Eljárás : 2008/2211(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0089/2009

Előterjesztett szövegek :

A6-0089/2009

Viták :

PV 01/04/2009 - 23
CRE 01/04/2009 - 23

Szavazatok :

PV 02/04/2009 - 9.24
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0216

JELENTÉS     
PDF 168kWORD 104k
2009. február 23.
PE 416.575v01-00 A6-0089/2009

az elektromágneses mezőkhöz kapcsolódó egészségügyi aggodalmakról

(2008/2211(INI))

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság

Előadó: Frédérique Ries

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az elektromágneses mezőkhöz kapcsolódó egészségügyi aggodalmakról

(2008/2211(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 137., 152. és 174. cikkére, melyek célja a magas szintű emberi egészség előmozdítása, a környezet védelme, valamint a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme,

–   tekintettel a lakosságot érő elektromágneses sugárterhelés korlátozásáról szóló 1999. július 12-i 1999/519/EK tanácsi ajánlásra(1) és a Bizottság erre vonatkozó 2008. szeptember 1-jei végrehajtási jelentésére (COM(2008)532),

–   tekintettel a munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses terek) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló 2004. április 29-i 2004/40/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–   tekintettel a rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló 1999. március 9-i 1999/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3), valamint a mobiltelefonok és bázisállomások vonatkozó harmonizált biztonsági szabványaira,

–   tekintettel a meghatározott feszültséghatáron belüli használatra tervezett elektromos berendezésekre vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról szóló 2006. december 12-i 2006/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–   tekintettel a 2004–2010 közötti időszakra vonatkozó európai környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv félidős felülvizsgálatáról szóló 2008. szeptember 4-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a lakosságot érő 0 Hz és 300 GHz közötti elektromágneses sugárterhelés korlátozásáról szóló 1999. március 10-i tanácsi ajánlásra irányuló javaslatról szóló állásfoglalására(6),

–   tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6-0089/2009),

A. mivel a természetben léteznek elektromágneses mezők (EMF-ek), és ebből következően ezek mindig jelen voltak bolygónkon; mivel azonban az elmúlt évtizedekben az ember által létrehozott EMF-forrásoknak való környezeti kitettség a villamosenergia-szükséglet, az egyre fejlettebb vezeték nélküli technológiák, valamint a társadalmi szerkezet változásai miatt folyamatosan növekszik; mivel ennek következtében napjainkban minden polgár mind a munkahelyen, mind pedig otthon ki van téve a különböző hullámhosszú, összetett elektromos és mágneses mezőknek,

B.  mivel a vezeték nélküli technológia (mobiltelefon, Wi-fi/WiMAX, Bluetooth, „DECT” telefon) olyan EMF kibocsátásáért felelős, amely káros hatással lehet az emberi egészségre,

C. mivel az európai polgárok – különösen a 10 és 20 év közötti korú fiatalok – többsége használ mobiltelefont, ami funkcionális és divatos tárgy, és mivel folyamatosan kétségek merülnek fel lehetséges egészségügyi kockázataival kapcsolatban, különösen a fiatalok vonatkozásában, mivel agyuk még fejlődésben van,

D. mivel 1999. július 12. óta, amikor az 1999/519/EK ajánlás megállapította a 0 Hz és 300 GHz közötti elektromágneses sugárterhelés korlátait, tudományos körökben egyre hevesebb vita folyik az elektromágneses mezők lehetséges egészségügyi kockázataival kapcsolatban,

E.  mivel a tudományos világ formális következtetéseinek hiánya nem akadályozott meg egyes nemzeti illetve regionális kormányokat az Európai Unió legalább kilenc tagállamában, valamint Kínában, Svájcban és Oroszországban abban, hogy úgynevezett „megelőzést célzó” terhelési határértékeket, vagyis a Bizottság és annak független tudományos bizottsága, az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottsága (SCENIHR) által közölt értékeknél alacsonyabb határértékeket(7) állapítsanak meg,

F.  mivel a lakosság elektromágneses tereknek való kitettségét korlátozó fellépéseknek egyensúlyban kellene állniuk az elektromágneses sugárzást kibocsátó eszközök által nyújtott jobb életminőséggel, a biztonság és biztonságosság tekintetében,

G. mivel a mind érdeklődést mind pedig vitákat kiváltó tudományos projektek között megtalálható az Unió által elsősorban az ötödik kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogramon(8) keresztül 3 800 000 euróval finanszírozott Interphone járványügyi tanulmány, amelynek eredményeire 2006 óta várnak,

H. mivel ugyanakkor bizonyos ismeretekkel kapcsolatban úgy tűnik, egyhangú a megítélés, különösen a tekintetben, hogy mikrohullámoknak való kitettségre adott reakció egyénenként változó, hogy a rádióhullámú sugárzás (RF) nem termikus hatásainak értékelésére sürgősen az aktuális körülmények között lebonyolított terhelési teszteket kell végezni, valamint hogy a gyermekek rendkívül érzékenyek az elektromágneses mezőknek való kitettségre(9),

I.   mivel az EU kitettségi határértékeket állapított meg, hogy megvédje a munkavállalókat az EMF hatásaival szemben; mivel az elővigyázatosság elve alapján a népesség érintett csoportjai, azaz a lakosok és a fogyasztók tekintetében is gondoskodni kell ilyen intézkedésekről,

J.   mivel az Eurobarométer elektromágneses mezőkről szóló (2007. júniusi, 272a. számú) különjelentése azt mutatja, hogy a polgárok többségének véleménye szerint a hatóságok nem nyújtanak megfelelő tájékoztatást azokról az intézkedésekről, amelyek védik őket az elektromágneses mezőktől,

K. mivel további kutatásokat kell végezni a közepes és a nagyon alacsony frekvenciákra vonatkozóan abból a célból, hogy következtetéseket lehessen levonni az egészségre gyakorolt hatásaikat illetően,

L.  mivel a mágneses rezonanciával történő képalkotási eljárás (MRI) alkalmazását nem fenyegetheti a 2004/40/EK irányelv, mivel az MRI-technológia az európai betegek számára rendelkezésre álló legkorszerűbb eszköz a legsúlyosabb betegségek kutatásában, diagnosztizálásában és kezelésében,

M. mivel az MRI-re vonatkozó IEC/EN 60601-2-33 biztonsági szabvány az elektromágneses mezőkre vonatkozóan határértékeket állapít meg, a betegeket vagy munkavállalókat fenyegető mindenféle veszély kizárása érdekében,

1.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az 1999/519/EK ajánlásban meghatározott EMF-határértékek tudományos alapját és megfelelőségét, és erről nyújtson be jelentést a Parlamenthez. A felülvizsgálatot a SCENIHR végezze el;

2.  a biológiai hatások kifejezett mérlegelését szorgalmazza az elektromágneses sugárzás lehetséges egészségügyi hatásainak értékelésekor, elsősorban azért, mert egyes tanulmányok a legalacsonyabb szinteken mutatták ki a leginkább káros hatásokat; aktív kutatást szorgalmaz a lehetséges egészségügyi problémák kezelése érdekében, olyan megoldások kidolgozásával, amelyekkel kivédhető vagy csökkenthető az átviteli frekvenciák lüktetése és amplitúdó-modulációja;

3.  hangsúlyozza, hogy az európai EMF-határértékek módosításával párhuzamosan, vagy annak alternatívájaként tanácsos volna, ha a Bizottság a tagállamok szakértőivel és az érintett ipari ágazatokkal (villamosenergia-vállalatok, telefonszolgáltatók és elektromos készülékek – többek között mobiltelefonok – gyártói) együttműködve kidolgozna egy útmutatót az EMF-nek való kitettséget csökkentő, rendelkezésre álló technológiai lehetőségekről;

4.  megjegyzi, hogy az ipari szereplők és az infrastruktúráért felelős illetékes vezetők és hatóságok már most felléphetnek bizonyos tényezők tekintetében, például oly módon, hogy rendelkezéseket állapítanak meg egy adott hely és a kibocsátók közötti távolságra, a helynek a közvetítő antenna magasságához képesti magasságára, illetve a jeladó antennának a lakóhelyekhez viszonyított irányára vonatkozóan, és mindezt egyértelműen az e berendezések közelében élő népesség megnyugtatása és hatékonyabb védelme érdekében teszik; szorgalmazza az adótornyok és adóállomások optimális elhelyezését, valamint az ily módon elhelyezett adótornyok és adóállomások szolgáltatók általi közös használatát, korlátozva ezáltal a rossz helyre telepített adótornyok és adóállomások terjedését; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő iránymutatást;

5.  felkéri a tagállamokat, illetve a helyi és regionális hatóságokat, hogy az antennák és erősítők telepítése tekintetében hozzanak létre egy egységes engedélyezési rendszert, valamint városfejlesztési terveikbe foglaljanak bele egy regionális antennafejlesztési tervet is;

6.  sürgeti a mobiltelefonos antennák elhelyezésének engedélyezéséért felelős hatóságokat, hogy az antennák számának és a lakosság EMF-kitettségének csökkentése érdekében állapodjanak meg az ágazat üzemeltetőivel az infrastruktúrák közös használatáról;

7.  elismeri a mobil távközlési és más vezeték nélküli EMF-kibocsátó technológiák környezetkárosítás elkerülésére – elsősorban az éghajlatváltozás kezelésére – irányuló erőfeszítéseit;

8.  megítélése szerint a jogorvoslati esetek számának növekedésével, illetve a hatóságoktól származó, az új EMF-kibocsátó berendezések telepítése elleni moratóriumjellegű intézkedésekkel szemben az általános érdek azt diktálja, hogy az ipari szereplők, az állami hatóságok, a katonai hatóságok és a lakosok egyesületei közötti párbeszéden alapuló megoldásokat kellene előnyben részesíteni az új mobiltelefonos antennák vagy magasfeszültségű vezetékek telepítési feltételei tekintetében, és legalább arra ügyelni kellene, hogy az iskolák, a bölcsődék, a nyugdíjasotthonok és az egészségügyi intézmények tudományos kritériumok alapján meghatározott konkrét távolságra legyenek az ilyen jellegű berendezésektől;

9.  felszólítja a tagállamokat, hogy az ágazati üzemeltetőkkel együtt bocsássanak térképeket a nagyközönség rendelkezésére, amelyeken feltüntetik a magasfeszültségű vezetékek, rádiófrekvenciás és mikrohullámú létesítmények, különösen a telekommunikációs tornyok, jelismétlők, valamint telefonos antennák sugárzásának való kitettséget; szorgalmazza, hogy az említett információt a könnyű elérhetőség érdekében tegyék közzé egy internetes oldalon, és a média segítségével is terjesszék;

10. javasolja, hogy a Bizottság mérlegelje annak lehetőségét, hogy a transzeurópai energiahálózatok forrásai felhasználhatók-e az EMF hatásainak vizsgálatára a nagyon alacsony frekvenciákban, különösen a villamosenergia-elosztó vezetékekben;

11. kéri a Bizottságot, hogy a 2009–2014 közötti parlamenti ciklusban kezdeményezzen egy nagyra törő programot a mesterségesen létrehozott és az emberi test által természetes úton kibocsátott hullámok közötti elektromágneses kompatibilitás mérésére, annak megállapítása érdekében, hogy vajon a mikrohullámnak vannak-e nem kívánatos hatásai az emberi egészségre nézve;

12. felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be éves jelentést az elektromágneses sugárzás EU-ban tapasztalható szintjéről, forrásairól, valamint az EU által az emberi egészség és a környezet hatékonyabb védelme érdekében tett intézkedésekről;

13. kéri a Bizottságot, hogy találjon megoldást arra, hogy a 2004/40/EK irányelv végrehajtása felgyorsuljon, és ily módon biztosítsa a munkavállalók hatékony EMF elleni védelmét, ugyanúgy, ahogyan ez már két másik közösségi aktuson keresztül megvalósult a zaj-(10) és a rezgésvédelem(11) terén, továbbá az említett irányelv 1. cikkében rendelkezzen eltérésről az MRI tekintetében;

14. sajnálattal állapítja meg, hogy 2006 óta módszeresen elnapolják az Interphone elnevezésű nemzetközi járványügyi tanulmány következtetéseinek közzétételét, mely tanulmány célja annak vizsgálata, hogy vajon van-e összefüggés a mobiltelefon használata és bizonyos típusú rákos megbetegedések, úgymint az agydaganatok, a hallóideg daganatai és a fültőmirigy daganatai között;

15. ezzel összefüggésben hangsúlyozza az Interphone-tanulmány koordinátora, Elisabeth Cardis óvatosságra intő felhívását, aki a jelenlegi ismeretek alapján a gyermekek számára a mobiltelefon mértékletes használatát, és inkább a vezetékes telefon használatát ajánlja;

16. megítélése szerint mindenesetre, mivel a Bizottság e világméretű tanulmány finanszírozásához jelentős összeggel járult hozzá, neki kell megkérdeznie a projektfelelősöktől, hogy mi az oka a végleges közzététel elmaradásának, és válasz esetén arról késedelem nélkül tájékoztatnia a Parlamentet és a tagállamokat;

17. a Bizottságnak azt is ajánlja, hogy a politikai és költségvetési hatékonyság érdekében az EMF tanulmányokra fordított közösségi finanszírozást részben csoportosítsa át az európai fiatalokat megcélzó figyelemfelkeltő kampány irányába, amely a mobiltelefon helyes használatára irányul, úgymint a kézhasználat nélküli kiegészítők használata, a rövid ideig tartó hívások, a telefonkészülék kikapcsolása, ha nincs használatban (például tanórán) és a telefonok jó vételi viszonyok közötti használata;

18. az ilyen figyelemfelkeltő kampányoknak meg kell ismertetniük az európai fiatalokat a háztartási készülékekkel kapcsolatos egészségügyi kockázatokkal, illetve annak fontosságával, hogy a készenléti üzemmód helyett kapcsolják ki a készülékeket;

19. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a mobiltelefonos rádiófrekvenciák esetleges hosszú távú káros hatásainak értékelése céljából növeljék a kutatásra és fejlesztésre (K+F) fordítandó támogatásaikat; szorgalmazza továbbá, hogy tegyenek több nyilvános ajánlattételi felhívást a különböző EMF-forrásoknak való egyidejű kitettség ártalmas hatásaival kapcsolatos vizsgálatokra, különösen a gyermekek tekintetében;

20. javasolja, hogy a tudomány és az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoport (EGE) megbízatása egészüljön ki a tudományos integritás értékelésének feladatával, ily módon segítve a Bizottságot az esetleges kockázatot jelentő helyzetek, érdekütközések, vagy akár olyan csalások megelőzésére, amelyek a kutatók esetében a kemény versennyel összefüggésben előfordulhatnak;

21. felismerve a közvélemény aggodalmát számos tagállamban, felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt valamennyi érintettel, úgymint a nemzeti szakértőkkel, nem kormányzati szervezetekkel és az ipari ágazatokkal, hogy rendelkezésre álljanak és elérhetőek legyenek az egyszerű ember számára érthető, naprakész információk a vezeték nélküli technológiáról és a biztonsági szabványokról;

22. felszólítja a nem-ionizáló sugárzás elleni védekezés nemzetközi bizottságát és az Egészségügyi Világszervezetet (WHO) a fokozottabb átláthatóság megvalósítására, és hogy legyenek nyitottabbak a párbeszédre a szabványok meghatározásában érintett felekkel;

23. kifogásolja néhány telefonszolgáltató különösen agresszív marketingkampányát a karácsony vagy más különleges alkalmak előtti időszakban, például a kimondottan gyerekeknek szánt mobiltelefonok forgalmazását, vagy a tizenéveseket megcélzó „ingyenes percek” átalányt;

24. javasolja, hogy az Unió a belső levegő minőségére irányuló politikájába foglalja bele a „vezeték nélküli” háztartási berendezésekről szóló tanulmányt, amelyek – mint például az internetes hozzáférést biztosító Wifi és a digitális hangátvitellel működő, vezeték nélküli (DECT) telefon – az utóbbi években széles körben elterjedtek a nyilvános helyeken és az otthonokban, aminek következtében a polgárok folyamatos mikrohullámú sugárzásnak vannak kitéve;

25. a fogyasztók tájékoztatásának folyamatos javítása érdekében szorgalmazza, hogy az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság műszaki szabványait módosítsák oly módon, hogy legyen kötelező a címkén feltüntetni a kibocsátási teljesítményt, és minden vezeték nélküli berendezés esetében jelezni a mikrohullám-kibocsátást;

26. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a Régiók Bizottságával összehangolva támogassa egy egységes szabvány létrehozását, a magasfeszültségű vezetékhálózatok bővítése esetén a lakosok kitettségének minimálisra csökkentése céljából;

27. mély aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a biztosítótársaságok igyekeznek kizárni az elektromágneses sugárzással összefüggő kockázatok elleni fedezetet a felelősségbiztosítási kötvényekből, ami egyértelműen azt jelenti, hogy az európai biztosítók már az elővigyázatosság elvére alapoznak;

28. felszólítja a tagállamokat, hogy kövessék Svédország példáját és ismerjék el fogyatékkal élőként az elektromágneses túlérzékenységben szenvedőket, és biztosítsanak számukra megfelelő védelmet és egyenlő esélyeket;

29. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Régiók Bizottságának, valamint a WHO-nak.

(1)

HL L 199., 1999.7.30., 59. o.

(2)

HL L 159., 2004.4.30., 1. o.

(3)

HL L 91., 1999.4.7., 10. o.

(4)

HL L 374., 2006.12.27., 10. o.

(5)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0410.

(6)

HL C 175., 1999.6.21., 129. o.

(7)

A 16. plenáris ülésen elfogadott 2007. március 21-i vélemény.

(8)

Életminőség program, szerződésszám: QLK4-1999-01563.

(9)

2001. márciusi STOA tanulmány „A nem ionizáló elektromágneses sugárzások pszichológiai és környezeti hatásairól”, PE297.574.

(10)

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/10/EK irányelve (2003. február 6.) a munkavállalók fizikai tényezők (zaj) hatásának való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (HL L 42, 2003.2.15., 38. o.)

(11)

Az Európai Parlament és a Tanács 2002/44/EK irányelve (2002. június 25.) a munkavállalók fizikai tényezők (vibráció) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (HL L 177, 2002.7.6., 13. o.)


INDOKOLÁS

Az elektromágneses mezők hatása az egészségre: miről is van szó?

Az emberi test által tartogatott meglepetések közül kétség kívül az egyik legváratlanabb az, hogy képes természetes úton elektromágneses sugárzást kibocsátani, ami főként a test biológiai működésének tudható be. Ily módon a szív elektromos tevékenysége elektrokardiogram, az agyé pedig elektroenkefalogram formájában rögzíthető. Vajon ez a természetes elektromos aktivitás interakcióba lép az emberi tevékenység által keltett elektromágneses sugárzással? Az emberi test hogyan nyeli el az oly sokféle készülék, például a rádió, televízió, mikrohullámú sütő, mobiltelefon, erősítő antennák vagy magasfeszültségű vezetékek által kibocsátott elektromágneses mezőket?

Megannyi kérdés, melyek számos tudományos bizonytalanságot vetnek fel, és amelyeket az illetékes hatóságok még nem mértek fel teljesen. Ez az érdek áll e teljes mértékben függetlenül elkészült, saját kezdeményezésű jelentés középpontjában, amely nem foglal állást az elektromágneses mezőkről folyó ellentmondásos tudományos vitákban. E jelentés elsődleges célja, hogy körülbelül tíz konkrét javaslaton keresztül választ adjon a polgároknak, legyenek akár e berendezések egyszerű használói és/vagy erősítőantenna vagy magasfeszültségű vezeték közelében élők. E polgárok közül egyre többen fejezik ki aggodalmukat a mikrohullámoknak való folyamatos kitettség esetleges egészségügyi hatása miatt.

A tagállamok által kevéssé követett európai ajánlások

Mivel a Szerződések nem rendelkeznek e hatáskörökről, semmilyen európai jogszabály nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy az alacsony és a nagyon alacsony frekvenciákról intézkedéseket hozzanak. E frekvenciákat napjainkban főleg a mobiltelefonos antennák és a vezeték nélküli technológiák bocsátják ki.

Ezért uniós szinten rögzítették a polgárok kitettségére vonatkozó szabványokat, a lakosságot érő elektromágneses sugárterhelés korlátozásáról (0 Hz – 300 GHz) szóló, 1999. július 12-i tanácsi ajánlásban.

Ezek az ajánlások pontosan követik a világ minden részéről származó tudományos eredményeket értékelő, a WHO által hivatalosan elismert nem kormányzati szervezet, a nem-ionizáló sugárzás elleni védekezés nemzetközi bizottsága (ICNIRP) által hirdetett normákat.

A fentebb említett tanácsi ajánlás az alábbi határértékeket állapítja meg:

1.  GSM (900 MHz): 41,25 volt/méter

2.  DCS (1800 MHz): 58,33 volt/méter

3.  UMTS (2100 MHz): 61 volt/méter.

Ugyanakkor a tagállamokat semmi sem akadályozza meg abban, hogy ennél szigorúbb biztonsági szabványokat állapítsanak meg: nem kevesebb, mint 9 tagállam – köztük Görögország, Lengyelország, és legutóbb Belgium – nemzeti vagy regionális szinten ezt már megtette.

Az előadó által jól ismert Luxemburgban a kormány 2000 vége óta az elővigyázatosság elve felé vette az irányt, és 3 volt/méter értékben állapította meg elektromos mező olyan helyről történő kibocsátását, ahol emberek tartózkodhatnak. A luxemburgi népesség közel tizennégyszer védettebb az elektromágneses sugárzással szemben, mint az EU más polgárai.

Az Európai Unió szintjén a nemzeti politikák e területen való összehangolásának hiánya nem örvendetes. Az előadó megítélése szerint a Bizottság feladata az elektromágneses mezőkre vonatkozó világos politika létrehozása (a versenyképesség, az innováció, az egészségügy és a fogyasztók tájékoztatása területén), ami nem szabad, hogy a Kutatási Főigazgatóság által finanszírozott jelenlegi felületes projektekre korlátozódjon.

Az előadó szerint a jelenlegi helyzetben egy út adódik: az igazság kétségtelenül egy politikai megoldásban rejlik, ahol a határértékeket rendszeresen korrigálják (a piacra dobott új technológiáknak és az új járványügyi tanulmányok eredményeinek függvényében), valamint a mobiltelefonos hálózatok működésének akadályozása nélkül garantálják a fogyasztók, és különösen a gyermekek magas szintű védelmét.

A koppenhágai székhelyű Európai Környezetvédelmi Ügynökség ezt a megközelítést támogatja, és 2007 szeptemberében bátran felszólította a 27 tagállam állami hatóságait, hogy hozzanak „megfelelő és arányos megelőző intézkedéseket a jelentős fenyegetések elkerülésére” a lakosok hatékonyabb védelme érdekében. Jelentős előrelépésről van szó, hiszen ez egy cselekvésre buzdító felhívással ér fel, amely szembehelyezkedik a WHO által támogatott status quoval. Úgy tűnik, hogy a WHO az „időre játszik”, és 2015-ig vár az elektromágneses mezők emberi egészségre kifejtett hatásának teljes értékelésével!

1999. március 10-i és 2008. szeptember 4-i szavazások: a Parlament nem hátrál

10 évvel ezelőtt a Parlament már kiadott egy óvatosságra intő üzenetet a polgárok mikrohullám elleni védelmét célzó európai szabványokkal kapcsolatban. Az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak címzett, alig leplezett kritika volt ez, mivel az előadó, Gianni Tamino nem mást hirdetett, mint az elővigyázatosság elvének, valamint az „Alara” (as low as reasonably achievable) elvének alkalmazását, amely értelmében a sugárzásnak való kitettségnek az ésszerűség határain belül megvalósítható leggyengébbnek kell lennie.

A Parlament ugyanezt a határozott álláspontot képviselte a terhelési határértékek érzékeny kérdése tekintetében, amikor szeptember 4-én a 2004 és 2010 közötti időszakra vonatkozó európai környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv félidős felülvizsgálatáról szavazott.

A szinte teljes egyhangúságra támaszkodva (az állásfoglalást 522 „igen” szavazattal , 16 szavazat ellenében fogadták el) a Parlament arra kérte a Tanácsot, hogy „módosítsa 1999/519/EK ajánlását a tagállamok legjobb gyakorlatai figyelembe vétele és ily módon szigorúbb terhelési határértékek meghatározása céljából minden 0,1 MHz és 300 GHz közötti frekvenciájú elektromágneses mezőt kibocsátó berendezésre vonatkozóan.”

Az előadó tudatában van annak, hogy a küszöbértékek kérdése a tagállamok és a régiók kizárólagos hatáskörébe tartozik, és úgy véli, ebben az esetben inkább azokra az alternatívákra kell összpontosítani, amelyek az ipari szereplők számára kínálkoznak valamennyi egészségügyi kockázat megelőzésére: követhetik például az osztrák hatóságok példáját, akik magasabbra helyezték az erősítő antennákat a kibocsátási frekvencia homogénebb elosztása céljából.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy az európai polgárok mindennapi környezete lényegesen megváltozott, mióta a vezeték nélküli technológiák használata (helyhez kötött „DECT” telefonok, mobiltelefonok, UMTS/Wifi/WiMAX/Bluetooth technológiák, bébiőrzők, stb.) általánossá vált. Ezen új technológiák előnyeinek és általános jelenlétének elismerése mellett a munkahelyen, a könyvtárban és otthon is, azt is el kell fogadni, hogy e készülékeket vizsgálatnak kell alávetni mielőtt a piacra kerülnek, és hogy általánosabban véve az otthoni mikrohullámú terhelési szintre küszöbértékeket kell megállapítani. E nélkül esetleg fennáll a veszélyben lévő fogyasztó számára a segítségnyújtás elmulasztása!

A szükséges bizalmi légkör az, ami jelenleg hiányzik, és amit az elkövetkezendő években helyre kell állítani a fogyasztókkal, a lakosokkal és magával a tudományos közösséggel kapcsolatban egyaránt. Az előadó szándékosan döntött úgy, hogy egyetlen már megjelent tanulmányból vagy dokumentumból sem idéz, az Európai Parlament által kiadottaktól eltekintve, melynek oka, hogy az elektromágneses mezők és a lehetséges egészségügyi kockázatok kérdése tekintetében a tudományos körök láthatólag továbbra sem értenek egyet.

Az Interphone-tanulmány: egy iskolapélda

Az előadó teljes mértékben tudatában van annak, hogy a viták hozzá tartoznak a tudományos kutatások normális menetéhez: a példa az éghajlatváltozásról és annak okairól folyó vita, amely évekig megosztottságot eredményezett, és amelynek emlékeztetőül kell szolgálnia!

Ugyanakkor nehéz elfogadni azt, hogy tanulmányokat „jegelnek” azért, mert a szakértők képtelenek egyetértésre jutni egy következtetésről, főleg akkor, amikor az európai közpénz a tét.

Az Interphone-tanulmány ebből a szempontból valódi iskolapélda. 1998-ban vetették fel először, 2000-ben indult el, és a legteljesebb tudományos projektként harangozták be, mivel világszinten nem kevesebb, mint 12 államot vont be, példás jegyzőkönyvvel, hogy a lehetőségekhez mérten a legmagasabbra növelje bizonyos típusú rákos megbetegedések kockázatainak felfedését. A következetések azonban 2006 óta még mindig váratnak magukra. Jogosan felmerülhet tehát a kérdés, hogy lesz-e egyáltalán valaha egyértelmű válasz.

Az előadó tudatában van annak a hatalmas nyomásnak, amely a tudósokra nehezedik, ezért támogatni kívánja őket a jelenlegi fokozott versenyben, amikor egy felfedezés csak akkor ér valamit, ha innováció lesz belőle, és megjelenik a legnagyobb tudományos szaklapokban. Az előadó szerint új munkamódszereket kell kidolgozni a Bizottságon belüli tudományos bizottságok számára.

Ennek két egyszerű módja van. Az első az, hogy biztosítani kell valamennyi érintett szereplő, így a nem kormányzati szervezetek és a fogyasztói szervezetek igazságos képviseletét. A második elgondolás egy javaslatot tartalmaz, mely szerint az átláthatóság és a hatékony ellenőrzés érdekében az EGE (a tudomány és az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoport) megbízatása egészüljön ki a tudományos integritás értékelésének feladatával. Az ilyen jellegű ellenőrzés, amely nemzeti tudományos intézményekben már létrejött, a Bizottság számára értékes segítséget jelent majd a kutatási ágazatban előforduló esetleges kockázatot jelentő helyzetek, érdekütközések vagy csalások teljes felszámolásában.

Végül az előadó azt kívánja hangsúlyozni, hogy számos bizonyító erejű dokumentumot volt alkalma elolvasni, valamint annak jelentőségére hívja fel a figyelmet, hogy a biztosítótársaságok általában elutasítják a felelősségbiztosításnak az elektromágneses mezőkre való kiterjesztését. Ismerve a biztosítók képességeit az összes kockázat felmérésére és a jövőbeli események előrejelzésére, jogosan merül fel a kérdés, hogy milyen okok motiválják az elővigyázatosság elvének e sajátságos alkalmazását?


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

17.2.2009

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

43

1

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Adamos Adamou, Margrete Auken, Liam Aylward, Irena Belohorská, Maria Berger, John Bowis, Hiltrud Breyer, Martin Callanan, Dorette Corbey, Magor Imre Csibi, Avril Doyle, Mojca Drčar Murko, Jill Evans, Christofer Fjellner, Elisabetta Gardini, Matthias Groote, Satu Hassi, Christa Klaß, Holger Krahmer, Urszula Krupa, Peter Liese, Marios Matsakis, Linda McAvan, Roberto Musacchio, Miroslav Ouzký, Vladko Todorov Panayotov, Vittorio Prodi, Frédérique Ries, Dagmar Roth-Behrendt, Guido Sacconi, María Sornosa Martínez, Thomas Ulmer, Anja Weisgerber, Åsa Westlund, Anders Wijkman, Glenis Willmott

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Inés Ayala Sender, Kathalijne Maria Buitenweg, Philip Bushill-Matthews, Jutta Haug, Johannes Lebech, Caroline Lucas, Hartmut Nassauer, Justas Vincas Paleckis, Alojz Peterle, Lambert van Nistelrooij

Utolsó frissítés: 2009. március 11.Jogi nyilatkozat