Eljárás : 2009/2153(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0203/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0203/2010

Viták :

PV 05/07/2010 - 23
CRE 05/07/2010 - 23

Szavazatok :

PV 06/07/2010 - 6.17
CRE 06/07/2010 - 6.17
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0264

JELENTÉS     
PDF 244kWORD 184k
2010. június 16.
PE 440.140v03-00 A7-0203/2010

az Európai Unió biohulladék-gazdálkodásáról szóló bizottsági zöld könyvről

(2009/2153(INI))

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság

Előadó: José Manuel Fernandes

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Európai Unió biohulladék-gazdálkodásáról szóló bizottsági zöld könyvről

(2009/2153(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. és 192. cikkére, amely az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének előmozdítását célozza,

–   tekintettel az Európai Unió biohulladék-gazdálkodásáról szóló bizottsági zöld könyvre (COM(2008)0811),

–   tekintettel az Európai Unió Tanácsa 2009. június 25-i következtetéseire (11462/09, 2009. június 26.),

–   tekintettel a hulladékokról szóló, 2006. április 5-i 2006/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–   tekintettel a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelvre(2),

–    tekintettel a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési programot létrehozó európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására irányuló végső közös tanácsi állásfoglalásról szóló 2002. január 17-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel „A fenntartható mezőgazdaságról és a biogázról: az uniós előírások felülvizsgálatának szükségessége” című, 2008. március 12-i állásfoglalására(4);

–   tekintettel A jövő ma kezdődik - Az éghajlatváltozással foglalkozó jövőbeni integrált uniós politikára vonatkozó ajánlások” című 2009. február 4-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program félidős értékeléséről szóló 2008. április 10-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel a talajvédelem kereteinek meghatározására, valamint a 2004/35/EK irányelv módosítására vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2007. november 14-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel a talajvédelemre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló 2007. november 13-i állásfoglalására(8),

–   tekintettel a hulladékszállításról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására irányuló tanácsi közös álláspontra vonatkozó, 2005. október 25-i állásfoglalására(9),

–   tekintettel a megújuló energiaforrásoknak az EU-n belüli részesedéséről és a konkrét intézkedésekre irányuló javaslatokról szóló, 2005. szeptember 29-i állásfoglalására(10),

–   tekintettel a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására irányuló tanácsi közös álláspontra vonatkozó 2008. június 17-i állásfoglalására(11),

–   tekintettel a hulladékok újrafeldolgozására vonatkozó tematikus stratégiáról szóló 2007. február 13-i állásfoglalására(12),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A7-0203/2010),

A. mivel a bizottsági zöld könyvben foglalt kezdeményezés alkalmat ad a biohulladék-gazdálkodással kapcsolatos közösségi fellépésre,

B.  mivel a biohulladék megfelelő kezelése nem csupán a környezetre nézve kedvező, hanem társadalmi és gazdasági előnyökkel is jár,

C. mivel a hulladékokról szóló keretirányelv 2. cikkének (4) bekezdése értelmében az egyes hulladékfajtákkal történő gazdálkodást külön irányelvekben különös vagy kiegészítő rendelkezésekkel lehet szabályozni,

D.  mivel a hulladéklerakókról szóló 99/31/EK irányelv nem biztosít elegendő eszközt a szerves hulladékokkal való fenntartható gazdálkodáshoz,

E.  mivel a biohulladék-gazdálkodásra vonatkozó szabályozás töredezett, és a jelenlegi jogalkotási eszközök nem elégségesek a hatékony biohulladék-gazdálkodással kapcsolatos célkitűzések eléréséhez; mivel ezért külön irányelvre van szükség a biohulladék-gazdálkodásra vonatkozóan; mivel a biohulladék-gazdálkodás valamennyi különböző szabályának egyetlen jogi aktusba foglalása önmagában is a jogalkotás kiválósága és a jobb szabályozás példája lenne, valamint egyszerűsödést, nagyobb egyértelműséget, a jogszabály alkalmazásának jobb ellenőrzését és végrehajtatását, valamint jogbiztonságot jelentene, biztosítva ezáltal az állami és magánbefektetők hosszú távú bizalmát,

F.  mivel a biohulladék európai újrafeldolgozásáról szóló, 2010. február 15-én Barcelonában tartott, a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament részvételével zajló konferencia következtetései(13) megállapították, hogy cselekedni kell egy biohulladékról szóló európai jogszabályi keret megalkotása érdekében, hiszen a mostani pillanat kulcsfontosságú egy ilyen szabályozás előmozdítása szempontjából,

G. mivel a biohulladék-gazdálkodásról szóló külön irányelvnek kellőképpen rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy felölelje a különféle elérhető hulladékgazdálkodási lehetőségeket, tekintettel arra, hogy számos változót és helyi tényezőt kell figyelembe venni,

H. mivel a biohulladékban rejlő kihasználatlan potenciált tagállamonként igen különböző szakpolitikák szerint kezelik; mivel a hatékony és fenntartható erőforrás-gazdálkodás érdekében jobban kell gazdálkodni e hulladékokkal; mivel fokozni kell a biohulladékok szelektív összegyűjtését, hogy el lehessen érni az újrafelhasználásra és a megújuló energiára vonatkozó célkitűzéseket, hozzájárulva ezzel az EU 2020 stratégia céljainak megvalósításához, különösen az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó kiemelt kezdeményezés keretében,

I.   mivel a szelektív gyűjtés különösen lehetővé teszi az egyes hulladéktípusokkal, mint például az egyszer használatos edényeket alkalmazó éttermekből származó konyhai, biológiai úton lebomló vagy komposztálható hulladékokkal történő optimális gazdálkodást,

J.   mivel a szerves hulladékok komposztálása lehetővé teszi a vezető piacokról szóló közösségi kezdeményezés által már szabályozott, biológiailag lebomló és komposztálható termékek újrafeldolgozását,

K. mivel uniós szintű minőségi előírásokat kell meghatározni a biohulladék-kezelésre és a komposzt minőségére vonatkozóan; mivel a komposztra vonatkozó minőségi paraméterek szabályozása – egy, a nyomon követhetőséget, minőséget és biztonságos használatot biztosító integrált megközelítést is beleértve által meg lehet teremteni az e termék iránti fogyasztói bizalmat; mivel a komposzt minőség szerinti osztályozására van szükség annak érdekében, hogy a komposzthasználat ne járjon káros következménnyel a talajra és a talajvízre, különösen pedig az abból a talajból származó mezőgazdasági termékre nézve;

L.  mivel az alacsony szintű végrehajtás miatt a biohulladékok lerakóban történő elhelyezésének elkerülésével kapcsolatos célkitűzések eléréséhez további jogalkotási iránymutatásokra van szükség,

M. mivel védelmi intézkedésekre lehet szükség annak biztosítása érdekében, hogy a komposzt ne eredményezzen talaj- vagy talajvízszennyezést,

N.  mivel mérlegelni és értékelni kell a rosszabb minőségű komposzt felhasználásának lehetőségeit, hogy alkalmazása ne legyen ártalmas a környezetre és az emberi egészségre nézve, és mivel a rosszabb minőségű komposzt felhasználási körének pontos meghatározása uniós szinten, valamint annak meghatározása, mikor számít a komposzt terméknek és mikor hulladéknak, megkönnyítené a tagállamok számára a tájékozódást a komposzt használatával kapcsolatos döntések meghozásakor,

O.  mivel az „Erőforrás-hatékony Európa” az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezése, és ennélfogva ösztönözni kell az erőforrás-hatékonyságot; mivel a biohulladék újrahasznosítása hozzájárul az erőforrás-hatékonyság növeléséhez,

P.  mivel a nedves biohulladék csökkenti a hulladékégetés hatékonyságát; mivel a megújuló erőforrásokból előállított villamos energiáról szóló irányelv közvetett módon ösztönzi a biohulladékok égetését; mivel a biohulladék jobban hozzájárulhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez azáltal, hogy komposzttá alakítják a talajminőség javítása és a szénmegkötés megvalósulása érdekében, amelyet jelenleg nem ösztönöz a megújuló erőforrásokból előállított villamos energiáról szóló irányelv,

Q. mivel az anaerob lebontással a biogáz előállítása során hatékony módon nyerhető energia, míg az abból nyert fermentált anyag komposzt készítésére használható,

R.  mivel a megfelelő módon végzett biohulladék-gazdálkodás fő céljának az eredmény elérésének kell lennie, ami nyitva hagyja az összes technológiai lehetőséget a biohulladék-gazdálkodásra vonatkozóan, ösztönözve ezáltal az innovációt, a tudományos kutatást és a versenyképességet,

S.  mivel egymást kölcsönösen erősítő kapcsolat áll fenn az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságot eredményező, újrahasznosító társadalom felé történő átmenet és az e területen való környezetbarát munkahelyek teremtésével kapcsolatos potenciál között, ezért szükséges forrásokat elkülöníteni olyan kutatások számára, amelyek a biohulladék gyűjtésének és kezelésének a munkakörnyezetre gyakorolt hatását vizsgálják,

T.  mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a környezetvédelmi tudatosság növelését célzó intézkedéseket e téren, különösen iskolai programok révén, hogy ezzel is ösztönözzék a szilárd kommunális hulladék fenntartható kezelését, és javítaniuk kell a közvélemény tudatosságát a szelektív hulladékgyűjtés előnyeivel kapcsolatban; mivel e tekintetben az önkormányzatok és az önkormányzati vállalkozások fontos szerepet játszanak a polgároknak nyújtott tanácsadásban és tájékoztatásban a hulladékképződés megelőzése területén,

U. mivel a biohulladékok a szilárd kommunális hulladék több mint 30%-át teszik ki; és mivel a biohulladék mennyisége az Európai Unióban egyre nő, és a lerakókba kerülve jelentős forrása az üvegházhatást okozó gázoknak és más negatív környezeti hatásoknak, és mindezek olyan körülmények között mennek végbe, hogy a hulladékgazdálkodás jelenleg az üvegházhatást okozó gázok negyedik legfontosabb forrása,

V.  mivel a gyakorlatban nem csak a háztartási eredetű biohulladékot kezelik fenntartható módon;

W. mivel a hulladékgazdálkodást a hulladékhierarchiának megfelelően kell kialakítani, amely az alábbi sorrendet állapítja meg: megelőzés és csökkentés, újrahasználat, újrafeldolgozás, egyéb, például energetikai célú hasznosítás, valamint végső lehetőségként hulladéklerakóban való elhelyezés a hulladékokról szóló keretirányelv 4. cikke szerint, amelynek értelmében a biohulladékok égetésével szemben azok újrahasznosítását kell előnyben részesíteni, mivel ez nem csak a metánképződést küszöböli ki, de a szénmegkötés és a talaj minőségének javítása révén az éghajlatváltozás elleni küzdelem sikeréhez is hozzájárul; mivel a megelőzés a biohulladék-kezelés elsődleges célja, amely különösen lehetővé teszi az élelmiszer- és zöldhulladékok képződésének elkerülését, például a közparkok jobb tervezése, illetve csekély gondozást igénylő növények és fákkal való beültetése révén,

X. mivel ha egy környezetvédelmi szempontból hatékony biohulladék-gazdálkodás irányában kívánunk haladni, a kérdést az energia- és talajvédelem szakpolitikáinak integrált szemszögéből kell nézni, összhangban az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó célokkal; mivel további előnye a kezelt biohulladéknak a tőzeg kiváltására való használatakor a biológiai sokféleség megőrzése, óvva ezáltal a vizes élőhelyek ökoszisztémáit,

Y.  mivel a biohulladékból biogáz előállítására alkalmas anaerob lebontás értékes módon járulhat hozzá az Európai Unióban az erőforrások fenntartható kezeléséhez, valamint a megújuló energiákra vonatkozó uniós célkitűzések fenntartható módon történő megvalósításához,

Z.  mivel a biohulladékokat minőségi komposzt előállítására felhasználható értékes természeti erőforrásnak kell tekinteni, amely hozzájárul az európai talajromlás elleni küzdelemhez, fenntartva a talaj termékenységét, csökkentve különösen a foszfor alapú műtrágyák használatát a mezőgazdaságban és fokozva a talaj vízmegtartó képességét,

AA. mivel az egyes tagállamok hulladékgazdálkodási rendszerei különböznek egymástól, és a lerakóban történő elhelyezés továbbra is a legelterjedtebb hulladékkezelési módszer az Európai Unióban, annak ellenére, hogy a környezet szempontjából ez a legrosszabb lehetőség,

AB. mivel a biohulladékból előállított, közlekedés céljára használt üzemanyagokban jelentős környezetvédelmi előnyök rejlenek;

AC. mivel ösztönözni kell a tudományos kutatást és a technológiai innovációt a biohulladék-gazdálkodás területén,

AD. mivel a szelektív gyűjtés jelenleg lehetővé teszi a szennyeződés elkerülését, és segíti a minőségi komposzt kinyerésére, a biohulladékok újrahasznosításához szükséges minőségi anyagok biztosítására, valamint az energiahasznosítás hatékonyabbá tételére vonatkozó célok elérését,

AE. mivel a rendelkezésre álló tanulmányok és a tagállami tapasztalatok is azt mutatják, hogy a kivitelezhető és környezetvédelmi és gazdasági szempontból is fenntartható szelektív gyűjtés nagyon fontos, és azt kötelezővé kell tenni; mivel a szelektív gyűjtést a jó minőségű komposzt előállításához szükséges előfeltételnek kell tekinteni,

Jogszabályok:

1.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a biohulladékokra vonatkozó meglévő jogszabályokat, és a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva 2010 végéig dolgozzon ki külön irányelv-javaslatot többek között az alábbiakra vonatkozólag:

- kötelező szelektív gyűjtési rendszer létrehozása a tagállamok számára, kivéve azokat az eseteket, ahol ez környezetvédelmi, illetve gazdasági szempontból nem ez a legjobb megoldás,

- a biohulladék újrafeldolgozása,

- a biohulladékból nyert komposztok különböző fajtáinak minőség szerinti osztályozása;

2.  felszólítja a Bizottságot, hogy számszerűsítse az újrafeldolgozásából és komposztálásából származó szén-dioxid-kibocsátás csökkenését a nemzeti kibocsátási tervek keretében;

3.   megjegyzi, hogy a jövőbeli európai uniós szabályozási keret jogi iránymutatást és egyértelműséget biztosítana számos tagállam számára és arra bátorítaná őket, hogy ruházzanak be a biohulladék-gazdálkodás területén; buzdítja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a szelektív hulladékgyűjtési rendszerek bevezetésében, és határozzon meg kötelező erejű és nagyratörő célkitűzéseket az ilyen hulladékok újrahasznosítására vonatkozóan;

4.  emlékeztet arra, hogy a 2002. július 22-i hatodik környezetvédelmi közösségi cselekvési program (2001–2010) 8. cikke (2) bekezdésének iv. pontja arra kötelezte a Bizottságot, hogy a természeti erőforrások és a hulladék fenntartható felhasználásának és kezelésének célkitűzésére irányuló egyik elsőbbségi intézkedésként dolgozzon ki jogszabályokat a biológiailag lebomló hulladékról, és ezért elfogadhatatlan, hogy 8 évvel később még mindig nem áll küszöbön jogalkotási javaslat,

5.   felszólítja a Bizottságot, hogy hatásvizsgálatában dolgozzon ki javított biohulladék-gazdálkodási rendszert a szelektíven gyűjtött biohulladék újrahasznosítására, a mezőgazdasági és ökológiai előnyök érdekében történő komposztálás alkalmazására, a mechanikus/biológiai kezelési lehetőségekre, valamint a biohulladéknak energiaforrásként történő használatára vonatkozóan; úgy véli, hogy e hatásvizsgálatot kellene használni a biológiailag lebomló hulladékokra vonatkozó új uniós jogi keret elkészítésének alapjául;

Felhasználás:

6.  sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamokkal egyeztetve határozzon meg kritériumokat a minőségi komposzt előállítására vonatkozóan, határozzon meg a végtermékekre vonatkozó minimumkövetelményeket a hulladékokról szóló keretirányelv 6. cikkének értelmében, amely lehetővé teszi a biohulladékok kezelése révén létrehozott különböző komposztfajták minőségének osztályozását egy integrált megközelítésen alapuló stratégia keretében, amely a minőségen kívül a termékek eredetének visszakövethetőségét és a biztonságos alkalmazást is garantálja;

Energiaügy:

7.  úgy véli, hogy az anaerob lebontás különösen hasznos a biohulladék tekintetében, ugyanis tápanyagban gazdag talajjavítót, fermentált anyagot és biogázt eredményez, amely biometánná alakítható vagy alapterhelési elektromos áram előállításához felhasználható megújuló energiaként alkalmazható;

8.  fontos feltételnek tartja, hogy annak érdekében, hogy a biohulladék elégetése megvalósítható alternatívát jelenthessen a hulladékkezelés hierarchiájában, azt energia-visszanyeréssel kell kombinálni;

9.   hangsúlyozza, hogy a biohulladékok energetikai célú felhasználása során figyelemmel kell lenni az energiahatékonyság és a fenntartható fejlődés szempontjaira, ezért a leghatékonyabb módon kell felhasználni ezeket a termékeket; megismétli ezért, hogy a szelektív hulladékgyűjtés döntő fontosságú a hulladéklerakókról szóló irányelv(14) betartásához, továbbá minőségi alapanyagokkal szolgál a biológiailag lebomló szerves hulladékok újrahasznosításához és javítja az energia-visszanyerés hatékonyságát;

10. megállapítja, hogy a hulladék szeméttelepektől való eltérítése, az újrafeldolgozás és a biogáz-előállítás arányainak növelése érdekében semmilyen technológiai eszközt és lehetőséget sem szabad elvetni, amelyek maximalizálják a források újrafeldolgozását vagy hasznosítását;

11. úgy véli, hogy a biohulladék értékes megújuló erőforrás az elektromos áram, valamint a közlekedésben felhasznált bioüzemanyagok előállításához és a gázhálózatok táplálásához az általa kibocsátott biogáz (50–75%-ban metán, illetve szén-dioxid) tisztítása és biometánná alakítása révén; felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze és támogassa a biogáz biohulladékból való előállításának lehetőségeit;

12. hangsúlyozza, hogy fokozottan törekedni kell arra, hogy a biohulladékot ne lerakókban helyezzék el; tekintetben megjegyzi, hogy a biohulladék hozzájárulhat az EU azon célkitűzésének eléréséhez, hogy 2020-ra a megújuló energiák aránya legalább 20% legyen, valamint az EU üzemanyag-minőségről szóló irányelvének céljához is; emlékeztet arra, hogy a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv támogatja a biomassza minden formájának megújuló energiaforrásként való felhasználását, ideértve a biohulladék energetikai hasznosítását is, és hogy a hulladékból nyert bioüzemanyagok duplán számítanak a közlekedésben való 10 %-os megújulóenergia-felhasználás célkitűzéséhez; ezért felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti jogszabályaik tekintetében egy integrált hulladékhierarchia-politika részeként vegyék fontolóra a hulladék biológiailag lebomló részének energetikai hasznosítását, és sürgeti őket a bevált gyakorlatok megosztására;

Kutatás és innováció:

13. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat a tudományos kutatás és a technológiai innováció ösztönzésére és támogatására a biohulladék-gazdálkodás területén,

14. felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is kötelezze el magát a biohulladék-kezelési módszerekre vonatkozó kutatások mellett a talajhoz kapcsolódó előnyök, valamint az energetikai célú újrahasznosítás és a környezetre gyakorolt következmények mennyiségileg jobb meghatározása érdekében.

Tudatosság és tájékoztatás:

15. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a környezetvédelmi tudatosság növelését célzó intézkedéseket a biohulladékok területén, különösen az iskolákban és a felsőoktatási intézményekben, hogy ezzel is ösztönözzék a hulladékkeletkezés megelőzésére irányuló magatartásformákat és a biohulladék és a szilárd kommunális hulladék fenntartható kezelését, valamint hogy fogékonyabbá tegyék a polgárokat a hulladékmegelőzés és a szelektív hulladékgyűjtés, valamint a szelektív gyűjtés és a biohulladék biológiai kezelése előnyei iránt; hangsúlyozza a városok, az önkormányzatok és az önkormányzati vállalkozások fontos szerepét a polgároknak nyújtott tanácsadásban és tájékoztatásban a hulladékkezelés területén;

Környezeti vonatkozások:

16. úgy véli, hogy – a talajba történő visszajuttatása révén – a kezelt biohulladékot fel kell használni a szerves anyagok megőrzése, valamint a tápanyag, különösen a foszfát teljes körforgásának biztosítása céljából, továbbá felszólítja a Bizottságot annak tudomásul vételére, hogy a foszfáttartalékok elfogadhatatlanul gyors iramban zajló kimerülésének mérséklésére vonatkozó hozzájárulásaik tekintetében meg kell vizsgálnia politikáit;

17. hangsúlyozza, hogy a szennyező anyagoktól mentes, biológiailag lebomló szerves hulladékokat értékes, minőségi komposzt előállítására felhasználható természeti erőforrásnak kell tekinteni;

18. úgy véli, hogy a mezőgazdaság jövője függ a talaj termékenységének megőrzésétől és helyreállításától is; megjegyzi, hogy a minőségi komposzt mezőgazdasági felhasználása hozzájárulhat a talaj termőképességének megőrzéséhez, vízmegtartó és szén-dioxid-megkötő képességének növeléséhez, valamint a műtrágyák használatának csökkentéséhez; hangsúlyozza a tagállamok szerepét a minőségi komposzt használatának biztosításában a termőföldeken;

19. rámutat, hogy a komposztálás során az elföldelt anyagok által kibocsátott gázok esetleg csak nehezen kontrollálhatók, ami a környezetre és a légkörre nézve komoly veszélyt jelenthet; emlékeztet arra, hogy a biológiailag lebomló kommunális hulladék megfelelő komposztálásához hozzátartozik a felszín alatti vizeknek a komposztálóüzemekből származó csurgalékvízzel szembeni védelme is;

20. hangsúlyozza, hogy a különböző szintű célkitűzések elérése tekintetében (az éghajlat felmelegedése, a talaj romlása és a talajerózió elleni küzdelem, a megújuló energiával kapcsolatos célok elérése) a szelektíven gyűjtött biohulladék komposztálásának és fermentálásának kombinációja, amennyiben megvalósítható, kétségkívül rendelkezik előnyökkel és támogatást érdemel;

21. felhívja ezért a Bizottságot, hogy javasoljon nemzeti célkitűzéseket a biohulladék újrafeldolgozására, amelyek korlátoznák a legkevésbé kívánatos hulladékgazdálkodási megoldásokkal – mint a lerakás vagy elégetés – kezelt biohulladék mennyiségét;

A hulladéklerakókról szóló irányelv betartása:

22. megismétli, hogy az ilyen hulladékok kezelésének a hulladékkezelési módok általános hierarchiájára kell alapulnia, amely a következőképen épül fel: megelőzés, újrahasznosítás, másfajta, többek között energetikai célú újrahasznosítás, és végső lehetőségként hulladéklerakókban való elhelyezés (1999/31/EK irányelv, 5. cikke és a 2008/98/EK irányelv(15)); kéri, hogy a Bizottság tegyen nagyobb erőfeszítéseket annak biztosítására, hogy a hulladékrakókban való elhelyezésre vonatkozó rendelkezéseket az Unió egészében betartsák és alkalmazzák;

23. megállapítja, hogy az egyes tagállamok nemzeti jogszabályai és hulladékkezelési rendszerei különböznek egymástól, és hogy a lerakóban történő elhelyezés továbbra is a szilárd kommunális hulladék legelterjedtebb megsemmisítési módszere az Európai Unióban; felhívja a tagállamokat, hogy a legjobb gyakorlatok cseréje érdekében fokozzák együttműködésüket a biológiailag lebomló hulladékok kezelése terén;

24. úgy véli, hogy a mechanikai-biológiai kezelés (MBK) hatékony módja annak, hogy jelentős mennyiségű rothadékony hulladéktól szabadítsuk meg a szemétlerakókat, komposztálás, anaerob lebontás és energetikai hasznosítás céljával;

Gazdasági szempontok:

25. úgy véli, hogy pénzügyi ösztönzőkre van szükség a szelektív gyűjtés és más, az erőforrások visszanyerését maximalizáló biohulladék-gazdálkodási rendszerek elterjesztéséhez;

26.  hangsúlyozza, hogy az európai komposztpiac fejlesztésének elősegítéséhez javítani kell a biohulladék-gazdálkodást és össze kell hangolni a komposztra vonatkozó minőségi előírásokat;

27. úgy véli, hogy a káros anyagok beviteléből eredő többletköltségek megtérítésének alapját „a szennyező fizet” elvének kellene képeznie annak érdekében, hogy a biohulladék kihelyezésének káros külső hatásait ne a gazdálkodóknak kelljen megfizetniük;

28. hangsúlyozza, hogy számos tagállamban már létezik bizonyos infrastruktúra, de pénzügyi ösztönzőkre van szükség a biohulladékból származó lehetséges komposzt és fermentált anyagok, bioenergia- és bioüzemanyag-piac létrehozásához és kiépítéséhez;

29. hangsúlyozza a biohulladékból előállított, közlekedés céljára használt üzemanyagokban rejlő környezetvédelmi előnyöket; a hulladékhierarchia fényében felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék azt figyelembe a hulladékról szóló felülvizsgált keretirányelv alkalmazásakor, és kéri a Bizottságot, hogy foglalja bele a hulladékhierarchiát az alkalmazásra vonatkozó iránymutatásaiba;

30. sürgeti a Bizottságot, hogy foglalja bele a témát érintő minden jelenlegi vagy további hatástanulmányba annak kérdését, hogy milyen fajta gazdasági ösztönzőket, alapokat vagy támogatásokat lehet mozgósítani vagy létrehozni a biohulladék megfelelő kezelését lehetővé tevő technológiák kifejlesztésére és megvalósítására;

31. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

HL L 114., 2006.4.27., 9. o.

(2)

HL L 182., 1999.7.16, 1. o.

(3)

HL C 271E., 2002.11.7., 154. o.

(4)

HL C 66E., 2009.3.20., 29. o.

(5)

HL C 67E, 2010.3.18., 44. o.

(6)

HL C 247E, 2009.10.15., 18. o.

(7)

HL C 282E, 2008.11.6., 281. o.

(8)

HL C 282E, 2008.11.6., 138. o.

(9)

HL C 27E., 2006.11.9., 59. o.

(10)

HL C 227.E., 2006.9.21., 599. o.

(11)

HL C 286E., 2009.11.27., 81. o.

(12)

HL C 287E., 2007.11.29., 135. o.

(13)

Feljegyzés a Tanács titkárságától, 2010. március 9., 7307/10. tanácsi dokumentum

(14)

Az 1999/31/EK irányelv (17) preambulumbekezdése.

(15)

HL L 182., 1999.7.16, 1. o.


INDOKOLÁS

Az EU gazdasági és területi növekedésével párhuzamosan továbbra is folyamatosan nő a keletkező hulladék mennyisége. A becslések szerint az Európai Unióban keletkező biohulladék mennyisége eléri az évi 76,5 és 102 millió tonna közötti élelmiszer- és kerti hulladékot, illetve 37 millió tonna élelmiszer- és italipari hulladékot.

Az elsődleges prioritásnak a hulladék megelőzésének, illetve csökkentésének kell lennie, amelyek jelentős környezeti és gazdasági előnyökkel járnak. Ez a prioritás a jogalkotás, valamint a lakosság tudatosságának növelése révén érhető el. Remélhető, hogy az európai állampolgárok megújult és részvételen alapuló környezetvédelmi tudatosságot magukévá téve segíteni fogják e cél elérését. A megelőzést tágan kell értelmezni, ami azt jelenti, hogy a legjobb hulladék az, amelyik nem létezik, illetve nem fog soha azzá válni.

A hulladékgazdálkodási politika további stratégiai célja, hogy az EU újrahasznosító társadalommá váljon. Az Európai Unióban nap mint nap keletkező hatalmas hulladékmennyiséget nem lehet elpazarolni. A hulladékmennyiség hasznosítása tekintetében a biohulladék fontos szerepet játszik az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és értékes lehetőséget hordoz magában a talajvédelem és a megújulóenergia-termelés előmozdítása terén. Így az erőforrásokkal való hatékony gazdálkodáson keresztül elő lehet mozdítani a fenntartható fejlődést.

A biohulladék szerepe az éghajlatváltozás elleni küzdelemben

A hulladék az energiaágazat, az ipar és a mezőgazdaság után az üvegházhatást okozó gázok negyedik legnagyobb forrása az Európai Unióban. A 2004-es statisztikai adatok szerint a hulladékágazatban összesen 109 millió tonna üvegházhatást okozó gázt bocsátottak ki.

A gázkibocsátás fő forrása a hulladéklerakóban való elhelyezés. A hulladéklerakás a környezet szempontjából a legrosszabb megoldás, és bár rövid távon ez a legolcsóbb, környezeti veszteséggel és magasabb karbantartási költségekkel jár. A hulladéklerakókban keletkező gázok közül a legfontosabb a metán, amelynek éghajlatváltozásra gyakorolt hatása lekötetlen formában 23-szor nagyobb a szén-dioxidénál.

Emellett a hulladéklerakóban való elhelyezés nyomán keletkező csurgalékvíz – amennyiben nem gyűjtik össze a hulladéklerakókról szóló irányelvnek megfelelően – szennyezheti a talajvizet és a talajt, emellett bioaeroszolokat és kellemetlen szagokat bocsáthat ki, valamint látványként is zavaró. A hulladéklerakóban való elhelyezés további negatívuma a használt terület nagysága, amely meghaladja a más hulladékkezelési módok esetében használt terület nagyságát, és hosszú távon visszafordíthatatlan földveszteséggel jár, amiből következően ez nem fenntartható megoldás. Ezért haladéktalanul ösztönözni kell a biohulladékok lerakóban történő elhelyezésének elkerülését.

A biohulladékban rejlő lehetőségek a talajromlás elleni küzdelem terén

A talajvédelemről szóló 2006-os tematikus stratégia (COM(2006)231 végleges) a talajromlást komoly problémaként jelöli meg az Európai Unióban. A talajromlás közvetlen hatással van a víz- és a levegőminőségre, a biológiai sokféleségre és az éghajlatra.

A biohulladék alapvető fontosságú szerepet tölthet be a talaj helyreállításában, amennyiben komposztálásra használják. A komposztálás a zöldhulladékok kezelésének legmegfelelőbb módja, és előnye, hogy felhasználható a talaj trágyázására. A talajvédelemről szóló tematikus stratégia szerint a talajromlás évente akár 38 milliárd euróba is kerülhet.

A komposzt előállításakor az eredményre kell helyezni a hangsúlyt, amennyiben a cél a jó minőségű komposzt. A talajvédelemről szóló tematikus stratégia szerint a komposzt a stabil szerves anyagok egyik legjobb forrása, amelyből a megromlott állapotú talajban humusz képződhet. A komposzt használata agronómiai előnyökkel jár, javítja a talajszerkezetet, a beszivárgási sebességet, a víztartó kapacitást, a talaj mikroorganizmusait és tápanyagokkal való ellátottságát. A becslések szerint az európai talaj 45%-ának alacsony a szervesanyag-tartalma. Ezért ösztönözni kell a biohulladékok megfelelő kezeléséből származó minőségi komposzt előállítását.

A biohulladékban rejlő lehetőségek a megújuló energia előmozdítása terén

A biohulladék a bioenergia-termeléshez is fontos nyersanyagként szolgálhat. A bioenergia anaerob lebontással jön létre, ami a nedves biohulladék – például a használt háztartási zsiradék – legmegfelelőbb kezelési módja. Az anaerob lebontás során szabályozott reaktorokban biogáz termelődik, amely használható villamosenergia-termelésre, fűtésre vagy gépkocsik számára bioüzemanyagként.

A komposztálási kritériumokat nem teljesítő, rosszabb minőségű biohulladékokat energiává kell alakítani, és minőségük szerint osztályozni kell.

A biohulladék-gazdálkodás jelenlegi helyzete

A biohulladék-gazdálkodás ezidáig nagyon különböző politikák alapján folyt az egyes tagállamokban, van, ahol csak minimális intézkedésekre került sor, míg máshol nagyratörő politikákat követtek. Jelentős a különbség a legkisebb újrafelhasználási aránnyal rendelkező tagállamok (90% hulladéklerakás, 10% újrafelhasználás és energetikai hasznosítás) és a leghatékonyabbak között (10% hulladéklerakás, 25% energetikai hasznosítás és 65% újrafelhasználás).

A jelenlegi uniós jogszabályok nem korlátozzák a tagállamokat a biohulladék kezelési módjának kiválasztásában, feltéve hogy tiszteletben tartanak bizonyos keretfeltételeket, így a hulladékokról szóló keretirányelvben előírtakat, amely felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket az alábbiak ösztönzése érdekében: a biohulladék szelektív gyűjtése tekintettel a biohulladék komposztálására és anaerob lebontására; a biohulladék oly módon történő kezelése, amely megfelel a környezetvédelem magas szintjének; valamint a biohulladékból készített, környezetvédelmi szempontból biztonságos anyagok használata. A hulladéklerakókról szóló irányelv pedig előírja a kötelező fokozatos áttérést a biohulladékok hulladéklerakóban való elhelyezéséről.

Ezek a jogalkotási eszközök azonban nem érték el a kívánt célokat. Tekintettel arra, hogy a tagállamok csak igen csekély mértékben hajtották végre a biohulladékok lerakókban történő elhelyezésének elkerülésével kapcsolatos célkitűzéseket, egyértelműen további intézkedésekre van szükség a hulladéklerakókról szóló irányelv kiegészítésére.

A biohulladék-gazdálkodás jövője

Egy, a biohulladék-gazdálkodásról szóló külön irányelv kulcsfontosságú pillérként szolgálna a hulladékokról szóló keretirányelvből és a hulladékgazdálkodásról szóló más általános irányelvekből fakadó elvek végrehajtásához. Emellett a biohulladék-gazdálkodás valamennyi különböző szabályának egyetlen jogi aktusba foglalása önmagában is a jogalkotás kiválósága és a jobb szabályozás példája lenne. A biohulladék-gazdálkodásról szóló külön irányelv emellett nagyobb egyértelműséget, egyszerűsödést és jogbiztonságot nyújtana ezen a területen, biztosítva ezáltal az állami és magánbefektetők hosszú távú bizalmát.

Tekintettel arra, hogy számos változót és helyi tényezőt kell figyelembe venni, nem javasolt egy legelőnyösebb biohulladék-gazdálkodási alternatíva előírása. Emellett a tagállamokban már megvalósult beruházásokat sem szabad veszélyeztetni. A biohulladék-gazdálkodásról szóló irányelvnek ezért engednie kell bizonyos rugalmasságot a környezetvédelmi és gazdasági szempontból helyi szinten legmegfelelőbb megoldás azonosításához. Ugyanakkor az új beruházások irányának meghatározásához elengedhetetlen a környezetvédelmi konvergenciát célzó előírások kidolgozása.

Lépéseket kell tenni a biohulladékok szelektív gyűjtése irányába, mivel a biohulladék más hulladéktípusoktól való elkülönítése elkerülhetővé teszi a szennyeződéseket, elősegíti a minőségi komposzt előállítására vonatkozó célok elérését és a minőségi anyagok biztosítását a biohulladékok újrafelhasználásához, továbbá lehetővé teszi az energetikai hasznosítás hatékonyságának javítását. Ezért a szelektív gyűjtést kötelezővé kell tenni. Ugyanakkor a tagállamok mentesülhetnek e kötelezettség alól, ha ez nem valósítható meg, vagy környezetvédelmi, illetve gazdasági szempontból nem ez a legjobb megoldás (például ha a szelektív gyűjtés logisztikája nem teszi lehetővé, hogy a biohulladék szennyeződésének elkerülését, vagy ha a szelektív gyűjtés infrastruktúrájának előírása – vidéki vagy ritkán lakott területeken – környezeti szempontból nem indokolt).

A biohulladékokra vonatkozó szabályozás nemcsak környezetvédelmi szempontból, hanem a belső piac működésének szempontjából is fontos, mivel jelenleg előfordulnak olyan helyzetek, hogy a biohulladékból előállított komposzt az egyik helyen hulladéknak, míg máshol terméknek minősül. Ezért e téren is szükség van a tagállami politikák harmonizációjára egy, a biohulladékokról szóló külön irányelv révén.

Emellett a hulladékgazdálkodásnak jelentős társadalmi vonatkozásai is vannak. Így például az újrahasznosítási ipar 10 000 tonna hulladék újrafeldolgozása esetén akár 250 munkahelyet is teremt, míg a hulladék elégetése esetén csupán 20–40, hulladéklerakóban való elhelyezés esetén pedig mintegy 10 munkahely jön létre.

Emellett lehetővé tenné a talajban lévő szerves anyagok visszanyerését, csökkentve a műtrágyák használatát; segítené a tagállamokat a biohulladékok lerakókban történő elhelyezésének elkerülésével kapcsolatos célkitűzések elérésében; ösztönözné a szelektív gyűjtést. Emellett lehetővé tenné a talajban lévő szerves anyagok visszanyerését, csökkentve a műtrágyák használatát; segítené a tagállamokat a biohulladékok lerakókban történő elhelyezésének elkerülésével kapcsolatos célkitűzések elérésében, ösztönözné a szelektív gyűjtést; egyértelművé tenné, hogy mikortól tekinthető egy biohulladékokból előállított anyag terméknek, valamint előmozdítaná a technológiai innovációt és a munkahelyteremtést, az EU 2020 stratégiával összhangban.

A jelenlegi gazdasági válság idején az európai intézmények nem adhatják fel és nem is foghatják vissza azon törekvésüket, hogy környezetvédelmi kérdésekben utat mutassanak. Nem tartható fenn az Európai Unióban a jelenlegi helyzet, amelyet a hulladéklerakóban való elhelyezés magas aránya jellemez. Ez a megoldás bár látszólag a legolcsóbb, valójában a legdrágább, tekintve a hosszú távú költségeket, amelyek semmiben sem segítik az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos céljaink elérését, és nem teszik lehetővé a biohulladékok erőforrásként való felhasználását. A szelektív gyűjtés egyidejű szorgalmazásával az európai polgárokat új környezetvédelmi tudatosságra lehet ébreszteni, csökkenthetőek a költségek, és ösztönözhető a biohulladék termékként való hasznosítása.

A biohulladék-gazdálkodásról szóló, ezirányú külön irányelv révén összeegyeztethető egymással a magas szintű környezetvédelem és a fenntartható növekedés, szavatolva a megfelelő életminőséget az európai állampolgárok számára.


VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (22.3.2010)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

az Európai Unió biohulladék-gazdálkodásáról szóló bizottsági zöld könyvről

(2009/2153(INI))

A vélemény előadója: Giles Chichester

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékeztet a hulladékokról szóló keretirányelv alapján megállapított hulladékhierarchiára, amelyből a szemétlerakás a legrosszabb lehetőség; hangsúlyozza, hogy a biohulladékot először csökkenteni kell, aztán elkülönítve gyűjteni, majd újrahasznosítani, különösen energetikai hasznosítás, és ahol lehetséges komposztálás útján;

2.  megállapítja, hogy a biohulladék a hulladéktermelés jelentős részét képezi (a városokban is), és hogy sok tagállamban hatalmas ki nem használt potenciál rejlik a szelektíven begyűjtött biohulladék komposztként való felhasználásában, de abban is, hogy a hulladékból energiát és alapanyagokat nyerjünk azáltal, hogy nem lerakókban helyezzük el;

3.  hangsúlyozza azt a szerepet, amelyet a komposztként újrahasznosított biohulladék játszhat az éghajlatváltozás, a talaj romlása és az erózió elleni küzdelemben; felszólítja a tagállamokat, hogy rendelkezzenek a hulladék komposztálásáról nemzeti jogszabályaikban, és sürgeti, hogy cseréljék ki egymás között bevált gyakorlataikat; hangsúlyozza, hogy az európai komposztpiac fejlesztésének elősegítéséhez javítani kell a biohulladék-gazdálkodást és össze kell hangolni a komposztra vonatkozó minőségi előírásokat;

4.  hangsúlyozza, hogy növelni kell a biohulladék hulladéklerakókból való eltávolítását; e tekintetben megjegyzi, hogy a biohulladék hozzájárulhat az EU azon célkitűzéséhez, hogy 2020-ra a megújuló energiák aránya legalább 20% legyen, valamint az EU üzemanyag-minőségről szóló irányelvének céljához is; emlékeztet arra, hogy a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv támogatja a biomassza minden formájának megújuló energiaforrásként való felhasználását, ideértve a biohulladék energetikai hasznosítását is, és hogy a hulladékból nyert bioüzemanyagok duplán számítanak a közlekedésben való 10 %-os megújulóenergia-felhasználás célkitűzéséhez; ezért felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti jogszabályaik tekintetében egy integrált hulladékhierarchia-politika részeként vegyék fontolóra a hulladék biológiailag lebomló részének energetikai hasznosítását, és sürgeti őket a bevált gyakorlatok megosztására;

5.  felhívja a tagállamokat annak felvázolására, hogy – figyelembe véve egyedi földrajzi és éghajlati adottságaikat –, a biohulladékból nyert energia, beleértve a biogáz anaerob lebontását és az előrehaladott bioüzemanyag-gyártást is, milyen módon járulhat hozzá a meglévő biomassza-erőforrásokban rejlő potenciál kihasználásához;

6.  felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy fokozottabban kell az emberekben tudatosítani és elfogadtatni velük a biohulladék szelektív gyűjtését, újrafelhasználását és energetikai hasznosítását, mégpedig a médián és oktató kampányokon keresztül;

7.  elismeri, hogy a tagállamoknak következetes és stabil jogi keretet kell kidolgozniuk, amely támogatja a (bio)hulladék komposztálására és energetikai hasznosítására szolgáló létesítmények építését;

8.  hangsúlyozza, hogy a különböző szintű célkitűzések elérése tekintetében (az éghajlat felmelegedése, a talaj romlása és a talajerózió elleni küzdelem; a megújuló energiával kapcsolatos célok elérése) a szelektíven gyűjtött biohulladék komposztálásának és fermentálásának kombinációja, amennyiben megvalósítható, kétségkívül rendelkezik előnyökkel és támogatást érdemel;

9.  hangsúlyozza, hogy számos tagállamban már létezik bizonyos infrastruktúra, de pénzügyi ösztönzőkre van szükség a biohulladékból származó lehetséges komposzt és fermentált anyagok, bioenergia- és bioüzemanyag-piac létrehozásához és kiépítéséhez;

10. a hulladékégetési irányelv (WID) rendelkezéseinek való megfelelés figyelembevétele mellett bátorítja a regionális és helyi hatóságokat, hogy alkalmazzák a meglévő decentralizált távfűtési és -hűtési létesítményeket, és használják a strukturális alapokat a hulladék energiává alakításának, komposztálásának és a biohulladék-létesítmények energetikai hasznosításának finanszírozására, hogy kevesebb hulladék kerüljön a lerakókba;

11. úgy véli, hogy a közcsatorna-rendszerekhez kapcsolódó ételhulladék-gyűjtők lehetséges megoldást jelenthetnek arra, hogy a biohulladék ne a lerakókba kerüljön és hogy a biohulladékból biogázt állítsanak elő;

12. megjegyzi, hogy a hulladékból energiát előállító létesítményeknek és a biohulladék energetikai hasznosítását célzó egyéb létesítményeknek ugyanolyan feltételekkel kell hozzáférniük a villamosenergia-hálózatokhoz és gázvezetékekhez, mint a többi megújuló energiaforráson alapuló létesítménynek;

13. hangsúlyozza a biohulladékból előállított, közlekedés céljára használt üzemanyagokban rejlő környezetvédelmi előnyöket; ezért felszólít a biohulladékból előállított bioüzemanyagok számításba vételére az újrahasznosításra vonatkozó célkitűzések tekintetében; felhív arra, hogy a biohulladéknak a hulladékokról szóló keretirányelvben meghatározott fogalma legyen összhangban a megújulóenergia-irányelvben meghatározottal;

14.  kiemeli annak jelentőségét, hogy az innováció és a munkahelyteremtés ösztönzése érdekében a biohulladék-gazdálkodás számára valamennyi technikai lehetőséget nyitva kell hagyni;

15. felszólítja a Bizottságot, hogy hatásvizsgálatában dolgozzon ki javított biohulladék-gazdálkodási rendszert a szelektíven gyűjtött biohulladék újrahasznosítására, a mezőgazdasági és ökológiai előnyök érdekében történő komposztálás alkalmazására, a mechanikus/biológiai kezelési lehetőségekre, valamint a biohulladéknak energiaforrásként történő használatára vonatkozóan; úgy véli, hogy e hatásvizsgálatot kellene használni a biológiailag lebomló hulladékokra vonatkozó új uniós jogi keret elkészítésének alapjául;

16. hangsúlyozza, hogy a biológiailag lebomló hulladékok egész sorát figyelembe kell venni a komposzt-előállítás és az egész hulladékáram újrahasznosításának előmozdítása érdekében; rámutat, hogy a biológiailag lebomló hulladékok körébe nemcsak a biohulladékok tartoznak, hanem ide kell érteni a szennyvíziszapot és a háztartási hulladék fermentálható részét is (szennyezett vagy nem különválogatott papír és kartonlap, bizonyos textilanyagok stb.).

17. hangsúlyozza, hogy az európai uniós keretnek magában kell foglalnia a biohulladék szelektív gyűjtését vagy egyéb biohulladék-gazdálkodási rendszereket, amelyek maximalizálják az erőforrások visszanyerését, és felhívja a tagállamokat, hogy fontolják meg a biohulladékok szelektív begyűjtési rendszereinek létrehozását; úgy véli, hogy pénzügyi ösztönzőkre van szükség a szelektív gyűjtés és más, az erőforrások visszanyerését maximalizáló biohulladék-gazdálkodási rendszerek elterjesztéséhez;

18. megjegyzi, hogy a jövőbeli európai uniós szabályozási keret jogi iránymutatást és egyértelműséget biztosítana számos tagállam számára és arra bátorítaná őket, hogy ruházzanak be a biohulladék-gazdálkodás területén;

19. felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is kötelezze el magát a biohulladék-kezelési módszerekre vonatkozó kutatások mellett a talajhoz kapcsolódó előnyök, valamint az energetikai célú újrahasznosítás és a környezetre gyakorolt következmények mennyiségileg jobb meghatározása érdekében.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

18.3.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

48

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jean-Pierre Audy, Zigmantas Balčytis, Zoltán Balczó, Jan Březina, Reinhard Bütikofer, Maria Da Graça Carvalho, Jorgo Chatzimarkakis, Giles Chichester, Pilar del Castillo Vera, Ioan Enciu, Adam Gierek, Norbert Glante, Fiona Hall, Jacky Hénin, Romana Jordan Cizelj, Sajjad Karim, Arturs Krišjānis Kariņš, Judith A. Merkies, Angelika Niebler, Jaroslav Paška, Herbert Reul, Teresa Riera Madurell, Michèle Rivasi, Paul Rübig, Amalia Sartori, Francisco Sosa Wagner, Konrad Szymański, Britta Thomsen, Patrizia Toia, Evžen Tošenovský, Ioannis A. Tsoukalas, Claude Turmes, Marita Ulvskog, Vladimir Urutchev, Adina-Ioana Vălean, Kathleen Van Brempt, Alejo Vidal-Quadras, Henri Weber

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

António Fernando Correia De Campos, Rachida Dati, Andrzej Grzyb, Jolanta Emilia Hibner, Oriol Junqueras Vies, Ivailo Kalfin, Marian-Jean Marinescu, Vladko Todorov Panayotov, Silvia-Adriana Ţicău, Hermann Winkler


VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (25.2.2010)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

a Bizottságnak az Európai Unió biohulladék-gazdálkodásáról szóló zöld könyvéről

(2009/2153(INI))

A vélemény előadója: Salvatore Caronna

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   támogatja a Bizottság által a zöld könyvben megfogalmazott kezdeményezést, miszerint lehetőség van közösségi fellépésre a biohulladék-gazdálkodás területén;

2.   megállapítja, hogy a lebomló szerves hulladékok a városi szilárd hulladék több mint 30%-át teszik ki; úgy véli, hogy az ilyen hulladékok jobb kezelése hozzájárul az erőforrások fenntartható kezeléséhez, valamint az újrahasznosítással és a megújuló energiákkal kapcsolatos célkitűzések eléréséhez;

3.  úgy véli, hogy a biológiailag lebomló szerves hulladékok kezelésének a fenntartható hulladékkezelési ciklus részét kell képeznie, melynek célja az erőforrások ésszerű használata és megóvása, valamint a környezeti hatások csökkentése;

4.   emlékeztet, hogy az ilyen hulladékok kezelésének a hulladékkezelési módok általános hierarchiájára kell alapulnia: megelőzés, újrahasznosítás, másfajta, többek között energetikai célú újrahasznosítás, és végső lehetőségként hulladéklerakókban való elhelyezés (1999/31/EK irányelv, 5. cikk);

5.   úgy véli, hogy az adott kezelési eljárás mellett szóló optimális döntést csak a mindenkori helyi viszonyok (településszerkezet, a biohulladék szerkezete, meglévő létesítmények stb.) vizsgálatát követően szabad meghozni;

6.   hangsúlyozza, hogy a biohulladékok energetikai célú felhasználása során figyelemmel kell lenni az energiahatékonyság és a fenntartható fejlődés szempontjaira, ezért a leghatékonyabb módon kell felhasználni ezeket a termékeket;

7.   hangsúlyozza, hogy a biohulladék-gazdálkodás a 2008/98/EK irányelvben meghatározott hulladékhierarchiával összhangban magában foglalja a hulladék keletkezésének megelőzését, az újrahasznosítást, a komposztálást és az energetikai hasznosítást is;

8.   úgy véli, hogy a mechanikai-biológiai kezelés (MBK) hatékony módja annak, hogy jelentős mennyiségű rothadékony hulladéktól szabadítsuk meg a szemétlerakókat, komposztálás, anaerob lebontás és energetikai hasznosítás céljával;

9.   ragaszkodik ahhoz, hogy a káros anyagoktól mentes, biológiailag lebomló szerves hulladékokat értékes, minőségi komposzt előállítására felhasználható természeti erőforrásnak tekintsük;

10. úgy véli, hogy a mezőgazdaság jövője függ a talaj termékenységének megőrzésétől és rehabilitációjától is; megjegyzi, hogy a minőségi komposzt mezőgazdasági felhasználása hozzájárulhat a talaj termőképességének megőrzéséhez, vízmegtartó és szén-dioxid-megkötő képességének növeléséhez, valamint a műtrágyák használatának csökkentéséhez; hangsúlyozza a tagállamok szerepét a minőségi komposzt használatának biztosításában a termőföldeken;

11. hangsúlyozza, hogy a talaj fokozatos elszennyeződésének megakadályozása érdekében világosan meg kell határozni a biológiailag lebomló hulladékokra és a komposzt minőségére vonatkozó szabályokat; kéri a Bizottságot, hogy tanulmányozza a komposzt és a fermentált anyagok minőségi kritériumait meghatározó jogalkotási javasatok benyújtásának lehetőségét – melynek előfeltétele a szelektív hulladékgyűjtés;

12. utal arra, hogy a komposztálás során az elföldelt anyagok által kibocsátott gázok esetleg csak nehezen kontrollálhatók, ami a környezetre és a légkörre nézve komoly veszélyt jelenthet; megjegyzi, hogy a biológiailag lebomló kommunális hulladék rendeltetésszerű komposztálásához hozzátartozik a felszín alatti vizeknek a komposztálóüzemekből származó csurgalékvízzel szembeni védelme is;

13. úgy véli, hogy a káros anyagok beviteléből eredő többletköltségek megtérítésének alapját „a szennyező fizet” elvének kellene képeznie annak érdekében, hogy a biohulladék kihelyezésének káros külső hatásait ne a mezőgazdaságnak kelljen megfizetnie;

14. ismételten hangsúlyozza, hogy a szelektív hulladékgyűjtés döntő fontosságú a hulladéklerakókról szóló irányelv betartásához (1999/31/EK irányelv, (17) preambulumbekezdés), továbbá minőségi alapanyagokkal szolgál a biológiailag lebomló szerves hulladékok újrahasznosításához és javítja az energia-visszanyerés hatékonyságát; buzdítja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a szelektív hulladékgyűjtési rendszerek bevezetésében, és határozzon meg kötelező erejű és nagyratörő célkitűzéseket a hulladékok újrahasznosítására vonatkozóan;

15. fontos feltételnek tartja, hogy annak érdekében, hogy a biohulladék elégetése megvalósítható alternatívát jelenthessen a hulladékkezelés hierarchiájában, azt energia-visszanyeréssel kell kombinálni;

16. úgy véli, hogy a biohulladék értékes megújuló erőforrás az elektromos áram, valamint a közlekedésben felhasznált bioüzemanyagok előállításához és a gázhálózatok táplálásához az általa kibocsátott biogáz (50–75%-ban metán, illetve szén-dioxid) tisztítása és biometánná alakítása révén; felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze és támogassa a biogáz biohulladékból való előállításának lehetőségeit;

17. úgy véli, hogy közösségi szintű szabályozással kell ösztönözni, hogy a biogáz betáplálható legyen a földgázvezeték-hálózatba;

18. megállapítja, hogy az egyes tagállamok nemzeti jogszabályai és hulladékkezelési rendszerei különböznek egymástól, és hogy a lerakóban történő elhelyezés továbbra is a legelterjedtebb hulladékmegsemmisítési módszer az Európai Unióban; kéri a Bizottságot, hogy lépjen fel energikusabban annak érdekében, hogy a hulladék lerakására vonatkozó szabályozást az egész Közösségben betartsák és alkalmazzák, és hogy tanulmányozza, hogy a lehető legrövidebb időn belül kell-e jogalkotási javaslatot tenni a biológiailag lebomló hulladékokról annak elkerülése érdekében, hogy azok a lerakókba kerüljenek; felhívja a tagállamokat, hogy a legjobb gyakorlatok cseréje érdekében fokozzák együttműködésüket a biológiailag lebomló hulladékok kezelése terén;

19. kéri, hogy tájékoztassák jobban a közvéleményt a hulladéklánc összetettségéről, ideértve a hulladék megfelelő szelektálására és kezelésére vonatkozó képzést is; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák közvélemény oktatását, elsősorban az iskolai programok révén, hogy ezzel is ösztönözzék a szilárd kommunális hulladék fenntartható kezelését, és fogékonyabbá tegyék a polgárokat a szelektív hulladékgyűjtésre; hangsúlyozza a városok, az önkormányzatok és az önkormányzati vállalkozások fontos szerepét a polgároknak nyújtott tanácsadásban és tájékoztatásban a hulladékkezelés területén;

20. felhívja a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy mely biohulladék-kezelési ágazatok energiahatékonysága a legmagasabb;

21. megállapítja, hogy Nyugat-Európában nő a hulladék újrahasznosítási aránya, míg a közép- és kelet-európai országokban még igen alacsony az újrahasznosítás aránya; kéri ezért a Bizottságot, hogy a hulladékok újrahasznosítási arányának növelése érdekében a hulladékgazdálkodás területén támogassa a környezetbarát politikákat.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

23.2.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

38

1

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

John Stuart Agnew, Richard Ashworth, Liam Aylward, Christophe Béchu, José Bové, Luis Manuel Capoulas Santos, Vasilica Viorica Dăncilă, Michel Dantin, Paolo De Castro, Albert Deß, Herbert Dorfmann, Lorenzo Fontana, Iratxe García Pérez, Martin Häusling, Esther Herranz García, Peter Jahr, Elisabeth Jeggle, Elisabeth Köstinger, Giovanni La Via, Stéphane Le Foll, George Lyon, Miguel Angel Martínez Martínez, Gabriel Mato Adrover, Mairead McGuinness, Mariya Nedelcheva, James Nicholson, Rareş-Lucian Niculescu, Wojciech Michał Olejniczak, Georgios Papastamkos, Marit Paulsen, Britta Reimers, Alfreds Rubiks, Giancarlo Scotta’, Alyn Smith, Marc Tarabella, Janusz Wojciechowski

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Salvatore Caronna, Spyros Danellis, Esther de Lange, Filip Kaczmarek, Hans-Peter Mayer, Maria do Céu Patrão Neves


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

2.6.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

55

3

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

János Áder, Elena Oana Antonescu, Kriton Arsenis, Pilar Ayuso, Paolo Bartolozzi, Sandrine Bélier, Martin Callanan, Nessa Childers, Chris Davies, Bairbre de Brún, Esther de Lange, Anne Delvaux, Bas Eickhout, Edite Estrela, Jill Evans, Karl-Heinz Florenz, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Julie Girling, Françoise Grossetête, Dan Jørgensen, Karin Kadenbach, Christa Klaß, Jo Leinen, Corinne Lepage, Peter Liese, Linda McAvan, Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė, Vladko Todorov Panayotov, Gilles Pargneaux, Antonyia Parvanova, Andres Perello Rodriguez, Sirpa Pietikäinen, Mario Pirillo, Pavel Poc, Vittorio Prodi, Frédérique Ries, Oreste Rossi, Daciana Octavia Sârbu, Carl Schlyter, Horst Schnellhardt, Theodoros Skylakakis, Bogusław Sonik, Catherine Soullie, Salvatore Tatarella, Anja Weisgerber, Glenis Willmott, Sabine Wils, Marina Yannakoudakis

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

José Manuel Fernandes, Gaston Franco, Esther Herranz García, Bill Newton Dunn, Rovana Plumb, Bart Staes, Kathleen Van Brempt, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Willy Meyer

Utolsó frissítés: 2010. június 25.Jogi nyilatkozat