a Spanyolországban zajló kiterjedt urbanizáció által az európai polgárok egyéni jogaira, a környezetre és az EU jogának alkalmazására gyakorolt hatásról, a beérkezett petíciók alapján

(2008/2248(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel a mellékletben foglalt petíciókra, nevezetesen a 0609/03 sz. petícióra,

–    tekintettel az EK-Szerződés 194. cikkében foglalt, petícióhoz való jogra,

–    tekintettel eljárási szabályzata 192. cikkének (1) bekezdésére,

–    tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0082/2009),

A.  mivel a petíciós folyamat Európa polgárai és lakói számára módot ad arra, hogy sérelmeikre nem bírósági úton nyerjenek jogorvoslatot, amennyiben a sérelmek az Európai Unió tevékenységi területeiből eredő kérdéseket érintenek,

B.   mivel az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „az Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul, amely alapelvek közösek a tagállamokban”,

C.  mivel az EU-Szerződés 6. cikkének (2) bekezdése szerint az Unió kötelezi magát az alapvető jogok tiszteletben tartására, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény biztosítja,

D.  mivel, ha az emberi jogokról szóló európai egyezményt (ECHR) aláíró ország bármely polgára vagy lakosa emberi jogainak megsértését vélelmezi – miután az ECHR egyezmény 35. cikke szerinti valamennyi belső jogorvoslati eszközt kimerített –, az Emberi Jogok Európai Bíróságához kell kérelemmel fordulnia,

E.   mivel az EU-Szerződés 7. cikke rendelkezik azokról az eljárásokról, amelyekkel az Unió reagálhat a 6. cikk (1) bekezdésében említett alapelvek megsértésére és megoldást kereshet,

F.   mivel a 7. cikk a Parlament számára is jogot biztosít arra, hogy indokolással ellátott javaslatot nyújtson be a Tanácsnak annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy valamely tagállam részéről fennáll-e az Unió alapjait képező értékek súlyos megsértésének egyértelmű veszélye,

G.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikke garantálja a magán- és a családi élet védelmét, a polgárok otthonának védelmét is beleértve, és mivel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikke ugyanezeket a jogokat biztosítja, és egyértelművé teszi, hogy „e jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges”; mivel a Parlament, a Tanács és a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy a Chartát valamennyi tevékenysége során tiszteletben tartja,

H.  mivel a tulajdonhoz való jogot az európai polgárok egyik alapvető jogaként ismeri el az Alapjogi Charta 17. cikke, amely úgy rendelkezik, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkezzen, és azt örökül hagyja”, hogy „tulajdonától senkit sem lehet megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal elszenvedett veszteségekért kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítás mellett történik”, valamint hogy „a tulajdon használatát, az általános érdek által szükségessé tett mértékben, törvénnyel lehet szabályozni”,

I.    mivel az EK-Szerződés 18. cikke előírja, hogy „az e szerződésben és a végrehajtására hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz”,

J.    mivel a 295. cikk értelmében az EK-Szerződés nem sértheti a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet; mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően ez a rendelkezés pusztán elismeri a tagállamoknak a tulajdoni rendre irányadó szabályok meghatározásával kapcsolatos hatáskörét; és mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlata megerősítette, hogy e tekintetben a tagállamok hatáskörét mindig a közösségi jog alapvető elveivel összefüggésben kell alkalmazni, amilyen például az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása (lásd a C-119/75. sz. Terrapin kontra Terranova ügyben hozott 1976. június 22-i ítéletet [1976] EBHT 1039),

K.  mivel azonban a Bíróság következetesen fenntartotta, hogy miközben a tulajdonjog részét képezi a közösségi jog általános elveinek, az nem abszolút jog, és azt társadalmi funkciójával összefüggésben kell szemlélni, és mivel következésképpen e jog gyakorlása korlátozható, amennyiben e korlátozások ténylegesen megfelelnek a Közösség által követett általános érdekű célkitűzéseknek, és nem képeznek aránytalan vagy nem elfogadható beavatkozást, amely csorbítja a garantált jogok érdemi tartalmát (a C-491/01. sz. British American Tobacco (Investments) és Imperial Tobacco ügy, [2002] EBHT I11453),

L.   mivel az ítélkezési gyakorlat ellenére a Bíróság következetesen fenntartotta, hogy amennyiben a nemzeti rendelkezések a közösségi jog alkalmazási körén kívül esnek, a Közösségnek nincs joghatósága értékelni e rendelkezések összeegyeztethetőségét az alapvető jogokkal, amelyek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja (lásd például a C-328/04. sz. Vajnai-ügyben 2005. október 6-án hozott végzés (12) és (13) bekezdését, [2005] I-8577.),

M.  mivel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke első bekezdése kimondja, hogy „minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához”, hogy „senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik”; mivel e cikk második bekezdése kimondja, hogy „Az előző bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát olyan törvények alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a javaknak a köz érdekében történő használatát szabályozhassák, illetőleg az adók, más közterhek vagy bírságok megfizetését biztosítsák”; mivel az említett jegyzőkönyv ratifikálásakor Spanyolország fenntartással élt az 1. cikk tekintetében a Spanyol Alkotmány 33. cikkének fényében, amely a következőket rögzíti: „A magántulajdonhoz és az örökléshez való jogot el kell ismerni. 2. A törvénnyel összhangban e jogok társadalmi funkciója határozza meg tartalmuk korlátait. 3. Senkit sem foszthatnak meg tulajdonától vagy jogaitól, kivéve a törvénynek megfelelően a közszolgáltatások vagy társadalmi érdek alapos indoka alapján és megfelelő ellentételezéssel.

N.  mivel a Parlament úgy véli, hogy a jogszerűen szerzett magántulajdonról megfelelő eljárás és ellentételezés nélkül való lemondásra irányuló kötelezettség, és emellett a nem igényelt és gyakran szükségtelen infrastrukturális fejlesztések önkényes költségeinek megfizetésére vonatkozó kötelezettség az egyének alapvető jogainak megsértését jelenti az emberi jogok és alapvető szabadságok európai egyezménye és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata értelmében (lásd például az Aka kontra Törökország ügyet(1)),

O.  mivel a spanyol hatóságok iránymutatásokat adtak ki a part menti övezetekről szóló, 1989. évi törvény alkalmazásáról, amelyet évekig figyelmen kívül hagytak, és ezalatt jelentős környezeti károkat okoztak Spanyolország part menti területein; mivel még a jelenlegi iránymutatások sem írnak elő egyértelmű végrehajtási intézkedéseket, amelyeket az érintett helyi és regionális hatóságoknak be kell tartaniuk, és mivel a beérkezett számos új petíció tanúbizonyságot ad az iránymutatások visszamenőleges tartalmáról, valamint a magánszemélyek jogszerűen megszerzett tulajdonának, az ilyen tulajdonhoz való joguknak és jogaik öröklés útján való átruházhatóságának önkényes lerombolásáról és eltörléséről,

P.   mivel – tekintettel a demarkációs vonalak jelenlegi fekvésére – az érintettek körében megerősödött az a benyomás, hogy azt – például a Formentera-szigeten – önkényesen határozták meg a külföldi tulajdonosok terhére,

Q.  mivel a part menti övezetekről szóló törvény aránytalan hatást gyakorol az ingatlantulajdonos magánszemélyekre, akiknek jogait teljes mértékben tiszteletben kell tartani, ugyanakkor nem elégséges a part menti rombolás tényleges elkövetőivel szemben, akik sok esetben felelősek voltak a túlzott városfejlesztésért a part menti övezetekben, beleértve az üdülőhelyeket is, és akik okkal tudhatták, hogy mindig is a szóban forgó törvénnyel ellentétesen jártak el,

R.   mivel a jelenlegi parlamenti időszak során a Petíciós Bizottság a hozzá érkezett petíciók nagy számára válaszul alapos vizsgálatokat folytatott és háromszor tett jelentést az EU-polgárok jogszerűen szerzett tulajdonához való törvényes jogainak megsértése mértékéről Spanyolországban, és részletesen bemutatta a fenntartható fejlődés, a környezetvédelem, a vízminőség és vízellátás aláaknázásával, az urbanizációs szerződésekhez kapcsolódó közbeszerzési eljárásokkal és az urbanizációs eljárások terén sok spanyolországi helyi és regionális hatóság részéről tapasztalt elégtelen ellenőrzéssel kapcsolatos aggályait(2), amelyek jelenleg bírósági eljárások tárgyát képezik mind Spanyolországban, mind az Európai Közösségek Bírósága előtt,

S.   mivel sok olyan ügyre van példa, amelyben valamennyi kormányzati szint – a központi kormány, az autonómiák kormányai és a helyi önkormányzatok – felelős annak a fenntarthatatlan fejlődési modellnek a bevezetéséért, amely igen súlyos környezeti, és ezen kívül gazdasági és társadalmi következményekkel járt,

T.   mivel az Európai Parlamenthez számos petíció érkezett egyének és EU-polgárokat képviselő szervezetek részéről, amelyek kifogásokat fogalmaznak meg várostervezés különböző vetületeire vonatkozóan, és mivel megállapítható, hogy a városfejlesztéssel kapcsolatosan felvetett számos kérdés esetében nem áll fenn a közösségi jog megsértése – lásd az EK tagjaihoz intézett közleményeket –, ezeket az érintett tagállamban rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerítésével kell rendezni,

U.  mivel egyre több bizonyíték utal arra, hogy a spanyolországi igazságügyi hatóságok elkezdtek reagálni a sok part menti területen zajló túlzott urbanizációból eredő kihívásra, különösen az olyan korrupt helyi tisztviselőkkel kapcsolatos nyomozások és a velük szembeni vádemelések révén, akik tetteikkel elősegítették az EU-polgárok számára hátrányos, példátlan és szabályozatlan városi fejlesztéseket, és ezáltal visszavonhatatlanul károsították Spanyolország sok régiójának biológiai sokféleségét és környezeti integritását; mivel a Parlament viszont azt vette észre – ilyen vádakra válaszul –, hogy az eljárások továbbra is felháborítóan lassúak, és a meghozott ítéleteket sok esetben nem lehet úgy végrehajtani, hogy ezzel elégtételt adjanak az ilyen visszaélések áldozatainak, és ezért számos érintett nem spanyol uniós polgár körében megerősödött az a benyomás, hogy a spanyol igazságszolgáltatás nem tesz semmit és/vagy részrehajló, mivel azonban köztudott, hogy a fellebbezés útja a nemzeti szinten rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek kimerítése után az Emberi Jogok Európai Bíróságához vezet,

V.  mivel az ilyen széles körű tevékenység, amely az alkalmatlan és időnként indokolatlan, sok esetben az európai jogi aktusok célkitűzéseivel ellentétes jogszabályok révén a felelőtlen helyi hatóságok támogatását élvezi, sokat ártott a Spanyolországról kialakított képnek és az ország európai gazdasági és politikai érdekeinek, úgy mint a spanyol autonóm régiókban hatályos várostervezési és környezetvédelmi jogszabályok egyes városfejlesztési tevékenységek során való helytelen alkalmazása, valamint épp az ilyen visszaélés következtében jelentkező jelentős korrupciós esetek,

W. mivel a regionális ombudsmanok – igen nehéz körülmények között – rendszeresen felléptek az EU-polgárok érdekeinek védelmében a városfejlesztési visszaélésekkel kapcsolatos ügyekben, jóllehet esetenként erőfeszítéseiket néhány autonóm közösségben a regionális kormányzatok nem méltányolták,

X.  mivel a spanyol alkotmány 33. cikke hivatkozik az egyének tulajdonhoz való jogára, és mivel az említett cikket eltérően értelmezik, konkrétan a tulajdon társadalmi felhasználásra való rendelkezésre bocsátása tekintetében, szemben az egyének jogszerűen szerzett lakás- és ingatlantulajdonhoz való jogaival, mivel a valenciai régió városrendezési törvényeinek alkalmazásával kapcsolatosan nem hoztak döntést,

Y.  mivel a spanyol alkotmány 47. cikke kimondja, hogy minden spanyol állampolgárnak joga van a tisztességes és megfelelő lakhatásra, és a hatóságokra bízza azt a feladatot, hogy előmozdítsák az e jog érvényesítéséhez szükséges feltételeket és megállapítsák a vonatkozó szabályokat, valamint hogy tekintettel a spekuláció megelőzésére irányuló általános érdekkel összhangban szabályozzák a földhasználatot,

Z.   mivel Spanyolország nemzeti kormányának kötelessége alkalmazni az EK-Szerződést, megvédeni az európai jogot és területén biztosítani annak teljes körű alkalmazását, tekintet nélkül a politikai hatóságok belső szerveződésére, amint azt a Spanyol Királyság alkotmánya megállapítja,

Aa. mivel a Bizottság, az EK-Szerződés 226. cikkével ráruházott hatásköröknek megfelelően, a Bíróság előtt indított eljárást Spanyolország ellen egy olyan ügyben, amely a Spanyolországban történt túlzott városfejlesztési visszaélésekkel kapcsolatos, és amely közvetlenül érinti a közbeszerzésről szóló irányelvnek(3) a valenciai hatóságok általi végrehajtását,

Ab. mivel a Bizottság a Petíciós Bizottság kérésére vizsgálatot indított több mint 250 olyan városfejlesztési projekt ügyében, amelyekről az illetékes vízügyi hatóságok és folyószabályozási hatóságok negatív véleményt adtak, és így fennállhat, hogy a projektek megsértik a vízügyi keretirányelvet(4), nevezetesen Andalúziában, Castilla-la-Manchában, Murciában és Valenciában,

Ac. mivel e városfejlesztési projektek közül sok elkülönül az összefüggő városi térségektől, ami miatt nagy ráfordításokra van szükség az alapvető szolgáltatások, például a villamos energia, a vízellátás és a közúti infrastruktúra terén; mivel az ezekbe a projektekbe való beruházás gyakran uniós finanszírozást is magában foglal,

Ad. mivel a spanyolországi városfejlesztési problémák sok, dokumentált esetében a Bizottság nem lépett fel a kellő határozottsággal, ami nemcsak a környezetvédelmi jog elővigyázatossági elvének érvényesítésére vonatkozik, hanem az illetékes helyi vagy regionális hatóságok jogilag kötelező erejű aktusainak felületes értelmezésére is, amilyen például egy integrált városfejlesztési terv „ideiglenes jóváhagyása” valamely helyi hatóság részéről,

Ae. mivel a stratégiai környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvnek(5) – amelynek 3. cikkében kifejezetten szerepel az idegenforgalom és a területrendezés – a célkitűzése az, hogy gondoskodjon a környezet magas szintű védelméről és hozzájáruljon a környezetvédelmi szempontok bevonásához a tervek és programok előkészítésébe és elfogadásába, a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében; és mivel a vízügy keretirányelv megköveteli a tagállamoktól, hogy akadályozzák meg vizeik állapotának további romlását és mozdítsák elő édesvízi készleteik fenntartható felhasználását,

Af. mivel a Petíciós Bizottság egymást követő tényfeltáró látogatásai azt mutatták, hogy úgy tűnik, hogy néhány helyi és regionális hatóság (nemcsak a parti régiókban) félreértelmezi ezeket a célkitűzéseket, amikor nagyarányú városfejlesztési programokat terjeszt elő vagy fogad el; mivel a petíciókban kifogásolt városfejlesztési tervek többsége vidéki földterületek beépíthető területté való átminősítésével kapcsolatos – ami jelentős gazdasági haszonnal jár a városfejlesztési ügynökök és a fejlesztők számára; és mivel sok esetben védett területekről, illetve a sérülékeny biológiai sokféleségük miatt védelemre szoruló területekről van szó, amelyeket a listáról levéve átminősítenek, vagy amelyek nem is szerepeltek a védett területek listáján, pontosan azért, hogy lehetővé tegyék az érintett terület urbanizációját,

Ag. mivel ilyen szempontok vegyülnek abba a visszaélésbe, amelyet EU-polgárok ezrei tapasztalnak, akik a városfejlesztési ügynökök tervei következtében nemcsak jogszerűen szerzett tulajdonukat veszítették el, de még a tulajdonjogaikat közvetlenül érintő, kéretlen, gyakran szükségtelen és illetéktelen infrastrukturális projektek önkényes költségeit is kénytelenek voltak megfizetni, ami végső soron sok család számára pénzügyi és érzelmi téren egyaránt katasztrofális következményekkel járt,

Ah. mivel sok ezer európai polgár különböző körülmények között, helyi ügyvédek, várostervezők és építészek útján jóhiszeműen vásárolt tulajdont Spanyolországban, hogy utóbb azzal kelljen szembesülnie, hogy a lelkiismeretlen helyi hatóságok részéről városfejlesztési visszaéléseknek estek áldozatul, és ennek következtében tulajdonukat a lerombolás fenyegeti, mivel otthonukról kiderült, hogy illegálisan épült, és ezért értéktelen és eladhatatlan,

Ai.  mivel a tagállamokban – például az Egyesült Királyságban – az ingatlanügynökök és a spanyolországi ingatlanpiaccal kapcsolatban álló más szolgáltatók továbbra is értékesítenek az új városfejlesztésekben található ingatlanokat még akkor is, amikor szükségszerűen tudatában vannak annak, hogy igenis előfordulhat, hogy a szóban forgó projektet nem fejezik be vagy nem építik meg,

Aj. mivel Spanyolország természetes földközi-tengeri szigetvilága és partvidéke az elmúlt évtizedben súlyos pusztítást szenvedett el, mivel a cement és a beton úgy átitatta ezeket a régiókat, hogy ez nemcsak a sérülékeny partvidéki környezetet érintette – amelynek jelentős része a természetes élőhelyekről szóló irányelv(6), illetve a Natura 2000-ről és a vadon élő madarakról szóló irányelv(7) szerint névleges védelmet élvez, mint a Cabo de Gata-i (Almeria) és murciai városfejlesztések –, hanem sok helyen a társadalmi és kulturális tevékenységet is, ami kulturális identitásuk és örökségük, valamint környezeti integritásuk szempontjából tragikus, jóvátehetetlen veszteséget okozott, és mindennek az oka bizonyos helyi hatóságok és az építőipar egyes szereplőinek kapzsisága és spekulatív viselkedése volt, akiknek az e téren folytatott tevékenységükből tekintélyes nyereségre sikerült szert tenniük, amelynek legnagyobb részét exportálták(8),

Ak. mivel ez a növekedési modell elpusztítja a helyi értékeket és a túlzott városfejlesztést részesíti előnyben, tönkreteszi a minőségi idegenforgalmat és így negatív következményei vannak az idegenforgalmi ágazat vonatkozásában is,

Al.  mivel a szóban forgó modell a végletekig kihasználja a kulturális javakat, és a régészeti lelőhelyek és a kulturális szempontból értékes épületek és helyek, valamint ezek természetes és tájképi környezetének elpusztításával lerombolja Spanyolország kulturális sokszínűsége tekintetében alapvető értékeit és megkülönböztető identitásjegyeit is,

Am. mivel az építőipar, miután a gyors gazdasági növekedés éveiben tekintélyes profitra tett szert, a pénzügyi piacok – részben a spekulatív lakásépítési vállalkozások által kiváltott –jelenlegi összeomlásának elsők között esett áldozatul, és mivel ez nemcsak magukat az immár csőd előtt álló vállalatokat érinti, hanem az építőiparban dolgozó munkavállalók tízezreit is, akiknek most a munkanélküliséggel kell szembenézniük az eddig folytatott fenntarthatatlan városfejlesztési politikák miatt, amelyeknek most már ők is az áldozatai,

1.   felszólítja Spanyolország és az érintett régiók kormányát, hogy végezzenek alapos felülvizsgálatot és dolgozzák át az összes, az egyéni ingatlantulajdonosok jogait a kiterjedt urbanizáció következtében érintő jogszabályt, hogy véget vessenek az EK-Szerződésben, az Alapjogi Chartában, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben és a vonatkozó EU-irányelvekben, valamint más, az EU-val kötött egyezményekben foglalt jogok és kötelességek megsértésének;

2.   felkéri a spanyol hatóságokat, hogy szüntessék meg a spekulációt ösztönző összes jogi formát, például a városfejlesztési ügynök intézményét;

3.   úgy véli, hogy az illetékes regionális hatóságoknak fel kell függeszteniük és felül kell vizsgálniuk minden olyan új urbanizációs tervet, amely nem tartja tiszteletben a környezetvédelmi fenntarthatóság és a társadalmi felelősség szigorú kritériumait, és amely nem garantálja a jogszerűen szerzett tulajdon jogos birtoklásának tiszteletben tartását, továbbá le kell állítaniuk és vissza kell vonniuk minden olyan meglévő fejlesztést, ahol az EU jogában megállapított kritériumokat – konkrétan az urbanizációs szerződések odaítélését, valamint a vízre és a környezetre vonatkozó rendelkezések betartását illetően – nem tartották tiszteletben, illetve nem alkalmazták;

4.   felkéri a spanyol hatóságokat annak biztosítására, hogy a polgárt a jogszerűen megvásárolt magáningatlanának átadására kötelező közigazgatási jogi aktusnak ne lehessen jogalapja olyan törvény, amelyet a kérdéses ingatlan megépítésének időpontja után fogadtak el, mivel ez sértené a közigazgatási jogi aktusok visszaható hatályának tilalmát rögzítő elvet, ami a közösségi jog általános elve (lásd az Európai Bíróság által a 234/83. sz. Gesamthochschule Duisburg ügyben 1985. január 29-én hozott ítéletet, EBHT 327), és korlátozná azokat a garanciákat, amelyek biztosítják a polgárok számára a jogbiztonságot, a bizalmat és az uniós jog keretében biztosítandó védelemmel kapcsolatos elvárást;

5.   felszólítja a spanyol hatóságokat, hogy a nyilvánosság tájékoztatását és részvételét szolgáló, hatékony mechanizmusok elősegítése révén fejlesszék ki az átláthatóság kultúráját az állampolgároknak a földterület kezelésére vonatkozóan nyújtott tájékoztatás tekintetében;

6.   sürgeti a spanyol kormányt, hogy tartson nyilvános vitát az összes közigazgatási testület részvételével, amelynek keretében egy a spanyolországi várostervezéssel foglalkozó munkabizottság létrehozása révén részletes tanulmányt készítenek, és amelynek alapján jogalkotási intézkedések hozhatók a spekuláció és a fenntarthatatlan fejlődés ellen;

7.   szorgalmazza, hogy az illetékes nemzeti és regionális hatóságok hozzanak létre működő bírósági és közigazgatási mechanizmusokat a regionális ombudsmanok bevonásával, akiket felhatalmaznának arra, hogy módot adjanak a jogorvoslat és az ellentételezés felgyorsítására a városfejlesztési visszaélések áldozatai számára, akik a meglévő jogszabályok alkalmazása következtében szenvedtek kárt;

8.   felkéri az építési és városfejlesztési ágazatban érdekelt pénzügyi és kereskedelmi szerveket, hogy működjenek együtt a politikai hatóságokkal a megoldáskeresésben a jelentős mértékű urbanizációból eredő problémákat illetően, amelyek számos európai polgárt érintenek, akik úgy döntöttek, hogy az EU-Szerződés rendelkezéseit kihasználva élnek azzal a 44. cikk szerinti jogukkal, hogy a származási országuktól eltérő tagállamban telepedjenek le;

9.   sürgeti az illetékes nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy garantálják azon európai polgárok ügyeinek igazságos rendezését, akik a hiányos tervezés, valamint az intézmények és az építőipari vállalkozások közötti rossz koordináció miatt érintettek abban, hogy nem készül el a házuk;

10. rámutat arra, hogy a sértett feleknek – amennyiben a spanyol bíróságokon nem kapnak kielégítő megoldást – az Emberi Jogok Európai Bíróságánál kell fellebbezniük, mivel a tulajdonhoz való alapvető jog állítólagos megsértése nem tartozik a Bíróság hatáskörébe;

11. felszólítja az EU intézményeit, hogy amennyiben a spanyol hatóságok kérik, adjanak tanácsot és támogatást, hogy biztosítsák számukra az ahhoz szükséges eszközöket, hogy a kiterjedt urbanizáció által a polgárok életére gyakorolt katasztrofális hatást kellően rövid, ugyanakkor ésszerű időn belül, hatékonyan le tudják küzdeni;

12. egyidejűleg felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a közösségi jog alkalmazásának és az ebben az állásfoglalásban szereplő irányelvekben megállapított célkitűzéseknek a szigorú tiszteletben tartását, annak érdekében, hogy betartásukat biztosítani lehessen;

13. mély aggodalmának és megdöbbenésének ad hangot amiatt, hogy a spanyolországi jogi és igazságügyi hatóságok nehézségekbe ütköztek a kiterjedt urbanizáció által az emberek életére gyakorolt hatás kezelése során, amint azt a Parlamenthez és a kérdésért felelős bizottságához érkezett több ezer előterjesztés bebizonyította;

14. riasztónak tartja, hogy a petíciók benyújtóinak körében láthatóan széles körű a bizalomvesztés a spanyol igazságügyi rendszerrel mint a jogorvoslat és az igazságszolgáltatás hatékony eszközével szemben;

15. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nem ültették át helyesen a pénzmosásról szóló irányelveket(9) – ez jelenleg a Szerződés megsértése miatti eljárás tárgya –, ami korlátozza az átláthatóságot és a pénzügyi tőke illegális áramlása elleni jogi fellépést, ideértve bizonyos nagy városfejlesztési projektekkel kapcsolatos befektetéseket is;

16. úgy véli, hogy azoknak a személyeknek, akik jóhiszeműen ingatlant vásároltak Spanyolországban, amely ügyletet később illegálisnak nyilvánítottak, jogot kell biztosítani a megfelelő ellentételezésre a spanyol bíróságokon keresztül;

17. úgy véli, hogy ha azok a magánszemélyek, akik a konkrét ügylet valószínű jogszerűtlensége tudatában vásároltak ingatlant Spanyolországban, kötelezhetők a kockázatvállalásuk költségének viselésére, akkor ennek analóg módon még inkább alkalmazandónak kell lennie az adott terület szakembereire; úgy véli ezért, hogy azok a fejlesztők, akik olyan szerződéseket kötöttek, amelyek jogszerűtlenségének tudatában kellett lenniük, nem lehetnek jogosultak ellentételezésre az amiatt feladott tervekért, hogy azok nem felelnek meg a nemzeti és európai jognak, és nem keletkezhet automatikus jogosultságuk sem az önkormányzatok számára már teljesített kifizetések visszatérítésére, amennyiben ezeket a megkötött szerződések valószínű jogszerűtlenségének tudatában teljesítették;

18. mindazonáltal úgy véli, hogy az urbanizációhoz kapcsolódó problémák közül sok a meglévő jogszabályokban foglalt egyéni tulajdonjoggal kapcsolatban az egyértelműség, a pontosság és a bizonyosság hiányából, valamint a környezetvédelmi jog helyes és következetes alkalmazásának hiányából eredeztethető, és hogy ez, a bírósági folyamat bizonyos fokú hanyagságával párosulva nemcsak hozzájárult a problémához, de a korrupció olyan járványos formáját is előidézte, amelynek elsődleges áldozata ismét az európai polgár, ugyanakkor a spanyol államnak is tekintélyes veszteségeket okozott;

19. támogatja a Valenciai Közösség ombudsmanja (Síndica de Greuges), a polgárok alapvető jogainak védelmét szolgáló, tiszteletreméltó intézmény következtetéseit, amelyben kijelentették, miszerint a tulajdonosok jogai sérülhettek, vagy azért, mert a városfejlesztő aláértékeli azokat, vagy azért, mert viselnie kell a fejlesztő által egyoldalúan kiszabott, néha túlzottan magas városfejlesztési költségeket;

20. úgy véli, hogy a tájékoztatáshoz való hozzáférést és a polgárok részvételét a városfejlesztési folyamatban kezdettől fogva biztosítani kell és a környezetre vonatkozóan világos, egyszerű és érthető információval kell ellátni a polgárokat;

21. Hasonlóképpen, úgy véli, sem a hatályos városfejlesztési jogszabályok, sem az illetékes hatóságok nem foglalkoznak a „közérdek” meghatározásával, pedig a környezeti szempontból fenntarthatatlan projektek jóváhagyásakor éppen erre a koncepcióra hivatkoznak még akkor is, ha esetenként a környezeti hatásvizsgálat és az érintett Vízügyi Szövetség jelentései egyértelműen negatívak;

22. elismeri és támogatja a spanyol hatóságok erőfeszítéseit, amelyek a part menti környezet védelmére és adott esetben a part menti környezet helyreállítására irányulnak olyan módon, hogy lehetővé váljon a biológiai sokféleség és a honos állat- és növényfajok megújulása; és ebben az adott összefüggésben felhívja őket, hogy sürgősen vizsgálják felül és szükség esetén dolgozzák át a part menti övezetekről szóló törvényt annak érdekében, hogy védelmezzék a törvényes háztulajdonosok és azok jogait, akik kis telkekkel rendelkeznek a part menti övezetekben, amelyek nem gyakorolnak hátrányos hatást a part menti környezetre; hangsúlyozza, hogy ez a védelem nem illeti meg azokat a fejlesztéseket, amelyeket spekulatív vállalkozási célra hoztak létre, és amelyek nem tartják tiszteletben az EU alkalmazandó környezetvédelmi irányelveit; vállalja, hogy az illetékes spanyol hatóságoktól kapott válaszok fényében felülvizsgálja az ebben a tárgyban benyújtott petíciókat;

23. aggodalmának ad hangot az andalúziai Marbella önkormányzatának városfejlesztési helyzete miatt, ahol több tízezer illegálisan felépített otthont – ami feltehetően ellentétes az EU környezetvédelmi és állami részvételről szóló, vízpolitikai és közbeszerzési jogszabályaival – legalizálni fognak egy új általános várostervezés keretében, ami a jogbiztonság, valamint a házvásárlókat, az ingatlantulajdonosokat és általában a polgárokat megillető biztosítékok hiányához vezet;

24. tisztelettel adózik a regionális ombudsmanoknak („síndics de greuges”) és személyzetüknek és teljes mértékben támogatja tevékenységüket, valamint a kitartóbb államügyészeknek („fiscales”), akik a közelmúltban rendkívül sokat tettek azért, hogy az érintett intézmények újból alkalmazzák az ezen ügyekkel kapcsolatos helyes eljárásokat;

25. ugyancsak méltatja a petíciókat benyújtó személyek, a szövetségeik és a spanyol és nem spanyol állampolgárok tízezreit összefogó helyi közösségi társulások tevékenységét, akik felhívták a Parlament figyelmét ezekre a kérdésekre, és akik kulcsfontosságú szerepet töltöttek be szomszédaik és az ebben az összetett problémában érintett személyek alapvető jogainak védelmezésében;

26. emlékeztet arra, hogy a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv(10) és a stratégiai környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv(11) kötelezővé tette a nyilvánossággal való konzultációt a tervek létrehozásának és kidolgozásának szakaszában, azaz nem azt követően, hogy a terveket a helyi hatóságok ténylegesen elfogadták – amint a Petíciós Bizottság figyelmébe ajánlott esetekben oly sokszor történt; ugyanezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a meglévő tervek érdemi módosításakor szintén tiszteletben kell tartani ezt az eljárást, és a terveknek ugyancsak aktuálisnak kell lenniük, és nem lehetnek statisztikailag pontatlanok vagy elavultak;

27. emlékeztet továbbá arra, hogy az 1083/2006/EK rendelet 91. cikke(12) felhatalmazza a Bizottságot a strukturális támogatás kifizetésének megszakítására, a 92. cikk pedig az adott tagállamnak vagy régiónak szóló támogatás felfüggesztésére és a támogatásban részesülő projektekkel kapcsolatos korrekciók elvégzésére, amely projektekről ezt követően megállapítják, hogy nem tettek teljes mértékben eleget az EU vonatkozó jogalkotási aktusainak alkalmazása tekintetében irányadó szabályoknak;

28. emlékeztet arra is, hogy költségvetési hatóságként a Parlament úgy is határozhat, hogy a támogatást a tartalékban maradt kohéziós politikákra teszi félre, ha ezt szükségesnek érzi ahhoz, hogy egy tagállamot rávegyen azon szabályok és alapelvek súlyos megsértésének beszüntetésére, amelyeket vagy a Szerződés alapján, vagy az EU-jog alkalmazása következtében köteles tiszteletben tartani, mindaddig, amíg a probléma meg nem oldódik;

29. megismétli a korábbi állásfoglalásokban szereplő következtetéseket, megkérdőjelezve a városfejlesztési ügynökök kinevezésének módszereit és az egyes helyi hatóságok által a városfejlesztők és az ingatlanfejlesztők részére gyakran biztosított túlzott hatásköröket, azon közösségek és polgárok kárára, akik az adott területen lakással rendelkeznek;

30. ismételten felszólítja a helyi hatóságokat, hogy konzultáljanak a polgáraikkal és – szükség esetén – vonják be őket a városfejlesztési projektekbe a tisztességes, átlátható és fenntartható városfejlesztés ösztönzése céljából, a helyi közösségek, és nem csupán az ingatlanfejlesztők, ingatlanügynökök és egyéb érdekszövetkezetek érdekében;

31. felszólítja a városfejlesztés terén illetékes hatóságokat, hogy tértivevényes értesítések küldése útján terjesszék ki a városfejlesztéssel kapcsolatosan a tulajdonosokkal folytatott konzultációs eljárásokat minden olyan esetben, amikor változás történik ingatlanjaik minősítésében, valamint hogy javasolják az önkormányzatoknak, hogy közvetlen és személyes idézést küldjenek a tulajdonosoknak a területrendezési és átminősítési tervek elleni fellebbezési eljárások során;

32. nyomatékosan elítéli azt a törvénytelen gyakorlatot, miszerint egyes ingatlanfejlesztők ravasz kifogásokkal aláássák az uniós polgárok jogos tulajdonjogát azáltal, hogy beavatkoznak az ingatlan-nyilvántartási és telekkönyvi értesítési rendszerbe, és felhívja az érintett helyi hatóságokat, hogy vezessenek be megfelelő jogi biztosítékokat az ilyen gyakorlatok leküzdésére;

33. megerősíti, hogy amennyiben tulajdon elvesztése miatt kártérítést kell fizetni, ennek megfelelő összegűnek kell lennie, a törvénnyel és a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatával összhangban;

34. emlékeztet arra, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv(13) kötelezi valamennyi tagállamot, hogy biztosítson megfelelő jogorvoslati eszközöket azon fogyasztók számára, akik ilyen gyakorlatok áldozatai lettek, és biztosítsák a megfelelő szankciók életbe léptetését ezekkel a gyakorlatokkal szemben;

35. ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy indítson tájékoztatási kampányt a saját tagállamuktól eltérő tagállamban ingatlant vásárló uniós polgárok számára;

36. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a a Bizottságnak, a Tanácsnak, a Spanyol Királyság kormányának és parlamentjének és az autonóm regionális kormányoknak és parlamenteknek, Spanyolország nemzeti és regionális ombudsmanjainak és a petíciókat benyújtó személyeknek.

(1) Az 1998. szeptember 23-i ítélet; lásd még a Parlament 2007. június 21-i állásfoglalását az andalúziai, valenciai és madridi régiókban a Petíciós Bizottság nevében tett tényfeltáró látogatás eredményeiről (HL C 146. E, 2008.6.12., 340. o.). (2) Lásd a fent említett 2007. június 21-i állásfoglalást és a 2005. december 13-i állásfoglalást a LRAU-ként (Ley Reguladora de la Actividad Urbanística – a fejlesztési tevékenységekről szóló törvény) ismertté vált valenciai városrendezési törvénnyel való állítólagos visszaélésről, és annak európai állampolgárokra gyakorolt hatásáról (609/2003., 732/2003., 985/2002., 111272002. és más számú petíciók) (HL C 286. E, 2006.11.23., 225. o.). (3) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 2004/18/EK irányelve az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról (HL L 134., 2004.4.30., 114. o.). (4) Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelve a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.). (5) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. június 27-i 2001/42/EK irányelve bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 197., 2001.7.21., 30. o.) (6) A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.). (7) A Tanács 1979. április 2-i 79/409/EGK irányelve a vadon élő madarak védelméről (HL L 103., 1979.4.25., 1. o.). (8) Felhívjuk a figyelmet a Bank of Spain, a Greenpeace és a Transparency International közelmúltbeli jelentéseire. (9) A pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 309., 2005.11.25., 15. o.); A Bizottság 2006/70/EK irányelve (2006. augusztus 1.) a politikai közszereplők fogalmát, valamint az egyszerűsített ügyfél-átvilágítási eljárások és az alkalmi vagy nagyon korlátozott alapon folytatott pénzügyi tevékenység alapján nyújtott mentesség technikai követelményeit illetően a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó végrehajtási intézkedések megállapításáról (HL L 214, 2006.8.4., 29.o.). (10) A Tanács 1985. június 27-i 85/337/EGK irányelve az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 175., 1985.7.5., 40. o.). (11) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. június 27-i 2001/42/EK irányelve a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 197., 2001.7.21., 30. o.). (12) A Tanács 2006. július 11-i 1083/2006/EK rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról (HL L 210., 2006.7.31., 25. o.). (13) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.).

Az Európai Parlament számára megfontolásra benyújtott jelentéstervezetre annak biztosítása érdekében van szükség, hogy sok ezer európai polgár Szerződésben foglalt jogait tiszteletben tartsák.

A Petíciós Bizottság nem tétlenkedett, hiszen ezen jogalkotási ciklus alatt három tényfeltáró látogatást is tett Spanyolországban. E témában a Parlament két olyan állásfoglalást fogadott el, amelyek támogatják a bizottság megállapításait, az egyiket 2005-ben, majd még egyet 2007 júniusában.(1) A Parlament akkor szavazással kialakított álláspontját ezen jelentéstervezet N. preambulumbekezdése tartalmazza. Ha a felelős hatóságok nemzeti vagy helyi szinten tettek volna valami kézzelfoghatót azért, hogy reagáljanak a Parlament által korábban megfogalmazott aggodalmakra, akkor kétségek merülnének fel az állásfoglalás szükségességét illetően. A hatóságok nem tettek semmi kézzelfoghatót, ezért az állásfoglalásra szükség van.

Mégis sok ezer európai polgár esik továbbra is a kiterjedt urbanizáció rendszerének áldozatául, amely – a Petíciós Bizottság meglátása szerint – több esetben lábbal tiporja az ingatlantulajdonosok törvényes jogait, és amely ugyanakkor tönkreteszi a sérülékeny ökorendszereket és a Földközi-tenger partvidéki környezetét a spanyol part menti területek és hátországok számos részén. A petíciók benyújtói több alkalommal kérték ügyük vizsgálatát a Petíciós Bizottság szép számú résztvevővel tartott ülésein, és a hatóságok, nevezetesen a valenciai autonóm területek hatóságai és kisebb mértékben az andalúziai hatóságok tevékenységeik védelmében kihasználták a számukra kínált lehetőségeket. Eközben az Európai Bizottság Spanyolország ellen jogsértési eljárást indított, amely közvetlenül kapcsolódik a Valenciában folytatott városfejlesztéshez és a közbeszerzési irányelvek alkalmazásához, valamint vizsgálatot folytat az uniós törvények környezettel és vízzel kapcsolatos ügyekben történő alkalmazásának állítólagos elmulasztásáról. Kulcsfontosságú kérdés, hogy vajon a felelős hatóságok támogató vízügyi jelentéseivel nem rendelkező nagy városfejlesztési tervek halmozódó hatása lehetetlenné tenné-e a vízügyi keretirányelv alkalmazását azáltal, hogy a vizet emberi fogyasztásra és mezőgazdasági használatra alkalmatlanná nyilvánítják.

Sok európai polgár azon előnyök miatt választotta Spanyolországot lakhelyéül, amelyeket az ország és azt ott élő emberek nyújtani tudnak, így tehát élt azon jogaival, amelyeket a Szerződések valamennyi európai polgár számára biztosítanak. Mégis az ezen jelentésben tárgyalt problémák magukat a spanyol embereket is érintik, akik e témában benyújtott petícióikat tekintve legalább olyan számosak.

Ezért elfogadhatatlan, hogy bizonyos politikai hatóságok és pártvezetők azt állítják, hogy kizárólag külföldiek vetik fel ezeket a problémákat, akik természetesen nem értik a spanyol törvényeket, vagy kijelentik, hogy a sértetteknek csak a legközelebbi bírósághoz kell fordulniuk problémájuk tisztázása és megoldása érdekében. A petíciók benyújtói közül többen tettek ilyen lépéseket, de eredmény nélkül, míg másoknak erre nem volt elég pénzük. Többeket megzavarnak a helyi hatóságok és ügyvédek egymásnak ellentmondó tanácsai, akikhez ugyan tanácsért fordultak, de akik mégis kevés segítséget nyújtottak. (Nem is beszélve arról a jó néhány esetről, amikor az önkormányzati hatóságok és az ügyvédek jelentették a probléma lényegi részét.) A petíciókat benyújtók többségét és számos gyakorló jogászt döbbent meg a jogbiztonság hiánya és a zűrzavar, amelyet a városfejlesztéshez és annak összefüggéseihez kapcsolódó pontatlan és túl bonyolult jogi szabályozás, valamint a még bonyolultabb végrehajtási rendelkezések okoznak. A nemrégiben újfent hatályba léptetett 1988-as partvédelmi törvény egy adalék ehhez a kérdéshez.

A Petíciós Bizottság felismeri, hogy a városfejlesztés a spanyol autonóm területek és az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Elismeri, hogy a nemzeti hatóságok is illetékesek az olyan ügyekben, amelyek a földtörvény általános kereteit és olyan környezetvédelmi kérdéseket érintenek, mint a vízellátás és a besorolt fajok védelme. A bizottság nem értelmezi tévesen a nemzeti jogszabályok hatáskörét és alkalmazhatóságát, és nem vezeti félre a petíciók egyik benyújtóját sem ezekben a kérdésekben. Valójában számos alkalommal meghallgattuk Sindic de Greuges, regionális ombudsman véleményét.

Azonban az ezen területeken alkalmazott törvényeknek összhangban kell állniuk az EU- Szerződésekkel és az EU jogalkotási anyagaival, valamint a nemzeti kormány feladata, hogy erről gondoskodjon. A Petíciós Bizottság az EK-Szerződés 194. cikke szerint benyújtott petíciókra épülő jogi alap szerint járt el.(2)

A bizottság azért cselekszik, mert az európai polgárokat a Szerződések értelmében jogok illetik meg, valamint tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét.

Azért lép fel, mert az európai polgárok a Petíciós Bizottsághoz fordultak, hogy segítséget nyújtson egyéni és közös, de személyes tragédiáik megoldásában, és az Európai Parlament közvetlenül megválasztott képviselői is védelmükbe veszik választópolgáraik jogait.

Azért is fellép, mert úgy véli, hogy valamennyi tagállam politikai, jogi és morális kötelessége a Szerződésekben, többek között a három főbb uniós intézmény elnökei által aláírt alapjogi chartában foglalt alapelvek szerint működni. Az európai polgárok azt várják el politikusaiktól, hogy tiszteletben tartsák azt, amire vállalkoztak, és hogy ne hátráljanak meg a felelősség elől.

Nyilvánvaló, hogy a világgazdasági válság és annak következményei súlyosan érintették a spanyol építőipart, és hogy ez a munkaerő számára tragikus, de az építőipar már a 2008. őszi eseményeket megelőzően is megpróbáltatások előtt állt. Spanyolországot katasztrofális recesszióba juttatta az ingatlanfejlesztők és területfejlesztők ésszerűtlen és pénzsóvár nagyravágyására épülő kiterjedt urbanizáció és a part menti övezet lerombolása – jelenleg egy és fél millió új ingatlan vár gazdára és még mennyi új golfpálya! –, amely jelentős pénzügyi többletet jelent az ipar számára és komoly túlépítkezéshez vezet.

A régió spanyol hatóságai továbbra is visszautasítóan viselkednek, miközben a sértettek száma eléri a több ezret. Számos esetben legfeljebb önelégült magatartást tanúsítottak az egyéni tulajdonjogokkal kapcsolatban, legrosszabb esetben pedig határozottan elutasítóan viselkedtek.

A táj megrongálása már megtörtént, mint ahogyan azt számos hiteles jelentés is bizonyítja(3), miközben az elsőrendű fontosságú városfejlesztési tervek továbbra is érvényben vannak, miképpen sok esetben Damoklész kardja is ott lebeg számos vidéki és part menti közösség fölött. Az állásfoglalás éppen ezért kéri a helyi hatóságokat arra, hogy függesszék fel és vizsgálják felül valamennyi érvényben lévő tervüket, és hogy csak abban az esetben lépjenek előre, ha a fenntarthatóság elve bizonyítottá válik a helyi közösségek döntéseikbe történő bevonásával, és ha gondoskodnak a környezetvédelmi biztosítékokról. Az ingatlanhoz való törvényes jogot fenn kell tartani.

Az első, 2004-ben tett spanyolországi tényfeltáró látogatásról készült jelentés részletekbe menően leírta, hogy mi történik, és hogy ez milyen következményekkel jár. A második látogatás alkalmával bizonyos politikusok és fejlesztők, akik közös támogatásukat hangsúlyozandó ültek egymás mellett ugyanabban az ülésteremben, egészen odáig merészkedtek, hogy azt állították, hogy ez a helyzet a Petíciós Bizottság hibájából alakult ki, amely felelősséggel tartozik a valenciai régióba történő beruházás elmaradásáért, és ezen véleményüket közvetlenül a bizottsági küldöttség tagjainak címezték. A Valenciába 2007 során tett harmadik látogatás alkalmával az arrogancia tetőfokára hágott és a küldöttség tagjainak azt mondták, hogy a beérkezett petíciók a bizottság közös fantáziájának a szüleményei. Január folyamán őszinte beszélgetést volt alkalmam folytatni az illetékes valenciai miniszterrel, bár ez nemzeti szinten megvalósíthatatlannak bizonyult.

Talán nem véletlen, hogy a bizottság folyamatban lévő tényfeltárásaival egy időben a spanyol igazságügyi és végrehajtó hatóságok is vizsgálatokat folytattak. Mint ismeretes ennek eredményeképpen jött létre az a lista, amely majdhogynem véget nem érően sorolja fel azokat a helyi politikusokat és köztisztviselőket Spanyolországban, akiket a legutóbbi időkben létrejött kiterjedt urbanizációs megállapodásokhoz kapcsolódó korrupciós vádakkal tartóztattak le. Ma már jól ismert tény, hogy az elmúlt évtizedben több cementet és betont használtak spanyolországi lakások építéséhez, mint Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban együttvéve.

Ez a tragédia természetesen elrejtette több olyan személy érvényes megállapítását, akik kritikusak a bizottság tényfeltárási munkájával kapcsolatban. E szerint természetesen nem minden helyi hatóság korrupt, és nem mindegyik esett bele a könnyű pénzszerzés csapdájába. Többük felelősen járt el, a legtöbb polgármester kizárólag saját közösségének érdekeit viselte a szívén. Viszont az szomorú, hogy ők maguk is a kiterjedt urbanizáció áldozataivá váltak.

Az építőipar számos szereplője, akikkel az előadó megbeszéléseket folytatott, vált szintén a legnagyobb szereplők gazdagság és politikai hatalom utáni száguldásának áldozatává. Azután, hogy megvalósul a rend és létrejönnek a szabályozási mechanizmusok, valamint ezeket tiszteletben is tartják, azon egészen kicsi építőipari vállalkozások jelennek majd meg és élesztik újjá az ipart, amelyek fenntartható módon, a helyi követelményeknek megfelelően és szerény, de környezetvédelmi szempontoknak megfelelő célkitűzések mellett tevékenykednek.

A Petíciós Bizottság több száz egyedi esettanulmánnyal rendelkezik olyan dokumentumokba foglalva, amelyeket a petíciók benyújtói terjesztettek be. Amint az a jelentés mellékletében látszik ezek a legkülönbözőbb konkrét helyzeteket mutatják be. A legtöbb petíciót egy bizonyos közösség lakóinak nevében nyújtották be különböző személyek. Más petíciók nagyobb támogatást élveznek, némelyiket rendkívül kiszolgáltatott idős emberek nyújtották be, akik attól tartanak, hogy a gátlástalan és lelketlen helyi ügynökök elnyelik nyugdíjasotthonba fektetett megtakarításaikat.

A Petíciós Bizottság megpróbálta kategorizálni ezeket a petíciókat annak érdekében, hogy azonosíthatóbbá tegye az európai polgárok előtt álló problémákat azok számára, akiknek lehetőségük nyílik a probléma rendezésére, legyen az a megoldás jogi vagy politikai. Az állásfoglalásban a bizottság javaslatot tett bizonyos utakra, amelyek feltárásával biztosítható lenne, hogy az európai polgárokat megfelelő mértékben kárpótolják veszteségeikért, amelyek a földterület jogtalan kisajátítóinak tevékenysége nyomán keletkeztek. A bizottság sürgette a megelőző intézkedések megtételét. Az elővigyázatosság elvének kell vezérelnie valamennyi program környezetvédelmi hatásvizsgálatát.

Mindenekelőtt a jogbiztonságot és a törvényes ingatlantulajdonosok jogainak tiszteletben tartását követeli meg. Helyre kell állítani a spanyol igazságügyi rendszerbe vetett bizalmat, különösen a valenciai ügyvédi kamara jeles tagjai által tett kijelentések fényében, akik világosan megfogalmazták, hogy a kiterjedt urbanizáció áldozatai számára nem áll rendelkezésre jogorvoslat. Ez az állampolgárok és az önkormányzatok érdeke is.

A bizottság a pontosabb információk hozzáférhetővé tételét kéri, és azt, hogy tegyenek átláthatóbbá valamennyi fejlesztést, és tegyék világosabbá annak következményeit az ingatlantulajdonosok számára. A felmerülő vádaknak megindokolhatóknak és ésszerűeknek kell lenniük, nem pedig önkényeseknek, ahogyan ez sok esetben történik. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatával összhangban senkit sem lehet megfosztani földjétől vagy otthonától megfelelő eljárás és ellentételezés nélkül, ezt valamennyi tagállamnak kötelezően tiszteletben kell tartania az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (2) bekezdése értelmében.

A bizottság kéri az illetékes spanyol hatóságokat, hogy újfent vizsgálják meg és végül – szükség esetén – dolgozzák át a jogszabályokat oly módon, hogy az ingatlantulajdonosok számára a Szerződésben biztosított jogok garantálhatók legyenek, és hogy állítsanak le minden olyan fejlesztést, amely nem tartja tiszteletben vagy nem alkalmazza az uniós jogot.(4) Fel kell függeszteni és felül kell vizsgálni azokat az új urbanizációs terveket, amelyek nem tartják tiszteletben a környezeti fenntarthatóság és a társadalmi felelősség elveit, valamint a törvényes ingatlantulajdonosok jogait. Számos petíció tárgyát képezte már az urbanizációs ügynök szerepe és azon feltételek, amelyek mellett részükre a helyi hatóságok pályázatokat írtak ki, és ezek jelenleg is jogsértési eljárások tárgyai az Európai Közösségek Bírósága előtt. Ezért az előadó ehhez nem fűz több kommentárt, csak annyit, hogy a bizottság, ahogyan a petíciók benyújtói közül sokan, teljes mértékben támogatja az Európai Bizottságot tevékenységében.

A bizottság megérti és támogatja a spanyol hatóságokat abbéli kísérletükben, hogy megőrizzék, és amennyiben lehetséges, helyreállítsák a part menti környezetet. Azt viszont nem érti, hogy jelen helyzetben miért állították vissza az 1988-as partvédelmi törvényt, amikor az harminc éve gyakorlatilag nem volt hatályban, és amikor oly sok pusztítás történt. Miért alkalmazzák a törvényt ellentmondásosan és oly önkényesen, amikor a hagyományos part menti lakásokat lerombolják, de az újonnan épülő modern lakásokat tolerálják? Miért engedélyezték az elmúlt harminc évben az ilyen ingatlanok megvásárlását tiszteletben tartva valamennyi felmerülő jogi követelményt, ha ma ezek a személyek összeütközésbe kerülnek azzal a törvénnyel, amely visszamenőleges hatállyal bír, és megfosztja őket a törvényes tulajdonláshoz kapcsolódó jogaiktól? Ésszerű azon spekulánsok és ingatlanfejlesztők megbüntetése, akik számára rendelkezésre álltak mindazok a jogi források, amelyek őket tájékozottabbá tették. Az azonban nem ésszerű, hogy azok a személyek, akik jóhiszeműen, a velük szemben támasztott követelések tiszteletben tartása mellett vásárolták meg ingatlanjukat, elveszítsék otthonukhoz való jogaikat, ahogyan ez nem lenne ésszerű családjaik és leszármazottaik esetében sem.

Az Európai Bizottság jogsértési eljárást alkalmazhat annak biztosítására, hogy a tagállam teljesítse a Szerződések vagy az uniós irányelvek feltételei szerinti kötelezettségeit. Az Európai Parlament ilyen fegyver hiányában ésszerűen indokolható esetekben – amennyiben úgy határoz. – költségvetési hatóságként járhat el hasonló célok elérése érdekében. Jelen helyzetben legyen elegendő annyit mondani, hogy számos olyan eset van, amikor a kiterjedt urbanizáció az újabb infrastruktúrák uniós finanszírozásának elemeit építette bele a program egészébe, ami lehetővé teszi a Parlament és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság számára, hogy az előrehaladás elmaradásával közelebbről is megvizsgálja ezeket az eseteket annak érdekében, hogy rendezze az Európai Parlamentnek petíciókat benyújtók ügyeit. Előadóként természetesen nagyon remélem, hogy erre nem lesz szükség.

(1) Az első Spanyolországban tett tényfeltáró látogatásról készült jelentés, 2004. július, PE 346.773. Janelly Fourtounak az Európai Parlamenthez benyújtott, a második tényfeltáró látogatás részleteit tartalmazó jelentése, 2005. június, A6-0382/2005. A Spanyolországban tett harmadik tényfeltáró látogatásról készült jelentés, 2007. április, PE 386 549. Az Európai Parlament 2008. június 21-én elfogadott állásfoglalása, B6-0251/2007. (2) Lásd nevezetesen: La Gestión Urbanística en el Derecho de la Unión Europea, del Estado Espanol y de la Communidad Valenciana, Pr. José Antonio Tardio Pato, Thomson - Editorial Aranzadi, 2007. (3) Greenpeace–Spanyolország: Destrucción a Toda Costa. Ministerio de Medio Ambiente & Observatorio de la Sostenibilidad en Espana: Cambios de ocupación del suelo en Espana; Implicaciones para la sostenibilidad. 2006. (4) A spanyol alkotmány 33. cikkét idézi az állásfoglalás. Rendelkezéseit az alkotmánybíróság azonban még nem határozta meg világosan a tekintetben, hogy azok miként alkalmazhatók a kiterjedt urbanizációs projektek esetében.

Marcin LIBICKI

Elnökség

Petíciós Bizottság

ASP 04F158

BRÜSSZEL

Tárgy:       Levél formájában megfogalmazott vélemény a Spanyolországban zajló kiterjedt urbanizáció által az európai polgárok egyéni jogaira, a környezetre és az EU jogának alkalmazására gyakorolt hatásról szóló jelentéstervezetről, a beérkezett petíciók alapján (00/00. és 00/00. számú petíció) (2008/2248(INI))

Tisztelt Libicki Úr!

A Jogi Bizottságnak az alábbi megjegyzései vannak a fent említett jelentéstervezet bizonyos, szigorú értelemben vett jogi aspektusaira vonatkozóan.

A Petíciós Bizottság előadója által megszerkesztett jelentéstervezet tartalmaz néhány félreértést a nemzeti jog hatályával és alkalmazhatóságával kapcsolatosan, amelyek félrevezethetik az olvasót abból a szempontból, hogy túlbecsülik az Európai Unió szerepét olyan ügyekben, amelyekben egy tagállam vagy nemzeti hatóságok állítólag az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény és az Európai Unió Alapjogi Chartája által biztosított alapvető jogokat megsértve cselekedtek.

Annak érdekében, hogy egy közösségi intézmény (a Bizottság, a Bíróság) ilyen körülmények között felléphessen egy tagállammal szemben, az alapvető jog megsértésének visszavezethetőnek kell lennie a közösségi hatáskör gyakorlására. Annak puszta ténye, hogy néhány ember – akik feltételezhetően sérelmet szenvedtek az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogok állítólagos megsértése eredményeként – a szabad mozgással és a letelepedés szabadságával kapcsolatos közösségi jogait gyakorolta, nem elegendő ahhoz, hogy az ügyet a Közösség jogalkotói hatáskörébe utalják.

A tulajdonhoz való jog állítólagos megsértését illetően (az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke) a jelentéstervezet elmulaszt bármilyen kapcsolatot kimutatni a közösségi joggal.

Ezenkívül a jelentéstervezet I. preambulumbekezdésében szereplő állítás, miszerint egy, a Közösség hatáskörével kapcsolatos ügy tekintettel az EK-Szerződés 295. cikkére (a C-119/75. sz. Terrapin kontra Terranova ügy [1976] EBHT 1039) megmutatja, hogy a tulajdoni rend tekintetében a tagállamok hatáskörét „mindig a közösségi jog alapvető elveivel összefüggésben kell alkalmazni, amilyen például az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása”, a 295. cikkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat alapvető félreértéséről tanúskodik.

Erről az ítélkezési gyakorlatról van szó azokban az esetekben, amikor a Közösségnek a közösségi hatáskör gyakorlása során (az áruk szabad mozgásáról stb.) az a szándéka, hogy valamilyen módon befolyással legyen, illetve korlátozza vagy ellenőrizze a tulajdonjog gyakorlását, ahogy azt az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke engedélyezi. Sőt a Bíróság következetesen fenntartotta, hogy miközben a tulajdonjog részét képezi a közösségi jog általános elveinek, az nem abszolút jog, és azt társadalmi funkciójával összefüggésben kell szemlélni, és következésképpen e jog gyakorlása korlátozható, amennyiben e korlátozások ténylegesen megfelelnek a Közösség által követett általános érdekű célkitűzéseknek, és nem képeznek aránytalan vagy nem elfogadható beavatkozást, amely csorbítja a garantált jogok érdemi tartalmát (a C-491/01. sz. British American Tobacco (Investments) és Imperial Tobacco ügy, [2002] EBHT I-11453).

A Bíróság kellően megvilágította a helyzetet, például a C-328/04. sz. Vajnai-ügyben 2005. október 6-án hozott végzésben, és az ingatlantulajdon kisajátításával kapcsolatos korábbi ügy ítéletében (C-309/96. sz. ügy Annibaldi kontra Sindaco del Comune di Guidonia és Presidente Regione Lazio [1997] ECR I-7493, 22–25. pontokban): amennyiben a nemzeti rendelkezések a közösségi jog alkalmazási körén kívül esnek, a Közösségnek nincs joghatósága értékelni e rendelkezések összeegyeztethetőségét az alapvető jogokkal, amelyek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja.

Mindenesetre, egy ingatlantulajdon megvásárlása Spanyolországban a nemzeti jogszabályokkal összhangban történik és e jogszabályok bárminemű állítólagos megsértését az illetékes spanyol igazságügyi hatóságoknak kell megoldaniuk (lásd a C-182/83 sz. ügyet Fearon kontra Irish Land Commission [1984] ECR 3677). Csak utolsó megoldásként, az összes nemzeti jogorvoslati lehetőség kimerítése után lehet az ügyet az Emberi Jogok Európai Bíróságára vinni.

Bárhogyan is nézzük, egy ingatlantulajdon kisajátítása során a spanyol hatóságok a spanyol alkotmány és az alkotmány vonatkozó rendelkezéseinek értelmében hozott jogszabályok alapján járnak el. Annak a ténynek, hogy a szóban forgó intézkedések által érintett emberek néhánya EU-állampolgár, akik a Szerződésen biztosított szabadságok egyikét gyakorolták, nincs jelentősége ebben az ügyben. A jogorvoslat-keresés megfelelő eszközét a spanyol bíróságok biztosítják, és a legvégén, az összes belső jogorvoslati eszköz kimerítése után pedig a strasbourgi Emberi Jogok Bírósága.

Végezetül a jelentéstervezet azokra az eljárásokra hivatkozik, amelyeket a Bizottság indított Spanyolország ellen a közbeszerzésről szóló irányelv állítólagos megsértése miatt. Kétségek vannak azonban azt illetően, hogy elégséges okozati összefüggés van-e az említett irányelv állítólagos nem megfelelő végrehajtása, és a petíció benyújtói által állítólag elszenvedett kár között.

Következésképpen a Jogi Bizottság az ügyet megvizsgáló 2009. február 12-i ülésén 13 támogató szavazattal(1) és tartózkodás nélkül, azt javasolja az Ön bizottságának mint illetékes bizottságnak, hogy a javaslatait figyelembe véve vizsgálja meg a fent említett javaslatot.

Tisztelettel:

Giuseppe GARGANI

(1) Az alábbi tagok voltak jelen: Alin Lucian Antochi (ügyvezető elnök), Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (alelnök), Francesco Enrico Speroni (alelnök), Monica Frassoni (előadó), Sharon Bowles, Brian Crowley, Jean-Paul Gauzčs, Klaus-Heiner Lehne, Alain Lipietz, Manuel Medina Ortega, Georgios Papastamkos, Aloyzas Sakalas, Jaroslav Zvěřina.