Eljárás : 2008/2118(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0492/2008

Előterjesztett szövegek :

A6-0492/2008

Viták :

PV 02/02/2009 - 20

Szavazatok :

PV 03/02/2009 - 6.8
CRE 03/02/2009 - 6.8
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0039

JELENTÉS     
PDF 227kDOC 147k
2008. december 10.
PE 414.150v02-00 A6-0492/2008

a nemek közötti megkülönböztetésmentességről és a nemzedékek közötti szolidaritásról

(2008/2118(INI))

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság

Előadó: Anna Záborská

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a nemek közötti megkülönböztetésmentességről és a nemzedékek közötti szolidaritásról

(2008/2118(INI))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel az emberi fejlődésről szóló, 1995. évi globális jelentésre, melyet az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) „A nemek közötti egyenlőség forradalma” című tanulmányának(1) szenteltek,

–       tekintettel a Tanács és a Tanácsban ülésező foglalkoztatási és szociálpolitikai miniszterek 2000. június 29-i, a nőknek és férfiaknak a családi életben és a munka világában való kiegyensúlyozott részvételéről szóló állásfoglalására,

–      tekintettel az „Úton minden korosztály Európája felé – a jólét és a nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása” című bizottsági közleményről(2) szóló, 2000. december 15-i állásfoglalására,

–      tekintettel az „Európa válasza a világ népességének elöregedésére – A gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása egy elöregedő világban – Az Európai Bizottság hozzájárulása az elöregedésről szóló második világtalálkozóhoz” című 2002. március 18-i bizottsági közleményre (COM(2002)0143),

–      tekintettel a munka, a család és a magánélet összeegyeztetéséről szóló 2004. március 9-i állásfoglalására(3),

–      tekintettel az Európai Tanács 2005. március 22–23-i brüsszeli ülésén elfogadott európai ifjúsági paktumra,

–      tekintettel a Bizottságnak „A demográfiai változások kihívása, a nemzedékek közötti szolidaritás új formái” című 2005. március 16-i zöld könyvére (COM(2005)0094),

–      tekintettel a demográfiai kihívásokról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló, 2006. március 23-i állásfoglalására(4),

–      tekintettel a Bizottságnak az „Európa demográfiai jövője: kovácsoljunk lehetőséget a kihívásból!” című közleményére (COM(2006)0571),

–      tekintettel 2007. június 19-i állásfoglalására(5) a fiatal nők számára a családi élet és a tanulmányi időszak összeegyeztetését lehetővé tevő intézkedések bevezetésére vonatkozó szabályozási keretről az Európai Unióban,

–      tekintettel a Bizottságnak „A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása” című 2007. május 10-i közleményére (COM(2007)0244),

–      tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása” című bizottsági közleményről szóló véleményére(6),

–      tekintettel 2007. szeptember 27-i állásfoglalására(7) a nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2007,

–      tekintettel a Bizottságnak az „Európa demográfiai jövője: tények és adatok” című munkadokumentumára (SEC(2007)0638),

–      tekintettel az Európa demográfia jövőjéről szóló, 2008. február 21-i állásfoglalására(8),

–      tekintettel 2008. szeptember 3-i állásfoglalására(9) a nemek közötti egyenlőségről – 2008,

 tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

 tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A6-0492/2008),

Főbb észrevételek a mindennapi életről

A.     mivel a Lisszaboni Stratégia célkitűzése az, hogy a munkaképes nők 60%-át bevonja a munkaerőpiacra; mivel a demográfiai kihívással kapcsolatos erőfeszítések a jövőbeli követelmények kielégítésére a születések magasabb számát kívánják előmozdítani; mivel a nemek közötti esélyegyenlőség és a munka/magánélet egyensúlya továbbra is a demográfiai változásról folyó vita központi témája, felismerve a 21. századi családi minták sokféleségét, mivel mindkét közpolitika ugyanazt az alapvető női lakosságot célozza meg, nevezetesen a 18 és 49 év közötti nőket, akik egyben dolgozó nők és gondozók, azaz anyák is, akik gyermekeket hoznak a világra, akikről elsősorban az apákkal együtt gondoskodnak, ugyanakkor leány szerepükben az idős és ellátásra szoruló és fogyatékkal élő személyeket is eltartanak; mivel a különböző politikák felépítése most már nem csak a dolgozók szakmai teljesítményétől, hanem a társadalomban emberként betöltött szerepüktől és a családban mint alapegységben elfoglalt helyüktől is függ,

B.     mivel a Lisszaboni Stratégia mennyiségi és minőségi célkitűzéseit, valamint a növekedést és foglalkoztatást célzó, új, integrált iránymutatásait – különösen, ami a nők és a felnőttek foglalkoztatását illeti – az határozza meg, hogy tudatában vagyunk-e ezen erőforrások és potenciáljuk pazarlásának fenntarthatatlanságáról, illetve a nyugdíj- és szociális védelmi rendszerek kockázatától,

C.     mivel továbbra is fennáll a szakadék a nők és a férfiak között a munka minőségének minden szempontja tekintetében, például a szakmai és a magánélet összeegyeztetésében, és mivel az eltartott gyermekkel rendelkező nők foglalkoztatási rátája csak 62,4 %, szemben a férfiak 91,4%-os rátájával, és mivel a részmunkaidős munkavállalók 76,5%-ban nők,

D.     mivel a nők és a férfiak egyenlők az emberi méltóság és egyenlők a jogok és kötelességek tekintetében,

E.     mivel a 2006. október 12-i fent említett bizottsági közleményben szereplő adatok szerint az olyan országokban és régiókban, ahol magas a nők foglalkoztatottsági aránya és vannak szociális védelmi rendszerek, magasabb a születési arány,

F.     mivel a nőkkel és a férfiakkal szembeni egyenlő elbánás elve feltételezi, hogy a nemek között nem áll fenn semmiféle közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés, különösen az anyaság, a családi kötelezettségek vállalása és a családi állapot alapján,

G.     mivel a gondozási munkát évszázadok óta nők látják el, igen gyakran továbbra sem tekintik „igazi munkának”, és egyelőre nincsen sem minősítése, sem általánosan elismert meghatározása,

H.     mivel a férfiak és nők közötti egyenlő elbánás elve a jogrendről tájékoztat, és mint ilyen, beépítendő a jogszabályok értelmezésébe és betartandó azok alkalmazásakor,

I.      mivel a három legfőbb kihívás, amellyel az Európai Unió szembenéz – a demográfiai változások, a globalizáció és az éghajlatváltozás – megkövetelik a nemzedékek, illetve nemek és népek között a jövőbe vetett, megújult bizalommal létrejövő, széles körű szerződésen alapuló szolidaritást,

J.      mivel e szerződés lényegéből fakadóan kollektív jellegű, makroszintű és a személyek – különösen a nők – döntési szabadságán alapul, elismerve azon jogaikat, hogy annyi gyermekük lehessen, ahányat szeretnének, ugyanakkor az élet különböző szakaszaiban olyan tevékenységet végezzenek, amilyet szeretnének, fenntartva a lehetőséget arra, hogy megváltoztassák döntésüket, és ne érje őket hátrányos megkülönböztetés, mivel e jogok szerves részei az állampolgári jogoknak,

K.     mivel a nemek, nemzedékek és népek közötti szerződés alapján biztosítani kell a munka és magánélet megszervezésének lehetőségét, a szakmai munka gazdasági és termelési igényeinek összeegyeztetését a munkaidő meghatározásának és a feladat megválasztásának lehetőségével, törvényi és szerződéses úton meghatározott jogi és felelősségi keretek között,

L.     mivel a nemzedékek közötti felelősség az állami hatóságok részéről aktív megközelítést és a társadalom szereplőinek szerepvállalását követeli meg a jó minőségű közérdekű szolgáltatások és a megfelelő és elégséges szociális biztonsági és védelmi rendszerek biztosításában,

M.    mivel a nők jelenléte a munkaerőpiacon kulturális változásokhoz, illetve a munka, a család és a magánélet összeegyeztetését célzó politikák és a szerepek átalakítását célzó politikák végrehajtására irányuló reformokhoz kötődik; mivel e politikák eltérő, de mélyen összekapcsolódó szempontokra vonatkoznak, kezdve – a teljes munkaidős munkaszerződés részmunkaidős szerződéssé való átalakítása és a (szülési, apasági, szülői, családi) szabadságok igénybevétele révén –a munkaidő átmeneti csökkentésétől a személyek számára elérhető szolgáltatásokig,

N.     mivel – a gyermekeket, időseket, gondozásra szoruló személyeket célzó –személyeket segítő szolgáltatások kollektív (állami, magán, vagy vegyes) vagy egyéni jellegűek (bejárónő, gyermekfelügyelő, ápoló stb.) is lehetnek,

O.     mivel a demográfiai változások jelentős hatást gyakorolnak az emberek magánéletére és munkájára; a szolgáltatások szűkössége, az alacsony bérek, a lassú beilleszkedés a szakképzett munkaerő piacára, elhúzódó felvétel a határozott idejű munkaszerződések következtében , a fiatal párok számára elégtelen ösztönzők – mindezek szerepelnek azon indokok között, amelyek arra sarkallják a fiatalokat, hogy kitolják a családalapítás és a gyermekvállalás idejét; illetve a munkaszervezés merevsége, a gondozási munka utáni visszailleszkedési nehézségek megnehezítik a szabad döntést a munka, a család és a magánélet összeegyeztetésében és az azok közötti választásban,

P.     mivel mivel a családon belüli szolidaritás különböző formái – amelyek költsége felbecsülhetetlenek és amelyek a családi feladatokkal kapcsolatosak – és az e tekintetben felmerülő sokféle akadály, nevezetesen az a kötelezettség, hogy két olyan alternatíva közül kell választani, amelyeket gazdasági téren nem ismernek el egyenrangúnak, nem engedi meg olyan valódi politika megvalósítását, amelynek ki kellene terjednie mind a hivatásos segítőkre, mind az önkéntesekre és a családokra,

Q.    mivel a nemi alapú megkülönböztetés prima facie és általában nemcsak a nőket/anyákat, hanem a férfiakat/apákat is érinti; mivel ezen a téren valamennyi politikai akciónak már nem kizárólag csak a nőkre kellene koncentrálnia, és e területen az európai és nemzeti politikáknak ezentúl figyelembe kellene venniük a férfiak/apák igényeit és képességeit is,

R.     mivel nagyobb figyelmet kellene fordítani a gondozási munkát érő, a szülési, apasági, szülői és családi szabadság igénybe vételéhez kötődő hátrányos megkülönböztetés fogalmára, annak megállapítása érdekében, hogy e hátrányos megkülönböztetés nemhez köthető megkülönböztetés-e; mivel európai szinten meg kell határozni a többszörös hátrányos megkülönböztetés fogalmát,

S.     mivel a nemzedékek közötti szolidaritás gondolata nem csak a gyermekgondozásra korlátozódik, hanem az idősek és az eltartottak iránti felelősségre, ami elősegíti az állampolgárok humántőkéjének előmozdítását, az emberi méltóság tiszteletben tartását és a jövő nemzedékeinek körében való népszerűsítését,

T.     mivel az európai lakosság körében van egy középkorú nőkből álló nemzedék, amely gyakran ötvözi az anyaszerepet az idősekről és az eltartottakról gondoskodó leányszereppel, miközben pénzkereső szerepet tölt be a munkaerőpiacon,

U.     tekintettel a közgazdászok és demográfusok munkásságára, amely gazdasági és matematikai modellek segítségével rávilágított a túlnyomórészt nők által végzett otthoni termelés – nevezetesen az otthon végzett munka, a gyermekek oktatásának, az eltartottak (tekintet nélkül azok korára és függőségi viszonyára) ellátásának, illetve a nemzedékek közötti szolidaritási hálózatok működtetésének – gazdasági értékére,

V.     mivel a nők hozzájárulása a GDP-hez még magasabb lenne, ha ellentételezés nélkül végzett munkájukat – a közgazdászok és demográfusok által régóta végzett kutatások alapján –szintén beszámítanák,

W.    tekintettel arra, hogy a közgazdaság-tudomány jelenleg növekvő fontosságot tulajdonít az otthoni gazdaság által előállított nemzeti kincs létrehozásának,

X.     úgy véli, hogy az otthoni gondozást végzőkkel szemben továbbra is megkülönböztetést alkalmaznak, mivel a nyugdíjba és jogosultságaikba nem számítják bele munkaéveiket,

Y.     tekintettel arra, hogy a nagymértékű szegénység nem lehet megkülönböztető tényező a nemzedékek közötti szolidaritás szempontjából, s a legszegényebb családok is kapcsolatokkal rendelkeznek és közreműködnek a nemzedékek közötti szolidaritás területén,

Z.     mivel az informális munka hivatalos elismerése terén a nőket/anyákat és férfiakat/apákat érintő számos megkülönböztetés több olyan jogi, társadalmi és gazdasági tényezővel áll összefüggésben, amelyek túlmennek az „egyenlő munka, egyenlő bér” elvén, és amely különösen annak tudható be, hogy a nők/anyák és férfiak/apák egyszerűen csak azért kénytelenek a hivatalos munkát választani, mert az otthon végzett munkát nem ismerik el, annak ellenére, hogy a hivatalos munkát a kereseti különbségek is súlyosbítják és felborítja a sikeres családi élet és a szakmai ambíciók közötti egyensúlyt,

AA.  mivel a negatív sztereotípiák leküzdése érdekében reális képet kell közvetíteni az idősekről mint a társadalom aktív tagjairól,

AB.  mivel az idősödő népesség nagy többségét nők alkotják, és az aktív életük alatt a fizetésekben megmutatkozó nemi szakadék a nyugdíjaikra gyakorolt negatív következményekben tükröződik,

A formalizált munkaerőpiacon kívül végzett munka elismerése

AC.  mivel az idejét gyermekek fogadására vagy idős emberek gondozására áldozó személyt a társadalomnak el kell ismernie, és ez a célkitűzés úgy érhető el, ha számára a társadalmi és nyugdíjjuttatások terén megfelelő jogokat biztosítanak,

AD.  mivel a szülők nevelő szerepe a gyermekek, illetve a gyermekek szerepe az idős és gondozásra szoruló emberek tekintetében, valamint a nők és férfiak gondozói szerepe az idősek és az eltartottak tekintetében nélkülözhetetlen a közjó fejlődése szempontjából, és ennek a szerepnek a keresztirányú politikák részéről ilyen elismerést kell kapnia többek között azon nők és férfiak esetében is, akik szabad választásukból áldozzák erre idejüket egészen vagy részben,

A „fiatal nyugdíjasok” különleges szerepe

AE.   mivel az ötvennél idősebb korosztály szakmai képességét nem ismerik el, aminek következtében az ő körükben magasabb a munkanélküliség,

AF.   mivel számos tagállamban olyan elő-nyugdíjazási politikákat hajtottak végre, amelyek létrehozták a „fiatal nyugdíjasok” kategóriáját, akik, annak ellenére, hogy a formalizált munkaerőpiacon kívül helyezkednek el, nagyon gyakran a társadalmi fejlődéshez szükséges bölcsességgel, képességekkel és ismeretanyaggal rendelkeznek, és tudásukat az e korcsoportra irányuló különleges politikák révén be kell vonni,

AG.  emlékeztet arra, hogy a nemzedékek közötti szolidaritásnak a közjó érdekében mindenekelőtt társadalmi kötelékként kell működnie, mivel valamennyi nemzedék képes egymás javára tevékenykedni,

AH.  mivel a szülési szabadság és a dolgozó személyek részéről történő szabadság kivétele sajnos még mindig visszatérő és közismert forrása az elfogadhatatlan hátrányos megkülönböztetésnek,

AI.    mivel 2003 októberétől az Európai Bizottság konzultációt kezdeményezett a szociális felekkel a munka, a család és a magánélet összeegyeztetésének témájában, amely a második szakaszába ért, és amely a nők és férfiak gondozási munkában betöltött felelősségének a minőségi munkavégzéssel való megfeleltetését lehetővé tevő politikák és eszközök azonosításának fontosságán alapul,

AJ.   mivel a munka, a család és a magánélet összeegyeztetését célzó politikákat és eszközöket – kezdve a részmunkaidőtől a szabadságokig és a szolgáltatásokig – szinte mindig úgy fogják fel, mint amik kizárólag a nőknek szólnak, nem pedig a felelősségek kiegyensúlyozott elosztását szolgálják,

AK.  mivel a Bizottság javaslatokat terjesztett elő a szülési szabadság feltételeinek javításáról és az anyaságnak az önálló vállalkozói tevékenységben való védelméről,

AL.   tekintettel arra is, hogy figyelemmel az élettartam meghosszabbodására és annak lehetővé tétele érdekében, hogy az erre igényt tartó fiatal nyugdíjasok ne szakadjanak ki a társadalomból és megőrizhessék pénzügyi önállóságukat családjukkal szemben, a Bizottságnak és a tagállamoknak – nevezetesen a munkahely és a nyugdíj együttes fenntarthatóságát célzó intézkedésekkel – olyan politikákat kell kialakítaniuk, amelyek révén az időskorúak megtarthatják munkahelyüket vagy visszatérhetnek a munkaerőpiacra,

A férfiakkal/apákkal szembeni különleges felelősség

AM. figyelembe véve a férfiak nélkülözhetetlen szerepét az igazi egyenlőség megvalósításában,

AN.  mivel fontos, hogy az apa nagy szerepet kapjon a nő és anya pozitív képének kialakításában,

AO.  magáévá téve az apák első európai konferenciájának következtetéseit, amelyet a Tanács osztrák elnöksége idején rendeztek meg Bécsben, 2004. szeptember 15-én és 16-án,

A családi tervek és a szakmai ambíciók közötti egyensúlyhoz vezető szabad választásnak kedvező körülmények kialakítása

AP.   mivel a nőkre alkalmazandó rugalmas biztonsági elveket az Európai Parlament 2007. novemberi állásfoglalása is meghatározta, és mivel az európai régiók nagy részében a munkaidő-beosztás nem kedvez a gyermekes munkavállalóknak, illetve a gyermektelenekkel összehasonlítva nekik kisebb esélyük van arra, hogy rugalmas munkaidő-beosztású állásban helyezkedjenek el(10),

AQ.  mivel a családi tervek, a családi élet és a szakmai ambíciók összeegyeztetése csak akkor érhető el, ha az érintett személyek gazdasági és társadalmi szempontból valóban szabadon választhatnak és őket európai és nemzeti szintű politikai és gazdasági döntésekkel támogatják, anélkül hogy ebből hátrányuk származna, és ha a szükséges infrastruktúra rendelkezésre áll,

AR.  mivel megvan a „kötelező” részmunkaidő kockázata, különösen a nők/anyák esetében, akik a megfizethető gyermekmegőrzési struktúrák hiányában gyakran erre kényszerülnek, úgy ahogy megvan annak kockázata is, hogy megtagadják a teljes munkaidő részmunkaidővé történő átalakítását, ami megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a munka, a család és a magánélet összeegyeztetését,

A láthatatlan nemzeti gazdagság láthatóvá tétele

1.      felszólítja a tagállamok statisztikai hivatalait, hogy mérjék fel azon lehetőségeket, amelyekkel a nemzedékek közötti szolidaritás terén végzett láthatatlan munka nemekre lebontott értékét és a nemzeti GDP-hez való hozzájárulását a nemzeti számviteli rendszerekbe bele lehet foglalni;

2.      pozitívan értékeli a Bizottság fent említett 2006. október 12-i közleményét és annak a mindenki számára jobb életminőséget biztosítani szándékozó következtetéseit, a családi tervek megvalósítása szempontjából kedvezőbb feltételekkel a férfiak és a nők közötti egyenlőségre helyezve a hangsúlyt, a Lisszaboni Stratégia célkitűzéseinek keretében;

3.      alapvető fontosságúnak tartja a családok hozzájárulását a társadalomhoz, amelyet következésképpen támogatni kell, elkerülve, hogy kizárólag a családokra nehezedjen a változások jelentette kihívások súlya, azaz a munkanélküliség, a betegség, a fogyatékosság és az erőszak legfőbb lengéscsillapítójává váljanak;

4.      kiemeli, hogy megfelelő, középtávú és hosszú távú megoldásokat kell találni annak elkerülése érdekében, hogy a fiatalok és a nők számára az elégtelen mértékű nyugdíj, illetve az elszegényedés ebből következő, fokozott kockázata körvonalazódjon;

5.      megjegyzi, hogy míg az Európai Unió számos országában a családok száma növekszik, addig nagyságuk csökken, egyre több gyermek nevelkedik válás után létrejött új családokban, növekszik az Európán kívüli országokból örökbe fogadott gyermekek száma, illetve a bevándorlás következtében új családkultúrák jelentek meg;

6.      kéri, hogy tüzetesen elemezzék azokat a kutatásokat, amelyek a munkaszerződésből a megbízási szerződésbe való átlépést javasolják, figyelembe véve a mobilitást, a váltakozást, az életciklusokat, a megszakításokat a szakmai, önálló vagy alárendelt munkavégzés, a tanulás, illetve az ápolási munka között;

7.      kéri a tudományos kutató struktúrákat és szervezeteket, hogy fokozottabban fektessenek be a gyermekeknek, gondozásra szorulóknak szánt, illetve átfogóan a háztartási használatra szánt termékek ökológiai aspektusaiba;

8.      kéri, hogy olyan megoldásokat keressenek, amelyek megelőzik a nők foglalkoztatását érő, a támogatási intézkedésekből, az ápolási munka hasznosításából és értékeléséből származó negatív hatásokat a szakképzett munkaerőpiacon, különös tekintettel azon országok helyzetére, ahol már magas a nem hivatalos foglalkoztatási ráta, a szürkegazdaság és a feketemunka; ezért azt kéri, hogy értékeljék az ápolási munkát elismerő rendelkezéseknek a társadalomra és a nők foglalkoztatására kifejtett hatását, a nyugdíjba való jelképes beszámítás formájában is;

9.      szorgalmazza, hogy az Eurostat értékelje az olyan intézkedések kidolgozásának lehetőségét, amelyekkel megvilágítható a nemzedékek közötti szolidaritás terén végzett láthatatlan munka értéke és az uniós GDP-hez való hozzájárulása, és hogy ennek érdekében széles körűen működjön együtt a Világbankkal, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD) és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatallal (ILO);

10.    felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be konkrét kezdeményezéseket a nevelői feladatok gyakorlása és a gondozásra szoruló személyeknek nyújtott szolgáltatások, illetve a háztartási munkák ellátása során szerzett kompetenciák érvényesítésére úgy, hogy ezeket figyelembe lehessen venni a munkaerőpiacra való visszatéréskor; emlékeztet arra, hogy a keresztkompetenciák értékelése milyen létfontosságú részét képezi az ún. „kompetenciamérlegnek”, amelyet a legjobb nemzeti kísérleti hagyományok szerint kell végrehajtani a munkaerő-kereslet és -kínálat kereszteződésének rendszerein;

11.    felszólítja a Bizottságot, hogy folytasson tudatosságnövelő kampányt, és indítson kísérleti projekteket a nők és férfiak szakmai és családi életben való kiegyensúlyozott részvételének megkönnyítése érdekében;

12.    felszólítja a tagállamokat is, hogy mérlegeljék a rugalmas munkaidőt a szülők számára (szabad választás eredményeképpen) és a gyermekgondozási létesítmények rugalmas nyitvatartási idejét, hogy segítsenek a nőknek és férfiaknak a munka és a családi élet sikeresebb összeegyeztetésében;

13.    felkéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket a generációk közötti szolidaritás terén a nők/anyák és férfiak/apák, illetve gondozók által végzett láthatatlan és informális munka jogi, társadalmi és gazdasági szinten történő elismerésére (nevezetesen a társadalombiztosítás, a foglalkoztatási helyzet, a jövedelmek, valamint a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség tárgyában);

14.    felkéri a társadalomtudományi és közgazdasági, valamint a jogi szakértőket, de a filozófia, az antropológia, az idegtudományok, a gyermek fejlődésével foglalkozó tudományok és a geriátria/gerontológia képviselőit is, hogy dolgozzák ki a különböző elnevezések egyértelműbb meghatározását annak érdekében, hogy megértésük könyebbé váljon és a velük való lehetséges visszaélés korlátozódjon; és javasolja egy európai szintű átfogó kutatóprogram elindítását, amelynek célja a nemzedékek közötti hálózatok megteremtésében hivatalosan még el nem ismert informális nonprofit munkában való részvétel formáinak, intenzitásának és belső indítékainak tanulmányozása, és hogy ennek érdekében nyújtsanak anyagi támogatást; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az eredményeket használják fel e tekintetben jobb politikák kidolgozására;

15.    felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokban népszerűsítse – a legjobb gyakorlatok terjesztése céljából – a személyre szabott segítségnyújtás „univerzális munka/szolgáltatás csekk” modelljét, amely jelenleg a bevált gyakorlatok egyik legjobb példája, s amelyet terjeszteni kell és amelynek használatát ösztönözni szükséges valamennyi tagállamban;

16.    arra kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a tagállamok gondozókkal kapcsolatos legjobb gyakorlatait, és hogy valamennyi tagállam körében tegyék közzé ezeket a legjobb gyakorlatokat annak érdekében, hogy megmutassák, hogy a gondozók központi szerepet játszanak a nemzedékek közötti szolidaritás területén, és hogy ösztönözzék a gondozókra vonatkozó stratégia megvalósítását a tagállamokban;

17.    kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe azt a nagyszerű tartalékot, amelyet a friss nyugdíjasok jelentenek mind társadalmi, mind gazdasági szempontból, és arra ösztönzi az említetteket, hogy részesítsenek előnyben minden nemzedékek közötti szolidaritásra vonatkozó politikát az önkéntesség irányában, az által, hogy az időseket is bevonják az egyesületek vagy a nem kormányzati szervezetek munkájába,

A családi tervek és a szakmai ambíciók közötti egyensúly ösztönzése

18.   felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák és ösztönözzék a Bizottság által az Európai szövetség a családokért keretében indított működési programokat ; kéri a Bizottságot a helyes gyakorlatok cseréjének rendszerbe foglalására szolgáló eszközök intenzívebb fejlesztésére és az e téren folytatott kutatások ütemének fokozására ;

19.    felhívja a hatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a dolgozó anyák és dolgozó apák élvezhessék a munka, a család és a magánélet összeegyeztetését célzó politikák támogatását és hozzáférjenek a megfelelő eszközökhöz;

20.    arra kéri a tagállamokat, hogy alakítsanak ki többgenerációs tevékenységeket előmozdító politikákat, például a „nemzedékeket összekötő hídként” szolgáló központokat, amelyekben idősebb felnőttek fizetés fejében gyermekekre vigyáznak;

21.    felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak elsőbbséget a gondozásra szoruló személy ellátása érdekében szakmai tevékenységüket megszakítani kívánókra vonatkozó szabadságolási rendszereknek (szülői, örökbefogadási, szolidaritási szabadság);

22.    ösztönzi a tagállamokat arra, hogy nemzeti politikáikban hozzák létre az egyéves gyermekgondozási szabadság intézményét, ily módon az erre igényt tartó édesanyák számára lehetővé téve a gyermekükkel való alapvető kapcsolat előtérbe helyezését;

23.    úgy véli, hogy be kell avatkozni nem csupán a szülési szabadság, hanem az apasági szabadság és a szülői szabadság kezelésének javítása érdekében, hivatkozva a dolgozó apa által igénybe vett szabadságra, mivel minden tagállamban a férfiak kis százaléka használja fel a neki szánt szabadságot;

24.   ragaszkodik ahhoz, hogy mindenki, aki a generációk közti szolidaritás gyakorlása érdekében meg kívánja szakítani vagy csökkenteni kívánja szakmai tevékenységét, jogosult legyen munkáját rugalmas munkaidőben végezni ; ezért felhívja a kis- és középvállalkozásokat a fokozottabb önkéntes együttműködésre, a hatóságokat pedig arra kéri, hogy mutassanak nagyobb pénzügyi rugalmasságot az állami segélyekre vonatkozó költségvetési előirányzataikban ;

25.    felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a szociális partnerekkel együttműködésben kezdje meg a családi és a szakmai élet összeegyeztethetőségét szolgáló politikák felülvizsgálatát:

– annak biztosításával, hogy az anyasággal járó költségek ne csupán a vállalatot terheljék, hanem részben a közösséget is, ami segítené a vállalaton belüli megkülönböztetés felszámolását, valamint elősegítené a népszaporulatot,

– a gondozásra szoruló személyeknek (gyermekeknek, fogyatékkal élőknek, időskorúaknak) szánt felügyeleti és segítő szolgáltatásokhoz való hozzáférési lehetőségek javításával és e szolgáltatások rugalmasságának növelésével, megszabva az éjjel is nyitva tartó fogadóhelyiségek minimális számát, szem előtt tartva a munkavégzés követelményeinek kielégítése és a magánélet megőrzése együttes célját;

26.    üdvözli azon javaslatot, hogy egy külön cikket szenteljenek a munkaidő szervezéséről szóló irányelvben a munka, a család és a magánélet összeegyeztetésének és jelzi utóbbi figyelembe vételének szükségességét a heti munkaidő hosszának és a felügyeleti munkának a szabályozásánál;

27.    kéri a tagállamokat, ügyeljenek arra, hogy a gyermekek nevelése, az idősek vagy gondozásra szorulók ellátása érdekében szakmai tevékenységüket ideiglenesen felfüggesztők ezt követően (újból) visszatérhessenek a munkaerőpiacra és jogosultak legyenek korábbi pozícióik betöltésére és a szakmai előmenetelre;

28.    rámutat arra, hogy továbbra is a nők jövedelme képezi gazdasági önállóságuk, valamint a nők és férfiak közötti nagyobb fokú általános társadalmi egyenlőség nyitját;

29.    hangsúlyozza a tényt, hogy az idősebbekkel szemben tanúsított szolidaritást erősíteni kell, azonban ennek viszonzásra kell találnia a gyermekek és a fiatalok irányában, az idősebbek átadják a tudást, az ismereteket, a tapasztalatot, a fiatal nemzedékek pedig a maguk részéről az energiát, a dinamizmust, az életörömöt és a reményt jelentik,

30.    úgy ítéli meg, hogy a nemzedékek közötti szolidaritást megfontolt adópolitikával (kiutalások és levonások formájában), az aktív korosztály érdekében történő beavatkozásokkal, megengedő politikákkal, a gyermekek, az idős személyek, illetve a fogyatékossággal élő és gondozásra szoruló személyek gondozási szolgáltatásainak integrált hálózatával kell előmozdítani, értékelve azoknak a döntések támogatására vagy büntetéssel sújtására gyakorolt hatását és a munka, a család és a magánélet összeegyeztetésére gyakorolt hatását;

31.    felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét arra, hogy szükség van a nők és férfiak érdekét szolgáló pozitív intézkedések elfogadására, nevezetesen a munkába való – a családnak szentelt időszak (gyermeknevelés és/vagy beteg vagy fogyatékkal élő rokon ápolása) leteltét követő – visszatérésük megkönnyítése céljából, a munkaerőpiacra való (újbóli) beilleszkedésüket támogató politikák előtérbe helyezésével, vagyis annak lehetővé tételével, hogy visszanyerhessék anyagi függetlenségüket;

32.    rámutat arra, hogy a tagállamok nyugdíjrendszereiben még mindig sok nő csak származtatott, férje foglalkoztatási múltján alapuló jogokat szerez, azzal a következménnyel, hogy a szegénységben élő idősebbek többsége nő;

33.    felszólítja a tagállamokat, hogy kezeljék azokat a strukturális tényezőket, amelyek hozzájárulnak a nyugdíjrendszerek egyenlőtlenségeihez, beleértve a gondozás megszervezését és a családi élet és a munka összeegyeztetését, a munkaerő-piaci egyenlőtlenségeket, a fizetések terén a nemek közötti szakadékot és a második és harmadik pillérbe tartozó nyugdíjak területén a közvetlen megkülönböztetést;

34.   felszólítja a tagállamokat egy olyan költségvetési politika előmozdítására, amely adórendszere vagy az általa alkalmazott adókönnyítés révén figyelembe veszi a háztartás pénzügyi kötelezettségeit, nevezetesen a gyermekek felügyeletének és az idősek vagy gondozásra szorulók ellátásának költségeit;

35.    felszólítja a tagállamokat, hogy az egyéni jogok alapján vizsgálják felül adórendszereiket és megszabott adókulcsaikat, és következésképp követeli a nyugdíjjogosultságok, valamint a társadalombiztosítási jogosultságok egyénre szabását;

36.    felkéri az intézményeket és a tagállamokat, hogy a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvének érvényesülése céljából tegyenek különleges intézkedéseket a nők érdekében a férfiakkal szembeni valós megkülönböztetés nyilvánvaló helyzeteinek enyhítésére; az említett helyzetek fennállása esetén alkalmazandó intézkedéseknek minden esetben ésszerűeknek és a kitűzött célokhoz mérten arányosaknak kell lenniük;

37.    arra kéri a nemzeti és helyi hatóságokat, hogy dolgozzanak ki olyan, fiataloknak szóló programokat, amelyek magukban foglalják a nemzedékek közötti dimenziót, hogy a fiatalabb nemzedék megértse, hogy a virágzás és a jólét jelenlegi szintje az előző nemzedékek erőfeszítéseinek és nehézségeinek köszönhető;

38.    kéri az európai intézményeket és valamennyi közigazgatási szervet, hogy szabályzati rendelkezéseik elfogadásakor és teljesítésekor, a közcélú programok meghatározásakor, valamint tevékenységeik összességének kialakításakor aktívan érvényesítsék a férfiak és nők közötti egyenlőség elvét;

39.    arra kéri a médiát, hogy a nemzedékek közötti kérdésekről szóló műsorokon, a különböző korcsoportok közötti vitákon és általánosabban az idősebb nemzedékek társadalmi hozzájárulásának pozitív bemutatásán keresztül részesítse pozitív és következetes figyelemben a nemzedékek közötti kapcsolatokat;

40.    ismételten kiemeli annak fontosságát, hogy az egyenlő elbánás és az esélyegyenlőség elve beépüljön a gazdaság-, a foglalkoztatás- és a szociálpolitika együttesébe a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megelőzése, a fizetési különbségek megszüntetése, valamint a női vállalkozói kör és a női munka, beleértve a háztartási munkát is, értéke növelésének támogatása céljából;

41.    a családmodellben bekövetkezett változások és a nők egyre jelentősebb munkaerő-piaci részvétele elengedhetetlenné teszik az eltartásra szoruló személyek gondozásának hagyományos rendszerére irányuló felülvizsgálatot; javasolja a tagállamoknak szociális szolgáltatásaik támogató szerepének bővítését és kiegészítését a személyi autonómia érvényesítéséhez való jog gyakorlásában való egyenlőség és az eltartásra szoruló személyek ellátásának biztosítása céljából;

0

0   0

42.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és nemzeti statisztikai szervezeteinek, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak (ILO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) és az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának (UNDP).

(1)

http://hdr.undp.org/en/reports/global/hdr1995/chapters; különösen a 4. fejezet.

(2)

HL C 232., 2001.8.17., 381. o.

(3)

HL C 102 E, 2004.4.28., 492. o.

(4)

HL C 292 E, 2006.12.1., 131. o.

(5)

HL C 146 E, 2008.6.12., 112. o.

(6)

HL C 120., 2008.5.16., 66. o.

(7)

HL C 219 E, 2008.8.28., 324. o.

(8)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0066.

(9)

A fenti napon elfogadott szövegek, P6_TA- PROV(2008)0399.

(10)

Eurostat, (A férfiak és nők élete Európában), 2008, 89. o.


INDOKOLÁS

(1) A munka fogalmát a lisszaboni stratégia keretében elégtelenül definiálták, mert az kizárólag a formális kereső munkára irányul. Ezért a társadalmi és gazdasági értékteremtés egy mérvadó részét nem ismerik el az EU tagállamokban.

A „munka” fogalmának sokrétű felfogásait hozzá kell igazítani az európai foglalkoztatás politika új követelményeihez. Az, hogy egy tevékenységet „formális kereső munkaként” lehet-e felfogni, azon társadalmi körülményektől függ, amelyek közé egy adott tevékenység be van ágyazva.

Az Európai Parlament kezdeményezési jelentését azon tevékenységek igazságos társadalmi és közgazdasági elismerésének szentelik, amelyeket nők és férfiak egyaránt végeznek, és nem számítanak "formális kereső tevékenységnek".

Az előadó amellett érvel, hogy a hagyományos kereső munka mellett a nem kereső munka azon számos formáját is ismerjék el, amelyeket nők és férfiak mindenekelőtt az önkéntes, házi és családi munka terén végeznek, és vezessék be a tagállamok nemzeti számviteli rendszerébe (NSzR).

(2) A nem kereső munka elismerése igazságosság kérdése

"Aki disznót nevel, az a társadalom termelő tagja, aki embereket, az pedig nem." Erre hívta fel a figyelmet 150 évvel ezelőtt Friedrich List, német makroközgazdász. Manapság sem számít gazdasági munkának az, amit nők és férfiak nem kereső tevékenységként gyereknevelés, otthoni idősgondozás, illetve a nemzedékek közötti szolidaritás és közérdekű munka keretében a 21. század elején végeznek.

Megkülönböztetés alakul ki, ha nők és férfiak, akik személyes kiteljesedésüknek azt választják, hogy a jövendő nemzedékek humán kapacitásának képzésébe, gondozásra szoruló személyek (függetlenül a koruktól vagy a gondozásra szorultsági állapotuktól) befogadásába vagy a nemzedékek közötti szolidaritási hálózat működtetésébe fektetnek energiát(1). Ezt a részvételt a nemzeti számviteli rendszer (NSzR) egyetlen statisztikájában sem tüntetik fel, még ha átlátható is. A munka tényezőt leíró statisztikusok figyelmen kívül hagyják. Ha nem veszik be statisztikába, akkor a nők által végzett informális munkát nem ismerik el, még akkor sem, ha minden megfigyelő egyetért abban, hogy megerősítik a nők mindennapi életben való valódi létezését.

Az emberi fejlődésről szóló, 1995. évi globális jelentés, melyet „A nemek közötti egyenlőség forradalma” című tanulmánynak(2) szenteltek, a következő megállapítást tárja elénk: „A nők által a piacon kívül végzett munka pénzben való kifejezése több, mint igazságossági kérdés. (...) Ha e munkát inkább emberi tevékenységeknek tekintjük, mint a hatályos fizetések függvényében értékelt kereskedelmi ügyleteknek, hatalmas pénzügyi értékelésekhez jutunk(3).

(3)  A Nobel-díjas Gary Becker gazdaságtudományos álláspontja

A háztartási termelés valamennyi ország gazdasági teljesítményének jelentős része. A bruttó nemzeti terméket (GDP) kitevő áruk és szolgáltatások esetében azonban a házimunkát nem ismerik el. Ez a nők alábecsüléséhez vezet, mivel ők felelősek a háztartásban végzett termelés nagy részéért. A családok és más háztartások gyakorlatilag kis cégek, amelyek a fejlett országokban is számos értékes árut és szolgáltatást állítanak elő. Gyermekeket nevelnek, ételt készítenek és biztonságot közvetítenek. Beteg családtagokat látnak el; idősgondozást végeznek, és egyéb segítséget nyújtanak az idősebbek számára, illetve sok más hasznos feladatot látnak el. A nők teljes idejük több, mint 70%-át áldozzák ezen tevékenységekre, még az olyan egalitárius országokban is, mint Svédország. ... Egyes feministák azt a nézetet képviselik, hogy a házimunka GDP-ben történő figyelembevétele emelné a nők „tudatát”, különösen a kevésbé fejlett országokban. .... Más feministák azonban nem szeretnék, hogy a háziasszonyok termelését konkrétan kiszámolják, mivel ez ütközne azon céljukkal, hogy a nőket a tűzhely mellől a munkahely felé tereljék. Ideje elismerni, hogy a házimunka a GDP-ben jegyzett áruk és szolgáltatások egy részét alkotja. A házimunkával eltöltött hosszú munkanap arra enged következtetni, hogy a háztartási termelés egy ország össztermelésének jelentős százalékát teszi ki. Végül ez a munka a GDP kiszámításához akkor jut kifejezésre, amikor egy család valakit felvesz, aki vigyáz a gyerekekre, takarítja a házat és főz. Ha valamelyik szülő végzi ezt a munkát, akkor nem ez az eset áll fenn. Több módja van a háztartási termelés számszerűsítésének és mérésének. A házimunka értéke tehát mérhető azon költségeken keresztül, amelyek akkor keletkeznének, ha a szülők által végzett munkát helyettesítő szolgáltatásokat a piacon kellene megvásárolni. A házimunka figyelembevétele a GDP vizsgálatakor növelné azon nők és férfiak önbecsülését, akik otthon maradnak, hogy gyermekeket vagy idősebb személyeket lássanak el, illetve hogy más házimunkákat lássanak el. Pontosabb képet adna a GDP-ről és a gazdasági növekedésről is, és az állami politika differenciáltabb értelmezéséhez vezethetne, amely befolyással van a házimunka és a kereső tevékenység közötti megosztásra(4).

(4) A statisztikák korszerűsítése és a nemzeti számviteli rendszer kiigazítása: a munka fogalmának jövő elvárásaihoz történő igazítása, valamint a férfiak és nők nem kereső tevékenységének elismerése a generációk közötti szolidaritás kapcsán

Ahhoz hogy bekerüljön az NSzR-ekbe, felül kell vizsgálni a munka fogalommeghatározását annak érdekében, hogy ezentúl integrálják a nem kereső tevékenységet is. A nők tevékenységének és a munkaerőpiacon való viselkedésük jobb megértésével meg lehetne erősíteni a statisztikák érvényességét. A nők és a férfiak foglalkoztatásával szembeni hozzáállásokra vonatkozó, politikailag semleges kérdésfeltevésekből kiindulva a lehető legpontosabb összehasonlítás megvilágítaná a statisztikák erős pontjait és gyengeségeit, és jelzéseket adna a javítandó tényezőkre és a megvalósítási módra vonatkozóan.

Ezt a vállalkozást más indokok is igazolják. Egyrészt a statisztikák használói, mint például a piacelemzők és a politikai vezetők, sokkal összetettebb információkkal rendelkeznének, ami fontos, mivel a férfiak gyakran a nők állásaitól nagyon eltérő állásokat töltenek be, és a munkaerőpiacon történő változások nem ugyanúgy érintik őket. Másrészt a felhasználóknak lehetőségük lenne arra, hogy megértsék és elemezzék a dolgozó nők sajátos helyzetét, valamint a férfiak helyzetéhez képest a nők helyzetére jellemző kényszereket. Ez szilárdabb érveket nyújtana a férfiak és nők munkaerőpiaci egyenlőségéhez. A nők hozzájárulását ugyanis módszeresen alábecsülik és meghamisítják, ami torz képet tart fenn egy ország gazdaságát és humánerőforrásait illetően, és ezért a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenség ördögi köre, továbbá a nem megfelelő politikák és programok alkalmazása súlyosbodni fog. Lényeges tehát meghatározni, hogy a munkastatisztikáknak mely elemeket kell tartalmazniuk ahhoz, hogy nyilvánvalóvá tegyék a nők és a férfiak munkaerőpiaci helyzete között meglévő összes hasonlóságot és eltérést, arra törekedve, hogy megkülönböztetés nélkül valódi választást kínáljanak a nőknek, az életszakaszaik és az életciklusuk, a számukra legjobb kibontakozásuk szerint, amelyből a társadalomban minden szinten részesül a közjó.

(5) A teljesítmény igazságosságának és a választás szabadságának fokozása

A többszörös hátrányos megkülönböztetés a nem kereső tevékenység végzésekor a piac logikája és az emberi természet logikája közötti ellentmondásból fakad. A piac gazdasági logikája szerint minden nemzőképes korú állampolgárt integrálni kell a munkaerőpiacba. Az emberi természet logikája ugyanakkor arra tanít minket, hogy egy újszülöttnek egyszerűen szüksége van az édesanyjára és az édesapjára a humán kapacitásai fejlesztéséhez(5). Az európai politikák nem igazodtak teljes mértékben e gyakorlati emberi követelményekhez. Továbbra is elkülönítjük a családok szakmai életének és családi életének összeegyeztethetőségét, továbbá a két világot és az ezekhez kötődő időmodellt nem tekintjük átfogó módon együtt. A nőknek és férfiaknak megadatott a lehetőség, hogy formalizált hivatást folytassanak anélkül, hogy a vállalkozások működésének módjait ehhez igazították volna.

A formális munka és a nem kereső tevékenység közötti választásra épülő különböző alternatívák következményeikben nem ugyanazokkal a hatásokkal járnak. Ha a nő és a férfi választani akar egy formalizált munka, amelynek neve rendszerint „szakmai karrier” és egy nem fizető tevékenység, amelynek neve rendszerint a „humán kapacitások és a generációk közötti szolidaritás előmozdítása”, között, a nők és a férfiak számos, de látens megkülönböztetése abban nyilvánul meg, hogy két olyan alternatíva közül kell választani, amelyeket gazdasági téren nem ismernek el egyenrangúnak(6).

A társadalomnak arra kell törekednie, hogy a nők és a férfiak szabadon választhassanak a két logika között, amelyek mindegyikének megvan a maga létjogosultsága, a piacénál szélesebb szemléletben. A kihívás arra a kötelezettségre épül, hogy ne engedjenek a mindenféle követelmény alól felszabadított piac gazdasági logikája könnyebbségének, viszont elő kell mozdítani a közjót és a társadalomnak az ember kibontakozását középpontba helyező jövőjét. Ugyanis a tagállamok NSzR-e és GDP-je semmilyen jelzést nem tartalmaz a személyeknek a különböző társadalmi viszonylataikban meglévő boldogságára és életminőségére vonatkozóan. A nemzeti jövedelem növekedése nem jár feltétlenül a közös jólét növekedésével. Nem véletlen, hogy a társadalomtudományi és gazdaságtudományi tudományos közösségek újabban ennyire foglalkoznak egy olyan jelző meghatározásával, amely ténylegesen figyelembe veszi országonként a személyek jólétét(7).

(1)

 ARN, Christoph, Hausarbeitsethik: Strukturelle Probleme und Handlungsmöglichkeiten rund um die Haus- und Familienarbeit in sozialethischer Perspektive, Verlag Ruegger, Chur/Zürich, 2000; KREBS, Angelika, Arbeit und Liebe. Die philosophischen Grundlagen sozialer Gerechtigkeit, Frankfurt/Main: Suhrkamp, 2002;

(2)

http://hdr.undp.org/en/reports/global/hdr1995/chapters; különösen a 4. fejezet.

(3)

http://hdr.undp.org/en/reports/global/hdr1995/chapters;

(4)

Becker, Gary: Hausarbeit - Das fehlende Stück am ökonomischen Kuchen (veröffentlicht am16.10.1995), in : Die Ökonomik des Alltags. Tübingen: Mohr Siebeck, 1998. (Eredeti: The economics of life. From baseball to affirmative action to immigration law, how real-world issues affect our everyday life, New York :McGraw-Hill, 1997; Einheitssacht. : The economics of life.

(5)

Hivatkozás: Donald W. Winnicott vö. DAVIS, Madeleine és WALLBRIDGE, David: Boundary és Space. An introduction to the work of D.W. Winnicott, Brunner/Mazel (New York) és H. Karnac (London), 1981; Französische Übersetzung: Winnicott, Introduction à son oeuvre, Paris: PUF, 1992; pour une application contemporaine : LIMINSKI, Jürgen és LIMINSKI Martine, Abenteuer Familie: Erfolgreich erziehen: Liebe und was sonst noch nötig ist, Augsburg: Sankt Ulrich, 2002; LIMINSKI, Jürgen, Die verratene Familie. Politik ohne Zukunft, Augsburg: Sankt Ulrich, 2007;

(6)

 NUSSBAUM, Martha, Women and Human development, The capabilities approach, Cambridge University Press, 2000, Französische Übersetzung: Femmes et développement humain: L'approche des capabilités, Paris: Des femmes - Antoinette Fouque, 2008.

(7)

Lásd a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és a Világbank statisztikusainak legfrissebb munkáit. Ez egy olyan, az Interneten található, érthetően feldolgozott weboldal, amelyen a statisztikai elvet elmagyarázzák:   http://swz.salary.com/momsalarywizard/htmls/mswl_momcenter.html


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

2.12.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

14

0

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Edit Bauer, Ilda Figueiredo, Věra Flasarová, Claire Gibault, Lissy Gröner, Urszula Krupa, Pia Elda Locatelli, Astrid Lulling, Siiri Oviir, Zita Pleštinská, Anni Podimata, Teresa Riera Madurell, Raül Romeva i Rueda, Anne Van Lancker, Corien Wortmann-Kool, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Donata Gottardi

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Juan Andrés Naranjo Escobar

Utolsó frissítés: 2009. január 22.Jogi nyilatkozat