Eljárás : 2008/2100(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0042/2009

Előterjesztett szövegek :

A6-0042/2009

Viták :

PV 24/03/2009 - 3
CRE 24/03/2009 - 3

Szavazatok :

PV 24/03/2009 - 4.12
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0157

JELENTÉS     
PDF 194kDOC 133k
2009. február 4.
PE 412.207v02-00 A6-0042/2009

a kohéziós politika és a vidékfejlesztési politika egymást kiegészítő jellegéről és koordinálásáról

(2008/2100(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság

Előadó: Wojciech Roszkowski

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a kohéziós politika és a vidékfejlesztési politika egymást kiegészítő jellegéről és koordinálásáról

(2008/2100(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 158. és 159. cikkére,

–   tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre(1), különösen annak 9. cikkére,

–   tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendeletre(2),

–   tekintettel a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. október 6-i 2006/702/EK tanácsi határozatra(3),

–   tekintettel a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról (2007–2013 közötti programozási időszak) szóló, 2006. február 20-i 2006/144/EK tanácsi határozatra(4),

–   tekintettel az Európai Unió területfejlesztési menetrendjére és a végrehajtására irányuló első cselekvési programra,

–   tekintettel a területi kohézióról szóló zöld könyv Bizottság általi elkészítése,

–   tekintettel az Európai Területi Tervezési Hálózat (ESPON) „Területi fejlődések – területi forgatókönyvek Európában” című tanulmányára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A6-0042/2009),

A. mivel a vidéki terület fogalmát a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet határozta meg, és e meghatározás olyan sajátosságokat foglal magába, mint az alacsony népsűrűség és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya, és mivel ezt a fogalommeghatározást a Bizottság e térségek fejlesztési céljainak azonosításához és körvonalazásához alkalmazza;

B.  mivel ez egyes tagállamok vidéki területei között jelentős eltérések figyelhetők meg, és mivel, míg néhány régióban és tagállamban a vidéki területek demográfiai és gazdasági növekedésnek indultak, addig számos más területről az ott élők városi területekre költöznek vagy átképzéseken vesznek részt, ami súlyos gondokat okoz a vidéki területek számára;

C. mivel a vidéki területek az EU területének 80%-át teszik ki;

D. mivel a velük határos városi területekéhez hasonló gazdasági struktúrával jellemezhető, köztes vidéki területek szükségletei különböznek a túlnyomóan vidéki területekétől, a peremterültekétől vagy az elszigetelt térségekétől;

E.  mivel az Unió egyik célja, hogy ösztönözze a gazdasági és társadalmi haladást és a magas szintű foglalkoztatottságot, valamint kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődést valósítson meg;

F.  mivel az EU gazdasági, társadalmi és területi kohéziója megerősíthető a gazdasági fejlődés, a vidéki, illetve városi övezetekben található munkalehetőségek előmozdítása és a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítása révén;

G. mivel a strukturális politika 2007 és 2013 közötti időszakra előirányzott reformja megváltoztatta az alapok szerkezetét és az e politika keretei közötti támogatások elosztási elveit, továbbá a közös agrárpolitikához kapcsolt (KAP) és a kohéziós politikáról leválasztott, új Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) létrehozásához vezetett;

H. mivel a LEADER programok a múltban már megmutatták, hogy a vidékfejlesztés sikeresen elősegíthető a regionális politika eszközeivel;

I.   mivel az EMVA sikere szempontjából alapvető fontosságú az EMVA, illetve a strukturális alapok által társfinanszírozott tevékenységek kölcsönös kiegészítő jellegének biztosítása, és következésképpen a különböző alapokból, nevezetesen az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA), a Kohéziós Alapból és az Európai Szociális Alapból (ESZA) származó támogatásokat megfelelően össze kell hangolni és biztosítani kell egymást kiegészítő jellegüket;

J.   mivel az EMVA létrehozása, a vidékfejlesztési finanszírozás kohéziós politikáról történő leválasztása és a regionális fejlesztés szélesebb perspektívája nem jelentheti bizonyos (például környezetvédelmi, közlekedési vagy oktatási) célkitűzések megduplázását vagy teljes elhagyását;

K. mivel a támogatások Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és EMVA közötti folyamatos átcsoportosítása tervezési bizonytalansághoz vezet mind a mezőgazdasági termelők, mind a vidékfejlesztési projektek támogatói számára;

L.  mivel a költségvetési korlátozások miatt fennáll a kockázata annak, hogy az ERFA keretében rendelkezésre álló támogatások nagyrészt a jelentősebb városi központokban vagy a legdinamikusabb régiókban kerülnek felhasználásra a gazdasági versenyképesség megerősítésére, miközben az EMVA forrásai elsősorban a továbbra is a vidéki területek motorja szerepét betöltő mezőgazdaság versenyképességének javítását, valamint a nem mezőgazdasági tevékenységek, illetve a vidéki kkv-k fejlesztésének támogatását célozzák, ezért azonban szorosabb együttműködésre van szükség annak biztosításához, hogy ezekből egy terület se maradjon ki;

M. mivel a kkv-k, különösen a mikrovállalkozások és a kézműves vállalkozások kulcsszerepet játszanak a vidéki társadalmi és gazdasági aktivitás megőrzésében és a stabilitás biztosításában;

N. mivel a vidékfejlesztési politika célkitűzései nem szükségszerűen ellentétesek a lisszaboni célokkal, feltéve, hogy ez a fejlesztés a relatív versenyképességi mechanizmuson (jobb költséghatékonyság) alapul, különösen a helyi élelmiszer-feldolgozás, valamint a kis- és középvállalkozások (kkv-k), illetve olyan infrastruktúrák és szolgáltatások fejlesztése terén, mint amilyen az idegenforgalom, az oktatás és a környezetvédelem;

O. mivel a mezőgazdasági politika és a vidékfejlesztési politika közötti természetes és egymást kiegészítő kapcsolatot el kell ismerni;

1.  úgy ítéli meg, hogy a vidéki és városi területek megkülönböztetésére alkalmazott hagyományos kritériumok (alacsonyabb népsűrűség, urbanizáció foka) nem mindig nyújtanak „teljes képet”; ezért úgy véli, hogy meg kell fontolni további feltételek bevonását, és felkéri a Bizottságot, hogy készítsen e területre vonatkozó elemzést és tegyen konkrét javaslatokat;

2.  úgy véli, hogy tekintettel a tagállamok vidéki területei közötti jelentős különbségekre, és mivel e térségek az Európai Unió területének csaknem 80%-át teszik ki, szükség van az e területek fenntartható fejlődését célzó, megfelelő és integrált megközelítés elfogadására és végrehajtására a meglévő egyenlőtlenségek csökkentése és a vidéki és városi területek gazdasági dinamikájának előmozdítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a kapcsolódó tevékenységek számára megfelelő finanszírozást kel biztosítani;

3.  e tekintetben emlékeztet arra, hogy elvben az Unió egészében – ideértve a vidéki és távoli területeket is – azonos fejlesztési lehetőségeket kell biztosítani a leginkább hátrányos helyzetű területek további területalapú elkülönülésének megakadályozására;

4.  hangsúlyozza, hogy a vidéki területek nagy részén a fejlesztési lehetőségeket a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézségei, a munkahelyek hiánya és az életkor-piramis korlátozzák, különösen a fiatalok és a nők számára;

5.  rámutat arra, hogy egyes területeken a mezőgazdasági termelés bizonyos formáinak nincs alternatívája, ezért azokat környezetvédelmi és regionális politikai okokból mindenáron fenn kell tartani, különösen az elsivatagosodás által veszélyeztetett távoli és hegyvidéki területeken;

6.  emlékeztet arra, hogy a 2001. június 15–16-án ülésező göteborgi Európai Tanács kiterjesztette a lisszaboni célkitűzéseket a fenntarthatóság és a kohézió fogalmára is, és hogy a vidékfejlesztési politika célja a fenntartható kisüzemi mezőgazdaság, a nem mezőgazdasági vidéki tevékenységek megőrzése, a helyi fejlesztési potenciál érvényesítése, a környezetvédelem, a kiegyensúlyozott regionális tervezés, valamint a kis- és középvállalatok fejlesztése;

7.  meggyőződése, hogy tekintettel a hosszú távú és fenntartható vidékfejlesztési stratégiára, a vidékfejlesztési politika megfelelő végrehajtásához figyelembe kell venni a régiók természeti erőforrásait és egyéb sajátosságait – köztük vidéki örökség védelmét, továbbfejlesztését és kezelését –, valamint a városi területekkel való kapcsolatok és együttműködések fejlesztését;

8.  hangsúlyozza továbbá az alternatív gazdasági tevékenységű térségek és az e térségekből származó, a lakosság szakmai tevékenységeinek sokszínűségét elősegítő lehetőségek felmérésének fontosságát;

9.  úgy véli, hogy a vidékkel kapcsolatban a jövőben felmerülő kérdések olyan kiegyensúlyozott fejlesztési politikát tesznek szükségessé, amely az összes társadalmi és gazdasági szereplőre kiterjed, a termelő és szolgáltató kis- és mikrovállalkozásokat is beleértve az integrált helyi fejlesztésben játszott szerepük okán;

10. úgy véli, hogy az új tagállamok esetében a vidékfejlesztési politikának a mezőgazdaság hatékonyságának növelésére, valamint a vidék és a városok közötti gazdasági fejlettségi szakadék felszámolására kell irányulnia, többek között a nem gazdálkodási jellegű tevékenységek támogatásával; ez a célkitűzés a strukturális alapok felhasználásával is elérhető;

11. üdvözli a 2003 novemberében Salzburgban rendezett második európai vidékfejlesztési konferencián meghirdetett törekvéseket, de sajnálja, hogy a közös agrárpolitika (KAP) második pillére szerinti finanszírozás legutóbbi pénzügyi tervben szereplő, jelentős mértékű csökkentése nyomán felmerül a finanszírozás hatástalanságának és a gazdálkodók és a vidéki lakosok közötti megosztottságnak a kockázata;

12. rámutat arra, hogy koherens, hosszú távú vidékfejlesztési stratégiára van szükség a rendelkezésre álló források leghatékonyabb és leghatásosabb felhasználása érdekében;

13. kéri a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy a Bizottsággal folytatott együttműködésük, illetve az illetékes hatóságokkal és a civil társadalmat képviselő szervezetekkel kialakított partnerség keretében nemzeti és regionális szinten dolgozzanak ki átlátható, hosszú távú és fenntartható vidékfejlesztési stratégiát, a vidékfejlesztést érintő prioritások és célkitűzések egyértelmű meghatározása, és a különböző forrásokból igénybe vehető támogatások keretében nyújtott segélyek felhasználásának, koordinációjának és kiegészítő jellegének biztosítása érdekében;

14. felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy biztosítsák a kkv-kat, mikrovállalkozásokat és a kézműves vállalkozásokat képviselő szervezetek közvetlen részvételét abból a célból, hogy prioritásaik meghatározhatóak legyenek a vállalkozások szükségleteinek és várakozásainak való lehető legjobb megfelelés érdekében;

15.  elismeri, hogy a vidékfejlesztési politika kiemelten fontos szerepet játszik a vidéki területek sajátos problémáinak azonosításában és kezelésében, valamint úgy ítéli meg, hogy az KAP második pillére keretében létrehozott EMVA célja egy olyan rugalmas, stratégiai, tematikus és integrált megközelítés kialakítása, amely választ ad az EU vidéki területein felmerülő különböző helyzetekre és problémákra, továbbá a finanszírozási eljárások egyszerűsítése és az e területeket célzó támogatások biztosítása;

16. emlékeztet arra, hogy a tagállamokat felszólították, hogy a jelenlegi programozási időszakra két stratégiai dokumentumot készítsenek el: a vidékfejlesztési nemzeti stratégiai tervet (EMVA) és a regionális politikával kapcsolatos nemzeti stratégiai referenciakeretet (strukturális alapok); emlékeztet arra, hogy a tagállamokat felkérték a szinergiák kiaknázására és a különböző alapok közötti operatív koordinációs mechanizmusok létrehozására; sajnálatát fejezi ki ugyanakkor, hogy ebben a folyamatban a hangsúlyt főként a különböző alapok és programok elhatárolására helyezték az együtthatások megteremtése helyett;

17. úgy véli, hogy a vidékfejlesztési politika hatékonysága csak akkor biztosítható, ha a kettős finanszírozás és a hiányosságok elkerülése érdekében az EMVA értelmében végrehajtott intézkedések és a vidékfejlesztési politika kiegészítik egymás és összehangoltan működnek; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a jelenlegi programozási időszakban az egyes tagállamokban nem megfelelő e fellépések koordinációja; ezért felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a kohéziós politika és a KAP által társfinanszírozott intézkedések megtervezésének és végrehajtásának hatékonyabb koordinációját biztosító reformokra; felismeri, hogy a KAP és az uniós strukturális alapok 2013 utáni reformja lehetőséget biztosít a vidékfejlesztés, illetve a mezőgazdasági és kohéziós politika közötti kapcsolat újraértékelésére;

18. tudomásul veszi, hogy a vidékfejlesztési politika elsődleges célja, hogy megtartsa a vidék lakosságát és biztosítsa számukra a megfelelő életszínvonalat;

19. úgy véli, hogy nagyon alaposan ellenőrizni kell a vidékfejlesztésnek és a kohéziós politikának az EMVA létrehozásával megvalósuló szétválasztására irányuló megközelítést a vidéki területek fejlődésére gyakorolt valódi hatások kiértékelése érdekében; megjegyzi, hogy az új rendszert 2007-ben vezették be, ezért még túl korai lenne e közösségi politika jövőjével kapcsolatban bármilyen következtetést levonni;

20. hangsúlyozza, hogy a vidékfejlesztési politika prioritásai közé tartozik olyan intézkedések kidolgozása, amelyek nem eredményezik a vidéki lakosság mezőgazdaságtól való elfordulását, illetve amelyek elősegíti többek között a versenyképes gazdaságok támogatását, a biotermékek, valamint kiváló minőségű hagyományos élelmiszerek és italok előállítását;

21. érdeklődéssel veszi tudomásul, hogy a KAP második pillérének (vidékfejlesztési politika) 3. és 4. tengelye (LEADER) – amely az EMVA-hoz kapcsolódó összkiadások 15%-át képezi – olyan nem mezőgazdasági tevékenységekre vonatkoznak, amelyek főként a vidéki gazdaságok diverzifikációjára összpontosítanak; úgy véli, hogy figyelembe véve az e tengelyek keretében finanszírozott intervenciók jellegét – amelyek hasonlóságot mutatnak a strukturális alapok által finanszírozott egyes tevékenységekkel – fennáll a politikák átfedésének kockázata;

22. mindazonáltal hangsúlyozza annak szükségességét, hogy elsősorban a mezőgazdaságban dolgozó lakosság kilátásait vegyék figyelembe, és a vidékfejlesztési politika támogatási intézkedéseinek továbbra is főként rájuk kellene irányulniuk;

23. hangsúlyozza a fiatal mezőgazdasági termelők támogatásának fontosságát annak érdekében, hogy földjeiken maradjanak, még akkor is, ha nem kizárólag mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak, fejlesztésre és egyéb tevékenységekre – például a vidéki turizmus és a vidéki kkv-k megerősítésére – ösztönözve őket;

24. úgy ítéli meg, hogy a vidékfejlesztési politika legfontosabb célkitűzései csak e politika megfelelő, a vidéki övezetek esetében kitűzött prioritásokkal összhangban felhasznált finanszírozása révén valósíthatók meg, és hogy a moduláció keretében gyűjtött pénzeszközöket mindig vissza kellene juttatni az aktív mezőgazdasági termelő közösségeknek;

25. úgy véli, hogy a strukturális politika és a vidékfejlesztési intézkedések koordinációja lehetővé teszi a nagyobb hozzáadott európai értékkel bíró projektek megvalósítását; ebben – például infrastrukturális vagy környezetvédelmi intézkedések révén – a vidéki övezetek hosszú távú fejlesztésének lehetőségét látja;

26. kéri a Bizottságot, hogy közöljön pontos adatokat és előrejelzéseket az EMVA és a strukturális alapok vidéki területeken történő felhasználásáról, és vizsgálja meg, hogy a rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználása tekintetében az EMVA és a strukturális alapok milyen szinergiákat hozhatnak létre;

27. felkéri a Bizottságot annak értékelésére, hogy a regionális politikai programok hozzájárulhatnak-e ahhoz, hogy mezőgazdasági termelők biztos jövedelemhez jussanak például környezetvédelmi, természetvédelmi és tájvédelmi tevékenységek folytatása révén;

28. hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika szempontjából a legfőbb problémát a fenntartható fejlődés, az egy főre eső jövedelem szintje, a megközelíthetőség, a közjavakhoz és közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a vidék elnéptelenedése jelenti, és ezek javításának leghatékonyabb eszköze – más intézkedések mellett – a vidéki közösségek gazdasági tevékenységeihez nyújtott támogatás;

29. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós politikákban rendszeresen vegyék figyelembe a vidéket, és nyújtsanak megfelelő támogatást a humántőke fejlesztését célzó projekteknek, különösen a vidéki mezőgazdasági és nem mezőgazdasági vállalkozóknak nyújtott képzési lehetőségek révén, kiemelt hangsúlyt helyezve a fiatal nőkre, a foglalkoztatás és a munkahelyteremtés előmozdítása céljával;

30. hangsúlyozza, hogy a természeti és mezőgazdasági tájkép megőrzése, az ökoturizmus, a megújuló energia előállítása és felhasználása, illetve a helyi kezdeményezések, mint a helyi élelmiszer-minőségi beszerzési rendszerek és a helyi termelői piacok tekintetében a vidéki területek fejlesztése nagyobb figyelmet és támogatást igényel;  

31. hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozások fontos szerepet játszanak a vidékfejlesztésben, és jelentősen elősegítik a regionális és helyi szintű konvergenciát; kéri a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy a hangsúlyt helyezzék a versenyképesség megerősítésére azáltal, hogy más termelőágazatokat is támogatnak, valamint a vidéki területeken ösztönözzék a vállalkozó kedvet, többek között az adminisztratív, jogi és tervezési akadályok elhárítása, a megfelelő informatikai infrastruktúra biztosítása, illetve az új vállalkozói tevékenységek elindításának fokozott ösztönzése révén, valamint e területek gazdasági diverzifikációjának előmozdítása során nyújtsanak nagyobb támogatást a nem mezőgazdasági tevékenységek számára;

32. újból felhívja a Tanács, a Bizottság, a tagállamok és a helyi hatóságok figyelmét a több milliónyi vidéki kisvállalkozás megjósolt eltűnéséből eredő hatalmas problémára, amely jelentős hatást fog gyakorolni a foglalkoztatásra és ebből kifolyólag a vidéki területek stabilitására; szorgalmazza, hogy a gazdasági és szociális partnerekkel szoros együttműködésben minden szinten hozzák meg az összes szükséges intézkedést;

33. elismeri, hogy a vidékfejlesztési politika végrehajtásával kapcsolatos nehézségek az ágazati politikák és a területi kohéziós politika, valamint ezek gazdasági és szociális dimenziói közötti kölcsönhatásokból, továbbá a feladatelosztási és a tagállamok szakpolitikáinak összehangolását célzó rendszerek sokféleségéből erednek, e tekintetben újólag hangsúlyozza, hogy szinergiákat kell létrehozni az EMVA és a strukturális és kohéziós alapok kötött, továbbá felkéri a Bizottságot, hogy segítse a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat abban, hogy megfelelően megértsék e pénzügyi eszközök által kínált lehetőségeket; felkéri a tagállamokat az irányító hatóságok közötti párbeszéd biztosítására annak érdekében, hogy a különböző forrásokból származó támogatások között szinergiák jöhessenek létre és javuljon a hatékonyság;

34. úgy ítéli meg, hogy a vidékfejlesztés finanszírozásának reformja előtt a Bizottságnak részletesen értékelni kellene a vidéki területekre hatást gyakorló valamennyi ágazati politikát, különösen a KAP-ot és a regionális politikát a kohéziós politika keretében, valamint meg kellene határozni a vidékfejlesztési politika egészére vonatkozó helyes gyakorlatokat;

35. felkéri a Tanácsot, hogy nem hivatalos találkozóra hívja össze a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztereket, hogy megvitassák a kohéziós politika és a vidékfejlesztési intézkedések összehangolásának legjobb eszközeit, illetve, hogy erre az ülésre hívja meg az EU tanácsadó testületeit (a Régiók Bizottságát és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot), valamint a regionális és helyi hatóságok képviselőit is;

36. kéri, hogy a Bizottság a KAP állapotfelmérésének részeként 2011-ig hozzon létre magas szintű munkacsoportot, amely javaslatokat tesz a vidéki gazdaság és a vidéki területeken élők jövőjének biztosítására 2013 után;

felszólítja a Bizottságot, hogy a vidéki területek fejlesztési igényeinek leginkább megfelelő tevékenységekre vonatkozó prioritások meghatározása céljából minden szinten vezesse be vagy erősítse meg a hiteles kormányzást vagy a partneri együttműködéseket az összes szereplő bevonásával, beleértve a kkv-kat és a mikrovállalkozásokat, valamint a gazdasági és társadalmi partnereket;

38. megjegyzi, hogy a vidékfejlesztési folyamatot össze kell hangolni az elővárosi övezetek érdekeivel, valamint szorosan a városfejlesztés előmozdításával együtt kell koordinálni, hangsúlyozza továbbá, hogy a vidék- és városfejlesztési politikák közötti szinergiák se nem elégségesek, se nem hatékonyak;

elismeri a vidéki közösségben rejlő lehetőséget, hogy a környezetbarát tevékenységekbe való bekapcsolódásukon, illetve az alternatív energiaforrások, mint a bioüzemanyagok fejlesztésén keresztül pozitívan járuljanak hozzá a környezetvédelemhez, különös tekintettel a KAP felülvizsgálatához kapcsolódó vidékfejlesztési politikában felvázolt négy új kihívásra, mint a biodiverzitás és a megújuló energiaforrások;

40. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

HL L 210., 2006.07.31., 25. o.

(2)

HL L 277., 2005.10.21., 1. o.

(3)

HL L 291., 2006.10.21., 11. o.

(4)

HL L 55., 2006.2.25., 20. o.


INDOKOLÁS

A 2007–2013. közötti időszak strukturális politikájának reformja megváltoztatta az alapok szerkezetétét és az e politika keretében nyújtott támogatások felosztásának alapját.

Az egyik fontos változás az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) létrehozása, amely a közös agrárpolitikához (KAP) kapcsolódik.

Míg a 2000–2006. közötti időszakra szóló pénzügyi terv összekapcsolta a vidékfejlesztési finanszírozást a strukturális alapokkal és a kohéziós politikával, elkülönítve azt a KAP-finanszírozástól, a 2007–2013. közötti időszakra szóló, új pénzügyi terv alapján az EMVA a KAP-hoz kapcsolódó előirányzatok részét képezi és következésképpen elválik a kohéziós politikától.

A jogalkotó célja az EMVA más strukturális alapoktól való elválasztásával és annak a KAP-pal való összekapcsolásával az volt, hogy elősegítse az ilyen típusú finanszírozás felhasználását, és könnyebbé tegye egy integrált megközelítés érvényesülését a vidéki területeken.

E változtatások azonban csak azzal a feltétellel járhattak sikerrel, ha a különböző alapokból, különösen az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA), a Kohéziós Alapból és az Európai Szociális Alapból (ESZA) nyújtott támogatásokat megfelelően összehangolják és ügyelnek arra, hogy azok egymást kiegészítsék.

E változások bevezetését követően felmerül a kérdés, hogy az alapok ilyen szétválasztása valóban a rendelkezésre álló finanszírozás hatékonyabb felhasználását eredményezte-e.

A közös agrárpolitika és a vidékfejlesztés finanszírozásának összekapcsolása csak látszólag jelenti a költségvetési szabályok egyszerűsítését. Valójában ezzel a nem mezőgazdasági célú finanszírozást elkülönítik a kohéziós politika alkalmazási körétől és kiemelik a szélesebb körű regionális fejlesztési távlatból, aminek eredményeképpen vagy párhuzamos célkitűzések alakulnak ki (pl. környezetvédelem és oktatás), vagy pedig mindkét területen elhanyagolják ezeket.

A jelenlegi költségvetési korlátozások fényében fennáll annak a kockázata, hogy az ERFA keretében rendelkezésre álló pénzeszközöket nagyrészt a nagyobb városi központok vagy a legdinamikusabb régiók versenyképességének megerősítésére használják fel, míg az EMVA forrásait a mezőgazdasági versenyképesség javítására fordítják.

Ebben a helyzetben a nem mezőgazdasági tevékenységek és a vidéki kkv-k fejlesztésének támogatását célzó kiadások a két alap határterületére kerülnek, és egyikből sem jutnak finanszírozáshoz.

Elégtelen lehet az alapvető közszolgáltatások és a vidéki területek infrastrukturális beruházásainak biztosítására szolgáló finanszírozás is, amelyhez egyébként a Kohéziós Alapból is hozzá kívántak járulni.

E tekintetben egyre fontosabbá válik egy átlátható és hosszú távú nemzeti és regionális vidékfejlesztési stratégia kidolgozása, amely lehetővé teszi a vidékfejlesztési prioritások és célkitűzések egyértelmű meghatározását és ezeknek a különböző forrásokból igénybe vehető támogatásoknak megfelelő kiigazítását.

A második pillér kohéziós politikai intézkedésekkel való összekapcsolása azonban nemzeti szinten megkövetelné a tevékenységek szoros koordinációját.

Emellett meg kell vizsgálni a fejlődést befolyásoló további tényezőket és a vidékfejlesztés finanszírozásának eszközeit is.

1.  A mai napig nem sikerült pontosan meghatározni a „vidéki terület” fogalmát. Ez azt jelenti, hogy a vidékfejlesztésről beszélve a vidéki területeket a jellemzőik és a rájuk vonatkozó fejlesztési célkitűzések alapján kell kezelni.

     Hagyományosan, a vidéki területeket alacsonyabb népsűrűségük, eltérő foglalkoztatási szerkezetük, az alacsonyabb jövedelmi szint és a közjavakhoz való korlátozottabb hozzáférés különböztette meg a városi térségektől. A területi kohézió szempontjából az alacsonyabb népsűrűséget nem kellene döntő megkülönböztető tényezőként kezelni.

      Az Európai Unió egyik fejlesztési célja a társadalmi struktúrák, köztük a foglalkoztatási szerkezet modernizálása. A területi kohézió ezért növelhető a városi és vidéki térségekben a foglalkoztatási szerkezet közelítésével. A területi kohézió szempontjából a legfőbb problémát továbbra is a bérszínvonal és a közjavakhoz való hozzáférés jelenti, és az ezzel kapcsolatos célok elérésének leghatékonyabb eszköze a nem mezőgazdasági tevékenységek támogatása a vidéki régiókban. A vidékfejlesztési intézkedések azonban nem apaszthatják ki a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen kifizetésekre szánt forrásokat.

2.   Az elkövetkező években az Európai Unió közös agrárpolitikája bizonyosan nagy átalakításokon fog átesni. A KAP állapotfelmérése vélhetően az erre tett első kísérletet jelzi. A KAP szerkezetét érintő vitákat eddig elsősorban az az elképzelés vezérelte, amely szerint az e politikára fordított eszközök fenntartják ugyan az EU gazdasági diverzifikációját, de nem javítják a versenyképességét. Az Európai Unió jelenlegi pénzügyi politikája alapján részben alátámasztható ez a vélemény, mindez azonban valójában e közösségi támogatások felhasználásának módjától függ. A vidékfejlesztési politika célkitűzései nem szükségszerűen ellentétesek a lisszaboni célokkal, feltéve, hogy e fejlesztés a relatív versenyképességi mechanizmuson (jobb költséghatékonyság) alapul, különösen a helyi élelmiszer-feldolgozás, valamint az olyan infrastruktúrák és szolgáltatások fejlesztése terén, mint amilyen az idegenforgalom, az oktatás és a környezetvédelem.

3.   Az EMVA-t illetően a következő prioritásokat állapították meg a 2007–2013. közötti időszakra: 1. a mezőgazdasági és erdészeti ágazat versenyképességének javítása; 2. a környezet és a vidéki területek fejlesztése; 3. az életminőség javítása a vidéki területeken és a diverzifikáció ösztönzése; 4. helyi kompetenciák kialakítása a foglalkoztatás és a diverzifikáció terén (LEADER). Felmerül azonban az a probléma, hogy a KAP második pillére a közvetett mezőgazdasági támogatásnak egy „politikailag korrekt” mechanizmusa maradjon-e. Az agrárszektoron kívül tevékenykedő vidéki kedvezményezetteknek is juttassanak finanszírozást, továbbá azoknak a kedvezményezetteknek is, akik ugyan a vidéki területeken maradnak, de a mezőgazdaságból más foglalkoztatási ágazatokba mennek át? Ha a vidékfejlesztés a KAP alkalmazási körében marad, ez nem jelenti-e azt, hogy megfosztják a mezőgazdasági termelőket az uniós finanszírozás korábbi mechanizmusaitól?

4.   A KAP-ról folytatott vitában a nézeteltérés egyik fő alapja a mezőgazdasági célú közvetlen kifizetések szintje (első pillér) és a nemzeti társfinanszírozás szintje lesz, figyelembe véve a KAP közösségi jellegének megőrzésére irányuló erőfeszítéseket. Mérlegelni kell a Bizottság azon javaslatát, hogy a nagy mezőgazdasági üzemeknek nyújtott közvetlen kifizetéseket csökkentsék, és a moduláció arányának növelésével erősítsék meg a KAP második pillérét, azaz a vidékfejlesztést.

5.  A vidékfejlesztési politika végrehajtásával kapcsolatos nehézségek az ágazati politikák és a területi kohéziós politika, valamint ezek gazdasági és szociális dimenziói közötti kölcsönhatásokból erednek. Ez magyarázza azt, hogy mindeddig a hangsúly a felelősségi körök megosztására, nem pedig a tevékenységek koordinálására helyeződött. A koordináció célját azonban pontosan annak kell képeznie, hogy a finanszírozás felhasználása terén összehangolt közös megközelítést biztosítson. Az egyes tagállamokban többféle módszer létezik a vidékfejlesztési intézkedésekre szánt finanszírozás felosztásához kapcsolódó tevékenységek koordinálására. Ma nehéz lenne kijelenteni azt, hogy egy adott ország megoldása modellként szolgálhat más országok számára. Úgy tűnik, hogy a politikai akarat döntőbb tényező lehet a siker biztosításában, mint egy adott szervezeti megoldás.

Megfelelő megoldás lehet ezért a nyílt koordinációs módszer alkalmazása az uniós szintű együttműködés e vetületére.

Egyértelművé kell tenni azonban, hogy a vidékfejlesztési politikának óriási befolyása van a területi kohézióra. Emiatt nem tűnik megalapozottnak a vidékfejlesztési intézkedések elválasztása a kohéziós és regionális fejlesztési politikától. E politikai a KAP-nál alkalmasabb arra, hogy támogassa a vidékfejlesztés nem mezőgazdasági vonatkozásait, mint például az egyének átképzését a gazdaság termelékenyebb területein végzendő munkára.

Mindazonáltal csak azzal a feltétellel lehet bevonni a vidékfejlesztési politikát a kohéziós és regionális fejlesztési politikába, ha a vidékfejlesztés megfelelő finanszírozásban részesül, és ezt a finanszírozást a vidéki területek tekintetében meghatározott prioritások szerint használják fel.


VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (11.9.2008)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a kohéziós politika és a vidékfejlesztési intézkedések egymást kiegészítő jellegéről és összehangolásáról

(2008/2100(INI))

A vélemény előadója: Bernadette Bourzai

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felkéri a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  úgy véli, hogy a strukturális alapoknak a lisszaboni stratégia célkitűzései felé való, a 2006–2013 közötti programozási időszakra vonatkozó orientálásának figyelembe kell vennie a régiók sajátosságait, mivel fennáll a veszélye annak, hogy a területi kohézióra és a regionális különbségek csökkentésére vonatkozó célkitűzések rovására valósul meg;

2.  hangsúlyozza, hogy a vidékfejlesztési politikának a közös agrárpolitika eszköztárát kell kísérnie és kiegészítenie, figyelembe véve ez utóbbi olyan általánosabb célkitűzéseit, mint a mezőgazdasági termelés és a jövedelmek növelése, a piacok stabilizálása, valamint az ellátásbiztonság és a megfelelő élelmiszerellátás garantálása;

3.  hangsúlyozza, hogy a vidéki területek valószínűleg nehezen igazodnak a regionális politika ezen új irányultságához a jellemzőikből adódóan: elöregedő lakosság, az elégtelen kommunkációs és közlekedési hálózatok okozta elszigeteltség, a vidékről való folyamatos elvándorlás, a vidéki lakosság alacsonyabb képzettségi szintje, az infrastruktúra és a közszolgáltatások hiánya, a vidéki szereplők többirányú tevékenységei, a vállalkozásokat, valamint az oktatási és kutatási intézményeket összegyűjtő versenyképességi pólusokra vonatkozó projekt megszervezéséhez a tervezés hiánya;

4.  emlékeztet e tekintetben, hogy elvben az Unió minden régiójának ugyanazokat a fejlesztési lehetőségeket kell biztosítani a leginkább hátrányos helyzetű területek további területi alapú elkülönülésének megakadályozására;

5.  hangsúlyozza, hogy a vidéki területek nagy részén a fejlesztési lehetőségeket a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézségei, a munkahelyek hiánya és az életkor-piramis korlátozzák, különösen a fiatalok és a nők számára;

6.  rámutat, hogy egyes területeken a mezőgazdasági termelés bizonyos formáinak nincs alternatívája, ezért azokat környezetvédelmi és regionális politikai okokból mindenáron fenn kell tartani, különösen az elsivatagosodás által veszélyeztetett távoli és hegyvidéki területeken;

7.  emlékeztet arra, hogy a 2001. június 16–16-án ülésező göteborgi Európai Tanács kiterjesztette a lisszaboni célkitűzéseket a fenntarthatóság és a kohézió fogalmára is, és hogy a vidékfejlesztési politika célja a fenntartható kisüzemi mezőgazdaság, a nem mezőgazdasági vidéki tevékenységek megőrzése, a helyi fejlesztési potenciál érvényesítése, a környezetvédelem, a kiegyensúlyozott regionális tervezés, valamint a kis- és középvállalatok fejlesztése;

8.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható és kiegyensúlyozott vidékfejlesztés csak akkor érhető el, ha a vidéki és városi területek közötti együttműködés, például az oktatás, az integráció, az élelmiszer-ellátás, a hulladékkezelés, az energiafogyasztás és a környezetvédelem terén mindkét fél érdekeit egyenlő mértékben tükröző megközelítésen alapul; szintén hangsúlyozza, hogy e célból speciális programokat kell szentelni a városi és vidéki területek közötti kapcsolatoknak;

9.  úgy véli, hogy a vidékkel kapcsolatban a jövőben felmerülő kérdések olyan kiegyensúlyozott fejlesztési politikát tesznek szükségessé, amely az összes társadalmi és gazdasági szereplőre kiterjed, a termelő és szolgáltató kis- és mikrovállalkozásokat is beleértve az integrált helyi fejlesztésben játszott szerepük okán;

10. úgy véli, hogy az új tagállamok esetében a vidékfejlesztési politikának a mezőgazdaság hatékonyságának növelésére, valamint a vidék és a városok közötti gazdasági fejlettségi szakadék felszámolására kell irányulnia, többek között a nem gazdálkodási jellegű tevékenységek támogatásával; ez a célkitűzés a strukturális alapok felhasználásával is elérhető;

11. úgy véli, hogy az Unió szerepe, különösen az új tagállamokban a mezőgazdaság átszervezésének, a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődésnek, valalmint a vidék és a városok közötti kiegyensúlyozott kapcsolat kialakításának megkönnyítése;

12. üdvözli a 2003 novemberében Salzburgban rendezett második európai vidékfejlesztési konferencián meghirdetett törekvéseket, de sajnálja, hogy a közös agrárpolitika (KAP) második pillérének juttatott finanszírozás jelentős mértékű csökkentése az utolsó pénzügyi tervben azt a kockázatot hordozza magában, hogy a finanszírozás hatástalan lesz, és növeli majd a gazdálkodók és a vidéki lakosok közötti szakadék elmélyülésének kockázatát;

13. véleménye szerint annak biztosítása érdekében, hogy az új tagállamok konszolidálhassák mezőgazdasági struktúráikat, a második pillér megerősítésére nem nem szabad az első pillérből forrásokat átcsoportosítani, ehelyett a strukturális alapok és a Kohéziós Alap vidékfejlesztési programok finanszírozására szolgáló előirányzataiból kell támogatni őket;

14. javasolja a Bizottságnak, hogy végezze el az EMVA, az ERFA és az ESZA régiónkénti megvalósítása és pénzügyi végrehajtása során felhasznált eszközök értékelését annak ellenőrzése érdekében, hogy az alapok odaítélése során a vidéki területek fejlesztése a lehető leghatékonyabb módon történik-e;

15. megismétli a Parlament arra vonatkozó felhívását, hogy készüljön részletes elemzés a különböző, mezőgazdasági és nem mezőgazdasági profilú vidéki gazdasági szereplők jóvoltából megvalósított előnyökről, valamint a munkahelyteremtés és munkahelymegtartás terén elért eredményekről; megismétli arra vonatkozó felhívását, hogy a Bizottság készítsen részletes régiónkénti elemzést ezen szereplők támogatási igényeinek meghatározására, egy új és koherens alapokon nyugvó vidékpolitika kidolgozása érdekében;

16. szükségesnek tartja a kormányzás és a partnerség javítását az állami hatóságok és valamennyi gazdasági és szociális partner közötti szorosabb, európai, nemzeti és helyi szintű együttműködés segítségével a helyi vidékpolitikák meghatározása, végrehajtása és ellenőrzése érdekében;

17. javasolja, hogy a 2014-ben kezdődő finanszírozási időszaktól kezdve tegyenek lépéseket a strukturális alapoknak a vidéki területek érdekeihez való igazítására, és arra, hogy a KAP második pillére alá tartozó támogatási politikát a mezőgazdasági ágazaton túlmenően alakítsák a vidéki területek érdekeit szolgáló integrált politikává; ennek megfelelően szorosabb együttműködést szorgalmaz a KAP és a kohéziós politika között;   elismeri, hogy jobb koordinációra van szükség a két politikaterület között, a regionális és a vidékfejlesztési politika közötti szinergiáknak és a két politika egymást kiegészítő jellegének előmozdítása, valamint céljaik átfogó és integrált megvalósításának lehetővé tétele érdekében;

18. Rámutat, hogy koherens, hosszú távú vidékfejlesztési stratégiára van szükség a rendelkezésre álló források leghatékonyabb és leghatásosabb felhasználásra érdekében.

19. kéri, hogy a Bizottság a KAP állapotfelmérésének részeként 2011-ig hozzon létre magas szintű munkacsoportot, amely javaslatokat tesz a vidéki gazdaság és a vidéki területeken élők jövőjének biztosítására 2013 után.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

10.9.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

31

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Bernadette Bourzai, Niels Busk, Luis Manuel Capoulas Santos, Giuseppe Castiglione, Giovanna Corda, Albert Deß, Constantin Dumitriu, Michl Ebner, Ioannis Gklavakis, Lutz Goepel, Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, Esther Herranz García, Lily Jacobs, Elisabeth Jeggle, Heinz Kindermann, Stéphane Le Foll, Mairead McGuinness, Rosa Miguélez Ramos, James Nicholson, Neil Parish, María Isabel Salinas García, Agnes Schierhuber, Willem Schuth, Alyn Smith, Andrzej Tomasz Zapałowski

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Katerina Batzeli, Gábor Harangozó, Astrid Lulling, Hans-Peter Mayer, Catherine Neris, Markus Pieper, Kyösti Virrankoski


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

20.1.2009

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

46

0

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Emmanouil Angelakas, Stavros Arnaoutakis, Elspeth Attwooll, Jean Marie Beaupuy, Rolf Berend, Jana Bobošíková, Victor Boştinaru, Wolfgang Bulfon, Giorgio Carollo, Antonio De Blasio, Gerardo Galeote, Iratxe García Pérez, Eugenijus Gentvilas, Monica Giuntini, Ambroise Guellec, Jim Higgins, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Mieczysław Edmund Janowski, Rumiana Jeleva, Gisela Kallenbach, Tunne Kelam, Evgeni Kirilov, Miloš Koterec, Constanze Angela Krehl, Florencio Luque Aguilar, Jamila Madeira, Sérgio Marques, Yiannakis Matsis, Miroslav Mikolášik, James Nicholson, Jan Olbrycht, Maria Petre, Markus Pieper, Pierre Pribetich, Giovanni Robusti, Wojciech Roszkowski, Grażyna Staniszewska, Catherine Stihler, Andrzej Jan Szejna, Oldřich Vlasák, Vladimír Železný

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Domenico Antonio Basile, Brigitte Douay, Madeleine Jouye de Grandmaison, Zita Pleštinská, Samuli Pohjamo, Richard Seeber

Utolsó frissítés: 2009. március 12.Jogi nyilatkozat