JELENTÉS „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című bizottsági fehér könyvről
23.3.2010 - (2009/2152(INI))
Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
Előadó: Vittorio Prodi
- AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
- INDOKOLÁS
- VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről
- VÉLEMÉNY a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről
- VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről
- VÉLEMÉNY a Halászati Bizottság részéről
- VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről
- A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
„Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című bizottsági fehér könyvről
Az Európai Parlament,
– tekintettel „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című bizottsági fehér könyvre (COM(2009)0147),
– tekintettel az „Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – Az uniós fellépés lehetőségei” című, 2008. április 10-i állásfoglalására[1],
– tekintettel A jövő ma kezdődik - Az éghajlatváltozással foglalkozó jövőbeni integrált uniós politikára vonatkozó ajánlások” című 2009. február 4-i állásfoglalására[2],
– tekintettel a 2009 nyarán pusztító erdőtüzekről szóló 2009. szeptember 16-i állásfoglalására[3],
– tekintettel a koppenhágai éghajlat-változási konferenciára (COP 15) vonatkozó EU stratégiáról szóló, 2009. november 25-i állásfoglalására[4],
– tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai konferencián (COP-15) elért eredményekről szóló, 2010. február 10-i állásfoglalására[5],
– tekintettel az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményére (UNFCCC) és az ahhoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvre, valamint az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményében részes felek 2009 decemberében, Koppenhágában tartott 15. konferenciájának eredményeire[6],
– tekintettel a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. április 23-i 2009/29/EK irányelvre[7],
– tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,
– tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0000/2010),
A. mivel a globális felmelegedést és az éghajlatváltozást rendkívül súlyos fenyegetésként ismerik el,
B. mivel az éghajlatváltozás hatásai jelentős környezeti, gazdasági és társadalmi következményekhez fognak vezetni,
C. mivel még ha sikerül is világszerte korlátozni és csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, az elkerülhetetlen hatások kezelése így is jelentős alkalmazkodási erőfeszítéseket követel majd meg,
mivel a globális felmelegedés +2°C-on való megállítására vonatkozó cél még mindig egy olyan, felmelegedéssel járó helyzetet eredményezne Európában, amelyet szélsőséges regionális éghajlati változások jellemeznek, és mivel ha teljesítik is az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményében foglalt jelenlegi ígéreteket, azok összességében +3.5-4°C-os felmelegedést jelentenének,
E. mivel az éghajlatváltozás hatásai különböző módon, különböző súlyossági szinten és eltérő időben érintik majd az európai régiókat;
F. mivel – ahogy arra a bizottsági fehér könyv is rámutat – az alkalmazkodás megkívánja, hogy az uniós tagállamok szolidaritást vállaljanak a hátrányos helyzetű és az éghajlatváltozás által leginkább sújtott régiókkal,
G. mivel Dél-Európa és a Földközi-tenger medencéje olyan sebezhető térségek, amelyek már most vízhiánnyal, szárazsággal és erdőtüzekkel küzdenek, és mivel a legújabb kutatások azt mutatják, hogy Dél-Európában 2080-ra a terméshozam 25%-os csökkenésével kell számolni[8],
H. mivel a „European Respiratory Society” szerint egy adott, városra jellemző küszöb feletti minden 1 Celsius fokos hőmérséklet-emelkedés esetén 6%-kal növekszik a légzőszervi panaszokkal küzdők halálozási aránya,
I. mivel a fehér könyvön belül fontos „A külpolitikai dimenzió és az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményében folyó munka” című rész, és az EU-nak egységesen kell felszólalnia annak érdekében, hogy ismét vezető szerephez jusson az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, elősegítve az új „éghajlat-diplomácia” kialakítását, amit az Európai Parlament a koppenhágai konferencián elért eredményekről szóló 2010. február 10-i állásfoglalásában is kért,
J. mivel az éghajlatváltozás gazdasági, társadalmi és a tágabb környezetet érintő hatásait legsúlyosabban közvetett módon fogjuk érezni, az emberi élethez alapvetően fontos ökoszisztéma-szolgáltatások leromlása révén, és mivel ez szükségessé teszi, hogy az ökoszisztémák védelme az EU alkalmazkodási stratégiájának alapját képezze,
K. mivel az átlaghőmérséklet emelkedése csökkenti az olaj és a gáz iránti, fűtési célú igényt, mivel azonban ugyanakkor növekszik a hűtést szükségessé tevő napok száma, ami megnövelheti a villamos áram iránti igényeket,
L. mivel a közvetlenül a környezetvédelemmel foglalkozó meglévő uniós jogszabályoknak koherens alapot kell biztosítaniuk az EU azon képességének megerősítésére, hogy kezelni tudja az éghajlatváltozás következményeit,
M. mivel az európai szinten tett fellépéseknek a környezet tiszteletben tartása szempontjából a legmagasabb szintű normákat kell felállítaniuk és teljesíteniük mind rövid és hosszú távon (többek között az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén),
1. üdvözli a fent említett fehér könyvet;
2. egyetért a javasolt uniós alkalmazkodási keret céljával, azaz az EU ellenálló képességének javításával az éghajlatváltozás hatásaival szemben;
3. különösen üdvözli, hogy a fehér könyv hangsúlyozza valamennyi ökoszisztéma ellenálló képességének növelését, ami alapvető védelmet jelent az éghajlatváltozás hatásai ellen; hangsúlyozza továbbá, hogy a természetes ökoszisztémák a Föld legfontosabb szén-dioxid-elnyelői, amelyek a kibocsátott üvegházhatású gázok globális éves mennyiségének 50%-át kötik meg, hozzájárulva ezáltal mind a következmények enyhítéséhez, mind az alkalmazkodáshoz;
4. hangsúlyozza a tagállamok alkalmazkodási erőfeszítéseinek tervezésére és közlésére szolgáló közös európai kereten alapuló nemzeti alkalmazkodási tervek elkészítésének jelentőségét; úgy véli, hogy e terveknek magukban kellene foglalniuk az azon infrastruktúra és energetikai és ipari létesítmények kockázati és veszélytérképeit, amelyek kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén veszélyt jelenthetnek a környezetre vagy a közegészségre; felszólít ezen információk a nyilvánosság és más tagállamok számára történő hozzáférhetővé tételére;
5. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az alkalmazkodás valamennyi uniós politikában központi szerepet kapjon, különösen a közös agrár- és halászati politikában, valamint a környezetvédelmi hatásvizsgálatról, a tervezési engedélyeztetésről és az építési standardokról szóló jogszabályokban, valamint hogy horizontális, ágazatokat átfogó, az ökoszisztéma ellenálló képességén alapuló megközelítés révén biztosítsák ezen intézkedések koherenciáját;
6. hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb csoportosítása érdekében az egyes következmények Európában való bekövetkezésének várható ideje alapján további prioritási sorrendet kell felállítani a fehér könyvben meghatározott fő cselekvési területek között;
A tudásalap megteremtése
7. osztja a Bizottság azon álláspontját, amely szerint több ismeretre van szükség az éghajlatváltozás hatásairól ahhoz, hogy a kutatásból származó információk a lehető legszélesebb körben terjeszthetők, illetve a megfelelő alkalmazkodási intézkedések kidolgozhatók legyenek;
8. felszólítja a Bizottságot, hogy ne csak létrehozza a tudásbázist az éghajlatváltozás – elsősorban az Európai Uniót érintő – hatásairól, hanem ossza is meg e tudást a fejlődő és iparosodó országokkal annak érdekében, hogy felhasználhassák azt az éghajlatváltozás problémájának kezelése érdekében tett saját válaszlépéseik megtervezéséhez, és tényleges hasznát vehessék az éghajlatvédelmi intézkedéseket célzó pénzügyi támogatásoknak;
9. hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a kutatási erőfeszítéseket a jelenlegi hetedik kutatási keretprogramban és a jövőbeni kutatási keretprogramokban a meghatározott helyeken és adott időpontokban jelentkező kockázatok (az időjárással összefüggő múltbeli és valószínűsíthető jövőbeli katasztrófák) és egyéb olyan kapcsolódó tényezők, mint a társadalmi-gazdasági fejlemények (a veszélyeztetett javak jelenlegi és jövőbeli földrajzi eloszlása) vonatkozásában meglévő ismeretbeli hiányosságok pótlása, valamint az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást szolgáló intézkedésekkel járó költségek és haszon felbecslését és az éghajlati kockázatoknak való kitettség vagy kiszolgáltatottság csökkentéséhez való hozzájárulásuk felmérését célzó módozatok és technikák kidolgozása érdekében, és a prioritások közé kell tartozniuk a kutatásoknak és a műszaki fejlődés finanszírozásának azon államokban, amelyekben az alkalmazkodási intézkedések meghozatala jelentős költségekkel jár;
10. úgy véli, hogy sürgősen sebezhetőségi mutatókat kell létrehozni, tekintettel a Közösségen belüli éghajlat-változási forgatókönyvek számos változatára, kiemeli további kutatások szükségességét a megfelelő modellezés területén nemzeti, regionális és helyi szinten, valamint az alkalmazkodási képesség meghatározásának szükségességét az EU egész területén; sürgeti ezért az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, hogy készítsen olyan jelentéseket, amelyek az éghajlatváltozás kockázatait elemzik Európa legsebezhetőbb régióira nézve, azonosítva a szükségleteket, a korlátokat, az időkereteket, a lehetőségeket, a politikai szinteket és az alkalmazkodási lehetőségeket annak érdekében, hogy politikai iránymutatást szűrjenek le az alkalmazkodás gyakorlatára vonatkozóan, és segítsék a regionális és helyi érdekelt feleket erőteljes alkalmazkodási stratégiák kialakításában;
11. emlékeztet azonban arra, hogy az éghajlatváltozás hatásainak bizonytalansága a probléma szerves részét képezi, és – elővigyázatos szemléletet követve – e területen a döntések meghozatalával néha nem szabad megvárni a tudományos bizonyosságot;
12. véleménye szerint alapokat kell elkülöníteni az éghajlatkutatás céljára, ami európai szinten hatékonyabban kivitelezhető, és meg kell teremteni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló szakpolitikák fejlesztésének szilárd alapjait;
13. arra biztatja a Bizottságot, hogy biztosítson könnyű hozzáférést a részletes adatokhoz (beleértve az adatbázis módszertani leírását szolgáló metaadatokat is) az állami vagy magánszektorhoz tartozó minden érdekelt fél számára; úgy véli, hogy az éghajlatváltozásra vonatkozó adatokat közjavaknak kell tekinteni és így az INSPIRE irányelv 14. cikkével összhangban a közvélemény rendelkezésére kell bocsátani térítésmentesen vagy olyan térítés mellett, amely az adatbázis-fenntartás és az adott adatszolgáltatás költségeit fedezi;
14. hangsúlyozza, hogy ki kell alakítani az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás helyi és regionális kezdeményezéseinek hálózatát és európai szintű tapasztalatcserére van szükség; rámutat arra, hogy a legjobb gyakorlati megoldások azonosítása hozzáadott értéket teremthet az európai uniós stratégia számára;
15. hangsúlyozza az olyan, részvételen alapuló kutatási módszerek jelentőségét, mint a „Tudomány a társadalomban” programon belül, az EU 7. kutatási keretprogramja keretében ösztönzött módszerek, amelyek megkönnyítik a közösségekkel és helyi hatóságokkal együtt történő közös tudásépítést a legjobb regionális és helyi szintű alkalmazkodási stratégiák meghatározása és a tudás hatékonyabb terjesztésének biztosítása érdekében;
16. üdvözli a fehér könyv információcsere-mechanizmus létrehozására irányuló kezdeményezését; bízik benne, hogy 2011-re működésbe lép e mechanizmus, akárcsak a megelőzési modellek és eszközök szabályozása;
17. úgy véli, hogy a Bizottságnak biztosítania kell azt, hogy az elszámolóházi mechanizmust olyan portálként fejlesszék ki, amely magában foglalja az olyan egyéb létező rendszereket, mint a közös környezeti információs rendszer (SEIS) és a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési rendszer (GMES), valamint értéknövelést kell elérnie az EU, a tagállamok és a magánszféra érdekelt feleinek felkészítésében a megfelelő alkalmazkodási tervek kidolgozásához, finanszírozásához és végrehajtásához;
18. hangsúlyozza különösen a természeti katasztrófák esetén indított mentési tevékenységeket támogató, műholdas szolgáltatások fontosságát; felszólítja valamennyi érintett szereplőt, hogy tegyék a GMES rendszert teljes mértékben működőképessé, amilyen gyorsan csak lehetséges;
Az alkalmazkodás beépítése az Unió szakpolitikáiba
Általános alapelv
19. hangsúlyozza, hogy olyan, ágazatokat átfogó szemléletmódra van szükség, amely az ökoszisztéma ellenálló képességén, az élőhelyek és a biológiai sokféleség, valamint az ökoszisztéma által biztosított szolgáltatások védelmén alapszik, továbbá valamennyi ágazatspecifikus politika részeként biztosítani kell a meghozandó intézkedések közötti szinergiát és összhangot;
Víz
20. különösen aggódik a víz miatt, amely bolygónk egyik alapvető erőforrása, mivel az éghajlatváltozás jelentős hatással lesz a víz mennyiségére és minőségére, különösen az ivóvíz tekintetében;
21. hangsúlyozza, hogy az EU-nak hatékonyabban kell kezelnie vízforrásait, egy fenntartható, kétutas megközelítés – a források kapacitásának megerősítése és a lakossági oldalon a vízigény és a pazarlás aktív csökkentése, valamint társadalmi-gazdasági tevékenységek révén;
22. kiemeli az alkalmazkodásnak a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe való teljes körű integrálásának fontosságát a 2009. november 30-án kiadott iránymutatásoknak megfelelően;
23. hangsúlyozza a vízügyi keretirányelv (2000/60/EK)[9] aktív végrehajtása, és a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek hatékonysága biztosításának fontosságát, különösen a határokon átnyúló vízgyűjtő medencék és az olyan régiók esetében, ahol a vízhiány hamarosan eléri a kritikus szintet, és/vagy ahol nő az áradások gyakorisága;
24. hangsúlyozza az árvízkockázatokkal foglalkozó irányelv végrehajtásának fontosságát, mely átfogó mechanizmust biztosít az éghajlatváltozás okozta megnövekedett árvízkockázatok értékeléséhez és nyomon követéséhez, valamint az alkalmazkodási megközelítések kidolgozásához, továbbá hangsúlyozza, hogy az ellenálló környezet és ellenálló ökoszisztémák rendkívüli előnyt jelentenek az árvizek hatásainak nyomon követése és minimalizálása szempontjából;
Mezőgazdaság és erdészet
25. kiemeli, hogy a természeti erőforrások – különösen a víz és a talaj – fenntarthatóbb felhasználásával javítani kell a mezőgazdasági ökoszisztémák ellenálló képességét, a nem fenntartható gyakorlatok alkalmazásának és a túlzottan nagy vízigényű terményfajták ültetésének aktív megakadályozása révén, és a fajokon belüli biodiverzitás fokozottabb kihasználásával javítani kell a mezőgazdasági ökoszisztémák ellenálló képességét;
26. úgy véli, hogy a közös agrárpolitikának központi szerepet kell játszania az alkalmazkodásban, és a mezőgazdaság ökoszisztéma-orientáltabb megközelítését kell képviselnie, amely fenntartja és megerősíti a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló intézkedések és egyéb ökoszisztéma-szolgáltatások eredményeit, ideértve a talajmegőrzést, az árvizekből származó víz minőségét, és a vidékek közötti ökológiai kapcsolatokat, illetve, hogy a fenntartható művelési gyakorlatoknak számos kedvező hatása lehet a talajmegőrzés, a vízgazdálkodás, a biológiai sokféleség megőrzése és az ökoszisztémák ellenálló képessége szempontjából;
27. hangsúlyozza, hogy az erdők védelmét célzó uniós intézkedéseknek is ki kell terjedniük az alkalmazkodásra, mivel az erdei ökoszisztémákat is súlyosan fogják érinteni az éghajlatváltozás hatásai, és megnő az erdőtüzek kockázata;
28. üdvözli az uniós erdőgazdálkodási stratégia korszerűsítésére irányuló bizottsági javaslatokat; sürgeti a Bizottságot, hogy mielőbb kezdeményezzen vitát az erdők védelméről;
29. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be agrár-erdészeti intézkedéseket a földközi-tengeri-medence országaiban történő erdőtelepítés érdekében, mivel ez az alapvető ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásának egy költséghatékony módja;
30. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Európában az elmúlt évek erdőtüzeiben évente több, mint 400 000 hektárnyi erdő égett le; megállapítja, hogy ilyen gyakori erdőtüzek mellett – különösen Dél-Európában – az erdők nem tudnak felújulni, aminek súlyos ökológiai, gazdasági és társadalmi következményei lesznek; megjegyzi továbbá, hogy a 2007-ben tapasztalt szokatlan időjárási körülmények óriástüzek kialakulásához vezettek, és félő, hogy ez a jelenség a következő években gyakrabban előfordul majd; hozzáteszi, hogy a globális felmelegedés legalább a következő 30 évben tovább fog fokozódni, és mindenekelőtt az éghajlatváltozásra érzékenyebb, meghatározott régiókat érinti majd;
31. az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló uniós cselekvési tervre vonatkozó javaslatában sürgeti a Bizottságot, hogy részesítse előnyben a szárazság és az erdőtüzek elleni védelmet, külön hangsúlyt helyezve Dél-Európára, a 2009 nyarán pusztító erdőtüzekről elfogadott állásfoglalásában javasoltakkal összhangban[10];
32. felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő ajánlásokat arra vonatkozólag, miként lehet a nemzeti polgári védelmi rendszereket átalakítani, hogy képesek legyenek kezelni az éghajlatváltozás hatásait; különösen sürgeti a Bizottságot, hogy intézkedjen az erdőtüzek elleni európai uniós taktikai tartalék forrásainak és kapacitásainak növelése érdekében;
33. javasolja, hogy a Bizottság dolgozzon ki kutatási programokat annak vizsgálatára, hogy miként reagálnak az erdők a magasabb szén-dioxid-koncentrációra, a magasabb hőmérsékletekre és a szárazságra;
34. ajánlja, hogy tekintettel az éghajlatváltozás által előidézett új körülményekre, a Bizottság készítsen kutatási programokat az érintett ökoszisztémákban folytatott erdőgazdálkodás új technikáinak kidolgozása érdekében;
Halászat
35. kéri, hogy vegyék fontolóra az alternatív halászati gazdálkodás lehetőségeit és a halászati flotta egyes szegmensei kapacitásának csökkentését fenntartható halászati és akvakultúra-gyakorlatok létrehozásának céljából;
36. arra kéri a Bizottságot, hogy végeztessen vizsgálatokat a zöld alga jelenség és annak a halászati ágazatra gyakorolt hatása értékelésére; kéri továbbá, hogy végezzenek vizsgálatot a globális felmelegedés miatti tengeráramlási jelenségnek az egyes, tengerben élő fajok mozgására gyakorolt hatásáról;
37. határozottan sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az integrált partiövezet-irányításra vonatkozó ajánlásokat megerősítsék és végrehajtsák egy olyan integrált tengerpolitika általánosabb kontextusában, amely a tengerrel és az óceánokkal összefüggő valamennyi ágazati politikát egyesíti;
38. sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ökoszisztéma ellenálló képessége révén történő alkalmazkodás kerüljön előtérbe a Közösség álláspontjában a halászattal és a tengeri környezettel kapcsolatos nemzetközi tárgyalások és különösen a halászati partnerségi megállapodások során és a regionális halászati szervezetekben;
39. felszólítja a Bizottságot, hogy tevékenyen vegyen részt egy „kék szén alap” létrehozásában az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének (UNFCC) keretében; hangsúlyozza, hogy ennek az alapnak – a tengeri környezettel kapcsolatos tervezésre irányuló globális stratégia részeként – fel kell tárnia a part menti és tengeri ökoszisztémák védelmére és kezelésére, valamint az óceánokban történő szén megkötésére irányuló pénzügyi és koordinációs mechanizmusokat;
Talaj
40. úgy véli, hogy nemcsak a talajhasználat fejt ki erőteljes hatást az éghajlatváltozásra, hanem maga az éghajlatváltozás is súlyos talajromlást vagy eróziót idézhet elő;
41. felismeri, hogy a talajromlásnak elsősorban helyi vagy regionális okai és következményei vannak, ezért kéri a szubszidiaritás elvének érvényesítését; felszólítja a talajvédelmi jogszabállyal még nem rendelkező tagállamokat, hogy vállalják ezért maguk a felelősséget;
Partvidéki területek és szigetek
42. úgy véli, hogy a partvidéki területeknek és a szigeteknek elsőbbséget kell élvezniük az alkalmazkodási intézkedések végrehajtásakor, mivel különösen érzékenyek az éghajlatváltozás következményeire, sűrűn lakottak, és gazdasági súlyuk nagyon jelentős;
Egészségügy és szociális politikák
43. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos politikákat úgy kell kialakítani, hogy azok egyúttal a fenntartható fejlődés kiemelt előmozdítói legyenek; hangsúlyozza továbbá, hogy e politikáknak hozzá kell járulniuk a munkahelyteremtéshez és a társadalmi igazságosság védelméhez, előmozdítva ezzel a foglalkoztatás szintjének emelését, valamint a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek visszaszorítását;
44. kiemeli, hogy az alkalmazkodási politikák szociális és foglalkoztatási vonatkozásait figyelembe kell venni az EU gazdaságélénkítési stratégiájában;
45. megállapítja, hogy a nagyratörő alkalmazkodási tervek hozzájárulnak majd Európában a zöld munkahelyek létesítéséhez, ami elősegíti egy szén-dioxid-mentes gazdaság kiépítését, kéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek több erőfeszítést azért, hogy Európa minden részén elérhetővé váljon a fenntarthatóbb gazdasági növekedés;
46. hangsúlyozza, hogy a szociális szempontból leghátrányosabb helyzetű közösségek, illetve csoportok számára megfelelő támogatást kell nyújtani az alkalmazkodási intézkedések magas költségeire való tekintettel;
47. üdvözli a Bizottság javaslatát, hogy 2011-re történjen meg az iránymutatások és felügyeleti mechanizmusok kidolgozása az éghajlatváltozás egészségügyi hatásairól; hangsúlyozza a kórokozó-átvivők (vektorok) által terjesztett betegségek terjedésének növekvő kockázatát, a légzőszervekre gyakorolt súlyos egészségügyi hatást, és kiemeli, hogy az európai polgárokat tájékoztatni kell az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ által ajánlott hatékony óvintézkedésekről;
48. megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás egészségügyi hatásai valószínűleg a legjobban nélkülöző közösségeket, a legszegényebb népességet és a legsebezhetőbb csoportokat, például a gyermekeket, az időseket és a betegeket érintik leginkább; lényegesnek tartja, hogy az alkalmazkodási intézkedéseket az egészségügyi egyenlőtlenségek figyelembe vételével határozzák meg, és hogy ezek az intézkedések járulékos egészségügyi előnyökkel járó fellépéseket ösztönözzenek;
49. hangsúlyozza, hogy fokozni kell az állatbetegségek megfigyelését és az ellenük való védekezést szolgáló meglévő rendszerek hatékonyságát;
50. elismeri az egészségügyi ágazat alkalmazkodásban játszott szerepét; kéri az EU-t, hogy támogassa az ágazat szénlábnyomának csökkentésére irányuló intézkedéseket, és biztosítson megfelelő finanszírozást az egészségügyi ágazatban végrehajtandó alkalmazkodási intézkedésekhez;
Infrastruktúra
51. kiemeli annak szükségességét, hogy az ipari engedélyezéssel és környezetvédelmi hatáselemezésekkel kapcsolatos meglévő jogszabályok minden tervezett infrastruktúra és engedélyezett ipari tevékenység esetén – bizonyos fokú alkalmazkodási képesség fenntartása mellett – megköveteljék az előre jelzett jövőbeni éghajlati feltételeknek és az azokból eredő kockázatoknak a teljes körű figyelembe vételét; rámutat arra, hogy számos esetben megfelelőbb lenne, ha a káros éghajlati hatásokra való felkészülés érdekében történő védelem kiépítése helyett nem fejlesztenék az érzékeny területeket;
52. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy – a környezetvédelmi hatásvizsgálat részeként – valamennyi építési és működési engedély, földhasználati változtatás, városi terv és általában minden területrendezési terv a különböző alkalmazkodási forgatókönyveket is vegye figyelembe;
53. felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb dolgozzon ki módszereket az infrastrukturális projektek éghajlati szempontból történő ellenőrzésére, egy költség-haszon elemzést és a lehetséges alternatívákat is ideértve;
54. javasolja, hogy a Bizottság fontolja meg, milyen módon lehetne az állami és magánbefektetések éghajlati hatáselemzésével kapcsolatban feltérképezendő lehetőségek között ösztönözni a megfelelő területrendezési tervezést (a kockázatok és veszélyek felmérésével);
55. arra ösztönzi a Bizottságot, hogy lásson hozzá az éghajlatváltozás hatásainak az építési szabványokba (például az Eurocode) való beépítésére vonatkozó tervéhez annak érdekében, hogy növeljék a veszélyeztetett területeken található épületek ellenálló képességét;
56. azon a véleményen van, hogy a mikroklíma szempontjából a sűrűn lakott területeken és városokban kerülni kell az olyan építkezést, amely megakadályozza a víz elfolyását;
Szállítás
57. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fehér könyv nem foglalkozik a közlekedési ágazattal annak ellenére, hogy az az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 27%-áért felelős, és ezért hatékony alkalmazkodási intézkedésekre van szükség;
58. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a közlekedési ágazat szintén az európai éghajlatváltozási stratégia szerves részét képezze, és felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő javaslatot egy európai éghajlati és közlekedési csomagra vonatkozólag;
59. létfontosságúnak tartja, hogy a közlekedés szén-dioxid-mentesítésének egyik eszközeként támogassák a modális váltást az ágazatban;
60. hangsúlyozza, hogy valamennyi közlekedési eszköz vonatkozásában fokozatosan be kell építeni az alkalmazkodás külső költségeit;
61. úgy véli, hogy a közlekedési ágazatban szükséges olyan alkalmazkodási intézkedésekkel, mint pl. az ágazat (különösen a modális váltásnak köszönhetően történő) újjászervezésével kapcsolatos gazdasági, szociális és pénzügyi hatások még mindig nem eléggé ismertek vagy előre jelzettek; felszólítja a Bizottságot, hogy az ágazat összetevőire (a közúti, vasúti, légi- és tengeri közlekedésre) nézve állapítsa meg a sebezhetőségi mutatókat és a legjobb gyakorlatok cseréjének módszerét;
62. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tömegközlekedés fejlesztésére, a plurimodalitásra és az intelligens közlekedési rendszerekre alapozva dolgozzanak ki hatékony szakpolitikát a városi mobilitás javítása érdekében, hogy ezáltal a nagykiterjedésű városi agglomerációkban csökkenjen a forgalmi dugók előfordulása és a környezetszennyezés;
63. hangsúlyozza, hogy egy modern és fenntartható közlekedési politika előmozdítása érdekében megfelelő pénzügyi támogatást kell nyújtani a TEN prioritást élvező vasúti, tengeri és egyéb vízi közlekedési projektjei számára az EU következő, (2014–2020 közötti) pénzügyi programozási időszakában;
64. hangsúlyozza, hogy tovább kell vinni az ún. „Euromatrica-irányelv” jogalkotási folyamatát a külső költségek internalizálásának a „szennyező fizet” elv alapján történő megkönnyítésére, egyenlő versenyfeltételeket teremtve a különböző közlekedési módok között;
Energia
65. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás komoly hatást gyakorol az EU tagállamainak energiaellátására és energiaigényére;
66. felszólítja a Bizottságot, hogy az éghajlatváltozás infrastruktúrákra és energiaigényre gyakorolt hatásainak figyelembevételével végezzen alapos elemzést a jövőbeli energetikai forgatókönyvekkel kapcsolatban;
67. felszólítja a Bizottságot annak kivizsgálására, hogy a megújuló és fosszilis energiaforrásokból történő elekromosáram-termelés potenciálja változni fog-e az éghajlatváltozás következtében, és felhívja a figyelmet a hőerőművek hűtésének korlátaira és azok következményeire;
68. a reaktorok hűtésével kapcsolatban megjegyzi, hogy a nukleáris létesítmények biztonságát hőhullámok idején sajátos kockázatok fenyegetik, amely probléma súlyos környezeti hatással járhat a környező vizekre, és amelynek ellátásbiztonsági következményei is lehetnek;
69. megjegyzi, hogy a szélsőséges időjárási körülmények, például az áradások és viharok károkat okozhatnak az erőművekben, a villanyoszlopokban, az alállomásokban és az elektromos kapcsolószekrényekben, de akár azok ideiglenes leállását is okozhatják; véleménye szerint a különböző nagy teljesítőképességű elektromos hálózatoknak ezért meg kell megbirkózniuk a hálózati rugalmassággal kapcsolatos megnövekedett igényekkel, ezért a helyi hálózatokat és a nemzetközi nagyfeszültségű hálózatokat meg kell erősíteni;
70. hangsúlyozza, hogy az épületek energiafelhasználása az éghajlatváltozás következtében változni fog, és a legnagyobb kihívás az épületek túlmelegedésével kapcsolatos probléma megoldásában rejlik; véleménye szerint a természetes hűtésnek, a gépi hűtésnek, az energiateljesítménynek, valamint a jól átgondolt térszervezésnek fontos szerepet kell kapnia ezzel kapcsolatban;
71. úgy véli, hogy a megújuló energiaforrásokat aktívan ösztönző, intelligens energiával kapcsolatos politikák, a decentralizált energiaellátás, valamint az energiahatékonyság révén a régiók területükön nemcsak hozzájárulnak az éghajlatváltozás hatásai elleni küzdelemhez, hanem új gazdasági lehetőségeket és kilátásokat is teremtenek polgáraik számára;;
72. hangsúlyozza, hogy az energiaellátásra és -hozzáférésre vonatkozó intézkedéseket a tagállamok közötti szolidaritás jegyében kell kialakítani, és hogy az EU-nak hozzá kell járulnia a nagyobb energiahatékonyság irányába történő globális stratégiai elmozduláshoz, valamint a megújuló energiaforrások előmozdításához ;
73. felszólítja a tagállamokat, hogy 2010. június 30-ig nyújtsák be az uniós modell és kritériumok alapján készített ambiciózus, átfogó és a valóság talaján álló nemzeti cselekvési terveiket, szem előtt tartva, hogy az egyes tagállamok megújuló energiaforrásokból származó energia iránti szükségletének elsősorban a belföldi termelésen kell alapulnia, míg a megújuló energiaforrásokból előállított energia tagállamok közti statisztikai átruházására szolgáló mechanizmust csak akkor szabad igénybe venni, amikor ezt teljes mértékben indokoltnak tekintik
74. hangsúlyozza, hogy elsőrendű feladatként további intézkedéseket kell hozni a 2020-ra az energiahatékonyság 20%-os növelését célul tűző közösségi stratégia előmozdítása érdekében; az energiahatékonyságra irányuló jelenlegi cselekvési terveket is értékelve úgy véli, hogy érdemes volna megfontolni e célkitűzés jogilag kötelező erejűvé tételét közösségi szinten;
Biológiai sokféleség
75. mivel a NATURA 2000 alkotja az EU politikai erőfeszítéseinek központi pillérét az ökoszisztémáknak a változó éghajlati feltételek melletti fenntartásában, a NATURA 2000 élőhelyek és egyéb érintett területek aktív kezelésére szólít fel az EU-tól és a tagállamoktól származó megfelelő finanszírozás útján, a helyi közösségekkel folytatott szoros együttműködés és konzultáció alapján, továbbá hangsúlyozza, hogy iránymutatásokat kell kiadni a természetes élőhelyek kapcsolódásának biztosítására; hangsúlyozza, hogy amint az a Bizottság „Az invazív fajokról szóló stratégia felé” című közleményéhez csatolt bizottsági hatásfelmérésben (SEC(2008)2887) is szerepel, még mindig nem ismert az invazív fajok nagysága és ösvényeik, illetve az, hogy milyen hatással vannak az ökoszisztémákra, illetve az, hogy az éghajlatváltozás hogyan fogja befolyásolni a biológiai inváziókat;
76. hangsúlyozza, hogy a szárazföldi és a tengeri ökoszisztémák ellenálló képessége végső soron a biológiai sokféleség megőrzésétől függ;
77. rámutat, hogy a meglévő uniós jogszabályok, például a víz keretirányelv[11] és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv[12] segíthetnek az ökoszisztémák ellenálló képességével kapcsolatos problémák kezelésében Európában mindaddig, amíg a területgazdálkodási terveket ökoszisztéma-alapú megközelítés alapján dolgozzák ki; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak kiemelt prioritást e politikák végrehajtásának;
78. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy tanulmányozzák az európai ökoszisztémákban tapasztalható idegenfaj-inváziókat (pl. trópusi halfajok megjelenését a Földközi-tengerben), és hogy megfelelő politikákat dolgozzanak ki ezek ellen;
Városi környezet
79. hangsúlyozza, hogy Európában a lakosság mintegy 75%-a a városi területeken lakik, valamint azt, hogy az éghajlatváltozás olyan plusz tényező, amely kihatással van a városok és nagyvárosok életminőségére; sürgeti az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, hogy tanulmányozza az éghajlatváltozásnak a városi területek mikroklímájára kifejtett várható hatását (figyelembe véve például a városi hősziget hatást);
Migráció
80. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás valószínűleg nagyméretű, környezeti okokra visszavezethető migrációt fog kiváltani azokból a régiókból, amelyek már most is az Európába irányuló migrációs hullámok kiindulópontjai (Afrika, Közel-Kelet, Dél- és Dél-kelet Ázsia);)
81. hangsúlyozza, hogy a környezeti okokra visszavezethető migrációt figyelembe kell venni a fejlesztésisegély-politika hosszú távú tervezésénél, hogy időben történő megelőzésre és azonnali humanitárius válaszintézkedésekre kerüljön sor a származási országokban;
Kulturális örökség
82. hangsúlyozza az olyan alkalmazkodási intézkedések kidolgozásának fontosságát, melyek az európai kulturális örökség valamennyi aspektusát figyelembe veszik;
Struktúra és irányítás
83. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a helyi és regionális hatóságokat kulcsfontosságú szereplőként ismerjék el az éghajlatváltozás káros hatásai elleni harcban;
84. kiemeli a megfelelő beavatkozási szint, az ágazatokon átívelő integráció és a rugalmas környezetvédelmi támogatás fontosságát a végrehajtott intézkedések hatékonyságának maximalizálása érdekében;
85. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzenek koordinált megközelítést az egész Uniót lefedő területi kohézió biztosítását célzó alkalmazkodás során;
86. nézete szerint, az intézkedéseket úgy kellene meghozni, hogy azok a gazdaságilag innovatív és fenntartható fellépéseket összehangolják a természetes környezet védelmével, és így minimalizálódhassanak az ökológiai és gazdasági érdekek közötti felhasználási konfliktusok;
87. sürgeti, hogy a Bizottság dolgozzon kötelező erejű nemzeti és regionális alkalmazkodási stratégiák bevezetését szorgalmazó javaslatokon;
88. felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó megközelítést a biztosítási ágazatnak a kockázatok tudatosításába és a kockázatmegosztásba történő bevonásáról;
89. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a hatóságok határozott vezetésével és bevonásával alakítsák ki azokat a magán- és a közszféra közötti partnerségeket, amelyekre szükség van egy hosszú távú, határozott és hatékony, valamint a kockázatok tudatosításától a kockázatmegosztásig és a helyreállításig minden szempontot magában foglaló éghajlati kockázatkezelési keretrendszer létrehozásához;
90. úgy véli, hogy a legkülső régiók a Lisszaboni Szerződés 349. cikkében felsorolt sajátos helyzetük és trópusi övezetekben való fekvésük miatt érzékenyek az éghajlatváltozás következményeire, ezért különös figyelmet kell kapniuk a Bizottságtól; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki hatástanulmányt és saját fellépési tervet a legkülső régiók számára, és támogassa az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét e régiók és a földrajzi környezetükben lévő harmadik államok helyi hatóságai között;
91. kéri a Bizottságot, hogy maradéktalanul éljen a Lisszaboni Szerződés 260. cikkében biztosított új jogaival, hogy ezáltal eleget tegyen a Szerződések őreként betöltött feladatának;
Finanszírozás
92. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén az EU költségvetése jelenleg nem tükrözi az EU politikai prioritásait;
93. sürgeti hogy a Bizottság a jelenlegi többéves pénzügyi keret felülvizsgálatán belül helyezze előtérbe, hogy az EU költségvetése képes legyen az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretnek magasabb pozícióba kell sorolnia az éghajlatváltozást, és különösen az alkalmazkodási intézkedéseket, biztosítva, hogy a szükséges finanszírozás rendelkezésre álljon;
94. sürgeti, hogy a Bizottság az EU költségvetésének felülvizsgálatán belül, valamint az éghajlatváltozás hatásainak kezelését biztosítandó, tegyen javaslatot egy, az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képességgel kapcsolatos eljárásra;
95. felhív, hogy az éghajlatváltozás – különösen az alkalmazkodási stratégiának az európai uniós politikákba történő integrálása révén – váljék prioritássá a jövőben;
96. kéri, hogy szigorúan ügyeljenek annak biztosítására, hogy az energiahatékonysággal, hulladékgazdálkodással és infrastruktúra-építéssel kapcsolatos, uniós pénzeszközökből finanszírozott projektekre irányuló javaslatok engedélyezési eljárásának részét képezze az éghajlatváltozás hatásainak kiértékelése;
97. hangsúlyozza, hogy az éghajlat és bolygónk védelmének céljait bele kell foglalni az EU kohéziós politikájának konvergencia- és növekedési céljaiba, anélkül hogy azok felváltanák a strukturális politika hagyományos feladatait.
98 sürgeti, hogy a Bizottság az EU fenntartható fejlődési stratégiájával[13] összhangban sürgősen nyújtson be a környezetre jelentős negatív hatást kifejtő támogatások ágazatonkénti reformjára vonatkozó ütemtervet azok fokozatos megszüntetése érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy az e reform révén hozzáférhetővé vált pénzügyi forrásokat az alkalmazkodási erőfeszítésekre és a környezetbarát munkahelyekre kellene előirányozni;
99. hangsúlyozza, hogy a különböző gazdaságélénkítő tervek által biztosított alapokat szintén az alkalmazkodásra irányuló befektetésekre kellene előirányozni, és minden esetben biztosítani kell ez utóbbiak éghajlat-változási hatásokkal szembeni ellenálló képességét;
100. az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás tekintetében hangsúlyozza a megelőzés elvét; kéri, hogy a Bizottság olyan megközelítést dolgozzon ki, amely biztosítja, hogy az alkalmazkodási intézkedések meg nem hozatalából eredő költségek ne az emberekre háruljanak;
101. támogatja, hogy a Bizottság sürgesse a Tanácsot a Szolidaritási Alap létrehozásáról szóló rendelet (EUSF) felülvizsgálatának újraindítására, amely lehetővé fogja tenni a természeti csapások vagy az ember okozta katasztrófák kárainak hatékonyabb, rugalmasabb és időben történő kezelését;
102. hangsúlyozza, hogy a kibocsátási jogoknak az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszerben (ETS) történő árverezése – közte a légi és tengeri közlekedésre vonatkozó árverezés – révén létrejött bevétel jelentős részét arra a célra kellene előirányozni, hogy a tagállamoknak és a fejlődő országoknak lehetőségük legyen az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra; úgy véli, hogy az ilyen rendelkezéseknek az európai közlekedés fenntartható módjait, például a vasúti közlekedést is támogatniuk kellene; szorgalmazza, hogy az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszerből a szolidaritás és a Közösségen belüli gazdasági növekedés céljára előirányzott forrásokat (az árverezésre bocsátandó összes kibocsátási jog 10%-ából származó bevételt) az alkalmazkodási és kockázatkezelési intézkedésekre egyenlő arányban az alacsonyabb jövedelemszinttel rendelkező tagállamok között osszák szét;
103. szorgalmazza, hogy a kibocsátás-kereskedelmi rendszerből és egyéb közösségi forrásokból származó, a tagállamok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását segítő finanszírozás szétosztása az egyes tagállamok vagy régiók éghajlatváltozással szembeni sebezhetőségének figyelembe vételével történjék;
104. elismeri az iparosodott országok történelmi felelősségét a hőmérséklet egész világon történő jelenlegi növekedésében; megismétli 2010. február 10-i kijelentéseit, ideértve azt is, mely szerint a fejlődő országok éghajlatváltozással szembeni erőfeszítéseinek finanszírozására új és a jelenlegi ODA-kötelezettségvállalásokat kiegészítő európai uniós kötelezettségvállalásokat kell tenni, amelyek függetlenek a tagállamok éves költségvetési eljárásaitól;
Külső dimenzió
105. megismétli, hogy az alkalmazkodási intézkedéseket a Koppenhágai Megállapodás 8.pontjának megfelelően az EU külpolitikájába be kell emelni;
106. hangsúlyozza, hogy a legkevésbé fejlett országokban az ökoszisztéma-szolgáltatások értéke és az ellenálló képesség még jelentősebb[14]; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással, és főként az ökoszisztémák ellenálló képességével kapcsolatos politikákat megfelelően figyelembe kell venni valamennyi nemzetközi tárgyalás során, ideértve a kereskedelmi tárgyalásokat is;
107. szilárd meggyőződése, hogy az Európai Uniónak meg kell tartania és tovább kell fejlesztenie vezető szerepét a globális felmelegedés elleni nemzetközi küzdelemben, és úgy véli, hogy az esetleges késedelmek ebben a tevékenységben növelik a negatív környezeti, gazdasági és társadalmi hatások, valamint a jelentős költségek kockázatát;
108. hangsúlyozza, hogy az alkalmazkodásra irányuló európai fellépési keret végrehajtása sikerének biztosítása során döntő jelentőségű lesz, hogy azt belefoglalják egy globális, átfogó és ambiciózus megállapodásba, mely az éghajlatváltozás elleni harccal kapcsolatos intézkedések tekintetében jogilag kötelező erejű célkitűzéseket tartalmaz, hangsúlyozza továbbá, hogy az EU-nak az e célok felé vezető úton vezető szerepet kell vállalnia.
109. felszólítja a Bizottságot, hogy a küszöbön álló nyolcadik keretprogram (FP8) keretében vegye fontolóra a nemzetközi együttműködésre fordított finanszírozási keretek tágítását:
a. a fejlett országok tekintetében, a megújuló technológiák terjedésének előmozdítása érdekében;
b. a fejlődő országok tekintetében, a legkitettebb régiókat sújtó éghajlatváltozás elleni küzdelem támogatása érdekében, minden esetben tiszteletben tartva az egyes régiók különleges körülményeit, a kritérium pedig a fejlődő országok azon régióinak társadalmi és gazdasági fejlődése, amelyekkel a nemzetközi együttműködésre sor kerül; valamint
c. az EU-val határos olyan harmadik országok tekintetében, amelyekben az éghajlatváltozás hatásai hasonlóak az EU-ban megfigyeltekhez;
Az éghajlatváltozás hatásaival és az alkalmazkodással foglalkozó irányítócsoport
110. támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy állítsanak fel egy, az éghajlatváltozás hatásaival és az alkalmazkodással foglalkozó irányítócsoportot; hangsúlyozza, hogy e csoport számára a tagállamok képviselőin kívül fontos a regionális és helyi szereplők bevonása; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a Parlament képviselői megfigyelőként, valamint a magánszférához tartozó érdekelt felek szakemberi minőségben részt vehessenek ebben a csoportban; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az irányítócsoport megkülönböztetett figyelmet szenteljen az éghajlatváltozás egészségre kifejtett legsúlyosabb hatásainak, például az időjárással kapcsolatos haláleseteknek és a kórokozó-átvivők (vektorok) által terjesztett fertőző betegségeknek;
Bizottsági jelentés az elért eredményekről
111. felszólítja a Bizottságot, hogy 2012-ig nyújtson be egy jelentést az Európai Parlamentnek a fent említett fehér könyv végrehajtásában elért eredményekről;
0
0 0
112. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] HL C 247. E, 2009.10.15., 41. o.
- [2] Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0042
- [3] Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0013.
- [4] Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0089.
- [5] Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0019.
- [6] az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének határozattervezete -/CP.15, Koppenhágai Megállapodás, FCCC/CP/2009/L.7.
- [7] HL L 140., 2009.6.5., 63. o.
- [8] Közös Kutatóközpont – Technológiai Jövőkutatási Intézet: „Az éghajlatváltozás mezőgazdasági hatásai Európában.. PESETA-Mezőgazdasági tanulmányok”, EUR 24107 EN, 2009.
- [9] HL L 327., 2000.12.22., 1. o.
- [10] Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0013.
- [11] A vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.), annak a 2008/32/EK irányelv által legutóbb módosított formája (HL L 81., 2008.3.23., 60. o.).
- [12] A tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (HL L 164., 2008.6.25., 19. o.).
- [13] Az EU fenntartható fejlődési stratégiájának (EU SDS) felülvizsgálata, a Tanács 10917/06 számú dokumentuma.
- [14] Kényelmes megoldások egy kényelmetlen igazságra: az éghajlatváltozás ökoszisztéma alapú megközelítései. Világbank, Környezetvédelmi osztály, 2009, és A természetes helyreállás? Az ökoszisztémák szerepe az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésében, UNEP, 2009.
INDOKOLÁS
Az éghajlatváltozás fő hatásai összefoglalva: kevesebb esős nap, de jelentősebb csapadék, kevesebb hó és több aszályos időszak.
Ennek közvetlen földrajzi hatásai vannak, mivel fokozódik a talajerózió folyamata és az árvízkockázat, míg a kevesebb hómennyiség gátolja a felszín alatti víztartó rétegek önálló újratöltődését. A vízgazdálkodás jelenlegi gyakorlatai jól szemléltetik, hogy miért kell megközelítéseinket a jelenlegi erőforrás-gazdálkodáshoz igazítanunk. Az esőt a lehető legtovább kell tárolni ott, ahol leesik, és a víztesteket képessé kell tenni hosszabb idejű tárolásra a hirtelen jelentkező áradások megnövekedett kockázata miatt. A folyómedreket megfelelő módon kell szabályozni, hogy az így kialakított vízeséseket elektromos áram termelésére lehessen felhasználni. A hosszabb aszályos időszakok megnövelik az erdőtüzek kockázatát. Ebben az esetben az alkalmazkodás az erdőtüzek kiterjedésének csökkentéséből áll az erdők ritkítása révén, ami csökkenti az erdőtüzek kialakulását és terjedési sebességét. Tulajdonképpen az erdőgazdálkodásból és a mezőgazdasági biomasszából visszamaradó anyagokból jelentős mértékű hozzájárulás származik az alkalmazkodási képességhez. Az alkalmazkodási intézkedések alapvető fontosságúak az éghajlatváltozás dinamikus kihívásaival való szembenézés érdekében, ugyanakkor javítják az Európai Unió biztonságát és szolgáltatási képességeit. A makroszintű alkalmazkodás olyan alapvető kötelezettségvállalás, amely lehetővé teszi számunkra, hogy javítsuk jelenlegi vészhelyzeti irányító rendszereinket, összekapcsolva a műholdas és a földi megfigyeléseket a súlyos esetek gyors összegzésére, valamint a hatások enyhítéséhez is kapcsolódik, de nem azonos azzal.
Ez a fehér könyv csak egy előkészítő munka, melynek célja, hogy átfogó politikai keretet adjon a későbbiekben szükségessé váló tervek és stratégiák kidolgozásához. E szándék által vezérelve, saját kezdeményezésű jelentésünk nem tartalmaz különleges hivatkozásokat számos politika sok részletével kapcsolatban, hanem egy általános stratégiai megközelítést emel ki az EU-nak az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenállásának növelésére vonatkozóan. Az egyes politikai tervek kidolgozásakor bizonyára lesz idő alapos elemzésre, különösen a finanszírozás esetében. Valójában a forrásokat csak akkor lehet meghatározni, amikor az elvégzendő feladatok világossá válnak. Az átfogó alkalmazkodási stratégia főbb pontjainak az alábbiaknak kell lenniük: a kommunikáció hangsúlyozása (adatok gyűjtése és továbbítása a megfelelő nemzeti és helyi hálózatoknak), beleértve az alkalmazkodási erőfeszítések nemzeti, regionális és helyi alkalmazkodási képességek közötti felosztásának világos meghatározását és azok területi lenyomatát; a helyes irányítási struktúra középpontba helyezése a valós politikai hatékonyság érdekében; az alkalmazkodás valamennyi uniós politika központi elemévé tétele. A területi dimenziónak műveleti dimenziónak kell lennie, nem csupán egy célkitűzésnek egy olyan fontos politikában, mint az alkalmazkodás; ezért a döntő probléma a területkezelés és annak összefüggő tervezése. A fehér könyvvel kapcsolatos néhány javaslat rámutat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint a humán és állategészségügy közötti kapcsolat közelebbivé tételének szükségességére. Végezetül a biztosítás szerepét újra kell értékelni – a köz- és magánszféra közötti partnerségek új formáira vonatkozó javaslatok révén – azért, hogy a megnövekedett kockázatokkal szembe tudjunk nézni.
VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (24.2.2010)
a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére
„Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című bizottsági fehér könyvről
(2009/2152(INI))
A vélemény előadója: Marisa Matias
JAVASLATOK
Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
A. mivel az éghajlatváltozás globális jelenség, és hatása a világ különböző tájai és a különböző ágazatok között egyenlőtlenül oszlik meg; mivel még a társadalmi-gazdasági vetületek, valamint a költségek és hasznok tekintetében is különbségek vannak a fejlődő és a fejlettebb országok között, mivel az éghajlatváltozásra adott válaszoknak ily módon alkalmazkodási intézkedéseket, valamint az összes érintett ágazatban egyértelmű és átfogó cselekvési terveken keresztül megvalósuló, a fenntartható fejlődés felé vezető utat kijelölő stratégiákat is magukban kell foglalniuk,
B. mivel az éghajlatváltozás kiváltó okainak felszámolására irányuló intézkedéseket és a hatását mérséklő alkalmazkodási intézkedéseket nem lehet mindig egymástól elválasztani; mivel a gumiabroncsok címkézésére, az energiafogyasztási címkézésre és az épületek energiateljesítményére irányuló, az energiahatékonysági csomag részeként az Unió által nemrégiben előterjesztett jogalkotási kezdeményezések fontos szerepet játszanak a CO2-kibocsátás csökkentésében, és azokat a jövőben uniós szinten az új energiafogyasztási szokások kialakítására irányuló fellépések részévé kell tenni,
C. mivel a felülvizsgált ETS-irányelv értelmében a tagállamoknak az ETS-jövedelmek 50%-át mérséklési és alkalmazkodási intézkedésekre kellene elkülöníteniük,
D. mivel az éghajlatváltozás az energiaágazatban elkerülhetetlen módon hatással lesz az energiaellátásra, az EU energiabiztonságának külső vonatkozásaira és az energia iránti keresletre, mivel az olyan éghajlati jelenségek, mint az erős esőzés, a hőmérséklet emelkedése, a hőhullámok, a szárazság, a komoly viharok, az áradások és a tűzvészek jelentős fennakadásokat és károkat tudnak okozni az energiaellátási infrastruktúrában, és így közvetlenül befolyásolják az energiatermelést, valamint az energia eljuttatását, szállítását és elosztását a végfelhasználóknak,
E. mivel az energiaforrások, elosztó csatornák és energiaellátók diverzifikációja fontos elem az energiához való egyenlő hozzáférés és a megfelelő energiaellátás biztosítása, valamint a megújuló forrásokból származó energiafelhasználás arányának növelésére és a CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló uniós célkitűzések megvalósítása tekintetében,
F. mivel a hatályos és jövőbeli jogi aktusok, politikák és programok végrehajtásakor és módosításakor a Bizottságnak és a tagállamoknak be kell építeniük az alkalmazkodási intézkedéseket,
1. tudatában van annak, hogy a kirívó éghajlati jelenségek, a tengerszint várható emelkedése és az esőzésben mutatkozó nagyobb ingadozások még a meglévő infrastrukturális rendszerben is új projektek és azok végrehajtására szolgáló alkalmazkodási intézkedések elfogadását teszik szükségessé, különösen a mezőgazdaság, valamint a vízgyűjtő és vízelvezető medencékkel való gazdálkodás tekintetében, amelyek ugyan magas működési költségekkel járnak, ám kevesebbe fognak kerülni, mint a tétlenségből közép- és hosszú távon eredő károk; ugyanakkor kéri, hogy az intézkedések tudományos háttere feleljen meg az éghajlattudomány kritériumainak, foglaljon magában megfelelő szakértői értékelést és értékelési eljárást, valamint folyamatosan és átlátható módon aktualizált tudományos eredményeket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy célirányos nemzeti cselekvési tervek keretében számoljanak be a költségekről és megoszlásukról;
2. megjegyzi, hogy az összekapcsolt energiainfrastruktúrák és az európai szintű széles sávú lefedettség fejlesztése elősegíti majd az alkalmazkodást, ami fokozott alkalmazkodási kapacitásépítésben és nagyobb kockázatmegosztásban nyilvánulna meg;
3. felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a belső piac működése szempontjából kulcsfontosságú infrastruktúrákat – energia- és távközlési hálózatokat – fenyegető, az éghajlatváltozásból eredő lehetséges kockázatok alapos értékeléséről;
4. úgy véli, hogy a lehető leghamarabb módszereket kell kidolgozni „éghajlatellenálló” infrastrukturális projektekre;
5. rámutat, hogy a katasztrófák elkerülése érdekében új intézkedéseket kell bevezetni az összes ipari ágazatban, például fokozottabb biztonsági, energiafelhasználási vagy energiatermelési ellenőrzéseket, amelyek kiterjesztik az építkezésre vonatkozó hatályos harmonizált szabványokat, például az épületek, többek között az ipari épületek – amelyeknek eleget kell tenniük a 97/11/EK irányelvvel módosított 85/337/EGK irányelvnek és a környezeti hatásvizsgálatról (EIA) és a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló 2001/42/EK irányelvnek – használatának engedélyezésekor alkalmazott Eurocodes-okat;
6. hangsúlyozza, hogy az energiaellátásra és -hozzáférésre vonatkozó intézkedéseket a tagállamok közötti szolidaritás jegyében kell kialakítani, és hogy az EU-nak hozzá kell járulnia a nagyobb energiahatékonyság irányába történő globális stratégiai elmozduláshoz, valamint a megújuló energiaforrások előmozdításához ; hangsúlyozza, hogy az EU-nak a 2009/28/EK irányelvben említett menetrenddel összhangban megújuló energiaforrásokról kell gondoskodnia, felhívja a tagállamokat, hogy 2010. június 30-ig nyújtsák be az uniós modell és kritériumok alapján készített ambiciózus, átfogó és a valóság talaján álló nemzeti cselekvési terveiket, megjegyzi, hogy az egyes tagállamok megújuló energiaforrásokból származó energia iránti szükségletének elsősorban a belföldi termelésen kell alapulnia, míg a megújuló energiaforrásokból előállított energia tagállamok közti statisztikai átruházására szolgáló mechanizmust csak akkor szabad igénybe venni, amikor ezt teljes mértékben indokoltnak tekintik;
7. hangsúlyozza továbbá, hogy ezzel kapcsolatban elsőrendű feladatként további intézkedéseket kell hozni a 2020-ra az energiahatékonyság 20%-os növelését célul tűző közösségi stratégia előmozdítása érdekében; az energiahatékonyságra irányuló jelenlegi cselekvési terveket is értékelve úgy véli, hogy érdemes volna megfontolni e célkitűzés jogilag kötelező erejűvé tételét közösségi szinten;
8. rámutat, hogy a magán- és közbefektetések különösen az életbe lépő nemzeti energiahatékonysági cselekvési terv és a nemzeti megújuló energia cselekvési terv tükrében történő fokozása érdekében az EU-nak és a tagállamoknak meg kell határozniuk a partnerekkel folytatott műszaki együttműködéshez nyújtott pénzügyi hozzájárulásukat, a kibocsátáskereskedelmi rendszer aukciós bevételeinek és a gyorsfinanszírozás igénybevételével kapcsolatosan az éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai konferencián tett kötelezettségvállalások fényében; és üdvözli a fenntartható energián alapuló gazdaság kialakítását célzó, energiával kapcsolatos kutatáshoz szükséges források minimális emelését ígérő bizottsági közleményt;
9. megerősíti, hogy a folyamatban lévő éghajlatváltozás jelentős hatást gyakorol a gazdasági fejlődésre, és nagyobb fennakadást is okozhat a gazdasági és társadalmi életben; úgy véli, hogy a gazdasági alkalmazkodási intézkedések, többek között a fenntarthatóbb ipari termelésre való átállás életbeléptetéséhez elegendő forrást kell biztosítani az alkalmazkodási és kockázatkezelési intézkedésekre is, és ezeket az intézkedéseket nem lehet pusztán az ETS keretében befolyt bevételekhez kötni – emlékeztetve arra a jogszabályi kötelezettségre, miszerint e bevételeknek legalább 50%-át az éghajlattal kapcsolatos intézkedésekre kell fordítani, beleértve az alkalmazkodást úgy az EU-n belül, mind a fejlődő országokban – hanem azok számára egyéb, alternatív finanszírozási lehetőséget is kell teremteni a privát és a közszféra köréből; hangsúlyozza, hogy a különböző gazdaságélénkítő tervek által biztosított alapokat igénybe kellene venni az alkalmazkodásra irányuló befektetések céljából is, és minden esetben biztosítani kell ez utóbbiaknak az éghajlatváltozási hatásokkal szembeni ellenállóképességét;
10. úgy ítéli meg, hogy egy adott ágazatra gyakorolt hatások (az adaptációs döntések tekintetében is) gyakran kihatnak más ágazatokra, ezért azt kéri a Bizottságtól, hogy az alkalmazkodási intézkedések végrehajtása során vegye figyelembe az ágazatok közötti interakciókat;
11. hangsúlyozza annak biztosításának fontosságát, hogy az ipari engedélyezésről és a környezeti hatásvizsgálatokról szóló hatályos jogszabályok figyelembe vegyék az éghajlatváltozás bármely tervezett infrastruktúra vagy ipari tevékenység vonatkozásában kifejtett hatásait; hangsúlyozza, hogy az energiainfrastruktúra tekintetében az éghajlatváltozás hatásait mind az egyes infrastrukturális egységek, mind a nemzeti és európai energiarendszerek szintjén figyelembe kell venni;
12. megjegyzi, hogy a kkv-k számos ágazatban különösen ki vannak szolgáltatva az éghajlatváltozás hatásainak, és gyakran nem kellően felkészültek; felszólítja a Bizottságot, hogy mérje fel a kkv-k éghajlatváltozással kapcsolatos felkészültségi szintjét, beleértve a rendelkezésre álló biztosítási konstrukciókat, és azonosítsa a probléma megoldásához szükséges lehetséges eszközöket;
13. hangsúlyozza a tagállamok alkalmazkodási erőfeszítéseinek megtervezésére és közlésére szolgáló közös európai kereten alapuló nemzeti alkalmazkodási – többek között az energiarendszerekre és -politikákra vonatkozó – tervek elkészítésének jelentőségét; úgy véli, hogy e terveknek magukban kellene foglalniuk az olyan energetikai és ipari létesítmények kockázati térképeit, amelyek kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén veszélyt jelenthetnek a környezetre vagy a közegészségre; felszólít ezen információk a nyilvánosság és más tagállamok számára történő hozzáférhetővé tételére;
14. felhívja a Bizottságot, hogy a küszöbön álló nyolcadik keretprogram (FP8) keretében vegye fontolóra a nemzetközi együttműködésre fordított finanszírozási keretek tágítását mind
a) a fejlett országok tekintetében, a megújuló technológiák terjedésének előmozdítása érdekében;
b) mind pedig a fejlődő országok tekintetében, a legkitettebb régiókat sújtó éghajlatváltozás elleni küzdelem támogatása érdekében, minden esetben tiszteletben tartva az egyes régiók különleges körülményeit, a kritérium pedig a fejlődő országok azon régióinak társadalmi és gazdasági fejlődése, amelyekkel a nemzetközi együttműködésre sor kerül;
c) az EU-val határos olyan harmadik országok, amelyekben az éghajlatváltozás hatásai hasonlóak az EU-ban megfigyeltekhez;
15. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatás-fejlesztéshez szükséges pénzügyi forrásokat növelni kell. az a véleménye, hogy különösen a probléma időbeli lefutása és kiterjedése tekintetében fennálló tudományos kétségek, és azon különleges földrajzi térségek és termelési ágazatok tekintetében, amelyekre Európában az éghajlatváltozás majd hatást gyakorol, alapokat kell elkülöníteni az éghajlatkutatás céljára, ami európai szinten hatékonyabban kivitelezhető, és meg kell teremteni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló szakpolitikák fejlesztésének szilárd alapjait. úgy véli továbbá, hogy növelni kell a tagállamokkal együtt indítandó bizottsági kezdeményezés finanszírozását, amely egy, a környezetben bekövetkezett változásokra vonatkozó adatok rendelkezésre állásának javítását szolgáló, integrált és világszintű közös környezeti információs rendszerre irányul; a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos projekteket és programokat illető kockázatkezelés és alkalmazkodás támogatásának jelentős növeléséhez hasonló egyéb intézkedéseket is fontolóra kell venni;
16. üdvözli a Bizottság legutóbbi, a szénszegény technológiák fejlesztésébe (SET-terv) való beruházással kapcsolatos bejelentését, amely egyértelműen hangsúlyozza azt a tényt, hogy az EU energiával és éghajlattal kapcsolatos politikai célkitűzései az állami beruházók és a magánszektor közötti haladéktalan együttműködést követelnek meg; rámutat továbbá, hogy az e technológiákba való uniós beruházási útitervben elsőbbséget kell biztosítani a megújuló energiaforrásokra épülő technológiáknak, és biztosítani kell valamennyi piaci érdekelt fél, különösen a kkv-k részvételét az energiahatékonysági programokban;
17. hangsúlyozza a természeti katasztrófák esetén indított mentési tevékenységeket támogató, műholdas szolgáltatások fontosságát; e tekintetben üdvözli a GMES rendszerek által a polgári védelmi hatóságoknak nyújtott gyors támogatást a Haitit sújtó pusztító földrengést követően; felszólítja valamennyi érintett szereplőt, hogy tegyék a GMES rendszert teljes mértékben működőképessé, amilyen gyorsan csak lehetséges;
18. ebben az összefüggésben hangsúlyozza az éghajlatváltozás elleni küzdelemben való részvételre irányuló helyi kezdeményezések (például újraerdősítés, erdők telepítése) jelentőségét, és rámutat a bevált gyakorlatok megosztása, például a part menti és a hegyvidéki területek, szigetek és síkságok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának mikéntjéről szóló megfelelő tájékoztatókampányok – a nemzeti hatóságok és az EU által e terület közösségi jogszabályainak, stratégiáinak és programjainak hatékonyabb végrehajtása céljából indított kiterjedtebb kezdeményezésekkel összhangban történő – szervezésének fontosságára; rámutat továbbá, hogy a távol eső területek a decentralizált energiatermelés révén jelentős módon hozzájárulhatnak ehhez, a hálózati veszteség csökkentésével és a jobb keresletoldali szabályozással segítve a nagyobb energiahatékonyság elérését.
19. úgy véli, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos megfelelő tudásalap kiépítése és az alkalmazkodáshoz használt technológiák fejlesztésének ösztönzése érdekében valamennyi meglévő uniós kezdeményezést – például az Európai Innovációs és Technológiai Intézeten (EIT) belül kialakított tudományos és innovációs társulásokat, amelyek az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással foglalkoznak – teljes mértékben ki kell használni.
20. hangsúlyozza, hogy az alkalmazkodásra irányuló európai fellépési keret végrehajtása sikerének biztosítása során döntő jelentőségű lesz, hogy azt belefoglalják egy globális, átfogó és ambiciózus megállapodásba, mely az éghajlatváltozás elleni harccal kapcsolatos intézkedések tekintetében jogilag kötelező erejű célkitűzéseket tartalmaz, hangsúlyozza továbbá, hogy az EU-nak az e célok felé vezető úton vezető szerepet kell vállalnia.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
Az elfogadás dátuma |
23.2.2010 |
|
|
|
||
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
43 3 0 |
||||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Jean-Pierre Audy, Zigmantas Balčytis, Zoltán Balczó, Ivo Belet, Bendt Bendtsen, Reinhard Bütikofer, Maria Da Graça Carvalho, Giles Chichester, Ioan Enciu, Norbert Glante, Fiona Hall, Romana Jordan Cizelj, Arturs Krišjānis Kariņš, Lena Kolarska-Bobińska, Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz, Marisa Matias, Judith A. Merkies, Angelika Niebler, Jaroslav Paška, Anni Podimata, Miloslav Ransdorf, Herbert Reul, Teresa Riera Madurell, Paul Rübig, Amalia Sartori, Francisco Sosa Wagner, Konrad Szymański, Britta Thomsen, Ioannis A. Tsoukalas, Claude Turmes, Niki Tzavela, Vladimir Urutchev, Kathleen Van Brempt, Alejo Vidal-Quadras |
|||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
António Fernando Correia De Campos, Ilda Figueiredo, Yannick Jadot, Oriol Junqueras Vies, Ivailo Kalfin, Bernd Lange, Werner Langen, Alajos Mészáros, Tiziano Motti, Vladko Todorov Panayotov, Silvia-Adriana Ţicău, Hermann Winkler |
|||||
VÉLEMÉNY a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről (1.2.2010)
a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére
a Bizottság „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című fehér könyvéről
(2009/2152(INI))
A vélemény előadója: Dominique Vlasto
JAVASLATOK
A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
A. mivel a közlekedési ágazat az üvegházhatást okozó gázkibocsátások mintegy 27%-áért felelős és ez az arány növekedőben van,
B. mivel az Európai Tanács 2007. március 8–9-i ülésén az Európai Unióra vonatkozóan jóváhagyta, hogy 2020-ig nemzetközi megállapodás létrejötte esetén az üvegházhatást okozó gázkibocsátást az 1990-es szinthez képest 20, illetve 30%-kal csökkentse, valamint azt, hogy e célérték a közlekedéshez illeszkedő, e célkitűzéssel összhangban lévő stratégia hiányában nem elérhető,
C. mivel az éghajlatváltozást elsődlegesen az emberi tevékenységek idézik elő, és mivel az előttünk álló kihívás abban áll, hogy valamennyi érintett szereplő összefogásával olyan globális és fenntartható erőfeszítéseket tegyünk az éghajlat érdekében, amelyek a megelőző, hatásmérséklő, és alkalmazkodási intézkedések kombinációját alkotják, és mivel az e célból kialakított szakpolitikáknak ágazati és ágazatokon átívelő jelleget kell adni,
1. sajnálja, hogy a Bizottság „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című fehér könyvében (COM(2009)0147) figyelmen kívül hagyták a közlekedési ágazatot, és kéri, hogy a 2020-ig tartó időszakra vonatkozó, jövőbeli közös európai közlekedési szakpolitikáról szóló, következő fehér könyv összeállításakor törekedjenek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak és a környezetre gyakorolt hatások enyhítésének a közlekedési szakpolitikába történő integrálására;
2. rámutat, hogy az éghajlatváltozás miatt szükségessé vált intézkedések finanszírozására előirányzott költségvetési források elégtelenek;
3. felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Unió által támogatott programokra alkalmazandó pénzügyi szabályok második felülvizsgálata keretében a közlekedés terén javasoljon új finanszírozási és befektetési formákat, valamint olyan, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást elősegítő, innovatív és integrált pénzügyi eszközöket, amelyek nélkülözhetetlenek az európai közlekedési szakpolitikák sikeréhez;
4. hangsúlyozza, hogy tekintettel az éghajlatváltozásra, a közlekedési ágazat alkalmazkodása rendkívül nehéz lesz, valamint azt, hogy jelenleg az erőfeszítések többsége az ágazati vállalatokra hárul; ugyanakkor úgy véli, hogy az ágazat és vállalatai alkalmazkodása nem lehet kizárólag önálló, tekintettel az európai gazdaság egészének versenyképességét érintő tétre, valamint, hogy az alkalmazkodás stratégiai megközelítésében mindezt teljes mértékben figyelembe kell venni, nevezetesen úgy, hogy a közlekedési ágazat ellenálló képességének javítására irányuló fellépéseket javasol;
5. úgy véli, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos intézkedések alkalmazásának a közlekedési ágazatra kifejtett gazdasági, társadalmi és pénzügyi hatásai – az ágazat átszervezéséből eredő hatásokhoz hasonlóan (például a közlekedési módok közötti váltások és a multimodális közlekedési kapacitások következtében) – nem kellőképpen ismertek és előrejelzettek; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak ki kellene dolgoznia az ágazat fejlődésére vonatkozó adatgyűjtést, és a különböző területekre (közúti, vasúti, légi- és tengeri közlekedés) sebezhetőségi mutatókat kellene megállapítania, valamint módszereket kellene kidolgoznia a helyes gyakorlatok és a tapasztalatok cseréjére;
6. emlékeztet a TEN-T-re vonatkozó szakpolitika jövőjéről szóló zöld könyvvel kapcsolatos, 2009. április 22-i állásfoglalására, amely hangsúlyozza, hogy a széndioxid-kibocsátások csökkentésére vonatkozó európai célkitűzések elérése érdekében az éghajlatváltozást és a fenntartható fejlődést be kellene építeni az összes közlekedési eszközre vonatkozó infrastrukturális politikába ;
7. véleménye szerint a TEN-T felülvizsgálata során számolni kell azzal, hogy a projekteknek alkalmasnak kell lenniük az éghajlatváltozás következményeihez való alkalmazkodásra, illetve az azokkal való szembenézésre;
8. hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak egy az európai városokra vonatkozó, a fenntartható városi mobilitásra irányuló és az agglomerációk éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodását középpontba állító terv keretében fel kellene mérnie a különböző áruszállítási eszközök hatékonyságát, valamint a városi közlekedés különböző fajtái közti intermodalitás növelésének módozatait;
9. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tömegközlekedés fejlesztésére, a plurimodalitásra és az intelligens közlekedési rendszerekre alapozva dolgozzanak ki hatékony szakpolitikát a városi mobilitás javítása érdekében, hogy ezáltal a nagykiterjedésű városi agglomerációkban csökkenjen a forgalmi dugók előfordulása és a környezetszennyezés;
10. jóváhagyja a fizikai infrastruktúra ellenálló képességének növelése érdekében javasolt fellépéseket; hangsúlyozza, hogy az ilyen fellépéseknek nemcsak infrastruktúrák – ideértve a közlekedési infrastruktúrákat is – létrehozására, hanem azok fenntartására is vonatkozniuk kell, hanem és kéri a Bizottságot, hogy a közlekedésbiztonság területén tevékenykedő közösségi ügynökségek munkaprogramjába foglalja bele a technikai szabványok és a biztonság új éghajlati hatások függvényében való újraértékelésének szükségességét;
11. úgy véli, hogy az Unió hegyvidékeit az ilyen érzékeny régiókban gyorsabban megvalósuló éghajlatváltozás rendkívüli mértékben fogja érinteni: a foglalkoztatásra, a megközelíthetőségre, a földhasználatra, az idegenforgalomra és az infrastruktúrára kifejtett hatások révén, ami indokolta volna, hogy a fehér könyvben speciális fellépéseket irányozzanak elő a „ hegyvidékek ellenálló képességének növelése” érdekében; javasolja a Bizottságnak, hogy az e kihívással szembenéző, általános területrendezési politika keretében dolgozzon ki a tengerparti és tengeri területekhez hasonlóan rendkívül érzékeny hegyvidéki területek éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásához közösségi iránymutatásokat;
12. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a part menti területek és a tengeri környezet védelme vonatkozásában – a hajózást, a tengeri környezetet és az integrált megközelítést alkalmazó, a part menti övezetek igazgatását és fejlesztését megfelelően figyelembe vevő közös tengerpolitikával összhangban – tegyenek konkrét intézkedéseket és a tengeri környezet védelme érdekében;
13. felszólítja a Bizottságot, hogy fektessen be a kutatásba és az innovációba a közlekedésnek és annak infrastruktúrájának az éghajlatváltozás hatásaihoz és a szélsőséges időjárási viszonyokhoz való alkalmazkodása érdekében, különösen a tengeri és part menti területeken, a hegyvidéki régiókban és a szeizmikus zónákban, illetve ezzel párhuzamosan az éghajlatváltozás okainak kezelésére irányuló kutatásba, többek között a környezetbarát járművekkel kapcsolatos programokba, intelligens közlekedési rendszerekbe és forgalomirányítási rendszerekbe;
14. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közlekedési és energetikai infrastruktúrák, valamint a területfejlesztés tekintetében ösztönözzék és támogassák a hosszú távú integrált tervezést;
15. kéri a Bizottságot, hogy sürgősen intézkedjen az éghajlatra gyakorolt hatásoknak az Európai Környezetvédelmi Ügynökség, a Közös Kutatóközpont és az elsivatagosodással foglalkozó európai megfigyelőközpont révén történő jobb megismerése és megfigyelése érdekében, lehetőség szerint igénybe véve az új, műholdas megfigyelési technológiákat és az intelligens közlekedési rendszereket;
16. kéri a Bizottságot, hogy fordítson kiemelt figyelmet a hegyvidéki és a part menti területekre vonatkozó térképészeti adatokra és a környezeti hatások értékelésére, mivel az előrejelzések szerint ezeken a területeken a hőmérséklet és a tengerszint emelkedése jelentősen érintheti az idegenforgalmi ágazatot, melytől e régiók nagy mértékben függenek, és adott esetben javasoljon intézkedéseket;
17. mivel eszközökről és finanszírozásról van szó, úgy véli, hogy a fehér könyvben javasolt fellépések nem elég határozottak; kéri tehát a Bizottságot, hogy valamennyi közlekedési eszköz vonatkozásában részesítse előnyben a finanszírozás azon módjait, amelyek megfelelnek a „szennyező fizet” elvnek ; kéri a Bizottságot, hogy egészítse ki az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás finanszírozását a strukturális alapok és az európai gazdaságélénkítési tervben foglalt pénzeszközök egy részének igénybe vétele révén, vagy oly módon, hogy a 2013 utáni időszakra vonatkozó, jövőbeli pénzügyi tervekben elsőbbséget biztosít az éghajlatváltozás következtében felmerülő kihívásokra adott megoldások finanszírozásának, a fenntartható „zöld” növekedés megjelenéséhez, a munkahelyteremtéshez és a közlekedési és idegenforgalmi ágazat szereplőinek innováció és kutatás révén való támogatásához való hozzájárulás érdekében; hangsúlyozza, hogy valamennyi közlekedési eszköz vonatkozásában fokozatosan be kell építeni az éghajlatváltozással kapcsolatos külső költségeiket,
18. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás rendszerszerű megközelítésének kialakítása érdekében a közlekedési politikáknak jobban be kellene illeszkedniük az egyéb cselekvési területekbe, különös tekintettel az energiabiztonságra, a vízellátásra, a területfejlesztésre, az urbanizmusra és a közegészségügyre;
19. úgy véli, hogy az éghajlatváltozás hatásaival és az azokhoz való alkalmazkodással foglalkozó irányítócsoport azon európai képviselők részvételére is számíthatna, akik az Európai Parlament megfelelő parlamenti bizottságaiban ( nevezetesen a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság) dolgoznak;
20. hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés mostantól lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy az idegenforgalom területén támogató és összehangoló intézkedéseket hozzon; kéri, hogy a Bizottság olyan intézkedéseket és fellépéseket javasoljon, amelyek lehetővé teszik az idegenforgalom tevékenységi ágazatára jellemző alkalmazkodási stratégiát (az éghajlatváltozás hatásainak jobb megismerése, kockázatmegelőzésre és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra irányuló politika, a fogyasztókat célzó tájékoztatás stb.);
21. ragaszkodik a közvélemény és a közlekedési és idegenforgalmi ágazat szereplőinek az éghajlatváltozás okaival és hatásaival kapcsolatos hozzáférhető, részletes és teljes tájékoztatásához, melynek arra is ki kell terjednie, hogy ezek a változások milyen hatással lehetnek az életmódra és a helyváltoztatás módjára, az utazási modellekre, ezen ágazatok szervezési vonatkozásaira, az infrastruktúrák létrehozására és fenntartására, ezek használati költségeire, a területfejlesztésre vagy a természeti erőforrások beszerzésére; hangsúlyozza, hogy nélkülözhetetlen ezen információs kampányok megfelelő finanszírozásának biztosítása, és mindenképpen szem előtt tartandó, hogy az üzeneteknek igazodniuk kell a különböző tagállamokhoz és azok régióihoz.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
Az elfogadás dátuma |
27.1.2010 |
|
|
|
||
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
31 0 2 |
||||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Margrete Auken, Georges Bach, Izaskun Bilbao Barandica, Antonio Cancian, Michael Cramer, Luis de Grandes Pascual, Christine De Veyrac, Saïd El Khadraoui, Jacqueline Foster, Mathieu Grosch, Dieter-Lebrecht Koch, Werner Kuhn, Jörg Leichtfried, Bogusław Liberadzki, Eva Lichtenberger, Gesine Meissner, Hella Ranner, Vilja Savisaar, Olga Sehnalová, Brian Simpson, Dirk Sterckx, Silvia-Adriana Ţicău, Giommaria Uggias, Thomas Ulmer, Peter van Dalen, Dominique Vlasto, Artur Zasada, Roberts Zīle |
|||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Philip Bradbourn, Petra Kammerevert, Guido Milana, Dominique Riquet |
|||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés) |
Marco Scurria |
|||||
VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (1.2.2010)
a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére
a Bizottság Fehér Könyvéről: Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé
(2009/2152(INI))
A vélemény előadója: Salvatore Caronna
JAVASLATOK
A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
1. úgy véli, hogy az éghajlatváltozás korunk döntő fontosságú kihívása. Immáron egyértelmű következményekkel jár a környezetre, az emberi egészségre és a területrendezésre nézve, és veszélyezteti minden ország azon képességét, hogy a fenntartható fejlődés útját járja;
2. üdvözli a Bizottság „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret féle” címet viselő fehér könyvének közzé tételét; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás egy olyan kihívást jelent, amely erőteljes hatást gyakorol regionális szinten, ezért egy összehangolt uniós megközelítésre van szükség, amely magában foglalja a különféle uniós politikákat és a támogatás különféle, európai, nemzeti, regionális és helyi szintjeit;
3. úgy véli, hogy az éghajlatváltozás hatásai szektoronként és európai régiónként különbözőek, ahogy azt a Bizottság „Régiók 2020-ban” című tanulmánya[1] is megmutatta: az éghajlatváltozás hatásainak leginkább Európa déli és keleti részei vannak kitéve, különösen a szigetek és a tengerparti területek, a legkülső régiók és a vízhiány által fenyegetett területek, ezeken a területeken fennáll a regionális egyenlőtlenségek növekedésének veszélye, akár egyazon ország különböző régiói között is;
4. sajnálja, hogy a jelenlegi programozási időszak során (2007-2013) a tagállamok csupán a források 3%-át (9 milliárd euró) fordították az energiahatékonyságot és megújuló energiákat népszerűsítő, az operatív programok részét képező intézkedésekre és hogy ez ilyen jellegű befektetés aránya a tagállamokban még a 2,4%-ot sem éri el;
5. elismeri, hogy a globális felmelegedésre sürgősen reagálni kell nem csupán az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának jelentős csökkenését eredményező, jogilag kötelező érvényű intézkedések meghozatalával, de regionális alkalmazkodási tervekkel és proaktív európai, nemzeti, regionális és helyi szintű alkalmazkodási intézkedésekkel – mint például széles körű újraerdősítési kezdeményezésekkel –, valamint a határokon átnyúló együttműködésen keresztül, a káros hatások csökkentése végett;
6. szilárd meggyőződése, hogy az Európai Uniónak meg kell tartania és tovább kell fejlesztenie vezető szerepét a globális felmelegedés elleni nemzetközi küzdelemben, és úgy véli, hogy az esetleges késedelmek ebben a tevékenységben növelik a negatív környezeti, gazdasági és társadalmi hatások, valamint a jelentős költségek kockázatát;
7. úgy véli, hogy a megújuló energiaforrásokat aktívan ösztönző, intelligens energiával kapcsolatos politikák, a decentralizált energiaellátás, valamint az energiahatékonyság révén a régiók területükön nemcsak hozzájárulnak az éghajlatváltozás hatásai elleni küzdelemhez, hanem új gazdasági lehetőségeket és kilátásokat is teremtenek polgáraik számára;;
8. megállapítja, hogy a földrajzi szempontból peremterületek számára stratégiai fontosságú szektorokat, mint például a mezőgazdaságot nem lehet túlzott terhekkel sújtani az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedési keret részeként, mert ez veszélyeztetné a fenntartható vidéki közösségek jövőjét;
9. úgy véli, hogy kizárólag a kormányzás összes szintjének (az Európai Unió, a tagállamok, a helyi és regionális hatóságok) szoros együttműködése, valamint az EU-val szomszédos államokkal folytatott együttműködés és állandó információcsere által sikerülhet az Európai Uniónak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalommá való átalakulás stratégiájának megvalósítása;
10. hangsúlyozza, hogy a beavatkozás különböző területeit össze kell hangolni egymással, amelynek során a regionális és helyi hatóságokat teljes mértékben be kell vonni az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló nemzeti tervek és stratégiák tervezésébe, kidolgozásába és megvalósításába, és az éghajlatváltozás valamennyi szempontját figyelembe vevő stratégiai területtervezést kell alkalmazni;
11. elismeri ezért, hogy egyfelől integrálni kell az alkalmazkodási stratégiát az Európai Unió összes politikájába, miközben különös hangsúlyt kell helyezni az EU mezőgazdasági, regionális és ökológiai politikaterületei fellépéseinek és intézkedéseinek összehangolására, másfelől pedig biztosítani kell azt ezen politikák és az alkalmazkodási stratégia közötti összhangot; hangsúlyozza a regionális és helyi hatóságok kulcsszerepét abban, hogy olyan, alulról felfelé építkező megközelítést alkalmazzanak, amely figyelembe veszi az európai természetes élőhelyek különbségeit a szubszidiaritás teljes mértékű tiszteletben tartásával, tekintettel azon meggyőződésére, hogy a helyi hatóságok nagyrészt képesek lesznek arra, hogy politikai válaszokat találjanak szükségleteikre;
12. üdvözli a fehér könyv információcsere-mechanizmus létrehozására irányuló kezdeményezését; bízik benne, hogy 2011-re működésbe lép e mechanizmus, akárcsak a megelőzési modellek és eszközök szabályozása; felhívja a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat, hogy mozdítsák elő és osszák meg egymással a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás politikájával kapcsolatos összes szempontra vonatkozó gyakorlataikat, különösen az energiahatékonysággal, a hulladékgazdálkodással és az alacsony kibocsátású közlekedési infrastruktúra fejlesztésével kapcsolatos intézkedések tekintetében;
13. javasolja egy éghajlatváltozást felügyelő szerv létrehozását és finanszírozását abból a célból, hogy segítse a regionális és helyi hatóságokat abban, hogy ismereteket szerezzenek az éghajlatváltozással és a bevált helyi gyakorlatokkal kapcsolatban, és megosszák egymással ezeket;
14. úgy véli, hogy a legkülső régiók a Lisszaboni Szerződés 349. cikkében felsorolt sajátos helyzetük és trópusi övezetekben való fekvésük miatt érzékenyek az éghajlatváltozás következményeire, ezért különös figyelmet kell kapniuk a Bizottságtól; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki hatástanulmányt és saját fellépési tervet a legkülső régiók számára, és támogassa az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét e régiók és a földrajzi környezetükben lévő harmadik államok helyi hatóságai között;
15. különösen regionális és helyi szinten elengedhetetlennek tartja az állami és magánberuházások, valamint bizonyos közigazgatási aktusok (mint az építési engedélyek és a városfejlesztési tervek) környezeti hatásvizsgálatát, így támogatva a környezeti szempontból magas minőségű infrastruktúrákba való uniós beruházásokat; kéri, hogy szigorúan ügyeljenek annak biztosítására, hogy az energiahatékonysággal, hulladékgazdálkodással és infrastruktúra-építéssel kapcsolatos, uniós pénzeszközökből finanszírozott projektekre irányuló javaslatok engedélyezési eljárásának részét képezze az éghajlatváltozás hatásainak kiértékelése;
16. megállapítja, hogy a földrajzi szempontból peremterületek, különösen a part menti területek nagy mennyiségű megújuló energiaforrásokkal rendelkezhetnek, ami hozzájárulhat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásukhoz;
17. úgy véli, hogy mikroklimatikus szempontból el kell kerülni a talaj vízzáróságának fokozását a sűrűn lakott területeken és városokban;
18. sürgeti a Bizottságot, hogy a kohéziós politikát használja fel a megújuló energiaforrások fejlesztésének támogatására, növelve az együttműködést a kutatás-fejlesztés és a regionális fejlesztési politika között, valamint hárítsa el az adminisztratív akadályokat e források használatának útjából;
19. üdvözli a Bizottságnak az éghajlatváltozás hatásaival és az alkalmazkodással foglalkozó irányító testület létrehozására irányuló kezdeményezését, és kéri, hogy a regionális és helyi hatóságokat a szubszidiaritás elve szerint teljes mértékben és aktívan vonják be ebbe a testületbe és annak eljárásaiba;
20. emlékeztet rá, hogy az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése lehetőséget adhat egy fenntartható növekedési modell kidolgozására, amelyet az Unión kívüli országok is átvehetnek, és a szén-dioxid-kibocsátás nélküli gazdaságba való átmenet jelentős előrelépés lehet új munkahelyek létrehozása felé;
21. kéri a Bizottságot, hogy a következő pénzügyi tervbe foglaljon bele megfelelő pénzügyi támogatást, amely lehetővé teszi az éghajlatváltozáshoz a kormányzás minden szintjén történő alkalmazkodásra irányuló hatékony politika megvalósítását. javasolja a tagállamoknak és a régióknak, hogy fontolják meg annak lehetőségét, hogy felhasználják a strukturális alapok mechanizmusait hosszabb távú fenntartható projektek kidolgozására; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Szolidaritási Alapja (EUSZA) a sürgős igények kielégítésére és az EU katasztrófa sújtotta területek iránti szolidaritásának kifejezésére szolgál;
22. hangsúlyozza, hogy az éghajlat és bolygónk védelmének céljait bele kell foglalni az EU kohéziós politikájának konvergencia- és növekedési céljaiba, anélkül hogy azok felváltanák a strukturális politika hagyományos feladatait.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
Az elfogadás dátuma |
25.1.2010 |
|
|
|
||
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
31 8 2 |
||||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
François Alfonsi, Luís Paulo Alves, Charalampos Angourakis, Jean-Paul Besset, Victor Boştinaru, Sophie Briard Auconie, Zuzana Brzobohatá, John Bufton, Alain Cadec, Salvatore Caronna, Ricardo Cortés Lastra, Tamás Deutsch, Rosa Estaràs Ferragut, Elie Hoarau, Seán Kelly, Evgeni Kirilov, Constanze Angela Krehl, Ramona Nicole Mănescu, Riikka Manner, Iosif Matula, Miroslav Mikolášik, Franz Obermayr, Jan Olbrycht, Wojciech Michał Olejniczak, Markus Pieper, Georgios Stavrakakis, Nuno Teixeira, Michael Theurer, Viktor Uspaskich, Lambert van Nistelrooij, Oldřich Vlasák, Kerstin Westphal, Hermann Winkler, Joachim Zeller |
|||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés) |
Vasilica Viorica Dăncilă, Ivars Godmanis, Karin Kadenbach, Veronica Lope Fontagné, Elisabeth Schroedter, Richard Seeber, Sabine Verheyen, Iuliu Winkler |
|||||
VÉLEMÉNY a Halászati Bizottság részéről (5.3.2010)
a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére
„Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című bizottsági fehér könyvről
(2009/2152(INI))
A vélemény előadója: Kriton Arsenis
JAVASLATOK
A Halászati Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
1. üdvözli, hogy a fehér könyv valamennyi ökoszisztéma ellenálló képességének növelésére helyezi a hangsúlyt, ami alapvető védelmet jelent az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásai ellen;
2. ismételten hangsúlyozza, hogy az üvegházhatást okozó mesterséges gázok széles körű hatást gyakorolnak a tengeri környezet összetett dinamikájára, valamint hogy a tengeri ökoszisztémákra – amelyeket már eleve terhel a szennyezés, valamint a nem megfelelően szabályozott, jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan (IUU) halászat – további hatást gyakorol a magasabb hőmérséklet, a tengerszint emelkedése, a sótartalom változása, a savasodás, a tengeráramlatok lehetséges változása, valamint a vízi élőlények (halak, puhatestűek, rákfélék stb.) térbeli és vízoszlop szerinti eloszlása; továbbá emlékeztet arra, hogy a tudományos modellek a légköri hőmérséklet, az átlag tengerszint további emelkedését jósolják, és hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem leghatékonyabb módja az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése;
3. megerősíti, hogy az utóbbi évszázad során a légkör hőmérséklete 0,6°C-kal, az átlagos tengervízszint pedig 0,17 m-rel emelkedett bizonyítottan, továbbá, hogy az ezt vizsgáló tudományos modellek előrejelzése szerint századunk során ezek az értékek tovább emelkednek;
4. emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás lehetséges hatásainak pusztító következményei lehetnek a zártabb európai tengereken, mint amint az a Balti-tengeren tapasztalható; megjegyzi, hogy egyes kutatások a víz sótartalmának 8–50%-os csökkenésével, és a felszín hőmérsékletének 2–4°C-os emelkedésével számolnak, amelynek bekövetkezése esetén a tengeri állat- és növényvilág jelentős része kipusztulhat;
5. rámutat, hogy bizonyos európai halállományoknak a környezet emberi eredetű terhelése miatti rohamos csökkenése gyengíti a halászat ökológiai és gazdasági alapját, és sérülékenyebbé teszi a tengeri ökoszisztémákat az éghajlatváltozással szemben, ami által alkalmazkodóképességük csökken[1]; továbbá rámutat, hogy a halászati ágazatnak alkalmazkodnia kell az éghajlati változásokhoz, a fenntartható fejlődés gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi vetületeinek tiszteletben tartásával;
6. megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás a korallzátonyok méretének és a meszes vázú állatok számának gyors csökkenése, a fajok reprodukciós ciklusának és a nemek egyensúlyának változása, valamint az óceán savasodása révén tovább veszélyezteti a halállományt[2], illetve csökkenti az óceánok széndioxid-elnyelő képességét[3], ami által tovább nő a légköri széndioxid-koncentráció, és felgyorsul az éghajlatváltozás[4];
7. megállapítja továbbá, hogy a tengerszint változásai rendkívüli mértékben károsítják a tengeri és az árapály közti ökoszisztémákat, ami kihat azon területekre, ahol számos faj elsődleges termelése, szaporodása, állománypótlódása zajlik és élettere található, és ennek következtében a halászati, kagylóhalászati és akvakultúra- tevékenységekre, továbbá a tengeri környezet biológiai sokféleségére; emlékeztet továbbá arra, hogy ezek az ökoszisztémák érzékenyek a víz sótartalmának és hőmérsékletének az éghajlatváltozás miatt fokozódó változásaira;
8. újból megerősíti, hogy számos tengeri élőlény (halak, puhatestűek, rákok, stb.) egyik bioföldrajzi régióból a másikba való elvándorlása az egyes helyi őshonos fajok eltűnését, bizonyos régiókban pedig más, idegen fajok megjelenését eredményezheti; Ezek a változások jelentős mértékben befolyásolhatják a halászati ágazatot, amelynek nehézségekkel kell szembenéznie az új biológiai és gazdasági helyzethez való alkalmazkodás érdekében;
9. megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás súlyos gazdasági hatásokkal fog járni az európai ipari halászatra és a kisipari halászatokra nézve; ezért kéri, hogy vegyék fontolóra az alternatív halászati gazdálkodás lehetőségeit és a halászati flotta egyes szegmensei kapacitásának csökkentését az új éghajlati feltételekhez alkalmazkodó fenntartható halászati és akvakultúra-gyakorlatok létrehozásának céljából;
10. rámutat arra, hogy a halászati kikötőket és az akvakultúra-létesítményeket különösen érzékenyen érinti a tengerszint emelkedése, mivel közvetlenül a tengerparton helyezkednek el; rámutat továbbá ezek gazdasági és társadalmi jelentőségére; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy fordítson rájuk kiemelt figyelmet az alkalmazkodást célzó intézkedések kialakítása és a kockázatelemzés során, továbbá, hogy gondosan mérlegelje az említett létesítmények az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának elmulasztásával járó gazdasági költségeket;
11. megjegyzi, hogy a kisméretű tengerparti flották, különösen a kisipari flották jelentős mértékben hozzájárulhatnak a tengerparti közösségek ellenálló képességéhez, éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásához és élelmiszerbiztonságához, amennyiben fenntartható halászati gyakorlatot követnek; rámutat, hogy valamennyi típusú flotta esetében elő kell segíteni a környezetkímélőbb felszerelésekbe történő befektetéseket; ismételten megerősíti, hogy a halászat fontos szerepet tölt be a tengerparti közösségek társadalmi és kulturális szempontú összetartozása tekintetében;
12. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a valamennyi érintett kormányzati szintet bevonó, fejlett és jól működő európai integrált partiövezet-irányítást továbbra is kevéssé ültetik át a gyakorlatba[5], határozottan sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az integrált partiövezet-irányításra vonatkozó ajánlásokat[6] frissítsék, megerősítsék és végrehajtsák egy olyan integrált tengerpolitika általánosabb kontextusában, amely a tengerrel és az óceánokkal összefüggő valamennyi ágazati politikát egyesíti; ezenkívül hangsúlyozza, hogy szükség van a halászat, a kagylóhalászat és az akvakultúra ágazatainak aktívabb bevonására, tekintettel az említett tevékenységeknek a tengerparti területeken betöltött jelentőségére;
13. határozottan sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az emberi fellépések igazgatására ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmazó tengeri stratégiákat dolgozzanak ki és hajtsanak végre a tengeri környezet jó környezeti állapotának elérése érdekében, a 2008/56/EK irányelvnek megfelelően;
14. e tekintetben arra kéri a Bizottságot, hogy végeztessen vizsgálatokat a zöld alga jelenség és annak a halászati ágazatra gyakorolt hatása értékelésére; kéri továbbá, hogy végezzenek vizsgálatot a globális felmelegedés miatti tengeráramlási jelenségnek az egyes, tengerben élő fajok mozgására gyakorolt hatásáról;
15. felkéri a Bizottságot, hogy végezzen tudományos munkákat az északi tengerek halászati erőforrásairól, segítse elő a térség halászterületeinek az elővigyázatosság elve alapján történő, fenntartható kezelését azáltal, hogy addig, amíg a regionális halászati szervezetek keretében a megfelelő szabályozás el nem készül, minden új északi-sarkvidéki halászterület moratóriuma mellett szót emel;
16. hangsúlyozza, hogy a világban jelenleg tapasztalható súlyos éghajlatváltozás problémájának megoldását elsősorban az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére és a természetes ökoszisztémák védelmére és bővítésére kell alapozni, mert ezek a Föld legjelentősebb szénelnyelői, továbbá hogy a tengeri és szárazföldi ökoszisztémák ellenálló képessége egyformán függ a biológiai sokféleség megőrzésétől, valamint a megfelelő állománymennyiségek és azok élőhelyeinek fenntartásától;
17. sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy megfelelő finanszírozás álljon rendelkezésre az ökoszisztéma védelméhez és a halászok éghajlatváltozással összefüggő bevételkieséseinek kompenzálásához;
18. szükségesnek véli az olyan kutatások megfelelő támogatásának biztosítását, amelyek információkkal segítik a politikai döntéseket az éghajlatváltozás, a halászat és az akvakultúra területein; hangsúlyozza, hogy a kutatásoknak és a hozzájuk kapcsolódó intézkedéseknek multidiszciplinárisnak kell lenniük, amelyek – egy integrált és ökoszisztéma-alapú megközelítés keretein belül – a halászat és az akvakultúra számára terhet jelentő számos olyan tényezővel foglalkoznak, mint a tengerparti és a nyílt tengeri környezetszennyezés, az ipari és mezőgazdasági szennyvizek, a folyók vízfolyásának megváltozása, a meder kotrása, a kikötői tevékenység, a tengeri szállítás és a turizmus;
19. sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ökoszisztéma ellenálló képessége révén történő alkalmazkodás kerüljön előtérbe a Közösség álláspontjában a halászattal és a tengeri környezettel kapcsolatos nemzetközi tárgyalások és különösen a halászati partnerségi megállapodások során és a regionális halászati szervezetekben;
20. felszólítja a Bizottságot, hogy tevékenyen vegyen részt egy „kék szén alap” létrehozásában az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének (UNFCC) keretében; hangsúlyozza, hogy ennek az alapnak – a tengeri környezettel kapcsolatos tervezésre irányuló globális stratégia részeként – fel kell tárnia a part menti és tengeri ökoszisztémák védelmére és kezelésére, valamint az óceánokban történő szén megkötésére irányuló pénzügyi és koordinációs mechanizmusokat;
21. hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat a halászati területek termelékenységének és állománypótlódásának változásaihoz való alkalmazkodása az alábbi tényezőkkel függ össze:
- az erőforrás legkevésbé termelékeny szakaszában tapasztalható termelékenységéhez igazított halászati kapacitás,
- alternatív halászati erőforrások elérhetősége,
- rugalmas technológiákba – úgymint többfunkciós hajók, vagy rugalmas feldolgozósorok – való beruházás,
- a halászatot kiváltó tevékenységek az alacsony termelékenységű időszakokra[7].
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
Az elfogadás dátuma |
23.2.2010 |
|
|
|
||
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
15 0 0 |
||||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Josefa Andrés Barea, Kriton Arsenis, Alain Cadec, João Ferreira, Carmen Fraga Estévez, Carl Haglund, Isabella Lövin, Guido Milana, Maria do Céu Patrão Neves, Crescenzio Rivellini, Ulrike Rodust, Struan Stevenson, Jarosław Leszek Wałęsa |
|||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Ole Christensen, Ioannis A. Tsoukalas |
|||||
- [1] A közös halászati politika reformjáról szóló zöld könyv (COM(2009)0163).
- [2] „A klímavátlozás jelentősége a halászat és az akvakultúra számára”. FAO, Technical paper 530 (2009)
- [3] A tenger szénfelvevő képessége 2000 és 2007 között 10%-kal csökkent.
- [4] „A kék szén: Az egészséges óceánok szerepe a szén megkötésében”. UNEP, FAO és IOC, 2009.
- [5] A Bizottság közleménye – Jelentés az Európai Parlament és a Tanács részére: értékelés a tengerparti övezet integrált kezeléséről (ICZM) Európában, COM(2007) 0308.
- [6] Az Európai Parlament és a Tanács 2002. május 30-i ajánlása az európai integrált partiövezet-irányítás végrehajtásáról, HL L 148., 2002.06.06., 24. o.
- [7] „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás a mezőgazdaság, az erdészet és a halászat területein: kilátások, keretek és prioritások ”. FAO, 2007.
VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (9.3.2010)
a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére
„Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé” című bizottsági fehér könyvről
(2009/2152(INI))
A vélemény előadója: Eva Lichtenberger
JAVASLATOK
A Jogi Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
A. mivel az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kihatással lehet az EU összes politikai területére, ami megbízható adatokat követel meg a szükséges módosítások céljáról és kiterjedéséről,
B. mivel a közvetlenül a környezetvédelemmel foglalkozó meglévő uniós jogszabályoknak koherens alapot kell biztosítaniuk az EU azon képességének megerősítésére, hogy kezelni tudja az éghajlatváltozás következményeit,
C. mivel az európai szinten tett fellépéseknek a környezet tiszteletben tartása szempontjából a legmagasabb szintű normákat kell felállítaniuk és teljesíteniük mind rövid és hosszú távon (többek között az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén),
D. mivel az éghajlatváltozás globális jellege, illetve társadalmi és gazdasági következményei arra kell, hogy kényszerítsék az Európai Uniót, hogy támogassa a sérülékenyebb és kevésbé fejlett országokat,
E. mivel a jövőbeli kötelezettségvállalások megállapításakor figyelembe kell venni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése terén egyes tagállamok által elért eddigi eredményeket,
1. hangsúlyozza az éghajlatváltozásra, illetve hatására és a lehetséges alkalmazkodási intézkedésekre vonatkozó, könnyen hozzáférhető és egyszerűen megérthető, megbízható adatok szükségességét; támogatja a Bizottság javaslatát az információ és kutatási eredmények megfelelő információtechnológiai mechanizmuson és adatbázison keresztül történő cseréjének a megkönnyítésére;
2. hangsúlyozza, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos meglévő jogszabályokat (madárvédelmi irányelv[1], élőhelyvédelmi irányelv[2], víz-keretirányelv[3], árvízvédelmi irányelv[4]) teljes mértékben és egységesen az egész EU-ban végre kell hajtani; üdvözli a Bizottság kezdeményezését, amely a felmerülő alkalmazkodási szükségletek ezen jogszabályok alkalmazásába való belefoglalására vonatkozó iránymutatások gyors kifejlesztésére irányul; felhívja a Bizottságot, hogy maradéktalanul éljen a Lisszaboni Szerződés 260. cikkében biztosított új jogaival, hogy ezáltal eleget tegyen a Szerződések őreként betöltött feladatának;
3. úgy véli, hogy az összes tagállamnak és érdekelt félnek felelősséget kell vállalnia a környezetvédelmi szempontból tartós beruházásokért; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra megfelelő javaslatok benyújtását, amelyek segítségével az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást bele lehet foglalni a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvbe és a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelvbe[5]; javasolja, hogy az éghajlati ellenőrzésnek a lehető leghamarabb az EU által finanszírozott infrastruktúra-projektek részét kell képeznie;
4. úgy véli – az éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai csúcstalálkozó viszonylagos sikertelenségére tekintettel – szükséges erőfeszítéseket tenni annak biztosítása érdekében, hogy a fejlődő országok alkalmazkodási szükségleteikhez a hivatalos fejlesztési támogatáson (ODA) és a 0,7%-os célkitűzésen felül kellő támogatásban részesüljenek;
5. hangsúlyozza, hogy az európai kibocsátáskereskedelmi rendszer keretében árverésen értékesített egységekből származó bevételeket – ideértve a légi és a tengeri közlekedésre vonatkozó árverések bevételeit is – a szolidaritás elvének megfelelően rendelkezésre kell bocsátani a tagállamok éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának támogatására;
6. úgy véli, hogy a jelenlegi hetedik kutatási keretprogramban és a jövőbeni kutatási keretprogramokban a prioritások közé kell tartozniuk a kutatásoknak és a műszaki fejlődés finanszírozásának azon államokban, amelyekben az alkalmazkodási intézkedések meghozatala jelentős költségekkel jár;
7. hangsúlyozza, hogy a szociális szempontból leghátrányosabb helyzetű közösségek, illetve csoportok számára megfelelő támogatást kell nyújtani az alkalmazkodási intézkedések magas költségeire való tekintettel;
8. hangsúlyozza, hogy az alacsony kibocsátású gazdaságba való befektetés, valamint az energiahatékonyság és a környezetbarát termelés támogatása nem vezethet az egyes tagállamok fejlettségében fennálló különbségek növekedéséhez.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
Az elfogadás dátuma |
8.3.2010 |
|
|
|
||
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
19 0 0 |
||||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Luigi Berlinguer, Sebastian Valentin Bodu, Françoise Castex, Marielle Gallo, Klaus-Heiner Lehne, Antonio Masip Hidalgo, Jiří Maštálka, Alajos Mészáros, Bernhard Rapkay, Evelyn Regner, Francesco Enrico Speroni, Alexandra Thein, Cecilia Wikström, Tadeusz Zwiefka |
|||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Sergio Gaetano Cofferati, Kurt Lechner, Eva Lichtenberger, Toine Manders, József Szájer |
|||||
- [1] A tanács 1979. április 2-i irányelve a vadon élő madarak védelméről, HL L 103., 1979.4.25., 1.o.
- [2] A Tanács 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről, HL L 206., 1992.7.22., 7. o.
- [3] A vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2000/60/EK irányelv, HL L 327, 2000.12.22., 1. o.
- [4] Az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló 2007/60/EK irányelv, HL L 288, 2007.11.6., 27. o.
- [5] A bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 197., 2001.7.21., 30. o.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
Az elfogadás dátuma |
16.3.2010 |
|
|
|
||
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
49 3 2 |
||||
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Elena Oana Antonescu, Kriton Arsenis, Pilar Ayuso, Paolo Bartolozzi, Sergio Berlato, Nessa Childers, Chris Davies, Esther de Lange, Anne Delvaux, Bas Eickhout, Edite Estrela, Jill Evans, Karl-Heinz Florenz, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Julie Girling, Nick Griffin, Satu Hassi, Jolanta Emilia Hibner, Dan Jørgensen, Karin Kadenbach, Christa Klaß, Jo Leinen, Corinne Lepage, Peter Liese, Kartika Tamara Liotard, Linda McAvan, Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė, Miroslav Ouzký, Vladko Todorov Panayotov, Antonyia Parvanova, Andres Perello Rodriguez, Pavel Poc, Vittorio Prodi, Anna Rosbach, Daciana Octavia Sârbu, Horst Schnellhardt, Richard Seeber, Theodoros Skylakakis, Bogusław Sonik, Anja Weisgerber, Åsa Westlund, Glenis Willmott, Sabine Wils, Marina Yannakoudakis |
|||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
João Ferreira, Christofer Fjellner, Matthias Groote, Judith A. Merkies, Michail Tremopoulos, Giommaria Uggias, Anna Záborská |
|||||
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés) |
Dieter-Lebrecht Koch, Markus Pieper |
|||||