Eljárás : 2010/2013(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0141/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0141/2010

Viták :

Szavazatok :

PV 18/05/2010 - 8.8
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0164

JELENTÉS     
PDF 222kDOC 146k
2010. május 5.
PE 439.379v02-00 A7-0141/2010

a kulcskompetenciákról a változó világban: az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram megvalósítása

(2010/2013(INI))

Kulturális és Oktatási Bizottság

Előadó: Maria Badia i Cutchet

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a kulcskompetenciákról a változó világban: az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram megvalósítása

(2010/2013(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel a Bizottság „Kulcskompetenciák a változó világban” című 2009. november 25-i közleményére (COM(2009)0640),

–    tekintettel az Európai Parlamenti és a Tanács „Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák – Európai referenciakeret” című 2006. december 18-i, 2006/962/EK ajánlásában meghatározott nyolc kulcskompetenciára(1),

–    tekintettel a tízéves Oktatás és képzés 2010 munkaprogramra és azt követően az annak megvalósítása terén elért előrehaladásról szóló közös időközi jelentésre,

–    tekintettel a Tanács az új munkahelyekhez szükséges új készségekről szóló, 2007. november 15-i állásfoglalására(2),

–    tekintettel az új munkahelyekhez szükséges új készségekkel foglalkozó szakértői csoport „Új munkahelyekhez szükséges új készségek: most kell cselekednünk” című jelentésére,

–    tekintettel a Tanács 2009. május 12-i következtetéseire az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”)(3),

–    tekintettel „A felnőttkori tanulásról: tanulni sohasem késő” című 2008. január 16-i állásfoglalására(4),

–    tekintettel az egész életen át tartó tanulásnak a tudás, a kreativitás és az innováció fejlesztése érdekében történő megvalósításáról – az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram megvalósításáról szóló, 2008. december 18-i állásfoglalására(5),

–    tekintettel az európai ifjúságpolitikai együttműködés 2009 novemberében elfogadott új keretére,

–    tekintettel az európai nevelésfejlesztési konszenzus stratégiai keretére, amelyet az uniós intézmények, a tagállamok, a civil társadalom és más érdekeltek képviselői dolgoztak ki 2007 novemberében,

–    tekintettel a tagállami jelentések részletes kiértékelésének, valamint a teljesítményeknek egy sor mutatóval és referenciaértékkel történő összevetésére (SEC(2009)1598 és SEC(2009)1616),

–    tekintettel az EU működéséről szóló szerződés 165. és 166. cikkére,

–    tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–    tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A7-0141/2010),

A.  mivel a minőségi oktatás és képzés elengedhetetlen a személyes önmegvalósításhoz, az egyenlőséghez, valamint a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelemhez, az aktív polgársághoz és a társadalmi kohézióhoz,

B.   mivel elsőbbséget élvez az, hogy jobb eredmények és kompetenciák elérése érdekében minden diák számára emeljék az oktatás és a képzés minőségét , és ezt elsőként a képzési kínálatot növelő, új és erősebb politikák révén kell megvalósítani;

C.  mivel annak ellenére, hogy némi javulás tapasztalható az Európai Unióban az oktatási és képzési teljesítmény terén, a 2010-re kitűzött referenciaértékek többségét nem sikerül elérni; mivel különösen a kompetenciaszintek továbbra sem megfelelőek, és mivel az európai lakosság egyharmada nagyon alacsony végzettséggel rendelkezik;

D.  mivel tíz évvel a bolognai folyamat elindítása után a tagállamok felsőoktatása közötti konvergenciát kitűző cél még nem valósult meg;

E.   mivel az oktatásra és képzésre irányuló politikáknak kortól, nemtől, egészségi, fizikai, szellemi és pszichikai állapottól, valamint a nyelvi, etnikai, nemzeti, vallási és társadalmi-gazdasági háttértől függetlenül valamennyi polgár számára lehetővé kell tenniük a készségek és kompetenciák megszerzését, frissítését és fejlesztését egész életük során,

F.   mivel az oktatás és képzés kulcsfontosságú a lehetőségekre, a hozzáférésre és a szolidaritásra irányuló megújított menetrend sikeres végrehajtásához; mivel e menetrend végrehajtása hozzájárulna a munkahelyek számának növeléséhez és minőségének javításához, és több európai polgárnak biztosítana lehetőséget képességeik kibontakoztatására,

G.  mivel folyamatosan törekedni kell annak biztosítására, hogy a nők egyenlően hozzáférjenek az oktatáshoz minden szinten, és az oktatási választásokat ne a nemi sztereotípiák határozzák meg,

H.  mivel a kulcskompetenciák teljes körű megvalósítása további politikai lépéseket tesz szükségessé európai és nemzeti szinten egyaránt,

I.    mivel az európai oktatás és képzés számára a legnagyobb kihívást a tanulásközpontú, holisztikus oktatási rendszert célul tűző oktatási reform jelenti, amely rendszer boldog, aktív, a munkaerő-piacra belépni kész világpolgárokká neveli a fiatalokat,

J.    mivel az egész életen át tartó tanulást szolgáló stratégiák végrehajtása és továbbfejlesztése továbbra is komoly kihívás sok tagállam számára; mivel meghatározott szektorok vagy csoportok helyett fokozottabb figyelmet kell fordítani a teljes életútra,

K.  mivel az oktatásügyi befektetések előnyei csak hosszú távon láthatóak, ezért lényeges annak biztosítása, hogy a politikai napirenden ne szoruljanak háttérbe; mivel az oktatási és képzési rendszerek minőségére vonatkozóan az Európai Unió iránymutatását kell kérnünk, és kerülnünk kell a költségvetési megszorításokat, vagy legalább az erre szánt forrásokat növelni és nem csökkenteni kell; mivel az Európai Uniónak ennélfogva olyan költségvetési mechanizmusokat kell bevezetnie, amelyek az oktatás és képzés területén nem kötnek éves programozáshoz,

L.   mivel az oktatásba és a képzésbe történő befektetés, valamennyi polgár továbbképzése, tudásának és készségeinek frissítése és kiigazítása kulcsfontosságú előfeltétele a válságból való kilábalásnak, valamint a hosszú távú globális gazdasági versenyképesség, a foglalkoztatás, a polgárok mobilizálása és a társadalmi integráció kihívásai kezelésének;

M.  mivel az Unióban az általános iskolai tanárok több mint 80%-a és az óvónők 97%-a nő, míg a középfokú oktatásban ez az arány csupán 60%, és mivel a felsőoktatásban és a kutatásban ez az arány 40%-nál alacsonyabb,

N.  mivel a tanárok előtt álló kihívások folyamatosan nőnek, amint egyre komplexebbé és heterogénebbé válik az oktatási környezet, amelyet az információs és kommunikációs technológiák (IKT) változása, a gazdasági válság okozta pénzügyi megszorítások, a társadalmi és családi struktúrák változásai, a multikulturalizmus fémjelez,

O.  mivel e kulcsfontosságú kihívások kezelése érdekében fontos az EU 2020-ig tartó, az oktatás és képzés területén megvalósuló európai együttműködési keretstratégiájának végrehajtása,

P.   mivel a digitális kompetenciák egyre fontosabbak lesznek az EU átalakuló tudásalapú gazdaságában és munkaerő-piacán; mivel e kompetenciák lehetőséget nyújtanak a gazdasági fellendülésre, előmozdítják a vállalkozói szellemet, és jobb hozzáférést biztosítanak a munkahelyekhez,

Q.  mivel a sport a káros szenvedélyek (dohányzás, alkoholizmus és drogfogyasztás) ellen az egyik leghatékonyabb eszköz, tekintve, hogy ebből a szempontból a diákok és a felsőoktatásban részt vevő hallgatók az egyik legveszélyeztetettebb társadalmi csoportot képezik; mivel a diákok és hallgatók sporttevékenységének elsődleges feltétele, hogy a megfelelő infrastrukturális háttér rendelkezésre álljon,

1.   üdvözli a Bizottság fent említett „Kulcskompetenciák a változó világban” című közleményét;

2.   megjegyzi, hogy az elmúlt években tett előrelépések ellenére számos európai polgár továbbra sem megfelelően képzett; rámutat, hogy minden hetedik (18–24 év közötti) fiatal idő előtt lép ki az oktatásból (6 millió korai iskolaelhagyó az EU-27 területén), a 15 évesek közül minden negyedik olvasási problémákkal küzd, mintegy 77 millió ember (az európai lakosság 25–64 év közötti korosztályának közel egyharmada) semmilyen, vagy csak alacsony szintű formális képzettséggel rendelkezik, mindössze egynegyedüknek van magas szintű képzettsége, és túlságosan sok európai polgár egyáltalán nem rendelkezik IKT-készségekkel; rámutat arra a problémára, hogy az Európai Unió egész területén még mindig nagyon alacsony a készségek szintje, és aggodalmát fejezi ki a 15 éves korukban nem megfelelő szintű olvasástudással rendelkező fiatalok számának növekedése miatt (2000-ben 21,3%, 2006-ban 24,1%);

3.   felkéri a Bizottságot, hogy folytassa az „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” tárgyában indított vitát; rámutat, hogy 2020-ra további 16 millió munkahely betöltéséhez lesz szükség magas szintű képzettségre, és további 4 millió munkahely igényel majd közepes szintű képzettséget, míg 12 millióval csökken azon munkahelyek száma, amelyek betöltéséhez alacsony szintű képzettségre van szükség; rámutat arra, hogy 2015-re a munkahelyek túlnyomó többségében – minden ágazatban –szükség lesz IKT-készségekre; felszólít arra, hogy valamennyi érintett felet vonják be e vitába, beleértve a tanárokat, a diákokat, az illetékes szakmai szervezeteket, a jelentős nem kormányzati szervezeteket, a szakszervezeteket, a civil társadalom szereplőit, különösen a szülők és a diákok egyesületeit, valamint a gazdasági ágazat képviselőit;

4.   létfontosságúnak tartja olyan politikák bevezetését, amelyek az oktatás és képzés minőségének javítását célozzák minden diák vonatkozásában és hangsúlyozza, hogy ahhoz, az európai oktatási rendszerek meg tudjanak felelni a globális versenyképesség kihívásának, bővíteni kell a rendelkezésre álló képzési lehetőségek körét, amelyeket a szakmai ágazatok és a munkaerőpiac sürgető igényeinek kielégítése érdekében magasabb színvonalon és szélesebb területen kell nyújtani;

5.   mivel a fiatalok munkaerő-piachoz való hozzáférésének, valamint mobilitásuk és az esélyegyenlőség elősegítése szempontjából alapvető fontosságúnak tartja a nyelvtanulást;

6.   sürgeti a tagállamokat az európai képesítési keretrendszer további végrehajtására;

7.   arra sürget, hogy az új úgynevezett „zöld munkahelyeken” kívül a „fehér munkahelyekre” is fordítsanak figyelmet; rámutat, hogy a 65 év felettiek 15–64 éves korosztályhoz viszonyított aránya a 2008-ban mért 26 %-ról 2030-ra 38 %-ra nő; megjegyzi, hogy ezért egyre szükségesebbé válnak az aktív öregedést célzó közös politikák, különös tekintettel az IKT-műveltség növelését és a kulcsfontosságú IKT-készségek frissítését és korszerűsítését szolgáló intézkedésekre, hogy ezáltal csökkenjen az idősek társadalmi kirekesztéséért egyre nagyobb mértékben felelős digitális szakadék;

8.   megállapítja, hogy az „EU 2020” stratégiáról szóló bizottsági közlemény kiemeli, hogy „a nők foglalkoztatási aránya különösen alacsony” (a nők csupán 63%-a dolgozik, a férfiak 76%-ával szemben), és „szükség lesz a nemek közötti egyenlőséget fokozó politikák kidolgozására annak érdekében, hogy növeljük a munkaerő-piaci részvételt”; megjegyzi, hogy ezért az oktatási és képzési szakpolitikáknak az említett munkaerő-piaci rés bezárására kell irányulniuk, hozzájárulva a fenntartható növekedés és a társadalmi kohézió eléréséhez; kiemeli a nemektől független oktatás fontosságát már a legfiatalabb életkortól kezdve;

9.   felszólít arra, hogy fordítsanak külön figyelmet annak szükségességére, hogy életkortól függetlenül megkönnyítsék a fogyatékkal élő személyek oktatásba és képzésbe történő integrációját, különös tekintettel a fogyatékkal élő gyermekek valódi integrációjára az oktatási intézményekben már fiatal kortól kezdve; hangsúlyozza megfelelő beruházások és hosszú távú stratégia szükségességét az ezzel kapcsolatos küszöbértékek megszüntetése érdekében;

10. úgy véli, hogy mindenfajta oktatásnak elő kell mozdítania a demokratikus kompetenciák megszerzését a diákönkormányzatok támogatásán és annak lehetővé tételén keresztül, hogy a diákok társfelelősséget vállaljanak az oktatásukért, ahogyan azt a Diákjogi Charta is tartalmazza; ezzel kapcsolatban mélyreható vitát szorgalmaz az európai társadalomban az oktatás feladatáról és szerepéről, és javasolja, hogy az Európai Polgárok Fóruma adjon helyet e vitának;

11. felhívja az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a munkáltatókat, hogy az oktatási és képzési szolgáltatókkal szoros együttműködésben segítsék elő a hátrányos helyzetű személyek készségeinek fejlesztését;

12. elismeri, hogy a globalizáció mélyrehatóan megváltoztatta az európai társadalmakat és ajánlja, hogy a globalizációra, illetve fejlesztésre vonatkozó oktatást tegyék valamennyi oktatás részévé, ezzel lehetővé téve, hogy a polgárok foglalkozzanak a változó világ veszélyeivel és lehetőségeivel;

13. az oktatás és képzés valamennyi szintjén alapvető fontosságúnak tartja a digitális és média-műveltség megszerzését és az új technológiák elsajátítását, valamint mindenki megtanítását arra, hogy a modern kommunikációs formák és médiatartalmak használata során hozzáértő és ugyanilyen mértékben kritikus körültekintéssel járjanak el; kiemeli az összes uniós polgár „e-készségei” javításának sürgős szükségességét; rámutat, hogy az IKT területén történő oktatás és képzés nemzeti és európai uniós szinten egyaránt szükséges, tekintettel e készségek növekvő fontosságára az átalakuló munkaerő-piacon;

14. hangsúlyozza a tanári kompetenciafejlesztés elegendő és magas minőségen nyújtott támogatásának, valamint az oktatás vonzó iskolai környezetben megvalósuló új szervezési módjai bevezetésének fontosságát;

15. hangsúlyozza a művészet, a kultúra és a sport oktatásban és képzésben betöltött szerepének fontosságát, és annak szükségességét, hogy e tárgyakra az óvodai nevelésben, valamint az alapfokú és középfokú oktatásban és az egész életen át tartó tanulás során is különös figyelmet fordítsanak; úgy véli, hogy a szakmai és a technikai képességek mellett a kulturális és társadalmi oktatás is az oktatási és képzési politikák szerves részét képezik, mivel elősegítik a nem iskolai képességek kibontakozását, és ennélfogva az önmegvalósítást és az alapkészségek elsajátítását;

16. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak elégséges forrásokat az oktatási intézmények sportcélú beruházásaihoz, valamint erősítsék e téren a köz- és magánszféra együttműködését;

17. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak elégséges beruházásokat az oktatásba, hogy minden kategóriában garantálják a munkaerő-piachoz való hozzáférés lehetőségét;

18. kiemeli a történelem- és a nyelvoktatásnak az európai társadalmi és kulturális integráció elérése eszközeként történő felhasználásának fontosságát;

Óvodai nevelés

19. felhívja a figyelmet a korai gyermekkorban biztosított minőségi oktatás fontosságára a kulcskompetenciák korai elsajátítása, mind az anyanyelv, mind pedig az adott befogadó ország nyelvének elsajátítása, és különösképpen a hátrányos helyzetű, valamint a sajátos (nevelési) igényű gyermekek támogatása érdekében, a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem jegyében;

20. rámutat az olvasási kultúra szorgalmazásának jelentőségére már az óvodás kortól kezdődően, valamint az olvasmányokhoz való hozzáférés jelentőségére már ebben az életkorban;

21. felhívja a figyelmet az anyanyelven történő oktatás fontosságára, a hagyományos kisebbségek esetében is;

22. hangsúlyozza a mobilitás szempontjából a soknyelvűség fontosságát: ezen okból felhívja a tagállamokat, hogy már korai szakaszban vezessék be az idegennyelv-oktatást;

23. hangsúlyozza, hogy lényeges a bevándorlók gyermekeinek pedagógiai támogatását célzó intézkedések életbe léptetése a fogadó ország oktatási és társadalmi közegéhez való alkalmazkodásuk megkönnyítése érdekében;

24. hangsúlyozza olyan fellépések ösztönzésének és támogatásának szükségességét, amelyek kora gyermekkortól serkentik a kreativitást, ily módon hatékonyabban kikövezve az innovációs kultúra felé vezető utat Európában;

25. felhívja a figyelmet a barcelonai célkitűzésekre, amelyek 2010-ig megvalósítandó célja gyermekgondozást biztosítani a 3 év és az iskolaköteles kor közötti gyermekek legalább 90%-a, valamint a három év alatti gyermekek legalább 33%-a számára, valamint a gyermekgondozást megfizethetővé tenni a lehető legtöbb ember számára;

Általános és középiskolai oktatás

26. hangsúlyozza, hogy az alap- és középfokú oktatásban továbbra is fejleszteni kell és meg kell szilárdítani a nyelvtanulást – a bevándorlók gyermekei körében is –, továbbá a hagyományos kisebbségek esetében kiemeli az anyanyelven történő oktatás fontosságát;

27. támogatja azt a pedagógiai felfogást, amely lehetővé teszi az oktatási folyamat irányításával kapcsolatosan a diákokkal való rendszeresebb konzultációt és a diákok nagyobb részvételét, a diákok szüleinek aktívabb részvételét az oktatási közösségben, a bizalmon alapuló kapcsolat kialakulását a diákok és a tanárok között, ily módon ösztönözve a kezdeményező szellemet, valamint az aktív polgári részvételhez elengedhetetlen társadalmi és polgári kompetenciák elsajátítását;

28. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az új technológiákat a modern oktatási rendszer alapvető tanulási eszközeként építsék be a tantervbe; támogatja azt az elképzelést, hogy megfelelő felügyelet mellett a gyermekek korán elsajátítsák az ahhoz szükséges készségeket, hogy felelősségteljesen és kritikusan tudjanak bánni a médiatartalmakkal és különösen az internettel, és létfontosságúnak tekinti a gyermekek tudatosságának kialakítását a magánélet védelmével, a személyes adatok védelmével és a szerzői jogokra vonatkozó szabályok tiszteletben tartásával kapcsolatos kérdések iránt;

29. úgy véli, hogy az iskolai tantervek kulcskompetenciákhoz történő igazítása terén elért haladás pozitív lépés, ugyanakkor létfontosságú további erőfeszítéseket tenni, többek között a nem formális és informális képzés során szerzett kompetenciák elismerése és tanúsítása által, valamint fontos a kulcskompetenciák elsajátításához nyújtott támogatás mindazok számára, akik esetében fennáll a gyengébb iskolai teljesítmény és a társadalmi kirekesztés veszélye;

30. arra szólít fel, hogy az iskolákban támogassák a testmozgást, a sportot, az iskolai bajnokságok szervezését és az azokon való részvételt, ami hozzájárul a jobb egészségi állapothoz, elősegíti a beilleszkedést, és olyan értékek kifejlesztését segíti elő, amelyek hozzájárulnak a kedvező viselkedési minták kialakításához;

31. támogatja a migráns családok gyermekeinek oktatását és képzését, kiemelve az oktatás szerepének fontosságát a bevándorlóknak az európai társadalmakba való sikeres beilleszkedésében;

32. felszólít a kulcskompetenciák elsajátítására irányuló átfogó stratégia kidolgozására, amely az iskolai tantervek átalakítását és a tanárok folyamatos képzésének és szakmai fejlesztésének támogatását is felöleli, jól képzett oktatási közösséget hozva létre; úgy véli, ösztönözni kell a tanárokat arra, hogy fejlesszék tanítási módszereiket, valamint összpontosítsanak a szakmai fejlődésre;

33. felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be új tananyagokat és módszereket az egyik leggyakoribb tanulási zavarral, a diszlexiával küzdő fiatalok számára az általános képzést nyújtó iskolákban, lehetőséget teremtve ezzel e fiatalok számára, hogy tanulási zavaraik ellenére eredményesen lezárják tanulmányaikat;

34. hangsúlyozza az integrált oktatás fontosságát a társadalmi előítéletek és megkülönböztetés megakadályozása, ily módon pedig az európai társadalmi szolidaritáshoz való hozzájárulás érdekében;

Felsőoktatás

35. felszólít a felsőoktatási intézmények, az üzleti szféra, valamint a szakoktatás és szakképzés közötti mobilitás fokozására (például a diákok, tanárok, munkavállalók, oktatók számára), a diákközpontú tanulás és olyan kompetenciák előmozdítása érdekében, mint a vállalkozó szellem, az interkulturális megértés, a kritikus gondolkodás és a kreativitás, amelyekre egyre nagyobb szükség van a munkaerőpiacon; úgy véli, hogy ennek érdekében sürgősen foglalkozni kell az Unión belül fennálló akadályokkal, különös figyelmet fordítva a pénzügyi és elismerési korlátokkal kapcsolatos akadályokra, hogy a mobilitási tapasztalatok minősége valamennyi diák számára javuljon; támogatja a minőségbiztosítást a felsőoktatásban mint a tudományos és kutatási célú mobilitás erősítésének eszközét és mint az egyenlő munkalehetőségek előfeltételét az uniós polgárok számára;

36. hangsúlyozza, hogy minden fiatal számára szilárd alapokat kell biztosítani azon alapkompetenciák elsajátítása terén, amelyek alapvetően fontosak az élethosszig tartó mobilitás előmozdításához, valamint ahhoz, hogy szembe tudjanak nézni a munkaerő-piaci változásokkal és az új gazdasági és társadalmi szükségletek megjelenésével;

37. kéri a kutatási programok ösztönzését az Európai Unióban a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés elősegítéséhez elengedhetetlen „tudásháromszög” megerősítése érdekében;

38. felhívja a tagállamokat a felsőoktatás korszerűsítésére, és különösen a tanterveknek a munkaerő-piaci igényekhez való hozzáigazítására;

39. felszólítja a felsőoktatási intézményeket tanulmányi programjaik korszerűsítésére, illetve általánosságban a bolognai folyamat meggyorsítására;

40. úgy véli, hogy a felsőoktatási intézményeknek nyitottabbá és felkészültebbé kell válniuk valamennyi diák, különösen a felsőoktatásban hagyományosan nem részt vevő, a speciális nevelési igényű és a hátrányos helyzetű csoportok befogadására, továbbá hogy erre az egyik legalkalmasabb eszköz a megfelelően finanszírozott ösztöndíjrendszerek bevezetése volna, melyek segítségével a szegényebb családokból származó fiatalokat bátorítanák a tanulmányok megkezdésére; úgy véli továbbá, hogy a tagállamoknak egyedi szakpolitikákat kell végrehajtaniuk annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítsák a tanuláshoz való alapvető jogot, a szerényebb pénzügyi lehetőségekkel rendelkező fiatalokat is beleértve, valamint hogy a jövőben az oktatásra és képzésre vonatkozó stratégiai keret részeként összetett referenciaértékeket kell megállapítani a felsőoktatásban fennálló egyenlőségre vonatkozóan;

41. ezzel összefüggésben emlékeztet a pekingi cselekvési platformnak a nők oktatására és képzésére vonatkozó, különösen a felsőoktatás és a kutatás területén történő nyomon követésére kidolgozott mutatókról szóló 2007. májusi tanácsi következtetésekre(6); sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy ezeket a mutatókat nem teljes egészében veszik figyelembe az “Oktatás és képzés 2010” munkaprogram végrehajtásának ellenőrzése során; ezzel összefüggésben arra bátorít, hogy az említett mutatókat eszközként használják az oktatás és képzés területén a nemek közötti egyenlőség felé irányuló haladás nyomon követése során;

42. megjegyzi, hogy bár a nők felsőoktatáshoz való hozzáférése tekintetében történt előrelépés, a nők még mindig alulreprezentáltak a matematika, a természettudományok és a technológia területén (a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek csupán 32%-a nő, a férfiak aránya 68%); rámutat, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség csökkentése az említett területeken hozzájárulna az Unióban ezen ágazatokban a készségek terén tapasztalt hiány csökkentéséhez;

43. a nem formális oktatást a formális oktatást kiegészítő oktatási területnek tartja, és azt ajánlja, hogy az oktatási szakpolitikának az „Oktatás és képzés 2020” keretében zajló kidolgozása során is ilyenként kezeljék azt;

44. sürgeti a felsőoktatásba való nagyobb mértékű, hatékonyabb és szerteágazóbb befektetést;

45. felhívja a tagállamokat, hogy (nemzetközi, nemzeti, regionális és helyi szinten) ösztönözzék a felsőoktatási intézmények, az egyetemek, a kutatóközpontok és az üzleti szféra közötti partnerségeket, valamint az üzleti szféra általi, a felsőoktatásba történő pénzügyi befektetéseket;

46. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a felsőoktatási ágazat számára szükséges erőforrásokat, hogy a felsőoktatás – a jelenlegi válságot követő gazdasági és társadalmi fellendülés egyik legfontosabb eszközeként – megfelelően reagálhasson a globális kihívásokra;

47. felhívja a tagállamokat, hogy jogalkotási, közigazgatási és pénzügyi eszközökkel támogassák az anyanyelven történő oktatást a kisebbségek számára;

Szakoktatás és szakképzés

48. ragaszkodik ahhoz, hogy a minőségi szakoktatás és szakképzés alapvető fontosságú az új szakemberi réteg megteremtése szempontjából, és elengedhetetlen az „új munkahelyekhez szükséges új készségek” elnevezésű fellépés megvalósításához, különös tekintettel a munkahelyi tanulás és a gyakorlati képzés bővítésére a diplomás fiatalok számára is az egyetemek és a vállalatok közötti megállapodások alapján; úgy véli továbbá, hogy támogatni kell a szakképzésben részt vevő diákok számára az Európai Unió más országaiban eltöltött tanulmányi és gyakorlati időt, hasonlóan a felsőoktatásban folyó Erasmus programhoz; kéri a szakképzés támogatottságának és megbecsülésének javítását;

49. hangsúlyozza, hogy a szakképzési programokat a kulcskompetenciák figyelembevétele révén tovább kell korszerűsíteni egyrészt annak érdekében, hogy azok minősége javuljon és vonzóbbá váljanak a fiatalok számára, másrészt hogy jobban megfeleljenek a munkaerőpiac változó igényeinek; úgy véli, hogy a szakképzési programoknak hozzá kellene járulniuk a transzverzális kulcskompetenciák fejlesztéséhez;

50. hangsúlyozza, hogy a jelenlegi bevált gyakorlatok alapján be kell vezetni egy modellt a polgári kompetenciákhoz kapcsolódó képzési kreditek elismerésére azon fiatalok számára, akik nem profitorientált szervezetek által vagy a fejlesztési együttműködés keretében támogatott önkéntes és civil szolgálati kezdeményezésekben vesznek részt;

51. sürgeti a középfokú szakoktatás és szakképzés, valamint a felsőoktatási képzés közötti könnyebb átjárhatóság lehetővé tételét, ami magasabb képzettséget biztosít;

52. hangsúlyozza a kulcskompetenciákról szóló ajánlás egész életen át tartó tanulást felölelő dimenzióját, és ragaszkodik ahhoz, hogy teljes körű megvalósításához további előrelépésre van szükség a szakoktatás és szakképzés, valamint a felnőttkori tanulás terén többek között annak jogi elismerésével, hogy mindenkinek joga van az egész életen át tartó tanuláshoz;

53. hangsúlyozza a tagállamok körében a szakképzés és a szakoktatás területén a tapasztalatcsere, valamint a bevált és a sikeres gyakorlatok megosztásának jelentőségét;

Egész életen át tartó tanulás

54. azonnali cselekvésre szólít fel a gyenge szövegértéssel rendelkező személyek növekvő számának kezelése érdekében, kiemelt támogatást nyújtva a helyi önkormányzatoknak, mivel a polgárok ezekhez férnek hozzá a legkönnyebben; felszólítja a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy tartsa szem előtt az írástudatlanok még mindig magas számát, és következesen lépjen fel e problémával szemben, a felnőttek körében is;

55. rendkívül aggasztónak tartja a munkanélküliek növekvő számát a fiatalok körében, különösen a jelenlegi gazdasági válság idején; sürgeti a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a munkaerőpiac a lehető legrugalmasabb legyen annak érdekében, hogy a fiatalok könnyen találjanak, illetve válthassanak munkát;

56. hangsúlyozza az oktatók nemzeti képesítési keretrendszerek kialakításába való nagyobb mértékű bevonásának, valamint az előzetes képzés jobb elismerésének szükségességét, beleértve a nem formális vagy ad hoc módon megszerzett képzést is;

57. megjegyzi, hogy a 2003-ban elfogadott öt referenciaérték közül négy vonatkozásában nem sikerül elérni a célkitűzéseket; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, a regionális és helyi hatóságokat, valamint az egyéb szereplőket, hogy vizsgálják meg ennek okait, és hozzanak megfelelő intézkedéseket e tendencia visszafordítása érdekében;

58. kiemeli a folyamatos strukturált párbeszéd és konzultáció fontosságát az oktatásuk és képzésük utolsó szakaszában lévő hallgatók, a felsőoktatási intézmények és a vállalkozások között;

59. támogatja azt a célkitűzést, hogy 2020-ra 12,5%-ról 15%-ra növeljék a felnőttek egész életen át tartó tanulásban való részvételét, és megfelelő fellépésre szólít fel; ennek érdekében felszólítja az egyetemeket, hogy tegyék lehetővé a tanuláshoz való szélesebb körű hozzáférést, diverzifikálják és tágítsák ki a hallgatók körét, és a tanulási programokat alakítsák át oly módon, hogy azokat a tanuláshoz visszatérő felnőttek vonzónak találják; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek még határozottabb kezdeményezéseket az egész életen át tartó tanulás olyan képzési intézményeinek támogatása és elterjesztése érdekében, mint a „második esélyt nyújtó” iskolák; szorgalmazza a nemi dimenzió figyelembevételét és elősegítését az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó stratégiák végrehajtása során; felhívja a figyelmet, hogy az egész életen át tartó tanulásban lényeges szerepet játszanak az idősek tanulását lehetővé tevő egyetemek;

60. megjegyzi, hogy az oktatásban és képzésben részt venni kívánó felnőttek előtt álló egyik legfőbb akadály a családjuk igényeit kiszolgáló létesítmények hiánya; ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az ezen a területen az Európai Szociális Alap programozásában kialakított bevált gyakorlatok alapján – többek között szolgáltatási és az összeegyeztethetőségi utalványok révén – dolgozzanak ki támogató intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden családi feladatokat (pl. gyermekek vagy egyéb eltartottak gondozását) ellátó diák és munkavállaló lehetőséget kapjon készségeinek és kompetenciáinak frissítésére és/vagy bővítésére; úgy véli, hogy fel kell tárni különösen az elektronikus tanulás lehetőségeit, mivel ez nagyobb rugalmasságot biztosít az oktatás, a munka és a gondozás összekapcsolására;

61. arra bátorítja a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy tegyen lépéseket az oktatás és képzés terén a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos összehasonlítható adatok gyűjtésének és elemzésének javítására, és biztosítsa a pekingi cselekvési platform megfelelő mutatóira vonatkozó statisztikák azonnali elérhetőségét és rendszeres frissítését;

62. ajánlja az oktatási és képzési intézményeknek, hogy a felnőttek számára nyitott programjaikat próbálják szélesebb körben népszerűsíteni, és tegyék egyszerűbbé az e programokhoz való hozzáféréshez szükséges adminisztratív eljárásokat;

63. felszólítja az Európai Bizottságot, hogy teljes mértékben vegye figyelembe az érdekelt felek szakértelmét és az „Oktatás és képzés 2020” stratégia megvalósításában játszott szerepét;

64. felszólítja az Európai Bizottságot, hogy vegye fel a nem formális oktatást, a szakoktatást és szakképzést, valamint az iskolai tanulókat az „Oktatás és képzés 2020” kiadás előtt álló mobilitási referenciaértékei közé, és vegye át a bolognai folyamat hallgatói mobilitással kapcsolatos viszonyítási pontjait;

65. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL L 394., 2006.12.30., 10. o.

(2)

HL C 290., 2007.4.12., 1.o.

(3)

HL C 119., 2009.5.28., 2.o.

(4)

HL C 41. E, 2009.2.19., 46. o.

(5)

HL C 45. E, 2010.2.23., 33. o.

(6)

A 9152/07. sz. tanácsi dokumentum


INDOKOLÁS

A lisszaboni stratégia 2000. évi elfogadása óta az EU oktatásra és képzésre irányuló politikája új lendületet kapott. Mára bizonyossá vált a felismerés, hogy az oktatás és képzés elengedhetetlen a holnap tudásalapú társadalmának és gazdaságának sikeréhez.

Az oktatás és képzés a nemzeti kormányok hatáskörébe tartozik, jóllehet némely kihívások (demográfiai változások, a készségek hiánya a munkaerőpiacon stb.) valamennyi tagállamban közösek. A minőségi (óvodai, alapfokú, középfokú, felsőfokú) oktatás és képzés alapvető fontosságú Európa sikere, valamint az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram elindítása szempontjából.

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy jóllehet általában véve javulás tapasztalható az Unióban az oktatási és képzési teljesítmény terén, a 2010-re kitűzött referenciaértékek többségét nem sikerül elérni. Elérkezett a megfelelő pillanat arra, hogy áttekintsük és felmérjük, mit rontottunk el.

A Bizottság közleménye:

A dokumentum az oktatásra és képzésre irányuló európai szintű politikák 2007–2009-es időszakban elért előrehaladásáról szóló jelentésből áll. E jelentés a nemzeti jelentések és teljesítmények részletes elemzésén alapul, egy sor mutatóval és referenciaértékkel egyetemben, és mindenekelőtt a 2006. évi kulcskompetenciákról szóló ajánlás végrehajtására összpontosít. A jelentés emellett áttekinti az egész életen át tartó tanulást célzó tagállami stratégiák, valamint a vonzóbb és a munkaerőpiac igényeihez jobban alkalmazkodó szakoktatás és szakképzés (VET) kialakítása, továbbá a felsőoktatás modernizálása érdekében bevezetett reformok alakulását.

Végezetül foglalkozik az újonnan felmerült kihívásokkal is, amelyek mindenekelőtt az „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” elnevezésű kezdeményezéshez kapcsolódnak.

Az elért előhaladás ismertetése és a további fellépést igénylő területek azonosítása mellett a közlemény egy sor intézkedést is javasol az e területen útjára indított kezdeményezések további ösztönzése érdekében.

A jelenlegi helyzet áttekintése:

A elért előrehaladásról szóló, 2010. évi közös jelentés tervezete rámutat az oktatási és képzési célkitűzések terén az elmúlt években elért eredményekre:

· Kulcskompetenciák integrációja

- Jelentős előrelépés történt különösen az iskolai tantervek vonatkozásában. Az olyan hagyományos tantárgyakat, mint az anyanyelv, az idegen nyelvek vagy a matematika és a természettudományok egyre inkább tantárgyközi szemlélettel oktatják, nagyobb hangsúlyt helyezve a gyakorlati alkalmazásra.

- Egyes országok egyedi stratégiákat vagy cselekvési terveket dolgoztak ki az alapkészségek szintjének emelésére, nevezetesen az olvasás, a matematika és a természettudományok terén.

- Egyre több példát látni a vállalkozó szellem előmozdítására, mint amilyen a vállalkozásokkal kialakított partnerségek vagy a mini diákvállalkozások létrehozása is.

· Az egész életen át tartó tanulást támogató stratégiák kidolgozása

- A legtöbb uniós tagállam már kidolgozott olyan stratégiát, amely kifejezetten az egész életen át tartó tanulás ösztönzését célozza, és erőfeszítések történtek a különféle oktatási rendszerek közötti rugalmas átjárhatóság elősegítésére is.

- Haladást sikerült elérni a nemzeti képesítési keretrendszerek kidolgozása és az Európai Képesítési Keretrendszerrel (EQF) történő összekapcsolásuk terén is.

· Szakoktatás és szakképzés

- A VET rendszerek vonzerejének növelésével a koppenhágai folyamat keretében foglalkoztak, és a legtöbb uniós tagállam kiemelt fontosságot tulajdonít a szakképzés és szakoktatás területén az európai minőségbiztosítási referenciakeret elfogadásának(1).

- Különös figyelmet kap a szaktanárok és szakoktatók szakmai színvonalának emelése, valamint egyre jelentősebb az áttérés a moduláris képzésre, ily módon biztosítva, hogy a szakoktatás és szakképzés rugalmasabban igazodjon a tanulók és az üzleti szféra igényeihez.

· A felsőoktatás korszerűsítése

- Az uniós tagállamok növekvő meggyőződéssel vallják, hogy alapvető fontosságú a hagyományos oktatásban an részt nem vevő tanulók hozzáférése az egész életen át tartó tanuláshoz. A legtöbb ország intézkedéseket hozott a hátrányos társadalmi-gazdasági nehézségekkel küszködő tanulók részvételének javítása érdekében.

Az előadó megjegyzései és a jövőbeli kihívások:

Bár a haladás jól érzékelhető, vannak még megoldásra váró kihívások:

1 – A kompetenciaalapú szemlélet javítása

A kulcskompetenciák keretrendszerének(2) használata terén elért előrelépések ellenére az előadó hangsúlyozni kívánja annak szükségességét, hogy megerősítsék a további tanulás, a kritikus gondolkodás és a kreativitás iránti pozitív hozzáállást.

Különösen fontos a transzverzális kulcskompetenciák fejlesztése, amilyen például a digitális kompetencia, továbbá a szociális és az állampolgári kompetenciák, a kezdeményezőkészség és a vállalkozó szellem, valamint a kulturális érzékenység elsajátításának képessége.

Ennek érdekében a közlemény több megvalósítható stratégiát is felsorol, mint például a tanárok kompetencia-fejlesztésének támogatása, az értékelési módszerek korszerűsítése, valamint a tanulásszervezés új módszereinek bevezetése.

Egy másik fontos terület az előadó számára a korai gyermekkorban biztosított minőségi oktatás mint a kulcskompetenciák korai elsajátításának mérföldköve.

Különösen fontos hangsúlyt fektetni a kulcskompetenciák fejlesztésére a szakoktatás és szakképzés, valamint a felnőttkori tanulás terén. A szakoktatás és szakképzés nem fedi le maradéktalanul a kulcskompetenciák teljes tartományát. Több figyelmet kellene fordítani például az idegen nyelvi képzésre és a transzverzális kulcskompetenciákra.

2 – Hatékonyabb fellépés a szövegértés terén és a hátrányos helyzetűek tekintetében

A szövegértéssel összefüggésben hanyatló teljesítmény figyelhető meg az olvasáskészség terén. Hatékonyabb nemzeti kezdeményezésekre van szükség, mivel az egyéb kulcskompetenciák elsajátítása nagyban függ az olvasás és szövegértés képességétől. A hátrányos helyzetű tanulókat illetően a személyre szabott oktatási megközelítés olyan módszer, amely jó eredményeket hozott.

3 – Az egész életen át tartó tanulási rendszerek jobb megvalósítása

A jelentés rávilágít arra, hogy ezen a területen továbbra is szükség van a stratégiák egységességének javítására és hatókörének kiszélesítésére. A stratégiáknak hosszabb időszakokat kell felölelniük, valamennyi korcsoport számára lehetőségeket kell biztosítaniuk, felülvizsgálat és értékelés tárgyát kell képezniük, és további fejlesztés alá kell esniük. Szintén kívánatos lenne az érdekelt felek fokozottabb bevonása és a politikai szereplők közötti jobb együttműködés.

4 – A szakoktatás és szakképzés, valamint a felsőoktatás korszerűsítése

Amint azt az „új munkahelyekhez szükséges új készségek” elnevezésű kezdeményezés is körvonalazza, a képzettségi szintek és a munkapiaci követelmények közötti eltérés várhatóan még inkább elmélyül majd, amennyiben a szakoktatási és szakképzési rendszerek nem képesek választ adni az új képzettségi és készségbeli elvárásokra. Egyre nagyobb szükség van az üzleti világgal kialakított szorosabb kapcsolatokra, és létfontosságú vonzóbb képzési kilátásokat és mobilitási lehetőségeket kínálni a szakoktatásban és szakképzésben részt vevő diákok számára.

Ami a felsőoktatást illeti, a köz- és magánforrásokból származó befektetések továbbra is kihívást jelentenek. Ezenkívül strukturális és kulturális akadályok is fennállnak, amelyek megnehezítik a már munkában álló személyek felsőoktatásba történő belépését.

5 – A partnerségi szemlélet kiterjesztése

A közlemény hangsúlyozza az oktatási intézmények és egyéb területek, főként a munkaerőpiac közötti partnerségek fontosságát. Ezt a modellt kellene alkalmazni az oktatás valamennyi szintjén, különösen a szakoktatás és szakképzés, valamint az egész életen át tartó tanulás tekintetében.

6 – Tanárok

A tanárképzés elengedhetetlen fontosságú, és fontolóra kell venni a tanári mobilitás növelésére irányuló támogatás lehetőségét.

Az előadó a tanárképzés jövőjének mérlegelésére szólít fel, figyelembe véve az új munkahelyeken támasztott új követelményekre.

7 – Egyéb megjegyzések

Az előadó fel kívánja hívni a figyelmet a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének (2010) jelentőségére. Az Eurobarométer szegénységről és társadalmi kirekesztésről szóló 2009. évi felmérése szerint az oktatás, a képzés vagy a készségek hiánya egyike azon tényezőknek, amelyet a leggyakrabban érzékelnek a szegénység „személyes” okaként.

Ezenkívül az önkéntesség európai éve (2011) is lehetővé teszi majd a résztvevők számára annak megértését, hogy az önkéntes tevékenység olyan nem formális tanulási élmény, amely a társas készségek és szociális kompetenciák, valamint az olyan közös európai értékek megszilárdításához erőteljesen hozzájáruló kompetenciák fejlesztésén keresztül, amilyen például a szolidaritás vagy a társadalmi kohézió, gazdagítják személyiségünket és elősegítik személyes kiteljesedésünket. Az önkéntesség hatalmas, egyelőre javarészt kiaknázatlan lehetőségeket rejt Európa társadalmi és gazdasági fejlődése szempontjából.

(1)

HL C 155., 2009.7.8., 1.o.

(2)

Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák, HL L 394., 2006.12.30., 10. o.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

27.4.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

26

1

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Maria Badia i Cutchet, Malika Benarab-Attou, Lothar Bisky, Piotr Borys, Jean-Marie Cavada, Silvia Costa, Santiago Fisas Ayxela, Mary Honeyball, Cătălin Sorin Ivan, Petra Kammerevert, Morten Løkkegaard, Marek Henryk Migalski, Katarína Neveďalová, Doris Pack, Chrysoula Paliadeli, Marie-Thérèse Sanchez-Schmid, Marco Scurria, Joanna Senyszyn, Timo Soini, Emil Stoyanov, Hannu Takkula, László Tőkés, Marie-Christine Vergiat, Milan Zver

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Liam Aylward, Ivo Belet, Oriol Junqueras Vies, Hans-Peter Martin, Iosif Matula

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Vicky Ford

Utolsó frissítés: 2010. május 10.Jogi nyilatkozat