– tekintettel a PPE-DE képviselőcsoport nevében Panayiotis Demetriou által előterjesztett, egy európai uniós büntetőjogi térség kialakításáról szóló, a Tanácshoz intézett ajánlásra irányuló javaslatra (B6-0335/2008),
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 6. és 29. cikkére, 31. cikke (1) bekezdése c) pontjára és 34. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjára, az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 47. 48., 49. és 50. cikkeire, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre, különösen annak 5., 6., 7. és 13. cikkeire,
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió területén folytatott büntetőeljárások gyanúsítottjaira és vádlottjaira vonatkozó eljárási garanciákról szóló zöld könyvére (COM(2003)0075) és az ártatlanság vélelméről szóló zöld könyvére (COM(2006)0174), az Európai Unió területén folytatott büntetőeljárások során biztosított egyes eljárási jogokról szóló tanácsi kerethatározatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2004)0328), és a Parlament erre vonatkozó álláspontjára(1),
– tekintettel az Európai Parlamentnek a Tanácshoz intézett, az Európai Unióban fogva tartottak jogairól szóló, 2004. március 9-i ajánlására(2),
– tekintettel a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27-i 2008/909/IB tanácsi kerethatározatra(3), és a Parlament erre vonatkozó álláspontjára(4),
– tekintettel az Európa Tanács igazságszolgáltatás hatékonyságával foglalkozó európai bizottságának (CEPEJ) 2008. évi, „Európai igazságügyi rendszerek: Az igazságszolgáltatás minősége” című jelentésére,
– tekintettel az EU igazságszolgáltatási politikáinak és gyakorlatának megvitatására szolgáló fórum létrehozásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2008)0038),
– tekintettel a 2008. november 27–28-i IB-Tanácsnak az Európai Unió igazságügy-minisztériumai közötti jogalkotási együttműködési hálózat létrehozásáról szóló következtetéseire,
– tekintettel a Francia Köztársaságnak az európai igazságügyi képzési hálózat létrehozásáról szóló tanácsi határozat elfogadására irányuló kezdeményezésére(5), a Parlament erre vonatkozó álláspontjára(6), az Európai Unióban folytatott igazságügyi képzésről szóló bizottsági közleményre (COM(2006)0356), valamint a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott, a bírák, ügyészek és igazságügyi alkalmazottak Európai Unión belüli képzéséről szóló állásfoglalásra(7),
– tekintettel az Eurojustnak és az Európai Igazságügyi Hálózatnak a szervezett bűnözés és a terrorizmus ellen az Európai Unióban folytatott küzdelemben játszott szerepéről szóló 2007. október 23-i bizottsági közleményre (COM(2007)0644), a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról szóló 2002/187/IB tanácsi határozat egységes szerkezetbe foglalt változatára (5347/09), az Európai Igazságügyi Hálózatról szóló, 2008. december 16-i 2008/976/IB tanácsi határozatra(8) és a Parlament erre vonatkozó álláspontjára(9),
– tekintettel a büntetőeljárások során felhasználandó tárgyak, dokumentumok és adatok megszerzéséhez szükséges európai bizonyításfelvételi parancsról szóló, 2008. december 18-i 2008/987/IB tanácsi kerethatározatra(10), és a Parlament erre vonatkozó álláspontjára(11),
– tekintettel „az Európai Unióban a büntetőügyekben a kölcsönös elismerés elve előtt álló jövő elemzése” című, az Université Libre de Bruxelles által a közelmúltban közzétett tanulmányra(12),
–tekintettel a kölcsönös elismerés elvének az Európai Unió tagállamai közötti, az ideiglenes letartóztatás alternatívájaként felügyeleti intézkedést elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló tanácsi kerethatározat elfogadására irányuló javaslatra (17506/08),
– tekintettel az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002/584/IB tanácsi kerethatározat alkalmazására vonatkozó értékelő jelentésekre(13),
–tekintettel a bűnszervezetek pénzeszközeinek és tulajdonának elkobzásáról szóló 2008. november 20-i bizottsági közleményre (COM(2008)0766),
–tekintettel a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27-i 2008/909/IB tanácsi kerethatározatra(14),
– tekintettel az „Úton az európai e-igazságügyi stratégia felé” című 2008. mákus 30-i bizottsági közleményre (COM(2008)0329), az e-igazságügyi stratégiáról szóló tanácsi következtetésekre, az e-igazságügyi stratégiáról szóló 2008. december 18-i parlamenti állásfoglalásra a Bizottságnak szóló ajánlásokkal(15), valamint a 2008/XX/IB kerethatározat 11. cikke alkalmazásában az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS) létrehozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló parlamenti álláspontra(16), és a francia elnökség ideje alatt az e-igazságszolgáltatás területén elért eredményekről szóló jelentésre vonatkozó, a 2008. november 27–28-i IB-tanácsi következtetésekre,
– tekintettel a Tanácshoz intézett korábbi ajánlásaira(17),
–tekintettel a Lisszaboni Szerződésre, és különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4. fejezetének 82–86. cikkére (büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés),
– tekintettel arra, hogy meg kell határozni az európai uniós büntetőjogi térség kialakításának legjobb módozatát,
– tekintettel a jövőbeni stockholmi program elkészítésére,
– tekintettel arra, hogy fokozni kell az ebben a témában a nemzeti parlamentekkel, a civil társadalommal és az igazságügyi hatóságokkal folytatott párbeszédet,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0262/2009),
A. mivel az igazságszolgáltatás a tagállamok nemzeti hatáskörébe tartozik,
B. mivel a Lisszaboni Szerződés érdekében hangsúlyozni kell, hogy amikor hatályba lép a Lisszaboni Szerződés, akkor ki fogja szélesíteni az uniós hatáskört a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén, és a pillérek rendszerének eltörlése révén ezen a téren be fogja vezetni az együttdöntési jogalkotási eljárást,
C. mivel a hágai program – a tamperei programhoz hasonlóan – kiemelten kezelte az európai igazságügyi térség létrehozását, és hangsúlyozta, hogy az igazságügy megerősítésének előfeltétele a bizalomépítés, a kölcsönös bizalom, a kölcsönös elismerési program végrehajtása, a büntetőeljárások során biztosított eljárási jogokra vonatkozó egyenértékű normák kidolgozása, a jogszabályok közelítése – annak érdekében, hogy a bűnözők ne húzhassanak hasznot az igazságügyi rendszerek közötti különbségekből, és biztosítani lehessen a polgárok biztonságát, függetlenül attól, hogy az EU-ban hol tartózkodnak – és az Eurojust fejlesztésének előmozdítása érdekében,
D. mivel a hágai program 2007. évi végrehajtásáról szóló jelentés (COM(2008)0373) szerint a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén meglehetősen kevés előrelépést értek el, ennek következtében a politikákat blokkolták és késleltették, ami az elfogadott eszközök számának csökkenésében nyilvánul meg, más területeken, például a polgári ügyekben folytatott együttműködés, a határellenőrzés, a legális és illegális migráció és a menekültügyi politikák területén viszont megfelelő fejlődés volt észlelhető,
E. mivel a büntetőeljárások számos és lényeges következménnyel járnak a bűncselekmények sértettjei, a gyanúsítottak és a vádlottak alapvető szabadságai tekintetében,
F. mivel a jogok – mint például a tisztességes eljáráshoz való jog, az ártatlanság vélelme, a védelemhez való jog, a bűncselekmények sértettjeinek jogai, a ne bis in idem elve, valamint az előzetes letartóztatásra vonatkozó minimális eljárási biztosítékok – védelme kiemelt fontosságú a büntetőeljárások során,
G. mivel a bűnügyi kérdéseket érintő napi igazságügyi együttműködés még mindig az olyan kölcsönös segítségnyújtási eszközökön alapul, mint például a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló 2000. évi egyezmény és a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló 1959. évi Európa tanácsi egyezmény,
H. mivel az európai jog céljainak és elveinek határain belül a kölcsönös elismerés elve magában foglalja, hogy amikor egy tagállamban egy illetékes igazságügyi hatóság kihirdet egy határozatot, akkor az a határozat teljes mértékben és közvetlenül érvényes az Unió egész területén, és azon tagállam igazságügyi hatóságai, amelynek a területén lehet végrehajtani a határozatot, úgy vesznek részt a határozat végrehajtásában, mintha az adott tagállamban hirdették volna ki a határozatot, kivéve, ha az eszköz, amelynek keretében végrehajtásra kerül, korlátozza a végrehajtást,
I. mivel a kölcsönös elismerés elvének – amelyet a tamperei Európai Tanács óta az igazságügyi együttműködés sarokkövének tekintenek – megvalósítása távolról sem megfelelő mértékű, és a fenti elvet egységes eljárási garanciákkal és biztosítékokkal kell kiegészíteni,
J. mivel ahol megvalósították, a kölcsönös elismerés elve – csakúgy, mint az európai elfogatóparancs – hatékonynak és nagy hozzáadott értékkel rendelkezőnek bizonyult az Európai Unióban történő igazságügyi együttműködés tekintetében,
K. mivel a teljes mértékben hatékony megvalósítás tekintetében a kölcsönös elismerés elve nagymértékben függ egy olyan közös európai igazságügyi kultúra létrehozásától, amely a kölcsönös bizalmon, a közös elveken, az együttműködésen és bizonyos szintű harmonizáción – például bizonyos bűncselekmények meghatározása és a szankciók terén – alapul, továbbá függ az alapvető jogok tényleges védelmétől, különös tekintettel az eljárási jogokra, a fogva tartási körülmények és a fogva tartásra vonatkozó felülvizsgálat minimumszabványaira, valamint a fogvatartottak jogaira és a magánszemélyekre vonatkozó hozzáférhető jogorvoslati mechanizmusokra,
L. mivel a bírók, az ügyészek, a védőügyvédek és az igazságszolgáltatásban részt vevő egyéb személyek igazságügyi képzése kulcsfontosságú szerepet játszik a kölcsönös bizalom kiépítésében és a közös európai igazságügyi kultúra kialakításában, de emellett az ügyészség és a védelem érdekei közötti megfelelő egyensúly fokozásában, valamint a határokon átnyúló esetekben a folyamatosság és a hatékony védelem biztosítása terén is,
M. mivel sok lépést tettek az igazságügyi képzés terén, különösen az európai igazságügyi képzési hálózat (EJTN) hozzájárulásának és tevékenységének köszönhetően,
N. mivel az eddig elért fontos eredmények ellenére az EJTN szerepét a szervezeti felépítéséhez kapcsolódó akadályok és a megfelelő források hiánya korlátozta,
O. mivel – tekintettel a fent említett helyzetre – az igazságügyi hatóságok nem rendelkeznek azokkal a képzési eszközökkel, amelyek az uniós jogszabályok megfelelő alkalmazásához szükségesek, és mivel a bírói testületeknek csak nagyon kis része részesülhet az EU-ra összpontosító igazságügyi képzésben,
P. mivel az uniós büntetőjogi térség kialakítására irányuló jövőbeni fellépés kizárólag az uniós politikák és jogi eszközök végrehajtásának tárgyilagos, pártatlan, átlátható, gondos és folyamatos ellenőrzésén, valamint a tagállamok igazságszolgáltatásának minőségén és hatékonyságán alapulhat,
Q. mivel jelenleg a büntető igazságszolgáltatási uniós politikáknak, valamint az igazságszolgáltatás minőségének és hatékonyságának sincs átfogó, állandó és egyértelmű ellenőrzése az EU-ban,
R. mivel az ilyen ellenőrzés az „európai uniós döntéshozók” számára alapvető jelentőségű lenne a legmegfelelőbb előterjesztendő jogalkotási intézkedések kidolgozása során, és egyúttal fokozná az egymás igazságügyi rendszereibe vetett kölcsönös bizalmat,
S. mivel a fent említett értékelési rendszernek a munka és az eredmények megkettőzése nélkül kell felmérnie a létező értékelési rendszereket, és aktív szerepet kell biztosítania a Parlament számára,
T. mivel a közelmúltban létrehozott „igazságügyi fórum” jelentősen hozzájárulhat az uniós jogalkotási kezdeményezések előzetes értékelési szakaszához,
U. mivel az európai uniós fellépés koherenciájának és következetességének – az alapvető jogok megőrzése mellett történő – biztosítása érdekében a megfelelő eljárások, köztük a hatásvizsgálatok révén nyilvános konzultációt kell folytatni az uniós jogalkotási eszközök elfogadására irányuló javaslatok és kezdeményezések Bizottság vagy tagállamok általi előterjesztése előtt,
V. mivel a tagállami igazságügyi hatóságok közötti folyamatos információ-, gyakorlat- és tapasztalatcsere alapvetően hozzájárul a kölcsönös bizalmon alapuló környezet kialakításához, amint azt az igazságügyi hatóságok csereprogramjával elért figyelemreméltó eredmények mutatják,
W. mivel a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén még mindig nincs megfelelő átfogó adatvédelmi rendszer, és egy ilyen rendszer hiányában az adatfeldolgozás által érintett személyek jogait gondosan szabályozni kell minden egyes jogalkotási eszközben,
X. mivel a hatékonyság érdekében az uniós büntetőjogi térségnek az uniós politikák végrehajtása, valamint az információk és javaslatok terjesztése és megvitatása során – az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett – ki kell használnia az új technológiák nyújtotta előnyöket és alkalmaznia kell az internetes eszközöket,
Y. mivel a nemzeti bíróságoknak a nemzetközi bűnözés elleni küzdelemben, valamint az alapvető jogok és szabadságok védelmezésében játszott szerepe egyre jelentősebb,
Z. mivel az olyan koordinációs szervek, mint az Eurojust bebizonyították, hogy tényleges hozzáadott értéket nyújtanak, a nemzetközi bűnözés elleni fellépésük figyelemre méltóan nőtt annak ellenére, hogy a hatásköreik még mindig túlzottan korlátozottak, és egyes tagállamok a jelek szerint ebben az összefüggésben nem szívesen osztanak meg információkat,
Aa mivel védőügyvédekre vonatkozó koordináció nincsen, ezért ezt a koordinációt uniós szinten kell támogatni és ösztönözni,
Ab mivel a maffiák és általában a szervezett bűnözés transznacionális jelenséggé vált, amely társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai szempontból is befolyásolja a tagállamokat és a szomszédos országokat, és amely ellen társadalmi szinten is küzdeni kell, együttműködve a civil társadalommal és a demokratikus intézményekkel,
1. a következő ajánlásokat intézi a Tanácshoz:
a) tekintettel arra, hogy az uniós büntetőjogi térségnek az alapvető jogok tiszteletben tartásán kell alapulnia, ismét kezdjen hozzá az alapvető jogok védelme terén végzendő munkához, és különösen az alábbiakat fogadja el haladéktalanul:
–a büntetőeljárások során alkalmazott eljárási biztosítékokra vonatkozó ambiciózus jogi eszköz, amely az ártatlanság vélelmén alapul, például a „jogokról való tájékoztatáshoz (levél a jogokról)” való jog, a jogi tanácsadáshoz való jog, és szükség esetén az ingyenes jogi tanácsadáshoz való jog mind a tárgyalás előtt, mind a tárgyalás közben, a bizonyítékok felhozásához való jog, a vádak jellegéről és/vagy indokairól és/vagy a jogos feltételezések megalapozottságáról szóló, a gyanúsított/vádlott által beszélt nyelven történő tájékoztatáshoz való jog, az összes lényeges dokumentumhoz a gyanúsított/vádlott által beszélt nyelven történő hozzáféréshez való jog, a tolmácshoz való jog; a meghallgatáshoz való jog és a védelemhez való jog, azon gyanúsítottak/vádlottak védelme, akik nem képesek megérteni vagy követni az eljárást, a fiatalkorú gyanúsítottak/vádlottak fogva tartásának, körülményeinek és védelmének minimális normái, valamint az egyének számára hatékony és hozzáférhető jogorvoslati mechanizmusok;
–átfogó jogi keret, amely a bűncselekmények sértettjei számára a legszélesebb körű védelmet, köztük a megfelelő kárpótlást és a tanúvédelmet biztosítja, különösen a szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyekben;
–a büntetőeljárásokban a bizonyítékok elfogadhatóságára vonatkozó jogi eszköz;
–a fogva tartási és börtönkörülmények minimumszabványait és az EU-ban a fogvatartottak jogainak – köztük a kommunikációhoz és konzuli segítséghez való jog – közös felsorolását rögzítő intézkedések,
–arra irányuló intézkedések, hogy elsődleges ösztönzője és támogatója legyen a civil társadalom és a civil intézmények szervezett bűnözés elleni küzdelem terén kifejtett erőfeszítéseinek, továbbá fellépés azzal a céllal, hogy elfogadásra kerüljön a nemzetközi bűnszervezetek pénzeszközeinek és tulajdonának elkobzásáról és szociális célokra történő felhasználásáról szóló jogi eszköz,
b) mivel a kölcsönös elismerés elve képezi azt a sarokkövet, amelyen a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapul, haladéktalanul fogadja el azokat az uniós jogi eszközöket, amelyekre a fenti együttműködés megvalósításának befejezéséhez még szükség van, továbbá biztosítsa az eljárási jogok azonos normáinak kidolgozását és a büntetőeljárás bizonyos aspektusaira vonatkozó minimumszabályok közelítését,
c) a büntetőjog terén a tagállamokkal együtt ténylegesen valósítsák meg a kölcsönös elismerés elvét, és fordítsanak kellő figyelmet az európai elfogatóparancs megvalósítása és napi alkalmazása tekintetében felmerült nehézségekre és eredményekre, valamint győződjenek meg arról, hogy az elv alkalmazásakor a tagállamok az EU-Szerződés 6. cikkében foglaltaknak megfelelően tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a jog általános elveit,
d) felhívja a tagállamokat, hogy az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat végrehajtása során alkalmazzák az arányosság elvét, és felhívja a figyelmet az olyan egyéb jogi eszközökre, mint például a videokonferencia segítségével történő meghallgatás, amely megfelelő garanciák mellett alkalmasnak bizonyulhat bizonyos esetekben,
e) az Európai Parlamenttel együttműködésben mérje fel az Európai Unión belül a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés jelenlegi állapotát mind a hiányosságok, mind az eredmények tekintetében,
f) a Bizottsággal és a Parlamenttel együtt hozzon létre egy (jogászokból álló) szakértői bizottságot, melynek feladata az összes tagállam büntetőjogi rendszerei közötti hasonlóságokat és különbségeket vizsgáló tanulmány készítése, valamint terjesszen elő egy uniós büntetőjogi térség kidolgozására irányuló javaslatokat, amelyek egyensúlyt teremtenek a büntetőeljárások eredményessége és az egyéni jogok védelme között,
g) a Bizottsággal és a Parlamenttel közösen, valamint az Európa Tanács vonatkozó bizottságaival, például a CEPEJ bizottsággal, és a büntetőjogi kérdésekkel foglalkozó fennálló európai hálózatokkal együttműködésben hozzon létre egy, az EU e téren fennálló politikáinak és jogi eszközeinek végrehajtását, valamint az igazságszolgáltatás minőségét és hatékonyságát, tisztességességét és méltányosságát tárgyilagosan, pártatlanul, átláthatóan, átfogóan, horizontálisan és folyamatosan ellenőrző és értékelő rendszert, amely figyelembe veszi az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlata tagállamok általi végrehajtásának mértékét is, valamint amelynek modelljeként a szakértői értékelési rendszer szolgál, és amely évente legalább egyszer megbízható jelentéseket tud készíteni, az értékelő rendszernek különösen a következőket kell végrehajtania:
-politikai és technikai szintből álló értékelési hálózat létrehozása,
-a már létező értékelési rendszerek felülvizsgálata alapján a következők azonosítása: prioritások, alkalmazási kör, kritériumok és módszerek, figyelemmel arra, hogy az értékelésnek nem szabad elméletinek lennie, hanem az EU politikáinak az igazságszolgáltatás helyi és napi irányítására gyakorolt hatását, valamint az igazságszolgáltatás minőségét, hatékonyságát, egységességét és korrektségét kell értékelnie, ezenkívül figyelembe kell vennie az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlata tagállamok általi végrehajtásának mértékét,
-a létező értékelési rendszerekkel való párhuzamosságok elkerülése, és az e rendszerekkel összefüggésben kialakítható szinergiák előmozdítása,
-olyan vegyes megközelítés használata, amely egyrészt statisztikai és jogalkotási információkból, másrészt az uniós eszközök alkalmazásának helyszíni értékeléséből áll,
-összehasonlítható adatok gyűjtése, és amennyire lehetséges, a már rendelkezésre álló adatok felmérése,
-a Parlament szoros bevonása az értékelési rendszer politikai és technikai szintjén egyaránt,
h) a Bizottsággal és a Parlamenttel együtt mérje fel az igazságügyi képzés jelenlegi helyzetét az Európai Unióban, továbbá a képzés hiányosságait és szükségleteit, ezenkívül haladéktalanul hozzon intézkedéseket egy valódi európai uniós igazságügyi kultúra létrehozásának ösztönzése érdekében egy olyan európai igazságügyi iskola bírák, ügyészek és védőügyvédek számára történő létrehozása révén, amelynek a következő jellemzőkkel kell rendelkeznie:
-a létező európai igazságügyi képzési hálózatból kiindulva és egy európai uniós, a létező ügynökségekkel összekapcsolt intézet kialakítása felé haladva szilárd és megfelelő struktúrával hozzák létre, amelyen belül kiemelt szerepet kell biztosítani a nemzeti igazságügyi iskoláknak és igazságügyi hálózatoknak, valamint a védelemhez való joggal foglalkozó szervezeteknek a Bizottsággal együttműködésben,
-irányítja és továbbfejleszti az igazságügyi hatóságok közötti csereprogramokat,
-kidolgozza az igazságügyi képzés közös tanterveit, amelyek biztosítják az európai összevető jelenlétét a jog különböző területeinek megfelelő mértékben,
-– önkéntes alapon kezdeti és folytatólagos képzés nyújt az európai bíráknak, ügyészeknek és védőügyvédeknek,
-erősíti az igazságügyi hatóságok, jogászok és más érintett szereplők nyelvi készségeit,
-ilyen képzést nyújt a tagjelölt országoknak és más olyan országoknak, amelyekkel az EU együttműködési és partnerségi megállapodásokat kötött,
i) sürgeti a tagállamokat, hogy haladéktalanul hajtsák végre teljes mértékben az Eurojust megerősítéséről, valamint a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról szóló, 2002/187/IB határozat módosításáról szóló tanácsi határozatot (5613/2008), hogy bátorítsák a nemzeti hatóságokat az Eurojust bevonására az együttműködési eljárás korai szakaszában, és hogy lépjenek túl az információcserével szembeni ellenérzéseiken, teljes mértékben működjenek együtt a nemzeti szinten megvalósított együttműködéshez hasonlóan, és felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az Eurojustot, hogy teljes mértékben vonják be a Parlamentet az Eurojust megvalósításáról szóló határozat korrekt végrehajtására irányuló elkövetkezendő tevékenységekbe,
j) hozza létre a fent említett határozat végrehajtási tervét, különös tekintettel az Eurojust hatásköreire az alábbiak vonatkozásában:
-a joghatósági összeütközések feloldása,
-nyomozások és bűnvádi eljárások folytatására vonatkozó hatáskör,
k) tegyen lépéseket egy átfogó európai uniós bűnügyi jelentés évente történő közzététele érdekében, amely összefoglalja az olyan specifikus területekre, mint az OCTA (szervezett bűnözésre vonatkozó fenyegetésértékelés), az Eurojust éves jelentése stb. vonatkozó jelentéseket,
l) felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak tovább a Cseh Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és a Svéd Királyság – a büntetőeljárásokban előforduló joghatósági összeütközések megelőzéséről és rendezéséről szóló tanácsi kerethatározatra vonatkozó – kezdeményezésén a gyanúsított vagy vádlott tájékoztatáshoz és az eljárásba történő bevonáshoz fűződő jogainak a büntető joghatóság kiválasztási eljárásának minden szakaszában történő tiszteletben tartása mellett, és a Tanácsban folytatott tárgyalásokon elért előrelépések alapján ismét konzultáljanak a Parlamenttel,
m) fordítson kellő figyelmet az új technológiák által nyújtott előnyökre a magas szintű közbiztonság biztosítása érdekében, és teljes mértékben aknázza ki az Internet által az információterjesztésre kínálkozó lehetőségeket, erősítse meg a közelmúltban létrehozott „Igazságügyi Fórum” szerepét, ösztönözze új tanulási módszerek (e-tanulás) kifejlesztését, gyűjtsön és osszon meg adatokat, ezáltal aktualizálja és erősítse meg a létező adatbázisokat, például a vámügyi adatbázisokat, amelyek létfontosságúak a csempészet és az emberkereskedelem elleni küzdelem szempontjából, ugyanakkor biztosítsa az alapjogok tiszteletben tartását, és különösen az egyének magánéletének magas szintű védelmét tekintettel a személyes adatok büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében történő feldolgozására,
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Bizottságnak.
Gisèle Vernimmen-Van Tiggelen és Laura Surano, Európai Tanulmányok Intézete, Université Libre de Bruxelles ECLAN – Európai Büntetőügyi Akadémiai Hálózat.
Az Európai Parlament 2004. október 14-i ajánlása a Tanács és az Európai Tanács részére a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség jövőjéről, valamint a legitimitásának és hatékonyságának megerősítéséhez szükséges intézkedésekről (HL C 166. E, 2005.7.7., 58. o.), valamint az Európai Parlament 2005. február 22-i ajánlása a Tanács részére a büntető igazságszolgáltatás minőségéről és a büntetőjognak a tagállamokban történő összehangolásáról (HL C 304. E, 2005.12.1., 109. o.).
az eljárási szabályzat 114. cikkének (1) bekezdése alapján
előterjesztette: Panayiotis Demetriou
a PPE-DE képviselőcsoport nevében
egy uniós büntetőjogi térség kialakításáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 6. és 29. cikkére, 31. cikke (1) bekezdése c) pontjára és 34. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjára, az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 47. 48., 49. és 50. cikkeire, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre, különösen annak 5., 6., 7. és 13. cikkeire,
– szilárdan meggyőződve arról, hogy fokozni kell az ebben a témában a nemzeti parlamentekkel, a civil társadalommal és az igazságügyi hatóságokkal folytatott párbeszédet,
– tekintettel az EU igazságszolgáltatási politikáinak és gyakorlatának megvitatására szolgáló fórum létrehozásáról szóló bizottsági közleményre(1), valamint az Európai Unióban folyó igazságügyi képzésről szóló bizottsági közleményre(2),
– tekintettel az „Úton az európai e-igazságügyi stratégia felé” című bizottsági közleményre(3),
– tekintettel az Európai Parlamentnek a Tanácshoz intézett korábbi ajánlásaira(4),
– egy uniós büntetőjogi térség kialakításához vezető legjobb eljárás meghatározása céljával,
A. mivel az igazságügy egyértelműen az EU tagállamainak nemzeti hatáskörébe tartozik,
B. mivel a bűnügyi kérdéseket érintő napi igazságügyi együttműködés még mindig az olyan kölcsönös segítségnyújtási eszközökön alapul, mint például a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló 2000. évi egyezmény(5) vagy a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló 1959. évi Európa tanácsi egyezmény(6),
C. mivel a kölcsönös elismerés elvének alkalmazása még távolról sem valósult meg teljes mértékben, elsősorban ami a büntetőügyi eljárások során a bizonyíték megszerzését, valamint a tárgyalást megelőző és a tárgyalást követő intézkedések elismerésének eljárásait illeti;
D. mivel a hatékonyság érdekében az uniós büntetőjogi térségnek az uniós politikák végrehajtásakor ki kell használnia az új technológiák nyújtotta előnyöket, valamint alkalmaznia kell az internetes eszközöket,
E. mivel a jogok – mint például a tisztességes eljáráshoz való jog, az ártatlanság vélelme, a védelemhez való jog, a bűncselekmények sértettjeinek jogai, valamint a ne bis in idem elve – védelme kiemelt fontosságú az olyan büntetőjogi eljárások során, ahol alapvető szabadságjogok forognak kockán,
F. mivel ezen jogok hatékony alkalmazása nagyban függ a közös elveken és kölcsönös igazságügyi bizalmon alapuló közös európai igazságügyi kultúra kialakításától,
G. mivel a kölcsönös bizalom kiépítése és az európai igazságügyi kultúra megteremtése érdekében létfontosságú az igazságügy értékelésére irányuló hatékony eljárás létrejötte,
H. mivel a nemzeti bíróságoknak a nemzetközi bűnözés elleni küzdelemben, valamint az alapvető jogok és szabadságok védelmezésében játszott szerepe egyre jelentősebb,
I. mivel az igazságügyi képzés kulcsfontosságú szerepet játszik a kölcsönös bizalom kiépítésében és a közös európai igazságügyi kultúra kialakításában,
1. a következő ajánlásokat címezi a Tanácsnak:
a) az EP-vel együtt mérje fel a bűnügyekkel kapcsolatos EU-szintű igazságügyi együttműködés jelenlegi állapotát, tekintettel mind hiányosságaira, mind fejlődésére;
b) alkalmazza hatékonyan a kölcsönös elismerés elvét a büntetőjog területén, felmérve az európai elfogatóparancs alkalmazását;
c) az EP-vel együtt hozzon létre egy (jogászokból álló) szakértői bizottságot, melynek célja a tagállamok jogrendszerei közötti hasonlóságokat és különbségeket vizsgáló tanulmány készítése, valamint a valódi uniós büntetőjogi térség kidolgozására irányuló javaslatok benyújtása;
d) haladéktalanul kezdje újra a büntetőeljárások során alkalmazott eljárási biztosítékokkal kapcsolatos munkát;
e) fordítson kellő figyelmet az új technológiák által nyújtott előnyökre;
f) az igazságügyi képzésre és az igazságszolgáltatás minőségét és hatékonyságát értékelő eljárásokra összpontosítva tegyen azonnali lépéseket a valódi európai bűnügyi igazságügyi kultúra létrehozásának előmozdítására;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen ajánlást a Tanácsnak, valamint tájékoztatás céljából a Bizottságnak (és … kormányainak).
Ajánlás a Tanács és az Európai Tanács részére a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség jövőjéről, valamint a legitimitásának és hatékonyságának megerősítéséhez szükséges intézkedésekről, HL C 166 E, 2005.7.7., 58–63. o.; ajánlás a Tanácshoz a büntető igazságszolgáltatás minőségéről és a büntetőjognak a tagállamokban történő összehangolásáról, HL C 304 E, 2005.12.1., 109–113. o.