Eljárás : 2008/2329(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0124/2009

Előterjesztett szövegek :

A6-0124/2009

Viták :

Szavazatok :

PV 02/04/2009 - 9.25
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0217

JELENTÉS     
PDF 186kDOC 116k
2009. március 9.
PE 418.269v02-00 A6-0124/2009

a jobb iskolákról szóló európai együttműködés menetrendje

(2008/2329(INI))

Kulturális és Oktatási Bizottság

Előadó: Schmitt Pál

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a jobb iskolákról szóló európai együttműködés menetrendje

(2008/2329(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel az EK-Szerződés oktatásról, szakképzésről és ifjúságról szóló 149. és 150. cikkére,

–    tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának az oktatáshoz való jogról szóló 14. cikkére,

–    tekintettel „A XXI. századi kompetenciák fejlesztése: Az iskolákról szóló európai együttműködés menetrendje” című, 2008. július 3-i bizottsági közleményre (COM(2008)0425),

–    tekintettel „Az európai oktatási és képzési együttműködés aktualizált keretstratégiája” című, 2008. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2008)0865),

–    tekintettel „Az egész életen át tartó tanulás megvalósítása a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében: A Tanács és a Bizottság 2008. évi közös időközi jelentése az »Oktatás és képzés 2010« munkaprogram megvalósításáról” (COM(2007)0703),

–    tekintettel a tíz évre szóló „Oktatás és képzés 2010” munkaprogramra, és az ezt követő, ennek megvalósítása terén elért haladásról szóló közös időközi jelentésekre(1),

–    tekintettel az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1720/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(2),

–    tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(3),

–    tekintettel az Európai Tanács 2008. március 13–14-i ülésének elnökségi következtetéseire, nevezetesen „a humántőkébe történő befektetésről és a munkaerőpiacok modernizálásáról” szóló részre,

–    tekintettel az oktatásról és képzésről mint a lisszaboni stratégia egyik fő hajtóerejéről szóló, 2007. november 15-i tanácsi állásfoglalásra(4),

–    tekintettel a XXI. századi oktatásról szóló, UNESCO-hoz intézett nemzetközi bizottsági jelentésre,

–    tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2008. november 21-én elfogadott, a fiatalok felkészítése a XXI. századra: az iskolák területén folyó európai együttműködés programjáról szóló következtetésekre ;(5),

–    tekintettel az iskolák és iskolai oktatás a nyilvánosság kultúrához való hozzáférésének maximalizálásában játszott szerepéről szóló, 2004. február 26-i állásfoglalására(6),

–    tekintettel az Európai Iskolák fejlesztésének lehetőségeiről szóló 2005. szeptember 8-i állásfoglalására(7),

–    tekintettel a „Hatékonyság és igazságosság az európai oktatási és képzési rendszerekben” című, 2007. szeptember 27-i állásfoglalására(8),

–    tekintettel a 2007. november 13-i állásfoglalására a sport szerepéről az oktatásban(9),

–    tekintettel a tanárképzés minőségének javításáról szóló, 2008. szeptember 23-i állásfoglalására(10),

–    tekintettel az egész életen át tartó tanulásnak a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében történő megvalósításáról – az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram megvalósításáról szóló, 2008. december 18-i állásfoglalására(11),

–    tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére ,

–    tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A6-0124/2009),

A.  mivel az iskolai oktatás megszervezése, tartalmának meghatározása, valamint reformja a tagállamok felelősségi körébe tartozik, mivel az információcsere és a helyes gyakorlatok egymással való megosztása, továbbá a közös kihívások terén történő együttműködés kiváló eszköz a reformok támogatására, mivel a Bizottság fontos szerepet játszik ezen együttműködés megkönnyítésében,

B.   mivel az Európai Unióban bekövetkezett gazdasági és társadalmi változások, az egységes piacot befolyásoló tényezők, valamint a globalizált gazdaságban rejlő új lehetőségek és az általa támasztott igények egy sor új kihívást teremtenek valamennyi nemzeti oktatási rendszer számára, ami az oktatás és képzés területén fokozottan szükségessé teszi az európai szintű együttműködést,

C.  mivel az EU-ban működő oktatási rendszerek teljesítménye között fennálló jelentős eltérések növelhetik a tagállamok gazdasági és társadalmi fejlettsége közti egyenlőtlenségeket és veszélyeztethetik a lisszaboni stratégiai célkitűzések megvalósítását,

D.  mivel rendszeres intézkedésekre van szükség az oktatásnak a „tudásháromszögben” (kutatás, innováció és oktatás) betöltött szerepének megerősítésére, melynek vonatkozásában az Unió támogatja a jövőbeli fejlesztés, versenyképesség és társadalmi kohézió hosszú távú stratégiáját és az oktatás felvételét a lisszaboni folyamat keretében zajló tárgyalások következő körének prioritásai közé,

E.   mivel a referenciaértékek fontos eszközei a reformok továbbvitelének, mivel lehetővé teszik a jól megfogalmazott közös célok irányába tett előrelépések mértékének számszerű kifejezését,

F.   mivel a Tanács három, az iskolai oktatásra vonatkozó referenciaértéket fogadott el a 2010-es évre, amelyek magukban foglalják az iskolából történő lemorzsolódást, az olvasási, írási és szövegértési készséget és a felső középfokú végzettség megszerzését, mivel az e referenciaértékek irányába tett előrelépés még mindig nem elégséges,

G.  mivel az alapvető készségek és kulcskompetenciák valamennyi fiatal általi elsajátítása, valamint az oktatás során szerzett tudásszint fejlesztése alapvető fontosságú a lisszaboni menetrend célkitűzéseinek elérése szempontjából,

H.  mivel a fiatalok oktatás során szerzett tudásszintje közvetlen hatást fejti ki a későbbi foglalkoztatási kilátásaikra, társadalmi részvételükre, további tanulmányaikra vagy képzésükre, valamint jövedelmükre,

I.    mivel a nők oktatása különösen nagy hatást gyakorol a közösségek tanulmányi teljesítményére; mivel a lányok nem teljes vagy nem megfelelő oktatása nem csupán rájuk van negatív hatással, hanem annak hátrányait a következő generációk felé is közvetíti,

J.    mivel az egyenlőtlenségek és a lemorzsolódás magas társadalmi és gazdasági költségekkel jár, és romboló hatással van a társadalmi kohézióra, és mivel az iskolai szegregáció minden formája a nemzeti oktatási rendszerek egészének színvonalát gyengíti,

K.  mivel jelenleg az oktatási intézményekben két alapvető tendencia – a multikulturalizmus és az osztálykülönbségek növekedése – alakult ki, amelyek következményeként az iskolai erőszak riasztó mértékű növekedése figyelhető meg, melyet az iskolai környezetben megjelenő rasszista és idegengyűlölő megnyilvánulások kísérnek, melyhez az oktatási rendszer által tett megfelelő válaszlépések, a tanulóknak nyújtott támogatás, illetve a kapcsolattartási mechanizmusok hiánya járul,

L.   mivel az inkluzív oktatási modellek elősegítik a hátrányos helyzetben lévő tanulócsoportok és a különleges oktatási igényekkel rendelkező tanulók integrálását, továbbá növelik a különböző háttérből származó tanulók közötti szolidaritást,

M.  mivel a fejlett iskola-előkészítő oktatás jelentősen hozzájárul a hátrányos helyzetben lévő csoportok (pl. alacsony jövedelmű vagy kisebbségi háttérrel rendelkező gyermekek) integrálásához, továbbá hozzásegíthet az általános készségszint növeléséhez, csökkenti az oktatási különbségeket, és alapvető fontosságú az igazságosság növelése és a lemorzsolódás csökkentése szempontjából,

N.  mivel az iskolák kulcsfontosságúak a gyermekek társadalmi élete, oktatása, és személyes fejlődése szempontjából; valamint olyan értelemben, hogy közvetíti számukra a demokratikus társadalomban való részvételhez és az aktív állampolgári léthez szükséges tudást, készségeket és értékeket,

O.  mivel a jelenlegi globális pénzügyi és gazdasági válságban az oktatás és a továbbképzés kulcsszerepet játszik az innovatív készségek és szakismeretek fejlesztésében és az ismeretek szabad áramlásának biztosításában, melyek a gazdasági fellendülés és a munkaerőpiac konszolidálásának ideális eszközei; megjegyzi ugyanakkor, hogy az oktatás és továbbképzés területére vonatkozó szakpolitika elsődleges célja nem a piaci szükségleteknek és a foglalkoztathatósági kritériumoknak való megfelelés, hanem annak biztosítása, hogy a tanulók elsajátítsák az egységes oktatási kritériumoknak megfelelő, átfogó standard ismereteket és ennek eredményeként kifejlett, érett személyiséggé váljanak,

P.   mivel a tanterveknek, valamint az oktatási és értékelési módszereknek lehetővé kell tenniük minden egyes fiatal számára a kulcskompetenciák elsajátítását, illetve a benne rejlő lehetőségek kiteljesítését, mivel a gyermekek fizikai és szellemi jóléte, valamint a kellemes tanulási környezet alapvető fontosságú a pozitív tanulmányi eredmények szempontjából,

Q.  mivel az általános jellegű oktatás, amely olyan tantárgyakat is magába foglal, mint a képzőművészet vagy a zene, ösztönző lehet az önmegvalósítás, az önbizalom, a kreativitás és az innovatív gondolkodás fejlesztése szempontjából,

R.   mivel az oktatásra szánt kiadásokat különösen azon területekre kell összpontosítani, ahol a legnagyobb javulás érhető el a tanulók teljesítményében és fejlődésében,

S.   mivel a tanulók eredményeit befolyásoló iskolai környezeten belül az oktatás minőségét a legfontosabb tényezőként ismerik el,

T.   mivel a mobilitás és a csereprogramok elősegíthetik az interkulturális, nyelvi, szociális, valamint az egyes tantárgyakhoz kapcsolódó kompetenciák elsajátítását, továbbá fokozzák úgy a tanárok, mint a tanulók motivációját, illetve hozzájárulnak a tanárok pedagógiai készségeinek fejlesztéséhez,

U.  mivel az iskolák egyedül csupán egy részét képezik a szereplők azon csoportjának, akik kollektív felelősséget vállalnak a fiatalok oktatásáért,

V.  mivel fejlődésük hatékony és hosszú távú nyomon követése érdekében értékelési kultúra kialakítására van szükség az oktatási és képzési rendszerekben,

W. mivel az Európai Parlament a fent említett 2005. szeptember 8-i állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy a jelenlegi, például a bővítésekkel és azok következményeivel kapcsolatos kihívások megfelelő kezelése érdekében szükség van az európai iskolák igazgatási rendszerének reformjára;

1.   üdvözli a fent említett, 2008. július 4-i bizottsági közleményt, és azon területeket, amelyeken a jövőben együttműködést javasol;

2.   üdvözli a Bizottság fent említett, 2008. december 12-i közleményét, valamint az abban ajánlott intézkedéseket;

3.   helyesli azt a nézetet, hogy az iskolai oktatásnak a központi prioritások között kell szerepelnie a lisszaboni stratégia következő ciklusában;

4.   üdvözli a tagállamok együttműködési megállapodását az iskolai oktatás kulcsfontosságú területein; sürgeti a tagállamokat, hogy használják ki a lehető legnagyobb mértékben az egymástól való tanulás lehetőségét;

Minden egyes tanuló kompetenciáinak fejlesztése

5.   sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy minden fiatal számára biztosítsák a továbbtanulás szempontjából lényeges alapvető készségek elsajátítását, és folytassák a fent említett ajánlás végrehajtására, valamint az előzőleg megállapított referenciaértékek elérésére irányuló erőfeszítéseket;

6.   aggasztja a tanulók olvasási, írási és számolási készségek tekintetében tapasztalható romló szintje, és sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést e tendencia megfordítására;

7.   ajánlja, hogy a tagállamok továbbra is fontoljanak meg stratégiákat az alapvető készségeken belül a nemi egyenlőtlenségek csökkentésére;

8.   sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a lemorzsolódás csökkentésére; hangsúlyozza, hogy mihamarabb azonosítani kell a veszélyeztetett tanulókat, és számukra kiegészítő támogatást, valamint iskola utáni tanulási tevékenységeket kell biztosítani, valamint támogatni kell őket az iskolai szintek közötti átmenet idején, és a rászorultaknak személyre szabott tanulási segítséget kell nyújtani;

9.   megjegyzi, hogy az Unióban élő fiatalok gyakran nem képesek a megfelelő összpontosításra; kéri ezért a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt annak felmérése érdekében, hogy melyek a legfőbb okai az összpontosító képesség e hiányának;

10. úgy véli, hogy az iskoláknak magas színvonalú oktatást kell nyújtaniuk minden gyermek részére, és nagyra törő célokkal kell rendelkezniük valamennyi tanuló számára, ugyanakkor minél több tanulmányi lehetőséget, valamint kiegészítő támogatást kell felkínálniuk az egyes tanulók különleges igényeinek figyelembevétele érdekében;

11. felszólítja ezért a tagállamokat annak biztosítására, hogy oktatási szakpolitikáik alakítsanak ki egyensúlyt az egyenlő elbánás elve és a minőség között, és fektessenek hangsúlyt a hátrányos helyzetű tanulók és diákok szociális felemelkedésének elősegítését célzó intézkedésekre, igazítsák a tanulási folyamatot az ilyen tanulók egyéni szükségleteihez, és ezáltal biztosítsanak egyenlő esélyeket számukra az oktatáshoz való hozzáférés tekintetében;

12. sürgeti továbbá a tagállamokat, hogy javítsák a hátrányos helyzetű csoportoknak a legmagasabb szintű követelményeknek megfelelő szakképzéshez és egyetemi tanulmányokhoz való hozzáférését, többek között megfelelő ösztöndíj-rendszerek kialakításával és megismertetésével;

13. támogatja az inkluzív oktatási modelleket, amelyekben az iskolai közösségek a társadalmat tükrözik a sokszínűség tekintetében, elkerülve minden fajta elkülönítést;

14. ezért felszólítja a tagállamokat, hogy kövessék az alapfokú oktatásban a roma osztályok/intézmények teljes deszegregációjára irányuló célkitűzést, valamint kövessék nyomon és szüntessék meg a roma gyerekek szellemi fogyatékkal élők számára kialakított osztályokba való elhelyezésének gyakorlatát;

15. úgy véli, hogy a fiatalok számára fontos, hogy már iskolai, gimnáziumi és egyetemi éveik alatt felkészüljenek a munkaerőpiac változásaira való rugalmas reagálásra, a munkaadók igényei ugyanis gyorsan változhatnak;

16. kéri az iskolai tantervek korszerűsítését és tökéletesítését annak érdekében, hogy híven tükrözzék a mai társadalmi, gazdasági, kulturális és technikai valóságot, és szorosan kapcsolódjanak az iparhoz, az üzleti élethez és a munkaerő-piachoz;

17. úgy véli ugyanakkor, hogy az oktatási rendszer reformjának a személyiség teljes és sokoldalú formálását, az emberi jogok és társadalmi igazságosság iránti tisztelet kifejlesztését, a személyes fejlődés és a szakmai előremenetel célját szolgáló egész életen át tartó tanulást, a környezetvédelmet és a személyes és kollektív jólétet kell szolgálnia; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy az így megszerzett tudásnak a piaci igényekkel való összehangolása kétségkívül az oktatási rendszerek kiemelt feladatai közé tartozik, de nem alapvető és elsődleges célja;

18. úgy véli, hogy az iskoláknak nem csupán a foglalkoztathatóság növelésére kell törekedniük, hanem minden fiatal számára esélyt kell adniuk a benne rejlő lehetőségek kiteljesítésére egyéni képességeivel összhangban; hangsúlyozza az olyan tanulási környezet kialakításának fontosságát, ahol a fiatalok elsajátíthatják azokat alapvető demokratikus készségeket, amelyek segítségével a civil társadalom aktív tagjaivá válhatnak;

19. úgy véli, hogy minden gyermek számára a legkisebb életkortól kezdve esélyt kell adni a zenei, művészi, manuális, fizikai, szociális és állampolgári kompetenciák elsajátítására; ennélfogva határozottan úgy véli, hogy a zeneoktatásnak, a művészi, valamint a testnevelésnek az iskolai tanterv kötelező részévé kell válnia;

20. meggyőződése, hogy – a 2002-es barcelonai Tanács következtetéseivel összhangban – a gyermekeknek már korai életkorban el kell kezdeniük az idegen nyelvek tanulását; üdvözli az új referenciaértékre irányuló javaslatot, amely szerint középiskola alsó tagozatán a tanulók legalább 80%-a minimum két idegen nyelvet tanuljon; hangsúlyozza a folyamatos idegennyelv-oktatás jelentőségét a középfokú oktatásban, a fiatalok magas szintű nyelvi ismereteinek biztosítása érdekében; kéri a tagállamokat, gondolkozzanak el annak lehetőségén, hogy az idegen nyelvek tanítására több anyanyelvi beszélőt alkalmazzanak;

21. úgy véli, hogy a tagállamoknak lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a törvényes bevándorlók gyermekeinek oktatását azok anyanyelvén biztosítsák, és felszólítja a Bizottságot, hogy azonosítsa és terjessze az erre vonatkozó legjobb gyakorlatokat;

22.  hangsúlyozza az IKT-készségek és a médiaműveltség terén történő oktatás fontosságát; fontosnak tartja, hogy a tanulókat felkészítsék az új kommunikációs és digitális technika használatára;

23. nagyra értékeli a nemformális oktatás hozzájárulását, miáltal a fiatalok az iskolában szerzett ismereteiket kiegészítő értékes készségekhez juthatnak, és kéri az iskolákat, hogy működjenek szorosabban együtt a nemformális oktatást nyújtó – többek között ifjúsági – szervezetekkel;

Magas színvonalú iskolák és tanárok

24. úgy véli, hogy a minőségi oktatás minden gyermek joga, és hogy e jog garantálásához vezető úton az első fontos lépés a tanulói jogokról szóló európai charta elfogadása volna;

25. felhívja a tagállamokat és az illetékes regionális kormányokat, hogy fektessenek be az iskola-előkészítő oktatásba, és garantálják a megfelelően képzett tanárokkal és gondozókkal rendelkező, magas színvonalú iskolára felkészítő és gyermekgondozási intézményeket, továbbá biztosítsák a megfizethetőséget; támogatja az iskola-előkészítő oktatásban való részvételi arányra vonatkozó új referenciaértékre irányuló javaslatot;

26. úgy véli, hogy a közoktatásnak továbbra is elsődlegesen államilag finanszírozott területnek kellene maradnia, amely hozzájárul a társadalmi egyenlőséghez és beilleszkedéshez; üdvözli ugyanakkor azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja a gyümölcsöző együttműködés kifejlesztése a magánszektorral, továbbá a kiegészítő finanszírozás új lehetőségeinek feltárása;

27. ajánlja, hogy minden iskolatípus számára egyenlő mértékű pénzügyi támogatást nyújtsanak a méretük alapján, függetlenül oktatási filozófiájuktól; hangsúlyozza e tekintetben a vallásos világnézetű iskolák jelentőségét, mert ezek magas minőségű oktatást nyújtanak és szilárd erkölcsi értékekre nevelnek;

28. úgy véli, hogy a kedvezőtlenebb pénzügyi helyzetben lévő, különösen az EU szegényebb régióiban fekvő oktatási intézmények részesüljenek kiegészítő támogatásban;

29. meggyőződése, hogy a korszerű infrastruktúrát, eszközöket és technológiát biztosító, jó minőségű tanulási környezet a magas színvonalú iskolai oktatás megvalósításának elengedhetetlen feltétele;

30. úgy véli, hogy az oktatás megfelelő minősége és eredményei ezen kívül megkövetelik az igényes és szigorú tantervet és a tanulók rendszeres értékelését, amely az előrehaladásért való személyes felelősségre is kitér;

31. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a szükséges autonómiát az iskolák számára annak érdekében, hogy ezek találjanak megoldásokat a különleges kihívásokra, amelyekkel a helyi környezetben szembesülnek, továbbá a megfelelő rugalmasságot a tantervekben, az oktatási és értékelési módszerekben, egyúttal elismeri a képzési rendszerek összehasonlíthatósága biztosításának szükségességét Európában;

32. úgy véli, hogy az értékelés az oktatási rendszerek minőségi javításának hasznos eszköze; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy semmilyen értékelési és felbecsülési rendszer alapja sem lehet egyedül a tanulók mennyiségi eredménye és teljesítménye, ami az oktatási intézmények társadalmi hierarchiáját teremtené meg ("többsebességes" oktatási rendszereket hozva magával), hanem maga a rendszer és az általa alkalmazott módszerek is, egyértelműen figyelembe véve azokat a sajátos társadalmi-gazdasági körülményeket, amelyekben az adott iskola működik;

33. úgy véli, hogy az oktatás minősége és annak eredményei nagymértékben függenek az osztályteremben a tanári tekintély iránt tanúsított tisztelettől is;

34. úgy véli, hogy a tanári kar összetételének a lehető legjobban kell tükröznie az európai társadalmak növekvő sokszínűségét annak érdekében, hogy szerepmodellt nyújtson valamennyi tanuló számára; bátorítja ezzel összefüggésben annak végiggondolását, hogy több férfit kellene bevonni a tanári hivatás gyakorlóinak sorai közé, különösen az alapfokú oktatásban;

35. meggyőződése, hogy egyaránt szükség van az elméleten és gyakorlaton alapuló, magas színvonalú tanári alapképzésre, valamint a folyamatos szakmai továbbképzés összefüggő folyamatára, és támogatja azt annak érdekében, hogy a tanárok egész pályafutásuk során mindig a tudásalapú társadalom által aktuálisan megkívánt szakértelemmel és hozzáértéssel rendelkezzenek; úgy véli, hogy a tanárképzést és a toborozási politikákat oly módon kell megtervezni, hogy ezek a legalkalmasabb munkavállalókat vonzzák e pályára, továbbá a tanárok számára a feladataik fontosságával egyenértékű társadalmi elismerést, státuszt és javadalmazást kell biztosítani;

36. határozottan szorgalmazza, hogy a lehető legtöbb tanuló és tanár kaphasson esélyt a mobilitásban, valamint iskolai partnerségi projektekben való részvételre; hangsúlyozza a Commenius program fontosságát e tekintetben; hangsúlyozza, hogy a részvételre jelentkező iskolák adminisztratív terheit tovább kell csökkenteni; üdvözli a Comenius Régió felállítását; támogatja a mobilitásra vonatkozó új referenciaérték létrehozására irányuló javaslatot;

37. javasolja, hogy a tanárokat – közöttük a művészeteket oktatókat – bátorítsák arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben éljenek az európai és nemzeti mobilitási programok által kínált lehetőségekkel, és hogy e mobilitás váljon továbbképzésük és szakmai előmenetelük szerves részévé;

38. 19. ajánlja a szülők bevonását az iskolai életbe, továbbá az életkörülményeknek és az iskolán kívüli tevékenységeknek a készségek és kompetenciák iskolában történő elsajátítására gyakorolt esetleges hatásának fokozott tudatosítását, elismerve, hogy az oktatási egyenlőtlenségeknek kizárólag az oktatáspolitika révén történő felszámolása sikertelennek bizonyult;

39. határozottan ajánlja az iskola és a közösségek közötti partnerségek létrehozását az iskolai erőszak problémájának leküzdésére, amely azzal fenyeget, hogy az egész társadalomra kiterjed;

40. úgy gondolja, hogy valamennyi iskolának elő kell mozdítania a demokratikus környezetben élésre való alkalmasságot, támogatva az iskolai tanácsokat és lehetővé téve a tanulók számára, hogy a szülőkkel, a tanárokkal és az iskolai tanácsokkal közösen felelősséget vállaljanak az iskoláért;

41. kéri a tagállamok és a Bizottság szoros együttműködését annak előmozdítása érdekében, hogy az európai iskolák rendszerét bevezessék az egyes tagállamok oktatási rendszereibe; kéri, hogy a Bizottság vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy az európai iskolák bekapcsolódjanak az Eurydice-hálózat munkájába;

42.  kéri, hogy a Bizottság rendszeresen tegyen jelentést a két közlemény nyomán elért előrehaladásról, lehetővé téve az EU-ban működő oktatási és képzési rendszerek teljesítményének értékelését, különös tekintettel arra, hogy a tanulók mely mértékben sajátították el a kulcsfontosságú ismereteket és készségeket;

* *

*

43. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL C 142, 2002.6.14., 1. o.

(2)

HL L 327., 2006.11.24., 45. o.

(3)

HL L 394., 2006.12.30., 10. o.

(4)

HL C 300., 2007.12.12., 1. o.

(5)

HL C 319.., 2008.12.1., 20. o.

(6)

HL C 98., 2004. 4. 23., 179. o.

(7)

HL C 193 E, 2006.8.17., 333. o.

(8)

HL C 219. E, 2008.8.28., 300. o.

(9)

HL C 282. E, 2008.11.6., 131. o.

(10)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0422.

(11)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0625.


INDOKOLÁS

Háttérfeljegyzés a képviselők részére

Az EK-Szerződés értelmében az oktatási rendszerek megszervezése és az oktatási és képzési rendszerek tartalmának meghatározása a tagállamok felelősségi körébe tartozik. Az Unió támogató feladatot gyakorol, például az információcsere és a helyes gyakorlatok egymással való megosztásának megkönnyítése révén.

Az EU oktatási és képzési együttműködése az évek során egyre intenzívebbé vált, az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram keretében pedig az EU-tagállamok és az Európai Bizottság együtt dolgozik az oktatással és képzéssel kapcsolatos kérdéseken. Ezt a munkaprogramot 2002-ben hozták létre a lisszaboni stratégia keretében, fő célkitűzése az oktatási és képzési rendszerek minőségének és hatékonyságának javítása, és a hozzájukférés megkönnyítése.

Ennek keretében a tagállamok és a Bizottság az iskolai oktatással kapcsolatosan is együttműködik. Olyan közös kihívásokkal néznek szembe, mint az oktatási rendszerek kulcskompetenciái, minősége, hatékonysága és igazságossága, valamint a tanárképzés minősége. Ezenkívül a munkaprogram öt referenciaértéket határoz meg. Közülük három az iskolai oktatásra vonatkozik: pontosabban az iskolai lemorzsolódással, a felső középfokú végzettséget megszerző 22 éves diákokkal és az olvasási nehézségekkel küzdő 15 évesekkel foglalkozik.

A legújabb értékelések azt mutatják, hogy a közösen megállapított referenciaértékek irányába tett előrelépés nem elégséges, és hogy a 2010-es évre elfogadott, az iskolára vonatkozó referenciaértékeket nem fogjuk elérni. Az iskolai lemorzsolódás és a felső középfokú oktatás eredményei terén az előrelépés nem elegendő, és az olvasási nehézségekkel küzdők száma még növekedett is. Nemzetközileg tekintve más OECD-országok jobb teljesítményt nyújtanak, mint sok EU-tagállam. A 2008 tavaszi Európai Tanács ezért sürgette a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket az olvasási készség, az iskolai lemorzsolódás és a migráns háttérrel rendelkező tanulók által elért eredmények területén.

Ebben az összefüggésben a Bizottság 2008 júliusában előterjesztette az „A XXI. századi kompetenciák fejlesztése: Az iskolákról szóló európai együttműködés menetrendje” című közleményt(1). Figyelembe véve, hogy az iskolai oktatásnak a lisszaboni folyamat következő ciklusában a központi prioritások közt kell szerepelnie, a Bizottság egy iskolákkal kapcsolatos európai együttműködést erősítő munkatervet javasol(2).

Pontosabban megfogalmazva a Bizottság az alábbi területeken javasolja az együttműködés megerősítését: kulcskompetenciák, magas színvonalú tanulási lehetőségek minden tanuló számára, tanárok és iskolai személyzet. Mindhárom területen a Bizottság fő témákat – mint olvasási, írási és számolási készség, személyre szabott oktatás és értékelési módszerek, oktatási rendszerek igazságossága, iskolai lemorzsolódás, tanárképzés és -felvétel – állapít meg, amelyekre a jövőbeni együttműködésnek összpontosítania kell.

2008 novemberében a Tanács megbeszéléseket folytatott a fent említett közleményről, és megállapodás született az iskolákkal kapcsolatos európai együttműködés alábbi prioritásairól: a kulcskompetenciák, különösen az olvasási, írási és számolási készség elsajátításának biztosítása és javítása, az iskolák azon lényeges szerepének a megerősítése, amelyet az inkluzív társadalom előmozdításában és a társadalmi kohézió erősítésében játszanak azáltal, hogy az igazságosság elvének megfelelően minden tanulónak magas színvonalú oktatást biztosítanak, a tanári szakma előmozdítása, valamint a tanári kar és az iskolavezetők alap- és továbbképzésének javítása(3).

2008 decemberében a Bizottság egy másik közleményt terjesztett elő az európai oktatási és képzési együttműködés aktualizált keretstratégiájáról(4). Az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram keretében tett előrelépésekkel kapcsolatos legújabb értékelésre alapozva ez a dokumentum meghatározza a hosszú távú stratégiai kihívásokat és az egész életen át tartó tanulás azonnali prioritásait. A dokumentum jelentős része az iskolai oktatáshoz kapcsolódó kérdésekkel foglalkozik. A Bizottság javasolja a nyelvekkel, tanárok továbbképzésével és iskolai lemorzsolódással kapcsolatos területek végrehajtásának javítását, valamint az alapvető készségekkel, iskola-előkészítő oktatással, a migránsokkal, a speciális szükségletekkel rendelkező tanulókkal és a tantárgyakon átívelő kulcskompetenciákkal foglalkozó kérdésekre irányuló politikai együttműködés továbbfejlesztését. A Bizottság javasolja azt is, hogy vizsgálják felül, és, ahol szükséges, frissítsék a meglévő referenciaértékeket, illetve hozzanak létre újakat. Részletesebben kifejtve az iskolai oktatás területén a dokumentum javasolja, hogy az olvasási nehézségekkel küzdőkre vonatkozó referenciaértéket terjesszék ki a matematikára és természettudományokra is, valamint hozzanak létre a nyelvtanulásra, a mobilitásra és az iskola-előkészítő oktatásban való részvételi arányra vonatkozó új referenciaértékeket.

Az előadó megjegyzései

Míg a szerződések hangsúlyozzák, hogy az oktatás tartalmával és oktatási rendszerének megszervezésével kapcsolatosan mindegyik tagállam kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, az Európai Unió a Maastrichti Szerződés elfogadása óta ezen a területen fokozta kezdeményezéseit a tagállamok közötti együttműködés előmozdítása és fellépéseik támogatása és kiegészítése révén. Az európai képesítési keretrendszer kulcskompetenciákról szóló ajánlásának elfogadása vagy az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer (ECVET) mind ezt az előrelépést tükrözi.

A XXI. század iskolái kettős kihívás előtt állnak: egyrészt eleget kell tenniük a nemzeti kormányok által meghatározott oktatási iránymutatásoknak, másrészt elvárják tőlük, hogy közreműködjenek az EU alapvető stratégiai dokumentumában, a lisszaboni stratégiában megjelölt, Európa versenyképességének növelésére irányuló célok elérésében.

Meggyőződésem, hogy az iskolarendszer középpontjában a gyerekeknek kell állniuk, az oktatáspolitikát pedig nem kizárólagosan gazdasági megfontolásoknak kell alárendelni, és nem pusztán a gazdasági növekedés eszközének kell tekinteni. Az oktatás az egyéni és társadalmi fejlődés eszköze, az iskola pedig a formális tanulás terén szerzett tapasztalatok első színhelye. Ezért jelentős hatással van a diáknak a tanulásról általában kialakított képére.

Az iskola a szocializáció szempontjából is szerepet játszik, a gyerekek itt kerülnek kommunikációs kapcsolatba társaikkal és felnőttekkel. Az iskolai környezetet ezért jó társadalmi légkörnek kell jellemeznie, ahol a pedagógiai módszerek széles skálája van jelen, és a támogató tanulási környezet nyitottsága és rugalmassága révén hozzájárul a folyamatos tanulás kultúrájának elfogadásához.

Az iskoláknak külön figyelmet kell szentelniük az esélyegyenlőségnek, a társadalmi igazságosságnak és a kulturális sokszínűségnek. Az iskolai közösségek a körülvevő társadalmat tükrözik, és nem engedhetnek teret a diszkrimináció és a szegregáció semmilyen formájának annak érdekében, hogy kifejlődjön a gyerekekben a szolidaritás és az elfogadás érzése hátrányos helyzetben levő társaik iránt. Az inkluzív oktatás a migránsok és a fogyatékkal élők társadalmi beilleszkedését, a motiváció növelését és a közösségi kohéziót is elősegítheti. Az inkluzív oktatás járulékos pénzügyi és személyzeti szükségleteit a hatóságoknak kell kiegyenlíteniük.

Az iskoláknak nagyon jó kapcsolatot kell kiépíteniük a többi közintézménnyel, mint a regionális és helyi hatóságokkal, a szociális és gyermekekkel kapcsolatos jóléti intézményekkel, valamint a szülői munkaközösségekkel és a munka világával. Az iskolák megközelíthetősége és közelsége fontos szerepet játszik az integrációban és a társadalmi igazságosságban, egyben hatékony eszköz az iskolai lemorzsolódás ellen is.

A nemzeti iskolarendszereknek készen kell állniuk arra, hogy minden szinten anyanyelvi oktatást tudjanak nyújtani az őshonos nemzeti kisebbségeknek, míg a migránsok gyermekeinek anyanyelvi órákat kell biztosítaniuk. Az Európai Unió kimagasló szerepet játszik e terület legjobb gyakorlatainak összegyűjtésében és terjesztésében.

Megfelelő és igazságos finanszírozást kell biztosítani az összes iskola számára tiszteletben tartva a pedagógiai módszerek sokféleségét, az intézmények méretét és tulajdonlását. A hátrányos helyzetű és távoli régiókban fekvő iskoláknak kiegészítő finanszírozást és támogatást kell biztosítani. Ezek az intézmények kizárólag saját forrásaikból gyakran képtelenek EU-projekteket megpályázni.

Az oktatás minősége a tanulók teljesítményében döntő szerepet játszik, ezért hatékonyabbá kell tenni a tanárok felkészítő tanítási gyakorlatát, továbbképzését, mobilitási kilátásaikat, valamint folyamatos támogatást és irányítást kell kialakítani az új pedagógiai módszerekről. Vissza kell állítani a tanári szakma vonzóságát és társadalmi státuszát azáltal, hogy megfelelő munkakörülményeket, tisztességes jövedelmet és jutalmazási rendszert kínálunk.

Végezetül meg kell fordítani azt a kérdést, hogy hogyan tudnának az iskolák jobban hozzájárulni a XXI. század kihívásaihoz: mit kell tennünk az iskolák érdekében, hogy jobban tudják szolgálni társadalmunkat és a jövő generációkat? Az európai együttműködés egyedülálló lehetőséget kínál a tagállamoknak és az oktatási intézményeknek a tapasztalatcserére és azoknak a módszereknek az elfogadására, amelyek szükségleteik és elvárásaik szempontjából a legmegfelelőbbek.

(1)

COM(2008) 425. A közlemény egy nyilvános konzultáción alapul, amelynek az eredményei itt találhatók: http://ec.europa.eu/education/school21/results_en.html

(2)

A Bizottság szövegében az „iskola” szó az iskolára felkészítő, általános iskolai, valamint középiskolai alsó és felső tagozatos képzést nyújtó oktatási intézményekre, továbbá szakképző és iskola előtti intézményekre vonatkozik.

(3)

14855/08, 2008. november 30.

(4)

COM(2008) 865.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

5.3.2009

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

20

0

4

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Maria Badia i Cutchet, Katerina Batzeli, Ivo Belet, Marie-Hélène Descamps, Daniel Petru Funeriu, Milan Gaľa, Claire Gibault, Vasco Graça Moura, Luis Herrero-Tejedor, Ruth Hieronymi, Mikel Irujo Amezaga, Adrian Manole, Manolis Mavrommatis, Zdzisław Zbigniew Podkański, Pál Schmitt, Hannu Takkula, Helga Trüpel, Henri Weber, Tomáš Zatloukal

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Iosif Matula, Ewa Tomaszewska, Cornelis Visser

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Wolfgang Bulfon, Andres Tarand

Utolsó frissítés: 2009. március 19.Jogi nyilatkozat