Eljárás : 2009/2057(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0023/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0023/2010

Viták :

PV 10/03/2010 - 6
CRE 10/03/2010 - 6

Szavazatok :

PV 10/03/2010 - 7.9
CRE 10/03/2010 - 7.9
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0060

JELENTÉS     
PDF 285kWORD 204k
2010. március 1.
PE 430.759v02-00 A7-0023/2010

a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) fő szempontjairól és alapvető választási lehetőségeiről szóló, a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás II. része G. pontjának (43) bekezdése alapján az Európai Parlamenthez intézett 2008-as éves tanácsi jelentésről

(2009/2057(INI))

Külügyi Bizottság

Előadó: Gabriele Albertini

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY
 VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) fő szempontjairól és alapvető választási lehetőségeiről szóló, a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás II. része G. pontjának (43) bekezdése alapján az Európai Parlamenthez intézett 2008-as éves tanácsi jelentésről

(2009/2057(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) fő szempontjairól és alapvető választási lehetőségeiről szóló, a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás II. része G. pontjának (43) bekezdése alapján az Európai Parlamenthez benyújtott 2008-as éves tanácsi jelentésre(1),

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló Lisszaboni Szerződésre, különösen az így módosított, Európai Unióról szóló szerződés V. címére („Az Unió külső fellépéseire vonatkozó általános rendelkezések és a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó különös rendelkezések”),

–   tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott európai biztonsági stratégiára és az ennek végrehajtásáról szóló, 2008. december 11-én elfogadott jelentésre,

–   tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, valamint a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i, fent említett intézményközi megállapodásra,

–   tekintettel a KKBP-re vonatkozó 2006-os és 2007-es éves jelentésekről szóló, 2008. június 5-i(2) és 2009. február 19-i(3) állásfoglalásaira,

–   tekintettel az európai külügyi szolgálat létrehozásának intézményi szempontjairól szóló 2009. október 22-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel eljárási szabályzata 119. cikkének (1) bekezdésére,

–   tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0023/2010),

A. mivel az Európai Unió az utóbbi évtizedek során egyre inkább globális szereplővé vált, és mivel új megközelítésre és további pénzügyi eszközökre van szükség, amennyiben az EU közösen kíván fellépni és a globális kihívásoknak demokratikus, átfogó, következetes és hatékony módon kíván megfelelni,

B.  mivel az Európai Unió a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban tovább fejleszti külpolitikájának célkitűzéseit, védelmezi és érvényre juttatja értékeit és érdekeit, hozzájárul polgárai védelméhez és törekszik ezen értékeknek az egész világon történő előmozdítására, azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, beleértve az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartását, mivel az emberi jogok – különösen az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemessége és oszthatatlansága – előmozdítását helyezi az EU külső fellépésének középpontjába, és mivel az alapjogi charta kötelező erővel bír az EU külső fellépése esetén,

C. mivel a Lisszaboni Szerződés új dimenzióval bővíti az Unió külső fellépéseinek egészét, beleértve a KKBP-t is, ami az EU jogi személyiséggel való felruházása, illetve a vonatkozó intézményi újítások – különösen a Bizottság alelnöki/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselői (az „alelnök/főképviselő”) tisztségének létrehozása és az európai külügyi szolgálat felállítása – révén döntően befolyásolhatja az Unió külső fellépéseinek koherenciáját, egységességét és eredményességét, valamint jelentősen növelheti az EU nemzetközi téren játszott alakító szerepét,

D. mivel további erőfeszítésekre van szükség az EU politikai válságokra és regionális konfliktusokra adott válasza időszerűségének javítása érdekében; mivel a jelenlegi döntéshozatali és finanszírozási mechanizmusok akadályozhatják az időszerű és átfogó válaszlépések megtételét, és mivel találni kell olyan megoldásokat, amelyekkel tovább korlátozható és elkerülhető az egyhangú döntéshozatali szabály,

E.  mivel az Unió külső fellépéseihez kapcsolódó célok, és különösen a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) célkitűzéseinek megvalósítása érdekében alapvető fontosságú a közös európai érdekek pontos azonosítása és az ennek alapján való cselekvés; mivel alapvetően fontos annak biztosítása, hogy valamennyi politikával kapcsolatos döntésre és lépésre a nemzetközi joggal, többek között az ENSZ Alapokmányában foglalt alapelvekkel összhangban kerüljön sor,

F.  mivel a béke, az emberi jogok és a jogállamiság elvének világszintű előmozdítása az EU külpolitikáinak központi célkitűzése,

G. mivel a Lisszaboni Szerződés felhatalmazza az alelnököt/főképviselőt, hogy segítséget nyújtson a Tanácsnak és a Bizottságnak a külső fellépések különböző területei, illetve ezek és az Unió egyéb szakpolitikai területei közti egység biztosításához,

H. mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének napjától az Európai Unió gyakorolja az Európai Közösség valamennyi jogát és vállalja annak minden kötelezettségét, miközben továbbra is gyakorolja az Európai Unió jelenlegi jogait és vállalja annak kötelezettségeit,

I.   mivel az új biztonsági kihívások megkövetelik, hogy valamennyi konfliktusmegelőző, konfliktusmegoldó, válságkezelő és béketeremtő tevékenység vonatkozásában erősebb hangsúly kerüljön a különböző polgári és katonai eszközök megerősítésére, kombinációjára és kiegyensúlyozására,

J.   mivel mintegy 10 évvel az európai biztonság- és védelempolitika (EBVP) elindítását követően, amely időszak során 23 misszió válságövezetekbe való kiküldésére került sor, szükségessé vált a katonai és polgári képességek növelése és a struktúrák megerősítése annak érdekében, hogy megfelelően tükrözzék a közös európai biztonság- és védelempolitikának (KBVP) a közös kül- és biztonságpolitika támogatásában és a nemzetközi biztonság biztosításában betöltött szerepét,

Az európai külső fellépés alapelvei

1.  felhívja az alelnököt/főképviselőt és szolgálatait, hogy az uniós kollektív stratégiai gondolkodás elmélyítése érdekében alakítsanak ki olyan koherens uniós külpolitikai stratégiát, amely az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében megfogalmazott célkitűzéseken és elveken alapszik; úgy véli, hogy egy ilyen stratégiának világosan meg kell határoznia az EU közös biztonsági érdekeit és ennélfogva referenciakeretként szolgál az EU külső fellépéseinek megfogalmazásához, finanszírozásához, végrehajtásához és ellenőrzéséhez; kéri, hogy az alelnök/főképviselő egy ilyen jellegű törekvésben kezelje teljes jogú partnerként az Európai Parlament vonatkozó szerveit; úgy véli, hogy a személyi biztonságnak a személyek biztonságával foglalkozó madridi munkacsoport 2007-es jelentésében meghatározott koncepciójának, valamint a 2005. évi világ-csúcstalálkozó záródokumentuma által meghatározott védelem iránti felelősségnek kellene e stratégia két vezérelvét képeznie;

A Tanács 2008. évi jelentése a KKBP-ről

2.  üdvözli a Tanácsnak azt az ambícióját, hogy a 2008-as éves jelentésének összeállításakor még inkább stratégiai, témaközpontú és egyszerűsített megközelítést alkalmazzon a KKBP-vel kapcsolatos kérdések vonatkozásában; méltatja továbbá, hogy a Tanács olyan átláthatóbb struktúrát vezetett be, ahol fő fejezetek tárgyalják a KKBP területén megvalósított korábbi tevékenységeket, és különösen a jövőbeni kilátásokat; megjegyzi továbbá, hogy a jelentés javulást mutat a külső fellépések regionális összefüggéseinek kidolgozása terén;

3.  ismételten hangsúlyozza, hogy a jelentésnek nem csupán a KKBP-fellépések leírására kell kiterjednie, hanem lehetőséget kell biztosítania az Európai Parlamenttel való párbeszédre is a KKBP-hez való, fokozott mértékű stratégiai megközelítés kialakítása érdekében; javasolja az éves KKBP-jelentésnek az uniós külpolitikai stratégia végrehajtását, hatékonyságának értékelését, jövőbeli irányának ismertetését tárgyaló éves jelentéssé való átalakítását; továbbá ajánlja, hogy egy ilyen jelentésben gyakrabban hivatkozzanak a külső fellépésekkel kapcsolatos költségvetési igényekre és azok pénzügyi hatásaira;

4.  meggyőződése, hogy a kiterjedtebb és átfogóbb szemlélet hozzáadott értéket teremt a KKBP-ről szóló éves jelentések, és különösen annak azon fejezetei kapcsán, amelyek a regionális csoportokról és partnerekről, valamint a KKBP- és a KBVP-fellépések közötti kapcsolatokról és az EU mint globális szereplő feladatainak elősegítéséről szólnak; úgy véli, hogy egy ilyen szemlélet egyebek mellett jobb rálátást biztosítana egy adott régióban az EU költségvetéséből felhasznált teljes hozzájárulásra;

5.  ismételten hangot ad annak az álláspontjának, hogy a KKBP demokratikus legitimitásának fokozása érdekében a KBVP-missziók elindításáról konzultálni kell a Parlament illetékes testületeivel, és a döntéseknek adott esetben figyelembe kell venniük a Parlament által elfogadott álláspontokat, illetve hivatkozniuk kell azokra; úgy véli, hogy ennek a konzultációnak magában kell foglalnia a fellépés választott módjának indokairól való tájékoztatást, valamint annak kifejtését, hogy a misszió miként kapcsolódik a vonatkozó uniós és nemzetközi fellépésekhez, mik a pénzügyi következményei és milyen kölcsönhatásban áll az egyéb uniós eszközökkel;

A Lisszaboni Szerződés következményei

6.  üdvözli a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését, mivel e szerződés biztosítja az EU számára a megfelelő eszközöket nemzetközi téren játszott szerepének és láthatóságának további megerősítésére; ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállam, a Tanács és az új alelnök/főképviselő alapvető szerepe az, hogy a Szerződés írott rendelkezéseit az EU stratégiai partnereivel való kapcsolatainak megerősítése és a többoldalú fórumokon játszott vezető szerepének megszilárdítása révén valódi tényekké és lényeges tettekké alakítsák; hangsúlyozza a Szerződés azon rendelkezésének fontosságát, amely szerint az Unió hatásköre a KKBP területén ezentúl a külpolitika valamennyi területét és az Unió biztonságához kötődő valamennyi kérdést lefedi, beleértve a közös védelmi politika fokozatos kialakítását, amely elvezethet a közös védelmi erő felállításához;

7.  üdvözli az alelnök/főképviselő a Külügyek Tanácsa elnökeként betöltött szerepét, valamint azt, hogy a Politikai és Biztonsági Bizottság elnöki tisztét az ő képviselője látja majd el; várakozásai szerint ezen új funkciók megerősítik majd az intézményközi kapcsolatokat és stabilabb párbeszédre ösztönzik az intézményeket; felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy vegye alapul a távozó főképviselő és a külkapcsolatokért felelős biztosok által a Parlament plenáris ülésein való időszakos részvételük során és a Külügyi Bizottság keretében szerzett tapasztalatokat, illetve az informális találkozók gyakorlatát annak érdekében, hogy rendszeres és érdemi konzultációkat alakítson ki a Parlamenttel és illetékes szerveivel, illetve élénkítse azokat;

8.  úgy véli, hogy a kormányközi és közösségi pilléreknek és funkcióknak az alelnöki/főképviselői tisztségben történő összevonása – akinek kinevezését az Európai Parlament együttes szavazással hagyja jóvá – növelheti a közös kül- és biztonságpolitika keretében megvalósított fellépések demokratikus legitimitását, feltéve, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság között minden szinten folyamatos stratégiai párbeszéd jön létre, amelyben a három intézmény egyenlő félként vesz részt;

9.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a kölcsönös politikai szolidaritás szellemében kell dolgozniuk annak érdekében, hogy elérjék a KKBP területén vezetett fellépések konvergencia-fokának eddig nem tapasztalt növekedését;

10. ismételten hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésben megfelelő pénzeszközöket kell biztosítani ahhoz, hogy az Európai Unió globális szinten aktív szerepet tölthessen be; sajnálja, hogy a vonatkozó költségvetés továbbra is alulfinanszírozott, és súlyos aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a nem kellő finanszírozás milyen módon befolyásolja majd az Unió azon képességét, hogy hiteles és kezdeményező külpolitikát folytasson; hangsúlyozza továbbá, hogy az Uniót el kell látni olyan pénzügyi eszközökkel, amelyek lehetővé teszik, hogy az előre nem látható globális kihívásokra megfelelő és egységes válaszlépésekkel reagáljon, és ezzel kapcsolatban elvárja, hogy konzultáljanak vele, illetve teljes körűen vonják be azon eljárásokba, amelyek a KKBP-kezdeményezések sürgős finanszírozására gyors hozzáférést biztosítanak az uniós költségvetés előirányzataihoz ; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy ezzel egyidejűleg fejlesszen ki hatékony kommunikációs stratégiát az európai polgároknak a közös kül- és biztonságpolitika céljairól és érdemeiről történő jobb tájékoztatása érdekében, és e tekintetben ismét felhívja a figyelmet az Európai Unió kül- és biztonságpolitikája demokratikus legitimitásának és ellenőrzésének fontosságára;

11. ismételten aggályainak ad hangot az Európai Unió katonai vagy védelmi vonatkozású műveletei közös költségeinek finanszírozása tekintetében az átláthatóság és a tájékoztatás hiánya miatt, mivel egyértelmű, hogy az Athena-mechanizmus nem biztosít rálátást a KKBP keretében végrehajtott fellépések valamennyi pénzügyi vonatkozására; üdvözli ezért az induló alap létrehozását az EUSz. 41. cikkének (3) bekezdése alapján, és kéri, hogy folytassanak konzultációt vele annak kezeléséről az Európai Parlamentnek az EUSz. 36. cikkében foglalt, a KKBP-ra és KVBP-ra vonatkozó általános előjogaival összhangban; rámutat arra, hogy a Parlamentnek a KKBP meghatározásában, nyomon követésében és ellenőrzésében való fokozott részvétele mind a KKBP és a KVBP közötti – az EUSz 42. cikkében kiemelt – kapcsolatokból, mind a nemzeti és európai szintű – a EUSz-hoz csatolt 1. számú jegyzőkönyvben rögzített – fokozott parlamenti ellenőrzésből következik;

12. felkéri a Tanácsot, a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy éljenek az átfogóbb, következetesebb és hatékonyabb külpolitika megteremtésének az EKSz létrehozása révén kínálkozó lehetőségével; elvárja ebben a tekintetben, hogy az Unió külpolitikájának alapértékei és célkitűzései, így az Európai Unió most már jogilag kötelező érvényű alapjogi chartájában is rögzített emberi jogok tiszteletben tartása és előmozdítása, valamint az Unió külpolitikájának prioritásai, így a válságkezelés és a béketeremtés megfelelően tükröződjenek a külügyi szolgálat felépítésében, beleértve az emberi erőforrásokat; ismételten hangsúlyozza, hogy az Európai külügyi szolgálat felállításának és működésének meg kell őriznie az Európai Parlamentnek a demokratikus és költségvetési ellenőrzés felett gyakorolt jogait;

13. megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés az adminisztratív hatáskörök átszervezése révén jelentős következményekkel jár a KKBP-re nézve, ezért felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a támogatási struktúrák vonatkozásában alkalmazott méretgazdaságosság az adminisztratív költségek csökkenését eredményezze;

14. hangsúlyozza az EU különleges képviselőinek (EUKK-k) kinevezésére és értékelésére vonatkozó kritériumok egyértelműbbé tételének fontosságát, figyelembe véve mindkét nem elégséges képviselete biztosításának szükségességét is; emlékeztet arra, hogy a Parlamentnek jelenleg nincsen eszköze az EU különmegbízottjai által kapott egyedi megbízatások kétségbe vonására, mivel az e megbízatások gyakorlására vonatkozó előirányzatokat az EU minden különmegbízottjának megbízatását magában foglaló 19 03 06. költségvetési sor tartalmazza; éppen ezért az EU különmegbízottjainak kinevezése és megbízatása tekintetében fokozott parlamenti vizsgálatra és ellenőrzésre hív fel; úgy véli, hogy az illetékes különleges képviselőket fokozatosan le kell építeni, és feladataikat az országokban székelő EU küldöttségvezetőknek kellene ellátniuk, a regionális feladatokkal rendelkező EUKK-knak pedig az alelnök/főképviselő irányítása alatt koordinálniuk kell és politikai iránymutatást kell adniuk a küldöttségvezetőknek az érintett országokban az uniós külső fellépések koherenciájának és következetességének biztosítása érdekében; rámutat arra, hogy a kettős tisztség betöltése e tekintetben az első – de nem az egyetlen – lépés, amelyet a méretgazdaságosság és a KKBP hatékonyságának növelése érdekében meg kell tenni; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy intézkedjen annak érdekében, hogy az EUKK-k feladatkörébe tartozzon a hatáskörükben lévő KBVP-missziókkal kapcsolatos koordináció és politikai útmutatás is;

15. kéri, hogy az alelnök/főképviselő folytasson konzultációt a Parlament vonatkozó bizottságával az általa kezdeményezett, az Európai külügyi szolgálat vezető álláshelyeire (köztük a különleges képviselői posztra) vonatkozó kinevezésekkel kapcsolatban; úgy határoz, hogy felhívja az EU egyes különleges képviselőit és küldöttségvezetőit, hogy jelenjenek meg a bizottság előtt kinevezésük alkalmából;

16. megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés új pénzügyi eljárásokat tartalmaz a KKBP vonatkozásában, az alelnökkel/főképviselővel évente kétszer megtartandó vita révén megerősíti a Tanács és a Parlament között a KKBP-vel kapcsolatban folyó párbeszédet, és részletesen megállapítja a Parlament EBVP-vel kapcsolatos szerepét és hatásköreit; ezért felszólít a jelenlegi intézményközi megállapodásoknak a Külügyi Bizottság bevonásával történő áttekintésére és kiterjesztésére a KKBP-vel és a KBVP-vel kapcsolatos költségvetési, konzultációs és ellenőrzési eljárások zökkenőmentes és hatékony végrehajtása, valamint az érzékeny információkhoz való hozzáférés javítása érdekében; ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet a fent említett, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra, illetve az Európai Parlament által, a Tanácsnak a Közös Kül- és Biztonságpolitikát érintő érzékeny információihoz való hozzáférésről szóló, az Európai Parlament és a Tanács közötti, 2002. november 20-i intézményközi megállapodásra(5); kifejezi azon szándékát, hogy a KKBP-re vonatkozó költségvetési hatáskörét és demokratikus vizsgálati lehetőségét valamennyi intézményi újítással – beleértve az európai külügyi szolgálat számára szóló finanszírozási megállapodásokat – összefüggésben gyakorolja;

17. megállapítja, hogy a Lisszaboni Szerződés a hozzájárulási eljárást kiterjeszti az olyan területekre vonatkozó összes megállapodásra, amelyekre a rendes jogalkotási eljárás vonatkozik, és megszilárdítja a Parlament jogát ahhoz, hogy a Bizottság megfelelően tájékoztassa az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikkében említett nemzetközi megállapodások tárgyalásának alakulásáról; ezért úgy ítéli meg, hogy fel kellene tárni egy olyan új intézményközi megállapodás megtárgyalását a Parlamenttel, amely jogalapot biztosít a Parlament számára ahhoz, hogy bevonják a nemzetközi megállapodások megkötéséhez vezető valamennyi szakaszba;

18. felszólítja a Külügyminiszterek Tanácsát, hogy használja a minősített többségi szavazást, valahányszor az új Szerződés annak alkalmazását rendeli el;

19. úgy véli, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (2) és (7) bekezdése és a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. sz. Jegyzőkönyv 10. cikke a Nyugat-európai Unió fennmaradó feladatait feleslegessé teszi; ezért felszólítja az érintett uniós tagállamokat, hogy a Brüsszeli Szerződés XII. cikke szerint eljárva a Szerződés felmondására irányuló szándékukról egy évvel a felmondás hatálya előtt nyilatkozzanak; emlékeztet arra, hogy a KKBP-vel és a KEBVP-vel kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó parlamenti vizsgálat joga az Európai Parlamentet és az uniós tagállamok nemzeti parlamentjeit illeti;

Tematikus jellegű KKBP-ügyek

20. továbbra is aggasztja az energiaellátás biztonsága és az ismételten előforduló gázválságok (pl. az orosz-ukrán gázválság 2009-ben), amelyek rávilágítanak arra, hogy az EU gázellátása egyre inkább az ellátási forrásoktól és tranzitvezetékektől függ; hangsúlyozza továbbá, hogy szükség van az EU harmadik országoktól való energiafüggőségének megelőzésére, amely gyengíti az EU külpolitikai függetlenségét; emlékeztet arra, hogy az energiaellátással kapcsolatos kihívások sürgős, közös európai külső energiapolitika alkalmazásával történő kezelésére van szükség; ezzel kapcsolatban felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy kitartóan kövesse a Parlament azon ajánlásait, amelyek egy koherens és összehangolt szakpolitika kialakítására vonatkoznak, ennek érdekében mozdítsa elő az EU egységét az energiaellátó és -továbbító országokkal, elsősorban az Oroszországgal folytatott konstruktív párbeszéd során, támogassa az EU energiaprioritásait és védelmezze a tagállamok közös érdekeit, alakítson ki hatékony energiadiplomáciát és hozzon létre a válsághelyzetekre való hatékonyabb reagálást lehetővé tevő mechanizmusokat, valamint ösztönözze az energiaellátás diverzifikálását, a fenntartható energiafelhasználást és a megújuló energiaforrások fejlesztését; hangsúlyozza, hogy csak egy közös uniós megközelítéssel lehetne megelőzni a tagállamok olaj- és gázellátásának bármilyen jövőbeli hiányosságát és növelni az EU egészének energiabiztonságát;

21. üdvözli a Nabucco-projektről szóló megállapodás aláírását; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy törekedjenek a megállapodás sikeres végrehajtására; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy garantálják az EU energiabiztonságát egy déli folyosó megnyitásával Európa nyersolajjal történő ellátása céljából, többek között a Constanța-Trieszt páneurópai kőolajvezetéken keresztül;

22. úgy véli, hogy a természeti erőforrásokhoz és az energiaforrásokhoz való hozzáféréssel, illetve az azok ellenőrzésével kapcsolatos fokozódó verseny jelentős potenciális veszélyek és konfliktusok forrása, ezért a környezet állapotának romlása és az éghajlatváltozás által okozott biztonsági kockázatok kezelése érdekében az Uniónak tovább kell fejlesztenie a hatások mérséklését, valamint az alkalmazkodást és energiatakarékosságot célzó politikákat; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az EU-nak meg kell erősítenie a globális éghajlatváltozás kezelésében játszott vezető szerepét, és tovább kell fejlesztenie a párbeszédet más olyan kulcsszereplőkkel, mint a feltörekvő hatalmak (Kína, Brazília, Oroszország, India), az Egyesült Államok és a fejlődő országok, mivel az éghajlatváltozás a nemzetközi kapcsolatok egyik kulcsfontosságú elemévé lépett elő;

23. támogatását fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az Unió továbbra is aktívan és eredményesen hozzájárul a globális kérdések megoldásához, többek között az ENSZ rendszerének erősítésén keresztül és azzal, hogy különleges hangsúlyt helyez az Emberi Jogi Tanács megszilárdítására és a halálbüntetés eltörlésére;

24. rámutat a konfliktusok megelőzésének és kezelésének fontosságára, ideértve a válságot követő helyreállítást és újjáépítést; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EU fejlessze tovább a megelőző stratégiákat, javítsa az előrejelzést és segítse elő a regionális szervezetekkel való együttműködést az ENSZ Alapokmányának megfelelően;

25. hangsúlyozza, hogy a külső dimenzió elsődleges a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség sikeres elérése szempontjából; megismétli a migráció szabályos kezelésének fontosságát; ennek szem előtt tartása mellett üdvözli, hogy 2009 decemberében az Európai Tanács elfogadta a stockholmi programot; létfontosságúnak tartja mind a származási, mind pedig a tranzitországok közötti együttműködés biztosítását, valamint a szilárd együttműködésnek a pozitív feltételekhez kötöttség politikájának alkalmazásával történő ösztönzését; rámutat az illegális bevándorlás elhárításának szükségességére a származási országokban történő helyi fejlesztés ösztönzése, valamint az embercsempészettel foglalkozó bűnszervezetek elleni küzdelem révén; kitart amellett, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség külső dimenzióját teljes mértékben figyelembe kell venni az európai külpolitika kialakításakor;

26. hangsúlyozza a kapacitások fokozását az Unió polgári és katonai küldetéseinek jobb nyomon követése, illetve a végrehajtásukból eredő tanulságok levonása érdekében, a jövőbeli küldetések hatékonyabb tervezése és irányítása céljából; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza az EBVP-missziók stratégiailag szervezettebb megközelítésének szükségességét is; javasolja, hogy a rendszeres közös konzultációk tűzzék ki célul a befejezett fellépések sikereinek és hiányosságainak értékelését is a jövőbeli szükségletekre vonatkozó, valamennyi szempontra kiterjedő (pénzügyek, végrehajtás, adminisztratív szervezés), előretekintő szemléletmód kialakításának elősegítése érdekében;

27. felhívja az alelnököt/főképviselőt, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő egyensúlyt a Tanács főtitkárságán belül a polgári és katonai tervezési képességek között és az igazságszolgáltatás, a polgári közigazgatás, a vám és a közvetítés területén biztosítsanak megfelelő számú dolgozót annak érdekében, hogy megfelelő és elegendő szakértelmet tudjanak nyújtani a KBVP-missziók számára;

28. ezzel kapcsolatban felszólít a polgári elem megfelelő személyzettel történő ellátására, és felhívja a tagállamokat, hogy használják ki az európai külügyi szolgálat által biztosított, a jelenleg elérhető források kihasználására vonatkozó hatalmas lehetőséget a koherens, hatékony és hatásos válságkezelés- tervezési képesség elérése érdekében;

29. felszólítja a tagállamokat, hogy kettőzzék meg a KBVP egész világra kiterjedő polgári és katonai fellépéseiben való, következetes és jól összehangolt keretben történő részvételre alkalmas, arra képesítéssel rendelkező és a nemek szempontjából kiegyensúlyozott, megfelelő számú személyi állomány biztosítására és bevetésére irányuló erőfeszítéseiket, beleértve az egyes nagy kockázattal járó területeket is, mivel a KBVP küldetéseinek sikere nagyban függ a jól kiképzett állomány szakmai ismereteitől és készségeitől; e tekintetben a KBVP-missziók személyi állományának közös kiképzésére szólít fel; teljes mértékben támogatja a személyzet közös oktatásának fejlesztése érdekében a fejlesztési iránymutatások és a bevált gyakorlatok cseréje terén eddig megtett erőfeszítéseket; meggyőződése, hogy a helyszínen dolgozó személyzet tekintetében a koherencia és a kohézió javítása segíteni fogja a fellépések megvalósítását, és megkönnyíti az európai uniós állampolgárok kirendelését, ami – tisztán költségvetési szempontból – előnyösebb, mint a nemzetközi, szerződéses személyzet alkalmazása;

30. felhívja az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy erősítsék az EU részvételét az atomfegyverek elterjedésének csökkentésére irányuló többoldalú tárgyalásokban;

31. ismételten megállapítja a leszerelés fontosságát és a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozására irányuló nemzetközi garanciák megerősítésének szükségességét; üdvözli e tekintetben a 2009. december 4-i közös nyilatkozatot, amellyel az Amerikai Egyesült Államok elnöke és az Orosz Föderáció elnöke amellett kötelezte el magát, hogy a Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződés (START) lejárta után továbbra is együttműködnek, és várakozással néz elébe egy új, a stratégiai fegyverekről szóló paktumnak, amelyet minél előbb alá kell írni és hatályba kell léptetni; egyúttal felszólítja az EU-t és annak tagállamait, hogy fokozzák diplomáciai erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy elérjék az atomsorompó-szerződés sikeres felülvizsgálatát 2010 májusában;

32. hangsúlyozza a nemek közti egyenlőségre, az emberi jogokra és a jó kormányzásra vonatkozó célkitűzések valamennyi KBVP-kiküldetés és művelet (köztük a tényfeltáró missziók) tervezésébe és lebonyolításába való teljes beépítésének fontosságát, mivel a nemek közötti egyenlőség iránti tudatosság és érzékenység hozzájárul a műveleti hatékonysághoz és a helyzeti tudatossághoz; ezzel kapcsolatban üdvözli, hogy csaknem valamennyi KBVP-kiküldetéshez nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsadót neveztek ki; sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az EU 11 különleges képviselője között nincs egyetlen nő sem; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy a nemek közötti egyenlőséget és a nők szerepének megerősítését következetesen foglalja bele az Unió és a partnerországok politikai párbeszédébe és szakpolitikai vitáiba;

33. elismeri az emberi jogok védelmezői által világszerte gyakorolt fontos szerepet; örömmel üdvözli, hogy 2009. december 8-i ülésén a Külügyek Tanácsa elkötelezte magát az emberi jogok védelmezőinek támogatása mellett, mégpedig a velük megtartandó nyilvános ülések és tevékenységük láthatóságának biztosítása révén;

34. kéri, hogy a Tanács kapcsolja be az emberi jogok és a jó kormányzás vonatkozásait az EU különleges képviselőinek megbízatásába, és nevezzen ki tanácsadókat az emberi jogok és a jó kormányzás tekintetében az EUKK-k személyi állományába;

Fő prioritások a földrajzi területeken

35. ajánlja, hogy az EU erősítse meg a harmadik országokkal és térségekkel, különösen az olyan stratégiai partnerekkel folytatott politikai párbeszédet, amelyekkel összehangolhatja a nemzetközi szervezetekben elfoglalt álláspontját és támogathatja, illetve előmozdíthatja a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogok tiszteletben tartását; ismételten hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy a parlamentáris diplomácia kiegészítő eszközként fontos szerepet játszik az Unió harmadik országokkal és térségekkel fenntartott kapcsolataiban; ezért az a véleménye, hogy az alelnöknek/főképviselőnek és a mögötte álló szolgálatoknak, ideértve az EU különleges képviselőit is, az Európai Parlamenttel együttműködve közös stratégiát kellene kidolgozniuk a partnerországok és régiók tekintetében, és a különleges témaköröket és látogatásokat illetően mind a szóbeli, mind pedig az írásos feladatok ellátásában segíteniük kellene a Parlamentet;

36. felhívja a Tanácsot, a tagállamokat és az alelnököt/főképviselőt, hogy tevékenyen törekedjenek a nemzetközi konfliktusok békés megoldására és erősítsék az EU konfliktusmegelőző mechanizmusait;

Nemzetközi szervezetek

37. kiemeli, hogy az ENSZ a nemzetközi béke és biztonság legfőbb biztosítéka, valamint azt, hogy az ENSZ a többoldalú együttműködés legátfogóbb keretét nyújtja; úgy véli, hogy a globális kormányzásnak, a nemzetközi intézményeknek és a nemzetközi jog tiszteletben tartásának a megerősítése kiemelkedő jelentőséggel bír a hatékony többoldalúság szempontjából, és ezért az Unió elsőrendű stratégiai prioritásának kell lennie; úgy ítéli meg, hogy az EU intézményeinek és a tagállamoknak folytatniuk kellene a nemzetközi befolyással bíró stratégiai partnerekkel, különösen az ENSZ-en belül folytatott együttműködés és összehangolás elmélyítésére irányuló erőfeszítéseiket; ennek fényében hangsúlyozza az EU és a világ stabilitása szempontjából közös érdekkel bíró olyan globális kérdések kezelését, mint a terrorizmus, az energiabiztonság, az éghajlatváltozás, a millenniumi fejlesztési célok elérése, a szegénység felszámolása, a válságkezelés, a konfliktusmegelőzés és a konfliktusmegoldás, a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelem, a leszerelés, a migráció kezelése, az emberi jogok és a polgári szabadságjogok előmozdítása;

38. úgy ítéli meg, hogy az ENSZ New Yorkban, illetve Genfben működő központjába delegált EU küldöttségeket mind az eszközök, mind pedig a személyi állomány tekintetében megfelelően fel kell szerelni annak érdekében, hogy hitelt érdemlően és hatékonyan teljesíthesse a gyakorlatban a Lisszaboni Szerződés intézményekre vonatkozó új rendelkezéseit; aggodalommal állapítja meg ezért, hogy a költségvetési semlegességet szem előtt tartó megközelítés azon sürgős szükségszerűség ellenében hat, amely szerint már a Lisszaboni Szerződés végrehajtásának első szakaszában, gyorsan és hatékonyan meg kell teremteni az EU jelenlétét az ENSZ-ben;

39. úgy véli, hogy az EBESZ fontos keretet biztosít a bizalom helyreállításához és az Európa, Közép-Ázsia és Észak-Amerika államai között számos témában folytatott együttműködéshez, ideértve az atomfegyverek terjedésének megakadályozását, a leszerelést, a gazdasági együttműködést, valamint az emberi jogok és a jogbiztonság védelmét és előmozdítását; éppen ezért támogatja az EBESZ erősítését annak jogi személyiséggel való felruházásáról szóló vita megnyitásával is;

40. úgy véli, hogy az EU és a NATO között szorosabb és hatékonyabb partnerkapcsolatot kellene kialakítani az EU-nak az ENSZ Alapokmányában előírt nemzetközi kötelezettségei sérelme nélkül, tekintettel az EU kül-, biztonsági és védelmi politikáinak egyre gyorsabb ütemű fejlődésére, tiszteletben tartva mindkét szervezet döntéshozatali autonómiáját; ennek érdekében ajánlja az úgynevezett Berlin-Plus megállapodások felülvizsgálatát, valamint egy kifejezetten stratégiai jellegű párbeszéd kialakítását a közös stratégiai érdekekről és a váratlan eseményekre való felkészülésről; sürgeti a helyi, katonai és polgári szinten történő szélesebb körű együttműködés elősegítését elsősorban azokban az esetekben, amikor mindkét szervezet ugyanazon a műveleti területen tevékenykedik; kifogásolja e tekintetben a Törökország és Ciprus között a mai napig meglévő feszültséget, amely egyre inkább aláássa mind az EU, mind a NATO hatékonyságát és hitelességét;

Transzatlanti kapcsolatok

41. ismételten kifejezi elkötelezettségét a transzatlanti partnerkapcsolat mellett, amelyet az EU külső fellépése egyik fontos elemének és főpillérének tekint; ösztönzi az alelnököt/főképviselőt annak biztosítására, hogy az EU az USA következetes, aktív, egyenlő és mégis autonóm partnereként lépjen fel a biztonság és a stabilitás megerősítése, valamint a béke előmozdítása, az emberi jogok tiszteletben tartása és a millenniumi fejlesztési célok elérése tekintetében az egész világon, egységes megközelítést kialakítva a globális kihívásokkal, például a nukleáris fegyverek elterjedésével, a terrorizmussal, az éghajlatváltozással és az energiaellátás biztonságával kapcsolatban; úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés kedvező feltételeket biztosít az EU-USA kapcsolatok kereteinek javításához és megújításához; bátorítja az alelnököt/főképviselőt, hogy a Parlament állásfoglalásaival összhangban folytassa a munkát az EU és az USA közötti intézményes kapcsolatok megerősítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a Transzatlanti Gazdasági Partnerséget meg kell szilárdítani a valódi, integrált transzatlanti piac célját szem előtt tartva, és hogy ennek a piacnak kellene alapot biztosítania a transzatlanti partnerkapcsolat megerősítéséhez;

42. kéri, hogy mind az EU, mind az USA bátorítsa Kínát, Indiát, Oroszországot, Brazíliát és más feltörekvő hatalmakat abban, hogy vegyék ki részüket a világrendet és a konfliktusok megelőzését és békés rendezését illető felelősségből a nemzetközi jognak megfelelően; kitart amellett, hogy miközben az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak a tisztességes együttműködés elve alapján teljes körűen támogatnia kell ezen országok gazdasági és társadalmi fejlődését, ezen országoknak is eleget kell tenniük globális felelősségüknek, különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a fenntartható fejlődés területén;

Nyugat-Balkán

43. hangsúlyozza, hogy a Nyugat-Balkán országai a bővítési folyamat részesei; úgy ítéli meg, hogy a Nyugat-Balkán jogállamiságon alapuló stabilitásának továbbra is elsőrendű prioritásnak kell maradnia az Unió külső fellépése során, ezért rendkívül fontosnak tartja azokat az erőfeszítéseket, amelyek célja a régióban az európai integrációra közösen törekvő országok és az EU egymáshoz közelítése többek között a reformok előmozdítása, valamint a regionális együttműködés és a különböző nemzetiségek közötti megbékélés ösztönzése révén, a koppenhágai kritériumok teljesítése és a csatlakozásra való felkészülés érdekében; javasolja egy, a Nyugat-Balkán jövőjével foglalkozó nemzetközi konferencia összehívását, amelyen a régió országai és az érintett regionális és globális szereplők találkoznának a régió előtt álló jelenlegi kihívások azonosítása és kezelése érdekében;

44. elégedetten veszi tudomásul, hogy Koszóvóban a helyzet egyre inkább békésnek és stabilnak tekinthető, és hogy erőfeszítések történtek a többnemzetiségű társadalom kialakítására, miként azt a 2009. november 15-én tartott helyi választások nyugodt és szabályos lefolyása is tanúsította; tudatában van annak, hogy nem minden tagállam ismerte el Koszovó függetlenségét; üdvözli, hogy az EU koszovói jogállamiság-missziója, az EULEX Kosovo – mindezidáig az EU által indított legszélesebb körű közös európai biztonság- és védelempolitikai misszió – az ENSZ státuszsemleges megközelítése alapján, teljes műveleti képességét kihasználva működik; hangsúlyozza a misszió jelentőségét a nemzetiségek közötti megbékélés, a jogállamiság, a közrend és a biztonság előmozdítása tekintetében egész Koszovó területén, a koszovói intézmények, joghatóságok és bűnüldöző szervek számára a fenntarthatóság és elszámoltathatóság kialakítására irányuló erőfeszítéseikben nyújtott segítség révén; ebben a tekintetben üdvözli azt a határozatot, amely szerint új EU-irodát nyitnak majd Koszovó északi részében; megjegyzi ugyanakkor, hogy növelni kell az EULEX-ben dolgozó ügyészek számát, és kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a személyi állomány további bővítéséről;

45. ösztönzi a Tanácsot, hogy a nemzetközi közösség támogatásával folytassa a Bosznia és Hercegovina politikai vezetőivel való párbeszédre irányuló erőfeszítéseit, hogy ezáltal segítsen az országnak és népeinek az európai integráció útján maradni; tudomásul veszi az Unió elnöksége, az Európai Bizottság és az Egyesült Államok kormánya közös diplomáciai erőfeszítéseit, és további tárgyalásokat javasol, amelyek során figyelembe veszik a Bosznia és Hercegovinában már meglévő megállapodásokat; emlékeztet arra is, hogy az ország életképességének fenntartása érdekében szorosabban be kell vonni a parlamenti képviselőket és a civil társadalmat is;

A keleti partnerség és a fekete-tengeri együttműködés

46. továbbra is támogatja a keleti partnerség fejlesztését az Unió európai szomszédaival, gazdaságilag bevonva azokat a belső piacra és erősítve a politikai, gazdasági és kulturális együttműködést; hangsúlyozza a partnerség keretében indított hiteles projektek és a kézzelfogható közép- és hosszú távú reformkezdeményezések jelentőségét, amelyek révén erősebbé válik a vállalatok kötelezettségvállalása a partnerországokban a korszerűsítési folyamat és az EU-val való szorosabb integráció tekintetében; hangsúlyozza különösen, hogy az EU valamennyi polgárát megillető biztonság fenntartása mellett fokozatosan el kell távolítani a személyek szabad mozgásának minden akadályát (ideérve esetleg a vízummentes utazás bevezetését is), és fokozni kell az együttműködést a biztonság valamennyi vonatkozásában, kiváltképpen az energiaellátás biztonsága terén; ismételten hangot ad annak a véleményének, hogy a partnerséghez biztosítani kell a megfelelő pénzügyi forrásokat; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a partnerség regionális kezdeményezésekkel –különösen a fekete-tengeri szinergiával – való kiegészítő jellegét;

47. megerősíti, hogy az EU számára fontos a keleti szomszédaival való hatékonyabb regionális együttműködés, és ennek szellemében az EU támogatja eredményorientált projektek végrehajtását a keleti partnerség és a fekete-tengeri szinergia keretében egyaránt, egymást teljes mértékben kiegészítve;

48. kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozza a fekete-tengeri szinergia keretén belüli projektek végrehajtására irányuló erőfeszítéseket,; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy alakítson ki új elképzeléseket egy hatékony fekete-tengeri együttműködési stratégia érdekében, amelynek része egy, a régióra vonatkozó stabilitási paktum;

49. üdvözli a Moldovai Köztársaság új kormányának európai irányultságát, és reményét fejezi ki, hogy az országban felgyorsulnak a belső reformok, hogy ezáltal megvalósulhasson a gazdasági integráció, a politikai társulás és az intézményi közeledés a Moldovai Köztársaság és az EU között; bátorítja az alelnököt/főképviselőt, hogy határozza meg a Dnyeszteren túli régió helyzetének feloldását szolgáló többoldalú megoldásokat;

50. tudomásul veszi az ukrajnai elnökválasztások lezajlását és eredményét; kéri valamennyi felet, hogy járuljon hozzá az Ukrajna számára szükséges politikai, gazdasági és társadalmi stabilitáshoz a reform-erőfeszítések erősítése révén; bátorítja Ukrajnát, hogy szorosabban működjön együtt az Európai Unióval, megerősítve az ország európai perspektívájának kilátásait;

Oroszország

51. kéri az alelnököt/főképviselőt az EU Oroszországgal kapcsolatos egységes – a demokrácia, az emberi jogok és jogállamiság tiszteletben tartása melletti elkötelezettségen alapuló – megközelítésének biztosítására, többek között tárgyalások megkezdését egy új partnerségi és együttműködési megállapodás megkötéséről.; hangsúlyozza egyúttal, hogy új lendületet kell adni a kölcsönös tiszteleten és a kölcsönösségen alapuló, Oroszországgal való partnerségnek a terrorizmus elleni küzdelemmel, az energiabiztonsággal és -ellátással, az éghajlatváltozással, a leszereléssel, a konfliktusmegelőzéssel és a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozásával kapcsolatos kérdésekben, valamint Irán, Afganisztán és a Közel-Kelet tekintetében a globális biztonság és stabilitás megerősítésének célját tartva szem előtt; hangsúlyozza, hogy az EU és Oroszország közötti új megállapodás alapját az ilyen kérdésekkel kapcsolatos együttműködésnek kell alkotnia, és ezért várakozással néz elébe az EU és Oroszország közötti kapcsolatok lényegi megerősítését biztosító új, átfogó megállapodásról folyó tárgyalások gyors előrehaladásának; sürgeti az alelnököt/főképviselőt a fellépések összehangolására, a konzultációk megkönnyítésére és a tagállamok közötti kommunikáció javítására az Orosz Föderációval való, közös érdekű kétoldalú kérdések tekintetében; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tagállamok az Unió általános érdekei alapján hangolják össze az Orosz Föderációval fenntartott kapcsolataikat oly módon, hogy ezen érdekeket megfelelően és következetesen tükrözzék és mozdítsák elő;

Dél-Kaukázus

52. sürgeti a Tanácsot, hogy nyomatékosan lépjen fel az Orosz Föderáció és Grúzia közötti fegyverszüneti megállapodás maradéktalan végrehajtása érdekében, és kéri, hogy az EU védelmezze Grúzia területi sérthetetlenségének elvét és a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását; üdvözli az EU megfigyelői missziója megbízatásának meghosszabbítását, és nyomatékosan kéri a Tanácsot, gondoskodjon arról, hogy a megfigyelők beléphessenek a konfliktus által érintett minden területre, ideértve Abházia és Dél-Oszétia szakadár régióit is, és ebből a célból felhasználhassák az EU pénzügyi eszközeit a válságövezetben élő lakosság segítésére; hivatkozva a grúziai konfliktust vizsgáló független nemzetközi tényfeltáró misszió jelentésére kéri, hogy az EU a hatékony konfliktusmegelőzési mechanizmusok kialakítása, többek között az emberek közti kapcsolatok előmozdítása érdekében vonja le a múltbeli tanulságokat;

53. nyomatékosan kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy a genfi tárgyalások újbóli fellendítése által fokozza az EU erőfeszítéseit a konfliktusok hatékony megelőzése és a nagorno–karabahi régió, a Dnyeszteren túli régió, illetve mindenekelőtt az Oroszország és Grúzia, valamint annak szakadár régiói, Dél-Oszétia és Abházia közötti konfliktusoknak a nemzetközi joggal összhangban álló, békés rendezése érdekében; hangsúlyozza a régióbeli rögzült konfliktusok átgyűrűzésének lehetséges veszélyét; ezzel összefüggésben javasolja a Dél-Kaukázus biztonságáról és az együttműködésről szóló konferencia létrehozását, amely egy dél-kaukázusi stabilitási paktum létrehozása céljából összefogná az érintett országokat és az érdekelt regionális és globális szereplőket; üdvözli Törökország és Örményország kormányának közelmúltbeli közeledését, és sürgeti, hogy parlamentjeik írják alá egyezményeiket;

Közel-Kelet

54. hangsúlyozza, hogy a békefolyamatra vonatkozó tárgyalásokat korlátozott időhatáron belül és a kölcsönös bizalom légkörében kell lefolytatni; úgy véli, hogy a tárgyalásoknak egy független, demokratikus és életképes Palesztina létrehozására kell irányulniuk, amely az 1967-es határokon belül, békében és biztonságban Izrael állam mellett, és az Egyesült Nemzetek Szervezetének vonatkozó határozataival összhangban nemzetközileg elismert határokkal rendelkezik;

55. kéri, hogy az EU a Tanács 2009. december 12-i következtetéseivel összhangban vállaljon erőteljesebb – a palesztin gazdasági talpra állás és a Gázai övezetben zajló drámai humanitárius válság kezelésének támogatása tekintetében rendelkezésre bocsátott uniós pénzügyi forrásokhoz mérhető – politikai szerepet a békefolyamat újraindítására irányuló, folyamatban levő nemzetközi erőfeszítésekben; kéri, hogy az alelnök/főképviselő vegyen tekintetbe milyen olyan eszközt, amely hozzájárulhat a tartós béke előmozdításához ebben a térségben;

56. üdvözli a Tanács határozatát, amely 2010 decemberéig meghosszabbítja az Európai Unió palesztin területeken folytatott rendőri missziójának (EUPOL COPPS) megbízatását; úgy véli, hogy még erőteljesebb támogatásra van szükség a jogállamiság és a rendőri kapacitás fejlesztéséhez, és felszólít az erőfeszítések fokozására e tekintetben; tudomásul veszi a Tanács határozatát, amely meghosszabbítja az EU határőrizeti missziójának mandátumát Rafahban (EUBAM Rafah), illetve e misszió újraindítása iránti eltökéltségét és erre való készségét; úgy véli, hogy ennek az eltökéltségnek kézzelfogható kezdeményezésekben kellene megnyilvánulnia, amelyek célja a palesztin területeken való mozgásszabadság visszaállítása, valamint a 2005-ben megtárgyalt és a felek által aláírt határforgalmi és határátlépési megállapodás újraindítása;

Mediterrán Unió

57. úgy véli, hogy fontos minden szinten fokozni a politikai párbeszédet az „Unió a Mediterrán Térségért” tagjai között, elhárítva a feszültségeket, amelyek késleltették a Barcelona székhelyű titkárság felállítását és a közös társadalmi, gazdasági és ökológiai érdekekre vonatkozó kézzelfogható projektek előmozdítását; reméli, hogy az Unió a Mediterrán Térségért pozitívan hozzájárul a közel-keleti konfliktusok megoldásához, Törökország és Ciprus egymáshoz való közeledéséhez és az arab államok demokratikus fejlődéséhez;

58. hangsúlyozza, hogy az EU szempontjából a társelnökségnek a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek megfelelően összhangban kell állnia az Európai Unió külső képviseletével; emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés lehetőséget ad az EU számára, hogy biztosítsa az egységességet, a koherenciát és a folyamatosságot az „Unió a mediterrán térségért” új intézményeibe akkreditált képviseletein;

Ázsia

59. megjegyzi, hogy a választások utáni Afganisztán fejlődésének döntő és kritikus szakaszába érkezett, új kormány alakul Kabulban, ami lehetőséget teremt új napirend körvonalazására és új megállapodások kialakítására az afgán néppel;

60. üdvözli az EU afganisztáni és pakisztáni fellépésének fokozására irányuló tanácsi cselekvési tervet, amelyet az Általános Ügyek Tanácsa és a Külkapcsolatok Tanácsa 2009 októberében fogadott el, valamint üdvözli a Tanács nyilatkozatát, amely szerint ismét kész támogatást nyújtani a térségben a kihívások teljesítéséhez, együttműködve az érintett országokkal és a nemzetközi partnerekkel, de hangsúlyozza, hogy a cselekvési terv puszta terv marad csupán, ha az EU tagállamai nem vállalnak egyértelműen elkötelezettséget a végrehajtásában való részvétel tekintetében; kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a svéd elnökséget, hogy tegyenek összehangolt erőfeszítéseket a cselekvési terv haladéktalan, 2009 vége előtti végrehajtása érdekében; nyomatékosan kéri, hogy a biztonságos környezet fokozására képes, fenntartható és hatékony polgári rendőrségi struktúrák létrehozása érdekében a Tanács tegyen komolyabb előrelépéseket az EUPOL személyi állományának teljes telepítése tekintetében;

61. elismeri, hogy Pakisztán továbbra is rendkívül komoly kihívások előtt áll, és egyetért azzal, hogy az EU határozott támogatást nyújtson egy erős, világi és polgári pakisztáni kormány számára; hangsúlyozza, hogy Pakisztánnak kulcsszerepe van a térségben, és ismételten kifejezésre juttatja, hogy egy szilárd, demokratikus és virágzó Pakisztán ugyancsak központi jelentőséggel bír olyan globális feladatok teljesítésében, mint például a terrorizmusellenes küzdelem, a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozása, a kábítószer-kereskedelem felszámolása és az emberi jogok védelme, és erőteljesen bátorítja egy átfogó stratégia elfogadását a terrorizmus leküzdése és gyökeres okainak megszüntetése érdekében;

62. egyetért azzal, hogy az EU elkötelezetten támogassa a demokráciát az egyesített, föderális Irakban; hangsúlyozza, hogy támogatja az EU erőteljes és folyamatos kötelezettségvállalását a jogállamiság kialakítása tekintetében Irakban, és üdvözli az EUJUST LEX megbízatásának egy évvel történő meghosszabbítását és úttörő tevékenységét Irak területén; várakozással tekint az ebben az összefüggésben tervezett további teendők elé, amelyekre a Tanács ígéretet tett; kéri, hogy fokozzák az intézményi együttműködést a kurd regionális kormány hatóságaival, különösen a gazdasági kérdések tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel bagdadi épületeinek aktiválását;

63. hangot ad súlyos aggályának az iráni politikai fejleményekkel, valamint azzal kapcsolatban, hogy a 2009. júniusi elnökválasztások során a beszámolók szerint tömegesen történtek választási csalások, ami az Iszlám Köztársaság 30 éves történetének legnagyobb tiltakozó mozgalmát indította el, tüntetésekkel és azok biztonsági erők általi erőszakos leverésével, amely események máig tartanak; aggodalommal tölti el nemcsak a politikai ellenfelek letartóztatása, kínzása és megölése, hanem az Irán nukleáris programjáról szóló tárgyalásokban folyamatosan beálló patthelyzet is, és felszólítja az iráni kormányt, hogy kezdjen komoly tárgyalásokat a nukleáris kérdésről; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az iráni hatóságok törölték az Európai Parlament iráni küldöttségének 2010. januári látogatását, és kifejezi szolidaritását azon irániakkal, akik életüket kockára téve továbbra is nyilvánosan követelik az emberi jogok tiszteletben tartását és a demokratikus szabadságjogok növelését Iránban; elítéli Irán arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a külföldi adások és az internet zavarása által gátolja a tájékozódás szabadságát; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy mérlegelje szankciók bevezetését a közigazgatás és a biztonsági szolgálatok egyéni, az elterjedt emberi jogi jogsértésekért felelős tagjaival szemben, és dolgozzon ki intézkedéseket a „zöld mozgalom” azon tagjainak támogatására, akik üldöztetést szenvednek és/vagy száműzetésbe kényszerülnek;

64. megjegyzi, hogy az EU és Kína közötti gazdasági kapcsolatok terén folyamatos növekedés volt tapasztalható, és az emberek közötti kapcsolatoknak mind a köre, mind pedig a mértéke nőtt; ugyanakkor rendkívüli módon aggasztja a kínai hatóságok vonakodása számos emberi jogi jogsértés megoldásával kapcsolatban, valamint annak biztosítása terén, hogy a nép élvezze az alapjogokat és szabadságokat;

65. üdvözli a Tajvani-szoros két partja közötti kapcsolatok fejlesztése érdekében Taipei és Peking által tett erőfeszítéseket, amelyek elősegítik Kelet-Ázsia stabilitásának és biztonságának megerősítését, és bátorítja a feleket, hogy erősítsék tovább a párbeszédet, a gyakorlati együttműködést és a bizalomépítést; méltatja a Tanács 2009. május 8-i nyilatkozatát, amelyben ismételten megerősíti támogatását Tajvan WHO-ban való részvétele iránt; határozottan támogatja, hogy Tajvan megfigyelőként részt vegyen olyan fontos nemzetközi szervezetekben és tevékenységekben, mint az ICAO és az UNFCCC, amelyek esetében Tajvan részvétele fontos az Európai Unió és a globális érdekek szempontjából;

66. megismétli, hogy határozottan támogatja az EU és India közötti stratégiai kapcsolat megerősítését és annak feltárását, hogy milyen további módok vannak a kapcsolat közös érdekű gazdasági, politikai, biztonsági és kereskedelmi téren történő elmélyítésére;

67. elismeri az ASEAN-nak a regionális stabilitás és jólét területén játszott növekvő szerepét; úgy véli, hogy a regionális integráció mellett egyaránt elkötelezett EU és ASEAN nagy együttműködési potenciállal rendelkezik; megállapítja, hogy szükség van az EU és az ASEAN közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fokozására tett intézkedésekre, hogy ezáltal segíteni lehessen a két régió közötti kapcsolatok összességének konszolidálását, illetve ösztönözni lehessen a további előrelépést a politikai együttműködés és a biztonság, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása tekintetében, továbbá az energiaügy és a környezetvédelem területén, szociokulturális téren, illetve az együttműködés és a fejlődés területén;

Afrika

68. elégedettséggel veszi tudomásul, hogy az Atalanta-művelet továbbra is sikeresen járul hozzá a szomáliai partok menti hajózás biztonságához, védelmet biztosítva az Élelmezési Világprogram keretében Szomáliába segélyeket szállító bérelt hajók, az Afrikai Unió szomáliai béketámogató művelete részére fontos szállítmányokat szállító hajók, valamint más, sebezhető hajók számára; üdvözli a Tanács határozatát, amely 2010. december 12-ig meghosszabbítja a művelet megbízatását; támogatását fejezi ki, hogy válságkezelési műveletet indított annak érdekében, hogy hozzájáruljon a szomáliai ideiglenes szövetségi kormány nemzeti biztonsági erőinek kiképzéséhez; hangsúlyozza, hogy szükség van a kiképzésben részt vett biztonsági erőknek az állami és parancsteljesítő gépezetbe történő megfelelő integrációjára, hogy visszatérésüket követően ne forduljanak az éppen általuk védelmezendő kormány ellen;

Latin-Amerika

69. ismételten emlékeztet az EU és Latin-Amerika közötti kapcsolatokra vonatkozó globális partnerségről és közös stratégiáról szóló, 2001. november 15-i állásfoglalásában(6) tett javaslatára, amelyet a bécsi, illetve limai EU-LAC csúcstalálkozóra tekintettel elfogadott 2006. április 27-i (7)és 2008. április 24-i(8) állásfoglalásaiban meg is ismételt, miszerint készüljön egy euro-latin-amerikai béke és biztonsági charta az ENSZ Charta mintájára, amely közös politikai, stratégiai és biztonsággal kapcsolatos cselekvéseket és kezdeményezéseket tenne lehetővé; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyen aktív lépéseket ezen ambiciózus cél elérésére, és támogassa ezen javaslatot a legközelebbi EU –LAC csúcstalálkozón, amelyre 2010 májusában, Madridban kerül majd sor;

70. úgy véli, hogy a közép-amerikai országokkal kötendő társulási megállapodás és az Andok Közösség országaival kötendő többoldalú megállapodás mielőbbi aláírását, valamint a Mercosurral kötendő társulási megállapodásról szóló tárgyalások előrehaladását prioritásként kell kezelni;

°

°         °

71. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek főtitkárának, a NATO főtitkárának, a NATO Parlamenti Közgyűlése elnökének, az EBESZ hivatalban lévő elnökének, az EBESZ Parlamenti Közgyűlése elnökének, a Nyugat-európai Unió Parlamenti Közgyűlése elnökének, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága elnökének és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elnökének.

(1)

HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

(2)

Elfogadott szövegek,

(3)

Elfogadott szövegek,

(4)

Elfogadott szövegek, P7_TA-PROV(2009)0057.

(5)

HL C 298., 2002.11.30., 1. o.

(6)

HL C 140. E, 2002.6.13., 569.o.

(7)

HL C 296E., 2006.12.6., 123. o.

(8)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0177.


KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

az eljárási szabályzat 52. cikkének (3) bekezdése alapján

Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoportja

Annak ellenére, hogy a jelentés tartalmaz néhány javítást például az EP KKBP feletti ellenőrzése tekintetében, teljes mértékben ellenezzük a jelentést, mivel az:

– védelmezi és fokozottan előmozdítja a KKBP központi elemének tekintett militarizációt;

– előmozdítja a polgári és katonai képességek szinergiáját;

– üdvözli a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával a külkapcsolatok terén történő változásokat, ideértve valamennyi, az európai külügyi szolgálathoz és az alelnöki/főképviselői poszt létrehozásához hasonló intézményi változást; ebből következően üdvözli, hogy az EU egy még inkább militarizált unió felé mozdul el;

– védelmezi a Berlin Plusz megállapodásokon alapuló EU–NATO együttműködés megerősítését, amelyek az EU számára lehetővé teszik a NATO képességeinek használatát, amelynek révén válsághelyzetben mindkét szervezet katonai eszközökkel beavatkozhat, valamint sor kerülhet egy erre irányuló, stratégiailag szervezettebb párbeszéd kialakítására;

– támogatja Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltását, valamint az EULEX-misszió szerepét;

– üdvözli az EUNAVFOR Atalanta szomáliai partok mentén végzett munkáját.

Kérjük az alábbiakat:

– civil EU-t és az EU–NATO határozott szétválasztását;

– egy békés elveken alapuló KKBP-t;

– a nemzetközi jog tiszteletben tartását;

– a katonai kiadások civil célokra történő fordítását;

– valamennyi európai katonai támaszpont bezárását.

Willy Meyer, Sabine Lösing and Takis Hadjigeorgiou


VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről (28.1.2010)

a Külügyi Bizottság részére

2008. évi éves jelentés a közös kül- és biztonságpolitikáról

(2009/2057(INI))

A vélemény előadója: Nadezhda Neynsky

JAVASLATOK

A Költségvetési Bizottság felhívja a Külügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   sajnálattal veszi tudomásul, hogy a közös kül- és biztonságpolitikának (KKBP) az EU globális szerepében betöltött egyre növekvő jelentősége ellenére a KKBP 2008. évi eredménye 289 millió euró volt, ami a teljes 4. fejezet csak kevesebb mint 4%-a; rámutat arra, hogy a KKBP pénzügyi keretösszegének elfogadását és az egyes költségvetési sorok közötti bontását az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás(1) 42. pontjának rendelkezései korlátozzák, amelyek egyebek mellett előírnak egy minimális összeget a költségvetési hatóság két ága közötti nézeteltérés esetére, és megtiltják az előirányzatok tartalékba helyezését; ennek kapcsán ismételten hangod ad e politika – melyet a Tanács saját előrejelzései alapján meghozott döntései irányítanak és az EU költségvetése finanszíroz – kormányközi jellegével kapcsolatos aggályainak;

2.   úgy véli, hogy az intézményközi megállapodás 43. pontjában meghatározott, a Parlament és a Politikai és Biztonsági Bizottság elnöke közötti rendszeres konzultációknak nemcsak a folyamatban lévő KKBP-fellépésekről szóló eszmecseréket kell célul tűzniük, hanem emellett a befejezett fellépések sikereinek és hiányosságainak értékelését és előretekintő szemléletmód kialakítását is a KKBP területén jelentkező jövőbeli szükségletekre vonatkozóan, továbbá hogy e megközelítésnek egyebek mellett hozzá kell járulnia a fellépések pénzügyi vetületével kapcsolatos értékelések tökéletesítéséhez;

3.   ezzel kapcsolatosan meggyőződése, hogy az Európai Uniónak a legmesszebbmenőkig, és minden szempontra kiterjedően (pénzügyek, előrejelzés, végrehajtás, adminisztratív szervezés) figyelembe kell vennie a befejezett fellépésekből levont tanulságokat azért, hogy a döntéshozatali rendszer megkönnyítése érdekében összeállíthassa a KKBP-fellépések egységes szerkezetbe foglalt jegyzékét;

4.   meggyőződése, hogy a kiterjedtebb és átfogóbb szemlélet hozzáadott értéket teremt a KKBP-ről szóló éves jelentések, és különösen annak azon fejezetei kapcsán, amelyek a regionális csoportokról és partnerekről, valamint a KKBP- és a KBVP-fellépések közötti kapcsolatokról és az EU mint globális szereplő feladatainak elősegítéséről szólnak; egy ilyen szemlélet egyebek mellett jobb rálátást biztosítana egy adott régióban az EU költségvetéséből felhasznált teljes hozzájárulásra;

5.   teljes mértékben támogatja a személyzet közös oktatásának fejlesztése érdekében a fejlesztési iránymutatások és a bevált gyakorlatok cseréje terén eddig megtett erőfeszítéseket; meggyőződése, hogy a helyszínen dolgozó személyzet tekintetében a koherencia és a kohézió javítása segíteni fogja a fellépések megvalósítását, és megkönnyíti az európai uniós állampolgárok kirendelését, ami – tisztán költségvetési szempontból – előnyösebb, mint a nemzetközi, szerződéses személyzet alkalmazása;

6.   kiemeli, hogy az EU különmegbízottjai központi szerepet játszhatnak és hozzáadott értéket jelenthetnek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az új külpolitika bevezetése kapcsán (a közösségi finanszírozás tanácsi döntésekkel való optimális összeegyeztetése, a politika belső koordinációjának javítása és a fokozottabb külső képviselet stb.); rámutat arra, hogy a kettős tisztség betöltése e tekintetben az első – de nem az egyetlen – lépés, amelyet a méretgazdaságosság és a KKBP hatékonyságának növelése érdekében meg kell tenni;

7.   emlékeztet arra, hogy a Parlamentnek jelenleg nincsen eszköze az EU különmegbízottjai által kapott egyedi megbízatások kétségbe vonására, mivel az e megbízatások gyakorlására vonatkozó előirányzatokat az EU minden különmegbízottjának megbízatását magában foglaló 19 03 06. költségvetési sor tartalmazza; éppen ezért az EU különmegbízottjainak kinevezése tekintetében fokozott parlamenti vizsgálatra és ellenőrzésre hív fel;

8.   ismételten aggályainak ad hangot az Európai Unió katonai vagy védelmi vonatkozású műveletei közös költségeinek finanszírozása tekintetében az átláthatóság és a tájékoztatás hiánya miatt, mivel egyértelmű, hogy az Athena-mechanizmus nem biztosít rálátást a KKBP keretében végrehajtott fellépések valamennyi pénzügyi vonatkozására; üdvözli ezért az induló alap létrehozását az EUSz. 41. cikkének (3) bekezdése alapján, és kéri, hogy folytassanak konzultációt vele annak kezeléséről az Európai Parlamentnek az EUSz. 36. cikkében foglalt, a KKBP-ra és KVBP-ra vonatkozó általános előjogaival összhangban; rámutat arra, hogy a Parlamentnek a KKBP meghatározásában, nyomon követésében és ellenőrzésében való fokozott részvétele mind – az EUSz 42. cikkében kiemelt – a KKBP és a KVBP közötti kapcsolatokból, mind – az ahhoz csatolt 1. számú jegyzőkönyvben rögzített – a nemzeti és európai szintű fokozott parlamenti ellenőrzésből következik;

9.   hangsúlyozza, hogy a KKBP meglehetősen korlátozott költségvetése miatt minden erőfeszítést meg kell tenni a kapacitás optimális – az erőforrások pazarlásától mentes – felhasználásáért; további megfontolásra javasolja például a felszerelések és anyagok tárolására közös raktárak és tároló létesítmények használatát, valamint a szállítási képességek összevonását;

10. reméli, hogy a fenti megfontolásokat megfelelő módon figyelembe veszik az intézményközi megállapodás és annak a KKBP finanszírozására vonatkozó konkrét pontjai kiigazításáról szóló tárgyaláson.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

27.1.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

25

1

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Damien Abad, Marta Andreasen, Francesca Balzani, Reimer Böge, Lajos Bokros, Giovanni Collino, Göran Färm, José Manuel Fernandes, Eider Gardiazábal Rubial, Jens Geier, Ivars Godmanis, Ingeborg Gräßle, Carl Haglund, Jiří Havel, Sidonia Elżbieta Jędrzejewska, Sergej Kozlík, Vladimír Maňka, Barbara Matera, Sergio Paolo Francesco Silvestris, László Surján, Helga Trüpel, Derek Vaughan, Angelika Werthmann

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

François Alfonsi, Roberto Gualtieri, Giovanni La Via, Paul Rübig

(1)

HL C 139., 2006.6.14., 1. o.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

23.2.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

51

4

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gabriele Albertini, Pino Arlacchi, Bastiaan Belder, Frieda Brepoels, Arnaud Danjean, Mário David, Michael Gahler, Marietta Giannakou, Andrzej Grzyb, Heidi Hautala, Richard Howitt, Anna Ibrisagic, Anneli Jäätteenmäki, Jelko Kacin, Ioannis Kasoulides, Tunne Kelam, Maria Eleni Koppa, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Eduard Kukan, Krzysztof Lisek, Sabine Lösing, Mario Mauro, Kyriakos Mavronikolas, Willy Meyer, Francisco José Millán Mon, Alexander Mirsky, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Norica Nicolai, Kristiina Ojuland, Ria Oomen-Ruijten, Pier Antonio Panzeri, Ioan Mircea Paşcu, Cristian Dan Preda, Libor Rouček, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Jacek Saryusz-Wolski, Werner Schulz, Adrian Severin, Marek Siwiec, Ernst Strasser, Charles Tannock, Zoran Thaler, Inese Vaidere, Johannes Cornelis van Baalen, Graham Watson

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Laima Liucija Andrikienė, Charalampos Angourakis, Elena Băsescu, Malika Benarab-Attou, Carlo Casini, Andrew Duff, Lorenzo Fontana, Roberto Gualtieri, Georgios Koumoutsakos, Luis Yáñez-Barnuevo García

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Bas Eickhout

Utolsó frissítés: 2010. március 4.Jogi nyilatkozat