a Petíciós Bizottság 2008-as évben folytatott tanácskozásairól

(2008/2301(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásairól szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel a Romániába, Bulgáriába és Franciaországba indított tényfeltáró küldöttségek eredményeire és az ezekhez kapcsolódó, a bizottság által jóváhagyott jelentésekre és ajánlásokra,

–   tekintettel az EK-Szerződés 21. és 194. cikkére, amely petícióhoz való jogot biztosít az összes európai uniós polgár és a valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy számára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére és 192. cikkének (6) bekezdésére,

–   tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A6-0232/2009),

A. elismerve a petíciós eljárás és annak sajátos tulajdonságainak jelentőségét, amelyek révén a felelős bizottságnak módjában áll megoldást és magyarázatot keresni a Parlamenthez petícióval forduló uniós állampolgárok számára,

B.  mivel egyre több uniós állampolgár nyújt be petíciót a Parlamenthez és a Petíciós Bizottság erőfeszítéseket tesz, hogy még jobban felgyorsítsa eljárásait és jobb szolgáltatást nyújtson a segítségét kérő polgároknak,

C. mivel a 2007. évi jelentésben elfogadott ajánlások közül a Parlament hatóságainak még többet végre kell hajtania, például bővítenie kellene az adminisztrációs erőforrásokat, ide értve Petíciós Bizottság nyelvi és jogi szakértelmét, hogy fokozni lehessen a neki címzett petíciók független, Parlament általi kivizsgálásának képességét, illetve szorosabb együttműködést kellene kialakítania a SOLVIT szervezettel a belső piacot érintő petíciók és panaszok területén, valamint létre kellene hoznia az európai polgárok közös uniós portálját,

D.  tekintettel arra, hogy az Unió struktúráinak és politikáinak kialakítása terén ebben az időszakban elért komoly előrehaladás ellenére a polgárok továbbra is tudatában vannak annak, hogy az Unió politikáinak és programjainak alkalmazása terén számos hiányosság áll fenn, mivel azok őket közvetlenül érintik, és mivel ezek gyakran képezik témáját a benyújtott petícióknak,

E.  mivel a Lisszaboni Szerződés létrehozza a „polgári kezdeményezést”, amely a polgárok még nagyobb részvételét eredményezi az Európai Unió tevékenységeiben és munkájában,

F.   mivel ebből következően a Parlament felelősséget visel a közösségi jogszabályok egyes tagállamok általi jobb alkalmazásának biztosításáért az uniós állampolgárok és a valamely tagállamban lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személyek érdekében, és ezáltal e célkitűzés teljesítése érdekében a tagállamokkal történő együttműködésért,

G.  mivel azonban sok tagállam továbbra is vonakodik a felelős bizottsággal való aktív együttműködéstől, különösen a bizottsági üléseken való részvétel elutasításával, és mivel ez az intézménnyel folytatott lojális együttműködés hiányát jelzi,

H.  mivel a felelős bizottsággal a közösségi jogszabályok helyes alkalmazása érdekében folytatott aktív és időben történő együttműködés elmulasztása kétségeket vet fel arra vonatkozóan, hogy az érintett tagállam kívánja-e és szándékozik-e helyesen alkalmazni az uniós célkitűzéseket és politikákat, ezáltal pedig a hatóságokat a szerződések értelmében rendelkezésre álló szankcióknak és büntető intézkedéseknek, valamint nyilvános kritikának teszi ki,

I.    elismerve mindazonáltal, hogy sok tagállam megfelelő szintű együttműködést tanúsít, és együtt dolgozik a Parlamenttel az állampolgárok petíciós eljárás során kinyilvánított aggályainak megválaszolása érdekében,

J.    elismerve a Bizottság szolgálatainak konstruktív hozzájárulását a petíciós eljáráshoz, amely szolgálatok a felelős bizottság kérésére rendszeresen nyújtanak előzetes értékelést sok benyújtott petícióhoz,

K.  mivel ezt az együttműködést erősíteni lehet és kell, különösen az EK-Szerződés 226. és 228. cikkének megfelelő eljárások tekintetében, kellően indokolt esetben,

L.  mivel a Parlament úgy véli, hogy jogszerűen élhet az EK-Szerződés 230. cikke által biztosított jogával, amennyiben az szükségesnek bizonyul ahhoz, hogy véget vessen a közösségi jog súlyos megsértésének, amire egy petíció vizsgálata során derült fény, és ha a Parlament és a Bizottság között az annak feloldására tett erőfeszítések ellenére továbbra is komoly értelmezésbeli különbség áll fenn azzal kapcsolatban, hogy a közösségi jog értelmében milyen fellépésre van szükség a polgárok jogainak megvédéséhez az adott ügy kapcsán,

M.  mivel a jogsértési eljárás nem orvosolja a petíciót benyújtó problémáját, akkor sem, ha a Bíróság arra kötelezi a tagállamot, hogy jogszabályait az uniós jogszabályoknak való megfelelés érdekében módosítsa,

N.  mivel alapvető igazságtalanság, hogy az uniós jogszabályok megfelelő alkalmazásának hiánya miatt sérelmet szenvedő uniós állampolgároknak lehetetlen nem jogi úton történő jóvátételt nyújtani, ez pedig az uniós intézmények, különösen a Parlament további figyelmét igényli,

O. mivel az EK-Szerződés 230. cikke szerint a Parlament ugyanolyan feltételekkel jogosult eljárást indítani az Európai Közösségek Bírósága előtt, mint a Tanács és a Bizottság, és mivel az EKSz. 201. cikke alapján a Parlament jogosult ellenőrzést gyakorolni a Bizottság tevékenységei felett, és ilyen módon rendelkezik az állampolgárok jogos aggályaira való hatékonyabb válaszadás jogi és politikai eszközeivel,

P.   mivel a Parlamentnek felül kell vizsgálnia saját eljárásait annak érdekében, hogy megkönnyítse – kiváltképpen eljárási szabályzata 121. cikke szerinti – keresetek benyújtását a Bírósághoz, ha a petíciót benyújtók jogai forognak kockán,

Q. mivel szem előtt kell tartani, hogy az EU-Szerződés 6. cikke értelmében az Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul, amely elvek az EU-hoz való csatlakozás koppenhágai kritériumainak is alapelemei, és mivel az EU-Szerződés 7. cikke külön eljárásokat határoz meg, melyek az említett elvek súlyos és tartós megsértése , vagy e kockázat fennállása esetén indíthatók,

R.   tekintettel a 2008-ban a Balti-tenger alatt húzódó Északi Áramlat gázvezeték hatására és a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok megtévesztő gyakorlatára vonatkozó petíciók alapján, a parlamenti eljárási szabályzat 192. cikkének (1) bekezdése szerint a plenáris ülés elé terjesztett és nagy többséggel elfogadott állásfoglalásra irányuló indítványokra,

S.  mivel az energiaellátás biztonságával kapcsolatos fokozott aggodalmak miatt földgázvezetékek és folyékonyföldgáz-vezetékek létrehozására irányuló projektek születtek, amelyek – különösen, ha megfelelő kockázat- és alternatívaértékelés nélkül siettették azokat – számos petícióbenyújtó aggodalmát növelték elsősorban a balti-tengeri, a walesi és az írországi projektek kapcsán a lehetséges komoly környezeti, emberi egészségre gyakorolt és biztonsági hatások vizsgálatának hiánya tekintetében,

T.  mivel a petíciók vizsgálatából nyilvánvaló, hogy az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 85/337/EGK módosított tanácsi irányelv(1) mellékleteiben említett projektlisták nem fednek le egy sor jelentős létesítményt és tevékenységet, melyek a mellékletek legutóbbi módosításait követően jelentek meg, például az újragázosító üzemeket vagy bioüzemanyagelőállító-üzemeket,

U. mivel a Natura 2000 hálózattal kapcsolatban benyújtott számos petíció továbbra is azt mutatja, hogy a biodiverzitás csökkenésének megállítása továbbra is nagy kihívás az Unió számára és hogy az élőhelyvédelmi(2) és a madárvédelmi irányelv(3) az EU arra irányuló kötelezettségvállalása teljesítésének alapvető és elengedhetetlen eszközei, hogy 2010-ig véget vet a biodiverzitás csökkenésének,

V. mivel a petíciók vizsgálata azt is megmutatta, hogy az elegendő számú édesvízforrás hiányát gyakran súlyosbítják egyéb tényezők, például a vízigény növekedése a túlzott urbanizáció és a szabadidős projektek miatt, az infrastruktúra karbantartásának és a szivárgás megelőzésének elégtelensége, a mezőgazdaság nagy vízfelhasználása és a fenntartható vízhasználatot nem ösztönző árpolitika,

W  tekintettel a Petíciós Bizottság fos-sur-meri, ciprusi és romániai látogatásait követően tett ajánlásaira,

X.. figyelembe véve a Petíciós Bizottság aggályait a bulgáriai Rila-hegységben tervezett bizonyos infrastruktúrákkal kapcsolatban, amelyeket 2008-ban egy tényfeltáró látogatás alkalmával megtekintett,

Y. mivel bár a brit országgyűlési és egészségügyi szolgáltatási ombudsman, Ann Abraham 2008 decemberében a Petíciós Bizottsághoz fordult és ismertette négyéves kutatása eredményeit, az Egyesült Királyság azt követő, 2009. januári válasza, amely az aránytalanul nagy mértékben érintettek számára önkéntes kártalanítás kifizetését teszi lehetővé, nem tekinthető megfelelő jóvátételnek az összeomlás számos áldozata számára,

Z.  elismerve az európai ombudsmannal 2008-ban folytatott pozitív és előremutató együttműködést, a Petíciós Bizottságnak az ombudsman 2007. évi éves jelentésében és az 1487/2005. számú, a Tanács nyelvhasználatáról, továbbá a 3453/2005. számú, a szabálysértési eljárás Bizottság általi alkalmazásáról szóló különjelentésében megfogalmazott ajánlásai tekintetében nyújtott támogatását, és üdvözölve statútumának a Parlament által jóváhagyott módosítását,

AA.mivel 2008-ban a Petíciós Bizottsághoz 1 886 petíció érkezett, amelyből 1 065-öt nyilvánítottak elfogadhatónak és 821-et elfogadhatatlannak; mivel az eljárási szabályzat 191. cikke (1) bekezdésében előírt feltételeknek nem megfelelő petíciók száma 2007 eleje óta jelentősen megnőtt,

1.  üdvözli a petíciót benyújtóknak a Petíciós Bizottság valamennyi ülésén való részvételét és hozzájárulását, ami lehetővé teszi az Európai Parlament képviselőivel való közvetlen és nyílt párbeszédet, és továbbra is arra ösztönzi az uniós állampolgárokat és a közösségi egyesületeket, hogy vessék fel az Európai Unió tevékenységi területével kapcsolatos és őket közvetlenül érintő problémákat abban a hitben, hogy e folyamat lehetővé teszi a Parlament mint intézmény számára, hogy jelentős szerepet játsszon a közösségi jogszabályok tagállamok általi alkalmazásának figyelemmel kísérésében, és hogy fokozottabban védje és támogassa minden uniós állampolgár alapvető jogait, amint azt az EU-Szerződés rögzíti;

2.  kéri a nemzeti és regionális parlamenteket mint az uniós állampolgárok képviselőit, hogy továbbra is éberen ügyeljenek arra, hogy a tagállamok hogyan alkalmazzák a szerződéseket és uniós jogszabályokat, különösen a környezetvédelemmel, szociális és munkajoggal, a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgásával, a pénzügyi szolgáltatásokkal, az állampolgárok alapvető jogaival, többek között a jogszerűen szerzett tulajdonhoz való joggal, a szakmai képesítés elismerésével, valamint a megkülönböztetés valamennyi formájával kapcsolatos problémák tekintetében, és felhívja az uniós intézményeket, hogy kommunikáljanak hatékonyan a polgárokkal, hogy azok tisztában legyenek jogaikkal, valamint a nemzeti és helyi intézmények kötelességeivel.

3.  hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban a Parlament nem tekintheti elfogadhatónak azokat a petíciókat, amelyek a tagállamok illetékes hatóságai vagy bíróságai határozatai ellen fellebbeznek, és hogy ezt az információt világos és érthető módon a petíció benyújtójának tudomására kell hozni; hangsúlyozza továbbá, hogy a panaszoknak meg kell felelniük a Parlament eljárási szabályzata 191. cikkének (1) bekezdésében szereplő feltételeknek, mielőtt elfogadhatónak nyilváníthatják azokat;

4.  a 2007. évi éves jelentésben elfogadott, de még végre nem hajtott ajánlások ésszerű határidőn belüli végrehajtására szólít fel;

5.  felhívja a Bizottságot, valamennyi tagállamot és azok nemzeti, regionális és helyi intézményeit, valamint állandó képviselőiket, hogy teljes körűen, lojális és előremutató módon működjenek együtt az Európai Parlament felelős bizottságával és a Bizottsággal azon állítások és javaslatok kivizsgálásában, amelyeket a petíciók tartalmaznak, a petíciós eljárásban felvetett probléma megoldása érdekében;

6.  kéri, hogy az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács felelős szervei végezzék el az uniós állampolgárok számára jogorvoslati intézkedést biztosító lehetséges eljárások teljes felülvizsgálatát, és hogy kezdődjenek tárgyalások a vizsgálóbizottságok megnövelt jogkörét is tartalmazó új intézményközi megállapodásról az uniós állampolgárok jogainak megerősítése érdekében;

7.  meggyőződése, hogy a felülvizsgálat kiegészítené a Lisszaboni Szerződés esetleges végrehajtását az uniós állampolgárok és intézmények kihirdetett jogain és kötelességein alapuló kiegészítő biztosítékok nyújtása révén;

8.  emlékeztet arra, hogy ahogyan azt a Parlament az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről szóló bizottsági közleményről szóló 2004. április 20-i állásfoglalásában(4) hangsúlyozta, az Unió alapját képező értékek tiszteletben tartása és ösztönzése, továbbá a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelme a Parlamentnek mint az európai polgárok közvetlenül megválasztott képviseletének különös felelőssége, továbbá emlékeztet arra is, hogy a Parlament az említett állásfoglalásában kifejtette azon véleményét, mely szerint „ha figyelmen kívül hagyjuk a büntetések esetleges szükségességét, az azt a benyomást keltheti, hogy az Unió nincs felkészülve arra, illetve nincs olyan helyzetben, hogy minden rendelkezésére álló eszközt bevessen értékei megvédésére”;

9.  ismételten felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy nagyobb elismerés és hangsúly helyeződjön a petíciós eljárásra, kiváltképpen a jogsértési eljárások alkalmazásának tekintetében, valamint a Petíciós Bizottság közvetlen és hivatalos tájékoztatásának követelménye tekintetében abban az esetben, ha a 226. és/vagy 228. cikk alapján határozat születik eljárás indításáról egyéni petícióban jelzett problémával kapcsolatban;

10. emlékeztet, hogy a Parlament úgy találta, hogy a közösségi jog súlyos megsértésére vonatkozó állításokat – melyet a Petíciós Bizottság a petíciók vizsgálata során megalapozottnak talált, de amelyet az érintett tagállam nem hajlandó elismerni, és amely valószínűleg precedenst teremt nemzeti szinten – végső soron az Európai Közösségek Bíróságának kellene megvizsgálnia, hogy biztosítsa a közösségi jog következetességét és koherenciáját, valamint a belső piac tényleges létét(5);

11. elismeri, hogy a szabálysértési eljárások – még ha sikeresek is – nem feltétlenül orvosolják azonnal az egyéni petícióbenyújtó konkrét problémáit, és ez gyakran aláássa a közvélemény abba vetett bizalmát, hogy az uniós intézmények képesek megfelelni elvárásaiknak;

12. véleménye szerint – mivel egyértelmű jelei mutatkoznak annak, hogy a biodiverzitás csökkentésének 2010-ig való megvalósítására irányuló célkitűzés nem fog teljesülni – mielőbb lépni kell annak érdekében, hogy az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv alkalmazását hatékonyabbá tegyük, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak biztosítására, hogy az irányelveket a tagállamok e célkitűzéssel összhangban alkalmazzák;

13. felhívja a Bizottságot, hogy a Parlamenttel együttműködésben hangsúlyozza a tagállamok felé annak jelentőségét, hogy – különösen a tervezési jóváhagyás területén – gondolkodjanak előre az elfogadott, de még hatályba nem lépett közösségi jogi rendelkezések esetleges megsértésének megelőzése érdekében;

14. elismeri, hogy maguk az alkalmazandó közösségi jogszabályok hiányosságai miatt néha lehetetlen megoldást találni a benyújtott petíciók által felvetett panaszokra;

15. aggodalmát fejezi ki a lettországi helyhatósági választásokon az ott élő, de állampolgársággal nem rendelkező lakosok szavazati jogaival kapcsolatban a Petíciós Bizottsághoz beérkező nagy számú petíció miatt; emlékeztet arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága és a faji megkülönböztetés megszüntetésével foglalkozó bizottsága, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, helyi és regionális hatóságai kongresszusa, emberi jogi biztosa és a rasszizmus és intolerancia elleni európai bizottsága, valamint az EBESZ Parlamenti Közgyűlése javasolják, hogy tegyék lehetővé a lettországi helyhatósági választásokon való részvételt az állampolgársággal nem rendelkező lakosok számára; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy kövesse szoros figyelemmel és támogassa az állampolgársággal nem rendelkező, gyakran Lettországban született és ott élő polgárok státuszának rendezését;

16. megjegyzi, hogy a Parlamenthez számos magánszemélytől és egyesülettől beérkezett petíció olyan ügyeket érint, amelyek nem jelentik a közösségi jog megsértését, így azokat a tagállamban létező jogorvoslati csatornák kihasználása révén kell megoldani; megjegyzi továbbá, hogy miután nemzeti szinten minden lehetőséget kimerítettek, azután az Emberi Jogok Európai Bíróságához lehet fordulni;

17. megjegyzi, hogy még nem foglalkoztak kellően azzal a 1 500 000 ember által aláírt, egyetlen székhelyet követelő petícióval, melynek célja, hogy az Európai Parlament csak egy helyen ülésezzen; javasolja, hogy a Petíciós Bizottság a következő parlamenti ciklus során kezelje elsőbbséggel ezt az ügyet;

18. ezért kéri a felelős jogalkotó bizottságokat, hogy esetleges felülvizsgálat vagy további kivizsgálás érdekében tartsák szem előtt a Petíciós Bizottság által időről időre az egyes uniós jogszabályok tagállamok általi alkalmazásra vonatkozóan tett javaslatokat;

19. emlékeztet a Parlament azon kérésére, hogy a Bizottság fokozza a 2006. december 12-i, a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(6) végrehajtásának nyomon követését, különös tekintettel a szakmai címjegyzékkel foglalkozó, megtévesztő társaságokra, és tegyen jelentést a Parlamentnek a 2005. május 11-i, a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) hatálya kiterjesztésének kivitelezhetőségéről és lehetséges következményeiről, különösen a „fogyasztó” szónak a „gyakorlat célpontja” kifejezéssel történő felcserélése által;

20. támogatja az ombudsman Tanácshoz intézett azon felhívását, hogy elnökségei honlapjainak nyelvi opcióit terjessze ki az Európai Unió leggyakrabban beszélt nyelveire, így biztosítva a polgárok közvetlen hozzáférését a Tanács elnökségeinek tevékenységeihez; e tekintetben utal a Tanács francia elnökségére, amely az ombudsman ajánlásainak megfelelően tette közzé hivatalos honlapját;

21 a munkaidőről szóló irányelv(8) vonatkozásában támogatja az ombudsman azon felhívását, hogy a Bizottság a szabálysértési eljárások indítása vonatkozásában meglévő mérlegelési jogkörében kezelje a polgárok panaszait a helyes igazgatás elveinek megfelelően;

22. üdvözli az ombudsman és az EU között a megfelelő intézményi kereteken belül zajló építő jellegű együttműködést; támogatja az ombudsman ismételt felhívását az EU valamennyi intézménye és szerve számára közös helyes hivatali magatartási kódex elfogadására, amint azt a Parlament a 2001. szeptember 6-i, az európai ombudsmannak a különböző közösségi intézményekben és szervekben a helyes hivatali magatartási szabályzat létezéséről és az ahhoz való nyilvános hozzáférésről szóló saját kezdeményezésű vizsgálatát követő, az Európai Parlamentnek benyújtott különjelentéséről szóló állásfoglalásában(9) jóváhagyta; véleménye szerint az ombudsmannak, a Bizottságnak és a Parlamentnek közös uniós portált kellene kifejlesztenie az uniós intézményekhez beérkező panaszok kezelésére;

23. sürgeti, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának ciprusi kérdésről szóló 550. számú határozatát (1984) valamennyi részes fél hajtsa végre, ami a varoshai ingatlanok jogos tulajdonosaiknak való teljes körű visszaszolgáltatásához vezetne; javasolja, hogy amennyiben 2009 végéig nincsenek látható eredmények, az illetékes bizottság fontolóra veheti, hogy a famagustai petícióbenyújtók ügyét a plenáris ülés elé viszi;

24. az EK-Szerződés 151. cikke értelmében felhívja a román hatóságokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket Románia kulturális és építészeti örökségének megőrzésére és védelmére, amire a Parlamentnek a bukaresti Szent József római katolikus katedrális (veszélyeztetett történelmi és építészeti műemlék) védelmére irányuló intézkedések szükségességéről szóló 2007. október 11-i nyilatkozatában(10) már felszólított; a kommunista rezsim által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásával kapcsolatos problémákra utalva kiemeli, hogy az EK-Szerződés 295. cikke értelmében az ingatlanok tulajdonjoga nemzeti hatáskörbe tartozó kérdés;

25. kéri a francia hatóságokat, hogy készítsenek járványügyi értékelést a Fos-sur-Mernél épülő hulladék-égetőmű közvetlen szomszédságában levő Fos-Berre melletti területre gyakorolt hatásának megállapítása céljából; elismeri, hogy a környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogén-oxidokra, valamint porra és ólomra vonatkozó határértékekről szóló 1999. április 22-i 1999/30/EK tanácsi irányelv(11) nem tiltja hulladék-égetőmű építését egy már amúgy is légszennyezett területen, de hangsúlyozza, hogy az 1999/30/EK irányelv és a környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló 1996. szeptember 27-i 96/62/EK tanácsi irányelv(12) értelmében intézkedéseket kell tenni, hogy biztosítsák a levegőszennyezésre vonatkozó európai szabványoknak való megfelelést;

26. emlékeztet a Petíciós Bizottság 2007. évi éves jelentésének ajánlásaira a petíciók kezelésével kapcsolatos adminisztratív eljárások átgondolása vonatkozásában, például hogy a petíciók nyilvántartásba vételét ruházzák át a Petíciós Bizottság titkárságára, működjenek szorosan együtt a SOLVIT szervezettel, fejlesszék tovább a petíciós adatbázist, készítsenek uniós portált az európai polgárok számára stb.; üdvözli, hogy a bizottság tagjai a petíciók kezelésével kapcsolatban kidolgozták a helyes gyakorlat kódexét, amely a következő parlamenti ciklus elején lép hatályba;

27. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint azok Petíciós Bizottságának és ombudsmanjának, illetve hasonló illetékességi körrel rendelkező szerveinek.

(1) HL L 175., 1985.7.5., 40. o. (2) A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.). (3) A Tanács 1979. április 2-i 79/409/EGK irányelve a vadon élő madarak védelméről (HL L 103., 1979.4.25., 1. o.). (4) HL C 104. E, 2004.4.30., 408. o. (5) P6-0040/2005 állásfoglalás (6) HL L 376., 2006.12.27., 21. o. (7) HL L 149., 2005.6.11., 22. o. (8) A Tanács 1993. november 23-i 93/104/EK irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól (HL L 307., 1993.12.13., 18. o.). (9) HL C 72. E, 2002.3.21., 331. o. (10) HL C 227 E., 2008.9.4., 162. o. (11) HL L 163., 1999.6.29., 41. o. (12) HL L 296., 1996.11.21., 55. o.

Bevezetés

A jelenlegi parlamenti ciklusban a petíciós Bizottság azon dolgozott, hogy biztosítsa a Szerződés 194. cikke szerinti petíciós eljárás keretében az európai állampolgárok és a valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személyek által a közvetlenül az Európai Parlament tudomására hozott problémák és aggályok megfelelő kivizsgálását és megválaszolását.

Jóllehet a bizottság továbbra is küzd, hogy a hozzá érkező kérések növekvő mennyiségével lépést tartson, tevékenységével több területen is elismerést és tiszteletet vívott ki, ami néhány évvel ezelőtt még nem volt jellemző. Például előrelépés történt nem csupán az állampolgárok aggályainak átláthatóbbá tétele terén azáltal, hogy a petíciót benyújtók egyre nagyobb számban vesznek részt a bizottság ülésein, ahol lehetőségük van aggályaikat elmondani és megvitatni, hanem lényeges fejlesztés történt annak érdekében, hogy új számítógépes adatbázis segítségével az egyes képviselők hozzáférjenek a petíciókhoz és valamennyi kapcsolódó dokumentumhoz.

A petíciók különböző kategóriákba sorolhatók, és azoknak, akik a bizottság tevékenységét csupán távolról szemlélik (akár a Parlamenten belül), nem mindig világos, hogy mi a bizottság munkájának valódi célja. Ez részben azért van így, mert nem egyetlen feladatot lát el, hanem igen sokféle lehetőséggel rendelkezik, amelyek alapján eldöntheti, hogy mi a leghatékonyabb intézkedés az egyes benyújtott petíciók esetében. Másrészt azért, mert a használt eljárások nagyon különböznek a jogalkotási bizottságok eljárásaitól, amelyek a Parlament feladatai miatt nagyobb elismertséget és figyelmet kapnak az intézményen belül. Még a huszonhét tagállam széles nyilvánossága számára sem nyilvánvaló mindig, hogy mi is egy petíció, és mit tehet a Parlament vele kapcsolatban.

Ezért hasznos lehet, ha ez az éves jelentés a bizottság által kapott különböző típusú petíciók osztályozásával kezdődik..

· Kampány típusú petíciók: ezeket igen nagy számú állampolgár írja alá, leginkább valamilyen politikai célt támogatandó, az aláírások száma jelzi, hogy mennyire nagy a közérdeklődés az adott témával kapcsolatban. Ide tartoznak például azok, amelyekben a spanyolországi bikaviadalok, a fókakölykök leölése, az Izrael és a palesztin nép közötti konfliktus miatti emberi szenvedés, az iraki kurdisztáni helyzet, vagy a rettenetes zimbabwei humanitárius helyzet miatt tiltakoznak, illetve Fehéroroszország demokratizálásáért, vagy az egyetlen parlamenti székhelyért emelnek szók.

· Befolyásoló célú petíciók: ezeken is igen nagy számú aláírás szerepelhet, de céljuk, hogy hatást gyakoroljanak egyes olyan jogalkotási javaslatokra, amelyeket esetleg egy-egy adott parlamenti bizottság vizsgál. Ilyenek például szoftverszabadalmi rendszer, a harmadik országból származók menedékjoga és jogai, az energia és klímacsomag, a REACH stb.

· Az uniós jog és a Szerződésben foglalt jogok alkalmazása: ezek a petíciók a igénylik a legtöbb munkát, mivel a jogszabályok tagállami alkalmazásával, illetve a tagállamok szerződéses kötelezettségeinek – többek között az alapvető jogoknak – a tiszteletben tartásával kapcsolatos bíróságon kívüli megoldásra vagy magyarázatra tartanak igényt. Ezek a legellentmondásosabb petíciók és a Parlament presztízse szempontjából ezek jelentősége a legnagyobb. Jelzik, hogy hogyan reagálnak az uniós polgárok az európai jogalkotásra, és gyakran felhívják a Parlament figyelmét a tagállamokon belüli súlyos hiányosságokra. Az ilyen jellegű petíciók miatt kapták a Petíciós Bizottság tagjai az „irányelv-detektívek” nevet. Nem feltétlenül kellemes ezzel a névvel együtt élni annak ellenére, hogy valóban tükrözi azt a megközelítést, amelyet a bizottságnak egyre gyakrabban követnie kell. Példaként lehet említeni azokat a petíciókat, amelyeket a környezettel vagy a kulturális örökséggel kapcsolatos, az uniós jogszabályokban elismert jogokat sértő nagy infrastrukturális projektekre, a hulladékkezeléssel, a természet és a vadon élő növények, állatok védelmével kapcsolatos problémákra, a jogszerűen szerzett tulajdonnal kapcsolatos alapvető jogokra, valamint számos más olyan területre vonatkozóan nyújtottak be, amelyeket illetően az EU hatáskörrel rendelkezik.

· Egyéni jogokra vonatkozó petíciók: inkább személyes jellegű petíciók, amelyeket egyének nyújtanak be a belső piac és a személyek szabad mozgása alkalmazásával kapcsolatos számos problémára vonatkozóan. Ilyenek például a szakmai képzettségek elismerése, a nyugdíjjogosultság vagy más szociális jogosultságok, tartózkodási követelmények, határátlépés és személyazonosítás, egyéni menedékjogi kérelmek stb. (Ezekkel a témákkal meg lehet keresni az Európai Bizottság SOLVIT egységét is, bár a beérkezett petíciók gyakran túl összetettek ahhoz, hogy a SOLVIT megoldhassa őket.)

Ebből a leegyszerűsített kategorizálásból talán egyértelműbben kiderül, hogy a beérkezett petíciók intézése érdekében miért van szükség a szabályok és eljárások igen széles körére, különösen akkor, amikor a petíciók egyszerre több kategóriába is besorolhatók. Bizonyos fokig az is világossá válik, hogy miért nem mindig olyan egyértelmű a petíció elfogadhatósága a hatályos szabályok alapján, és megint csak miért kerül többnyire elfogadásra a petíció benyújtójának kedvezőbb eshetőséget feltételező tág értelmezés ahelyett, hogy egy jogos kérdést megpróbálnánk kizárni a parlamenti vizsgálatból.

Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy különösen 2008-ban a beérkezett petíciók egyre növekvő aránya bizonyult el nem fogadhatónak. Nem csupán olyan petíciókról van szó, amelyek tárgya egyértelműen tagállami hatáskörbe tartozik, vagy amelyek egy illetékes igazságszolgáltatási szerv jogi határozata ellen benyújtott jogorvoslatra vonatkoznak, vagy amelyeket az európai ombudsman vagy a nemzeti petíciós/ombudsmani szolgálatok megfelelőbben tudtak kezelni. E beérkezett petíciók rövidségük miatt többé-kevésbé értelmetlenek voltak, vagy lényegüket, illetve érthetőségüket illetően más módon voltak hiányosak. Az utóbbi kategóriába tartozó petíciók száma megnőtt, mivel amellett, hogy elektronikus úton könnyű petíciót benyújtani, nincs olyan megfelelő regisztrációs rendszer, amely szét tudná választani az ocsút a búzától. Bár a kérdés kezelése irányában történtek lépések, mindez olyan strukturális problémát vet fel, amelyet a Parlament igazgatásának kell megoldania.

Végül még egy, a jövő szempontjából figyelmet érdemlő bevezető gondolat a petíciók kategóriáit illetően. A Lisszaboni Szerződésben foglaltak az európai polgárokat olyan újabb, jelentős joggal ruházzák fel, amely egyúttal fontos gyakorlati jelentőséggel is bír és azt a célt szolgálja, hogy az úgynevezett „polgári kezdeményezések” révén még jobban bekapcsolódjanak az uniós politikai folyamatba. Bár az ilyen kezdeményezéseket első körben az Európai Bizottsághoz kell benyújtani (ami kissé furcsának tűnhet, hiszen a Parlamenthez tartozik a petíciós jogkör!), a polgárok végső soron valódi lehetőséget kapnak új jogszabályokra irányuló javaslatok megfogalmazására. A petíciós folyamatnak ez a jelentős kitágítása nyilvánvalóan kihat majd a Petíciós Bizottság munkájára, ha és amennyiben a Lisszaboni Szerződés remélhetőleg végrehajtásra kerül. 2008 során a Petíciós Bizottság több alkalommal is tárgyalt erről.

A petíciók száma

A Petíciós Bizottság munkáját a statisztikai adatok egy dimenzióban mutatják be. A legtöbb statisztikai adathoz hasonlóan ezek az adatok is többet fednek el, mint amennyit elárulnak, egy éves jelentésben azonban a számokat is figyelembe kell venni. Ennek megfelelően 2008-ban a Petíciós Bizottság 1886 petíciót vett nyilvántartásba szemben a 2007-es 1506 petícióval, amely 50%-kal haladta meg a 2006-ban benyújtott petíciók számát. Németországból és Spanyolországból érkezett a legtöbb petíció, őket Románia és Olaszország, valamint Lengyelország és az Egyesült Királyság követte. Írország is jelentős mennyiségű petíciót nyújtott be – tekintetbe véve a lakosság számát, fejenként a legtöbbet.

Németországból és Romániából nagyobb számban nyújtottak be egyének petíciókat, míg Spanyolországból és Franciaországból inkább nem kormányzati szervezetek vagy közösségi egyesületek és helyi testületek petíciói érkeztek be, amelyek az uniós irányelvek alkalmazása tiszteletben tartásának állítólagos hiánya miatt tettek panaszt. Úgy tűnik, hogy a német és az olasz polgárok nagy valószínűséggel magával az EU-val kapcsolatos petíciókat adnak be. Az elektronikus úton benyújtott petíciók száma most először haladta meg a postai úton beérkezett petíciókét (59,2% szemben 40,8%-kal). Az el nem fogadható petíciók aránya is megnőtt 30%-ról 40%-ra.

A 2008-ban érintett országok

(Azon országok, amelyekre 10 petíciónál több vonatkozik)

A 2008-ban felmerült legfontosabb kérdések

A tíz leggyakrabban érintett téma 2008-ban. (NB: vannak peítciók, amelyek több témát is érintenek)

A petíciók benyújtói érdeklődésének középpontjában továbbra is a környezet, annak védelme és megőrzése áll. A Petíciós Bizottság valóban sajátos helyzetben van ahhoz, hogy felmérje az európai polgárok reagálását arra, ahogyan a tagállamok e téren alkalmazzák vagy nem alkalmazzák az európai jogot. A balti régió környezetéért érzett komoly aggodalom miatt szervezett meg a bizottság először egy meghallgatást, majd a Lengyelországból és különösen Litvániából benyújtott petíciók alapján elkészítette részletes jelentését a Balti-tenger – Északi Áramlat gázvezeték hatásairól

A meghallgatás, amely egyértelműen bizonyította a bizottság törekvését és hajlandóságát a többi parlamenti bizottsággal – ebben az esetben a Külügyi, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottsággal – való együttműködésre, és amelyre 2008. január végén került sor, igen eredményesnek bizonyult abban a tekintetben, hogy a képviselőket és a petíciók benyújtóit, akik a meghallgatáson jelen voltak és fel is szólaltak, minden érdekelt fél tájékoztatta. Piebalgs és Dimas biztosok is felszólaltak. A jelentés, amelyet ezután a plenáris ülésen nagy többséggel elfogadtak, referenciaként szolgált a Parlament állásfoglalásához arra vonatkozóan, hogy szükség van az energiapolitika diverzifikálására, miközben elsődleges fontosságú a sekély Balti-tenger törékeny környezetének védelme(1).

Az év során Írország kiemelkedően sokat szerepelt a környezetvédelemmel kapcsolatos petíciókról szóló bizottsági vitákban. A bizottság képviselője jelen volt a Nemzeti Tervező Testület által szervezett meghallgatáson, amikor a testület mérlegelte a Nevitt Lusk Action csoport által kialakítandó hulladéklerakó telep (295-05. sz. petíció) elleni tiltakozást, amelynek alapjául a régió kertészeti termelésére gyakorolt esetleges negatív hatás, valamint az szolgált, hogy az ír hatóságok nem tartották tiszteletben a vízről szóló keretirányelv rendelkezéseit, miközben a telep alatt egy jelentős víztartó réteg húzódik.

A Petíciós Bizottság továbbra is hangot adott aggodalmának, amiért az ír nemzeti közútkezelő hivatal nem vette figyelembe az uniós irányelveket az M3-as autópálya nyomvonalának Tara közelében való kijelölésekor, tekintettel az ír kulturális örökség egyik legjelentősebb helyszínének egy részén bekövetkező rombolásra. A Bizottság ezzel a körülménnyel ki is egészítette a már Írország ellen folyamatban lévő, a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó irányelv nem megfelelő végrehajtása miatt indított jogsértési eljárást.

A környezetvédelemért felelős ír miniszterrel történt kapcsolatfelvételek ugyanakkor azt jelezték, hogy a Petíciós Bizottság által felvetett problémákkal foglalkoztak és különösen az ivóvízzel kapcsolatban benyújtott számos petícióban említett ügyeket megoldották. A 2008-ban beérkezett és áttekintett számos új ír petíció a Shannon közelébe tervezett LNG-létesítményre, a Cork közelében megépítendő konténerterminálra, a Carranstownnál és College Nobbernél tervezett hulladékégetőkre(2) és a Haulbowline-ban kialakítandó hulladéklerakó helyszínével kapcsolatos problémákra vonatkozik.

A Petíciós Bizottság 2008-ban is sok időt szánt az ingatlantulajdonosok jogaival kapcsolatos problémákra. A spanyol urbanizációs kérdésen kívül, amely most másodszorra képezi a bizottság által készítendő külön jelentés tárgyát, a bizottságot a legutóbb az EU-hoz csatlakozott tagállamok több állampolgára megkereste, akiket érint a tulajdonok visszaszolgáltatásának a demokratikus jogrend előtti politikai rezsimekből hátramaradt súlyos kérdése. Ki kell jelenteni, hogy ez a kérdés továbbra is tagállami hatáskörbe tartozik, bár minden tagállam köteles olyan működő jogi keretet létrehozni és fenntartani, amely válaszol az ilyen igényekre. A bizottsági tagok tavaly júniusban Romániában tett tényfeltáró látogatásának köszönhetően előremutató vitára került sor a fenti témáról a román parlamenttel és az igazságügyi minisztériummal.

A Petíciós Bizottság több mint négyszáz levelet kapott a kis- és középvállalkozásokat, többek között jótékonysági alapítványokat és más szolgáltatásokat sújtó problémákról a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok megtévesztő gyakorlatára vonatkozóan. Ez általános jelenségnek bizonyult, amely ahhoz vezetett, hogy sok kisvállalkozást megfélemlítettek, hogy miután tudatosan megtévesztő ajánlat alapján szerződést kötöttek, fizessenek egy olyan szolgáltatásért, amelyet nem szándékosan rendeltek meg. A bizottság meghívta ülésére a petíciók benyújtóit, hogy a bizottsági tagok előtt fejtsék ki problémájukat, majd a 2008 decemberében a plenáris ülésre beterjesztett jelentéssel(3) összefüggésben egy speciális workshopot szerveztek. A bizottság, melyet az egész Parlament támogatott, jobb jogi védelmet kért az ilyen gyakorlatok potenciális áldozatai számára, továbbá a meglévő uniós jog felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a tagállamok a jelenség kezeléséhez megfelelőbb eszközökkel rendelkezzenek.

A Petíciós Bizottság által vizsgált másik tipikus kérdés néhány németországi Jugendamt gyakorlatára vonatkozik, amelyek a szülők válása vagy különélése esetén a gyermekek jólétért felelősek. Az alapvető probléma az eltérő nemzetiségű szülők esetében jelentkezett, amikor komolyan felmerült a megkülönböztetés gyanúja. A bizottság ebben az esetben is figyelemmel volt arra, hogy az egyedi panaszok közül sok nemzeti hatáskörbe tartozott. Ennek ellenére a Bundestaggal és az illetékes minisztériummal együttműködve sikerült lépéseket tenni, és néhány esetben a petíciók benyújtói elégtételt kaptak. Az év végén a titkárság által készített dokumentum hasznos magyarázattal szolgált a bizottsági tagok számára és segítette őket a helyzet megfelelő megítélésében, miközben jelezte, hogy a Petíciós Bizottság komolyan foglalkozik a problémával.

A Petíciós Bizottság több alkalommal megvizsgálta az Equitable Life Assurance Society biztosítótársaság válságával foglalkozó vizsgálóbizottság – amelynek felállítására a beérkezett petíciók következtében került sor – által készített és 2007 júniusában elfogadott jelentésben foglaltak végrehajtását. Maga a jelentés rámutat egy sor hiányosságra az Egyesült Királyság pénzügyi szolgáltatói szektorának jogszabályi keretében, ami a közösségi jog végrehajtását illeti. 2008 júniusában részletes értékelés készült az Európai Parlament elnöke számára, amelyet a petíciók benyújtóival megtartott tanácskozás követett. Majd a brit országgyűlési biztos „Egy évtizeden át tartó szabályozási kudarc az Equitable Life vonatkozásában” című jelentésének nyilvánosságra hozatalát követően az országgyűlési biztossal további tanácskozásokra került sor a Petíciós Bizottság decemberi ülésén. Az Európai Parlament, amely súlyos elégedetlenségének adott hangot a brit hatóságok késlekedése és zavarodottsága miatt, még várja a brit kormány részletes közleményét.

Bizottsági eljárások

A bevezetés már említette, hogy a Petíciós Bizottságnak sok különböző jellegű petícióval kell foglalkoznia, amelyek az EU tevékenységének különféle területeivel vannak összefüggésben. Ezzel a tevékenységével azt bizonyítja, hogy az intézmény nagy fontosságot tulajdonít az európai polgárok véleményének; ezen a téren különbözik a legtöbb nemzeti parlamenttől, amelyek nem állítottak fel ilyen proaktív testületeket a polgárok jogainak védelme érdekében.

A bizottság munkája a Szerződésben foglalt kötelezettségeken és a Parlament eljárási szabályzatán, valamint az Európai Bizottsággal és a tagállamok különböző hatóságaival való szoros együttműködésen alapul. Módszerei a vele szemben támasztott követelményekre adott válaszokkal együtt meglehetősen pragmatikusan alakultak ki, és különösen a jelenlegi ciklus során számos előrelépés történt az átláthatóság és a társadalmi részvétel tekintetében. Erről a korábbi éves jelentések beszámoltak.

Az Európai Parlament Elnökségének munkacsoportja harmadik időközi jelentésében egy sor ajánlást fogalmazott meg, amelyek végrehajtását követően a Petíciós Bizottság szerepe és feladatköre még inkább megszilárdulna. Az Alkotmányügyi Bizottság részben a Petíciós Bizottság tanácsára szintén megfogalmazott számos javaslatot az érvényben lévő eljárási szabályzat módosítására és remélhetőleg egyszerűsítésére.

A Petíciós Bizottságnak azonban el kell ismernie, hogy mindannak ellenére, ami remélhetőleg pozitív fejleménynek könyvelhető el, gyakorlati végrehajtó hatásköre továbbra is rendkívül korlátozott. Ha és amennyiben a Lisszaboni Szerződés hatályba lép, mindez megváltozhat egy bizonyos fokig. Indokoltnak tűnik ugyanakkor a jelenlegi helyzetben a többi intézménnyel együtt alaposabban mérlegelni, hogy a Petíciós Bizottság (és ezzel a Parlament) milyen módon vehet fokozottabban részt a valós hatalom gyakorlásában, tekintettel például a Szerződés 226. és 228. cikkében foglaltak szerinti jogsértési eljárásra, amely cikkek az Európai Bizottságot jelentős mérlegelési joggal ruházzák fel, míg a Parlamentnek nem adnak semmilyen jogot. Továbbá azokban az esetekben, amikor ezeknek az eljárásoknak a keretében az ügyeket a Bíróság elé viszik, a Petíciós Bizottság megállapításait nagyobb súllyal kellene figyelembe venni, mivel a hatályos rendelkezések alapján nincsenek olyan gyakorlati eszközei, amelyekkel átgondolt véleményét – vagy a bizottság megállapításai alapján elfogadott parlamenti állásfoglalást – a Bíróság tudomására hozhatná, és mindennek következtében hiányosak egyes bizonyítékok, amelyeket a Bíróság, ha úgy dönt, figyelembe vesz az ügy vizsgálata során.

A Bizottságnak ezért jobban át kell gondolnia, hogyan növelhetné tényleges jogkörét. Felül kell vizsgálni a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokat, az ellentételezési eljárásokat a petíciók azon benyújtói esetében, akiknek jogai az uniós jogszabályok helytelen alkalmazása miatt sérültek, valamint az Alapjogi Charta eredményes végrehajtására vonatkozó specifikusabb szabályokat, hogy a következő parlamenti ciklusban a petíciós folyamat valóban nagykorúvá váljon.

(1) Marcin Libicki jelentése (2) A Petíciós Bizottság több alkalommal úgy vélte, hogy a nemzeti hatóságok mérlegelhetnék metanizációs üzemek építését a javasolt hulladékégetők helyett, mivel az előbbiek jóval kevésbé befolyásolják a levegő minőségét. (3) Simon Busuttil jelentése a Petíciós Bizottság nevében