-beilleszkedés folyamatainak fontosságát, mivel ezek a tartós béke és a fenntartható fejlődés biztosításának kulcstényező; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gyorsítsák a biztonsági szektor reformja uniós politikai keretének, valamint a lefegyverzés, leszerelés és újra-beilleszkedés támogatására irányuló uniós koncepciójának a helyszíni végrehajtását az EU e területeken végzett tevékenységei relevanciájának, következetességének és hatékonyságának növelése érdekében; kéri a biztonsági szektor reformja és a lefegyverzés, leszerelés és újra-beilleszkedés közösségi finanszírozásának növelését, külön hangsúlyt fektetve azokra az országokra, ahol az EU már bevetett EBVP-missziókat; kéri, hogy minden, az EBVP-műveletek támogatására irányuló, a biztonsági szektor reformjával, valamint a leszereléssel, lefegyverzéssel és újra-beilleszkedéssel kapcsolatos, közösségi finanszírozású konfliktus- vagy konfliktus utáni helyzettel kapcsolatos tevékenységet – amint lehetséges – vegyenek figyelembe a műveletek tervezési lépéseinél, nevezetesen a tényfeltáró fázisban, vagy a válságkezelési koncepciók/műveleti koncepciók kidolgozása során;

16. hangsúlyozza, hogy a biztonsági szektor reformja hatékony eszköz lehet a diplomácia és a védelem megerősítésében, miközben stabil, prosperáló és békés társadalmak kiépítésének elősegítésével csökkenti a hosszú távú biztonságot fenyegető veszélyeket; a biztonsági szektor reformja magában kell foglalja az olyan intézmények és kulcsfontosságú minisztériumi posztok újbóli létrehozását vagy reformját, amelyek fenntartják, illetve felügyelik a fogadó nemzet és lakossága biztonságát;

17. kéri, hogy az EU a biztonsági ágazat konfliktust követő reformjának támogatása során juttassa érvényre a nemek közötti egyenlőség szemléletét, a nemi egyenjogúságra vonatkozó képzést és szaktanácsadást biztosítva az alkotmányosság, a választások, a rendőrségi munka és az igazságszolgáltatás terén;

18. úgy véli, hogy a korábbi háborús vezetőknek teljes mértékben le kell mondaniuk az erőszakról a hatalommegosztást elősegítő hivatalos intézményi szerkezetekben történő részvételt megelőzően, ugyanakkor biztosítani kell azt, hogy a lakosság és valamennyi érdekelt fél aktív tájékoztatást kapjon és részt vehessen a hatalommegosztási megállapodásokról szóló valamennyi vitában;

19. hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség szem előtt tartásának fontosságát a békemegállapodásokat előkészítő tárgyalásokon és e megállapodások alkalmazása során, hogy előmozdítsák a nők jogainak alkotmányos védelmét;

20.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy mivel konfliktushelyzetekben az áldozatok többségét kézi- és könnyűfegyverekkel ölik meg, sürgősen reagáljon az Európai Bíróság 2008. május 20-i a kézi- és könnyűfegyverek proliferációja elleni fellépésben a Közösség kompetenciájáról szóló határozatára azzal, hogy felgyorsítja a kézi- és könnyűfegyverek és lőszereik illegális felhalmozása és kereskedelme elleni fellépés európai stratégiájának végrehajtását, valamint azzal, hogy erősíti az EK-finanszírozás tervezését, nevezetesen az Európai Fejlesztési Alapból és a Stabilitási Eszközből, amelyet a kézi- és könnyűfegyverekhez kapcsolódó programokra kell elkölteni a terepen; kéri, hogy ahol helyénvaló, a multilaterális és regionális pénzintézetek vezessenek be intézkedéseket kézi- és könnyűfegyverekkel kapcsolatos programok létrehozására a konfliktus utáni területeken az újjáépítési és újra-beilleszkedési erőfeszítések keretében, valamint a kormányzati kérdések konszolidálására, a jogalkotás megerősítésére és a bűnüldöző szervek kézi- és könnyűfegyverekkel kapcsolatos operatív kapacitása javítására irányuló erőfeszítésekben; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy továbbra is mozdítsa elő egy nemzetközi kötelező érvényű fegyverkereskedelmi megállapodás létrehozását valamennyi bilaterális és multilaterális kapcsolatában;

21. úgy véli, hogy a menekültek és az adott országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek önkéntes visszatérését elsődleges szempontnak kell tekinteni a rendelkezésükre álló megfelelő megélhetés biztosítása mellett, elsősorban működő egészségügyi és oktatási szolgáltatások (ideértve a nők számára írás-olvasás tanulási kampányokat is) és munkalehetőségek biztosításával, továbbá hogy mindennek a csoportok közötti párbeszéd, a békére való nevelés, nemzetközi kíséret, az előítéletek csökkentése és a sokszínűség népszerűsítése, a korábban harcban álló közösség bevonása, a területi követelések rendezésével és a korábbi sebek begyógyításával kapcsolatos folyamatok révén kell megvalósulnia; amennyiben az etnikai vagy vallási profilok összeegyeztethetőek, a lakhelyüket elhagyni kényszerülő embereket az egész országban szétszórtan, illetve eredeti falujukban vagy városukban kell letelepíteni, és nem szabad őket nagy csoportokba koncentráltan elhelyezni, mert az konfliktushoz és erőszakhoz vezethet;

22. nyomatékosan hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a nők befejezhessék és folytathassák tanulmányaikat és képzéseiket a konfliktusokat követően is; úgy véli, hogy e tekintetben aktívan elő kell segíteni az oktatás újrakezdését az ország újjáépítése során;

23. határozottan kiemeli, hogy meg kell kérdezni és támogatni kell a nők helyi szervezeteit, valamint a béke érdekében létrehozott nemzetközi nőszervezeteket; javasolja, hogy nyújtsanak politikai és pénzügyi támogatást, oktatást, képességfejlesztő és technikai segítséget, ideértve a béketárgyalásokat és a konfliktusok erőszakmentes megoldásáról folytatott tárgyalásokat is;

24. véleménye szerint a tagállamoknak erkölcsi kötelessége a konfliktus sújtotta területekről elmenekülők befogadása; úgy véli, hogy ennek a kötelezettségnek csak a tagállamok közötti tehermegosztással lehet eleget tenni; úgy véli továbbá, hogy a tagállamoknak aktív segítséget kell nyújtaniuk a saját országukba az erőszakos konfliktusok után visszatérni kívánó menekültek számára;

25. megerősíti a fejlődő országokra irányuló, méltányos migrációs politikák alapvető fontosságát; megállapítja, hogy a migráció kedvező hajtóerővé válhat a fejlődési folyamatban, különösen az EU-ban élő migránsok által hazaküldött pénz formájában, az agyelszívás korlátozásával, a hazatérés előmozdításával és az embercsempészet megakadályozásával;

26. hangsúlyozza, hogy intézkedéseket kell hozni a családok újraegyesítése és a fegyveres konfliktus által érintett gyermekek újbóli integrációjának elősegítése, valamint az oktatási programokhoz, a szakképzéshez és a pszichológiai támogatáshoz való hozzáférés biztosítása érdekében, figyelemmel a lányok különleges szükségleteire;

27. kéri a korábban harcban álló felek lefegyverzésére, leszerelésére és újra-beilleszkedésére irányuló bizottsági javaslat hatékony végrehajtását; ideértve a harcoló felek civil társadalomba történő reintegrációját élelem, sátrak, takarók, orvosi támogatás és polgári ruházat biztosításával; a volt katonák eredeti közösségükbe vagy választásuk szerinti helyre történő szállításával; a politikai vagy katonai tisztségviselők nyugdíjprogramjainak támogatásával, a volt katonák számára lakhatás biztosításával és fizetéstámogatási rendszerekkel; állampolgári ismeretek oktatásával a volt katonák számára és pszichológiai helyreállító programok biztosításával a volt harcoló felek számára, valamint további erőforrásoknak a kifejezetten foglalkoztatási és munkahelyteremtési programokra történő elkülönítésével;

28. rámutat, hogy a lefegyverezésre, leszerelésre és újra-beilleszkedésre irányuló programoknak különleges rendelkezéseket kell tartalmazniuk a volt női katonákra vonatkozóan;

29. kiemeli, hogy a gyermekkatonák és a fegyveres erőkbe toborzott lányok, valamint az ellenük irányuló szexuális kizsákmányolás elleni küzdelem kapcsolódik az olyan területeken élő nők mindennapjainak javítását célzó küzdelemhez, ahol konfliktus utáni helyzetben a béke megszilárdítása és az állam újjáépítése folyik;

30. úgy véli, hogy a lefegyverzésnek, leszerelésnek és újra-beilleszkedésnek a társadalmi és gazdasági fejlesztéseket is meg kell céloznia, és pénzügyi támogató programokat kell biztosítania az azonnali szükségletek kielégítésére;

31. úgy véli, hogy a helyiek azonosulása a béketeremtő folyamattal alapvető fontosságú a hosszú távú stabilitás biztosítása érdekében;

31. úgy véli, hogy a helyiek azonosulása a béketeremtő folyamattal alapvető fontosságú a hosszú távú stabilitás biztosítása érdekében;

32. úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi adományozóknak figyelembe kell venniük a regionális és helyi körülményeket a stabilitást és a demokráciát előmozdító újjáépítési politika kialakítása érdekében, a konfliktus utáni társadalmakban a gazdasági fejlődés előmozdítása során szerzett tapasztalatokra építve;

33. hangsúlyozza, hogy egy megfelelő megbékítési stratégia során figyelembe kell venni a nőknek a béke megszilárdításában játszott szerepét; hangsúlyozza, hogy a megbékítési programokban figyelembe kell venni a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekek különleges körülményeit;

34. úgy véli, hogy az állam legitimitása csak a helyes és hatékony kormányzással építhető fel; hangsúlyozza, hogy az intézményeknek, a választási folyamatoknak, a szavazók nyilvántartásba vételének, a választói névjegyzéknek, a választói személyazonosság ellenőrzésének és a korrupció elleni mechanizmusoknak a lehető legátláthatóbbnak és elszámoltathatónak kell lennie, mivel ezek előfeltételei a jogállamiság, az emberi jogok, a demokratikus intézmények, valamint az emberi méltóság védelmének, továbbá a gazdasági fejlődésnek, a beruházásoknak és a kereskedelemnek;

35. úgy véli, hogy az olyan tényezők, mint a jogállamiság, a stabil pénz, a szabad piac, a hatékony és kompetens köztisztviselői kar, a független bíróság, a korrupciótól mentes törvényhozó és végrehajtó ág alkotják azokat az eszközöket, amelyeken keresztül az egyének és a közösségek – szorgalmukkal és kezdeményezéseikkel – valóban növelhetik nemzetük jólétét;

36. kéri az egyablakos befektetési tanácsok létrehozását, hogy támogassák azokat a prioritást élvező ágazatokat, ahová a külföldi közvetlen beruházások (FDI) vonzhatók, amelyek munkahelyeket teremtenek a hagyományos mezőgazdasági ágazatokon kívül is a liberális befektetési kódexek és adómentes ipari zónák fejlesztésének támogatásával;

37. felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre deregulációs egységet, amely tanácsokat adhat a konfliktusból kikerülő országoknak arról, hogy miként szervezzék meg gazdasági infrastruktúrájukat a kisvállalkozások létrehozását, a bankszámlák megnyitását, az ingatlanok és a társaságok bejegyzését akadályozó vagy késleltető bürokratikus szabályozás megszüntetésével; ahol lehetséges, a kockázati tőke alkalmazásának lassításával és a vállalatalapítás adókedvezményeinek alkalmazásával, különösen a költségvetés támogatási programokon keresztül;

38. kulcsfontosságúnak tartja a nők bevonását a konfliktuson átesett társadalmak gazdasági életébe, társadalmi, gazdasági és üzleti erejük támogatása érdekében, és hangsúlyozza a nők pozitív szerepét a mikrohitelek tekintetében;

39. határozottan úgy véli, hogy az EU fejlesztési együttműködéssel való helyi azonosulás a nemzeti parlamentek részvételével erősíthető meg, ideértve az Európai Parlament és a partnerországok parlamentjei közötti kölcsönös párbeszédet és kapacitásépítést; ideértve a támogató Információs és Kommunikációs Technológiai (IKT) rendszereket és technológiai kapacitásokat a technika jelenlegi állásának megfelelő szavazói funkciók létrehozásához; valamint személyi igazolványok biztosításához ott, ahol a születési anyakönyvek és más állampolgárságot támogató dokumentumok nem állnak rendelkezésre;

40. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy segítséget nyújtsanak a helyi hatóságoknak, előmozdítva a megfelelő képzést és a tapasztalatok megosztását; ebben az értelemben emlékeztet az Európai Parlamentnek a parlamenti demokrácia elvei és gyakorlata iránti elkötelezettségére;

41. hangsúlyozza, hogy a konfliktusokon átesett országban tartott választásokon egyedi programok, valamint minden szinten érvényes kvóták révén támogatni kellene a nők részvételét;

42. hangsúlyozza az erőforrások felhasználása átláthatósága és az azokkal való elszámoltathatóság független figyelemmel kísérésének fontosságát, amely fontos szerepet játszhat a konfliktus utáni helyzetben, ha ezeket az erőforrásokat az államépítésbe fektetik be; ugyancsak hangsúlyozza a pazarlás, a csalás és a korrupció valamennyi formája elleni küzdelem fontosságát a megfelelő korrupció ellenes mechanizmusok révén a civil társadalom éber támogatásával;

43. hangsúlyozza az ENSZ Korrupció Ellenes Egyezménye (UNCAC) végrehajtásának előre vitele szükségességét annak megakadályozása érdekében, hogy törvénytelen pénzforrások tüzeljék a konfliktusokat és veszélyeztessék a konfliktus utáni helyzetek stabilizálását, mivel a korrupció az intézmények hatékonyságát aláássa, felerősíti a társadalmi marginalizálódást, torzítja a döntéshozatalt és szétzülleszti az alapvető szolgáltatások nyújtását;

44.  hangsúlyozza, hogy a helyi közösségeknek, családoknak, civil szervezeteknek – köztük a nőszervezeteknek – a mikrohitel-szervezeteknek és a helyi hálózatoknak nyújtott politikai és pénzügyi támogatás bármely sikeres fejlesztési politika előfeltétele; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy válságos időkben is nyújtsanak politikai és pénzügyi támogatást a helyi béke- és emberi jogi aktivistáknak, különösen az EU Stabilitási Eszköze és annak válságra reagáló komponense révén;

45.  kiemeli, hogy konfliktus utáni helyzetekben az ingatlan tulajdonjogának bejegyzését és az ingatlantulajdonlás szabályszerűvé tételét a nemzetközi emberi jogi szabályok szerint kell végrehajtani annak érdekében, hogy a kormányok, magántársaságok vagy az uralkodó elitek ne sajátíthassák ki a földet illegálisan gyakran a legszegényebbek és a legveszélyeztetettebbek, például a visszatérő menekültek és a lakóhelyükről elüldözöttek kárára; hangsúlyozza továbbá, hogy erőfeszítéseket kell tenni a bíróságok megerősítésére, hogy azok megfelelően tudják betartatni a tulajdon- és kereskedelmi jogot, különösen azokban az országokban, ahol a nők csökkentett jogi státusszal rendelkeznek vagy ahol megtagadják alapvető tulajdonjogaikat;

46. hangsúlyozza elkötelezettségét a nők és a gyermekek jogainak konfliktust követő helyzetekben történő megvédését illetően, amelynek végső célja az, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket a nők helyzetének megerősítésére, ami a tartós béke és stabilitás elérésének elengedhetetlen feltétele;

47.  úgy véli, hogy sok fejlődő ország rendelkezik a fejlesztésekhez szükséges természeti erőforrásokkal, de az olyan természeti erőforrásokkal való rossz gazdálkodás, mint az olaj, a víz, a fa vagy a gyémánt és a kapcsolódó korrupció gyakorlata ismét konfliktushelyzetbe sodorják az országokat; elítéli az ezen erőforrások jogtalan eltulajdonításában és kizsákmányolásában részt vevő – helyi, regionális, nemzetközi és transznacionális – erőket; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és támogassák a természeti erőforrások helyes kormányzását, és lépjenek fel ezek kiaknázása és kereskedelme ellen ott, ahol az hozzájárul a fegyveres konfliktusok kitöréséhez, eszkalációjához vagy folytatódásához;

48. elismeri a Kimberley-folyamat és a Természeti Kincseket Kitermelő Iparágak Átláthatósága Kezdeményezés (EITI), valamint az Erdősítés, Bűnüldözés, Kormányzás és Kereskedelem (FLEGT) eredményeit és felhív ezek megerősítésére és hatékonyabb végrehajtására;

49. ismét hangsúlyozza az éghajlatváltozásról és a nemzetközi biztonságról szóló, 2008. március 14-én az EU főképviselője és az Európai Bizottság által az Európai Tanácsnak benyújtott dokumentum(13) következtetéseit, figyelmeztetve arra, hogy az éghajlatváltozás fenyegeti a világ túlterhelt államait és régióit – amelyek már eleve sérülékenyek és ki vannak téve a konfliktusnak – új bevándorlási hullámokat generál, és fokozza az EU-t fenyegető biztonsági kockázatokat; sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az éghajlatváltozási szempontokat béketeremtő törekvései során;

50.  úgy véli, hogy a konfliktusok áldozatai számára biztosított igazságszolgáltatás alapvető fontosságú, és hogy a nemzeti bíróságok – amennyiben a bírósági rendszer működőképes, független és pártatlan – a nemzetközi büntetőtörvényszékeknél megfelelőbb fórumok lehetnek az igazságszolgáltatási folyamattal való azonosulás és az elkövetők megbüntetésének biztosítására; ennek keretében javasolja a konfliktus utáni helyzetekben, hogy vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy a konfliktus során elkövetett emberi jogok megsértését feltérképezik;

51. kéri a bírósági rendszer megerősítését a bírák és ügyészek képzésével, a bírósági reformról szóló konferenciákkal, a bírósági kinevezések független rendszerével, a bírósági személyzet megfelelő bérezésével, a bíróságok számára berendezések biztosításával, a bírósági adminisztráció, nyilvántartások, költségvetés és humánerőforrás gazdálkodás javításával, és számítógépeket is magában foglaló modern technológia beszerzésével az esetek nyomon követéséhez;

52. kéri a veszélyeztetett csoportok, etnikai kisebbségek, földdel nem rendelkező földművesek és más marginalizált csoportok számára a jogsegély, valamint jogi alapismereti képzés biztosítását a tapasztalt nem kormányzati szervezetek által biztosított bírósági rendszerhez való hozzáférés növelése érdekében;

53. alapvető fontosságúnak tartja, hogy véget kell vetni a nemi alapú erőszakos bűncselekmények büntetlen elkövetésének, és ezeket a bűntetteket – ahol lehetséges – ki kell vonni az amnesztiára vonatkozó rendelkezések alól, és biztosítani kell, hogy a szexuális erőszak valamennyi áldozata, különös tekintettel a nőkre és a fiatal lányokra, egyenlő törvény előtti védelemben részesül, és ugyanolyan mértékben fér hozzá az igazságszolgáltatáshoz; tekintettel arra, hogy sok társadalomban a nők és a gyermekek hátrányt szenvednek az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésben, szükség esetén különleges megoldásokat kell alkalmazni;

54. hangsúlyozza hogy a nemi erőszakot szenvedett nők számára teljes hozzáférést kell biztosítani a nőgyógyászati és rehabilitációs szolgáltatásokhoz, valamint azokhoz a programokhoz, amelyek célja a megbélyegzésük leküzdésének támogatása;

55. üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsa1820. számú határozatának elfogadását, és különösen azt, hogy a határozat elismeri, hogy a nemi erőszak a nemzetközi béke és biztonság ellen irányuló fenyegetés;

56. hangsúlyozza a gyermekek és különösen a lányok speciális igényei figyelembe vételének jelentőségét a konfliktus utáni helyzetekben, különösen az oktatás tekintetében;

57. elégedettségét fejezi ki az EU és a Nemzetközi Büntetőbíróság közötti együttműködés tekintetében; hangsúlyozza, hogy az uniós támogatás alapvető fontosságú a Büntetőbíróság megbízatásának érvényesítése érdekében; úgy véli, hogy valamennyi államnak alá kell írnia és ratifikálnia kell a Római Statútumot annak érdekében, hogy biztosítsák a Nemzetközi Büntetőbíróság rendszerének operatívabb, koherensebb és egységesebb működését; sürgeti az EU-t és az Afrikai Unió tagállamait, hogy valamennyi konfliktushelyzetben következetesen és haladéktalanul foglalkozzanak a Nemzetközi Büntetőbíróság által kibocsátott valamennyi elfogatóparancs végrehajtásával;

58. sürgeti a tagállamokat, hogy az emberi jogok jövőbeli megsértésének megakadályozására irányuló egyik leghatékonyabb eszközként folytassák a büntetlenség elleni küzdelmet, többek között a nemzetközileg létrehozott törvényszékek működésének támogatásával;

59  hangsúlyozza, hogy a tartós béke sok szempontból a közösségi alapú hozzájárulás és a békefolyamatban való aktív részvétel függvénye, amely folyamat csak akkor lehet törvényes és sikeres, ha abba fontos társadalmi funkciójuk – az élelmiszertermelésben, és a család ellátásában különösen a fejlődő országokban betöltött döntő szerepük – révén a nőket ugyanúgy bevonják; kéri – arra a tényre való tekintettel, hogy a nők és a gyermekek teszik ki a menekültek 80 %-át – , hogy a nők különleges támogatásban részesüljenek és a béke és a stabilitás elősegítésénél nagyon fontos szereplőnek ismerjék el őket – és hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösség által a helyi, nemzeti és nemzetközi kezdeményezéseket összekötő civil társadalmi hálózatok támogatásában játszott szerep létfontosságú a békefolyamatban;

60. kéri az állandó Békebizottságok létrehozását, amelyekben valamennyi szembenálló fél befolyásos tagjai részt vesznek, annak érdekében, hogy megelőzzék a nagyméretű erőszak kitörését;

61. úgy véli, hogy az erőszakmentes konfliktusrendezéssel és a békére neveléssel kapcsolatos képzéssel párosulva a megfelelő civil szervezetek a szemben álló csoportok közötti párbeszéd elősegítőiként használhatók fel; támogatja a párbeszéd lehetőségeinek létrehozását nemzeti konferenciák, kerekasztal- beszélgetések szervezésével a szemben álló felek között, kiscsoportos kapcsolatteremtő találkozókat helyi szinten, a helyi civilszervezetek és közösségi vezetők és a hagyományos intézmények vezetőinek közvetítési képzését;

62. felhívja a tagállamokat, hogy fejlesztési projektjeik végrehajtása során először maguk közül jelöljenek ki egy vezető partnert a jelentéstételi mechanizmusok egyszerűsítése érdekében (még akkor is, ha a projekt finanszírozása másik tagállamból származik) a donorok közötti koordináció és következetesség elérése érdekében, ide értve a számviteli szabványok és közzétételi előírások létrehozását a nemzeti parlamentek, helyi hatóságok és a nemzetközi szervezetek tekintetében;

63. úgy véli, hogy ösztönözni kell a nők nagyobb mértékű részvételét és jelenlétét a médiában és a nyilvános fórumokon, ahol kifejthetik véleményüket;

64. emlékeztet rá, hogy az anyakönyvi nyilvántartásba vétel alapvető emberi és állampolgári jog; hangsúlyozza, hogy az anyakönyvezés különösen fontos fegyveres konfliktusok idején és az azokat követő időszakban, mert hozzájárul ahhoz, hogy védelmet nyújtson a gyermekeknek jogaik megsértése ellen; ezenkívül az anyakönyvi nyilvántartásba vételt alapvető fejlesztési kérdésnek kell tekinteni;

65. hangsúlyozza a konfliktusérzékeny megközelítés szükségességét a fejlesztési programok tervezésének, megvalósításának, figyelemmel kísérésének és értékelésének teljes ciklusa során a konfliktus dinamikájára gyakorolt pozitív hatásaik maximalizálása és negatív hatásaik minimalizálása érdekében; hangsúlyozza a konfliktuselemzés következetes végrehajtásának és a konfliktus fő mozgatórugói megértésének fontosságát; úgy véli, hogy a teljesítménymérési értékek bevezetése hasznos eszköz a fejlesztési együttműködési fellépések hatásainak értékelésére;

66. kéri a konfliktus zónával szomszédos államok aktív részvételét a konfliktus utáni fejlesztési és újjáépítési tervben a nemzetközi közösséggel együtt;

67. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy minden ország helyzetének kezelésekor alkalmazzanak regionális megközelítést;

68. továbbra is tevékenyen részt kíván venni a Bizottságnak az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszairól szóló fent hivatkozott közleménye keretében végzett munkájában; felhívja a Tanács és a Bizottság figyelmét arra, hogy ettől kezdve halaszthatatlanná vált, hogy e túl lassú munkálatok gyorsan konkrét, helyszínen megvalósítandó fellépésekben valósuljanak meg, olyan fontos területeken mint az egészségügy és az oktatás, és felhívja a Bizottságot, hogy teljes körűen tájékoztassa az Európai Parlamentet a továbbiakban tett lépésekről, tekintettel az országtanulmányok következtetésire és különösen ezen eredményeknek a későbbi fellépések meghatározásában és megtervezésében való felhasználása tekintetében;

69. szükségesnek véli, hogy az Európai Közösségek harmadik országokba utazó valamennyi küldöttségében a nők és férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó képviselő is jelen legyen, aki megfelelő felhatalmazással, szakértelemmel és forrásokkal rendelkezik;

70. hangsúlyozza, hogy a bizonytalan helyzetben lévő országok lakosságának sürgősen szüksége van arra, hogy mind a saját, mind az országa helyzetében pozitív változást tapasztaljon, és ennélfogva felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ne mulasszák el a helyszíni fellépések láthatóvá tételét;

71. támogatja az erőszakos konfliktusok megelőzésére irányuló európai uniós programot, valamint az EU 2009. évi cselekvési tervében előírt biztonsági és fejlesztési intézkedéseket, és sürgeti a Bizottságot, hogy szenteljen fokozottabb prioritást a béketeremtéssel kapcsolatos intézkedések végrehajtásának;

72. hangsúlyozza az EK személyzet kapacitásépítésének fontosságát a konfliktusérzékeny programozás különleges iránymutatások alapján történő végrehajtása érdekében, különös tekintettel a megfelelő személyzet számára készített rövid és a helyzetre szabott, a konfliktusérzékenységről szóló útmutató elkészítésével, amely felhasználja a békére és konfliktusokra vonatkozó hatásfelmérési rendszereket és a konfliktusérzékenységől szóló forráscsomagot;

73. úgy véli, hogy a konfliktus utáni átmenet kihívásaival való hatékony megbirkózás érdekében az intervencióknak időbelinek, rugalmasnak és előre tervezhetőnek kell lenniük;

74. hangsúlyozza, hogy az EU valamennyi misszióján (ideértve a közvetítő- és a tárgyalócsoportokat, a rendőrséget és a békefenntartó erőket) jelen kellene lenniük a nemi egyenjogúsággal kapcsolatos tanácsadóknak és biztosítani kell az oktatást, a nők legalább 40 %-os részvételével minden szinten, ideértve a legmagasabb szinteket is;

75. kéri a Bizottságot, hogy végezzen kutatást a nők és férfiak esélyegyenlőségéről az EU külső misszióin;

76. rámutat, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szemléletet érvényesíteni kell a béke érdekében folytatott kutatásokban, a konfliktusok megelőzése és elhárítása, illetve a konfliktusokat követő helyreállítás során, a pénzügyi eszközök felhasználáskor, illetve az országos és regionális stratégiai dokumentumokban és minden külső beavatkozás tervezésekor;

77. támogatja az EU különleges képviselőinek hivatalát, mivel ez jelenti az EU fő eszközét a politikai rendezések közvetítésének előmozdításában, illetve a konfliktus utáni társadalmakban a tartós politikai stabilitás előmozdításában;

78. ösztönzi az EU-t a bevált gyakorlatok megerősítésére olyan kérdések esetében, ahol kiterjedt együttműködésre van szükség a politikai, katonai, humanitárius és fejlesztési szereplők között a konfliktusmegelőzés, a közvetítés, a békefenntartás, az emberi jogok tiszteletben tartása, a jogállamiság, a humanitárius segítségnyújtás, valamint a hosszú távú újjáépítés és fejlődés terén;

79. felhív az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. határozata végrehajtásáról szóló EU intézkedési terv kidolgozására, és kéri a Bizottságot, hogy sürgesse a partnerországokat és az EU-tagállamokat nemzeti intézkedési tervek kidolgozására; javasolja az EU az emberi jogok védelmére vonatkozó útmutatásainak és az EBVP misszióknak a felülvizsgálatát az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. és 1820. határozatának való teljes körű megfelelés biztosítása érdekében;

80.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság köteles a partnerországok arra irányuló erőfeszítéseit támogatni, hogy azokon a területeken, ahol költségvetési támogatás alapján közösségi segélyezésben részesülnek, fejlesszék hazai kapacitásukat a demokratikus elszámoltathatóság tekintetében (parlamenti ellenőrzés, auditálás); sürgeti a Bizottságot, hogy robusztusabb és következetesebb módon teljesítse ezt a kötelezettségét; hangsúlyozza, hogy a megfelelően felkészített parlamentáris ellenőrző testületek és számvevőszéki intézmények az EU költségvetési támogatás fenntartható hatása elérésének lényeges tényezői; felhív a civil társadalom figyelemmel kísérő és felügyelő mechanizmusainak kidolgozására annak érdekében, hogy ezek rendelkezzenek a megfelelő jogkörökkel az uniós költségvetési támogatás felhasználásának és hatásának nyomon követéséhez;

81. felhívja a beruházási bankokat, többek között az Európai Beruházási Bankot, hogy biztosítsák a konfliktus utáni országokban nyújtott kölcsöneik és befektetéseik, különösen az erőforrásokban gazdag országok esetében, megfeleljenek az emberi jogi és környezetvédelmi normáknak és ne tüzeljék a feszültségeket;

82. elismerően szól az ENSZ újonnan létrehozott Béketeremtő Bizottságának munkájáról; rámutat támogatási kérdésekben a nemzetközi partnerekkel való együttműködés szükségességére, ideértve különösen az ENSZ-t; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák az ENSZ rendszere számára a megfelelő erőforrásokat, valamint az ENSZ Béketeremtő Bizottsága és más ENSZ testületek részvételével országon belüli folyamatokhoz nyújtott támogatással való elszámolást;

83. hangsúlyozza, hogy a törékeny stabilitású országokban a fejlődéshez nyújtott segély a béke megszilárdításának és a konfliktusok megelőzésének igen fontos eleme, de a fejlődési segély és a konfliktusok leküzdéséhez nyújtott segély nem tartalmazhat katonai eszközöket vagy részeket;

84. javasolja, hogy a konfliktusok utáni övezetekben szolgálatot teljesítő ENSZ-alkalmazottakra vonatkozó magatartási kódex megerősítését, és felhív a zéró tolerancia elvének alkalmazására a békefenntartók vagy a nem-kormányzati szervezetek alkalmazottai által elkövetett nemi erőszakkal szemben;

85. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek főtitkárának, az ENSZ Béketeremtő Bizottságának, az AU Bizottságának, AU Végrehajtó Tanácsának, a Pánafrikai Parlamentnek és az AKCS–EU KPK-nak.

(1)

HL L 247., 2006.9.9., 22. o.

(2)

HL L 317., 2000.12.15., 3. o.

(3)

HL C 46., 2006.2.24., 1. o.

(4)

HL L 25., 2008.1.30., 1–12. o.

(5)

HL L 378., 2006.12.27., 41. o.

(6)

(S/2004/616).

(7)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0540.

(8)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0483.

(9)

AKCS–EU 3937/07/végleges.

(10)

A brit Nemzetközi Fejlesztési Minisztérium számításai a Global Economic Prospects 2006: Economic implications of Remittances and Migration (Globális gazdasági kilátások 2006: az átutalások és a migráció gazdasági hatásai) jelentésben szereplő világbanki becslések alapján, Világbank, Washington, 2005.11.14.

(11)

Landmine Monitor Report 2007: Toward a Mine-Free World (Gyalogsági aknákról szóló ellenőrző jelentés 2007: egy aknamentes világ felé) .

(12)

Safer World (Biztonságosabb világ), Oxfam, IANSA jelentés, 2007október- Africa's Missing Billions (Afrika hiányzó milliárdjai).

(13)

S113/08


INDOKOLÁS

BEVEZETÉS

Ez az év egyik legfontosabb jelentése. Az ENSZ Béketeremtő Bizottságának a 2005. évi világtalálkozón való létrehozásához vezető szükségletekből következik, és a következő felismerés alkotja elsődleges témáját: a konfliktusokból kiemelkedő országok fele öt éven belül újból konfliktusokkal szembesül. Jelenleg 42 polgárháborús konfliktus zajlik a világon.

A nemzetépítés harcvonalának két meghatározó szereplője van. Az első és legfontosabb maga az ingatag helyzetben lévő ország. A konfliktusból való kiemelkedés és az állandó béke megteremtésének határozott szándéka nélkül a konfliktusba való visszatérés majdnem elkerülhetetlen. A másik szereplő a nemzetközi közösség, amelynek szerepe a talpra álló ország támogatása és megsegítése a pénzügyi kötelezettségvállalás révén, valamint tagjainak a nemzetteremtés megismerésével kapcsolatos ismeretei és első kézből származó tapasztalatai által.

A Marshall-terv kiváló példa arra, hogyan tudta egyetlen ország – az Egyesült Államok – Nyugat-Európa egészét a háború elutasítására és az állandó béke megteremtésére ösztönözni.

A békéhez vezető utat könnyű felvázolni, ám annál nehezebb a gyakorlatban megvalósítani. Az út elméletileg a háborúból a békébe vezet, majd onnan az újjáépítéshez és a sikerhez. A kifejezetten az újjáépítésre mint a nemzetteremtés elsődleges fejlesztési célkitűzésére összpontosító jelentés tárgya az említett mintának megfelelő helyes eljárás.

A KONFLIKTUSOKAT KÖVETŐ HELYZETEKBEN VALÓ BÉKETEREMTÉS FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI

Közvetlen prioritások:

· A működést lehetővé tevő biztonságos terület

· Az édesvízhez való hozzáférés biztosítása, valamint a halottak teljes körű összegyűjtésének és lehetőség szerint a helyi szokásoknak megfelelő eltemetésének felügyelete

· Az élelmiszerhez, (az időjárástól függően) a fűtéshez, a villamos áramhoz, a higiéniához és az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférés biztosítása

· A törvényt hatékonyan végrehajtók (a rendőrség) látható jelenléte a törvény érzésének fenntartásához és a fosztogatás megelőzésére; a helyi hírszerzés informátori hálózatának kiépítése

· A helyi vezetők ösztönzése a hatalom megosztására és (egészségügyi és oktatási) szolgáltatások nyújtása a helyi önkormányzatokon keresztül

Kiegészítő prioritások:

A következőket párhuzamosan kell végrehajtani, és ezek mindegyike alapvető összetevője a tartós béke megteremtésének. Alapvető annak biztosítása, hogy a végrehajtás pontos sorrendje az adott helyzetnek megfelelően módosuljon, és alkalmazására annak megfelelően kerüljön sor.

1. Lefegyverezés, leszerelés és újrabeilleszkedés (DDR)

Amint már említettük, a konfliktusokból kiemelkedő országok fele öt éven belül újból konfliktusokkal szembesül. A „terület biztosítása” ennélfogva alapvető előfeltétele mindennek, ami ezt követi – a gazdasági fejlődésnek, a beruházásnak és a kereskedelemnek, valamint a lakosság szabadságai és méltósága védelmének.

2. Hatalommegosztás (a haduraktól a politikai vezetőkig)

A hadurakat az erőszak visszaszorítására és az intézményi keretek között való hatalommegosztásban való részvételre kell kényszeríteni.

Ezzel egyidejűleg az aktív és tájékozott polgárságnak részt kell vennie a hatalommegosztás kapcsolatrendszerében. Az átláthatóságot valamennyi szinten biztosítani kell. Nem csak a valamennyi féllel folytatott konzultáció szükséges, hanem a valamennyi féllel folytatott konzultáció láthatósága is.

3. Jogállamiság

Annak, hogy sok ingatag helyzetű államban ismételten kiújulnak a konfliktusok, az egyik oka az, hogy a stabil társadalom váza – azaz az intézményrendszer – nem elég erős ahhoz, hogy ellenálljon annak a csábításnak, amelyet az események alakulásának közvetlenebb befolyásolása jelent. Az intézmények néha akár a stabilitás ellenében is tevékenykedhetnek. Az intézményrendszer kialakításának lényege a jogállamiság fenntartása.

Emellett a jogállamiságot annak biztosítása érdekében kell alakítani, hogy az intézményrendszer központja szilárd legyen. Az intézményeknek centripetális és nem centrifugális erővel kell hatniuk (az ellentétes erőket össze kell fogniuk; az egymással feszült viszonyban lévő szereplőket nem távolíthatják el még jobban egymástól).

A nemzetteremtés magában foglalja az intézmények létrehozását: a nemzeti parlamentet, a demokratizálódási és választási folyamatokat, a korrupció elleni küzdelmet, az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot. Mindennek alapvető eszköze a folyamatok helyi irányítása.

4. Gazdaság

Az erőszakos konfliktusok elriaszthatják a külföldi befektetőket, az ország növekedésének ütemét pedig átlagosan 2%-kal csökkenthetik. A magánszféra gazdasági kezdeményezéseit ösztönző környezet megteremtése hatásos eszköze a fejlődő országok lakossága gazdasági helyzete javításának. A hajtóerőt az egyéni kezdeményezés alkotja, ezért az egyének szerepének megerősítésére kell összpontosítani – különösen a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeknek a gazdaságba való bevonásával – annak érdekében, hogy felismerhessék valamennyi lehetőségüket.

Az egészséges gazdaság feltétele – amely mellett az 1960-as években Ludwig Erhard nyugatnémet kancellár is kiállt – a versennyel, alacsony adókkal, minimális szabályozással és stabil valuta révén elért prosperitás.

Hernando De Soto perui közgazdász becslései szerint a fejlődő országokban 9 billió dollár értékű ingatlanvagyont birtokolnak jogcím nélkül. Amíg a „nem hivatalos” birtoklás folytatódik, addig például nem adható jelzáloghitel.

A tulajdonjog védelme alapvető a fejlődés szempontjából. A fejlesztési politika kiemelt területe kell, legyen az ingatlan-nyilvántartás létrehozása és fejlesztése, az ingatlanok valamint a szellemi tulajdon feltérképezése és nyilvántartásba vétele, valamint a tulajdonjog végrehajtását elrendelő bíróságok forrásainak megteremtése. Nem működhet a piac, ha nincs olyan hatékony jogrendszer, amelyben a tulajdonhoz fűződő jogok és a szerződéses kötelezettségek ésszerű előreláthatósággal és sebességgel megállapíthatók és végrehajthatók.

A szellemi tulajdon védelme az alkotást és a vállalkozást óvja és ösztönzi.

5. Polgári rendőrség (ideértve a biztonsági és operatív információs szerveket is)

Az átlátható, elszámoltatható és professzionális biztonsági ágazat alapvető a fejlődést előmozdító feltételek megteremtése szempontjából. A fejlődő országokban – és különösen a konfliktus utóhatásainak terheit viselő országokban – túl gyakran fordul elő, hogy a biztonsági erők képtelenek, vagy nem akarják megvédeni a polgárokat. Ott, ahol a biztonsági ágazat hagyományosan az elnyomás eszköze volt, lényeges, hogy a biztonsági ágazat reformja (SSR) magában foglalja a helyi közösségeket is, így menvén elébe annak, hogy a biztonság megteremtését saját maguk oldják meg. Lényeges, hogy a katonai biztonsági erőről a polgári biztonsági erőre való átállás a lehető leghamarabb megtörténjen.

A biztonság és biztonságérzet megteremtése, valamint a jogszolgáltatás kiemelt szerepet kap a szegénység elleni küzdelemben és a béketeremtésben. Az őshonos lakosságból álló polgári rendőri erőnek ezért az eredetileg létrehozott, meglévő nemzetközi rendőri erő helyébe kell lépnie.

6. Az aknamentesítés, valamint a kézi lőfegyverek és a könnyű fegyverek felszámolása

Az aknamentesítés, továbbá a kézi lőfegyverek és a könnyű fegyverek (SALW) elterjedése hozzájárul a konfliktusok kialakulásához, a bűnözés elterjedéséhez. A biztonságnak a fejlődés felgyorsítása érdekében való javítására tett valamennyi erőfeszítésnek elő kell mozdítania a fegyverek és kézi lőfegyverek társadalmon belüli felelőtlen kereskedelme kérdésének rendezését.

7. A civil társadalom

Támogatnunk kell a demokrácia, a szabad média és a helytálló információkhoz való hozzáférés elveit. A gyülekezés szabadsága és a véleménynyilvánítás szabadsága a civil társadalom fenntartásának egyik alapvető eleme.

A valamennyi béketeremtő tevékenység esetében követendő megközelítés alapja az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság, az igazság és egyenlőség, valamint a kormány nép által való felelősségre vonhatósága alapvető értékeinek tiszteletben tartása. A béketeremtő és a nemzetteremtő erőfeszítések középpontjában a helyi kedvezményezettek álláspontját kell helyezni.

8. Megbékélés és megbocsátás

Az igazságszolgáltatás ezen átmeneti pillére magában foglalja a lakosság különböző rétegeinek megbékélését, a volt harcososok és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek újbóli integrálását, a szembenálló csoportok közötti párbeszédet (a trauma kezelését és a békére nevelést), az igazságtételi és békéltető bizottságok felállítását; és magában foglalja emellett a békés vitarendezést lehetővé tevő rendszerek támogatását.

9. Háborús bűnök

A népirtást büntetni kell, gondoskodni kell továbbá arról, hogy a büntetés látható legyen. Szükség esetén a háborús bűnökkel foglalkozó büntetőtörvényszéket kell felállítani. Célszerűbb, ha a súlyos bűncselekmények elkövetőit nem nemzetközi bíróság, hanem nemzeti bíróság ítéli el.

10. A millenniumi fejlesztési célok és a lakosság egyenlő hozzáférése a szolgáltatásokhoz

Az egészség – ahogyan az ivóvízhez és a higiéniához való hozzáférés is – a fejlődés előfeltétele. Az élelmiszer-biztonságnak szintén kiemelt szerepet kell biztosítani. Az oktatás meghatározó tényezője a szegénység enyhítésének.

A legnagyobb csecsemő- és gyermekhalandósági mutatójú országok legtöbbje konfliktust szenvedett el az elmúlt évek során. A nem biztonságos környezet is a szervezett bűnözés alapjait teremti meg. A fejlődő országoknak az egészséges és képzett munkaerő által meghatározott termelőkapacitását előnyben kell részesíteni, mivel ez alapvető eleme a szegénység felszámolásának.

11. A nemek közötti egyenlőség

A nők a béketeremtő és nemzetépítő folyamat kulcsfontosságú szereplői. Az igazságos társadalom megvalósítására irányuló erőfeszítéseket csak akkor lehet fenntartani, ha a nőknek teljes részvételt biztosítanak a béketárgyalásokban és teljes jogú jelenlétet a politikai színtéren, a gazdasági életben, illetve a civil társadalom egészében.

12. A fenntartható erőforrásokhoz való egyenlő hozzáférés

A természeti erőforrások fenntartható és környezetbarát módon való felhasználása, illetve a természeti erőforrásokhoz való egyenlő hozzáférés az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleség eltűnésével együtt fontos tényezője a fenntartható fejlődés biztosításának. Szomália kiváló példa arra, mi történhet akkor, ha e feltétel nem teljesül.

13. A konfliktusokkal kapcsolatos érzékenység

A támogatás nem tölti be kedvező szerepét, ha a fejlesztési folyamat szereplői nem ismerik fel vagy kerülik a konfliktussal kapcsolatos problémákat. A folyamatban lévő konfliktus fejlődésre vagy emberi biztonságra gyakorolt hatásának figyelembevétele nélküli, vagy a bizonyos etnikai csoportokat kirekesztő államokon keresztül történő segítségnyújtás is növelheti a konfliktus kirobbanásának vagy folytatódásának kockázatát. A konfliktusértékelésre természetszerűen kell sort keríteni a programozással kapcsolatos döntések alátámasztásához.

A konfliktusokkal kapcsolatos érzékenység kiterjed az arról szóló döntésekre is, hogy nyújtsanak-e költségvetési támogatást egy országnak vagy egy adott ágazatnak, hogy a támogatás nagy részét az államon keresztül nyújtsák-e, és hogy az alapvető oktatási, egészségügyi és egyéb fejlesztési programok biztosítják-e azt, hogy kedvező hatással legyenek a konfliktusok kiváltó okaira stb. Az értékelésnek támaszkodnia kell a korábbi konfliktusértékelésekkel és más – különösen az egyenlőtlenségre és a társadalmi kirekesztésre összpontosító – társadalomelemzésekkel kapcsolatos meglévő tapasztalatra. Erőfeszítéseket kell tenni annak megértésére és ismertetésére, hogy a javasolt támogatáskapcsolati és támogatásfejlesztési programok miként viszonyulnak a konfliktus alapvető okaihoz és a szegénység alapvető okaihoz.

14. A nemzetközi intézmények szerepe (a nemzetközi közösség következetessége és összhangja)

Az ENSZ Béketeremtő Bizottsága a konfliktusból kilábaló országokat támogató nemzetközi segítségnyújtás előmozdításának céljából jött létre. A Bizottságnak politikai támogatásra és megfelelő erőforrásokra van szüksége ahhoz, hogy megfelelően működhessen, és eleget tehessen célkitűzéseinek.

Számos nemzetközi szereplő – például egyfelől a Kongói Demokratikus Köztársaság, Sierra Leone és Libéria – hangoztatja a konfliktust követő környezetben való hatékonyabb koordináció szükségességét, de bizonyos mértékű javulás ellenére az említettek gyakorlata gyakran a következetlenséget és a versengést mutatja. Az OECD DAC időszakos felülvizsgálatokat végez tagjai fejlesztési támogatásával kapcsolatban. Ezek kritériumait ki kell terjeszteni a konfliktust követő helyzetekben folytatott gyakorlatuk felülvizsgálata érdekében.


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (8.10.2008)

a Fejlesztési Bizottság részére

a béke megszilárdulásának és az állam építésének kilátásai konfliktus utáni helyzetekben

(2008/2097(INI))

A vélemény előadója (*): Luisa Morgantini

(*)       Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 47. cikke

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   emlékeztet arra, hogy béke nem egyszerűen a háború hiánya, hogy nincsen béke igazságosság nélkül, valamint hogy az ellenségeskedések beszüntetése nem jelent szükségszerűen biztonságot a férfiak és a nők számára; emlékeztet arra, hogy a konfliktusok megelőzésében illetve megoldásában és a béke megszilárdításában milyen fontos szerepet játszanak a nők, és hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani egyenlő mértékű részvételüket és teljes elköteleződésüket a béke és biztonság fenntartására és elősegítésére tett erőfeszítések terén.

2.   felszólít európai cselekvési terv kidolgozására az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa (UNSCR) által hozott 1325. számú határozat alkalmazása érdekében, és kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a partnerországokat és az Európai Unió tagállamait nemzeti cselekvési tervek kidolgozására; javasolja az emberi jogok védelmére vonatkozó uniós irányvonalak felülvizsgálatát, továbbá a teljes összhang biztosítását az UNSC 1325. számú határozatával;

3.   üdvözli az UNSC 1820. számú határozatának elfogadását, és különösen azt, hogy ez a nevezett határozat elismeri, hogy a nemi erőszak a nemzetközi béke és biztonság ellen irányuló fenyegetés;

4.   hangsúlyozza, hogy az EU valamennyi misszióján (ideértve a közvetítő- és a tárgyalócsoportokat, a rendőrséget és a békefenntartó erőket) jelen kellene lenniük a nemi egyenjogúsággal kapcsolatos tanácsadóknak és biztosítani kell az oktatást, a nők legalább 40%-os részvételével minden szinten, ideértve a legmagasabb szinteket is;

5.   rámutat, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szemléletet érvényesíteni kell a béke érdekében folytatott kutatásokban, a konfliktusok megelőzése és elhárítása, illetve a konfliktusokat követő helyreállítás során, a pénzügyi eszközök felhasználáskor, illetve az országos és regionális stratégiai dokumentumokban és minden külső beavatkozás tervezésekor;

6.   kéri a Bizottságot, hogy végezzen kutatást a nők és férfiak esélyegyenlőségéről az EU külső misszióin;

7.   szükségesnek véli, hogy az Európai Közösségek harmadik országokba utazó valamennyi küldöttségében a nők és férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó képviselő is jelen legyen, aki megfelelő felhatalmazással, szakértelemmel és forrásokkal rendelkezik;

8.   határozottan kiemeli, hogy meg kell kérdezni és támogatni kell a nők helyi szervezeteit, valamint a béke érdekében létrehozott nemzetközi nőszervezeteket; javasolja, hogy nyújtsanak politikai és pénzügyi támogatást, oktatást, képességfejlesztő és technikai segítséget, ideértve a béketárgyalásokat és a konfliktusok erőszakmentes megoldásáról folytatott tárgyalásokat is;

9.   nyomatékosan hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a nők befejezhessék és folytathassák tanulmányaikat és képzéseiket a konfliktusokat követően is; úgy véli, hogy e tekintetben aktívan elő kell segíteni az oktatás újrakezdését az ország újjáépítése során;

10. hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség szem előtt tartásának fontosságát a békemegállapodásokat előkészítő tárgyalásokon és e megállapodások alkalmazása során, előmozdítva a nők jogainak alkotmányos védelmét;

11. alapvető fontosságúnak tartja, hogy véget kell vetni a nemi alapú erőszakos bűncselekmények büntetlen elkövetésének, és ezeket a bűntetteket – ahol lehetséges – ki kell vonni az amnesztiára vonatkozó rendelkezések alól, és biztosítani kell, hogy a szexuális erőszak valamennyi áldozata, különös tekintettel a nőkre és a fiatal lányokra, egyenlő törvény előtti védelemben részesül, és ugyanolyan mértékben fér hozzá az igazságszolgáltatáshoz;

12. kiemeli, hogy a gyermekkatonák és a fegyveres erőkbe toborzott lányok, valamint az ellenük irányuló szexuális kizsákmányolás elleni küzdelem kapcsolódik az olyan területeken élő nők mindennapjainak javítását célzó küzdelemhez, ahol konfliktus utáni helyzetben a béke megszilárdítása és az állam újjáépítése folyik;

13. rámutat, hogy a lefegyverezésre, leszerelésre és újrabeilleszkedésre (DDR) irányuló programoknak különleges rendelkezéseket kellene tartalmazniuk a volt női katonákra vonatkozóan;

14. kéri, hogy az EU a biztonsági ágazat konfliktust követő reformjának támogatása során juttassa érvényre a nemek közötti egyenlőség szemléletét, biztosítva a nemi egyenjogúságra vonatkozó képzést és a szaktanácsadást az alkotmányosság, a választások, a rendőrségi munka és az igazságszolgáltatás terén;

15. hangsúlyozza, hogy a konfliktusokon átesett országban tartott választásokon egyedi programok, valamint minden szinten érvényes kvóták révén támogatni kellene a nők részvételét;

16. döntő horderejűnek tartja a nők bevonását a konfliktuson átesett társadalmak gazdasági életébe, társadalmi-gazdasági és üzleti erejük támogatása érdekében, és hangsúlyozza a nők pozitív szerepét a mikrohitelek tekintetében;

17. nyomatékosan hangsúlyozza hogy a nemi erőszakot szenvedett nők számára teljes hozzáférést kell biztosítani a nőgyógyászati és rehabilitációs szolgáltatásokhoz, valamint azokhoz a programokhoz, amelyek célja a megbélyegzésük leküzdésének támogatása;

18. javasolja, hogy a konfliktusok utáni övezetekben szolgálatot teljesítő ENSZ-alkalmazottakra vonatkozó magatartási kódex megerősítését, és felhív a zéró tolerancia elvének alkalmazására a békefenntartók vagy a nem-kormányzati szervezetek alkalmazottai által elkövetett nemi erőszakkal szemben;

19. szükségesnek tartja a nemek közötti egyenjogúság tekintetbe vételét a menekültek és az internált személyek ügyeinek kezelésekor, ideértve a menekülttáborok kialakítását is;

20. úgy ítéli meg, hogy ösztönözni kell a nők nagyobb mértékű részvételét és jelenlétét a médiában és a nyilvános fórumokon, ahol kifejthetik véleményüket.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

7.10.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

22

0

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Edit Bauer, Emine Bozkurt, Ilda Figueiredo, Věra Flasarová, Claire Gibault, Lissy Gröner, Zita Gurmai, Esther Herranz García, Anneli Jäätteenmäki, Lívia Járóka, Piia-Noora Kauppi, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Roselyne Lefrançois, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Zita Pleštinská, Christa Prets, Teresa Riera Madurell, Raül Romeva i Rueda, Eva-Britt Svensson, Britta Thomsen, Anne Van Lancker, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Mary Honeyball, Marusya Ivanova Lyubcheva, Maria Petre, Petya Stavreva


VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről (13.10.2008)

a Fejlesztési Bizottság részére

a konfliktusok utáni helyzetekben való béketeremtés fejlesztési lehetőségeiről

(2008/2097(INI))

A vélemény előadója: Willy Meyer Pleite

JAVASLATOK

A Külügyi Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   megjegyzi, hogy a fejlődés előrehaladása békét és stabilitást teremt; megjegyzi, hogy az ellenségeskedés hiánya nem vezet automatikusan kikezdhetetlen és tartós stabilitáshoz; hangsúlyozza tehát, hogy a béke, a biztonság és a tartós stabilitás a konfliktus utáni helyzetekben a nemzeti újjáépítés alapvető és lényeges követelménye;

2.   hangsúlyozza az instabilitást kiváltó okok kezelésének fontosságát a millenniumi fejlesztési célokkal (MFC-k) és más társadalmi-gazdasági, politikai és kulturális intézkedésekkel összhangban álló, fejlesztésre irányuló politikák segítségével, amelyek alkalmasak a konfliktus újbóli kirobbanásának megelőzéséhez szükséges megfelelő környezet létrehozására, és amelyek a szegénység felszámolását, a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés ösztönzését, az intézményi és igazgatási kapacitás megteremtését, a lakosság életminőségének javítását, valamint a jogállamiság megszilárdítását célozzák meg; ilyen értelemben rámutat az oktatás fontosságára, különösen a fiatalok és a nők esetében, hogy közvetlenül hozzájárulhassanak a stabilitás megteremtéséhez; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az MFC-kben előírt kompromisszumok nem valósulhatnak meg, valamint hogy ezek közül többnek a helyzete romlik, elsősorban ideértve az oktatási és az egészségügyi vonatkozásúakat (malária, HIV, gyermek- és anyahalandóság);

3.   rámutat továbbá annak szükségességére, hogy olyan társadalmi és gazdasági intézkedéseket vegyenek igénybe, amelyek alkalmasak a konfliktus újbóli kirobbanásának megelőzéséhez szükséges környezet létrehozására;

4.   hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a nemzetközi közösség részéről a fokozottabb felelősség vállalása a jogállamiság megteremtése terén az újjáépítési folyamatban részt vevő állami hatóságoknak nyújtott támogatás vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy ez okból elengedhetetlen a segítségnyújtás az ország alkotmányos és politikai rendszerének megteremtésében;

5.   hangsúlyozza annak fontosságát, hogy foglalkozzanak a konfliktus utáni társadalmak politikai struktúráit érintő kérdésekkel, különösen a konfliktusban korábban szerepet játszó különféle felek közötti hatalommegosztási megállapodásokban; támogatja az EU különleges képviselőinek hivatalát, mivel ez jelenti az EU fő eszközét a politikai rendezések közvetítésének előmozdításában, illetve a konfliktus utáni társadalmakban a tartós politikai stabilitás előmozdításában;

6.   hangsúlyozza a transzregionális együttműködés szerepét az átfogó kérdésekben az olyan területeken, amelyeket nem kötnek politikai határok; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy minden ország helyzetének kezelésekor alkalmazzanak regionális megközelítést;

7.   életbevágóan fontosnak tartja az instabilitás okainak és a konfliktus utáni társadalmak problémáinak a civil és katonai intézkedések kombinálásával való kezelését; rámutat, hogy a helyszíni békefenntartó erők biztonsági garanciái nélkül a konfliktus sújtotta társadalmak esetében a stabilitás elengedhetetlen előfeltétele (vagyis a személyek és vagyonuk biztonsága) általánosságban nem teljesülhet;

8.   ösztönzi az EU-t a bevált gyakorlatok megerősítésére olyan kérdések esetében, ahol kiterjedt együttműködésre van szükség a politikai, katonai, humanitárius és fejlesztési szereplők között a konfliktusmegelőzés, a közvetítés, a békefenntartás, az emberi jogok tiszteletben tartása, a jogállamiság, a humanitárius segítségnyújtás, valamint a hosszú távú újjáépítés és fejlődés terén;

9.   megállapítja, hogy a demokratizálódás, a demilitarizálás és a konfliktusban érintett felek leszerelése valamennyi béketeremtő és nemzetépítő folyamatban alapvetően fontos, és elsődleges hangsúlyt kell, hogy kapjon;

10. rámutat, hogy a konfliktus utáni társadalmaknak nyújtott segély általában csak akkor eredményes, ha olyan katonai támogatás mellett nyújtják, amely – amellett, hogy a konfliktus utáni gazdasági fejlődés alapvető feltételeit megteremti –, megakadályozza, hogy a segélyt hadurak és bűnbandák használják fel; véleménye szerint a helyi körülményeket és nézeteket figyelembe kell venniük a külföldi segélyadományozóknak fejlesztési erőfeszítéseikben; megállapítja azonban, hogy az ilyen támogatásnak emellett a bevált nemzetközi gyakorlaton kell alapulnia a konfliktus utáni társadalmakban a gazdasági fejlődés előmozdítása érdekében;

11. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy egyensúlyt teremtsenek a fejlesztési támogatás civil és katonai összetevői között, az alapvető infrastruktúra és kormányzati szolgáltatások működésének garantálása érdekében, anélkül, hogy az újjáépítésre, a rehabilitálásra és a demokratikus és gazdasági folyamatok újbóli elindítására vonatkozó követelmények sérülnének; elismerően szól az ENSZ újonnan létrehozott Béketeremtő Bizottságának munkájáról; rámutat támogatási kérdésekben a nemzetközi partnerekkel való együttműködés szükségességére, ideértve különösen az ENSZ-t;

12. hangsúlyozza, hogy elengedhetetlenül szükséges az EBVP katonai kapacitásának további fejlesztése annak érdekében, hogy az Európai Unió és tagállamai megfelelőbben hozzájárulhassanak a konfliktus utáni társadalmak stabilizálásához és fejlődéséhez;

13. sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a fejlődő világban a fegyveres konfliktusokban bekövetkezett halálesetekért jelentős részben a könnyű fegyverek a felelősek; úgy véli, hogy a hagyományos fegyverek illegális kereskedelmének megakadályozására és az ez elleni küzdelemre vonatkozó politikák átláthatóságot, harmonizálást, további egyértelműsítést és fokozottabb eredményességet tesznek szükségessé, az EU fegyverexportra vonatkozó magatartási kódexével teljes összhangban, és e kódexnek jogilag kötelező erejűnek kell lennie; úgy ítéli meg, hogy a fegyverexportot illetően egy közös álláspont elfogadása segítséget nyújthat ebben az irányban; hangsúlyozza a taposóaknák felszámolásának, a demilitarizálásnak, a demobilizálásnak, a rehabilitálásnak és az újraintegrációnak a fontosságát, illetve a konfliktus utáni helyzetekben a biztonsági szektor reformjának a fontosságát;

14. rámutat, hogy a jogállamiság megteremtése nélkülözhetetlen előfeltétele a tartós stabilitásnak és a gazdasági fejlődésnek; támogatja a konfliktus utáni társadalmakban a jogállamiság előmozdítására összpontosító EBVP-műveletek alkalmazását (pl. EUPOL Afganisztán, EULEX Koszovó és EUJUST LEX Irakban); rámutat annak fontosságára, hogy háborús bűnöket tárgyaló független törvényszékeket hozzanak létre a háborús bűnösök büntetlenségének elkerülése és a konfliktus utáni megbékélési folyamat előmozdítása érdekében;

15. újólag hangsúlyozza az éghajlatváltozásról és a nemzetközi biztonságról szóló, 2008 márciusában az EU főképviselője és az Európai Bizottság által az Európai Tanácsnak benyújtott dokumentum(1) következtetéseit, figyelmeztetve arra, hogy az éghajlatváltozás fenyegeti a világ túlterhelt államait és régióit, amelyek már eleve sérülékenyek és ki vannak téve a konfliktusnak, új bevándorlási hullámokat generálnak, és megerősítik az EU-t fenyegető biztonsági kockázatokat; sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az éghajlatváltozási szempontokat béketeremtő törekvései során;

16. megjegyzi, hogy számos fejlődő ország gazdag a fejlődéséhez szükséges energiaforrásokban, természeti erőforrásokban és emberi erőforrásokban; hangsúlyozza azonban a fokozottabb átláthatóság és hatékonyság szükségességét a nyersanyag-kitermelő iparágakban azon országok fejlődése érdekében; üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint amilyen a nagyobb konfliktusok lehetőségének elkerülését előmozdító Kimberley-folyamat és a kitermelő iparágak átláthatóságára vonatkozó kezdeményezés; rámutat az oktatás fontosságára a fejlődés előmozdításában;

17. megerősíti a fejlődő országokra irányuló, méltányos migrációs politikák alapvető fontosságát; megállapítja, hogy a migráció kedvező hajtóerővé válhat a fejlődési folyamatban, különösen az EU-ban élő migránsok által hazaküldött pénz formájában, az agyelszívás korlátozásával, a hazatérés előmozdításával és az embercsempészet megakadályozásával;

18. véleménye szerint a tagállamoknak erkölcsi kötelessége a konfliktusokkal érintett területekről elmenekülők befogadása; úgy véli, hogy ennek a kötelezettségnek csak a tagállamok közötti tehermegosztással lehet eleget tenni; úgy véli továbbá, hogy a tagállamoknak aktív segítséget kell nyújtaniuk a saját országukba az erőszakos konfliktusok után visszatérni kívánó menekültek számára;

19. megállapítja, hogy egy megfelelő megbékítési stratégia során figyelembe kell venni a nőknek a béke megszilárdításában játszott szerepét; hangsúlyozza, hogy a megbékítési programokban figyelembe kell venni a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekek különleges körülményeit;

20. hangsúlyozza elkötelezettségét a nők és a gyermekek jogainak konfliktust követő helyzetekben történő megvédését illetően, amelynek végső célja az, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket a nők helyzetének megerősítésére, ami a tartós béke és stabilitás elérésének elengedhetetlen feltétele;

21. úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi adományozóknak figyelembe kell venniük a regionális és helyi körülményeket a stabilitást és a demokráciát előmozdító újjáépítési politika kialakítása érdekében, a konfliktus utáni társadalmakban a gazdasági fejlődés előmozdítása során szerzett tapasztalatokra építve;

22. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy segítséget nyújtsanak a helyi hatóságoknak, előmozdítva a megfelelő képzést és a tapasztalatok megosztását; ebben az értelemben emlékeztet az EP által kötött kompromisszumra a parlamenti demokrácia elvei és gyakorlata terén;

23. támogatja az erőszakos konfliktusok megelőzésére irányuló európai uniós programot, valamint az EU 2009. évi cselekvési tervében előírt biztonsági és fejlesztési intézkedéseket, és sürgeti a Bizottságot, hogy szenteljen fokozottabb prioritást a béketeremtéssel kapcsolatos intézkedések végrehajtásának.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

7.10.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

35

2

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Sir Robert Atkins, Christopher Beazley, Angelika Beer, André Brie, Colm Burke, Véronique De Keyser, Giorgos Dimitrakopoulos, Michael Gahler, Georgios Georgiou, Ana Maria Gomes, Klaus Hänsch, Richard Howitt, Jana Hybášková, Anna Ibrisagic, Metin Kazak, Maria Eleni Koppa, Willy Meyer Pleite, Pasqualina Napoletano, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Vural Öger, Ria Oomen-Ruijten, Michel Rocard, Libor Rouček, Christian Rovsing, Flaviu Călin Rus, Katrin Saks, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Jacek Saryusz-Wolski, Marek Siwiec, Charles Tannock, Geoffrey Van Orden, Andrzej Wielowieyski, Luis Yañez-Barnuevo García, Zbigniew Zaleski, Josef Zieleniec

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Carlo Fatuzzo, Patrick Gaubert, Tunne Kelam, Nickolay Mladenov, Jean Spautz, Johan Van Hecke

(1)

S113/08, 2008. március 14


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

5.11.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

27

2

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Josep Borrell Fontelles, Danutė Budreikaitė, Marie-Arlette Carlotti, Corina Creţu, Nirj Deva, Alexandra Dobolyi, Beniamino Donnici, Fernando Fernández Martín, Juan Fraile Cantón, Alain Hutchinson, Romana Jordan Cizelj, Filip Kaczmarek, Glenys Kinnock, Maria Martens, Gay Mitchell, Toomas Savi, Pierre Schapira, Frithjof Schmidt, Jürgen Schröder, Feleknas Uca, Johan Van Hecke, Anna Záborská, Jan Zahradil, Mauro Zani

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Miguel Angel Martínez Martínez, Manolis Mavrommatis, Csaba Őry, Renate Weber, Gabriele Zimmer

Utolsó frissítés: 2008. december 4.Jogi nyilatkozat